„Biciklizik itt mindenki”. A kerékpár századfordulós plakátokon

2020. május 09. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 5. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat ötödik részében munkatársunk, Szarka Anita, a Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményének kerékpáros vonatkozású plakátjaiból válogatott.

A koronavírus-járvány és a szép tavaszi idő sok embert csábít, vagy éppen kényszerít arra, hogy inkább biciklivel menjen dolgozni, bevásárolni, ugyanakkor a kerékpársport rajongói ebben az évben kénytelenek lemondani a legendás verseny látványosságáról. Elmarad a Giro d’Italia országúti kerékpáros körverseny és persze annak első három szakasza, a Grande Partenza, ami az eredeti tervek szerint május 9-én Budapesten rajtolt volna. Kárpótolni nem tudunk senkit, de szerény vigaszként, a sportág rajongóinak és érdeklődő olvasóinknak összeállítottunk egy plakátválogatást a kerékpársport hőskorszakából, amikor a biciklizés első reneszánszát élte hazánkban.

pkg_1914e_378.jpg

Wennerberg B. Attila kerékpárok... Attila kerékpárművek Részv. társaság. Dresda, Teplitz, Budapest, [ante 1914]. Plakát. Jelzet: PKG.1914e/378 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Digitális Képkönyvtár

A 19. század végén az atlétika és a lovassportok voltak népszerűek, elfogadottak hazánkban. Elsősorban az arisztokrácia körében kialakult hagyományok és szabályrendszerek határozták meg, hogy ezen sportokat hogyan, milyen feltételekkel gyakorolhatják az arra érdemesek. Az 1880-as években jelent meg az ezt a hagyományt egyértelműen felrúgó sport: a kerékpározás.
A „vasparipa” általánosan ismert közlekedési és sporteszközzé vált Magyarországon, ahol a középosztály, a városi polgárság megerősödésével lehetőség és igény is volt egy olyan sportolási formára, mely elérhető, a szabadba csábít, könnyen megtanulható és nem igényel túl nagy anyagi áldozatot.
Az első feljegyzett kerékpáros Kosztovich László volt – legalábbis ő ezt állította magáról –, aki 1879-ben Angliából hozatott magának kerékpárt. A következő év tavaszán már biciklitúrát szervezett barátaival Budapestről Gödöllőre. 1881-ben pedig megalapították a Budapesti Vasparipa Egyesület Előre sportklubját. A 19. század utolsó két évtizedében számos egyesület, iskola jött létre a sportág növekvő népszerűségével egyenes arányban, mint például az 1893-ban alakult Budai Kerékpár-Egylet, a Hunnia Magyar Bicikli Klub-, vagy az 1896-os alapítású Condor Kerékpár-Egylet. Rendszeresek lettek a versenyek Budapesten és vidéken, hamarosan felvetődött az igény egy nemzeti szövetség megalakítására. Így 1894. május 3-án megalakult a Magyar Kerékpáros Szövetség.

pkg_1914e_335.jpg

A temesvári „Velocitas” kerékpár-egyesület által saját versenypályáján 1899. évi május hó 22-én rendezendő Országos Pünkösdi Verseny sorrendje, 1898. Plakát – Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: PKG.1914e/335 – Digitális Képkönyvtár

1896, a Millennium éve, a kerékpározás szempontjából is kiemelkedő, hisz ekkor adták át a Millenniumi sporteseményeknek helyt adó Millenáris pályát a Csömöri úton, amely Európa egyik legrégibb, ma is álló kerékpáros versenypályája.

A versenysorozat 6. versenyén már nők is indulhattak, ami hatalmas szenzáció volt. Így írtak róla a Sport-Világ augusztus 2-i számában:

„három sportlady, Bernát Olga, Bernát Nina, valamint Schenker Teréz állt rajthoz, és nem csupán pompás iramukkal, hanem remek toalettjükkel is emlékezetessé tették a napot. Világos selyem derék, sötét, bő térdnadrág volt a bátor úttörők dresse, és bátran mondhatni, hogy nem rosszul festettek.” 

Sport-Világ, 4. évfolyam, 1896. augusztus 2. – Törzsgyűjtemény

Olyannyira nem, hogy a kerékpárt népszerűsítő plakátok, hirdetések, rendre hölgyeket tüntettek fel a termékek népszerűsítéséhez, bár hazánkban a közvélemény nemcsak egészségtelennek, hanem nőietlennek, sőt egyenesen szemérmetlennek, tartotta a női kerékpározást. Nyugat-Európában a 90-es években már elfogadott és megszokott látvánnyá vált a női kerékpáros, amikor idehaza még nagy feltűnést keltett egy kerekező, nadrágot viselő nő.

pkg_1914e_221.jpg

Magyar Ruggyantaárúgyár R. T. Budapest. Continental-Pneumatic a legjobb gyártmány, [ante 1914] Plakát. Jelzet: PKG.1914e/221 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Digitális Képkönyvtár

A forgalmazók és gyártók, iskolák versengtek egymással a közönség, a vásárlók kegyeiért. Az újságok, mint a Pesti Hírlap, Vasárnapi Újság, Sport-Világ szinte minden számában hirdették szolgáltatásaikat, a kerékpársport eseményeit, és a hirdetőoszlopokon is megjelent a kerékpár, mely a századfordulóra meghódította a világ városait.

1897. június 13-án a Budapesten működő kerékpáros egyletek közös virágkorzót rendeztek az Andrássy úton és a Városligetben, amit harmincezer néző követett. Az eseményről a Vasárnapi Újság az évi 24. száma számos képet közölt, kiemelve az egyletek hölgytagjainak jelenlétét. A látványosságot később többször megismételték nemcsak Pesten, de vidéki városokban is.
A kerékpár a polgári élet szerves részévé vált, olyannyira, hogy a Borsszem Jankó politikai élclapban Juci szobalány így elmélkedik:

„Az egész ház keréken-pározik. Biciklizik itt mindenki. A tés úr biciklin jár a hivatalba a nacssága biciklin jár a zsúrra. A kisasszonyok, urfiak mindnyájan bicikliznek. Még nekem is biciklit szereztek, hogy ezen végezzem a vikszölést. Az igaz, hogy ilyenformán a vikszölés egész uri foglalkozás. Csodálom is, hogy a naccságék még nem uzsoválják. Reménylem, hogy nemsokára elkövetkezik az is, hogy a naccsága felül a szoba-ciklire és mig ő a zalónt kikeféli, addig nekem köll a regényit kiolvasnom.”

Borsszem Jankó, 31. évf. 1584. (16.) szám, 1898. április 17. 9. o. – Elektronikus Periodika Archívum

A magyar kerékpározás történetében a századforduló évei jelentik a fordulópontot, ekkorra 21 pálya, s több mint 100 egyesület állt a biciklizni vágyók rendelkezésére. Sajnos ezekben az években országszerte egyre több helységben vezetik be a kerékpáradót. A főváros 1898-ban előbb öt, majd 1909-től tíz koronás kerékpáradót vetett ki, így erősen lecsökkent a biciklizés iránti kedv, számtalan kerékpáregyletet tönkrement, 1905-re a pályák közül már csak a Millenáris működött. Ráadásul megjelent egy másik sportág, ami ekkor indult hódító útjára; a football, s mint tudjuk, ehhez csak egy labda kellett, hogy pár év után mindenki kedvére űzze, és szakértője legyen az új játéknak.

Szarka Anita (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Felhasznált irodalom:

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3615671306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.