Klösz György, a 19–20. század utazó fotósa – A fényképészet úttörői. 7. rész

2021. február 23. 07:55 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 47. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat negyvenharmadik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Klösz György munkásságát mutatja be.

Klösz György 1880-ban megjelent Próba-nyomatok című illusztrált prospektusában tárgyak, rajzok fényképészeti úton való megörökítését és nyomtatott sokszorosítását ajánlgatja; munkája a mai használatos kliséeljárás első kordokumentuma.

 1884-től egy új műfajban is meg tudta magát mutatni, több alkotóval együtt részt vett grafikusként a Borsszem Jankó újság illusztrációs anyagának kivitelezésében is

borsszem_cimlap.jpg

Borsszem Jankó, 1895. május 12. Címlap – A kép forrása: Elektronikus Periodika Archívum

1884-ben kellett áthelyeznie műtermét a Hatvani utca 18. számú házba a Budapesti Egyetem Orvoskari Intézetének kiépítése miatt. Itt lehetősége nyílt újabb jelentős műszaki és nyomdászati feladatai teljesítésére, új technológiák bevezetésére. 1885-ben az Országos Általános Kiállításon bemutatta az egész Andrássy utat 1:100 léptékben leképező panorámasorozatát. Eközben sorra kapta a megbízásokat a fővárostól is: sok-sok épület, tér, utca képe az ő munkájának köszönhetően őrződött meg az utókor számára. 1892-ben Ferenc József koronázásának 25 éves jubileumi ünnepségeiről tudósított. II. Vilmos császár budapesti látogatása alkalmával is fényképezett, de dokumentálta a későbbi építkezéseket, ünnepségeket, szoboravatásokat, valamint a Vaskapu szabályozási munkálatait. 1894-ben segédeivel dokumentálta Kossuth Lajos temetését. A gyászmenet során négy helyszínen állították fel gépeiket, s a ravatalnál utólag is készített képet. 24 felvételből álló riportsorozatát albumban adta közre, de a Vasárnapi Újságban is megjelentek képei.

Bemutatta a templomok, paloták, kávéházak, szállodák, iskolák, fürdők, áruházak belső tereit, lakóházak belső udvarát is lakóikkal. Képeit hétköznapi közemberek, kereskedők, vásározók, boltosok, cselédlányok népesítik be. Bár budapesti városképei a legismertebbek, kamerájával bejárta az országot, legalább húsz különböző helyszínen fényképezett: Keszthelyen, Gödöllőn, Zsámbékon, de külön sorozatot készített a Dunakanyarban Visegrád és környéke címmel, majd Hévízre, Sümegre, Salgótarjánba, sőt, Zólyomra, Selmecbányára is elutazott. Ezen kívül több száz fotóból álló sorozatot készített Magyarország vidéki kastélyairól is. Az épületetek fényképezésénél a rájuk legjellemzőbb részt és nézőpontot igyekezett kiválasztani, hol elölről a homlokzatot fotózta, máskor oldalról vagy a kert felől, olykor távolabbról, környezetével együtt mutatta a kastélyt. Lenyűgöző alkotásai maradtak fenn a belső enteriőrökről is, arisztokrata családok szalonjairól, ebédlőiről, könyvtárairól is, képei a nagy ablakokon beáramló fények miatt lettek különlegesek.

A megbízatások mellett többször járta a várost kamerájával, panorámaképek készítésében is örömét lelte. Egyik ismert ilyen alkotása az 1896-ban megjelent Környékkép-album.

Az évtized végén döntő fordulatot vett fényképkiadói tevékenysége, érdeklődése a sokszorosítóipar és a litográfia felé fordult, a piaci igényekhez alkalmazkodva cége egyre inkább nyomdaipari üzemmé alakult. Addig képeit kartonra kasírozva egyenként, darabáruként, vagy beszámozott, koncepció alapján kialakított sorozatokba rendezve, avagy albumokba kötve forgalmazta. Klösz kőnyomdája a nyolcvanas évek közepétől egyre több fővárosi megrendelést nyert el, a fakszimiléktől a modern kataszteri térképekig mindent készített.
A Szabadság és az Erzsébet híd megépítése hatalmas változást eredményezett a XIX. század végi budapesti városképben, hiszen a pesti oldalon a Belváros, míg a budai oldalon a Tabán jelentős részét le kellett bontani. Klösz több társával együtt kapott megbízást, hogy utoljára megörökíthesse a lebontásra ítélt tereket, utcákat, épületeket. A bontásoknak többek között Klösz régi műterme is áldozatul esett, így újból költözésre kényszerült. Az új műhely és a hozzátartozó – mintegy nyolcszáz négyzetméteres – nyomda 1894–95-ben épült meg a Városliget fasor 49. szám alatt. Itt működött az első budapesti lift is.
Klösz egyik legnagyobb sikere az Ezredévi kiállítás dokumentálása volt, közel hétszáz képet készített az 1896-os millenniumi ünnepségekről a kizárólagos jogú Fényképészeti Szövetkezés égisze alatt. Önállóan is kiállított, fotóit számos pavilon szerepeltette anyagában. Felvételei sorra jelentek meg a kor sajtójában, munkáját számos kitüntetéssel jutalmazták.

Fia időközben Bécsben elvégezte a grafikai főiskolát és betársult apja nyomdaipari cégébe és 1903-tól Klösz György és Fia Udvari Fényképészeti, Térképészeti és Kőnyomdai, Grafikai Műintézet néven fut tovább a közös családi vállalkozás.
Mivel a fényképezés akkoriban jól jövedelmező foglalkozás volt, Klösz anyagiakban is megmutatkozó, sikeres karriert futott be. 23 évesen kezdte pályáját Pesten, és 51 éves korára negyven embert foglalkoztató, fényképeket és térképeket előállító vállalat, háromemeletes bérház, három villa tulajdonosa volt. Az idős, tekintélyes mestert az 1906-ban megalakult Magyar Fényképészek Országos Szövetsége egyik alelnökévé választotta.
1906-ban visszavonulásakor fia, Pál vette át végérvényesen az ismert cég vezetését, s fejlesztette tovább évtizedeken át sikeresen a nyomdaipari vállalatot. Színes nyomatú számolócédulák, térképek, illusztrációk, naptárak, leporellók gyártásával foglalkoztak. Utolsó híresebb munkái közé tartozott az épülő távíróhálózat elkészültének megörökítése 1908-ban, de szinte haláláig, 1913 júliusáig dolgozott. A fejlődés még sokáig töretlen volt, 1921-ben már ofszet gépet használtak, 1933-ban pedig Magyarországon elsőként színesofszet-eljárást. A később már részvénytársaságként futó cég, 1939-re 180 dolgozót foglalkoztatott. A Klösz-műintézet 1948-ig, az államosításig működött, belőle lett az Offset Nyomda.

Klösz pályája során számos kitüntetést kapott többek között Bécsben, Párizsban és Triesztben is. A millenniumi kiállításon császári és királyi udvar fényképésznek választották. Mester- és üzletemberként kiválóan alkalmazta a korabeli fotótechnikai eljárásokat. Korántsem autonóm művészeti alkotásokként, hanem idegenforgalmi segédeszközként és dokumentációs lehetőségként tekintett az elkészült képekre. Fennmaradt munkássága nyomán ismerhetjük meg a 19–20. századi Budapest és Magyarország ma már nem látható vagy átalakított építészeti és természeti emlékeit.

Szemerédi Ágnes


A Klösz Györgyről szóló összeállítás első része itt olvasható.

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr7416429454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása