Kazinczy Ferenc könyvtárából származó ősnyomtatvány-kolligátum

2020. július 21. 11:07 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 25. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszonötödik részében Sánta Sára, a Régi Nyomtatványok Tárának munkatársa Kazinczy Ferenc széphalmi könyvtárának egyik féltve őrzött ősnyomtatvány-kolligátumát és annak a tulajdonosi bejegyzéseit ismerteti.

A Régi Nyomtatványok Tárában sokrétű munkánk (amelyről a Tetris Challenge keretében be is számoltunk tavaly) egyik legizgalmasabb része a gyűjteményünkben található nyomtatványok feldolgozása. A katalogizálás közben természetesen megvizsgáljuk a műben található bejegyzéseket is, amelyek közül a tulajdonbejegyzéseket fel is tüntetjük a katalógustételben. Ezeken kívül a régi könyvekben számos olyan bejegyzést találhatunk, amelyek művelődéstörténeti jelentőséggel bírnak, a katalógusba azonban terjedelmi korlátok miatt nem kerülhetnek be. Ilyen az a bejegyzés is, amelyet az Inc. 1163 jelzetű ősnyomtatvány-kolligátum katalógustételeinek kiegészítése és ellenőrzése közben találtam.

A kolligátumba négy ősnyomtatványt kötöttek:

  • Inc. 1163 (1): Johannes Versor, Commentum super Donatum minorem, Heidelberg: [Friedrich Misch], 1489.
  • Inc. 1163 (2): Alexander de Villa Dei, Doctrinale, Cum commentario (Glossa notabilis) Gerardi de Zutphania, Strassbourg: Martin Flach, [1488.]  
  • Inc. 1163 (3): Alexander de Villa Dei, Doctrinale, Cum commentario (Glossa notabilis) Gerardi de Zutphania, accedit commentum valde utile, Köln: [Heinrich Quentell], 1489.
  • Inc. 1163 (4): Pescennio Francesco Negro, Grammatica, Basel: Jacob Wolff von Pforzheim, [21. Mart.] 1500.

Az előzéklapon a következő kézírásos szöveget olvashatjuk:

Duo Incunabula
artis Typographicae.
unum de anno 1488. aliud
de anno 1489.

Incunabula dicuntur Deltophi-
lis libri ante annum 1500.
typis excusi, atque eorum
pretium idem est, quod Codi-
cum manu scriptorum.

Maradékaim tehát ezt tekintsék
kincs gyanánt.

K.F.

Igazi bibliofil bejegyzés, amely magyarul így hangzik: A nyomda-művészet két ősnyomtatványa, egyik az 1488. évből, a másik az 1489. évből. Majd ezt követően: Ősnyomtatványnak nevezik a könyvbarátok azokat a könyveket, melyeket 1500. előtt nyomtattak és melyeknek értéke megegyezik a kézzel írt kódexekével.

1-opt.jpg

Az Inc. 1163 jelzetű ősnyomtatvány-kolligátum előzéklapjának kézírásos bejegyzése

A Régi Nyomtatványok Tárában található kolligátum tehát egykor Kazinczy Ferenc hatalmas széphalmi könyvtárának részét képezte. A fent idézett bejegyzés tanúsága szerint a híres tulajdonos azt is fontosnak tartotta, hogy nevének feltüntetése mellett a kötetbe foglalt nyomtatványok eszmei értékét is regisztrálja. Kazinczy gyerekkorától kezdve gyűjtötte a könyveket, és – noha anyagi helyzete nem kedvezett bibliofil szenvedélyének – nemegyszer vagyonokat költött tartalmára nézve igen sokszínű gyűjteménye gyarapítására.
Érdekes, hogy az első mondat két ősnyomtatványt említ, holott a kolligátum négy részből áll, amelyek közül három (az 1., 2. és a 4.) címlapján megtalálhatjuk Kazinczy 1808-as possessor-bejegyzéseit. A bejegyzésnek többféle magyarázata lehet, azonban a legvalószínűbb a következő. Az ősnyomtatványok eredetileg külön-külön voltak Kazinczy könyvtárában, az első kettőt egybeköttette, majd ezek elé került az előzéklap a két ősnyomtatványra vonatkozó bejegyzéssel. Ezt követően – nem tudjuk, mikor – köthették melléjük a (3)-as és (4)-es kolligátumot. A kötet egyes kolligátumai egyébként ma is igen ritkák: jelenleg mindegyikből ez az egyetlen ismert példány Magyarországon.

2-opt.jpg

Az Inc. 1163 jelzetű ősnyomtatvány-kolligátum első kolligátuma címlapján olvasható tulajdonbejegyzések

Az első kolligátum címlapján − ahogy azt a katalógustételben is feltüntettem − négy tulajdonbejegyzést találunk, ezek közül számunkra most kettő érdekes:

Ex collectione Franc. Kazinczy,
ab a[nn]o 1808.

Alatta pedig, szintén kézírással:

Kazinczy Gáboré 1834

Az örökös anyagi problémákkal küzdő Kazinczy még életében arra kényszerült, hogy nagy gonddal gyűjtött könyvtárát eladja a Sárospataki Református Kollégiumnak 2000 forintért, egy hegyaljai szőlő áráért. Az első kolligátumunk címlapján található tulajdonbejegyzésből (Kazinczy Gáboré 1834) azonban azt láthatjuk, hogy a kötet még Kazinczy 1831-es halála után is a család tulajdonában volt. Különösen közel állhatott tehát a szívéhez, hiszen anyagi gondjai ellenére is megtartotta, noha – amint az általa írt megjegyzésben olvashatjuk – az ára megegyezik a kézzel írt kódexekével.
A Kazinczy-utódok valóban kincs gyanánt tekinthettek a kötetre. A címlapon Ernst Lajos műgyűjtő pecsétes ex librise is megtalálható, a családtól talán hozzá, majd 1939-ben pedig az ő gyűjteményéből került a Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtárába ez a ritka ősnyomtatvány-kolligátum.

Sánta Sára (Régi Nyomtatványok Tára)

Irodalom:

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr4816039418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.