Veress Ferenc, a színes fényképezés kolozsvári feltalálója (folytatás) – A fényképészet úttörői. 9. rész

2021. április 01. 07:30 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 50. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat ötvenedik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Veress Ferenc munkásságának bemutatását folytatja. Az előző rész itt olvasható.

Veress Ferenc 1862-ben Az Ország Tükre című budapesti képes közlöny hasábjain felhívást intézett az ország mintegy háromszáz hivatásos fényképészéhez:

„Fényképészeink nagy szolgálatot tehetnének honjuknak az által, ha a tudomány, művészet, ipar és kereskedés mezején kitűnt kisebb-nagyobb nevezetes egyéneket levéve s összegyűjtve Album-alakban beadnák a hazai múzeumoknak. Én e gondolatot évek óta forgatom elmémben, s létesítését az idén el is kezdettem. Szándékozom ugyanis a Királyhágón inneni vidékben született nevezetes egyéneket nemzetvallás, és nemkülönbség nélkül fényképezni, különösen szem előtt tartva azokat, kik szellemi s anyagi tehetségük- s áldozataiknál fogva a haza magasztos szeretetében kitűntek, foglalkozzanak bár az irodalom, művészet, gazdászat és ipái* mezején. A ki engem felkeres, képét örömmel veszem fel gyűjteményembe. Sokakat én kérettem hozzám. Vállalatom megindult. Minden arcképet rövid, de hiteles életrajz fog kísérni, mit a vállalat kiegészítéséért találtam célszerűnek, mert a képnek becsét kétség kívül emeli, kivált nem ismerők előtt, az, ha azonnal olvashatja, hogy minél fogva foglal helyet valaki e kis Pantheonban. De másfelől ha jövőben valakinek szüksége leend a jelenkorban élt hazafiak életleírását korábban kiadni, ezen gyűjteményben arcképét és élete eddig leélt részének főbb adatait együtt találhatja föl.” […] Másik nagy szolgálatot tehetné a hazai fényképészet a hazai történelemnek, úgy, ha minden olyan régiségeket, várakat, ó-kastélyokat, templom-romokat, barlangokat stb., a mik még fen vannak, de csak egy tized múlva is eltűnhetnek, fényképészetileg levenne és a jövő kornak hátrahagyná.”

Az Ország Tükre, 1862. május 15. – Törzsgyűjtemény

El is kezdi új műtermében a fotográfiák megőrzését Országos Museum néven. 1865-ben megválasztják az Erdélyi Múzeum Egyesület első fényképészének, melynek kezdeményezője és fő támogatója Veress mecénása, gróf Mikó Imre volt. 1866-ban fényképes díszalbumot állított össze az országgyűlés tagjairól. Ekkor indulnak komolyabb kísérletei a színes fotografálás terén. A ‘60-as évek elején egy román, magyar és szász tagokból álló bizottság életre hívását sürgette, hogy kulturális és történelmi szempontból fontos és lefényképezendő „honunk kiválóbb fiait és műemlékeit” kijelölje.
1867-ben alkalma a nyílt egy párizsi utazásra, és találkozott Niépce de Saint Victorral (1804–1870), a színes fotózás ismert szakértőjével. Kolozsvárra visszatérve, kísérleteinek java részét a különböző összetételű emulziós szerek megismerésének szentelte, de emellett több területen is kipróbálta magát. 1868-ban négyholdas birtokán nyolcszázféle almafajt ültetett, tehát kertészeti tevékenysége is kiemelkedő volt. A fényképész technikai fejlődését kamatoztatva 1869-ben jelentette meg Kolozsvár és környéke: fényképalbum Veress Ferenc műhelyéből című albumát. Ennek egy példányát elküldte Erzsébet királynénak, támogatásban bízva további terveihez, de ez sajnos meghiúsult. Ebben az összeállításban jelent meg a felelős magyar minisztériumról készült alkotása is. Ezt az albumot jelenleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye őrzi.

 

1869-től új műfajban kísérletezik, fotókerámiákat készít saját házában felállított égetőkemence segítségével. Egyik kerámiáján szerepeltette az önarcképét is, amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtára őriz.

veress_ferenc_keramia_portre_nemzeti_muzeum_99_2.jpg

Veress Ferenc portré – MNM Történeti Fényképtár Gyűjtemény. Leltári szám: 99.2. A kép digitális forrása: A Magyar Nemzeti Múzeum Kincsei (online adatbázis)

Az Erdélyi Múzeum Egyesület megbízásából 1872-ben segédjével, Hajós Jánossal jelentősebb műemlékeinkről százötvenhat darab 25x30 cm-es felvételt készített. 1872-ben a Bécsi Világkiállításra is küldött az erdélyi fotóalbumból. 1878-ban a szegedi Országos Ipar Terménykiállításon fotókerámiával szerepelt, a következő évben pedig Székesfehérváron bronzérmet kapott ezen alkotásaiért.
Az 1880-as években Veress személyisége és munkássága a szakmai irigység kereszttüzébe került. 1881-ben a Kolozsvári Egyetem fényképészeti magántanárként előadásokat tartott a fényképezés technikatörténetéről, ám a tanév második félében az egyetem a kísérleti vegyszerek árát sem voltak hajlandó kifizetni, így lemondta az órák folytatását. 1882 januárjában harminchat előfizetővel megjelentette a Fényképészeti Lapok című folyóirat első számát, melynek hírrovata beszámolt minden fényképészeti újdonságról, laboratóriumi receptekről, a hazai fotós életről.

fenykepeszeti_lapok_1882_januar_cimlap_opti.jpg

Fényképészeti Lapok, 1882. január. Címlap – Törzsgyűjtemény

A folyóiratban kitartóan szorgalmazta egy fényképész szakiskola, képzés és múzeum indítását, ám ez is meghiúsult. 1882-ben jelent meg Fényképészeti álomképek című esszékötete, melyet Ónodi néven adott ki. 1883-ban részt vett az első kolozsvári kiállítás megszervezésében. Legnagyobb szakmai sikereit a színes fényképezés terén érte el. Két évtizedes munkával, miközben több mint ötszázféle emulziót próbált ki, 1884-ben másolókeretben elfogadható levonatokat készített színes diapozitívekről, ezeket „heliokrómiának” nevezte el. Ez a színes, direktpozitív képrögzítési eljárást jelentette, amely a legelső próbálkozások egyike volt egy fényképfelvétel és egyben egy színes kép előállítására. Az 1885-ben alakuló Budapesti Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egylete tiszteletbeli tagjává választotta. 1888-ban jelent meg támogatók hiányában az utolsó lapszáma a Fényképészeti Lapoknak, ebben még beszámol a színes fényképezés terén végzett kutatásairól.fenykepeszeti_lapok_1888_december_opti.jpg

Fényképészeti Lapok, 1888. december. Címlap – Törzsgyűjtemény

Huszonhárom évig kísérletezgetett, mikor is 1889-ben először sikerült megfelelően fixálnia a heliokrómiát, és ezzel komoly szakmai elismertségre tett szert. Ekkor elérkezettnek látta az időt arra, hogy színes felvételeit elküldje a Párizsi Világkiállításra. Albert Londe, a kiállítás fényképészeti szakosztályának vezetője egy színvonalas, elemző bemutatón elismeréssel nyilatkozott Veress munkáiról. A felfedezése után több nemzetközi fényképészeti szakmában jártas professzor elismerte tevékenységét. Találmányát anyagi támogatás hiányában nem tudta szabadalmaztatni és sajnos továbbfejlesztenie sem sikerült, ennek ellenére haláláig kísérletezett a heliochrómiával. Utolsó próbálkozásként barátai és tisztelői megpróbáltak egy fotókémiai tanszéket létrehozni, de Veressnek nem volt megfelelő képzettsége, így az nem jöhetett létre. 1896-ban az Ellenzék január 9-i száma szerint „Veress Ferenc buzgalma és leleményessége révén a fényképezés hamarabb virágzott Kolozsváron, mint az ország bármelyik nagyobb városában“.
Még 1899. január 10-én részt vett a New York (mai Continental) szálló emeleti helyiségeiben megrendezett nagyszabású fotókiállítás létrehozásában, illetve halála előtt, 1900-ban a müncheni kiállításon színes képeivel vívta ki a zsűri elismerését. Felfedezéseinek és kísérletezéseinek titkai soha nem kerültek nyilvánosságra, írásos nyomuk sem maradt fenn. Mivel képeinek színeit nem tudta megfelelő módszerekkel rögzíteni, így azok erős fény hatására és az idő múlásával színüket vesztik. Élete végén is kitartóan kutatott a színes fényképezés terén, utolsó felvételei 1911-ből származnak. 1916. április 3-án hunyt el, távol a háborús világ zajától, mellőzve és elfeledve.

Szemerédi Ágnes (Kutatásszervezési Osztály)

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr9516479300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása