A Kossuth-díjas soproni helytörténész, muzeológus Csatkai Endre – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 14. rész

2021. október 12. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 65. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat hatvanötödik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Csatkai Endrét és gyűjteményét mutatja be.

1_kep_csatkai_endre_portreja_opti.jpg

Csatkai Endre portréja. A kép forrása: Széchenyi István Városi Könyvtár, Sopron

Csatkai Endre (1896–1970) Kossuth-díjas művészettörténész, zenetörténész, múzeumigazgató, helytörténeti szakíró 1896. augusztus 13-án született Darufalván, egy Sopron vármegyei horvát faluban. Elemi iskoláit és az első gimnáziumot itt végezte, ezután került a Soproni Evangélikus Líceumba. Kedvenc időtöltése a színházlátogatás és a zenélés volt. Tagja lett a líceum egykori diákjai által még 1790-ben alapított Magyar Társaságnak, mely a későbbiekben is önképzőkörként működött, és célja a magyar nyelv és magyar irodalom művelése volt. Az iskolai Ének- és Zenekörbe is belépett, cimbalmon játszott. Miután Sopronban leérettségizett, a bécsi és budapesti egyetemen hallgatott művészettörténeti előadásokat, emellett német–magyar szakon diplomázott. 1925-ben Kazinczy és a képzőművészetek című dolgozatával doktori címet szerzett.
Tanulmányai befejeztével tanításból, újságírásból élt, és dolgozott a kismartoni Wolf Múzeumnak. Utóbbi helyen a gyűjtemény tárgyai mellett a könyvtárat is rendezte, műemléki topográfiát készített, kiállításokat rendezett. Megírta a Soproni Zeneegyesület, a Képzőművészeti Kör és a Városszépítő Egyesület történetét, valamint foglalkozott az irodalom nagyjaival is. Száz adat a soproni irodalmi élet múltjából címmel jelent meg írása a Soproni Helikonban (1927). 1929-ben adták ki A Soproni Zeneegyesület száz éves történetének vázlata című művét, 1932-ben jelent meg a Sopron környékének műemlékei / Kunsttopographie der Umgebung von Sopron című kötet, 1936-ban a Régi soproni házak, régi soproni családok, 1938-ban az Idegenek a régi Sopronról című munkája. Az utóbbi két kötet címlapja és a róluk szóló rövid összefoglaló megtekinthető a sopronanno honlapján (Régi soproni házak, régi soproni családokIdegenek a régi Sopronról).
Széchenyi-műemlékek Nagycenken (1939) című tanulmánya a Soproni Szemlében jelent meg. E munkája az idén 230 éve született Széchenyi István gróf, politikus, császári és királyi kamarás, író, miniszter, „a legnagyobb magyar” emlékezete miatt is fontos. Széchenyi gyermekkorát részben Nagycenken töltötte, majd külföldről hazatérve az 1920 körüli időtől itt gazdálkodott. Az 1930-as években az ő irányítása alatt nyerte el a kastély ma is látható külső arculatát. A nagycenki Széchenyi-kastély hivatalosan 2016-ban vált nemzeti emlékhellyé, a Széchényi család mauzóleuma a nagycenki temetőben pedig a magyarság egyik zarándokhelye lett.

„[…] gróf Széchenyi Ferenc, a cenki palotát tudományos kincsekkel töltötte meg. Vályi András lexikonja 1796-ban négy dologra hívja fel különösképpen a figyelmet: könyvek és kéziratok; hatezer térkép; magyar és erdélyi pénzek; ásványtár. A munka leírja a park ékességeit is; csavargós folyású patak folyt rajt keresztül, a kastély előtt mesterséges domb, belsejében üreg lappangott, felette pedig idegen országból származó facsemeték díszlettek.
Széchenyi Ferenc alatt a kastély nemcsak a nemzetség központja lett, hanem idedobbant a magyar kulturális élet szíve is. Megfordult ott Barcsay Ábrahám, a testőr-költő, tán Révai Miklós is; Kazinczy Ferenc novellát, Csokonai Vitéz Mihály verset írt nagycenki háttérrel, jóllehet egyikük sem járt ott. A bécsiek kedvelt írónője, Pichlerné Greiner Karolin 1814-ben több napot töltött Széchenyinél s emlékezéseiben melegen ír a kellemes falusi tartózkodásról.”

Csatkai Endre: Széchenyi-műemlékek Nagycenken, Soproni Szemle, 3. évf., 1939/5–6. sz., 316–327. [39–55.] – Elektronikus Periodika Archívum

2_kep-nagycenk_szechenyi_i_emlekmuzeum_k2_opti.jpg

Nagycenk. Képeslapgyűjtemény 1945 után – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Csatkai életében fontos szerepet betöltő soproni vonatkozásokra visszatérve a város képzőművészeti életének irányító szerve az 1897-ben megalakult Soproni Képzőművészeti Kör volt. Ennek a két világháború közti időszakban, 1939-ben külön ex libris gyűjtő csoportja alakult. Az élén Csuppay Lajos állt, de a tényleges irányítást dr. Csatkai Endre vállalta magára. Csatkai régi képző- és iparművészeti alkotásokat, ex libriseket egyaránt gyűjtött. Összeállította a régi magyar és magyarországi vonatkozású szentképek korpuszát. A soproni képzőművészethez, műgyűjtéshez kapcsolódóan megjelent szakirányú műveiből néhány példa az 1930-as évekből: A 40 éves Soproni Képzőművészeti Kör története (Sopron, 1937), Könyvgyűjtők, régiséggyűjtők a régi Sopronban (Sopron, 1938).
A második világháború idején a nácizmus előretörése miatt elvesztette állását, visszaköltözött Sopronba. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, több tábort is megjárva, sok viszontagság után végül hazatért. 1945-ben megbízták az akkor még romos Soproni Múzeum újjászervezésével, ő lett az igazgatója. Az érmek iránti érdeklődéstől vezetve 1946-ban belépett a Magyar Numizmatikai Társulatba, melynek haláláig tagja maradt.
1951-től a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Főbizottságának tagja lett, ugyanebben az évben muzeológusi és művészettörténeti tevékenységéért elnyerte „az ország első muzeológusa” címet. 1953-ban – szerzőtársaival együtt – elkészítette a Sopron és környéke műemlékei című kötetet, amelyért Kossuth-díjjal tüntették ki.

3_kep-sopron_es_kornyeke_1953_j_opti.jpgSopron és környéke műemlékei, írták: Csatkai Endre, Dercsényi Dezső et al., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1953. Címlap – Törzsgyűjtemény

1955-től haláláig a Soproni Szemle szerkesztője volt. Az 1950-es években jelent meg A soproni műgyűjtés története (Budapest, 1958), majd az 1960-as években a Pozsonyi képzőművészek és iparművészek 1750 és 1850 között (Budapest, 1963) című munkája.
Magyarul és németül publikált cikkeinek száma 1000 felett van, ezek többsége művészettörténeti, helytörténeti tárgyú írás, tanulmány, főleg Sopron és környéke, valamint Kismarton műemlékeivel, zenei és kulturális életével foglalkozik.
Ex libris irányú szakirodalmi írásai közül nagy értéket képvisel A soproni exlibris története (Sopron, 1938) című, amelyet Missuray-Krúg Lajossal és Thier Lászlóval közösen jegyzett.

4_kep_a_soproni_exl_tort_1938_cimlap_j_opti.jpg
Csatkai Endre – Missuray-Krúg Lajos – Thier László: A soproni exlibris története, Sopron, 1938. Címlap – Törzsgyűjtemény

Ebben bemutatja a soproni ex libris gyűjtőket. A képzőművészeti körön belül alakult ex libris gyűjtő csoport vezetője, Csuppay Lajos, a királyi állami polgári leányiskola igazgatója, vármegyei népművelési titkárként is dolgozott Sopronban. Holl Jenő, a legnagyobb (többezres) soproni ex libris gyűjtemény birtokosa, magyar királyi kormányfőtanácsos, vasúti igazgató, a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. üzletigazgatója volt. Corá János ügyvéd – a második legnagyobb ex libris kollekció tulajdonosa Sopronban – többszázas grafikai anyaggal rendelkezett. Jelentős gyűjteménye volt még Horváth Gyula középiskolai tanulónak. A vasútnál dolgozó Szabados József cserkésztémájú, Thier László lapszerkesztő, helytörténész, zenész a régi főpapi könyvjegyekre specializálódott. A gyűjtők közt találkozhatunk Missuray-Krúg Lajos író-költővel is. A kötet kiemeli Röttig Odo osztrák származású, Sopronban élő újságszerkesztő-kiadó, könyvnyomdatulajdonos, a Kultura (1911–13) című irodalmi, művészeti, kritikai folyóirat szerkesztője nevét, aki sokat tett az ex libris műfaj népszerűsítése terén, és saját maga is készített kisgrafikát. A soproni ex libris tervező grafikusok közt Csatkai többek között bemutatja Ákos Ernő, Csipkés Kálmán, Horváth József, Kasichnitz József, Kónya Lajos, Mende Gusztáv, és a kisgrafika e műfajában különösen sokat alkotó Sterbenz Károly munkásságát.

5_kep_sterbenz_karoly_fametszete_opti.jpgSterbenz Károly fametszete (1941), Jelzet: Exl.Cs/41 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Csatkai maga is jelentős ex libris gyűjteményt hozott létre, ebben felesége, Szattinger Erzsébet (1895–1982) is támogatta, a művészet szeretete összekötötte őket. A Csatkai nevére szóló ex librisek többségükben Sopronhoz kötődnek, az előbb bemutatott ex librisen a Pihenőkereszttel, a következőn kápolnával, barokk szobrokkal:

6_kep_sterbenz_k_rezkarca_opti.jpgSterbenz Károly rézkarca, Jelzet: Exl.Cs/43 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A gyakori vallásos vonatkozás mellett megörökítést nyer a város jelképének tekintett Tűztorony is egy grafikán. A feleség nevére szólóan Ákos Ernő és Mende Gusztávné ex librisei maradtak fenn soproni városrészlettel, illetve könyvekkel.
Csatkai Endre 1970. március 2-án hunyt el. Személyében egy hivatását a városa szolgálatába állító embert tisztelhettünk. Hagyatékának nagy része, könyvtára és a magyar műgyűjtés történetével kapcsolatos cédulaanyaga a soproni Liszt Ferenc Múzeumba került. Sopronban utcát neveztek el róla, egykori lakóházán emléktábla őrzi emlékét. Életmű-bibliográfiáját halála után Környei Attila történész, muzeológus állította össze. Özvegye a nevével fémjelzett, ún. Csatkai-díjat alapított a Sopron város történetének feldolgozásában jelentőset alkotó fiatal kutatók jutalmazására; ezt évente egy alkalommal ítélik oda. Így az utódok által is tovább él Csatkai Endre szellemi öröksége.

Irodalom:

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr7716709392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása