A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A Felvidék másik híres fürdője, a Nyitra megyei Pöstyén Bártfafürdővel több szempontból is felvette a versenyt, sőt bizonyos adottságai (például előnyösebb földrajzi fekvése) miatt le is körözte azt. A fürdőt a Vág folyó kanyarulatai által kialakított szigeten építette ki a terület tulajdonosa, Erdődy Ferenc gróf. A főúr ugyanis megfigyelte, hogy a környékbeli halászok és földművesek a 67–70 °C-on feltörő gyógyvizekben és azok iszapjában hatásosan gyógyítják sebeiket és ízületi bántalmaikat.

Pöstyénfürdő látképe madártávlatból. In: Pöstyén-fürdő, Csehszlovákia. [Prága], [Schulz], 1931. – Törzsgyűjtemény

A genfi tragédia után Pöstyén úri közönsége is szervezkedni kezdett, hogy a szeretett királynénak méltó emléket állítson. Az emlékpark kialakításának helyszíne egy lebontásra ítélt régi kápolna helyére és környezetére esett.

Az új kápolna Pöstyénfürdőn. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: 46/145.

Az események gyorsan haladtak előre, mert egy bő fél év múlva az újságolvasó közönség már pontosabb információkat kaphatott a pöstyéni Erzsébet-emlékpark kialakításának állásáról. Egyrészt kiderült az is, hogy a pöstyéniek sem kívántak élni a Magyar Iparművészeti Társulat által kínált lehetőséggel, hanem Jankovits Gyula szobrászt kérték fel Erzsébet királyné emlékművének megalkotására. Az alábbi újságcikkből az is kiderül, hogy a korábbi hírekkel ellentétben a szobor nem ércből, hanem márványból készült.

Fodor Kálmán főorvos neje, Berchtold Jozefin grófnő az új kápolna építési alapjának gyarapításához hasonlóan ismét lelkes adománygyűjtésbe kezdett. A fürdővendégek szórakoztatására 1900. július 22-én parkünnepélyt és ezen belül művészestélyt szervezett. A teljes bevétel, mintegy 2500 korona, a szoboralapot gazdagította.

Egy évre rá, az újabb fürdőidényben, az „akciót” megismételték. Most már a szobormintát a véglegesnek szánt helyen is bemutatták.

Jankovits Gyula alkotásának gipsz-modellje Pöstyénben, az Erzsébet-parkban. Erdődy Imréné felvétele. In: Vasárnapi Újság, 48. évf. 29. sz. (1901. júl. 21.), 471. – Elektronikus Periodika Archívum; A kép forrása: Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-064901

A szobor ünnepélyes leleplezését a következő fürdőidényre tervezték.

Erzsébet királyné szobra Pöstyénben. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: 46/161.

Az ünnepre Budapestről, Bécsből, Pozsonyból és a környék városaiból is sokan érkeztek. A vendégeket Winter Sándor és Lajos fürdőigazgatók fogadták. Az ünnepi istentiszteletek után a több száz főnyi közönség a parkba vonult.

• 
• 

Az Erzsébet királyné park a szoborral. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: P 2346.

A korábbi részekben bemutatott szoboravatókhoz képest a leleplezési ünnep Pöstyénben bizonyos szempontból másképp zajlott. A monarchia időszakában a fürdőhelyek a szolid polgári kikapcsolódás helyszínei voltak. Ezért nemcsak a gyógyulni vágyok keresték fel ezeket a településeket, hanem a polgári középosztály és az arisztokrácia egy része is, akik kifejezetten pihenni és szórakozni akartak. Ha végigolvassuk az 1902. augusztus 10-i esti rendezvény szervezőinek a Nyitramegyei Közlönybe eljuttatott felhívását, meglepő kontrasztot találunk az Erzsébet királyné szobrának délelőtti leleplezése és a délutántól kezdődő programok között.

A díszmenetre befizető szájtátó közönségnek kétnyelvű sillabuszt is osztogattak, hogy könnyebben felismerjék Mátyás király vadászatának résztvevőit.

Mátyás király visszatérte a vadászatról. A díszmenet résztvevőinek felsorolása. Kisnyomtatvány – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Kny. C 15.693.

A szobor impériumváltást követő sorsáról nem sokat tudunk. Közvetett forrásokban is csak annyi áll, hogy eltávolították. A rendszerváltásig nagy valószínűséggel egy múzeum raktárában porosodott. Jankovits Gyula alkotását az 1990-es években restaurálták és újra köztéren állították fel, de nem az eredeti helyén. Napjainkban a Pöstyénbe látogatók, az Irma-fürdő oldalában egy esetlen, kisméretű talapzaton csodálhatják meg Erzsébet királyné márvány mellszobrát.

Az Irma-fürdő Pöstyénben. A kép bal oldalán, az épület sarkában látható Erzsébet királyné szobra. A kép forrása: Díjat nyert a pöstyéni Irma Gyógyfürdő, 2017. május 3. In: turizmus.com 

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

• Millenniumi emlékművek: Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
• Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
• Kossuth-szobrok: Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.; 31. Marosvásárhely 2.
• Erzsébet királyné-szobrok: 32. rész: Kolozsvár 1.; 33. rész: Kolozsvár 2.; 34. rész: Arad; 35. rész: Bártfafürdő

 

 

Tíz évvel ezelőtt, 2010. december 16-án szép számú érdeklődő várta a Szentháromság-téren és a Halászbástyán, hogy a nagyszabású harangrekonstrukciós program keretében, a passaui Perner műhelyből visszaérkezzen a Mátyás-templom négy új és két felújított harangja.

Kivilágított kamionon érkeznek a megújult harangok a templom elé. A szállítást a DHL Magyarország jelképes 1 forintért vállalta

2009 és 2011 között a Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvány és az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára két éven keresztül dokumentálta a budavári Nagyboldogasszony-templom harangjainak újjászületését. A két történelmi harang elszállítását Passauba, ahol megtisztították és áthangolták őket, az új harangok öntési munkálatait a passaui Perner műhelyben, az új és megújult harangok ünnepi visszaérkezését, a 2011. január 23-i harangszentelési ünnepséget, melyet Erdő Péter bíboros végzett, majd a beemelésüket és beépítésüket az új tölgyfa harangszékbe.

A négy új és két felújított harangot egy hónapig az érdeklődők közelről tekinthették meg a Mátyás-templom előtt

A harangok hivatalos első megszólalása 2011. április 23-án, nagyszombaton éjjel, a feltámadási szertartáson történt.

A megújult, egyedülálló technikával készült elleningás fa harangszék

A 4500 kg-os Krisztus harang (Nagyharang) a II. világháborúban rekvirált 5900 kg-os harang helyett készült. A 3230 kg-os felújított Szent Károly harangot Walser Ferenc mester öntötte 1891-ben. A 2000 kg-os XII. Piusz pápa harang különleges hangzású, új harang. Az 1500 kg-os II. János Pál pápa harang, új harang. A templom legrégebbi harangja a 900 kg-os felújított Szentháromság harang, amelyet Zechenter Antal öntött. az 1723-as nagy budavári tűzvész után. Az 110 kg-os új Szent Margit lélekharang a pasaui Perner műhely ajándéka.

A megsemmisült történelmi harangok rekonstrukciója és lengéscsillapító szerkezet elhelyezése a Mátyás-templomban. Plakátrészlet

A képi dokumentáció mellett az egyórás filmösszeállításban, melynek megvalósítását a Budavári Önkormányzat támogatta, részleteket láthatunk a Mátéffy Balázzsal készült interjúból, aki a templom akkori igazgatója és a harangrekonstrukció koordinátora volt, a tervezéstől a „plenum”-ig, azaz a hat harang együttes megszólalásáig.

A Mátyás-templom harangjainak rekonstrukciója. Filmösszeállítás 

Rendező: Hanák Gábor
Operatőr: Ballagó Gergely, Petrik András
Vágó: Hanák Luca
Szakértő: Mátéffy Balázs
Munkatársak: Ács László, Baumgartner Bernadette, Bánfalvi Adrienne, Csentei Réka, Hajdu Lászlóné, Lukács Bea, Nyíri Béla, Nagy Gábor Tamás, Stráner Zoltán, Szepesi Csilla, Szécsényi Anikó, Váczi Márta

Lukács Bea, Hanák Luca (Történeti Fénykép- és Videótár)

Széchényi Ferenc, a mecénás. Czetter Sámuel rézmetszete, 1799. In. Vályi András: Magyar Országnak leírása. 3. köt. Budán 1799. – Törzsgyűjtemény

Amikor Széchényi a nemzeti könyvtár megalapítása előtt könyvgyűjteménye nyomtatott katalógusát kiadta, s azokat saját költségén megküldte magyarországi és európai íróknak, tudósoknak, főuraknak, egyházi és közéleti embereknek, városoknak, vármegyéknek, a katalógushoz mellékelt rövid latin nyelvű kísérőlevelében azt kérte a címzettektől, hogy „egy ívrét papíron, saját kezű, tetszés szerinti nyelven írt rövid levélben” értesítsék őt „a mutató kézhezvételéről”. A válaszlevelek, melyeket Széchényi gondosan egybegyűjtve megőrzött, a nemzeti könyvtár megalapítását üdvözlik és Széchényi nagylelkű, hazafias gesztusát méltatják. Ezek az írások hitelesen tükrözik Széchényi korszakos tettének korabeli társadalmi fogadtatását és Széchényi személyének megítélését kortársai körében. Önzetlen, nemes hazafiságát, nagylelkűségét hangsúlyozzák, amellyel a magyar kultúrának, tudományoknak, sőt a magyar nyelv és az egész magyar nemzet fejlődésének rendkívüli ösztönzést adott. Idézzünk belőlük néhány gondolatot. Baróti Szabó Dávid így írt Széchényi Ferencnek:

Decsy Sámuel levelében az alábbi sorokat olvashatjuk:

Decsy Sámuel – Széchényi Ferencnek, Bécs 1802. december 15. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

Az erdélyi Aranka György is levélben üdvözölte Széchényi Ferencet:

Aranka György levele Széchényi Ferencnek, Marosvásárhely 1803. március 12. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

Debrecen városa így fogalmazott ünnepélyes köszöntő levelében:

Debrecen város levele Széchényi Ferenchez, 1807. november 9. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

Széchényi tettét a kortársak úgy ítélik meg, hogy könyvtára megalapításával Magyarország művelődésében Mátyás uralkodásához hasonló virágkor fog beköszönteni, Mátyás dicsőséges Corvina könyvtárának újjáéledését látják a most létrejött nemzeti intézményben, Széchényi Ferenc személyét pedig jelképesen Hunyadi Mátyással azonosítják, illetve az ő folytatását látják benne. Bereg vármegye köszöntőlevelében éppúgy ezt a hasonlatot olvashatjuk – „a Nagy Méltóságod Személyében öltözött Második Hunyady Mátyás”–, mint a szlovák evangélikus lelkész és könyvgyűjtő, Juraj Ribay soraiban:

Juraj Ribay levele Széchényi Ferencnek, Torzsa, 1805. augusztus 10. Kézirat – Kézirattár, Fol. Boh. Slav. 9.

A katalógus köteteit Széchényi Ferenc mindhárom fiának, Lajosnak, Pálnak, Istvánnak is megküldte, akiket ezzel későbbi életük során a hazafias példa követésére és további gyarapításra kívánt ösztönözni. A legkisebb fiú, az ekkor nyolcéves István nevelője, Liebenberg János segítségével szép iskolás írással írt udvarias levélben köszöni meg a küldeményt és ígéri, iparkodni fog, hogy atyja példáját majdan kövesse, s ő is a Haza boldogságát, amennyire tőle telik, előmozdítsa. És valóban ő, a legnagyobb magyar lesz az apai örökség tovább folytatója, a magyar kultúrának és művelődésnek csak Széchényi Ferenchez mérhető mecénása és adományozója.

Széchenyi István levele édesapjának, Széchényi Ferencnek Pest, 1803. december 26. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

Széchényi Ferenc, a korabeli magyarországi kulturális élet egyik legnagyobb mecénásként sohasem „gyakorolt kegyet” leereszkedő módon, hogy saját hírnevét növelje, hanem hozzáértően nagyon jól tudta, mit és miért támogat, és mindezt a legnagyobb önzetlenséggel és szerénységgel tette. Általában azt kérte a műveiket neki ajánló hálás szerzőktől, hogy nevét ne említsék, személyét ne dicsőítsék. A neves történésznek, Kovachich Márton Györgynek, aki szintén neki kívánta ajánlani egy munkáját, ezt írta 1798-ban:

Széchényi Ferenc ezt a szellemiséget örökítette tovább fiai számára is. Három évvel halála előtt Széchenyi Istvánhoz intézett híres levelében szinte végrendelet-szerűen foglalja össze intelmeit legkedvesebb gyermeke számára:

Ugyanebben a szellemben fogalmaz később a fiú, Széchenyi István, amikor unokahúgának, Széchényi Júliának összefoglalja életelveit egy 1829-ben írott levelében.

Apa és fia – a magyar nemzeti művelődés és polgári fejlődés két, csak egymáshoz mérhető előmozdítója és mecénása. Életművük nem választható el egymástól, hanem szerves folytatása egymásnak.

Gróf Széchenyi István. Doby Jenő metszete Friedrich Amerling festménye nyomán – Térkép, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A közhiedelem úgy tartja, Széchényi Ferenc halála valamilyen módon összekapcsolódik a Lánchíd tervének felmerülésével. E szerint Széchenyi István 1820 decemberében az erős jégzajlás miatt nem tudott átkelni a Dunán, és részt venni atyja temetésén, s ezt követően tette első kijelentését a Lánchídról barátjának, Brudern József bárónak 1821. január 4-én:

Valójában Széchenyi István édesatyja halálakor vidéken tartózkodott Bihar megyében. Diószegen írja be naplójába 1820. december 20-án, „szeretett édesatyám 1820. december 13-án reggel negyed tízkor halt meg.” A halálhír tehát egy héttel később jutott csak el hozzá. Ekkor Széchényi Ferencet már két napja eltemették. December 15-én vitték Bécsből Cenkre és 18-án helyezték végső nyugovóra végakarata szerint a családi sírboltban. Széchenyi István december 29-én érkezett vissza Pestre és január 1-i naplóbejegyzéséből megtudjuk, hogy Bécsbe indulna, de napok óta itt vesztegel, mert nem tud Budára átjutni a jégzajlás miatt. Azonban talán mégis azt mondhatjuk, nem véletlen, hogy a 29 évesen még javában útját és hivatását kereső Széchenyi éppen édesapja halála után tette ezt a fontos kijelentést öt évvel az akadémiai felajánlása előtt. Január 7-én érkezik meg Bécsbe, atyja házába, ahol:

Deák Eszter

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Bártfafürdő az egykori Sáros vármegyében, a történelmi múltú várostól, Bártfától néhány kilométerre északra, a lengyel határ közelében fekszik.

• 
• 

Blogsorozatunkban még nem volt arra példa, hogy a képeslapra írt szövegre felhívtuk volna a figyelmet. Most azonban kivételt teszünk, mert a levelezőlap érdekes információt tartalmaz. A Hamza Ella úrhölgynek írt szövegből kiderül ugyanis, hogy nénje alig néhány hónappal az orosz betörést követően, 1915 augusztusában Bártfafürdőn nyaralt. (A cári orosz katonaság az Uzsoki-hágón betörve 1914 őszétől 1915 tavaszáig megszállva tartott több északkelet-magyarországi települést, többek között Bártfafürdőt és környékét is.) Az első világháború kezdetén még izgalmas, ugyanakkor megrázó élményt jelentett egy valóságos csata helyszínének meglátogatása, egy romba dőlt falu, egy drótsövényakadály vagy éppen egy friss katonatemető látványa. (A levél a képeslap hátoldalán kezdődik.)

Erzsébet királyné 1895 júliusában három hetet töltött Bártfafürdőn, de a magyar sajtó a hírt már hetekkel előtte beharangozta. Magyarország polgárai örömmel vették tudomásul, hogy Sissi hazai fürdőhelyen kívánja gyógykezeltetni magát. A városkában valóságos diadalmenettel fogadták és lesték minden mozdulatát. Később azokat a helyeket, ahol lakott, vagy ahol sétált és ivott az ásványvízforrásból, táblával jelölték meg, vagy róla nevezték el. A Deák-szálloda falára emléktábla került, és a kegytárgyként megőrzött ivópoharának valóságos kis emléket emeltek.

Az Erzsébet királyné-körút Bártfafürdőn. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: B 1921.

Ezért sem meglepő, hogy tragikus halála után néhány évre a fővárosi sajtó már bártfafürdői emlékszobra felállításának tervéről tudósított.

Az alig néhány hónapja kinevezett főispán, Dr. Bárdossy Jenő indítványát az 1901. augusztus 11-i vármegyei közgyűlésen tette. A fellelkesült sárosiak nem elégedtek meg a Magyar Iparművészeti Társulatnál kapható, öntésre kész szoborral, hanem a hagyományos utat követték: szoborbizottságot alakítottak – melynek elnökéül a főispánt kérték fel – és adakozást hirdettek. A szoboralap meglehetősen gyorsan gyarapodott, növekedéséhez leginkább – különösen a nyári szezon idején – a fürdővendégek járultak hozzá.

• 
• 

1903 nyarán az üdülőbe érkezett vendégek, a helyi szezonális újságban, a Bártfa-fürdői Hiradóban követhették lapszámról lapszámra az emlékmű felállításának előkészületeit. Bárdossy Jenő főispán családjával július 3-án érkezett Bártfafürdőre, hogy a szoborbizottság tagjaival együtt a leleplezési ünnepélyt előkészítse. A július 10-én tartott ülésükön összeállították a meghívandók névsorát, és az elhelyezésükről intézkedtek. Július 23-án a szobortalapzat sértetlen állapotban megérkezett, a szobor érkezését augusztus hetedikére várták. Augusztus 16-án, vasárnap Bártfafürdő teljes pompában és zászlódíszben várta a szeretett királyné szobrának leleplezését. Erre az alkalomra a hétköznapokon amúgy szerény megjelenésű helyi újság is „ünnepi ruhát” öltött.

A Bártfa-fürdői Hiradó címlapja, 3 évf. 10. sz. (1903. aug. 16.) – Törzsgyűjtemény

Az „idénylap” ünnepség után megjelenő száma részletesen beszámolt a szobor leleplezési ünnepéről.

Erzsébet királyné szobrának leleplezése Bártfafürdőn. In: Vasárnapi Újság, 50. évf. 34. sz. (1903. aug. 23.), 556. – Elektronikus Periodika Archívum; A kép forrása: Digitális Képarchívum

A leleplezési ünnepélyt követően jó szokás szerint…

Ebből a szemszögből még inkább érthető, hogy Aradon miért zajlott oly csendben az Erzsébet-szobor leleplezése. Az egész napos ünnepélyt este díszelőadás és táncmulatság zárta.

• 
• 
• 

A leleplezés alkalmából a szoborbizottság díszalbumot jelentetett meg, amelyben megörökítették az emlékmű állításának történetét, és fotóik közlése mellett méltatták az ebben résztvevők érdemeit.

Emléklapok dicsőült Erzsébet királyné szobrának … leleplezése alkalmából. Szerk. Arányi Dezső, Bártfa, Salgó, 1903. – Törzsgyűjtemény

1910-ben maga Ferenc József is megszemlélte Donáth Gyula alkotását.

A Deák-szálló, előterében Erzsébet királyné szobrával. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: B 1944.

Erzsébet királyné bronzba öntött alakja egészen 1920-ig békésen üldögélt a bártfafürdői parkban. Ekkor azonban ezt a szobrot is elérte az újonnan berendezkedő hatalom magyar emlékjelekkel szemben tanúsított ellenszenve. Sissinek egyetlen „bűne” volt, hogy szerette a magyarokat, ezért megszületett a verdikt az emlékjel száműzetéséről.

Végül köztes megoldás született, a szobor maradt a helyén, de „deszkakoporsóba helyezték”. A fürdővendégek néhány éven keresztül ebben a látványban „gyönyörködhettek”. A Kis Újság 1928-ban szomorkás hangvételű cikket közölt Bártfafürdő állapotáról, egy érdekes történettel zárva a beszámolót. Állítólag a helyi ruszinok Erzsébet királynét szent asszonyként tisztelték, ezért nehezen viselték el a bedeszkázott szobor látványát. Amikor elkeseredésük tetőfokára hágott, felkeresték a helyi elöljáróságot és előadták panaszukat.

Közben teltek az évek, évtizedek, és a második világégést követően az új ideológiák új államformát hoztak. Erzsébet királyné szobra talán már nem jelentett akkora veszélyt, ezért csendben – egyelőre felirat nélkül – visszahelyezték eredeti helyére. A rehabilitáció pontos dátuma egyelőre nem ismert, de az biztos, hogy jóval 1968 előtt történt. Móricz Virág 1966 tavaszán Bártfán járt, és az élményeit megírta a Magyar Nemzetben.

Erzsébet királyné szobra Bártfafürdőn napjainkban. A kép forrása: Puntigán József: Erzsébet királyné és Bártfa – Minden, amit Sisiről tudni érdemes. In. Körkép.sk, 2017. szeptember 20.

Végül felirat is került a szobortalapzatra, és a királyné bronzalakja talán most már végleg békességre lelt a parkban, szemérmesen megbújva a hatalmasra nőtt fák árnyékában.  

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

• Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
• Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
• Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.; 31. Marosvásárhely 2.
• Erzsébet királyné-szobrok: 32. rész: Kolozsvár 1.; 33. rész: Kolozsvár 2.; 34. rész: Arad

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat negyvenegyedik részében Varga Bernadett, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa a Régi Ritka című digitális tartalomszolgáltatás gyarapodását mutatja be.

Könyvtárunk legújabb, Régi Ritka című digitális tartalomszolgáltatása révén tovább bővült azon különleges dokumentumok köre, amelyek között otthonról is kényelmesen böngészhetünk. A Régi Nyomtatványok Tára anyagából épülő, szándékaink szerint a jövőben folyamatosan gazdagodó adatbázisban elsőként a bibliofil gyűjtő, gróf Apponyi Sándor (1844–1925) jelentős történeti forrásértékkel bíró metszetgyűjteményének mintegy ezer darabját tesszük virtuális közkinccsé.

Gróf Apponyi Sándor portréja sajátkezű aláírásával. In: Gróf Apponyi Sándor emlékezete, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1926. – Régi Noymtatványok Tára

A 16. századtól a 19. századig terjedő időszak magyarországi eseményeinek külföldi recepcióját felvonultató gazdag grafikai anyag egyrészt könyvtárunk nagy adományozójának különálló metszetgyűjteményéből, másrészt világhírű Hungarica-könyvgyűjteményéből származik.
Bár az adományozást rögzítő iratban még szó esett a metszetgyűjtemény katalogizálásáról, a különálló metszetekről Apponyi Sándor életében sajnos nem készült olyan tudományos igényű, ugyanakkor az egyes darabok provenienciáját személyes megjegyzésekkel bemutató feltárás, mint a Hungarica-gyűjteményről. A magyar vonatkozású metszetek feldolgozását azonban a gróf is fontosnak tartotta, hiszen Hungarica-gyűjteményének katalógusában a magyar vonatkozású részletek ismertetése mellett a metszetek felsorolására, helyenként részletes leírására, és olykor a metszeten található feliratok, jelzések rögzítésére is gondot fordított. Azokban az esetekben azonban, amelyekben egy-egy művet különösen sok metszettel illusztráltak, a részletes leírások helyett inkább csak metszetcsoportok közös leírásával találkozunk. A művészjelzések feloldását szintén nem tekintette minden esetben feladatának. A katalógus utolsó, ötödik kötete pedig már csak a legszigorúbb értelemben magyar vonatkozású metszeteket említi, azok részletesebb bemutatása nélkül.
Miután a gyűjtemény 1925-ben a nemzeti könyvtárba került, a kiállítások rendezése, kiadványok szerkesztése során folyamatosan felmerülő képigények újra és újra felhívták a figyelmet egy metszetkatalógus szükségességére. A kötetekben található metszetek esetében így először egy tematikusan rendezett cédulakatalógus készült (a teljesség igénye nélkül), a metszetgyűjteménynél pedig egy számrendi cédulakatalógus. A kétezres évek elején kezdődött el a metszetanyag újabb szempontú feldolgozása, ami minden technikai adatot, megjelenési körülményt, példánysajátosságot igyekezett feltárni, továbbá meghatározta a művészeket, az ábrázolt személyeket és eseményeket, rögzítette a feliratok és szignatúrák szövegét, mindezt kiegészítve a vonatkozó szakirodalommal. A munka során több mint száz olyan metszetet sikerült azonosítani, amelyek a legfrissebb nemzetközi metszetkatalógusokból is hiányoznak. Ilyen például a Fülek 1593-as ostromát ábrázoló lap, amelynek metszője és kiadója Lukas Mayer volt. A feldolgozás eredményei az OSZK interneten hozzáférhető elektronikus katalógusába is bekerültek.

Lukas Mayer: Fülek ostroma. Fametszet, 16. sz.  – Régi Nyomtatványok Tára. Forrás: Régi Ritka. Digitális tartalomszolgáltatás

A Régi Ritka célja, hogy az elektronikus katalógusban meglévő metaadatokat összekapcsolja a metszetek digitalizált képeivel, így első lépésben mintegy ezer, részletes leírással is ellátott kép válik most elérhetővé.
Új tartalomszolgáltatásunk többszempontú keresőrendszerrel segíti a célzott keresést, de látogatóink különféle tematikus csoportosítás alapján: pl. földrajzi elhelyezkedés (A történelmi Magyarország, Európa, Buda, Pest), műfaj (látkép, városkép, ostromkép, portré), technika (rézmetszet, rézkarc, rézmetszet és rézkarc, fametszet, színezett metszetek), valamint az ábrázolt személyek (külön az uralkodók és vezérek) szerint is válogathatnak. Kiemeltük néhány jelentős metsző (Albrecht Dürer, Johann Sibmacher és Elias Wiedemann) munkáit is. A tájékozódást emellett az egyes metszetek (sokszor új kutatási eredményeket tartalmazó) részletes bibliográfiai adatainak és tartalmi elemeinek megadásával segítjük.

Érdekességek a metszetgyűjteményből

A gyűjtemény több érdekes unikumot tartalmaz. Például a török kiűzését a 16. században többször is megkísérelő, de sajnos mindannyiszor kudarcba fulladt kezdeményezések propagandáját szolgálta az az egyetlen példányban ismert, 1564 után készült fametszet, amely I. Miksa magyar királyt, hadvezérét, Schwendi Lázárt és a híres végvári vitézt, Thury Györgyöt együtt ábrázolja. Történeti ikonográfiánkban nem mondható gyakori esetnek, hogy külföldön ilyen figyelemre méltatták a törökverő vitézeinket.

I. Miksa magyar király, Lazarus von Schwendi és Thury György lovasportréja, [S. l.] [s. n.], [post 1564]. Fametszet – Régi Nyomtatványok Tára. Forrás: Régi Ritka. Digitális tartalomszolgáltatás

A lengyeli Apponyi-kastély metszetekkel díszített folyosóján függő képek közül különösen érdekes az Esztergom 1594-es ostromát leíró és ábrázoló lap. A híres augsburgi metsző, Dominicus Custos és id. Hans Schultes augsburgi nyomdász közös műve háromnyelvű magyarázó felirataival igazi különlegesség, hiszen a latin és a német szöveg mellett magyar nyelvű leírást is találhatunk rajta. A kép alján, az égtájjelölés mellett jól kivehető szignatúra szerint Dominicus Custos egy bizonyos Ruda János invencióját adta közzé (Joannes Ruda inv[enit] Do[minicus] Custo[s] ex[cudit] Aug[usta Vindelicorum]). Ruda János kassai származású királyi heroldról Custos rézmetszésű portrét is készített, amely ugyancsak megtalálható az Apponyi metszetgyűjteményben.

Custos, Dominicus, Ruda János, Esztergom ostroma. Rézmetszet, 1594 után – Régi Nyomtatványok Tára.  Forrás: Régi Ritka. Digitális tartalomszolgáltatás

Egy németalföldi mester kezétől származó Báthory Zsigmond-arckép e korszak grafikusainak munkamódszereiről árulkodik. Míg a kép Báthory Zsigmondot ábrázolja, a felirat Bethlen Gáborként nevezi meg a fejedelmet. A távolság és a háborús helyzet miatt az autentikus portréfelvételeket nélkülöző rézmetsző- és kiadó vállalkozók könnyen nyúltak vissza az elődök portréihoz, hogy kielégítsék a nemzetközi politika küzdőterére lépő új szereplők iránti érdeklődést.

Crispijn de Passe: Báthori Zsigmond portréja, [S. l.], [s. n.], [1595]. Rézmetszet – Régi Nyomtatványok Tára. Forrás: Régi Ritka. Digitális tartalomszolgáltatás

A magyar vonatkozású nyugati irodalom és illusztráció egészét megragadni kívánó gyűjtés nem mellőzhette az e korszakban virágzó karikatúrát sem. Német nyelvű gúnylap beszéli el Kara Musztafa, az 1683-as bécsi ostrom merész, de sikertelen nagyvezírének dicstelen visszatérését Konstantinápolyba megfelelő tendenciózus kommentárral és képpel.

Kara Musztafa sírva vonul Bécstől Konstantinápoly felé. Rézkarc – Régi Nyomtatványok Tára. Forrás: Régi Ritka. Digitális tartalomszolgáltatás

A költő-hadvezér Zrínyi Miklós iránti fokozott érdeklődést mutatja az 1663–64-ben megjelenő nagyszámú külföldi nyomtatvány, röplap, újság, haditudósítás, ének, vers, metszet. Ezek közé tartozik a Zrínyi által 1664 februárjában csata közben elfogott „kutyafülű tatár” ábrázolása. Az itt megjelenő képi propaganda él azzal a hatással, amelyet a szörnyek, torzszülöttek bemutatásával kívántak elérni a korszak eseményeinek hírnökei: felhívják a figyelmet a kiválasztottságra, a sorsdöntő eseményekre, a kor meghatározó személyiségeire, itt éppen a vérszomjas ellenséget is legyőző hősre.

Tatár torzszülött, [S. l.], [s. n.], [1664]. Rézmetszet – Régi Nyomtatványok Tára. Forrás: Régi Ritka. Digitális tartalomszolgáltatás

A 19. század nagy művészeti technikai vívmánya, a litográfia ebben az anyagrészben csak ritkán fordul elő. Az egyiken II. Rákóczi Ferencet rendhagyó módon, a 19. század első felének itáliai utasokra leselkedő banditájaként mutatja be egy angol grafikus.

II. Rákóczi Ferenc derékképe, [S. l.], [s. n.], [1801–1900]. Litográfia – Régi Nyomtatványok Tára. Forrás: Régi Ritka. Digitális tartalomszolgáltatás

A metszetekről készült digitális felvételeket jó minőségben és szabad licenc alatt publikáljuk, azaz a forrás megjelölésével szabadon hozzáférhetővé, letölthetővé és felhasználhatóvá tesszük, remélve, hogy az eredetiben csak szigorú kutatási engedéllyel tanulmányozható dokumentumok a lehető legszélesebb közönség számára válnak így elérhetővé. A böngészéshez jó szórakozást kívánunk!

Varga Bernadett (Régi Nyomtatványok Tára)

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Arad a vértanúk városa, vagy ahogy Kossuth 1890-ben, a Szabadság-szobor avatására írott üzenetében fogalmazta: „Arad pedig a magyar Golgota”. A hontalan hazafi ezzel a veretes mondatával, az általa küldött fekete szegélyű levélpapírhoz hasonlóan, szimbolikus gyászkeretbe foglalta a Maros-parti települést.
A kiegyezést követően a város gyors ipari és gazdasági fejlődésnek indult, mindamellett az aradi polgárok nem feledkeztek el a szabadságharc itt kivégzett mártírjairól, és amint lehetőség nyílt rá, emlékjelek állításával igyekeztek leróni kegyeletüket. (L. 11. rész)
Körök, egyesületek ápolták az aradi tizenhárom emlékét, ezek közül is kiemelkedett az 1881-ben alapított Kölcsey Egyesület, amely létrehozta az ország legnagyobb 1848-49-es ereklyemúzeumát. (A múzeum tárgyi gazdagságát jól szemlélteti a 2012-ben kiadott kétkötetes Gyűjteményi katalógus).
Arad fejlődését impozáns középületei is mutatták, a gondosan kialakított közterek és parkok közepére emlékjeleket állítottak, amelyek szintén emelték a város rangját, meghatározták identitását.

Arad a XIX. század végén. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 5/26.

Erzsébet királyné tragikus halálának híre, valamint a magyar kormány felhívása – az ország többi részéhez hasonlóan – Arad vármegye elöljáróit is cselekvésre késztette. Látszólag a szeretett királyné emlékének megörökítése nem homályosította el az aradi vértanúk tiszteletét, azonban bizonyos megnyilvánulásokban diszkréten mégiscsak kifejezésre jutott, hogy ez a város az osztrák önkény által eltiport szabadságharcunk nemzeti gyászhelye.
Aradon a kolozsvári ünnepséghez képest sokkal visszafogottabb szoboravatásra készültek 1901. szeptember 15-én. A vármegye vezetése, a megyeházának is otthont adó ikerépületek által közrefogott parkban jelölte ki Erzsébet királyné emlékművének helyét.

A vármegyeháza épülete a parkkal. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 5/75.

Erzsébet királyné szobra Aradon. A Gödöllői Városi Múzeum képeslapgyűjteménye. Jelzet: TD 88.242.1. (Köszönjük Kerényi B. Eszter igazgató asszonynak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a képeslap digitális változatát.)

Az avatóünnepet az utolsó pillanatban elhalasztották két nappal, hogy a megyei közgyűlésre érkező bizottsági tagok is részt tudjanak venni a rendezvényen. Ez nem okozott különösebb gondot, hiszen az esemény a nagy nyilvánosság számára nem volt meghirdetve. Így végül a leleplezésre szeptember 17-én, kedden került sor. Az Aradi Közlöny tudósítója ismét kihangsúlyozta, hogy az ünnepség nagyon szerény körülmények között zajlott le.

Amint a korábbi tudósításból is kiderült, Zala Györgynek ez a munkája – hasonlóan Stróbl Alajos Erzsébet királynéról mintázott mellszobrához – a Magyar Iparművészeti Társulattól megrendelhető műalkotás volt. Az aradi ünnepség után két hónappal ennek a szobornak egy replikáját Veszprémben, majd másfél év múltán egy másikat a Fejér megyei Cecén leplezték le. Sajnos ez utóbbit a történelem vihara elsöpörte, így már csak a Vasárnapi Újságban közölt képről csodálhatjuk meg az emlékművet.

• 
• 

Az impériumváltást az aradi szobrok viszonylag kevés atrocitással megúszták. Talán betudható ez annak is, hogy a többi erdélyi városhoz képest Arad román megszállása néhány hónappal később következett be. Előtte Aradon folytak a román–magyar egyeztető tárgyalások 1918 novemberében, és itt alakult meg 1919 tavaszán Károlyi Gyula ellenkormánya is, amely a megszállást követően Szegedre tette át székhelyét. Azonban Barabás Béla visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a trianoni döntést követően az aradi szobrok sem kerülték el a sorsukat.

Az Erzsébet királyné-szobor későbbi sorsából arra lehet következtetni, hogy a leszerelt műalkotást nem vitték a kultúrpalotába, hanem a vármegyeházán helyezték el. Történt ugyanis, hogy a határ által elválasztott Arad és Csanád vármegye egyezséget kötött bizonyos iratok kicseréléséről. A csere lebonyolítása érdekében 1926 decemberében Makóról teherautóval vitték az iratokat az aradi vármegyeházára.

A vármegyeháza épülete Aradon. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 5/28.

Az iratok mellé ráadásként megkapott szoborral nem nagyon foglalkoztak a vármegyei levéltárban. Maga az alkotó sem érdeklődött a szobor sorsa felől, hiszen ekkortájt sokkal nagyobb kompozíciókon dolgozott. Egy évvel korábban fejezte be Erzsébet királyné központi emlékművét, amelyet végül a főváros vezetése hosszas huzavona után, harmincnégy évvel a szeretett uralkodóné halálát követően, 1932-ben leplezett le az Erzsébet híd pesti oldalán.
Az 1950-es években az aradi Erzsébet királyné-szobor átkerült a makói levéltárból a városi múzeumba és annak raktárában porosodott még négy évtizedig.
Zala György művének „rehabilitációja” 1991. október 31-én következett be Makón. Ugyanis ekkor avatták fel újra nyilvános helyen, a József Attila Múzeum kertjében Erzsébet királyné Aradról 65 évvel korábban áthozott szobrát. A leleplezési ünnepségen részt vett Habsburg Ottó és a fia, Habsburg György is. A helyi sajtó meglehetősen szűkszavúan tudósított az eseményről.

Erzsébet királyné szobra Makón. Forrás: Wikipédia.hu

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

• Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.;
• 10. Verecke 2.Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
• Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.;
• 31. Marosvásárhely 2.Erzsébet királyné-szobrok: 32. rész: Kolozsvár 1.; 33. rész: Kolozsvár 2.
  

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat negyvenedik részében Kopcsay Ágnes, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár munkatársa híres magyar márkanevek történetéről szóló összeállításának tizenkettedik folytatását közöljük.

Stühmer, Caola, Orion, Corvin, Közért… Csupa olyan márka, divatosabb szóval brand, amelyről szinte mindenkinek beugrik egy termék, egy logó, egy szlogen. A Zwack Unicumot jelképező „vizesembert”, a vízből kiemelkedő csapzott fejet mindenki ismeri, még az is, aki nem tudja, hogy eredetileg ez az Unicum reklámja volt. Az egykor ismert, sokszor ma is élő márkákat valaha rengeteg plakát hirdette. A cégeknek a kor legnevesebb alkotói dolgoztak. Magyar márkák – magyar plakátok címmel a Plakát- és Kisnyomtatványtár kiállítást tervezett, amely a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállás miatt nem valósulhatott meg. Ezért május 20-tól – az OSZK márkanevet erősítve blogsorozatban mutatjuk be a népszerű magyarországi márkákat hirdető archív kincseinket!
A legenda szerint II. József, amikor háziorvosa, dr. Zwack József gyógyszerként, mint emésztést elősegítő orvosságot egy különleges nedűt ajánlott őfelségének, jóízűen megitta és így szólt: „Das ist ein Unicum”. Tudtán kívül így adott nevet a kalapos király a több mint 200 év után is népszerű italnak, a mai napig is titkos recept alapján készülő, negyvenféle gyógynövényből készült gyógynövénylikőrnek.

A Zwack Unicum logója

Az ital hamar népszerű lett, és az orvos leszármazottja a mai Erzsébet téren nyitotta meg első gyárát 1840-ben. 1881-ben vették lajstromba első védjegyezett terméküket, a Kincsem likőrt. (A név választása minden bizonnyal nem véletlen, hiszen kevéssel előtte 1876 és 1879 között aratta páratlan sikereit a világszerte ismert magyar ló, Kincsem.) Ezt a likőrt két évvel később követte az Unicum bejegyzése.

Unicum Zwack. Plakát. Jelzet: PKG.én/387/r1 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Unicumot a Zwack család 1790-ből származó titkos receptje alapján készítették. A titok mindig fontos volt az ital története során. Feltalálója állítólag mindenféle hozzávalót rendelt a világ minden tájáról különböző mennyiségekben, hogy ezeknek az ismereteknek a birtokában se lehessen kikövetkeztetni az összetételt és a mennyiségeket. Az államosításkor is sikerült a titkot megőrizni, mert Zwack Béla hamis receptet adott át a gyárat átvevőknek, így hiába gyártották és forgalmazták a későbbiek során Unicum néven az ismert szerelésben az italt, az nem az eredeti volt.

Zwack Unicum gyomorerősítő. Grafikai plakát. Jelzet: PKG.1925/209 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár; Magyar Digitális Képkönyvtár

Az Unicumot kezdettől fogva gömbölyű palackban forgalmazták, nem véletlenül. A platóni filozófia szerint a gömb ugyanis a tökéletességet jelképezi, amely az ital tökéletességét is szimbolizálja. A címkén eleinte fehér alapon piros kereszt volt. 1899-től kezdve ennek a használati jogáért évente fizetett a cég a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek. 1922 után ez a megállapodás megszűnt, ekkor változtatták a kereszt színét aranyra, a hátteret pedig pirosra, és ez így van a mai napig.

Zwack Unicum gyomorerősítő likőr. Grafikai plakát. Jelzet: PKG.én/386/r1 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A telephely nemsokára szűknek bizonyult, s 1892-re épült fel a Soroksári úton a gyárnak a mai napig is helyet adó épület, és itt folytatta működését a Magyar Királyi Szabadalmazott Likőr Különlegességek Gyára. 1895-ben a cég megkapta a nagy rangot jelentő Császári és Királyi Udvari Szállító címet. Közép-Európa egyik legjelentősebb likőr és szeszesitalgyártója volt, amely szerte a világon mindenfelé szállította termékeit számos díjat is elnyerve.

Zwack J. és Társai. Csász. és kir. udvari szállítók Budapest. Grafikai plakát. Grafikus: Tuszkay Márton és Dezső Alajos. PKG.1914e/743 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár; Magyar Digitális Képkönyvtár

1909-ben született meg a „Vizesember” az Unicum legismertebb reklámja, melyet minden valószínűség szerint Pachl Viktor készített. Ez a reklám annyira népszerűvé vált, hogy a későbbiek során új reklám helyett gyakran ezt alkalmazták. Tárunkban a plakátnak van reprint kiadása 1947-ből, 1956-ból és 1999-ből is. A motívumot gyakran felhasználták teljesen más, leggyakrabban politikai témájú ábrázolásokhoz is.

Unicum a legjobb gyomorerősítő likőr. Grafikai plakát. Grafikus: Pachl Viktor. Jelzet: PKG.1914e/730/r1. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár; Magyar Digitális Képkönyvtár

A cég a két világháború között a közel 220 féle italt készített, bár a gazdasági világválság természetesen a Zwack cégre is hatással volt. Ebben az időben az élvezeti cikkek piaca jelentősen visszaesett, a szesztilalom bevezetése Amerikában – amit elsősorban a korszakról készült amerikai krimikből ismerünk – drasztikusan csökkentette az exportot. Kevéssé ismert, hogy a veszteségek kompenzálására a gyár izzólámpák és fénycsövek gyártásába kezdett, melyek az Unicum neonreklámjait is megvilágították a korabeli utcákon. Az alábbi, 1938-as árjegyzék érdekessége, hogy minden oldal alján olvasható egy-egy figyelmeztetés, amely arra utal, hogy már ekkoriban is próbálták hamisítani az Unicumot.

• 
• 
• 
• 

 A gyárat 1944-ben súlyos találat érte, ennek ellenére 1945-ben, még a romok között, két helyiségben újra megkezdték a munkát, és nemsokára a gyár újjáépítését is. 1948-ra az üzemet tökéletesen helyreállították, de már nem tudták folytatni a gyártást az államosítás miatt. Tulajdonosaitól ezt a gyárat is kárpótlás nélkül vették el. Az akkori tulajdonosok közül Zwack János és családja még kijutott Amerikába, bátyja, Zwack Béla azonban a feleségével együtt alkalmazottként a gyárban maradt. 1950-ben internálták őket, végül azonban 1955-ben ők is el tudták hagyni Magyarországot. A gyárat több más üzemmel összevonták, az egyik egysége lett 1961-ben a Magyar Likőripari Vállalat öt budapesti gyáregységének. A termékszerkezet természetesen teljesen átalakult.

Meggy gyöngyvér. Grafikus: Szabó E. Jelzet: PKG.1956/407 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Néhány más termék mellett az Unicumot is tovább gyártották. A Zwack család azonban időközben érvényesítette a márkaoltalmat és az állami gyár Magyarországon kívül nem árulhatta a Zwack Unicumot ilyen néven. Így maradt a hamis recept alapján gyártott Unicum keserűlikőr, kizárólag a belpiacon. Érdekes helyzet volt ez, hiszen a Zwack márkanév megszűnt Magyarországon, de az Unicum mégis tovább éltette a hagyományt. A két testvér, Béla és János Milánóban a hatvanas évek közepén kezdte meg ismét a Zwack Unicum gyártását, s az utóbbi fia, Péter 1970-ben lépett be a cég vezetésébe, majd a nyolcvanas évek végén a nagyvállalkozók közül elsőként tért vissza Magyarországra. Üzlettársával 1989-ben megalapította a Zwack Unicum Budapest Kft.-t és vegyes vállalatot hoztak létre az állami irányítású Budapesti Likőripari Vállalattal. A Soroksári úti gyárban megindult a Zwack Unicum gyártása. 1992-ben, a privatizáció során a cég Zwack Péter tulajdonába került, aki megalapította a Zwack Unicum Részvénytársaságot.

• 
• 
• 
• 

2008-ban Zwack Péter átadta gyermekeinek a cég vezetését. Már az ő nevükhöz fűződik több más mellett két új termék létrehozása is. Az Unicum Next ugyanazokból az alapanyagokból készül, mint a klasszikus Zwack Unicum, csak az összetevők arányain és az akoholtartalmon változtattak a gyártás során. Az Unicum Szilva két magyar specialitást egyesít: a Magyarországon őshonos szilvát és az Unicumot. Gyártása során a gyógy- és fűszernövények kivonatából készített párlatot aszaltszilvaágyon pihentetik és – ugyanúgy, mint az eredetit – tölgyfahordóban érlelik.

• 
• 
• 

 A cégnek története során számtalan terméke volt: a listán likőrök, pálinkák és pálinkajellegű szeszes italok találhatók. Számos hagyományos recept és új recept alapján készített italt állítanak elő. Azonban a gyártó és a márka közel 200 éves története során a vezető termék mindvégig az Unicum volt. Ez a máig is titkos recept alapján készülő likőr képviseli a cég termékei közül a legnagyobb eladott mennyiséget, évente hozzávetőleg 3 millió liter gyomorkeserű kerül forgalomba.

Unicum-reklám. In. Régi Magyar Reklámok Zwack Anno 2013. Falinaptár. Jelzet: Naptár.F.2013/76. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kopcsay Ágnes (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A Magyar márkák című sorozatunk további részei: 1. rész: Stühmer; 2. rész: Közért; 3. rész: Orion; 4. rész: Corvin; 5. rész: Ibusz; 6. rész: Modiano; 7. rész: Tungsram; 8. rész: Törley; 9. rész: Dreher; 10. rész: Állatkert; 11. rész: Pick és Herz szalámi

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész

 

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat harminckilencedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Békés Istvánt és gyűjteményét mutatja be.

Békés István (1900–1982) debreceni születésű író, művelődéstörténész, újságíró, szerkesztő. Egy ideig Berlinben élt, majd hazatérve Budapesten a Jövendő (1945–1947) című hetilap szerkesztője, 1949–1951-ben a Vidám Színpad igazgatója lett. Művelődéstörténeti kutatóként az anekdotakinccsel, a ponyvairodalommal foglalkozott. Ismertebb művei: Petőfi nyomában  (dokumentumkötet, 1959), Új magyar anekdotakincs a századfordulótól a felszabadulásig (1962), Magyar ponyva Pitaval (1966). Fordított is, például Erich Kästnert, Vlagyimir Majakovszkij verseit.
Egy ideig ő látta el az 1935-ben megalakuló debreceni Ajtósi Dürer Céh titkári feladatait. Gyűjteményéből Kozma Lajos ex librisekkel vett részt a céh első nagy kiállításán 1935 decemberében a Déri Múzeumban. 1936-ban lemondott a céh titkári posztjáról, a feladatot Réthy István vette át. A céh megalakulásáról, feladatairól részletes írása jelent meg a Magyar Exlibris 1936. évi 1. számában. Ebből idézek:

Jó kapcsolatban állt Vadász Endre grafikussal, Vihar az erdőn (1933) című elbeszélő költeményét a művész illusztrálta fametszeteivel. Békés István 1935-ben megjelentetett egy válogatást Vadász ex libriseiből Tiz rézkarc exlibris címmel.

Vadász Endre: Tiz rézkarc exlibris, kiad. Békés István, Debrecen, Officina, 1935.

Vadász grafikái közül a Békés István számára készült ex libris humoros jelenetet ábrázol: nagy olló üldöz egy futva menekülő, könyvbe bújt embert.

Vadász Endre rézkarca (1935), Jelzet: Exl.B/378 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Selmeczi (Skonda) Károly 50 exlibrise című kiadványhoz – melyet 1936-ban Réthy István jelentetett meg – Békés írta az előszót. Szerkesztőként kapcsolatban állt Galambos Ferenc jogtanácsossal, bibliográfussal, a Kisgrafika Értesítő folyóirat szerkesztőjével, aki több művészeti vonatkozású cikket küldött neki.
Vadász Endre mellett többek között Toroczkai Oszvald, Mata János, Menyhárt József készített Békés nevére szóló ex librist, fa- és rézmetszetű lapokat, melyek közül néhány fellelhető könyvtárunk Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményében. Ezeken jellemző a népies, illetve az erotikus és a művészeti téma (ex libris eroticis, artisticis lapok). Toroczkai Oszvaldról így írt Békés István a Magyar Exlibrisben megjelent, korábban már említett 1936-os cikkében:

Toroczkai Oszvald rézkarca, Jelzet: Exl.B/377 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Szoboszlai Mata János költő, filozófus, fametsző népies ábrázolású, Békés István nevére szóló grafikáját így mutatja be Szíj Rezső művelődéstörténész, művészeti író – egy ideig az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosa – Mata János 1907–1944 c. könyvében:

Mint a leírásból is kitűnik, a példány különlegessége, hogy Szíj Rezső számára dedikált műről van szó. Az OSZK gyűjteménye a dedikálatlan, eredeti fametszetből őriz egy nyomatot.

Szoboszlai Mata János fametszete (1937), Jelzet: Exl.B/381 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Békés István ex libris gyűjteménye kiemelt darabjaival többször szerepelt kiállításokon. Hagyatékát, kéziratait a Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvtárában őrzik.

Irodalom:

• Békés István: Az Ajtósi Dürer Céh keletkezése és feladatai. Magyar Exlibris, 2. évf., 1936/1. sz., 17–21.
• Béládi Miklósné: Békés István. In. Új magyar irodalmi lexikon, A–GY, Főszerk.: Péter László, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2000 (második kiadás), 191.
• Lenkey István: Grafika és ex libris Debrecenben a rézmetsző diákoktól a második világháborúig. Kisgrafika, 51. évf., 2012/4. sz., 9.
• Réthy István: Az Ajtósi Dürer Céh élete 1936-ban. Magyar Exlibris, 2. évf., 1936/4. sz., 67.
• Soó Rezső, Berei: Az Ajtósi Dürer Céh grafikai kiállításai. Magyar Exlibris, 2. évf., 1936/1. sz., 1–7. (Hozzáfűzve a kiállítási katalógus is, 1–8.)
• Szíj Rezső: A debreceni bibliofilia 1920–1944 között. In. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965, Debrecen, 1966., 344.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Békés István (1900–1982). In. Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 26.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat harmincnyolcadik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Strelisky Lipót és fia, Sándor munkásságának bemutatását folytatja.

Strelisky Sándor (1851–1922), a photoshop ősatyja

Strelisky Sándor az édesapjától, Strelisky Lipóttól elsajátított portré- és színházi fotózás mellett az egyedi felvételekből összemontírozott és festett terekben elrendezett sokszereplős csoportképek készítésének specialistája is volt. Az adott kor fényképészeti módszereivel nem volt lehetősége a többszereplős, nagyobb helyiségekben tartott rendezvények, bálok helyszínén a képek megalkotására. Nem volt megoldható a szereplők megvilágítása, és nem tudták megragadni a mozgást sem, így ezeket az alkotásokat Strelisky műtermében vitte véghez, ahol ideális körülmények között egyenként, a megfelelő mozdulatra beállítva, fényképezte le a leendő kép alakjait. Az esemény helyszínéül szolgáló teret a művész megrajzolta, vagy előre lefényképezte, és elhelyezte benne az elkészített negatívokat. Divatos volt még ekkor az összeállított képek készítése is, melyek esetében kivágták a már elkészített pozitív képekből a szükséges részeket, és ezeket elrendezve született meg egy új alkotás. Ez alapozta meg a 20. századi montázstechnikát.

Bál az Ezredévi ünnepélyek idejéből. Fotó: Strelisky. In. Vasárnapi Ujság, 44. évf., 1. sz. 1897. január 3., 4–5. – Elektronikus Periodika Archívum. A fotó forrása: Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-062202

Az ezredévi ünnepségsorozatról rendszeresen tudósított Strelisky és számos fényképfelvétele jelent meg a Vasárnapi Ujságban. Az Udvari bál című képe a Millenniumi ünnepségsorozathoz köthető 1897-ből. Fotósunk az adott körülmények között nem tudta volna a Budavári Királyi Palota dísztermében elkészíteni a fényképet, így műtermében fotografálta meg a gondosan beállított kompozíciókat a résztvevőkről és ezek felhasználásával állította elő az összemásolt képet. A montázstechnikának köszönhetően így a bál helyszínén láthatjuk a királyi család tagjait. Legelöl áll huszártábornoki egyenruhában Habsburg Frigyes főherceg, tőle jobbra Blanka főhercegnő és gróf Apponyi Lajosné, a királyi udvarnagy felesége, balja felől pedig Auguszta főhercegnő, József Ágost főherceg, Izabella főhercegnő, Coburg Fülöp hercegnő és mellette Lipót Salvator főherceg látható. Báró Bánffy miniszterelnök a királyi család tagjaitól balra áll, távolabb a kép szélén, a szék mellett gróf Apponyi Lajos királyi udvarnagy diskurál. A kép jobb oldalán Jókai Mór, dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter és báró Atzél Béla látható.
Másik érdekes alkotása a Filharmóniai Társaság fennállásának 50. jubileumára készített kép 1903-ból. A kalandos történetű társaság 1853-ban alakult, az évforduló alkalmából jelent meg egy Emlékkönyv Mészáros Imre igazgató szerkesztésében, amely részletesen közli a Társaság történetét d’Isoz Kálmán tollából, a hangversenyek műsorjegyzékével együtt.

A budapesti Filharmoniai Társaság zenekara. Fotó: Strelisky Sándor. In. Vasárnapi Ujság, 50. évf., 18. sz. 1903. május 3., 284–285. – Elektronikus Periodika Archívum. A fotó forrása: Digitális Képarchívum. Jelzet:  DKA-066938

A Strelisky által alkotott kép esetében nem egyszerűen egy csoportképről beszélhetünk, hiszen a száz tagból álló zenekar tagjait egyesével rendezte el a pódiumon, az orgona alatti emelvényen a Vigadót imitáló háttér előtt, amint éppen játszani készülnek. Nem volt egyszerű dolga, amikor is a művészekről külön készítette el a felvételeket, majd ízlésesen elrendezte azokat, ügyelve arra is, hogy mindenki a nagyzenekaroknál szokásos helyre kerüljön. A társulat legjelentősebb tagjai: középen Kerner István karnagy, jobbján az első hegedűs Grünfeld Vilmos hangversenymester, az Országos Zeneakadémia tanára, hátul a kép közepétől számított első nagybőgős, Gianicelli Károly, aki szintén országos zeneakadémiai tanár, és húsz éven át széles körű külföldi összeköttetéseivel elsőrangú vendégművészeket nyert meg a zenekar közreműködésére.
Szintén a Vasárnapi Ujságból ismerjük az Estély a Park Klubban című, arisztokratákat megörökítő összemásolt képét. Ez a műve az előző sokalakos képekhez hasonló színvonalú, harmonikus elrendezettségű, némileg mesterkélt, de biztos mesterségbeli tudást sugároz. Az 1895-ben megnyílt Park klub (ma Stefánia Palota) a fővárosi előkelőségek díszes találkozó helye volt. A Városligetben található emeletes ragyogó palotát kedves virágos park vette körül csobogó szökőkutakkal. A klub helyiségeiben a rendszeres összejöveteleken kívül azonban estélyeket, bálokat, társasjátékokat és társasvacsorákat is rendezett a klub igazgatósága.

Estély a Park-klubban, 1897. Fotó: Strelisky. In. Vasárnapi Ujság, 47. évf. 6. sz. (1900. február 11.), 1. – Elektronikus Periodika Archívum. A fotó forrása: Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-041184

A képen levő alakok közül a következőket említhetjük név szerint: a nézőnek balra, az előtérben ülő alak gróf Pálffy-Daun Vilmosné, szül. Nugent grófnő. E csoportban van gróf Apponyi Lajos udvarnagy leánya, Teréz grófnő, gróf Széchenyi Hanna, báró Vay Lilla, gróf Pejacsevich Tivadarné, Wlassics Gyuláné (álló alak); a férfiak közül gróf Teleki Tibor, gróf Károlyi Lajos, őrgróf Pallavicini Ede és Wlassics Gyula miniszter tűnnek fel. Wlassics háta mögött Hoitsy Pálné gróf Festetics Mária, Károlyi Erzsébet és Lónyay Margit grófnők láthatók. Ezektől jobbra a következő csoportokban gróf Széchenyi Béla, báró Atzél Béla (ő kezdeményezte a Park klub építését és létrehozását), Darányi Ignác miniszter, Jekelfalussy Zoltánné, Károlyi Melinda grófnő, Szentkereszty báróné, Radvánszky Ella bárónő láthatók. A Műbarátok köre, az előkelő művészetpártoló társaság tagjai a Park klub tagjai is voltak, itt tartották fényes estélyeiket is.
Strelisky Sándor legismertebb összemásolt, az 1900-as Párizsi világkiállításon nagydíjat nyert fényképe a „Csárdás”. A képnek egy három méter hosszú, másfél méter magas nagyítását mutatta be a fotográfus az ezredévi kiállításon.

Csárdás. Fotó: Strelisky Sándor, 1900. – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: KS 5317/1

Az alkotáson szereplő csoport a Népszínház művészeit ábrázolja egy csárdás jelenetben.
A közel száz színészt, mint népszínműalakot Strelisky rá jellemző figyelmes, pontos, mégis könnyed elrendezésben helyezte el a képen. A kompozíción kívül a hatást a befestett gyönyörű háttér is növeli. Közepén Blaha Lujzát és Vidor Pált láthatjuk, mögöttük Hegyi Aranka, Küry Klára, Szirmai Imre és a korszak ismert színművészei szerepelnek. A kép kis méretű reprodukcióját és levelezőlap-változatát már a millenniumi kiállítással egy időben több műkereskedésben is árusították.
A képek összemásolása különböző módokon, színvonalon a 20. században is tovább zajlott. Gondolhatunk itt a politikai okokból készített összemásolásokra, kivágásokra, leragasztásokra és egyéb manipulációkra, amelyekkel mindig meghamisították a fényképek lényegét. A fényképész-kisiparosok műtermükben többféle fóliát használtak, melyeken különféle háttérelemek voltak, majd a műteremben levett kép negatívját a kiválasztott fóliára másolva kapta meg fényképét a megrendelő. A 21. században rendelkezésre álló technikai feltételekkel a digitális világban ennél jóval nagyobb terünk van fényképeink módosítására.

Szemerédi Ágnes

Források:

• Vasárnapi Ujság, 44. évf., 1. sz. 1897. január 3., 4–5.
• Vasárnapi Ujság, 47. évf. 6. sz. 1900. február 11., 1.
• Vasárnapi Ujság, 50. évf., 18. sz. 1903. május 3., 284–285.

 

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 2. rész; 2. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

1901. június 16-án, vasárnap a Fellegvárra vezető Erzsébet sétautat ellepték az ünneplőbe öltözött hölgyek és urak. A szoboravatás eseményén az előkelőségek közül részt vett gróf Béldi Ákos főispán, Szvacsina Géza polgármester, Ferencz József unitárius püspök. Pontban 11 órakor a Polgári Dalegylet előadásában felcsendült a Szózat. Az ünnepi beszédet Haller Károly miniszteri tanácsos, a szépítő egylet elnöke tartotta. Beszéde végén lehullt a lepel a szoborról. A koszorúzást és az Oltár a Fellegváron című, erre az alkalomra írt vers elszavalását követően, Haller Károly átadta a szobrot Szvacsina Géza polgármesternek, aki dícsérőleg beszélt az egylet elnökének az emlékhely kialakítása körül végzett munkájáról.

Mivel a Kuszkó István által szerkesztett Emlékkönyvben szóról szóra az Ellenzék hasábjain megjelent beszámolót olvashatjuk, ezért feltételezzük, hogy a névtelen tudósító nem más, mint a szépítő egylet jegyzője, aki mellesleg a marosvásárhelyi Kossuth-szobor felavatásáról is tudósította az Ellenzék olvasóit. (Lásd 30. rész)

Az ünneplő közönség. In: Emlékkönyv Haller Károly működéséről, [szerk. Kuszkó István], Kolozsvár, Ajtai Ny., 1906. IX. t. (A kép alatti évszám helyesen: 1901) – Törzsgyűjtemény

Most már Kolozsvár polgárai, ha egy kis sétára és pihenésre vágytak, választhattak a Sétatér vagy az Erzsébet sétaút között, és ezt a gyakorlatban meg is kellett tenniük, mert a Szamos a folyóvizek természetéből adódóan mindenkit döntés elé állított. A Fellegvár keleti feljárójánál volt ugyan egy fa szerkezetű, fedeles gyaloghíd, amelyet Németek pallójának neveztek (korábban a várban lakó császári katonák használták, ha gyorsan be akartak érni a városba megrendszabályozni a lázadó magyarokat), ám a sétálni vágyóknak ezt használni kitérő lett volna.
Az emlékhely kialakítását követően sürgetővé vált tehát, hogy a Sétateret összekössék az Erzsébet sétaúttal. A Városszépítő Egylet az új híddal kapcsolatban több ajánlatot is bekért, majd ezek közül a fővárosi Schlick gépgyárnak egy 35 méter hosszú, 1,5 méter széles, egynyílású hídra vonatkozó tervét fogadta el.
A Kis-Szamoson átívelő új gyalogos hidat 1902. augusztus 21-én adták át a forgalomnak, és az emlékhely részeként, természetesen Erzsébet királynéról nevezték el.

• 
• 
• 

Kolozsvár látképe az Erzsébet sétaút tetejéről. (Előtérben a favázas Nyári Színkör, a magyar némafilmgyártás hőskorának első helyszíne.) In: Emlékkönyv Haller Károly működéséről, [szerk. Kuszkó István], Kolozsvár, Ajtai Ny., 1906. X. t. – Törzsgyűjtemény

Az emlékhely kevesebb mint két évtizedig maradt sértetlen. Az impériumváltást követően Stróbl Alajos alkotását eltávolították a talapzatáról. Asztalos Lajos, a várost ismerő kiváló helytörténész szerint 1940-ben, a második bécsi döntést követően helyreállították az emlékművet, hogy aztán négy évre rá, az újra berendezkedő román közigazgatás ismét eltávolítsa Erzsébet királyné szobrát. (Asztalos Lajos: Kolozsvár – közelről. I. köt. Kolozsvár, Stúdium, 2015. 95.)
Az 1960-as években jelentős mértékben átalakították a Fellegvár környékét. Teljesen felszámolták a Sáncalja szegénytelepét, a sétautakat rendezték és a folyamatos talajcsúszásokat, suvadásokat egy vízelvezető rendszer kiépítésével próbálták megakadályozni, ezzel védték a domb aljába épített tömbházakat is, a Fellegvár tetejére pedig az 1970-es évek elején szállodát építettek. Az elmaradó állagmegóvások, javítások viszont megtették hatásukat. A sétautak ismét pusztulni kezdtek. Különösen az a rész, ahol a mai napig fellelhető az Erzsébet királyné emlékmű talapzatának maradványa.

• 
• 

A 2010-es évek elején a kolozsvári Erzsébet-szobor helyreállításának ügye körül felpezsdültek az események. Ezt legjobban az erdélyi, különösen a kolozsvári online magyar sajtó oldalain keresztül lehet(ne) dokumentálni.
Egyrészt 2012-ben a kolozsvári evangélikus püspökség udvarában felavatták Stróbl Alajos szobrának másolatát, amelynek mintáját a Miskolcon őrzött eredetiről vették le. Másrészt még a szoborállítás lázas készülődésének időszakában meglepő helyzet állt elő:

A Kolozsvári Szépművészeti Múzeum alagsori raktárából előkerült eredeti szobor. Forrás: Előkerült Erzsébet királyné eredeti kolozsvári mellszobra. In: archivum2.szabadsag.ro, 2011. szept. 29.

Egészen friss hír az, hogy Kolozsvár vezetésének komoly tervei vannak a Fellegvár rehabilitációjával, amely magába foglalná az Erzsébet királyné emlékmű eredeti állapotának rekonstrukcióját is. Érdemes elolvasni az erről szóló híradást: Papp Melinda: Visszakerül méltó helyére a kolozsvári Erzsébet-szobor a Fellegvár helyreállítása során. Krónika online, 2020. nov. 6.

A miskolci szoborról készített másolat. Forrás: Előkerült Erzsébet királyné eredeti kolozsvári mellszobra. In: archivum2.szabadsag.ro 2011. szept. 29.

A blogposzt megírásához készülve, hetekkel ezelőtt lementettem a Szabadság c. kolozsvári lap archívumából az ide vonatkozó képeket, azzal, hogy majd hivatkozok a forrásra is. Sajnos jelenleg az oldal nem elérhető. Csak remélni tudom, hogy ez egy átmeneti szerverhiba. A fenti eset is rávilágít arra, hogy mennyire sérülékenyek a világhálón őrzött tartalmak, és mennyire fontos azok rendszeres mentése. Erre a komoly kihívásra készül az OSZK webarchiválási projektje. (A szerző megjegyzése)

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.; 31. Marosvásárhely 2.
Erzsébet királyné-szobrok: 32. rész: Kolozsvár 1.