Gyarapítottam is, meg nem is

2020. május 23. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 9. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat kilencedik részében Szovák Márton, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa az ősnyomtatványok azonosítási folyamatát mutatja be konkrét példákon keresztül.

2020. március 16-án egy ősnyomtatvány négylevélnyi töredékével gazdagodott és ugyanennyivel szegényedett a magyarországi inkunábulum-állomány, konkrétan az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteménye.

a4_r.jpg

Az Inc. 1191 jelzetű töredék első levelének rectója – Régi Nyomtatványok Tára

Az OSZK Régi Nyomtatványok Tárában tervszerűen, folyamatosan zajlik az ősnyomtatvány-gyűjtemény feltárása és az online katalógustételek kiegészítése, amelyek a Magyarország területén található ősnyomtatványok jegyzéke (CIH) alapján készültek. A munka 2020 márciusában ért az Inc. 1191 jelzetű töredékekhez, amelyeknek feldolgozása e sorok szerzőjére hárult. A feladat váratlan meglepetést tartogatott, az ellenőrzés folyamán ugyanis a Tár munkatársai rendszerint csak a nyomtatványok megjelenési adatait írják át az eredeti írásmódot tükrözve, továbbá a példányok egyedi jellegzetességeit (kötés, díszítés, csonkaság, tulajdonosi bejegyzések) rögzítik az integrált könyvtári rendszerben. Az 1191-es számú ősnyomtatvány esetében viszont a nyomtatvány lényegét érintő módosításokat kellett eszközölni a katalógustételben.
A CIH 1422-es számú leírása szerint a töredékek Ulrich Zell kölni nyomdász munkájából származnak, aki Jean Gerson több művét adta ki 1468 körül: De simonia (A simóniáról), De probatione spirituum (A lelkiismeretvizsgálatról), De arte audiendi confessiones (A gyónás meghallgatásának módjáról) és De remediis contra recidivum peccati (A visszatérő bűnök elleni orvosságokról), a nyomtatványra a továbbiakban De simonia … címmel utalok. Az ősnyomtatványból csupán négy levél maradt meg, mivel pedig a leírás szerint a teljes nyomtatvány is pusztán harminc levél terjedelmű, érdemesnek tűnt a töredékek nyomtatványon belüli elhelyezkedését azonosítani. Mivel a CIH tanúsága szerint Magyarországon nem található másik példány a De simonia …-ból, csak digitális másolat segítségével lehetséges a behasonlítás és a levelek eredeti helyének azonosítása. Ehhez a munkához elengedhetetlen segítséget nyújt a Gesamtkatalog der Wiegendrucke (az ősnyomtatványok közös katalógusának) online felülete, amelynek szerkesztői összegyűjtötték az egyes nyomtatványok nyilvánosan elérhető digitális másolatait is. Így lehetségessé vált az összehasonlítás a düsseldorfi Egyetemi- és Tartományi Könyvtár De simonia … példányainak egyikéről készült képsorozattal.
Azonban a vizsgálat eredménytelennek bizonyult, nem sikerült a négy levél akár csak egyikével egyező felvételt sem találni.
A töredékek szövege alapján keresve viszont kiderült, hogy azok nem a De simonia …-ban szereplő művekhez tartoznak, hanem Jean Gerson egy másik művéből, a De sollicitudine ecclesiasticorumból származnak. Gerson, a 14–15. század fordulóján működő francia teológus, prédikátor volt, aki aktívan részt vett a konstanzi zsinat munkájában is. A De simonia … gyűjteményben szereplő Gerson-művek közül a legkorábbi a De arte audiendi confessiones, amely a szerző párizsi működésének idején, 1406 körül keletkezett. A fennmaradt kéziratok nagy számát tekintve ez a gyóntatóknak szóló írás már a szerző életében nagy népszerűségnek örvendett és jelentős hatást ért el. A De remediis contra recidivum peccati önállóan már nem szerepel Gerson műveinek listáján, de címét és elhelyezkedését tekintve a De arte audiendi confessiones függelékének tekinthető. A konstanzi zsinat keretében 1415 augusztusában Gerson a svéd szentek kanonizációjának kérdése kapcsán állította össze a De probatione spirituum című művét, melyben Szent Brigitta misztikus látomásaival kapcsolatos kételyeinek adott hangot. De simonia című traktátusát ugyanezen év októberében írta, ebben mérsékelten kritizálta az egyházi javadalmak adásvételének gyakorlatát. A zsinatot követően a szerző a 15. század eleji Franciaországot feldúló polgárháború miatt száműzetésbe kényszerült, ez idő alatt élénk kapcsolatban állt a karthauzi szerzetesekkel, nekik írta 1423-ban a De sollicitudine ecclesiasticorumot, amelyben általában a klerikusok, de közelebbről a kartauziak feladatairól és felelősségéről értekezett. Az említett művek első kiadásait a kölni Ulrich Zell nyomtatta 1468–1470 körül, a De sollicitudine ecclesiasticorumot önállóan, a másik négy műnél valamivel később. A töredékek szövege alapján tehát egyértelműen azonosíthatóvá vált az eredeti nyomtatvány, és mivel a De sollicitudine ecclesiasticorumból nincs Magyarországon példány, ismét digitális másolattal kellett elvégezni az összehasonlítást, amely megerősítette a feltételezést, hogy az Inc. 1191 töredékei a GW 10831-es számú nyomtatványból származnak, konkrétan az [a4–5] és [c4–5] levélpárok levelei.
A korábban feltételezett és a tényleges nyomtatvány készítőjének egyezése magyarázatot ad az eddigi téves azonosításra. Nem tudni, hogy ki és mikor azonosította a töredékeket a De simonia … részeként, de az 1970-ben megjelent CIH összeállítóinak nem álltak a rendelkezésére a mai könyvtárosok munkáját segítő digitális eszközök, csupán a töredék külső jellemzőire támaszkodhattak a kiadás azonosítása során. A munka során más katalógusok leírásaira, betűrepertóriumokra, jobb esetben a rendelkezésre álló mikrofilm- és xeroxmásolatokra támaszkodhattak. Külső jegyeikben a De simonia … és a De sollicitudine ecclesiasticorum megegyeznek: méretük (negyedrét), a sorok száma oldalanként (27) és a betűk típusa (az ősnyomtatványok betűrepertóriumában Type 1b:106/111G azonosítójú karakterkészlet). A korábbi könyvtárosok munkájának felbecsülhetetlen értékét és szakmai jártasságukat jelzi, hogy már ennyi jellemző alapján is be tudták azonosítani a nyomdászt és a szerzőt. A nyomtatvány feltételezett meghatározását az is alátámaszthatta, hogy a De simonia … oldalain több Gerson-mű is olvasható, így jó eséllyel tartozhattak volna ehhez a nyomtatványhoz a töredékek.

a4_v.jpg

A töredék első levelének versója, rajta a növedéki bélyegző – Régi Nyomtatványok Tára

Az Inc. 1191-es ősnyomtatvány-töredék, ahogy feljebb olvasható, négy különálló levél, tehát az eredetileg összetartozó levélpárok elváltak egymástól. Az ősnyomtatványt tulajdonosa egyszerűen, de gondosan díszíttette, a bekezdések elején hagyott helyekre kétsoros vörös iniciálékat íratott, és ugyancsak vörös paragrafusjelek és megerősítő vonalak beillesztéséről gondoskodott. A levelekre került modern bejegyzések:

  • 1191 – a töredék jelzete az [a4] rectóján
  • (1), (2) … – a töredék leveleinek számozása a négy levél rectóin
  • SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR – kerek bélyegző az [a4] rectóján és a [c5] versóján
  • SZÉCHÉNYI-KÖNYVTÁR B Növedéknapló 1953 év 735 sz. – négyszögeletes bélyegző az [a4] versóján

 

a5_r_b.jpg

A töredék második levelének versója, vörössel kiemelve a jellegzetes metszések – Régi Nyomtatványok Tára

A töredékeken a nyomtatott szöveg irányára merőleges középkori kézírásos nyomok és különböző sérülések láthatóak, amelyek a levelek szétválása után keletkeztek, ugyanis nem esnek levélpáronként egybe. Az [a5] levél két sarkában látható átlós irányú és az ellentétes oldalával párhuzamos teljesen egyenes bemetszések különösen jellegzetesek. Az elhasznált, szétszakadt nyomtatványok lapjait gyakran használták más könyvek tábláinak elkészítéséhez, az [a5] levélen ejtett bemetszések is akkor keletkezhettek, amikor az elkészült kötéstábla sarkainál a felesleges bőrt levágták, illetőleg a kötést és a könyvet összeillesztették. A töredékek ilyen felhasználása magyarázza a régies írásnyomokat is, amelyek a kötés egy másik alkotóeleméről, valamilyen kéziratos levélről nyomódhattak át. Tehát a lapokat másodlagosan egy jelenleg azonosítatlan könyv kötéstáblájának elkészítéséhez használták fel.
Soltész Zoltánnénak az ősnyomtatványgyűjteményről szóló ismertetője alapján annyit lehet tudni a töredékek provenienciájáról, hogy a kiskunhalasi gimnázium engedte át a nemzeti könyvtárnak, ezt a növedéki bélyegző és az OSZK Régi Nyomtatványok Tárának ősnyomtatvány-állománynaplója is alátámasztja. Kiskunhalason a 17. század óta működik református iskola, amely 1760-tól kezdve rendelkezik könyvtárral, ennek történetéről és gyarapodásáról az iskolai évkönyvekben olvashatunk. A muzeális értékű gyűjteményben, a Nagykönyvtárban, amelyen felül a gimnáziumban működött külön diákkönyvtár és a kötelező olvasmányok könyvtára is, a 20. század elejére jelentős értékű állomány gyűlt össze (1923-ban 40.447 tétel 80 millió korona – ma több mint 5 milliárd forint – értékben, ez az 1940-es évekre tovább, kb. 43.000 példányra nőtt). A második világháborúban sajnálatos módon a Nagykönyvtár közel ötöde elpusztult, majd az iskolát államosították.
Az Inc. 1191 kapcsán érdemes még szót ejteni a korábban feltételezett és a most azonosított nyomtatvány gyakoriságáról, jelentőségéről. A GW szerint a De simonia …-ból a világon negyvenhat példány (levonva a CIH alapján itt feltüntetett Inc. 1191-et), a De sollicitudine ecclesiasticorumból ötvenkilenc maradt fent, tehát az OSZK töredéke a hatvanadik ismert példány. Magyarországon eddig De sollicitudine ecclesiasticorum nem volt, jelenleg másik De simonia …-ról nem tudni. A nyomtatványok piaci értékének hozzávetőleges megbecsüléséhez támpontul szolgálhat, hogy a De sollicitudine ecclesiasticorum egy díszítetlen kiadása a Christie’s árverésén New Yorkban 7.500 dollárért kelt el 2000-ben, a De simonia egy díszesebb példányáért pedig a bécsi Dorotheum aukciós házban 3.900 dollár értékű eurót adtak 2006-ban.
Ez a rövid esettanulmány is rámutat arra, hogy érdemes revideálni a 20. századi könyvtárszakma lehetőségei szerint készült katalógusokat, hiszen a rendelkezésre álló új eszközök és módszerek fontos eredményeket hozhatnak. Ugyancsak gyümölcsöző a különböző ősnyomtatvány-gyűjtemények folyamatos ellenőrzése is, különösen az olyan kollekciók esetében, mint az OSZK Régi Nyomtatványok Tárának inkunábulumai, ahol a kutatóknak lehetőségük nyílik az állomány igen értékes darabjainak körültekintő feldolgozására. A feltárás és a kutatómunka eredményeként ilyen kincsekkel gazdagodhat középkori, kora újkori könyvkultúránkról kialakított képünk.

Szovák Márton (Régi Nyomtatványok Tára)

Felhasznált irodalom:

  • Jean Gerson: Early Works, ford.: Brian Patrick McGuire, New York–Mahwah, Paulist Press, 1998.
  • Brian Patrick McGuire: A Companion to Jean Gerson, Leiden–Boston, Brill, 2006.
  • Brian Patrick McGuire: Jean Gerson and the last Medieval Reformation, University Park (PA), Pennsylvania State University Press, 2005.
  • A Kiskunhalasi Református Szilády Áron Gimnázium évkönyvei (1922–23, 1940–41, 1946–47).
  • Botos János: A fizetőeszköz inflációja az első világháború alatt és után 1914–1924, in: Múltunk (2015), no. 3, p. 114.

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr6715651502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.