Divald Károly – A fényképészet úttörői. 1. rész

2020. november 04. 08:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 36. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat harminchatodik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” címmel indított alsorozatában a 190 éve született első magyar természetfotós, Divald Károly munkásságát mutatja be.

Divald Károly, az első magyar természetfotós az egri líceumban kezdte tanulmányait. Az 1848–49-es szabadságharc után Bécsben végzett gyógyszerészeti tanfolyamot, ezután hat éven át saját gyógyszertárát vezette Bártfán. 1860-ban vásárolt egy használt, kezdetleges fényképezőgépet, amelyen autodidakta módon sajátította el a fotózás szakmai alapfogásait. 1865-ben már felső- és oldalvilágítással ellátott üvegműtermet rendezett be Eperjesen. Néhány év múlva saját házában – a kor igényeinek megfelelően – portréműtermet nyitott. Ennek filiáléjaként Bártfafürdőn és Tátrafüreden is volt fényírdája.
Rövidesen az addig ismeretlen természetfotózás után érdeklődött, aminek saját maga tapasztalta ki a fortélyait. Kezdetben szűkebb hazája természeti szépségeit rögzítette, a Tátráról készült képeit javarészt az ott üdülő polgárság vásárolta.
Az 1880-as években fordult a barlangfotózás felé, amikor is megindult a természettudósok által a felvidéki barlangok felkutatása. Divald több alkalommal a kutatókkal tartott és érdekes fényképsorozatot készített többek között a dobsinai, a baradlai, a szepesbélai barlangról.

 

Divald úttörőként tevékenykedett a felvidéki műemlékek megörökítésében is, fényképei a régészet és művészettörténet pótolhatatlan dokumentumai voltak. A 19. század második felében művészünk a szabadtéri fényképezés során az akkor használatos kollódiumos nedves eljárás elsajátításában is az élen járt. Ez azt jelentette, hogy a fotó elkészültének helyszínén kellett felvinni a fényérzékeny anyagot a lemezre, az exponált fényképet pedig még nedvesen előhívni, így ez a technikai felszerelés utaztatásával is járt.

 

1870 és 1900 között a nedves eljárások kényelmetlenségeit felváltva elterjedt a szárazlemezek használata a fotográfiában. Kialakultak a portréműtermek mellett a fényképek, képeslapok és papírneműk sokszorosításával foglalkozó műintézetek. Az első magyar felszerelt fénynyomdát Divald Károly és fia alapította Eperjesen, 1880-ban. A különböző eljárások elsajátítása és sikeres alkalmazása nem csekély tőkeerőt, kiváló üzleti szellemet és fényképészeti jártasságot feltételezett. Divald a fototípia, azaz a fénynyomat technikáját Münchenben tanulta ki. A technika segítségével a műintézetében gyártották a különböző városokban készült fotóiról, illetve tájképeiről igényelt másolatokat. Legérdekesebb a Képek a Magas-Tátrából című albumban található harminc fénykép. Ezt nemcsak drága album formátumban, hanem laponként is meg lehetett vásárolni.

Az 1890-es évektől kezdve intézetében fényképei alapján elindult a képeslapok gyártása is.

Feleségétől, Steinhübel Borbálától öt gyermeke született, közülük három fia is a fényképezést választotta élethivatásul. A fővárosban az első budapesti Divald Műtermet és Fénynyomó Intézetet Budán alapította id. Divald Károly 1879 körül a Fő utca és Jégverem utca sarkán. Halála után munkásságát fiai vitték tovább. Lajos a híres eperjesi fénynyomdát, Adolf a bártfafürdői műtermet és tájképüzletet örökölte, a budapesti céget Károlynak engedte át. Ez utóbbi az 1920-as évekig töretlen sikerrel működött. Divald fiai később a hazai képeslapgyártás legismertebb vállalkozói lettek. Páratlan sikerük alapja a fénynyomatok készítésében szerzett, apjuktól örökölt tudásuk, jártasságuk és műtermeiknek világszínvonalú technikai felszereltsége lett.

Szemerédi Ágnes

Források:


A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 2. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3416272818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása