„Műterme valóságos kis múzeum”: Erdélyi Mór élete (folytatás) – A fényképészet úttörői. 15. rész

2021. július 20. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 60. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat hatvanadik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Erdélyi Mór munkásságának bemutatását folytatja.

Erdélyi Mór sokoldalúságát igazolja, hogy a fotóriport és a sportfényképezés egyik legelső hazai művelőjének is tartják. Riportképei megjelentek a korabeli újságokban is, a Párizs–Bécs autóverseny automobiljainak megérkezését Budapest határához megörökítő sorozatát az Új Idők közölte 1902-ben. Ugyanitt jelent meg a pozsonyi terménykiállítás megnyitóján készült több képe, Darányi Ignác akkori földművelésügyi miniszter beszédéről, melyet Frigyes királyi herceghez és az összegyűlt tömeghez intézett.

Erdélyi volt Lechner Ödön kedvenc fotográfusa is, az építész örömére szinte minden általa tervezett épületet megörökített. Budapestről készült riport-, zsáner- és dokumentumképei, szociologikus, dokumentarista fotósorozata nyomán nevezik a magyar riport- és dokumentumfényképezés egyik első képviselőjének.

1903-ban azzal a javaslattal fordult a Fővárosi Tanácshoz, hogy a közoktatásban hasznosítsák történeti, művészettörténeti jelentőségű diapozitívjait. A főváros által kinevezett szakértő bizottság kétszáz darabból álló, oktatási célra alkalmas kollekciót válogatott össze munkáiból, amelyre 1903 és 1917 között folyamatosan kapott megrendeléseket. 1908 szeptemberében Erdélyi Mór iparengedélyének megszerzése után a szemléltető taneszközök (diapozitívek) és e szakmába vágó cikkek árusítására létrehozta Semmelweis utcai műtermében az Uránia Szemléltető Taneszközök Gyárát. Novemberben betéti társaságként jegyeztette be magát a cégbíróságon: „Uránia szemléltető taneszközök gyára Erdélyi Mór és társa” néven. A társaság beltagja Erdélyi Mór, kültagja az „Uránia Magyar Tudományos Színház Egylet Részvénytársaság” volt. A cég 1911-ben adta ki Vetíthető képek (diapositiv lemezek) új szerkezetű vetítő gépek, vetítő berendezések, mikroskopok, objektívek, nagyítók című jegyzékét.

Cégével bizonyította, hogy a fényképezés technikáján kívül a tudományos ismeretterjesztés is fontos volt számára. Legfontosabb tettük, hogy történeti, néprajzi és földrajzi nevezetességeinket tartalmazó képeket felhasználták az oktatásban, diasorozatokat állítottak össze elemi és tanyasi iskolák részére. A Közoktatásügyi Minisztérium nagy szériákat rendelt a hétszáz képből álló sorozatból. Erdélyi úgy gondolta, hogy azoknak a gyermekeknek, akik még életükben egyszer sem voltak távolabb falujuk határánál, hiába mesélik, milyen a Parlament, ha a legnagyobb épület, amit addig láttak, a falujuk temploma volt, ezért azoknak a tanyasi iskoláknak, ahol nem volt villanyvilágítás, kifejlesztett egy speciális, borszeszes lámpával működő vetítőt. Gyára mellett a Semmelweis utca egyik mellékutcájában (Sarkantyú u.) nyitott egy mechanikai műhelyt is, ahol vetítőgépeket, objektívtartókat gyártottak.
1909-ben jelent meg Kain Albert vasútépítő mérnök szerkesztésében, Erdélyi fényképeivel illusztrálva és műintézetének kiadásában a Magyarország című album, mely tartalmas és részletes leírást ad az ország földrajzáról, néprajzáról, Budapestről, az Alföldről, Nyugat-Magyarországról és a Kárpátokról.

A 20. század első harmadában, 1912 és 1925 között sorozatot jelentetett meg a Magyar Királyi Postaházakról is. Az albumokat jelenleg a Postamúzeum őrzi.

Alkotásai, fényképei visszaköszöntek a 19–20. században képeslapokon is, melyekből néhányat a könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára őriz. Több fényképet készített a fürdőkben is, ezek közül most a Szent Gellért Gyógyfürdő és Szálloda szerepel a levelezőlapokon.

Taneszközgyára 1917-ig állami monopóliummal rendelkezett. A Tanácsköztársaságban államosították vállalatát, műtermét és lefoglalták fotóanyagait is, mely alapjaiban rendítette meg az üzletmenetét. Az ezt követő időszakban a cégnek lassan, de sikerült újra talpra állnia. Ehhez nagyban hozzájárult gróf Teleki Pálhoz fűződő viszonya, akinek, azon túl, hogy az egyetemi előadásaihoz diákat rendelt tőle, kormányfőtanácsossá való kinevezését is köszönhette.
A háború idején is örökített meg eseményeket, 1914 decemberében dokumentálta a magyar parlament háborús ülését.

1914-es_parlamenti_haborus_ules_fvb_2635_opti.jpgA magyar parlament „háborús ülése” 1914 decemberében – Történeti Fénykép- és Videótár. Jelzet: FVB 2635

Erdélyi 1919-ben dokumentálta a román megszállást Budapesten. A képek albumformátumban is megjelentek Divizia VIIª la Budapesta septembrie–oktombrie 1919 (A hetedik hadosztály Budapesten 1919 szeptember-októberben) címmel. Az album fényképeit különálló dokumentumokként a nemzeti könyvtár Történeti Fénykép- és Videótára őrzi.

Az 1920-as évek végétől képei Teleki Pállal való barátságának köszönhetően szerepeltek a National Geographic magazinban, ahol leginkább a trianoni békeszerződéssel elszakított területek értékeit mutatta meg. Teleki szoros kapcsolatban állt az amerikai Geographic Society-vel. Művészünk sokoldalúságát mutatja, hogy több egyesület és szervezkedés élvonalában is részt vett. 1906-ban megalakult Magyar Fényképészek Országos Szövetsége. Elnökéül Uher Ödönt, alelnökéül Erdélyi Mórt és Klösz Györgyöt választották. Erdélyi három évvel később lemondott a tisztségéről, ám 1911-ben megszavazták elnöknek, 1926-tól pedig haláláig tiszteletbeli elnöknek nevezték ki. 1926 és 1929 között mind a Magyar Fényképész Ipartestület, mind a Budapesti Fényképész Ipartestület díszelnökeként tevékenykedett. Az osztrák császári és magyar királyi udvari fényképész cím mellett elnyerte a német császár és porosz király őfelségének udvari szállítója megtisztelő titulust is a fényképészeti úton készült szemléltetőeszközök iskolai bevezetéséért. Az első Fotográfiai Világkongresszust 1924-ben Frankfurt am Mainban rendezték, ahol az ülésszak alelnökévé Erdélyi Mórt választották. A világkongresszuson a német elnök megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a szemléltető oktatásban Németország világviszonylatban az első helyen áll, de vitathatatlan, hogy a kezdeményezés Erdélyié, aki tíz évvel megelőzött mindenkit a tematikus sorozatok elemi iskolai elterjesztésével.
Erdélyi Mór hosszú betegség után 1934-ben Budapesten halt meg. Halálhírét több újságban is közzétették.

erdelyi_halalhire_opti.jpg

Erdélyi Mór halálhíre. In. Az Est, 1934. március 14., 5. Törzsgyűjtemény

A Magyar Fotográfia 1934. márciusi számában hosszabb méltatás olvasható:

„Vele egy korszak zárult le a magyar fényképészet történetében, egy számunkra ma már feledésbe borult, ismeretlen boldog és virágzó időszak, amikor a termelő munka még nagy perspektívákat nyitott meg a szorgalmas és tehetséges iparos érvényesüléséhez. Erdélyi Mór ebben a virágzó korszakban futotta be a mi szerény méretekhez idomult szakmánkban egészen szokatlanul nagy ívelésű pályáját. […] Különösen az oktatás modernizálása terén fejtett ki értékes munkásságot azzal, hogy óriási választékban tartott raktáron vetítéshez szükséges oktatóanyagot a tudományok és művészetek minden ágának szemléltető előadásához. […] Értékes és érdekes embert veszítettünk el Erdélyi Mór udvari fényképész kartársunkban, kinek emléke el nem homályosuló képpel fog élni bennünk.”

Magyar Fotográfia, 14. évf., 1934. március, 3. Törzsgyűjtemény

Erdélyi munkássága kiemelkedő, hiszen fényképein keresztül ismerhetjük meg a várostörténeti szempontból fontos változásokat, illetve a 19–20. század jelentős történelmi eseményeit is. Erdélyi több fotópapírt használt el fénykorában, mint az összes fotográfus együttvéve. Hagyatékának nagy része azonban megsemmisült, a maradék szétszóródott az országban és határainkon túl. Életműve és fennmaradt képei alapján (melyek közül többet ő maga adományozott a múzeumoknak) Erdélyi Mór egyike volt azoknak a magyar művészeknek, akik koruk nemzetközi érdeklődésére is számot tarthattak.

Források:

Szemerédi Ágnes (Kutatásszervezési Osztály)

Az összeállítás első része itt olvasható.

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8216632794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása