Megénekelt jelöltek

2020. április 29. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 1. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat első részében munkatársunk, Mester Magdolna mutatja be a kisnyomtatványnak számító választási kortesnótákat.

Képviselőjelöltek mint dalban megénekelt hősök?
Korunk kampányeszközeire, választási szokásaira gondolva bizarrnak tűnhet ez a kérdés, de a kortesdal – ez a sajátos meggyőzési forma – egykor az egész országban elterjedve „hódított” a választópolgárok szavazataiért versengők körében. Irodalmi-néprajzi kategóriában gondolkodva a dal műfajához tartozik, azon belül pedig a politikai dal egyik altípusa. Könyvtáros szemmel formailag kisnyomtatvány, illetve aprónyomtatvány, tematikáját tekintve választási dokumentum.
A kortesdal megjelenése Magyarországon az 1848 előtti követválasztások idejére tehető, és klasszikus formája a két világháború közötti időszakban szorult ki lassan a választási segédletek palettájáról. Rokonai a politikai tartalmú versek, dalok, csúfolók, rigmusok tovább éltek: különösen a jelentős történelmi helyzetek, változások idején kaptak erőre, például 1956-ban és 1988-ban. Napjainkban is találkozhatunk velük, de a papíralapú jelenlét helyett egyre inkább az interneten vagy sms útján jut el a célközönséghez. A kortesdal – mint a kampányt segítő módszer – a történelmi Magyarország egész területén elterjedt, és benne a puszta üzeneten túl a tájegységek egyedi nyelvezete, kifejezésmódja is felfedezhető. Erdélyben például gyakran nevezik pecsovicsnak (árulónak) az ellenjelöltet, Ungváron „drukba van” (izgul) a főispán... Terjesztették nyomtatott és – különösen a kezdeti időszakban – kéziratos formában is. A szöveget a szavazókat toborzó kortes vagy más támogató írta. Kiléte mindenesetre névtelenségben maradt, már a maga idejében sem a szerző személye volt hangsúlyos.

5_emlekezeto_korteseknek.jpg

Éljen Karácsony Sándor néppárti képviselőjelölt! Kortesdal-emlékeztető a versszakonként változó rigmusokról. [1896] – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárának kortesdalgyűjteménye egységes képet tár az érdeklődő elé: a nyomtatványok legnagyobb része az 1800-as évek végéről származik, és a gyarapodási napló szerint 1985-ben vétel útján került az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárába más, XIX. századi nyomtatványokkal együtt. A gyűjtő alaposságát mutatja, hogy a kortesdalok keletkezési helyét és idejét is feltüntette a dokumentumokon.
A szerzemények túlnyomó többsége szólamszerű: pattogó, páros rímes, nyolc szótagos sorokból álló, jól skandálható – irodalmi értékét tekintve tartalmi és formai szempontból is igénytelen – költemény. Sok esetben egy mindenki által ismert dallamra íródott, nemegyszer az eredeti dal szövegének több-kevesebb részét megtartva, annak „átköltésével” született. A XIX–XX. század fordulóján leggyakrabban a Kossuth-nóta dallamára énekelhettek kortesdalt a választópolgárok, és stílusosan leginkább a Függetlenségi és 48-as Párt jelöltjeit támogató szerzők választották ezt a buzdító indulót a vers alapjául. A repertoárban találunk még új keletű magyar népdalokat, magyar nótákat, operettslágereket is, sőt, a „Megy a gőzös...” kezdetű gyermekdal is megihletett egy-egy szerzőt, és nemcsak Nagykanizsán.

2_megy_a_gozos.jpg

„Megy a gőzös Kanizsára” nótájára, kortesdal, é. n. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A kortesdalok egyik típusa a dicső történelmi múltra, a nagy elődökre: Kossuthra, Petőfire hivatkozik. Azt fejtegeti, hogy ők mit tartanának helyesnek az aktuális közéleti problémák kapcsán: mit tennének, ha még ma is élnének A megénekelt jelölt természetesen az ő méltó utóduk. A helyi születésű jelölt kortesdalában a szerző általában él az előnnyel, és komoly érvként tünteti fel, hogy csak egy itt élő ember ismeri igazán és tudja megfelelően képviselni a közösség érdekeit. Gyakori az ellenjelöltek szidalmazása, ócsárlása, a kíméletlen és olykor ízléstelen személyeskedés – a burleszkszerű szerencsétlenkedések leírásától a származásra utaláson át a korábbi méltatlan viselkedés, „árulás” ecseteléséig.
A választási nóta gyakran természeti képpel indít, vagy az adott település nevét, jellegzetességét emeli ki elsőként (mindkettő népköltészeti mintát követ ezzel): „A huszti vár romjairól, / lelkesítő trombita szól...”:

4_a_huszti_var_a_kossuth_nota_dallamara.jpg
A huszti vár romjairól... [1896] – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Leggyakrabban azonban a kortesdal szerzője „in medias res” azonnal a lényegre tér, nem hagyva ezzel kétséget a jelölt és/vagy ellenjelölt személyét illetően. „Kossuth Ferenc azt beszéli...” vagy „Bába Samu elgondolta...”
Kevéssé jellemző módja a kortesdalok terjesztésének a gyűjteményes megoldás. A Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt az 1922-es választások alkalmából 16 oldalas dalosfüzetet adott ki. „Ki legyen a képviselőnk?” áll a címlapon, pedig hitelesebb lett volna helyette a „Melyik pártra szavazzunk?” címet választani, mivel a nyomtatványban a jelöltnél sokkal nagyobb hangsúlyt kap a pártnak és a párt vezérének, gróf Bethlen Istvánnak a méltatása.

3_kisgazda_daloskonyv.jpg

Ki legyen a Képviselőnk? Kortesdal-füzet [1922] – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A füzetben mindössze 3 alkalommal találkozunk a képviselőjelölt nevével, illetve fotójával. Így csak ezeket a lapokat kellett más szöveggel nyomtatni, ettől eltekintve például a pomázi és regőcei választókerület jelöltjének választási dokumentuma teljesen egyforma (Regőce ekkor már Szerbiához tartozott, a kerület nevét mégis megtartották, más központot, Nagybaracskát választva hozzá). A kortesfüzetben több társadalmi csoportot megszólítanak, ez kiderül az „Andrássyék udvarában...” kezdetű nóta alcíméből is („A budapesti barakk udvarában...”).

1_budapesti_valasztokorzetek_jeloltjei_1878.jpg

Budapest fővárosunk... Igazmondó kortesnóták [1878] – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A gyűjtemény másik érdekes darabja a „Budapest fővárosunk sok, 19 képviselőjelöltje közül kik éljenek?” című, „Igazmondó kortesnótákat” tartalmazó négyoldalas nyomtatvány, amely a teljességre törekedve kerületi bontásban mutatja be a jelölteket és ellenjelölteket. Sokuk neve (Irányi Dániel, Helfy Ignácz, báró Podmaniczky Frigyes, Szilágyi Dezső, Jókai Mór, Thaly Kálmán) a ma emberének is ismerősen cseng. Az 1878-ban kiadott nyomtatvány végén a szerző úgy aposztrofálja magát, mint aki „egy a népből”, de a dalok tartalma elárulja, hogy a költő mégsem elfogulatlan, és bizony következetesen a Szabadelvű Párt (a későbbi győztes) jelöltjei azok a képviselők, akik „éljenek”, az Egyesült Ellenzék és a Függetlenségi Párt jelöltjeivel szemben.
A választások témája megtalálható néhány ismert irodalmi műben is. E téren a nagy klasszikus Mikszáth Kálmán „Két választás Magyarországon” című műve, de most mégis inkább Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci kortesúton című regényéből álljon itt egy „kortesdal-paródia”, amely jól összefoglalja a műfaj lényegét és akár a kevésbé sikerült kortesnóta prototípusa is lehetne:

„Bunkó Rezső
Lesz követünk
Mert Csávássy
Nem kell nekünk!
Aki az osztrákkal érez
Fokost vágunk a fejéhez!
Éljen Bunkó Rezső!”

Tersánszky J. Jenő: Kakuk Marci kortesúton, Budapest, Athenaeum, [1937] – Törzsgyűjtemény

 Mester Magdolna (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

 A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr9415631350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.