Kossuth-szobrok – Marosvásárhely. 2. rész

2020. november 12. 08:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 31. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A múlt század fordulóján az erdélyi városok közül kétségkívül Marosvásárhely büszkélkedhetett az egyik legszebb főtérrel. A tágas teret övező épületek és templomok látványát jól kiegészítette az itt felállított két emlékmű is. A legnagyobb magyarról elnevezett téren egymással szembefordulva állt a szabadságharc vezérének és az erdélyi hadsereg tábornokának szobra.  

A marosvásárhelyieknek 20 év adatott, hogy ebben a látványban gyönyörködjenek. Közben tovább építették és szépítették városukat, amely Bernády György polgármestersége alatt egyre markánsabb szecessziós külsőt öltött. Ekkor épült a város új arculatát máig meghatározó Közigazgatási Palota és Kultúrpalota is, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján.

3_marosvasarhely_foter_reszlet_m_986.jpg

A Kossuth-szobor Marosvásárhelyen – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: M 986.

A városszépítésnek egyik fájó áldozata lett a Bodor-kút, amely az 1800-as évek közepétől folyamatosan pusztult, szerkezete elromlott, megjavítani már nem tudták, és az alkatrészek az idő múlásával elkallódtak. Mikor a millenniumi világkiállításon bemutatták volna, mint a székely elme egyik bravúros találmányát, már csak néhány csavart találtak a városháza padlásán, így 1911-ben a lebontása mellett döntöttek. Ma már csak a budapesti Margitszigeten 1935-ben felépített hasonmását csodálhatjuk meg. Ugyanakkor Bernády György kezdeményezésére, a tér vártemplom felé eső sarkában 1912-ben egy oszlopot emeltek Petőfi emlékének. Az emlékoszlop bronz domborművén Kallós Ede mintázta meg Petőfi alakját.

4_marosvasarhely_foter_reszlet_m_987.jpg

A Kossuth-szobor és a Petőfi-emlékoszlop. A térről már hiányzik a Zenélő kút – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: M 987.

A román impériumváltást követően, de még jóval a trianoni döntés előtt, 1919. március 27-ről 28-ra virradó éjszaka ismeretlen tettesek ledöntötték a város nevezetes köztéri emlékműveit. Ezt követően a Kossuth- és a Bem-szobor sorsa néhány évig közös volt. A ledöntésükkor keletkezett sérüléseikkel együtt a városháza udvarán, egy fészerben várták sorsuk jobbra fordulását.
Az üresen maradt térnek abba a szögletébe, ahol korábban a Kossuth-szobor és a Bodor-kút állt 1934-ben ortodox katedrálist emeltek. A monumentális épület szomorú nevezetessége az előcsarnokának falán kétoldalt található freskók, amelyeken díszmagyarba öltözött urak román parasztokat vernek és kínoznak. Ez a narratíva csöppet sem segíti elő az együtt élő nemzetiségek egymás iránti toleranciáját.

5_marosvasarhely_1920_utan_m_962.jpg

Az üresen maradt Széchenyi tér. (A kép jobb sarkában az új ortodox katedrális lépcsője, középen a ferencesek temploma, amelyet 1973-ban, az új színház megépítése miatt, a tér oldalirányú megnyitása végett bontottak le úgy, hogy csak a tornya maradt meg)Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: M 962.

A két világháború között terjedt el az az anekdota, amely oly jellemző a szomorúságukat is tréfával elütő székelyekre.

„Amikor [Octavian] Goga először miniszter volt, egy választás alkalmával Marosvásárhelyen is beszélt, mégpedig erdélyi zamatu magyar nyelven. Szüksége volt a magyar szavazatokra, nem mulasztotta el tehát megemlíteni, mennyire pártolja a magyar irodalmat és hogy ő fordította románra Adyt, Petőfit.
– És most fordítom Madách Imre tragédiáját – jelentette ki büszkén.
Egy székely pedig itt közbevágott:
– Ha a miniszter úr fordította le Petőfit, talán tudja azt is, ki fordította le Kossuth és Bem szobrát.”

Marosvásárhely. In: Képes Vasárnap, 60. évf. [51.!] sz.: Az ezeréves Magyarország. A Pesti Hírlap karácsonyi albuma. (1938. dec.), 22–23. – Törzsgyűjtemény

Miután a Bem-szobor vonatra tétetett, hogy sohase érkezzen meg Lengyelországba (l. 20. rész), a Kossuth-szoborra is sor került. Bözödi György 1942-ben közölt összegzésében tudni vélte, hogy 1931-ben Marosvásárhely akkori magyar alpolgármestere Budapesten a kultuszminisztériumban tárgyalt a Kossuth-szobor esetleges Magyarországra történő kijuttatása ügyében.

„A Kossuth szobor akkor nagyjában még ép volt, habár a ledöntés folytán súlyosan megrongálódott. Az államtitkári szobában azonban úgy vélekedett Sidló Ferenc szobrászművész és Petrovich Elek képzőművészeti múzeumi igazgató, hogy a Köllő-féle szobor nem alkalmas arra, hogy bár kijavítva is újra felállítsák, mert művészi értéke nem kimagasló.”

Bözödi György: Az eltűnt marosvásárhelyi szobrok. In: Székely Szó, 2. évf. 253. sz. (1942. nov. 8.), 5. – Törzsgyűjtemény

Ezzel nagyjából meg is pecsételődött Köllő Miklós alkotásának sorsa.

„A bronz szobor alapját 1936-ban a város akkori román polgármestere a gyártelepen összezúzatta és »értékesítette«. Legnagyobb részét egy Seidler nevű helybeli vasöntőmester vette meg átöntés céljából, de [a] bronzanyagból ma is a gázgyár telepén van 48 kg., mint törmelék.
A Kossuth szobor bronz anyagát úgy »értékesítette« a román polgármester, hogy egyrészéből román sas-szobrokat öntöttek. Három darab ilyen román sas-szobor is készült a Kossuth szoborból, közülük egy, körülbelül 92–95 kg súlyú sas a gázgyár raktárában volt a felszabaduláskor. A másik ugyanilyen súlyú sasszobrot Szabéd községbe vittek, az ottani román hősi emlékmű tetejére, a harmadik sas pedig Dédára került, ugyanilyen pozícióba.”

Bözödi György: Az eltűnt marosvásárhelyi szobrok. In: Székely Szó, 2. évf. 253. sz. (1942. nov. 8.), 5. – Törzsgyűjtemény

Ahogy a könyveknek, úgy a szobroknak is megvan a maguk sorsa: néha teljes pusztulásukat követően mint főnixmadár, poraikból élednek újjá.
Ez történt Gyergyócsomafalván 2001. október 14-én. Köllő Miklós szülőfalujában, a szobrászművész tragikus halálának 100-ik évfordulóján újra felavatták elpusztult szobrának másolatát. Köllő Miklós alkotását a Marosvásárhelyen megtalált szoborminta alapján, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány kezdeményezésére, Sánta Csaba fiatal szovátai szobrász formálta újra.

6_gyergyocsomafalva_kossuth_szobor_2003.JPG

Kossuth Lajos szobra Gyergyócsomafalván 2003-ban. Fotó: Füzesi Magda.

Elbe István

 

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek:
1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.

Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8516275936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása