Millenniumi emlékművek – Mária Terézia szobra Pozsonyban

2021. február 04. 07:55 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 41. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Sorozatunkat a millenniumi emlékek bemutatásával kezdtük, így kézenfekvő az a gondolat, hogy Kárpát-medencei körképünk egy olyan alkotás történetével érjen véget, amely keletkezésének körülményeit tekintve ebbe a kategóriába tartozik.
Az ország egészéhez hasonlóan Pozsony is lázasan készülődött a magyar államiság ezeréves fennállásának megünnepléséhez. Mivel is lehetett volna méltóbban megünnepelni ezt az eseményt, mint annak a történelmi ténynek a megörökítésével, hogy Pozsonyban, a török kori Magyarország fővárosában, 1563 és 1830 között tizenegy Habsburg uralkodót koronáztak magyar királlyá.

1_pozsony_latkepe_p_54_9-1.jpg

Pozsony látképe – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Piarista képeslapgyűjteménye. Jelzet: P 54/9.

A város déli részén, a Duna-parton álló királydombot, ahol az uralkodó a koronázási ceremóniához tartozó aktusként az ország védelmét kifejező szimbolikus kardvágásokat megejthette, az 1870-es években lebontották. 1892-ben a város vezetése elhatározta, hogy az emlékművet az egykori koronázódomb helyén állíttatja fel.

„Már május 2-án Neiszidler Károly orsz. képviselő azt indítványozta a városi közgyűlésen, hogy június 8-án rendkívüli közgyűlést hívjanak egybe a koronázási emlék felállítása tárgyában. Ezen aztán Taller Pál helyettes polgármester megtette az emlékszobor felállítására vonatkozó indítványt, melyet monumentálisnak tervezett, s kimondták, hogy az emléknek a milléniumra el kell készülnie.”

Lázár Béla: Fadrusz János élete és művészete. Budapest, Athenaeum, [1923], 71. – Törzsgyűjtemény

A városi tanács azt szerette volna, hogy a monumentálisnak szánt emlékművet pozsonyi származású szobrász mintázza meg. A tanácstagok közül néhányan a Bécsben élő, de pozsonyi születésű szobrászt, Tilgner Viktort ajánlották, akitől korábban már a császár is rendelt műalkotást. Ugyanakkor alig egy éve Pozsonyban egy ifjú tehetséget ünnepeltek, aki egy számtalanszor megformázott témát új, egyedi látásmódban alkotott meg. Krisztust a kereszten ábrázoló műve Fadrusz Jánost országosan ismert szobrászművésszé avatta, ezzel akaratlanul is korábbi mesterének, Tilgnernek a riválisa lett. A városi tanács végül úgy döntött, hogy mindkét művészt felkéri egy-egy pályamű benyújtására. Tilgner a felkérésre sértetten mondott nemet, így Fadrusz számára megnyílt annak lehetősége, hogy egyedüli pályázóként bizonyítsa rátermettségét. A morva és német felmenőkkel rendelkező ifjú művész magyarságtudata bécsi tanulóévei alatt tovább erősödött, nemzeti elköteleződését alkotásaiban is kifejezésre akarta juttatni. Ezért a koronázóváros számára az emlékmű témájául a „Vitam et sanguinem pro rege nostro” jelmondatot választotta, ugyanis a pozsonyi rendi országgyűlés ezzel a felkiáltással fejezte ki, hogy az örökösödési háborúban „életét és vérét áldozva” kiáll Mária Terézia mellett.
Fadrusz az elkészült mintát 1893 júniusában mutatta be a pozsonyi városháza tanácstermében. A bemutatott terv egyöntetű sikert aratott és a városi tanács közgyűlésének határozata alapján Fadrusz megbízást kapott az emlékmű kivitelezésére. A szoboralakokat kétszeres életnagyságban carrarai márványból kellett kifaragni. A leleplezés ünnepét 1896 őszére tervezték.

2_maria_terezia_sz_minta-1.jpg

A Mária Terézia szobor mintája. In. Magyar Szalon, 10. évf. 19. köt. (1893. ápr. – 1893. szept.), 848. – Törzsgyűjtemény

A szobrászművész egyik levelében megfogalmazta, hogy a bécsi Mária Terézia-szobor látványa is befolyásolta abban, hogy ezt a témát válassza.

„Arra törekedtem, hogy kerülve minden szokásos istennőket és görög géniuszokat, életre hozzak egy darab magyar történelmet úgy, ahogy volt és ahogy a világ ezt a korszakot ösmeri és nem úgy, amint a kedves szomszédjaink értelmezik. A bécsi Mária Terézia szobrot értem. Valahányszor láttam, fölforrt bennem a harag. Az ember alig találja rajta nyomát a magyarnak, holott az osztrák birodalom és az egész Mária Terézia korszak a magyarok páratlan lelkesedése és vitézsége nélkül egyszerűen nem is létezne. […] Egy történelmi hazugság az egész gránit és ércben, amely egy milliójukba került; drága hazugság de annál rútabb.”

Lázár Béla: Fadrusz János élete és művészete, Budapest, Athenaeum, [1923], 75–76. – Törzsgyűjtemény

Országos ismertsége segítette abban is, hogy Budán, a Várkert Bazárban megkaphassa azt a műtermet, amelyben előtte Strobl Alajos, majd Lotz Károly is dolgozott. Itt kezdte el kétszeres életnagyságban agyagba formázni a szobrokat.

„Fadrusz jelenleg a budai bazár-épületben dolgozik, ugyanabban a műteremben, mely évek előtt Strobl-é volt. Itt készül a Mária Terézia-szobor.
Mindjárt, amint belépünk, – meglepetés. Nem is egy Mária Teréziát látunk, hanem kettőt. Egy agyagból valót és egy élőt. Az előbbit lovon, az élőt pedig közelében, valami nagy ládafélén ülve, azon korabeli gyönyörű magyar rokokóöltözetben. Az utóbbi öltözetét udvarias mozdulatokkal igazítgatja a fiatal szobrász. Ejh, sohase fordítsák félre fejüket, szép hölgyeim (az urakat nem kell figyelmeztetni, – úgy se teszik), ez a ruhaigazitás merőben ártatlan, mi több: művészi dolog, – az illető hölgy: modell.”

A pozsonyi Mária Terézia-szobor. In. Kolozsvár, 8. évf., 167. sz. (1894. júl. 23.), 3. – Törzsgyűjtemény

Fadrusz az elkészült mintákkal Carrarába utazott, hogy a kifaragást személyesen felügyelje. A hazahozatalnál nem várt nehézségek adódtak, a rendkívül súlyos szoborrészek szállítására az olasz hadügyminisztériumtól speciális vasúti kocsikat kellett igényelni. Ez két hónapos csúszást eredményezett, ami miatt a leleplezési ünnepséget el kellett halasztani.

„Pozsonyból írják, hogy a Mária Terézia-szobrot a városi hatóságok által kijelölt téren, a hol egykor a koronázási domb állott, fölállították és átadták a szoborbizottságnak. A szobor leleplezési ünnepélye a király és a kormány jelenlétében csak a jövő tavasszal lesz, mert a téli idő beálltával az ünnepséget a szabadban megtartani nem lehet.”

A pozsonyi Mária Terézia-szobor. In. Fővárosi Lapok, 33. évf. 314. sz. (1896. nov. 14.), 5. – Törzsgyűjtemény

3_pozsony_koronazasi_ter_p_54_163-1.jpg

A koronázási emléktér Pozsonyban – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Piarista képeslapgyűjteménye. Jelzet: P 54/163.

A leleplezés ünnepét 1897. május 16-án tartották tavaszi napsütés helyett zivataros esős időben. A bécsi udvar részéről magyar emlékmű még ilyen kitüntető figyelemben nem részesült. Ferenc József és az uralkodóház számos tagja személyes jelenlétével tisztelte meg a rendezvényt.  De ott volt Bánffy Dezső miniszterelnök és több miniszter, valamint Szilágyi Dezső, a képviselőház elnöke is.

„A régi koronációk és diéták ragyogó ideje óta nem hullámzott Pozsony ódon falai közt ilyen fényes közönség, mint ma. Valósággal megelevenedett az az idő, mikor a pozsonyi Duna partján ifjú királyaink, kiknek fejét akkor érintette először szent István koronája, a világ négy tája felé villogtatták kardjukat.”

A pozsonyi ünnep. In. Budapesti Hírlap, 27. évf. 137. sz. (1897. máj. 17.). Címlap –Törzsgyűjtemény

A Budapesti Hírlap újságírója színes beszámolóban tudósított a királyi család tagjairól, még a gyermekeket sem felejtette ki.

„Ottó kir. herceg elhozta fiacskáját, Károly herceget is s a matróz-ruhába öltözött barna arcú, rendkívül eleven kis fiú nagyon megnyerte a közönség szimpátiáját; az éljenző közönségnek atyja helyett nagy grandezzával ő szalutált s mikor megérkezett a sátorba, teljes méltósággal adott pacsit a kir. herceg nagybácsiknak, a kik összecsókolták.” 

A pozsonyi ünnep. In. Budapesti Hírlap, 27. évf. 137. sz. (1897. máj. 17.), 2. – Törzsgyűjtemény

A tízéves kisfiút 19 év múlva Budán magyar királlyá koronázták.
A király a vármegyék díszes bandériumainak felvonulásával érkezett a helyszínre. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, megkezdődött a szabadtéri mise, amelyet Bende Imre nyitrai püspök celebrált. Ezt követően Pozsony város polgármestere, Dröxler Gusztáv engedélyt kért az uralkodótól a szobor leleplezésére. A király katonás rövidségű beszéde végén parancsot adott a leleplezésre. Az átázott, megdagadt kötelek azonban megmakacsolták magukat és a ponyva csak lassan, fokozatosan ereszkedett alá, tovább fokozva ezáltal az izgatott nézőközönség kíváncsiságát.

„A hatás óriási volt: viharos éljenzés zengett a téren. A szobor valóban fölségesen szép. A koronás királyi asszony igéző alakja, a két mellékalak (kivált a kuruc vitéz) külön is, együtt is egyaránt lebilincselte a nézők szemét […] A talapzaton nagy aranybetűk csillognak: Vitam et sangvinem.
A király, a ki egy darabig meglepetten nézte a szobrot, azonnal kifejezte elismerését Fadrusz Jánosnak, a művésznek, kit Dröxler polgármester bemutatott. Fadrusz maga is érdekes alak, díszmagyar öltönyében meglepően hasonlít a szobormű kurucához.”

A pozsonyi ünnep. In. Budapesti Hírlap, 27. évf. 137. sz. (1897. máj. 17.), 2. – Törzsgyűjtemény

A hasonlóság talán nem véletlen, Fadrusz ugyanis előszeretettel kölcsönözte arcmását alkotásaihoz. Így arcának vonásait fedezhetjük fel a kolozsvári Mátyás király emlékmű egyik mellékalakjában, de az Országos Széchényi Könyvtárnak otthont adó budavári palota krisztinavárosi szárnyának előcsarnokában található fiatalabbik atlaszéban is.

Az ünnepélyt este színházi díszelőadás zárta. A király az ünnep alkalmából kitüntetéseket adományozott. Fadrusz érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta meg.
Minden kitüntetésnél beszédesebb azonban az a méltatás, amelyet a későbbi híres műkritikus, Lyka Károly írt az Új Idők hasábjain:

„Az első magyar szobor, a melyben van epikai erő és nagyság. Az első, a mely nem emlékeztet semmi más szoborra, sem újra, sem régire.
Hatalmas karok metszették ki fehér márványsziklából: a szikla ereje megmaradt benne. Egyszerű és póz nélkül való, a puszta jelenlétével hat, minden mesterkedés nélkül. A nyelv, a melyen hozzánk szól, a hatalom nyelve és a nyugalomé. Nem ábrázol: él, hatványozott nagyságban hatványozott életet.
Gyönyörűségünk telik abban, hogy lett nekünk ilyen szobrunk is. […]
Büszkék vagyunk erre a hirtelenül készen elénk álló emberre. Szeretjük érte igaz szeretettel, csak annyit adhatunk neki. A dicsőségről majd gondoskodnak a szobrai.”

L. K.: A pozsonyi Mária Terézia szobor. In. Új Idők, 3. évf. 21. sz. (1897. máj. 16.), 464. – Törzsgyűjtemény

5_maria_terezia_muveszet_1903_6_388-1.jpg

Fadrusz János: Mária Terézia. In. Művészet, 2. évf. 6. sz. (1903), 388. – Törzsgyűjtemény

Lehullt tehát a lepel, az ünneplő közönség szétszéledt, végre nyugodtabb körülmények között mi is megtekinthetjük a magyar szobrászművészetnek ezt a páratlan remekét. Virtuális sétánk narrátora a Magyar Szalon újságírója, aki évekkel korábban elsőként írt színes beszámolót a szoborról a pályázatra benyújtott minta alapján.

„Egy magaslaton, hatalmas paripán ülve, szétnéz Mária Terézia. A magyarok már leverték az ellenséget és a királynő idejött, hogy megmentői ragaszkodását hálás szemmel nézze. A királyi asszony szépsége teljében és boldogan jelenik meg előttünk. Fején a korona, jobbjában a sceptrum és baljával lovának kantárszárát tartja. Ruhájának uszálya hosszan folyik le alá a paripáról.”

Mária Terézia szobra a pozsonyi koronázási dombon. In. Magyar Szalon, 10. évf. 19. köt. (1893. ápr. – 1893. szept.), 847. – Törzsgyűjtemény

6_p_1515.jpg

Mária Terézia szobra Pozsonyban – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár képeslapgyűjteménye. Jelzet: P 1.515.

„A paripa mintázása igazán bravouros. Az udvari istálló egy pompás telivér spanyol ménjét kapta Fadrusz modell gyanánt. A nemes állat meghajlott széles nyakával, ékesen befont hosszú sörényével, bozontos farkával, hatalmas idomaival, melyek az életteljes mozdulat által minden oldalról előnyösen tűnnek föl: valóban méltó arra, hogy ily deli, hódító fejedelemasszonyt hordjon. A talaj, melyen a paripa az erős fékezés által megállapodni kénytelen: bozóttal benőtt. Itt-ott sánckosár, ágyú-kerék töredéke látható, annak jeléül, hogy a harc lezajlott és béke uralkodik.”

Mária Terézia szobra a pozsonyi koronázási dombon. In. Magyar Szalon, 10. évf. 19. köt. (1893. ápr. – 1893. szept.), 847. – Törzsgyűjtemény

7_p_54_177-1.jpg

Mária Terézia szobra Pozsonyban – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Piarista képeslapgyűjteménye. Jelzet: P 54/177.

A lovas királyasszony baloldalán magyar főúr áll és az uralkodónőre tekintve a rónaság felé mutat, mintha mondaná: »Ez a te hű Magyarországod!« Ennek az alaknak a felfogása ép oly előkelő, mint történetileg jellemzetes. Fesztetich Tasziló egyik díszöltönyét használta mintául.”

Mária Terézia szobra a pozsonyi koronázási dombon. In. Magyar Szalon, 10. évf. 19. köt. (1893. ápr. – 1893. szept.), 847. – Törzsgyűjtemény

8_p_54_179-1.jpg

Mária Terézia szobra Pozsonyban – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Piarista képeslapgyűjteménye (kinagyított részlet). Jelzet: P 54/179.

„Még szerencsésebb a másik oldalon álló alak. Ez elszánt tekintetű közvitézt ábrázol. Bal karján vértet tart, melyen Magyarország címere ékeskedik; jobbjával kivont kardját markolja s úgy néz körül »Van-e még ellenség, mely a királyasszonyt fenyegetné?« Igazi típusa a magyar katonának, kiben erő és bátorság egyesül s mozdulatában csupa egyszerűség, természetesség.”

Mária Terézia szobra a pozsonyi koronázási dombon. In. Magyar Szalon, 10. évf. 19. köt. (1893. ápr. – 1893. szept.), 847. – Törzsgyűjtemény

(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a szobor földrajzi tájolása miatt a marcona tekintetű kuruc vitéz nyugati irányból kereste az ellenséget, amely lehet Poroszország, de lehet akár Bécs is.)

9_p_1767-1.jpg

Mária Terézia szobra Pozsonyban – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár képeslapgyűjteménye. Kinagyított részlet. Jelzet: P 1.767.

A leleplezés ünnepéről már nemcsak a hazai, de a külföldi sajtó is beszámolt, mértékadó európai és tengeren túli lapok írtak a műről és a művészről. A szobor beilleszkedett a XIX. századi híres magyar alkotások sorába és az egyetemes kultúra részévé vált, felkerült arra a láthatatlan képzőművészeti idővonalra, amelynek az elejét Ferenczy István és Izsó Miklós művei fémjelezték.

10_p_1757-1.jpg

A pozsonyi koronázási tér a szoborral – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár képeslapgyűjteménye. Jelzet: P 1.757.

Ami az első világháború után történt, arra nincs elfogadható magyarázat. A csehek bejövetele óta deszkapalánkkal körülvett szobornak 1921. október 26-án vontatókötelekkel, csákánnyal és kalapáccsal estek neki. Egyesek szerint dühüket IV. Károly második visszatérési kísérlete váltotta ki. A megrázó eseményre Jankovics Marcell országgyűlési képviselő, a két világháború között a felvidéki magyarok egyik vezéregyénisége így emlékezett vissza:

„Már előző este jókedvű csapat – csupa Morván túli egyének – dalszóval járta körül a deszkaköpenybe burkolt szobrot. Egypár magyarral néztük e daloló csoportot. Szeretem a dalszót, ha a dalt valami emberi vagy emberséges érzés váltotta ki. Ez rettenetesen baljóslatú dal volt. Egymásra néztünk, és azt éreztük, itt valami készül, valami, ami nem lehet szép vagy jó. Másnap, az őszi alkonyattal megjelentek a nemzeti önérzettől duzzadó – kicsodák. Nincs nevük. Šrobár kormánya küldte őket. […] A teherautóról hurok röppent a királynő, majd a magyar daliák nyakába. A teherautó motorja dolgozott, hullámos robajjal. A drótkötél elpattant. A második is elpattant. Azok, vagy ők, vagy hogy is hívjam e néhány buzgólkodót, nekiestek kalapácsokkal, vésőkkel. Vékonnyá verték a daliák csizmaszárát, a királynő paripáinak patáit, hogy végre ledőlhessenek. A földön azután lehetett a márványarcokat pofozni, rugdosni, torzzá kalapálni.”

Jankovics Marcell: Húsz esztendő Pozsonyban. Somorja, Méry Ratio, 2000. 87–88. – Törzsgyűjtemény

11_kny_d_611_1-1.jpg

Mária Terézia szobrának elpusztítása. In. The Maria Theresa Monument at Pozsony the work of John Fadrusz. Demolished by the Czechs, October 26. 1921. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Alb.D 234.

„Csak a két dalia csizmacsonkja és valami a paripából meredt bele a szürke őszi égbe. A rendőrkordon is olyan rendületlenül nézte, akár mi a kordon mögül. Csak akkor mozdult meg egy-egy rendőr-sbirr, mikor valaki lehajolt, hogy egy-egy darab márványszilánkot ereklyének rejtsen zubbonyába. Vagy mikor valaki fölszisszent. Akinek nem tetszett e dicső térrendezés, még aznap mehetett Aranyosmarótra, a fogházba.”

Jankovics Marcell: Húsz esztendő Pozsonyban, Somorja, Méry Ratio, 2000, 88. – Törzsgyűjtemény

12_kny_d_611_2-1.jpg

Mária Terézia szobrának elpusztítása. In. The Maria Theresa Monument at Pozsony the work of John Fadrusz. Demolished by the Czechs, October 26. 1921. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Alb.D 234. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3589140

A monumentális márványszobor darabjait később értékesítették és a nagyobb egyben maradt részekből újabb alkotások születtek. Egy ismeretlen személy a szoborból több darabot is megszerzett és ezeket 1928-ban eljuttatta Budapestre. A Nemzeti Újság munkatársa közvetlenül a megérkezés után megszemlélhette a szobormaradványokat a Nemzeti Múzeum udvarán.

„… a cseh rombolók ugyancsak alapos munkát végeztek. Ahol a kalapács nem volt elég, ott a vésőt vették segítségül. Szent István koronájával a fején ott van a törmelékdarabok között a szobor feje. De micsoda állapotban! Az arcnak nincs egyetlen vonása sem, lapos síkokra faragta azt le valami barbár kéz. Mellette egy másik fej hever: ez a magyar főúré, amely a szobron rajongó lelkesedéssel tekintett fel a nagy királynő arcába. Ez a fej meglehetősen sértetlen, de azért rajta is szörnyű csonkítások vannak. Éppen így járt a kuruc vitéz dacos feje is, amelyet szintén sikerült többé-kevésbé ép állapotban megmenteni.”

Budapestre kerültek a pozsonyi Mária Terézia szobor maradványai. In. Nemzeti Újság, 10. évf., 103. sz. (1928. máj. 6.), 5. – Törzsgyűjtemény

A szobortorzókat a Nemzeti Múzeumban kiállították, illetve egy darabot ereklyeként, a Mária Terézia által alapított 32-es honvéd gyalogezred 1933-ban Budapesten felállított emlékművének talapzatán helyeztek el. A második világháború viharában több darab is eltűnt vagy megsemmisült. 

13_maria_terezia_szoborfejek-1.jpg

A Mária Terézia emlékmű fej-torzói. Forrás: P. K.: Lehet még Pozsonynak Mária Terézia-szoborcsoportja? In. Pozsonyi Kifli, 2013. 01. 04.

Fadrusz János márványból faragott páratlan művészi alkotását 1921 októberében végérvényesen elpusztították. A szobor epigonjának újraállítását célzó jelenkori kezdeményezés és huzavona már egy külön történet, amely nem illeszkedik az emlékműveink sorsát bemutató sorozatunkba.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3516406694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása