A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.
Bártfafürdő az egykori Sáros vármegyében, a történelmi múltú várostól, Bártfától néhány kilométerre északra, a lengyel határ közelében fekszik.
„Hajdanta, a mikor még Bártfa város magisztrátusa hatalmának fénykorát érte s a pallosjog birtokában is, saját – külön politikát csinált: a bártfai fürdő volt, hol a kuruc, hol a labanc, hol meg a lengyel urak találkozó és nem ritkán vigadozó helye. Sőt a város leveles ládájában Grünwald alpolgármester régi írást őriz, a melyben már Mátyás király megemlékezik Bártfa fenyveseiről és söréről. A fürdő a Topolyvölgy felső hajlásában terül el remek fenyves közt s gyógyító forrásairól régóta ismeretes. Nem kevesebb, mint 15 ásványforrása van. A fürdőtelep egész kis városka már s rendesen 2000–2500 vendége van. A múlt évben elektromos világítást rendeztek be a fürdőn, a melyet különösen az Annabál idején az egész Felsőmagyarország úri közönsége valósággal ellep. Pár órára fekszik a fürdőtől Zboróvár, a Rákóczi-család régi híres fészke, a melyből II. Rákóczi Homonnán keresztül hódító útjára megindult.”
Erzsébet királyné magyar fürdőn. In: Budapesti Hírlap, 15. évf. 130. sz. (1895. máj. 14.), 7. – Törzsgyűjtemény
Blogsorozatunkban még nem volt arra példa, hogy a képeslapra írt szövegre felhívtuk volna a figyelmet. Most azonban kivételt teszünk, mert a levelezőlap érdekes információt tartalmaz. A Hamza Ella úrhölgynek írt szövegből kiderül ugyanis, hogy nénje alig néhány hónappal az orosz betörést követően, 1915 augusztusában Bártfafürdőn nyaralt. (A cári orosz katonaság az Uzsoki-hágón betörve 1914 őszétől 1915 tavaszáig megszállva tartott több északkelet-magyarországi települést, többek között Bártfafürdőt és környékét is.) Az első világháború kezdetén még izgalmas, ugyanakkor megrázó élményt jelentett egy valóságos csata helyszínének meglátogatása, egy romba dőlt falu, egy drótsövényakadály vagy éppen egy friss katonatemető látványa. (A levél a képeslap hátoldalán kezdődik.)
Erzsébet királyné 1895 júliusában három hetet töltött Bártfafürdőn, de a magyar sajtó a hírt már hetekkel előtte beharangozta. Magyarország polgárai örömmel vették tudomásul, hogy Sissi hazai fürdőhelyen kívánja gyógykezeltetni magát. A városkában valóságos diadalmenettel fogadták és lesték minden mozdulatát. Később azokat a helyeket, ahol lakott, vagy ahol sétált és ivott az ásványvízforrásból, táblával jelölték meg, vagy róla nevezték el. A Deák-szálloda falára emléktábla került, és a kegytárgyként megőrzött ivópoharának valóságos kis emléket emeltek.
Az Erzsébet királyné-körút Bártfafürdőn. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: B 1921.
Ezért sem meglepő, hogy tragikus halála után néhány évre a fővárosi sajtó már bártfafürdői emlékszobra felállításának tervéről tudósított.
„Sárosvármegye főispánja kezdeményezésére Bártfán mozgalom indult meg, hogy Erzsébet királyné emlékét szoborral örökítsék meg. E célból a fürdő-közönség és Bártfa város lakossága körében a gyűjtés meg is indult. Erzsébet királyné tudvalevőleg 1899-ben (sic!) a bártfai fürdőben 23 napot töltött. A szobrot 1902-ben akarják felállítani.”
A bártfai Erzsébet-szobor. In: Pesti Hírlap, 23. évf. 231. sz. (1901. aug. 22.), 9. – Törzsgyűjtemény
Az alig néhány hónapja kinevezett főispán, Dr. Bárdossy Jenő indítványát az 1901. augusztus 11-i vármegyei közgyűlésen tette. A fellelkesült sárosiak nem elégedtek meg a Magyar Iparművészeti Társulatnál kapható, öntésre kész szoborral, hanem a hagyományos utat követték: szoborbizottságot alakítottak – melynek elnökéül a főispánt kérték fel – és adakozást hirdettek. A szoboralap meglehetősen gyorsan gyarapodott, növekedéséhez leginkább – különösen a nyári szezon idején – a fürdővendégek járultak hozzá.
„A szobrot Donáth [Gyula] szobrász fogja mintázni, s a fürdői Deák-szálló előtt lévő téren fogják felállítani. Ebben a szállóban lakott a boldogult királyné, s innen ment naponként a közel levő Erzsébet-forráshoz rendes ivókúráját folytatni.”
Erzsébet-szobor Bártfa fürdőn. In: Budapest, 26. évf. 178. sz. (1902. júl. 1.), 4. – Törzsgyűjtemény
1903 nyarán az üdülőbe érkezett vendégek, a helyi szezonális újságban, a Bártfa-fürdői Hiradóban követhették lapszámról lapszámra az emlékmű felállításának előkészületeit. Bárdossy Jenő főispán családjával július 3-án érkezett Bártfafürdőre, hogy a szoborbizottság tagjaival együtt a leleplezési ünnepélyt előkészítse. A július 10-én tartott ülésükön összeállították a meghívandók névsorát, és az elhelyezésükről intézkedtek. Július 23-án a szobortalapzat sértetlen állapotban megérkezett, a szobor érkezését augusztus hetedikére várták. Augusztus 16-án, vasárnap Bártfafürdő teljes pompában és zászlódíszben várta a szeretett királyné szobrának leleplezését. Erre az alkalomra a hétköznapokon amúgy szerény megjelenésű helyi újság is „ünnepi ruhát” öltött.
A Bártfa-fürdői Hiradó címlapja, 3 évf. 10. sz. (1903. aug. 16.) – Törzsgyűjtemény
Az „idénylap” ünnepség után megjelenő száma részletesen beszámolt a szobor leleplezési ünnepéről.
„Augusztus 15. és 16-án érkeztek az előkelő vendégek. Zsilinszky államtitkár, a kormány képviseletében, dr. Berzeviczky Albert, az ünnepi szónok, dr. Vályi János püspök, Péchy Zsigmond főispán, Tahy József alispán, Fraknói püspök, Kassa, Eperjes, Kis-Szeben városok, Sáros, Abauj, Zemplén vármegyék küldöttségei, az egyesületek, testületek, bíróságok, ügyvédi kamarák küldöttei stb. Délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnepély fényes istentisztelettel, melyet prépostunk, Korányi Antal nagy segédlettel celebrált. Azután következett a felvonulás. Impozáns látványt nyújtott a fényes díszmagyar, a ragyogó egyenruhák és a fekete ünneplőbe öltözött sokaság.
A szobor elé érve, elhelyezkedés után felhangzott a „Hymnus” s kezdetét vette a leleplezés ünnepe, mely szorosan az előírt program szerint folyt le. Rendkívüli lelkesedést keltettek dr. Bárdossy főispán és dr. Berzeviczky v. b. t. tanácsos beszédei. S mikor a lepel lehullott az ércalakról, a megindultság lett úrrá a szíveken, könny szökött a szemekbe és… feledhetetlenné lett a magasztos pillanat.”
A fürdőnk örömnapja. In: Bártfa-fürdői Hiradó, 3. évf. 11. sz. (1903. aug. 23.). Címlap. – Törzsgyűjtemény
Erzsébet királyné szobrának leleplezése Bártfafürdőn. In: Vasárnapi Újság, 50. évf. 34. sz. (1903. aug. 23.), 556. – Elektronikus Periodika Archívum; A kép forrása: Digitális Képarchívum
A leleplezési ünnepélyt követően jó szokás szerint…
„Délben háromszáz terítékű lakoma volt a nagy-szállóban. A főhelyen Berzeviczky Albert és Zsilinszky Mihály foglaltak helyet Bárdossy Jenő és Kisfaludy Lipthay miniszteri tanácsos között. Az első felköszöntőt ő felségére a királyra Bárdossy Jenő főispán mondotta. A felköszöntőt állva hallgatták végig és zajosan megéljenezték.”
A bártfai Erzsébet-szobor leleplezése. In: Magyar Nemzet, 22. évf. 197. sz. (1903. aug. 18.), 3. – Törzsgyűjtemény
Ebből a szemszögből még inkább érthető, hogy Aradon miért zajlott oly csendben az Erzsébet-szobor leleplezése. Az egész napos ünnepélyt este díszelőadás és táncmulatság zárta.
A leleplezés alkalmából a szoborbizottság díszalbumot jelentetett meg, amelyben megörökítették az emlékmű állításának történetét, és fotóik közlése mellett méltatták az ebben résztvevők érdemeit.
Emléklapok dicsőült Erzsébet királyné szobrának … leleplezése alkalmából. Szerk. Arányi Dezső, Bártfa, Salgó, 1903. – Törzsgyűjtemény
1910-ben maga Ferenc József is megszemlélte Donáth Gyula alkotását.
„A sárosvármegyei hadgyakorlatokra való utaztában ő felsége Eperjesen és Bártfán át utazik, Bártfáról pedig automobilon fog Felsővizközre a főhadiszállásra vonulni. Ő felsége Bártfáról Bártfa-fürdőre is kirándul s itt megtekinti a Donáth által készített Erzsébet-szobrot is.”
A hadgyakorlatok. In: Az Újság, 8. évf. 151. sz. (1910. jún. 26.), 11. – Törzsgyűjtemény
A Deák-szálló, előterében Erzsébet királyné szobrával. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: B 1944.
Erzsébet királyné bronzba öntött alakja egészen 1920-ig békésen üldögélt a bártfafürdői parkban. Ekkor azonban ezt a szobrot is elérte az újonnan berendezkedő hatalom magyar emlékjelekkel szemben tanúsított ellenszenve. Sissinek egyetlen „bűne” volt, hogy szerette a magyarokat, ezért megszületett a verdikt az emlékjel száműzetéséről.
„Bártfa polgármestere felhívást kapott, hogy a fürdőből távolítsa el Erzsébet volt királyné szobrát és helyezzék el a múzeumban. A felhívás hivatkozik a lakosság körében mutatkozó ellenséges hangulatra. Minthogy ilyesmiről Bártfán senkinek sincs tudomása, a polgármester a pozsonyi kormányhoz fordult.”
Erzsébet királyné szobrát el akarják távolítani Bártfáról. In: Pesti Napló, 71. évf. 176. sz. (1920. júl. 25.), 4. – Törzsgyűjtemény
Végül köztes megoldás született, a szobor maradt a helyén, de „deszkakoporsóba helyezték”. A fürdővendégek néhány éven keresztül ebben a látványban „gyönyörködhettek”. A Kis Újság 1928-ban szomorkás hangvételű cikket közölt Bártfafürdő állapotáról, egy érdekes történettel zárva a beszámolót. Állítólag a helyi ruszinok Erzsébet királynét szent asszonyként tisztelték, ezért nehezen viselték el a bedeszkázott szobor látványát. Amikor elkeseredésük tetőfokára hágott, felkeresték a helyi elöljáróságot és előadták panaszukat.
„Panye, három éve áll bedeszkázva a mi jóságos királyasszonyunk szobra és három éve sújt bennünket Isten haragja. Jégeső, vihar, fagy elpusztítja krumplicskánkat. Panye, ha nem bontatod le a deszkafalakat, Istenemre szétverjük mi, de fölgyújtjuk a városházát is!
A zsupán úr – mit tehetett egyebet, a jámbor ruszinok szemében olyan fenyegető tűz lobogott – megengedte a deszkaköpeny lebontását.
Aztán egy csöndes téli éjszakán eltűnt a szent Királyasszony szobra a bártfai parkból. Pedig hogy szeretett ott lenni!
Ma a városi múzeum előcsarnokában szomorkodik s csipkés legyezőjét fáradtan ejti ölébe.”
A szent királyasszony szobra. In: Kis Újság, 41. évf. 284. sz. (1928. dec. 14.), 4. – Törzsgyűjtemény
Közben teltek az évek, évtizedek, és a második világégést követően az új ideológiák új államformát hoztak. Erzsébet királyné szobra talán már nem jelentett akkora veszélyt, ezért csendben – egyelőre felirat nélkül – visszahelyezték eredeti helyére. A rehabilitáció pontos dátuma egyelőre nem ismert, de az biztos, hogy jóval 1968 előtt történt. Móricz Virág 1966 tavaszán Bártfán járt, és az élményeit megírta a Magyar Nemzetben.
„A fürdőtelep olyan, mint az Osztrák–Magyar Monarchia területén a századfordulón épült akármelyik. De természetesen szanatórium és villák épültek azóta folyton. A szép parkban ott ül Erzsébet királyné – mindenesetre felirat nélkül. Negyven évet töltött a bártfai múzeumban, mért ne csinosíthatná a kertet egy ilyen szép asszony? A szobrot Donáth mester faragta 1905-ben (sic!), miután a királyné itt töltött egy fürdőszezont a gyógyító vízben.”
Móricz Virág: Bártfa, a múzeumváros. In: Magyar Nemzet, 22. évf. 84. sz. (1966. ápr. 9.), 5. – Törzsgyűjtemény
Erzsébet királyné szobra Bártfafürdőn napjainkban. A kép forrása: Puntigán József: Erzsébet királyné és Bártfa – Minden, amit Sisiről tudni érdemes. In. Körkép.sk, 2017. szeptember 20.
Végül felirat is került a szobortalapzatra, és a királyné bronzalakja talán most már végleg békességre lelt a parkban, szemérmesen megbújva a hatalmasra nőtt fák árnyékában.
Elbe István
A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
- Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
- Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.; 31. Marosvásárhely 2.
- Erzsébet királyné-szobrok: 32. rész: Kolozsvár 1.; 33. rész: Kolozsvár 2.; 34. rész: Arad
