Pongrácz János – Farkas Ferenc – Karacs Ferenc: A Székesfehérvári Püspökség térképe, 1819

2019. szeptember 10. 10:24 - nemzetikonyvtar

Kétszáz évvel ezelőtt, 1819-ben jelent meg a Székesfehérvári Püspökség első, időben legkorábbi térképe, melyet a magyar kartográfia kevéssé ismert, székesfehérvári születésű személyisége, Pongrácz János (1760–1820) szerkesztett és az 1795-től Pesten élő Karacs Ferenc (1770–1838) metszett.

01_kep_a_terkep.jpg

A Székesfehérvári Püspökség térképe, 1819. – Térképtár

Pongrácz sikeres katonai pályát futott be. Az 1790-es évektől az 1810-es évekig a császári hadsereg különböző tüzérezredeiben tisztként teljesített szolgálatot. A korabeli katonai Schematismusok évkönyvei szerint Pongrácz rangfokozatai a következők voltak: Unterleutnant (1797–1805), Oberleutnant (1806–1810), Captain-Leutnant (1811–1812), Hauptmann (1813–1816). 1810-ig Bécsben szolgált a 2. sz. tüzérezrednél, az 1811–1812 időszakban a csehországi Budweisban (Česke Budĕjovice), 1813 és 1816 között pedig a morvaországi Olmütz (Olomouc) volt a szolgálati helye. A századfordulón, mint a 2. tüzérezred alhadnagya Bécsben élt és szolgálati teendői mellett a birodalmi főváros két vezető térképkiadójának, Tranquillo Mollonak (1767–1837) és az 1765-ben alapított Artaria kiadónak két nagy sikerű, számos kiadást megért, többlapos térképet szerkesztett. A Mollo kiadóvállalat első önálló kartográfia alkotása, a Pongrácz által készített négylapos Európa postatérkép, 1798 nyarán jelent meg először és lett a kiadó egyik legsikeresebb térképkiadványa, amelyet módosított címmel, javított tartalommal és egyre nagyobb méretben a kiadó az 1810-es évek végéig forgalmazott.

02_kep_europa-terkep.jpg

Pongrácz János: Európa postatérképe. Bécs, T. Mollo, 1805. évi kiad., részlet – Térképtár

Az Artaria kiadó számára Pongrácz 1800-ban készített egy hatlapos Németország-térképet, amely szintén számos kiadást ért meg. (Karte von Deutschland in VI Blatt… 1800. in: J. Dörflinger: Die österreichische Kartographie im 18. und zu Beginn des 19. Jahrhunderts. 1984, 304.)

Bizonyára térképszerkesztői tapasztalatai és sikerei okán kérték fel a már nyugdíjba vonult, Székesfehérváron élő tüzérőrnagyot, hogy készítse el a Mária Terézia (1717–1780) által 1777-ben alapított püspökség topográfiai-közigazgatási térképét. (Pongrácz János őrnagyi rangját a katonai Schematismusok évkönyvei nem említik, de Szinnyei József életrajzi művében olvasható erre vonatkozó utalás.) Hivatalosan Pongráczot az egyházmegye akkori püspöke, Vurum József (1763–1838) bízhatta meg, aki 1816. június 2-tól 1821. december 21-ig viselte a püspökség legmagasabb kormányzói tisztét. Gyanítható azonban, hogy Pongrácz közvetlen megbízója a térkép alsó sávját elfoglaló panorámakép rajzolója, Farkas Ferenc (1786–1864) lehetett. Farkas ugyanis, aki maga is fehérvári születésű volt, egyházi pályafutása korai időszakában több püspök, így Vurum József mellett is titkári, adminisztratív feladatokat látott el. Így joggal feltételezhető, hogy ő volt az, aki a térkép szerkesztésére Pongráczot felkérte. Farkas igencsak szívén viselhette a térkép készítésének ügyét, hiszen nem csupán megbízóként, de miként a városlátkép is mutatja, alkotóként is részt vett a mű elkészítésében.

03_kep_reszlet_varoslatkep.jpg

A Székesfehérvári Püspökség térképe, 1819, részlet – Térképtár

Karacs Ferenc életéről mindmáig Teréz lánya visszaemlékezéseiből tudunk a legtöbbet. Teréz az 1819-as év történéseiről írva említést tesz arról, hogy apjával ez évben Veszprém megyébe utaztak, hogy felkeressék Mária nővérét, s hogy apja – Teréz emlékezete szerint – a Veszprémi Püspökség térképe készítésének dolgában is eljárjon. Útjuk során egy napot Székesfehérváron töltöttek. A Veszprémi Püspökségről azonban nem ismert e korból sem Karacs által metszett, sem más által készített térkép, így nem kizárt, hogy Karacs Terézt emlékei ezúttal megcsalták, és valójában éppen ennek a Pongrácz-térképnek a dolgában, a készítés részleteinek megbeszélésére töltöttek egy egész napot Fejérváron.

Apám 1819-ben meglátogatá nénémet, Máriát, ki már ekkor nehány hó óta seregélyesi lelkészné volt, engemet is magával vitt, innen Veszprémbe menendő, hol találkozója volt a veszprémi püspöki megye (Diocesis) térképének kimetszése ügyében; Fehérváron egy napot töltöttünk, s este a színházban voltunk.”

Teleki Blanka és köre: Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára. [vál., sajtó alá rend., bev. és jegyz. ell. Sáfrán Györgyi], Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1963, 229–230. – Törzsgyűjtemény

A püspökség a tizenkét római katolikus egyházmegye egyike, amelyet a Habsburg-kormányzat Mária Terézia (1717–1780) egyházigazgatási reformjának részeként alapított. Területe elsősorban Fejér vármegye egyházközségeire terjedt ki, de a Veszprémi Püspökség és az Esztergomi Érsekség egyes részterületeit is, azok jövedelmével együtt, megkapta. A püspökség székhelye természetesen a Szent István óta koronázóváros szerepet is betöltő Székesfehérvár lett. A térkép alkotói, annak tartalmi gazdagságát és szépségét növelve, a város székesegyházának képét is bemutatják. Az 1758 és 1768 közötti években Martin Grabner tervei alapján, a linzi származású Paul Hatzinger irányítása alatt újjáépített templom képét a szerzők a Vurum püspöknek tett ajánlási felirathoz tartozó díszes, oklevelet formázó lapra helyezték.

04_kep_reszlet_ajanlas_es_templom.jpg

A Székesfehérvári Püspökség térképe, részlet; 1819. – Térképtár

A térkép egyszerre topográfiai és közigazgatási tartalmú, megértését részletes jelmagyarázat segíti. A szerkesztés forrásairól a térkép feliratai nem adnak tájékoztást, de az összehasonlító vizsgálatok az mutatják, hogy Pongrácz a mű szerkesztésekor legalább két műre bizonyosan támaszkodott. Topográfiai forrásként mindenekelőtt a Lipszky János (1766–1826) által a századfordulón szerkesztett, majd 1804 és 1808 között szelvényeként megjelent, tizenkét lapos Magyarország-térképet használta, amely a korszak legjelentősebb, európai szintű kartográfiai alkotása. De forrásai lehettek a századforduló másik jelentős kartográfiai művének, Görög Demeter (1760–1833) megyeatlaszának vármegyetérképei is. A vármegyetérképek méretaránya olyan tartalmi elemek – úthálózat, tavak, csatornák, egyes települések, stb. – ábrázolását is lehetővé tette, amelyeket a kisebb léptékű Lipszky-térkép nem tartalmazott. A térkép formai megoldásait bizonyosan Karacs Ferencnek köszönhetjük. Mind az alakos, mind a jelkulcsi elemek, de a topográfiai részletek grafikai megoldásai is több, Karacs által metszett egyházmegyei térképről visszaköszönnek.

Ez a szép, képi és allegorikus elemekkel felékesített, kétszáz évvel ezelőtt készült térkép önmagában is figyelmet érdemel, de egyúttal a 19. század első évtizedeiben kibontakozó, döntően Karacs Ferenc térképmetszői tevékenységéhez köthető új műfajnak – az egyházi közigazgatási térképek műfajának – egyik szép példája is. Karacs Teréz emlékirataiból tudjuk, hogy a katolikus főurak, felismerve Karacs kimagasló metszői-művészi képességét, már pályája kezdetén pártfogásukba vették:

„…1793-ban már Dugonics kedvenc tanítványa volt Pesten. Itt művészetet pártoló főurak, különösen főpapok, a haza művelődésén munkáló írók és irodalombarátok által ösztönözve, bátorítva, elhagyta a mérnöki pályát, s egyedül kedvenc művészetének: a metszésnek élt.”

Teleki Blanka és köre: Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára. [vál., sajtó alá rend., bev. és jegyz. ell. Sáfrán Györgyi], Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1963, 137. – Törzsgyűjtemény

Karacs az 1801 és 1825 közötti években különböző szerzőknek nem kevesebb, mint hét egyházi közigazgatási térképét, illetve a térképek réznyomólemezeit készítette el. 1801-ben a Kalocsai Érsekség, 1807-ben a Szombathelyi Püspökség, 1812-ben a Váci Püspökség, 1819-ben a Székesfehérvári Püspökség, 1822-ben az Esztergomi Érsekség, 1825-ben a Zágrábi Püspökség, 1826-ban pedig a Bosznia-Diakóvári püspökség térképeinek nyomólemezeit. De részt vett a Győri Püspökség közigazgatási atlaszának metszésében is. A hétlapos atlasz térképeinek többségét Lehnhardt Sámuel (1790–1840 u.) metszette. Ezek a különleges térképek, ez az új térképműfaj, nem csupán a magyar kartográfia újjászületését és a kor embereinek a térképek iránti, az 1790-as évektől egyre fokozódó érdeklődést tanúsítják, de egyúttal a korabeli hazai kartográfia emelkedő színvonalának is szép monumentumai.

Danku György (Térképtár)

komment

80 éve hunyt el Hevesi Sándor

2019. szeptember 08. 09:00 - nemzetikonyvtar

Az író, műfordító, színházi szakíró, dramaturg, színháztörténész, rendező, színházigazgató (szül.: Nagykanizsa, 1873. máj. 3.) a 20. század első évtizedei magyar színházi életének meghatározó alakja volt.

Hevesi Sándor. Fotó: Az Est – Színháztörténeti Tár: NSZ KB II 80

Bölcsészeti és jogi tanulmányai elvégzése után a fővárosi lapokba és folyóiratokba írt színikritikáival és színházelméleti cikkeivel tűnt fel. 1892 és 1906 között a Magyar Szemle belső munkatársa volt. 1901-ben Beöthy László rendezőnek szerződtette a Nemzeti Színházhoz, ahol 1903-ban rendezett először.
1904 és 1908 között a Thália Társaság művészeti vezetője és rendezője volt. 1907-től 1908-ig főrendező a Népszínház-Vígoperában, majd visszatért a Nemzeti Színházhoz. 1912-től az Operaház főrendezője, majd 1914-ben visszaszerződött a Nemzeti Színházba, amelynek 1922-től főrendezője, 1923 és 1932 között igazgatója volt.

Ezt követően a Magyar Színház főrendezője lett. 1927 és 1932 között a Színművészeti Akadémián a színpadi rendezés tanára, 1929–30-ban külön rendezői tanfolyamot vezetett. 1923-tól a Nemzeti Színház örökös tagja.
Híresek voltak a Shakespeare- és Molière-drámákat színre vivő rendezői ciklusai.

Hevesi Sándor: Az igazi Shakespeare és egyéb kérdések, Budapest, Táltos, 1919. [1920]. Címlap – Színháztörténeti Tár

Lefordította Andersen meséit, Beaumarchais (A sevillai borbély), továbbá Charles Dickens (Copperfield Dávid, A Pickwick Klub), Alexandre Dumas (A fekete tulipán) Anatole France (Komédiás-történet), Gerhart Hauptmann (Bernd Róza), Conrad Ferdinand Meyer (Egy fiú szenvedése) műveit. Ő fordította és vezette be a magyar színpadra Oscar Wilde és G. B. Shaw műveit. Több drámát írt és fordított, továbbá dramatizálta számos magyar klasszikus alkotást (pl. Jókai több regényét).

Tanulmányai és könyvei a színésznevelés, a dramaturgia, a dráma- és színháztörténet, a színházelmélet, a színház gazdasági és szervezeti kérdéseit tárgyalják. A Nemzeti Színház igazgatói székében valódi reformot hajt végre a műsor, a társulat, a színjáték összes alkotóelemének gyökeres megváltoztatásával. Rendezéseit gondos tanulmányok előzték meg. A lélektani realizmusra törekedett, és színpadi elgondolásainak középpontjában mindig az író és a színész állt.

„Színdarabjaiban gazdag dramaturgiai és színpadi ismeretét igyekszik érvényesíteni, de a drámaelmélet, a dramaturgiai szerkesztés tudósa sokszor megnehezítette az író munkáját. A dramaturg mérlegelő módszere szimplifikálta a vonalvezetést, s Hevesi különben sem rendelkezett igazi írói tehetséggel. A művelt, jótollú, tudós színházi szakember közepes színműveket írt. Első drámái: Az apja fia, A szent szűz rózsája, A hadifogoly (Nemzeti Színház, 1914) a hatásos színpadi jeleneteknek s némi szentimentalizmusának köszönhetik sikerüket. Legismertebb színműve a Császár és komédiás (Nemzeti Színház, 1919) különös pályát futott be. Néhány héttel a proletárdiktatúra győzelme előtt mutatták be, a Tanácsköztársaság ideje alatt levették a műsorról, mert a kereszténység, a vallásos fanatizmus dicsőítését látták benne. A forradalom után többször felújították, évekig játszották, s a Hevesit ért jobboldali támadások idején került le a műsorról. Genesius, a mártír színész alakja, aki Krisztust gyalázó darabot írt Diocletianus császár parancsára, de megtér kereszténynek s a vértanúk boldogságával vállalja a kínpadot, Ribadeneira legendájától, Rotrou véres-borzalmas rémdrámájától Lope de Vegáig bejárja az európai irodalmat. Hevesit két okból is izgatta a téma. A megtérés csodájának drámája és a színészlélek problémája – ez a Császár és komédiás drámai problémája. »Az én darabomban a világ ura és a színész állanak egymással szemben« – írja Hevesi, de a darabnak nem Diocletianus császár és Genesius a két főalakja. Osvát Ernő szerint az a dráma fő hibája, hogy az író nem szándékozott konfliktust vinni a színpadra. A dráma lényege a második felvonásban, a keresztény rabszolgává lett antiochiai helytartó, Crispus és Genesius nagy dialógusában van elrejtve; a dráma legérdekesebb részei azok, ahol Hevesi a színészi játék és a színészi lélek dilemmáit ábrázolja.”

Osváth Béla: Hevesi Sándor. In. A magyar irodalom története V. kötet (1905-től 1919-ig), Budapest, Akadémiai Kiadó, szerk.: Szabolcsi Miklós, 1965, 472–473. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Nevét Budapest VII. kerületében tér, Egerben utca, Nagykanizsán utca és általános iskola, Zalaegerszegen színház őrzi.

kerepesi_hevesi_s.jpg

Hevesi Sándor sírja a Kerepesi temetőben. Fotó: Varga József – Digitális Képarchívum, DKA-019823

Források:

  • Hevesi Sándor-szócikk. In. Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk.: Székely György, Budapest, Akadémiai, 1994.
  • Osváth Béla: Hevesi Sándor. In. A magyar irodalom története. V. kötet (1905-től 1919-ig). Szerk.: Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965, 472–473.
  • Czenner Mihály: Hevesi Sándor. In. Új Magyar Irodalmi Lexikon. II. kötet. Főszerk.: Péter László, Budapest, Akadémiai. 1994.

Művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Hevesi Sándor alkotói oldala a nemzeti könyvtár Nyugat 100 című tartalomszolgáltatásában

M. J. (szerk.)

 

komment

325 éve született Brentán Károly jezsuita misszionárius

2019. augusztus 23. 08:30 - nemzetikonyvtar

Mindig örömteli olyan könyvről adni hírt, amely egy kis szakterület még kisebb részletét tárja az olvasó elé. Ekképp örömteli esemény, hogy bemutathatom Korányi G. Tamás: Térkép és kereszt című munkáját, amely az elmúlt hónapban került a könyvesboltok polcaira, s a térképtörténet területének egy kicsiny szegletét mutatja be nekünk, jelesen Brentán Károly jezsuita szerzetes életét és munkásságát, kiemelve annak egyetlen, igen kevéssé közismert térképét.

brentan_karoly_cimlap_kicsi.jpg

Korányi G. Tamás: Térkép és kereszt: Brentán Károllyal Komáromtól Amazóniáig, Budapest, Clipperton, 2019. Címlap – Törzsgyűjtemény

A szerző, bár történelem és filozófia szakot végzett az ELTE Bölcsészkarán, korábbi munkái inkább a tőzsde területén való jártasságáról tanúskodnak, ám e munkája is igen közel áll személyiségéhez. Korányi G. Tamás térképgyűjtő, Magyarország egyik, ha nem a legnagyobb magán-térképgyűjteményét gyarapítja, gondozza. E könyvének megszületését is egy, a gyűjteményébe került térkép indította el.

Brentán Károly 325 évvel ezelőtt, 1694. augusztus 23-án született. A komáromi születésű jezsuita sorsának rövid, lényegre törő kivonatát a könyv így foglalja össze:

A Rákóczi-szabadságharc alatt Nagyszombat jezsuita kollégiumától a quitói tartományfőnökségig, majd a rend római központjáig ívelt kalandos életútja. Brentán atya másfél évtizedet töltött jórészt egyedül a mai Ecuador és Peru indián törzsei között, majd Rómába indulva négyezer kilométert tett meg indián kenuval az Amazonason. Kémgyanúba keveredett, megszökött egy brazíliai portugál erődből, és végül eljutott Rómába, a rend központjába. Itt megalkotta a korszak egyik legkiválóbb Amazónia-térképét.

Korányi G. Tamás: Térkép és kereszt: Brentán Károllyal Komáromtól Amazóniáig, Budapest, Clipperton, 2019. Címlap – Törzsgyűjtemény

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Brentán atya életéről és munkásságáról igen csekély számú írásos adat maradt fent, ezért is jelentős ez a munka, amellyel az író összegyűjtötte és rendszerezte az elérhető kordokumentumokat, és megpróbálta párhuzamos életutak, hasonló sorsok alapján rekonstruálni Brentán életét. Fejezeteken keresztül képet kaphatunk Brentán gyermekkorának történelmi hátteréről, a jezsuita rend szokásairól és szertartásairól éppúgy, mint a missziós küldetés nehézségeiről. Számos, Brentánnal kortárs szerző és tudós ember tevékenységének bemutatásával kiteljesedhet a korszak tudományos életéről alkotott képünk, így megismerhetjük Éder Ferenc Xavér, Charles Marie de La Condamine, vagy akár Samuel Fritz nevével és munkáival is.

brentan_2000_kicsi.jpg

Brentán Károly Amazonas-térképe (Korányi G. Tamás gyűjteményéből)

A könyv születésének kiváltó okáról, Brentán Károly Amazonas-térképéről igen részletes, több szempontból is kimerítő bemutatásra vállalkozott Korányi G. Tamás. Mind a lehetséges forrásmunkák, mind a térképen szereplő nevek jelentése tekintetében kimerítő leírást találunk a könyvben, s ezt megkoronázandó lajstromba szedte a jelenleg ismert, köz- és magángyűjteményben őrzött példányokat is. E lista összeállítása közben felmerült ellentmondások feloldásának köszönhetően gazdagodhat a hazai térképtörténet azzal az információval, hogy ennek az egyébként is kis, mindösszesen 18 példányszámban fennmaradt térképnek négy, egymástól jól elkülöníthető állapota létezik.

Bár Korányi G. Tamás műve – saját bevallása szerint – nem tudományos munka, a közel 250 lábjegyzet, és a fő tartalmat kiegészítő függelékek sora nem ezt az érzetünket erősíti. Nyelvezete, témavezetésének könnyedsége felbátorít, hogy mindenkinek ajánljam.

Oláh Krisztina

komment

Katonanap: 1914. augusztus 18.

2019. augusztus 18. 09:00 - nemzetikonyvtar

Az első világháború kitörésekor igen nagy létszámú embert mozgósítottak, amely szám aztán évről-évre nőtt, de már az első hónapokban érezhető volt a kenyérkeresők hiánya, a felnőtt férfiak kivonása a munkából. 1914 augusztusában még a villámháború sikerében, a gyors és pozitív végeredményben bíztak, de már ekkor szükségessé vált az itthon maradt családtagok anyagi támogatása. Egymást érték a különböző jótékonysági rendezvények, gyűjtések országszerte, mint például az úgynevezett katonanap, amely nevével ellentétben nem a katonákról, hanem azok hozzátartozóinak segélyezéséről szólt. Mindezt az uralkodó, Ferenc József 84. születésnapjára, augusztus 18-ra időzítették. A megmozdulás fővédnöke fővédnöke – amint erről a Budapesti Hírlap másnap beszámolt – a szociálisan érzékeny és a háború folyamán mindvégig igen aktív Auguszta főhercegnő (1875–1964) volt, aki maga épp gyerekeinél Kistapolcsányban tartózkodott, de a nemes célra ezer koronát adományozott.

Külön tanulmányt érdemelne, miként változott a császár és király megítélése trónra lépésétől (1848. december 2.), a forradalom leverésétől a passzív ellenállás idején, majd a kiegyezésen át a háború kitöréséig. Az uralkodó képe ez alatt a 66 év alatt ifjú agresszorból egy személyes tragédiák által meggyötört, ősz uralkodóvá változott, aki jogos háborút folytat Szerbia és az Orosz Birodalom ellen. Mindez olyan, utólag már abszurdnak tűnő képzettársításokhoz vezetett, mint például a háborús propaganda által kitermelt „Ferenc József azt izente…” című színházi előadás.

Az Országos Széchényi Könyvtár gazdag gyűjteményében számos forrást találhatunk a korabeli folyóiratoktól a szöveges plakátokig, melyek érdekes és értékes forrásai a korabeli eseményeknek. Ezekből a hirdetményekből szeretnénk bemutatni néhányat, az ország különböző pontjairól.

1_kep_beszterce_1914_08_18.JPG

Háromnyelvű (magyar, német, román) hirdetmény Besztercéről, mely az egész vármegye lakosságát adakozásra szólítja fel. –  Plakát- és Kisnyomtatványtár, I. világháborús gyűjtemény

A katonanap, a korabeli újságcikkek alapján úgy tűnik, országszerte nagy figyelmet kapott és igen pozitív eredménnyel zárult. Ne feledjük, ez még a háború elején történt, amikor az emberek anyagi helyzete össze sem volt hasonlítható a későbbi évekkel. Következzen néhány hír Budapestről és a nagyobb vidéki városokból. A Budapesti Hírlap szerint:

„A király születése napján tartott katonanap gyűjtésének eredménye mind Budapesten, mind az országban meglepően nagy. A fővárosban körülbelül kilencvenezer korona gyűlt össze.”

Budapesti Hírlap, 34. évf., 1914. augusztus 20. 200. sz. 9. – Törzsgyűjtemény

Ugyanitt azt is olvashatjuk, hogy Kassán 5200 koronával, Fiumében pedig 2630 koronával zárták a katonanapot. Egy ipolysági szlovák nyelvű hirdetmény szövege adakozásra szólítja fel a lakosságot: „A király születésnapja (augusztus 18.) legyen katonanap öreg, szeretett jó királyunk születésnapján, hűségünk bizonyítékául hozzunk áldozatot, adakozzunk…”

2_kep_ipolysag_1914_08_18.JPG

Szlovák nyelvű hirdetmény Ipolyságról. – Plakát- és Kisnyomtatványtár, I. világháborús gyűjtemény

A Pécsi Napló újságírója a sikeres helyi gyűjtés kapcsán megnézte, milyen végösszeggel zárult a gyűjtés más településeken:

„Az eredmény mindenütt különböző és nincs összefüggésben a város lakosainak számával. Eszéken például, ahol nagy sora akad a 10 és 20 ezer koronás adakozóknak, a katonanap csak 1350 koronát jövedelmezett. Pozsonyban a jövedelem meghaladta a 8000, Kolozsvárott a 14379 koronát; Győrött 2187 koronát hozott ezen nap, pedig Győr tán első helyen áll a vidéki városok között áldozatkészség dolgában. Debrecenben 4357, Kaposvárott 2389, Siklóson 653, Szekszárdon 2679 korona volt a katonanap jövedelme.”

Pécsi Napló, 23. évf. 1914. augusztus 25. 3. – Törzsgyűjtemény

Ezt az első, minden szempontból eredményes katonanapot a világháború során még számos másik követte, de az idős uralkodó halála miatt (1916. november 21.) 1917-től már településenként más-más időpontban, helyenként más elnevezéssel (pl. honvédnap) folytatták a megkezdett hagyományt.

3_kep_kormend_1914_08_18.JPG

Katonanap Körmenden – Plakát- és Kisnyomtatványtár, I. világháborús gyűjtemény

Samu Botond (Térképtár)

komment

A V4+ országok könyvtárosainak és információs szakembereinek találkozója Pozsonyban

2019. augusztus 06. 09:00 - nemzetikonyvtar

2019. június 17. és 19. között Szlovákia fővárosában rendezték meg a 8th Colloquium of Library and Information Expert of the V4+ Countries elnevezésű nemzetközi konferenciát. Ahogy azt elnevezése is mutatja, immár nyolcadik alkalommal meg rendezték meg ezt a konferenciát, amelynek minden évben más és más V4-es ország ad otthont. Így tette ezt korábban az Országos Széchényi Könyvtár is.

Az előadói kör is elsősorban a V4-es országok könyvtárosai és információs szakemberei közül került ki, de az utóbbi években jelentősen bővült a magukat képviseltető országok száma. Idén fő szervezőként az alapítása 100. évfordulóját ünneplő Pozsonyi Egyetemi Könyvtár jeleskedett a Szlovák Kulturális Minisztériummal együttműködve. A szervezőbizottság megtisztelő felkérésének eleget téve a magyar nemzeti könyvtárat öt munkatárs képviselte: Ilácsa Szabina, Radó Rita, Dancs Szabolcs, Németh Márton és Maczelka Árpád. v4_konf-plakat.jpg

 A 8th Colloquium of Library and Information Expert of the V4+ Countries nemzetközi konferencia plakátja. Forrás: A konferencia honlapja

Tovább
komment

175 éve született a nagy magyar botanikus, Borbás Vince

2019. július 29. 08:30 - nemzetikonyvtar

A 19. század legnagyobb magyar botanikusa, a magyar flóra- és növényföldrajzi kutatás korszerűsítője Ipolylitkén született, 1844. július 29-én.

„Kanitz tanár halálát olvasván, mélyen megdöbbentem. Noha Jurányi tanár úr 1872-ben engem már Kolozsvárra ajánlott, 1881 óta pedig a dolgot bold. Haynald többször szorgalmazta, mégis én a dolognak ily szomorú úton való megoldását épenséggel nem óhajtottam.

Szomorú, a dolog megtörtént jóindulatunk ellenére is. Én eltökéltem, hogy a megüresedett hely elnyeréseért lépést teszek. A Balatonmellék flórája tanulmányozása céljából Keszthelyre jöttem, itt a feleségem megbetegedett. Ha lehetséges, nemsokára haza megyek és lépést tenni óhajtok.

Engedje meg azonban nagyságod, hogy kérésemmel legelőször nagyságodhoz fordulni bátorkodom, és kérem, méltóztassék ügyemnek alkalom előjöttével kegyes pártolója lenni. 24 éve, hogy az állam szolgálatában vagyok, 16 éve Bpesten magántanár és irodalmilag annyi erőmegfeszítéssel, mint én, a botanika terén senki nem dolgozott, úgy hogy, ha későn is, jól esnék, hogy elértem, amiért annyi idő óta éjjel-nappali munkámmal törekedtem, de kivált azért törekedtem, hogy az eddig összegyűjtött roppant anyagot a reáliskola terhétől mentve, feldolgozhatnám. A haza növényzeti viszonyainak ismertetése nagyon kívánatos lenne, a magas ministerium s a kolozsvári egyetem talán lesz kegyes, hogy a befejezéshez nekem a módot meg fogja adni.”

Borbás Vince levele Apáthy István kolozsvári egyetemi tanárhoz, Keszthely, 1896. július 16. – Kézirattár, Levelestár

Ezekkel a szavakkal fordult Apáthy István kolozsvári egyetemi tanárhoz Borbás Vince 1896. július 16-án, Keszthelyen kelt levelében. Hozzá és az egyetem vezetőségéhez jó pár levelet intézett még, míg végre 1902-ben valóban elnyerte a hőn áhított katedrát, vagyis a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a növényrendszertan nyilvános rendes tanára lett, később pedig az egyetem növényrendszertani intézetének és botanikuskertjének igazgatója. Sajnos a biztos révet, a megérdemelt elismerést, s a kutatáshoz szükséges nyugalmat nem élvezhette sokáig, 1905. július 17-én, életének 61. évében váratlanul elhunyt.

Valóban, ahogy azt Borbás a fenti levelében is írja, A Balatonmellék flórája tanulmányozásának meg is lett az eredménye, A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete című munkája. Kidolgozta az Ősmátra-elméletet, a homokpuszták hegyről való füvesedésének elméletét (A magyar homokpuszták növényvilága, 1886).

Ahogy azt később a szintén nagynevű botanikus, a magyarság virágainak és gyümölcseinek legjobb ismerője is megerősítette:

„Ösmátra endemikus növényfajainak különállása azóta a magyar flóra alapvető feldolgozása folyamán még élesebbé vált és bebizonyult, hogy a legközelebbi rokonaiktól nagy távolságokkal elválasztott fajok kétségtelenül harmadkori maradványok, így a Seseli leucospermum (magyarföldi gurgolya), melynek testvérfajai (Seseli Degenii és mások) Bulgáriában, a Linum dolomiticum (dolomitlakó len), melynek közeli rokona (Linum elegáns) a Balkán-félsziget nyugati és déli részében él, továbbá a Ferula Sadleriana (pilisi husáng), mely e nemzetség keleti terjedésű Peucedanoidae szekció legnyugatabbra tolt faja s rokonai tőle nagy távolságban elszakítva, Déloroszországban és Szibériában élnek.”

Rapaics Raymund: Ősmátrától Tisiáig. Természettudományi Közlöny, 1926. (58. évf.) 838. füzet, 570. – Törzsgyűjtemény

Számos szaktanulmánya mellett értékes herbáriuma viszont csak hosszabb huzavona után került végre a budapesti egyetem növényrendszertani intézetébe, ahol a II. világháborúban nagyrészt megsemmisült.

Több fontos botanikai felfedezést tett – köztük volt a magyar tulipán vagy al-dunai tulipán (Tulipa hungarica) – de legnevezetesebb felfedezése kétségtelenül a pilisi len (Linum dolomitikum). Ennek a jégkorszak előtti bennszülött virágnak a neve könnyen félrevezethetné az olvasót, mert a világon egyedülálló lelőhelye a Budai-hegység, azon belül a Nagy-Szénás környéke, illetve a közelébe eső Borbás-gerinc!

„[Borbás Vince] A budamelléki sz.-iványi hegyekről bemutat egy Linum dolomiticum-ot, mely alacsony termetét, heverő cserjés szárát, meddő lombrózsáit tekintve, a L. flavum-tól eltérő, ellenben a görög L. elegans-tól inkább távol eső termőhelye, mint morfológiai bélyegei választják el (habitu humili, caudiculis pluribus frutescentibus rosulisque sterilibus a L. fiavo  diversum et L. eleganti affinius). Egyúttal megemlíti, hogy a herkulesfürdői L. flavum uninerve Roch, a L. campanulatum-mal egyezőbb, mint a L. flavum-mal, nagy virága meg sok cserjésedő száracskája nagyon kitünteti. A L. Tauricum-tól is ez különbözteti meg; ennek nincs cserjésedő heverő szára, de a levele hosszabb, hosszan és ékalakúan keskenyedik.”

Társulati ügyek. In. Természettudományi Közlöny, 1897. április, (29. évf.) 332. füzet, 208–209.  Törzsgyűjtemény

Ez a kis, jelentéktelennek tűnő sárga virág, a pilisi len, azóta is hazánk egyik legvédettebb növénye.

pilisi_len_a_tajban.JPG

Pilisi len a tájban. Fotó: Kis Domokos Dániel

„… a pilisvörösvári Egyeskő páratlan növényritkaságát a dolomitlakó lent (Linum dolomiticum BORB.) pedig GRÓF KARÁCSONYI-KEGLEVICH IMRE vette önként védelmébe.”

Gombocz Endre: Az első hatóságilag védett növény hazánkban [a magyar kikirics (Colchicum hungaricum JANKA)]. In. Természettudományi Közlöny, 1935. (67. évf.) 1023–1024. füzet, 108. – Törzsgyűjtemény

Részben az évforduló miatt is e sorok írója egy szép szombati napon, 2019. május 18-án kisfiával felkereste a tájegységet, fellelve végre a pilisi lent is. Mintha csak egy botanikai kirándulás elevenedett volna meg, több mint száz év után:

„Folyó évi, április hó 30.-án Dr. Degen Árpád úr vezetése alatt kirándultunk a különösen a Linum dolomiticum BORB.-ról nevezetes Kis- és Nagy-Szénás hegyek Pilisszentivánra néző lejtőire. Útirányunkat az ú. n. Egyeskő-nek vettük. Már messziről feltűntek a Genista pilosa L., Linum dolomiticum BORB., Helianthemum canum (L.) BAMG. és Coronilla vaginalis LAM. dúsan virágzó sárga szőnyegei.”

Zsák Zoltán: A Botrychium Lunaria (L.) Sw. pestvármegyei előfordulása. In. Magyar Botanikai Lapok, 1916. 1–5. sz. 82–85. – Törzsgyűjtemény

Deéteri Dr. Borbás Vince emlékét Budapesten emléktábla őrzi a Markó utcában. Budapesti lakása pedig a Dessewffy utca 3-ban volt. Egy időben, tisztelői jóvoltából Borbásia néven folyóirat is viselte a nevét.

Szakirodalom:

 

Kis Domokos Dániel

komment

Kárpáti Országos Elektromos Fővezeték

2019. július 25. 08:30 - nemzetikonyvtar

Talán kevésbé ismert tény, hogy a leendő béketárgyalásokra már az első világháború utolsó hónapjaiban elkezdték a felkészülést, ennek eredményeként hozták létre az úgynevezett Békeelőkészítő Irodát 1918 októberében, a neves földrajztudós, későbbi miniszterelnök, Teleki Pál (1879–1941) vezetésével.

Az itt összegyűlt szakemberek különböző (gazdasági, nemzetiségi) okokra hivatkozva érveltek az ország egységének megőrzése mellett. Ennek eredményeképp számos kartográfiai mű is készült, elég csak a jól ismert Teleki-féle ’vörös térképre’, az ezzel párhuzamosan többször kiadott, szintén a nemzetiségi eloszlást taglaló Kogutowicz Károly-féle térképekre gondolnunk, de az olvasó találkozhatott már a korabeli vasútvonalakat, gazdasági- és piacközpontokat bemutató munkákkal, vagy épp a számos statisztikai térkép némelyikével, amelyek a nyersanyagok, a termelés vagy épp a műveltség országos megoszlását ábrázolják. Volt azonban egy kevésbé ismert megközelítés is, amelyet inkább csak a vízügyi szakemberek tartanak számon, mégpedig a Kárpát-medence vízrajzi egységének és vízenergiájának kérdése. Az elcsatolni kívánt területek ugyanis nagyrészt hegyvidékek, ahol helyenként már vízerőművek is épültek, míg az árvízveszély főként a síkvidéket fenyegeti, ahová sok erőművet sem lehet telepíteni. Erről a témáról írt több helyen és készített térképeket a béketárgyalásokon is résztvevő Viczián Ede (1872–1931) mérnök.

egyseges_vizgazdalkodas.jpg

Viczián Ede: Egységes vízgazdálkodás és vízerőhálózat Magyarország integritásának fenntartásával, Budapest, Pallas Ny., 1919. Címlap – Törzsgyűjtemény

Ő állt elő egy grandiózus tervvel, amely szerint a Kárpát-medence különböző pontjain építendő vízerőművek összekapcsolásával nemcsak a főváros, de az egész ország energiaszükségletét lehetne fedezni. Mint 1918. decemberi tanulmányában írta:

„A fővezetékre kapcsolható 2.403.000 elm. lóerőn kívül az ország egyéb részein, főleg Erdélyben, még cca. 385.000 lóerő volna fejleszthető, leginkább a szász- és székely-lakta vidékeken.”

Viczián Ede: Egységes vízgazdálkodás és vízerőhálózat Magyarország integritásának fenntartásával, Budapest, Pallas Ny., 1919. 4. o. – Törzsgyűjtemény

1_kep_tm_5650_2_arch-1.jpg

A fővezeték vázlatos terve. Térképmelléklet. In. Magyarország vízierői a tározással gazdaságosan hasznosítható vízfolyásokon és a hajózhatóvá tehető folyók mentén, terv. Viczián Ede, Benedek József, Budapest, M. Földmívelésügyi Miniszterium Országos Vízépítési Igazgatósága, [1919]. – Térképtár

Viczián Ede elképzelése szerint a részletesen kidolgozott rendszerben:

„[az energiatermelő központokat] összekötő elektromos fővezeték hossza a jelzett vonalon 1300 km a körnek Barcs és Orsova közötti bezárásával pedig cca 1700 km volna. Ez lenne a kárpáti országos elektromos fővezeték, mely hatalma erejével a duna [sic!] medencze ásványi energiakészletét lényegesen tehermentesitené és annak rohamos elhasználását mérsékelné.”

Viczián Ede: Egységes vízgazdálkodás és vízerőhálózat Magyarország integritásának fenntartásával, Budapest, Pallas Ny., 1919. 5. o.  – Törzsgyűjtemény

Mindez természetesen csak elmélet volt, mely az akkori technikai feltételekkel és energiaszükséglettel számolt. A szerző több helyen röviden kitért arra is, hogy a Dél-Dunántúlon feltárt kőolaj- és földgáz mezők tartalékai végesek és gyorsan elfogyhatnak, szemben a megújuló energiaforrásokkal. Mint már említettük, akkor mindez inkább az ország integritását célozta, mintsem a környezetvédelmet, bár aktualitása máig megmaradt.

Figyelemre méltó, hogy egy évvel később, 1919 decemberében, fél évvel a békeszerződés aláírása előtt Viczián Ede már igen szkeptikus volt, nem bízott a tárgyalások kedvező kimenetelében, figyelme már a nagy folyamra irányult:

„Lényeges energiaforrásképpen a jövőben akkor csak a Duna jöhetne figyelembe, amelynek vizi erejét segítségül lehetne hívni a közlekedés, az ipar és a világítás céljaira. Azonban nem a főmeder, hanem a mellékágak jöhetnek e téren elsősorban tekintetbe, mert a főmedernek az árvíz-, jég- és hordaléklevezetés a hivatása és az, hogy a szabad hajózás érdekét szolgálja. A mellékágak jelenleg csak részben hajózhatók s mig szabályozásuk ezt a célt majd ki fogja elégíteni, vizi erejük mint kincset érő melléktermény szintén hasznosítható lesz.”

Viczián Ede: Vizi erőink kihasználhatása. In: Köztelek, 20. szám 29. évf. (1919. dec. 6.) 338. o. – Törzsgyűjtemény

Ezen a későbbi, 1920-ban kiadott térképen már a központokat összekötő vezeték is szerepel. A mű több nyelven is megjelent, Térképtárunkban francia és angol nyelvű variánsa is megtalálható.

2_kep_tm_5535-1.jpg

Magyarország vízierői a tározással gazdaságosan hasznosítható vízfolyásokon és a hajózhatóvá tehető folyók mentén a kárpáti országos hydroelektromos fővezetékkel, terv. Kandó Kálmán, Viczián Ede, Benedek József, Budapest, M. Földmívelésügyi Minisztérium Orsz. Vízépítési Igazgatósága, [1919]. – Térképtár

A cikk végén, mérnökemberhez illően Viczián részletesen kifejti az egyes ágak hasznosításának módját, és komoly állami beruházásokról, folyamatban lévő fejlesztésekről ír:

„A mosoni Dunaág kellő szabályozással 64 kilométer hosszban válnék hajózhatóvá s rajta 15.3 m. esés hasznosítható. Pozsonynál, Bajkánál, Mosonnál egy-egy hidroelektromos müvet épitve, a három telep turbináin együtt átlag 34,000 lóerő volna fejleszthető évi 198 millió kilovattóra-teljesitménnyel. […] A szentendrei Dunaág hasznos esése 2.5 m., turbináin átlag 5700 lóerővel évi 37.000,000 kilovattóra volna termelhető. […] A soroksári Dunaág hajózhatóvá tételéről a törvényhozás gondoskodott. A szabályozás végeztével itt 56 kilométer hajóutat adnak át a forgalomnak. A Dunaág mentén 4.5 m. esés hasznosítható.
Egyik hidroelektromos mü a Csepel-sziget felső csúcsánál, a másik az alsó csúcsánál fog megépülni. A két erőtelep turbináin együtt 6750 lóerő lesz fejleszthető évi 40 millió kilovattóra teljesitménnyel. A tervezést és az építést maga az állam végzi. A munka már folyamatban van és a felső erőtelep alapgödre kész.” Ez utóbbi erőmű a sziget két végén, akárcsak a többi tervezett erőmű, máig sem készült el, de mint láthatjuk, a technikai tudás, a vízienergia kihasználásának szándéka már száz évvel ezelőtt megvolt, a történelem azonban, mint oly sokszor, meghiúsította végrehajtását.

Viczián Ede: Vizi erőink kihasználhatása. In: Köztelek, 20. szám 29. évf. (1919. dec. 6.) 338. o. – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom:

Samu Botond

komment

Lépésváltás – átmenetben

2019. július 22. 17:00 - nemzetikonyvtar

„Az OSZK nem ki-, hanem beköltözni akar”

Interjút adott dr. Tüske László, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója

tl.jpg

Dr. Tüske László főigazgató

Az OSZK az elmúlt évben erősen túlfűtött és számos alkalommal nagy vihart kavaró hírekben szerepelt, melyek elsősorban az intézmény siralmas anyagi helyzetét, illetve a jelenlegi budavári épületből való kiköltözését tárgyalták. Mennyire közelítették meg ezek a híradások az igazságot? Hogyan áll most az OSZK?

T. L.: Megkülönböztetett figyelem kíséri az Országos Széchényi Könyvtár működését, s ez természetes is, hiszen azok közé a nagy nemzeti kulturális intézményeink közé tartozik, amelyek a magyarság emlékezetének letéteményesei. Azok a hírek, amelyek ezekkel az intézményekkel kapcsolatban nagyobb változásokról szólnak, szinte azonnal turbulenciát okoznak a közbeszédben. Az OSZK-val kapcsolatos hírek is megzavarják a könyvtári rendszer működését, ideges reakciókat váltanak ki a szakemberek között, tanácstalanságot akár a vezető szereplőkben is. Nyilvánvaló, hogy a zavar és a bizonytalanság mindaddig nem tűnik el, amíg nem rendeződnek a felszínre került kérdések… Ma – sok egyéb mellett – a könyvtár gazdasági helyzete és a székház sorsa aggasztja leginkább a közügyek iránt érdeklődőket.

oszk_homlokzat01_b.jpg

A nemzeti könyvtár a Budavári Palota F épületében

T. L.: Az Országos Széchényi Könyvtár évek, sőt, már évtizedek óta komoly költségvetési problémákkal küzd. A támogatás nagysága és összetétele sem megfelelő egy ekkora intézmény megbízható működtetéséhez. A költségvetés meghatározó részét a fenntartó biztosítja, a könyvtár saját bevételei azonban messze nem érik el a költségvetésben előre számított összeget, így az éves induláskor már csak növelni tudjuk a hiányokat. Másfelől a bérre és a dologi kiadásokra fordítható összegek az elmúlt húsz évben folyamatosan csökkentek, miközben az OSZK feladatai és fenntartási költségei jelentősen nőttek.

Több mint egy éve érvelünk, küzdünk a költségvetés konszolidációja érdekében. Persze a nemzeti könyvtár finanszírozásáról csakis úgy van értelme beszélni, ha ismerjük és átlátjuk azt a komplex feladattömeget, amelyet az intézménynek el kell látnia. Aki ide belép, az a magyar könyvtárszakma központjába lép be.

A nemzeti könyvtár gyűjti, feltárja, katalogizálja, kutatja, őrzi, digitalizálja és mind nagyobb részben hozzáférhetővé is teszi a teljes magyar írott kulturális örökséget. Nem a mai Magyarország, hanem aktív külkapcsolataink és együttműködéseink révén 15 millió magyar szellemi kincsét gyűjtjük össze, dolgozzuk fel és őrizzük. Ennek az – eddig 217 éven át végzett – munkának az eredménye az a csaknem 13 millió különböző típusú és érzékenységű dokumentum, amely gyűjteményeinkben megtalálható. Bárki, aki magyarokkal, magyar történelemmel, kultúrával, nyelvvel és művészetekkel akar foglalkozni bárhol a világon, előbb-utóbb az OSZK-ba jut.

raktar029.jpg

Raktári részlet

Az OSZK-t olvasóként látogatók sem tudják feltétlenül, hogy milyen sokrétegű a nemzeti könyvtárban végzett munka…

T. L.: Igen, csak néhány feladatunkat említve: fogadjuk a köteles példányokat, kiosztjuk az ISBN és ISSN számokat a kiadóknak, működtetjük az ország központi katalógusát, nemzetközi szabványokat honosítunk, elvégezzük a nemzetközi kölcsönzéseket, továbbképzést végzünk a szakmán belül, digitalizáljuk és elektronikusan szolgáltatjuk az állományt, restauráljuk, kötéssel látjuk el a sérült példányokat. Magyar művelődéstörténeti kutatásokkal, kiadványokkal és konferenciákkal támogatjuk a történelmi évfordulókról, jeles napokról, személyekről szóló kollektív megemlékezéseket. Részt veszünk a pedagógus-továbbképzésben, könyvtári múzeumpedagógiai programjaink gyakran telt házzal mennek.

T. L.: Jól képzett, elkötelezett és együttműködésre kész szakemberek látják el az izgalmasan sokrétű és komoly feladatokat. Könyvtáros-, művelődéstörténeti, informatikai ismereteiket folyamatosan gazdagítva pótolhatatlan szolgálatot nyújtanak kutatóknak, diákoknak, az egész társadalomnak.

Kiadónk évente harminc-negyven új kötettel jelentkezik a könyvpiacon, kiadványaink rendszeresen elismerést kapnak a szakmától, reprint sorozatainkban emblematikus műveket teszünk újra hozzáférhetővé.

T. L.: S hol tart a munkatársak megbecsülése? A közalkalmazotti bérek legalsó sávjában. Életpályamodell-terveink 2019 eleje óta a döntéshozók asztalán, a beígért rendezés elmaradt, vagy felemás módon valósult meg; az intézmény pedig sorra veszíti el számos kiváló munkatársát. A munkakörülmények, a bérek nem, csak az elkötelezettség tartja meg a kollégákat. Utánpótlásra gyakorlatilag nem számíthatunk, bár már ösztöndíjprogramot is indítottunk.

A gazdasági konszolidálás elkerülhetetlen, s ennek az üzemeltetési-fenntartási költségeken túl tartalmaznia kell egy érzékelhető mértékű béremelést is.

Milyen elvárások fogalmazódtak meg az intézménnyel szemben? Milyen feltételeknek kellene teljesülniük, hogy az OSZK kikerüljön a gödörből?

T. L.: Ma egy tradicionális kulturális intézménynek is szolgáltatásokban és fizetőképes közönségben kell gondolkodnia, nyitnia kell a fogyasztók, a felhasználók, a társadalom irányába. Minél nagyobb bevételt kell termelnie üzemeltetése vagy újabb és újabb projektjei számára, amelyek aztán újabb bevételt eredményeznek, és így – elméletben legalábbis – biztos gazdasági alapokon nyugvó feladatteljesítésre lehet számítani.

Ez a gondolkodás egyrészt érthető, másrészt viszont a fogyasztás természete szerint hosszú távú hasznosulást feltételező emlékezetintézmények vonatkozásában értelmezhetetlen. Kiemelt közfeladatot ellátó emlékezetszervezetek sohasem tudják teljes mértékben megtermelni a fenntartásukhoz szükséges kiadásaikat. Ez mindig mindenütt a nemzet feladata. Nézzünk körül bármelyik kontinensen! Ne csak Berlin, London, Párizs vagy Madrid intézményeit lássuk, hanem akár más kelet-európai, akár dél-amerikai példákat, ázsiaiakat is idézzünk föl! Számos példa van arra, hogy a különböző nemzetek mennyire fontosnak tartják a nemzeti könyvtárak szerepét, működését és annak ideáját is. És – igen –, hosszú távon is gondoskodnak róla.

001hub1_quart_hung_2832_p01.jpgA Himnusz kéziratának első oldala a Kézirattár gyűjteményéből

T. L.: Mindenki tudhatja, hogy a mi esetünkben az alapvető működési infrastruktúra veszélyesen elhasználódott, a tőlünk elvárt bevételképző minőségi szolgáltatásokra nem jut pénz, illetve a modern kreatív terek kialakítása is egyre sürgetőbb feladat. S mégis, évente több, sokszor nagy sikerű kiállítást rendezünk. A legutóbbit, a 2019 februárjában bezárt Corvina-kiállítást az emberi erőforrások minisztere nyitotta meg, és három hónapos nyitvatartása alatt közel 23 000 látogató kereste fel, köztük a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, továbbá több ízben a vatikáni nagykövet is!

T. L.: A hazai gyűjtemények kincsein kívül külföldi gyűjteményekből is kölcsönző kiállításra egyszeri külön támogatást kaptunk, de a műszakilag elavult környezetben nem tudjuk rendszeresen hozni a hasonló sikereket. Saját erőből – hiába is kérték oly sokan! – nem tudjuk vándorkiállítássá fejleszteni Corvina-könyvtárunk bemutatását. Ezért is tartom fontosnak azt is, hogy a kiállítás megnyitásának idejére megújulhatott Corvina-honlapunk is, mely azóta is gyarapszik, változik. Azt viszont a Corvina-kiállítás sikere mellett sem hallgathatom el, hogy rendezvénytermeink elavultak, s csak a kollégák megfeszített előkészítő munkájának köszönhető, hogy kiállításokat szervezünk, mint ahogy az is, hogy a 2018-as Múzeumok éjszakáján rekordlátogatottságot tudtunk elérni.

T. L.: Nehéz megközelíteni az OSZK-t. Bár reprezentatív helyen vagyunk – és ezt éppúgy szeretik a látogatóink, olvasóink és dolgozóink, mint külföldi partnereink –, de itt építkezések folynak, s ezért most még nehezebb hozzánk bejutni, s bizony az intézmény elavult – szó szerint Kádár-kori – építészeti környezetben található. Ahol a most már havi rendszerességgel elromló liftekre is általános felújítás vár. Ebben az épületben nagyon nehéz közönségbarát szolgáltatásokkal megújítani az érdeklődést.

Sokat hallhatott, olvashatott az érdeklődő közönség az OSZK-ban folyó informatikai megújulásról. Milyen eredményei vannak az eddigi munkának?

T. L.: A 2014–15-ben elindított „kettős költözés” programunk az informatikai alapok megújítását és az új elhelyezés megoldását tűzte ki célul. A 21. században minden magát komolyan vevő emlékezetintézmény az online térben erősíti szolgáltatásait és ismertségét, ezért – kormányhatározat alapján – egy nagy volumenű informatikai megújulásba fogtunk partnerségben a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséggel (KIFÜ), hogy létrehozzuk az OSZK digitális könyvtári platformját és szolgáltatásait.

Az Országos Könyvtári Kuratórium támogatásával és a KIFÜ végrehajtásában megvalósuló informatikai fejlesztés eredményei részben már jól láthatók. Ilyen például a munkaállomások modernizálása, az informatikai eszközök és berendezések cseréje, a digitalizáló központ eszközállományának és a nagy kapacitású tárolóeszközöknek a beszerzése, a Magyar Nemzeti Névtér elindítása, a Corvina-honlap (Bibliotheca Corvina Virtualis) megújítása. Másfelől megkezdődött az új raktárbázis kialakításának tervezése. Mindezeken túl az elmúlt öt évben legalább három székházelhelyezési elképzelést fogalmaztunk meg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a digitális térbe költözést és az új helyszínen létrehozandó székház megtervezését megfogalmazó program lendületet adott a könyvtárnak, megmozgatta a szakemberek képzeletét, „menet közben” újabb és újabb fontos szakkérdések megoldására került és kerül sor.

003_philostratus_lapozo.jpg

A Philostratus-corvina (Cod. Lat. 417) oldalai a Corvina-honlap (Bibliotheca Corvina Virtualis) adatbázisában

T. L.: A webarchiválás, a nemzeti névtér kiterjesztett konzorciuma, az emlékezetpolitikában hasznosuló tartalomszolgáltatások stb. mutatják az innovatív erő működését, a tágabb környezettel való együttműködés lehetőségeit. Mára megteremtődtek az állomány digitális térbe emelésének tárgyi feltételei – a digitalizáló és tárolóeszközök rendelkezésre állnak, a digitalizáló központ beüzemelését az év végére tervezzük. Mind világosabban látszik, hogy a könyvtár új központi épületének milyen elvárásoknak kell majd megfelelnie.

A „kettős költözés” programja tehát működik és folytatódik: az informatikai eszközök megérkeztek, finomhangolásuk tervszerűen zajlik, s most a székházzal kapcsolatos kérdéseket kell sorra venni. A program a körülmények változása kapcsán az átmenet előkészítésére vált.

Ha jól értettem, az OSZK számára valóban reális verzió a költözés? Sokan a megjelent hírek alapján a nemzeti könyvtárat áldozatnak állítják be.

T. L.: Igen, mindannyiunknak be kell látnia, hogy ilyen formában és ebben az épületben a működésünk nem tartható fenn sem gazdaságosan, sem sikeresen. A Budavári Palota F épületét az 1960-as,70-es és 80-as években alakították ki az OSZK számára, a nyilvánosság számára 1985-ben nyitották meg, de már akkor is tudott dolog volt, hogy az állomány és a feladatok bővülése mellett csak pár évtizedre lesz elegendő a Budavári Palota F épületében kialakított székház és raktári rész. A határt 2019 első fél évében elértük. Raktáraink teljesen beteltek, az épület erősen leromlott, rezsije túl nagy a költségvetésünkhöz képest. Ugyanakkor pedig határozott lendületet kaptak a Budavári Palota rekonstrukcióját célzó beruházások (Hauszmann-program). Mindez azt jelenti, hogy a könyvtár kapcsán is itt a radikális változtatás ideje!

Sajnálom, mert én is és az OSZK-t látogató kutatók és diákok túlnyomó része is szereti a budavári elhelyezkedést – a korábban elmondott minden nehézség ellenére. A külföldi partnerek mondhatni „el vannak ájulva” – még ilyen, többféle történelmi kor lenyomatát egyszerre őrző, „fércelt” állapotában is – a nemzeti könyvtártól, de talán nem kellene bóknak vennünk azt, hogy egy nálunk forgatott hollywoodi produkció „moszkvaibb” helyszínnek találta az épületünket a mai Moszkvánál.

Költözni muszáj, csak az a kérdés, hogy hova, mennyiből és milyen körülmények között. Olyan épületbe, amely építészetileg elavult, vagy távol esik a fő közlekedési útvonalak metszéspontjától, nem tudunk menni. Ezzel a magyar nyelv és történelem legnagyobb és világhírű gyűjteményének hasznosulását veszélyeztetnénk. A gyűjtemény feldarabolását és széthordását vizionáló javaslatok az egymást támogató állományrészek szinergiáit hagyják figyelmen kívül, s legfeljebb csak újabb zavarkeltésre alkalmas tényezőnek tekinthetők. S ne feledjük, hogy a gyűjtemény csaknem 220 esztendő építkező munkája nyomán alakult ilyen összetetté!

T. L.: A könyvtárhasználók, a könyvtárszakma képviselői és a könyvtár dolgozói is mind egyértelműbben fogalmazzák meg, hogy az ötleteléseket abba kell hagyni, hogy zöldmezős beruházásként és hazai vagy az új hétéves európai költségvetés forrásaira támaszkodva kell megépíteni a magyar nemzeti könyvtárat. Könyvtárszakmai, tervezői, kivitelezői kapacitásunk van.

Most átmeneti időszak következik a könyvtár életében, futó projektünket lezárjuk, s elkészül az új országos nyilvántartó rendszerünk. Az egy éve várt, elkerülhetetlen konszolidáció után – mert más megoldás egyszerűen nincs – fölkészülhetünk a várható költözésre: leltározunk, digitalizálunk, munkatársaink egy része rendezi, hozzáférhetővé teszi az analóg és a digitális állományt, miközben mások a megújított hagyományos szolgáltatásokat biztosítják, a harmadik nagy csoport pedig részt vesz majd a tervezésben, az új nemzeti könyvtár kialakításának előkészítésében.

A beszerzett és alkalmazásba fogott új informatikai infrastruktúra, az új irodai berendezések és a folyamatosan kialakuló új könyvtár-technológia lépésváltást hoz a könyvtár életében. Rövid távon megváltozik a szervezeti struktúra, átalakulnak a szolgáltatások, és a könyvtárhasználók változó igényeihez igazodik a nyitvatartási rend is. A középtávú átmenet kidolgozott, könnyen áttekinthető ütemezése pedig várhatóan megnyugtatja majd a könyvtár sorsáért aggódó szakmai és tágabb közvéleményt.

A nemzeti könyvtár mindenhol a nemzeti emlékezet hiteles helye, ezért lenne fontos tudnunk, hogy kap-e a könyvtár a nemzettől végre egy olyan épületet, amelyet kifejezetten könyvtárnak terveztek és építettek, és amely a jövő magyarjai számára identitásuk büszke emlékezetpalotája lesz majd.

Ez lenne talán a legfontosabb gondolat, amelyet ki kell mondanunk. Igen, a könyvtárosok nem kiköltözni akarnak a Budavári Palotából, hanem beköltözni a jövő magyar nemzeti könyvtárába!

komment

Minőségi és mennyiségi módszerek alkalmazása a könyvtárakban

2019. július 22. 09:00 - nemzetikonyvtar

Konferenciabeszámoló

qqml_2019_02.jpg

QQML 2019 Fiesole – A konferencia plakátja

Idén tavasszal egy Firenze melletti csodálatos kisvárosban, az ízig-vérig mediterrán Fiesolében immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg a QQML 2019 a Qualitative and Quantitative Methods in Libraries International Conference (Minőségi és mennyiségi módszerek alkalmazása a könyvtárakban) című nemzetközi konferenciát. A konferenciát évek óta az ISAST (International Society for the Advancement of Science and Technology) támogatja.

A minőségi és mennyiségi mérési módszerek (QQM) egyre népszerűbb eszközöknek bizonyulnak a könyvtárosok számára, mivel igen hasznosak a mindennapi szakmai életben. A QQM célja a szolgáltatások értékelése és javítása, a funkcionális hatékonyság és eredményesség mérése. A könyvtárak minőségmenedzsmentjének szisztematikus fejlesztése részletesen kidolgozott keretet igényel, beleértve a minőségirányítási szabványokat, a mérési mutatókat, az önértékelési ütemtervet és a működési szabályzatokat is. A QQM eredményei a pénzügyi alternatívákra vonatkozó döntések meghozatalának is alapjai lehetnek.

A konferencián 62 ország képviselte magát a különböző könyvtártípusok teljes lefedettségével. Az elhangzott közel 170 előadás a fent említett megközelítések szemszögéből vizsgálta a könyvtári kutatásokat, különböző felméréseket és könyvtári munkafolyamatokat.

A QQML sokrétű és hatékony használatát igazolja az előadások sokszínűsége is. Hallottunk előadást a szerbiai virtuális könyvtár által nyújtott szolgáltatások fejlődéséről és annak hatásáról a könyvtári statisztikai adatok gyűjtésére, továbbá az értékelési kultúra előmozdításáról a kaliforniai UCLA könyvtárszervezetében, melynek kollégái személyes tapasztalataikat osztották meg az alkalmazott módszerekről.

Öröm volt hallani, hogy a spanyol zenei gyűjtemény kulturális örökségvédelmi online projektje mennyire népszerű a felhasználók körében, ami többek között annak köszönhető, hogy az igényfelmérés eredményeit hatékonyan tudták beépíteni a megvalósításba. Előremutató szemléletről tett tanúbizonyságot a jordániai nemzeti könyvtár, amely reálisan szembe néztek a digitalizálási projektjeik kihívásaival. Komoly szakmai párbeszéd alakult ki a cseh nemzeti könyvtár hosszútávú megőrzéssel foglalkozó új projektjéről csakúgy, mint a Berkeley-ben található Kaliforniai Egyetemen végzett, plagizálással kapcsolatos kutatásról.

A konferencia folyamán öt workshop közül választhattunk, melyek a könyvtári szolgáltatások, metodológia, olvasásterápia, kiterjesztett virtuális valóság és a stratégiák témaköreit ölelték fel. Az előzetes jelentkezéskor ez utóbbit jelöltem meg, ahol két olasz és két dán nemzeti- és egyetemi könyvtárvezető tartott rövid általános ismertetőt a stratégiák fontosságáról, kialakításuk módszereiről, de ennél is jóval érdekesebbnek találtam, ahogy rávilágítottak a szabványok fontosságára a könyvtári stratégiák megalkotásakor.

Jó volt hallani azokról a szabványokról, melyeket kutatásom során használtam és a Digitális dokumentum- és -gyűjtemény-elemzés kvalitatív és kvantitatív módszerekkel a FADGI útmutatásai és könyvtári szabványok alapján (Digital document and collection analysis using qualitative and quantitative methods based on FADGI- and library standards guidelines) című előadásomban magam is megemlítettem.

Előadásomban a digitális dokumentumok és a digitális gyűjtemények elemzésekor a FADGI (Federal Agencies Digital Guidelines Initiative) kulturális örökség kategóriájába tartozó objektumok digitalizálására vonatkozó irányelveit vettem alapul, illetve az ISO 11620:2014 Könyvtári teljesítménymutatók és az ISO 16439:2014 Módszerek és eljárások a könyvtárak hatásának felmérésére könyvtári szabványokat. A módszer gyakorlati alkalmazását az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya által szerkesztett, fejlesztett és működtetett Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA) eredményein keresztül mutattam be.

Összegezve elmondható, hogy a konferencián részt vevő kutatók, műszaki fejlesztők, könyvtári vezetők és szakemberek a – rendezvény célkitűzéseinek megfelelően – sikeresen tekintették át elért eredményeiket és osztották meg egymással kreatív kihívásaikat és lehetőségeiket.

Radó Rita

komment

Petrarca halálának 645. évfordulójára

2019. július 19. 06:30 - nemzetikonyvtar

1374. július 18-a éjjelén vagy 19-én hajnalban érte utol a halál Francesco Petrarcát.

petrarca_sirja.jpg

Petrarca sírja. Forrás: Vasárnapi Ujság, 1904. augusztus 14. – Digitális Képarchívum

„A világirodalom egyik legjelentősebb, korszakalkotó egyénisége volt, akinek művészi és emberi nagyságához nem férhet kétség. Írásai az olvasóközönség felejthetetlen élményéül kínálkoznak, szépségük, örökérvényű mondanivalójuk mit sem vesztett elevenségéből a keletkezésük óta eltelt hosszú idő alatt. A filológus számára pedig valóságos kincsesbánya, izgalmas kutatási terep ez a roppant szöveganyag.”

Lengyel Réka: Előszó a magyar kiadáshoz. In: Petrarca – Kalauz az életműhöz, Budapest, Kortárs, 2018, 7. – Törzsgyűjtemény

Minden bizonnyal Petrarca nagyságának csodálója volt az az asztronómiai érdeklődésű 15–16. századi olvasó is, aki Alphonsus X. rex Castellae (X. Alfonz kasztíliai király) Tabulae Astronomicae művének azt a példányát tanulmányozta, melyet most a Széchényi Könyvtárban a Régi Nyomtatványok Tára őriz. A könyvet 1492. október 31-én „opera et arte mirifica”, azaz csodálatos hozzáértéssel és munkával nyomtatta Johann Hamann Velencében.

A számos bejegyzést vizsgálva a könyv címlapján találkozunk először régi olvasójával, aki számára olyan fontos volt Petrarca sírverse, hogy azt a cím alá lejegyezte.

p1090477.JPG

Alphonsus X. rex Castellae: Tabulae astronomicae. Ed. Johannes Lucilius Santritter. Venezia: Johann Hamann, pridie Kal. Nov. [31. Oct.] 1492. Fol. [A1] recto. Raktári jelzet: Inc. 716 – Régi Nyomtatványok Tára

A könnyebb olvasás kedvéért a sírvers átirata: 

Frigida francisci lapis hic tegit ossa petrarcae
Suscipe virgo parens animam sate virgine parce
Fessaque iam terris caeli requiescat in arce

McccLxxiiij Julij · 1374 Die in Julij in arqua

(Petrarca Ferencz kihűlt csontjait fedi e kő. / Fogadd, Szűz-anya, lelkét, s te Szűztől született, / engedd, hogy elfáradva a földön, megnyugodjék az égnek várában. [Ford.: a fenti 1904-es újságcikkből])

A bejegyzés mellett a margón egy kalkuláció áll: 1509-1374=135. Ez a bejegyzés valamelyest halványabb a többinél, de valószínűleg ugyanattól a kéztől származik. A bejegyzés leírásakor az olvasó még gyorsan ki is számolta, mennyi idő telt el Petrarca halála óta: összesen 135 év.

A régi könyvek lapjain számos ilyen „mennyi idő telt el” kalkulációt lehet találni, néhol filozofikus tartalmú gondolatokkal bővítve az idő múlásáról.

 

pet.jpg

Alphonsus X. rex Castellae: Tabulae astronomicae. Ed. Johannes Lucilius Santritter. Venezia: Johann Hamann, pridie Kal. Nov. [31. Oct.] 1492. Fol. [A1] recto. Raktári jelzet: Inc. 716 – Régi Nyomtatványok Tára

A körülbelül hat emberöltőnyi idő, a 135 év nagy idő. Megírva saját kalkulációnkat: 2019-1374=645, még nagyobb távlatok nyílnak meg előttünk. Míg az első bejegyzés a könyvnyomtatás hajnalán keletkezett, mostani bejegyzésünk már a digitális kultúra hajnalán készült.

Petrarca koszorúja pedig azóta is töretlenül zöldell.

Túri Klaudia

komment