Goszleth István és fia, Goszleth Gyula fényképészetének története – A fényképészet úttörői. 18. rész

2021. november 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 67. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat hatvanhetedik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Goszleth István és fia, Goszleth Gyula munkásságát mutatja be.

A fénykép és a fényképezés a 19. század utolsó harmadára áthatotta az élet egész területét, a portréfényképészet szinte behálózta az egész országot, 1872-ben már több mint százhúsz mester dolgozott fényképészként az országban. A fővárosban többek között Uher Ödön, Koller Károly működtetett sikeres műtermet, Debrecenben Gondy (Károly) és Egey (Imre), Kolozsváron a Dunky fivérek tevékenykedtek. Ehhez a második generációs fotós nemzedékhez tartozott Goszleth István, aki 1850. február 13-án született Pesten. Ősei, a hagyomány szerint, még a 18. század végén kerültek Triesztből Magyarországra. A lecsúszott grófi család gyermeke szorgalmával, erejével és kitartásával egészen más területen alkotott maradandót, mint felmenői. Édesanyja, Giergl Sarolta, Györgyi (Giergl) Alajos festő nővére, apja, Goszleth Károly Pest városi tisztviselő volt. Goszleth fényképészeti kalandjai 1863-ban kezdődtek, amikor is tizennégy évesen került Doctor Albert (1818–1888) fényképész Kristóf téri műtermébe tanulónak. Kozmata Ferenc ekkor még Aradon dolgozott, Pestre költözve Doctor Alberttel társult, így 1868-ban megalakult a Doctor és Kozmata cég. Továbbfejlesztették a meglévő műhelyt, Goszleth lett az első segédjük, rajta kívül további húsz munkatársat is alkalmaztak. A műtermet később egy másik „fölvételi” teremmel bővítették, így egy időben két helyiségben tudtak fényképeket készíteni. 1868-ban a hamburgi fényképkiállításon együtt szerepeltek, 1871-ben a londoni nemzetközi kiállításon aranyéremmel jutalmazták a gyermekekről készült kabinetképekből összeállított albumukat. Kozmata Ferenc az 1870-es évektől önállósította magát.

Az 1871-ben létrejött Magyar Fényképészek Egyletének alapításában is részt vett Goszleth István. Az egylet alapszabályainak kidolgozásával rajta kívül Kecskeméthy Mihályt és Lamberg Mórt bízták meg. 1871 novemberében tartották meg az egylet bizottmányi ülését Lamberg vezetésével, melyen a nevesebb Pesten levő fényképészek jelentek meg. Goszleth felolvasta az alapszabályokat, ebből az első és legfontosabb szabály a következő volt:

„Az egylet célja, lehetőleg előmozdítani a fényképészet tökéletesítését, terjesztését és haladását.”

Fényképészeti Lapok, 1. évf., 1872. 1. sz., 4. – Törzsgyűjtemény

Az egylet alakuló ülése, hatvan fővel a Grand Hotel Hungáriában volt 1871. december 6-án. Ideiglenesen kinevezett elnökként Lamberg Mór nyitotta meg az ülést, majd Simonyi Antalt megválasztották elnökké, Kozmata Ferencet alelnökké, Goszleth Istvánt titkárrá és Kecskeméthy Mihályt pénztárnokká. A választmányi tagok között szerepelt többek között Weinwurm Antal is. 1872-ben Goszleth lett a pénztárnok, így lemondott titkári pozíciójáról. Sajnos az egylet rövid életű volt, még ebben az évben meg is szűnt.
Goszleth 1874-ben vette feleségül Muzsik Jozefát (Józsát) (1853–1929), esküvői tanúja Kozmata Ferenc volt. Házasságukból tizenhárom gyermek született, de csak hat (Géza, Gyula, Emma, István, Károly, Béla Norbert) érte meg a felnőttkort. Goszleth következő szakmai sikere a trieszti nemzetközi kiállításon volt, ahol 1882-ben még csak (Kozmata) munkatársaként nyert aranyérmet. Ám a következő évben átvette a fényképészeti üzlet tulajdonjogát, ez tekinthető karrierjében az egyik legfontosabb momentumnak. A 19. században fényképészeti szakiskola még nem volt, az utánpótlás a műtermekben történt, a tanuló fotográfusok mindig az akkor ismert és elismert művészeknél tanulták meg a mesterség alapjait. Nőger Frigyes szekszárdi udvari fényképész Goszlethnél tanulta meg a legfontosabb tudnivalókat. Goszlethtől kapott alapképzés után Bécsben, Berlinben, majd Münchenben tanult. Hazatérve átvette a Dunky fivérek császári és királyi udvari fényképészek sátoraljaújhelyi műtermét, amelyben a környékbeli mágnás családok mind megfordultak, itt fotografálta Ferenc József királyunkat is. A háború miatt be kellett szüntetnie tevékenységét, majd az 1910-es években került Szekszárdra, ahol a főparancsnokság fényképészeti osztályán helyezkedett el.  
Goszleth pályája meredeken ívelt felfelé, ekkor már a legjobb és a legelismertebb műteremtulajdonosok közé tartozott. A 19. században Pest város legforgalmasabb kereskedelmi utcájában, a Váci utcában működött Szent Kristófhoz címzett patika két ajtaja között volt Goszleth István fényképész kirakata, mivel a műterem bejárata a Rózsavölgyi és Társa zeneműbolt épületében, illetve annak emeleti részén volt, ezért ott kirakat nem állt rendelkezésére. Ezenkívül a Váci utca sarkán, a Sárkány J. S. norinbergi-díszműárus kirakatában is megtekinthette a közönség a fényképeit. Itt vehettek hozzá díszes, míves fényképalbumot is. Ez a kirakat a legfrekventáltabb helyen volt a városban, így sok fényképész versengett azért, hogy kiállíthassa képeit, a híres és ismert emberek (színészek, politikusok, főurak stb.) pedig gyűjtötték a korban. 1885-ben az Országos Kiállításon aranyérmet nyert, harmincöt évesen nyolc alkalmazottat foglalkoztató cég tulajdonosa volt. Mai Manó fotográfus vezetésével 1885-ben alakult meg a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egylete, mely az inasokat és segédeket fogta össze, és a szakma érdekképviseleteként is működött, többek között Veress Ferencet, Koller Károlyt és Goszleth Istvánt választotta tiszteletbeli tagnak.

klosz_gyorgy_fenykep_bibfot00002494_opti.jpg

Klösz György: Goszleth István kirakata. Leltári szám: bibFOT00002494 – Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény

„Addig lássuk fővárosunk egy fiatal, tehetséges fényképészének Goszleth Istvánnak sikerült, jelmez-képeit, a Váci-utca sarkán lévő Sárkány műárus kirakataiban. Összesen mintegy 30 drb Makart alakú kép van, ismert nevű írónk Jókai Mór »Arany ember« című színművének személyzetéről, melyet a nemzeti színház jeles írónknak újévi meglepetésül készíttetett. A képek változatossága, a helyes kivitelű retouche a gondos kiállítás – s ha ide számítjuk még az állások meglepő mozdulatait – miben természetesen az illető művészeknek is érdemök van – hízelgés nélkül mondhatjuk el, hogy a kiállító rövid idő alatt oly eredményt mutat föl, mi szép reményekre jogosíthatja úgy őt, – mint minket, kik örömmel üdvözöljük pályánk minden ily előre törekvő emberét.”

Veress Ferenc: Fényképészeti Lapok, 4. évf., 1885. 1. sz. – Törzsgyűjtemény

Goszleth kiemelkedő volt a színházi fényképészet terén is, megörökítette a kor vezetői színészeit, színésznőit. Ismert vendégei voltak Prielle Kornélia, Jászai Mari, Márkus Emília. A többi művészhez hasonlóan a színház helyett ő is a műtermében ábrázolta a művészeket jelmezben, legfontosabbnak ítélt szerepeikben, legkifejezőbb pózokban, gesztusokkal és mimikával. Könyvtárunk Színháztörténeti Tára és Kézirattára is sok fényképet őriz az 1880-as évekből, többek között Jókai Mór Az arany ember című regényéből készült (Nemzeti Színház) színdarab képeit. A 19. század végén a lapokban megnövekedett a fényképek által elfoglalt felület, gyakoriak voltak a féloldalas, sőt az egész tüköroldalt elfoglaló illusztrációk is. A Vasárnapi Újság több oldalon keresztül közölte 1885-ben Az arany ember színpadi változatának szereplőit és színpadképeit megörökítő sorozatot is.

A 19. század végén, a 20. század elején a portrékészítés magas nívójú volt Budapesten. Ennek bizonyítéka az Ellinger testvérek és Zelesny Károly képei, valamint Goszleth István arcképei is.

Az Önkéntes Fényképészeti Szövetkezet tagjai, Strelisky Sándor, Weinwurm Antal, Mai és Szigeti, Mertens Ede és Társa, Koller Károly utódai Forché Román és Gálfy István, Klösz György, ifj. Divald Károly és Goszleth István fényképészek együttesen a kizárólagos fotografáló jogért 12 000 forintot biztosítottak hozzájárulásképpen a Millenniumi Kiállításon az 1895 és 1896 októbere között működött Sokszorosító Ipar pavilonjának felépítéséhez. Az általuk készített bemutató fényképeket a kiállítás csarnokairól és a kiállított tárgyakról a kiállítás egész területén árusították. Emellett a kiállítás igazgatósága megengedte a tagoknak, hogy pavilonjukban műtermet, a kiállítás területén pedig a gyorsfényképezéshez szükséges sátraikat elhelyezzék. Az esemény alkalmával nagy millenniumi érmet nyertek: ifj. Divald Károly új iparág meghonosításáért; Goszleth István jó munkáért; Klösz György kiváló működésért és elismerésre méltó versenyképességért. A Photographische Correspondenz fényképészeti folyóirat a Millenniumi Kiállításra küldött műbírálója Goszleth felvételeit tartotta a legjobbnak. A korszak fotósai az utókorra hagyták elődeink képmásait, a kor arculatának öltözetben, megjelenésben, magatartásban megmutatkozó jellegét. Goszleth a Millenniumi Kiállításon hatvan képet állított ki Küry Klára színésznőről. A századforduló ünnepelt sztárját 1894 és 1909 között a korszak neves fotográfusai közül Strelisky Sándor, Uher Ödön, Kossak József, Rozgonyi Dezső is fotografálta.
Váradi Antal érdekes írásban számolt be Goszleth műhelyéről az Ország-Világ 1888. november 10-i számában, ebből itt olvasható néhány részlet:

„El-elmentünk a Kristóf-térre, hol neki, Goszleth Istvánnak, fényes szalonja van, melyben a budapesti társaság legelőkelőbb s gazdagabb elemei, rang és vagyon különbségre való tekintet nélkül szoktak, többnyire egymást felváltva, megfordulni, mert mondanom sem kell, – hogy ő fotográfus. […]
István úr azután megvigasztal bennünket a nagy sárgaréz ágyúban végződő masina előtt, mely ráncos gyomrába szedi az ábrázatok ezreit s fényesen kinyalva adja ki azokat ismét, főleg ha Jelfy (Gyula) barátunk retoucheri művészetén is keresztülmennek. […]
Família. Nyolcan vannak. Tyúkkal, kaláccsal csalogatta össze az aprókat Goszleth. A legnagyobbiknak könyvet ad a kezébe, a legkisebbiket hintalóra ülteti. Az anya kérlel, az apa szid, a gyermekek lármáznak-egy-kettő-három! A masina kattant s aztán-vége. Kezdjük újra! Nem jól van. Kezdik vagy hatszor. […]
S akkor előáll Jelfy, a retoucher, előveszi a kis fekete ecsetet, a véneket fiatalítja, a ráncokat elsimítja...”

Ország-Világ, 9. évf., 1888. november 10. – Törzsgyűjtemény

A Goszleth István Kristóf tér 3. szám alatti műtermében készült, több kép hátoldalán is olvasható nyomtatott felirat szerint a mester »2 Disz oklevél, 5 Arany érem, 4 Kiállítási érem, 1 Nagy ezüst érem« tulajdonosaként végezte művészi tevékenységét.

A színészeken kívül több ismert emberről is készített fényképeket. A nemzeti könyvtár Kézirattárában és magángyűjteményben is maradt fenn néhány ezek közül.  

A Ludovika ünnepeiről és hétköznapjairól, történetéről Ellinger Ede, Klösz György, Uher Ödön mellett Goszleth István fényképeik tanúskodnak.

Fia és utódja, Goszleth Gyula (1878–1943) tizenhét évesen,1895-ben társult apja mellé és fokozatosan vette át tőle a munkát, ezen alkalomból Goszleth és Fia feliratú cégtáblát is kihelyeztek műtermük homlokzatán. A két mesternek 1902 és 1910 között a Csömöri út 28. szám alatt is volt műterme.

Goszleth rendszeresen hirdetett és reklámozta műhelyét a különböző napi- és hetilapokban, ezekkel is bővítette megrendelési körét. A fényképészet történetében ritka, hogy számlák maradtak fenn az utókorra, de a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteménye őriz két bizonylatot, az egyik Goszleth és Fia név alatt szerepel.

1906-ban lépett be Goszleth és fia a Magyar Fényképészek Országos Szövetségébe, mely később saját halottjának tekintette neves mesterüket. 1912-ben a Színházi Hét című újságban is hírül adták, hogy képei rendszeresen szerepelni fognak a lapban. A 32. számban a Tengerész Kató című színdarab montázsfelvételei jelentek meg.

szinhazihet_1912_32_pages11_opti.jpg

A Tengerész Kató című színdarab képei. In. Színházi Hét, 3. évf., 32. sz., 1912. szeptember 29 – október 6., 11. – Elektronikus Periodika Archívum

Színházi tematikájú képeik között is szerepel több olyan a könyvtár gyűjteményében, amely már a két fényképész neve alatt van bejegyezve.

A neves műterem-alapító művész képei a kor minden jelentősebb kiállításán szerepeltek és legtöbb alkalommal díjazták is fényképeit, mint például Triesztben, Teplitzben, Edinbourghban, Luzernen. Fényképei verzóján mindig feltüntette az aktuális sikereit és eredményeit.

Goszleth István 1913-ban bekövetkezett halálával szegényebb lett a fényképész nemzedék, de Gyula továbbra is igyekezett fenntartani a képek és a műterem színvonalát. Fia áthelyezte ötven éve működő műtermét a Kossuth Lajos u 7-be, ahol még másfél évtizedig, 1927-ig fényképezett, Kristóf téri műtermét pedig Uher Ödön vette meg és üzemeltette.

fiatal_bajuszos_ferfi_mellkepe_2007_197_1_opti.jpg

Fiatal bajuszos férfi mellképe. Budapest Kossuth Lajos utca 7. – Magángyűjtemény

Goszleth Gyula 1924-ben elnyerte a római pápa őszentségének udvari és kamarai fényképésze, a hercegprímás udvari szállítója rangot. Gyula 1941-es halála után a Goszleth név egy hosszabb szünet után még tovább élt a fényképészetben, mert unokája Goszleth Róbert a Műszaki Egyetem egyik tanszékének a fotósa lett, illetve a Pannon Filmstúdió laboránsa is volt.

4313134_00588_mormon_opti.jpg

Goszleth Gyula gyászjelentése. Gyászjelentés-gyűjtemény – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Források:

Szemerédi Ágnes (Kutatásszervezési Osztály)

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr616749752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása