Kollégáink 2022. szeptember 7–8-án az EODOPEN projekt 7. találkozóján vettek részt az észak-németországi Greifswaldban.

• 
• 
• 

Könyvtárunk munkacsoportvezetőként vett részt a Creative Europe által támogatott, 2019-ben indult EODOPEN projektben (eBooks-On-Demand-Network Opening Publications for European Netizens). A projekt 3 fő célja:

1. a „könyvtári raktárak mélyén rejtőző”, 20–21. században keletkezett irodalmi művek (beleértve az ún. szürke irodalmat) digitalizálása és elérhetővé tétele a széles értelemben vett európai közönség számára; továbbá – a hozzáférhetőség megteremtése révén – a 20–21. századi kulturális örökség iránti érdeklődés elősegítése, valamint a kultúraközi párbeszéd élénkebbé tétele a nemzeti, regionális és helyi közösségek szintjén;
2. annak az elősegítése, hogy a vakok és látássérültek könnyebben férjenek hozzá a 20–21. század irodalmi művekhez;
3. a könyvtári és más kulturálisörökség-védelmi intézményi munkatársak készségeinek fejlesztése a jogtisztázási kérdések adekvát kezelésében való hatékony együttműködés érdekében regionális, nemzeti és nemzetközi szinten.

Az EODOPEN projekt 7. találkozója. Greifswald, 2022. szeptember 7–8.

A rendezvénynek, amelyen 12 ország 18 intézményének összesen 48 képviselője vett részt, a greifswaldi egyetemi könyvtár adott otthont. A kétnapos tanácskozáson először a munkacsoportok (working group, WG) tájékoztatója hangzott el az elmúlt fél évben végzett munkájukról. Könyvtárunk részéről Dancs Szabolcs ismertette az általunk készített jogtisztázási dokumentációs eszköz technikai specifikációját.

Dancs Szabolcs előadása

A munkacsoportok beszámolója után az OSZK vezette WG6 többórás workshopja következett Radó Rita és Dancs Szabolcs vezetésével. A tanácskozás témái voltak a készülő jogkezelést támogató dokumentációs eszköz részletes ismertetése, a modulok funkcióinak tisztázása, működése, technikai paramétereik bemutatása és a specifikáció véglegesítéséhez szükséges kiegészítések.

A WG6 munkacsoportjának workshopja

Amint az a projektcélokból jól kitűnik, a munkacsoportok feladatai egymásra épülnek, az eredménytermékek létrehozásában – a saját dedikált feladatainkon felül – minden munkacsoport támogatja a többiek munkáját is, ezért a csoportok közötti kooperációnak különösen nagy jelentősége van. A munkacsoportok közös megbeszéléseire a délután folyamán került sor. Az OSZK vezette munkacsoport legszorosabban a WG5-tel működik együtt, a közös értekezletünkön szakmai (szerzői jogi, fejlesztési, a nemzeti gyakorlatokra vonatkozó) kérdéseken túl munkaszervezési kérdéseket is megvitattunk (pl. a nemzeti és nemzetközi tesztelési workshop szervezését).

Digitalizálási utómunkálatok – Greifswald, Egyetemi Könyvtár

A második napon egy gyors összegzést hallhattunk a munkacsoportok megtárgyalt eredményeiről, majd Jerker Rydén (Kungliga biblioteket, Svédország) szerzői jogi szakértő és Karol Kościński szerzői és médiajogász előadását hallgattuk meg, a már bevezetett DSM-irányelvekről, illetve a szabályozás kulturális örökségvédelmi intézményekre gyakorolt hatásáról. Jerker Rydén részletesen beszélt az engedélyezést és a jogtisztázást lehetővé tevő eszközökről, a kivételekről és korlátozásokról, illetve bemutatta a Svédországban nagy népszerűségnek örvendő kiterjesztett hatályú közös jogkezelés intézményét és előnyeit. Karol Kościński kendőzetlen nyíltsággal és vehemens átéléssel hangsúlyozta a financiális helyzet erős hatását a jogkezelési kérdések célszerű és hatékony megoldásainak útkeresésében nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.
Ezután Konstantin Herrmann (Sächsische Landesbibliothek – Staats- und Universitätsbibliothek, Németország) előadása következett, egy német közgyűjteményeket összefogó, nemzeti szintű jogtisztázással kapcsolatos projektről. A drezdai SLUB munkatársa elmondta, hogy a mostani projekt célja a digitalizálási folyamatok támogatása és a (még) jogvédett dokumentumok elérhetővé tétele. A projekt jelenleg a tervezési szakaszban tart, az intézményi igények felmérésére és a meglévő hálózatok integrálására fókuszálnak. Szakértői megbeszéléseket tartanak az adatszolgáltatókkal és a felhasználókkal, a jogi szakemberekkel a dokumentumok közzétételének szabályozását illetően, illetve nagy hangsúlyt fektetnek a műszaki alkalmazások piacának elemzésére.

Konstantin Herrmann (Sächsische Landesbibliothek – Staats- und Universitätsbibliothek, Németország) előadása

A találkozó zárómegbeszélésén a résztvevők négy csoportban összegezték tapasztalataikat, illetve gyűjtötték össze javaslataikat a következő projekttalálkozóra, amely 2023 tavaszán lesz Olomouc városában.
A 7. EODOPEN meeting az OSZK számára nagyon gyümölcsöző és hasznos volt, és nagyban elősegíti az e hónapban esedékes következő eredménytermék időben és megfelelő színvonalon történő leadását.

Radó Rita (Kutatási és Különgyűjteményi Titkárság)

A projekttel kapcsolatos korábbi bejegyzéseink és híreink:

• A hozzáférés (elfojtott) forradalma és az EODOPEN projekt
• E-books on Demand – Network „EODOPEN” – kollégáink cikke a jogtisztázás támogatását szolgáló nemzetközi projektről
• Nemzetközi felmérés az e-könyv-használók olvasási tapasztalatairól
• EODOPEN 2021 konferencia
• EODOPEN – projekttalálkozó Lisszabonban

További írások az EODOPEN projektekről kollégáinktól: 

• Radó Rita–Dancs Szabolcs: Designing a Rights Clearance Documentation Tool (RCDT) in the framework of EODOPEN project. In: Knižnica, 21(1). 2021, 6–13.
• Radó Rita–Dancs Szabolcs: One rights clearance documentation tool to all. In: ITlib, 2021(3–4), 43–47.
• Dancs Szabolcs–Radó Rita: EODOPEN: nemzetközi projekt a jogtisztázás támogatására. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 68(5). 2021, 295–303.

2022. október 6-án a Liszt Intézet – Helsinki Magyar Kulturális Központban a „Kulttuurihistoriaa pienoisgrafiikassa. Unkarin ja Suomen modernien exlibristen värikäs kuvasto” / „Kultúrtörténet a kisgrafikákon. A modern magyar és finn ex librisek sokszínű képi világa” című magyar–finn ex libris kiállításon elhangzott megnyitószöveg (magyar és finn nyelven).

A Helsinki Magyar Kulturális Központ épülete és Szabó Endre igazgató

Az Ex libris és képkultúra. Modern magyar ex librisek (2016) című modern, azaz 20–21. századi ex libriseket bemutató kötethez kapcsolódó kiállításra Magyarországon 2016-ban került sor könyvtárunkban. Az albumszerű kiadványban szereplő több mint 1000 ex librisből kb. 150 került bemutatásra a most itt, Helsinkiben is kiállított 22 tablón. Jelen tárlat kurátora a budapestihez hasonlóan a kötet szerzője, Vasné dr. Tóth Kornélia magyar művelődéstörténész, könyvtárunk tudományos munkatársa, aki több száz publikációt, köztük számos könyvet jelentetett meg az ex libris területén az utóbbi 13 évben, előadásokat tart, szerkeszti a magyar Kisgrafika folyóiratot és a témából doktorált. A Kisgrafika Barátok Köre elnökségi tagjaként számos magyarországi ex libris kiállítást szervezett, illetve nyitott meg. Bár e tárlat megnyitóján nem tudott jelen lenni, szeretetteljes üdvözlete kíséretében a következő összefoglalót küldte a kiállítás céljairól a finnországi közönségnek.

Vasné dr. Tóth Kornélia, a tárlat kurátora. A fotót készítette: Visky Ákos László

„Nagyon hálás vagyok a magyar ex libris anyag finnországi bemutatásáért, a magyar–finn kapcsolatok ilyetén ápolásáért. Röviden ismertetem a kiállítás anyagát, mely egyúttal az Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára ex libris gyűjteményébe is betekintést nyújt. A tárlat gazdag kultúrtörténeti körképet ad a 20–21. századi kisgrafikákról, azok gyűjtőiről és készítőiről.

A Helsinki Magyar Kulturális Központ ex libris tárlata az U galériában

A tablókon a grafikák alatt jelölve van a készítő grafikusok neve, de a tablók nem az alkotók, hanem az ex librisek ikonográfiája szerinti tematikus rendszerben, 14 fő csoportra bontva mutatják be a könyvjegyeket – a kiállítás alapját jelentő képes album szerkezetét követve.

Az „Ex libris és képkultúra. Modern magyar ex librisek” (2016) című kötet a finn kiállításon

Külön tablók reprezentálják a magyar történelem és irodalom, a képzőművészeti és zenei élet nagyjait és főbb eseményeit.

Fotó a kiállított magyar történelmi tablókról

A történelmi tablók a honfoglalástól az első magyar királyokon, Szent Istvánon és Lászlón át napjainkig mutatnak be vonatkozó ex libriseket, köztük Mátyás királyt, a reformkor és az 1848–49-es szabadságharc emblematikus alakjait ábrázolókat, az I. és a II. világháború sorsfordító helyszíneit, az 1956-os eseményeket, az űrkutatást szemléltetőket. Sokak előtt nem ismert, hogy a neves magyar írók-költők, a magyar történelem jeles alakjai közül számosan rendelkeztek saját ex librisszel, például Babits Mihály, Radnóti Miklós, Juhász Ferenc és Faludy György költők; Károlyi Mihály miniszterelnök és Horthy Miklós kormányzó. Több magyar híresség számára az utókor által emléket állító ex libris, hommage lap készült, ezeken gyakori a portréjuk vagy valamely alkotásuk, tevékenységük felidézése.

Magyar irodalmi tabló a kiállításról

A kronologikusan felépített történelmi, irodalmi tablók mellett számos példa akad a topografikus, Magyarország világörökségi, történelmi-nemzeti emlékhelyeit bemutató ex librisekre, melyek közt például Budapest, az esztergomi Várhegy, a Mohácsi Nemzeti Emlékhely, a debreceni református nagytemplom, a Hortobágy szerepel.
Az ex librisek sokszínűségét reprezentálandó néprajzi, vallási vonatkozású könyvjegyek éppúgy láthatók, mint étkezéssel, növény- és állatvilággal kapcsolatos témák vagy könyvet, címert ábrázoló ex librisek. Megjelenítést nyer a tárgyi és szellemi néprajz képi és motívumvilága: fafaragások, hímzésminták, népies életképek. Nagy számarányt képviselnek a foglalkozásjelölő ex librisek, ezek közt különösen népszerű az orvos, jogász, kovács, bányász, nyomdász, könyvtáros, pedagógus szakmákra utalás, de találhatunk a különféle hobbikra utaló könyvjegyeket is, mint a bélyeggyűjtés, a numizmatika, az ex libris gyűjtés. A vallási-egyházi vonatkozású tablók bibliai motívumokat, illetve hagiográfiai (azaz a szentek életével kapcsolatos) vonatkozásokat dolgoznak fel.
Saját kedvenceim azok a lapok, melyek ismert költőink-íróink részére készültek, például Babits Mihály, a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő költője nevére szólóan Kozma Lajos építész, iparművész; Radnóti Miklós számára r grafikusművész, fametsző, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagja alkotott ex librist.

Radnóti Miklós ex librise, grafikus: Buday György, Jelzet: Exl.R/48 – OSZK, Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Rákóczi-szabadságharcot idézően nevemre készült például Kőhegyi Gyula alkotása II. Rákóczi Ferenc alakjával, de több más kortárs grafikustól (Ürmös Péter, Imets László stb.) is rendeltem a témában ex librist. Impozáns Perei Zoltán fametszetsorozata a 13 aradi vértanúról, mely Galambos Ferenc jogtanácsos-bibliográfus, jeles ex libris gyűjtő nevére szóló ex libriseken szerepel, ezekből is láthatunk példát a tárlaton, a kötet pedig a teljes sorozatot bemutatja.
Végezetül egy kis összegzés, miért fontos és miben újszerű ez a kiállítás (és az alapját jelentő Ex libris és képkultúra című könyv):

- a vizualitás eszközeivel minden korosztály, és bármilyen foglalkozású, érdeklődési körű ember számára színes betekintést ad a magyar kultúrtörténetbe;
- kevésbé ismert képi ábrázolásokon mutatja be az érdeklődők számára a magyar kultúrtörténetet, nem a megszokott képeken, iskolai tankönyvekből ismert ábrákon, grafikákon-festményeken keresztül;
- tematikailag nézve a képanyag a magyar nemzeti emlékezet része és eszköze;
- a 20–21. századi grafika jeles magyar alkotóinak (köztük Fery Antal, Diskay Lenke, Drahos István, Haranghy Jenő, Kékesi László, König Róbert, Menyhárt József, Nagy László Lázár, Sassy Attila, Stettner Béla, Várkonyi Károly, Zádor István stb.) ábrázolásvilágába, alkotói stílusába nyerhetünk betekintést; a szereplő grafikusok közt többen ma is alkotó, kortárs művészek (Havasi Tamás, Kőhegyi Gyula, Ürmös Péter, Vén Zoltán);  
- a bemutatott képanyag az ex libris készíttetők, a műgyűjtők oldaláról nézve is fontos forrás, gondoljunk csak például a kisgrafikakör egykori titkára, Réthy István, vagy a Galambos Ferenc, Semsey Andor, Soó Rezső, Lippóczy Norbert, Szíj Rezső nevére szóló ex librisekre! 

A tárlat anyagán keresztül jó elmélyedést, örömteli felfedezőutat kívánok a magyar ex librisek és a magyar kultúrtörténet világában!

Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész Budapestről, a tárlat kurátora”

Sanna Tiirikainen, a Helsinki Magyar Kulturális Központ munkatársa, a kurátori szöveg felolvasója finn nyelven

Exlibris ja kuvakulttuuri. Moderneja unkarilaisia exlibriksiä

(a megnyitószöveg finn nyelven)

Unkarin kulttuurikeskuksessa nähtävän näyttelyn unkarilainen osa perustuu vuonna 2016 Unkarissa ilmestyneeseen teokseen Exlibris ja kuvakulttuuri. Moderneja unkarilaisia exlibriksiä (Ex libris és képkultúra. Modern magyar ex librisek), joka esittelee moderneja eli 1900-2000-lukujen exlibriksiä. Kirjan ilmestymisen jälkeen Unkarin kansalliskirjastossa järjestettiin aineistosta näyttely.
Teoksen yli 1000 exlibriksestä on tässä näyttelyssä esillä noin 150 pienoisgrafiikkaa, ja näyttelyn unkarilaisen osan kuraattorina on toiminut kirjan tekijä, kulttuurihistoriantutkija tohtori Kornélia Vasné Tóth. Kornélia Tóth työskentelee Unkarin kansalliskirjatossa tutkijana tutkimusalanaan exlibris, joka oli myös hänen väitöskirjansa aihe. Kuluneen 13 vuoden aikana häneltä on ilmestynyt satoja tieteellisiä artikkeleita ja useita kirjoja, minkä lisäksi hän pitää luentoja ja toimittaa alan erikoislehteä Kisgrafika. Kornélia Tóth on Unkarin exlibrisyhdistyksen johtokunnan jäsen ja on järjestänyt ja avannut lukuisia exlibris-näyttelyitä.
Vaikka hän ei voi olla läsnä tämän näyttelyn avajaisissa henkilökohtaisesti, hän on lähettänyt seuraavat terveiset Helsingissä avautuvan näyttelyn vieraille:

„Olen hyvin kiitollinen siitä, että unkarilaisia exlibriksiä voidaan esitellä nyt myös Suomessa ja myös siitä, että suomalais-unkarilaisia kulttuurisuhteita vaalitaan myös tällä alalla. Haluaisin esitellä lyhyesti näyttelyn unkarilaisen osuuden ja sen kautta esitellä myös Unkarin kansalliskirjaston karttojen, julisteiden ja pienten painotuotteiden kokoelmaa.
Näyttely luo monipuolisen kulttuurihistoriallisen katsauksen 1900- ja 2000-luvun pienoisgrafiikkaan sekä sen keräilijöihin ja tekijöihin. Tauluissa piirrosten alla näkyvät tekijöiden nimet, mutta taulut on ryhmitelty exlibristen ikonografian mukaan 14 pääaihepiiriin noudattaen perustana olleen kirjan rakennetta. Kuvissa esitellään Unkarin historian, kirjallisuuden, kuvataiteen ja musiikin merkkihahmoja ja keskeisiä tapahtumia.
Historia-aiheiset exlibrikset kuvaavat Unkarin historiaa unkarilaisten maahantulosta ja ensimmäisistä kuninkaista, Pyhästä Tapanista ja Pyhästä Ladislauksesta lähtien aina nykypäiviin asti. Mukana on esimerkiksi suuria kuninkaita, kuten Matias Corvinus, kansallisen heräämisen aikakauden ja vuosien 1848–49 kansannousun ja vapaussodan johtohahmoja, ensimmäisen ja toisen maailmansodan kohtalokkaita taistelupaikkoja, vuoden 1956 kansannousun tapahtumia ja jopa avaruustutkimusta. Monet eivät tiedä Unkarissakaan, että lukuisilla unkarilaisilla kirjailijoilla ja runoilijoilla sekä monilla historian merkkihenkilöillä  oli oma exlibriksensä (esimerkkeinä runoilijat Mihály Babits, Miklós Radnóti, Ferenc Juhász, György Faludy, pääministeri Mihály Károlyi ja kuvernööri Miklós Horthy). Usealle tunnetulle unkarilaiselle ovat jälkipolvet omistaneet myös kunnianosoituksena oman nimikkoexlibriksen, jossa on joko kyseisen henkilön muotokuva tai jokin hänen teoksiinsa tai saavutuksiinsa liittyvä elementti.
Kronologista järjestystä noudattavien historia- ja kirjallisuusaiheisten taulujen lisäksi on nähtävissä myös topografisia, eli Unkarin maailmanperintökohteita ja historiallisia paikkoja kuvaavia exlibriksiä, esimerkkeinä Budapest, Esztergomin Linnavuori, Mohácsin taistelun muistopaikka, Debrecenin kalvinistinen suurkirkko tai Hortobágyin tasankoalue.

A kiállítás közönsége

Näyttelyyn on valikoitu myös kansatieteeseen, uskontoon, ruokakulttuuriin sekä kasvi- ja eläinkuntaan liittyviä exlibriksiä, niin kuin myös kirjoja ja vaakunoita esittäviä exlibriksiä, mikä havainnollistaa näiden kirjanomistajamerkkien monipuolisuutta. Nähtävissä on mm. aineelliseen ja henkiseen kulttuuriperintöön liittyvää kuvastoa, kuten puuveistoksia, kirjontamalleja ja kansanomaista elämää esitteleviä laatukuvia. Runsaasti on myös ammatteihin liittyviä exlibriksiä, joista suosituimipia ovat olleet lääkärin, lakimiehen, sepän, kaivosmiehen, kirjanpainajan, kirjastonhoitajan ja opettajan ammattiin viittaavat teokset, mutta joukosta löytyy myös viittauksia harrastuksiin, kuten postimerkkeilyyn tai kolikoiden ja exlibristen keräilyyn. Uskontoon ja kirkkoon liittyvissä tauluissa esiintyy raamatullisia tai pyhimysten elämään liittyviä aiheita.
Omiin suosikkeihini kuuluvat ne pienoisgrafiikat, jotka on tehty tunnetuille unkarilaisille runoilijoille ja kirjailijoille, kuten jo mainitulle 1900-luvun alun kirjallisuuselämän keskeiselle hahmolle, Mihály Babitsille luotu exlibris, jonka taiteilija oli arkkitehti-muotoilija Lajos Kozma; tai runoilija Miklós Radnótin exlibris, jonka puolestaan teki graafikko, puunkaivertaja György Buday. Itsekin olen tilannut nimelleni omia exlibriksiä useammalta nykygraafikolta: Rákóczin vapaussotaan liittyviä merkkejä olen tilannut mm. Gyula Kőhegyiltä sekä Péter Ürmösiltä ja László Imetsiltä. Näyttelyssä on nähtävissä myös merkittävälle exlibriskeräilijälle Ferenc Galambosille omistettuja ekslibrisiä, joissa esiintyy osia Zoltán Perein vaikuttavasta Aradin 13 marttyyristä kertovasta puukaiverrussarjasta.
Lopuksi lyhyt yhteenveto, miksi näyttely on tärkeä ja mikä on sen uutuusarvo. Näyttely luo katsauksen Unkarin kulttuurihistoriaan nimenomaan kuvien kautta, joten se sopii kenelle tahansa iästä, ammatista tai kiinnostuksen kohteesta riippumatta. Aihepiiriltään kyseessä oleva kuvamateriaali on osa kansallista muistia, mutta se avaa unkarilaista kulttuurihistoriaa totutusta poikkeavalla tavalla. Aineisto johdattaa 1900-2000-lukujen merkittävien graafikkojen (mm. Antal Fery, Lenke Diskay, István Drahos, Jenő Haranghy, László Kékesi, Róbert König, József Menyhárt, László Lázár Nagy, Attila Sassy, Béla Stettner, Károly Várkonyi, István Zádor jne.) kuvamaailmaan ja tyyliin. Esillä olevista taiteilijoista useat ovat aktiivisia vielä tänäkin päivänä (Tamás Havasi, Gyula Kőhegyi, Péter Ürmös, Zoltán Vén). Näyttelyn materiaali on tärkeä lähde myös exlibristen tilaajien ja keräilijöiden  näkökulmasta, joiden nimet ovat myös läsnä näissä kuvissa.
Toivotan mielenkiintoisia hetkiä ja iloisia löytöretkiä unkarilaisten exlibristen ja Unkarin kulttuurihistorian maailmassa.”

Terveisin Budapestista näyttelyn kuraattori, kulttuurihistoriantutkija tohtori Kornélia Vasné Tóth

• 
• 
• 
• 

A fotókat a Liszt Intézet – Helsinki Magyar Kulturális Központ munkatársai és Olli Ylönen készítették. A kiállításmegnyitó részletesebb programjáról honlapunkon olvashatnak.

A kiállítás plakátja (balról Kovács-Sárközi Helga a kiállításra tervezett ex librisével)

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Kossuth Lajos életének majdnem felét hazájától távol, emigrációban töltötte, ennek ellenére – látszólag paradox módon – kultusza itthon nemhogy fakult volna, hanem intenzív módon erősödött. Személyét még életében a szentek imádatával rokonítható kultikus áhítat övezte. Ennek az áhítatnak tükrözői könyvtárának azon kötetei is, amelyeket a száműzetés évei alatt ajándékba kapott. Különösen igaz ez a Magyarországról küldött, vagy egy személyes látogatás keretében átadott magyar, illetve magyar vonatkozású kiadványokra. A kiegyezés légköre sokakban felszabadította azt a gátat, amely addig megakadályozta őket abban, hogy Kossuthtal felvegyék a kapcsolatot. Az agg kormányzó könyvtára élete utolsó két évtizedében jelentős mértékben gyarapodott olyan kötetekkel, amelyeket szerzőik a nagy államférfi iránt érzett tiszteletük jeléül ismeretlenül is megküldtek neki. A köteteket lapozgatva az a benyomásunk támad, hogy a Ferenc József-i birodalomban, ha valaki valamit alkotott, azt „hódoló tisztelettel” igyekezett megküldeni Magyarország volt kormányzójának.
Kossuth halála után torinói könyvtára – végakaratának megfelelően – egyben őrzött gyűjteményként az Országos Széchényi Könyvtárba került. Születésének 220-ik évfordulója kapcsán, az előző hetekben könyvtárának olyan darabjait mutattuk be, amelyek apró alkotóelemei ennek a gigantikus kultusznak.

Kossuthnak az Erdély elrománosodása tárgyában írt – az előző részben már említett – két levelét Herman Ottó az EMKE megalakulását követően szerkesztett változatban megjelentette. A természettudós még 1877-es levélváltásuk során (második levelében) kérte Kossuth engedélyét, hogy az ügy fontosságára való tekintettel, leveleiből legalább néhány részletet hadd tehessen közzé. Kossuth akkor ehhez hozzájárult és feltételezhető, hogy számított is sorainak megjelentetésére, mert Herman Ottó hozzá írt második levelének a végére feljegyezte, hogy természettudományi nézetkülönbségük miatt Herman mégsem jelentette meg a leveleit. (l. Herman O. – Kossuth L.-hoz, Bp. 1877. ápr. 10., MNL OL R 90. 5709.) Eltelt több mint nyolc év, és Herman, a korábbi hozzájárulás birtokában, az egyesület ügyének fontosságára tekintettel nyilvánosságra hozta Kossuth e tárgyban írt nézeteit. A Kossuth és Erdély ügye cím alatt megjelenő kis könyvhöz előszót írt, és a teljes bevételt az EMKE javára ajánlotta fel. Későbbi levélváltásukból következtethető, hogy Kossuth Helfy Ignác útján értesült a kiadásról és levélben nehezményezte, hogy Herman a megjelentetésről nem szólt, sőt példányt sem küldött neki. A természettudós 1886. március 30-án kelt válaszában védekezésképpen Kossuth korábbi hozzájáruló mondatait idézte. (l. Herman O. – Kossuth L.-hoz Bp., 1886. márc. 30., MNL OL, R 90, 6607.) A levélhez mellékelte a megjelent könyvet, melynek késedelmes postára adását a díszkötés elkészítésének elhúzódásával indokolta.

• 
• 

Herman Ottónak a következő, április 14-én kelt leveléből kiderült, hogy Kossuth nem haragudott meg rá. (l. Herman O. – Kossuth L.-hoz, Bp., 1886. ápr. 14., MNL OL, R 90., 6610.) A könyvek nagyon gyorsan elfogyhattak, mert még ugyanabban az évben, változatlan formában újra kiadták azokat.

• 
• 

Szintén Sándor Józseftől tudjuk, hogy:

Kossuth örökös tagságát a 1700-88. III. 15. iktatószámú hivatalos levélben is megerősítették, mellékelve az 500 forint bevételezéséről szóló elismervényt.

Az EMKE fáradhatatlan titkára a hivatalos mellett saját kezű hódolatteljes levelet is írt Kossuthhoz.

Sárdi István festőművész rajza. Sándor József ezt a képet csatolta a Kossuthnak küldött levele mellé. (MNL OL R 90., 6748/b.)

A levél nyomán egy kis betekintést nyerhetünk Sándor József „birodalmába”, az EMKE székház irodájába. Az egyesület hivatalos helyiségét a levélben említett képen kívül Kossuth, Sikó Ferenc által olajba festett portréja díszítette, azonban a kifüggesztett Kossuth-kéziratról nincs biztos adat. Mivel az EMKE irattár jelenleg Kolozsváron – hivatalos álláspont szerint – rendezés alatt áll, és nem kutatható, ezért nem tudható, hogy Kossuth eleget tett-e az egyesületi titkár kérésének. Feltételezhető viszont, hogy az EMKE irodájának falára kikerülhetett egy saját kezűleg írt Kossuth-idézet, melyet ugyanaz év június 10-én az egyesület üdvözlésére küldött a turini remete:

Kossuth kézjegye (Az eredeti kézirat kőnyomatos másolatát közölték az Emléklap az EMKE 1888. augusztus hó 19-20-án Brassóban tartott közgyűlésére című kiadvány 3-ik oldalán – Törzsgyűjtemény

A levelek mellett Sándor József az EMKE második rendes közgyűléséről készült jelentést is elküldte. Ez a kiadvány is, a többi Sándor-küldeményhez hasonlóan, az OSZK-ban csak a Kossuth-könyvtárban található meg (l. OSZK Törzsgyűjtemény, Kossuth 1337).

Emléklap az EMKE 1888. augusztus hó 19–20-án Brassóban tartott közgyűlésére – Törzsgyűjtemény

Kossuth valószínűleg alaposan áttanulmányozta a beszámoló pénzügyi részét: erre utal az is, hogy az egyesület együttes összvagyonának számadatát aláhúzta, és ezzel függhet össze a küldemények borítékjára írt sommás megjegyzése is: „A szebeni takarékpénztár (1888-ban) 16274 forintot tudott szász kulturális és közgazdászati czélokra fordítani – egy maga többet mint az EMKE magyar czélokra.”
Az EMKE fennállásának 10-ik évében Székelyudvarhelyen tartott díszközgyűlés alkalmából kiadott emléklapban, a szerkesztő, Vajda Emil elevenítette fel találkozását Kossuthtal. Vajdát földije, Orbán Balázs ajánlotta be az agg kormányzóhoz. Rövid beszélgetésük során Kossuth kifejezte aggodalmát a székelyek, főként Romániába történő, egyre erősödő kivándorlásáról. A találkozó végén a következő szavakkal búcsúzott:

Emléklap az EMKÉ-nek Székelyföld anyavárosában Székely-Udvarhelyt 1895. június hó 4-én tartott jubiláris díszközgyűlése alkalmából – Törzsgyűjtemény

Az EMKE már 1885-ös munkaprogramjába felvette a székely kivándorlás ügyét, megváltoztatni kívánva annak irányát. A magyarság erősítését látták ugyanis abban, ha a székelyek az Alföldre vándorolnak, vagy legalábbis Szolnok-Doboka, Szilágy és Kolozs megye szórvány magyarságát gyarapítják. Azt vallották:

Az EMKE székelyudvarhelyi első jubileumi ünnepségét Kossuth már nem érhette meg. Az egyesület – miként az 1893/94. évi X. jelentéséből kitűnik – Kossuth haláláról is méltóképpen emlékezett meg. Az igazgató választmány 1894. április 12-én határozatot hozott, hogy az 500 forintos örökös tagsági alaphoz az egyesület pénzéből 4500 forintot hozzácsatolva egy Kossuth-alapítványt létesítenek, melynek kamatait később egy Kossuth-népiskola javára fogják fordítani.

Az EMKE kolozsvári székháza. Képeslap –Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Piarista gyűjteményéből: Jelzet: P 37/113.

Ahol az egyesület neve Kossuthtal kapcsolódott, ott majd minden esetben pákéi Sándor József nevével is találkozhattunk, hiszen a fáradhatatlan ügyvivő hat évtizeden át szimbiózisban élt az EMKÉ-vel. Az alapító-szervező titkár, később főtitkár, tiszteletbeli alelnök, majd elnök:

Sándor József számára pedig a szellemi vezető megtestesítője maga Kossuth volt. A nagy államférfi alkotása és személye iránti elkötelezettsége megmutatkozott egy előadásában is, amelyet 1892. augusztus 12-én, a kormányzó névnapján rendezett ünnepségen, Kossuth Lajos történelmi küldetése címmel olvasott fel a kolozsvári Iparosegylet főtéri helyiségében. Felolvasásában megvédte Kossuth 48-as művét az aktuális politikai támadásoktól, tanúnak idézve Széchenyit, Deákot és az 1861-es országgyűlés Ferenc Józsefnek küldött válaszfeliratát. Ha tényként kezeljük, hogy Sándor József volt az egyesület lelke és mozgatórugója, akkor azt is kijelenthetjük, hogy Kossuth volt az ügy lelki patrónusa, az EMKE védelmező szellemi atyja.

Elbe István (Gyarapítási és Állománynyilvántartó Osztály)

Kossuth-sorozatunk további részei: Első rész, Második rész, Harmadik rész, Negyedik rész

Ostromjelenet az Egri csillagok című filmből (Várkonyi Zoltán, 1968.) A kép forrása: Egri csillagok: fényképalbum. Fotós: Inkey Tibor – Fénykép- és Fotóművészeti Tár

470 éve, 1552. október 17-én a többszörös túlerőben lévő török sereg feladta az egri vár ostromát, és elvonult Eger alól. A győzelem emlékére 2002 óta ezen a napon minden évben Az Egri Vár Napját ünnepeljük.
Az évfordulóhoz kapcsolódóan az egri várban hagyományőrző bemutatókkal, történelmi játszóházzal és tárlatvezetésekkel tisztelegnek az egykori védők és kapitányuk, Dobó István emléke előtt.
Az ostrom históriáját mindannyian jól ismerjük az Egri csillagokból, mely minden idők egyik legnépszerűbb magyar regénye, és sokunk számára felejthetetlen olvasmányélmény.
Ez a jeles nap idén összekapcsolódik Gárdonyi Géza, az Egri csillagok írója halálának 100. évfordulójával, melynek tiszteletére Gárdonyi 100 emlékévet rendeznek.
Az egri vár Magyarország egyik legismertebb történelmi emlékhelye, s maga is kultuszteremtő. Ahogy Petercsák Tivadar néprajzkutató, a Dobó István Vármúzeum egykori igazgatója fogalmaz:

Az alábbiakban az egri vár kultuszának kialakulását kísérjük végig a könyvtárunk gyűjteményeiben őrzött dokumentumokon keresztül.
Az 1552-es győzelem a magyar történelem kiemelkedő eseménye volt, hiszen a keresztény világ sorozatos kudarcai után a 16. században első ízben sikerült az óriási túlerőben lévő török főerők ellen megvédeni egy magyar várat. A török háborúk során először bizonyosodott be, hogy Szulejmán hadai sem legyőzhetetlenek.
A siker egyik forrása a védők egysége és a győzelembe vetett feltétlen hite volt. Az egri vitézek helytállását a keresztény hit is erősítette. Ez az összetartás ölt testet Dobó István és a várvédők esküjében.

Az egri diadal híre hamar bejárta Európát. A kor kiváló énekmondója, Tinódi Lantos Sebestyén már néhány héttel az ostrom után személyesen látogatott el Egerbe, hogy minél részletesebben megismerhesse a helyszínt és az eseményeket. Verses krónikájában, az 1553-ban megjelent Eger vár viadaljáról való énekében, illetve ennek tömörebb változatában, az Egri históriának summájában történelmi hitelességgel számolt be az ostrom részleteiről. Ferdinánd király ezt a művet fordíttatta le latinra Zsámboky Jánossal (Johannes Sambucus), a Bécsben élő humanistával, hogy első kézből ismerhesse meg az egri eseményeket.
A 16. század magyar történetírói, Istvánffy Miklós és Forgách Ferenc műve alapvetően Tinódi históriás énekeiből táplálkozott. Ettől az időtől számíthatjuk az egri vár kultuszának kialakulását, amelyhez hozzájárultak a következő évszázadok történetíróinak, költőinek, íróinak, festőinek, szobrászainak, zeneszerzőinek alkotásai.
Már Tinódi is említette a „vitéz asszonyokat”, de Ortelius, a korabeli német krónikaíró volt az, aki az 1396 és 1607 közötti magyar–török háborúkról szóló művében a hős egri asszonyok szerepét emeli ki a várvédelemben, mitikus alakot formálva belőlük.

Ostromjelenet az Egri csillagok című filmből (Várkonyi Zoltán, 1968). Egri csillagok: fényképalbum. Fotós: Inkey Tibor – Fénykép-és Fotóművészeti Tár

A török kiűzését követően az egri események hosszú időre feledésbe merültek. A dicsőséges 1552-es ostromot a reformkor nemzedéke fedezte fel újra. A nemzeti romantika időszakában, 1827-28-ban Vörösmarty Mihály Eger címmel írt eposzt a várvédőkről és a várkapitány hősiességéről.
Az egri vár kultuszának igazi megteremtője Gárdonyi Géza volt. Regénye, az Egri csillagok nyomán minden évben ezrek látogatnak el a várba, hogy felfedezzék az 1552-es diadal helyszíneit. Gárdonyi azonban nemcsak kultuszteremtő volt, hanem személye köré is kultusz teremtődött. Az egri vár délkeleti bástyáján lévő sírja zarándokhellyé vált. Halála évfordulóján minden évben október 30-án, megemlékezéseket tartanak itt.

Gárdonyi Géza sírja az egri várban. A kép forrása: Digitális Képkönyvtár, Jelzet: Klap. P32/118. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Király Júlia irodalomtörténész főmuzeológus, Gárdonyi szakavatott kutatója így ír erről:

Gárdonyi 1897-ben költözött Egerbe, s a vár rögtön felkeltette érdeklődését. Regénye megjelenését azonban hosszú kutatómunka előzte meg. A korabeli források közül Tinódi Lantos Sebestyén és Istvánffy Miklós műveit használta fel, járt a bécsi levéltárban, 1899-ben pedig elutazott Konstantinápolyba, hogy lássa a Héttornyot, Bornemissza Gergely börtönét.
Az Egri csillagokat 1899. december 24-én kezdte közölni a Pesti Hírlap hasábjain, ugyanez a változat jelent meg a laptulajdonos Légrády testvérek 1901-es első kiadásában. 1913-ig négy kiadást élt meg a regény, ezek szövegét Gárdonyi folyamatosan javította.

Az Egri csillagok 1901-es első kiadásának címlapja – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az Egri csillagok a valóságos 1552. évi egri ostrom eseményeinek és előzményeinek történetét dolgozza fel érdekfeszítő formában. Nem véletlen, hogy a 2005-ben megrendezett „A Nagy Könyv” – olvasásnépszerűsítő verseny – egyértelmű győztese is ez a regény lett.
Gárdonyi regényéből három színpadi feldolgozás is készült a második világháború után. Szinetár György háromfelvonásos történelmi drámáját a várvédelem 400. évfordulóján, 1952. február 23-án mutatták be az Ifjúsági Színházban (mai Thália Színház), Vámos László rendezésében.

Az Egri csillagok színházi adaptációja az Ifjúsági Színházban (1952). A képen: Szemere Vera, Kamarás Gyula, Gonda György és Kemény László – Színháztörténeti és Zeneműtár, Raktári jelzet: SZT KA 11.844

A színdarab kísérőzenéjét Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző írta, akinek hagyatékát könyvtárunkban őrizzük. A darab sikerét mutatja, hogy 185 alkalommal került a közönség elé.

Farkas Ferenc: Részlet az Egri csillagok színházi kísérőzene kéziratából – Színháztörténeti és Zeneműtár, Farkas Ferenc hagyatéka. Raktári jelzet: FF-comp. XI/22/a

A szereplőgárdából Tímár József Dobó alakítása és Mádi Szabó Gábor Bornemissza Gergelye emelkedik ki, Cecey Évát a filmrendező Várkonyi Zoltán felesége, Szemere Vera alakította.
Gergő és Vicuska életútja a filmrendezőket is megihlette. 1968-ban Várkonyi Zoltán rendezésében, Szász Endre díszleteivel és Farkas Ferenc zenéjével kétrészes játékfilm készült belőle, mely minden idők legnézettebb magyar filmje lett.

Farkas Ferenc: Részlet az Egri csillagok filmzenéjének kéziratából – Színháztörténeti és Zeneműtár, Farkas Ferenc hagyatéka, Raktári jelzet: FF-comp. XII/44/a

A filmben a korszak legnépszerűbb magyar színészei alakították a hősöket. Már az is regénybe illő történet, ahogy a két főszereplőt kiválasztották. A rendező Várkonyi Zoltán az Ifjúsági Magazinban kérte meg az olvasókat, hogy szavazzák meg a szerintük ideális szereposztást. A közvélemény-kutatást fölényesen nyerte meg Kovács István és Venczel Vera. Az ostromló török sereget a Magyar Honvédségtől kivezényelt ötezer sorkatona alakította.

A rendező Várkonyi Zoltán a színészek körében az Egri csillagok forgatásán. (Venczel Vera, Kovács István, Benkő Péter és Bitskey Tibor). Egri csillagok: fényképalbum. Fotós: Inkey Tibor – Fénykép-és Fotóművészeti Tár

1974-ben képregényformában is közölték az Egri csillagokat a Heves Megyei Népújságban, Zórád Ernő grafikusművész és Márkusz László egri újságíró közös munkája nyomán.
Az egri vár történetéhez fűződő események a festőket és szobrászművészeket is alkotásra ösztönözték. Kiemelt témájuk volt a kiváló várkapitány, Dobó István alakja, valamint a történetíróknál már említett egri nők hősiessége.
Dobó Istvánról Kovács Mihály festőművész készített 1854-ben litográfiát, mely az egri várban található Hősök termében elhelyezett Dobó-síremlék alapján készült.
Az egri nők hősiességét megörökítő legismertebb történelmi festmény Székely Bertalan Egri nők című alkotása, amely 1867-ben készült el. A következő évben az Eger és Vidéke Olvasó és Nőegylet jótékony adakozást szervezett, hogy megvásárolja a képet, majd a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán látható.
Heves megye millenniumi képének témáját is az egri vár ostroma adta, a pályázaton Körösfői-Kriesch Aladár nyerte el a megvalósítást. Festménye a Dobó István az egri nők segítségével megvédi Eger várát címet kapta és az egri megyeháza termét díszíti.
Az egri hősöknek emléket állító első köztéri szobrot a mai Dobó téren helyezték el 1907-ben. A Dobó-szobornak nevezett alkotás Stróbl Alajos műve, Dobó István mellett Mekcsey István várnagy, valamint Dobó másik oldalán harcoló, követ dobó nőt ábrázol. A szobor összenőtt a hátterében lévő egri várral, s a város szimbólumává vált.
A Dobó tér nyugati végében, a városháza előtt 1967-ben állították fel Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotását, a Végvári vitézek szoborcsoportját. 2015-ben a szobrot áthelyezték a Dobó tér szomszédságában lévő, az egykori Szúnyog közben kialakított Végvári vitézek terére.
Az egri vár hagyományainak feltárásával, megőrzésével és bemutatásával a múzeum foglalkozik, mely 1957-ben költözhetett az egri várba, 1958-ban vette fel a Dobó István Vármúzeum nevet és napjainkban is sokat tesz a kultusz ápolásáért és ébrentartásáért.
Tudományos intézményként kutatja az egri vár múltját, az ide kötődő személyiségek, mint Gárdonyi Géza munkásságát. 1982-től a Dobó István Vármúzeum lett a rendezője a végvári konferenciának, mely minden évben a 16-17. századi végvárrendszer és hadtörténelem egy izgalmas témáját vizsgálja.
1996-tól rendezi meg a múzeum minden év július végén, 2012-től pedig augusztus közepén a Végvári Vigasságok nevű történelmi fesztivált, ahol a hagyományőrző csapatok elevenítik fel a dicsőséges 1552-es ostrom krónikáját.

Ostromjáték a Végvári vigasságokon, hagyományőrző csapatok részvételével. A kép forrása: Bornemisza János Hagyományőrség Egyesület közösségi oldala

A Vármúzeum vállalta magára az évfordulós megemlékezések megszervezését is. A várvédelem 450. évfordulóján, 2002-ben koordinálta az egész éves eseménysorozatot, melyek között az egri vár kultuszát bemutató kiállítás, tudományos konferencia, a diákok számára pedig vetélkedő is szerepelt. Szintén abban az évben Eger város képviselő-testülete október 17-ét az Egri Vár Napjává nyilvánította. Ezen a napon múzeumi foglalkozások, tárlatvezetések, kézműves bemutatók várják a látogatókat, és még a restaurátor műhelybe is betekinthetnek.

A címben szereplő idézet Kossuth Lajostól származik és a hagyományok szerint 1849. március 31-én hangzott el az egri érseki palota udvarán, válaszul az ünneplő tömeg szónoklataira. (Idézi: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejétől, sajtó alá rend. Bessenyei Ferenc, Budapest,  Athenaeum, 1894, 453.)

Berecz Barbara (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Felhasznált irodalom:

• B. Papp Györgyi (szerk.): Az egri vár kultusza (Eger, 2002. szeptember 11 – 2003. március 16.) kiállításvezető, Heves Megyei Múzeumi Szervezet, Dobó István Vármúzeum, 2002.
• Berecz Mátyás: Az egri vár történeti kutatása. In: Agria, Az Egri Múzeum Évkönyve (Annales Musei Agriensis) 38., 2002, 275–281.
• Gárdonyi Géza: Egri csillagok: Bornemissza Gergely élete, regény, Budapest, Légrády, 1901.
• Forgách Ferenc: Ghymesi Forgách Ferencz Magyar historiája 1540–1572. Forgách Simon és Istvánfi Miklós jegyzéseikkel együtt, közli Majer Fidél; bévezette Toldy Ferencz, Pest, Akadémia, 1866.
• H. Szilasi Ágota: Az egri vár és hősei a képzőművészetben. In: Agria. Az Egri Múzeum Évkönyve (Annales Musei Agriensis) 38., 2002, 285–303.
• Istvánffy Miklós: Historiae de rebus Ungaricis. A magyarok történetéből, Budapest, Magyar Helikon, 1962.
• Király Júlia: A kultuszteremtő Gárdonyi In: Agria, Az Egri Múzeum Évkönyve (Annales Musei Agriensis) 38., 2002. 203–212.
• Ortelius, Hieronymus: Der Ungarischen Kriegs-Empörungen historische Beschreibung, Frankfurt am Main, 1665.
• Petercsák Tivadar: Az egri vár kultusza, In: Honismeret, 30. évf. 5. sz., 2002. 7–14.
• Petercsák Tivadar – H. Szilasi Ágota (szerk.): Az egri vár és kincsei, Eger, Dobó István Vármúzeum, 2002.
• Petercsák, Tivadar: Az egri vár: valóságos és eszmei érték. In: A hon ismerete: Tanulmánykötet a 70 éves Misóczki Lajos tiszteletére. Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei (Új sorozat 33. köt.). Tanulmányok a történelemtudomány köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Historiae), Eger, EKF Líceum K., 2006, 259–268.
• R. Várkonyi Ágnes: Az egri győzelem és Európa, In: Agria. Az Egri Múzeum Évkönyve (Annales Musei Agriensis) 38., 2002, 167–180.
• Sambucus Johannes: Rerum ad Agriam an. 1552. Anno Gestarum Narratio Ioannis Sambuci, Wienna, 1558, 797–839.
• Sugár István: Az egri vár és viadala, Budapest, Zrínyi Kiadó, 1971.
• Sugár István (szerk.): Tinódi egri históriás énekei, Eger, Gárdonyi Géza Társaság, 1974.
• Sugár István: Dobó István síremléke, Eger, Dobó István Vármúzeum, 1994.
• Sugár István: Az egri vár históriája, 3. bőv., átd. kiad, Budapest, Zrínyi, 2002.
• Szinetár György: Egri csillagok: történelmi dráma, Bratislava, DILIZA, 1967.
• Vörösmarty Mihály: Eger, Budapest, Franklin, 1895.
• Zórád Ernő: Egri csillagok: Gárdonyi Géza művének képregény-változata, feld. Márkusz László, Budapest, FourColour Hung. Kft., 2013.

1473. június 5-én, pünkösd előestéjén fejezte be Andreas Hess Budán az első Magyarországon készült könyv, a Chronica Hungarorum nyomtatását. A félezer + félszázadik évfordulón, 2023. május 27-én mutatjuk be a könyv facsimile kiadását latin és magyar nyelvű kísérőkötetével, amelyhez hangoskönyv és bor is járul.

A bemutatóig tartó időszakban heti rendszerességű sorozatot indítottunk az első magyar nyomtatott könyvről. Elsőként a Budai Krónika digitalizálását mutatja be Pohánka Xénia, a Digitalizáló Osztály munkatársa és Farkas Gábor Farkas könyvtörténész.

A sorozatban az első magyar nyomtatott könyv kultúrtörténeti hátteréről tudhatnak meg információkat az érdeklődők. Részletesen elemezzük a Budai Krónika sokáig ismeretlen 18. századi kéziratát és bemutatjuk a külföldön őrzött példányokat. A magyar nyelvű kísérőkötet ismertetése mellett neves szakemberek fognak beszélni a műről, és az újranyomtatás folyamatát is részletesen bemutatjuk jövő tavaszig.

Az annak idején elkészült, feltételezhetően kétszáz-kétszázötven Chronica Hungarorumból mindössze tíz maradt fenn a világon, ezekből kettőt őriznek Magyarországon, az Országos Széchényi Könyvtárban és az ELTE Egyetemi Könyvtárban.

A most készülő különleges kiadvány nemcsak a magyarok krónikája hasonmását, hanem annak latin szövegét, javított magyar fordítását, valamint egy, erre az alkalomra palackozott tokaji aszút, illetve a krónika szövegéből készült hangoskönyvet tartalmaz majd. Így kapcsolódik össze a bor- és a könyvkultúra: az íz, az illat és a hang, a szellemi és a lelki táplálék egy különleges reprezentatív ajándék formájában.

• 
• 
• 
• 

Avilai Szent Terézt nemcsak misztikusként, hanem kolostoralapítóként és reformerként tartják számon a katolikus egyházban – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Ha katolikus vagy egyéb felekezetű keresztény/tyén körökben, vagy csak egyszerűen érdeklődő és a témát ismerő laikusok között a keresztény misztikus-szemlélődő ima világáról beszélünk, akkor általában az első név, amely a legtöbb embernek „bevillan”, a Jézus Társasága rend alapítójának, Loyolai Szent Ignácnak a neve. Ez nem véletlen, hiszen – mint egy korábbi blogbejegyzésben írtam – az ellenreformáció idején nem kis szerepet játszó, rendjét katonás fegyelemmel vezető Inigo teremtette meg azt a misztikus-szemlélődő jellegű „jezsuita lelkiséget”, melynek hatása a mai napig érezhető – nemcsak – a katolikus egyházban. A szent Ignácról való „első” gondolat ezért jogos is valamiképpen. Azonban, ha tényszerűségre és történelmi hitelességre törekszünk, akkor valójában egy másik névnek is feltétlenül be kell „ugrania” a fejünkben a keresztény misztika kapcsán. E név birtokosa Szent Ignác női kortársa volt. Schütz Antal így kezdi és fejezi be róla szóló – tekintélyes terjedelmű – életrajzát:

1515. március 28-án született Avilában, Alonso Sanchez de Cepeda lovag és Beatriz de Ahumada hatodik gyermekeként Avilai vagy Nagy Szent Teréz, cikkünk főhőse. (A „nagy” jelzőt azért kapta, hogy megkülönböztessék a 19–20. században élt Lisieux-i Szent Teréztől, aki a „Kis szent Teréz” nevet is viseli.) Testvérei számáról megoszlanak a források, van ahol 9, máshol 11 gyerek számát említik a családban. A Szent Ignácra is jellemző, lángoló lelkű, dús fantáziával megáldott kalandvágy Terézből sem hiányzott. Első „akciója” az volt, mikor 7 évesen Rodrigo bátyjával nekiindultak a világnak, hogy a mórok földjére eljussanak. Tették ezt azért, mert korukra jellemző „tájékozott és tényszerű” irományokból úgy olvasták, hogy a mórok lefejezik a keresztényeket, és úgy gondolták, micsoda erény lenne ez számukra. Ezen útjuk csak a város széléig vezetett, ahol nagybátyjuk meglátta, majd hazavitte őket. A gyermek Teréz, miután vértanúvá válása kudarcot vallott, azt gondolta, hogy remetévé lesz. Azonban ezt a tervét sem sikerült megvalósítania, mert a gyermekeszével legszükségesebbnek tartott remetekelléket, a remetekunyhót sehogy sem tudta megépíteni. Így kénytelen volt gyermekkorában azzal beérni, hogy pajtásaival „apácásdit” játszott. Bakfiskorában előtte is új színekben, káprázatos ígéretekkel jelent meg a világ. Ezt a helyzetet édesanyja halála csak mélyítette. Az ifjú Inigóhoz hasonlóan ő is rákapott a divatos lovagregények olvasására, sőt Rodrigo bátyjával maga is írt effélét. Emellett virágzó korának megfelelően rájött, hogy szép és okos ifjú hölgy vált belőle, így viselkedése is „elvilágiasodott”. Ennek 16 éves korában az vetett véget, hogy édesapja beadta nevelésre az ágostonos apácákhoz. Az itt eltöltött idő mély hatással volt későbbi hitéletére, viszont egy súlyos betegség miatt hazakerült. Egy szentéletű nagybátyja hatására határozta el, hogy belép a karmelitákhoz, a Megtestesülés-kolostorba. Ezt édesapja nem nézte jó szemmel, ami komoly dilemmát váltott ki Terézből. Végül Szent Jeromos leveleit olvasva érlelődött meg benne végleg az elhatározás: 1533-ban megszökött otthonról és belépett az avilai Megtestesülés-kolostorba. Újoncéve után súlyosan megbetegedett, 4 napig tartó kómája miatt már temetni akarták. Ebből a betegségből ugyan felépült, de élete végéig beteges maradt. Betegsége alatt Teréz olyan lelki átalakuláson ment keresztül, amely kísértetiesen emlékeztet a Szent Ignáccal történtekre. (Szent Ignác lelki átalakulásáról egy korábbi blogbejegyzésben olvashatnak.) Erről Schütz Antal a következőképpen számol be:

A katolikus szentekre jellemző stigmák Krisztus sebeire utalnak – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Szavak mellőzésével végzett szemlélődés. Szentkép nézése által végzett meditatív elmélkedés. Ezek az imamódszerek ismerősek lehetnek sokak számára napjainkban is. Hiszen, ha valaki meg akarja ismerni a Teréz által is megélt szemlélődő lelkiséget, akkor erre napjainkban is komoly lehetőségek kínálkoznak. A sarutlan karmelita nővérek mellett a jezsuiták is rendszeresen szerveznek lelkigyakorlatokat, lelki napokat vagy előadásokat, ahol bevezetik az érdeklődőt a lelki élet ezen szeletébe. A későbbi XVI. Benedek pápaként ismerté vált Joseph Ratzinger bíboros, az általa szerkesztett A katolikus egyház katekizmusa a szemlélődő ima mint létező és a hívek számára hasznos imamód bemutatásánál Szent Terézt vette példának. Szent Teréz szemlélődő lelkivilágát nagyon jól érzékelteti A belső várkastély előszavában megfogalmazott gondolatmenet:

Hogy megértsük Szent Teréz egyházszervező munkájának jelentőségét, ismernünk kell rendjének rövid történetét. A Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária Rendje (röviden karmeliták) nevét a Palesztinában található Kármel-hegyről kapta. Az eredetileg a keleti ortodox egyház spirituális jegyeit viselő rend Szent Teréz idejében már a nyugati egyház arculatát viselte. Regulájuk Szent Alberttől származik és IV. Ince pápa erősítette meg 1247-ben. A keresztes háborúk végeztével, 1291-ben a szaracénok elűzték a karmelitákat a Szentföldről, így Európában folytatták működésüket. A testvérek élete ettől kezdve a szemlélődő-elmélkedő „irányvonaltól” egyre inkább az „apostolkodás”, például lelkipásztorkodás és tanítás felé mozdult el. A rend női ágának keletkezése V. Miklós pápához köthető, aki 1542-ben felhatalmazást adott erre a Rendhez kapcsolódó világi hívek közösségének (harmadrend) működésével együtt. Ebben az időben – a 13. századi viszonyokhoz képest – erősen meglazult a karmelitákra jellemző aszkétikus fegyelem. Szent Teréz saját kolostorát is inkább egy „zsibongó vendégházhoz” hasonlítja, ahol a – sokszor előkelő családból származó – nővérek szabadon fogadhatnak látogatókat, mintsem egy elmélkedésre és szemlélődésre alkalmas helyhez. Ilyen helyzetben történik, hogy Teréz 1562-ben elöljáróitól felhatalmazást kap egy új kolostor alapítására. Később több kolostor alapítására is felhatalmazták, mellyel egy olyan lavina indult meg, mely a mai napig kihatással van rendje és a katolikus egyház és hívei életére nézve. Teréz kapcsolatba került kora több neves hittudósával is, például Keresztes Szent Jánossal, akivel való találkozása után született meg benne a férfi rend reformjának elhatározása is. Halálakor tizenhat karmelita kolostort és háromszáz sarutlan karmelitát hagy maga mögött. Néhány a jelentősebb alapításai közül: Medina del Campo (1567), Malagon és Valladolid (1568), Toledo és Pastrana (1569), Salamanca (1570), Alba de Tormes (1571), Segovia (1574), Beas de Segura és Sevilla (1575), Villanueva de Jara és Valencia (1580), Soria (1581) és Burgos (1582) kolostora. Teréz az alapításokkal visszatért a Rend eredeti, 13. századi regulájában megfogalmazott eszményéhez, melyet saját, misztikus kegyelmeinek gyümölcseivel gazdagított. A rendházak a külső világtól elzárt résznek (klauzúra) újbóli felállításával a szerzetesek számára visszaállította a csendes elvonulás, elmélkedés és szemlélődés lehetőségét. A szegénység megélésére nagy hangsúlyt fektetett. Innen eredt rendje megreformált ágának neve: „sarutlan karmeliták”. Két jelentős újítást is hozott: bevezette a napi két közösségi együttlétet (rekreáció), és a napi kétszer egyórás belső imát (szemlélődés).

A Krisztus testét szimbolizáló eucharisztia – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Írásaiban Teréz feltárta az Istennel való egyesülés folyamatát; a belső (szemlélődő) ima útját. Ellentétben más keresztény misztikusokkal, elengedhetetlenül fontosnak tartotta a ragaszkodást Jézus emberségéhez is. Legjelentősebb négy könyve közül az első az 1562-ben először megfogalmazott Önéletrajz, melyben, mint írja, az őt elárasztó misztikus kegyelemnek és Jézus lelkében való jelenlétének élményét fogalmazta meg. A Sarutlan Karmelita Nővérek honlapján a következőket olvashatjuk ennek a munkájának keletkezési körülményeiről:

Szintén 1562-ben készül el A tökéletesség útja címmel írt könyv, melyben a kolostori rendszabályok mellett már komolyan foglalkozik a belső imával, annak megéléséhez ad gyakorlati tanácsokat. Bár meg kell jegyeznem, ezek a tanácsok közel sem olyan kiforrottak, gyakorlatiak, mindennapi élethez idomultak, mint például a 20–21. századi szemlélődés nagymesterének, a jezsuita Jálics Ferenc atyának a tanácsai, melyet a „szemlélődő lelkigyakorlatos” módszeréhez ad, többek között erről szóló könyvében. Talán Teréz idejében még ezen imamód, és egyéb meditatív jellegű gyakorlatok sokkal jobban hozzátartoztak a hitélethez és sok, Jálics Ferenc által is leírt gyakorlati módszer evidens lehetett az imádkozóknak, amiket ezért felesleges volt elmagyarázni. Olyan dolgok, amiket az észt, a rációt talán túlságosan is előtérbe toló felvilágosodásnak nevezett szellemi folyamat és az egykori Római Birodalom fénykorát idéző klasszicizmus teljesen „kiradírozott” a nyugati kultúrkör embereinek fejéből és lelkéből. Ezért a 20. században ezeket újra meg kellett tanítani. Emellett Teréz hivatkozik például Szent Ignácra is mint az imametodikákat részletesen bemutató személyre. A belső várkastélyhoz hasonlóan ebben a könyvben is egyfajta patetikus túláradással veti papírra gondolatait, sokszor ismételve a korábban leírtakat. Egy-egy új fejezet kezdeténél több helyütt olvasunk effélét:

Amor meus crucifixus est [Az én szeretetem megfeszíttetett] – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Miután megalapítja a kis avilai Szent József-kolostort, ahol az eredeti Kármel reguláját vezeti be, „élete legnyugalmasabb öt évét tölti itt”. Kolostoralapítása oly sikeres, hogy generálisa újabbak alapításával bízza meg. 1567-ben készül el négy fő műve közül a harmadik, Az alapítások könyve. Ebben a könyvben feltárja azt az utat, melyet „Isten kóborló asszonyaként” tesz meg. Alapításainak se szeri, se száma, több ezer kilométert „kóborol” Kasztíliától Andalúziáig.
Legfőbb és legtöbbet emlegetett könyvét azonban ezután, 1577-ben írja meg A belső várkastély címmel. Ezt akár még „szórakoztató irodalomként”, afféle sajátságos kalandregényként is kézbe vehetnénk, bár ahhoz kissé nehezen emészthető a mondanivalója. „Képzeljük a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna, egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás, mint ahogy az égben is sok van.” A keresztény/tyén körökben sokat vitatott stresszkezelő és elmefejlesztő módszer, a Silva-féle Agykontroll egyik oktatója, Justin Belitz ferences rendi szerzetes a következőket írja erről a „belső várkastélyáról”:

Azonban Justin atya írásához hozzá kell fűzni, hogy magában a műben nem esik szó arról, hogy Teréz valamiféle meditatív gyakorlatokat is végzett volna, és hogy bárkivel szemben is elképzel ott egy megvalósítandó viselkedésmodellt. Bár az igaz, hogy az általa leírt lelki élmények feltételezik, hogy ő azokat valamiféle – mai szóhasználattal élve – meditatív vagy kontemplatív állapotban (modern megfogalmazásban: alfa tudatállapotban) élte át. Tulajdonképpen ebben a könyvben a lelki fejlődés stációit mutatja be, s a várkastély csak „illusztrációként” szolgál ennek érzékeltetésére. Ez a csodálatos várkastély, ami nem más, mint a lelkünk világa, egy ezernyi kalandot magában rejtő épület, ahol az oda bemerészkedő különleges izgalmakban részesül. Márpedig egy Istent kereső karmelita szerzetes miért ne merészkedne be? Ráadásul lokálisan roppant egyszerűen megközelíthető, az oda vágyónak csak egy nyugodt helyre, például a szerzetesi cellájába kell bemennie. Bár a térbeli akadályok gyakorlatilag nem léteznek, mégsem olyan könnyű megjárni ezt a különleges épületet. Ha térben nem is, de sokszor jelentkeznek egyéb komoly akadályok azok számára, akik ennek a mesebeli királylányok hajlékával vetekedő várkastélynak minden zegét-zugát szeretnék bejárni. Mintha egy konzoljáték vagy szerepjáték cselekményeinek helyszínén járnánk, itt is vannak teljesítendő próbák, sőt legyőzendő szörnyek is. Ennek a kalandos várkastélynak hét „lakása” (értsd: szintje) van, melyek a lelki fejlődés különböző stációit foglalják magukban.

A belső várkastély szám szerint olyan hét lakást foglal magában, melyekből a hat külső burokszerűen öleli körül a lélek belsejét, ahol Isten lakása van. Az első lakás, az önismeret lakása, melyet az ördög gazdagon „felékesít”, még a világias gondolkodás, a hiúság csábításaival és millió szobájában „légiószám tartja ördögeit, s a gyanútlan lelkeknek ezerféle tőrt vet”. A második lakásban lévők olyanok, akik gyakorolják ugyan az imádságot, de nem kerülik a „bűnre vezető alkalmakat”. „Bizonyos tekintetben ugyan nehezebb a sorsuk, mint az előbbi osztályba tartozó lelkeké, azonban már nem forognak oly nagy veszedelemben, mint azok.” Ők már keresik az Isten társaságát, de a világias dolgok még a világ ügyei, gyönyörei és csábításai között még el-elbuknak. A harmadik lakásban a komoly próba a lelki szárazság, melyben kitartónak kell lennie az istenkeresőnek. A negyedik lelki lakásba „nem férkőznek be azok a mérges fenevadak”, melyeket az első háromban ismertetett, s ha mégis megtennék, nem veszedelmesek már a lélekre nézve, sőt inkább hasznára vannak kísértéseikkel, hiszen abból biztosan győztesen kerül ki a megkísértett. Hiszen itt már egyesült a lélek Istennel és a kísértés csak közelebb viszi őt „Szent Felségéhez”. Az ötödik lakás az „Egyesülés imája”, melyet a bábból kikelő hernyóból vált lepkéhez hasonlít. A lélek is így alakult át szép „pillangóvá”. A hatodik lakásról ír leghosszabban, ez tulajdonképpen a hetedik lakás „előszobája”. Ebben a lakásban, mivel az „Úr nagyobb kegyelmeket ad”, sokat is kell szenvedni a léleknek, hiszen „bűneik itt nagyon erősen fájnak”. Itt „elragadtatik a lélek”, „értelmi és képzeleti” látomásai vannak. Isten oly hő vágyat kelt a lélekben a másvilág után, hogy az testi életét veszélyezteti; beszél arról, hogy mily nagy haszna van az Úr e kegyelmének. Itt – Pál apostol módjára – a lélek szinte kívánja a földi halált, hogy megszabaduljon azoktól a „béklyóktól és nyomorúságoktól”, amik itt megkötözik őt. A hetedik lakást a „lelki házasság” stációjának is nevezi. A lélek itt is jobbnak tartja a „túlvilági létet” és kíván „elköltözni” oda, de az Isten szolgálata miatt szívesen „marad”.

Mit is hagyott örökségül a katolikus egyház eme lánglelkű és nagy formátumú leánya? A hitélet megreformálásához, a misztikus kereszténység alapjainak újbóli lefektetéséhez kétségtelenül legalább annyira hozzájárult, mint „Jézus katonája”, Loyolai Szent Ignác. És ha azt gondolnánk, művei csak félhomályban úszó, ódon hangulatú könyvtárak poros polcaira való afféle hangulatelemek, akkor csalatkoznunk kell ebbéli hitünkben. Ha összegezni kellene Avilai Szent Teréz irodalmi munkásságát és annak hatását, akkor ezt nagyon jól érzékeltetik Dr. Belon Gellért sorai:

Avilai (Nagy) Szent Teréz – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Irodalom:

• Avilai Szent Teréz: A belső várkastély, Budapest, Szent István Társulat 1979. (elektronikus kiadás)
• Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja, Budapest, Szent István Társulat 1979. (elektronikus kiadás)
• Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja. A belső várkastély, Budapest, Szent István Társulat, 1979.
• A katolikus egyház katekizmusa. A latin mintakiadás fordítása, Budapest, Szent István Társulat, 2002.
• Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. Július elsejétől november harmincadikáig. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból, Budapest, Szent István Társulat, 1977.
• Justin Belitz: Vallás és agykontroll? Justin Belitz ferences rendi szerzetes előadása, Budapest, Agykontroll, 1992.
• Diós István (főszerk.): Magyar katolikus lexikon, Budapest, Szent István Társulat, 1993–2014.
• Hollbach, P. H.: Szentek képtára, avagy Vizsgálata a kereszténység által tisztelt és példaképül állított személyek szellemének, magatartásának, elveinek és érdemeinek, Budapest, Kossuth, 1966.
• Puskely Mária: Akik hittek a szeretetben, Budapest, Szent István Társulat, 1979.
• A Sarutlan Kármelita Nővérek Mindenszentekről nevezett kolostorának honlapja
• Schütz Antal (szerk.): Szentek élete. Az év minden napjára. Második kiadás, Budapest, Pantheon, 1995.

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

A nagy múltra visszatekintő és a tudományos digitális szövegkódolás standardjainak kidolgozásában nemzetközi szinten vezető szerepű közösség, a Text Encoding Initiative konzorcium idén a nagy-britanniai Newcastle-ben, a patinás Newcastle-i Egyetemen 2022. szeptember 12–16. között rendezte meg éves konferenciáját, amelyen könyvtárunk képviseletében a Digitális Bölcsészeti Központ két munkatársa, Varga Emese és Kalcsó Gyula vett részt. A nemzeti könyvtár, valamint központunk fontos szerepet tölt be a hazai tudományos digitális szövegkiadások területén, többek között a dhupla.hu platformon publikált kiadásainkkal, amelyek TEI-kódolásúak, ezért a konferencián való részvételünk stratégiai jelentőségű volt.

A Newcastle University főbejárata

A konferencia első két napján a résztvevők workshopokon bővíthették tudásukat, amelyeken változatos témákban nyílt lehetőség a közös munkára. A hétfői egész napos worskhop egy olyan munkafolyamatba vezette be az érdeklődőket, amely a szövegekről készült digitális képek kezelésétől (pl. az optikai karakterfelismertetéstől) egészen a magas szintű, filológiailag szakszerű digitális kiadásig ívelt. A második napon rendezett három workshopból kettőn vettünk részt, az egyik a TEI-kiadások webes megjelenítésével, a másik pedig egy fejlett, böngészőből használható eszközzel foglalkozott, amely nem csupán digitális kiadások szerkesztésére, hanem azok szemantikus webes annotációjára is lehetőséget ad.

A konferencia üdvözli a részvevőket a King’s Hallban

A konferencia fontos részét képezték a kedd délután megtartott ún. Special Interest Group (SIG) ülések. Ezek a speciális munkacsoportok a TEI különböző fejlesztési lehetőségeivel foglalkoznak. Munkatársaink a Correspondence (levelezés), valamint Computer-Mediated Communication (számítógépes kommunikáció) munkacsoportok tagjaival folytattak megbeszéléseket az e-mailek digitális filológiai szempontból szakszerű feldolgozásával, kiadásával kapcsolatban.

A konferencia résztvevői a King’s Hallban

Kedd kora este került sor a konferencia ünnepélyes megnyitójára, amelynek keretében egy meghívott előadó, Constance Crompton mondta el nyitóelőadását. Az Ottawai Egyetem oktatója több érdekes historiográfiai projektet is ismertetett, és amellett érvelt, hogy maga a TEI-annotáció is fontos adathalmaz, amelyet a közösségnek érdemes lenne kihasználnia. Az egész konferencia tematikája (Text as Data) e kérdéskörre épült: hogyan szolgáltat az annotált szöveg kutatási adatokat a különböző tudományágak számára.
A szerdai napon két szekcióban szerepeltek az előadók rövidebb-hosszabb előadásokkal, valamint sor került a poszterbemutatókra is. Az előadások egyik fókusza az automatikus adatkinyerés volt, amelyhez egyre szélesebb körben a mesterséges intelligenciát veszik igénybe. A másik fókusz a TEI újabb igényeknek megfelelő kiszélesítése, bővítése volt. Többek között szó volt a spanyol anyanyelvűek TEI-használatáról vagy az annotáció alkalmassá tételéről a gender studies igényeinek megfelelően. Több szerdai előadás fontos témája volt a szemantikus webes TEI-felhasználás is (amely a workshopokon is fontos szerepet kapott).

Előadás az analóg kiadások szerepéről a digitális világban

A poszterszekció nagyon színes tematikát vonultatott fel. A 16 posztert az előadók egy-egy percben ismertették, majd a kiállítófalnál lehetett nekik kérdéseket feltenni a témájukkal kapcsolatban. A poszterek egy része a TEI hagyományos funkciójával, az elsősorban kéziratos források feldolgozásával volt kapcsolatos. Ezek között voltak történeti levelek, kódexek, valamint egyéb források is. Különösen érdekes volt a japán történeti kéziratos forrásokról szóló téma. A poszterek egy másik csoportja a TEI-vel kapcsolatos technikai fejlesztésekről szólt, pl. két olyan, a TEI-XML-annotációhoz használt Oxygen szoftverhez kapcsolódó, a szerkesztést megkönnyítő ún. framework fejlesztéséről, amelyhez hasonlót az OSZK Digitális Bölcsészeti Központja is fejleszt. Üde színfoltja volt a szekciónak a TEI alkalmassá tétele a Braille-írásos források annotálására. Ugyancsak megjelent a poszterek között a mesterséges intelligencia felhasználásának témája is. Szeptember 22-én, a konferencia után sor került még egy ún. virtuális poszterszekcióra is, amelynek keretében a résztvevők egy online felületen mutatták be előadásaikat.

Munkatársunk a poszterek előtt

Csütörtök délelőtt folytatódtak az előadások, továbbra is két szekcióban. Az egyikben elsősorban a born digital források TEI-feldolgozásáról volt szó. Az egész konferenciát áthatotta az a törekvés, hogy a TEI minél inkább koncentráljon a jelenkor kihívásaira, és egyre szélesebb körben legyen használatos a hagyományos források, szövegek mellett a digitális korra jellemző szövegtípusok annotálására is. Ilyen volt pl. az egyszerre több formátumban (pl. hangoskönyvként is) megjelenő szövegkiadás TEI-kódolásának a kérdéséről szóló, valamint az online fórumok kiadásával foglalkozó előadás is. A szekciók másik fő témája a HTR (Handwritten Text Recognition, azaz kézírás-felismertetés) volt, amely a konferencia egészén is nagy hangsúlyt kapott (a workshopokon, ill. a más témájú előadásokban is sokszor előkerült). A TEI szempontjából fontos téma, a nagy méretű szövegkorpuszok automatikus zónázása (a szöveg elkülönítése a képtől, a bekezdések, sorok megjelölése stb.) több előadásban is szerepelt. Tovább folytatódott az automatikus adatbányászat, valamint a szemantikus webes integráció tematikája is.

Előadás a kézírás-felismertetésről

Csütörtök délután két fontos esemény is zajlott. Elsőként a TEI-konferenciák történetében először külön szekcióként nyilvános interjú készült Lou Burnarddal, az Oxfordi Egyetem nyugalmazott professzorával, aki a TEI egyik alapítója, és a kezdetektől folyamatosan aktív tagja, az ajánlások kialakításában és fejlesztésében kulcsszerepet játszó alakja. Az interjú fontos kérdésekre terjedt ki, pl. szó volt arról, hogy Burnard hogyan képzeli el a TEI jövőjét, és milyen fejlesztési irányokat tart kívánatosnak. Erre a kérdésre azt a választ adta, hogy a TEI-nek a hagyományos filológiában (pl. kéziratos vagy régikönyves források feldolgozásában, kiadásában) betöltött vezető szerepe mellett koncentrálnia kell a modern kihívásokra is, és egyre inkább nyitnia szükséges a born digital (digitálisan született) források (pl. digitális kéziratok, internetes források, e-mailek stb.) annotálása, kiadása irányába.

Lou Burnard, a TEI egyik alapítója kérdésekre válaszol

Ezután került sor a TEI konzorcium éves találkozójára, amelynek keretében beszámoltak a Special Interest Groupok az éves munkájukról, ismertették a tisztségviselő-választások eredményeit, az új tisztségviselőket, bemutatták a konzorcium anyagi helyzetét, valamint bejelentették, hogy a jövő évi konferencia helyszíne Paderborn (Németország), és a rendezvény egyben a Music Encoding Initiative konferenciája is lesz.

A Text Encoding Initiative konzorcium éves találkozója

A péntek délelőtti szekciók újabb izgalmas témákat kínáltak a résztvevőknek, valamint sor került egy szoftverbemutatóra is. A hagyományosabb témák mellett szó volt a TEI nyelvészeti célú felhasználásáról, born digital források kódolásáról, a TEI-fájlok adatbányászatáról, továbbá elméleti kérdésekről is. Ezen a napon is több előadásban előkerült a mesterséges intelligencia (pl. a témamodellezés) és a szemantikus web kérdésköre.

Előadás a témamodellezésről, a mesterséges intelligencia egyik felhasználási lehetőségéről

A négy szoftverbemutató a TEI-vel kapcsolatos fontos munkafolyamatokhoz, feladatokhoz kapcsolódott. Az első forráskiadáshoz használatos segédeszközt mutatott be, amely a konferencia ugyancsak állandó témájának számító ún. IIIF-feldolgozott képeket tud kezelni. A második a TEI-kiadások webes megjelenítéséhez használható szoftveregyüttest demonstrált. A harmadik a konzorcium egy fontos közös projektjének, az új fordítófelületnek a bemutatása volt, amelynek segítségével újabb nyelvekre fordítható a TEI Guidelines. Az utolsó bemutató workshop keretében is megismert online szerkesztőfelületet (LEAF-Writer) ismertette, amelynek segítségével entitáskezelés és szemantikus webes összekapcsolás is lehetséges.

Bemutató egy TEI-kiadás szemantikus annotációját is lehetővé tevő szerkesztőfelületről

Péntek délután a konferencia záróakkordjaként sor került egy érdekes problémafelvető előadásra, amely az ún. tonális nyelvek hangtani jellegzetességeinek a lehetséges TEI-kódolásáról szólt.
A Digitális Bölcsészeti Központ munkatársai sokat profitáltak a konferencia-részvételből, az új ismereteken és jártasságokon túl fontos szakmai kapcsolatokat építettek, együttműködési lehetőségeket egyeztettek, mindez pedig hozzájárul a központban folyó mindennapi digitális filológiai munka naprakészen szakszerű folytatásához.

A konferencia teljes programja. 
Az előadások egy részének az anyaga.

Varga Emese – Kalcsó Gyula (Digitális Bölcsészeti Központ)

A Magyar Fürdőszövetség 2010 októberében rendezte meg először a magyar fürdőkultúra napját, azóta minden év októberének második szombatján ünnepeljük. A hagyományteremtő kezdeményezés célja a magyar fürdők népszerűsítése, illetve az egyetemes és a magyar fürdőtörténet megismertetése volt. Méltán emlékezünk meg fürdőinkről, hiszen Magyarország területe geotermikus adottságai alapján a világon egyedülálló minőségű és mennyiségű termálvízkészlettel rendelkezik.
A Kárpát-medence gazdag ásvány- és termálvízkészletét már az ókori Pannóniában is sokoldalúan használták, majd a fürdőkultúra hagyományai a középkorban és a későbbi korokban is fennmaradtak, de a társadalmi és politikai folyamatok hatására változáson mentek keresztül. A kiépített infrastruktúrájú fedett vagy szabadtéri fürdők napjainkban komoly turisztikai értéket képviselnek: a gyógyturizmus és wellnessturizmus közkedvelt célpontjai.

• 
• 

Könyvtárunk Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára gyűjteményében számos olyan nyomtatvány található, amelyek segítségével bepillanthatunk a fürdők világába. A magyar fürdőkultúra napja alkalmából a téma kapcsán a tár kevésbé ismert nyomtatványai közül szemezgetünk…

• 
• 

A 18. század végén még leginkább a gyógyulást remélők keresték fel a fürdőket, mivel az orvosok nagyon gyakran folyamodtak ahhoz, hogy a beteget a legkülönfélébb nyavalyákkal irányítsák a gyógyvizes fürdőkbe. Eleinte a csodatevő fürdőhelyekről szóltak a történeti leírások, majd egyre precízebb tudományos munkák, könyvek, folyóiratok foglalkoztak a savanyú, vasas, savóforrás, ércesvíz, és más fürdők jótékony hatásaival. 

• 
• 

Később a fürdőhelyeket már nem kizárólag egészségügyi szempontok miatt keresték fel.
A fürdőhely a társadalmi érintkezés intézménye is volt. A gyógyturizmus, a víz és a fürdés jótékony és pihentető hatásai mellett a kulturális kínálat, a közösségi programok is vonzották a vendégeket. A XIX. század végére kialakult a fürdőszezonok szórakoztató rendezvénysorozata. Jellemzően még a kisebb fürdőhelyeken is zenekar játszott az ivókutaknál, a hétvégékre táncestélyt rendeztek. Egyes fürdők a helyi „vigalmi bizottsággal” is egyeztették programjukat. Mások igényes prospektusban mutatták be erősségeiket, amelybe a „szórakozás” kiemelten is beletartozott.

• 
• 
• 

1863-ban felmérések alapján minősítették az ország területén található fürdőket és 30 első osztályú fürdőt találtak a még több másodosztályú mellett. Ez a környező országok viszonylatában nagyon kedvező eredménynek számított.

• 
• 

Az előkelő fürdőhelyek a vízzel kapcsolatos szolgáltatások mellett az épület egészére: a belső terekre és a fürdőt körülvevő zöld terület, park rendezettségére is nagy hangsúlyt fektettek.

• 
• 

Az 1907-ben alakult Országos Népfürdő Egyesület, amelynek vezetősége látva, hogy számos fürdő működik ugyan az országban, de ezekhez csak a tehetősebb társadalmi rétegek férhetnek hozzá, célul tűzte ki a fürdési lehetőség kiterjesztését és a tisztálkodás fontosságának, betegségmegelőző szerepének hangsúlyozását, tagtoborzással, összefogással minél több népfürdő létrehozását. Néhány évvel később, a Tanácsköztársaság propagandagépezete, az alkoholizmus elleni és munkavédelmi felvilágosító népnevelő munkán túl a tisztaság, a fürdés mellett is kampányolt, kiemelve, hogy „A tisztaság fegyver a járványok ellen” […] „Tiétek a fürdő, fürödjetek!”

• 
• 
• 

A fürdők közötti konkurenciaverseny fontos része volt a hírverés, a reklám változatos formáinak kihasználása.
Ügyes reklámfogással a Pöstyénfürdőn működő Palace Hotel és Irma-fürdő a korabeli doktorok jóindulatát szerette volna elnyerni annak a tiszteletjegy-meghívónak a kiküldésével, amely számos kedvezményt biztosított a szolgáltatások kipróbálására buzdítva. Tapasztalva a felsorolt impozáns körülményeket, az orvosok minden bizonnyal szívesen ajánlották az intézményt betegeiknek.

• 
• 

A Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár a ponyvagyűjteményében (a ponyvanyomtatványok ponyván vagy ponyvasátor alatt árusított korabeli népszerű kiadványok) több olyan darab is található, amelynek a végére a nyomtatvány tartalmához semmilyen módon nem kapcsolódva különféle fürdők reklámszövegét, reklámversét vagy akár énekelhető kupléját nyomtatták. A csalogató szövegekben visszatérő elem a külföldi fürdők áraihoz képest a magyar fürdők kedvező árának és közelségének a hangsúlyozása. (A bárándi juhászok szomorú-víg története vagy elvitte az ördög/ Fürdő-kuplék; Csokonai Vitéz Mihály hirneves poétának csalhatatlan jövendölései a magyar nép számára 1821-től 1910-ig/A tenkei fürdő)

• 
• 

A fürdőéletben erőteljes változást hozott, hogy az 1920-as években népszerűvé vált és elterjedt a strand intézménye. A fürdéssel egybekötött pihenés, szórakozás szélesebb rétegek számára vált elérhetővé.

• 
• 

Lenge öltözetű fürdőruhás hölgyek jelentek meg a strandokat hirdető reklámanyagokon és a filmvásznon is.

• 
• 
• 

A 19. század végétől a 20. század közepéig tartó időszakának magyarországi fürdőéletéről bővebben olvashatnak  korábbi – gazdag képanyaggal illusztrált – blogbejegyzésünkben.

Felhasznált irodalom: 

• Jusztin Márta: „Utazgassunk hazánk földjén!” A belföldi turizmus problémái a két világháború között. In: Korall, 26. évf. (2006. nov.) 185–208.
• Lövei-Kalmár Katalin: A fürdőélet átalakulása Magyarországon a 20. században a társadalmi, politikai változások tükrében.  In: Berecz Anita; Gál Máté; Péterffy Gergely (szerk.): Vörös és fehér. Társadalmi-politikai átmenetek Északkelet-Magyarországon a 19-20. század fordulójától, Eger, Eszterházy Károly Egyetem Líceum Kiadó, 2020, 177–192.  
• Magyar fürdőalmanach, szerk.: Kiss Veronika, Nagy Zoltán, Budapest, Magyar Fürdőszövetség 2003.

Elbéné Mester Magdolna (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Gózon Gyula (1885–1972) színész, operettbonviván, énekes és füttyművész, kabarészínész, színházszervező, zsánerszínész, filmszínész és a valósággá váló színpadi szerelem egyik szimbóluma 50 évvel ezelőtt, 1972. október 8-án hunyt el.

• 
• 

Leginkább talán az úgynevezett „régi magyar filmekből” emlékezünk rá, természetesen az 1930-as évekből, s később egész 1964-ig bezárólag, mert hisz a korai némafilmekben is szerepelt 1914-ben és 1916-ban. De talán sokunknak még személyes élménye is van a Nemzeti Színházból, ahol sok-sok éven át játszott, 1935-től élete végéig.

• 
• 

Most színpadi pályájának a kevésbé ismert, korai időszakát villantjuk föl, jórészt a Színháztörténeti és Zeneműtár gazdag anyagának segítségével.

Gózon Gyula mint füttyművész?

Valóban, Gózon nagyszerűen fütyült, egész kis futamokat „játszott”, méghozzá a színpadon, az előadás részeként, kimondottan neki írt szerepekben. „Jaj, Gózon?! – gyönyörűen fütyült” – mondta egyszer nagyanyám, ki 1902-ben született, s hallotta még eredetiben a rászabott szerepben is… Pedig, ha meggondoljuk, az utcán vagy a társaságban való fütyülés nem volt annyira „szalonképes”. „Mit fütyülsz, mint egy suszterinas?!” – mondták kissé rosszallóan még néha nekem is az öregek, s az iskolában egyenesen tilos volt fütyülni.
De Gózon ebbéli tudományáról egy korabeli anekdota is fennmaradt, még 1914-ből:
Kálmán Imre Kis királyban című operettjében mint címszereplő, művészi fütyülésével is megörvendeztette a közönséget és művésztársait is. Bár az egyik irigy, a darabban épp nem játszó pályatárs rossz tréfával próbálkozva előtte citromot kezdett szopogatni s Gózonnak összefutott a nyál a szájában. A fütty hirtelen abbamaradt, de az éles szemű Mérei Adolf rendező észrevette, s eltávolította a csínytevőt, így sikerrel fejeződött be az amúgy nagyon népszerű szám. (Zozó, a táncosnő Berky Lili volt.)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nagyvárad után, a Népopera mellett először Nagy Endre kabaréjában kezdte pályafutását, ilyen jellegű szerepeit, majd többek közt az Apolló Kabaréban is játszott. Az 1912-ben felépített Apolló Mozi később mozi-varieté lett, majd 1915-ben alakult át kabarévá.

• 
• 

S most képzeljük szemünk elé a keskeny, gömbölyű fénykör közepére, amint a reflektor rávilágít megnyerő alakjára, rokonszenves arcára. Az Apolló Kabaré új műsorában a Dal a fecskéről szóló számot énekelte, melynek dallamát Emőd Tamás szövegére Marthon Géza szerezte.

S ugyanitt, a Paradicsommadár címet viselő kis operettben, vagy inkább zenés bohózatban, melynek zeneszerzője Buday Dénes, szövegírója pedig Kőváry Gyula volt, kiemelkedő szerephez jutott Gózon különleges tehetsége:

Az egyik darabban pedig, szintén az Apollóban, A futóbetyárban – Kún László zenéjével és Emőd Tamás szövegével – Csehó Pista beszédes néven szerepelt.
A többi sikeres operettszerep mellett a talán a legnevezetesebb operett, a Böském főszereplője, „Muskát György” / „Gyuszi” már nemcsak mint szerelmes partnerével, hanem immár élete társával, Berky Lilivel, akit végül 1917-ben vett feleségül, 1919. január 31-én megnyitja a Muskátli Kabarét, a megbukott Modern Kabaré helyiségében, a Csengery utcában. Művészeti vezetője az író, Lengyel István lett, szcenikai vezetője pedig Gonda István. Az irodalmi kabaré vállalkozása sajnos kérészéletűnek bizonyult. Már 1920 elején bezárt. Pedig az akkori tudósítás szerint kiállta a tűzpróbát, az első előadásokat nagy sikerrel, telt házzal játszották.

Ma már nehéz lenne rekonstruálni a kezdeti sikert, az előadások hangulatát, színvonalát, még ha elolvassuk a színházi lapok, főként a Színház és Divat lelkes és részletes beszámolóit is.
Fénykép se nagyon maradt fönn az előadásokról, egy valami viszont igen, mondhatjuk, írásban és képben, mely mára már igazi különlegesség és remekmű is egyúttal:

Major Henrik: Megnyílt a Muskátli Kabaré. 1919. Plakát. PKG. 1919/63. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Gózon több más, talán még ma is ismert operettben fellépett, mint például a Katonadolog című háromfelvonásos operettben, melynek zenéjét Zerkovitz Béla komponálta, szövegét pedig Béldi Izor írta. Bemutatója szintén a Népoperában volt, 1913. október 25-én.

• 
• 
• 
• 

 A jellegzetes, egyedülálló magyar operett kapcsán pedig – a Lehár nyomdokain elinduló Kálmán Imrét kiemelve – megjegyzendő:

S mint mondottuk, Gózon Gyula egyik legnevezetesebb szerepe Gajáry István modern magyar operettjében volt, mint Muskát György, a festő. Partnere pedig nem más, mint a címszereplő, Böske, azaz Rázsó Domokos örmény tejnagykereskedő szépséges leánykája – Berky Lili.

• 
• 
• 
• 
• 

A Böském című háromfelvonásos operettet (írta: Szomory Emil. Zenéjét Mérei Adolf verseire Gajáry István szerezte, és maga a dalszövegíró Mérei Adolf rendezte.) 1914. március 14-én mutatták be a Népoperában. Az eredeti, kéziratban fennmaradt és a rendező bejegyzéseit viselő szövegkönyv, és a fennmaradt korabeli hangfelvétel segítségével felidézhetjük Gózon Gyula jellegzetes orgánumát, énekes előadásmódját az operettnek, s mondhatjuk, ennek a korszaknak egyik legismertebb dalával. Közben képzeljük magunk elé az 1910-es évek, a versszövegben említett jellegzetességeit, az el-elvétve felbukkanó autómobilok közt a két ló vontatta fém, kicsit rombuszalakú szeméttároló kocsit, és a még viszonylag újnak számító találmányt, egy gramofont, mely éppen lejátssza nekünk a régi, különleges anyagból készült sellak lemezen lévő dalt.
E blogbejegyzés címében szereplő versidézet egy korabeli természeti–technikai–energiatörténeti érdekesség, jelenség, szenzáció lenyomata, vagyis az 1911-es nevezetes, Dél-Erdélyben bekövetkezett kissármási gázkitörés, melyről a korabeli pesti napilapok is részletesen beszámoltak. Ezekkel a szavakkal vezette fel későbbi szakvéleményét a legnagyobb magyar geológus, Lóczy Lajos.

• 
• 
• 
• 

A nevezetes dalszöveg rövid prózai bevezetés után így hangzik:
Gyuszi, Muskát György festő – Gózon Gyula:
Akinek az Isten hivatalt ad, annak észt is ad hozzá. Akinek az Isten egy Böskét ad, az nem megy a szomszédba egy kis huncutságért.

Gajáry István: Böském. Operett. Bemutató: Népopera, 1914. március 14. Gózon Gyula mint Muskát György festő énekli „A Marcsa, Julcsa, Klári” kezdetű, vagyis a „Böském, én kis üdvöském” dalt – Színháztörténeti és Zeneműtár, HUB1 HN 43.811a. In: YouTube

További felvétel, melyben a dal második része hiányzik, de Berky Lili szövege szerepel, Nádor Jenő énekével hallgatható meg a Kiss Gábor Zoltán Gyűjtemény oldalán.

 Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Kossuth Lajos életének majdnem felét hazájától távol, emigrációban töltötte, ennek ellenére – látszólag paradox módon – kultusza itthon nemhogy fakult volna, hanem intenzív módon erősödött. Személyét még életében a szentek imádatával rokonítható kultikus áhítat övezte. Ennek az áhítatnak tükrözői könyvtárának azon kötetei is, amelyeket a száműzetés évei alatt ajándékba kapott. Különösen igaz ez a Magyarországról küldött, vagy egy személyes látogatás keretében átadott magyar, illetve magyar vonatkozású kiadványokra. A kiegyezés légköre sokakban felszabadította azt a gátat, amely addig megakadályozta őket abban, hogy Kossuthtal felvegyék a kapcsolatot. Az agg kormányzó könyvtára élete utolsó két évtizedében jelentős mértékben gyarapodott olyan kötetekkel, amelyeket szerzőik a nagy államférfi iránt érzett tiszteletük jeléül ismeretlenül is megküldtek neki. A köteteket lapozgatva az a benyomásunk támad, hogy a Ferenc József-i birodalomban, ha valaki valamit alkotott, azt „hódoló tisztelettel” igyekezett megküldeni Magyarország volt kormányzójának.
Kossuth halála után torinói könyvtára – végakaratának megfelelően – egyben őrzött gyűjteményként az Országos Széchényi Könyvtárba került. Születésének 220-ik évfordulója kapcsán, az elkövetkező hetekben könyvtárának olyan darabjait mutatjuk majd be, amelyek apró alkotóelemei ennek a gigantikus kultusznak.

Így hangzott Kossuth távirata, amelyet az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület 1885. április 12-én, a kolozsvári Redutban tartott alakuló közgyűlésére küldött. Ebből a rövid szövegből is kitűnik, hogy az „Appenineken bolygó vén kárpáti sas” – miként Sándor József nevezte – élénk érdeklődéssel és aggodalommal figyelte a Magyarországon zajló politikai eseményeket, a magyarság és a nemzetiségek helyzetének alakulását a Kárpát-medencében. Idejekorán felismerte, hogy a krími háborúk nyomán, az Osztrák–Magyar Monarchia bábáskodása mellett létrejövő új nemzetállam, Románia azonnal aspirálni fog Erdélyre. Az újonnan alakult kis ország lényegében bel- és külpolitikája tekintetében is nagyon ügyesen ki tudta használni, és a maga hasznára fordítani az orosz és osztrák–magyar nagyhatalmi érdekek egymásnak feszülését.

A Redute épülete Kolozsváron, ahol 1885. április 12-én az alakuló ülését tartotta az EMKE. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A magyar politikai elit jóformán csak 1916. augusztus 27-ének éjjelén ocsúdott fel, hogy nemzetiségi politikája és nemzetstratégiája tekintetében téves úton haladt. Kossuth e tárgyban Herman Ottóval két levelet váltott. (l. Kossuth L. – Herman O.-hoz Erdély elrománosodásról 1877. márc. 22. és 1877. máj. 30. OSZK Kézirattár) Habár Kossuth okfejtésének voltak politikailag téves következtetései, azonban Erdély elvesztésének reális veszélyét már 1877 kora tavaszán, az orosz-török háború előestéjén felismerte. A levélváltás közvetlen előidézője, a Szathmáry György által egy évvel korábban elindított Hunyadi-mozgalom volt, amely helyi szinten – Hunyad megyében – próbálta a közművelődés eszközével megállítani az elrománosodás folyamatát. Kossuth Szathmáryék törekvésével elviekben egyetértett, de a gyakorlati kivitelezését gyengének és szervezetlennek találta. Mindenképpen egy átfogó – egész országrészre kiterjedő – jól megszervezett mozgalmat képzelt el. Ezért fogadta örömmel, és sietett üdvözölni az EMKE megalakulását. Ruttkayné Kossuth Lujza erre így emlékezett vissza Kossuth halála után egy évvel:

Az öröm kölcsönös volt, és az EMKE alapítói részéről is kifejezésre jutott. Sándor József, az egyesület alapító-titkára, az EMKE első rendes közgyűléséről írt jelentésében ezt így fogalmazta meg:

Az EMKE titkára, az alapítás pillanatától kezdve igyekezett Kossuthot az egyesületet érintő ügyekről tájékoztatni. Az 1885. augusztus 31-én tartott szerveződő közgyűlést követően a volt kormányzónak, mint az egyesület hazájától távol élő alapító tagjának hivatalos tájékoztatót küldött: 

Az EMKE levele Kossuth Lajoshoz, Kolozsvár 1885. november 19. – MNL OL R 90. 6584.

Sándor József a levél bal felső sarkába, az egyesület bélyegzője alá, egy nemzetiszínű szalagcsokorba kötött virágot tűzött, és a nyomaték kedvéjért odaíratta: „Erdélyi gyopár (Az egyesület jelvénye).” (A levél nem Sándor József kézírása, valószínű, hogy a hivatalos forma betartása és az olvashatóság miatt azt az egyesületi írnokkal íratta.) Az egyesület titkárának precizitására vallott a csatolt mellékletekhez küldött kísérőjegyzék is, amelyben röviden, pontokba szedve vázolta az EMKE addig elért eredményeit, felsorolva a már megalakult és az alakulóban lévő fiókszervezeteket.

Itt érdemes említést tenni arról, hogy a Kossuth-hagyaték 1894-ben több részben került a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárába. A levelek és a nyomtatványok szakszerű elkülönítése nem történt meg. Jelenleg a levelek jelentős része a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (MNL OL), míg a nyomtatványok (könyvek, hírlapok, kisnyomtatványok) az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) találhatók. Kossuth könyvhagyatékában jelentős számban találhatók levelek, és a levéltári Kossuth-fondban is szép számmal fedezhetők fel nyomtatványok. Az itt felsorolt 8 db kisnyomtatvány I-gyel jelölt darabja, az EMKE első alapszabálya, a levelek mellett maradt a Kossuth-fondban. A III-IV. tételszám alatt felsorolt nyomtatványok sem az MNL OL-ban sem az OSZK-ban nem lelhetők fel. A II. jelölésű tétel az OSZK-ban a Kossuth 1240, míg az V-VIII. szám alatt felsoroltak a Kossuth 1242. szám alatt találhatók. A nemzeti könyvtár tehát nem rendelkezik az I-es, a III-as és a IV-es tételszámú nyomtatványokkal, a VI-VIII. tételszámokból pedig csak Sándor József jóvoltából a Kossuth-könyvtárban található egy-egy példány.

Tájékoztató az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesületről – Törzsgyűjtemény (A II. tételszámú küldemény. Sándor József jelölése a jobb felső sarokban.)

Visszatérve a Kossuthnak küldött levél tartalmára. A hivatalos felsorolást érdekfeszítő olvasmánnyá alakítja az egyesületi titkár lendületes stílusa. Kiérződik a tenni vágyás és ügybuzgalom, amely Sándor József munkásságát az EMKÉ-nél betöltött tisztségei során mindig is jellemezte. Ugyanezzel a lendülettel fogalmazta meg néhány hónappal később az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület felhívását A nemzethez. Ez a kiáltvány a kész programot és a cselekvési tervet is tartalmazta. A nyolc oldalas felhívásban, a levélben felsorolt tizenhat pontot már jelentősen kibővítve találjuk. Az első oldalon Kép az erőről és a feladatokról címmel olvashatjuk a titkári jelentést, amely az egyesület 1886. augusztus 29-én tartott első rendes közgyűlésén hangzott el. Itt Sándor József Kossuthra hivatkozva üzent a kétkedőknek és türelmetlenkedőknek:

Sándor József, az EMKE titkára. Az EMKE tisztségviselőinek arcképcsarnoka. In: Emléklap az EMKE 1888. augusztus hó 19-20-án Brassóban tartott közgyűlésére. Előzéklap – Törzsgyűjtemény

Folytatjuk…

Elbe István (Gyarapítási és Állománynyilvántartó Osztály)

Kossuth-sorozatunk további részei: Első rész, Második rész, Harmadik rész; Ötödik rész