A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.
Az Ipoly által körülölelt völgyben fekszik a valamikori Nógrád vármegye kulturális központja, az 1848–49-es szabadságharc mártírvárosa, Losonc. A császári önkény elleni küzdelem végnapjaiban, 1849. augusztus 1-jén, a város piacterén egy magyar gerillacsapat rajtaütött egy, a városon átvonuló kisebb létszámú orosz különítményen. A fegyveres összetűzésben három cári tiszt és három közlegény életét vesztette. Ez az eset annyira felbőszítette az orosz csapatokkal Miskolc mellett tartózkodó Grabbe tábornokot, hogy azonnal Losonc ellen vonult. Augusztus 7-én a várost körbezárta, megsarcolta, majd két napos szabad rablást engedélyezett a katonáinak. A minden vagyonukból kifosztott, megvert, meggyalázott vétlen lakosságra utolsó csapásként mérték, hogy a házaikat felgyújtották és az egész várost porig égették. Ekkor pusztult el Kubinyi Ferenc losonci háza is, benne páratlan őslénytani gyűjteményével és könyvtárával.
Losonc viszonylag hamar kiheverte a pusztítást, de a város polgárainak közösségi tudatában mély nyomot hagyott a tragédia emléke. Ezért sem meglepő, hogy a kiegyezés után Magyarország városai közül elsőként választották meg Kossuth Lajost díszpolgárrá. Ezt maga Kossuth is számon tartotta. Egy 1887. március 20-án keltezett számvetésében mintegy 30 települést sorolt fel, amelyek őt díszpolgárrá választották, de mind közül kiemelte a nógrádi várost ezt írva:
„Első volt Losoncz 1868. Febr. 8.”
Kossuth. Kelt: 1887. március 20. – Magyar Országos Levéltár. MOL R90 6676
Losonc, Kossuth Lajos utca. (Az utcát 1892-ben, 90-ik születésnapján nevezték el a volt kormányzóról) – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista Gyűjtemény: P 45 115.
„Kossuth születésének 100-ik évfordulóján a Városi Képviselő Testület, 1902. szeptember 17-én, a város iskoláinak és szervezeteinek, az 1848/49-es honvédek részvételével tartotta meg ünnepi közgyűlését, melynek szónoka Wagner Sándor polgármester volt. Bulyi János városi tanácsnok javaslatára ekkor hoztak határozatot arról, hogy Kossuth Lajos szobrát a város főterén állítják fel. A megvalósítás érdekében a tanács és a pénzügyi bizottság tagjaiból szoborbizottságot hoztak létre, s úgy határoztak, hogy a város a költségvetéséből e célra évenként 200 K-t biztosít mindaddig, amíg a szoborra szükséges összeg össze nem gyűlik.”
Puntigán József: 1848 losonci emléke(zése)i. Losonc, Plectrum, 2004, 99–100. – Törzsgyűjtemény
Ahogy ilyenkor lenni szokott, a „szükséges pénz” csak lassan gyűlt össze. Végül 1908-ban, egy rosszul sikerült pályáztatási kísérlet után, a Párizsból hazatérő losonci származású szobrászt, Csordás Józsefet bízták meg a szobor elkészítésével. A szoborterv Kossuthot a szokásos pózban, toborzó beszéde közben ábrázolta volna. Megvolt hát a szobrász és a terv, csak még a pénz egy része és a város főterének rendezése hiányzott. Ezért a szoborbizottság újabb buzgó pénzgyűjtésbe kezdett, és a városban gőzerővel nekifogtak a Kubinyi tér megújításának. A szobor felavatását 1909 augusztusára tervezték.
Losonc főtere – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista Gyűjtemény: P 45 109.
A lázas készülődést a szobrászművész váratlan, tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála szakította félbe. A művész özvegye, hogy a pályáztatással járó ismételt adminisztratív procedúrától a bizottságot megkímélje, javasolta, hogy elhunyt férjének barátját, Holló Barnabást kérjék fel a szobor elkészítésére. A szoborbizottság a javaslatot elfogadta és felkeresték a budapesti szobrászművészt, aki elvállalta a megbízást. Így mindössze egy év késéssel, 1910. szeptember 19-re tűzték ki a szobor leleplezésének új időpontját.
Holló a korban megszokott ábrázolásokhoz képest teljesen más Kossuthot mintázott meg. A kormányzó tekintélyt parancsoló nyugodt pózban, levett kalappal, összekulcsolt kezeit kardján nyugtatva, gondolataiba mélyedve tekint a jövőbe. Losonc 1849-es tragédiáját közvetlenül a talapzat mellékalakja szimbolizálta, a zászlót görcsösen magához szorító haldokló honvéd személyében.
A losonci Kossuth-szobor – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: L 459.
Az ünnepség előestéjén a Losonci Újság rendkívüli kiadása címoldalán nemzetiszín kerettel jelent meg. A bibliai hasonlatokkal megtűzdelt, emelkedett stílusú szöveg is jól tükrözi a kor hangulatát, és azt a szentek imádatával rokonítható kultikus áhítatot, amellyel Kossuthot a magyarok Mózeseként méltatták.
Losonci Újság, 5. évf. 40. sz. (1910. szeptember 18.) – Törzsgyűjtemény
„Szeptember 19-én Kossuth Lajos születésének száznyolcadik évfordulóján állított emléket Losonc rendezett tanácsu városa a nemzet atyjának. […]
A város lobogódiszbe öltözött, ablakok, erkélyek, izléses virág- és szőnyeg-dekorációt nyertek. Ünnepi csend honolt a városban. A forgalom szünetelt, gyárakban, üzletekben megállott a munka, hogy mindenki ott lehessen annak a nagy ember emlékének ünneplésén, aki édesmindnyájunké.”
Losonci Újság, 5. évf. 41. sz. (1910. szeptember 22.) 1. – Törzsgyűjtemény
Az ünnep díszvendége természetesen Kossuth Ferenc volt, aki Budapestről érkezett pártja több tagjának kíséretében. Ezt követően a helyi lap még hosszan sorolta a vendégek nevét, akik a Kubinyi téren felállított emelvény körüli sátrak alatt gyülekeztek. Nógrád vármegyét Nagy Mihály alispán képviselte. Az ünnepi beszédet Beniczky Kálmán főgimnáziumi igazgató tartotta, akinek szónoklata végén hullt le a lepel a szoborról.
Képek a losonci Kossuth-szobor leleplezési ünnepéről. In: Vasárnapi Újság, 57. évf. 39. sz. (1910. szept. 25.) 803. – Elektronikus Periodika Archívum
A szobor leleplezését követően a vendégeket a Vigadó épületében 300 terítékes díszebéddel fogadták. A függetlenségi párti újság nem tett említést arról, hogy valaki is mondott volna a királyra pohárköszöntőt (ahogy azt korábban Rozsnyón tették).
„A Kossuth-szobor ezt követően a város gondosan ápolt dísze lett. Az addig, a 48-as emlékműnél rendezett ünnepségeket ezután már a Kossuth-szobornál tartották meg, amelyeken a város és a régió közismert személyiségei és politikusai mondtak beszédeket. A Kubinyi tér és a Kossuth-szobor kedvelt témájává vált a losonci képeslapoknak, melyek többségét színes nyomtatásban jelentették meg. Háttérben a református és katolikus templommal, a Vigadóval, a Városi Polgári Leányiskola épületével.”
Puntigán József: 1848 losonci emléke(zése)i, Losonc, Plectrum, 2004., 114. – Törzsgyűjtemény
Sajnos azonban ez a szobor sem kerülhette el sorsát, és azt a vak dühöt, amellyel a várost megszálló cseh légiósok viseltettek minden magyar emlékjel iránt. 1919. január 3-án vonultak be a városba, és egyik első ténykedésük Holló Barnabás művének porba döntése volt. A szobrot január 12-én virradóra tüntették el.
„Az idősebb losonciak emlékezései szerint a szobrot legionisták kötéllel lehúzták – ekkor letört a feje is – majd a városon végigvontatva az egyik kaszárnya istállójában helyezték el.”
Puntigán József: 1848 losonci emléke(zése)i, Losonc, Plectrum, 2004., 114. – Törzsgyűjtemény
Az üres talapzat egy darabig a helyén maradt, majd 1925. március 15-én a losonciak keserű ünnepi megemlékezésként olvashatták a helyi lapban:
„Kompis János losonci rendőrfőbiztos hivatkozva az 1923 évi 50 számú törvény 26 §-ára, elrendelte, hogy a város 15 napon belül távolíttassa el a Kossuth szobor feliratát és a magyar zászlót tartó honvédet. Ez tehát az az úgynevezett nemzetiségi türelmesség, amely eszmén a csehszlovák állam nyugszik és amely eszmére az indoklásban is hivatkozik.”
Losonci Hirlap, 8. évf. 11. sz. (1925. márc. 15.). Címoldal – Törzsgyűjtemény
Az indoklásból az is kiderült, hogy Kossuth a szlovák nép ellensége volt. A szomorú közlemény hangulatát a helyi lapszerkesztő szöveg közé biggyesztett ironikus megjegyzései oldották kissé.
A haldokló honvéd kőalakjának dr. Szilassy Béla földbirtokos biztosított menedéket kastélya parkjában. A Kossuth-szobornak pedig nyoma veszett.
1939-ben az első bécsi döntés következtében visszatért Losonc főterén újra felállították a Kossuth-szobor talapzatát. Mivel a szobor hollétéről nem volt információ, a talapzatra az Országzászlót helyezték.
Losonc főtere 1939-ben – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: L 448.
„Maga a szobor 1973-ban került elő a hajdani kaszárnyák területén, építési munkálatok közben, a föld mélyéről – megrongálva, fej és kard nélkül. Krúdy Gábor műemlékvédő és az akkor Füleken élő Ferencz Ferdinánd, a járási honismereti múzeum igazgatója helyezte el – gyakorlatilag rejtve, hogy megmentsék – a torzót Füleken.”
Böszörményi István: Losonc. In: Kő, bronz, buldózer. Láthatatlan és újra látható emlékműveink, Stockholm, Erdélyi Könyvegylet, 2004. 48. – Törzsgyűjtemény
A losonci Kossuth-szobor torzója. A kép forrása: Puntigán József: Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt. V. rész, 2019. jan. 13. In. Körkép.sk hírportál
Bízzunk benne, hogy a szobor újraállítására nem kell már sokáig várni.
Elbe István
A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.
