Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat második részében munkatársunk, Szebelédi Zsolt egy, a Régi Nyomtatványok Tárában őrzött, az üstökösökről szóló 17. századi művet mutat be.

A korábbi előrejelzések szerint ezekben a napokban részesei lehettünk volna egy pazar égi látványosságnak, a C / 2019 Y4 ATLAS nevű üstökös ugyanis a csillagászok szerint április végén és május elején szabad szemmel is látható lett volna az éjszakai égbolton. Sajnos azóta a legújabb megfigyelések alapján az üstökös széthullott, így ezúttal le kell mondanunk erről a nem mindennapi élményről, ami sokak számára okozott szomorúságot.

Az Atlas üstökös elképzelt látványképe még a szétesés előtt

Ez azonban nem lett volna mindig így: az üstökösök ugyanis a csillagos ég nem szívesen látott vendégeinek számítottak évezredeken keresztül. Feltűnésük az égbolton a történelem kezdete óta inkább félelemmel és rettegéssel töltötte el az embereket. Az újkorig úgy gondolták, hogy az üstökösök a földi csapások (aszály, háborúk, járványok) okai vagy legalábbis hírnökei. Ez a babonás hiedelem a tudományos csillagászat fejlődése révén csak nagyon lassan halt el, és nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a Föld bizonyos szegletében még manapság is ugyanúgy félelemmel tekintenek ezekre a csodálatos égi objektumokra.

Az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárában számos csillagászati témájú nyomtatvány található. Ezek közül különösen érdekes Jacob Schnitzler Disputatio astronomica de stellis erraticis extraordinariis seu cometis… (A különleges bolygócsillagokról vagy üstökösökről szóló értekezés…) című latin nyelvű munkája RMK III. 2097/1. péld. (an 3351730) jelzet alatt található, ez ugyanis kifejezetten az üstökösökkel foglalkozik.

Jacob Schnitzler Disputatiójának 1659-es kiadása – Régi Nyomtatványok Tára / RMK III. 2097/1. péld.

A szebeni születésű Jacob Schnitzler (1636–1684) Wittenbergben folytatta tanulmányait, ahol 1658. október 14-én avatták magisterré és 1661-ben lett a filozófiai kar tanára. 1663-ban tért vissza Szebenbe, és 1668-ig a város gimnáziumának igazgatója volt, majd ezután haláláig Nagydisznódon működött lelkészként. Wittenbergi évei alatt számos, az egyetemi vizsgák keretében megrendezett nyilvános vitán (disputatio) vett részt elnökként, amelynek egyik nyomtatott emléke a fent említett csillagászati munka.
A Disputatio jelentős részében Schnitzler más szerzők üstökösökre vonatkozó elméleteit ismerteti, helyenként azonban cáfolja ezeket. E cáfolatok során sok esetben igen „modern”, a mai tudásunkhoz közelebb álló álláspontra helyezkedik. Elég itt csak arra utalnunk, hogy éles kritikával szembehelyezkedik azzal az arisztotelészi gondolattal, hogy az üstökösök nem égi, hanem légköri jelenségek, és vizsgálatuk nem a csillagászat tárgykörébe tartozik. Úgy gondolta, hogy az üstökösök nem a légkörben, hanem a Hold felett helyezkednek el, és körmozgást végeznek. Ez utóbbi állítása pedig Kepler azon elméletével vitatkozik, hogy az üstökösök egyenes vonalú mozgást végeznek.
Schnitzler a számos, tudományos szempontból a mai tudásunkkal megegyező, vagy ahhoz közel álló állítása mellett egy kérdésben teljesen a wittenbergi hagyományokat követte, az üstökösöket baljós előjelnek tekintette. Hogy pontosan megismerjük álláspontját, a leghelyesebb, ha közvetlenül a Disputatio szövegéből idézünk:

Schnitzler tehát nem tudott elszakadni attól a babonás szemlélettől, amely az üstökösöknek a a különleges jel szerepét tulajdonította. Pedig már a híres magyar humanista polihisztor, a katolikus püspökből unitáriussá lett Dudith András is egy teljes értekezést szánt annak cáfolatára, hogy az üstökösök bármiféle földi csapást képesek lennének előre jelezni.
Schnitzler egyedül azzal a hiedelemmel száll szembe, mely szerint az üstökös megjelenése egyenesen kiváltó oka a földi csapásoknak. Ahogy ő maga írja:

Ma már a művelt emberek tisztában vannak vele, hogy az üstökösök sokkal inkább érdekesek és szépek, mint veszélyesek. Noha úgy tűnik, hogy 2020 májusában ezúttal le kell mondanunk e nem mindennapi égi jelenség megcsodálásáról, de mindenkit arra biztatok, hogy amennyiben lehetősége nyílik rá, félelem nélkül gyönyörködjön a következő, szabad szemmel is látható égi vándorban az éjszakai égbolton.
Jacob Schnitzler műve magyarul is teljes terjedelmében olvasható az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai által publikált kötetben: „Üstököst látni”: Az 1680. évi üstökös művelődés- és tudománytörténeti emlékei. szerk. Farkas Gábor Farkas, Szebelédi Zsolt, Varga Bernadett, Zsoldos Endre, Bp., MTA Könyvtár és Információs Központ–Jaffa Kiadó, 2017. (Lichniae ex Bibliotheca Academiae Scientiarum Hungaricae).  

Szebelédi Zsolt (Régi Nyomtatványok Tára)

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész