Válasz Petőfinek – Arany János-emlékév 2017

2017. március 01. 20:19 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Petőfi első levele Arany Jánoshoz. Ennek a hátlapjára írta Arany Jánoshoz című versét. (1847. febr. 4.) – Digitális Képarchívum

Általánosan ismert, hogy Arany és Petőfi barátsága Petőfi Aranyt a Toldi sikere alkalmából üdvözlő, 1847. február 4-én kelt levelével és versével kezdődik. Petőfi üdvözlő levele 1847. február 10-én érkezett meg Nagyszalontára és Arany már másnap megírta válaszversét és levelét Petőfinek. Nyomtatásban a vers az Életképek című folyóirat 1847. május 8-i számában volt először olvasható, a Toldi megjelenését követően és három héttel Petőfi őt üdvözlő versének közlése után. (Petőfi kéziratban olvasta a Toldit és mielőtt az még elhagyta volna a nyomdát, 1847. április 17-én közölte az Életképekben Aranyt üdvözlő versét és levelét.) Arany episztolája másodszorra csak halála után, 1882-ben jelent meg a Budapesti Naplóban.

Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom;
Örűl a szívem és mégis sajog belé,
Hányja-veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé.

Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve...
Szerencse, isteni jó szerencse nékem!
Máskép szerény művem vetém vala tűzbe,
Mert hogyan lett volna nyerni reménységem?

És mily sokat nyerék! Pusztán a pályabér
Majd elhomályosít, midőn felém ragyog:
De hát a ráadás!... Lelkem lelkéig ér,
Hogy drága jobbkezed osztályosa vagyok.

Arany János: Válasz Petőfinek. Részlet 

Arany János: Válasz Petőfi Sándornak. Kézirat. In. Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása Bethlen Margit grófnő előszavával. Közzéteszik és feldolgozták Mikes Lajos és Dernői Kocsis László Budapest, Genius, 1930. (A vers kézirata először ebben a kötetben jelent meg.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

S mi vagyok én kérded. Egy népi sarjadék,
Ki törzsömnek élek, érette, általa;
Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék,
Otthon leli magát ajakimon dala.

Akartam köréből el-kivándorolni:
Jött a sors kereke és útfélre vágott,
S midőn visszafelé bujdokolnék, holmi
Tüske közől szedtem egynehány virágot.

Jöttek a búgondok úti cimborának,
Összebarátkoztunk, összeszoktunk szépen;
Én koszorút fűztem, ők hamiskodának,
Eltépték füzérem félelkészültében.

Arany János: Válasz Petőfinek. Részlet 

1847. febr. 4. és 1849. július 11. között hatvannégy levelet váltott egymással a két barát. Levelezésük egyszerre rendkívül szellemes, lélekemelő és megrendítő olvasmány. A már sikeres Petőfi őszinte lelkesedéssel fogadja barátjául és avatja be művészi terveibe a „költőtárs” Aranyt, akit már a második levelében tegezni kezd, és „Lelkem Aranyom”-nak szólítja. Arany „Kedves pajtásom Sándor” megszólítással válaszol erre a levélre. Petőfi harmadik levelét így kezdi: Te aranyok Aranya! A személyes találkozás után (Szalonta, 1847. jún. 1–10.) Aranyból „imádott Jankóm”, „Bájdús Jankóm”, „»Aranyos« szájú szent »János« barátom!”, sőt „szerelmetes fa-Jankóm”, Petőfiből pedig „isteni Sandrim”, „lelkem jobb fele”. vagy éppen „Kedves makrancos öcsém” lesz. Bár Petőfi lendületében maga is „Kedves öcsémnek” vagy „Fiam Jankónak” szólítja néha Aranyt, egy alkalommal, a harcok idején, a halál közelében komolyabbra fordítva a szót, ki is javítja magát: „Kedves öcsém, illetőleg bátyám”. Nevükkel mindketten játszottak leveleikben, idegen nyelvi tréfálkozásba is fogva. Petőfi egyik levelét „Drága barátom, stibli [cipő]” megszólítással kezdi és lord Krumpli Arthurként írja alá. Arany vicces, Shakespeare vígjátékainak fordulatait imitáló angol nyelvű levélben válaszol, amit így ír alá: „John Stibli shoe-maker and poet”. A lázas forradalomvárás idején Arany egy levelében franciásítja nevét: „Imádott barátom, jó Petőfi Sándor, / Szíves üdvözlését íme küldi Jean d’Or”. A szabadságharc alatt Petőfi „Hősök virága, Jankó”, „Szalonta pennája és Mars paganétja [kardja]” megszólítással írja leveleit Aranynak, aki „Vitéz kapitány Uram” vagy olaszul a „Signore capitano!” formulával válaszol neki.

Végre kincset leltem: házi boldogságot,
Mely annál becsesb, mert nem szükség őrzeni,
És az Iza partján ama hű barátot...
Nem is mertem volna többet reményleni.

Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba,
Éget és világít lelkemben leveled:
Oh mondd meg nevemmel, ha felkeres Tompa,
Mily igen szeretlek Téged s őt is veled.

Arany János: Válasz Petőfinek. Részlet 

Kettejük barátsága Petőfi haláláig tartott, de Arany egész életében ápolta barátja emlékét. Nagy versekkel emlékezett meg róla, többek között A lantos (1849), a Névnapi gondolatok (1849), a Letészem a lantot (1950), az Emlények (1851–1855), a Harminc év múlva (1879) címűekkel.
A hagyomány Arany halálát is összeköti Petőfi alakjával. 1882 októberében Arany meghűlt, és bár szeretett volna, nem tudott elmenni a pesti Petőfi-szobor október 15-i avatására. Tüdőgyulladásban hunyt el néhány nappal később, 1882. október 22-én, 65 éves korában.

De a dicsőségnél nagyobb kincset is hozott Aranynak a Toldi: Petőfi barátságát. „Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom.” Arany nem túlzott. A Petőfi-Arany barátság nem a világ és nem az irodalomtörténet részére csinált kirakatbarátság. Aranynak az a rövid pár év volt a legboldogabb ideje, mely Toldi sikere és Petőfi halála közt telt el. János vitéz írója volt az egyetlen, aki értett az órjások nyelvén s akitől Arany is felvette a beszédet. Ő, az öregebb bátya, kezdettől alávetette magát ennek a tüneménynek, akihez boldogságát fűzte. Gondosan kerüli még a versenyzés látszatát is s eltűri Petőfi rendreutasításait. „Ha többször úgy komiszkodol... hát megint elnyelem, mint most” – írja Petőfinek s e mögött nincsen hátsó gondolat.[…] Toldi sikere és Petőfi barátsága csak ideig-óráig némíthatja el az erőket, melyek sem a Toldiban, sem ebben a barátságban nem vettek részt. Arany ismerte Petőfit, de Petőfi, aki olyan jól eltalálta a hangot vele szemben, ismerte-e őt? „Toldi estéjét, ha a lelked kinyögöd is belé, elkészítsd október 10-ig”, írja Petőfi. Ez a hang jólesik, de felelni rá csak a Petőfi nyelvén lehet. Kedves fa-Jankóm, írja Petőfi s neki is ki kell találnia valami hasonló bolondot. Ha Shakespeare-t fordítod, meg kell tanulnod Shakespeare nyelvét, ha Petőfi a barátod, az övét. Azonban a maga bajairól a maga nyelvén kivel beszéljen? S költészetében a maga nyelvén beszél-e? Már amikor Murányvár ostromát írja, elfogja őt a csüggedés, kételkedik tehetségében, Petőfinek kell a szó szoros értelmében felrugdosni. De meggyógyítja-e a baráti rugdosás ezt a szörnyű kételyt?
Arany szereti Petőfit, de mellette is magányos marad. Van valami jelképes abban, hogy az ifjú Toldi mögött oly hamar föllép az öreg Toldi, a rettenetes erő most már rozsdás páncélban, pajkos énekektől bőszítetten. Az ifjúság mögött a világfájdalmas, meghasonlott mogorvaság. Arany mélabúja betör a Petőfi világába, a sötét, kveruláns erők ott dohognak a világos színek alatt. Toldi estéje és nem az Őszikék Arany „öregkori” lírája. Öregkor és ifjúság nála egymás sarkát taposták, legszebb kifejezésük nem véletlen, hogy egymás mellé került.

Németh László: Arany János – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Arany és Petőfi fennmaradt levelezése a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Arany és Petőfi levelezése prózában, versben, [összeáll. és az előszót írta Alföldy Jenő], [Budapest], Mágus, [1995]. 

Mann Jolán (szerk.) 

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

komment

Tamburás öregúr – Arany János-emlékév 2017

2017. február 28. 10:46 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

A Tamburás öregúr [Tamburás öreg úr] kézirata a Kapcsos könyvben. Őszikék, virtuális kiállítás – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Tamburás öregúr című versét Arany 1877. július 12-én írta. A verset a Kapcsos könyvbe is bejegyezte.
Arany a költészet mellett jártas volt a zenében is. Önéletrajzában írja, milyen nagy hatást tettek rá életének első éveiben a zsoltárok. Gyerekkorában énekelt a szalontai iskola énekkarában, azt is tudjuk, hogy felnőttként bariton hangja volt. A nemzeti versidomról szóló értekezésében sok zenei példát említ. A Szemere Pálnak címzett egyik 1860-as levelében írta, hogy némely versének, balladájának zenéjét előbb hallotta, mint szavakba öntötte volna. Még debreceni diák korában megtanult gitározni, a versben említett tambura is valószínűleg inkább a gitárra utal, mint a Magyarországon délszláv hatásra elterjedt lantszerű, pengetős hangszerre, a tamburicára.

Az öregúrnak van egy tamburája,
S mikor az ihlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt.

Nem figyel arra deli hallgatóság,
Nem olyan szerszám, divata is óság:
Az öregúr (félsüket és félvak),
Maga számára és lopva zenél csak.

Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,
S mit összelopott mai zeneköltő,
Öregúrnak egyről sincs tudomása;
Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.

Arany János: Tamburás öregúr (Részlet)

A 70-es évek elején, miután névnapján baráti körben megemlítette gitártudását, Salamon Ferenc történész meg is ajándékozta őt egy „tamburával”. Ezen hallás után gyakran játszott magyar népdalokat, sokakat ezek közül le is jegyzett (a Rákóczi kesergőjét pl. az ő és Kodály gyűjtéséből ismerjük), és saját maga is komponált szám szerint 26 melódiát. Bartalus István a költő halála után jelentette meg a fennmaradt 19 dallamot (Arany János dalai, Petőfi, Amadé és saját költeményeire, Budapest, Révai, 1884.), Kodály Zoltán pedig az 50-es évek elején Arany népdalgyűjtését tette közzé benne a költő saját szerzésű dallamaival (Arany János népdalgyűjteménye, közzéteszi Kodály Zoltán, Gyulai Ágost, Budapest, Akadémiai, 1952 [!1953]. Hasonmás kiadása).

Mind régi dalok, csuda hangmenettel:
Váltva kemény, lágy, – s magyar a némettel; –
Hegyes-éles jajja úti betyárnak,
Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.

Nyers, vad riadás...mire a leglágyabb
Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,
Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel...
Hol végzi, ki tudná? Nincs az a mester.

Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő –
Tiszta remekké magába’ szülemlő –
Pendül, melyen a tánc tétova ringat,
Mint lombot a szél, ha ütemre ingat.

Arany János: Tamburás öregúr (Részlet)

A vers persze nemcsak a zene élvezetének élményéről szól, hanem a költészetről, építve a költészet és a zene kapcsolatát hangsúlyozó, az antikvitásig visszavezethető hagyományra. Nem véletlen azonban, hogy Arany ezúttal nem a hagyomány szerint jár el, azaz nem a költői mesterség elterjedt jelképét, a lantot említi, és nem is a végső soron a görög kitharára visszavezethető gitárt, hanem ennek „földhözragadt” változatát, egy népi hangszert, annak is egy nem magyar eredetű változatát. Hasonlóan a tamburához, a Tamburás öregúr című versének keletkezése után egy hónappal írta Népdal című balladáját, ahol egy másik délszláv „egzotikus” hangszert említ, a guzlicát. (A guzlica felbukkant korábban a nagykőrösi évek idején született Szibinyányi Jank című balladájában is.)

Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt;
A hitujítás kora szülte még azt:
Benne a tört szív, bűnt vallva, leverve,
Vagy erős hittel Istenhez emelve.

Mindezt öregúr, nem mintha kihozná
Kopogójábul – csak képzeli hozzá;
S ha nem sikerül kivitelben a dal:
A két öreg szerszám egymásra utal

De azért nem tűri rajta meg a port;
Emlékezetes neki minden akkord;
Egy hang: s feledett régi dalra émed –
Szövege cikornyás, dallama német.

Az öregúr így, dalai közt élve,
Emlékszik időre, helyre, személyre:
Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta
Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.

Arany János: Tamburás öregúr (Részlet)

A vers alaphangulatát a kesernyés önirónia határozza meg. Az utolsó előtti versszakban az „Ő is »mindennap feled egy-egy nótát«” sorában Arany önmagát idézi, A világ című vers 16. sorát: „Minden nap egy nótát feled.”

Néha egy új dalt terem önkint húrja,
S felejti legott, már ő le nem írja;
Később, ha megint eszébe ütődik:
Álmodta-e, vagy hallotta? – tünődik.

Sokra bizony már alig viszi dolgát:
Ő is „mindennap feled egy-egy nótát”;
Nem is a művész babérja hevíti,
Csak gémberedő ujját melegíti.

Gyakorold is, amit valaha tudtál;
Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;
Ha kiülsz, öregem! vele útfélre,
Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.

Arany János: Tamburás öregúr (Részlet)

Szómagyarázatok a vershez:

  • törvényfa-madár: az akasztófán károgó varjú
  • émed: éled

A Népdal című Arany-balladát feldolgozta többek között a Kaláka együttes. Meghallgatható itt a Vujicsics és Söndörgő együttesek előadásában.

Mann Jolán (szerk.)

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

komment

Névnapi gondolatok – Arany János-emlékév 2017

2017. február 25. 06:03 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Csonka-torony, Nagyszalonta, Képeslap, 1909 – OSZK, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Itt ülök, az órák hosszu voltát mérvén,
Minden társaságom egy homályos lámpa:
És nincs földi lélek, aki erre térvén,
Jó estét kivánni benyisson szobámba.

Nem tevék talán szert soha jó emberre?
Boldogtalan, aki nem bir egy baráttal:
S én az enyéimről meghiszem, ismerve,
Hogy ők, mint szerencsém, nem fordultak háttal.

Szűk ugyan lakásom, kényelmet sem adhat,
És gazdája sorsát követi a konyha:
De egy-két barátot mégis befogadhat
S tűzhelyem hiányát kebelem pótolja.

Hát miért nem jőnek egy bizalmas szóra,
Hogy velök megosszam a kevést, amim van:
Szívemet legalább, ha egyéb nem volna...?
Oh, – mivel nyugosznak néma süket sirban!

Arany János: Névnapi gondolatok (Részlet)

A Névnapi gondolatok című alkalmi verset Arany saját névnapjára, 1849. december 27-én, karácsony másodnapja után írta. Egyike a szabadságharc leverése utáni időszakban keletkezett első verseinek – Emléklapra, Koldus ének, Évnapra, Letészem a lantot, Fiamnak, Ősszel –, melynek hangulata azonban ellentmond alkalmi jellegének. Nem ünnepi, örömteli pillanatot rögzít benne, hanem inkább, ahogyan ez év végén szokásos is, megvonja az eltelt esztendő mérlegét. A mérleg a katasztrófa utáni állapotot rögzíti. A kollektív trauma itt még „csak” személyes méreteket ölt, a személyes veszteség a magára maradottság lélekállapotában jelentkezik. Arany barátai a szabadságharc leverése után szétszóródtak. Vörösmarty, Bajza és Vachott Sándor Szegedről vagy Aradról menekülve ugyan nála húzódtak meg néhány napig, az év végén azonban a hallgatás ideje következett el. Még a hű barát Szilágyi István is csak 1850 januárjában jelentkezett először egy rövid levélben. Petőfiről pedig semmi hír. Ugyan még lehet reménykedni benne, hogy Jókaihoz hasonlóan ő is csak bujdosik valahol, s idővel majd felbukkan, de a verssorokban már fölrémlik a legrosszabb lehetőség is:

S hol a puszta domb és egyszerű faoszlop,
Mely szentté jelölje a föld egy zugolyját,
Azt, hol testi részök sár-elemre oszlott
S a feltámadásra magukat kiforrják?

Volt-e kéz, midőn a végsugár kilobbant,
Eltakarni üszkét hamvas szemeiknek?
És fohász, midőn a föld reájok dobbant,
Nyugalmat kivánni hült tetemeiknek?

Vagy talán a szélvész s rengeteg folyói
Jöttek el – nem lévén emberekben részvét –
Temetés helyett a messzeségbe szórni
Szegény boldogoknak rothadékony részét?

Arany János: Névnapi gondolatok (Részlet)

A magára maradottság lélekállapotában Arany számára Petőfi halála jelképezi az ország pusztulását. A monologizáló, meditatív hangulatú vers építő elemei az ellentét és a fokozás. A vers érzelmi csúcspontja a három záró szakasz, amelyben a költő és barát, Petőfi alakját idézi meg Arany. A 10. versszakban a detrakció (elhagyás, csökkentés, keveset mondás) retorikai eljárását alkalmazza Arany, annak egyik alesetét, az úgynevezett deleációt, azaz a három ponttal való jelölését egy elhagyott, de odaérthető elemnek: „Lángszellem! ki jövél s eltünél… de hova? –”

De hová juték? hisz örömünnep van ma...
Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen:
Nevem ünnepét én – zárkozván magamba –
Ti, kedves halottak, ti nektek szentelem!

Mint az elhagyott sír, lelkem oly kietlen,
Örök éjjelében csak rémeket látok:
Hadd gyujtsak ma benne – kiket úgy szerettem,
Azok emlékéül egy-egy kis világot!

Kis mécsfényt neked is, korod büszkesége,
Lángszellem! ki jövél s eltünél... de hova? –
Mint üstökös, melyet élők nemzedéke
Egyszer lát s azontul nem lát többé soha!

Oh! ha tán sok évek, tán lehúnyt századok
Multán visszatérendsz, öltve más alakot:
Legyen boldog e nép, s örömed oly tiszta,
Hogy ne kivánkozzál többé mennybe vissza!

Arany János: Névnapi gondolatok (Részlet)

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

komment

Kozmopolita költészet – Arany János-emlékév 2017

2017. február 23. 19:21 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

A Kozmopolita költészet című vers kézirata a Kapcsos könyvben. Őszikék, virtuális kiállítás – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A verset 1877. augusztus 8-án fejezte be Arany. Az első fogalmazás első címe Csak itthon volt; ezt áthúzta Arany, de nem tartotta meg a második változatot sem, a Világköltészetet. A Kapcsos könyvben már a végleges címmel szerepel. A „kozmopolita” jelzőt nem használta gyakran, a szó akkoriban honosodott meg a magyar nyelvben. A versnek sok előzménye van Arany költészetében és prózai írásaiban egyaránt. A költő hazája (1851) című, jóval korábbi versében is a művész, a költő és hazája kapcsolatát foglamazta meg. „Azt hiszem, a költészet nemzetiessége mellett kötelesség s legillőbb felszólalni nekem, ki még ez irány utolsó mohikánjakép a földön járok.” – írta Vadnai Károlynak, a Fővárosi Lapok szerkesztőjének Arany, közlésre átadott verséhez magyarázatképpen.

Nem szégyellem, nem is bánom,
Hogy, ha írnom kelle már,
Magyaros lett írományom
S hazám földén túl se jár;
Hogy nem „két világ” csodája –
Lettem csak népemből egy:
Övé (ha van) lantom bája,
Övé rajtam minden jegy.

Ám terjessze a hatalmos
Nyelvét, honját, istenit!
Zúgó ár az, mindent elmos,
Rombol és termékenyit:
De kis fajban, amely ép e
Rombolásnak útban áll:
Költő az legyen, mi népe, –
Mert kivágyni: kész halál.

Arany János: Kozmopolita költészet (Részlet)

Az első versszak ötödik sorában a »„két világ” csodája« kifejezés a francia Revue des Deux Mondes folyóirat címére utal, mely 1860. szeptemberi számában, tizenhét évvel a vers keletkezése előtt, elmarasztaló ismertetést közölt a Toldiról és a Murány ostromáról, nem ismerve fel ezek értékét. Máig ható kérdés, mérvadó-e a bennünket nem ismerők rólunk alkotott elhamarkodott ítélete, mint az is, hogy ezeknek az ismereteknek a hiányáért egyedül magunkat okolhatjuk-e: „Kis-szerű az oly elsőség, / Amit a szomszéd se sejt?” Ahogyan éppen korunkban a kiválasztottaknak országhatárokon át szabad mozgást biztosító lehetőségek visszája is fölcsillan a vers szövegében: „Nem férünk a kontinensen, /Albion is kéne még?...”

Vagy kevés itt a dicsőség,
S a nemzettel sírba lejt?
Kis-szerű az oly elsőség,
Amit a szomszéd se sejt?
Nincs erőnkhöz méltó verseny?
Dalra itthon tárgy elég?
Nem férünk a kontinensen,
Albion is kéne még?...

Légy, ha birsz, te „világ-költő!”
Rázd fel a rest nyugatot:
Nekem áldott az a bölcső,
Mely magyarrá ringatott;
Onnan kezdve, ezer szállal
Köt hazámhoz tartalék:
Puszta elvont ideállal
Inkább nem is dallanék.

Arany János: Kozmopolita költészet (Részlet)

A vers keletkezése idején következett be a magyar irodalom újabb korszakváltása, amely azonban nem volt konfliktusmentes. Arany ugyan nem volt ellenséges az újonnan fellépő, nem ellene, hanem a népnemzeti iskola epigonjai ellen harcot hirdető költőkkel – akik között Reviczky Gyula kivételével igazán tehetséges kevés volt –, de elszigetelődött az újabb irodalmi jelenségektől, melyeket a Gyulai Pál vezette, őt körülvevő akadémiai kör elutasított. (A Nyugat költői fellépésére még harminc évet várni kell.) A vers keletkezése idején Arany már alig tudott olvasni, felolvastak neki, erősen megválogatva a neki szánt információkat és műveket.

„Hogy itt valóban a népnemzeti irodalompolitika csatájáról volt szó, bizonyítja: Reviczky válaszcikkét csak az ellenzéki Szegedi Naplóban tudta közölni, Arany Jánosnak c. válaszverse pedig csupán 1902-ben jelenhetett meg, abban az évben, amikor Gyulai visszavonult a budapesti egyetem irodalomtörténeti katedrájáról. A kozmopolitizmus-vitával megkezdődött (ahogyan a Nyugat költői nevezték) a „kettészakadt irodalom” kora. Az egész magyar kultúra kárára...” – írta Kerényi Ferenc a vers utóéletéről.

S hol vevéd gyász tévedésed,
Hogy faját s a nemzeti
Bélyeget, mit az rávésett,
A nagy költő megveti?
Hisz forgattam, a javából,
Én is egypárt valaha;
Mind tükör volt: egymagából
Tűnt nekem föl nép s haza.

És ne gondold, hogy kihalnak
Sujtott népek hirtelen,
Amig összezeng a dalnok
S a nemzeti érzelem.
Tán veszélyt, vagy annak látszót
Vélsz a honra tűnni fel:
Hát van lelked, a szent zászlót
Éppen akkor hagyni el!?

Oh, ha méltóbb s új kobozzal
A megifjodott hazát
Zönghetném még Homérosszal;
Ne csak mindig panaszát!
De legyek, ha veszni sorsa,
Húnyó nép közt Osszián,
Inkább, hogysem dalok korcsa
Közönyös harmóniám!

Arany János: Kozmopolita költészet (Részlet)

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

komment

Emlények – Arany János-emlékév 2017

2017. február 21. 17:12 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Petőfi rajza Arany Jánosról (1847) – Kézirattár 

Ki nékem álmaimban
Gyakorta megjelensz,
Korán elhunyt barátom,
Van-é jel síri fádon,
Mutatni, hol pihensz?

Oh! mert hiába költ már
A hír nekem mesét,
Hogy még tán eljövendesz:
Tudom én, mit jelent ez
Ellenmondó beszéd.

Igen, a hír halálod
Kimondani haboz,
S hogy a nehéz követség
Nagyon zokon ne essék,
Szavában ingadoz.

Arany János: Emlények I. (Részlet)

Arany János Emlények című háromrészes költeményének első két részét 1851-ben, míg a harmadik részt csak 1855 júniusában írta meg. Az „emlény” nyelvújítás kori szó, melynek jelentése emléktárgy, emléklap. A „Korán elhunyt barátom” sor természetesen Petőfi Sándorra vonatkozik, akinek a nevét ki sem kellett mondani, mert mindenki tudta, az Emlények című költemény róla szól, Arany hozzá írta emlékversét.

Majd elragadja tőlem
A már adott reményt;
Majd, amidőn elillant,
Távolról visszacsillant
Még egy csalóka fényt.

Hány bús alakban látom
Éjente képedet!
Sírból megannyi árnyak...
S kik onnan visszajárnak,
Nem hoznak életet.

Arany János: Emlények I. (Részlet)

Kosztolányi az „elillant-visszacsillant” rímpárban a „t” toldalék kétféleségére figyelmeztet: az „elillant” igében a „t” a múlt idő jele, míg a „visszacsillant” igében műveltető képző.

Valami visszacsillan: de valamit visszacsillanni nem lehet. Ellenben valaki valamit visszacsillant (visszacsillanthat egy fényt, egy emléket, egy reményt). Ez a képző ezekben a szópárokban is előfordul: kel-kelt, terem-teremt, válik-vált, bán-bánt, pattan-pattant, lobban-lobbant stb. Íme, egy elmés csöpp t-betű játszik és bújócskázik velünk. Megtéveszt, majd elandalít. Nyilvánvaló, hogy aki a verset írta, az alkotás lázában lelte meg az összecsengést, s az olvasó, aki a verset hallgatja, szintén az ösztönével, egy másodperc alatt ragadja meg, tisztázza, élvezi azt, amit most a rím vegyi elemzése kiderített.

Kosztolányi: A rím elemzése (Pesti Hírlap, 1933. szeptember 3.). In. Nyelv és lélek, [vál. és sajtó alá rend. Réz Pál]. Budapest, Osiris, 1999, 477. 

Petőfi és Arany 1847 télutóján kezdődő barátságának első dokumentuma Petőfi 1847. február 4-i keltezésű levele, amely kitörő és őszinte örömmel köszöntötte a Toldi szerzőjét. Arany válaszát további levelek és verses episztolák követték, majd 1847 nyarán barátságuk tovább erősödött, amikor Petőfi személyesen is meglátogatta Szalontán barátját, és tíz napig nála, családja körében vendégeskedett. Ekkor rajzolta le Petőfi a szalontai Csonka-tornyot, és Aranyról is ekkor készítette portréját.

A szabadságharc leverését követően Arany több verset is szentelt barátja emlékének, akinek alakja megjelenik többek között A lantos (1849), a Névnapi gondolatok (1849 karácsonya) és a Letészem a lantot (1950) című verseiben is. Hogy barátja elvesztését Arany egy életen át siratta, mutatja egy kései, 1879-ben keletkezett verse, a Harminc év múlva. Szendrey Júlia egy évvel Petőfi halála után ismét férjhez ment – 1850. július 21-én megesküdött Horvát Árpád történésszel. Arany augusztusban e hír hallatára írta meg A honvéd özvegye című versét, és bár ennek közlésére életében nem adott engedélyt, a kéziratban terjedő verset a közfelháborodás mégis országosan ismertté tette. A honvéd özvegyével szemben az Emlények valódi remekmű. A vers a felejtéssel szemben az emlékezést örökíti meg. A testvére holttestét az élete árán is eltemető Antigoné példáján keresztül mutat rá, hogy a méltó emlékezésnek a jelölt sírhely és a végtisztesség megadása az előfeltételei.

Behantozatlan áll
Hamvai fölött a hely.
Hol, merre nyugszik ő,
Nem mondja semmi kő,
Nem mondja semmi jel.

S hazám leányi közt
Nincs egy Antigoné,
Ki sírját fölkeresve,
Hantot föléje nyesve,
Virággal hintené!

Arany János: Emlények II. (Részlet)

A harmadik rész jambikus lejtésű sorai Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versének utolsó soraihoz hasonlóan az elmélyült gyászt mutatják:

De nyugszik immár csendes rög alatt,
Nem bántja többé az „Egy gondolat”.

Mely annyit érze, hamvad a kebel,
Nyugalmát semmi nem zavarja fel.

A lázas álom, a szent hevülés,
Ama fél jóslat... vagy fél őrülés,

Mely a jelenre hág, azon tipor
S jövőbe néz – most egy maréknyi por.

De jól van így. Ő nem közénk való –
S ez, ami fáj, ez a vigasztaló.

A könny nem éget már, csupán ragyog;
Nem törlöm még le, de higgadt vagyok.

Arany János: Emlények III. (Részlet)

A vers utolsó strófáiban pedig a holt barát élőként jelenik meg, aki nemcsak az emlékezésben, hanem öntörvényűen, saját létmódjánál fogva is jelen van és hat. A „szellem” azonban itt a romantikus megjelenítés ellenére sem a „kísértet”-et jelenti, hanem a „szellemiséget”, az „alkotóerő”-t. Ez indokolja a feltámadás, a halál felett aratott diadal felismeréséből fakadó boldog felkiáltást: „Övé! kiáltom, itt, ez itt övé: / A szín erős, nem illik együvé.”

Gyakran, ha az ég behunyta már szemét,
Gyakran érzem lobogni szellemét.

Szobámba leng az a nyilt ablakon,
Megmegsimítja forró homlokom.

Hallom suhogni könnyü lépteit
És önfeledve ajkam szól: te itt?...

S döbbenve ismerek fel rajzomon
Egy-egy vonást, mit szellemujja von.

„Övé! kiáltom, itt, ez itt övé:
A szín erős, nem illik együvé.”

És áldom azt a láthatatlan kezet...
Múlass velem soká, szelid emlékezet!

Arany János: Emlények III. (Részlet)

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

komment

A világ – Arany János-emlékév 2017

2017. február 20. 10:31 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János. Barabás Miklós olajfestménye (1856) – Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A világ című vers 1852-ben jelent meg a Hölgyfutár című lapban. A vigasztaló című verséhez hasonlóan Arany ezt a költeményét is a nagykőrösi tanárkodása idején írta.

A világ egy kopott szekér,
Haladna, de nem messze ér;
Itt is törik, ott is szakad:
Sose féljünk, hogy elragad.

A világ egy régi mente,
Moly, penész, por összeette,
Folt sem állja, foldani kár:
Cérna után szakad mindjár’

Arany János: A világ 

A versben egy metaforabokor kibontott képeit látjuk – valamennyi metafora a már önmagában is igen tág fogalomra, a „világ”-ra vonatkozik. A „világ” jelentheti a nagyvilágot, a bennünket körülvevő világot, a világmindenséget, az emberek világképeit vagy akár a történelemet és általában az életet.

A világ egy tói malom,
Néha tenger vize vagyon,
Néha csepp sincs, úgy kiszárad;
Amint kéne, sosem járhat.

A világ egy vén muzsikás,
Nem tud ő már kezdeni mást;
Minden hangból húz csak felet,
Minden nap egy nótát feled.

Arany János: A világ 

A metaforák azonosítói olyan szókapcsolatok, melyekben a semleges stílusértékű főnevekhez (szekér – mente – malom – muzsikás – csárda – ember) negatív értelmű jelzők társulnak (kopott – régi – tói – vén – rozzant – részeg). A metaforák azonosítói és azonosítottja között hatalmas a távolság, a szinte felfoghatatlanul gazdag jelentésű „világ”-ot földhözragadt jelenségek – tárgyak, helyszínek és személyek – sorra jeleníti meg. A páros rímű ősi nyolcasok alkotta versszakok szerkezete azonos: az első sorban a világot megjelenítő metaforát a második és harmadik sor bontja ki, a versszak utolsó sorában pedig keserű, már-már cinikus következtetés zárja:

A világ egy rozzant csárda,
Rossz menedék télbe’, nyárba’;
Télbe’ fázol, nyárban ázol:
Mégis benne éjtszakázol.

Részeg ember ez a világ:
Ötször, hatszor egy nyomba hág;
Kész ugorni hegyen völgyön,
S felbukik a síma földön.

Arany János: A világ 

„… én a világra soha sem haragszom, de szeretnék belőle menekülni.” – írta Arany barátjának, Tompa Mihálynak egy 1856-os levelében. Az 1851-ben írt Kertben című versében pedig a világ közömbösségét panaszolja: „Közönyös a világ... az élet / Egy összezsúfolt táncterem, / Sürög-forog, jő-megy a népség / Be és ki, szűnes-szüntelen.”

Aki Arany költészetét élete adataival, levelezésével hasonlítgatja, megdöbben. Az a benyomása, hogy elvarázsolt embert lát; aki, ha enyhül fölötte a varázslat, egy Lope de Vega termékenységével dolgozik, aztán mintegy pálcaütésre elernyed s visszaroskad a tehetetlen elégedetlenségbe. Nincs lehetetlen az akarata számára, csak az akarata bénul el hónapokra, évekre, évtizedekre. Ha felbuzdul, minden a rendelkezésére áll, nincs olyan vállalkozás, melyben készletei kimerülnének; csak épp a felbuzdulás képessége akadozik. „Nem dolgozom, csak ha valami hajt. / Egyébkor lusta mélabú temet, / Mely elefántnak néz szunyognyi bajt.”
Mi ez a mélabú, melyre Arany se talál magyarázatot anyagi és testi bajokon, a „sors szemverésén” kívül. Ha a mesterség nehézségei felől nézem: a kísértetek könnyűségével dolgozik, mintha a kakasszót érezné a háta mögött; ha a lelke felől: csodálatos nehezen, belső gátlások éjfele és hajnala közt. Amikor meglódul, régi építészre emlékeztet, aki munkászászlóaljakat mozgat a márványbánya és a dóm közt, amikor elernyed, van benne valami a keleti fejedelemből, aki bánatosan gubbaszt palotájában s szinte nem is tudja, micsoda országnak micsoda kincsnek az ura. Megértettünk valamit Aranyból, amíg ezt nem értjük? Gazdagság és mélabú, úgy érezzük, valahogy rokonok benne. De ki magyarázza meg, hogyan?

Németh László: Arany János. (Részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

komment

A vigasztaló – Arany János-emlékév 2017

2017. február 17. 17:09 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap 

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János arcképe. Barabás Miklós metszete (1856). Őszikék, virtuális kiállítás – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A vigasztaló című versét a nagykőrösi évek (1851–1860) idején, 1853-ban írta a költő, amely még ugyanabban az évben meg is jelent nyomtatásban.

Mi a tűzhely rideg háznak,
Mi a fészek kis madárnak,
Mi a harmat szomju gyepre,
Mi a balzsam égő sebre;

Mi a lámpa sötét éjben,
Mi az árnyék forró délben,…
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!

Arany János: A vigasztaló 

A vers ars poetica, és egyben lírai vallomás. Címe egyaránt vonatkozhat magára a költészetre, annak vigasztaló szerepére, értelmére, de a vers műfajára is, azaz a vigasztaló versre, abban az értelemben, ahogyan van altató, ringató vagy éppen toborzó vers is. A határozott névelő pedig magára a lírai énre is utalhat, amely önmagát vigasztalja a költészet által. Az első két versszak felsorolásai Shakespeare 75. szonettjének szerelmes kezdősorait juttathatják eszünkbe: „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér / S tavaszi zápor fűszere a földnek”. Arany versében a költészet a vallomás tárgya. Az első versszak első és utolsó sorának – „Mi a tűzhely rideg háznak” és „Mi a balzsam égő sebre” – erős kontrasztjában a harmónia hiánya fogalmazódik meg: a „rideg ház” a magány, az „égő seb” pedig az idült fájdalom kifejezései. A magány azonban később menedékként jelenik meg a versben:

Ha szivemet társi szomja
Emberekhez vonva-vonja,
De majd, mint beteg az ágyba,
Visszavágyik a magányba:

Te adsz neki puha párnát,
Te virrasztod éji álmát,
S álmaiban a valóság
Tövisei – gyenge rózsák.

Arany János: A vigasztaló 

----

Az életösztön védekezett; Arany abbahagyta a sötétbe futó művét [Bolond Istók] s csak később folytatta, mikor már eljutott a végső bölcsesség megnyugvásához s Byront „hajótörött lángelmé”-nek nevezhette. Most vissza- visszatért családja körébe, gyümölcsfái közé s a költészet vigasztaló álmaihoz. A „Téli vers”, „Juliska elbujdosása”, „Itthon”, „Ősz végén”, „Enyhülés”, „Vígasztaló” a megnyugvást talált kedély egy-egy könnyű, fellélekző mosolyát villantották fel: „Nem törik a szenvedő szív oly könnyen darabbá, Csak ellágyul s az örömre Lesz fogékonyabbá.” Ez a felhők mögül átkéklő méla derű vonja olyan meleg és otthonos fénybe a „Családi kör” boldog békéjét, ez játszik vidámabb surranással „A hegedű”, „A fülemile” és „A bajusz” tréfás képein.

Keresztury Dezső: Arany János, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1937. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A vers képeiben a pálya kései szakaszán keletkezett szintén összegző vers, az Epilogus (1877) képei előlegeződnek meg: „Hiszen az útfélen itt-ott / Egy kis virág nekem nyitott: / Azt leszedve, / Megvolt szívem minden kedve.”

Ha az élet útja zordon,
Fáradalmit fájva hordom,
Képemen kel búbarázda,
Főmön a tél zúzmaráza:

Néhol egy-egy kis virág nyit,
Az is enyhit egy parányit:
A virágban téged lellek,
Öröme a kietlennek!

Arany János: A vigasztaló 

A vigasztalódás még a szinte egyetlen menedékként megjelenő költészet esetében sem lehet teljes, hiszen balzsama meggyógyítani nem, csak kezelni tudja az égőből már vérzővé vált sebet. A valódi vigasztalás itt éppen a költészetté nemesült fájdalomból születik meg:

Jókedvem te fűszerezed,
Bánatomat elleplezed,
Káröröm hogy meg ne lássa,
Mint vérzik a seb nyilása;

Te játszol szivárvány-színben
Sűrü harmatkönnyeimben,
S a panasz, midőn bevallom,
Nemesebb lesz, ha kidallom.

Arany János: A vigasztaló 

„A kidallott panasz” nem a Petőfi által kárhoztatott „…eldalolni / Saját fájdalmad s örömed”  programját jelenti, hiszen, ahogyan ezt 1854-ben Arany Egressy Gábor színésznek írta: „Én csak bizonyos objektív állapotban tudom kezelni az érzelmeket. Ha valami engem közelről, mélyes sebez, ott hallgatok.” (Idézi Kerényi Ferenc: Arany János és az 1849 utáni lírai korszak) Korántsem az individualizmus költészeteszményét nyújtja tehát A vigasztaló. Arany versében a lét személyesen megélt terhe univerzális értelművé válik. Jól mutatják ezt a versben a mécses és a világítótorony egymással szembeállított képei: kis és nagy perspektíva ütköztetése:

Verseimben van-e érdem:
Sohse’ bánom, sose kérdem;
Házi mécsem szelíd fénye
Nem hajósok létreménye,

Nem a tenger lámpatornya,
Mely felé küzd száz vitorla,
Mely sugárát hintse távol…
Elég, ha nekem világol.

Arany János: A vigasztaló 
komment

A tölgyek alatt – Arany János-emlékév 2017

2017. február 15. 08:35 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap  

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

 Arany János-mellszobor a Margitszigeten a Víztoronytól délre a Művész sétányon. Stróbl Alajos (1912). – Köztérkép 

1877-től 1882-ben bekövetkezett haláláig a Margitszigeten töltötte nyarait az idősödő, betegeskedő Arany János. Itt születtek az Őszikék című kötet versei, köztük A tölgyek alatt című költemény is, mely a bejegyzés szerint 1877. augusztus 5-én keletkezett. Először a Budapesti Szemle 1878. január 16-i számában jelent meg.

„A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
»Áttörve« az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.

A tölgyek alatt
Oly otthonos itten!
Évem leapadt:
Ime, gyermek lettem,
Mint mikor a tölgy
Sudarát megmásztam,
Hol seregély költ –
S vígan madarásztam.”

Arany János: A tölgyek alatt. Részlet  

Arany János a Gyulai Páltól 1856-ban ajándékba kapott ún. kapcsos könyvbe írta A tölgyek alatt című költemény szövegét, ahogy – többek között – a Mindvégig és a Tamburás öregúr című híressé vált költeményeit, vagy a Tetemre hívás és a Vörös Rébék című balladákat.

A kapcsos könyv egy kb. B/5-ös méretű bőrkötésű könyv, amely 179, részben számozott lapot tartalmaz. Eredetileg talán kétszáz lapos lehetett, de még feltehetően Arany kitépett vagy kivágott tucatnyi lapot. Az első 45 lapon láthatjuk Arany kézírását, illetve az utolsó néhány oldalon töredékeket. A kéziratot 1953 óta a MTA Könyvtárának Kézirattára őrzi.

„A költő azzal a feltétellel adta át versét Gyulainak közlésre, hogy nem fogad el érte honoráriumot, mivel ezt a versét se szánta közlésre. A költemény megjelentetése után Gyulai egy szőnyeget vásárolt, amelyet – honoráriumként – az alábbi sorok kíséretében csempészett be Arany szobájába:

SZÁMLA

Ez szőnyeg, a Tölgyek alatt, A pesti ligetben és Hídavatás című költeményekért. Még kérnék egy hosszabb, vagy ha az nem lehetséges, két rövidebb költeményt. Akkor aztán nem tartozunk egymásnak semmivel.

Budapest, október 3-án
Gyulai Pál
A Budapesti Szemle telhetetlen szerkesztője

Ismerjük Arany tréfás válaszát is: „Tessék a luxoriosus szőnyeget becsomagolni s elvitetni.”

A szerkesztő Gyulai nem marad adós a játékos elszámolással. Az 1878. október 3-án Aranynak címzett levele:

„Csodálkozva vettem Méltóságod levelét, s midőn bátor vagyok reá válaszul egy pár megjegyzést tenni, bocsánatot kérek, ha némi részletekbe bocsátkozom, amitől a beküldött számlában nagyobb tisztesség kedvéért tartózkodtam. Azt méltóztatik írni, hogy ama három költeményért nem kér és nem fogad el semmit azon kívül, amit már kapott. Én, tudtomra, ama költeményekért nem fizettem semmit, hanem fizettem a Tetemre hívásért az egyetemi segély-egyletnek Méltóságod nevében 50 forintot. E balladát csak 25 forintba számítottam, amennyit bizony testvérek között is megéri, a másik 25 forintot két fordított novella tiszteletdíjába tudtam be, melyeket Méltóságodtól az Olcsó Könyvtárban kiadtam, Maradt még három költemény: a Tölgyek alatt 10 frt, a Pesti ligetben 20 frt, Híd-avatás 20 frt, ez tesz 50 forintot, a szőnyeg 70 frt, s így csak 20 frt ledolgozandó, amiért egy hosszabb, vagy két rövidebb költeményt kértem. […]

Arany János breviárium. Összeállította: Kozma Dezső, Kolozsvár, Dacia, 1982, 223–224. – Törzsgyűjtemény 

A tölgyek alatt c. vers kezdő sorai a kapcsos könyvben – Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban

„A jövőre nem akarom magam lekötni” így válaszol Méltóságod. Ezt nem is kívánom. Követelésemet könnyen kielégítheti a jelenben is, ha a záros könyvből egy költeményt rendelkezésemre bocsát. […] „Tessék a luxoriosus szőnyeget becsomagolni s elvitetni” –fejezi be Méltóságod levelét. Erre én csak azt mondom: ne tessék luxoriosus költeményeket írni, akkor a szerkesztők sem fognak luxoriosus szőnyegekkel kedveskedni. […]

Gyulai Pál

Arany János breviárium. Összeállította: Kozma Dezső, Kolozsvár, Dacia, 1982, 223–224. – Törzsgyűjtemény 

A tölgyek alatt című vers folytatása a kapcsos könyvben. Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

„Eredetileg a Sziget kisebb magaslatán állt egy ritka szép koronájú kőrisfa, Arany János legkedvesebb fája. Mindig alatta szeretett volna padot veretni, s mikor látta, hogy kívánsága nem teljesül, csak akkor vonult a tölgyek alá. A szigeti tölgyek azóta viselik a nevét. Itt írta »Tölgyek alatt” « c. versét, mely először Margitsziget címmel 1878-ban a Budapesti Szemlében jelent meg. Mikor a verset írta, mögéje állt József királyi herceg és elolvasva a papírra vetett sorokat, ezt mondta: »Nem jó botanikus«; amely fák alatt ír, azok hársak, odább foglaljon helyet, vagy 10 lépésre vannak innét a tölgyek.” […] A víztorony mellett áll ma is ez a kőrisfa, a háborúban azonban annyira megsérült a koronája, hogy ma már inkább a monumentális törzs vonja magára a figyelmet.”

Balogh András: Magyarország nevezetes fái, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968., 21. o. – Törzsgyűjtemény

A tölgyek alatt című vers sorait végakaratként értelmezve, Arany koporsóját a margitszigeti tölgyek leveleiből font koszorú övezte. A költő temetése 1882 október 24-én, délután 3 órakor volt a Kerepesi temetőben.

„A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen, bár
Tölgy lenne a fejfám!”

Arany János: A tölgyek alatt. Részlet  

arany_messzirol.JPGArany János sírja a Kerepesi temetőben napjainkban, fotó: Bozzai Attila

„Az eredetileg 11 tölgyből álló facsoport [a Margitszigeten] napjainkra nyolcra csökkent – a 20 méteres magasságot is meghaladó, s átlagosan 2,5 méter törzskerületű fákat ma 170–180 évesre becsülik. […] a Nemzeti Sírkertben (Kerepesi temető) – ha alaposan megkésve is, de az 1960-as évek elején a margitszigeti tölgyfákról vegetatív szaporítással nyert példányokat áttelepítve, ma már két idősebb tölgy békés árnya borul [Arany János sírja] fölébe…”

Kapocsy György: A magyarság nevezetes fái, Helikon, Budapest, 2009. 98. o. – Törzsgyűjtemény

arany_latogatok.JPGLátogatók Arany János sírjánál a Kerepesi temetőben napjainkban, fotó: Bozzai Attila

„Nem a költőért sírok. Ő mienk.
Fáradt, beteg volt. Jó, hogy megpihent.
A vén idővel versenyt szállani
Fognak dicső, mélységes álmai.
Mit szent magányban gondolt, érezett:
Azzal kezdünk egy új évezredet,
Óh, nem a dalnokért hull könnyem árja!
Az emberért! Ő szállt a sír homályba.”

Reviczky Gyula: Arany János halálára, részlet – Reviczky Gyula összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

 

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

komment

Toldi szerelme

2017. február 14. 12:16 - nemzetikonyvtar

Arany János Toldi szerelme című elbeszélő költeményéből vett idézetekkel és a kézirat részleteivel kívánunk olvasóinknak boldog Szent Bálint napot!
A Toldi szerelmén hosszabb-rövidebb szünetekkel Arany János három évtizedig dolgozott. Első énekébe már 1848. március 15-e után belefogott – barátja, Petőfi biztatta a trilógia befejezésére. Negyvenhat éves korában újból hozzáfogott, és minden bizonnyal hamarosan be is fejezte volna, ha 1865 karácsony táján nem veszítette volna el leányát, Juliskát. A Toldi-trilógia középső, megírását tekintve az utolsó részét csak lánya halála után másfél évvel folytatta, ekkor kezdte el a Hatodik éneket. Művét végül hatvankét éves korára, három évvel halála előtt fejezte be.

toldi_szerelme01_nemzetikonyvtar.jpgArany János: Toldi szerelme, Budapest, Franklin Ny., 1879. A költő ajánlásával Fraknói Vilmosnak – Törzsgyűjtemény 

Egyéb dolgairól hű Toldi Miklósnak
Nem érzem magamat énekkel adósnak,
Könyvbe’ sem olvastam, nem is tudakoztam;
Csak ez egy munkámmal igazán tartoztam.
DALIÁS IDŐKről mit még barna hajjal
Kezdtem, s félbe’ hagyék küzdve kórral, bajjal.
Most mikor agg lettem, hajam is fehérül:
Ímhol a bús ének TOLDI SZERELMÉrül.

Toldi szerelme. Tizenkettedik ének – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Toldi trilógiájának kéziratát 1899-ben kapta meg a Nemzeti Múzeum részeként működő Széchényi Könyvtár.

A kézirategyüttest Arany János fiának, a szintén író és költő Arany Lászlónak köszönhetjük, aki az életműben kitüntetett helyen szereplő Toldi-trilógiát a Nemzeti Könyvtár számára szerette volna átadni. A végakaratot Arany László özvegye, Szalay Gizella teljesítette, amikor a kéziratot 1899-ben átadta a könyvtárnak. Hasonlóan rendelkezett Arany László édesapja több kéziratáról, melyek közgyűjteményekbe kerültek. Így a Murány ostroma Arany szülőhelyére, Nagyszalontára, a Bolond Istók, a Katalin és a Szent László füve című elbeszélő költemények pedig Nagykőrösre kerültek.

Ragyogott a szeme, az orcája égett,
Mintha így biztatta volna a vendéget:
„No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya,
Állj elő, mutasd meg, hogy te sem vagy gyáva.”
Pedig annak más volt, lám mondom, eszében,
Tündökölt már szíve boldog szerelmében:
De mint földön a nap tükröz új napokat,
Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.

Toldi szerelme. Első ének – Magyar Elektronikus Könyvtár 

toldi_szerelme02_nemzetikonyvtar.jpgArany János: Toldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár

Megállítá a lyányt vízi képe-mása;
Tágult a szabadban szíve szorulása,
Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek
Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek.
Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal
Tele szívta keblét fűszeres tavasszal;
Gilice búgása hallatszott megette,
S enyelgésit párja édesen nevette.

Toldi szerelme. Első ének – Magyar Elektronikus Könyvtár 

toldi_szerelme04_nemzetikonyvtar.jpgArany János: Toldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár

Ezalatt Piroska, rózsaszín sátorban,
Az érte vivókat nézi vala sorban,
Szemesen fürkészte, köztük van-e Toldi?
Szíve szorúlt amint elesett Kompolti.
De midőn jobb kézzel bajnoka egy percig
Odakap rúdjához: neki megösmerszik:
Bizonyos! bizonyos! – visszalöké fátylát –
Oh, a vak szerelem mindeneken átlát.

Toldi szerelme. Második ének – Magyar Elektronikus Könyvtár 

toldi_szerelme03_nemzetikonyvtar.jpgToldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár

Így Toldi szünetlen győzte magát okkal,
De bizony kevésre ment volna azokkal;
Ha szerelmi tündér csalogató képzet
Nem hordana egyre neki bűvös mézet.
Száll oda, száll vissza; borítja Piroskát,
Lepi bokrosan, mint raj a virágos fát;
Hordván neki azt a sok gyönyörűséges
Szívbeli jót, melynek fúlánkja is édes.

Toldi szerelme. Negyedik ének – Magyar Elektronikus Könyvtár 

 

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

komment

A lejtőn – Arany János-emlékév 2017

2017. február 13. 10:00 - nemzetikonyvtar

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János arcképe. In. Vasárnapi Ujság 15. évf. 16. sz. (1868. ápr. 19.) – Digitális Képarchívum 

A lejtőn című vers 1857-ben keletkezett Nagykőrösön, de nyomtatásban csak 1863-ban jelent meg. Arany már 1852-ben megírta a vers első sorait, melynek műfaja dalszerű vers, elégia. Első alkalommal 1867-ben szerepelt verseit tartalmazó kötetben (Arany János összes költeményei, Pest, Ráth Mór, 1867). 

Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom.
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a multakon.
Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, – oly zöldellő,
Oly derült most az egész.

Arany János: A lejtőn. (Részlet) 

A vers kezdősorai – „Száll az este. Hollószárnya /Megrezzenti ablakom.” – intertextuális kapcsolatban állnak Edgar Allan Poe A holló (The Raven) című versével, melyet Arany nagykőrösi tanártársa, Szász Károly éppen a vers keletkezése idején fordított:

Visszamenve a szobába – lelkem ég, a fejem kába –
Újra koppanást hallottam, már nem is oly csöndesen.
„Valamitől bizonyára megzörrent az ablak zára:
Rá kell jönnöm az okára, nosza – mondtam – meglesem! […]”

S széttárva a rácsos táblát, íme, furcsán verve szárnyát
Egy nagy őskort-látott Holló szállt be rajta peckesen.

Edgar Allan Poe: A holló. (Részlet). Babits Mihály fordítása. In. Edgar Allan Poe válogatott művei, [vál. Borbás Mária és Kretzoi Miklósné], Budapest, Európa, 1981. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

loc_nemzetikonyvtar.pngGustave Doré illusztrációja E. A Poe A Holló című verséhez (1884). In. The raven by Edgar Allan Poe; illustrated by Gustave Doré; with comment by Edmund C. Stedman, New York, Harper & Brothers, 1884. – Kongresszusi Könyvtár Digitális Gyűjtemény

A hollószárny – maga is metafora – a „lelkem árnya” kifejezéssel kerül újfent hasonlító (de allegorizált) kapcsolatba, s ez utóbbi („árnyék”) lesz az, mely megszemélyesítve „elborong a multakon”. Pontosabban a megszemélyesítés nem más, mit a „hollószárny” és a „lélekárny” egymásra vetítésének következménye, melyet nem megelőz, hanem melyet követ immár a grammatikai én megjelenése, Poe versétől eltérő sorrendet követve.

Eisemann György: Dal és dallam = Uő: A későromantikus magyar líra, Budapest, 2010, 274. o. – Törzsgyűjemény 

A vers a múlt értékeit szembesíti a jelen értékszegénységével. Azonban a múltat is, amikor még bajokkal terhes jelen volt, a boldog jövőben való hit tette széppé. A jelen azonban nem tekint reménykedő hittel a jövő felé:

Boldog évek! – ha ugyan ti
Boldogabban folytatok, –
Multam zöld virányos hanti!
Hadd merengjek rajtatok.
Bár panasszal, bár sohajjal
Akkor is szám telve lőn:
Kevesebbem volt egy jajjal…
Hittel csüngtem a jövőn!

Arany János: A lejtőn. (Részlet) 

A vers jelene a korszak világnézeti válságát, céltalanságérzetét és az 50-es évek magyarországi abszolutizmusa idején általánossá lett kiábrándultságot egyaránt kifejezi:

Most ez a hit… néma kétség,
S minél messzebb haladok,
Annál mélyebb a sötétség?
Vissza sem fordulhatok.

Arany János: A lejtőn. (Részlet) 

Arany versének zárlatában a sötétben vízbe gázolás hasonlata Shakespeare Hamlet című tragédiájának egyik jelenetére emlékeztetnek, amely a megbomlott elméjű Ofélia halálának körülményeit meséli el, melyet Arany János csodálatos fordításában ismert meg a magyar olvasóközönség:

Nem magasba tör, mint másszor –
Éltem lejtős útja ez;
Mint ki éjjel vízbe gázol
S minden lépést óva tesz.

A lejtőn. (Részlet) 

A körülmények hasonlósága ellenére a két mű részlete abban különbözik, hogy Arany versének szubjektuma tudja, veszélyben van, ezért óvatos és rezignált sztoicizmussal viszonyul a bizonytalansághoz, a halálhoz való kiszolgáltatottsághoz, s „minden lépést óva tesz”, Ofélia viszont – mivel őrültsége miatt már nincs tisztában a rá leselkedő veszéllyel – még inkább ki van szolgáltatva annak:

[…] Ruhája szétterűlve
Mint hableányt tartá fenn egy korig;
Miközben régi nótákból danolt,
Mint ki nem is gyanítja önbaját;
Vagy oly teremtmény, ki a víz-elem
Szülötte és lakója.

Hamlet, dán királyfi. Negyedik felvonás 7. szín. Arany János fordítása – Magyar Elektronikus Könyvtár

A címadó „lejtő” többjelentésű metaforája a vers zárlatában jelenik meg, a címmel keretbe foglalva a vers képiségét, a világos, fényes magas múltból, a sötét, komor mélység felé tartó jelen útját, a fentről lefelé tartó mozgás irányát, amely véglegesnek tűnik. A kilátástalanság a remény, a jövőbe vetett hit elvesztését eredményezi, akárcsak Poe idézett versében, melynek refrénjében a híressé vált „nevermore” a lélek végleges csapdába kerülését fejezi ki, amely: „Fel nem röppen – soha már!” (Tóth Árpád), „Nem szabadul – sohasem.” (Babits), „S nem virrad meg – sohasem!” (Kosztolányi).

„Jós!” – hörögtem – „választ kérek! jós, madár vagy gonosz lélek!
Hiszen egy égbolt borul ránk s egy Urunk van odafenn:
Mondd meg, vár-e még e búra messze mennyben édes óra,
Vár-e majd a szent Lenóra ölelése odafenn?
Kit az angyalok Lenóra néven hívnak odafenn?”
– Szólt a Holló: „Sohasem.”

Edgar Allan Poe: A holló. (Részlet). Babits Mihály fordítása. In. Edgar Allan Poe válogatott művei, [vál. Borbás Mária és Kretzoi Miklósné], Budapest, Európa, 1981. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Mann Jolán (szerk.)

Elemzések, összefoglalók a versekről:

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

komment