Veress Ferenc, a színes fényképezés kolozsvári feltalálója – A fényképészet úttörői. 8. rész

2021. március 30. 07:30 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 49. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat negyvenkilencedik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Veress Ferenc munkásságát mutatja be.

Veress Ferenc 1832. szeptember 1-jén született Kolozsváron. Még gyermek volt, amikor édesapja elhunyt, így a család szűkös anyagi lehetőségeihez mérten csak az elemi iskolát tudta elvégezni. Már gyerekkorában nagy hatások érték a művészet terén, hiszen Veress együtt nőtt fel a fotográfiával. Hétéves volt, mikor a világ megismerhette Daguerre közkinccsé tett eljárását, és alig kilencéves, mikor a fényképezés első művelői hazánkban is megjelentek. Eredetileg aranyművességet tanult Budai Károly nagyenyedi műhelyében, ott ismerkedett meg Zeyk Miklóssal, aki az 1840-es évek elején Szathmáry Papp Károly és Skalnik Károly mellett elsőként tanulmányozta az akkori új találmányt, a dagerrotípiát. Skalnik nem sokkal később pedig már saját gyártmányú gépével elsőként végezte kísérleteit Aradon. Szathmáry Papp Károly 1843-ban már Borszék-fürdőn készítette első felvételeit. Veress Zeyk Miklós nagyenyedi fotókörében lesz a fényképészet igazi nagy rajongója, de a társaságba tartozott még Buda Elek, Apor Károly, Budai Károly és Kornis Zsigmond is. Közülük többen támogatták Veress kísérleteit és munkásságát, Kornis jelentős anyagi hozzájárulásával tudott külföldi társait megelőzve kísérletezni a száraz lemezek előállításán. Első fényképezőjét 1850-ben kapta ajándékba. Folyamatosan kémiai kísérleteket végzett, valamint próbálgatta magát a lencsék és a gépek területén. Mivel az 1860-as évekig nem volt magyar nyelvű szakirodalom a témában, így Veress több idegen nyelvet is tanult, francia szakirodalmat olvasott és kitűnő szorgalmával próbálgatta a fényképészeti eljárásokat. 1853-ban, alig húszévesen nyitotta meg Erdély első önálló fotóműtermét, amely pár év alatt a kolozsvári fotóélet központjává vált. Politikusok, művészek, tudósok és az arisztokrácia jeles képviselői is többször megfordultak nála, többek között Herman Ottó, Jókai Mór, Munkácsy Mihály, Brassai Sámuel és Debreczeni Márton is. Első saját albumát Erdély hírességeinek portréiból állította össze.

Tehetségére felfigyelt Mikó Imre is, az Erdélyi Múzeum megalapítója, aki Párizsból korszerű felszerelést hozott számára. Ezek segítségével készítette el a cabinet méretű, 12x16,5 cm-es képeiről jó minőségű nagyításait. Mikó több megrendelést szerzett Veressnek, ezzel anyagilag is fellendítette műtermét. Javaslatára Erdély összes arisztokratáját lefényképezte, és ezzel ezernégyszáz pengőforintot keresett. Az összeg felét az akkori Magyar Színháznak adományozta. Másik részét külföldi tanulmányútjára fordította – Münchenben és Párizsban tanulmányozhatta az ottani neves műtermeket, valamint részt vett az 1851-es párizsi kiállításon is. Az 1850-es évek második felében az akkoriban Kolozsvárra települt id. Vastagh György festőművésszel társult, műtermükben közösen készítettek színezett portrékat. A nemzeti könyvtár Fényképtárában 1852 és 1890 közé tehető portréfényképek maradtak fenn kolozsvári műterméből.

A portrékészítés mellett a tájkép- és városfotózásban is remekelt. Később a technika is tágabb lehetőséget biztosított ezen irányok művelésére, így a fényképészek a műtermek csendjéből kimerészkedtek a természetbe. Veress Kolozsvárról és Erdély nevezetes helyeiről készült felvételei történelmi jelentőségűek. Első negyvenöt képből álló, kétkötetes albumát 1859-ben készítette el az Erdélyi Múzeum számára Kolozsvár képekben címmel. Kolozsvári városképei és építészeti emlékekről készült felvételei olyan városképi együttesekről, épületekről tudósítottak, amelyek később nagymértékben megváltoztak vagy teljesen megsemmisültek. Veress Ferenc ekkor már országosan ismert volt és huszonhét évesen már négy-öt segéddel dolgozott együtt, a város jól kereső fényképészeként. Műtermét többen már messzi földről felkeresték, Barabás Miklós mindig meglátogatta, amikor Kolozsváron járt. Az 1860-as évek jelentik munkásságának legtermékenyebb időszakát. Ezekben az években bontakozik ki a haladó, szociális gondolkodású szellemisége, valamint a fényképezés távlati lehetőségeit pontosan felmérő szakíróvá is ekkor vált. Az 1860-as évektől rendszeresen dolgozott a Kolozsvári Nemzeti Színháznak is. Az 1880-as évekig több darab kapcsán maradtak fenn általa készített szerepképek a nemzeti könyvtár Színháztörténeti Tárában.

 

Folytatjuk…

Szemerédi Ágnes (Kutatásszervezési Osztály)

 A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 9. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 50. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr7816476386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása