Erzsébet királyné szobrok – Kolozsvár. 2. rész

2020. november 26. 08:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 33. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

1901. június 16-án, vasárnap a Fellegvárra vezető Erzsébet sétautat ellepték az ünneplőbe öltözött hölgyek és urak. A szoboravatás eseményén az előkelőségek közül részt vett gróf Béldi Ákos főispán, Szvacsina Géza polgármester, Ferencz József unitárius püspök. Pontban 11 órakor a Polgári Dalegylet előadásában felcsendült a Szózat. Az ünnepi beszédet Haller Károly miniszteri tanácsos, a szépítő egylet elnöke tartotta. Beszéde végén lehullt a lepel a szoborról. A koszorúzást és az Oltár a Fellegváron című, erre az alkalomra írt vers elszavalását követően, Haller Károly átadta a szobrot Szvacsina Géza polgármesternek, aki dícsérőleg beszélt az egylet elnökének az emlékhely kialakítása körül végzett munkájáról.

„Dr. Haller Károly megilletődve köszönte meg a polgármesternek a figyelmet, kijelentvén, hogy az alkotásoknál a munkában lelkes buzgalommal működött az egylet jegyzője, Kuszkó István is.”

[Kuszkó István]: Az Erzsébet szobor leleplezése. In: Ellenzék, 22. évf. 135. sz. (1901. jún. 17.), 2. – Törzsgyűjtemény

Mivel a Kuszkó István által szerkesztett Emlékkönyvben szóról szóra az Ellenzék hasábjain megjelent beszámolót olvashatjuk, ezért feltételezzük, hogy a névtelen tudósító nem más, mint a szépítő egylet jegyzője, aki mellesleg a marosvásárhelyi Kossuth-szobor felavatásáról is tudósította az Ellenzék olvasóit. (Lásd 30. rész)

1_erzsebet_szobor_leleplezese.jpg

Az ünneplő közönség. In: Emlékkönyv Haller Károly működéséről, [szerk. Kuszkó István], Kolozsvár, Ajtai Ny., 1906. IX. t. (A kép alatti évszám helyesen: 1901) – Törzsgyűjtemény

Most már Kolozsvár polgárai, ha egy kis sétára és pihenésre vágytak, választhattak a Sétatér vagy az Erzsébet sétaút között, és ezt a gyakorlatban meg is kellett tenniük, mert a Szamos a folyóvizek természetéből adódóan mindenkit döntés elé állított. A Fellegvár keleti feljárójánál volt ugyan egy fa szerkezetű, fedeles gyaloghíd, amelyet Németek pallójának neveztek (korábban a várban lakó császári katonák használták, ha gyorsan be akartak érni a városba megrendszabályozni a lázadó magyarokat), ám a sétálni vágyóknak ezt használni kitérő lett volna.
Az emlékhely kialakítását követően sürgetővé vált tehát, hogy a Sétateret összekössék az Erzsébet sétaúttal. A Városszépítő Egylet az új híddal kapcsolatban több ajánlatot is bekért, majd ezek közül a fővárosi Schlick gépgyárnak egy 35 méter hosszú, 1,5 méter széles, egynyílású hídra vonatkozó tervét fogadta el.
A Kis-Szamoson átívelő új gyalogos hidat 1902. augusztus 21-én adták át a forgalomnak, és az emlékhely részeként, természetesen Erzsébet királynéról nevezték el.

„Dr. Haller Károly felkérte a várost, hogy a Szamosparton az Erzsébet gyaloghíd két oldalán lévő rozoga területet, melyen a környék sertéseinek volt kedvenc tanyája, rendeztesse, kerítéssel lássa el és parkiroztassa. Ez meg is történt. S most a híd által az Erzsébet-út és Fellegvár egy testet képez a Sétatérrel. Hajdan évente 4–5 száz ember alig kereste fel a Fellegvárt. Most, mióta az összekapcsolás létre jött, évente az eladott 4 filléres jegyek szerint, átlag 25–30 ezer sétáló, üdülő és a város szépségeiben gyönyörködő egyén tesz ide kirándulást. Kolozsvárt alig fordul meg idegen, a ki fel ne sétálna ide és az nagyon érthető, mert 5 percnyi sétába kerül a 400 méter út megtétele, mely után már 50 méter magasról nézheti az alant elterülő város és vidék képét.”

Emlékkönyv Haller Károly működéséről, [szerk. Kuszkó István], Kolozsvár, Ajtai Ny., 1906., 187–188. – Törzsgyűjtemény

3_kolozsvar_latkepe.jpg

Kolozsvár látképe az Erzsébet sétaút tetejéről. (Előtérben a favázas Nyári Színkör, a magyar némafilmgyártás hőskorának első helyszíne.) In: Emlékkönyv Haller Károly működéséről, [szerk. Kuszkó István], Kolozsvár, Ajtai Ny., 1906. X. t. – Törzsgyűjtemény

Az emlékhely kevesebb mint két évtizedig maradt sértetlen. Az impériumváltást követően Stróbl Alajos alkotását eltávolították a talapzatáról. Asztalos Lajos, a várost ismerő kiváló helytörténész szerint 1940-ben, a második bécsi döntést követően helyreállították az emlékművet, hogy aztán négy évre rá, az újra berendezkedő román közigazgatás ismét eltávolítsa Erzsébet királyné szobrát. (Asztalos Lajos: Kolozsvár – közelről. I. köt. Kolozsvár, Stúdium, 2015. 95.)
Az 1960-as években jelentős mértékben átalakították a Fellegvár környékét. Teljesen felszámolták a Sáncalja szegénytelepét, a sétautakat rendezték és a folyamatos talajcsúszásokat, suvadásokat egy vízelvezető rendszer kiépítésével próbálták megakadályozni, ezzel védték a domb aljába épített tömbházakat is, a Fellegvár tetejére pedig az 1970-es évek elején szállodát építettek. Az elmaradó állagmegóvások, javítások viszont megtették hatásukat. A sétautak ismét pusztulni kezdtek. Különösen az a rész, ahol a mai napig fellelhető az Erzsébet királyné emlékmű talapzatának maradványa.

A 2010-es évek elején a kolozsvári Erzsébet-szobor helyreállításának ügye körül felpezsdültek az események. Ezt legjobban az erdélyi, különösen a kolozsvári online magyar sajtó oldalain keresztül lehet(ne) dokumentálni.
Egyrészt 2012-ben a kolozsvári evangélikus püspökség udvarában felavatták Stróbl Alajos szobrának másolatát, amelynek mintáját a Miskolcon őrzött eredetiről vették le. Másrészt még a szoborállítás lázas készülődésének időszakában meglepő helyzet állt elő:

„[…] az EMNT [Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács] még 2011 júliusában kezdeményezte, hogy a legendás hírű osztrák császárnő és magyar királyné egykori mellszobrának mását állítsák vissza eredeti helyére. Néhány hét múlva váratlan módon került elő a mindenki által ellopottnak hitt eredeti Sissi-szobor, a műalkotásra véletlenül bukkant rá a Kolozsvári Szépművészeti Múzeumban Gergely Balázs régész, az EMNT alelnöke.
Stróbl Alajos műalkotása meglehetősen rossz állapotban vészelte át a kommunizmust, golyónyomot is visel, így előkerülése lényegében nem változtatott az EMNT tervén”

Felavatták Sissi mellszobrát Kolozsváron. In. Krónika online, 2012. május 13.

5_erzsebet_kirne_kolozsvar_ma.jpg

A Kolozsvári Szépművészeti Múzeum alagsori raktárából előkerült eredeti szobor. Forrás: Előkerült Erzsébet királyné eredeti kolozsvári mellszobra. In: archivum2.szabadsag.ro, 2011. szept. 29.

Egészen friss hír az, hogy Kolozsvár vezetésének komoly tervei vannak a Fellegvár rehabilitációjával, amely magába foglalná az Erzsébet királyné emlékmű eredeti állapotának rekonstrukcióját is. Érdemes elolvasni az erről szóló híradást: Papp Melinda: Visszakerül méltó helyére a kolozsvári Erzsébet-szobor a Fellegvár helyreállítása során. Krónika online, 2020. nov. 6.

6_erzsebet_krine_masolat_kolozsvar.jpg

A miskolci szoborról készített másolat. Forrás: Előkerült Erzsébet királyné eredeti kolozsvári mellszobra. In: archivum2.szabadsag.ro 2011. szept. 29.

A blogposzt megírásához készülve, hetekkel ezelőtt lementettem a Szabadság c. kolozsvári lap archívumából az ide vonatkozó képeket, azzal, hogy majd hivatkozok a forrásra is. Sajnos jelenleg az oldal nem elérhető. Csak remélni tudom, hogy ez egy átmeneti szerverhiba. A fenti eset is rávilágít arra, hogy mennyire sérülékenyek a világhálón őrzött tartalmak, és mennyire fontos azok rendszeres mentése. Erre a komoly kihívásra készül az OSZK webarchiválási projektje. (A szerző megjegyzése)

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek:
1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.; 31. Marosvásárhely 2.
Erzsébet királyné-szobrok: 32. rész: Kolozsvár 1.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr6216299660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása