Egy kivételes könyvtár különleges kincse: Sylvester János Újszövetség-fordítása Todoreszku Gyula gyűjteményéből

2020. május 30. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 11. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat tizenegyedik részében Varga Bernadett, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa Todoreszku Gyula könyvgyűjteményének egyik legjelesebb darabját mutatja be, Sylvester János 1541-ben napvilágot látott Újszövetség-fordítását.

Éppen száz évvel ezelőtt vált Todoreszku Gyula (1866–1919) híres könyvgyűjteménye magánkönyvtárból közkinccsé, a nemzeti könyvtár féltve őrzött tulajdonává. Ezt a kivételesen gazdag kollekciót mutatja be az évforduló alkalmából frissen elkészült háromnyelvű album, amelybe az érdeklődők belelapozhatnak az OSZK Twitter- és Instagram-oldalán.

todoreszku_egykiveteles-konyvtar.jpg

Todoreszku: Egy kivételes könyvtár kincsei – Treasures of a unique library – Comorile unei biblioteci exceptionale, szerk. Varga Bernadett, a szerk. munkatársa Hutai Zsófia, Nagy Levente, Bp., OSZK, 2020.

A kötetben két hosszabb tanulmányon túl egy katalógus is helyet kapott, amely a gyűjtemény művelődés-, irodalom- és nyomdászattörténeti szempontból legérdekesebb, legritkább darabjai közül válogat. Ebbe a részbe nyújt hosszabb betekintést ez a bejegyzés.
Sylvester János 1541-ben napvilágot látott Újszövetség-fordításának több szempontból is kuriózumnak számító példányára valamikor 1912 második felében vagy 1913 elején tett szert Todoreszku Gyula. Erről tanúskodik, hogy Szily Kálmán a Magyar Nyelv című folyóirat 1913. évi februári számában megjelent rövid közleményében a gyűjtemény „legújabban” megszerzett darabjának nevezte. De miért is olyan érdekes ez a beszerzés?

2_kep_2.jpg

Uy Testamentum mag(y)ar n(y)elwen(n) mell(y)et az Görög és Diak n(y)elvböl uyonnan fordijtank, az Mag(y)ar nipnek Kereszt(y)en hütben valo ippülisire, Vyszighetben [Sárvár-Újsziget], Abadi Benedek nyomtatta, 1541. A mű címlapja. Jelzet: RMK I. 15a – Régi Nyomtatványok Tára

1. Különleges nyomtatvány

A Sylvester János (1504 k.‒1551 u.) által készített első teljes magyar nyelvű Újszövetség-fordítás egyúttal az első hazai nyomdában készült magyar nyelvű könyv is. A fordítónak és a nyomdának a kultúrapártoló Nádasdy Tamás nádor adott otthont sárvár-újszigeti birtokán. Sylvester krakkói egyetemi évei alatt az európai tekintélyű tudós humanista, Erasmus Desiderius követőjévé vált, így nem meglepő, hogy fordítása az Erasmus által készített latin nyelvű Újszövetség-fordítás hatására készült. A munkához Sylvester felhasználta ugyan a meglévő magyar részfordításokat, de elsősorban az eredeti görög szöveget vette alapul. Munkamódszerére jellemző volt, hogy filológiai kritikával ellenőrizte szövegeit, az eredeti gondolat szabatos és hűséges tolmácsolását tűzve ki célul.

3_kep_1.jpg

Részlet Máté evangéliumából (Fol. 41r, fametszeten az utolsó vacsora). In. Uy Testamentum mag(y)ar n(y)elwen(n) mell(y)et az Görög és Diak n(y)elvböl uyonnan fordijtank, az Mag(y)ar nipnek Kereszt(y)en hütben valo ippülisire, Vyszighetben [Sárvár-Újsziget], Abadi Benedek nyomtatta, 1541. Jelzet: RMK I. 15a – Régi Nyomtatványok Tára

Az íző nyelvjárásban készült fordításnak újdonsága, hogy az egyes evangéliumok összefoglalását disztichonokban írta, ahogy az ajánlást is, elsőnek alkalmazva nyelvünkön az időmértékes verselést. Sylvester sajátos magyar helyesírási rendszert is konstruált, s ragaszkodott hozzá, hogy műveit az általa helyesnek tartott hangjelöléssel adja közre. Ezért fontos volt számára, hogy a betűmetszéshez értő, különleges ékezetes betűk készítésére alkalmas nyomdászt találjon. A Nádasdy által először szerződtetett Strutius nevű mester azonban (bár igazán csinos fametszetek kerültek ki a keze alól) nem felelt meg ennek a követelménynek, ezért a munkálatokat egy ponton Abádi Benedek vette át, aki ügyesebben látta el a könyvhöz használt bastard betűket mellékjelekkel.

4_kep_2.jpg

Részlet Máté evangéliumából (Fol. 45v, fametszeten Jézus a kereszten) In. Uy Testamentum mag(y)ar n(y)elwen(n) mell(y)et az Görög és Diak n(y)elvböl uyonnan fordijtank, az Mag(y)ar nipnek Kereszt(y)en hütben valo ippülisire, Vyszighetben [Sárvár-Újsziget], Abadi Benedek nyomtatta, 1541. Jelzet: RMK I. 15a – Régi Nyomtatványok Tára

Todoreszku Gyula eredetileg két példánnyal is rendelkezett ebből a ma mindössze 21 példányban ismert igen értékes nyomtatványból, amelyek közül a csonkább a 20. század folyamán a Budapesti Egyetemi Könyvtárba került.

2. Különleges bejegyzés

 Az OSZK-ban található példány egyedi jellegzetessége, hogy az előszó után maradt üres helyre egy 16. század közepére tehető kéz a következő (itt átírva közölt) süly elleni ráolvasást jegyezte be:

„Contra süly / Süly, én tenéked mondom: Atya viseljen, / Fiú gyullasszon, / Szentlélek malasztja / száz gyükeredet százzá szakassza, / Szent Illés próféta / itt ne leljen! /Ter dicas ad sol.”

Ahogy a képen is látható, ugyanezt megismételte ugyanott egy későbbi, de még mindig 16. századi kéz. A bejegyzésekre Todoreszku hívta fel Szily Kálmán figyelmét, aki elsőként ismertette azokat a fent említett, XVI. századi ráolvasás süly ellen című közleményében.

5_kep_2.jpg

A süly elleni ráolvasást tartalmazó kézírásos bejegyzések. In. Uy Testamentum mag(y)ar n(y)elwen(n) mell(y)et az Görög és Diak n(y)elvböl uyonnan fordijtank, az Mag(y)ar nipnek Kereszt(y)en hütben valo ippülisire, Vyszighetben [Sárvár-Újsziget], Abadi Benedek nyomtatta, 1541. Jelzet: RMK I. 15a – Régi Nyomtatványok Tára

A ráolvasások a mágia elterjedt eszközeként általában a népi gyógyításban voltak jelen, ezek a betegségek gyógyítására mondott egyházi áldások profanizálódásának, paraszti gyógyítókhoz kerülésének fontos példái. A süly egyébként a népi gyógyászat elterjedt betegségelnevezése, amely jelenthetett többek közt szifiliszt, daganatot, skorbutot vagy akár aranyeret, de állatbetegségként is használták. Gyógyítása imával, ráolvasással, valamilyen mágikus rituáléval (például a beteg mellett elsuhintott baltát küszöbbe vágták), vagy növényi és állati szerekkel, egyszerű kemikáliákkal történt. A süly elleni írott ráolvasások közül ez legkorábbi ismert magyar nyelvű formula.

3. Különleges kötés

A példány harmadik érdekessége a könyv beszerzése után rögtön megrendelt ötvöskötése. Kőhalmi Béla a Könyvtári Szemle Todoreszku-könyvtárat bemutató sorozatában 1914-ben már az Újszövetséghez tartozó pompás új kötésről tudósít, tehát az hamar el is készült. A szenvedélyes bibliofil küldetésének érezte, hogy a kötés nélküli, sérült, vagy nem eredeti kötéssel rendelkező könyveit értékükhöz méltó új kötésekkel láttassa el, jelentős megrendelésekhez juttatva a külföldiek mellett a századelőn éppen fellendülőben lévő hazai könyvkötőművészet mestereit is. Ebben az esetben az értékes kötés Helbing Ferenc (1870–1958) grafikus, litográfus, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanára, majd rektora tervei szerint készült. A kivitelezés Richard Adolf Zutt (1887–1938) iparművész, az Iparművészeti Iskola ötvös-szakosztályának vezetője, a későbbi Magyar Művészeti Műhely alapítójának munkája. A megrendelő elégedett lehetett a kész művel, hiszen Zutt 1915-ben az Augustinus-korvina kötésének másolatát is elkészíthette Todoreszku Gyula számára.

6_kep_2.jpg

A Todoreszku által készíttetett kötés. Jelzet: RK 83 – Régi Nyomtatványok Tára

A nagy szakértelmet és drága anyagot igénylő munka nem lehetett olcsó. Ugyan konkrét forrásunk nincs az árára nézve, de azt tudjuk, hogy a Thuróczy-krónika brünni kiadásához 1920-ban készült, ennél ugyan díszesebb és kidolgozottabb ötvöskötés Todoreszku özvegyének 14.000 koronájába került.

A Sylvester-féle kötést tanulmányozva a könyv történetének ismerete nélkül is szembetűnő, hogy az kifejezetten az Újszövetséghez készült. Az előtábla közepén virágdíszes keretben Krisztus kereszthalála, az Újszövetség csúcspontja látható. A kereszt felett két angyal, alatta Mária és a legfiatalabb tanítvány, János helyezkedik el, a keret négy sarkában pedig a négy evangélista attribútumai jelennek meg. A gerincen feltűnő alfa és omega az Atyára és Krisztusra utalnak, míg a háttáblán ovális keretben ábrázolt kehely az úrvacsora szentségében is megmutatkozó, Istennek az emberrel kötött új szövetségét idézi fel. Ez utóbbi alatt az idők során sajnos elkopott a valószínűleg óegyházi szláv (esetleg román) nyelvű felirat. Nem úgy a keresztfa tetején látható ICXC, amely az ortodox kereszt gyakori felirata, krisztogram, vagyis Jézus Krisztust jelöli. Az ortodox vallású Todoreszku tehát nem csupán drága és méltó új köntöst adott a híres kiadványnak, de így tette azt teljesen sajátjává.

Varga Bernadett, Régi Nyomtatványok Tára

Irodalom:

 

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr9315728726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.