Kosztolányi és Babits Arany-képéről – száz év távlatában

2017. november 15. 11:46 - nemzetikonyvtar

A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes.
Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.

Boka László előadása november 23-án 14 óra 20 perckor kezdődik, a címe: Kosztolányi és Babits Arany-képéről – száz év távlatában

Az előadás összefoglalója:

„A Nyugat szerzői és szerkesztői megosztottak voltak Arany János hatását és irodalomtörténeti besorolását tekintve. Ady, aki (önmagát nem csupán költészettörténeti korszakos jelentőség szerint, de erős szerepkánoniságban, a Harold Bloom-i fogalmakkal élve is 'strong' szerzőként pozícionálta) elsődlegesen Petőfihez hasonló lánglelkűnek és vátesznek hagyta magát elfogadtatni a már életében kialakuló kultikus recepció által, nyíltan hadakozott az Arany-epigonok egész hadával. Sokan éppen vele (és a Petőfi óta hangoztatott cselekvő, társadalmi szerepe(ke)t is vállaló költői ideállal) ellentétben hangsúlyozták ugyanakkor az apolitikus, visszahúzódó, ámde komoly és mély bölcselő Arany megkerülhetetlen hagyatékát. Arany gazdag életművének hangsúlyai is változtak ugyanakkor a centenáriumi évig, hiszen Babits, Kosztolányi és részben Juhász Gyula is elsődlegesen a lírikus Aranyt fedezte fel újra. Az előadás a fiatal Babits és Kosztolányi 100 évvel ezelőtti Arany-értékelését kívánja bemutatni: előbbi már igen korán komolyabb Arany-stúdiumokat folytatott, utóbbi rajongása szintén ismert volt, nem véletlen, hogy 1917 márciusában őt kérték fel a (háborús idők miatt nem Nagyszalontán, hanem) Nagyváradon tartott díszünnepség főelőadójának.”

 

Babits Mihály: Arany Jánoshoz

(Egy megzavart verselõ a XX. században)

Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének:
ládd, léha gáncsok lantom elborítják
s mint gyermek hogyha idegenbe szidják
édesapjához panaszkodni tér meg:

úgy hozzád én. E nemzedék szemének
gyenge e láng, bár új olajak szitják:
cintányérral mulatnak már a szittyák
s rejtett kincset sejteni rá nem érnek.

S kiáltanak: Nincs benne tûz, sem érzés!
nem takart seb kell, inkább festett vérzés!
és jönnek az új lantosok sereggel,

sebes szavakkal és hangos sebekkel:
egy sem tudja mit mond, de szóra bátor,
magát mutatni hõsi gladiátor.

(1910)

Tudományos ülésszak OSZK 215, Arany 200

A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...

Boka László (Nagyvárad, 1974), PhD, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató, tudományos igazgató az Országos Széchényi Könyvtárban és egyetemi docens a Partiumi Keresztény Egyetemen. A Szépírók Társasága, a József Attila Kör és az Erdélyi Magyar Írók Ligája tagja.

i_vh_finisszazs.JPG

Az előadásokról szóló sorozatunk bejegyzései itt olvashatók.

komment

Arany János a kortárs magyar lírában

2017. november 14. 08:29 - nemzetikonyvtar

A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes.
Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.

Visy Beatrix előadása november 23-án 14 óra 40 perckor kezdődik, a címe: Arany János a kortárs magyar lírában

Az előadás összefoglalója:

„Előadásom Arany költői alkatának, műveinek, poétikájának kortárs költészetre való implicit és explicit hatását vizsgálja. A költői hagyaték általánosan megmutatkozó jelenségeinek összegzése mellett néhány kortárs alkotó és mű részletezőbb értelmezésére is sor kerül (pl. Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc, Tóth Krisztina, Csehy Zoltán). Ez a közelebbről vizsgált vers- és szövegvilág rá kíván mutatni arra is, hogy Arany nyelve, verssorai, művei miként élnek tovább a kortárs líra egy-egy alkotójának költészetében, és miként működnek a magyar nyelvben, az emberek nyelvhasználatában és emlékezetében, s ezek miként szűrődnek vissza/át a kortárs versbe.”

 

Tudományos ülésszak OSZK 215, Arany 200

A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...

Visy Beatrix a 20. századi és a kortárs magyar irodalommal foglalkozik irodalomtörténészként, kritikusként. Ebben az évben válogattaa és szerkesztette a 24 karát - Kortárs költők versei Arany János születésének 200. évfordulójára című című kötetet. A műről több bemutató, beszélgetés is volt az év folyamán, köztük a Pozsonyi Magyar Intézet Arany versmaratonjának felkért előadója, vendége volt.
 visybeatrix.jpg

Az előadásokról szóló sorozatunk bejegyzései itt olvashatók.

komment

Arany János és Tompa Mihály 1847–1868 közötti levelezésének irodalomtörténeti jelentősége

2017. november 13. 11:33 - nemzetikonyvtar

A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes.
Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.

Szűts-Novák Rita előadása november 23-án 9 óra 40 perckor kezdődik, a címe: Arany János és Tompa Mihály 1847–1868 közötti levelezésének irodalomtörténeti jelentősége

Az előadás összefoglalója:

„2017-ben nemcsak a reformáció 500. jubileumát, hanem Arany János és Tompa Mihály születésének kétszáz éves évfordulóját is ünnepeljük. A három esemény elsőre talán alig érezhetően, de szoros kapcsolatban van egymással, hiszen Arany vitathatatlanul az egyik legnagyobb protestáns költő, és barátja, Tompa Mihály, református lelkészként szintén a magyar kálvinizmus jelentős képviselője volt 19. századi irodalmunkban.

Zárójelben megjegyzendő, hogy az évfordulókról az Országos Széchényi Könyvtár is megemlékezik a „Más csak levelenként kapja a borostyánt...” – Kincsek, kultusz, hatástörténet és a „Nincs talán még elfeledve a dal” című kiállításokkal.

A Petőfi által a népnyelv szellemében költő-triumvirátusnak aposztrofált művészek akaratlanul és akarattal is hatást gyakoroltak egymás munkásságára, amelynek közvetítő csatornája – egymás költeményeinek ismerete mellett – levelezésük volt. A hatás mind irodalmi munkásságuk tekintetében, mind magánéleti síkon egyaránt releváns, ha egyáltalán adekvát e kettő szétválasztása.

Előadásomban az egymástól messze élő – ahogy az Arany barátjának írt levelében is olvasható „a sors gondoskodik arról atyailag, hogy távol legyenek egymástól azok, akik közel vannak egymáshoz” –, személyesen csupán néhány alkalommal találkozó két költő írásban fennmaradt üzenetváltásainak érdekességeivel foglalkozom.”

 

Tudományos ülésszak OSZK 215, Arany 200

A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...

Az előadásokról szóló sorozatunk bejegyzései itt olvashatók.

komment

Vasné Tóth Kornélia: Nemzeti panteon – a nagy triász (Arany, Petőfi, Tompa) ex libriseken

2017. november 10. 13:04 - nemzetikonyvtar

A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes.
Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.

Vasné Tóth Kornélia előadása november 23-án 15 óra 40 perckor kezdődik, a címe: Nemzeti panteon – a nagy triász (Arany, Petőfi, Tompa) ex libriseken.

Az előadás rezüméje:

„Kettős bicentenáriumot ünnepelünk idén: a magyar költészet két jeles alakja, Arany János (1817–1882) és Tompa Mihály (1817–1868) születésének 200. évfordulóját. Mindkettejük személyes baráti köréhez tartozott Petőfi Sándor (1823–1849), ők hárman alkotják a nagy triászt. Saját koruk és az utókor által megjelenített ábrázolásaik közül számtalan festménnyel, szoborral, dagerrotípiával, fotóval találkozhatunk; kisgrafikákon, ex libriseken, alkalmi grafikákon való megjelenésük módozatai, formái viszont kevéssé ismertek. Az előadásban megfigyelhetjük, az eredetileg könyvjegyként funkcionáló ex librisek miként válnak „élő múzeumokká”, az emlékezet helyeivé és eszközeivé, azaz hogyan építik, alakítják a nemzeti hagyományt.

A nemzeti panteon részét képező három költő portréábrázolásai mellett számos példával szemléltetem műveik illusztratív megjelenítését. Arany János költeményei közül többek között a Toldi, a Letészem a lantot, A fülemile, A vén gulyás, az Őszikék ciklus, balladái közül a Mátyás anyja, A walesi bárdok, az Ágnes asszony stb. képi interpretációja valósul meg az ex libriseken, különféle grafikusi értelmezésekben. Áthallásokra, művészeti ágak közti átjárásokra is példákat találunk. A Petőfi Sándorra emlékező ex librisek, in memoriam lapok a népies ihletettségű és a lánglelkű, a hazája szabadságáért küzdő váteszköltőt egyaránt bemutatják, evokálva a Befordúltam a konyhára, a János vitéz, a Szabadság, szerelem!, a Nemzeti dal, a Bordal stb. c. költeményeket. A Tompa Mihály vonatkozású ikonográfia a költői mellett Tompa papi hivatására fókuszál, a keleméri református templom és a Tompa Emlékház épületével, a hanvai síremlékkel. Az allegorikus gólya-verseket idéző grafikák a szabadság-rabság témakörére reflektálnak.

Az elemzés, értékelés során a három költő kapcsolatrendszere is feltárul, miközben mi, befogadók is szerepet kapunk az emlékezet, a kultusz formálásában.”

Tudományos ülésszak OSZK 215

A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...

Vasné Tóth Kornélia, Plakát- és Kisnyomtatványtár

2008 óta dolgozom az Országos Széchényi Könyvtárban. Tudományos kutatóként szakterületem a modern (20–21. századi) ex librisek világa. A tárunkban levő 34 ezer ex libris anyag feldolgozása mellett előadok, kiállításokat rendezek, szakírok is a témában. 2014-ben e területből doktoráltam az ELTE-n, művelődéstörténet szakirányon. A Kisgrafika Barátok Körének elnökségi tagja, a Kisgrafika folyóiratnak 2011-től szerkesztője vagyok. 2016 őszén felvételt nyertem az MTA köztestületi tagjai közé. Eddig hetven körüli cikkem, tanulmányom jelent meg az ex librisekről, emellett több önálló kötetem is kiadásra került, pl. A moszkvai Rudomino-könyvtár hungarika ex librisei hazai és nemzetközi kontextusban (2015), Ex libris és képkultúra. Modern magyar ex librisek (2016).

2017. november 15-én Lengyelországban tartok előadást egy nemzetközi tudományos ex libris konferencián, erről több itt olvasható: http://www.oszk.hu/hirek/ex-libris-konferencia-lengyelorszagban
Többet rólam a honlapomon találhatnak.

portre_vasne_toth_kornelia.jpg

Az előadásokról szóló sorozatunk bejegyzéseit hamarosan folytatjuk.

komment

„Az én szövegemet melegítőnadrághoz hasonlították”

2017. november 06. 14:46 - nemzetikonyvtar

A játék tematikája köré szerveződik idén nagysikerű irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatunk, a KönyvTÁRlat. A november 9-i rendezvény előadója Nádasdy Ádám, aki a műfordító és a nyelv kapcsolatáról, valamint a fordítás révén játékra alkalmat adó nyelvről ad elő. Az esten fellép a Teatro Társulat, és különleges Arany-kéziratokat is mutatunk majd. Az NKA támogatásának köszönhetően ingyenes a rendezvény.

Nádasdy Ádámmal Molnár Zsuzsanna beszélgetett.

Arany János fordítói munkája kerül előadása középpontjába, elsősorban a Szentivánéji álom fordítása. Aligha véletlen, hogy erre a drámára esett a választása, hiszen ezt a művet Ön is lefordította. Miért szükséges időről időre újrafordítani egyes irodalmi műveket?

Nádasdy Ádám: Színházak megrendelésére dolgozom, ez a munka is így készült. Előfordul, hogy a színházi alkotók úgy érzik, szükség van egy frissebb szövegre. Vélhetően inspiratív, ha a szöveg változik. A jelmezeket is megújítják. Előfordulhat, hogy egy adott színházban 20 évvel ezelőtt is játszották a Rómeó és Júliát, feltételezhetően a kosztümök még megvannak, elő lehetne venni azokat is, de nem ezt teszik. Hasonlóan fordulhatnak a rendezők a nyelvhez.

A színházi munka, vagyis a megrendelő felől közelítette meg a kérdést. A színház azonban nem működhetne a nézők nélkül. A befogadó felől vizsgálva a témát az olvasóra is gondolnunk kell, hiszen ezeket a műveket olvassuk is.

Nádasdy Ádám: Ez nehezebb kérdés. Egy régebbi szöveg a színházi előadást lefékezheti. Nagyon kosztümössé teheti. Amikor a Hamletet fordítottam, beszélgettem színészekkel, akik korábban Arany fordításában játszották a darabot, és eleinte gyanakvással fogadták az én munkámat. De aztán úgy fogalmaztak, hogy amikor Arany szövegét mondják, úgy érzik magukat, mint ha gyönyörű, de súlyos brokátból készült ruhát viselnének, ami lefékezi a mozgásukat. A ruha példájánál maradva: az én szövegemet melegítőnadrághoz hasonlították, amiben szabadon mozog a testük. Ezt dicséretnek vettem. A színházban a pillanatnyi hatással kell dolgozni. Ha a nézőnek hosszan el kell gondolkodnia azon, hogy mit is hallott, miről van szó, az megnehezíti a befogadást. Olvasás közben ez másként működik. Az olvasó leengedheti a könyvet, elgondolkodhat, újra és újra elolvashat egy szövegrészt, visszalapozhat a korábbi oldalakra. Többektől hallottam már, hogy egy-egy új fordítás – nemcsak az enyém, hanem pl. nagy elődömé, Mészöly Dezsőé – arra ösztönzi az embereket, hogy az új fordítás olvasása során elővegyék a korábbiakat is, és azoknak ismét nekifussanak. Ebben az esetben talán jobban érthetővé válik a mű, egyes összefüggéseket könnyebben fel lehet fedezni, és nem utolsósorban észrevehető, hogy milyen szépen fordítottak a régiek, hogyan játszottak a nyelvvel.

A Szentivánéji álom esetében – amely a KönyvTÁRlat keretében tartott előadásának is témája lesz – milyen játékokkal élt a fordítás során?

Nádasdy Ádám: Számomra izgalmas volt a tegezés-magázás kérdése. A korábbi fordítók nem éltek ezzel a lehetőséggel, a szereplők tegező formában szólították meg egymást a műben. Én viszont úgy éreztem, hogy pl. a mesteremberek esetében érdemesebb megragadni a magázás lehetőségét. Az eredeti szövegben is így fogalmazott Shakespeare, hiszen az 1590-es években az angolban még élt a magázás. De nem kell ilyen messzire menni az időben, hiszen még én is ismertem öreg szakikat, akik magázták egymást, ami teljesen természetes volt. A szövegben a mesteremberek magázódásának köszönhetően megváltozik a levegő amikor ők vannak színen.

Milyen hasonló játékokat fedezhetünk fel Arany János fordításában?

Nádasdy Ádám: Amikor a mesteremberek a saját darabjukat adják elő – hiszen ők egy amatőr színtársulat tagjai – olykor eltévesztenek egyes finomkodó szavakat, kifejezéseket. Az egyik helyen Shakespeare az 'odorous kifejezést' használja, ami azt jelenti: illatos. Ehelyett az egyik szereplő 'odious-t' olvas, ami az utálatos megfelelője. Ez a baki nagy nevetést okoz, mert pont az ellenkezője hangzik el annak, aminek kellene. Arany úgy oldotta meg ezt – teljesen szabadon és elszakadva az eredeti szövegtől – hogy a 'virágok báj-illata' helyett 'virágok háj-illatát' mondat a szereplővel. Ehhez érdemes tudni, hogy a háj a magyar paraszti kultúrában csemege volt. A zsiradék gusztusos komponense volt az ételeknek. Gondoljunk csak a hájas tésztára vagy a töpörtyűre. Ma már furcsa ez a megközelítés, hiszen nem érezzük ínycsiklandó ételnek a hájat, 150 évvel ezelőtt azonban ez másként volt, és Arany egy erősen paraszti, vidéki kontextusba helyezte ezeket az embereket. Arany fordítása nagyon más színnel van festve, mint az eredeti. Shakespeare-nél sznobságról van szó, a szereplők latin és francia eredetű szavakat tévesztenek el. Mintha az 'exkuzálom magam' helyett azt mondaná valaki, hogy 'exhumálom magam'. A humornak ez a fajtája a kispolgár feltörekvő sznobságára utal. Aranynál ez nem jelenik meg. Ő úgy gondolkodott, hogy ha magyarra fordít, akkor legyenek magyarok a szereplői, és ezt többek között az imént említett megoldással tudta érzékeltetni.

Nádasdy Ádám: Fordítás, műfordítás KönyvTÁRlat

Médiatámogatónk:

screen-capture-1053.png

komment

Ez a content nem tldr

2017. november 02. 10:30 - nemzetikonyvtar

Miért kapott ilyen furcsa címet a cikk? Sokak számára vélhetően megfejthetetlen ez a rövid mondat, egy széles csoport hétköznapi nyelvhasználatának azonban szerves részét képezik a digitális kommunikációból eredő kifejezések.

KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatunk idei első estjén a nyelv került a középpontba október 19-én. Nyelv a játékban – Játék a nyelvben címmel hallhattuk Veszelszki Ágnes nyelvész előadását, aki a netes és gamer nyelv sajátosságait ismertette meg a közönséggel, képet adva arról, hogy az interneten zajló kommunikáció nyelvezete miként hat a hétköznapi nyelvhasználatunkra.

Az est vendége volt Bodrogi Gyula színművész, aki Veszelszki előadására reflektálva, életének helyzetkomikumait felelevenítve beszélt a nyelv játékosságáról. Az alkalomra Weöres Sándor kéziratait hoztuk elő a könyvtár gyűjteményéből, melyeket Boka László, az OSZK tudományos igazgatója mutatott be, a nyelvben rejlő játékosságra helyezve a hangsúlyt.

Veszelszki Ágnes

Veszelszki Ágnes egy játékkal kezdte előadását. Arra kérte a résztvevőket, hogy próbáljanak meg megfejteni a netes nyelvben használatos kifejezéseket. Így megtippelhettük, hogy vajon mit jelent a thx, kire mondjuk, hogy láma, és mit csinál, aki XD-zik. A közönség nagy része számára nem voltak idegenek a szófordulatok, sőt volt, aki minden kérdésre helyes választ adott.

A thx az angol thanks, azaz köszönöm rövidítése. A láma kifejezés az angol lame szóból ered, mely jelentése ügyetlen. Elsősorban az új játékosokra használják a gamerek. Az X és D betűk egymás mellé helyezése szimbólumként értelmezendő. Az X egy összehúzott szempárt, míg a D egy mosolygó szájat jelöl. Így aki XD-zik, erőteljesen nevet.

A játékos bevezető után Veszelszki bővebben is kitért arra, hogy az internetnek köszönhetően milyen neologizmusok, a netes nyelvvel élve netologizmusok jöttek létre az elmúlt időszakban. Az új szavakat csoportokra osztva ismerhettük meg: így szó esett az e-mailezéshez kötődő kifejezésekről, úgymint az emil, az evél és a becécéz; megismerhettük a blogoláshoz kapcsolódó szavakat, mint például a bloggerinát, aki blogolhat, vlogolhat, posztolhat vagy kommentelhet. Azon túl, hogy áttekinthettük az interneten használatos kifejezések egy részét, arról is képet kaphattunk, hogy a netologizmusok milyen hatással vannak a hétköznapi nyelvhasználatra: miként változik általa a helyesírás, hogyan módosulnak egyes grammatikai szabályok, mi módon alakul a szókincs, és az olvasási szokások hogyan idomulnak az új típusú eszközök hatására. Azok megnyugtatására, akik számára ijesztően hatott a sok idegen szó, Veszelszki Romhányi József Kukac-soros című versét idézte, mely a német nyelv magyar nyelvre tett hatására hívja fel a figyelmet szórakoztató módon: „Nem szégyellsz te magad, du Schwein, / igy anyatojt meztelen?! / Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja! / Muszaj neked strimfli húzni, egy ink meg / egy katya!”

KL 20171019-3 025

Bodrogi Gyula anekdotákkal szórakoztatta a közönséget, a színpadi élet helyzetkomikumaiból elevenítette fel saját történeteit. Hiszen olykor a színészek is bakiznak, ami humoros helyzeteket idéz elő, sőt az is előfordul, hogy a színészek szándékosan nevettetik egymást a színpadon, tudván, hogy nem léphetnek ki a szerepükből elnevetve magukat. Így esett, hogy a Lenin ellen elkövetett merényletről szóló előadásban a darab szerint Lenin citromra vágyott, a gyümölcs azonban nem volt elérhető az országban. A jelenetben egy, a nézőközönségnek háttal álló színész a kabátja zsebéből előkapott egy citromot, megmutatta színésztársainak, hozzátéve, hogy nála van citrom, de nem adja oda Leninnek… A jelenetben résztvevő szereplők természetesen alig tudták visszatartani nevetésüket. A szórakoztató történetek között a nyelv játékosságával élő verseket adott elő Bodrogi. Hallhattuk Romhányi József humoros költeményeit, majd József Attila versei közül válogatott a színművész. A Születésnapomra című verset a közönség egy emberként mondta Bodrogival együtt, igazán különleges hangulatot idézve elő.

Könyvtárlat VII. – Játékos évad nyitány

Az estet Boka László, a könyvtár tudományos igazgatója zárta, aki az OSZK gyűjteményéből Weöres Sándor kéziratokat mutatott be. Megismerhettünk részleteket Weöres és Rónay György humoros verses levelezéséből, de megtekinthettük a mindenki által szeretett Bóbita több kiadványát is. Weöres egy banki szórólapra írt Sírfeliratának másolatát pedig minden résztvevő hazavihette magával.

Visszatérve a blogbejegyzés címére: Ez a content nem tldr. Hogy mit jelent ez a mondat? Valahogy úgy „fordíthatjuk”, hogy ez a tartalom nem olyan hosszú, hogy ne lehessen elolvasni. Bízunk benne, hogy a kedves olvasó is így látta, és elért a cikk végére!

További képek a rendezvényről:

 A KönyvTÁRlat követekező programjára is szeretettel várunk!

Nádasdy Ádám: Fordítás, műfordítás KönyvTÁRlat

komment

„Aztán kivágták a zászlók közepéből a népköztársasági címert...”

2017. október 23. 09:49 - nemzetikonyvtar

Új forrás az OSZK 1956-os Intézet és Oral History Archívumban

Az ismeretlen és kiismerhetetlen erő: a magyar nép – Krassó Miklós az 56-os magyar forradalomról címmel Jávor István és Csalog Zsolt 1981-ben és 1985-ben videóinterjút készített Krassó Miklóssal. A felvételekből Vagyok, aki vagyok címmel Jávor István portréfilmet szerkesztett 2007-ben.  

Azonban a filmből 1956 kimaradt. Blogunkban és az 1956-os Intézet honlapján először olvasható a forradalom személyes krónikája.

Az OSZK 1956-os Intézet Oral History Archívuma 231/7 számon évtizedek óta őriz egy tisztázott leiratot a Krassó-interjú 1956-os részéről, amely egykor Czigány Lóránt ajándéka volt. Jávor István az OSZK 1956-os Intézetnek ajándékozta a videóinterjú nála lévő, először javított leiratát, így a két forrás mostantól egy egységként nálunk kutatható, ebből készítettünk egy szemelvényt.

Krassó Miklós (Budapest, 1930. november 29. – London, 1986. január 10.): filozófus, politológus, Krassó György költő, politikus bátyja. Tizenöt évesen lépett be a kommunista pártba. Nem érettségizett, Lukács György soron kívül vétette fel a Budapesti Tudományegyetemre. Filozófia szakon tanult. Lukács György köréhez tartozott. Irodalomesztétikai és marxista filozófiai tanulmányai jelentek meg folyóiratokban (Társadalmi Szemle, Fórum) és a Szabad Nép című napilapban. 1949-ben katonai szolgálatot teljesített. Az 1956-os forradalom alatt szerepet játszott a Nagybudapesti Munkástanács megszervezésében. 1956 novemberében Bécsbe menekült, majd Angliában telepedett le. Az Oxfordi Egyetemen ösztöndíjjal tanult. A fiatal Marx Károly tanaival, Trockijjal és a marxista ideológiával foglalkozott. Az Irodalmi Ujságba tanulmányt írt Bibó Istvánról. Munkatársa volt a New Left Review című folyóiratnak, részt vett az angol „újbaloldali gondolkodás” népszerűsítésében. A lakásán támadt tűz áldozata lett.

krasso_miklos_nemzetikonyvtar.jpg

Krassó MIklós

Krassó Miklós lejegyzett szavai 1956. október 23-áról:

Aznap, mint általában, hajnalban aludtam el, és délben ébredtem. Zádor Pista barátom fölhívott telefonon, hogy én még mindig otthon vagyok? Mondta, hogy tüntetés van a Bem téren, ezért gyorsan odamentem. Hetven-nyolcvanezren lehettek ott, és Veres Péter valami beszédet próbált elmondani, de szerintem teljesen érdektelen volt. Zádor Pistával azt gondoltuk, hogy itt most már semmi sem lesz. Arra gondoltam, hogy a Belvárosban, a Nádor utcában meglátogatom a szüleimet, mert már régen láttam őket. Zádor Pista meg elment a Parlamenti Könyvtárba. Útközben hallottam, hogy a jelszavak állandóan radikalizálódnak. Először voltak az előre elkészített jelszavak: „Minden ország katonája, menjen saját hazájába.” A Margit hídon át a Kossuth tér felé menet már azt kiabálták: „Ruszkik haza”, meg hogy „Több pártot”. Én valahogy úgy gondoltam, hogy ezt nem jó ebben a pillanatban kiabálni. Amikor azt kiabálták, hogy „Több pártot, több pártot”, én elkezdtem teli torokból kiabálni: „Egy is sok, egy is sok”. Az emberek nevettek körülöttem, de más következménye nem volt. Aztán kivágták a zászlók közepéből a népköztársasági címert...

Köszönjük Jávor Istvánnak az ajándékot és Krassó Miklós személyes fotóit. A forrás további részét az OSZK 1956-os Intézet honlapján lehet olvasni.

komment

Győr és Mosonmagyaróvár is 56-os mozgóképeken

2017. október 23. 07:10 - nemzetikonyvtar

Két vidéki helyszínnel, Győrrel és Mosonmagyaróvárral bővült a magyaroktober.hu online tudástár

Ezek a képkockák ritkán vagy egyáltalán nem voltak láthatóak, így sokunknak újdonságként hathatnak. A Történeti Interjúk Tára 2014-ben egy webes projektet indított el az 1956-os forradalom interaktív feldolgozására és hozzáférhetővé tételére, mely honlapot tavaly mutattuk be. A digitális tudástár folyamatosan bővül, mutatunk is két újdonságot.

A győri 1-es úton, gépkocsi szélvédőjén keresztül készült felvétel, az ablak belső oldalára egy nagy méretű Press feliratot ragasztottak.

A magyaroktober.hu oldalon szócikkekre, személyekre, helyszínekre lehet keresni, a találati oldalon minden eseménynél pontos leírást kapunk arról, hogy hol, kiről, mikor készült a felvétel, így egészen aprólékosan rekonstruálhatók a forradalom filmen és fotókon megörökített eseményei.

1956. október 29-én a mosonmagyaróvári temetőben a tömegsír körül összegyűlt tömegről készült panorámakép. Balra mozog a kamera a gyászoló tömeg felett, miközben koszorúkat visznek a sír felé, emberek érkeznek még virágokkal kezükben a sírok között.

A budapesti filmfelvételek mellett eddig a nyugati határon átkelő magyar menekültekről készült filmrészletek szerepeltek, az adatbázis azonban folyamatosan bővül, és immár a Mosonmagyaróváron valamint a Győrben készült felvételek is elérhetők és kereshetők. Kezdetben kizárólag magyar operatőrök örökítették meg az eseményeket, de ahogy látható a híradórészleteken osztrák, lengyel, angol, amerikai, olasz és svájci stábok is érkeztek később az országba.

1956oktober.png

A kor technikai feltételei miatt mindössze 2-10 másodperces filmsnitteket forgattak. Ezeket az egy helyen, egy időben készült rövid részleteket fűzték össze netes technológia segítségével munkatársaink, melyekre kattintva így „egyben” láthatják az érdeklődők a fennmaradt, néhány másodperces felvételeket.

komment
Címkék: 1956

Kortárs költők Arany Jánosról

2017. október 20. 12:00 - nemzetikonyvtar

Parti Nagy Lajos és Molnár Krisztina Rita költők voltak vendégeink az Őszi ARANYlás programsorozatunkon 2017. október 13-án. Parti Nagy rendhagyó tárlatvezetést tartott az Arany-kiállításon, kiemelve a Toldi-trilógiát és a kézirat műfajának kérdését. Molnár költői workshopra, úgynevezett „szószövésre” invitálta az érdeklődőket: a Toldi estéje első énekének soraira reflektálva írhatták meg saját szerzeményeiket a résztvevők.

A Toldi-trilógia kézirata Arany János fiának, Lászlónak köszönhetően került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe 1899-ben, majd mikor a könyvtár kivált a múzeumból, az irat az OSZK-ban kapott helyet. Arany László végakaratában rendelkezett úgy, hogy az intézmény őrizze a két kötetbe fűzött autográfot, melyet özvegye, Szalay Gizella adott át a gyűjteménynek. Parti Nagy Lajos a Toldi-trilógia kéziratára helyezte a hangsúlyt tárlatvezetése során, gondolatébresztő aspektusokból megközelítve az irat „műfajának” kérdését. Ő is felidézte, hogy Szalay Gizella vitte be a Toldi kéziratát a Buda halálának autográfjával együtt a múzeumba. Parti Nagy arra is felhívta a figyelmet, hogy unikális esemény lehetett az iratok átadása és közgyűjteménybe kerülése. Az alkalom a 21. századból nézve, amikorra a kézirat fogalma megváltozott – hiszen ma már szinte minden szöveg számítógéppel készül – még inkább rendkívüli.

Parti Nagy Lajos

Milyen kép él bennünk a kéziratról? – tette fel a kérdést Parti Nagy.

Mit jelentenek ma korábbi korok kéziratai? Vajon miként maradnak fenn a ma élő, számítógéppel dolgozó szerzők „kéziratai” a jövő számára? Arany autográfjai felől megközelítve a kérdést azért is kivételesek az iratok, mert egy író, költő hagyatékának minden bizonnyal ezek a legszemélyesebb tárgyai: kézzel írott szellemi termékei, melyekből nemcsak az irodalmi alkotást ismerheti meg az olvasó, hanem a szerzőről számos információt is kaphat. Az autográfok státusza mára sokat változott. Arany korában arra szolgált, hogy a művet letisztázva tegye közzé. A saját, kézzel írott munkák mellett sokszor egy úgynevezett idegen kezű másolat is készült, melynek célja lehetett, hogy az irodalmi pályázatokra inkognitóban jelentkezhessen a szerző, de azt az egyszerű célt is szolgálta, hogy több példányban legyen elérhető a mű. Mivel ma már túlnyomó részt nem kézzel írnak a szerzők – erősítette meg Parti Nagy – a korabeli kéziratok értéke egyre nő, mi több műtárggyá válik.  Kortárs költők Arany Jánosról

Kerül-e vajon a jövőben bármilyen irat a könyvtárak, múzeumok gyűjteményébe a kortárs szerzőktől? – vetette fel a kérdést a költő. Amennyiben igen, milyen formában?

Az OSZK az Arany-emlékév kapcsán 200 kortárs költőt kért fel, hogy versben reflektáljon Arany költészetére. A beérkezett munkák közül 50 a 24 karát című kötetbe foglalva került az olvasóközönség elé. A művek azonban nemcsak gépelt, nyomtatott formában kerültek közlésre, hanem kézzel írt változatban is. A könyvtár munkatársai ugyanis arra kérték a szerzőket, hogy a munkák kéziratát is küldjék meg. Így 2017-ben egy olyan verseskötet látott napvilágot az OSZK Könyvkiadójának köszönhetően, mely egy eltűnőben lévő „műfajt” elevenít fel. Parti Nagy verse is olvasható a 24 karátban, rendhagyó tárlatvezetését ennek felolvasásával zárta.

24 karát - Kortárs költők versei Arany János születésének 200. évfordulójára

A verseket válogatta és szerkesztette: Visy Beatrix A kötetet tervezte: Vincze Judit OSZK, Budapest, 2017. A 24 karát játék és főhajtás a kortárs költők részéről, akik verset - köszöntőt, hommage-t, pastiche-t, parafrázist, balladát - küldtek az Országos Széchényi Könyvtár ünnepi felhívására, és műveiket kézírásos formában is eljuttatták a „Más csak levelenként kapja a borostyánt..."

Arany-kiállításunk november 25-ig látható a könyvtár nyitvatartási idejében.

A vers alatt folyttajuk beszámolónkat Molnár Krisztina Rita „szószövéséről”.

Parti Nagy Lajos: nyúgalomb

este van lombjanyúlt sodorja az ereszt
bőv a sár bőv a vér kushad minden küszöb
keskeny a hold nyájas ujjaveszett köröm
korlát és ereszték rikoltozva vigad
néha apadiglan néha rátöriglen
hol a nyiroksötét hol a szövegöröm
futja el az erek zörgő bokrait benn
mennél messzebbre foly annál inkább apad

este van hűvös van csillagos van
holt s élő hangyanánt elragadtatottan
mint tűgyári tűhegy úszkál a logoszban
nagy szénásszekerek álldogálnak ottan
levél és levélrés konglomerátuma
tömör és levegős selyemhernyóraktár
feketén bowlingat az eperfa lombja
fölött a magos ég valamennyi rögnek

lába kél és jönnek mennek mint a békák
éji bogármada baglyok denevérek
reggelig üresen vagy félig rakottan
kis fehér golflabdák szanaszép görögnek
zúgó galaxisok alatt fölött susog
bársonyos tejkefe szőre egy tehénnek
világ közepén egy felvont szájsarokban
édes búban lében állni elcsorogtan

de vajon ki zörget legbelül a sötét
arcredők hálója milyen halat kerít
mint messzi pisszoárt elnézi a sörét
állát és küszöbét elapadt merszeit
minden tamburáját mi valaha pendült
ül elálmosodik nekidűl a falnak
szemüvege koccan és most vagy soháját
elmenti egyenként nyúlfaroknyi pendrive

s ballag egy cica is ki az űri tejet
a nagy bowling pályán éppen nem veti meg
a pitvar derengő nem múló báli út
állítja fekteti derengő bábuit
tarol taroltatik ki végre elvegyül
s fájdalmául nyeri amit nyert élveül
bámul maga elé elönti mint olaj
valami nyúgalomb mélyvénás zúz öröm

lehúzza lámpáját lehúzza eléjük
hogy csak nekik essen csak nekik a fénye
magát kifaragja kenyérbélből értük
seperi a morzsát féltenyér sötétbe
s növekvén belátja milyen kicsinyek lett
lábbadó szemébe fényes porszemet tett
holmi kettőslátás hogy tán megszülethet
egy-egy szárnyat combot nyújt a kicsinyeknek

este van este van cikkan és dorombol
félsz remény belátás kútból és toronyból
társas villanyautók járják át a füstköd
bogárzó rétjeit volt mi volt volt mi nem
a pillamindenség fényes párnacsücskök
alszik érce férce belső centimérce
ha ki mire fölér nem ér fel semmivel
szépen szertehintik s átveszik a tücskök

„Szószövésre” invitálta látogatóinkat Molnár Krisztin Rita. A költői workshopon Arany János Toldi estéje kapcsán inspirálódtak a résztvevők, majd írták meg saját verseiket. A munkát egy körültekintő bevezető előzte meg, körüljárva Arany lírai és epikus költészetét, valamint azt az alapvető kérdést, hogy mitől válik egy szöveg verssé. A kérdésre – a közhiedelemmel ellentétben – nem azt a választ adták a résztvevők, hogy a rímektől lesz vers a vers, hanem a ritmusban látták a vers mibenlétének alapját, amit Molnár is megerősített. Ily módon javaslatára felező tizenkettesben írták meg verseiket a „szószövők”. Nemcsak amiatt, mert a Toldi estéje is ebben a verselésben íródott, hanem azért is, mert ez a ritmus gyermekkorunktól belénk ivódik. Számos klasszikus irodalmi mű mellett a szólásaink, közmondásaink nagy részét is felező tizenkettesben fogalmazzuk meg – tudtuk meg Molnártól.

Molnár Krisztina Rita

A saját versek gyorsan elkészültek, a résztvevők a Toldi estéjének hangulatát továbbgondolva elsősorban az elmúlás témakörét dolgozták fel szerzeményeikben. Készült sírfelirat, és a tél allegóriájaként is megfogalmazódott a téma. A versírásra vállalkozók egy-egy borostyánlevelet vihettek haza magukkal elismerésül költeményeikért. A borostyán utal Petőfi Aranyhoz írt versének soraira is, miszerint „Más csak levelenként kapja a borostyánt, / S neked rögtön egész koszorút kell adni.”

A Toldi estéje mellett szóba került az Őszikék versciklus és Arany lírai költészete is. Ennek a ciklusnak a megítélése sokat változott az idők során. Míg a kortársak az epikus költőt látták Aranyban, és negatívan illették lírai műveit, a későbbi korok méltatták élete utolsó szakaszának költeményeit. Molnár több verset is felolvasott az Őszikék ciklusból, majd az őszike, közismert nevén a kikerics növénynek is szentelt pár gondolatot. Arany költeményeivel összefüggésben főként a virág színének szimbolikáját emelte ki a költő. A lila – a katolikus egyház liturgiájából is ismerten – a bűnbánat színe. Bár az ilyen típusú ismeretek napjainkra megkoptak, Arany biztos tudatában volt a virág színének jelentésével.

Kortárs költők Arany Jánosról

A versek papírra vetése után minikrimit írtak a résztvevők, hiszen nehéz úgy beszélni Aranyról, hogy balladái ne kerüljenek szóba. Molnár egyik saját balladáját olvasta fel, melyet Arany stílusában írt. Ezt a történetet fogalmazták meg bűnügyi hírként a szószövés vendégei. Az Arany által használt műfajok áttekintése, majd gyakorlatba ültetése a résztvevő közönséget is interakcióba hozta. Bár évszázadok választanak el bennünket. Arany János korától és világától, gondolatai és költői nyelve a ma embere számára is számos aktuális témát nyújtanak. Ezt igazolta a szószövés is, melyen Arany műveit olvasva, azok által inspirálódva fogalmazhatták meg gondolataikat a programon résztvevők – a visszajelzések alapján sikerrel és megelégedéssel.

További képeink a rendezvényről:

Az Arany-emlékévhez kapcsolódó programjainkat október 27-én folytatjuk:

Őszi ARANYlás a képzőművészetben és az irodalomban

komment

Sí’iták és aszaszinok

2017. október 19. 12:17 - nemzetikonyvtar

Sí’iták és aszaszinok címmel tartott előadást könyvtárunkban Hajnal István ny. habilitált egyetemi docens 2017. október 11-én. Előadásában az említett két vallási közösség évszázadokra visszanyúló kapcsolatát vizsgálta, arra is összpontosítva, hogy a keresztesek és krónikásaik miként viszonyultak az utóbbiakhoz és mit hagyományoztak az utókorra történeteiken, az aszaszin legendákon keresztül. Hajnal Istvánnal előadása kapcsán Molnár Zsuzsanna beszélgetett.

Az előadás címét hallva, olvasva a legtöbben valószínűleg földrajzilag el tudják helyezni az említett közösségeket, sokan azonban talán így is gondolkodóba esnek, hogy pontosan kik is a sí’iták és az aszaszinok, és hogy mi köti össze őket.

Hajnal István: A történet a középkorba, a muszlim közgondolkodás és társadalomformálódás időszakába nyúlik vissza, amikor a sí’iták kisebbségként jelentek meg. A sí’ita közösség markáns véleménye – a muszlim többség közmegegyezésre épülő rendezőelvével szemben – abban ragadható meg, hogy a közösséget olyan autoriter, teokratikus, karizmatikus attitűdű vezetőnek kell vezetnie, aki a Próféta leszármazottja. A sí’iták étosza e gondolatmenet alapján, e tradíció mentén alakult ki, s ez a mai napig meghatározza életvezetésük módját. Az aszaszinok, azaz a nizári iszmá’ilik a sí’itákon belül kialakult kisebbség, ők a sí’ita iszmáilik részei.

Az aszaszin elnevezést mi európaiak, nyugatiak adtuk nekik a keresztes háborúk idején.

A közösség kialakulása a következőképpen ment végbe: a középkorban a sí’iták körében többszöri szakadás történt, aminek oka abban volt, hogy kit ismertek el legfelső vezetőnek a Próféta családjából. Egy ilyen szakadás során, a 6. sí’ita imám, Dzsa’far asz-Szádiq elhunytával szakadt szét a közösség a ma tizenkettes sí’itákként ismert, elsősorban Iránban reprezentált sí’ita többségre, valamint az iszmá’ili kisebbségre, akik a család egy másik ágát, Dzsa’far asz-Szádiq Iszmá’il nevű fiának és az ő utódainak imámságát fogadták el, majd alakították ki saját nézeteiket az ő utódaik vezetését követvén.

Hajnal István

Az „aszaszin” kifejezés kapcsán megjegyezném, hogy az iszmá’ilik a későbbiekben több közösségre oszlottak. Ezek közül az egyik a Nizár imámot követő nizári iszmá’ilik, akik elsősorban Irán területén találhatóak meg, de Szíriában is fellelhető közösségük. Ezzel a csoporttal találkoztak a 11. században a keresztesek, és a velük kialakított katonai, politikai kapcsolatok nyomán, nem igazán pontos ismeretek alapján fogalmazták meg elképzeléseiket a nizári iszmá’ilikről. Ezeknek az elképzeléseknek egyik sajátos aspektusa, hogy egy eltorzult arab kifejezéssel – amivel elsősorban a muszlim többség pejoratívan illette a nizári iszmá’iliket – nevezték őket hasísínek vagy hassásúnnak. Ennek a neolatin nyelvekben módosult változata az aszaszin megjelölés.

Jól tudom, hogy ez a kifejezés eredetileg a hasis fogyasztásra utal?

Hajnal István: A kifejezés kétségkívül azt jelenti, hogy hasisfogyasztó. Azt azonban tudni kell, hogy a korabeli Közel-Keleten azokat a személyeket illették ezzel a kifejezéssel, akik jogilag nem voltak kompetensek. Ily módon a kifejezés pejoratív, degradáló értelemmel bír, de azt is látni kell, hogy attól, mert valakit aszaszin névvel illettek, még nem jelentette feltétlenül azt, hogy az illető tényleg kábítószer-fogyasztó volt. A tudományos kutatások, de még a korabeli arab források sem igazolják azt, hogy ezek az önfeláldozó harcosok, a nizári iszmá’ilik hasist fogyasztottak volna.

Következő előadásunk:

Major Balázs: A keresztesek nyomában - Orientalisták az OSZK-ban

Rengeteg üldöztetés érte az aszaszinokat az évszázadok során, mégis fenn tudtak maradni, és a mai napig erős közösségként léteznek. Ez minek köszönhető?

Hajnal István: Ez egy rendkívül izgalmas téma, ugyanis a középkor időszakában regionálisan Irán, illetve Szíria területén jelentős politikai pozíciót töltöttek be az a nizári iszmá’ilik, amíg az 1256 és 1258 között zajló mongol hódítás áldozatául nem estek. A mongolok az iszmá’ili közösség élén álló imámokat családtagjaikkal együtt kivégezték, a közösség jelentős részét pedig rabszíjra fűzték, rabszolgasorba állították, vagy elpusztították. A pusztítás egyik súlyos következménye a közösség szétszóródása volt. Jelentős részük az indiai szubkontinens majd Közép-Ázsia területei felé menekült. Fontos megjegyezni, hogy a közösség egyik alapelvének, a taqiyyának azaz az óvatosságnak megfelelően a szétszóródást követően, tehát a 13. századtól kezdődően, a nizári iszmá’ilik igyekeztek integrálódni azokba a közösségekbe, amelyekhez csatlakoztak. Ez a folyamat sikeres volt a túlélés szempontjából. Imámjaik ebben az időszakban rejtőzködtek. A közösség élén álló vezetők személyéhez egy fontos eszmény tartozott, miszerint bizonyos helyzetekben, amikor a kor viszonyai úgy kívánták, az imámok rejtőzésbe vonultak. Hadd mondjak egy példát: a tizenkettes sí’iták imámja 873874-től a mai napig rejtőzik, és – az Iráni Iszlám Köztársaság alkotmányában megfogalmazottak szerint – amíg az imám vissza nem tér, addig a közösséget az annak élén álló vallástudósok, jogtudósok grémiuma kormányozza.

Hajnal István

Visszatérve kérdésére: az aszaszinok vagy nizári iszmá’ilik máig történő fennmaradásának oka kereshető egyrészt a közösség remek alkalmazkodóképességében, amelyet a mongol hódítást követően alakítottak ki, másrészt nagyban hozzájárult túlélésükhöz az is, hogy a nizári imámok remekül átgondolt és jól megszervezett modernizációs politikát folytattak a későbbiekben, melynek legfontosabb aspektusa az volt, hogy a szétszóródott közösség valamennyi csoportja között megszervezték az egységes vezetést, valamint jelentős anyagi forrást fordítottak a közösség szellemi és anyagi kondicionálására is. Ennek lehetősége azért volt adott számukra, mert a nizári hívek a középkortól kezdődően, az imám iránti elkötelezettségük jeleként, jövedelmük ötödét eljuttatták az imám közvetlen környezete, meghatalmazottjai számára. Az idők során felszaporodott vagyont az imámok nagy haszonnal forgatják és hasznosítják a közösség javára, napjainkban is.

A közel-keleti események ma a figyelem középpontjában vannak az ott zajló politikai és katonai események miatt. Biztos, hogy nagyon sokakat érdekel, hogy miért és pontosan mi is történik az említett területeken. Ön azonban a középkor eseményeihez nyúlt vissza előadása során. Mit ad napjaink eseményeinek megértéséhez a korábbi korokban zajló történések ismerete?

Hajnal István: Meglátásom szerint minden nemzet és minden vallási közösség számára fontos, hogy ismerje a múltját. Akkor tudunk jól tájékozódni a saját magunkra vonatkozó események között, valamint a kívülállók körében mutatkozó jelenségek, történések értékelésében akkor tudunk igazán alaposan informálódni, ha vannak ismereteink a közösség múltjáról és azokról a rendezőelvekről, amelyek az adott közösség történetében meghatározóak és napjaink eseményeit is befolyásolják. Úgy gondolom tehát, hogy az arab világ megértéséhez, de legalábbis a tájékozódáshoz elengedhetetlen, hogy rendelkezzünk ezekkel az ismeretekkel. Véleményem szerint a szakemberek legfontosabb feladatainak egyike, hogy különféle tudományos és ismeretterjesztő fórumokon keresztül tájékoztassák a közvéleményt, és adjanak számára fogódzót, hogy az képes legyen valós információk által bővíteni ismereteit.

Minderre napjainkban fokozottan szükség van, hiszen az iszlám világban olyan történések zajlanak, amelyek még a muszlimok számára is megdöbbentőek és megrendítőek.

Ahhoz, hogy ezeket az eseményeket kellőképpen tudjuk értékelni, és átlássuk az események alakulásának hátterét, elengedhetetlen, hogy azok mozgatórugóit, háttérmotívumait is ismerjük. Érdekességképp jegyzem meg, hogy a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal háromévente továbbképző előadássorozatot tart az alkalmazottai számára. Egyik kollégámmal én is részt veszek majd az idei képzésben, melynek során az ország számos nagyvárosának migrációs központjában dolgozó hivatalnokok számára tartunk körülbelül 40 előadást, és igyekszünk képet adni az iszlám világ múltjáról, történelméről, ideológiájáról, vallási aspektusairól, regionálisan is alaposan körüljárva ezeket a kérdéseket. Beszélünk majd azokról a szokásokról, tradíciókról, amelyek a muszlim emberek mindennapjait mozgatják. Azzal a céllal tartjuk ezeket az előadásokat, hogy a szakemberek kellőképpen tudjanak bánni az ideérkező menekültekkel, segítséget tudjanak nyújtani számukra és képesek legyenek orvosolni a problémáikat. Fontos látni azokat a dolgokat, amelyek közösek a muszlimokban és azokat is, amelyek megkülönböztetik őket egymástól.

A muszlimokra egy nagy közösségként szoktunk gondolni, tudni kell azonban, hogy az arab világ és az iszlám világ két különböző régió.

Az arab világban jelentős regionális eltérések vannak: egészen máshogy működik a keleti arab világ, a Masriq és a nyugati arab világ, a Maghrib. Hagyományosan két jelentős rendezőelvet jelölhetünk meg, melyek összekötik a két régiót: az említett területeken élő emberek arabul beszélnek és muszlim vallásúak. A valláson belül azonban több vallásjogi irányzatot különböztethetünk meg, amelyek bizonyos finomságokat jelentenek a magánjog gyakorlatában. Azokban a szokásokban tehát, amelyek szerint élnek, vannak jelentős különbségek. Ha szélesebben tekintünk minderre, akkor még inkább különbségeket látunk az arab világ és az iszlám világ között. Gondoljuk csak el, hogy az iszlám világba beletartozik Indonézia is a maga csaknem 300 milliós lakosságával, ami által a legnagyobb muszlim országként van jelen. Tradíciói azonban különböznek a közel-keleti országok szokásaitól, mert az indonéziai muszlimok a saját tradíciójukba integrálták be a vallási hagyományokat, törvényeket. A Tudósok Éjszakájának egyik eseményén mi is részt vettünk az ELTE Sémi Filológiai és Arab Tanszékével. Szombathy Zoltán tanszékvezető kollégám vezetésével egy olyan programot állítottunk össze, melynek során négy-öt előadás keretében az iszlám világ perifériáját helyeztük a középpontba. A centrális részekről – gondolok többek között a mai Szíria, Irak vagy akár Egyiptom területére – több ismerete van az átlag érdeklődőnek, azonban nagyon keveset tudnak azokról a periferiális területekről, amelyekbe többek között az indiai szubkontinens, Kína, vagy az indonéz szigetvilág tartozik. Ezt a kérdéskört nagyon fontosnak tartom, kiemelve, hogy miként formálódott azon nizári iszmá’ilik szokásrendszere, akik az indiai szubkontinensen vagy a közép-ázsiai területeken élnek, és hagyományaik keveredtek a helyi szokásokkal.

Az előadás képei: 

Az előadás felvétele:

komment