Az 1848–49-es szabadságharc emlékművei – Vízakna

2020. július 23. 09:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 19. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Négy nap dörgött az ágyu
Vízakna s Déva közt,
Ott minden talpalatnyi
Földet vér öntözött.

Petőfi Sándor: Négy nap dörgött az ágyu… (Debrecen, 1849. február 10–15.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

1849. február 4-én Vízaknánál Bem József erdélyi serege súlyos vereséget szenvedett, maga a vezérőrnagy is megsebesült. A Piskiig tartó folyamatos visszavonulásban többször megütköztek a császári csapatokkal és a román felkelőkkel. A vízaknai csatatéren több mint 300 honvéd esett el, akiket a román felkelők, a végtisztesség megadása nélkül, öltözetüktől megfosztva egy elhagyatott mély tárnába, a Nagyaknába dobtak.

1_vizaknai_csata_p05_022.jpg

A vízaknai csata. Képeslap, Budapest, Divald Károly, 1896–1905. Piarista képeslapgyűjtemény – Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: P5/22 – Magyar Digitális Képkönyvtár

Vízakna, ez a Nagyszebentől mindössze 18 km-re fekvő kis bányaváros a XIX. században fokozatosan a Monarchia egyik népszerű fürdőhelyévé alakult át. Ezen a területen már a rómaiak is sót bányásztak. A kitermelést időnként a betörő víz akadályozta meg. Később az így kialakult magas sókoncentrációt tartalmazó tavak köré, a pihenni és gyógyulni vágyók kényelmére fürdőházakat, panziókat és gyógyszállót építettek.

1880-ban a helyi plébános, Bakk Endre kezdeményezésére a temetetlen hősöknek méltó megemlékezést és síremléket terveztek. Február 4-én requiemet tartottak az elhunytak lelki üdvéért, majd szeptember 26-án a hamvak felett, a Nagyakna peremén felszentelték az elesett honvédek közös sírját. Október 3-án a parkosított és vasráccsal körülvett sírhelyen felavatták a honvédek kőből faragott síremlékét.

3_vizakna_honved_emlek_v_1212.jpg

Vizaknai honvédemlék. Képeslap – Plakát- és Kisnyomtatványtár Jelzet: V 1.212

A honvédemlék pontos leírását és feliratát Bakk Endrének az emlékmű felavatásának alkalmából kiadott könyvében olvashatjuk:

Az emlék négy méter magas. (Felső része: 2 m és 9[0] cmeternyi szürke szépen kicsiszolt gránit kőből van. A talapzata 80 cmeternyi magasságra kemény másféle kőből. – Tetején pedig mintegy 30 centimeternyi magas feszület diszeleg.)
Az emlék első lapján következő felirat van aranyozott betükkel bevésve:

EMELTETETT
A HAZA ALKOTMÁNYA ÉS SZABADSÁGA
VÉDELMEZÉSÉBEN A VIZAKNAI CSATÁBAN
BEM JÓZSEF TÁBORÁBÓL
1849 FEBR. 4-KÉN ELVÉRZETT 349 HONVÉD
EMLÉKÉÜL
KIK KÖZÜL MINTEGY 300
A SZEMBEN LEVŐ SÓAKNA ÜREGÉBE
HÁNYATOTT BE


EMELTÉK
A HON EGYES HŰ FIAI ÉS LEÁNYAI
MDCCCLXXX

Az 1848-49-iki szabadságharc alatti események Vizaknán. Összeszerkesztette szentkatolnai Bakk Endre, Budapest, 1880. 231. – Törzsgyűjtemény

4_cimlap.jpg

Az 1848-49-iki szabadságharc alatti események Vizaknán című kötet címlapja – Törzsgyűjtemény

1890. július 3-án hatalmas felhőszakadás következtében az aknák beomlottak és a mélyből feltörő víz hat honvéd holttestét hozta a felszínre a fürdővendégek nem kis megrökönyödésére és ámulatára. A csodát az okozta, hogy a halottak testét a só teljes mértékben konzerválta. A hat honvédet megfelelő tiszteletadás mellett az emlékmű háta mögött temették el és az egyéves évfordulóra egy újabb felirat került az emlékoszlopra:

A
SZEMBEN LÉVŐ SIRBAN
NYUGOSZNAK 1890.
JUL. 3-IKI NAGY FELHŐ-
SZAKADÁSKOR A NAGY-AKNÁBA
BEÖMLÖTT VÍZ ÁLTAL
FELSZINRE HOZOTT
HAT HONVÉDNEK
41 ÉV ALATT
EL NEM SENYVEDT
TETEMEI.

Szentkatolnai Bakk Endre: A vizaknai aknasirból kiszállt honvédek. In: 1848–49. Történelmi Lapok, 1. évf. 7. sz. (1892. ápr. 15.), 66. – Törzsgyűjtemény

5_nagy_akna_es_a_honved_emlek_vu_1890.jpg

A Nagy-Akna és a Honvédemlék. In: Vasárnapi Újság, 37. évf. 33. sz. (1890. aug. 17.) 532. – Elektronikus Periodika Archívum

Az esetből újkeletű mondák születtek, kutatók orvostudományi és földrajzi értekezéseket írtak.  Rákosi Viktor tömör megfogalmazásában:

„Ágyudörgés közt szálltak alá, égdörgés közt kerültek újra vissza. Földi harc volt, mely őket a föld alá juttatta, égi harc volt, mely őket ismét a föld szinére hozta!”

Szentkatolnai Bakk Endre: A vizaknai aknasirból kiszállt honvédek. In: 1848–49. Történelmi Lapok, 1. évf. 7. sz. (1892. ápr. 15.) 66. – Törzsgyűjtemény

6_konig_henrik_honvedtetem_tort_lapok_1894.jpg

Dr. König Henrik professzor az egyik honvédtetemet boncolja. In: 1848–49. Történelmi Lapok, 3. évf. 3. sz. (1894. feb. 1.), 25. – Törzsgyűjtemény

Az emlékmű Trianon utáni sorsáról keveset tudunk. Ha Murádin Jenő elpusztult emlékművekről összeállított repertóriumát vesszük alapul, akkor a történetet egy mondattal lezárhatjuk. Az emlékművet a közhatalom-változás után lerombolták. (A megsebzett szobor. Elpusztult vagy megsérült erdélyi magyar emlékművek repertóriuma, Kolozsvár, Kriterion, 2008. 114. )
De ez változat kevéssé valószínű. Inkább elképzelhető, amit Polcz Alaine gyermekkoráról írt visszaemlékezésében olvashatunk. Az írónő az 1920-as években kisgyerekként és később is többször nyaralt Vízaknán a rokonoknál. Nem kutatott különösebben az események után, ezért a leírásai pontatlanok és a helyszínek is keverednek, a Nagyakna- (később Honvéd-) tavat például a Thököly-tóval cseréli fel, és itt írja le a vízből fölbukkanó honvéd tetemek esetét. Ezért nagyon valószínű, hogy az általa megnevezett Thököly-oszlop is valójában a honvéd emlékmű volt.

„A Thököly-tónak a partjára építettek egy emlékművet még az első világháború idején, az volt a Thököly-oszlop. Már nem nagyon tudtunk közel menni hozzá, mert a bányatavaknak a pereme is folyton omlott, folyton változott, és az emlékmű a víz szélére került, nem engedtek odáig. Aztán mikor utoljára voltam ott, néhány éve, addigra beomlott a tóba az emlékoszlop is.”

Polcz Alaine: Gyermekkorom, Budapest, Jelenkor, 2018. 174. – Törzsgyűjtemény

Nagy valószínűséggel ez egyszer nem a hatalomváltás, hanem a hanyagság és a természet ereje okozta az emlékmű pusztulását.
Vízaknán ma már csak két jel emlékeztet 1849 vérzivataros napjaira. A Petőfi-emléktábla annak a háznak a falán, ahol költő az ütközet előtti napokban megszállt, illetve egy kopjafa, amelyet a csatában elhunyt hősök emlékére állítottak 2010. március 15-én a református templom kertjében. 

7_petofi_emlektabla_vizaknan.jpg

Petőfi-emléktábla Vízaknán. A kép forrása: Csedö Attila blogja

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.; 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr9916041444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.