A színésznő és a történelem: Fedák Sárira emlékezünk

2020. október 26. 08:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 33. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat harmincharmadik részében Szűcs Márta, az Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály munkatársa Fedák Sári színésznőre emlékezik születésének 141. évfordulója alkalmából.

A színház a pillanat művészete, mégis vannak színművészek, akiknek alakításai, egyénisége feledhetetlen, nevük nem kopik ki az emlékezetből. Közéjük tartozik Fedák Sári is. Zsazsa, ahogy mindenki szólította, zemplénricsei Fedák Sarolta Klára Máriaként látta meg a napvilágot 1879. október 26-án, Beregszászon, ahol gyermekéveit töltötte. A trianoni békediktátum következtében szeretett városa a határon túlra került, ami élete végéig fájó seb volt számára.
Gyermekkorától kezdve közönségsikerre vágyott. Kislányként a városban fellépő vándorcirkusz bűvölte el, majd egy fővárosi utazás során a Népszínházban megtekintett operett-előadás hatására álmaiban a cirkuszi porondot a színpad váltotta fel. Mire felnőtt, tudta, hogy színésznő lesz. Orvos édesapja nem akarta elfogadni elhatározását, ugyanakkor férjhez adni sem szerette volna még tizenéves lányát.
Tizennyolc éves volt, amikor egy „garden partyn” megismerkedett egy, az édesapjánál is idősebb alezredessel, és fondorlatos tervet eszelt ki. Az idős gavallér közeledését örömmel fogadva megígértette vele, hogy négy hét múltán megkéri kezét az édesapjától, akit így választás elé állíthatott. Apjának döntenie kellett: szeretett leánya férjhez megy a köztiszteletben álló, de korosodó katonatiszthez, vagy Pestre utazik és felvételizik Rákosi Szidi színiiskolájába...
Két év múltával már így számolt be róla a Budapesti Hírlap 1899. október 11-i száma:

„Pozsonyból jelentik nekünk: Fedák Sári, a pozsonyi színház primadonnája, a jövő évtől a Magyar Színház tagja, a Bibliás asszonyban lépett föl először s egy csapásra meghódította a pozsonyi közönséget. A pozsonyi lapok ternónak* mondják a kisasszonyt s nagy elismeréssel írnak tehetségéről és tudásáról.” (*főnyeremény)

Budapesti Hírlap, 19. évf., 282. sz. (1899. október 11.), 8. – Törzsgyűjtemény

Ettől kezdve pályája töretlenül ívelt felfelé. Színpadi szerepei mellett az új műfajban, filmen is megmutathatta tehetségét. Szerepelt az első magyar filmben, az 1901-ben bemutatott A táncz című alkotásban, később több némafilm női főszerepét is eljátszotta.

fedak-sari-a-tanc-1901-kicsi.jpg

Képkocka A Táncz című filmből. In. Pekár Gyula: A táncz, [Budapest], [s.n.], 1902. Szövegkivágatok beragasztott képekkel – Színháztörténeti Tár, SSzT, 64

Fedák Sári színházi fellépéseivel maga is történelmet írt, legnagyobb sikereit nadrágos szerepeivel aratva. A Bob herceg címszerepe mellett, a Király Színházban 1904-ben bemutatott János vitéz című daljáték Kukorica Jancsijaként – óriási népszerűségre szert téve – közel hétszázszor lépett színpadra. Rajongói kifogták kocsijából a lovakat, hogy maguk húzzák azt, így kísérve hazáig imádott művésznőjüket. Ünnepelt sztár lett.

fedakjanos_vitez-dka.jpg

Fedák Sári Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékának címszerepében. Fényképész: Strelisky Lipót – Színháztörténeti Tár. Album 160. – Digitális Képarchívum. DKA-003001

Az első világháború elején a Pálffy (mai Bem téren) téren lakott, szemben a Radetzky laktanyával, amely 600 ágyas kórházként működött. Az elhanyagolt épületben azonban jóformán semmilyen egészségügyi felszerelés nem volt. Fedák Sári ismertségét és ismeretségét felhasználva saját költségén műtőt rendezett be, röntgen gépet vásárolt, bevezettette a villanyt és a gázt az épületbe, megcsináltatta a fürdőt, a laktanya udvarán fotelekkel, napernyőkkel pihenő helyet alakított ki a lábadozó katonák és a személyzet számára, mintegy 60 000 aranykoronát áldozva magánvagyonából. A kórház működtetése mellett, önkéntes ápolónőkét több mint 300 operációnál segédkezett, mialatt színházban továbbra is játszott. Áldozatos munkájáért kitüntették.

„Mint a hivatalos lap közli, a háborúban a hadi egészségügy körül szerzett, különös érdemeiért, Fedák Sárit a hadiékitményes Vöröskereszt díszjelvény II. osztályával tüntették ki. Külön is becsessé teszi e kitüntetést, hogy Ferenc Salvator főherceg meleghangú levélben mondott köszönetet Fedák Sárinak azért az önzetlen buzgó munkálkodásáért, amit a kórházban a háború kitörése óta végez.”

Fedák Sári kitüntetése. In. Pesti Hírlap, 1915. november 7. XXXVII. évfolyam, 310. (12882. szám – Törzsgyűjtemény

A Tanácsköztársaság idején, 1919. április 6-án neves résztvevők közreműködésével katonákat toboroztak a Vörös Hadsereg soraiba. A toborzó felvonuláson Fedák Sári is részt vett, vörös kendőt lengetve fehér kabátkájában és zöld szoknyában. Autójáról, amelyet valósággal megrohamoztak rajongói, autogramot osztogatott. A nyár folyamán néhány ismerősével Bécsbe akart távozni, de az osztrák határt átlépve letartóztatták mint kommunistát. A Tanácsköztársaság bukását követően visszatért Budapestre, ezután azonban gyakran rótták fel neki „kommunista múltját”.

„Katonazene, a Vörös Hadsereg egy százada, a színészek autója, majd virágos, szalagos lányok raja következett. A szinészautóban Fedák Sári, Hettyey Aranka, Váradi Aranka. G. Kertész Ella, Bajor Gizi, Beregi Oszkár, Góth Sándor, Körmendi Árpád és Fehér Arthur ültek. Fedák autójában Papp János és Zerkovitz Béla. Útközben a színészek szavalnak és a vers minden sora után dörgő éljenzés riad fel. A menet, mint egy óriási kígyó vonul, közbe kibukkannak a táblák ezzel a felírással: „A Vörös Katona minden burzsoá réme! Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a harmadik internacionálé!”

Pesti Napló, 1919. április 7., 70. évfolyam 83. szám – Törzsgyűjtemény

Az elkövetkezendő években sikert, sikerre halmozott. Tizenöt év után újra eljátszotta Kukorica Jancsit a Király Színházban; fellépett a Fővárosi Operettszínházban, a Magyar Színházban, a Vígszínházban, az Új Magyar Színházban, valamint Európa és Amerika számos színpadán. 1943-ban részt vett a Tábori Színház frontelőadásain, a fellépők hivatalos megnevezése honvéd vigalmi munkás volt.
1944 októberében Sopronba utazott vendégszereplésre. A december 6-i, Sopron elleni súlyos bombatámadást követően a bécsi magyar követséghez fordult. A Collegium Hungaricum épületében biztosítottak számára szobát, és ellátták élelmiszerjeggyel. Hamarosan a Donausender keretében működő Magyarország rádiónál ajánlottak számára állást. Félórás műsoraiban a magyar történelem egy-egy epizódját vagy saját emlékeit idézte fel. Egy alkalommal egyebek mellett a „Boldogasszony anyánk, régi nagy Patrónánk…” kezdetű katolikus egyházi népéneket adta elő.
1945. április elején az oroszok elől menekülő nyilasokkal ő is felszállt egy Passau felé tartó uszályra. Bajorországban egy magyar társulathoz csatlakozva amerikai katonák előtt angol nyelven játszott. 1945 decemberében Salzburgban az amerikai titkosrendőrség a C. I. C. (Country Intelligence Corps) a magyar kormány hivatalos kiadatási kérelmére hivatkozva letartóztatta, majd december 18-án repülőgéppel Budapestre szállították. Először az Andrássy út 60. pincéjébe, majd a Markó utcai Gyüjtőfogházba került.
1946. április 3-án tárgyalta a Népbíróság Fedák Sári „háborús és népellenes bűnös” perét, amelyben a vádirat szerint a Donausender rádió magyar nyelvű adásaiban „propagandát fejtett ki a fasizmus mellett”. További vádpontként németbarát kijelentéseit jelölték meg, barátnője, Kürthy Sári és annak leánya, Békeffy Lászlóné tanúvallomása alapján. A tárgyaláson kiderült, hogy Kürthy Sári jelentette fel, aki tartózkodási helyét is meg tudta jelölni – mivel Fedák Sári a Vöröskereszt útján Bajorországból lapot küldött neki – „megkönnyítve” így a hatóságok dolgát. Az idő tájt valóságos hajtóvadászat folyt a Horthy-korszak legnépszerűbb színművészei, többek között Páger Antal, Muráti Lili és a Vaszary nővérek ellen.
Az ítélet két év börtönbüntetés és teljes vagyonelkobzás volt. Másodfokon nyolc hónapra mérsékelték, amelybe beszámították az addig fogva töltött időt, így Fedák Sári hamarosan szabadulhatott. Az ítéletet súlyosbította, hogy három évre eltiltották foglalkozása gyakorlásától, azonban soha többé nem lépett már színpadra. A Világ című napilap 1946. április 7-i száma adta hírül az alábbiakat:

„A mai nap folyamán Kürthi Sári, a Vígszínház volt művésznője, akit huszonhétévi barátság fűzött Fedák Sárihoz, bejelentette Péter Gábor vezérőrnagynál, hogy hova rejtette Fedák Sári az értékeit.
Kürthi Sári elmondja, hogy amikor Fedák politizálni kezdett és olyan húrokat kezdett pengetni, hogy Hitler
az én Führerem és Európa atyja, akkor elhidegült tőle […] Péter Gábor vezérőrnagynál bejelentette, hogy Fedáknak a Galya-tetőn értékes telkei vannak és húsz, nagy értékekkel megrakott ládáját Sopronban kinél rejtette el. Azoknak a címét is megadta, akiknél Fedák vidéken értékes perzsaszőnyegeit elrejtette és a fényűzően berendezett villa bútorzatáról is értékes felvilágosításokat adott.”

Világ, 2. évfolyam, 1946. április 7. – Törzsgyűjtemény

Kiszabadulását követően Nyáregyházára, a rokonai birtokán fekvő uradalmi ház kertészlakába költözött, amelyet később a helyi termelőszövetkezet kisajátított, majd a falu egyik államosított házában utaltak ki számára egy szobát. Ott vetette papírra visszaemlékezéseit. Barátai, ismerősei, színésztársai segítették ugyan, de így is igen szerény körülmények között élt.
1954-ben visszatérésre készült legnagyobb szerelméhez, a színpadhoz. Csíky Gergely Nagymama című vígjátékának főszerepére hívták a Déryné Színházba. Honthy Hanna állítólagos „közbenjárására” azonban a szerepet visszamondták.
1955. május 5-én magányosan, de nem elfeledve hunyt el. Gyászszertartását hűséges Iluskája, Medgyaszai Vilma, valamint Oláh Gusztáv, Mészáros Ági és Latabár Kálmán rendezték, amelyre a színésztársak adakozásából közel 15 000 forint gyűlt össze. Latabár Kálmán saját autóján ment vidékre Kiss Ferencért, aki akkortájt segédmunkásként dolgozott, hogy ő is részt vehessen a temetésen. Rajtuk kívül jelen volt többek között Turay Ida, Dajka Margit, Ajtay Andor, Rózsahegyi Kálmán, valamint számtalan kolléga és tisztelő. A színésznők közül sokan fekete fátyollal, az urak pedig frakkot öltve hangsúlyozták a primadonna iránti szeretetüket. Fedák Sárit mintegy háromezren kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.
A kommunista hatalom félreállította, emléke halványulni látszott, nevét hosszú ideig csak egy kártyajátékban emlegették, mint legnagyobb bemondást. Szülőföldje és a szakma azonban nem feledte. A legtöbbet talán a szintén kárpátaljai színésznő, Szűcs Nelli tett azért, hogy a közönség újabb generációi megismerjék Fedák Sári színészi és emberi nagyságát. A Nemzeti Színház művésznője 2015 októbere óta adja elő országszerte nagy sikerrel Fedák Sári című önálló estjét. Szintén tőle származik a gondolat, hogy Beregszász állítson szobrot híres szülöttjének. A szobor felavatására 2018. október 26-án, Fedák Sári születésének 139. évfordulóján került sor. Az ünnepségen megemlékeztek a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház 25 éves fennállásáról is.
Fedák Sári nemcsak a magyar közönség szívét hódította meg, de nagy sikerrel lépett fel a világ számos színpadán. Művelt, hat nyelvet beszélő, kivételes tehetségű színész, jó humorú, impulzív személyiség és nyíltszívű ember volt. Egyetlen meggyőződés szerint élt, magyar volt, teljes szívvel.      

„Na pupák! – mondtam magamban. – Mindig érdekes, új, meg nem történt dolgokat hajszoltál, hát most nyakig ülsz benne! Benne ülsz a történelem kellős közepében.
[...]
Add meg nekem a kegyelmet, Uram, hogy megérjem Magyarország felszabadulását. Hallgasd meg ezt az én könyörgésemet, Uram, és azután bocsásd el a te alázatos, szegény kis öreg, magyar szolgálódat! Ámen.”

Fedák Sári: „Te csak most aludjál, Liliom...”. Fedák Sári emlékiratai, [szerk. Bognár József], Budapest, M. Ház, 2009. – Törzsgyűjtemény

Szűcs Márta

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr5616242086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása