Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A hetvenhatodik részben Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Borsos József és Doctor Albert fényképészeti együttműködését mutatja be.

Doctor Albert születési és életrajzi adatai bizonytalanok. Lyka Károly szerint 1818–1887 között élt, Fleischer Gyula szerint 1813-ban született Tinnyén. A tinnyei anyakönyvi bejegyzések szerint apja Doctor Jakab, édesanyja Doctor Josefin. Édesapja 1836-tól a tinnyei közbirtokosság háziorvosa, 1842 és 1846 között Kossuth háziorvosa is volt. (Kossuth ebben az időszakban itt telepedett le.) Doctor Albert 1841 augusztusában iratkozott be a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára Leopold Kupelwieser (1796–1862) vezetése alatt álló rajzosztályba, majd 1842–43-ban festészetet tanult. Az 1840-es évek második felében költözött fel Pestre, ahol rajztanítással és arcképek festésével foglalkozott. Alkotásai közül kiemelkedik Guyon-Debaufre Richárd, az 1848–49-es szabadságharcban a magyar honvédség tábornokának képmása. A Pesti Műegylet kiállításain először 1846-ban egy arcképpel (aquarell) vett részt, s ettől kezdve 1854-ig csaknem minden évben kiállította néhány munkáját. Fényképészeti tevékenysége előtt az 1850-es évek végén tette le az ecsetet.

Borsos József (Veszprém, 1821. december 20. – 1883. augusztus 19.) 13 évesen a pesti rajztanoda egyik legkedvesebb tanítványa lett. 19 évesen két évre Leopold Kupelwieser (1796–1862) tanítványa volt a Bécsi Képzőművészeti Akadémián. Az akadémikus mester konvencionális tanítási módja helyett 1842-ben a sokkal divatosabb és modernebb Ferdinand Waldmüller (1793–1865) magániskolájába iratkozott be. 1845-ben már beérkezett művész, arcképeinek megrendelői a tehetősebb körökből kerültek ki. Bécsi élete mellett sem feledkezett azonban meg hazájáról, szorgalmasan küldte vásznait a Pesti Műegylet kiállításaira. Az 1848-as forradalom hazacsábította őt is, rajzolt az országgyűlés megnyitásáról.

Az 1848-iki országgyűlés megnyitása. Bettenkoffer Károly egykorú kőnyomata, Borsos József rajza után. In: A magyar irodalomtörténet képekben, összeáll. és magyarázó szöveggel ell. Vende Ernő. Második rész, Budapest, Athenaeum, 1905, 36. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

1850-ben visszatért Bécsbe, üzleti vállalkozásokba fogott. Fő művét, a Lányok bál után című remeket ekkor festette meg.

Borsos József: Lányok bál után, 1850. In: Malonyay Dezső: A magyar képirás úttörői, Budapest, Franklin, 1905. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Festőművészi pályájának utolsó tíz éve a festmény keletkezése és az 1850-es évek végén az üzleti ügyei következtében történt anyagi és lelki összeroppanásáig tartó időszakot öleli fel. Összeomlása után a művész 1861-ben költözött Pestre. Júliusban a sajtó festészeti gyakorlati tanterem létrehozásának terveiről cikkezett, ez azonban nem valósult meg, rövid időn belül felhagyott a festészettel. Borsos Bécsből feltehetőleg alapos fényképészeti ismeretekkel és tudással tért haza. Borsos József és Doctor Albert sorsa hivatalosan az 1860-as évek elején fonódott össze. A műtermüket 1861-ben engedély nélkül működtették, a hivatalos nyitásra csak 1862. január 23-án került sor az Országút (a mai Múzeum körút) 42. sz. alatt, a régi botanikuskert helyén, a hajdani Nemzeti Színház tőszomszédságában.

Sajtóhírek a nyitásról:

Az első évben, 1862-ben még az előlapon szerepelt a műtermük címe.

A fényképek színezésének terjedése egybeesik a műtermük indulásával, ugyanis a módszer az 1860-as évek elején vált ismertté szélesebb körben. A művészek felfedezik, hogy az egyszínű albumin képeknél jóval vonzóbb lehet a természet színeinek visszaadását megkísérlő színezett fénykép. A közönség azonban évtizedeken át idegenkedett a drágább és szokatlan képektől, csak a legtehetősebbek engedték meg maguknak a színezett képek megvásárlását. A színezett fényképek készítésében a rangosabb műtermek jártak élen. Borsosék mellett Gondy Károly és Egey István Debrecenben, Veress Ferenc Kolozsvárott. Borsos József fényképein egykori portréit, zsánerképeit láthatjuk viszont. Alkotásain az előkelőségre törekvő beállítás és a derűsen szentimentális biedermeier hangulat jellemző.
A műterem nyitásának évében aranyéremmel jutalmazták őket, amelyről 1862 novemberében tudósított a sajtó.

Rövid ideig, 1864-ben Szentkuty István gyógyszerész-fényképésszel is együtt tevékenykedtek a Kerepesi (ma Rákóczi) úton. A források szerint Szentkuty pesti munkásságát megelőzően Pécsett, illetve néhány évvel később Debrecenben is működtetett fényirdát.

Hirdetés a pécsi műterméről:

Hír a Hölgyfutárból debreceni üvegszalonjáról:

Borsos József, Doctor Albert és Szentkuty István a Mátyás királyhoz címzett házban fényképészeti tanintézetet működtetett, ahol nemcsak oktatták a fotografálást, hanem árulták az intézet kipróbált vényeit, felfedték a negatív és pozitív képek nemsikerülésének okait. Kezdőknek alapos elméleti és gyakorlati oktatást tartottak 50 forint tandíj ellenében. A komplett készlet (gép, vegyszerek, papírok, csészék) ugyancsak 50 forintba került. Borsos József saját gyártmányú albumin papírjait is kínálták. A fényképészek többsége egészen a század végéig ezt az általuk ezüstözött, vékony, finom tónusú és fényes felületű albumin papírt használta. Fényképészeti tankönyvecske címen kiadtak egy oktató füzetet is.

Szentkuty István nyolc hónap leforgása alatt több mint háromezer anyaképet (negatívot) készített Borsos és Doctor Ország úton működő műtermében, ahol ez idő alatt vegyészeti első kezelőként dolgozott. A fényképész a források szerint feltehetőleg az 1864-es év végén, 1865 elején önállósodott, vált a Kerepesi úti műteremben függetlenné.

Szentkuty István: Sétapálcás férfi portréja – Történeti Fénykép- és Videótár. Jelzet FTA 451

Az 1864. év végén a Mátyás királyhoz címzett ház udvarán Szentkuty új üvegszalont építtetett, melyben új fényirdáját működtette.

1865-ben úgy hirdette műtermét, minthogy rövid idő alatt elkészült alkotásai külföldön készült képekkel is felveszik a versenyt.

1866-ban is több újság cikkezett Szentkuty munkásságáról, illetve új különleges Berlinből elterjedt „varázsfényképeiről.”

1869-ben pedig egy újabb újítását, illetve erről írt német nyelvű füzetét ismertette a Budapesti Közlöny.

Források:

• Szendrei János – Szentiványi Gyula: Borsos József, Doctor Albert. In: Magyar képzőművészek lexikona. Első kötet. Abádi – Günther, Budapest, Közoktatásügyi Minisztérium, 1915.
• Éber László: Borsos József, Doctor Albert. In: Művészeti lexikon, Budapest, Győző, 1935.
• Doctor Albert. Új idők lexikona, 7-8. kötet, Budapest, Singer és Wolfner, 1937.
• Fejős Imre: A fényképezés magyar úttörői. Borsos és Doctor. In: Fotó, 4. évf., 7. sz., 1957. november 1. 257–260.
• Fejős Imre: A fényképezés feltalálása. In: Fotó, 2. évf. 2. sz., 1955. március 1. 1–2.
• Farkas Zsuzsanna: Borsos József második élete. In: Fotóművészet, 1996. 39. évfolyam, 5–6. szám. 77–83.
• Fleischer Gyula: Doctor Albert, Borsos József. In: Uő:  Magyarok a bécsi Képzőművészeti Akadémián, Budapest, MTA, 1935.
• Farkas Zsuzsa: Embermásoló. Borsos József festőművész fényképeinek története, Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2009.
• Kopp Jenő: Borsos József 1821–1883, Pécs, Dunántúl Ny., 1931.
• Népszava, 66. évf., 64. sz. 1938. március 20. 9.
• Népszabadság – Budapest-melléklet, 2001. december 20. 36.
• Magyar Nemzet, 31. évf. 275. sz. 1975. november 23. 14.
• Hölgyfutár, 13. évf. 11. sz., 1862. január 25.; évf., 33. sz., 1863. március 17.
• Sürgöny, 2. évf., 21. sz., 1862. január 26.; 2. évf., 257. sz., 1862. november 8.; 4. évf., 283. sz., 1864. december 11.
• Budapesti Közlöny, 3. évf., 247. sz., 1869. október 28.
• Magyarország és a Nagyvilág, 1. évf., 8. sz., 1865. november 19.
• Képes-Ujság, 2. évf., 16. sz., 1866. május 16.
• Vasárnapi Ujság, 11. évf. 33. sz., 1864. augusztus 14.;  13. évf., 19. sz., 1866. május 13.
• Pécsi Lapok, 1860. október 7.

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 22. rész; 23. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész

Szent György a 4. század elején, Diocletianus és Maximianus római császárok uralkodása alatt, a nagy keresztényüldözések idején szörnyű kínzások után halt meg hitéért. A középkorban a lovagok, fegyverkovácsok, lovaskatonák és a vándorlegények védőszentje volt, ma pedig a cserkészeké és a rendőröké. A bizánci katonaszent, a tizennégy segítőszent egyike a Szent Koronán is szerepel.

Szent György-ábrázolás a Szent Korona bizánci részének (corona Graeca) egyik festett zománcképén. A kép forrása: Wikipédia 

Szent György legendája

A Georgius név eredetére több magyarázatot is adott a kutatás. Madas Edit, akinek kiváló fordításában Szent György legendáját magyarul olvashatjuk, így foglalta össze a lehetséges névetimológiai eredményeket:

György életéről nagyon kevés adat maradt fenn. Legendájában szerepel, hogy Kappadókiában, a mai Törökországban született, és Lyddában, anyja szülőföldjén szenvedett vértanúhalált. Egy alkalommal Silena városába tévedt. Itt egy tenger nagy tóban lakott egy mindenkit megfélemlítő, halálos leheletű dögletes sárkány. A szörnyetegnek naponta két juhot kellett a lakosoknak adniuk, és amikor már elfogytak a feláldozható állatok, fiatalokat küldtek neki. A király lánya is sorra került, hiába próbálta az uralkodó megmenteni. Az elkerülhetetlen sorsa miatt zokogó királylányt pillantotta meg a tó partján György és miután a lány nagy nehezen elmesélte neki, miért sír, így vigasztalta: „Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek”. A sárkányt legyőzte és a lány övét pórázként használva a városba vezette. A város lakói és a király mind megkeresztelkedtek, Szűz Mária és Szent György tiszteletére templomot emeltek.

Albrecht Dürer: Szent György lóháton (1505–1508). A kép forrása: Wikipédia

A sárkány legyőzése után vállalt vértanúságot, mert nem bírta tovább elviselni a keresztényüldözéseket. Minden vagyonát elosztogatta, és nagy tömeg előtt mondta: „A pogányoknak minden istenei ördögök, az egeket pedig az Úr teremtette” (Zsolt 95,5). Ezután persze a római helytartó elé vitték, aki keresztény hite megtagadására szólította föl, és arra akarta kényszeríteni, hogy Apollo és Hercules szobra előtt áldozzon. György erre nem volt hajlandó, és minden kínzást elviselt. Sem méreg, sem tűz, sem a késekkel teletűzdelt kerék nem fogott rajta, a rábeszélés sem győzte meg. Sőt, könyörgésére a pogány istenek temploma villámtól sújtva romba dőlt. Végül a helytartó lefejeztette. Kitartása és hite láttán a bámészkodók közül sokan megkeresztelkedtek, és ezért életüket mártírhalállal fejezték be. A bizánci rítusban megalomártírként tisztelik, azaz különösen tisztelt vértanúként tartják számon. Mivel vértanúságáról és életéről nagyon kevés adat van, a niceai zsinaton legendáját apokrifnek nyilvánították, és 1969-ben törölték a római katolikus szentek sorából.

Magyarországi tisztelete – néhány középkori példa

Szent Gellért legendája szerint egy monostort és egy püspökségi egyházat is Szent Györgynek szenteltek: az Ajtonyt Szent György segítségével legyőző Csanád alapította oroszlánosi monostort, és az István által Marosváron szervezett új püspökség egyházát. Gizella családja is nagy tisztelője volt Szent Györgynek. A kultusz erejét mutatja, hogy I. István az 1018-as, bolgárok elleni hadjáratáról magával hozta Szent György fejereklyéjét, és a szent veszprémi egyházában helyezte el, 1030-ban pedig támogatta Lyddában a romos templom, kolostor és zarándokszállás újjáépítését.
A Szent György Lovagrend 1326. évi megalapítása I. Károly nevéhez fűződik. Az ötvenfős tagság világi és egyházi szolgálatokat egyaránt ellátott, többek között ők őrizték az 1323-ban a visegrádi várba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ők adták a király kíséretét.
Szintén a 14. században, 1373-ban készült el Kolozsvári Márton és Kolozsvári György híres Szent György-szobra, amelyről korábbi blogbejegyzésünkben olvashatnak.
Az 1408-ban Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkányrend alapító oklevele Szent Györgyöt név szerint is megemlíti:

Szent György legendáját a 16 századi Érdy-kódex is megőrizte és számos patrocínium, hazai helynév kötődik hozzá.

Szent György vértanúról szóló prédikáció az Érdy-kódexben – Kézirattár, MNy 71, fol. 131v. Online szövegközlés: Sermones Compilati Kutatócsoport (ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék)

Szent György Perszeusz örököse, egy rendkívül fontos és nagy tiszteletnek örvendő szent egész Európában, Grúziától Angliáig. Kultusza talán az egyik legjobb példa az antikvitás örökségének, értékeinek továbbélésére. Tisztelete megmaradt, még ha legendája a keresztény hagiográfia szempontjainak nem is felelt meg.

Piero di Cosimo: Perseus kiszabadítja Andromédát (1515). A kép forrása: Wikipédia

Felhasznált források és irodalom:

• Az Érdy-kódex adatlapja a Magyar nyelvemlékek tartalomszolgáltatásunkban.
• Érdy codex, Volf György, Budapest, MTA, 1876, (Nyelvemléktár, 4–5), I–II.
• Jacobus de Voragine: Legenda aurea. Válogatta, az utószót, a jegyzeteket és a mutatókat készítette Madas Edit. Fordította Bárczi Ildikó [et al.] Budapest. Helikon. (Harmonia mundi Könyvek. Sorozatszerkesztő: Vizkelety András). 1990.
• Marosi Ernő: A művészetek a 14–15. századi Magyarországon. In: Uő (szerk.): Magyarországi művészet 1300–1470 körül, Budapest, Akadémiai, 1987, 101.
• Sántha György: A harcos szentek bizánci legendái, Budapest, Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetemi Görög Filológiai Intézet (Magyar-görög tanulmányok, 22.), 1943.
• Slíz Mariann: Szent György és Szent Demeter kultuszának hatása a magyar személynévadásra. In: Magyar Nyelv, 116. évf. 3. sz. 2020. 286–298.
• Szövérffy József: Szentek a népmesében. In: Egyetemes Filológiai Közlöny, 71. évf. február. 1948. 53–72.
• Tóth Endre: Szent György: valóság, legenda, jelkép. In: Vasi Szemle, 74. évf., szám, 2020. 1-3. szám, 259–278.

Orsós Julianna (MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport)

Mi lenne, ha a kedvenc mobileszközödön használt kedvenc keresőmotorod egy kattintással elrepítene a kedvenc könyvtárad kölcsönzőpultjához?

„Egyenes röpte a könyvtárba”. Grafika: Tóth Szilvia Rebeka

Vagy legalább – néhány jól kiválasztott keresőkérdés begépelését/bediktálását követően – a találati oldal egyből felkínálná a lehetőséget, hogy ellenőrizd, adott könyv elérhető-e éppen a hozzád legközelebb lévő könyvtárban?

: Internetes keresőbe integrált könyvtári szolgáltatás – egy lehetséges jövőkép. Grafika: Szerző

Vagy, amennyiben elektronikus műről van szó, az olvasói azonosítód használatával rögtön letölthetnéd az adott művet a készülékedre?
Szinte észre se vennéd, hogy könyvtárban jártál… Nekünk, a könyvtárnak biztosan hiányoznál, neked viszont a vágyott mű (műélvezet? tudás?) már nem hiányozna…
De álmodjunk egy még nagyobbat! Mi lenne, ha magad se tudnád, hogy mit keresel, sőt nem is keresnél semmit, valahogy mégis ráakadnál valamire, ami újszerű és érdekes, amit – ezek szerint talán – (a tudatod mélyén?) mégiscsak kerestél?
A szerendipitás, avagy a „véletlenszerű felfedezés” mindenekelőtt kreativitást igényel, egyben feltételezi azoknak a kapcsolati hálóknak a meglétét, amelyek mentén haladva rácsodálkozhatunk az adatok, tényezők korábban fel nem ismert összefüggéseire. A kapcsolatok ezen szemantikus hálóját születésünktől kezdve szőjük: erre húzzuk fel fogalmainkat, fektetjük le gondolkodásunk alapjait. Mindeközben a  jól strukturált adatok létrehozásával és publikálásával foglalkozó könyvtárosok nagyban járulnak hozzá az emberi tudás gépi reprezentációjához, egy olyan hálót szövögetve, amelynek alkalmazási területei egész a mesterséges intelligencia kutatásáig nyúlnak. E háló szövedékén barangolva már nemcsak egyszerűen keresünk vagy böngészünk, ahogy régebben tettük a könyvtárak elektronikus katalógusaiban, hanem felfedezünk: új, nem várt ismeretekre bukkanunk. A könyvtári rendszerek újabb katalógusfelületeit már így is hívják: discovery.

Szerendipitás. Grafika: Szerző

Amikor „update-oljuk” a könyvtárakról való tudásunkat, újjáalakuló, jól felszerelt könyvtári tereket, fényes folyósokat, a hagyományos szolgáltatások helyett újabbakat s még újabbakat kiagyaló, kontyukat vesztett lelkes könyvtároskollégákat látunk kulturálisan vonzó, szociálisan érzékeny elemekkel teletűzdelt, ergonomikus, barátságos könyvtári miliőben. A könyvtári világ azonban kívül s belül változik.
Miközben gazdagodik látható környezetünk, közösségi funkcióink új tereket, olvasóink új idősávokat kapnak, munkatársaink az eldugott irodák mélyén azon ügyködnek,  hogy a kultúra- és információfogyasztás alternatív csatornáit választók számára is a technikai lehetőségeket meglovagoló, versenyképes szolgáltatásokat tudjanak nyújtani. Erre készteti őket többek között a használói szokások radikális megváltozása és a feldolgozhatatlan méretű digitális információdömping. A könyvtári fejlesztések ma a nyílt adatok mindent átszövő, globális adathálójának létrehozására irányulnak, és ehhez a könyvtárakban és partnerintézményeikben kiépülő információfeldolgozási infrastruktúrára építenek.

Az internet hálójába ragadt könyvtáros. Grafika: Szerző

Az „adatrögzítő” könyvtáros nem dokumentumokat ír le, hanem a való világ entitásokként felfogott objektumainak és ezen objektumok kapcsolatainak és tulajdonságainak számítógépes reprezentációit teremti meg. Egyszóval – virtuális világot – teremt.
Régi funkcióit meghaladva a modern feldolgozó könyvtáros nem csupán azon szorgoskodik, hogy a könyvtári dokumentumot a katalógusadatok alapján gyorsan és kényelmesen megtaláljuk, hanem metadaatközlések halmazaival tömi tele a Nagy és Egyetemes Gépi Hálózat fejét. De mielőtt így cselekedne, minden objektumot rendesen felcímkéz! Azaz mindennek ad egy azonosító számot!

Adattá vélni: utópia vagy disztópia? Grafika: Szerző

A 9630704110 azonosítójú objektumról (és a hozzá kapcsolódó egyéb entitásokról) azután olyan állításokat tesz, mint hogy „9630704110 egy könyv”; „9630704110 egy művet tartalmaz”; „a mű eredeti nyelve német”; „a mű címe Der Zauberberg”; „A művet kiadták könyvként”; „9630704110-t 1974-ben adták ki”; „„9630704110-t Budapesten adták ki”, „A mű szerzője Thomas Mann” stb. A közléshalmazok azután az azonosítókon keresztül egymásba kulcsolódnak, és újabb s újabb állításokkal gazdagodnak, míg egy arra optimalizált „kósza” keresőalgoritmus olyan állításokra nem készteti ezt a globális adatbázist, amelyek a hálózatos „gépagy” mélyén megfogalmazódó új összefüggésekre világítanak rá…
A könyvtárak tehát az elmúlt évtizedekben az új, közösségi szerepvállaláson túl információfeldolgozói és -szolgáltatói szerepkörükben is megújultak, habár e változások főként azokat az intézményeket érintik, amelyek korábban is jelentős mértékben vették ki részüket a könyvtári metaadatgyártásból, más szóval a bibliográfiai számbavételből. Ezek a szervezetek, bibliográfiai ügynökségek (bibliographic agency) hamar felismerték az adatcsere és adat-újrahasznosítás fontosságát, amely a publikációk – technológiai fejlődés nyújtotta – képtelen arányú megszaporodásával csak tovább növekedett. Szerepváltozásuk együtt járt a kiadókkal, könyvterjesztőkkel, a forgalomban lévő könyveket számon tartó úgynevezett books-in-print szervezetekkel való együttműködésre való nyitottsággal. Az együttműködés különös haszna lehet számukra a kiadványtermésre való nagyobb rálátás, míg az együttműködő szervezetek profitálhatnak a metaadatok – könyvtári szaktudás által szavatolt – minőségéből és hitelességéből. A szerepkörükben megújuló bibliográfiai ügynökségek gondozhatják majd többek között azokat a kontrollált névállományokat (nemzeti entitásfájlokat, authority állományokat), amelyek felhasználási lehetőségei messze túlmutatnak az intézményi falakon, és, ahogy arra fentebb már utaltunk, egészen a mesterséges intelligencia világáig terjednek.

Bibliográfiai ügynökségek Európában

A 2021-es nagyszabású Bibliographic Control konferencia áttörőnek nevezhető a könyvtárak feladatainak újragondolása szempontjából. Az elhangzott előadások útmutatóként szolgálhatnak a nemzeti könyvtárügy céljainak, missziójának megfogalmazásakor, nem utolsósorban pedig fontos áttekintést adnak a nemzetközi könyvtárügy jelen tendenciáiról. Talán nem túlzás, ha máris úgy utalunk a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros folyóirat tematikus számban megjelent előadás-ismertetésekre, mint a szakmai utánpótlás számára fontos kötelező olvasmányra.
A korszerű információfeldolgozás elméletének kiagyalói, egyben az elméletet a gyakorlatba átültető szabványok kidolgozói „gyűltek” tehát össze 2021. február 8–12. között Firenzében, hogy – a helyzethez illő módon: online – megosszák velünk a bibliográfiai számbavétel jövőjéről alkotott elképzeléseiket.
A nemzetközi implementálásra szánt új bibliográfiai keretrendszer (Resource Description and Access, RDA) fejlesztésében oroszlánrészt vállaló Gordon Dunsire az emberiség történetében öt információs kort határozott meg, amelyek határát egy-egy új találmány jelöli (az írás, a nyomtatás, a telekommunikáció és az internet). Dunsire ebből a – történeti – aspektusból vizsgálja a bibliográfiai számbavétel nemzetközi alakulását. Előadását Ilácsa Szabina kolleginánk ismerteti.
Renate Behrens a Német Nemzeti Könyvtárban irányítja a szabványosítás területét. Mi másról is szólna az előadása, mint a szabványok hasznáról? Idézet az – ugyancsak Szabina által – jegyzett ismertetésből:

A szabványok mellett, illetve azokkal szoros összefüggésben számos előadás szólt az együttműködés fontosságáról, mind a rendszerek, mind az érdekelt szervezetek (kiadók, könyvterjesztők, könyvtárak, azaz bibliográfiai ügynökségek) vonatkozásában. (Ezeket főként e blogbejegyzés írója ismerteti a folyóiratszámban). Mauro Guerrini, a Firenzei Egyetem professzora, a nemzetközi könyvtárügy egyik „apostola” az adatok újrahasznosulását és összekapcsolását központba állító digitális világban definiálja újra a könyvtárak szerepét, előadásában Hans-Georg Gadamert idézve: „[a] kultúra az emberiség egyetlen olyan vagyona, amely, ha megosztjuk egymás közt, inkább nagyobb lesz, mint kisebb.
Tiziana Possemato, a Firenzei Egyetem munkatársa a változás fő sodrási irányát kijelölő szemantikus webről fogalmazott meg értékes, olykor filozófiai mélységű gondolatokat. Possemato szerint az Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel és a szemantikus web modelljeinek közös célkitűzése, hogy a tudáshoz való hozzáférést az entitások és kapcsolataik köré szervezett dokumentumuniverzum megragadásán keresztül tegyék minél szélesebbé. A szemantikus web paradigmája túlmutat a relatíve homogén katalogizáló rendszerek közötti rekordcserén, és az egyes szereplők és rendszerek közti – nyelvi, földrajzi és tematikai korlátokon átívelő – nyílt eszmecsere színtereként szolgálhat. A könyvtári falakon túlmutató összefogásban megvalósuló metaadat-menedzsment kérdését járta körül Michele Casalini, aki a rendszerek közötti együttműködést azonosítja a jelenkori könyvtári világot jellemző egyik legfontosabb tendenciaként, valamint felhívja a figyelmet, hogy a közgyűjtemények az adatok létrehozásában és gazdagításában is át kell lépjék korábbi korlátaikat.
Az entitásalapú szemlélet eluralkodásáról több előadás is szólt, Françoise Leresche-ét ugyancsak Ilácsa Szabina foglalta össze, míg kiváló cikkében („Entitásalapú szemlélet és új hordozóformátum a katalogizálásban” címmel) Hubay Miklós összegezte a témáról elhangzott legfontosabb gondolatokat. Ugyanő másik cikkét („Tudásgráfok és többnyelvű visszakereső felületek”) elsősorban a Wikidata szolgáltatásnak szentelte. Ahogy itt fogalmaz:

Miklós a következő előadók munkája alapján állította össze – egy kicsivel több mint – ismertetőit: Abigail Sparling, Ian Bigelow, Carlo Bianchini, Lucia Sardo, John Chapman, Pat Riva.
A korszerű feldolgozási elvek megvalósításának kulcselemei az azonosítók. A modern könyvtári környezetben alkalmazott azonosítókról Bódog András állított össze alapos, a lényeget megragadó tanulmányt olyan rendkívüli szakemberek előadásai alapján, mint Vincent Boulet, Nathan B. Putnam, Andrew MacEwan. András további írásai két olyan alapvető kérdést járnak körül, mint a webes láthatóság és a schema.org (Richard Wallis alapján), illetve az osztályozás és a tárgyszavazás szerepe a korszerű könyvtárban (Anna Lucarelli, Elisabeth Mödden, Osma Suominen alapján).

Reméljük, hogy a felsorolt témák és az említett nemzetközi szaktekintélyek nevei elég meggyőzőek, hogy elhiggyük, a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros folyóirat „Bibliográfiai számbavétel és digitális ökoszisztéma” címet viselő tematikus száma (hivatkozás az online változatra hamarosan!) a korszerű könyvtári szemlélettel és újszerű megközelítésekkel ismerkedni vágyók egyik alapolvasmánya lehet majd a jövőben.

Dancs Szabolcs (Könyvtári Szabványosítási Iroda)

A szarvasi tanintézet az 1790-es években Tessedik minden erőfeszítése ellenére, egyre nagyobb anyagi nehézségekkel küzdött, s 1795-ben az iskola működését fel kellett függeszteni. 1798-ben ugyan egy királyi dicsérő oklevéllel és némi anyagi elismeréssel támogatva Tessedik saját vagyonát is ráfordítva újraindította az oktatást és a következő hat évben hatvannégy néptanítót és gazdatisztet képzett. A sokasodó adminisztratív akadályok és a rendszeres anyagi források hiánya azonban egyre jobban ellehetetlenítették az iskola fenntartását. Ebből az utolsó időszakból idézzük Tessedik segélykérő levelét, amelyet 1803-ban Szarvasról írt korábbi támogatójának, gróf Széchényi Ferencnek. Széchényi a nemzeti könyvtár megalapítása előtt saját költségén kiadta a nemzeti könyvgyűjtemény katalógusát és azt ajándékként megküldte Magyarország valamennyi neves írójának, tudósának, politikusának, egyházi emberének, és viszonzásul egy saját kezűleg írott levelet kért a megtisztelt személyektől, amelyben a katalógus kézhezvételét nyugtázták. E válaszlevelek között számos írás fontos forrás a korszak művelődésére nézve, így Tessedik levele is pedagógiai programirat és sommás vélemény a korabeli Magyarország szellemi és gazdasági állapotáról. Széchényihez mint a magyarországi ipar és gazdaság kiváló ismerőjéhez és pártfogójához fordul, s a szarvasi gazdasági iskola hanyatlása kapcsán kifejtett gondolatait a mezőgazdászképzés és a korszerű mezőgazdaság megteremtése melletti nyilvános érvelésnek és figyelemfelkeltésnek szánja, s egyúttal segélykérésnek is. A mintaiskolát már huszonhárom éve saját, illetve a helyi evangélikus közösség költségén működteti, s minden erőfeszítése ellenére sem tudta még biztos anyagi hátterét megteremteni. Mindezt az országban uralkodó állapotok rovására írja, és éles társadalombírálatot fogalmaz meg a korabeli magyar viszonyokról:

Tessedik levelének első kéziratoldala – Kézirattár, Fol. Germ. 883. fol. 64–66. Kötetben: Levélben értesítsen engem! Kortársak Széchényi Ferenc könyvtáralapításáról. Szerkesztette, a leveleket válogatta és sajtó alá rendezte Deák Eszter és Zvara Edina, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Kossuth Kiadó, 2012, 170. – Törzsgyűjtemény

Mindehhez azonban megfelelő modern szakemberképzésre van szükség. Ezen munkálkodik megalakulása óta a szarvasi intézet, amely ezért országos támogatást érdemelne. Tessedik utolsó erőfeszítései azonban nem értek célt, a szarvasi intézet 1806-ban végleg bezárta kapuit.
Tessedik Sámuel gyakorlati érdemei, újításai, amelyekkel a korabeli magyarországi mezőgazdaságnak korszakos ösztönzést adott:

Az alföldi szikesek befásítása során három évtizeden át kb. 12000 csemetét ültetett el. Meghonosította Szarvason és környékén az akácfát, s elsőként alkalmazott gazdaságában mezővédő erdősávot. Sokat tett a helyes rétművelés, a szénaszárítás és a szénapajták építése terén. Gazdaságában a takarmánytermesztés kiszélesítése révén fejlettebb istállózó állattenyésztést alakított ki, ez jelentősen növelte a tejhozamokat, másrészt rendszeresen tudta trágyázni földjeit. Meghonosította a lucerna termesztését és népszerűsítése érdekében tizenkét lapos röpiratot adott ki: „Nachricht. Von dem Anbau, und der Benutzung des Lucerner-Klees.” [Híradás. A lucerna(i) here termesztése és hasznosítása](H. és é. n.), amelyben összefoglalja a lucernával kapcsolatos tudnivalókat; legfontosabb, hogy a sok kopár, száraz terméketlen terület a here bevetésével jól hasznosítható, a lucerna gondozását és felhasználását összefoglalva azt is hozzá teszi, hogy a növény száraz években is jól nő, és még a gyümölcsfák termékenységét is elősegíti.

Tessedik Sámuelnek két feleségétől (Markovitz Terézia és Lischovinyi Karolina) tizennyolc gyermeke született, akik közül kevesen érték meg a fiatal kort, többségük az akkor még igen veszélyes himlőben halt meg. A lelkész emberi tulajdonságai – a maga igen puritán erkölcseivel, végtelen munkabírásával, elképzeléseit már-már mániákus módon keresztülhajszoló eltökéltségével – a vidéki tradicionális társadalomban inkább ellenszenvet ébresztettek, mint szimpátiát, sokfelől meg nem értés, irigység, rosszindulat kísérte tevékenységét, s ellenségei száma idővel növekedett. Korát messze megelőző szemléletével, eljárásaival, újításaival inkább az utókor elismerését vívta ki életműve. Hogy milyen embernek tartotta magát Tessedik, arról álljon itt egy részlet Önéletírásából, amelyet néhány évvel halála előtt vetett papírra:

Tessedik úgy tekintett az emberre, mint „Istennek privilégizált sáfára a földön, aki ha méltóságát, képességeit, rendelkezésre álló eszközeit felismeri s hasznosítja, szorgalommal még az éghajlatot is enyhébbé formálhatja.”

Életpályáját így foglalja össze:

Embléma a metszetről Tessedik jelmondatával: Tu ora tuque labora, Deus aderit sine mora [Te imádkozz és te dolgozz, Isten késlekedés nélkül melléd áll]. In: Samuel Theschedik: Der Landmann in Ungarn, [Pest], Verf., 1784. – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom:

• Levélben értesítsen engem! Kortársak Széchényi Ferenc könyvtáralapításáról. Szerkesztette, a leveleket válogatta és sajtó alá rendezte Deák Eszter és Zvara Edina, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Kossuth Kiadó, 2012.

Deák Eszter (Régi Nyomtatványok Tára)

Az összeállítás első része itt olvasható.

Éppen száz esztendeje, 1922. április 21-én látta meg a napvilágot Holl Béla, szerzetesi nevén a Szent Lászlóról elnevezett Adalbert, piarista szerzetes, jeles irodalomtörténész, könyvtörténész, a Régi Magyarországi Nyomtatványok sorozatának egyik elindítója.

Holl Béla 1942-ben – Piarista Múzeum

Budapesten, a piarista gimnáziumban érettségizett, majd felvételét kérte a rendbe. Filozófiai-teológiai tanulmányait a rend főiskoláján, a Kalazantinumban végezte. Amikor 1944-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin tanári szakára, még joggal remélhette, hogy a háború után a rend valamely iskolájában kezdheti meg tanári működését, s ez lesz főfoglalkozása a következő évtizedekre, azonban a történelem közbeszólt.
1948-ban fejezte be tanulmányait, és még ugyanazon évben megszerezte bölcsészdoktori fokozatát. Tudományos érdeklődésének irányát jelzi a témaválasztás: disszertációját Alszeghy Zsolthoz írta „A magyar legenda a XVIII. században” címmel. Ezzel készen állt, hogy megkezdje szerzetestanári működését. Azonban 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. Ezután egy darabig még oktathatott: hittanári munkát végzett budapesti középiskolákban, 1949-ben a váci kisszemináriumban tanított, azonban 1950 nyarán a szerzetesrendek feloszlatásával e munka lehetetlenné vált. Bár a piarista rend továbbfolytathatta tevékenységét, azonban csak két iskolát tarthattak meg korlátozott diák- és tanárlétszámmal, ami azt jelentette, hogy a piaristák többsége is a szerzetesi élet elhagyására kényszerült. Sok más szerzeteshez hasonlóan egyházmegyei szolgálatba lépett, káplán lett a váci egyházmegyében.

A hatalom azonban ezt sem nézte jó szemmel, településről településre helyezték, bűne az ifjúsággal való foglalkozás, ministránscsoportok szervezése. 1956 szeptemberében a Váci Egyházmegyei Könyvtár könyv- és levéltárosává nevezték ki. Itt kezdődött meg kutatói pályája, itt születtek első publikációi: az általa felfedezett ecsegi betlehemesről (Vigilia, 17. évf., 1952., 12. sz., 617–626.) vagy a Káldi-Biblia korrektúrapéldányának töredékéről, mely egy kötéstáblából kiáztatva került elő (Magyar Könyvszemle, 72. évf., 1956, 1. sz., 52–58.). Itteni kutatásainak összegzését 1973-ban A kétszáz éves váci könyv című kötetében publikálta. Ebben az időben kezdte el kidolgozni Borsa Gedeonnal és Mezey Lászlóval annak a bibliográfiai vállalkozásnak a koncepcióját, amely nem csupán Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának új kiadásaként rögzíti a magyar könyvkiadás első 250 évében megjelent kötetek bibliográfiai adatait, hanem átfogóan tárgyalja a kiadványok tartalmát, könyvtörténeti, művelődéstörténeti jelentőségét, felméri a fennmaradt példányok lelőhelyeit, fizikai állapotát. E munka megkezdése annál is időszerűbb volt, mert Szabó Károly életművével nem annyira beteljesítette, inkább megnyitotta a magyar könyvtörténeti kutatásokat, s a műveinek megjelenését követő évtizedekben nagy számban fedezték fel az addig ismeretlen kiadványokat.
A Magyar Tudományos Akadémia által támogatott projektet az Országos Széchényi Könyvtárba telepítették, és itt, a Régi Magyarországi Nyomtatványok kutatócsoportban kaphatott félállású tudományos kutatói státuszt Holl Béla is 1960-tól. Azok a kutatók, akiknek széleskörű szaktudásáról a rendszer nem akart lemondani, azonban politikai okokból nem engedték volna egyetemi katedrához jutni, valamely könyvtár állományában kaphattak legalább munkalehetőséget. Így történhetett, hogy amikor 1971-ben megjelent a Régi Magyarországi Nyomtatványok  első kötete, a Borsa Gedeon vezette szerkesztőségben mellette és Käfer István mellett három szerzetes nevét találjuk: Holl Béláét, Hervay Ferencét és Kelecsényi Ákosét.

Régi Magyarországi Nyomtatványok, 1. kötet: 1473–1600, [Borsa Gedeon et al.], Budapest, MTA, OSZK, 1971. Címlap – Törzsgyűjtemény

Emellett Holl Béla 1962-től a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének volt külső munkatársa. 1975-től az MTA által az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régi Magyar Irodalom Tanszékére telepített függetlenített tudományos kutatóként alkalmazták. Ebben az időszakban sorra jelentek meg nagyszabású munkái, amelyek máig a szakma alapvető kézikönyveinek számítanak: részt vett a Régi Magyarországi Nyomtatványok első három kötetének szerkesztésében (1971, 1983, 2000), ő állította össze a Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozatának katolikus énekeket tartalmazó köteteit (1974, 1992: Szövegek; Jegyzetek). Ferencffy Lőrinc, egy magyar könyvkiadó a XVII. században című monográfiájáért 1981-ben kandidátusi fokozatot kapott. Könyvei mellett sorban jelentek meg tanulmányai. A hetvenes évek végétől már taníthatott is, órákat adhatott a szegedi JATE-n, a budapesti ELTE-n. A nyolcvanas években kutatásai előterébe a magyarországi középkor himnuszköltészete került, e himnuszok kritikai kiadásának elkészítését tűzte ki célul, amelyet már nem tudott befejezni. E kutatásai során fedezte fel a dalmáciai Šibenik ferences kolostorában Laskai Demeter iskoláskönyvét, amely az Ómagyar Mária-siralom után a második legrégibb magyar verses nyelvemlékünket, a Laskai sorokat őrzi. Kutatási eredményeit nagyívű tanulmányban publikálta (Magyar Könyvszemle, 100. évf., 1984, 1–2. sz., 3–23.). 

Az idős Holl Béla – Váci Piarista Gimnázum Évkönyve, Vác, Piarista Gimnázium, 2002. – Törzsgyűjtemény

A rendszerváltozás után, 1989-ben visszaköltözhetett a budapesti piarista rendház szerzetesi közösségébe, és ott hunyt el 1997. március 12-én. Egykori munkatársai máig szeretettel őrzik kedves személyiségének, hatalmas szakmai tudásának emlékét.

Felhasznált irodalom:

• Chikán Béla: Megemlékezés Dr. Holl Béla piarista tanárról, az irodalomtudományok kandidátusáról (1922–1997). In: Váci Piarista Gimnázium Évkönyve,Vác, Pirista Gimnázium, 2002, 8–11.
• Szelestei N. László: Holl Béla (1922–1997). In: Magyar Könyvszemle évf., 2. sz., 1997, 231.
• Vizkelety András: Holl Béla emlékezete. In: Holl Béla: Laus librorum. Válogatott tanulmányok, [vál. és szerk. Monok István, Zvara Edina], Budapest, METEM, 2000, 4–5.

A Holl Béla fotóalbumaiból származó, jelenleg a Piarista Múzeumban és a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárában őrzött fényképekért köszönetet mondunk Koltai András levéltárosnak.

Tóth Anna Judit (Régi Nyomtatványok Tára)

A 18. századi magyarországi hungarus eszményi megtestesítője, az evangélikus pap, kiváló pedagógus és gazdasági szakember Tessedik (Theschedik) Sámuel a Pest megyei Albertiben született 1742. április 20-án német anyanyelvű, de szlovákul is tudó apa és a pozsonyi származású német Lang Erzsébet gyermekeként. Id. Tessedik Sámuel (1710–1749) ősei Cseh-Morvaországból származó iparosok voltak, ő maga 1744-től a békéscsabai evangélikus gyülekezet lelkésze lett, ahol korai haláláig, 1749-ig tevékenykedett.

Tessedik Sámuel egyetlen hiteles portréja a 19. századból – Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas

Tessedik Sámuel a pozsonyi evangélikus gimnázium elvégzése után a magyar nyelv elsajátítása céljából két évig a debreceni református kollégiumban tanult tovább, ahol neves tanárai az egyháztörténetet oktató Sinai Miklós és a neves természettudós, Hatvani István voltak. 21 éves korától végiglátogatta a németországi evangélikus egyetemeket. Erlangenben, Halléban, Jénában a teológia mellett tovább bővítette orvosi és természettudományos ismereteit, tanulmányozta az ottani mezőgazdasági újításokat és a közoktatás fejlett intézményeit; pedagógiai és vallási nézeteit a németországi filantropisták befolyásolták döntően.
Hazájába visszatérve 1767-ben meghívták segédlelkésznek az akkor még csak 5000 lelket számláló Békés megyei Szarvasra, s rövidesen vezető lelkésze lett a zömmel szlovák anyanyelvű gyülekezetnek, amelynek élén 53 éven keresztül, 1820. december 27-én bekövetkezett haláláig állt.
Tessedik külföldi tanulmányútjáról hazatérve már határozott elképzeléseket alakított ki a népiskolai, illetve a gyakorlati gazdasági oktatásról. Terveihez hozzásegítette az 1777-ben kiadott Mária Terézia-féle Ratio educationis ösztönző hatása is; a közoktatás első magyarországi állami reformja ugyanis fontos szerepet szánt a természettudományos és mezőgazdasági jellegű ismeretek gyakorlati terjesztésének.
Szarvasi lelkészi és tanítói működését megkezdve először a falusi gyermekek igényéhez mért olvasókönyvet szerkesztett, amely a szerző és a szarvasi egyház költségein jelent meg. Az 1817–1819 között fogalmazott önéletírásában így ír iskolaalapításának előzményeiről:

Gazdasággal és mezőgazdasággal kapcsolatos reformelképzelései valóra váltása érdekében Tessedik Sámuel 1780 májusában Szarvason megalapította a nagy hírű gyakorlati gazdasági intézetet, német nevén Praktisch-Oekonomisches Industrial-Institut vagy Industrial-Schule, magyar nevén Gyakorlati Gazdasági Szorgalmatossági Intézet vagy Iskola, más fordításban Gyakorlati Gazdasági (Gazdászati) Ipariskola, amely a maga nemében első volt Európában. Ez az intézmény általános képzést is adott, de alapvetően korszerű mezőgazdasági és ipari ismereteket nyújtó szakiskola volt. A gyakorlati gazdasági iskolának, amint ő maga megfogalmazta, alapvető célja volt a lehanyatlott szorgalom, a mezei és a közgazdaság fellendítése a szemléletes, gyakorlati oktatás segítségével.

Az 1791-ben épült barokk épület homlokzata, amely Tessedik Gyakorlati Gazdasági iskolájának helyt adott. In: Tessedik Sámuel önéletírása. Ford. Zsilinszky Mihály, sajtó alá rend., bev.: Nádor Jenő, Szarvas, [Müller Ny.], 1942, 40. – Törzsgyűjtemény

Az iskola három fő részből állt: az elemi vagy népiskolai tagozaton az általános alapismereteket, a következőn mezőgazdasági, végül a harmadikon szakipari ismereteket oktattak. A tankönyvek jelentős részét maga Tessedik írta, az első négy évben a lelkész és felesége tanítottak. Az iskolát könyvtár, laboratórium és szemléltető gyűjteménytár, mindenekelőtt azonban gyakorlati mintagazdaság egészítette ki. Úttörő jelentősége éppen abban állt, hogy az addigi korabeli szokástól eltérően az elméleti tantárgyak mellett döntően a szemléltető oktatásra helyezte a hangsúlyt: a tanulókat a konyhavetemények termelésében, a mesterséges rétművelésben, az istállógazdaságban, a gyümölcskertészetben, lóheretermelésben, méhészetben, selyemtermelésben, szövés-fonásban képezte ki. A munkára és munkával való nevelés a korszak európai filantróp irányzatának és a svájci pedagógus Johann Heinrich Pestalozzinak (1746–1827) egyik fő elve volt, akit Tessedik nagyra tartott. A szarvasi iskola nem csupán a tanulni vágyó parasztfiatalokat segítette hozzá a szükséges ismeretekhez, de a leendő néptanítók és gazdatisztek képzését is végezte.
Tessedik szarvasi állomáshelyén közvetlen tapasztalatokat szerzett a magyarországi parasztság életkörülményeinek nyomorúságáról, a gazdálkodás módjának elmaradottságáról. Oktatási és mezőgazdasági reformokat sürgetett – egyetértve II. József intézkedéseivel –, és fontosnak tartotta az okok feltárását és konkrét jobbítási javaslatok megfogalmazását. Ennek érdekében adta ki német nyelven írott főművét 1784-ben Pesten saját költségén: »Der Landmann in Ungarn, was er ist und was er seyn könnte, nebst dem Plane von einem regulirten Dorfe«.

Tessedik művének címlapja. Samuel Theschedik: »Der Landmann in Ungarn, was er ist und was er seyn könnte, nebst dem Plane von einem regulirten Dorfe«, [Pest], Verf., 1784. – Törzsgyűjtemény

Pontokba foglalva írja meg a rossz életfeltételek okait és a paraszti gazdálkodás hibáit számos gyakorlati javaslatot téve a viszonyok megjavítására (pl. terményváltórendszer, takarmánynövény-termelés, talajjavítás). A bajok forrásai: a királyi rendeletek meg nem értése, a felvilágosító népnevelés és a gyakorlati gazdasági iskolák hiánya, a természettudományokban való járatlanság, továbbá a falvak kedvezőtlen fekvése, a mezőgazdasági ipar hiánya, a népi előítéletek és a külföldi gyárak bénító befolyása. A falusi népiskolákban tapasztalt embertelen körülmények és alacsony szellemi színvonal szintén orvosolandó. A parasztságot mind vallásosságában, mind a gazdasági ismeretek és a gyakorlati mezőgazdasági munka terén tanítani, felvilágosítani, nemesíteni kell. Műve második felében Tessedik ismerteti a falusi gazdálkodás célszerű szabályozásának módját és az általa kidolgozott tervet, ahogyan a rendezett, jól működő korabeli falvakat építeni kellene. Függelékében mellékeli a rendezett falu (regulirtes Dorf) alaprajzát.
Műve megjelenése után Tessedik Sámuel levélben kereste meg az 1783 augusztusában Horvát-, Szlavón- és Dalmátország báni helytartójává kinevezett gróf Széchényi Ferencet, a nemzeti könyvtár későbbi megalapítóját, aki ekkor már elismerten a hazai irodalom és művelődés kiemelkedő pártfogójának számított. A gróf magas hivatali rangjára, patrióta érzületére és felvilágosult elveire hivatkozva, erkölcsi és anyagi támogatás reményében küldi meg neki munkáját.

Gróf Széchényi Ferenc, Czetter Sámuel rézmetszete. In: Vályi András: Magyar országnak leírása. 3. köt. Buda, Univ. Ny., 1799. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Tessedik elvei nyilvánvalóan rokonszenvesek voltak Széchényinek, új hivatalában és saját birtokain őt is foglalkoztatták hasonló jobbító elképzelések. Válaszában azt írja, ha új falut telepítenek, azt Tessedik munkájának elveit figyelembe véve fogják kialakítani, azon kívül a könyvet magyarra fogja fordíttatni. Ígéretét a gróf megtartotta, s egy korábbi pártfogoltját, Kónyi Jánost (1740 k.–1792), A mindenkor nevető Democritus című anekdotagyűjtemény szerzőjét bízta meg Tessedik könyvének lefordításával, amely A paraszt ember Magyar országban címmel jelent meg Széchényi Ferenc költségén.

Tessedik Sámuel: A paraszt ember Magyar országban. Mitsoda és mi lehetne egy jó rendbe-szedett falunak rajzolatjával egyetemben, ford. Kónyi János, Pécsett, Engel Ny., 1786. Címlap – Törzsgyűjtemény

Az egylapos rézmetszetet a könyv végéről (Rajzolatja egy rendbe vett falunak) a szabályozott, ideális falu alaprajzával Széchényi 1000 példányban rendelte meg Junker bécsi rézmetszőnél.

Embléma Junker metszetéről „Rajzolatja egy jó rendbe vett falunak.” In: Tessedik Sámuel: A paraszt ember Magyar országban Mitsoda és mi lehetne egy jó rendbe-szedett falunak rajzolatjával egyetemben, ford. Kónyi János, Pécsett, Engel Ny., 1786. Melléklet – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom:

• Tessedik Sámuel Széchényi Ferencnek, Szarvas, 1784. november 10. MOL P 623 Széchényi család levéltára, k. 9. sz. 32. cs. Közli: Grünn Albert. In: Magyar Könyvszemle, 1902. 3–4., 339.

Deák Eszter (Régi Nyomtatványok Tára)

Az összeállítás második része itt olvasható.

A könyvtárosok világnapja évek óta nagy népszerűségnek örvend a hazai könyvtárosok és a könyvtárkedvelő olvasók körében. Minden évben megemlékeznek róla a könyvtárak honlapjain, a könyvtáros magazinokban, személyes blogokon és a közösségi médiában. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a bennük tevékenykedő könyvtárosok fontosságára, történelmi és társadalmi szerepére, a könyvtárak és könyvtárosok által nyújtott értékekre.

Az Amerika könyvtáraiért kampány logója. A kép forrása: ALA Campaign for America’s libraries

Az Egyesült Államokban az Amerikai Könyvtárak Szövetsége (American Library Association – ALA) 2000-ben döntött arról, hogy elindítja az Amerika Könyvtáraiért Kampányt (Campaign forAmerica’s Libraries’). Az Internet elterjedésének hatására ekkorra ugyanis a befolyásos döntéshozók egy részében már felmerült az a tévképzet, hogy a web szükségtelenné teszi a könyvtárakat – hiszen már minden információforrás fent van a világhálón. A kampány célja tehát az volt, hogy a közvélemény figyelmét felhívja a közkönyvtárak, az iskolai, a tudományos és a szakkönyvtárak, valamint a könyvtárosok unikális és létfontosságú szerepére. Tudatosítani akarták, hogy a könyvtárak eddig is alkalmazkodtak az új technológiákhoz, és ezeket is arra használták, hogy javítsák a felhasználóknak szánt szolgáltatásaikat. A lejárt sztereotípiák megváltoztatása és a könyvtárak láthatóságának növelése érdekében @your library (@az Ön könyvtára) márkanévvel országszerte kampányeseményeket szerveztek és négy rövid üzenettel célozták meg a nagyközönséget:

A könyvtárak változó és dinamikus helyek.
A könyvtárak a lehetőségek helyszínei.
A könyvtárak megváltoztatják az életünket.
A könyvtárak megváltoztatják a közösségeket.

Kampány a világ könyvtáraiért logó. A kép forrása: ALA Campaign for America’s libraries

A nagyközönség támogatásának növelése és a könyvtáros imázs frissítése érdekében számos más intézménnyel is partnerséget kezdeményeztek. Így került sor 2001-ben az IFLA-val (International Federation of Library Associations and Institutions – Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége) való összefogásra a Világ könyvtáraiért kampány (Campaign for the World’s Libraries) meghirdetésével.
A világkampány hivatalosan augusztusban indult az IFLA Tanácsának és Általános Konferenciájának (IFLA Council and General Conference) bostoni konferenciája idején, és már a legelején több mint 30 ország és régió könyvtári egyesületei mutattak érdeklődést iránta. A kampány alapvető üzenetei szinte ugyanazok maradtak, mint az amerikaié: A könyvtárak változó és dinamikus helyek. A könyvtárak a lehetőségek helyei. A könyvtárak áthidalják a világot.
A kulcsüzenetek szétsugárzásával a könyvtári programok és szolgáltatások sokféleségének tudatosítását, a könyvtárak használatának és finanszírozásának növelését, a könyvtárosoknak olyan közpolitikai kérdésekbe való bevonását, mint a szellemi szabadság, az információhoz való hozzáférés egyenlősége, valamint a digitális szakadék áthidalását célozták meg.
Néhány konkrét példa jól megvilágíthatja a különböző csatlakozó országok sikeres kampánytevékenységét. 2010-ben a tajvani könyvtáros szövetség (The Library Association of the Republic of China – Taiwan) új nemzeti könyvtára megnyitóján meghirdették a„REAL @ your library” szlogennel induló kampányt. A REAL összefoglalja a négyes könyvtári jövőképet: R mint Reading, azaz olvasás, E mint Exploration, vagyis felfedezés, az A a kikapcsolódást jelzi(recreAtion), az L pedig a tanulásra utal (Learning). A szlogen az ünnepélyes megnyitó során kiemelt szerepet kapott, a könyvtár weboldalának tetején is látható, és a könyvtári kártyákon és a könyvtárban tartott előadások plakátjain is megjelenik.
Lettországban az UNESCO Lett Nemzeti Bizottsága, a Lett Nemzeti Könyvtár és a Lett Könyvtári Szövetség a „Pasaule t@vā bibliotēkā” („World@Your Library”) elnevezéssel szervezett könyvtári kampányt. Lettország könyvtárai arra buzdították a gyerekeket és fiatalokat, hogy egzotikus helyek és kultúrák iránt érdeklődjenek. A Könyvtári Szövetség a kampányhoz weboldalt hozott létre a www.stastulaiks.lv címen, ahol egy különleges világtérképen tüntették fel a lett könyvtárakban megismert helyeket. A kampány 2011-es témája a világ kulturális örökségének tanulmányozása és népszerűsítése volt, két fő céllal: a lett könyvtárak modern információforrásként való bemutatása, és a gyerekek bátorítása az egyes országok kulturális örökségének megismerésére az Unesco világörökségi listájának segítségével. A lista több mint 750 kulturális és természeti tárgyat tartalmaz, melyek egyedisége és szépsége jellemzi bolygónk sokszínűségét.

Plakát a 2011-es lett könyvtári kampányhoz: Világ egy könyvtárban. A kép forrása: Pasaule Tov@ bibliotéká

A Barbadosi Könyvtáros Szövetség (Library Association of Barbados) 2010-ben kapcsolódott be a könyvtári világkampányba. A hasonló eseményt kidolgozó Jamaikai Könyvtári és Információs Szövetség (Jamaicai Library and Information Association) közreműködésével plakátpályázatot írtak ki. A verseny a fiataloknak szólt, témája, az erős közösségek építése („Building Strong Communities @ your library”). A versenyben három korcsoportban több mint 300 nevezés érkezett. A plakátokat Barbados iskoláiban, szupermarketekben, üzletekben, buszpályaudvarokon és más nyilvános helyeken terjesztették, valamint a Könyvtári Szövetség és az Állami Közlekedési Igazgatóság megállapodása alapján két busz oldalán is megjelenhettek a plakátok és a könyvtári üzenetek.

Magyarországon 2006 óta az Informatikai és Könyvtári Szövetség szervezésében zajlanak az Országos Könyvtári Napok minden év októberében. Ennek a nagy sikerű eseménysorozatnak is az a célja, hogy a könyvtári programokkal minél több olyan embert érjenek el és nyerjenek meg, akik eddig nem számítottak rendszeres könyvtárlátogatónak. Az országszerte megmozduló könyvtárak minden évben számtalan módon mutatják meg, hogy milyen sokszínű tanulási, tájékozódási, kulturális lehetőség rejlik a könyvtárakban. Az IKSZ honlapján számos információt és impozáns adatokat találhatunk a legutóbbi, 2021-es programokról, a résztvevő településekről, könyvtárakról és a látogatókról. Érdemes megtekinteni!

Az OKN rendezvényeinek száma 2006–2018 között. A kép forrása: Ramháb Mária: Az Informatikai és Könyvtáris Szövetség híd szerepe. Tudás tárháza: könyvtár a neved? Jubileumi szakmai konferencia. Érsekújvár, 2019. szeptember 26. – A Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének honlapja

Felhasznált irodalom:

• History of the Campaign for America’s Libraries
• About the Campaign for the World's Libraries. In: IFLA, Activities and Groups, Campaign for the World's Libraries
• John W. Berry: The ‘Campaign for America’s Libraries’ and the ‘Campaign for the World’s Libraries’ In: Marketing library and information services: international perspectives
• More Success Stories! IFLA, Inicio, Actividades y Grupos, Campaign for the World's Libraries
• Könyvtárosok Világnapja, 2021. április 14. József Attila Városi Tagkönyvtár, Zalaegerszeg
• Nagy Mária: Április 14. – A Könyvtárosok Világnapja. In: Győri Szalon.hu, 2015.04.14.
• Ramháb Mária: Az Informatikai és Könyvtáris Szövetség híd szerepe. Tudás tárháza: könyvtár a neved? Jubileumi szakmai konferencia. Érsekújvár, 2019. szeptember 26.
• A 2021-es Országos Könyvtári Napok honlapja. 2021. október 4–10. Összesített adatok

Fazokas Eszter (Könyvtártudományi Szakkönyvtár)

A mezőgazdaságról rátérve az ipari termékeket reklámozó plakátokra, Gebhardt két világháború közti plakátművészetének egy változatos ikonográfiájú típusát képviselik az élelmiszer- és gyógyszeripari termékekhez, illetve a vegyipari árukhoz készített reklámplakátok. A nagy gyárak és márkák hirdetései a reklámtörténet fontos részét képezik, ezeken az áru mint motívum jelenik meg. Kiemelkednek ötletességükkel, áthatja őket az életszeretet és -vidámság, az ábrázolásban nemegyszer a humor is fontos szerepet kap. Nézzünk ezek közül néhány emblematikus példát!
Gebhardt elfogadva a Klösz György és Fia Grafikai Műintézet Rt. ajánlatát, a cég tervezője és művészeti vezetője, majd 1930 szeptemberétől a reklámstúdió vezetője lett. A Klösz a legkorszerűbb coloroffset technikával rendelkezett. Gebhardt számos plakátja itt készült. Másrészt több munkáját a budapesti Weiss L. és F. Műintézet, illetve a Seidner Plakát- és Címkegyár adta ki. Utóbbira példa a „László Hentesárugyár” feliratú plakát. A László Lajos és Gyula Hentesárugyár Rt. évtizedeken át működött Budapesten. Az őket reklámozó 1926-ban készült Gebhardt-plakáton életvidám henteslegények vállukon átvetett rúdon viszik a hentesárut (kolbászt, sonkát), arcukról boldog megelégedettség sugárzik. Egyikük kezében füstölő cigaretta.

László Hentesárugyár, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG.1926/374 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A „Boon’s cacao, chocolade” reklámplakátján mosolygós, holland népviseletbe öltözött kislány lépdel a földgolyón Amszterdamból Budapestre, fején nagy tábla csokoládét visz, rajta kakaósdobozokkal. A holland kakaópor és csokoládé magyarországi behozatalára utaló ötletes plakát könnyen eljuthatott a háziasszonyok és a gyerekek szívéhez.

Boon’s cacao chocolade, Jelzet: PKG. 1926/A/5 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az élvezeti cikkek közül a kávét (illetve kávépótlékot) és a szeszes italokat is népszerűsítik Gebhardt plakátjai. Johann Heinrich Franck alapította 1827-ben a kávépótlót készítő és forgalmazó céget, amely 1882-ben települt Magyarországra „Franck Henrik és Fiai Rt.” néven, és a 19. század végére már nemzetközi elismertségnek örvendhetett. A Franck Rt.-nek volt köszönhető a pótkávéfogyasztás elterjedése Magyarország területén. A „rég bevált” Franck kávépótlékot hirdető, Klösz György és Fia Rt.-nél készült plakáton a kávésdobozok egy gyárépületet formáznak, a jól működő gazdaság jelképeként füstölő gyárkéményekkel. A füstfelhőkből előtűnő feliratok a termék megvételére ösztönöznek: „Kiadós, izletes, olcsó.” Az előtérben a Franck cég méltán híres védjegyéve, a kávédaráló látható, mely árucímkék mellett számolócédulákon, plakátokon is gyakran megjelenik.

A rég bevált kávépótlék: Franck, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1929/A/14 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A 19–20. század fordulóján létesültek hazánkban a nagy sörgyárak. Haggenmacher Henrik 1907-ben hozta létre a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt.-t, 1912-ben megkezdődött a termelés. Az I. világháború jelentős kereslet-visszaesést eredményezett, emiatt a Dreher Antal Serfőzdéi Rt., az Első Magyar Részvényserfőzde és a Haggenmacher Rt. az 1920-as években kartellbe tömörült, 1933-ban pedig – a világgazdasági válság idején – egyesült Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. (DHRS) néven, mely kitűnő sörével 70%-ban uralta a piacot. (Neve többféle módon szerepel a forrásokban, részvényserfőződe formában is.) Még az egyesítés előtti, 1932-es évre szól Gebhardt alábbi plakátnaptárja, melyen a habzó sörrel teli poharat tartó, népviseletbe öltözött pár ábrázolása kap fő hangsúlyt.

Haggenmacher sör, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1932/1 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Dreher sört reklámozó plakátok közül több is Gebhardt nevéhez fűződik. 1910-ben Budapesten a családok szórakoztatására megnyílt az Angolpark (későbbi nevein Nemzeti Park, Néppark, majd Hungária Park), mely a második világháborúig a pesti középosztály egyik kedvelt szórakozóhelye volt. Az itt rendezett sörhetekre is hív egy Gebhardt-plakát 1934-ből.

Budapesti vendéglősök sörhete az Angol parkban 1934. szept. 29 – okt. 7., grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1934/186 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Nösner János Palackborkereskedő-, Pezsgő- és Habzóborgyár Budapest V. kerületében működött. A külföldi márkapezsgőkkel is versenyképes, francia módszer szerint készült valódi pezsgőt állított elő, mely ennek ellenére meglepően olcsó volt, ezért is bizonyult olyan kelendőnek a piacon. Gebhardt dekoratív plakátján poharat koccintásra emelő úri asztaltársaságnak pincér szolgálja fel a behűtött pezsgőt.

Nősner pezsgő francia módszer, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1926/256 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az egészség megőrzése a témája a Mira Gyógy- és Keserűvízforrás Részvénytársaság plakátjának, mely a Mira gyógyvizet hirdeti a következő felhívó szöveggel: „Könnyen hajt és biztosan gyógyit a Mira viz.” Az ábrázoláson a humor forrása a „hajt” szó kétértelműségében, és a szerepek sajátos elosztásában rejlik. A Mira glaubersós gyógyvíz mérsékelt keserűsó-tartalma enyhe hashajtó, béltisztító hatású; az ember (!) vontatta kétkerekű szekér hajtói pedig a Mira gyógyvizes üvegek.

Könnyen hajt és biztosan gyógyit a Mira viz, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1926/235 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A háztartásokban használt vegyiárukat, tisztító- és ápolószereket reklámozó plakátok tárgykörébe tartozik a Kakas cipőpasztát bemutató, melyen masnis-kötényes szobalány kezében a termékkel hirdeti magyarul és franciául: „Kakas cipő-paszta. Az én kedvenc cipőpasztám! / Le Coq. La meilleure cirage crême”. A hatást fokozza a cipőpasztás doboz, és rajta a kakas grandiózussá növesztett ábrája, meg a kétnyelvűség.

Kakas cipő-paszta. Az én kedvenc cipőpasztám!, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1928/136 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az elegáns öltözködés a cipők mellett a ruhák, az ingek tisztántartását is igényelte. A két világháború közötti időszakban a magyar textilipar jelentősen fejlődött, ebben az időszakban igen sok, később tekintélyessé váló gyár alakult. A nagyüzemi ruhagyártás terjedése egységesítette az öltözködést, ahogyan a ruhaneműk tisztítására is nagyüzemek alakultak. A Kovald Péter és Fia Rt. Kelmefestő, Vegytisztító és Gőzmosógyára 1909-ben jött létre, több évtizeden át működött több más vegytisztító cég mellett. „Galléromat is Kovald tisztitja!” – hirdeti egy plakát 1926-ból. A fekete-fehér-drapp színösszeállítás – a korábban bemutatott harsány színű, tarka plakátokhoz képest – komolyságot, szolid eleganciát tükröz, így próbálva közel férkőzni a nézők, a potenciális vásárlók szívéhez.

Galléromat is Kovald tisztitja!, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1926/A/19 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A sokoldalú alkalmazott grafikus, Gönczi Gebhardt Tibor munkásságát a nagytekintélyű német szakfolyóirat, a Gebrauchsgraphik így értékelte (magyarra fordítva idézem):

Ez a meggyőző erő ragadhatta magával kortársait, és ezt tapasztalhattuk meg mi is Gebhardt Tibor grafikai munkásságát, tárgyszerű és humoros plakátjait szemlélve.

Irodalom:

• Angolpark. In. Fővárosi Állat- és Növénykert
• Dreher-gyártörténet. In. Anonim oldal
• Franck kávépótlék számolócédula (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Kereskedelemtörténeti dokumentációs gyűjtemény). In: Múzeum Digitár
• Haggenmacher sör számolócédula (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Kereskedelemtörténeti dokumentációs gyűjtemény). In: Múzeum Digitár
• Kiss Ferenc: Gönczi Gebhardt Tibor. In: Elsőrangú termés, rajzolta: Gönczi Gebhardt Tibor, Nyíregyháza, Linea Comics Kft., 2015., 19–30. (Színes képregénymúzeum, 7.)
• Kopcsay Ágnes: Dreher – Magyar márkák. 9. rész. In: OSZK-blog, 2020. július 22.
• Nösner János pezsgőgyár, Magyar Szállodás és Vendéglős, 1932. január 15., (Hírek, közlemények), 28.
• Palfi, Lajos: Tibor Gönczi-Gebhardt, Gebrauchsgraphik, 1943/44, Nr. 7., 33–40.

A blogbejegyzésben idézett szövegek korabeli helyesírással szerepelnek.

Az összeállítás első része itt olvasható.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Gönczi Gebhardt Tibor Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész 1902. április 13-án született Budapesten. 1910-ben az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola létrehozta a mai értelemben vett tervezőgrafikai szakosztályt. Ez az időszak Budapest világvárossá válásának a kora volt, a főváros fejlődésére pedig az egész ország odafigyelt. Jelentős állami beruházásokat hajtottak végre. Ezzel egyidejűleg az 1920-as években kezdett a reklám a gazdaság és a kereskedelem önálló szakágává válni. A kereskedők, vállalkozók, gyárosok mellett szívesen foglalkoztak a reklám kérdéseivel maguk a képzőművészek is – felismerve a reklám ízlésformáló, a közvéleményt befolyásoló szerepét. Az alkalmazott grafika műfajai közül már csak méreteinél fogva is a plakát volt a legharsányabb, ez bírt az egyik legnagyobb reklámértékkel. Szakmai lapként a Magyar Grafika folyóirat már 1920 óta fennállt. 1926-ban Bortnyik Sándor és Berény Róbert visszatérése az emigrációból új hanggal, új formával és új vizualitással frissítette fel a magyar plakátművészetet. Két évvel később megalakult a Reklámélet (1928–1938) című újság, majd a kubista plakátjaival elhíresült Bortnyik elindította grafikai iskoláját, a Műhelyt.

A Reklámélet címlapja (1933) – Törzsgyűjtemény

Az 1920-as és 1930-as években Budapesten virágzott a kereskedelmi grafika. A plakátok a fővárosban hirdetőoszlopokon kaptak helyet, amelyek elterjedése az első világháború után indult be igazán, amikor szinte minden átváltozott hirdetőoszloppá – a deszkakerítések, házfalak, tűzfalak, villamoskocsik oldalai… Ekkor, a magyar plakátművészet fénykorában bontakozott ki Gebhardt Tibor plakátművészetének első korszaka. Gebhardt az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolát elvégezve, az iparművész szakoklevél birtokában, az 1920-as évek elejétől azonnal bekapcsolódhatott a felpezsdülő grafikai életbe. Alkalmazott grafikai munkássága kiterjedt a csomagolások, dobozok, italcímkék, számolócédulák, plakátok, hirdetések, étlapok, emblémák és ex librisek tervezésére, mindezt korának igénye és stílusa szerint.

Polgár Kálmánék könyve, grafikus Gebhardt Tibor (1920), Jelzet: Exl.P/410 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Gebhardt Tibor jó rajztudása, vidám kedélye, humora sok megrendelőt vonzott. Tervezőgrafikusként már huszonegy éves korától több újság megbecsült munkatársa lett, a Vasárnap, Az Érdekes Ujság, a Képes Családi Lapok, a Függetlenség és a Képes Sportlap rendszeresen foglalkoztatta.
Realista plakátjai sokat elárulnak a korról; termékeket, eszközöket és szolgáltatásokat hirdetnek a jólét, az egészség, az elegancia és a kulturáltság jegyében, összességében a társadalom minden rétegéhez szólnak. Képet adnak a munkás hétköznapokról, a társasági életről, az étkezési szokásokról, a ruházkodásról, a divatról, a szabadidő eltöltéséről, az utazásról, a sporttevékenységekről. Megfigyelhető a korra jellemző technika iránti lelkesedés.
Gebhardt Tibor – bár a városban élt – a mezőgazdasági gépek szakértője, a velük végzett munka szakavatott ábrázolója lett.

Gebhardt visszatérő ügyfelei között szerepelt a Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt., mely Kelet-Európa legnagyobb gyártelepe volt, sokféle mezőgazdasági gépet állított elő. A gyár vezetése nagy hangsúlyt helyezett termékei bemutatására, a minél szélesebb körű hírverésre, így kérte fel Gebhardtot prospektusok, plakátok alkotására. A „Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth gyártja az összes mezőgazdasági gépeket” – reklámozza egy Gebhardt-plakát 1929-ből. A mozaikos elrendezésű ábra középpontjában a gyár látképe és logója tűnik fel, ezek körül a művész plasztikusan rajzolt kis képkockákon mutatja be a mezőgazdasági termelés egyes folyamatait a szántástól és vetéstől az aratásig, a cséplésig; a darálás, őrlés, szőlőpréselés folyamatát is szemlélteti. A hatáskeltés egyik eszközeként a HSCS-gépeket – köztük traktort, ekét, boronát, vetőgépet, motoros szivattyút, cséplőgépet, szőlőprést – rendeltetési helyükön és használat közben mint az ember eszközeit ábrázolja, így gyakorolva nagyobb meggyőző erőt a célzott vásárlórétegre, a gazdákra. Szintén ezt szolgálják a magyaros jelleget hangsúlyozó emberalakok. Az erőteljes színeknek is figyelemfelkeltő szerepe van.

Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth gyártja az összes mezőgazdasági gépeket, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG.1929/180 – Térkép, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A legtökéletesebb cséplőgépet hirdeti egy másik reklámplakát, ezen az emberek nélküli gép áll a középpontban, a nagyságát hangsúlyozandó enyhén alulról láttatva, szintén harsány színekkel megjelenítve.

A legtökéletesebb cséplő Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG.1926/338 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1930-as évekből való a „Mobiloil Arctic. Hideg motornál – könnyű indítás, meleg motornál – tökéletes kenés” feliratú plakát. A motorolajat a motor mozgó alkatrészeinek kenésére, a súrlódás csökkentésére használták. E reklámnál is megmutatkozik a grafikus humorérzéke: a képen szereplő, az Északi-sark jégtábláin ülő jegesmedve utal arra, hogy segítségével még hidegben, északi-sarki körülmények közt is jó működést biztosít a Mobiloil Arctic motorolaj.

Mobiloil Arctic, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1934/153 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A századelőn, 1907-ben létrejött Shell (Royal Dutch Shell) holland–angol multinacionális olajvállalat Magyarországon 1925 óta van jelen. Az üzemanyagok mellett külön motorolajakat forgalmazott a mezőgazdasági gépek számára, mely olcsó és megbízható volt. Ezt hirdeti az alábbi traktorolajreklám.

Shell traktorolaj és petroleum olcsó és megbizható, PKG. 1929/175 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az állattartó gazdákhoz szólt a Pekk magas D-vitamin tartalmú takarmánykiegészítő reklámplakátja: „Olcsón nevel, hizlal és tenyészt mindennemű haszonállatot Pekk takarmánykiegészítővel”. A gyártó a Chinoin Rt., amely vállalat részére több, termékeiket reklámozó plakátot készített Gebhardt Tibor. Érdemes megfigyelni, hogy a művész e munkáin milyen jól kamatoztatta a Haranghy Jenő professzor oktatása nyomán elsajátított állatrajztudását, ami az állatanatómia biztos ismeretén alapult.

Olcsón nevel, hizlal és tenyészt mindennemű haszonállatot Pekk takarmánykiegészítővel, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG.1930/125 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Térjünk át a mezőgazdaságról az ipari termékeket reklámozó plakátokra, de erre már a következő részben!

Irodalom:

• Bakos Katalin: 10×10 év az utcán. A magyar plakátművészet története 1890–1990, Budapest, Corvina, 2007.
• Bakos Katalin: Bortnyik Sándor és a Műhely. Bortnyik Sándor tervezőgrafikai munkássága (1914–1947) és a „magyar bauhaus” (1928–1938), Budapest, L’Harmattan Kiadó, Kossuth Klub, 2018., 111.
• Kiss Ferenc: Gönczi Gebhardt Tibor, In: Elsőrangú termés, rajzolta: Gönczi Gebhardt Tibor, Nyíregyháza, Linea Comics Kft., 2015., 19–30. (Színes képregénymúzeum, 7.)
• Mayer József: Kései emlékezés Gönczi Gebhardt Tiborra (1902–1944), Kisgrafika, 2013/2. sz., 6–7.
• Mayer József: Gönczi Béla előadása édesapja, nagybátyja és saját grafikai munkásságáról, Kisgrafika, 2014/3. sz., 7–8.
• Réz Gyula: H-S-C-S nyomtatványok, hirdetések, képes árjegyzékek a két világháború között, Mezőgazdasasági Technika, 2018. június, 44–45.

Az összeállítás második része itt olvasható.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az MSZ ISO 14721:2022-es szabvány. Fotó: Biró Bettina, Könyvtártudományi Szakkönyvtár

A tartalom- és kulturális ipar egyik legfontosabb kortárs kihívása a hosszú távú megőrzés. Az elmúlt évek vonatkozásában gyakorlatilag nem beszélhetünk a kulturális szférában a kulturális javak megőrzése területén olyan konferenciáról vagy szakmai eseményről, amely során ne került volna elő a címben szereplő szabvány.

De mi is az a hosszú távú megőrzés és miért fontos?

MZ/X, az Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai című rajzfilmsorozat szereplője – Wikipedia

Feltételezem, a kedves blogolvasók többségének nem kell bemutatni Öcsit, vagyis MZ/X-et, az egykori híres rajzfilmsorozatból, a Mézga család messzi jövőbeni leszármazottját. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy  vajon mi teszi majd lehetővé Öcsi számára, hogy hozzáférjen bármilyen, a mi korunkból – sőt a minket megelőzőkből – származó információhoz, dokumentumhoz. Erre a megoldás a hosszú távú megőrzés!
A hosszú távú megőrzés – mily meglepő! – az archiválandó információ, kultúrkincs – vagy bármi egyéb, amit meg kívánunk őrizni az utókor számára – meg nem határozott időtartamú időtávra történő megőrzését és szolgáltatását jelenti. Ez a feladatkör nem új keletű, pontosan ez a mindenkori könyvtár, levéltár, irattár, múzeum és egyéb emlékezetmegőrző intézmény egyik elsődleges feladata.

Régi könyvek – A kép forrása: Pixabay, blende12 fotója

Egészen a közelmúltig a hosszú távú megőrzés adathordozója a papír volt és marad is még nagyon sokáig. Az ókori könyvtárak óta eltelt több mint ezer esztendő, illetve a mai könyvtárak, levéltárak évszázadokkal ezelőtt alapított képviselői és jogelődjei okán tudjuk jól, hogy a papír – a megfelelő tárolási körülmények biztosításával – hosszú életű adathordozónak bizonyulnak.

Adathordozók. A kép forrása: Canva –  Könyvtártudományi Szakkönyvtár, Biró Bettina (szerk.)

Mi a helyzet azonban az azóta feltalált adathordozókkal? Jelentős részük 20. századi találmány, gondoljunk csak az orsós magnószalagra, a mikrofilmre, az audio- és videokazettákra, hajlékonylemezekre, a CD-re, DVD-re, majd Blue Ray optikai lemezekre, sőt manapság a szerverparkokra és egyéb háttértárakra. Ezen adathordozók közül nem egynek megértük néhány évtized alatt a bevezetését, felfutását, elterjedését, majd elavulását és partvonalra kerülését. A fizikai adathordozók azonban csak a mérleg egyik fele, jelentős kihívás még a hosszú távú megőrzés terén az azokat működtető rendszerek meglétének esetleges hiánya. Hiába tárol egy archívum például floppylemezeken évtizedek óta gondosan valamilyen információt, gondban van, ha nincs már olyan számítógépe, amely rendelkezne hajlékonylemez-meghajtóval, sőt már az optikai meghajtó is egyre ritkább. Minél régebbi típusú adathordozón van az információ, annál nehezebb működő (karbantartható) lejátszó- vagy olvasóeszközt találni hozzá. És akkor még nem is beszéltünk a fájlformátumok és az operációs rendszerekkel történő szoftverkompatibilitás kérdésköréről, nem is említve az úgynevezett born digital, tehát az eleve digitális környezetben létrejövő dokumentumok megőrzésének, sőt a webarchiválásnak a kérdéseit.
Az imént felsorolt formátumok és dokumentumtípusok képezik a papírformátum melletti új dimenziót a hosszú távú megőrzés feladatában. Ezek megőrzésével ugyanúgy foglalkozniuk kell az emlékezet megőrzésével foglalkozó szervezeteknek, mint a papírformátumú dokumentumokéval. Az ilyen, többnyire elektronikus dokumentumok megőrzése nem merül ki a fájlok háttértárra pakolásában. Az információt bitenként kell megőrizni, illetve valamilyen formában fent kell tartani azt az eredeti működési környezetet, amelyben anno az az információ olvasható, értelmezhető volt. Hogy ez többek között emulációval, a régi gépek üzembetartásával, vagy folyamatos formátumról formátumra tartó migrációval vihető végbe, az már a gyakorlati megvalósítás kérdéskörébe esik, és nagyban függ az adott archívum preferenciáitól. Érdekes szempont még a megőrizendő dokumentum értelmezési kontextusának megőrzése: adva lehet egy már ma is történelmi jelentőségű dokumentum, amit megőrizhetünk akár digitális formában, akár valamilyen igen tartós fizikai adathordozóra rögzített formában is. Igen ám, viszont a műszaki jellegű megőrzés/tárolás mellett érdemes feltüntetni olyan információkat, mint például: milyen nyelvű az adott dokumentum (ki tudja, hátha holt nyelv lesz az a bizonyos nyelv egy vagy több évszázad múlva), mi célból készült, kik készítették, milyen technológiával. Tegyük fel, egy írógéppel írt kézirat digitális példányáról van szó. Mi az az írógép, teszik fel talán majdani kollégáink a kérdést… ki tudja, sok-sok kutatóórát megspórolna, ha nem kellene a majdani történettudománynak azzal is foglalkoznia, hogy megfejtse a „rejtélyes írógép” titkát…

Űrrepülőgép. NASA.gov képarchívum. April 29, 1990, Shuttle Discovery Lands Following Deployment Mission

Többek között ezek tekinthetők a hosszú távú megőrzés kihívásainak. A ma általánosan e cél megoldására szolgáló koncepció azonban nem a kulturális szférában fogant meg, hanem az űrkutatásban.
Amint a hetvenes években véget ért a hidegháborús űrverseny, a hangsúly fokozatosan átterelődött az egész bolygó tudományos fejlődését szolgáló űrkutatásra, és, bizony, igény mutatkozott arra, hogy az űrmissziók során begyűjtött fizikai és elektronikus adatokat valamilyen szabványos formában őrizzék meg a tudomány és az utókor számára. Szükség volt egy időtálló fogalmi modell létrehozására, amely az aktuális technológia korlátozta implementációktól függetlenül ad útmutatást a hosszú távú megőrzés elméletéhez. A NASA vezetésével egy 1997-es fehér könyvben dolgozták ki a nyílt archívumi információs rendszer referenciamodelljének első változatát, majd az űrkutatás nemzetközi szabványosítási kérdéseivel foglalkozó Űradatrendszerek Tanácsadói Bizottsága (CCSDS) égisze alatt jelent meg az első OAIS-standard 2002-ben. Ekkorra ez a konceptuális modell már messze túlnőtt az űrkutatás területén, és már az ezredforduló környékén számos nemzeti könyvtár (köztük például az ausztrál nemzeti könyvtár) foglalkozott a modellel, úgy is, mint a hosszú távú megőrzés problémájának potenciális megoldásával. Ezen igényekre reflektálva a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) ISO 14721 hivatkozási szám alatt változtatás nélkül, nemzetközi szabványként bevezette a CCSDS standardját. Amikor 2012-ben felülvizsgálták a modellt, az ISO is követte, így jutottunk el a jelenleg is hatályos ISO 14721:2012 szabványig, amelynek magyar változata idén márciusban jelent meg.

Ilácsa Szabina és Bódog András (KöSZI) ábrája az MSZ ISO 14721:2022 szabvány alapján

Az OAIS-ban az információkat több fájlból álló, úgynevezett információs csomagokban tárolják. Ezekben a megőrzendő tartalmat a reprezentációs információ egészíti ki, biztosítva mindazon plusz információkat, amelyeket a hosszú távú megőrzés követelményeinél már említettem. Például, ha egy CD-ROM tartalmát archiválják, nemcsak azt mellékelik reprezentációs információként, hogy tulajdonképpen mi is az a CD-ROM, hanem a szabványos műszaki specifikációt is megnevezik, jelen esetben az azt leíró szabványt. Hasonló reprezentációs információ a megőrzendő tartalom nyelve is, amely mellé adott esetben akár szótárat is csatolhatnak. Az OAIS három különböző típusú információs csomagban őrzi meg az információt: az átadási információs csomagot (SIP) a létrehozó adja át az archívumnak, amely azt leíró információkkal gazdagítja, majd egy vagy több megőrzési információs csomag (AIP) formájában kerül hosszú távú tárolásra. Az AIP-okból lehet előállítani a felhasználói igény szerint szolgáltatott disszeminációs információs csomagokat (DIP). Nagyon röviden ez volna az OAIS archívum konceptuális modelljének vázlata és térjünk is át a szabvány honosítására…

Az OSZK Könyvtári Intézet részeként működő Könyvtári Szabványosítási Iroda logója

Mivel az Országos Széchényi Könyvtár egyik missziója a hosszú távú megőrzés, és a Könyvtári Szabványosítási Iroda feladata az OSZK és a hazai könyvtárszakma szabványügyi támogatása, ezért az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság feladatául tűzte ki e fontos szabvány magyar nyelvre történő átültetését. Az OAIS már évek óta széles körben használt szabvány – elsőként a Magyar Nemzeti Levéltár valósította meg a teljes körű implementációját hazánkban, amikor e modellre alapozta az elektronikus levéltár hátterét. Sok mindenki használja tehát szabványként, azonban nem rendelkezik a terület egységes magyar szakszókinccsel – jobb híján a kollégák saját igényeikhez szabva-igazítva magyarították –, ezért a honosítással lehetőség kínálkozik egy szakterülettől és szakmától független egységes terminológia megalapozására. Sokszor halljuk a „SIP-csomag”, „DIP-csomag” kifejezéseket a különböző szakmai rendezvényeken, így a szabványtárgyalás folyamán úgy véltük, hogy ezt a szóhasználatot tükrözve célszerű lenne ezeket a betűszavakat magyaros kiejtéssel honosítani. Így lett a modell neve is az ISBN és az ISSN példáját követve OAIS (ejtsd: fonetikusan oais). Reményeink szerint a magyar nyelvű szabvány egyfajta hivatkozási alapként is szolgál majd bárki számára, aki saját hosszú távú megőrzési projektbe kezdene, vagy érdeklődne a téma iránt.

Az MSZ ISO 14721:2022-es szabvány. Fotó: Biró Bettina, Könyvtártudományi Szakkönyvtár

Az idén március 1-én megjelent MSZ ISO 14721:2022 szabványt a Magyar Szabványügyi Testület MB 508 Információ és dokumentáció nemzeti szabványosító bizottsága honosította. A szabványtárgyaláson az OSZK, a Digitális Bölcsészeti Központ, illetve a Magyar Nemzeti Levéltár szakemberei vettek részt. A magyar nyelvű kiadás elkészítéséhez az OSZK járult hozzá. Mivel az angol nyelvű eredetit változtatás nélkül vette át az ISO, azt forgatva bizony kitűnik az űrkutatási célú felhasználás. Talán éppen ezért, nem épp a legkönnyebb a szabvány szövege, ráadásul a szabványtárgyalás során – ahol gyakorlatilag szóról szóra végigvitattuk a nyersfordítást az eredeti tükrében – számos kisebb ellentmondást is felfedeztünk. Többek között az alkalmazott terminológia sem volt teljesen egységes a CCSDS eredeti kiadásában. Ezért tehát a magyar nyelvű szabvány nemzeti előszavában ezen ellentmondások felsorolása mellett az MSZT értelmezési segédlettel szolgál a szabványalkalmazás megkönnyítésére. A szövegtestben a referenciamodell „építőkockáit” eltérő formázással jelöltük, így a szakkifejezések mindig félkövérek, a funkcionális entitások pedig csupa NAGYBETŰSEK. További segédlet az OAIS által meghatározott szakkifejezések magyar betűrendes mutatója, ugyanis a szabványhonosításnál a fordításnak meg kell egyeznie az eredetivel, így meg kellett tartani az angol betűrendet a definícióknál. A szabvány – az összes többi MSZ-szabványhoz hasonlóan – elérhető az MSZT szabványboltjában, illetve a mintapéldány kölcsönözhető is az OSZK-n belül működő Könyvtártudományi Szakkönyvtár gyűjteményéből.

Felhasznált források:

• MSZ ISO 14721:2022 Űradat- és információközvetítő rendszerek. Nyílt archívumi információs rendszer (OAIS). Referenciamodell
• Reference Model for an Open Archival Information System – CCSDS 650.0-W-1 White Book, April 10, 1997.
• Reference Model for an Open Archival Information System – Recommended Practice CCSDS 650.0-M-2 Magenta Book June, 2012.
• Alan Wood, Don Sawyer. Reference Model for an Open Archival Information Systems (OAIS): Overview and Current Status – NASA (2001). 16-June-2001. American Library Assocation Annual Conference 

Bódog András (Könyvtári Intézet, Könyvtári Szabványosítási Iroda)