Sittesduma

2017. május 09. 08:16 - nemzetikonyvtar

Nemrég került fel az elektronikus gyűjteményünkbe Kis Tamás Sittesduma, magyar börtönszlengszótár című könyve a szerző engedélyével.

„A szótárakat általában szakemberek állítják össze, nyelvészek, lexikográfusok, ellenben meglehetősen ritkán fordul elő az, hogy valaki a saját nyelvének szavait kezdje el gyűjteni, és mintegy belülről, nyelvhasználóként szótárkészítésre szánja el magát. Bizonyos szlengszótárak esetében ez talán egy kicsit gyakrabban előfordul, hiszen diák mindenki volt, így egy diáknyelvi szótár összeállítása akár érdekes játék is lehet, vagy a katonai szlengről is készültek olyan gyűjtemények, amelyeket készítőjük katonai évei ihlettek.

A börtönszleng azonban nem ilyen szlengtípus, beszélői tényleg csak a legritkább esetben szoktak nyelvi anyaggyűjtésbe kezdeni. Különösen nem jellemző, hogy az igazán súlyos, több évtizedes büntetésüket töltő elítéltek, az egykor a bűnözést életcélnak tekintő nehézfiúk töltsék börtönbeli éveiket saját maguk és környezetük szavainak, kifejezéseinek feljegyezgetésével és egy eljövendő szótár álmának dédelgetésével.”

Kis Tamás: Sittesduma, magyar börtönszlengszótár, Debreceni Egy. K., 2015 – Törzsgyűjtemény

Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású, szabad terjesztésű elektronikus publikációkkal. A MEK-projekttel kapcsolatban az info@mek.oszk.hu e-mail címen lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. 

kis_tamas_sittesduma_nemzetikonyvtar.pngRészlet a könyvből. Kis Tamás: Sittesduma, magyar börtönszlengszótár, Debreceni Egy. K., 2015 – Törzsgyűjtemény

A Sittesduma nem tartalmaz minden szót és kifejezést, amit Gégény János összegyűjtött. Ennek egyik legfőbb oka maga a szótár forma. Mint minden szótár, a Sittesduma is kiszakítja a szavakat a valódi beszédből, amikor betűrendbe állítja őket, ezért a szótár elkészítőjének döntenie kell, hogy vajon a gyűjteményébe került szavak, kifejezések önmagukban is szlengnek minősülnek-e, vagy kiemelve őket természetes környezetükből, szócikkekbe zárva, ezt már nem tudják megmutatni. A szleng/nem szleng határának meghúzása, egy-egy szó bekerülésének vagy kihagyásának eldöntése nem egyszerű feladat.

A börtönben éveket, évtizedeket eltöltő, a börtönkörülményekhez alkalmazkodott (reszocializálódott, prizonizálódott) embereknek fogva tartásuk alatt csak az egymás közötti és a hivatalos beszédhelyzet között kell választaniuk, ezért minden kifejezés és szó, amit egymás közötti beszélgetéseikben használnak (különösen, ha ez a kifejezés témájában a börtönhöz kapcsolódik, vagy épp a börtönben hallották először), a rabok számára szlengnek minősül, hiszen a fogvatartottak esetében ezek mind a börtön szlengben mint egyféle sajátos beszédmódban fordulnak elő.

Kis Tamás: Sittesduma, magyar börtönszlengszótár, Debreceni Egy. K., 2015 – Törzsgyűjtemény

 kis_tamas_sittesduma2_nemzetikonyvtar.png

Részlet a könyvből. Kis Tamás: Sittesduma, magyar börtönszlengszótár, Debreceni Egy. K., 2015 – Törzsgyűjtemény

Töltsd le a kötetet most!

Valamivel több mint fél terabyte adatot találhatunk a MEK-ben. Egy könyvből többféle formátumot is szolgáltatunk lehetőség szerint (HTML, WORD, PDF), mostanában egyre több a képként PDF-ben szolgáltatott mű, ezek nagyobbak. A könnyebb letöltés érdekében a nagyobb méretű fájlokat optimalizáljuk, ezért a honlapra már nem túl nagy méretben kerülnek ki. Viszonylag nagyobb helyet foglal még az MP3 formátumban található 317 hangoskönyv.

A szolgáltatás biztonságát több, ún. tükörszerver is biztosítja. Van egy teljes értékű tükrörszerverünk a NIIF kezelésében, valamint Kárpátalján, Beregszászon.

Napi negyvenöt-ötvenezren látogatják oldalainkat a két fő szerveren (OSZK, NIIF), s naponta átlag ezerötszázan használják az akadálymentes felületet is, amelyet főként vakok és csökkentlátók számára fejlesztettünk. A MEK működése, felépítése, a vele kapcsolatos tudnivalók bekerültek az informatikai érettségi tételek közé.

Áprilisban csúcsot döntött a látogatók száma, volt olyan nap, hogy meghaladta a hetvenezret! A MEK-ben jelenleg 16440 dokumentum érhető el.

komment

„Zrínyi a törökökre támadva, ádáz küzdelemben áldozta életét a kereszténységért”

2017. május 06. 07:52 - nemzetikonyvtar

Orientalisták az OSZK-ban címmel programsorozat indult a nemzeti könyvtárban, amelynek keretében Szigetvár ostroma – Zrínyi és Szulejmán halála címmel Fodor Pál tart előadást 2017. május 9-én 18 órakor. 
Az est és a sorozat házigazdája dr. Tüske László, az OSZK főigazgatója, orientalista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Arab Tanszékének adjunktusa.

Fodor Pált, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatóját, az MTA BTK Történettudományi Intézet igazgatóját kérdeztük.

1566. szeptember 7-én halt meg Szulejmán és a szigetvári várat védő Zrínyi Miklós. Vagy másnap vagy egy nappal korábban. Haláluk egybeesése számtalan legendának az alapját jelentette, sokáig nem voltak egységesek a történészek abban, hogy mi is történt azon az őszi napon. Miért volt bizonytalan Szigetvár elestének dátuma?

Fodor Pál: Tavaly tavasszal jelent meg Varga Szabolccsal közös cikkünk a Történelmi Szemlében, amelyben a legfontosabb magyar és török forrásokra támaszkodva tisztáztuk, hogy Szulejmán szeptember 7-én kora hajnalban, pontosabban fél kettő tájban, Zrínyi pedig dél körül hunyt el a törökökkel harcolva. Az időpontok azért csúsztak el viszonylag korán, mert az egyik legfontosabb és szinte mindenhová eljutó kortárs beszámolóban a fordító az eredeti dátum helyett szeptember 8-at írt, amit aztán a legtöbben átvettek. Ami érdekes: nemcsak a rosszul informált kortárs keresztények tették több nappal korábbra Szulejmán halálát, hanem a török krónikások is (általában két nappal). A valóságban fél nap különbséggel távozott a két főhős az élők világából.

Zrínyi Miklós. Zund Mátyás egykorú rézmetszetének kicsinyített másolata – Digitális Képarchívum

Egészen abszurd felvetések is találhatók az interneten Zrínyi halálának körülményeiről. Kirohant-e Zrínyi a várból?

Fodor Pál: Igen. Ez a hagyományos megfogalmazás. De mondhatjuk úgy is, hogy miután elsütötték a kapualjba állított ágyút, futva rontott a hídon tolongó törökre. Komoly ember soha nem kérdőjelezte meg, hogy Zrínyi a törökökre támadva, ádáz küzdelemben áldozta életét a kereszténységért. 

Ki volt Cserenkó Ferenc, a szigetvári ostrom szemtanúja?

Fodor Pál: Zrínyi inasa, kamarása, aki az utolsó pillanatig ura mellett tartózkodott, s aki nyilván Zrínyi akarata szerint próbálta túlélni az apokaliptikus utolsó órákat, hogy megőrizze és továbbadja a védők helytállásának tényeit.

Egy szemtanú már elég lehet forrásnak?

Fodor Pál: Van, amikor igen, de az eseményekről nem csak ő hagyott hátra leírást, úgyhogy több oldalról tudjuk rekonstruálni a történteket. És ennek fényében Cserenkó leírása rendkívül pontos. Ha a kérdésével arra céloz, hogy esetleg eleve a heroizálás lehetett a célja, amint azt mostában többen felróják neki, akkor a válaszom: ez alapvető tévedés. Cserenkó szövege valójában rövid napló: nyilvánvaló, hogy azon melegében jegyezte fel a főbb eseményeket, amit az is bizonyít, hogy egyetlen hibát ejt az időpontokban: a szultán Szigetvárra érkezésének napját. De ezt a várból nem is tudhatta pontosan. Számomra egyértelmű, hogy olyan „hadinapló”-nak szánták urával együtt, mint amilyet Horváth Márk vezetett a tíz évvel korábbi, fényes keresztény győzelemmel végződött ostromról.

Fodor Pál (1955) az ELTE BTK-n szerzett történelem és török szakos diplomát. 1980-tól 1992-ig az MTA Nyelvtudományi Intézetében működő Orientalisztika Munkaközösség munkatársa volt. 1992 óta az MTA Történettudományi Intézet (2012-től: MTA BTK Történettudományi Intézet) kutatója, 2012-től az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója és az MTA BTK Történettudományi Intézet igazgatója. 2007-ben szerezte meg az MTA doktora címet. Szakterülete az Oszmán Birodalom 14–17. századi története, különösen az oszmán állam kialakulása, társadalmi és katonai szervezete, az oszmán politikai gondolkodás és államideológia, továbbá a magyarországi török hódítás és berendezkedés.

Hogyan terjedt akkoriban az információ? 

Fodor Pál:  Célzottan útnak indított levelekkel és hírnökökkel, kémek és menekülők révén. Aztán a megszerzett hírmorzsákat a korabeli hírlapok, szórólapok juttatták el a szélesebb közvéleményhez. Fontos mindig figyelni arra, hogy kitől származik az információ, hány kézen, milyen hálózaton keresztül jutott el a felhasználóig, és ki mire akarta vagy tudta felhasználni. 

Miért titkolták Szulejmán halálát?

Fodor Pál:  Hogy megelőzzék a török tábor felbomlását. A szultán halála az Oszmán Birodalomban gyakran járt politikai zűrzavarokkal, ezért már a 14. század végétől az uralkodó halálát a lehető legtovább titkolni igyekeztek. Addig mindenképpen, amíg valamelyik trónörökös meg nem érkezett a fővárosba, trónra nem ült, és a vezető elit le nem tette neki a hűségesküt.

Tüske László, Ifj. Bertényi Iván, Fodor Pál

Fodor Pál középen, a Propaganda az első világháborúban című kiállításunkon

Ha akkoriban lettek volna fotóriporterek, le tudták volna Szulejmánt és Zrínyit együtt fotózni? Milyen nyelven tudtak volna beszélgetni?

Fodor Pál:  Nem. Soha nem kerültek egymáshoz néhány kilométernél közelebb. Valószínűleg semmilyen nyelven nem tudtak volna közvetlenül beszélgetni, hacsak Zrínyi nem szedett fel valami konyha-törököt az elmúlt évtizedek határ menti működése és küzdelmei során. Erről azonban nem tudunk. Szulejmán sem latinul, sem magyarul, sem horvátul nem beszélt.

Sérülhet-e a Zrínyi-kultusz? 

Fodor Pál:  A Zrínyi-kultusz már mélyen sérült az elmúlt egy-két évtizedben. Lassanként elfeledte őt a hálátlan utókor itthon és Horvátországban egyaránt. Pontosabban: ott hosszas felejtés után éppen az elmúlt másfél-két évtizedben kezdték felfedezni. A tavalyi „Zrínyi Miklós–Szigetvár 1566” emlékév azonban sikeresen irányította újra a figyelmet Zrínyi és katonái nagyszerű helytállására, ami miatt ma egyáltalán létezünk. És ez nem túlzó megfogalmazás. Ma már nehezen értjük, hogy az akkori Magyarországon, amelyet több oldalról szorongattak és szabdaltak, mit jelentett egy Zrínyiéhez hasonló világos kiállás, állásfoglalás. Ezért lett egy-két évtizeden belül követendő és követhető minta, példa ezrek számára, akik ebbe kapaszkodtak, amikor lehetetlen körülmények között álltak a vártán és tartóztatták fel az egész Európát elnyeléssel fenyegető muszlim előretörést.

A történészt befolyásolhatják egyáltalán a kultuszok?

Fodor Pál:  A korral foglalkozó történész dolga, hogy szenvetlenül, érzelemmentesen tárja fel a török hódítás és az ostrom tényeit, de azon túl azt a szellemi kisugárzást, azokat a szellemi mozgásokat is, amelyeket az akkori főszereplők cselekedetei idéztek elő. Ha aztán mindez beépül a nagyobb közösség, a nemzet identitásába, akkor csak örülhet. És egyáltalán nem probléma, ha ebbe a maga tudásával besegít. A fontos az, hogy soha ne szolgáltasson érveket az akkori valóságtól elrugaszkodott legendákhoz és az önigazoló, pátoszos múltszemlélethez.

Tóth Péter

Fodor Pál: Zrínyi és Szulejmán halála

Zrínyi és Szulejmán halála címmel Fodor Pál tart előadást az Orientalisták az OSZK-ban elnevezésű sorozatunk keretében. 1566-ban világtörténelmi jelentőségű események zajlottak Szigetvár falain belül és kívül. A Zrínyi Miklós vezette védők a végsőkig kitartottak az ötvenezer fős ostromló török sereggel szemben, és ezzel óriási szolgálatot tettek Európának. Miért indult ismét Magyarországra Szulejmán?

komment

„ha túléli, valaki lenne” 100 éve született Losonczy Géza

2017. május 05. 11:39 - nemzetikonyvtar

100 éve ezen a napon született Losonczy Géza (Érsekcsanád, 1917. május 5. – Budapest, 1957. december 21.) újságíró, politikus, országgyűlési képviselő, Nagy Imre kormányának államminisztere, az 1956-os forradalom mártírja.

„ha túléli, valaki lenne” címmel Hanák Gábor készített róla rövidfilmet 2008-ban a Történeti Interjúk Tárában.

komment

A látványelemek helyett a tartalomra fókuszál Arany-kiállításunk

2017. április 25. 09:29 - nemzetikonyvtar

2017. április 28-án 11 órakor Áder János köztársasági elnök nyitja meg az OSZK Kézirattárának páratlan kincseire épülő „Más csak levelenként kapja a borostyánt...” – Kincsek, kultusz, hatástörténet című Arany János-kiállításunkat.

Az interaktív tárlat megidézi az Aranyt követő költőnemzedékek emlékezéseit, az előtte tisztelgő versek egész sorát, eljutva a mai költőkig, hiszen a nemzeti könyvtár 200 kortárs költőt szólított meg a jeles évfordulón, s a beérkezett kortárs eredeti kézírásos versek sokasága szintén megtekinthető lesz a tárlaton. A tárlat a könyvtár három terében járható be.

Imre Olga látványtervező, Rózsafalvi Zsuzsanna kurátor és Boka László tudományos igazgató

A kiállítás a Nemzeti Ereklyetér és a Manuscriptorium kiállítótér változatos felületein kap helyet. A kiállított műtárgyak és dokumentumok mellett, interaktív felületek teszik látványossá a tárlatot. Imre Olgától, a STÁB STÚDIÓ KFT. vezetőjétől, a kiállítás látványelemeinek tervezőjétől elsőként azt kérdeztük, hogy mennyire volt inspiráló „arannyal” dolgozni, esetleg hátráltatta-e a munkát Arany János neve.

Imre Olga: Arany Jánosról nem elsősorban az arany szín jut eszembe, de a bicentenáriumi megemlékezés, a rendezvény, amely a költő nagysága előtt tiszteleg, mindenképpen indokolta az arany szín használatát. Az épületbelső, a nagy belmagasság, a tágas terek mind a pompát, a nagyságot, az előkelőség hatását keltik, aminek az arany velejáró színe. A színnel elsődlegesen a márvány felületeket láttam hasznosnak beborítani. Az épület szürke márvány borítása, kis arany dekorral kiegészítve barátságosabbá teszi a teret. 

Mit jelképez a fa a kiállítótér közepén, s miért ilyen nagy?

Imre Olga: A fa jelenlétét a kiállításban, mind az Arany János életművében jelenlévő tölgyfa, mind a tér adottsága indokolja. A fa az Ereklyetérben látható, ami egy közel 90 négyzetméteres tér, 4,5 méter belmagassággal. A tér 1/3–2/3-ánál, az aranymetszés pontnál van egy tartópillér, aminek az elburkolása alapgondolat volt. Az, hogy fa lett belőle, adta magát. A tölgyfa mérete és nagysága Arany János költészetének nagyságát mutatja. A nagy ágai alatt sétálva érezhetővé válik, hogy mi mily kicsinyek vagyunk, és felnézünk rá, és a hatása alá kerülünk.

A könyvtár adott kiállítási terei mennyiben hátráltatták vagy segítették a munkát?

Imre Olga: Az Arany-kiállításra szánt terek tágasságukkal az előkelőség látványát segítik. Ez a tér adottsága. Ennek hátránya, hogy a nagy felületek, látvánnyal és tartalommal történő megtöltése sok anyagot és munkát igényel. A kiállítási anyag az utolsó percig bővül, ezért nagyon rugalmasan kell kezelni a tereket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több kiállítást készíthettem az OSZK-ban, ezáltal a tereket jól ismerem.

 

Az Arany János-emlékév 2017 rendezvénysorozathoz kapcsolódóan nyitja meg dr. Áder János köztársasági elnök a „Más csak levelenként kapja a borostyánt..." - Kincsek, kultusz, hatástörténet címú Arany János-kiállítást. A kiállítás kurátorai: Dr. Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész, a Kézirattár és Borbély Mónika irodalomtörténész, a Tájékoztató Osztály munkatársa.

Mennyi időt szánjon a kiállításra a látogató? S mire figyeljen oda a megjelenítés elemeiből?

Imre Olga: Az összeállítás a látványelemek helyett a tartalomra fókuszál, s ha mindezt becsületesen végignézzük, legalább másfél-két óra szükséges a kiállítás megtekintésére. A kiállítás 200 évet mutat be, az alkotót és a munkásságának a hatását napjainkig. Az Ereklyetérben és a Manuscriptoriumban, csak eredeti dokumentumokkal, grafikákkal találkozhat a látogató. Nagyon nagy tartalmat igyekeztünk leszűkíteni, bár így is azt hiszem, nagyon "tömény" a kiállítás, rengeteg ritkasággal és tartalommal találkozhatunk. Az Ereklyetér előtti teret, bevezető, kedvcsináló könnyen érthető tartalommal töltöttük meg.

Melyik térben érdemes több időt eltölteni?

Imre Olga: Az Ereklyetér mindenképpen egy hosszabb időt igénylő tárlat, amit elhagyva, egy a látott kiállítás tartalmára utaló digitális játékkal lazíthat és tesztelheti magát a látogató. A főlépcsőn felfelé haladva, a lépcsőfordulón megpihenhetnek az asztaloknál, ahol élclapokat és az Aranyt követő költők Arany által ihletett műveit olvashatja az érdeklődő.

Az Ereklyetérben álló fa felnyúló ágait keresve, a lépcsőn felfelé haladhat a látogató, ahol újabb játékkal találkozhat, verset írhat, és ezt követően megtekintheti az OSZK felhívására, beérkezett kortárs írásokat, illetve monitor előtt megpihenve, interjúkat hallgathat és csodás bábokat láthat.

Az Ön számára melyek a kiállítás kedvenc részei?

Imre Olga: Szeretem a vitrines tárlókat, amikbe csak egy vagy két különleges kiállítási anyag kerül bemutatásra. Szeretem ezt a fajta kiemelést, fókuszálást egy kiállításban, ilyenkor egyedi műtárgytartót tervezek. Izgalmas elem az ún. Versfal, ami erre a kiállításra kitalált forgatós installáció. Szeretem a lépcsőházat mint teret, bár hatalmas. Tartalmát tekintve nagyon színes a kiállítás, a költészeti írások mellett, grafikák, szobrok, plakettek, bábok, karikatúrák is láthatók a tárlatban.

komment

Jegenyék alatt

2017. április 24. 16:23 - nemzetikonyvtar

Száz évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Tömörkény István (született Steingassner István, Cegléd, 1866. december 21. – Szeged, 1917. április 24.) magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató.

Tömörkény István – Forrás: A szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár honlapja

Németh László 1966-ban írt levelében Tömörkény rendkívüli jelentőségéről elmélkedik:

„Ennek a század eleji preszisztolénak (melyre a Lovik, Gozsdu, Petelei, Ambrus stb. neve emlékeztet, s a Papp Dánielé, akit ott fedeztem fel magamnak) Tömörkény volt tán a legnagyobb, jövőbe mutató írója. Nemcsak azzal, hogy ő volt az első – alaposságban, odaadásban alig fölülmúlt – »falukutatónk«, de ő keverte ki elsőül a hiteles alföldi színt is, azt a sárga ragyogást, amely Móricz Zsigmond könyveiben árasztotta el prózánkat.”

Németh László: Emlékezés Tömörkény Istvánra. In. Uő: Utolsó széttekintés. Életrajzi írások, esszék, drámák, műhelyvallomások, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1980, 788. Németh László munkái – Digitális Irodalmi Akadémia és Hajnali sötétben. In memoriam Tömörkény István, vál., szerk., összeáll. Lengyel András], Budapest, Nap, 2005. – Törzsgyűjtemény

Az író vallomása magáról:

„Ez az életrajz kissé zavaros, de nem én zavartam össze, hanem az élet. Ott kezdődik, hogy 1866. december 23-án születtem Cegléden, a vasúti állomáson. Édesapám abban az időben pár évig bérben bírta az osztrák államvasút-társaságtól a ceglédi vasúti vendéglőt, így esett meg, hogy hogy a szegedi születésű többi öt testvéreimmel szemben nem a szűkebb haza homokján láttam napvilágot. a gyerekkorban ebből később nagy testvéri hangok keletkeztek a „szegedi betyárok” és a „ceglédi bicskás” között.”

„Az élet ád tárgyat; mint a példa mutatja, harminckét év alatt még csak a szomszéd határba sem kellett értük menni s úgy vélem, nem is fogyok ki belőlük, amíg még ég a gyertyám ebben a tarkabarka földi életben. A sajátos észjárás, gondolkozás, cselekvés, szokások, a külső nép beszédében szinte elrejtőzve élő régi magyar szókincs, a földművelés nehéz szavú nézete, hogy ezer év óta vagyunk parasztok itt helyben, de jobbágyok sohase voltunk; a régi városi polgárság rátartisága, hangulatai összekapaszkodásban a megváltozott és a megváltozásában is folyton változó újfajta élet küzdelmeivel: egy nagy darab láthatatlan tintatartó az, amibe ha az események és életsorsok följegyzője beleüti a tollát, mindig marad a toll hegyén valami.”

Tömörkény István: Magamról; Önéletrajz (részletek). In. Hajnali sötétben. In memoriam Tömörkény István, [vál., szerk., összeáll. Lengyel András], Budapest, Nap, 2005. – Törzsgyűjtemény

Hegedűs Géza így ír Tömörkény írásművészetéről:

„A Szeged környéki népi nyelvből formált ki magának gazdag, képekkel teljes irodalmi nyelvet, itt-ott némi nyelvi különcködéssel is, ami azonban jól illett az ábrázolás olykor enyhe groteszkségéhez. Tömörkény világa ugyanis tele van fura alakokkal és fura helyzetekkel, hősei nemritkán agyafúrtan gondolkoznak, és játékos körülményességgel fejezik ki magukat.
Mire második novelláskönyve, a Jegenyék alatt megjelent (1897), már teljes birtokában van művészi eszközeinek. Ez a könyv talán a legszebb, legegységesebb gyűjteménye. De nem állt meg, ettől kezdve egyre újabb társadalmi rétegeket hódít meg az irodalomnak. Érdeklődve fordul a tanyavilág felé: a tanyasi embernek ő az első ábrázolója. Hamar felismeri, hogy a »vízi emberek« – a halászok, hajósok – nagyon másfélék, mint akár a falusiak, akár a tanyasiak: ezek függetlenebbek, eredetibb gondolkozásúak.
Legfontosabb műfaja a novella. Rendkívül tömören tud elmondani bonyolult történeteket is. Néhány szavas jellemzés után szemléletesen állnak előttünk a szereplők. Olykor úgy tűnik, mintha pongyolán fogalmazna, de hamarosan kiderül, hogy ez is művészi fogás, a mozzanatok egyszerre csak egységes képpé állnak össze. A novellákban gyakran visszatérő alakok – mint például Förgeteg János – az olvasó személyes ismerősei lesznek. Mesterien játszik a hangulatokkal, vidáman induló történetből nyomasztó tragédia fejlődik, komor helyzetek váratlan fordulattal komikumba csapnak át. Valamennyi novellája önmagában kerek, zárt világ, de együtt mégis nagy, egységes körképet adnak arról a mélységről, amelyről a századfordulóig vagy nem beszéltek, vagy idillé hamisították, vagy ha meg is közelítették, mint Mikszáth vagy Gárdonyi, mégsem vállalták azt a teljes szociális együttérzést, mint Tömörkény.”

Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, Trezor, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Téli képek az Alföldről: Befujta az utat a hó. fényképész Kiss Ferenc Vasárnapi Ujság 49. évf. 6. sz. (1902. február 9.) Digitális Képarchívum

„– Esik a hó – mondták odakint Förgetegék, mikor legelsőbb hullani kezdett a pihe az égből a tanyákon.
– Hát esik, bátya.
No jó. Így szokás ez már télen, s a bolond ember az, aki a természet megszokott rendjében kivetni valót talál. A hó esett, vékonyan beteríté a tarlót, megakadt az elszáradt bogáncsok tetején, a kútgémen gubbasztó varjú hátán, a szalmaboglyákon.
Egyhangú az élet télen odakint, amiben csak két uralgó téma körül csoportosul a beszéd: a hó meg a hideg. Van mind a kettőből elég. Elhagyatott puszta az egész világ, vakító fehérség mindenütt, és imbolygó nehéz köd a láthatáron… Emberhangtalan némaság fekszik a végtelen síkon, a tanyák alszanak, mintha meg volnának fagyva.”

Tömörkény István: Tanyák a hó alatt (részlet). In. Tömörkény István válogatott novellái. Bíró Gergely válogatása, Budapest, Magyar Napló, Fokusz Egyesület, 2009. – Törzsgyűjtemény

Ortutay Gyula 1934-ben Szegeden megjelent Tömörkény írásművészetét taglaló könyvében a következőképpen vall a „befutott” íróról:

„… Ekkorra már alkatának természetére ismert, tudja, s követi irányítását, és önmagának szándékosan leszűkített területén munkál. Szeged és Szeged népe – mást nem ismer, nem is akar ismerni; sem emberi, sem írói élmény, amely valamiképp nem tartozik Szegedhez, nem érdekli, mereven elzárkózik tőle… A város struktúrájának már jellemzett kettőssége, a szegedi népi kultúra és a szegediesség közötti ellentét különös módon mutatkozik Tömörkény emberségében. Amíg életstílusa, életének külső színe minden ellenkezés nélkül csatlakozik a Belváros polgárainak életéhez, addig műveiben Szeged rejtőző igaz értékeit, a szegedi, szegedkörnyéki parasztkultúrát kíséri figyelemmel, ábrázolja alázatos tisztelettel. A Dankó-nóták mellett borozgató nyugodalmas életű polgár a pusztuló népi hangszerek, a kecskefejű bőrduda, a tekerő-lant után kutat, a népi rovásírás emlékeit gyűjtögeti… A higgadt, személytelen ábrázoló nyugalmát érzékenyen óvja; csak a formának sajátosságai, a stílus önkénytelen vallomásai leplezik le, hogy e mögött az ábrázoló személytelenség mögött mély emberi részvét és líra lüktet.”

Ortutay Gyula: Tömörkény István, Szeged, Magyar Irodalomtörténeti Intézet, 1934. Értekezések a Magyar Király Ferenc József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből, 15. – Törzsgyűjtemény http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3405145

Ortutay Gyula: Tömörkény István, Szeged, Magyar Irodalomtörténeti Intézet, 1934. Címlap és a szerző dedikációja – Törzsgyűjtemény 
I
A szűz nap-arcú és arany,
mögötte fodrot bont a föld,
mögötte szikrát szór a víz,
s az ég sötét, csillagtalan.
Sarlózva jobbra-balra ring,
kévébe gyűjti álmaink,
hajnalra fürtje szétbomol
s lábánál minden kötve van.

II

Holdvilág, ifjúság,
mennyi lombon szálltál,
mennyi forrást ittál,
mennyi tükrön háltál!
Szarvas hold, öregkor,
hány kopott szekéren
horgasztod az ostort
a kocsis kezében!

III

Egy szót, mit a szellő
remegve tovább visz –
egy szót, mit az éjfél
ködös szeme lát –
készíthetem akkor
az ágyat, amelyben
nyugodtan aludjam
a nagy éjszakát.

Weöres Sándor: Triptichon. Tömörkény István emlékére. In. Uő: Egybegyűjtött költemények, [Budapest], Helikon, 2013. – Törzsgyűjtemény 

Tömörkény István művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Szegedi-Szabó Béla

 

komment

Boldog születésnapot B. Müller Magda!

2017. április 23. 09:15 - nemzetikonyvtar

További eredményes alkotómunkát, jó egészséget kívánva tisztelettel és szeretettel köszöntjük B. Müller Magdát, a kiváló standfotóst, Filmtörténeti Fotógyűjteményünk gondozóját.

B. Müller Magda

B. Müller Magda fotóművész (1937. ápr. 23.) gimnáziumi tanulmányai után fotográfusi szakvizsgát tett, majd az MTA Fizikai Kutatóintézetében dolgozott. Fontos fordulat következett be pályájában, amikor 1969-ben a MAFILM fotósa lett. A filmes világban eltöltött mintegy három évtized alatt hatvan játékfilm készítésében működött közre, az Oscar-díjas Mephisto című film fotóit is ő készítette.

mephisto_magda_1000.jpg

Mephisto 1981. Fotó: B. Müller Magda 

Nem pusztán a kötelező standfotós feladatokat teljesítette, hanem mind a felkészülések, a forgatások során, mind pedig a pihenőidőben készült képei a filmes szituációkon túl az egyes színészek, rendezők személyiségéhez is sok tekintetben kulcsot adnak.

Az aktív standfotós munka folytatásaként a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány létrehozásában és több évtizedes működésében is oroszlánrészt vállalt. 1989-től vezette a gyűjteményt. Két évtized alatt az 1945 óta forgatott mintegy ezer magyar játékfilmhez kapcsolódó igen értékes képanyagot férjével, Bauer György esztétával gondozták, digitalizálták, s egy adatbázissal kiegészítve mintegy 35.000 felvételt az interneten is elérhetővé tettek.

Szindbád 1971. Fotó: B. Müller Magda 

A közalapítvány megszűnését követően az általa gondozott gyűjtemény az Országos Széchényi Könyvtárba került, ahol munkáját B. Müller Magda itt is több éven keresztül folytatta.

A filmtörténeti értéket képviselő, hallatlan gazdag fényképanyagból számos kiállítást rendezett, és tíz kötetet is kiadott. Egyéni fotóművészeti munkássága során számos kiállításon mutatta be a közönségnek műveit: 1964-től találkozhattak felvételeivel egyéni és csoportos tárlatokon az érdeklődők.

Két legutóbbi egyéni tárlata a Ferencvárosi Galériában és az Országos Széchényi Könyvtárban volt. Ugyancsak az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett meg két nagyszabású tárlatot a Filmtörténeti Fotógyűjtemény képeiből Filmgyári Capriccio címmel. (ebből egy válogatás Madridban is látható volt).

Tagja volt a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Művészi munkásságáért 2000-ben Balázs Béla-díjat kapott. 

Szeretettel köszöntjük :)

komment

Kulturális tavasz

2017. április 19. 10:20 - nemzetikonyvtar

Különleges az április vége nálunk, klassz a májusunk, és szép júniusunk lesz! A Nemzeti Múzeummal közös kiállításra készülünk, megnyitjuk az eredeti kéziratokban gazdag Arany-kiállítást, több könyvbemutatót szervezünk, ott leszünk a Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Múzeumok Majálisán és az Ünnepi Könyvhéten is. Június végén pedig a Múzeumok Éjszakáján sok mindent megmutatunk!

Kiemelt feladatunk, hogy a kulturális örökség részeit képező kincseinket rendszeresen megmutassuk felhasználóinknak. A Budai Vár mint kulturális helyszín kiváló lehetőséget nyújt a saját anyagainkra épülő kiállítások mellett más események megrendezésére is. Munkatársaink folyamatos szakmai segítséget nyújtanak különböző kulturális projektekhez, s az ezekhez kapcsolódó konferenciákon gyakran előadásokat is tartanak.

Április végétől számos programot kínálunk. Abban az esetben, ha a program nem a könyvtárban lesz, jeleztük az esemény helyszínét.

 

Testestül, lelkestül – KönyvTÁRlat
Április 20. 17 óra

A Könyvtárlat 6. évadának záróeseménye. A  „Testestül, lelkestül” című rendezvényen Pál Feri atya, mentálhigiénés szakember tart előadást „A lelkierő fejlesztése – Éltető spiritualitás” címmel a lelki útjainkról, fejlődésünkről. Spirituális élményeink hátterét, folyamatát és fiziológiai jeleit nemcsak a vallás, hanem a lélektan segítségével is megközelítjük majd. Bővebben.

Az Ernst-kódex hasonmás kiadásának bemutatója

Április 25. 17 óra

Az Országos Széchényi Könyvtár és a Pannonhalmi Főapátság tisztelettel meghívja Önt a Szent Márton- és Szent István-legendákat tartalmazó, 12. századi Ernst-kódex fakszimile kiadásának bemutatójára. Bővebben.

„Más csak levelenként kapja a borostyánt...” – Kincsek, kultusz, hatástörténet (Arany János-kiállítás)

Április 28. 11 óra

A kiállítás az OSZK kézirattárának páratlan kincseire épül, kiegészülvén a korabeli első folyóirat-megjelenésekkel, kötetkiadásokkal, de a tárlat kitér az Arany-recepció és kultusz kérdéseire is. A kiállítás központi eleme a Toldi-trilógia kézirategyüttese, melyet a költő leszármazottai adományoztak 1899-ben az Országos Széchényi Könyvtárnak. A Toldi, a Toldi estéjének két teljes kéziratvariánsa és a Toldi szerelme tisztázott példánya eredetiben látható majd a kiállításon, miként számos más, az életpálya fontos művének kézirata, így pl. a Családi kör, a Hídavatás, a Vörös Rébék és a Buda halála. Bővebben.

A magyar hangosfilm plakátjai 1931-1944

Május 31. 

A győri tárlat fotója

Az idén 85 éves magyar hangosfilm első 13 évének eredeti moziplakátjait bemutató kiállítás nyílik a könyvtárban. A kiállítás több mint 160 plakátot vonultat fel, de film- és zenei részleteket, valamint a filmekben szereplő vagy forgatásukhoz használt tárgyakat is bemutatnak. Bővebben a kiállítás plakátjait is tartalmazó kötetről.

Várunk!

komment

Széchényi Ferenc, a nemzeti könyvtár alapítója két „hosszú é”-vel írta a nevét

2017. április 18. 04:56 - nemzetikonyvtar

Minden reggel a korai órákban egy adott napra szóló OSZK-s emléket olvashatnak Facebook-oldalunk követői. A #napom hashtag-gel jelzett rovatunkban a mai napon egy 143 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk.

#napom 1874. április 18. A nagybeteg Mátray Gábor helyett Tipray Tivadar őrsegéd válaszolt a Széchényi család névhasználatáról levélben feltett kérdésre Mátray jegyzetei alapján. Eszerint a család az 1600-as évek második felében (Széchényi György érsek idejében) még egységesen két „é”-vel használta nevét, de Széchényi Ferenc fiai már eltérően írták nevüket: Lajos és családja két „é”-vel, István ága pedig egy „é”-vel.

Tisztázzunk egy fontos tényt. A nemzeti könyvtárat nem Széchenyi István, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója, a Lánchíd építtetője hozta létre, hanem az édesapja, Széchényi Ferenc, aki két „é”-vel írta a nevét. Mivel a legnagyobb magyar sokkal ismertebb, mint az 1802-ben könyvtárát a nemzetnek felajánló alapítónk, nagyon sok helyen, amikor a nemzeti könyvtárról írnak, tévesen használják a nevünket.

szechenyi_nemzetikonyvtar.jpg

Sajtóhiba-válogatás online újságokból

Nyomatékosítás következik:

SZÉCHÉNYI FERENC – ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR

Mégis, mi történhetett alapítónk fiával? Miért hagyta el a második „é”-t? Már másfél évszázaddal ezelőtt is problémát okozott a nevek különbözősége. A Széchényi család névhasználatáról hosszú levelezést folytatott az akkor könyvtárőr Mátray Gábor őrsegédje, Tipray Tivadar. A referensz kérdést Paúr Iván a Széchenyi család levéltárnoka tette fel egészen pontosan 1874. március 23-án. A négyoldalas levél négy nap alatt érkezett meg a könyvtárba. A könyvtár irattárából szkenneltük be az izgalmas levelezést.

Paúr Iván levele Mátray Gábornak. 1874. március 23. – OSZK Irattár

Tipray Tivadar a kisérőlevélben hosszasan magyarázkodik, elnézést kér, hogy 3 hete nem válaszoltak, de Mátray könyvtárőr súlyos beteg, bár már jobban van. 

tipray_tivadar_nemzetikonvytar.jpg

Tipray Tivadar kísérőlevele 1874. április 18. – OSZK Irattár

Mátray Gábor jegyzeteit küldte el az őrsegéd. Összefoglaltuk:

  • A Széchényi család nevének egy vagy két „é”-vel írását meghatározza a kimondás
  • A Széchényi grófok a Nógrád megyei Szécsény mezővárosából származnak
  • Egy 1821-es kiadványban is két „é”-vel szerepel a család neve
  • Több Szécsénke nevű hely van Magyarországon mindet két „é”-vel írják
  • A magyar nyelv szabályai szerint két „é”-vel ejtjük az ékezet nélküli e magánhangzót is, mert fülsértő lenne röviden ejtve
  • A magyar nyelvtan szabályai szerint a Széchenyi” családnevet két „é”-vel kellene írni
  • A család iratai között előfordulnak névvariánsok, de ezek oka csak tollhiba
  • Széchényi György esztergomi érsek egy 1686-os iraton két „é”-vel írta a nevét
  • Széchényi Györgynek egy 1693-as iratán lévő aláírásában a második „e” fölött pont, pontocska látszik
  • Széchényi Ferenc két „é”-vel írta a nevét
  • Széchényi Pál, Széchényi Ferenc fia két „é”-vel írta a nevét
  • Széchenyi István, alapítónk legkisebb fia a Lovakrul című művében kezdte először egy „é”-vel írni a nevét.


Mátray Gábor jegyzete 1874. április 18. – OSZK Irattár

Eszerint a család az 1600-as évek második felében (Széchényi György érsek idejében) még egységesen két "é"-vel használta nevét, de Széchényi Ferenc fiai már eltérően írták nevüket: Pál és családja két „é”-vel, István ága pedig egy „é”-vel. 

A könyvtárőr már másnap, 1874. április 19-én megírta köszönőlevelét, jó egészséget kívánva zárta levelét:

Paúr Iván levele Mátray Gábornak. 1874. április 19. – OSZK Irattár

Paúr Iván a második levelében kilátásba helyezte, hogy a kérdést publikálja, de ennek nem találtuk nyomát.

Tehát még egyszer.

Könyvtárunk alapítója Széchényi Ferenc, ezért a nemzeti könyvtár neve: Országos Széchényi Könyvtár.

 

komment

Fények, fényének – Németh Andrea fotói a Digitális Képarchívumban

2017. április 06. 10:31 - nemzetikonyvtar

Már nyolcvanezerhez közelít a Digitális Képarchívumban található tételek száma!

Legújabb izgalmas gyarapításunkon egy magánfelajánlás nyomán dolgoznak munkatársaink.

Németh Andrea fotóművész a Fények, fényének művészekről című albumát ajánlotta fel a Magyar Elektronikus Könyvtárnak, mely album képeit a Digitális Képarchívumba is feltöltjük. Az albumban található fotókhoz Gyurkovics Tibor írt verseket.

Németh Andrea: Mácsai Pál – Digitális Képarchívum

„Mint régi múltú francia színésznek
Finom homályban maradt fél-fejem
A homlokom viszont világos és nem
Zavarhatja meg semmi érzelem
Én elmegyek a sűrű fél-sötétben
De a mutatóujjam végtelen.” 

(Gyurkovics Tibor)

A teljes kötet hamarosan elérhető lesz a MEK-ben is.

Németh Andrea reklámgrafikus, fotóművész. A Magyar Iparművészeti Főiskola grafika tanszakán 1970-ben diplomázott. Főbb munkái: reklámfotók, plakátok, prospektusok, naptárak, emblémák, könyvek, tervezése. Háromszor kapott nívódíjat. A rendszerváltás óta képzőművészekről portréfotókat készít, könyveket és naptárakat szerkeszt, és riportokat ír, ezzel reklámozza kollégáit. Édesapja, Németh József grafikus-fotóművész hagyatékát menedzseli, negatívjait archiválja, és kiállításokat rendez képeiből.

Válogatásunk a művészportrékból:

 
A Digitális Képarchívumból válogatunk gyorslogunkban, és a Twtteren is követhető a tár bővítése. A képarchívum anyaga többféle forrásból származik: Egyrészt feldolgozzuk a MEK és az EPA egyes kiadványaiban található képeknek válogatott halmazát, így ezek az illusztrációk  általában jobb minőségben  önállóan is kereshetőkké és hivatkozhatókká válnak. Másrészt gyűjtjük, katalogizáljuk és hosszú távon megőrizzük az interneten (pl. képmegosztó oldalakon), továbbá a CD-, illetve DVD-kiadványokon megjelenő digitális képeket, amennyiben azok megfelelnek gyűjtőkörünknek, és ha a tulajdonosuk hozzájárul a DKA-ban való szolgáltatáshoz. Az ilyen irányú felajánlásokat a DKA Kapcsolat oldalán levő címeken várjuk. A célunk egy változatos tartalmú, nagy felbontású dokumentumokból álló és jól kereshető képgyűjtemény kialakítása.
komment

Magyar Örökség Díjas a pergamenkódex restauráló eljárásunk

2017. április 03. 12:28 - nemzetikonyvtar

A Magyar Örökség és Európa Egyesület Magyar Örökség Díj Bírálóbizottsága az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló laboratóriumának pergamenkódex-restauráló eljárását Magyar Örökség díjjal jutalmazta 2017. március 25-én. A díjat Beöthyné Kozocsa Ildikó és Érdi Marianne vette át az MTA dísztermében március 25-én. 

Elismerés illet minden restaurátor kollégát, akik egykor (25–30 éve) a Corvina programban dolgoztak. Az általuk kidolgozott pergamenöntési technikát használják máig világszerte.

Gratulálunk munkatársainknak!

A díjátadásra el tudtak jönni azok a kollégák is, akik annak idején részt vettek a Corvina programban (kivéve Czigler Máriát, aki sajnos már nincs köztünk).  Beöthyné Kozocsa Ildikó, Ádám Ágnes, Ballagó Lászlóné, Czigler Mária, Csillag Ildikó, Farkas Csilla, Kálmánné Horvátth Ágnes, Lente Zsuzsanna, Szlabey Györgyi (az Egyetemi Könyvtár restaurátora)

A képre kattintva galériát láthatnak a díjátadásról:

A díjátadón Kastaly Beatrix méltatta az immáron Magyar Örökség Díjas eljárást.

„Teher alatt nő a pálma”: az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laboratóriumának pergamen-kódex restauráló eljárása

Kastaly Beatrix írása.

1980-ban a budapesti Egyetemi Könyvtár (BEK) új főigazgatójának, Németh G. Bélának sikerült a felettes állami szervek, az ELTE, valamint a közvélemény figyelmét fölhívnia a könyvtár rendkívülien károsodott, és egyre romló állapotú kódexeire. Köztük volt 12 hiteles, pergamenre írott corvina is, amelyeket Mátyás király budai könyvtára, a Bibliotheca Corviniana megmaradt részéből vittek a törökök 1526 után az isztambuli Topkapi palotába, más, Magyarországról elhurcolt kódexekkel együtt. A mai OSzK-ba 1869-ben négy corvina, az Egyetemi Könyvtárba pedig 1877-ben 35 kódex került vissza a regnáló szultánok ajándékaképpen. Ezeket a 1415. században kézzel, pergamenre vagy papírra írt köteteket mintegy 330 évig tarthatták – állapotukból ítélve – mostoha, elsősorban nedves körülmények között. Ennek következtében a pergamen írófelületet baktériumok, gombák és rovarok több esetben a szétmállásig meggyengítették, hiányokat és színes foltokat okoztak; az írótinták elhalványultak, a miniatúrák festékei repedeztek, elmázolódtak. A kötések elvesztek, vagy eltávolították őket. Visszaadásuk előtt a lapokat szakszerűtlenül megragasztották, a lapszéleket több esetben – néha a miniatúrák csonkulását is okozva – körülvágták, a lapokat újrafűzték, majd török felségjelekkel és Mátyás címerével díszített, színes bőrrel borított papír kötéstáblákba kötötték.

A minisztérium könyvtári osztálya 1980-ban az OSzK Restauráló Laboratóriumát bízta meg a corvinák restaurálásának megtisztelő, de igen nehéz feladatával. Ehhez, kb. tíz éven át, biztosította az anyagi feltételeket.

1983. februárban hét restaurátor az új, budavári műhelyben a BEK jobb állapotú, új szakmai feladatot nem jelentő papírkódexeinek restaurálásával megkezdhette az ún. Corvina-program végrehajtását. Az igazi újdonságot és kihívást a 14-15. századi pergamenkódexek konzerváló restaurálása jelentette.

A restaurálás folyamatának és módszereinek megtervezése során a 28 pergamenkódex együttese komplex, azonos szakmai alapokon és etikai szempontokon nyugvó megközelítést igényelt. Speciális: kodikológiai, kötéstörténeti, művészettörténeti és konzerválási (pl. a fertőtlenítési) kérdések megvitatására és döntések meghozatalára a Restauráló Laboratórium három szakértői bizottságot hívott össze. 1983 és 1985 között 9 papír- és 5 pergamenkódexet restauráltak a hagyományos módszerekkel. Ennek tervezése és irányítása mellett, a külső vizsgálatok megtervezését és szervezését, valamint a szakértői bizottságok munkáját Beöthyné Kozocsa Ildikó osztályvezető restaurátor hangolta össze, és irányította.

Miért volt a vázolt állapotú pergamenkódexek restaurálása igen nehéz, új feladat? Azért, mert az elmálló, gyenge, hiányos pergamenhez nem lehet pótlásként hozzáragasztani a bőrből készült, a papírnál merevebb pergament, mivel a gyenge eredeti, a ragasztás és az új pergamen húzóerejétől, elszakadna. A meggyengült pergamenlapok megerősítésére alkalmazható vékony, áttetsző bőrhártya nem volt használható, mivel megváltoztatta, lerontotta volna az iniciálék és miniatúrák festékei színének ragyogó élénkségét. Mikrobák által ilyen mértékben lebontott pergamen kéziratokkal a restaurátorok az 1982-ben 9 európai ország 26 könyvtári, levéltári és múzeumi restaurátorműhelyében tett tanulmányútjaik során nem találkoztak. Így külföldön sem ismerhettek meg olyan módszert, amellyel a nagyon meggyengült pergamen kéziratlapokat a restaurálásetikai, szakmai és művészettörténeti kritériumoknak eleget téve, meg lehet erősíteni, és hiányaikat ki lehet egészíteni. Rájuk várt ennek a módszernek a megtalálása és kidolgozása.

A KARC FM 2017. március 29-i műsorában a pergamenkódex restauráló eljárásról:

Az új eljárás a pergamenöntés volt. Az ötletet a papírrestaurálásban 2530 éve már alkalmazott papíröntés adta, melynek során a papír hiányait vízben eloszlatott cellulózrostokkal pótolják ki, és így erősítik meg a mikrobiológiai okokból meggyengült papírt is. Amikor Beöthyné Kozocsa Ildikó 1984-ben restaurátor munkatársaival – Ádám Ágnessel, Ballagóné Fischer Krisztinával, Farkas Csillával, Kálmánné Horvátth Ágnessel és az Egyetemi Könyvtár restaurátorával, Szlabey Györgyivel – elkezdte a pergamenöntési kísérleteket, olyan öntőpép összeállítását tűzték ki célul, amelyből a pergamenhez minden tekintetben jobban hasonlító anyagot lehet készíteni. Ezután ez a csoport számtalan kísérleti mintát öntött szívóasztalon, különböző kézi eszközökkel, pergamen-töredékeken kipróbálva a régi pergamenhez való öntést is. A pépek különböző arányú, vízben és alkoholokban duzzasztott pergamenporokat, többféle japánpapír- és fenyőcellulózrostot, természetes eredetű ragasztókat tartalmaztak, preventív hatású fertőtlenítőszer hozzáadásával. Végül, az elvégzett erősségi, tartóssági, a kötési erőre vonatkozó, leoldhatósági és esztétikai vizsgálatok után, ki tudták választani a legjobb összetételt és öntési technikát. Az eljárást és a pép pontos összetételét angol nyelven közreadták egy 1987-es nemzetközi konferencia előadáskötetében, és 1990-ben a Restaurator c. nemzetközi folyóiratban. Az 1980-as évek második felében itthon is előadásokon és publikációkban ismertették az eredményeket.

1986 óta sikerrel alkalmazzák a pergamenöntést a meggyengült és hiányos – gyakran illuminált – pergamen kéziratlapok helyreállításában. Elsőként a Corvina-programba tartozó kódexeken, majd más, az OSzK Kézirattára vagy az MTA Keleti Gyűjteménye számára restaurált kódexeken, vagy akár az isztambuli Topkapiban őrzött ún. Isztambuli Antifonálén, amely 14. századi zenei kézirat szintén Magyarországról került Törökországba, és ott is kellett restaurálni.

A pergamenkódexek restaurálását a pergamenöntési kísérleti munkában részt vett restaurátorok, valamint †Czigler Mária, Csillag Ildikó és Lente Zsuzsanna végezték. Az OSzK Restauráló Laboratóriumának munkatársai 1992. márciusban a teljes Corvina-programot kiállításon mutatták be az OSzK-ban. Az eljárást alkalmazzák más magyar restaurátor-műhelyekben, pl. a Magyar Országos Levéltárban is.

A magyar könyvtárak egyes középkori kódexeinek, köztük 16 értékes corvinának, a sehol máshol nem tapasztalt súlyos károsodásai támasztották az igényt arra, hogy megmentésük érdekében a magyar könyvrestaurálás történetének eddigi legnagyobb erőfeszítését tegyék meg az OSzK restaurátorai. Az általuk kialakított komplex kezelési eljárások, közöttük – legnagyobb újdonságként – a sikeresnek bizonyult pergamenöntés érdemes arra, hogy Magyar Örökség legyen.

Kastaly Beatrix

komment