Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 1. rész.

2020. szeptember 08. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 29. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszonkilencedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa Ex libris gyűjtők, gyűjtemények címmel egy alsorozatot indít el a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárban található ex librisek készíttetőiről és gyűjteményükről. Ennek bevezetőjét közöljük.

Az ex libris, magyarul könyvjegy a könyv tulajdonosát megjelölő, gyakran művészi kivitelű kisméretű grafika, melyet rendszerint a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztottak. A könyvjegy tehát eredeti funkciójában a könyvhöz kötődött, a könyvet díszítette, a könyvművészettel és a bibliofíliával együtt virágzott és újult meg. Az ex libris kifejezés jelentése is erre utal: könyvei közül való, könyveiből. Magyar gyűjtők körében az ex libris X Y mellett az X Y könyve, tulajdona, könyvtárából, könyvei közül, könyvespolcáról, gyűjteményéből szerkezetek is szokásosak, teljes névvel vagy csak keresztnévvel, becézve, néhol rövidítve, monogramszerű jelöléssel. Időnként a felirat tájékoztatást nyújt a tulajdonos foglalkozásáról is.
A technikai kivitelt tekintve az ex libris többnyire grafikai sokszorosító eljárásokkal létrehozott eredeti műalkotás, lehet fa- vagy linómetszet, rézkarc, rézmetszet, kőrajz, és készülhet vegyes eljárással is. Napjainkban terjed a számítógépes grafika.

1_kep_sassy_attila_grafikaja.jpg

Sassy Attila grafikája (1912), Jelzet: Exl.A/85 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A műfaj történetében a 19–20. század fordulója, a szecesszió mint nemzeti kereteket átlépő stílusirányzat hozott radikális változást, az ex libris ekkor felszabadulva a könyvhöz kötöttségtől, fokozatosan önálló gyűjtés tárgyává vált. Varjú Elemér (1873–1944) művelődéstörténész már 1895-ben hangsúlyozta az ex librisek, az ex libris gyűjtés művelődéstörténeti jelentőségét, az 1903-as első magyar ex libris kiállítás kapcsán pedig leszögezte:

„Az ex libris, magyarúl könyvtárjegy épen azokhoz az apró emlékekhez tartozik, a melyeket mi magyarok mint nem eléggé tudományos valamit eddig csak mellőzésünkre tartottunk érdemesnek. Bizonyosan sokan vannak közöttünk, a kik nem ismerik, még többen, a kik, ha tudják micsoda, nem sejtik, mi haszna s czélja van ez apró papirlapocskák gyűjtésének, fel nem foghatják, hogy foglalkozhatik velük valaki komolyan s különösen azt nem, miért rendeznek még kiállítást is belőlük.”

Varjú Elemér: Az Iparművészeti Múzeum ex-libris kiállítása (első közlemény), Magyar Könyvszemle, 1903. júl.–szept., 235–236. – Elektronikus Periodika Archívum

Ez az időszak a műfaj virágzását, megújulását hozta kiállításokkal, az első ex libris szervezetek – és ezzel a szervezett ex libris gyűjtés – beindulásával. Európában ezek sorát az angliai Ex-libris Society nyitotta meg 1890-ben, majd 1891-ben Németországban, 1893-ban Franciaországban, 1903-ban Ausztriában is megalakultak az első ex libris egyesületek. A magyar gyűjtők kezdetben részben a berlini Exlibris Verein és az Österreichische Exlibris-Gesellschaft kötelékébe csatlakoztak. Aztán megalakultak az önálló magyar gyűjtőegyesületek, elsőként a Szent György Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete 1909-ben, melynek grafikai szakosztálya magára vállalta az első hazai ex libris egyesület funkcióját. A céh működését az első világháború után szüntette be. 1932-ben létrejött a MEGE, a Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete, mely 1944-ig működött.

2_kep_bordas_ferenc_grafikaja.jpg

Bordás Ferenc alkalmi grafikája (1938) – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A debreceni Ajtósi Dürer Céh 1935-től fontos szerepet töltött be a térség grafikai életében, tömörítve a gyűjtőket, grafikusokat. 1949-ig állt fenn. A második világháború okozta átmeneti megtorpanás után az 1950-es évek második felében volt tapasztalható újjáéledés, az 1959-ben megalakuló Kisgrafika Barátok Körével (KBK). A kör a mai napig fennáll, 1989 végétől már Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület néven. A KBK vidéki hálózata is kialakult Szeged, Pécs, Cegléd, Debrecen, Hajdúböszörmény, Eger, Szombathely, Veszprém, Ajka székhelyekkel; ezekből napjainkra a szegedi és ajkai kör maradt aktív. Az egyesület folyóirata, az 1962-től fennálló Kisgrafika újság a mai napig fontos szerepet tölt be a műfaj népszerűsítésében, életben tartásában.

3_kep_stettner_bela_grafikaja.jpg

Stettner Béla alkalmi grafikája (1979) – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ex libris gyűjtéssel napjainkban főként magánszemélyek, galériák, antikváriusok foglalkoznak. Emellett muzeális intézmények, múzeumok és könyvtárak is szép számban rendelkeznek kisebb-nagyobb ex libris anyaggal, a hazaiak közül kiemelem az Országos Széchényi Könyvtár mellett az Iparművészeti Múzeum és a szegedi Somogyi-könyvtár gyűjteményét.
Jelen sorozatban az OSZK modern, 20–21. századi ex libris anyagát háttérként használva ismert és kevéssé ismert személyek ex libris gyűjteményébe, gyűjtési szokásaiba, egyúttal ez irányú kapcsolati hálójába nyújtok betekintést. Többségük nagyobb, többezres önálló gyűjteményt is létrehozott, illetve komolyabb szerepet vállalt valamely ex libris gyűjtő körben, egyesületben, az ex libris népszerűsítésében; egyesek komoly szakírói munkásságot is kifejtettek. Szakmájukat tekintve a társadalom széles rétegét átfogják, találhatók köztük könyvtárosok, tudósok, tanárok, nyomdászok, orvosok, jogászok, mérnökök, kereskedők egyaránt. E gyűjtőszenvedélyű emberek nem egyszer más területen, például bélyeg-, képeslap- vagy éremgyűjtésben is aktívan tevékenykedtek.

4_kep_ivan_szilard_grafikaja.jpg

Iván Szilárd grafikája (1930-as évek), Jelzet: Exl.P/287 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A bemutatáshoz a személyes megkereséseken túl fontos forrásként, szakirodalomként szolgálnak a korabeli irattári anyagok, gyűjtőlisták, grafikai folyóiratok, katalógusok, illetve a 2019-ben megjelent Múltunk neves ex libris gyűjtői (szerző: Vasné dr. Tóth Kornélia, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 256 p.) című, általam írt kötet. Emellett maguk az ex librisek, melyek sokrétű feltárásra, oknyomozásra adnak lehetőséget.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr9216193664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.