Kossuth-szobrok – Marosvásárhely. 1. rész

2020. november 05. 08:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 30. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Az Erdélyi-medence közepén, a Maros partján fekszik a székelyek fővárosa, Vásárhely. A települést kezdetben Székelyvásárhelynek hívták. A XVII. század elejétől, szabad királyi várossá nyilvánítását követően nevezik mai nevén. A város Erdély történelmében és művelődéstörténetében is fontos szerepet játszott: 1707-ben itt választották erdélyi fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet, itt tevékenykedett a két Bolyai, és itt nyitotta meg kapuit 1802 őszén (az Országos Széchényi Könyvtárral egyidőben) a híres Teleki-téka.

1_marosvasarhely_latkep_m_864.jpg

Marosvásárhely látképe a vártemplom tornyából. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: M 864.

Marosvásárhely nem volt híján a zseniknek. Bodor Péter ezermester itt építette meg híres alkotását, a Zenélő kutat. A kút majd száz éven át a város főterét díszítette, és a kezdetekben még hangjával is szórakoztatta a vásárhelyi polgárokat. (Jelen blogbejegyzésben több fotón is visszaköszön a látványa.)

2_marosvasarrhely_bodor_kut_m_897.jpg

A híres Bodor-kút Marosvásárhely főterén. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: M 897.

A székely főváros 1880-ban, a Bem-szobor felavatásával az erdélyi városok közül elsőként adózott az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. Ezért az sem meglepő, hogy Kossuth halála után, az emlékének bronzba öntéséért versengő városok élvonalában ott találjuk Marosvásárhelyt.

„Alig hangzottak el Kossuth Lajos tetemét kisérő gyászakordok, országszerte megindult a mozgalom a nagy magyar emlékszobrának minél méltóbb felállítása iránt. Városunkban László Gyula írta az első felhívást a közönséghez a »Marosvidék« 1894. április 8. számában. Április 16-án Dr. Bernády György elnöklete alatt Csongvay Lajos, Vass Tamás, Geréb Béla, Réthy Dezső, Szentgyörgyi Dénes, Csiszér Albert, Váradi Márton, László Gyula tagokból megalakult az első bizottság.”

A Kossuth szobor története. In: Marosvásárhely, 11. évf. 46. sz. (1899. jún. 10.) 2. – Törzsgyűjtemény

A szoborbizottság a gyűjtési mozgalmat szinte azonnal kiterjesztette Marostorda vármegyére, sőt az erdélyrészi területekre is. Azon sem lepődhetünk meg, hogy a szokásostól eltérő módon viszonylag rövid idő alatt összegyűlt a szobor állításához szükséges összeg. Az utókor tagjaiként mi már tudjuk, hogy Marosvásárhely későbbi legendás polgármestere a város érdekében ennél még jóval többre is képes volt.

„Mióta az első felhívás megjelent, roppant energiával, az ügy iránti igaz szeretettel működött közre, hogy a szép eszme megvalósuljon. Köszönet illet minden adakozót egyformán minden fillérért, de dr. Bernády György erős kitartása nélkül még jó idő telt volna el, míg a szobor leleplezhető lett volna.”

A Kossuth szobor története. In: Marosvásárhely, 11. évf. 46. sz. (1899. jún. 10.) 2. – Törzsgyűjtemény

Ady Endre is példának állította Marosvásárhely polgárainak áldozatkészségét, amikor Debrecen cíviseinek „megfontoltságát” ostorozta.

„A marosvásárhelyiek Kossuth emlékének szobrot állítottak, mert akaratuk és áldozatkészségük volt hozzá.
Marosvásárhely nem elégedett meg a passzív hazafiasság kétes érdemeivel. Nem tartotta a büszkeségre kellő jogcímnek azt, hogy magyar. A legnemesebb áldozatkészséggel, munkás hazaszeretettel bámulatot keltő, tiszta lelkesültséggel hozza meg egyik áldozatot a másik után. Nem jajgat a házipénztár sivár állapota felett, hanem ismer olyan célokat is, melyekre áldozni kell, s olyan áldozatot, melyet a legnagyobb erőfeszítés mellett is kötelesség meghozni!…”

Ady Endre: Kossuth szobra. In: Ady Endre összes prózai művei. I. köt., 1897–1901, Budapest, Akadémiai, 1955., 155–156. – Törzsgyűjtemény Elektronikus Periodika Archívum

A szoborbizottság 1897. december 4-én döntött arról, hogy az emlékmű megalkotására Köllő Miklós gyergyócsomafalvi születésű szobrászművészt kéri fel, aki néhány hónappal azelőtt vált országosan ismertté a Segesváron leleplezett Petőfi-szobra révén. A bizottság kevés kikötésének egyike volt, hogy az emlékmű talapzata 30, a bronzalak 20 cm-rel legyen magasabb a Bem-szobornál.
A város vezetése a szobor helyét Marosvásárhely főterének, a Széchenyi térnek északkeleti részén, a Bodor-kút előtt jelölte ki. A felavatási ünnepséget 1899. június 11-re vasárnapra tűzték ki. A Marosvásárhely című lap előző napi száma díszkeretes címlappal jelent meg.

3_marosvasarhely_1899_06_10_cimlap.jpg

Marosvásárhely, 11. évf. 46. sz. (1899. jún. 10.) Címlap – Törzsgyűjtemény

Ebben a lapszámban részletezték az ünnepség forgatókönyvét, sőt a résztvevők számára még az „ülésrend” eligazító ábráját is közölték a Széchenyi térről.

4_marosvasarhely_1899_06_10_5.jpg

A Kossuth-szobor avatási ünnepségének helyszíni ábrája. In: Marosvásárhely, 11. évf. 46. sz. (1899. jún. 10.) 5. – Törzsgyűjtemény

Az ünnep napján borongós, hűvös időre ébredt a város. Sokan már reggel kimentek a vasútállomásra a Budapestről és Kolozsvárról érkező vendégeket fogadni. Kossuth Ferenc két képviselőtársa és több napilap tudósítójának társaságában érkezett meg. A Budapesti Naplót Lyka Károly művészettörténész, a Budapesti Hírlapot Gyalui Farkas, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár igazgató-helyettese, az Ellenzéket Kuszkó István, a kolozsvári Országos Ereklye Múzeum igazgatója képviselte.
Ezt követően a vendégek lovas bandériumok által kísért díszmenete a vasútállomásról a főtéren felállított tribünökhöz vonult. Az ünnepségen részt vett Mikó Árpád főispán, Deésy Zoltán alispán és Geréb Béla polgármester is.

5_vu_1899_06_18_417.jpg

A Kossuth-szobor leleplezési ünnepe Marosvásárhelyt. In. Vasárnapi Újság, 46. évf. 25. sz. (1899. jún. 18.) 417. – Digitális Képarchívum

Ünnepi beszédet mondott Kabdebó Ferenc királyi közjegyző és Bedőházi János, a református kollégium tanára, saját költeményét szavalta Szabolcska Mihály és Pósa Lajos. Programterven kívül, az egybegyűlt tömeg hangos követelésére, röviden beszélt Kossuth Ferenc is.

„Az új Kossuth-szobor, mely Köllő Miklósnak, a segesvári Petőfi-szobor teremtőjének alkotása, szemben áll a Bem-szoborral. A kormányzó és tábornoka egymásra tekintenek a Székelyföld fővárosában. Az ünnep, melyen húszezer székely vett részt, lelkes és méltóságos volt. Örvendetes jelensége volt a napnak, amit elégtétellel jegyezhetünk föl, hogy a küldöttségek közt megjelent Szászrégen városának küldöttsége is Frott Traugott polgármesterrel élén s a szász város koszorúját letette Kossuth szobrára. A szászok e hazafias tette közörömet okozott.”

[Gyalui Farkas]: A marosvásárhelyi Kossuth-szobor. In. Budapesti Hírlap, 19. évf., 161. sz. (1899. jún. 12.) 2. – Törzsgyűjtemény

A szászok részvétele miatti öröm még inkább érthető, ha visszaemlékezünk a két évvel korábbi szoboravatásra Segesváron, ahol a szász polgárok tüntetőleg nem lobogózták fel házaikat és távol maradtak az ünnepélytől.

Az ünnepség délután kettőkor díszebéddel folytatódott Letzter Samu vendéglőjének kerthelyiségében, ahol több mint 200 személyre terítettek. Az ilyenkor szokásos tósztokat a polgármester nyitotta meg, aki a királyra ürítette poharát.
Este a színházban díszelőadást tartottak, majd Kossuth Ferenc és képviselőtársai még aznap éjjel visszautaztak a fővárosba.

7_marosvasarhely_kossuth_sz_rom_kat_templom_m_1108.jpg

A Kossuth-szobor és a római katolikus templom. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: M 1108.

 

Folytatjuk…

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek:
1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 31. Marosvásárhely 2.

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8516269610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása