Rákóczi-emlékek – Zombor

2021. január 14. 08:55 - nemzetikonyvtar

Alcím: Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 38. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről. Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A délvidéki város életét 1802-ben két fontos esemény befolyásolta jelentős mértékben: átadták a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc-csatornát, amellyel ezen a szakaszon megkönnyítették a kereskedelmi célú vízi közlekedést, illetve Zombort jelölték ki az egyesített Bács-Bodrog megye székhelyének. A Duna menti település ezt követően erőteljes fejlődésnek indult.

1_zombor_latkepe_z_596.jpg

Zombor látképe. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Z 596.

A kereskedelem megélénkülése és a közigazgatás kibővítésével járó hivatalnokréteg megerősödése magával hozta a kulturális élet fellendülését is. A fejlődés a városkép alakításában is megmutatkozott: új épületek, parkok és terek születtek. A városgazdák nem titkolt vágya volt, hogy a terek felékesítésével a délvidéki városok közül Zombor büszkélkedjen majd a legtöbb köztéri szoborral. Közadakozásból az országban elsőként itt állítottak önálló emléket aradi vértanúnak. A város híres szülötte, Schweidel József tábornok szobrát 1905-ben leplezték le a vármegyeháza előtti téren. (L. a sorozat 13. részét.) Zombor polgársága ezzel is bizonyította, hogy a település városi jellegének kialakítása érdekében kész áldozatot hozni.

„Alig fél esztendeje országszerte ünnepeltük dicső emlékű nagyfejedelmünket, II. Rákóczi Ferencet abból az alkalomból, hogy porladó hamvait a magyarság örömujjongása közben végre haza hoznunk sikerült. A nemzet minden fia a nagy halott koporsója mellől felbuzduló hittel, hazafias reménységgel tekintett a jövőbe s megindult a mozgalom, hogy II. Rákóczi Ferenc emlékét szobrokban megörökítsék.”

II. Rákóczi Ferenc szobra Zomborban. In. Magyarország, 14. évf. 129. sz. (1907. máj. 31.), 5. – Törzsgyűjtemény

A délalföldi városok: Szeged, Nagykikinda és Zombor, egymással versengve fogtak bele a nagy feladatba. Az első két város ráadásul még azzal is büszkélkedhetett, hogy vasútállomásaikon néhány percre megállt a hamvakat szállító vonat. Zombor azonban most is első szeretett volna lenni.

2_zombor_madartavlatbol_z_577.jpg

Zombor madártávlatból. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Z 577.

1906-ban megalakult a városban a Bács-Bodrog Megyei Irodalmi Társaság, amely december 16-án tartott első díszközgyűlését Rákóczi emlékének szentelte. Az itt fogant elhatározást gyorsan tett követte, egy rendkívüli közgyűlésen határozatba foglalva elfogadták az elnökük, Vértesi Károly indítványát, mely így szólt:

„A Schweidel emléktáblán kívül, a Schweidel-szobor városunkban az egyedüli történelmi emlék, melyet hazafias ünnepélyek alkalmával körülállunk, hogy ott hazaszeretetre buzdítsunk, a hazafias oltárról erőt merítsünk. A magyar hazafiságnak állítsunk még egy oltárt. Oltárból soha sincs sok. Emeljünk szobrot II. Rákóczi Ferenc, dicsően vezérlő és egy szívvel – egy lélekkel választott Fejedelemnek, aki hazánk szabadságáért és függetlenségéért fejedelmi vagyonát áldozta fel s meghalt számkivetésben, boldogtalanul […] Szeged és Nagykikinda megmozdult már, hogy tegyen, adjon, a millió hold földért néhány talpalatnyi tért. A példaadó jóban legyünk mi harmadik, esetleg elsők itt az alföldön, melyet szintén megdobogtattak a kuruc katonák lovainak patái. […] Indítványozom: Országos gyűjtéssel emeljen a Bács-Bodrog Megyei Irodalmi Társaság szobrot II. Rákóczi Ferencnek!”

Emléklapok II. Rákóczi Ferenc zombori szobrának leleplezésére. Szerk. Dömötör Győző, Zombor, Bittermann Ny., 1912. VI–VII. – Törzsgyűjtemény

1907. január 26-án már megalakult a szoborbizottság, melynek elnökéül természetesen Vértesi Károlyt választották. Az elnök első ténykedései közé tartozott, hogy megszerezte a Schweidel-szobor alapjában megmaradt 1322 koronát, és megkérte a belügyminisztérium engedélyét az országos gyűjtéshez. A pénz lassan gyűlt, 1910 őszén megközelítőleg 20 ezer korona állt rendelkezésre, ezért a bizottság úgy határozott, hogy lemond arról a tervéről, hogy Rákóczi emlékét lovasszoborban örökítse meg. (Csak így volt esély arra, hogy Szegedet megelőzzék.) Ugyanakkor az már biztosnak látszott, hogy az ország első egész alakos Rákóczi-szobra Zomborban fog állni. A bizottság pályázatot hirdetett, amelyre 12 művész küldte be ajánlatát. Ezek közül Jankovits Gyula pályatervét fogadták el. A szobrászművésszel már 1910 decemberében szerződést kötöttek, amelyben a mester vállalta, hogy 18 ezer koronáért elkészíti a műalkotást és a talapzatra tervezett három domborművet is.
A bizottságnak viszonylag hamar és egyetértésben sikerült kijelölni a szobor helyét. A Budapesti Hírlap 1909. október 12-i számában már ismertették is a helyszínt. A választás a régi városmag szélén elhelyezkedő Jókai térre esett.

3_jokai_ter_p_9_65.jpg

A Jókai tér Zomborban. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Piarista. Jelzet: P 9/65.

„A zombori Rákóczi-szobor bíráló-bizottsága, Vértesi Károly elnöklésével megtekintette Jankovics(!) Gyula Zombor számára rendelt Rákóczi-szobrának mintáját. A bizottság egyhangú véleménnyel állapította meg, hogy az emlékmű sikerült alkotás, a mintát átvette s a bronzbaöntésre való engedelmet megadta. A szobrot Zombor főterén állítják fel a jövő év tavaszán, országos ünnepség keretében.”

Rákóczi-szobor Zomborban. In. Pécsi Közlöny, 18. évf. 186. sz. (1911. szept. 7.), 4. – Törzsgyűjtemény

4_emleklapok_1912.jpg

Jankovits Gyula: II. Rákóczi Ferenc szobra. In. Emléklapok II. Rákóczi Ferenc zombori szobrának leleplezésére. Szerk. Dömötör Győző, Zombor, Bittermann Ny., 1912. 1 t. – Törzsgyűjtemény

1912. június 9-én, vasárnap nagyszabású ünnepség keretében leplezték le Zomborban II. Rákóczi Ferenc szobrát.

„Az ünnep fényét emelte bácskai bérmaútján levő dr. Csernoch János kalocsai érsek, aki előző napon Szabadkáról Zomborba jővén, teljes főpapi díszben nagy és fényes segédlettel tartotta vasárnap délelőtt 9 órakor az ünnepi nagymisét. […] – 10 órakor – impozáns gyönyörű, festői látványt nyújtó menetben vonult föl a közönség, illetve a vidéki küldöttségek és helybeli notabilitások serege a Jókai-térre, a szoborhoz. Az elhelyezkedés után a kaszinói dalárda Erkel Himnuszát énekelte, utána Vértesi Károly, a szoborbizottság elnöke tartotta megnyitó beszédét, majd pedig Márki Sándor történetíró és kolozsvári egyetemi tanár tartotta klasszikus szépségű Rákóczi-beszédét. Beszéde végén lehullott a szoborról a lepel és nyomban fölhangzott az iparos dalárda éneke. Ezután következett az ünnep legkiemelkedőbb programpontja, amelyért magáért érdemes volt az ünnepségen részt venni. Jászai Mari, a Nemzeti Színház nagynevű tragikája elszavalta Dömötör Pál nyugalmazott zombori járásbíró, országos nevű költőnek ez alkalomra írt, lelkekbe kapó ünnepi ódáját. […] Az óda után Huber »Szabadság-dal«-át énekelte az iparos dalárda. Ezután a szoborbizottság elnöke átadta a szobrot Hauke Imre polgármesternek, mire a szobornak a díszes koszorúk egész sorozatával való fölékesítése következett.”

A zombori Rákóczi-szobor leleplezése. In. Mohács és Vidéke, 31. évf. 25. sz. (1912. jún. 16.), 4. – Törzsgyűjtemény

5_vu_59_25_1912_06_23_510.jpg

II. Rákóczi Ferenc szobra Zomborban. In. Vasárnapi Újság, 59. évf. 25. sz. (1912. jún. 23.), 510. – Elektronikus Periodika Archívum

A szoboravatás külön kuriózuma volt, hogy az eseményt mozgóképen is megörökítette Bosnyák Ernő helyi nyomdász és amatőr filmes. A felvételt jelenleg a belgrádi Filmarchívumban őrzik. Filmtörténeti jelentőségét Kalapis Zoltán méltatta a Bácsország folyóirat hasábjain (Rákóczi-szobor a zombori Jókai-téren. In. Bácsország, 2003. 7–9. sz., 80–85.). Az ünnepi eseményt 250 terítékes díszebéd zárta a Vadászkürt szálloda éttermében. A meghívott vendégeknek nem kellett messzire gyalogolniuk, mert a szálló épülete szintén a Jókai téren állt. A dualizmus korának bevett szokása szerint az első pohárral itt is a királyt éltették és kicsit sem tartották bizarrnak, hogy alig egy órával előtte Márki Sándor professzor még a Habsburg elnyomásról szónokolt.

6_vadaszkurt_szallo_p_9_72.jpg

A Vadászkürt szálloda a Jókai téren. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 9/72.

Jankovits Gyula műalkotása Rákóczi Ferencet levett süveggel, fejedelmi pózban ábrázolta uralkodói jogarral a kezében. A szobor magassága 2,82, míg a talapzaté 3,6 méter volt. A művész a talapzatra helyezett domborművekre Rákóczi életéből vett jeleneteket mintázott. Az egyiken a kurucok hadát, a másikon az ónodi országgyűlést, míg a harmadikon Rákóczit Rodostóban jelenítette meg. A maradandó emléknek tervezett mű mindössze hét évig állhatott a Jókai téren. A szerb csapatok 1918 novemberében szállták meg Zombort. A trianoni döntést meg sem várva eltávolítottak minden magyar feliratot és emlékjelet, így a Schweidel-szoborral egy időben Jankovits Gyula alkotását, II. Rákóczi Ferenc szobrát is.

7_rakoczi_zombor_z_621.jpg

Rákóczi szobra a Jókai téren. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Z 621.

A szobrok több mint tíz évig raktárban porosodtak, nem tudni, hogy milyen állapotban. Megmentésükre mutatkozott némi esély, bár a korabeli információk elég hiányosak. 1930-ban a Szombori Újságban (az újságnak egy száma sincs meg a magyar nemzeti könyvtárban!) két rövid közlemény jelent meg:

„Hősök emlékműve. A szombori tartalékos tisztek egyesületének kérelmére a képviselőtestület jogügyi bizottsága elhatározta, hogy II. Rákóczi Ferenc és Schweidel József ércszobrainak darabjait átengedi a kérvényező egyesületnek, amely a Szomborban nyugvó hősi halottak temetői emlékművét önteti meg azokból. [1930. nov. 22.] Városi közgyűlés. II. Rákóczi Ferenc és Schweidel József szobrait a hősi halottak részére emelendő emlékmű céljaira kiadja. [1930. dec. 6.]”

Az idézet (másodközlés) forrása: Schweidel József. 1849. október 6 – 1999. október 6. az aradi golgota 150. évfordulója. Összeáll. Cirkl Rudolf, Zombor, 1999, 20. – Törzsgyűjtemény

Ugyanakkor a Kis Újságban ezt olvashattuk:

„A szerbek által megszállt Zombor városa ajánlatot tett Bajának az ottani Rákóczi- és Schweidel-szobor megvásárlására. Az ügyet most tárgyalja Baja város kisgyűlése és egyhangúan a szobrok Bajára hozatala és megvásárlása mellett döntött.”

Bajára kerül a zombori Rákóczi- és Schweidel-szobor. In. Kis Ujság, 43. évf. 291. sz. (1930. dec. 23.), 8. – Törzsgyűjtemény

Ez alapján úgy tűnt, a szobrok sorsa jó irányt vett.

„A Zomborból menekült és Baján letelepedett magyarok már évek óta mozgalmat indítottak, hogy Rákóczi és Schweidel József 48-as tábornok zombori szobrait, amelyeket a Délvidék megszállása után az új hatóságok leemeltettek talapzataikról és elraktároztak, kikérjék a jugoszláv hatóságoktól és Baján állítsák föl a város főterén. Lörincz György dr., Zombor utolsó magyar polgármestere, aki most bajai ügyvéd, beadványt intézett a város törvényhatóságához, hogy tegye meg ebben az irányban a szükséges lépéseket. A közgyűlés felhatalmazására Vojnics, most már Borbiró Ferenc dr. polgármester megbízta Nikolics József dr. zombori ügyvédet, az ottani városi képviselőtestület tagját, hogy folytassa le a tárgyalásokat a szobrok kiadására. Az év elején Nikolics dr. a siker reményében terjesztette elő indítványát a zombori közgyűlés elé és abban a bajaiak kérésének teljesítését kérte. Már úgy látszott, hogy az indítványt megszavazzák, mikor fölállott a tartalékos tisztek egyesületének megbízottja és bejelentette, hogy egyesülete igényt tart a szobrok bronzanyagára, mert abból akarja elkészíttetni néhai Petár király emlékművét. Szavazásra került a sor és a bennszülött képviselőtestületi tagok a szerb anyanyelvűekkel együtt Nikolics dr. javaslata mellett foglaltak állást, de kisebbségben maradtak. A közgyűlés után Nikolics dr. tárgyalásba bocsátkozott a tartalékos tisztekkel és azt az ajánlatot tette nekik, hogy a szobrokat a bronzanyag árának készpénzben való kiegyenlítése ellenében szolgáltassák ki. Az egyesület az ajánlatot elfogadta, mire Baja város törvényhatósága megszavazta a megváltáshoz szükséges összeget. Közben Zomborban egy csoport kísérletet tett a szobrok megcsonkítására, szerencsére azonban nagyobb, helyrehozhatatlan kárt azokon nem okoztak. Belgrádból történt beavatkozásra most megtörtént az intézkedés a szobrok elszállítására. Baja városának közönsége kegyelettel várja a nemzeti függetlenség bronzba öntött hőseinek megérkezését.”

Rákóczi- és Schweidel-szobrok útja Zomborból Bajára. In. Budapesti Hírlap, 51. évf. 190. sz. (1931. aug. 23.), 16. – Törzsgyűjtemény 

8_baja_fotere_p_8_10.jpg

Baja főtere. [Ide tervezték felállítani a zombori szobrokat.] Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 8/10.

Valami okból kifolyólag a látszólag sínen lévő ügy mégis vakvágányra futott. A szobrok nem indultak el Bajára. Azonban néhány év múlva még élt a remény.

„Négy-öt évvel ezelőtt mozgalom indult meg Baján, […] amelynek az volt a célja, hogy Zomborból Magyarországra hozzák II. Rákóczi Ferenc és Schweidel József aradi vértanú szobrát. A két szobrot a megszállás után a szerbek eltávolították helyükről és most ott hevernek a szerb hadviseltek egyesületében. A mozgalom azonban abbamaradt és nem történt semmi éveken át. Most, hogy a kormányzó felhívása folytán a magyar társadalom szobrot készül emelni II. Rákóczi Ferencnek, a zombori két magyar szobor ügye ismét napirendre került. Bácsbodrog vármegye kisgyűlésén Medveczky Károly érdeklődött a két szobor iránt, Fraknóy Mihály árvaszéki elnök pedig felvetette azt a gondolatot, hogy vissza kellene szerezni a két szobrot a megszállott Zomborból. Ezt a két szobrot, hír szerint a zombori szerb hadviseltek egyesülete hajlandó is volna ugyanannyi mennyiségű bronzanyag ellenében visszaadni, miután ott a Nagy Fejedelem és Schweidel szobrából összeolvasztás útján a szerb hősi halottak szobrát akarják megcsinálni. Fraknóy indítványozta, hogy ebben az ügyben keressék meg a kormányt és diplomáciai úton tegyék meg a lépéseket a két zombori szobor visszaadása érdekében.”

A zombori Rákóczi és Schweidel szobrokat haza akarja hozatni Bács megye. In. Magyarország, 41. évf. 206. sz. (1934. szept. 13.), 6. – Törzsgyűjtemény

A fent idézett két újságcikk alapján olybá tűnik, hogy a Rákóczi- és a Schweidel-szobor az 1930-as évek közepén még megvolt, de az is elképzelhető, hogy csak a magyar felet hitegették a tárgyalásokon. Mai szemmel nem igazán érthető, hogy a látszólag egyszerűnek tűnő ügy miért jutott kétszer is holtpontra. Sajnos ez időtől a szobrok sorsa ismeretlen, nagy valószínűséggel a magyar szempontból értékes műalkotásokat bronzanyaguk miatt, újrahasznosítás céljából beolvasztották.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr616386828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása