Rákóczi-emlékek – Zólyom

2021. január 07. 07:55 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 37. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A Habsburg-abszolutizmus korában tilos volt II. Rákóczi Ferenc nevét említeni, vagy megemlékezni róla. A magyar országgyűlés 1715. évi 49. törvénycikkében hazaárulónak, a haza ellenségének nyilvánította Rákóczit és a vele együtt száműzetésben élő társait. A XVIII. század végén, II. József elnémetesítő politikájának nyomása alól szabadulva, a nemzeti öntudat egyik megnyilvánulásaként bontakozott ki a Nagyságos Fejedelem kultusza. A reformkorban még csak izzó parázs a forradalom napjaiban fellángolt, a márciusi ifjak Rákóczit tekintették példaképüknek.

Az ügy, melynek katonája voltál,
Nemsokára diadalmat ül,
De te nem lész itt a diadalnál,
Nem jöhetsz el a sír mélyibül.

Hamvaidnak elhozása végett
Elzarándokolnánk szívesen
De hol tettek le a földbe téged,
Hol sírod? nem tudja senki sem!

Petőfi Sándor: Rákóczi (részlet). In. Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Már 1848-ban megfogalmazódott tehát az a vágy, hogy Rákóczi maradványait hazai földbe helyezzék örök nyugalomra. Az ábrándos lelkesültség megvalósítására azonban még hosszú évtizedeket kellett várni. Elsőként a szultáni szerájból hazatérő Corvina-kutatók (Ipolyi Arnold, Kubinyi Ferenc és Henszlmann Imre) hoztak hírt Rákóczi hamvairól 1862-ben. Majd Thaly Kálmán és társai lelkes kutatóútjai vezettek oda, hogy II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly Imre, Rákóczi József, Bercsényi Miklós, Bercsényiné Csáky Krisztina, Eszterházy Antal és Sibrik Miklós földi maradványai hazatérhettek. 1906. október 23-án a magyar országgyűlés törölte az inkriminált törvénycikknek a bujdosókat megbélyegző részeit, és még ugyanaznap Isztambulban hajóra tették a hamvakat. Október 25-én a gőzös befutott Konstanca kikötőjébe, ahol a koporsókat és a sírköveket a MÁV által biztosított feldíszített különvonatra emelték át. A szerelvény október 27-én reggel 8 óra 20 perckor Orsovánál gördült magyar földre. A Duna-parti kisvárosban a magyar kormány tagjai, élükön Wekerle Sándor miniszterelnökkel ünnepélyes keretek között fogadták a hamvakat. A fellobogózott vonat másnap 8 óra 34 perckor érkezett a Keleti pályaudvarra. A koporsókat díszes hintókra rakták és a gyászmenet a Kerepesi (ez időtől Rákóczi) úton vonult a Szent István-bazilikába, illetve Thököly koporsójával külön a Deák téri evangélikus templomba, amely helyeken a hamvakat néhány órára felravatalozták, hogy a főváros polgárai is leróhassák kegyeletüket. A vonat este 8 órakor indult tovább Kassára, majd Thököly hamvaival Késmárkra. Zrínyi Ilona, Rákóczi és bujdosó társai földi maradványait október 29-én ünnepélyes keretek között helyezték örök nyugalomra a Szent Erzsébet-dómban. A hamvakat szállító vonat útját Orsovától Kassáig, állomástól állomásig megkülönböztetett figyelemmel kísérték a magyar vasutasok, mindenhol biztosítva a szerelvény szabad áthaladását.
Az országban ezt követően újabb emlékműállítási hullám sepert végig, és a Rákóczi-szabadságharc csatáit jelölő turulmadaras obeliszkek mellett több város kinyilvánította szándékát, hogy ércbe öntve örökíti meg a Nagyságos Fejedelem emlékét.

„Felső Magyarország hazafias megyéi már közel jövőben egymásután négy helyütt fogják megörökíteni a bujdosó fejedelem emlékét. Az első nagyszabású emlékműre, a fejedelem lovas-szobrára, már ősszel kihirdeti Kassa város közönsége a pályázatot; erre a szoborra – az Abaúj Torna vármegye által rendezett sorsjáték jövedelmét is beleértve – 300 ezer korona van együtt. A második lovas-szobrot szülőföldje, Zemplén vármegye közönsége állítja fel Sátoraljaújhelyen a leendő új vármegyeháza előtt; erre a szoborra a megyei közgyűlés tíz évi részletben nagyobb összeget szavazott meg. A harmadik álló életnagyságú Rákóczi szobrot Beregvármegye közönsége Beregszászban állítja fel, mely célra a megye területén mintegy harmincezer koronát gyűjtöttek össze. A negyedik álló szobrot Nógrád vármegye közönsége állítja fel az 1706. széchényi(!) országgyűlés emlékére Szécsény mezőváros főterén; erre mintegy tizenkilencezer korona van együtt, melyet a szécsényi takarékpénztár gyűjtött össze nagy lelkesedéssel. Itt említjük meg, hogy gyűjtés folyik még Érsekújvár városában és az Alföldön Kecskemét, Szeged és Zombor városokban is. Rákóczi emlékét eddig még csak egy mellszobor hirdeti Zólyomban.”

II. Rákóczi Ferenc szobrai a Felvidéken. In. Bereg, 34. évf. 33. sz. (1908. aug. 16.), 3. – Törzsgyűjtemény

1_zolyom_vara_mozdonnyal_z_503.jpg

Zólyom vára az előtte elhaladó gőzössel. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Z 503.

A sors különös fintora, hogy az elsőnek beharangozott négy egész alakos Rákóczi-szobrot egyik magyar városnak sem sikerült akkor felállítania. Beregszászban például 2019. december 17-én vált valóra a 126 éves álom, ekkor avatták fel ugyanis II. Rákóczi Ferenc lovasszobrát.
Hogy mely szobrok mikor valósultak meg, nyomon követhető, ha fellapozzuk Ilyés Gábornak a Rákóczi-emlékekről nemrég megjelent kiváló összeállítását. (Ilyés Gábor: „Hazánk szentje, szabadság vezére”. II. Rákóczi Ferenc és az általa vezetett szabadságharc emlékjelei Borsitól Rodostóig, Nyíregyháza, 2020.) Viszont ahogy a Bereg című hetilap fenti cikkéből is kiderült, Zólyom városa elsőként jeleskedett Rákóczi Ferenc emlékének megörökítésében. Ugyanakkor a szoborállítás érdeme nem a városé, hanem elsősorban a magyar mozdonyvezetőké volt.

„A Mozdonyvezetők Országos Szövetségének érdeme, hogy II. Rákóczi Ferencnek, a nemzet eszményi életű szabadsághősének, az első szobrot állították hazánkban.
Nem nagyméretű e szobor, hiszen a mozdonyvezetők a saját filléreikből gyűjtötték s a nemzet áldozatkészségét nem vették igénybe.”

Az első Rákóczi-szobor Zólyomban. In. Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 18. évf. (1908), 251. – Törzsgyűjtemény

2_zolyom_varosa_z_499.jpg

Zólyom városa a várral. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Z 499.

A szoboravatás előtt öt nappal már kisebb ünnepség zajlott a műalkotásnak helyet adó Erzsébet parkban.

„Tegnap helyezték el a szobor talapzatába az okiratot, amely a szobor keletkezésének történetét, a jelenlegi pénznemek és a mozdonyvezetők legutóbbi lapjának egy példányát foglalja magába. Az okirat elhelyezésénél megjelent Zólyom város polgármestere és főjegyzője, Pethes(!) Tivadar, a mozdonyvezetők szövetségének elnöke és a zólyomi szoborbizottság összes tagja, valamint nagyszámú közönség.”

Rákóczi-szobor Zólyomban. In. Pesti Napló, 58. évf. 127. sz. (1907. máj. 29.), 10. – Törzsgyűjtemény

3_mozdonyvezetok_lapja_1907_6.jpg

A fémtokban elhelyezett Mozdonyvezetők Lapja 3. évf. 6. számának címoldala – Törzsgyűjtemény

A fémtokban elhelyezett újság sajnos az utókor számára kevésbé érdekfeszítő híreket közölt a címoldalán. Viszont a pergamenre írt okirat teljes szövegét, amely a szobor keletkezéstörténetét taglalta, a következő lapszámból ismerhetjük meg. Ebből kiderül, hogy a Rákóczi hamvait szállító vonat mozdonyvezetőiben akkor fogalmazódott meg a vágy, hogy maradandó formában róják le kegyeletüket a Nagyságos Fejedelem emléke előtt, amikor az országon áthaladva látták azt a lelkesültséget, amellyel a tömegek a feldíszített szerelvényt fogadták.

„Mihajlovits Sándor a Szegedi-Rókusi fűtőház főnökétől és Schemmel György mozdonyvezetőtől ered az eszme, hogy a magyar mozdonyvezetők összessége szobrot állítson a dicső fejedelemnek, iránta érzett kegyelete jeléül.
Az országos szövetség elnöke Petheő Tivadar tudomást szerzett a dologról és tiszttársaival együtt szűkebb körben tárgyaltak az eszme kivihetőségéről. […]
További kérdést képezett, hogy hol állíttassék fel a szobor. A Zólyomi fűtőház érdemes főnöke Havas Dávid főmérnök hatásos beszédben győzte meg a választmányt arról, hogy a szobor legméltóbb helye Felső-Magyarország egy oly városa lenne, melyhez a nagy Fejedelem emlékét történelmi tradíciók fűzik s melyben egyúttal számos magyar mozdonyvezető állomásozzék. A választmány végül alapos megfontolás után Zólyom sz. kir. városban állapodott meg.”

Rákóczi Ferenc első szobra áll. In. Mozdonyvezetők Lapja, 3. évf. 7. sz. (1907. júl. 1.), 228. – Törzsgyűjtemény

A mozdonyvezetők szövetségének tagjaiból megalakult bizottság Mayer Ede akadémiai szobrászművészt kérte fel a műalkotás elkészítésére. A mester 1907. február 12-én bemutatott szobormintáját a Zala György és Telcs Ede részvételével megalakult zsűri kiválónak és kivitelezésre alkalmasnak ítélte.
Az ünnepélyes szoboravatásra 1907. június 2-án 12 órakor került sor az Erzsébet parkban.

4_uj_idok_1907_06_09.jpg

Rákóczi Ferenc szobra Zólyomban. In. Új Idők, 13. évf. 24. sz. (1907. jún. 9.), 574. – Törzsgyűjtemény

Az eseményre a Mozdonyvezetők Országos Szövetségének mintegy ötszáz tagja már előző napon különvonaton érkezett meg. A vendégeket a fellobogózott pályaudvaron hatalmas tömeg fogadta élükön a város polgármesterével. Vasárnap délelőtt valamennyi templomban ünnepi istentisztelet volt, ezt követően a mozdonyvezetők szövetsége díszközgyűlést tartott a városháza nagytermében, ahol felolvasták annak az okmánynak a szövegét, amelyet a talapzatba helyeztek. A hazafias érzelmű mozdonyvezetőket Konkoly-Thege Miklós köszöntötte. Tizenegy órakor érkezett meg a képviselőház és a kormány küldöttségének vonata Budapestről. Az országgyűlés tagjait Rakovszky István, a Ház alelnöke vezette. A kereskedelemügyi minisztert, Kossuth Ferencet távollétében Szücs Andor miniszteri titkár képviselte. (Kossuth Ferenc néhány nappal korábban Rozsnyón vett részt apja szobrának a leleplezési ünnepén. L. e blogsorozat 25. részét.)

„Tizenkét órakor kezdődött meg a leleplező ünnepély. A díszsátorban a küldöttségek és a vendégek foglaltak helyet. A Zólyomi Műkedvelő Kör és az Unio-vasgyár dalárkörének Himnusza után Görgey László miskolci M.Á.V. üzletvezető mondott beszédet, miközben lehullott a lepel. A zólyomi állami polgári fiúiskola növendékeinek éneke után Petheő Tivadar szövetségi elnök átadta, Skrovina Mátyás polgármester pedig átvette a szobrot a város közönsége nevében megőrzés végett. Ezután a szobor megkoszorúzása következett.”

A zólyomi Rákóczi-szobor leleplezése. In. Pesti Napló, 58. évf. 132. sz. (1907. jún. 4.), 12. Törzsgyűjtemény

Amikor a szoborról lehullt a lepel, az evangélikus templom tornyából megszólalt a tárogató.

5_vu_54_23_1907_06_9_466.jpg

A zólyomi Rákóczi-szobor. In. Vasárnapi Újság, 54. évf. 23. sz. (1907. jún. 9.), 466. – Elektronikus Periodioka Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-071049

„Egy órakor a városi nagyszálló termében ötszáz terítékű díszebéd volt a vendégek tiszteletére. A harmadik fogás után Rakovszky István a királyra ürítette poharát. […] A társaság délután négy óráig lelkes hangulatban maradt együtt. Délután a társaság különvonaton Szilácsfürdőre ment ki, ahol társasvacsora, majd táncmulatság volt. A társaság reggel három órakor különvonaton visszaindult a fővárosba.”

A zólyomi Rákóczi-szobor. In. Magyarország, 14. évf. 132. sz. (1907. jún. 4.), 6. – Törzsgyűjtemény

6_rakoczi_szobor_p_90_207.jpg

Rákóczi Ferenc szobra. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 90/207.

Ahogyan az impériumváltás időszakában történelmi és művészeti emlékeink Felvidék-szerte nem kerülhették el sorsukat, ez történt a zólyomi Rákóczi-szoborral is. A műalkotás alig több mint egy évtizedig állhatott az Erzsébet parkban. Eltávolításának (ledöntésének?) körülményeiről nincs pontos adat. Balassa Géza régész professzor visszaemlékezését halála után fia, Balassa Zoltán közölte A Hét című felvidéki lapban. Ennek alapján a helyéről eltávolított szobrot egy zólyomi gazda rejtette el a városháza egyik gazdasági épületében. Balassa Géza 1943-ban szerzett tudomást a szoborról, amikor azt a megbízást kapta, hogy múzeumot rendezzen be Zólyom városában. Ő még úgy tudta, hogy Mayer Ede műalkotása az elrejtést követően teljesen feledésbe merült, de egy 1935-ös újságcikkből kiderül, hogy a közvéleményt a két világháború között is foglalkoztatta a szobor ügye.

„A magyar mozdonyvezetők országos szövetségének az 1904. évi nagy sztrájk után első legfontosabb intézkedése az volt, hogy közadakozásból felállítják Rákóczi szobrát. Nagy tárgyalások után úgy döntöttek, hogy a szobrot Rákóczi szabadságharcainak főhadszínterén, a Felvidéken, még pedig a mozdonyvezetők akkori legnagyobb telepállomásán, Zólyom főterén állítják fel. […] Ott állt a szobor 1918-ig, a lealázás és összeomlás gyászos évéig. Ekkor a szobrot a zólyomi hazafias vasutasság leszedte és elhelyezte a zólyomi városháza pincéjében, ahol ma is megtalálható. Most, amikor csonka-hazánk Rákóczi halálának kétszázéves fordulója alkalmából fővárosunkban szobrot akar emelni nagy vezére emlékére, nem lenne-e szép cselekedet, ha ezt a pincében heverő műemléket diplomáciai úton áthozhatnók és itt újra felállittatnók? Ha a MÁV igazgatósága ennek a hazafias ügynek élére áll, Budapesten két Rákóczi-szobor fogja hirdetni a magyar szabadsághős verhetetlen nagyságát.”

Hozzuk el Rákóczi szobrát Zólyomból! In. Magyarság, 16. évf. 78. sz. (1935. ápr. 5.), 10. – Törzsgyűjtemény

Nos a kezdeményezésnek – nem tudni miért – nem lett foganatja, ezért bukkanhatott rá és vehette pártfogásába Balassa Géza a zólyomi városháza félreeső zugában elrejtett szobrot a második világháború vérzivataros esztendeiben. A háború után a professzor irányította a zólyomi vár rekonstrukcióját, ezért a szobrot egészen 1967-ig a vár kápolnájában rejtegette. Egy rövid füleki intermezzo után – talán a dubčeki enyhülés légkörében – eljött a megfelelő pillanat.

„… Balassa Gézának tudomására jutott, hogy Borsiban ünnepséget rendeznek és megfelelő szobrot keresnek. Ekkor felajánlotta a megőrzött alkotást. Átszállították és leleplezték. Immár másodszor. Az avatóünnepségen apám nem tudott részt venni, mert a meghívót késve kapta kézhez. Ezt nagyon sajnálta.
1969. május 30-án, szombaton a borsi kultúrházban szimpóziumot rendeztek, melynek keretében dr. Czine Mihály budapesti irodalomtörténész előadást tartott a fejedelem életéről és munkásságáról. Ezután kuruc estet tartottak, melynek főszereplői Béres Ferenc népdalénekes és Burka Sándor volt.
Mayer Ede szobrát másnap, délután 14 órakor leplezte le Tolvaj Bertalan, a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzetiségi Titkárságának vezetője. A koszorúzás alatt a kastély egyik ablakából tárogató szólt. […]
Mayer Ede alkotása méltó helyre került. Remélhetőleg már nem fogják indulatos kezek eltávolítani.” 

Balassa Zoltán: Egy szobor utazásai. In. A Hét, 39. évf. 24. sz. (1994. jún. 10.), 15. – Törzsgyűjtemény

7_rakoczi_szobor_borsiban.jpg

Mayer Ede műalkotása Borsiban, Rákóczi szülőháza előtt. A kép forrása: Ellopták II. Rákóczi Ferenc borsi mellszobrát. In. Múlt-kor történelmi magazin, 2013. márc. 1.

Másfajta indulat vezette azoknak az embereknek a kezét, akik 2013. február 28-ról március 1-jére virradóra léptek a tettek mezejére.

„Három férfi péntekre virradóra ellopta II. Rákóczi Ferenc bronz mellszobrát borsi szülőháza elől. Az 1907-ben készült műalkotás 180 kilogrammos, eszmei értéke felbecsülhetetlen. A tetteseket tegnap elfogta a rendőrség. […] Az egyik elkövető borsi garázsában megtalálták a szobrot is.”

Kocur László: Megtalálták a Rákóczi-szobrot. In. Magyar Hírlap, 46. évf. 52. sz. (2013. március 2.), 5. – Törzsgyűjtemény

Sajnos a rend őrei nem lehettek elég gyorsak, a színesfémtolvajok, a könnyebb értékesíthetőség reményében, a műalkotást négyfelé vágták. Az a szobor, amely átvészelt két háborút és az azt követő vészterhes időket, amelyet féltő kezek óvtak évtizedekig, most az emberi mohóság és primitívség áldozatául esett.
Az emlékművet természetesen helyreállították és ma is megcsodálható Rákóczi borsi szülőháza előtt, a „Magyar Betlehem”-ben.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr4716372830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása