Előadásokkal és kerekasztal-beszélgetéssel emlékeztek Lipták Dorottyára

2019. június 19. 17:00 - nemzetikonyvtar

Lipták Dorottya történészre, sajtótörténészre, a nemzeti könyvtár 2018-ban elhunyt munkatársára, kutatócsoport-vezetőjére emlékezve rendezett tudományos konferenciát június 12-én a Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága, az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központban tartott rendezvény megnyitóján Monok István főigazgató kiemelte, hogy könyvtárosként (is) mennyire egyetértett a tudományos kutató Lipták Dorottyával egy majdan megírandó magyar sajtótörténeti kézikönyv megalapozásának szükségességében.

liptak_d_jav.jpg

Lipták Dorottya, a kötet szerkesztője, Révész Emese Kép sajtó, történelem (Res Libraria sorozat IV. kötet) című könyvének bemutatóján 2016. április 6-án az Országos Széchényi Könyvtárban (fotó: Karasz Lajos)

Gyáni Gábor, az MTA Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora nyitóelőadásában az elit- és a tömegkultúra társadalomra gyakorolt hatásairól beszélt. Külön kitért a különböző társadalmi rétegek kultúrafogyasztási szokásaira, kiemelve a színházak és a kalendáriumok szerepét. Megjegyezte, hogy a tömeg- és az elitkultúra között megvan az átjárás lehetősége, de a fogalmak mind a mai napig nincsenek egyértelműen (és egymáshoz képest is) meghatározva.

Buzinkay Géza, az Eszterházy Károly Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Karának professor emeritusa a karikatúráról mint a magyar politikai propaganda megszületéséről tartott vetített előadást. Hangsúlyozta, hogy a karikatúra propagandisztikus használata már a reformáció korában kialakult, de Magyarországon a CharivariDongó volt az első olyan lap, amely 1848-ban különböző társadalmi osztályok szembenállásáról készült karikatúrát jelentetett meg.

Somorjai Szabolcs és Bárány Zsófia, az MTA‒-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport munkatársainak előadásai kapcsolódtak egymáshoz. Míg Somorjai Szabolcs az 1830-as évek országgyűlési sajtójának kérdéseiről, a nyomtatott tudósításokról és az országgyűlési naplókönyvekről beszélt, addig Bárány Zsófia A tömegtájékoztatás kezdetei a katolikus egyházban címmel tartott előadást.

Ecsedy Judit, az OSZK tudományos tanácsadója egy neves kiadó- és nyomdászcsalád munkásságát elevenítette fel előadásában. Mint kiemelte, a Trattner család egyik tagja udvari nyomdász lett, s Pesten is alapított műhelyt. A család pesti nyomdáját produktivitásban és az alkalmazottak számát tekintve csak a budai Királyi Magyar Egyetemi Nyomda előzte meg.

Balogh János Mátyás, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa a dualizmus kori budapesti napilapok hirdetéseiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a hirdetések (s velük együtt egy új piaci kereslet és bevételi forrás) megjelenése kulcsmozzanat volt a sajtó történetében. Az első hirdetésekre még bizonytalanul tekintettek, csak a századfordulóra változott meg a hozzáállás.

Révész Emese, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense gróf Széchenyi István populáris ábrázolásairól tartott – különböző művészi alkotások egymásra hatását is bemutató, számos művészettörténeti utalással gazdagított – vetített előadást, külön kiemelve „a legnagyobb magyar” halála után róla vagy hozzá kapcsolódóan megjelent ábrázolásokat.

liptak_konf_1_vagott.jpg

A Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága, az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport által rendezett Lipták-konferencia 2019. június 12-én.

A konferenciát kerekasztal-beszélgetés zárta a populáris/tömegkultúra 19. századi történetének kutatásáról. A beszélgetésen – melyet Dede Franciska, az OSZK tudományos titkára, maga is 19. századi kutató vezetett – többek között a sajtó- és médiatörténetben folyamatosan visszatérő, megítélésbeli paradigmaváltás szükségességéről is szó esett. A beszélgetést Császtvay Tünde, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa indította, aki a paradigmaváltásról szólva a tömegkultúra tudományban elfoglalt helyének, megítélésének változását hangsúlyozta. Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem oktatója hozzáfűzte, hogy a sajtót korábban a magaskultúra terepének tekintették, és ez a megítélés csak a 19. század derekán kezdett változni. Boka László, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója azt emelte ki, hogy bár a 20. század elejére a magaskultúra vált követendő példává, a valóságban napi gyakorlat nem ezt mutatta, átfedések jelentek meg a magas- és a tömegkultúra között, s ezek kutatása igen fontos lehet, több tudományterület szempontjából is. Ő maga mindig is komparatív szemlélettel közelít ezekhez, s ma, amikor a kultúratudományos megközelítés olya fontossá vált, ez elengedhetetlen szempont. Sajnálatosnak tartotta ugyanakkor, hogy míg a kiegyezés koráig viszonylag teljes sajtóbibliográfiával rendelkezünk, azt ezt követő évtizedek – a sokszor joggal említett „aranykor” – sajtójáról, egészen a „hosszú” 19. század végéig, tehát az első világégés végéig, nem. Így egy kritikai kiadás ugyanabba a problémába ütközik, mint egy monográfia; nem tudja megmondani egyelőre, hogy pl. Bácskában a 19. század legvégén milyen lapok léteztek. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői reményüket fejezték ki, hogy a digitalizálás előbb-utóbb erre is megoldást jelenthet.

Sipos Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának docense végül arról beszélt, hogy a paradigmaváltás számtalan módon elképzelhető, és előfordulnak olyan hivatások és életpályák, amelyek a magaskultúra világából vezetnek a populáris kultúra irányába. Ezek kutatása pedig az általa vezetett MTA Sajtótörténeti Bizottságának éppolyan fontos, mint a kerekasztal-beszélgetésben részt vevők által képviselt intézmények számára.

komment

Nemzetközi tanácskozás az internet megőrzéséről

2019. június 18. 17:00 - nemzetikonyvtar

A webarchiválásban érdekelt intézményeket tömörítő konzorcium, az International Internet Preservation Consortium (IIPC) idei közgyűlését és konferenciáját június 5. és 7. között Zágrábban rendezték meg. Ezen az éves vándorrendezvényen egyedülálló lehetőség nyílik a szakmai tapasztalatcserére, a szoftverek és a szolgáltatások fejlesztési terveinek áttekintésére. Az OSZK 2018 óta tagja a konzorciumnak, s bár tavaly Új-Zélandon csak egy üdvözlő videó segítségével képviseltettük magunkat, idén a személyes részvételre is lehetőség nyílt. Alkalmunk volt öt percben bemutatni a saját projektünket, illetve húsz percben ismertetni a teljes szövegű visszakereséssel, valamint a metaadat-rögzítéssel kapcsolatos eredményeinket és terveinket.

iipc_zagrab1.jpg

Projektbemutató az IIPC 2019-es  közgyűlésén és konferenciáján Zágrábban.

Ezen a területen a dán Nemzeti Könyvtár munkatársaival dolgozunk együtt a SolrWayback nevű keresőprogram fejlesztésén és tesztelésén. A dánok jogi okok miatt nem adhatnak nyilvános hozzáférést a webarchívumuk egyetlen részéhez sem, így abban a minigyűjteményben tudják tesztelni és demózni a keresőt, amit a tartalomtulajdonosok engedélyével lementett magyar webhelyekből kialakítottunk.

iipc_zagrab2.jpg

A személyes találkozások révén tovább mélyült a szakmai kapcsolat más országok szakembereivel is.

Aktívan közreműködünk az oktatási tevékenységek összehangolásában a Training Working Group keretein belül. A sok videokonferencia és levelezés után a rendezvényen végre személyesen is tudtunk egyeztetni ebben a témakörben. Továbbá kisebb, csoportos kerekasztal-beszélgetések keretében vitattuk meg, hogy miképpen támogathatná hatékonyabban a konzorcium az egyes tagok webarchiválási törekvéseit, illetve hogy milyen általános szakmai prioritások mentén működjön a jövőben ez a nemzetközi szervezet.

Kísérleti projektünk keretében 2017 óta részt veszünk a Web Curator Tool nevű, eredetileg új-zélandi és brit, jelenleg pedig új-zélandi és holland fejlesztésű programcsomag kipróbálásában, a fejlesztési javaslatok megfogalmazásában. A szoftver segítségével egységes felületen lehet menedzselni a teljes webarchiválási munkafolyamatot, illetve rögzíteni a metaadatokat. Zágrábban egy külön workshop keretében vitattuk meg a WCT-t használó könyvtárak munkatársaival a további igényeinket, ötleteinket.

iipc_zagrab3.jpg

Információs panel a tanácskozáson

Érdekes volt szembesülni azzal a trenddel, hogy az USA-ban a webarchiválással kapcsolatos technikai fejlesztések terén az Internet Archive szinte monopolhelyzetben van. Az Archive-It nevű, igény szerinti archiválási szolgáltatásukra fizetnek elő a legnagyobb amerikai egyetemek és könyvtárak is. Ezeknél a szakmai tevékenység elsősorban a válogatásra, majd a begyűjtött tartalom feldolgozására és szolgáltatására koncentrálódik. Ezzel szemben a világ egyéb részein, döntően a nagyobb közgyűjteményekben párhuzamosan zajlik az aratási és tartalomkezelési tevékenység. Általános trend azonban, hogy mind a személyi, mind pedig az anyagi erőforrások igen szűkösen állnak rendelkezésre. Másfelől viszont igen összetartó, lelkes, innovatív szakmai közösségnek lehetünk részesei, a közös munkák eredményei pedig közvetlenül visszahatnak a saját projektünkre is.

Németh Márton

A rendezvény videofelvételei az IIPC Youtube csatornáján nézhetők vissza.

A Németh Márton által tartott két előadás prezentációi innen tölthetők le.

 

komment

Hol komikus, hol színháztörténész

2019. június 07. 15:07 - nemzetikonyvtar

Molnár Dániel színháztörténész, a Vörös csillagok. A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revük című kiállítás kurátora szerint a magyarországi sztálinizmus pesti show businessének máig tart a hatása.

1_7.jpg

Molnár Dániel, a kiállítás kurátora (fotó: Karasz Lajos)

A gyerekkorod fele azzal telt, hogy különböző varietéműsorokban szerepeltél. Hogyan csöppentél ebbe a világba?

Alapvetően egy véletlen és egy „miért ne?” által kezdődött, nincs különösebb családi kötődésem. Azoknál, akik felnőttkorban kezdik a kérdés sokkal érdekesebb, mert egy szórakoztatóipari karrier nem magától értetődő dolog. A szórakoztató színházba „természetesen” kevesen érkeznek az Színház- és Filmművészeti Egyetemről, nincs bejáratott, elfogadott bekerülési út, ez főképp az egyén érdekérvényesítő képességén múlik.

Hogyan lett a bohócból színháztörténész?

Még mindig mindkettő vagyok, mármint csak a végzettségem bohóc, inkább komikusnak tartom magam. Párhuzamosan futott, sőt fut ez a két dolog, de az élet sűrűsödésével már periodikusan egyszerre csak hol az egyikkel, hol a másikkal foglalkozom. Alapvetően tanulni szeretek és sok engem érdeklő jelenséget vagy viselkedésmódot csak kutató, feltáró munkával lehet megérteni.

A nemzeti könyvtárban és magángyűjteményekben őrzött fényképek és dokumentumok segítségével a kamarakiállítás az ötvenes évek elfelejteni kívánt szórakoztató műsorait és azok ma is ismert szereplőit idézi meg. Hogyan próbálta átformálni a magyarországi sztálinizmus a pesti show businesst?

Jó tömény kérdés, remélem, hogy az az ötszáz oldal és a kilencven négyzetméter kellően bemutatja a korszak sajátosságait, de szerintem talán a legfontosabb, hogy ennek máig tartó hatása van. Idén hetven éve a pesti színházak államosításának-községesítésének; gyakorlatilag ennek maradványaképp kapnak ma állami támogatást a bulvárszínházak és a cirkusz. Máig vannak időszakok, amikor ezért cserébe az állam közvetett vagy közvetlen módon elvárásokat támaszt a színházzal szemben, ami bármilyen formában nonszensz, és a hatalommal való visszaélés; vagy az igazgató maga rendelkezik politikai tisztséggel, ami Németországban például elképzelhetetlen.

2_8.jpgMolnár Dániel vezetést tart a tárlaton. (fotó: Karasz Lajos)

A korszak sajátos terméke volt a szocialista revü. Mit takar pontosan ez a kifejezés?

Fogalmam sincs. Ugyanakkor a műsorok készítőinek, köztük Fényes Szabolcsnak, Szenes Ivánnak, Romhányi Józsefnek sem volt. Olyan szórakoztató műsorokat kényszerültek gyártani, amely kielégíti az elvárt (de meg nem határozott!) politikai követelményeket és jegyet is el tudtak rá adni. Showműsorokról van szó, amiket sokkal nehezebb volt bármiféle ideológiai mázzal lekenni, mint megcsinálni egy bányászdarabot a szereplősémát és a tematikai sémák szerint. Plusz anélkül kellett megénekeltetni, megtáncoltatni, zsonglőrködtetni a traktoristalányokat, hogy azt mondták volna rá, ez operett.

A mai „orfeumi hangulat” mennyiben azonos a múlt századforduló pesti orfeumainak hangulatával?

Attól függ, ki mondja. Ha valami színház vagy műsorszervező, fussanak az ellenkező irányba! Jelen pillanatban semmit nem tud a magyar színháztudomány arról, pontosan mi folyt ott, miért és hogyan, ergo mit jelent egyáltalán ez a szókapcsolat. Az első pesti orfeumok műsorát éppen csak elkezdtem összegyűjteni, rendszerezni; a könyvhöz és a kiállításhoz hasonló mélységű feldolgozására még nagyon-nagyon-nagyon sok munkára van szükség. Ehhez szívesen várok mindenféle anyagi, szakmai, magángyűjtői támogatást vagy emlékeket egyaránt!

3_7.jpg

 A kiállítás részlete (fotó: Karasz Lajos) 

Vörös csillagok – A Rákosi korszak szórakoztatóipara és a szocialista revűk

komment

Urunk mennybemenetele (Ascensio Domini)

2019. június 02. 08:00 - nemzetikonyvtar

Krisztus mennybemenetelét a húsvét utáni negyvenedik napon, áldozócsütörtökön ünnepeljük az V. század óta. Áldozócsütörtök – Urunk mennybemenetele – liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárnapon tartják.

Húsvéttól áldozócsütörtökig öt vasárnap telik el: 1. Dominica albis, 2. Miserere, 3. Jubilate, 4. Cantate és 5. Rogate vasárnapok. A mennybemenetel ünnepe a 6. héten, az Exaudi vasárnapot megelőző csütörtökön van.

A középkorban és a koraújkorban az ünnep liturgikus hagyományai közé tartozott Krisztus mennybemenetelének megjelenítése. Ennek egyik változata szerint a mennybe menő Krisztust ábrázoló szobrot a kötéllel a magasba húzták, ahol angyalszobrok várták égő gyertyákkal.

Ez alkalomból egy aprócska szentképet mutatunk be, amelyet az OSZK egyik ősnyomtatványába ragasztottak be.

Tovább
komment

Emlékképek Dienes Valériáról. 2. rész

2019. május 25. 10:00 - nemzetikonyvtar

A tudós matematikus, író, táncpedagógus, filozófus, az első magyar női egyetemi tanár 140 éve, 1879. május 25-én született Szekszárdon.

„Nincs még két esztendeje annak, hogy dr. Dienes Valéria előszedte az elfeledett szók porlepte halmazából a régi orchesztika szót, hogy mozdulat-művészetét ezen a nagy múltú néven bocsássa világgá. Dr. Dienes Valéria egyetemi tanulmányok, könyvtári búvárkodás, tudományos és filozófiai elmélkedések közül jutott a művészet útjára akkor, mikor évekkel ezelőtt egy párisi tanulmányutján testedzés szempontjából elment Duncanhoz annak híres spártai tornáját tanulni.

Ez a pompás mozdulat-iskola hosszan alvó képességeket hozott napfényre a fiatal doktornőben, aki rövid hónapok alatt Duncan leghaladottabb tanítványai közé került. Ennek a mellékesen űzött tanulásnak azonban csak itthon kezdtek teremni az igazi és mind meglepőbb, mind csodálatosabb gyümölcsei. Dr. Dienes Valéria a világ szemében tovább is a régi tudós és filozófusnő, otthonában, baráti körében gyorsan vált elsőrendű táncművésszé és mimikussá; nem munka árán, készen és ajándékul hullottak fantáziájából a szebbnél-szebb táncköltemények. Ezekkel együtt, fejlődésükkel párhuzamosan alakult és gazdagodott a mind több és több művészi és szakstúdiummal alátámasztott mozdulatrendszer, melynek gazdagodása oly mérvű volt, hogy a spártai torna pár hónapos anyagát négy munkás esztendőből álló iskolai tanulmánnyá fejlesztette.

Iskolájának mind testnevelő, mind művészi szempontból gyors és döntő sikere volt. A Duncan-Dienes-féIe orchesztikai rendszer megnevelte első művészeit. Az elmúlt téli szezonban mindenkor zsúfolt házak előtt láttuk őket a Belvárosi Szinházban, a Zeneakadémián, az Urániában és a Gróf Károlyi palotában tartott fényes művészelőadásokon, ahol Auguszta főhercegasszony legmagasabb tetszését is kiérdemelték. A főúri körök gyorsan felismerték az orchesztika bámulatos testedző és testszépítő tulajdonságait és palotáikat megnyitották e kitűnő testnevelő iskola előtt, hogy gyermekeiket annak áldásaiban részesítsék.” 

Orchesztikai iskola. In. Színházi Élet, 1918. 37. sz. (7. évf. szeptember 15-től szeptember 22-ig) 18–19. o. – Törzsgyűjtemény

Dienes Valéria orchesztikai iskolájának táncpróbai felvételei (20-as, 30-as évek) – Színháztörténeti Tár

„Az intelligens középosztály ifjúsága is tódult a régi forrásból táplálkozó uj művésziskolába és oly mértékben ostromolta azt, hogy a folyó tanévre már a Székesfővárosi Vigadó termeibe kellett áttenni az iskola torna- és tánchelyiségét, ahol szept. 10-én már meg is kezdik a beíratásokat.

Az iskola gyermekeket is, felnőtteket is felvesz növendékei közé. Hat éven felüli gyermekek már csoport-tanításban is részesülhetnek. Az első évfolyam spártai tornája megedzi, megizmosítja a testet, eltünteti a fölösleges testsúlyt, könnyűvé, karcsúvá, hajlékonnyá tesz. A második év ritmikája a mozdulatok szépségére és biztonságira nevel és bevezet a művészi tánc előfeltételeibe. Ez a két év erős technikai képzést ad a testnek, melynek alapján a tulajdonképpeni művészi képzés (a mimikai és a mesteriskolai osztályban) keresztülvihető. Az első két év mint önálló egész szolgálja azokat, akik a lehető legészszerűbben s a leggyümölcsözőbben kívánják testüket edzeni, erősíteni és szépíteni. Fejlődésben levő gyermekekkel bámulatos hatásokat ér el az iskola. A rendszer pedagógiai értéke nemcsak a testi, hanem a lelki élet, akaratfejlesztés, egészséges kedély szempontjából is felülmúlhatatlan. Dr. Dienes Valéria itt bőven merít gazdag gyermeklélektani és neveléstani ismereteiből s a szülők benne nemcsak a tornatanárra és táncművészre, hanem egyszersmind a tudós és szakavatott pedagógusra is bízzák gyermekeiket.

A második két év művészképző. Előleges mimikai gyakorlat után bevezettetnek a növendékek az orchesztikai műfajok mozdulat-írás, táncszerzés, mozdulat-esztétika elemeibe s a szükséges zenei és művészettörténeti ismereteket is elsajátítják.

Az iskola művészei legközelebb Belgrádban tartanak táncelőadást a hadijótékonyság céljaira. Budapesti közönségünk számára szept. 29-én de. évmegnyitó matinét tart az iskola a Vigadó nagytermében.” 

Orchesztikai iskola. In. Színházi Élet, 1918. 37. sz. (7. évf. szeptember 15-től szeptember 22-ig) 18–19. o. – Törzsgyűjtemény

mirkovszky_maria_szinhazi_elet_1926_42_76.jpg

Dienes Valéria tanítványa, munkatársa, követője, Mirkovszy Mária. Színházi Élet, 1926. 42. sz. 76. o. – Törzsgyűjtemény

Később, a filozófián keresztül, részben Prohászka Ottokár hatására megtért. Teilhard de Chardin egyik első magyar fordítója. (Hit az emberben. Válogatott tanulmányok, Szent István Társulat, Bp. 1968). Szabó Ferenc: Dienes Valéria önmagáról. Agapé, Szeged, 2001. és Dienes Valéria vallomása megtéréséről

Emlékét az idén tavasszal felavatott emléktábla is hirdeti a Krisztina körút 5-ben álló ház falán, melyben a két világháború között híres iskolája működött. 

A ház, amelyben Dienes Valéria iskolája a két világháború között működött és emléktáblája ugyanott (Budapest, Krisztina körút 5.)
Az emléktábla képének forrása: hegyvidek.hu. Épületfotók: Kis Domokos Dániel.

Dienes Valéria hagyatéka, és a közeli barát, rokon Babits Mihállyal folytatott levelezése Kézirattárunkban található. Alakja megihlette Babits Mihályt is, aki Halálfiai című nagyregényének egyik hősnőjét, Hintáss Gittát állítólag róla mintázta:

„Gitta nagy, nyurga lánnyá nőtt, kerek, intelligens, fölényes szemekkel, aki bizonyos leereszkedő jóakarattal tekintett a vidékiekre, lenézve őket a műveletlenségükért és elmaradtságukért. Gitta rendkívül művelt volt, egészen modern eszméket hirdetett, s szenvelgett nyíltsággal beszélt minden témáról; mindebben csak imponált a jó kávénéniknek, kiket néha avval a kijelentéssel botránkoztatott meg, hogy le akarja nyíratni a haját.

– A hosszú haj éppoly barbár és alkalmatlan csökevény, a szőrös állat maradványa, mint a szakállviselés a férfiaknál.”

Babits Mihály: Halálfiai (Élet és irodalom), Budapest: Szépirodalmi, 1984. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az összeállítás első része itt olvasható.

Kis Domokos Dániel

komment

Emlékképek Dienes Valériáról. 1. rész

2019. május 24. 17:00 - nemzetikonyvtar

A tudós matematikus, író, táncpedagógus, filozófus, az első magyar női egyetemi tanár 140 éve, 1879. május 25-én született Szekszárdon.

dienes_valeria_szinhazi_elet_1918_37_18.jpg

Dienes Valéria. In. Színházi Élet, 7. évf. 37. sz. (1918): 18. o. – Törzsgyűjtemény

Eredeti neve Geiger Valéria. Férje, Dienes Pál, a későbbi híres matematikus nevét vette föl. Maga is matematikusnak indult. Egyik dolgozatát az Akadémián is bemutatták.

mta_rados_1909.jpg

A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának 1909. május 10-i ülésén: „Dienes Valéria részéről: »A logarithmikus elágazó helyek-ről«. előterjeszti Rados Gusztáv r. t.” In. Akadémiai Értesítő, 1909. 400. o. – Törzsgyűjtemény

Több szakcikket publikált férjével, részen az Eötvös Loránd által 1891-ben alapított Mathematikai és Phisikai Társulat lapjában, a Mathematikai és Physikai Lapokban, melyet Bartoniek Géza és Rados Gusztáv titkárok szerkesztettek. (Dienes Pál–Dienes Valéria: Analytikai függvények algebrai és logaritmikus szingularitásairól. 1–3. közlemény. Mathematikai és Phisikai Lapok, 1911, 1912.)

Doktori disszertációjának címe: Valóság-elméletek. Bp. Athenaeum Ny. 1905. Később a Sorbonne-on is doktorátust szerez. Maga Émile Picard, a híres matematikus mutatta be férjével együtt végzett kutatásait.

Párizsban Bergson hatása alá került, egyedüli magyar fordítója lett. (A nevetés. Tanulmány a komikum jelentéséről és négy lélektani értekezés, Budapest: Révai, 1913; Tartam és egyidejűség: Hozzászólás Einstein elméletéhez, Budapest: Pantheon, 1923; Metafizikai értekezések, Budapest: Franklin, [1925]; Teremtő fejlődés, Budapest: Akadémia, 1930; Idő és szabadság: Tanulmány eszméletünk közvetlen adatairól, Szeged: Universum, 1990; Az erkölcs és a vallás két forrása, Budapest: Szt. István Társ., 2002.)

A filozófia mellett a tánc kezdte komolyabban érdekelni, még Párizsban a Duncan-testvérek tánctanfolyamait látogatta, majd részben ennek hatására dolgozta ki egyedi mozdulatrendszerét. Megalkotta a magyar táncelméletet, az orkesztikát. Iskolát hozott létre. Minderről a korabeli sajtó is részletesen beszámolt.

reklam_orchresztkai_iskola_szinhazi_elet_1917_16_37.jpg

Dr. Dienes Valéria az orchesztika művészetének megteremtője és az orchesztikai iskola igazgatója. [Hirdetés]. In. Színházi Élet, 16. sz. (1917): 37. o. – Törzsgyűjtemény

„Orchesztika

Így nevezte el dr. Dienes Valéria azt a csodálatos művészetet, mellyel ezen a télen teljesen meghódította a főváros legelőkelőbb közönségét. Az orchesztika mozdulatművészet, nem torna, nem tánc, nem mimika, hanem mindahárom együttvéve s ezen felül mindaz, ami e három testjáték egyesítéséből származik, az emberi érzelmek összes skáláinak művészi kifejezése. Dr. Dienes Valéria maga nem lép a színpadra, egészen e művészet elméleti és gyakorlati megteremtésének szenteli magát s aszínpadon művésznövendékei mutatják be, amit alkotott.

Az orchesztikának ma már virágzó iskolája van Budapesten és tanfolyamai az iskola helyiségein kívül főúri palotákban is működnek, hol a legmagasabb körök fiatalsága hódol az erő, egészség és szépség e pompás kultuszának. Az orchesztikailag így kiképzett és megszépített emberanyagból magától válnak ki  azután a művészi pályára alkalmas tehetségek, akik mozdulat-invencióval és mimikai vénával vannak megáldva.

Az iskola első művésznövendékei ifj. Markos György, Mirkovszky Mária és Révész Ilona, ezen a télen mutatkoztak be közönségünknek, mely osztatlan elragadtatással fogadta őket. A Zeneakadémián, a Belvárosi Színházban és legutóbb a gróf Károlyi palotában tartott és Mikes Ármonné és Zichy Rafaelné grófnők által rendezett nagyszabású művészestéken láttuk őket, ahol Auguszta főhercegnő is megjelent gyermekeivel együtt és legteljesebb elismeréssel tüntette ki az új művészet megteremtőit. Az arisztokrata közönségtől zsúfolásig megtöltött terem fáradhatatlanul tapsolt a rendkívüli tehetségű fiatal művészeknek. Láttunk ott tisztán az emberi test dekoratív szépségével dolgozó »ornamentikai« táncokat Bach zenéjére ifj. Markos György és Mirkovszky Mária pompás interpretálásában, gyönyörű lírai hangulatfestéseket Beethoven Mondschein-szonátájának zenéjére Révész Ilonától.

Az orchesztikai társaság ebben a szezonban már csak az iskola vizsgálati előadásait tartja meg, de tudomásunk van róla, hogy nagy előkészületek folynak a következő idényre, mely közönségünket még az eddigieknél is több és nagyobb meglepetésben fogja részesíteni.”

Színházi Élet, 7. évf. (április 14–április 21-ig) 16. sz. (1918): 23. o. – Törzsgyűjtemény

Dienes Valéria orchesztikai iskolájának táncpróbai felvételei (20-as, 30-as évek) – Színháztörténeti Tár

Kis Domokos Dániel

komment

Az OSZK Híradó mint a nemzeti könyvtár történetének tükre: 2. rész

2019. május 16. 12:41 - nemzetikonyvtar

Online is elérhető az Elektronikus Periodika Archívumban az Országos Széchényi Könyvtár 44 évet megélt lapja, az 1958. május 10-én útjára indított OSZK Híradó.

Ehhez kapcsolódóan Az Országos Széchényi Könyvtár Híradójának története és repertóriuma, 1958–1974 című kötet (szerk. Horváth Viktor) a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható. Az „új nemzeti könyvtárral” kapcsolatos cikkekről 1974-ig a legjobb áttekintést e  repertórium 8. fejezete adja.

uj_olvasoterem_koltozes_nepszabadsag_1984_12_30_7.jpg

Költözik az Országos Széchényi Könyvtár. Kép a vári olvasóterem berendezéséről.
In. Népszabadság, 42. évf. 305. sz. (1984. december 30.). 7.

Tovább
komment

Az OSZK Híradó mint a nemzeti könyvtár történetének tükre: 1. rész

2019. május 15. 08:10 - nemzetikonyvtar

Online is elérhető az Elektronikus Periodika Archívumban az Országos Széchényi Könyvtár 44 évet megélt lapja, az 1958. május 10-én útjára indított OSZK Híradó. Ehhez kapcsolódóan Az Országos Széchényi Könyvtár Híradójának története és repertóriuma, 1958–1974 című kötet (szerk. Horváth Viktor) a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.

majus_14_oszk_hirado.jpg

OSZK Híradó, 1977, 20. évfolyam, 9. szám. Címlap

Az első lapszám megjelenésének időzítése azzal volt kapcsolatos, hogy az 1956-os események után 1958 márciusában megkezdődött a könyvtár átszervezése, amivel együtt a Közalkalmazottak Szakszervezetének a könyvtárban működő alapszervezete is megújult. A szakszervezeti bizottság indította el a könyvtár belső tájékoztatóját, az új vezetés (és nem utolsósorban a pártszervezet) jóváhagyásával és támogatásával.

Tovább
komment

Az első magyar nyelvű nyomtatott orvosi könyv szerzője

2019. május 10. 09:00 - nemzetikonyvtar

370 évvel ezelőtt 1649. május 10-én Désen született Pápai-Páriz Ferenc orvos, korának kiemelkedő tudósa.

papai_pariz.jpg

Pápai Páriz Ferenc. Metszet, újságrészlet – Digitális Képarchívum (DKA-046555)

A nagy tekintélyű bázeli egyetemen avatták orvosdoktorrá. Nem sokkal azelőtt, hogy hazatért Erdélybe, 1675. március 15-én ugyanott tartotta meg latin nyelvű emlékbeszédét az egyetem tudós oktatójáról, Johannes Henricus Glaserus professzorról, aki az akkor tomboló pestisjárvány áldozata lett. Pápai-Páriznak ez a beszéde 1675-ben Bázelban nyomtatásban is megjelent.

„Tudományról beszélek, nem holmi férges agy kínos viszketegségéről; nem az elme éretlen s inkább idő előtt erőszakkal elvetélt, mint világra hozott szüleményéről; nem is a tudósocskáknak az atlaszi merész tettekkel hasztalanul vetélkedő hangoskodásáról: hanem arról a magasból, a világosság Atyjától kiáradó ösztönről, amely a nemes lelket az emberi sorsnál magasztosabb sugarával áthatja úgyannyira, hogy akiket megragad, azokat teljességgel hatalmába is keríti, és semmi hiányt sem ismer az ész tökéletes kincseiben.” 

Pápai Páriz Ferenc: A Glaserus-i Szent Hagyaték, [az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor] Budapest: Magvető, 1982 (Gondolkodó magyarok) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Tovább
komment

Eötvös Loránd az OSZK-ban

2019. május 07. 15:57 - nemzetikonyvtar

Halála 100. évfordulója alkalmából

A 100 éve, 1919. április 8-án elhunyt Eötvös Loránd nemcsak a „fizika egyik fejedelme” és a klasszikus fizika egyik utolsó nagy alakja volt, hanem igazi természetszerető, sokoldalú ember, ki mint korának jeles hegymászója és a magyar turizmus egyik szervezője is kivívta kortársai tiszteletét.

kepkonyvtar_89798_107879.jpg

Eötvös Loránd. Fotó –Kézirattár Raktári jelzet: Arckép 833

Több mint 10 első mászását jegyezték föl róla a hegymászás szaklapjaiban, melyeket a Dolomitokban vitt véghez, kedves hegyivezetőjével, Michael Innerkoflerrel. Csúcs, hegymászó út, és nyereg is őrzi emlékét, mind a mai napig. S a világ hetedik turistaegyesületének, az 1873-ban alapított Magyarországi Kárpát Egyesület 1888-ban megalakuló Budapesti Osztályának, majd a Kárpát Egyesületből kiválva a Magyar Turista Egyesületnek is (1891) első elnöke volt. Dobogókőn az 1889-ben felavatott turistaházat róla nevezték el. Emellett a hegyek fotográfusa elismerő címet is kiérdemelte gyönyörű magashegyi képeivel.

kepkonyvtar_74691_90663.jpg

Üdvözlet a Dobogókőről. A dobogókői báró Eötvös Loránd menedékház (700 m) 1896–1905. Képeslap – Plakát- és Kisnyomtatványtár Raktári jelzet: Klap.P19/5

1866-ban, 18. születésnapjára egy kéthónapos svájci utazást kapott ajándékba. Bejárta az Alpokat, megmászta a Monte Rosa Dufour-csúcsát is. Ezen útjáról naplót vezetett és levelezett édesapjával, Eötvös Józseffel. A Szent Bernát kolostorban (Hospice du Grand-Saint-Bernard) pedig beírta saját nevét a vendégkönyvbe, s megtalálta atyja nevét 1836-ból. Később Dél-Tirolba tett hasonló hegymászó utat, 1869-ben, megmászta a Grossglocknert és a Grosswenedigert is. Erről az útjáról is több értékes levele és feljegyzése maradt ránk.

De hogyan is került Eötvös Loránd az OSZK-ba?

Korai turista útjai után eredve egy egész kis krimibe illő történetbe akadt a jelen sorok írója. A nyomozás adatai és eredménye pedig a következő:
Eötvös Loránd és Eötvös József egymással folytatott levelezése elvesztek. Ennek történetét még Benedek Mihály, Eötvös József fiához írt leveleinek kiadásakor, 1988-ban foglalta össze:

„Érdekesen alakult az itt olvasható félszáz levél sorsa. Windisch Éva és Oltványi Ambrus közléséből a következő kép rajzolódik ki: 1929-ben Eötvös Loránd halálának tíz éves évfordulójára egy emlékkönyv készült. A munkálatok során Berzeviczy Albert és Fröhlich Izidor használta Eötvös József és Loránd leveleit, de azok szállítás közben a villamoson (!) elvesztek. Az 1930-ban megjelent emlékkönyvben néhány lapos ismertetés olvasható róluk, Fröhlich közli Loránd egy levelét [...] az eredeti példányok – úgy tűnt ezen balszerencsés villamosutazáson végképp elvesztek.” [...] 1982 szeptemberében váratlanul előkerült az a boríték, amely Eötvös József és Loránd eredeti leveleit tartalmazza. A híradás szerint valaki egy padláson lévő kofferben találta más iratokkal együtt, de a szóban forgó borítékon kívül minden mást elégetett. Újabb vándorút következett, míg a boríték – remélhetőleg végleg – biztos helyre: az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába került.”

Eötvös József levelei fiához, Eötvös Lorándhoz, összegyűjt., a szöveget gond. és a jegyzeteket írta Benedek Mihály, Budapest, Szépirodalmi, 1988. 123–124. – Törzsgyűjtemény 

A szóban forgó, valójában igen rongyos, vászonnal erősített papírboríték csakugyan megvan. Rajta a felirat:

[nagy betűkkel, vastagon, piros ceruzával]

„Eötvös levelei apjához és viszont.”

[alatta, fekete tintával]

„35 drb. levél br. Eötvös Lorándtól.

49 drb. levél br. Eötvös Józseftől.”

Eötvös levelei apjához és viszont.

Ezek után is némileg kérdéses maradt, hogy valójában mi veszett el és mi van meg, illetve került elő. Annyit szükséges lehet leszűrni mindebből, hogy – immár nevükön nevezve – az Akadémia akkori elnöke, Berzeviczy Albert és Eötvös Loránd tanítványa, majd utóda, Fröhlich Izidor kezén akarva-akaratanul eltűnt az a bizonyos „megsárgult, erős vászonboríték”, mely Eötvös József és Eötvös Loránd 1869 és 1871 közti levelezését tartalmazta, s mely boríték 1982-ben rejtélyes úton előkerült. Valójában egy gyenge, vászonszállal megerősített, igen rossz állapotban lévő nagyobbacska borítékról van szó.

Végül Eötvös Loránd 1866-os útjának összes levelét sikerült föllelnem, részben az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, az 1995-ben – némiképp szintén rejtélyes forrásból – aukció útján szerzett 6 újabb levéllel együtt, nagyobbrészt pedig a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Országos Geofizikai Szakkönyvtárában.

A levelek előkerülésének teljes történetével együtt a leveleket, több más, az OSZK-ban található Eötvös-levéllel együtt külön kötetben közöltem.

Ezek között van az a levél is, amely a két Eötvös Szent Bernát Kolostorban lévő „találkozásáról” szól. Eötvös Loránd 1866. szeptember 17-én érkezik a kolostorba. Másnap írja be nevét a vendégkönyvbe, s találja meg ugyanott atyja, Eötvös József beírását 1836. augusztus 9-i dátummal. Apjának írt levelében minderről hosszan megemlékezik.

„18-án reggel az egyedül még itt tiszteletben tartott régi idegen könyvekben lapozgattam, s ott csakugyan megtaláltam nevedet 1836. aug. 9. dátummal. A kandalló tüze, a szomszéd templom orgonahangjai képzeletemet felizgatták, láttam, hogy írod a könyvbe nevedet; látom aztán az én még nedves  nevemet sárgán, s hozzá magamat ősz hajakkal, mindazt, mit addig tenni kötelességemnek tartom, s miből még semmit sem végeztem – elborzadtam; előttem mosolyogva Neilson állt: »You have cold we will eat something« – s újra az érzéki világ embere voltam; Faustot idézhettem: Die Tasse klingt, »die Erde hat mich wieder!«”

Faust szavaival, az idézet helyesen így lenne: „Die Träne quillt, …” „A könnyem hull, vagyok megint a földé.” Az eredeti szöveget az alkalomhoz alakítja, vagyis nála magyarul ez áll: a ’csésze cseng’…

Eötvös Loránd Eötvös Józsefhez. Sion, 1866. szeptember 19.

Kis Domokos Dániel: A csúcson. A hegyek szerelmese – Báró Eötvös Loránd. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 1998. 103–104.– Törzsgyűjtemény

Eötvös Loránd 1866-os Svájci útjának végeztével, Luzernből szeptember 25-én az utolsó atyjának küldött levelében utazásának legfőbb hasznaként azt tartja, hogy „tevékeny életre ébresztette”, majd így folytatja: 

„feléledve testben, lélekben érzek magamban erőt az élet fáradságaival szembe szállni – csaknem Faust szavai: »Ich fühle Muth mich in die Welt zu wagen; / der Erde Weh’ der Erde Glück zu tragen.«” [„Világba lépni kél bennem merészség, / s viselni már a Föld kínját s örvendezését”, Jékely Zoltán és Kálnoky László fordítása]

Luzern 1866. szeptember 25. – 22. levél – Kézirattár Levelestár. A levélben szereplő idézet: Goethe: Faust I. rész, Nacht.

Eötvös Loránd életútján végigtekintve megállapíthatjuk, hogy valóban beváltotta az atyai elvárást, s míg hajdanán arra a kérdésre, „Ki az az Eötvös Loránd?” – a válasz így hangzott: „Hát az Eötvös Pepi fia”, ma már inkább így hangzik a kérdés–felelet: „Ki is volt az az Eötvös József?” – Hát a nagy természettudós, Eötvös Loránd apja”.

Kis Domokos Dániel

 

komment