Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 22 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Sidus Iulium és a stella magorum – Régóta izgatja a tudósokat és az egyszerű embereket az a kérdés, hogy mi volt tulajdonképpen a betlehemi csillag. Égitest, egy szupernóva-robbanás, vagy egy visszatérő üstökös, esetleg egy ritka bolygóegyüttállás? Johann Kepler volt az első, aki megpróbálta tudományos nézőpontból értelmezni ezt a bibliai kérdést. És hogyan kerül a képbe Julius Caesar illetve a meggyilkolásakor feltűnt üstökös? Az előadásban kiderül.

A tárlóban látható Conrad Lycosthenes munkája az égi és földi csodákról (OSZK, Ant. 311.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 21 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Miről: Csillagok és a propaganda – Báthory Zsigmond 1595-ös havasalföldi hadjáratakor két mesebeli jelenetre került sor: egy szelíd sas szállt a fejedelem sátrára, és egy új csillag ragyogott fel az erdélyi fejedelem tábora felett. Az előadás során kiderül, hogy mi is volt ez az „égitest”, és hogyan kapcsolódik a jezsuita propagandához, illetve az antik toposzokhoz ez a különös történet.

A tárlóban látható Theodore de Bry metszete a sasról és az üstökösről (OSZK, App. H. 1924.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Ady Endre költő, író, publicista († Bp., 1919. január 27.) líratörténetünk nagy egyénisége, korszakos költő, a maga nemében utánozhatatlan. Világa egymásba kapcsolódó jelképek folyvást táguló rendszere. Mind eszmei, mind esztétikai forradalma évtizedeken át hangos viták élesztője volt, művészetének egyoldalú kisajátítására számos ideológiai és politikai irányzat tett eredménytelen kísérletet. Költői küldetését sorsszerűnek tartotta, gyakran a magyar és más népek millióinak nevében szólalt meg. Költészete szinte minden európai és keleti nyelven megismerhető.

„Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.”

Ady Endre Új vizeken járok című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Ady Endre fényképe Dénes Zsófiának szóló ajánlással – Kézirattár: Arcképgyűjtemény 1055. 

„Ó, ezek a felejthetetlen szemek!
Néztek mélázva, borral és szennyel meglocsolt kocsmaszobák felett, mintha szétnyíltak volna előtte egy pillanatra a falak, hogy lássa a messze elterülő, melankolikus Magyarországot!
Néztek kihívóan, és dacosan, mintha félelem nélkül merednének szemközt a halálos Sorssal, amely csak azért nem éri utol a Három Hollóban, mert az Andrássy úton nem talált bérkocsit, mind elvitték őket a sors menyasszonyai, a Cifra Nők, akik ilyenkor, hajnaltájban szoktak hazafelé menni.
De legtöbbször mégis hízelkedően, bocsánatkérőleg néztek ezek a szemek, mintha végtelen szelídséggel előre pardont kérnének az alkalmatlankodásért, amelyet tulajdonosuk majd itt Magyarországon okozni fog.”

Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Részlet. In. Uő.: Ady Endre éjszakái, sajtó alá rend., utószó: Fábri Anna, Budapest, Helikon, 1989. – Törzsgyűjtemény

–––

„Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.”

Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Ady és a modernitás? Számomra – mindennek ellenére – döntően és végérvényesen Ady a legjelentősebb modern magyar költő. Mint Baudelaire a franciáknál, ő az, aki Atlasz módjára megfordította hátán a régi világot, mondhatnám úgy is, a régi magyar világot. Ilyen tettre csak szuverén óriás vállalkozhatott. Hogy mások Európa modernebb törekvéseit közvetítették volna? Mit számít? Ady egy irodalomtörténeti pillanatban a glóbus ránk eső pontján magára vette és meg is fordította a világot. A többi irodalom. És többnyire csak irodalom már.”

Pilinszky János: Vallomás Adyról. Részlet. In. Uő.: Publicisztikai írások. Szerk., szöveggondozás, jegyzetek, utószó: Hafner Zoltán, Budapest, Osiris, 1999. – Törzsgyűjtemény, Szabadpolc 

–––

„Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.”

Ady Endre Párisban járt az Ősz című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Ady Endre: Vér és Arany, Budapest, Franklin-Társulat, 1908. – Törzsgyűjtemény  

„Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szivünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha.”

Ady Endre Az Isten balján című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Mindenki szent, ki életet nyer,
Mindenki fia és mindenki atyja
S átkozott, ki létjét siratja.

És egyformán szent minden élet,
Magverő vagy rothadt, csirátlan semmi,
Bűn az életet nem szeretni.

Minden nemzés, a meddőség is,
Zseni, állat-sor egyben-egyek, hősök,
Belső sebek s varral-verősök.”

Ady Endre Vezeklő vigadozás zsoltára című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Ady Endre: Ki látott engem?, Budapest, Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1914. A borító tervezője: Lesznai Anna. – Törzsgyűjtemény  

„Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.”
Ady Endre A föl-földobott kő című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.
Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?”

Ady Endre Magyar jakobinus dala című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Ady Endre: A magyar Pimodán (autográf kézirat) – Kézirattár: Quart. Hung. 2171 

„S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.”

Ady Endre Az Értől az Oceánig című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„…S befut a szent, nagy Óceánba”. – Ezt általában úgy értelmezzük, hogy a vidékről eredő költő nosztalgiáját fejezi ki a világirodalom iránt. Valami világirodalmi beteljesülés vágyát; a világirodalmi elismertetés áhítozását, reményét, büszke bizonyosságát.
Miután megtudtuk, hogy Ady a kisujját se mozdította meg sem Párizsban, sem idehaza, hogy verseit idegen nyelvre fordítsák, ezt az értelmezést, azt hiszem, jó volna elvetni.
Mit jelent hát ez a vers?
Talán azt, hogy a magyar lélek, legprovinciálisabb eljegyzettségében is kommunikál az egyetemes emberivel, ha tetszik: a nagy költészettel.
Ez az értelmezés hasonlít az előbbihez, a közkeletű értelmezéshez, de nem ugyanaz.”

Hubay Miklós: „Valaki az Értől indul el…” (részlet). In. Uő.: Napló nélkülem, Budapest, Szépirodalmi, 1978. - Törzsgyűjtemény

---

„Kik körülálltuk a ravatalod,
Ma már tudjuk, vezeklőn, törve, sírva,
Hogy nem te voltál akkor a halott –
Mi dőltünk zsibbadt, léha, szörnyü sírba!
Csak vad órákon kél és kavarog
A szittya sír, a kísérteti csontház,
És marjuk egymást, esett magyarok,
Árva az árvát, csontvázat a csontváz.
Ó, Ady Endre, Messiás-magyar!
Riaszd szét lidércálmát a halottnak!
Bús Lázár-szívünk még élni akar,
Ontsd rá napos tüzét élő dalodnak!”

Tóth Árpád Nézz ránk Ady Endre című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Ady Endre a halottaságyon – Kézirattár: Arcképgyűjtemény 1030. 

„Mikor 1919. január 28-án fölrepült a fekete zászló a szegedi városháza karcsú tornyára, hogy Ady Endre korai halálát hirdesse, sokan csodálkozva állottak meg a korzón járó-kelők közül. Egy tanyai magyar odajött hozzám, és titokzatosan érdeklődött:
– Ugyan kicsoda mönt el? Tán csak nem a király halt mög? – mert a tanyai magyarok között még akkor a Rudolf is élt, a királyfi, aki elbujdosott, mert pártolta a népet. Megmondottam az öregnek, hogy egy nagy magyar költő tiszteletére leng a gyász lobogója, egy nagy magyar költő ment el örökre, aki igazán a nép mellé állott, jobb jövőt akart, szabad és boldog világot e földön.
– Szóval, olyan petőfiféle löhetött? – motyogta a tanyai magyar a bajusza alatt, és lassan megsüvegelte a fekete lobogót.
Úgy gondolom, hogy ez az egyszerű vélemény és ez az önkéntelen hódolat van olyan kedves az Úr színe előtt, mint az irodalomtörténeti kézikönyvek külön fejezete a javított és bővített kiadásban.”

Juhász Gyula: Találkozások az üstökössel. In: Szakállszárító. Juhász Gyula füveskönyve, vál. és szerk.: Bányász István, Szeged, Lazi, 2004. – Hangoskönyv, Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

„Teste a földé. Földmívesé lelke,
Ezért koppan a kapa néhanap.
Sirja három millió koldus telke,
Hol házat épit, vet majd és arat.
Verse törvény és édes ritmusában
ő hull s a kastély ablaka zörög, –
eke hasit barázdát uj husában,
mert virágzás, mert élet és örök.”

József Attila Ady emlékezete című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

M. J.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 20 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Miről: Shakespeare és a Szigeti veszedelem – Tycho Brahe lenne Hamlet? Az ifjú dán király orgyilkosokkal öleti meg a Prágában élő dán csillagászt? Hogyan kapcsolódik össze Tycho orra Zrínyi Miklós hősies küzdelmével, s hogyan kerül be egy szupernóva Shakespeare drámájába? Egy párbajon és egy csillagászati eseményen keresztül bemutatjuk a 16. század egyik legnagyobb tudománytörténeti felfedezését, s annak az európai irodalom egyik gyöngyszemével való összefüggését.

A tárlóban látható lesz Jeszenszky János életrajza Tycho Brahéról (OSZK, App. H. 658.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 19 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Miről: A könyv, amit senki sem olvasott – Arthur Koestler, a magyar származású író tudománytörténeti monográfiájában (Alvajárók, 1959) úgy gondolta, hogy minden idők legkevésbé olvasott könyve Kopernikuszé. Sikerül-e rehabilitálni a lengyel matematikust vagy valóban senki sem olvasta az „Égi pályák körforgásáról” szóló heliocentrikus művet? Miért élt Kopernikusz Platón bűvöletében, és mit rejt az a sejtelmes megjegyzése: „csak matematikusoknak…”

A tárlóban látható lesz Kopernikusz De revolutionibus című művének 2. kiadása (EK, Ant. 7394.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Erzsébet-nap – Árpád-házi Szent Erzsébet (Sárospatak, 1207– Marburg, 1231) ünnepe.
A magyar királylány, II. András király és a Merániai Gertrúd leánya – Szent István király mellett – az egyetlen hazánk szentjei közül, akit a világegyház is ünnepel (november 17.!); s egyben ő a katolikus világ egyik leginkább tisztelt női szentje is.

Erzsébet a szegények és a betegek, az árvák és az özvegyek patrónája. Legendájának legismertebb eleme az ún. rózsacsoda. Az elbeszélés szerint egy alkalommal kenyereket vitt a szegényeknek, amikor sógorával, Henrikkel (más változat szerint még gyermekkorában, itthon édesapjával) találkozott. A sógor kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy rossz szemmel néznék jótékonykodását, azt válaszolta, hogy rózsákat. Mikor ezt meg kellett mutatnia, a kenyerek helyett valóban illatos rózsák voltak kosarában.

„Történék egy napon, mikoron nagy hideg volna, hogy úgy, mint senki ne láthatná, vinne apró maradékokat az vár kapuja elében az szegényeknek. És íme, elöl találá az ő atyja, csodálkozván rajta ennenmaga, mit járna és hová sietne, megszólítá őtet: Fiam, Erzséböt, hova mégy, mit vissz? Az nemes király leánya, miért felette szemérmes vala, nagyon megszégyenlé magát és megijede, és nem tuda félelmében egyebet mit felelni: Ím, rózsát viszök. Az ő atyja kedég mint eszös ember meggondolá, hogy nem volna rózsavirágnak ideje, hozzá hívá, és meglátá kebelét, hát mind szép rózsavirág az aszjú apró portéka. Oh nagy ártatlanság, oh szeplőtelenségnek halhatatlan malasztja, íme, az áldott mennyei királ nem hagyá az ő szerelmes szolgálóleánya beszédét hamisságában, hogy szemérmöt ne vallana, de inkább szentséges voltát isteni irgalmasság követné. Azt látván, az ő atyja elcsodálkozék rajta. Ez leánzó, ha élhetend, valami naggyá lészen!”

Karthauzi Névtelen: Áldott királyi lány, részlet – A megszentelt ország, összeállította: Lukácsy Sándor, Pécs, Jelenkor, 2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Erzsébet szobra a marburgi Szent Erzsébet templomban – In: Balázs György – Szelényi Károly: Magyarok. Egy európai nemzet születése. Budapest, Novotrade Rt, 1990, 48. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Erzsébet az egész világegyházban évszázadok óta szakadatlan tiszteletben részesül, mint az emberszeretet eszményi példaképe. A legnagyobb festők örökítették meg azokon a képeken, amelyek most a múzeumok büszkeségei, eredetileg azonban jámbor társulatok, harmadrendek, plébániai közösségik rendelték templomuk, ispotályuk számára: Simone Martini, Fra Angelico, Holbein, Murillo és annyi más. […] Halálának hétszáz éves fordulóján lelkendezve kérdezte egy magyar méltatója: van-e nagyobb asszonya a világtörténelemnek a Megváltó anyján kívül, mint ő?”

Bálint Sándor: November 19., részlet – Uő.: Ünnepi kalendárium – Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

„Magyarország szép nemes csillaga,
Asszonyi rend tiszteletes taga,
Ki szentséggel hamar kezet foga,
És közöttünk fényessen villoga.

Királyoknak nevezetes neme,
Erkölcsöknek tündöklő gyöngyszeme,
Kinek gazdag ára és érdeme,
Romlásunknak gyakran lőn védelme.”

Ének Szent Erzsébet asszonyról, részlet – A megszentelt ország, összeállította Lukácsy Sándor, Pécs, Jelenkor, 2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Erzsébet életének címlapja (f. 2r) és (f. 1v) egy pápai oklevél töredéke (jobboldalt) a XIV–XV. századból – In: Libellus de dictis quattuor ancillarum, pergamenkódex, Kézirattár, Cod. Lat. 536

„Tizennégy évesen feleségül adták Lajos thüringiai őrgrófhoz. A hercegnő már hat év múlva özvegy lett: férje 1227-ben felöltötte a keresztet, a Szentföldre indult, de útközben megbetegedett és meghalt. Erzsébet, akinek jótékonykodása miatt már korábban is meggyűlt a baja férje családjával, magára maradván Marburgba költözött, és belépett a Ferenc-rendbe. Javait és rövidke életének hátralévő néhány esztendejét a betegek és rászorultak gondozásának szentelte. 1231. november 16-án halt meg, huszonnégy évesen. Három és fél esztendővel később, 1235. május 26-án, pünkösdkor avatták szentté (valójában júl. 1-jén, máj. 26. az eljárás kezdetének időpontja volt), s a rákövetkező év májusának első napján »emeltettek oltárra ereklyéi«, azaz szenteltek templomot sírhelye fölé. Egykori kérője, II. Frigyes német-római császár e szavakkal tett aranykoronát Erzsébet koporsójára: »nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa halhatatlan királynéjának«”.

Jankovics Marcell: Novemberi rózsa, részlet – In: Uő.: Jelkép-kalendárium – Magyar Elektronikus Könyvtár

Daniel Gran: Magyarországi Szent Erzsébet alamizsnát oszt, Szépművészeti Múzeum, Budapest – In: Mojzer Miklós: XVII. és XVIII. századi német és osztrák festmények, Corvina, Budapest, 1975, 28. kép. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Idegen népek jóltevője lett,
Míg anyja itthon dúlt a magyaron…
Most anyja vére ég a kezemen – –
Mért mentél el, királykisasszonyom?
Szűz lelked egyetlen lehellete
Szétfújta volna a tragédiát, –
Vagy úgy kellett, hogy későn, s messziről
Szívjuk be lényed rózsaillatát?”

Reményik Sándor: Bánk Bán utolsó monológja, részlet  – Reményik Sándor Reményik Sándor összes versei – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Erzsébet legendájához kapcsolódik a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 1999-ben alapított, először 2000-ben átadott díj, a Szent Erzsébet Rózsája. A díjat minden évben egy-egy a szegények és a betegek gondozásában, illetve ennek szervezésében jelentős karitatív munkát végző személy kaphatja meg Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kötődően.

„Szent Erzsébet elsősorban az igazi nőiesség: a személyes, a kiskörű szeretet hőse. Ha magunk elé állítjuk a róla fennmaradt rengeteg legenda és történelmi feljegyzés világánál, az első tekintetre egy kedves, szép, fiatal, szerelmes, boldog hitvest látunk magunk előtt. A hitves eszményét. Már menyasszony korában megkapja az embert bájos, szemérmesen, de tudatosan odaadó, jegyesének, leendő hitvesének mindent alárendelő hűsége és kitartása. Hiába akarják megfélemlíteni, senki sem képes lemondásra bírni arról, akit szeret. Házassága a boldog, szép, mindenki számára épülésül, gyönyörűségül, erőforrásul szolgáló családi életnek csodaszép képét tárja elénk. Erzsébet és Lajos, – az ideális lovag, – az ő férje, az ő »testvére« (mint szólítani szokták egymást), a maguk három gyermekével, boldog családjuk körében: szívmelegítő jelenség. Milyen megható, kedves vonásokkal mutatja meg hitvese iránti szeretetét, amikor (Erzsébet – ha ösztönét követi: maga az igénytelenség!) ékes ruhákat ölt magára, csak azért, hogy férjének tessék. Amikor az udvari lakomáknál, minden hagyományos szokás ellenére, férje mellé ül, mert nem akar elmozdulni mellőle. Amikor a templomban rajtakapja magát egyszer – a legenda egyik legkedvesebb, legemberibb mozzanata! –, hogy nem a szent cselekményre gondol, hanem férjén felejtette szemét. […] megjön a még súlyosabb gyászhír, férjének halálhíre. Erzsébet felsikolt: »Mindennek vége! Meghalt az egész világ!« Nyolc napig nem tér magához a sírástól. Aztán fogadalmat tesz, hogy többé nem megy férjhez; állja is ezt a fogadalmat, akkor is, amikor II. Frigyes császár kéri feleségül. Íme az ideális hitves képe!”

Sík Sándor: V. Szent Erzsébet: női eszmény, részlet – In: Szent magyarság – Magyar Elektronikus Könyvtár

–s–

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 18 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Miről: Cassiopeia fényes csillaga – 1572 novemberében egy új csillag „született” a Cassiopeia csillagképben. A később szupernóvaként azonosított égi objektum alaposan összezavarta a 16. század második felének tudományos gondolkodását. Ugyanis kiderült, hogy mégis születhetnek új „dolgok” az égen, ám ezek el is tűnhetnek nyomtalanul. Ennek a csillagnak eredünk a nyomába, s hátborzongató történeteket mutatunk be a 10000 évvel ezelőtt elpusztult égitest földi „hatásáról”. 

A tárlóban látható lesz Hagecius traktátusa az új csillagról (EK, Ant. 2074.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 17 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Miről: A Budai Krónika rejtélyei – Miért Budán és miért 1473-ban nyomtatták ki az első magyar könyvet? Ki volt valójában Hess András? Hogyan kapcsolódik a magyar ősnyomdászat a lengyel Kazimir herceg történetéhez? Három különleges példány történetével ismerkedhetünk meg részletesen. Hogyan került a Chronica Princetonba és Strassburgba? És hogyan kerül Tolna Ausztriába?

A tárlóban látható lesz a Budai Krónika Hildebrand példánya. (a felső kötet OSZK, Inc. 328.)

A Budai Krónikáról eddig megjelent írásaink itt találhatók.

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak, és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 16 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Miről: Egy királygyilkosság anatómiája – Tycho különös jóslatából megismerhető a jövő? Láthatta mindezt Vitéz János az esztergomi palotájából? Szerémi György hátborzongató története következik: Lajos király nem fulladt bele a Csele-patakba, hanem meggyilkolták. Kinek fűződött ahhoz érdeke, hogy ez a változat terjedjen el Európában? Mi történt Lajos király holttestével, s kik temették el először a csata után? Megmerítkezés a 16. századi mocsok-bulvárban: angol, német, francia és magyar verzióban a királygyilkosság.

Az előadás egyik illusztrációja  

A tárlóban látható lesz Szerémi György kéziratos krónikája (OSZK, Fol. Lat. 4020.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

240 évvel ezelőtt Debrecenben született Csokonai Vitéz Mihály († Debrecen, 1805. január 28.) költő, író, műfordító. Szinte teljesen újjáteremtette a magyar költészetet, egyaránt merítve a magyar hagyományból és a nyugat-európai, a keleti irodalmak formai és stiláris vívmányaiból. Érdeklődése azonban ennél is szélesebb körű: nemcsak az európai, hanem az egész világkultúráról átfogó képet alkotott, s ennek élményét éppúgy beépítette költészetébe, mint a természettudományos felfedezésekét.
A felvilágosodás filozófiájával megismerkedve alkotta meg személyes átéléssel hitelesített gondolati líráját, a teológiai világkép természettudományosba fordulását (Konstancinápoly, Az álom), nem riadva vissza a végső kérdések költői feszegetésétől sem (Újesztendei gondolatok, A lélek halhatatlansága). Filozófiailag élte át a kor társadalmi válságát (Az estve). Rousseau-izmusa érzéki gazdagságú, érzelmi sodrású, világirodalmi mértékkel is jelentős lírát teremtett. A magyar társadalom válságát a kultúra válságaként élte meg. Állandóan foglalkoztatta az európai „magas” műveltség és a keleti hagyományokat is őrző „mély”, népi kultúra összehangolása.
A nyelvújításban is az egyeztetés híve volt: elsősorban a régi és a népi nyelvtől várva „nyelvünk természete szerint” az irodalmi nyelv megújulását. Változatos rím- és sorfajú magyaros versei mellett kitűnően kezelte a klasszikus időmértékes formákat, valamint a szimultán („nyugat-európai”) verselést. Műveltsége, olvasottsága, szintetizáló hajlama, tehetsége révén költészetébe hasonította a különféle irányzatokat, stílusárnyalatokat (rokokó, barokk, manierizmus, klasszicizmus, szentimentalizmus, preromantika), megteremtve egyéni stílusát.

November 25-ig látható a főbejáratnál a „Szépség Ereje a Bajnoki Szívenn” című könyvritkaság. Csokonai Vitéz Mihály egy Lillának (Vajda Juliannának) dedikált, 1800-ban kiadott kötetét és ennek lapozgatható digitális változatát állítjuk ki a 240 éve született költő emlékére.

Csokonai arcképe és névaláírása. A magyar irodalomtörténet képekben. Összeáll. és magyarázó szöveggel ell.: Vende Ernő, Budapest, Athenaeum, 1905. - Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Óh, áldott természet! óh csak te vagy nékem
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Melynek én örökös főldesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem.”

Csokonai Vitéz Mihály Az estve című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Szép szabadság! óh, sehol sincs
E világon oly becses kincs,
Mely tenálad nagyobb volna,
Vagy tégedet kipótolna.
Te könnyíted terheinket;
Ha bú rágja szíveinket,
Bíztatsz minket.”

Csokonai Vitéz Mihály A szabadság című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

1797 márciusában megismerkedett Vajda Juliannával, Lillával, egy gazdag komáromi kereskedő leányával. A boldognak induló szerelem keserű fordulatából született meg a Lilla szerelmi ciklus.

„A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.”

Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

-

„Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.”

Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Komáromi csalódása után Csokonai Vitéz Mihály Somogyban időzött, baráti házaknál, különösen Sárközy Istvánnál Nagybajomban. Fájdalmából születtek preromantikus, szentimentális líránk kiemelkedő remekei: A tihanyi ekhóhoz, A magánossághoz című költeményei.

Csokonai kézirata. A Tihanyi Ekhóhoz. (Eredetije a M. T. Akadémiában.) – Digitális Képarchívum

„Te szűlöd a virtust, csupán te tetted
Naggyá az olyan bőlcseket,
Kiknek határtalanra terjegetted
Testekbe kisded lelkeket.
Tebenned úgy csap a poéta széjjel,
Mint a sebes villám setétes éjjel;
Midőn teremt új dolgokat
S a semmiből világokat.”

Csokonai Vitéz Mihály A Magánossághoz című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

1798–99 telén írta Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon című vígeposzát, melyben visszatérő tárgyát, az öregedő asszony szerelmét örökíti meg a korabeli vidéki élet hazai körképébe ágyazva. Később Az özvegy Karnyóné című, politikai célzatosságtól sem mentes szerelmi bohózatát szenteli e témának. A Dorottya című vígeposza műfajt teremtett a magyar irodalomban, melynek későbbi remekei Petőfi A helység kalapácsa és Arany János Az elveszett alkotmány és A nagyidai cigányok című művei.

„Dorottya leveté a vénség szőnyegét,
Mint a kígyó szokta téli lebernyegét.
Bételének gyenge hússal agg ráncai,
Kinövének mind a harminckét fogai,
Felderűlt ajakán friss rózsák nyitának,
Szemein idegen lángok lobbanának,
Ősz haja töndöklő bársonnyá barnúlna;
Szíve benn repesett, teste megújjúlna:
Egyszóval belőle - csudáltam magam is -
Delibb dáma válék, mintsem Szemiramis.
Kerekded fara is úgy domboroda ki,
Mintha birsalmából harapták vólna ki.”

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya című vígeposzának részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Csokonai valódi nagyságának felismerése igen későn, jórészt csak a XX. században történt meg. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy jelentős művészi értékű, világnézeti tartalmú műveinek nagy része csak ekkor jelent meg, a korábban kiadottak közül többet a cenzúra csonkított meg. Csokonait mértékadó kortársai félreismerték: Kazinczy és Kölcsey csupán népies dalait értékelte, az ő ítéletüket Toldy Ferenc örökítette tovább. Csokonai néphagyomány iránti érdeklődésének köszönhető a magyar irodalmi népiesség első mesterműveinek (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Szegény Zsuzsi, a táborozáskor) megszületése, amely Petőfi dalait előlegezte meg, aki népszerű Csokonai-versében a népies vándorköltő anekdotikus alakját alkotta meg.

Jankó János: Csokonai a lakodalomban. (Debreceni Déri Múzeum) – Képzőművészet Magyarországon 

A Nyugat írói, költői (Ady, Móricz, Tóth Árpád) fedezték fel Csokonai Vitéz Mihály igazi nagyságát. Németh László több tanulmányban foglalkozott Csokonai Vitéz Mihály műveltségformáló, irodalomalakító nagyságával. 

„Szavak, akiknek Főbusza volt Vitéz
S gazdag pillangó-szárnyakat adott,
Szavak, »szárnyatok bársonyára«
»Szedegessetek violaszagot«,
Midőn felröpködtök Őt dicsérni.

Ő volt honjában legbujdosóbb magyar,
De fényküllőzött fél magyar eget
S elhagyhatták remények, Lillák,
E bús legény tréfált és szeretett
S dalolt, mikor már sipolt a melle.”

Ady Endre: Vitéz Mihály ébresztése című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Izsó Miklós: Csokonai Vitéz Mihály, 1867. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica, 7.), 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Trianon utáni magyar irodalomban a szellemi helytállást, a szülőföldhöz való ragaszkodást, a hűséget is jelképezte Csokonai alakja például az erdélyi költő, Dsida Jenő költészetében:

„Merre leng a lelked?
– szólj, Csokonai!
Szólítnak a lelked
dúlt rokonai,
űzöttek, bolyongók,
megvert magyarok,
kikre ordas gondok
szája agyarog,
sírodat, mint dús, nagy asztalt,
ülik körbe, lásd:
akit senki sem vígasztalt,
adj vígasztalást!”

Dsida Jenő: Csokonai sírjánál. („A Reményhez” című Csokonai-vers dallamára énekli másfélmillió zarándok). Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár 

–––

„Költészete: csupa derű, csupa fegyelem, csupa ellenszegülés, alighanem a legtöbb, amit költő megtehet. Csokonai sohasem adta meg magát! Talán ő vívta meg a legnagyobb csatát az egész országra ülepedő debreceni porral, a közönnyel, a gúnnyal, a meg-nem-értéssel és a kortárs-kicsinyességgel, egyszóval a halállal. S a halál, s a többiek alúlmaradtak! Emberentúli erőfeszítés ez! Vidámnak lenni az országos nyomorúságban, énekelni a máglyán, verssel kivédeni a csontvázlovas dárdaütését! Csokonai életében és költészetében is a nagy forduló: Komárom, Lilla. Beleszeret a gazdag kereskedőlányba, s a lány csillaggá nemesűl a költő szavaiban; de a csillag más útra tér és Csokonai végleg egyedűl marad. Ebben a szerelemben érik gazdag, nagy költővé, mindig magát-kiáltó lírikussá, olyan modern költővé, aki előre fut egy századot, s tud lenni Ady, vagy József Attila tanítómestere.”

Juhász Ferenc: Csokonai (részlet) In. Uő.: Versprózák, Budapest, Szépirodalmi, (Juhász Ferenc művei) 1980. – Törzsgyűjtemény 

Jakab László, Bölcskei András: Csokonai-szókincstár 1. Magyar Elektronikus Könyvtár  
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya – Magyar Elektronikus Könyvtár (Hangoskönyv)