Arany János a színpadon

2017. szeptember 19. 15:35 - nemzetikonyvtar

Könyvtárunkban tartotta meg az Örkény Színház Aranyozás című estjének a főpróbáját. Az Arany Jánost követő költőgenerációk Aranyra reflektáló verseit Mácsai Pál és Ferencz Győző szerkesztésében élvezhette a közönség.

Ritka az olyan színházi előadás, mely során egy társulat szinte összes tagja az előadás teljes ideje alatt a színpadon van. Az Örkény Színház Aranyozás című estje ilyen produkció. A színművészek másfél órán át adnak elő verseket. Olyan művekkel emlékeznek Arany János költészetére, melyeket Arany stílusában, az általa kedvelt versformákban, mondanivalóját tekintve az adott kor nyelvére „lefordítva” írtak az Aranyt követő költőgenerációk.

Az Örkény Színház Aranyozás című előadásának főpróbája

Az előadás főpróbája az Országos Széchényi Könyvtárban zajlott, köszönhetően többek között annak, hogy könyvtárunk jelentős segítséget nyújtott a színház számára a produkció létrejöttéhez. A helyszínválasztás nemcsak a közös munka miatt volt példás, hanem annak ismeretében is, hogy a nemzeti könyvtár őrzi Arany kéziratainak egy részét, valamint az ő hagyatékából is táplálkozó kortárs költőink gyakran fordulnak meg a könyvtár épületében. Ily módon az intézmény szellemisége plusz töltetet adott az előadásnak.

A színművészek több mint harminc író, költő, irodalmár, filozófus vagy éppen nyelvész gondolatát tolmácsolták a közönségnek. Weöres Sándor Hódolat Arany Jánosnak című verse nyitotta az estet, melyet többek között József Attila, Illyés Gyula, Petri György, Nádasdy Ádám, Kiss Judit Ágnes és Tóth Krisztina gondolatai követtek.

Az est házigazdája Mácsai Pál volt, aki a tematikusan csoportosított művek között folyamatosan mesélt és informálta a közönséget az elhangzó versek, gondolatok háttértörténetéről, de természetesen Arany János és az őt követő költőgenerációk kapcsolatáról is. Az Aranyozás egyszerre adott lehetőséget a szórakozásra és az elmélyülésre Arany János költészetében Arany versei és költőtársai által.

A produkció további előadásait az Örkény Színházban tekintheti meg a közönség.

Az Arany Jánost idéző és köszöntő színházi est az Örkény Színház és az Országos Széchényi Könyvtár közös produkciójaként jött létre az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával.

És még mindig vannak képeink:

 

komment

177 éve alkottak először képet Magyarországon

2017. augusztus 29. 12:28 - nemzetikonyvtar

A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége kezdeményezte A MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJÁ-nak megünneplését. Ezen a napon készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép (dagerrotípia). Minden fotótörténeti forrásmunka egybehangzóan állítja, hogy 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. Ez a nap alkalom arra, hogy a társadalom figyelmét a fotókultúrára és egyben a fotótörténeti értékekre irányítsuk.

Fényképtárunkban számos különleges fotó található a magyar fotográfia múltjából. Kollégánk, Nagy Blanka 5 izgalmas felvételt választott ki a tárunkból. A fotók kattintásra nagy méretben is megtekinthetők.

Nagy Blanka: Az utóbbi hónapokban az első világháború magyar vonatkozású fotóival, a Tanácsköztársaság ideje alatt készült fotókkal foglalkoztunk; valamint egy több ezer archív felvételt számláló erdélyi hagyatékkal dolgoztunk és dolgozunk jelenleg is. Kollégáimmal egyrészt azért válogattunk az említett anyagokból, mert jelenleg ebbe látunk bele részletesebben, másrészt pedig fontosnak találtuk, hogy az anyagok milliője a közönséghez is eljuthasson, hiszen ezek a képarchívumok jelenleg nem kutathatóak. A hatalmas archívumba most csak egy nagyon-nagyon pici betekintést adhatunk, ezért törekedtünk olyan képek kiválogatására, amelyek valahogy túlmutatnak a fotográfia puszta dokumentumjellegén, és visszadnak nekünk egy ismerős érzést, pillanatot, akár egy hasonló emléket.  

Elsőként egy amatőr sztereofelvételt mutatunk a tabáni piacról: 

amato_r_felve_tel_taba_n_piac_gif.gif

A sztereoszkópia olyan képalkotási módszereket foglal egybe, melynek segítségével egy képben a térlátás illúziója kelthető. A térlátás mindennapi szinten úgy valósul meg, hogy a szemeink által észlelt két enyhén eltolt képet agyunk valós időben feldolgozza és egybeteszi. Ha tehát két enyhén eltolt pontból készített képet bemutatunk külön a megfelelő szemnek, kialakul egy virtuális mélységérzet.

Az Országos Széchényi Könyvtár legfiatalabb gyűjteménye a Fényképtár, 2007-ben alakult azzal a céllal, hogy a nemzeti könyvtár különböző gyűjteményeiben található fényképek megfelelő tárolását, feldolgozását és szolgáltatását biztosítsa. 

A második, testgyakorlókat ábrázoló kép szintén amatőr felvétel, a Tanácsköztársaság idejéből, 1919-ből származik. 

amato_r_felve_tel_teste_pi_to_k.jpg

A sorozatunkban látható további képek a kolozsvári Szabó Dénes műterméből kerültek a könyvtárba. A csodálatos erdélyi táj száz évvel ezelőtt is remekül mutatott.

foto-film_cluj_szabo_de_nes_mu_terme_1920-as_e_vekto_l.jpg

A negyedik kép a  Mézgedi barlangban készült a húszas években, ami az egyik legrégibb és legismertebb turisztikai látványosság Románia területén. A barlangot legelőször az ismert osztrák földrajztudós Adolf Schmidl írta le, ezt követően Czárán Gyula tárta fel színte teljesen a XX. század elején. Az üregek állatvilága (denevérek, pillangók, pókok, rákok, bogarak), adja a barlang páratlanságát.

foto-film_cluj_szabo_de_nes_mu_terme_1920as_e_vekto_l.jpg

A sorozat utolsó darabjának megtekintésében hölgyek is segítségünkre vannak.

foto-film_cluj_szabo_de_nes_mu_terme_920as_e_vekto_l.jpg

A Fotótár gyűjteménye jelenleg nem kutatható. Munkatársaink telefonon vagy e-mailen keresztül is szívesen adnak felvilágosítást.

komment
Címkék: fotó sztereo

Hány corvinarészlet van a farzsebedben?

2017. augusztus 23. 15:18 - nemzetikonyvtar

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) folytatja a forint bankjegyek 2014-ben megkezdett cseréjét, melynek jegyében korszerűbb, a biztonsági elemei és képi megjelenése tekintetében is megújított 1000 forintos címletű bankjegyet bocsát ki. MNB 2017.08.23

Az ezer forintos grafikáján könyvtárunk egyik különleges kézzel írott művének részlete is látható. Amikor elolvastuk a hírt, megijedtünk az újítástól. Majd megnyugodtunk, mert valóban csak biztonságilag újul meg a bankjegy, s az ezres hátoldalán megmaradt a 15. századi corvina részlete.

Mutatjuk az új bankjegyet, vesd össze a pénztárcádban levő régivel!

Forrás: Magyar Nemzeti Bank

A bankjegy hátoldalán lévő részlet:

És a gyönyörű iniciálé:

Mi is ez a kézirat?

GEORGIUS TRAPEZUNTIUS: RHETORICA

Cod. Lat. 281. Buda, 1480-as évek. Pergamen

A görög származású humanista – Georgius Trapezuntius – latinra fordított művét ugyanaz a Budán működő mester és műhelye díszítette, mint a bécsi Ptolemaios-, a müncheni Aristeas- és a Wolfenbüttelben őrzött Tolhopff-corvinát. Az ismeretlen mester munkáin Franciscus de Castello Ithallico hatása érződik, aki az 1480-as évek elején Magyarországon tartózkodott, itt illuminálta Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost Breviáriumát. A Trapezuntius-corvinának eredetileg lila bársonykötése volt, a lapok élén színes festésű aranymetszés található.

2014-es corvinakiállításounkon látható volt a corvina, és egy videót is késztettünk róla:

Hamarosan újra megmutatjuk az érdeklődőknek!

komment

Áprily Lajos, az idill hirdetője

2017. augusztus 06. 08:39 - nemzetikonyvtar

50 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Áprily Lajos (családi nevén Jékely; † Budapest, 1967. augusztus 6.) költő, műfordító, szerkesztő, Jékely Zoltán költő (1913–1982) édesapja.

A Jékely család Erdélyből származott, maga Áprily Brassóban született.
Bár korosztálya szerint a Nyugat első nemzedékéhez tartoznék, kései jelentkezése és költészete impresszionista–parnasszista kiérleltsége miatt, Reményik Sándor és Tompa László mellett a Monarchia összeomlása után induló költőtriász tagja. Hagyományőrző szemlélete modern érzékenységgel ötvöződik. Témája sokszor a föloldhatatlan magány, a kegyetlen világtól való iszony, a riadt befelé fordulás, az elmúlás közelsége, de sorait rendre átszövi a természet szépsége és a kultúra megtartó erejébe vetett hit. Tudatosan megkomponált, ciklusokba rendezett életművet alkotott. Rendkívüli önfegyelemmel csak tökéletesre csiszolt változatot közölt. Míves, borongós soraival a divatokhoz nem igazodó, XX. századi humanizmus képviselője.

aprily.png(Zsögödi) Nagy Imre rajza Áprily Lajosról – Nyugat-honlapunk egyik galériájában – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Már egyetemi hallgatóként, név nélkül és Jékely Lajos aláírással is közölt verset, Áprily Lajos néven először 1918-ban az Új Erdélyben publikált. Természeti képekben gazdag motívumai, verssorainak zeneisége, tiszta rímei kezdettől (Falusi elégia, 1921) jellemzik melankolikus hangulatokkal áthatott költészetét. De éppen legnépszerűbb versében, a Márciusban pl. föltűnik az életöröm is.

„A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.”

Áprily Lajos: Március. Részlet. In. Áprily Lajos összes versei és drámái. Összegyűjtötte, a szöveget gond. és az utószót írta Győri János, Budapest, Szépirodalmi, 1990. – Törzsgyűjtemény. Szabadpolcos állomány 

aprily_marcius.pngÁprily Lajos: Március (autográf verskézirat) – Nyugat-honlapunk egyik galériájában – Kézirattár: Analekta 215

Magyar–német szakosként Nagyenyeden, később Kolozsvárott tanított. Az erdélyi kulturális élet meghatározó alakja volt. A húszas években szerkesztőként is dolgozott (kolozsvári Ellenzék, Erdélyi Helikon). 1929 augusztusában áttelepült Budapestre.

„Azonkívül egyszer arra gondoltam, hogy mi lenne, hogyha valóban menni kellene, és egyetlen könyvet lehetne mindebből magammal vinni. Az emberek ízlése különböző. Én azonban, be kell, hogy valljam, ahogyan végignéztem a könyveket, megsimogattam Csokonait, egy régi Petőfi-kötetet, megsimogattam Reviczkyt, megsimogattam Vajda Jánost, azután az Ady-kötetek első kiadásait, s mégis másutt állott meg a szemem, ott állott meg, egy olyan könyvnél, amelyet én az emberi szépség formában való legnemesebb kifejezésének tekintek, és meg kell mondanom, hogy akkor is, ha mennem kellene egyetlen könyvvel – Szophoklész Antigonéjánál állott meg a szemem.”

Áprily Lajos: Álom egy könyvtárról. In. A kor falára. Áprily Lajos emlékezete. Vál., szerk., összeáll.: Pomogáts Béla, Budapest, Nap Kiadó, 2002. 220. o. – Törzsgyűjtemény. Szabadpolcos állomány 

„A Nap nagymessze, drága Haimon,
most oldja bíbor csónakát,
a harmat-fényű Dirke-tájon
tengerfuvalmak szállnak át,
s a szőke por éjjel be fogja
temetni könnyű lábnyomom –
Sötét az Acheron homokja:
itt meg kell halni, Haimonom.
Mit is keresnénk árva-ketten,
hol égig ér a gyűlölet?
Én gyűlöletre nem születtem
és itt szeretni nem lehet;
s az ősöm átka, haj, suhogva
végigsüvölt a sorsomon –
Sötét az Acheron homokja:
itt meg kell halni, Haimonom.”

Áprily Lajos: Antigone. Részlet. In. Áprily Lajos összes versei és drámái. Összegyűjtötte, a szöveget gond. és az utószót írta Győri János, Budapest, Szépirodalmi, 1990. – Törzsgyűjtemény. Szabadpolcos állomány 

aprily_koncz.pngÁprily Lajos levele Babits Mihályhoz (gépirat, autográf aláírással) – Nyugat-honlapunk egyik galériájában –Kézirattár. Fond III./22) 

A transzszilván gondolat megszólaltatásával magyarok, románok, szászok békés együttélése mellett tett hitet (Tetőn). A környezetéből kiemelkedő, többre hivatott tehetség sorsát Az irisórai szarvas szimbólumában jelenítette meg. Budapestre költözése után A láthatatlan írás (1939) című kötetben vallott fájdalmas hazaszeretetéről.

„Az idill hirdetése! Ezzel fordul Áprily Lajos a ma felé. Ez a lázító, hangos, egyébként olyannyira csendes, formájában is nyugodt verseiben. Az idill: Erdély – ha a férfi, az apa érzelmei tolulnak a szívébe, az ismerős arcok mögött mindig Erdély tündérkertje jelenik meg, át- meg átfonva a pesti-visegrádi számkivetésben élő költő témáit. Az irtózó, menekülő költő Erdélyben és az erdélyi idillben a méltó élet képét látja, minden kor költőinek Árkádiáját. Fussunk végig versein – az egyetlen lényegesebb változás, hogy kezdeti verseinek oly szívesen használt klasszikus allúziói, képei helyébe egyre inkább Erdély nyomul, hogy a századvégi iskolás hasonlatkincs, minden parnasszien költő bőségszaruja teljesen eltűnjön Áprily saját Erdély-jelentéssora mögött. Erdély kiemelkedik, mind erőteljesebb, sarkalatosabb jelentést kap, s a költő, aki a táj egységét és benne a három nép egységét foglalta versbe, mindjobban Erdélyben látja az egyetlen lehetőséget, a költő hazáját, a humanitás eszményét. Az erdélyi élmény átüt mindenen, s az »ötven erdő« mögé lépő költő versei már kettős tükrök: Erdély látszik bennük és az egyre borulóbb férfilélek nyugodt tépődése.”

Thurzó Gábor: A láthatatlan írás. Áprily Lajos versei – Révai-kiadás. In. Nyugat, 1939. 9. szám – Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis

Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn: fehér sajttal kinált a pásztor.

És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.

Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.

Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot

s tetőit, többet száznál és ezernél –
s titokzatos szót mondtam akkor: Erdély...

Áprily Lajos: Tetőn. Részlet. In. Áprily Lajos összes versei és drámái. Összegyűjtötte, a szöveget gond. és az utószót írta Győri János, Budapest, Szépirodalmi, 1990. – Törzsgyűjtemény. Szabadpolcos állomány 

aprily_patroklos.pngÁprily Lajos: Patroklos alszik. A halott Ady Emlékének (autográf verskézirat). – Nyugat-honlapunk egyik galériájában – Kézirattár. Fol. Hung. 1849 

Magyarországra való áttelepülése után Áprily a Lónyay utcai református gimnázium tanára, majd 1934-től a Baár–Madas Leánynevelő Intézet igazgatója lett. A harmincas években a Protestáns Szemlét szerkesztette. A Visegrád melletti Szentgyörgypusztán élt. Az ötvenes években csak műfordítóként lehetett jelen az irodalmi életben, de szerencsére rátalált az egyéniségéhez illő szerzőkre. 1951-ben megnyerte az Anyegin újrafordítási pályázatát. Legismertebb munkája Puskin Anyeginjének és Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versének tolmácsolása, de fordította Lermontov, Nyekraszov, Turgenyev műveit, s antológiává bővülő terjedelemben román költőket is.

„Mert a költők egyáltalán nem olyanok, mint Áprily. A költők ugyan igen sokfélék, az emberi species minden változata előfordul köztük, de véletlenül sem hasonlítanak Áprilyra. Hát annyira különös lett volna? Talán nem. De másutt, egészen másutt kell keresni a rokonait, nem az irodalomban. Olyan volt, mint egy erdész. Akinek – titokban – tele van polcolva a négy fala könyvvel. Halász-vadász. Aki nem szeret igazán állatot ölni. Wittenbergát járt, protestáns betűmetsző. Akinek semmi kedve hitvitázni.”

Nemes Nagy Ágnes: Az első költő. Áprilyról. Részlet. In. Szó és szótlanság, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1989. – Törzsgyűjtemény 

M. J.

komment

„S minden tudásban kerestem egyre új tudást”

2017. július 26. 08:07 - nemzetikonyvtar

50 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Füst Milán († Bp., 1967. július 26.) költő, író, drámaíró, esztéta, a magyar irodalom rendhagyó jelensége.

Műveit a valóságától elidegenült individuum életérzése ihlette. Mélyen szkeptikus intellektus volt, egyszersmind teljességre törekvő, végletes egyéniség. A gondolkodásból teremtett művészi helyzetet, szemben a tapasztalati valósággal. Kihívóan képzelete valóságát vállalta el írói közegének. A létezés abszurditásának a hiábavalóság biztos tudatában is nekifeszülő erkölcsi akarat pátoszát jelenítette meg művészetével. Noha az irodalom minden ágában jelentőset alkotott, a szélesebb közvéleménytől késve, részben már halála után kapta meg az elismerést.


Kis Pintér Imre szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994, 633. o. – Törzsgyűjtemény 

screen-capture-544.pngMajor Henrik karikatúrája Füst Milánról (A Tevan Kiadónál 1913-ban Békéscsabán megjelent kötet 2007-es, szintén a Tevan Alapítványnál megjelent, facsimile kiadásának részlete) 

S minden tudásban kerestem egyre új tudást
S a dicsőségben nagyobb dicsőségeket
S hol világos volt az ég, nagyobb világolást
S az asszonyölnél égetőbb és még nagyobb sötétet...

Úgy látom, öregember én már nem leszek.
S most folytassam a régit addig is? – Ó jaj, – kiáltanám egy ablakból talán,
De gúnytól félek s elbúvok magamba,
Négy izzó fal mered reám csupán, –
Az Úristennek vörhenyes haragja, –
Majd bólogatva, lassan elmegyek.
S mint ki régen hordja már szivében a halált, –
Kárvallott számadó, megbántott, régi szolga
S ki birót ment el keresni, de nem talált.

Füst Milán: Önarckép – Elektronikus Periodika Archívum

 Füst Milán: A holdhoz (autográf verskézirat) – Kézirattár: Fond III./2060 

„Objektív lírára” törekedett, talányos szimbolikájú, mitikussá növesztett versvilágot alkotott. Változtatnod nem lehet (1914) című verseskönyve archaikusan stilizált, szecessziósan bizarr szellemvilágával, hosszú soraival látványos szakítást jelzett minden hagyományos poétikával.

Füst nem kíméletes az olvasóval szemben. Már verssorainak alakja sem kedves a közönségnek, mely többnyire nem kedveli a vágott sorokat, azaz a verset, de ha már verset olvas, a rövid verssort előnyben részesíti, tán mert ez kevésbé veszi igénybe. Általában nem talál Füst verseiben versmértéket és rímet, mely, egyebek között, kedveskedés is az olvasónak, vígasztaló jutalom, amiért rászánta magát, hogy izgalmas történetek helyett verset olvasson el. Ezenfelül egy egész világ ez, ahová kénytelen belépni, akár a nagy regények világába, jól körülnézni s élni egy ideig e világ életét, mely pedig elég mozgalmas. Füst költészetében van valami sajátos epikai tartalom. Bár ritkán beszél el valamit, mégis majd minden verse tele van látszólag szeszélyes, valójában és ha az egész kötetet elolvastuk, rendkívül következetes történésekkel. Különös népség, halászok, kovácsok, pékek, mészárosok, kalmárok, vargák, részegesek, ringyók, középkori várurak, szőlőművesek, pásztorok, kutyafejű, fehérleples lelkek, magános lovasok űzik játékaikat, elmélkednek, garázdálkodnak, veszekszenek és dolgoznak.

Vas István: Füst Milán olvasásakor. Füst Milán válogatott versei – Nyugat-kiadás. In. Nyugat, 1934. 23–24. szám – Elektronikus Periodika Archívum 

Drámahősei szintúgy lelkük „fantomjaival” küzdenek, objektív szégyenük semmisíti meg őket, az autentikus élet lehetetlensége; az, hogy érzelmi és erkölcsi igényeik összeférhetetlenek. Boldogtalanok (1914) című drámáját naturalista technikával írta.

Füst Milán: Boldogtalanok, Dráma négy felvonásban, a Nemzeti Múzeum Könyvtárának dedikált példány; autográf (címlap); [Budapest] Világirodalom Könyvkiadó Vállalat kiadás, 1925. – Kézirattár 

A »Boldogtalanok« több mint egy évtizede íródott s a színpadi formanyelv ellenére semmi kvalitatív különbség nincs közte és a vele egyidőben született versek között. Egyazon szenvedély örvénylik a sorok mögött, mondanivalójában tiszta líra s formájában talán még a versek formájánál is határozottabb és ökonomikusabb. Vannak, akik ezt a munkát visszaesésnek, színtelen naturalizmusnak minősítik Füst övr-jében. Valójában semmi köze a naturalizmushoz. Kísérteties erők démonikus küzdelme ez, áttörhetetlen keretek között. Nem színpadi figurák rutinos mozgatása, hanem 7-8 tragikus karakter térbe született együttese. Színpadi mű ez a szó teljes értelmében, nem irodalmi ürügyek alatt a hallgatóság elé dialogizált elbeszélés, a szavak csak részletelemek, itt az alakok cselekszik életüket. Igaz, hogy az egész darabban sehol egy vigasztaló mécsvilág, mindenki átokkal megvert – de levonhat-e ez valamit a mű lírai értékéből? Bizonyára semmit.

Kassák Lajos: Füst Milán. In. Nyugat, 1927. 16. szám – Elektronikus Periodika Archívum 

 Füst Milán: Feleségem története, (címlap); Budapest, Hungária Könyvkiadó, [é. n.] – Törzsgyűjtemény 

Szépprózája, szemben más műfajaival, oldottabb, improvizatív, realisztikus. Legnagyobb vállalkozása, A feleségem története egyike a modern irodalom valóságunkkal egyenértékűen sokrétű, sokértelmű mítoszainak. Szokványos féltékenységi történetből teremt fausti művet: üdvösségkeresést és pokoljárást. Létrehozta benne életműve legsajátabb esztétikai minőségét: a fenségest a nevetségessel elegyítő groteszk öniróniát.

Füst Milán alkotói oldala a Nyugat 100 című tartalomszolgáltatásunkban 

Füst Milán a Digitális Irodalmi Akadémiában 

Füst Milán Advent című kisregényének hangoskönyve a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

M. J.

komment
Címkék: füst milán

Fellner Jakab 295!

2017. július 25. 09:52 - nemzetikonyvtar

295 évvel ezelőtt született Fellner Jakab (Nikolsburg, 1722 – Tata, 1780) építész, a klasszicizáló késő barokk építészet legkiválóbb hazai mestere

23 éves korában telepedett le Tatán, és élete nagy részét itt töltötte. 1750-től kezdve főleg az Esterházy grófok számára dolgozott, bár növekvő híre más megbízatást is szerzett számára. A tatai Esterházy kastély később jelentős szerepet játszott a történelemben is: I. Ferenc császár és király (1792–1835) és felesége, Ludovika királyné ide menekültek a napóleoni harcok elől. Hosszú hetekig itt laktak, és az uralkodó itt írta alá a napóleoni háborúkat lezáró bécsi (v. schönbrunni) békét 1809-ben. 1897-ben Ferenc József (1848–1916) és II. Vilmos (1888–1918) német császár látogatott ide egy tatai hadgyakorlat alkalmával. Fellner Jakab első jelentős önálló munkája az 1751-ben megkezdett tatai plébániatemplom, melynek építését utódja, Grossmann József fejezte be 1780 után. 1756-ban a cseklészi Esterházy-kastélyt építette át.

Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1997, szerk.: Csíky Gábor, Endrei Walter, Kiss Csongor, Budapest, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, 1996. – Törzsgyűjtemény; Magyar életrajzi lexikon – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Képeslapok Fellner Jakab tervezte épületekről a Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményéből
  • Tata-Tóváros. Gróf Esterházy kastély. Jelzet: T 354  
  • Üdvözlet Tatáról. Tatai részletek. A fölső sor 3. képén a kálvária és a Szent Kereszt plébániatemplom. Jelzet: T 204
  • Üdvözlet Cseklészről; Gróf Eszterházy kastély. Jelzet: CS 113 

1761-ig Komárom vármegye szolgálatában állt. 1762-ben a Lamberg család kastélyát tervezte Mórott. 1764-ben szerződést kötött Esterházy Károly püspökkel az egri püspöki uradalom egyes építkezéseinek tervezésére és felügyeletére. Első műve itt a püspöki kastély lépcsőháza és kápolnája volt (1766). 1768 és 1774 között a veszprémi püspöki palotát tervezte. 1765-től átvette a Gerl József bécsi építész által tervezett és egyetemnek szánt egri lyceum építését, melynek befejezése másra maradt. 1773-ban tervezte meg és kezdte el építeni utolsó nagy alkotását, a pápai plébániatemplomot. Mindezeken kívül sok építkezést tulajdonít neki a kutatás. Jelentős szerepe volt Veszprém, Pápa, Eger és Tata városképének kialakításában. 1773-ban magyar nemességet kapott.

Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1997, szerk.: Csíky Gábor, Endrei Walter, Kiss Csongor, Budapest, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, 1996. – Törzsgyűjtemény; Magyar életrajzi lexikon – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Képeslapok Fellner Jakab tervezte épületekről a Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményéből

  • Mór. Gróf Lamberg kastély. Jelzet: M 2.178
  • Eger. Az érseki palota. Jelzet: E 270
  • Eger. Líceum. E 117
  • Veszprém. Várrészlet a püspöki palotával. Jelzet: V 881
  • Pápa. Római katolikus plébániatemplom. Jelzet: P 211

Fellner Jakab nem azonos a szokásosan Fellner és Helmer (németül: Büro vagy Atelier Fellner & Helmer) néven említett 1873-tól működő bécsi építésziroda idősebb, abban vezető szerepet játszó tagjával, Ferdinand Fellnerrel (1847–1916). Ferdinand Fellner társa Hermann Helmer (1868–1919) építész volt. A színházépületek tervezésére szakosodott építésziroda számos épülete áll ma is Magyarországon (Vígszínház, Budapesti Operettszínház, Szegedi Nemzeti Színház, a kecskeméti Katona József Színház, illetve a történelmi Magyarország területén.

Szerk.: M. J.

komment
Címkék: fellner jakab

Szent Krisztina

2017. július 24. 08:47 - nemzetikonyvtar

Szent Krisztina legendájának két magyar változata a Krisztina-legenda nevű kódex 1–46. lapjain és az Érdy-kódex 428–429. lapjain maradt fenn. A 23 levél terjedelmű Krisztina-legenda a 3. században vértanúságot szenvedett szent legendáját tartalmazó magyar nyelvű kódex. Eredetileg valószínűleg az 1522-ben másolt, domonkos Horvát-kódexhez volt kötve, datálását és rendi hovatartozását erre a feltételezésre szokták alapozni. 1836-ban Jankovich Miklós gyűjteményéből vásárolta meg könyvtárunk.

A Krisztina-legenda első sorai. OSZK MNy 15 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Krisztina annyi, mint ‚szent olajjal megkent’ (chrismate uncta): illatos balzsam töltötte be magatartását, az áhítat olaja a gondolkodását, áldás a szólását. Krisztina az itáliai Tyrosból származott, igen előkelő szülőktől. Atyja egy toronyban tartotta, és tizenkét szolgálót, valamint arany és ezüst isteneket adott mellé. Bár gyönyörű volt és sok kérője akadt, szülei egyikőjüknek sem akarták odaadni, hogy az istenek szolgálatában maradjon. Ő azonban a Szentlélektől megvilágosodva, borzadt a bálványáldozattól, és azt a tömjént, amit az isteneknek kellett volna áldoznia, az ablakba rejtette. Amikor atyja fölkereste, a szolgálók beárulták: „Leányod, a mi úrnőnk nem hajlandó áldozni a mi isteneinknek, sőt kereszténynek vallja magát.” Atyja nyájas szavakkal igyekezett rávenni az istenek szolgálatára. Mire a leány: „Ne nevezz engem leányodnak; azé vagyok, akit egyedül illet a dicséret áldozata. Én nem a halandó isteneknek mutatok be áldozatot, hanem a menny Istenének.” Mire az atya: „Leányom, ne csak egyetlen istennek mutass be áldozatot, nehogy a többi megharagudjék rád!” Krisztina erre így válaszolt: „Helyesen szólottál, pedig nem is ismered az igazságot. Az áldozatot ugyanis az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek mutatom be.” Mire az atyja: „Ha három istent imádsz, miért nem teszed ezt a többivel is?” Mire a leány: „E három egy Istenség.”

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, [Budapest], Helikon, 1990. (Részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Krisztina-legenda első sorai az Érdy-kódexben. OSZK MNy 9 – ELTE. Sermones Compilati 

Mikoron az ő atyja másodszor esmég hozjá jőtt vóna, hogy az bálván isteneknek imádására kíszlelné, hát egy is nincsen ott az istenekben. Eleiben kelének az szolgáló leányok, és megmondák, mit tett vóna őnekik Krisztina leánya. Ottan nagyon megharagvék, és levonyatá őneki ruháját, és tizenkét vitézökkel erősen vereté az bálván isteneknek bosszúságokért. És mikoron elfogyatkoztanak vóna az hóhérek, mondá Szent Krisztina asszonnak ő atyjának: „Ó, minden tisztösség nélkil való ember és szégyentelen, gyílöséges (gyűlölséges) mind Istennek, mind embernek elette! Íme látod, hogy akkik (akik) engem gyötörnek, elfogyatkoztanak. Kér (kérj) erőt őnekik az te istenidtül, ha lehet.” Azt hallván [az apja] megvasaztatá, és az setét temlecben vetteté. Mikoron azt meghallotta vóna az ő asszon sziléje, ottan megszaggatá ruháját, és az temlechez fotamék, és leányának lábai előtt leesék és mondá: „Ó Krisztina, én édes szemem világa, irgalmazj énvelem.” Felelé őneki és mondá [Kisztina]: „Miért mondasz engem te leányodnak? Nem tudod-é, hogy az én istenemnek szent neve vagyon énnálam?” Mikoron az ő sziléje őnála semmit nem használna, az ő férjéhez méne hamarsággal, és megjelenté őelette, hogy nem engedött vóna. Ottan azért eleibe hozatá és mondá [az apja]: „Avagy áldozzál az hatalmas isteneknek, avagy kilemb-kilemb kénokkal végeztetöl ki ez édes világból, és én leányom soha nem lész.” Felelé őneki: „Ó mely nagy malasztot érdemlettem ez mai napon tetűled, mert immáran nem hívattatom én erdegnek leányának, de az erek mindenható Istenének. Mert valaki erdegtűl születik, erdeg az. Te azért az pokolbeli sátán erdegnek atyja vagy.”

Karthauzi Névtelen: Szíz Szent Krisztina asszonnak életéről. Érdy-kódex – ELTE Bölcsészettudományi Önálló Informatikai Program – Az Érdy-kódex oldala 

krisztinatemplom_nemzetikonyvtar.jpgBudapest; Krisztina tér a templommal. Képeslap. Jelzet: Bp 82 – Plakát és Kisnyomtatványtár 

Krisztina ókeresztény vértanú. […] Ünnepét középkori misekönyveink számontartották. Képét ott látjuk Bártfa (1460, 1485), Malompatak (Mlynica, 1515) szárnyasoltárain. Ereklyéit a nagyszombati klarisszák őrizték. A tiszteletére szentelt néhány templom elsősorban nyilván a kegyúr felesége, leánya névadó patrónájának szólt: Nádaska (1765, Bódvaszilas leányegyháza), Ernőháza (Ernesstovo, 1888). Hasonló eredetű Felsősegesd franciskánus templomának Krisztina-oltára is (1779), Festetics Lajos alapítása.
Krisztina mindig kedvelt, bár nem sűrűn választott magyar női keresztnév volt, napjainkban azonban egyenesen divattá vált. A budai Krisztinaváros Mária Terézia egyik leányának, Krisztina főhercegnőnek, Albert magyarországi helytartó feleségének emlékezetét őrzi. A szentnek szobra is állott Nepomuki Jánosé társaságában, a későbbi Horváth-kert táján. Az Ördögárok 1837. évi áradása idején pusztult el.
Csak egyetlen néphagyományt ismerünk, ami a naphoz fűződik. Ez is kalendáriumi jellegű. A szegedi tanyákon a névünnep táján támadó homokviharoknak krisztinaszél a neve.

Bálint Sándor: Július 24. (részlet). In. Uő.: Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából Július 1. – november 30., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

komment
Címkék: szent krisztina

„A peremekre szorult európa-ritmus”

2017. július 22. 06:25 - nemzetikonyvtar

50 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Kassák Lajos, aki íróként, költőként, képzőművészként, lapszerkesztőként, tipográfusként és irodalomszervezőként egyaránt egyedülálló jelentőségű személyiség a magyar irodalomban.  
Munkássága szorosan összefonódott a magyar avantgárd mozgalom történetével. A magyar avantgárd valamennyi jelentősebb folyóiratát ő indította és szerkesztette, és a mozgalom szinte összes jelentős alkotójára hatott: műhelyei indítottak el számos fiatal tehetséget, nemegyszer világhírűvé lett alkotókat is. Nevéhez fűződik az aktivizmus programjának meghirdetése, amely az avantgárd magyar változata volt.

Tihanyi Lajos: Kassák Lajos, 1918 (festmény) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Munkanélküli gyári munkásként 1909-ben gyalog bebarangolta Európát. Egészen Párizsig eljutott, s az ott tapasztalt pezsgő kulturális élet, a modern művészeti világ forrongása magával ragadta. Már korábban is írogatott, hol Petőfi, hol a nyugatosok modorában, de hazatérve már tudatosan írónak készült. Tudását autodidaktaként gyarapította, s szellemi fölemelkedését kemény jellemének és hatalmas munkabírásának is köszönhette. Vándoréveire is visszaemlékezve közölte 1929-ben, majd 1935-ben a Nyugatban azt az írását, amelynek végleges címe Csavargók, alkotók lett.

„Jó néhány évvel ezelőtt olvastam a lapokban, hogy Stuttgartban megtartották a csavargók világkongresszusát. A híradások szerint éppen olyan rendszer alapján dolgozott ez a furcsa gyülekezet, mint a diplomaták vagy tudósok kongresszusai. Egy évek óta fennálló egyesület elnökkel, tisztikarral és propagandaújsággal készítette elő a tanácskozást, melynek előadói voltak, s programjával az egész világ csavargóinak helyzetmegjavítását célozta. Hová jutott a világ?!
A csavargók törvényesíteni akarják törvényenkívüliségüket. Azok az individuumok, akik a saját életük leélését csakis a társadalom keretein kívül tudják elképzelni, segítséget kérnek, sőt követelnek a társadalomtól különvalóságuk kellő kihangsúlyozásához, dologtalanságuk táplálásához, életnívójuk általános megjavításához. Mi ez? A csavargók öntudatosodása? Ezek az önkéntes száműzetésben élők felismerték szörnyű »osztályhelyzetüket«, s mint társadalmi lények követelik társadalmi jogaikat? Ha így lenne, ez is eléggé furcsának tűnhetne a dolgozó, a társadalom szociális törvényeit magukra kötelezőnek tartó vagy éppen ezeknek a törvényeknek kiszélesítését és precízebbé tételét követelő emberek előtt. De nem is így van.”

Csavargók, alkotók – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1915-ben A Tett címmel megindította a magyar avantgárd első folyóiratát. Innentől számítjuk a magyar avantgárd mozgalmainak kezdetét. A lapot a 16. szám után „a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt” betiltották. Kassák alig másfél hónap múlva újabb avantgárd folyóiratot indított MA címmel, melynek működését a Tanácsköztársaság idején mint „a burzsoá dekadencia termékét” szintén betiltották. A lap története Kassák bécsi emigrációja idején tovább folytatódik, amikor a nemzetközi avantgárd jelentős fórumává vált, teret nyitva a képzőművészetnek is. A húszas években Kassák számos képverset és kollázst, és saját elnevezésével élve, ún. képarhitektúrákat alkotott.

Kassák Lajos: Képarchitektúra V. 1922–1923 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A MA által meghirdetett aktivizmus nem jelentett művészeti programot: sem esztétikai, sem módszertani, sem tematikai tekintetben nem tartalmazott semmiféle megkötöttséget. Elsősorban a művész elkötelezettségét jelentette a társadalmi igazságosság, a tömegek felemelése, egy majdani jobb élet reménye mellett. Ily módon Kassáknak és követőinek társadalmi-politikai alapállása mindig baloldali, a háború idején pedig élesen pacifista volt. Kassák maga ugyanakkor semmilyen párthoz vagy politikai csoportosuláshoz köthető eszmének nem volt kritikátlan híve. Mivel az aktivizmus címkéje és társadalmi ideológiája állandó maradt, esztétikai tartalma viszont folyvást változott, a MA az avantgárd folyóiratok között szinte egyedülállóan tíz évfolyamon át fenn tudott maradni.
Kassák az Egy ember élete című monumentális önéletrajzát 1924-ben kezdte közölni a Nyugat. A ló meghal, a madarak kirepülnek című legismertebb poémája, lírai eposza (1922) pedig újfajta versnyelvet valósított meg, mely a véletlenszerűséget (dadaizmus) a merész asszociációkkal (szürrealizmus) vegyíti.

„Bécsben 3 napig az utcán aludtunk
aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból
mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni
kezd a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök-
zsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie
mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött
velünk az ürben arany mértföldlábakon
higyjétek el az elefánt nem nagyobb mint a bolha
a vörös nem vörösebb mint a fehér
s ha mégis mi azért mentünk”

Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek. Részlet. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Kassák 1926-ban hazatérve az emigrációból Illyés Gyulával és Déry Tiborral közösen megindította a Dokumentum című folyóiratot, amely azonban a közönség érdeklődése hiányában hamar megszűnt. Még az emigrációban jelent meg Az új művészet él című aktivista-konstruktivista írása, melyet egy évvel később a kolozsvári Korunk külön kötetben is kiadott. 1928-tól 1938-ig pedig Munka címmel szerkesztett lapot, amely a munkásművelődés ügyét tűzte zászlajára.

Kassák Lajos dedikált portréja (Pécsi József felvétele) Budapest, 1928 – Színháztörténeti Tár: KC XVI 33

Kassák kései, klasszicizálódott lírája is nagy erejű. Munkássága utolsó évtizedeiben ismét konstruktív képépítési elveket alkalmazott festészetében. Életműve reneszánszát élte az 1960-as években, az avantgárd iránti érdeklődés általános felélénkülésének idején. Egymást követték külföldi kiállításai. Halála után örökségét elsősorban emigráns körök, főként a párizsi Magyar Műhely vitte tovább.

„De ekkor jött – K a s s á k L a j o s
(a peremekre szorult európa-ritmus)
és
átszáguldta a késést!
Az ő lábnyomaiból ihattuk
az európa mámort!
S az avant-garde-dal rohanó idők
hősei így lehettünk:
Kemény, Vasarely, Schöffer
és annyian még
az élvonalba robbanó utódok! ...
Én így látom:
ez volt Kassák Lajos!
Magyarok! Hej!
Jelen-vonalon túl és innen
– ne feledjétek soha el!”

Tamkó Sirató Károly: Kassák Lajos. Részlet. In. Tamkó Sirató Károly összegyűjtött versei, [Budapest], Alfa, 1993– Törzsgyűjtemény 

M. J.

komment
Címkék: kassák lajos

Feminizmus és irodalom – Egy kivételes nő

2017. július 18. 09:49 - nemzetikonyvtar

2017. július 18-án emlékezünk Jane Austen (1775–1817) angol írónő halálának 200. évfordulójára.

austen01.pngPortréváltozatok Jane Austenről. Forrás: William Austen-Leigh – Richard Arthur Austen-Leigh: Jane Austen: A Family Record. Deirdre Le Faye által javított, bővített kiadás. London, The British Library, 1989. Képmellékletek: XV–XXIV. o. – Törzsgyűjtemény

A bal fölső sarokban Jane Austen egyetlen hiteles, életében készült és ránkmaradt, ceruzával előrajzolt, vízfestékkel a fejnél részben már kifestett portrévázlata, amelyet nővére, Cassandra Elizabeth Austen készített 1810 körül. Középen az előbbi alapján „továbbgondolt” 1869 körüli arckép Mr. Andrews of Maidenheadtől. Legalul unokaöccse, James-Edward Austen-Leigh 1870-es Memoir of Jane Austen című visszaemlékezésében megjelent, Lizars-féle idealizált, stilizált portré, amely 2017-ben a bicentenárium tiszteletére készített új angol tízfontosra is fölkerült.

Egy kivételes nő

Jane Austen a 18-19. századforduló vidéki Angliájában, egy középosztálybeli, szerény sorban élő nyolcgyermekes lelkészcsalád második leányaként, művelt, érzelem- és irodalomgazdag környezetben nőtt fel. Oxfordban iskolázott apja csak néhány évig járatta iskolába, majd – egyéb magántanítványai mellett – maga vette kézbe tanítását. Jane nemcsak a kor leánynevelési elveinek és illemtankönyveinek megfelelő „hölgyeknek való” (ladylike) ismereteket sajátította el (úgy, mint kézimunkázás, zene, rajz és festészet, társasági etikett, francia nyelv), hanem történelmet és olasz nyelvet is tanult, s a gazdag családi könyvtárnak köszönhetően igen olvasott volt. Jól ismerte az angol irodalom számos klasszikus és kortárs szerzőjének műveit, kritikával szemlélte a népszerű szentimentális regényirodalom kliséit, s ellenükben alakította ki regénykoncepcióját és (ön)reflektív, józan ésszel megáldott (anti)hősnőit, akik a való élet illúzióvesztései árán fejlődnek és érik el a boldogságot.

austen02.jpgNővére, Cassandra festménye Jane-ről, 1804-ből. Forrás: William Austen-Leigh – Richard Arthur Austen-Leigh: Jane Austen: A Family Record. Deirdre Le Faye által javított, bővített kiadás. London, The British Library, 1989. Képmellékletek  – Törzsgyűjtemény

Feminizmus és irodalom

Összegyűjtött levelezéséből és a családtagok visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Jane az írást nemcsak afféle úri passzióként fogta fel, a maga és családja gyönyörűségére gyakorolva azt, hanem önkifejezési formaként és megélhetési forrásként, szakmaként, hiszen meg is kívánta jelentetni műveit. A 19. századi angol írónők műveinek feminista szempontú elemzését adó Séllei Nóra Lánnyá válik, s írni kezd című tanulmánykötetében hívja fel a figyelmet arra a történelmi fordulatra, amit az jelentett, hogy az Austen-korabeli középosztálybeli nő írni kezdett. 1792-ben jelent meg Mary Wollstonecraft korai feminista filozófiai műve (A Vindication of the Rights of Woman), amely a férfiakéval azonos alapjogokat követelt a nőknek (pl. egyenlő tanuláshoz való jogot, szellemi képességeik terén és erkölcsi kérdésekben azonos mércét). Ezen jogok közé tartozik az alkotáshoz és szabad önkifejezéshez való jog (és később a választójog) is: akár az itáliai reneszánszban, ez a szellemi légkör megtermékenyítően hatott a női művészetre – a 18. század végére az öntudatra ébredő nők százai adták ki írásaikat Angliában, akár névtelenül is, mint Austen.

Az Értelem és érzelem első kiadása címoldalán a „By a Lady” („egy hölgy által írt”) bejegyzés szerepel – Wikipedia

Bár részt vett társasági eseményeken, a helyi közösség és népes családja életében (testvérként, nagynéniként, keresztanyaként), szoros barátságai és udvarlói is voltak, ideje legnagyobb részét azonban az írásnak szenteli. Már 11-12 éves korából maradtak fent kisebb írásai, tizenhét éves koráig számos zsengéje születik, s hamarosan megalkotja néhány később megjelent regénye (pl. A klastrom titka; Értelem és érzelem; Büszkeség és balítélet) első változatát is, amelyeket többször átírt. Az első kiadót apja kereste fel az Első benyomások kéziratával, de az olvasatlanul elutasította a mű kiadását. 1811-ben Jane saját költségén adatja ki az Értelem és érzelem című regényét, a következő évben ugyanennek a kiadónak adja el a Büszkeség és balítélet kiadási jogait, s innentől már évente jelennek meg regényei (pl. A mansfieldi kastély; az Emma és kijön az Értelem és érzelem második kiadása).

Csak 41 éves, amikor meghal mellékvese elégtelenségben. Végrendeletében nővérére, Cassandrára hagyta mindenét. A Meggyőző érvek és A klastrom titka már posztumusz jelent meg. A családtagoknak köszönhetően kerültek összegyűjtésre levelei, s tőlük születtek az első Jane Austen életét és munkásságát méltató életrajzi jegyzetek, memoárok is, amelyekből egy különösen gazdag személyiség és életmű rajzolódik ki előttünk.

austen04.pngA Meggyőző érvek első változatának kézirata. Készült egy évvel Austen halála előtt, 1816. július 18-án. Forrás: William Austen-Leigh – Richard Arthur Austen-Leigh: Jane Austen: A Family Record. Deirdre Le Faye által javított, bővített kiadás. London, The British Library, 1989. Képmellékletek – Törzsgyűjtemény

A bejegyzésben szereplő életrajzi adatok forrásai:

Jane Austen magyarul olvasható korai művei Törzsgyűjteményünkben

Ajánlott internetes oldalak Jane Austenről

Jane Austen hivatalos honlapja
Jane Austen halálának 200. évfordulójára készült oldal
Jane Austen elektronikusan olvasható művei
A British Library összeállítása Jane Austen kéziratairó

Béres Judit (szerk.)

komment

Szent Elek

2017. július 17. 08:52 - nemzetikonyvtar

Edesszai Szent Elek (Alexius) 5. századi aszkéta, koldus és hitvalló volt, akinek legendája több szempontból különleges irodalmunk és a magyar nyelv írott emlékeinek történetében. A középkor szellemiségét kiválóan tükröző, feltehetőleg szír és görög forrásokra visszavezethető történet a 10. században terjedt el Európa-szerte. Magyarországi kultusza Szent Adalbert nevéhez köthető, aki római tartózkodása alatt ismerte meg Szent Elek történetét. Népszerűségét elsősorban a középkori eszmények, az aszkézis és a világi örömökről való lemondás dicsőítésének köszönheti, ám későbbi feldolgozásai arra engednek következtetni, hogy Szent Elek életének tanulságai nem évülnek el a középkor elmúltával.

Példája valószínűleg hatással volt Szent Imre herceg szüzességi fogadalomtételére is. Elek a magyar középkorban kedvelt keresztnév volt, III. Béla királyunknak a bizánci udvarban Alexios volt a neve. Idehaza egyik udvari papjának is e nevet adta, mely több változatban családneveink között is megtalálható: Elek, Elekes, Elekös, Alexy. Magyar helyneveink is őrzik Szent Elek emlékét: Elek (Békés megye), Szentelek (Ausztria), Biharszentelek (Románia), Elecske (Szlovákia).

 Edesszai Szent Elek (Alexius) attribútumával, a lépcsővel. In. Hartmann Schedel: Weltchronik [Nürnberg, Anton Koberger, 1493] Einmalige limitierte Weltalfl., [Ludwigsburg], Ed. Libri Illustri, [Leipzig], Ed. Leipzig, cop. 1990. – Régi Nyomtatványok Tára 

„A lélektani ábrázolás teszi nevezetessé az Elek-legendát. Népszerűsége már a középkorban is feltűnően nagy volt, ez a magyarázata annak, hogy bekerült a Gesta Romanorumba is, bár ez világi jellegű gyűjtemény. Szent Elek, római ifjú, a történet szerint esküvője éjszakáján titokban messzi vidékre utazik, vagyonát az utolsó fillérig szétosztja a szegények között és koldulásból tartja fenn magát. Évek múltán apja házába kerül vissza, de senki sem ismeri fel benne a régóta keresett fiút és vőlegényt. Itt él aztán hosszú ideig szülei és menyasszonya környezetében, a szolgáktól megcsúfoltan, alázatos szegénységben. E különös és feszült lélektani helyzetnek csak Elek halála vet véget, amely után minden kiderül. A legendát a belső motiválás és a lírai részletek (a halála után megtalált fiú elsiratása) teszik elsősorban művészivé, s itt-ott felvillan benne a késő-antik városi élet képe is. Egyébként csupán az aszkézis sztereotip dicséretét zengi s a példa követésére buzdít.”

A magyar irodalom története. I. kötet (1600-ig), szerk.: Klaniczay Tibor, Budapest, Akadémiai, 1964. 153–154. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az Elek-legendának a Legenda aurea szövegéből készült fordítását hat nyelvemlékkódexünk tartalmazza: az Érdy-, a Kazinczy-, a Lobkowicz-, a Nádor-, a Peer- és a Tihanyi.

Ekkor a pápa a császárokkal a testet illő tisztelettel koporsóba helyezte. A város közepére vitték, és bejelentették a népnek, hogy megtalálták az Isten emberét, akit az egész város keresett. Mindenki a szenthez sietett. Ha egy beteg megérintette a szentséges testet, rögtön meggyógyult: a vakok visszakapták látásukat, a nyavalyatörősök megszabadultak, s minden beteg, bármi baja volt, meggyógyult, amint a testhez ért. A császárok pedig, látván ezt a csodát, a pápával együtt, maguk vették vállukra a koporsót, hogy a szent test őket is megszentelje. Ekkor a császárok aranyat és ezüstöt szórattak szét az utcákon, hogy a kapzsi tömeg figyelmét lekössék, és akadály nélkül vihessék a testet a templomba. De a nép levetkőzve kapzsiságát egyetemben igyekezett megérinteni a szent testet, és így csak nagy keservesen jutottak el Szent Bonifác vértanú templomához, ahol hét napon át, dicsőítették Istent. Arannyal, gyöngyökkel, drágakövekkel ékes sírhelyet készítettek, melyben nagy tisztességgel helyezték el a szent testet. A sírboltból pedig oly édes illat áradt, hogy mindenki azt hihette, drága fűszerekkel van telve. Elek július tizenhetedikén hunyt el, az Úr 398. esztendeje táján.

Jacobus de Voragine: Legenda aurea, [Budapest], Helikon, 1990. (Részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Elek legendájának első sorai a Tihanyi kódexben. OSZK MNy 75 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A hat nyelvemlékkódexben szereplő legendák szövegei között szorosabb összefüggés csak a Kazinczy- (1526 és 1541 között) és a Tihanyi kódex (1530 és 1532 között) verziója között mutatható ki, de a lélektani ábrázolás s a nyelvi formába öntés szempontjából egyaránt a Kazinczy-kódexé valamennyi közül a legsikerültebb változat.

A Tihanyi kódex érdekes módon tömörítve, azaz példaként adja elő s dolgozza át Szent Elek életét – az isteni szeretet kereséséről szóló prédikáció záró részébe beleszőve. Elbeszélésmódja a Kazinczy-kódex szövegéhez képest lényegesen szárazabb.

A Nádor-kódex rövidebbre fogott előadása szerint Elek Euphemianus római patrícius fia volt. Jámbor szülei sokáig gyermektelenül éltek. Amikor embörségöt ért volna, választának neki császár udvarából egy szizet, és neki adák feleségül. Annak utána, mikoron a nyugodalomnak ideje eljött volna, bemene az szent ifjú az ő mátkájával ágyasházába, holott kezdé űtet tanítani isteni félelemre és szizességnek tartására. Mely tanúságnak utána aranygyűrűjét és vitézi övének csatját, kivel övedözik vala, neki adá tartani, mondván: vedd hozzád ezöket, és tartsd nálad, amíg Úristennek kellemetös.

Bálint Sándor: Július 17. (részlet). In. Uő.: Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából Július 1. – november 30., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Elek legendájának első sorai a Nádor-kódexben ELTE Egyetemi Könyvtár, Cod. Hung. 1) – ELTE Egyetemi Könyvtár, Jelzet Cod. Hung. 1. 

Látván ezt az pápa es az császárok, az szent testet tiszteletes nyoszolyába helyezteték, es Eufemianusnak udvarából Rómának piacára kiemelteték és felkajátottak, hogy az Istennek embere megtaláltatott volna, kit egész rómaság keres vala. Tehát az nép az szent testnek látására feltódula. Valamely kór ezt szent testet illeti vala, ottan egészséget veszen vala; az vakok látást, az sánták járást es az ördöngösök megszabadulást vesznek vala. Az pápa kedég az császárokkal ez nagy csodát látván, önnönmaguk kezdék vállukon az nyoszolyában ez szent testet vinnie, hogy ők is az szent testtől megszenteltetnének. Tehát az pápa az császárokkal parancsolának, hogy az utcákra kincset hintenének, hogy az község arra esvén, az szent testet könnyebben vihetnék.

Karthauzi Névtelen: Kezdetik az boldog Szent Eleknek élete, kit nektek például vetek, szízek (részlet). In. Késő középkori prózai emlékek. Legendák. Elek-legenda (Érdy-kódex, részlet) In: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. [Egyetemi segédkönyv], főszerk.: Tarnai Andor. 1. Középkor, 1000–1530, szerk.: Madas Edit, a régi magyar szövegek átírásában közrem.: Szabó T. Ádám, Budapest, Tankönyvkiadó, 1991, 361–367. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Szent Elek legendájának első sorai az Érdy-kódexben. OSZK Mny 9 – ELTE. Sermones Compilati

Szent Elek legendájának egy oldala a Peer-kódexben. (15v) OSZK MNy 12 (16. század első negyede) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

További online tartalmak Szent Elek legendájáról:

komment