A székely szabadság napján a székelyekről a „nagy mesemondó”, Jókai Mór tolmácsolásában emlékezünk meg.

Kimnach László rajzai, Morelli metszetei. Jókai Mór Csataképek című munkájának a Franklin-Társulat kiadásában megjelent díszkiadásából. In: Vasárnapi Ujság, (1899. december 10.), 832. – Elektronikus Periodika Adatbázis. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A Székely Nemzeti Tanács 2012. március 10-én megjelent közleményében olvashatók az alábbiak:

Egy korábbi blogbejegyzésemben említettem, hogy a székelység szabadságharca és a magyar nemzethez való tartozásának küzdelme nemcsak napjaink sajátossága, hanem már az előző évszázadok jellemzője is volt, jóval korábbi időkre visszanyúlóan, mint a történelmünk külön fejezetét képező 1848–49-es szabadságharc ideje. Azonban az idézet határozatból látszik, hogy a székely összetartozás eszméjét mégis a szabadságharc utóéletének egyik – tragikusan végződő – eseményéhez kötik. Ebből kiderül, hogy saját szemszögükből nézve is fontos történelmi eseménynek látták és látják a székelyek az 1848–49-es szabadságharcot.
De vajon miként látták a székelyeket a szabadságharc képviselői? A szabadságharc ismert és ismeretlen hőseit számba venni azonban körülbelül olyan vállalkozás lenne, mint megszámolni egy zsák búzát szemenként vagy az égen lévő csillagokat tiszta égbolt mellett. Ezért kényszerűségből szükséges szűkebbre venni a kört. Sőt, hogy egy blogbejegyzése beleférjen mindez, egészen szűkre. Egy emberre. Na de kire essék a választás? Mi alapján lehetne kiválasztani azt az egy embert?
Igyekeztem ezt a helyzethez illő módon megtenni. Úgy gondoltam, a választásban nagy segítséget jelenthet, ha számba veszem, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc résztvevői közül kinek található meg a legtöbb műve könyvtárunk állományában. Ehhez igazából még a katalógusunkat sem kellett megszemlélnem. Nagyon könnyen rájöhet bárki, hogy a felvetett szempont alapján kire eshet ez a választás. Kedves Olvasó! Gondolom, Ön is kitalálta az illető nevét! Igen, az úriembert Ásvay Jókay Móricnak hívták, közismert nevén Jókai Mórnak. Mielőtt rátérnénk cikkünk fő témájára, vagyis a székelyek – Jókai Mór „szemüvegén keresztül történő” – bemutatására, talán érdemes jobban megokolnom, miért éppen egy „ábrándos lelkű” írót választottam a szabadságharc „képviselőjének”. Hiszen olyan politikai és hadi szerepet vállaló alakokat is választhattam volna, mint Kossuth, Görgey, Bem, Klapka, Damjanich és sorolhatnám tovább a névsort. Azonban, hogy a „jogalapot” megteremtsem, megemlíteném, hogy Jókai Mór nevéhez fűződik a szabadságharc egyik, a maga idejében legtöbbet emlegetett és veszélytelennek egyáltalán nem nevezhető, de a később papírra vetett művei főhőseihez illő kalandos tette. Reményeim szerint ezzel sikerül mindenkit meggyőzni arról, hogy Jókai Mór igenis méltón „képviseli” cikkemben a szabadságharcot. A kalandos tettről Krúdy Gyula a következőképp számol be:

Barabás Miklós: Jókai 1848. március 15-én. In: A magyar irodalomtörténet képekben, összeáll., magyarázó szövegek: Vende Ernő, Budapest, Athenaeum, 1905. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Egy korábbi blogbejegyzésemben feltettem a kérdést: „.. kik is azok a -mindenféle történelmi korszaktól és politikai berendezkedéstől függetlenül, magyarságukhoz való tartozásukat tűzzel-vassal, foggal-körömmel védő székelyek?” Erre a kérdésre már Jókai Mór is kereste a választ. Az ő válaszain keresztül igyekszem megközelíteni a székelyeket, történelmüket, lelki világukat.
Hogy hű legyek a „három a magyar igazság!” mondáshoz, úgy gondoltam, Jókai három, kifejezetten székelyekről szóló művét mutatnám be. A Székely asszony című novellának, valamint a Bálványosvár és A Damokosok című kisregényeknek a cselekménye három különböző történelmi korszakban játszódik, de a mondanivalójuk időtlen.
Az 1849. augusztus 13-i, világosi fegyverletétel után Jókai, mint a márciusi ifjak egyike, a forradalom publicistája és az idézet „kaland” hőse a vadregényes és festői szépségű Bükk erdeitől határolt, a hegység északi végének egyik félreeső falucskájában, Tardonán húzta meg magát jóbarátoknál. Miután feleségének, Laborfalvi Rózának egy afféle „huszárcsínyhez” hasonló akcióval sikerült elérnie, hogy férje neve felkerüljön a Klapka György által parancsnokolt komáromi várvédők neveit tartalmazó listára, így mint a be nem vett erősség „hadnagyának”, nem kellett félnie a Habsburg-megtorlástól. Ennek ellenére mégis titokban költözik Pestre, ahol édesapja kutyája után a Sajó álnevet használja. A későbbi történész, Szilágyi Sándor unszolására ezen az álnéven írta meg először, a Forradalmi és csataképek című gyűjteményes munkáját, mely 1850 júniusában jelent meg. Ennek a gyűjteménynek később több elbeszélése „önálló” életet élt, vagyis megjelent és rendszeresen megjelenik más gyűjteményes kötetekben is. Ezek közül a két legjelentősebb a szolnoki csatát bemutató Két menyasszony és az említett Székely asszony. Ez utóbbi novella cselekménye közvetlenül az 1849. június 5-én lezajlott eprestetői csatavesztés után játszódik. A csata menetéről egyáltalán nem esik szó a történetben, így abból nem tudjuk meg, hogy Gáll Sándor ezredes serege egyesülve Gyertyánffy Ferenc zászlóaljával súlyos vereséget szenvedett az orosz túlerővel szemben. Gyergyánffyt és katonáit szó szerint az utolsó szálig becstelenül lemészárolták, és ebben nem kis szerepe volt egy Szabó Nándor nevű tiszt árulásának, aki megtagadva Gáll parancsát, ahelyett hogy Gyertyánnfyék segítségére sietett volna, elmenekült a csatából. A novella első mondatait idézzük:

A várakozó asszonyok lelki világát jól tükrözi a novella alábbi mondata:

Ha valaki elolvassa Demeter Lajos Fadgyas Bálint honvéd főhadnagy az 1849 július 5-i eprestetői csatáról vagy az Ahogy a szemtanúk látták. Csata az Eperestetőn című írásait, akkor annak nyilvánvalóvá válik, hogy a székely asszonyok várakozásának esélye, hogy ebből a csatából a „kedves” a győzelem hírével térjen vissza, finoman fogalmazva a minimálisnál is kevesebb volt. A történelmi tények tükrében nehezen tudom eldönteni, hogy miként viszonyuljak a történet szereplőihez, különösen a címadó Judithoz, „a székely asszonyok ős példányképéhez”. Több elemzésben a nemes önfeláldozás eszményképeként jelenik meg mind ő, mind Sepsiszentgyörgy asszonynépe. Többször olvasás után megdöbbentő dolgokra figyeltem fel a novellában. Mikor Judit fia megtér a vesztes csatából, így fogadja, az elbeszélés sejtetése alapján egyébként hősként harcoló, a csatából halálos sebbel hazatérő fiát:

Így nézhettek ki a Székely asszony című novella visszatérő katonái. A kép forrása: Barczy Zoltán – Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege, Budapest, Corvina, 1986. – Törzsgyűjtemény

Számomra ez az epizód inkább egy elvakult, beszűkült, a másikban már csak a rosszat kereső és látó gyűlölködő gondolkodásmód tükre, semmint megalkuvást nem tűrő heroizmus. Igazából nem tudom eldönteni, Jókai valójában pozitív vagy inkább negatív képet fest a székelyek mentalitásáról. Hiszen – ahogy később erről még lesz szó – korai műveiben Jókai nem túl rokonszenves módon, „agyafúrt, alamuszi góbéknak” ábrázolja őket.
Bár érthető az asszonyok elkeseredése, a csatából megtérő legényekkel szembeni viselkedés ennek ellenére etikai szempontból erősen megkérdőjelezhető. Hiszen ezek az elzavart székelyek – hacsak nem az áruló Szabó Nándor menekülő emberei voltak – egy valóságos mészárszékben álltak hősiesen helyt vagy estek el Gáll Sándor vagy Gyertyánffy Ferenc katonáiként. Judit elvakultságában még azt sem veszi észre, hogy fia halálos sebet szerzett a hazáért való harcban. Ezután nem meglepő, hogy a falu megszállására küldött, cári cserkesz tisztben is csak az „ördögöt látta”, fogalma sem lévén arról, mi is lakott annak szívében, mikor egy „testvérnek tekinthető” nép asszonyait meglátta. Ezt az eseményt gyönyörűen fogalmazza meg Jókai:

De a „keményebb szívű embernek” nem sok diadal termett Sepsiszentgyörgyön, hiszen miután azt – a végsőkig ellenálló asszonyok heroikus küzdelmét letörve – házról házra kellett elfoglalják az önkényuralom katonái, végül drámai befejezésként maguk az asszonyok gyújtották fel a települést, hogy ne kerüljön ellenség kezére.
Mint említettem, számomra ez a történet nagyon nehezen értelmezhető, vagy úgy is fogalmazhatnék, nehezen értékelhető. Több kritikában a Székely asszony szereplői, a sepsiszentgyörgyi asszonyok, élükön Judittal a „patétikus, önfeláldozó hősiesség” eszményképeként jelennek meg. A magam részéről viszont nem vagyok biztos benne, hogy Jókai Mór is ezt kívánta ábrázolni művében. Hiszen elég érzékletesen leírja azok beszűkült látástól vezérelt makacs és elutasító viselkedését azokkal szemben, akiknek – meglehetősen árnyalt módon ábrázolt – cselekedeteit kifejezetten nagyra értékelheti az olvasó. A negatív ábrázolásmódot támasztja alá még az a tény is, hogy nem sokkal e mű keletkezése után, 1851-ben jelenik meg az Erdély aranykora című munka, melyben a székelyek mint alamuszi, olykor gyáva góbék jelennek meg, akiknek maguknak való észjárásán az újonnan beiktatott Apafi Mihály fejedelem a felesége, Bornemissza Anna segítségével jár túl. De az 1854-ben megjelent Magyar nemzet története című nagyszabású mű Dákorománia című fejezetében is megkapják a „góbék” és „komék” a magukét, hiszen ők azok, akikre Vitéz Mihály szövetségeként támaszkodott, hogy, ha csak rövid időre is, de megvalósítsa a 19. század közepi magyar társadalom – ekkor még csak – rémálmát. Vagyis a két román fejedelemség és Erdély egyesítési törekvéseit, a Jókai által nem kis iróniával Dákoromániának nevezett politikai államszövetséget.
Az 1880-as évek elején azonban radikálisan megváltozik Jókai viszonya a székely néphez. 1883-ban miután képviselőként már nem kapott helyett a fővárosban, így az Erdélyben fekvő illyefalvi választókerület küldötteként kerül be az országgyűlésbe. Ekkor jelenik meg előbb a Bálványosvár, majd a A Damokosok című műve. Ahogy Gángó Gábor írja a Jókai összes műveinek idézett sorozatában megjelent A Damokosok című regényhez írt utószavában:

„Minden bizonnyal erdélyi útjának, az illyefalvi választókerületben tapasztalt meleg fogadtatásnak hatására ábrázolja a későbbi regényeiben a székelyeket éppen ellentétesen, azaz vitéznek és becsületesnek.”. A kép forrása: Hidán Csaba: Hunyadi János, a törökverő. Történelmi oktatófilm, 2022. november 28. – A Magyarságkutató Intézet honlapja

A székelyek achaikus-ősi eredetéhez való ragaszkodást a magyar mondavilág és a széppróza alkotásai szép számban megörökítették. Wass Albert gyűjtésében olvashatunk Az utolsó táltos történetéről, aki a Badacsony járhatatlan sziklavadonjában húzta meg magát, ahol az idegenből jött papok és a német lovagok nem találtak rá. Egy ragyogó téli reggel azonban felkerekedett „Isten kardjával”, hogy keletre menvén elbujdosson örökre az idegenek által megszállt nyugati gyepűről. Kalandoktól hemzsegő útja elején a nép által „Rianásnak” nevezett, a Balatont egész hosszában kettészelő jégrepedés mentette meg a vérdíjra éhes tihanyi zsoldosoktól, majd balatoni halászok, később alföldi pásztorok bújtatták őt és egy látó-asszony is gondjaiba vette. A Maros-mentén haladt még keletebre, végül „a székely hegyek szívében az öreg táltos egyszerre megérezte, hogy útjának végére ért, hazaérkezett”. A székely havasban eltöltött utolsó évei során rá kellett ébredjen, hogy a „székelyek olyan ügyesen beillesztették a maguk ősi hitét az új világba, hogy az öreg táltos észre sem vette, hogy keresztények között él”. Végül élete végén rábízta egy bölcs és bátor erdőlakóra a nála lévő „Isten kardját”. Azóta is generációról generációra őrzi valaki eme értékes ereklyét.
Az archaikus „pogány” hitvilág és a kereszténység együttélését és harcát dolgozza fel a 13. században játszódó Bálványosvár témája. Orbán Balázs Székelyföld leírása című örökzöld tájleíró, történelmi, régészeti, néprajzi témájú munkája ennek a műnek komoly forrását képezte. Jókai innen vette a két ősi család az Opourok és a Mikék konfliktusának történetét. Ez a két előkelő família halálos ellenségként viszonyul egymáshoz – az előbbiek az ősi, az utóbbiak az új, krisztusi hitet képviselve. Az ő háborúba torkolló konfliktusuk adja a regény cselekményének fő motívumát. Mindez az egzotikusan ábrázolt középkori Erdély vadregényes tájain, ahol a címadó Bálványos vára, az ősvadonként megjelenő Szent Anna-tó környéke, a száz hársfa képezte élő boltozattal borított székely tanácsdomb, vagy az elmésen megoldott A Fergettyűvár történelmi múltunk és egy afféle korai Gyűrűk Ura fantáziavilág határmzsgyéjére kalauzolja az olvasót. A letehetetlen könyv olvasása közben, A „nap” és a „kereszt” harca című fejezet igazi lovagkori, ostromtornyos várvívó jelenetét elképzelve szinte magam előtt láttam egy Mennyei Királysághoz hasonló filmszerű jelenetet, ahol a két ellenséges család seregének vezérei Mike Andorás és Opour Zsombor csapnak össze. Ahogy Jókai ezt a harcot leírja, azzal tulajdonképpen összegzi a történet központi mondanivalóját:

Bálványos vár romja. In: Vasárnapi Ujság, 10. évf., 26. sz. (1863. junius 28.), 228. – Elektronikus Periodika Adatbázis. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A pogány Opourok és keresztény Mikék a történet végén végül megbékélnek egymással, aminek legfőbb oka ugyanaz, mint a köztük lévő véres háborúskodás kirobbanásának – a szerelem. Vagyis a cselekmény központi szála Opour Szilamér és Mike Imola románca. Ez a leányrablással kezdődő házasságba torkolló románc egy olyan mélyen gyökerező szerelemből fakad, mely előtt végül kénytelen mindkét család meghajolni. A Mikékkel atyafiságba került Opourok végül szintén kereszténnyé lesznek, megtatva persze mindazt, amit Wass Albert utolsó táltosa látott köztük. Egyébként a székelyek archaikus elemekkel vegyített keresztény hitgyakorlatával a történetben szereplő, akkor még pogány hitű Szilamér is szimpatizál, legalább is egy darabig:

Jókai egzotikus tájábrázolásában a Bálványosvár című kisregényében megjelenik a „torjai Büdös” kénbarlang is. In: Orbán Balázs: Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból, Szekszárd, Babits, 2002. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Damokosok című kisregényének témaválasztásakor Jókai egy műveihez szívesen választott történelmi korszak, a három részre szakadt Magyarország időszakához nyúlt. Azon belüli is az Erdélyi Fejedelemség egy vészterhes korszakában játszódik műve cselekménye. Az események párhuzamosan zajlanak a Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz lengyel író, filmvásznon is megjelenő grandiózus történelmi regényével, a svédek ellen vívott északi háborút  (1655–1660) feldolgozó Özönvíz című könyvvel. X. Károly Gusztáv svéd király lengyel–svéd trónutódlásra hivatkozva megtámadta Lengyelországot. Azonban a harcok során a lengyelek erős ellenállást tanúsítottak és a svéd király szorult helyzetében az Erdélyi Fejedelemséghez fordult. Az apjánál jóval kisebb formátumú erdélyi fejedelem, II. Rákóczi György 1657-ben ennek következtében vonul Lengyelországba. Ahogy A magyar nemzet története című művében Jókai nem kis iróniával írja:

A Habsburg-udvar rosszallóan tekintett erre a hadjáratra, a „hűbérúr” török Porta pedig egyenesen megtiltotta. Emiatt a következmények messze drámaibbak lettek, mint egy vesztett külföldi háborúé. A jellemtelen és gyengekezű fejedelem minimális seregtesttel hazamenekült, miután a Dél-Lengyelországban rekedt és a Habsburg-erőkkel támogatott szepesi lengyelek és a szultán által küldött krími tatár hordáktól bekerített seregét Kemény Jánosra bízva gyáván otthagyva. A magára maradt sereget:

Tulajdonképpen ez az esemény szolgáltatja a regény cselekményének alapját. Egyes vélemények szerint Jókai a Magyar nemzet történetében már megírta A Damokosok kivonatát. Hiszen regényben szerepelnek ugyanazok az események, amelyek az Apró fejedelmek című fejezetben összefoglalt (a fejedelem bukott hadjárata és viselkedése; a szamosújvári diétán megjelenő asszonyok).

Székely hadnagy a 16. századból. In: B. Szabó János – Somogyi Győző: Az Erdélyi Fejedelemség hadserege, Budapest, Zrínyi, 1996. – Törzsgyűjtemény

A helyszín leírásánál itt is nagy hatással volt rá Orbán Balázs műve, és az ’50-es években tett erdélyi útja. A főhős (a valóságban egyébként fél évszázaddal korában élő) Damokos Tamás is az elhurcolt sereghez tartozik, ő a székely csapatok vezére. A Krímbe kerül egy tatár főember (Buzdurgán) rabszolgájaként. A cselekmény egyik szála ezért a távoli Krímben játszódik. Mielőtt rabláncra kerülne Damokos Tamás, az egyik agyafúrt, amolyan – itt már a szó pozitív értelmében vett – igazi székely-góbé észjárással megáldott hűséges hadnagyát, Czirjék Boldizsárt hazaküldi, hogy vigyen hírt a feleségének. Czirjék kalandos utakon – egy rettegett rablóvezértől és egy vérszomjas medvétől is menekülve – éppen az 1658-as Erdélyt dúló tatárjárásba csöppen. A valószínűsíthető módon az 1848–49-es szabadságharc ágyúöntő mesteréről, Gábor Áronról mintázott rafinált székely hadfi azonban helyt áll, szimbolizálva a szerző azon mondatát, hogy „a székely, akárhányszor agyonverik, mindig újra feltámad!” A tatárveszély kellős közepén megérkező műszaki zseni, Boldi bá’ nagyon elmés módon oldja meg a – hadra fogható férfiak távolléte miatt – csak asszonyok, öregek és gyerekek által lakott Mikóújvár védelmét. Van valami meghitt báj a szerzőre jellemző túláradó fantáziával dúsított fejezetben, melyben a fából, ha nem is vaskarikát, de ágyút készítő székelyek végül sikeresen elűzik Mikóújvár falai alól az odaözönlő tatár hordákat. A rafinált észjárású székelyek élni akarásának akár mintapéldája is lehetne ez a jelenet.

De a székelyek nagyon erős élni akarásuk érdekében nemcsak az agyafúrt észjárásukra támaszkodtak. Legalább is így tájékoztat minket Jókai (is). A katonáskodáshoz szokott góbék éppúgy megállták a helyüket, ha kardot –helyesebben szólva a magyar hadviseléshez jobban illő szablyát – kellett ragadniuk a maguk, vagy a rájuk bízottak, a haza védelme érdekében. A magyar hadviselés elengedhetetlenül szerves részét képezték történelmünkben a páros összecsapások, a bajviadalok. Nem véletlen, hogy a korszak hadászatának egyik emblematikus és alapműnek számító feldolgozása – Takáts Sándor tollából – éppen a Bajvívó magyarok címet kapta. A bajvívások, párbajok, ahogy akkor nevezték, a „tusák” a végvári katonák, huszárok, hajdúk hétköznapjaihoz szervesen hozzátartoztak. A mindennapos összecsapások, páros viadalok korszakában nem kerülte el ez – a valamirevaló magyar vitézek életébe szervesen beilleszkedő – próba a székely katonákat sem. Hiszen nagy szégyennek számított, ha valaki nem fogadta el a másik fél bajra hívását. Bizony az ellenfél számíthatott a levágott rókafarokból álló ajándékra, amely még a halálnál is nagyobb szégyent jelentett.
Főhősünknek, a Krími fogságból megcsonkítva és meggyötörten hazatérő Damokos Tamásnak nemcsak az Erdélybe zúduló tatár seregeket kell visszavernie, de az egyik csata során találkozik óriási termetű, kegyetlen rabtartójával is. Az íratlan szabályok párviadalra szólítják őt, melyet vonakodva bár, de elvállal. Jókai Mórral kapcsolatban több forrásban olvastam, hogy a vívás rendszeres részét képezte életének. Ezt a tényt több regénye vívójeleneteinek leírása alapján le sem tagadhatta volna. Így van ez A Damokosok záró jeleneténél is, ahol kíméletlen precízséggel írja le, hogy a vívás nem az a műfaj, ahol a harcérték kizárólag a nagy testi erőn múlna. Talán ez a jelenet nagyon jól szimbolizálja a „maroknyi székely” nép élni akarását és küzdelmét a szabadságért.

Így nézhetett ki az a Damokos Tamás, aki a valóságban fél évszázaddal korábban élt, mint Jókai regényében szerepel. A kép forrása: Hidán Csaba: A nagyságos fejedelem és a segesvári százok. Történelmi oktatófilm. Történelmi oktatófilm, 2022. november 28. – A Magyarságkutató Intézet honlapja 

Köszönjük Hidán Csaba Lászlónak és Somogyi Győzőnek a képek közlési engedélyét!

Felhasznált irodalom:

• Szabó János – Somogyi Győző: Az Erdélyi Fejedelemség hadserege, Budapest, Zrínyi, 1996.
• Demeter Lajos: Fadgyas Bálint honvéd főhadnagy az 1849 július 5-i eprestetői csatáról. In: 2006. A Csíki Székely Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum évkönyve. Fadgyas Bálint emlékirata: Határvidék 1762–1918. 2. rész
• Demeter Lajos (összeáll.): Ahogy a szemtanúk látták. Csata az Eperestetőn. In: Háromszék. Független napilap, 2009. március 14.
• Hamvai-Kovács Gábor: „A tatárra veled menjen / Tízezernyi lófő székely.” A székely szabadság napja. In: Az Országos Széchényi Könyvtár blogja, 2023. 03. 10.
• Jókai Mór: Bálványosvár, Budapest, Unikornis (Jókai Mór munkái, 2. kötet), 1992.
• Jókai Mór: A Damokosok, Budapest, Unikornis (Jókai Mór munkái, 14. kötet), 1992.
• Jókai Mór: Erdély aranykora, Budapest, Unikornis (Jókai Mór munkái), 1995.
• Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban, Budapest, Unikornis (Jókai Mór munkái), 1996. – Magyar Elektronikus Könyvtár
• Jókai Mór: Székely asszony. In: Uő: Forradalmi és csataképek, Budapest, Unikornis (Jókai Mór munkái, 36. kötet), 1994.
• Orbán Balázs: Székelyföld leírása. Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból, Szekszárd, Babits, 2002
• Wass Albert: Válogatott magyar mondák és népmesék, Pomáz, Kráter, 2002.

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

A skolasztikus teológia legjelentősebb művelője, századokon át világító lámpása, a katolikus egyház egyik legnagyobb szentje, Aquinói Tamás (Tommaso d’Aquino) 1224–1225 fordulóján született a szicíliai Roccasecca tartományban, Aquinói Landulf gróf harmadik fiaként. Tanulmányait igen korán, már ötévesen megkezdte a montecassinói bencés kolostorban. Tizennégy éves korában a nápolyi egyetem (studium generale) tanulója lett. Itt ismerkedett meg Arisztotelész, Averroes és Maimonidész filozófiájával abban a formában, előadásmódban, ahogy ezeket az auktorokat a középkori Európa egyetemein és főiskoláin tanították. Tizenkilenc évesen eldöntötte, hogy Szent Domonkos rendjéhez csatlakozik. Szülei egyházi pályára szánták ugyan, de nem örültek ennek az elhatározásnak. Ők a gazdag és tekintélyes montecassinói kolostor apátjának képzelték el a fiút, nem egy kolduló szerzetesrend tagjaként. Hogy édesanyja, Teodóra grófnő közbelépését megelőzzék, a novícius Tamást szerzetesi elöljárói előbb Rómába, aztán Párizsba akarták küldeni. Ám az édesanya utasítására bátyja, Raynaldus és Petrus de Vinea császári tanácsos Róma és Bologna közt elfogták Tamást és visszavitték a szülőkhöz, Monte San Giovanni Campano várába. Nem jelentett akadályt az sem, hogy a rendi generális, Johannes Teutonicus (Johannes von Wildeshausen) is együtt utazott Tamással. Itt és a roccaseccai családi várkastélyban közel két évig tartották fogva. Látva, hogy nem tudják eltéríteni őt szándékától, még azzal is megpróbálkoztak, hogy egy prostituáltat hívjanak hozzá, aki megejtse őt. Tamás ekkor szent elragadtatásba esett, és két angyal jelent meg előtte, akik a fölséges Isten parancsára erényövvel övezték fel őt, amely Isten gondviselése folytán egész életében nem került veszélybe. Ezt az övet napjainkban a Torino melletti Chieri nevű városban őrzik.

Aquinói Szent Tamás: A teológia foglalata. Második rész 1. Ford. Tudós-Takács János, Budapest, Gede Testvérek, 2006. A borítón Sandro Botticelli olajfestménye – Törzsgyűjtemény 

Tanulmányai a párizsi egyetemen. Scriptum super Libros Sententiarum

1245-ben érkezett meg Párizsba, a katolikus Európa akkori szellemi fővárosába, ahol Nagy Szent Albert (Albertus Magnus) tanítványa és titkára lett. 1248-ban a rend Albertust Kölnbe küldte tanítani, ahová a tudós polihisztor Tamást is magával vitte. 1248. augusztus 15-én minden bizonnyal mindketten jelen voltak a kölni dóm alapkőletételénél. Pappá is valószínűleg itt szentelték Tamást. Itt kezdett el tanítani, mint asszisztens. 1252-ben mestere ajánlásával visszatért Párizsba, hogy befejezze tanulmányait és tanári pályára lépjen. Itt már oktatóként Petrus Lombardus Liber Sententiarum című művéhez írt kommentárokat. Ebben a művében (Scriptum super Libros Sententiarum) a teológia diszciplínáját oly módon rendszerezi, amely jellemző egész további munkásságára. A középpontban a teremtő és gondviselő Isten áll. Minden teremtmény belőle, mint első okból származik, illetve minden teremtmény felé tart, mint végső céljához. (Én vagyok az α és ω, a’ kezdet ’s a’ vég, úgy-mond az Úr Isten, a’ ki vagyon, és a’ ki vala, és a’ ki el-jövendő, a’ mindenható. – Ego sum α et ω, principium et finis, dicit Dominus Deus: qui est, et qui erat, et qui venturus est, omnipotens. Apoc. 1. v. 8.) Tamás e rendszerező elv kifejtése során azt tanítja, hogy a teremtett világban mindenütt jelenlévő oksági elv első okát az Istenben, a Szentháromságban öröktől fogva létező származásokban és küldésekben kell keresnünk. A Szentháromságban öröktől fogva született Ige kapcsolatban áll a teremtett világban működő isteni hatóokság tevékenységével: az Ige az, aki mindenben teljesítvén Atyja akaratát, véghezviszi a teremtés művét. Az isteni kegyelem pedig, amely lehetővé teszi a teremtmények eljutását Istenhez, mint végső céljukhoz, formai oksági kapcsolatban áll a Szentlélek küldésével és lehelésével. Így tehát azt mondhatjuk, hogy Tamás teológiájának középpontjában nem a megtestesült Ige áll, hanem a teljes Szentháromság. Ez a szembenállás a korábbi középkori katolikus teológiai rendszerekkel természetesen csak látszólagos, hiszen ezt feloldja a szentháromsági személyek lényegi egysége (unitas essentiae – ld. S. Thomae Aquinatis Quaestiones quodlibetales, Quodlibet VI. sive Quodlibet de Natali, Quaestio 1, Articulus unicus, initio). E körülbelül ötezer oldalas mű szerzői kézirata is ránk maradt, áthúzásokkal és javításokkal együtt. Segítségével bepillantást nyerhetünk Tamás tudományos műhelymunkájába is. Ugyanebben az időben írta máig népszerű, magyar fordításban is megjelent, A létezőről és a lényegről (De ente et essentia) című művét is.

Magiszteri székfoglalója. Egyetemi disputációk

Tamás valamikor 1256. március 3. és június 17. között tartotta meg a párizsi egyetemen székfoglaló beszédét, amely a magiszterré (mai szóhasználat szerint professzorrá) avatást jelentette számára. Ez egy kétnapos disputáció (tudományos vita) volt, melyen a magiszterjelöltnek meg kellett védenie téziseit. Ez egy hosszú tanulási és pedagógiai gyakorlati folyamat betetőzését jelentette, amelyhez Tamás, rendkívüli tehetségének és az Isten ügye iránti feltétlen elkötelezettségének köszönhetően korkedvezményt kapott. 31 éves volt, a fokozatszerzéshez előírt 35 év helyett. Ez év szeptemberében lépett magiszteri hivatalába. Egy átlagos tanítási nap reggelén megtartotta előadását, melyet egy baccalaureus diák előadása követett. Délután ketten egy disputációt kezdtek el. A disputáció témájának kifejtése akár több délutánt is igénybe vehetett. A disputációkat végül szerkesztve és még jobban kibővítve könyv, füzet alakjában is terjesztették. A disputáció az európai egyetemeken és főiskolákon ebben az időben literátori műfaj is volt, azaz kizárólag írásban közzétett, a disputáció szabályai szerint felépülő teológiai szakirodalmi művet is jelentett.

Divi Thomae Aqvinatis Doctoris Angelici Svmmae Theologicae Pars Tertia. Augustae Taurinorum, 1582. Jelzet: Ant. 251 – Régi Nyomtatványok Tára

Summa Theologiae

E műfaj napjainkig legismertebb, legjelesebb példája Szent Tamás Summa Theologiae című háromrészes összefoglaló műve, amelyet a római Santa Sabrina konvent tartományi stúdiumában kezdett el írni, 1265 után. Fontos itt megemlítenünk, hogy Tamás elmélyült imaélete és elmélkedései során számos alkalommal esett elragadtatásba.  Gyakran imádkozott a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, és az ő közbenjárására Isten irgalmából megszabadult, üdvözült lelkekkel elragadtatott állapotban beszélgetett. Kérdezgette őket az isteni dolgokról, szabadon vitatható teológiai kérdésekről. Szintén elragadtatott állapotban többször beszélgetett szent angyalokkal is. Innen kapta a „doctor angelicus” nevet. Így nem csupán az elődök, a régi szentek és bölcsek tanításait összegezte a Summában, hanem számos kérdést bővebben és világosabban tudott megtárgyalni a természetfölötti segítségnek köszönhetően.
A hagyományokhoz képest bővebb, világosabb kifejtést tartalmaz például a Summa első részének tizedik kérdése, amely a keresztény örökkévalóság, aevum és idő fogalomrendszerét tárgyalja. Ennek első cikkelyében (Articulus 1) Tamás nem elégszik meg az örökkévalóság (aeternitas) negatív definíciójával, amellyel napjainkban is a legtöbbször találkozunk (nincs kezdete, nincs vége), hanem az isteni természet lényegi egyszerűsége felől közelítve meg az örökkévalóság fogalmát, egyfajta pozitív definícióig is eljut. Az egyszerűséget leginkább negáció útján szoktuk definiálni, mint például a geometriában: az a pont, ami tovább már nem osztható. Azért járunk el így, mert az értelmünk elsődlegesen az összetett létezőket, a látható világ elemeit képes felfogni: az egyszerűséghez az összetettség tagadásán keresztül tudunk eljutni. Az örökkévalóság teljességet jelent, nem olyan értelemben, hogy részekből áll, minden részt magában foglal, hanem olyan értelemben, hogy nem hiányzik belőle semmi (nihil ei deest). A hatodik cikkelyben felteszi a kérdést, hogy az angyalok világában vajon csak egy aevum van-e. (Aevum: az angyalokra jellemző, idővel kapcsolatos fogalom. Hosszú periódust jelent, amelynek van kezdete, de nincs vége.) Az angyalok egymástól függetlenül létező teremtmények, vagyis nincsenek köztük oksági, leszármazási viszonyok, mint az emberek között. Ez pedig azt jelenti, hogy sok aevum létezik, mint ahogy sok idő is létezik. (et sic dicuntur multa aeva, sicut multa saecula – Summa Theologiae I. q. 10. art. 6.) Az örökkévalóság egyedül Istenre jellemző. Isten idő fölötti, időn kívüli, és a gondviselés rendjében, a világ kormányzása során „belealázta magát a történelembe”, amikor az örök Ige testté lett, és köztünk lakott harminchárom évig. Ám ettől eltekintve, a világ kormányzása során az időtlen módon létező Isten nem tesz úgy, mintha velünk együtt ő is be lenne zárva az időbe. Nem választott ki egy kitüntetett időpontot, hogy csak annak az előrehaladása mentén avatkozzék be a történelembe. Él ezzel az adottságával, hogy ő fölötte áll az időnek, és a kormányzás (gubernatio) során beavatkozik nemcsak a jelenbe, hanem a múltba és a jövőbe is. Az oksági viszonyok az időben így bonyolultabbak, mint gondoljuk a hétköznapokban. Az ilyen különleges isteni beavatkozások miatt egymáshoz képest alternatív idők vannak a történelemben. Ezek az idővonalak összefüggnek egymással: a sok idő egyetlen történelmet alkot, az idő szerkezete pedig elágazó, hatalmas fához hasonlítható.

Nápoly, Orvieto. Contra errores Graecorum

Tamás 1259-ben Nápolyba ment. Itt folytatta Párizsban megkezdett Summa contra Gentiles című művét, amelynek mintegy egyharmada kéziratban is ránk maradt. 1261. szeptember 14-én az orvietói rendház lectorává nevezték ki. Orvietói éveiben írta IV. Orbán pápa személyes kérésére Contra errores Graecorum című könyvét. Ennek címe (A görögök tévedései ellen) kissé megtévesztő lehet egy tapasztalatlan mai olvasó számára, hiszen a keleti ortodoxokat természetesen nem eretnekekként kezeli, hanem testvérekként, és az egész könyv békítő szándékkal íródott. Szintén ezekben az években, IV. Orbán megbízásából írta meg az Úrnapja ünnepéhez tartozó liturgikus szövegeket és a Lauda Sion Salvatorem kezdetű himnuszt, az ünnepi mise szekvenciáját.

Secreta Alchimiae magnalia

Szent Tamás legfőbb tanítómestere, Nagy Szent Albert irányítása alatt a teológia és peripatetikus filozófia, illetve a széptudományok (artes liberales) mellett alkímiával is foglalkozott, nem csupán elméletben, hanem gyakorlatban is. Secreta Alchimiae magnalia című művében több helyen említést is tesz erről. Arisztotelész, Avicenna és Roger Bacon alkímiai tárgyú írásaira hivatkozik a legtöbbször. Az ebben a korban az alkímiai traktátusokban jelen lévő figuratív, képes beszédmód jellegzetes szimbólumait, alakzatait is elsősorban tőlük vette át. A bölcsek kövét spirituális gyógyszerként jellemzi, annak földből és Szent Lélekből való eredetét tanítja. (Secreta Alchimiae magnalia D[ivi] Thomae Aquinatis... Opera Danielis Brouchuisii, artium et Medicinae Doctoris. Editio tertia. Lugduni Batavorum, Ex Officina Thomae Basson, 1602, 33–35.)

Pápai teológus, a nápolyi studium alapítója

1265 februárjában IV. Kelemen pápa Rómába hívta Szent Tamást, és pápai teológussá nevezte ki. Ugyanebben az évben az Agnani domonkos káptalan a római Santa Sabrina konvent tartományi stúdiumához hívta őt tanítani. 1268-ban ismét visszarendelték a párizsi egyetemre. Itt tanított 1272 tavaszáig, amikor elöljárói kérésére Nápolyban kezdett oktatni, egy új egyetem (studium generale) alapításával bízták meg. 1273-ban itt, a nápolyi konvent Szent Miklós-kápolnájában a keresztre feszített Krisztust ábrázoló festmény előtt imádkozva elragadtatásba és levitációba esett. Krisztus ekkor így szólította meg őt: „Már eleget írtál rólam, Tamás. Minő jutalmat szeretnél a munkádért?” Tamás így felelt: „Semmi mást, csak Téged, Uram. (Non nisi Te, Domine)” 1273 decemberében, mikor szentmisét celebrált, szintén elragadtatásba esett, hosszú ideig. Mikor ebből magához tért, tanítványa, Pipernói Reginald hiába kérte tőle, hogy folytassa tovább a Summa Theologiae diktálását. Tamás azt felelte neki, hogy mindaz, amit eddig írt, csak üres polyvának tűnik neki ahhoz képest, amit most látott. Így tehát a Summa Theologiae befejezetlen maradt.
XIII. Leó pápa 1879-ben kiadott, Aeterni Patris kezdetű enciklikájában, amely a keresztény filozófia helyreállításáról, megerősítéséről szól, elrendelte, hogy a katolikus teológia még szabadon vitatható kérdéseiben mindenkor a skolasztikus teológia módszertana és Aquinói Szent Tamás „arany teológiája” legyen a mérvadó. (Aeterni Patris, 24.)

Csobán Endre Attila (Régi Nyomtatványok Tára)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat száztizedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Király Zoltánt és gyűjteményét mutatja be.

Király Zoltán (1933–2011) író, költő, műfordító hétgyermekes református családból származott. A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának elvégzése után Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet magyar–orosz szakon, majd népművelő lett. Írással is foglalkozott.

Király Zoltán portréfotója, készítette: Várkonyi Zsolt (2009). A kép forrása: Kisgrafika, 2009/2. sz., 2. – Törzsgyűjtemény

Már egyetemistaként jelentek meg költeményei, elsőként az Alföldben. Részt vett az 1956-os forradalomban, ezért elítélték, állásából elbocsátották. 1958-tól Budapesten élt. Ez évben született az Üzenet a határon túlra című verse:

Dolgozott segédmunkásként, majd egy ideig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa, később egy kis műszaki könyvtár igazgatója lett.

Moskál Tibor fametszete (1997). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Baráti kapcsolatot ápolt Nagy László költővel, segítségével az amnesztia után több költeménye is megjelent az Új Írásban. Ő indította el a bolgár műfordítói pályán is, e téren ösztöndíjakhoz juttatta. Kapcsolatuknak állít emléket a következő ex libris Király Zoltán nevére, mely egy Nagy Lászlót idéző emlékgrafika, Bagarus Zoltán alkotása.

Bagarus Zoltán rézkarca (1994). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Hozzávetőleg húsz gyűjteményes vagy önálló kötetben jelentek meg műfordításai. Mint ismert bulgarológust meghívták a budapesti Bolgár Kulturális Intézet tudományos munkatársának. Később a Mai Bulgária olvasószerkesztője, újságíró lett. E lapban jelentek meg első képzőművészeti vonatkozású írásai.
1974-ben kötött házasságot Király Ágnessel. König Róbert grafikusművésznek a budapesti bolgár kulturális központban rendezett 1979. évi kiállítása után került látókörébe a kisgrafika, feleségével tagjai lettek a Kisgrafika Barátok Körének. Király Zoltán fokozatosan bekapcsolódott a kör folyóirata, a Kisgrafika szerkesztésébe, számos saját cikkel járulva hozzá a lap működéséhez. 1995-től dr. Arató Antal, Király Zoltán és dr. Soós Imre részvételével szerkesztőbizottság alakult; 2001–2003 közt Király Zoltán főszerkesztőként jegyezte a lapot.

Kisgrafika folyóirat, 2001/1. sz. Címlap – Törzsgyűjtemény

Pencso Kulekov (1924–2017), a bolgár festészet és grafika egyik nagy mestere művészeti szerkesztője volt a Mai Bulgária című, sok nyelven megjelent képes folyóiratnak, Király Zoltánnal e révén is szorosabb ismeretségbe került. A Kisgrafika Barátok Köre és a budapesti Bolgár Kulturális Intézet együttműködése eredményeként 1988-ban a szláv írásbeliség és a bolgár kultúra napja alkalmából Kulekov ex libriseiből kiállítás nyílt az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol közel kétszáz alkotását láthatta a magyar közönség. Az ex libris műfajában nemzetközi sikereket elérő művész így nyilatkozott ez irányú munkásságáról Ex libriseim című visszaemlékező kötetében, melyet Király Zoltán fordításában olvashatunk a Kisgrafika 2004/2. számában:

A bolgár grafikus Király Zoltán nevére metszett következő ex librise az észak-bulgáriai Veliko Tarnovo város egy utcáját mutatja be. A történelmi jelentőségű település két ízben töltötte be az ország fővárosának a szerepét.

Pencso Kulekov grafikája. Jelzet: Exl.K/1061 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Király Zoltánt 1989-ben nevezték ki a Szófiai Magyar Intézet igazgatójának, hat éven át irányította az intézményt. Rendezvények, kiállítások sokaságát szervezte, a kisgrafika számos hazai alkotóját – köztük Vén Zoltánt, Moskál Tibort – bemutatva. Kiemelkedő műfordítói tevékenységéért, a bolgár kultúra hazai népszerűsítéséért megkapta a Cirill és Metód (1976), valamint „Az 1300 éves Bulgáriáért” érdemrendet (1981) és a Madarai Lovas Érdemrend II. fokozatát (1994), a külföldieknek adható legmagasabb bolgár kitüntetést.
1995-ben hazajött Magyarországra, nyugdíjasként visszatért a költészethez, anélkül, hogy a fordítástól akár egy kicsit is eltávolodott volna. 1998-ban megjelent verseskötete az Angyal kürtje (Válogatott versek négy évtized terméséből) címet viseli. Aktívan részt vállalt a Magyar Írószövetség műfordítói szakosztályának munkájában, különféle könyvbemutatókon vett részt, például 2000-ben Békéscsabán a Csabai Életfa Nyugdíjasházban a jelenkori magyar költészetről tartott előadást, felolvasva saját verseiből is. 
Ex libris gyűjtőként is aktív volt, kb. tízezres magángyűjteményt hozott létre. Kollekcióját a saját és családja tagjai nevére készíttetett ex librisek révén is gyarapította, ezek grafikusai közt szerepel Moskál Tibor, Fery Antal, Kőhegyi Gyula, König Róbert, Nagy László Lázár és Várkonyi Károly.
A budafoki születésű Moskál Tibor művésszel különösen mély baráti viszonyt ápolt, e kapcsolat révén 2009-ben – a grafikussal együttműködve – összeállította kisgrafikai alkotásjegyzékét.

Moskál Tibor grafikai alkotásjegyzéke, ex librisek és alkalmi grafikák, összeáll.: Király Zoltán és Moskál Tibor, Budapest, 2009. Címlap – Törzsgyűjtemény

Moskál élete utolsó éveiben Parádsasvárra helyezte műhelyét, ahol Király Zoltán is sokat alkotott. A grafikussal többféle témában készíttetett ex librist, például Csaroda, Sárospatak, angyal, a Szűzanya képével, az írásra utalóan lúdtollal. Több grafikán bolgár nevezetességek, épületek ábrája szerepel. Veliko Tarnovó-i városrészlet látható az alábbi Moskál-grafikán.

Moskál Tibor fametszete (1992). Jelzet: Exl.K/1010 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A szófiai aranyozott hagymakupolájú ortodox Csodatévő Szent Miklós-templom 1907 és 1914 között épült a 17. századi moszkvai templomok stílusában, amint azt a következő ex libris is bemutatja.

Moskál Tibor fametszete (1992). Jelzet: Exl.K/1011 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Király Zoltán személyes könyvjegyein gyakoriak az irodalmi és történelmi, vallási vonatkozások, a sárospataki, illetve a debreceni utalások. Kárpátalja nevezetes történelmi műemlékét, Munkács várát ábrázolja Fery Antal alábbi fametszete.

Fery Antal fametszete (1990). Jelzet: Exl.K/1012 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Király Zoltán kedvelt irodalmi és történelmi alakjai is szerepelnek a nevére szóló lapokon, köztük Csokonai Vitéz Mihály és Nagy László költők, a magyar történelemből pedig Mátyás király. A Csokonai-emléklapon – Várkonyi Károly alkotásán – a koszorús költő arcképe látható lúdtollal és csikóbőrös kulaccsal. Nagy László emlékére a bulgáriai Szmoljan városában megnyílt emlékházat ábrázolja Pencso Kulekov grafikája. Bibliai témát idéz Babits Mihály Jónás könyve nyomán Nagy László Lázár több ex librise. A Ninive városánál sugárzó napsütésben imádkozó Jónás próféta alakja látható a következő grafikán.

Nagy László Lázár rézkarca (2008). Jelzet: Exl.K/992 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Király Zoltán 2011-ben bekövetkezett halálára egykori iskolája, a Sárospataki Református Kollégium épületével és az Angyal kürtje című verseskötet borítóján is szereplő angyallal emlékezik Vén Zoltán 2012-es alkotása.

Vén Zoltán grafikája. A kép forrása: magángyűjtemény

A neves gyűjtő, költő-műfordító bemutatását az Isten botja (1959) című versének megható soraival zárom.

Irodalom: 

• Arató Antal: In memoriam Király Zoltán, Kisgrafika, 2011/4. sz. 2–3.
• Arató Antal: Király Zoltán, Kisgrafika, 2011/2. sz., 3.
• Hírek, Kisgrafika 1998/3. sz., 11.
• Hírek, Kisgrafika, 2000/2. sz., 14.
• Király Zoltán: Pencso Kulekov exlibris-kiállítása, Kisgrafika, 1988/2. sz., 19.
• Király Zoltán: Pencso Kulekov 80 éves, Kisgrafika, 2004/2. sz., 2.
• Kulekov, Pencso: Ex libriseim, Kisgrafika, 2004/2. sz., 3–4. (fordította: Király Zoltán)
• Lenkey István: KBK Értesítő – Kisgrafika Értesítő – Kisgrafika, Ötven év a számok tükrében, Kisgrafika, 2012/1. sz., 7–9.
• Moskál Tibor grafikai alkotásjegyzéke, ex librisek és alkalmi grafikák, összeáll.: Király Zoltán és Moskál Tibor, Budapest, 2009.
• Szakolczay Lajos: Az élő mosoly. Király Zoltán halálára, Kisgrafika, 2011/2. sz., 3.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Király Zoltán (1933–2011), In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 93–94.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész

A nemrégiben megjelent, 750 oldalas Pálos olvasókönyv mindenkinek szól, akit érdekel a magyar múlt, az ország története, művelődéstörténete. Az egyetlen magyar alapítású és máig létező férfiszerzetesrendhez kapcsolódó antológia pálos szerzők műveiből és pálosokról szóló alkotásokból válogat. A nyelvemlékrészletek és a rendi krónika, a nagy pálos szónokok prédikációrészletei, valamint Virág Benedek, Ányos Pál és Verseghy Ferenc művei és a hozzájuk kapcsolódó szövegek mellett Martinuzzi Fráter György robusztus alakja is feltűnik a kötetben. A küzdelmes 20. századot mutatják be a pálos atyák emlékirataiból válogatott szemelvények. A pálosokról számos szerző beszél Bessenyei Györgytől Tandori Dezsőig, Arany Jánostól Weöres Sándorig. Igazi magyar szépirodalom a kiadvány!

A kötetet március 6-án 15 órakor mutatjuk be a nemzeti könyvtárban.

Az OSZK 18. csevejében Sudár Annamáriával, a Pálos olvasókönyv szerzőjével, szerkesztőjével, a Főigazgatói Kabinet kulturális csoportja tagjával beszélgetett Tóth Péter, a nemzeti könyvtár webes tartalompakolója. Solymosi Ákos hangmérnök segítette a csevej elkészítését.

A Magyar Pálos Rend és az OSZK évtizedes együttműködésének újabb eredményeként megjelent a Pálos olvasókönyv. A több mint 750 oldalas irodalmi antológia az egyetlen magyar alapítású és ma is létező férfiszerzetesrend történetét, kiemelkedő alakjait mutatja be irodalmi szemelvények és teljes művek segítségével.

Tartalom:

01:32 Egy pódiumműsorral kezdődött minden
03:47 Kis magyar pálos rendtörténet
06:11 A kihullott pálos emlékezet
07:44 Miért olvassunk olvasókönyvet?
09:50 Jelentős pálos szerzők
12:53 Visszatekintve egyértelmű a könyv szerkezete
15:52 Magyarul és latinul is írtak a pálosok, Lackfi János a könyv számára fordított egy szöveget
17:05 Verseghy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály és József Attila – egy verssor kapcsán
22:37 Weöres Sándor és néhány pálos szövegrészlet
25:00 Fráter György-fejezet
29:04 Az egyes fejezetek nehézségeiről
30:47 A szónoklatok kapcsán, az élőszót hozzá kell képzelni a szöveghez
36:56 Kortárs szerzőkből
39:26 Könyvbemutatós kulisszatitkok
42:30 Szabó József (1960–2024) 

A pécsi kiállítás honlapja: https://paloskiallitas.oszk.hu/
A kötet megrendelhető: https://oszk.hu/kiadvany/palos-olvasokonyv
Hír a kötet megjelenéséről: https://oszk.hu/hirek/megjelent-palos-olvasokonyv

Hallgassa a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

SPOTIFY: https://spoti.fi/3VZCaEs
APPLE: https://apple.co/3W0iS23
GOOGLE: https://bit.ly/OSZKGOOGLEPC
PODCAST.HU: https://podcast.hu/podcast/orszagos-szechenyi-konyvtar
DEEZER: https://www.deezer.com/en/show/6149605
RADIOPUBLIC: https://bit.ly/RPOSZK
CASTBOX: https://bit.ly/CASTBPC
LISTEN NOTES: https://bit.ly/LNPODCAST
RSS: https://bit.ly/OSZKRSS

Tavasszal, a természet megújulásával, újjászületésével egy időben napjainkban sokan tartanak tisztító-, méregtelenítő- és fogyókúrát, illetve elvégzik a tavaszi nagytakarítást a lakásban, a kertben és a ház körül is.

Tavaszra gondolva. Fotó: „Terézia” – Digitális Képarchívum

A katolikusok közül sokan – noha az egyház böjti fegyelme ezt a szigorúságot ma már nem is írja elő – nagyböjt heteiben végig böjtölnek, azaz a tápálék megszorítását a lelki, szellemi megújulással, Jézus szenvedéstörténetére való emlékezéssel és a feltámadás ünnepére, a legnagyobb keresztény ünnepre való személyes várakozással kapcsolják össze. (Napjainkban a katolikus egyház csak a nagyböjti péntekeken írja elő a hústilalmat 14 éves kortól, illetve hamvazószerdán és nagypénteken kell ún. szigorú böjtöt tartani, ami háromszori étkezést enged meg azzal a megkötéssel, hogy ebből csak az egyik lehet bőséges.)
A régi idők böjti fegyelme napjaink egyházi előírásaihoz képest drákói volt, különösen a paraszti társadalomban.

A protestáns felekezetekben elsősorban lelki böjtről beszélnek, amelynek nincsenek konkrét szabályai, s így személyes döntés, hogy a böjtöt a hívő hogyan éli meg. A személyes útnak egyfelől része lehet, ugyanúgy, mint a katolikusoknál, bizonyos táplálékok (hús, édesség, alkohol) megvonása is, de például a kevesebb internethasználat vagy kevesebb sorozatnézés is stb., másfelől pedig több imádság és több Istenre figyelő csendesség. Tőkés István református lelkész, egyházi író így fogalmazza meg a személyes böjt és Jézus böjtölésének kapcsolatát:

Böjtmás, azaz március havának oldala egy 1583-as kalendáriumban – Kalendarivm es ez ielen valo… Bécs, 1583. RMNy503 – Digitális Könyvtár

A különbség óriási tehát a különböző tisztítókúrák és a keresztény ember böjtje között. Utóbbi nem saját magára (szépségére, egészségére), hanem Istennel való kapcsolatára irányul.

Bűnbánat. Szobor a Kerepesi temetőben. Fotó: Varga József – Digitális Képarchívum

A nagyböjt – a hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő hathetes időszak – a húsvéti előkészület ideje az egyházi évben. Negyvennapos böjtnek is emlegetik, mivel a vasárnap, Jézus feltámadásának napja, ünnepnap lévén, a régebbi korokban sem számított soha böjtös napnak. (A protestáns felekezetek az első böjti vasárnappal kezdik a böjti időszakot, ami húsvétvasárnap ér véget.)

Az ókeresztény századokban kétnapos böjtöt tartottak húsvét előtt, ez bővült később egyhetesre, míg végül a XI. századtól vált általános előírássá a nyugati rítusú kereszténységben, hogy az ún. böjttiltó vasárnapokon kívül hamvazószerdától a feltámadásig hétköznap 40 napon át böjtöt tartottak. A negyvenes szám az ószövetségi könyvekben is sokszor előfordul: Mózes negyvennapos böjtje a törvény kihirdetése előtt, a választott nép negyven évig tartó pusztai vándorlása, Illés próféta negyvennapos útja a Hóreb hegyére és Jónás negyvennapos bűnbánati felhívása Ninive lakói számára. De a kereszténység számára a legfontosabb szentírási forrás Jézus negyvennapos böjtje.

Jézust megkísérti a sátán. Ary Scheffer festménye. In. Vasárnapi Ujság, 42. évf., 15. sz., 1895. április 14. – Digitális Képarchívum

A megkísértés története reális valóságként tűnik fel. A kísértő meghasonlásra akarja csábítani Jézust a kérdéseivel: Ha Isten Fia vagy… – mondja többször. De Jézus, noha utóbb ezreket táplál a csodás kenyérszaporítás története szerint, önmagáért nem tesz csodát, hiszen küldetése nem öncélú. Jézus ellentmond a világi hatalom kísértésének és a világi dicsőségnek is. Ha látványosan (ahogy a kortársak várták a Messiás érkezését) jelenne meg a társadalomban, akkor elkerülhetné a vesződést az írástudókkal és a tanítványokkal, és elkerülhetné a szenvedést is, s nem Isten akaratát, sokkal inkább az emberek vágyait teljesítené be.
Jézus megkísértésnek története a keresztény emberek számára példa volt évszázadokon át, és sokak számára napjainkban is az. Nemcsak a húsvét előtti böjt kapcsán, hanem az élet, a hivatás és a hétköznapok küzdelmei kapcsán is, mert kifejezi, hogy az ember élete is fölötte áll a gazdasági, fizikai létezésnek. A történet zárlata, mely szerint a sátán egy időre elhagyta Jézust, egyszersmind azt is jelzi, hogy, ahogyan az ő életébe visszatért a kísértő (a kísértés), úgy az minden ember életében is újra és újra megjelenik.

Tavaszi falukép. Fotó: „HuntHerr” – Digitális Képarchívum 

A böjt valójában annak eszköze, hogy az ember ne csak a világ színes és hangos hívásaiban éljen, hanem – korlátozva érzékeit – befelé figyeljen, elcsendesedjék, s ebben a csendben meghallja a saját lelkében elnyomott hangokat. A keresztény ember számára a böjt mindezek mellett segítség, hogy a talán elkényelmesedett, netán vasárnapi/kulturális keresztény vagy éppen sérült, elsatnyult istenkapcsolatát is megújítsa. Ebben az értelemben kapcsolódik a böjthöz a bűnbánat fogalma is, amelynek célja túlmutat az erkölcsi vétségek tudatosításán és megvallásán, lényegi, egzisztenciális célja Isten és az ember harmonikus viszonyának helyreállítása.
„A modern világ többek közt két rendkívül fontos dolog jelentését mosta el bennünk. Az egyik a bűné, a másik a vezeklésé.” – írja Pilinszky János A nagyböjt című esszéjében. 

–s–

Komolyan játsszuk le! Az ívekkel határolt csempéktől az interaktív művészeten át a fogyasztói társadalom kritikájáig.

Az OSZK 17. csevejében Gondos Gáborral, a Digitális Megőrzési Osztály munkatársával beszélgetett Tóth Péter, a nemzeti könyvtár webestartalom-pakolója. A felvétel elkészítését Solymosi Ákos hangmérnök segítette.

Tartalom:

00:46 A sors sodort a nemzeti könyvtárba, az olvasószolgálatra
03:30 Hatalmas fadarabokból szép minták, ilyen is lehet egy hobbi
04:36 Addig érdekel egy kirakóminta, amíg megtervezem
06:46 A geometria törvényszerűségei
07:50 A végeredmény nemcsak egy játék, hanem interaktív művészet
09:20 Mátyás kódexminiatúráiból is lehet kirakót készíteni
11:24 A tervezési vagy előállítási hiba is a játék része
14:26 A kirakózás a matematika oktatását is segítheti
16:30 A zöldkönyvtár a fenntartható könyvtár
19:50 Ára van a pusztító ipari fejlődésnek, fejlesztésnek
21:15 A divat irányítja a normákat, vegyél, fizess, fogyassz
22:40 Az emberi boldogság nem egyenlő a fogyasztással
24:10 A zöldgondolat változásainak bemutatása a könyvtár kiemelt szerepe
28:10 Öko már itt minden, ökopszichológia, ökoszociológia, ökokönyvtár
31:40 Boldogság-közgazdaságtan és a fenntarthatatlan hedonizmus

Gondosdesign: http://www.gondosdesign.hu/
Fb: https://www.facebook.com/gondosdesign
Instagram: https://www.instagram.com/gondos.puzzle/
https://experienceworkshop.org/hu/

Tim Kasser videója: https://youtu.be/T8pyL6X7Z6w?si=rLDquN2YWVhQMUui
Tim Kasser könyve: https://moly.hu/konyvek/tim-kasser-az-anyagiassag-sulyos-ara
https://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2613801
Lelkes Orsolya könyvének FB-oldala: https://www.facebook.com/Fenntarthato.hedonizmus
Az Ökopszichológiai Intézet szakmai anyagai, köztük Molnos Zselyke hosszabb-rövidebb írásaival: https://ecopsychology.hu/pszichologusoknak/#szakmai
Ökoolvasókör a Facebookon: https://www.facebook.com/groups/1054964452364911
Ökoidézetek blog a Tumblren: https://www.tumblr.com/blog/okologiaigondololatok

Hallgassa a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

SPOTIFY: https://spoti.fi/3VZCaEs
APPLE: https://apple.co/3W0iS23
GOOGLE: https://bit.ly/OSZKGOOGLEPC
PODCAST.HU: https://podcast.hu/podcast/orszagos-szechenyi-konyvtar
DEEZER: https://www.deezer.com/en/show/6149605
CASTBOX: https://bit.ly/CASTBPC
LISTEN NOTES: https://bit.ly/LNPODCAST
RSS: https://bit.ly/OSZKRSS

Quittner Zsigmond építész, a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme, a Gresham-palota tervezője 1859. február 13-án Pesten született és 1918. október 25-én Bécsben hunyt el. Posztókereskedő édesapja a 19. század közepén költözött Pestre, ahol sikeres vállalkozó lett. Hat fia közül a két legkisebb szerzett nevet magának – Zsigmond építészként, Vilmos mérnökként lett a Magyar Mérnök és Építész Egylet tagja. Quittner Zsigmond a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöki tisztét is betöltötte.

Quittner Zsigmond arcképe. In: Ország-Világ, 25. évf. 48. sz. (1904. november 27.), 953. – Törzsgyűjtemény

Quittner Zsigmond szülővárosában kezdte el tanulmányait, majd Münchenben folytatta, ahol már fölfigyeltek tehetségére és két alkalommal is építészeti díjjal jutalmazták. Nyugat- és dél-európai tanulmányútjait követően hazatérve a Deák-mauzóleum építési vezetőjeként kezdett dolgozni, majd megbízást kapott a Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület székházának megépítésére.

Az Önkéntes Mentő-Egyesület székháza Budapesten (Markó utca 22.). In: Vasárnapi Ujság, 38. évf. 14. sz. (1891. április 5.), 221. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Fontosabb épületei közé soroljuk az 1884-ben az Andrássy út és a Dobó utca sarkán (Andrássy út 12.) épült volt Megyeri-, később Krausz-palotát.

Megyeri-palota. Andrássy út (Népköztársaság útja) 12. 1958. A kép forrása: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei

A volt Fasor Szanatórium (1949 és 2007 között a Belügyminisztérium Központi Kórháza, Városligeti fasor 9–11.) 1887-ben készült el.

Fasor Szanatórium (jelenleg a Belügyminisztérium Központi Kórháza, Városligeti fasor 9–11.), 1903. A kép forrása: Fortepan / Schoch Frigyes: 27702

A millenniumi kiállítás több pavilonját, többek között a József főherceg, a kereskedelmi csarnok, a cukor- és malomipar, valamint a bor- és szesztermelők kiállítási csarnokát ő tervezte.

Vágó József és László közreműködésével tervezte meg az angol Gresham Életbiztosító Társaság a Lánchíd pesti hídfőjénél, a mai Széchenyi István tér 5–6. szám alatt 1907-ben megépült fényűző székházát, az ún. Gresham-palotát, amely számos neves intézménynek és személynek adott otthont. Többek között itt működött Nagy Endre, majd Békeffi László kabaréja és itt lakott Fenyő Miksa.

Az ő nevéhez fűződik a Gresham-palota szomszédságában épült egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (később Belügyminisztérium) székháza.

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza (később Belügyminisztérium) az V. kerületi Széchenyi István (Ferenc József) téren, 1937. A kép forrása: Fortepan 163907/Fadgyas Bence

Munkásságának elismeréseként az uralkodótól 1904-ben nemesi rangot kapott. Ebből az alkalomból így méltatta a sajtó:

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

„Szent Péter székébe ülete”. In: Müncheni kódex, 1466, 1v, – München, Bayerische Staatsbibliothek. A kép forrása: Bayerische Staatsbibliothek Digitale Bibliothek/Münchener Digitalisierungszentrum

„Üszögös Szent Péter”. [Winkler-kódex], 1506. Cod. Hung. 2 – ELTE Egyetemi Könyvtár. A kép forrása. ELTE Digitális Intézményi Tudástár. Muzeális gyűjtemények, E-könyvtár

„Szent Pétörnek székös ünnepe”. Debreceni kódex, 1519, 194. A kép forrása. Debreceni kódex, 1519. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata. Az előkészítő munkát végezték: Abaffy Csilla és Reményi Andrea, bev.: Madas Edit, Reményi Andrea, Budapest, Argumentum, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1997. (Régi Magyar Kódexek 21.), 426. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Szent Péter apostol székben való felmagasztalása”. Szent Péter Apostol székben való felmagasztalása [De cathedra sancti Petri apostoli], Érdy-kódex, 1526 körül. MNy 9 – Kézirattár. A kép forrása: Sermones Compilati Kutatócsoport (ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék)

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

1844. február 20-án született Munkácsy Mihály († Endenich [Németország], 1900. május 1.) festőművész. Önállósulásának első fontos emléke az Ásító inas (1869) című képe. Szintén 1869-ben festette első világhírt hozó művét, a párizsi Salon aranyérmével kitüntetett Siralomházat, amelyhez a magyar szabadságharc utáni betyárvilágból választotta témáját.

Munkácsy Mihály. Fénykép [1872]. Kézirattár. Raktári jelzet: Arckép 1120/5 – Magyar Digitális Képkönyvtár  

Első korszakából ismert népi tárgyú művei közé tartozik a Tépéscsinálók (1871), mely egyike nemzeti képzőművészetünk fő műveinek – 1848-49 hősi tragédiáját és nagyságát, eszméit és küzdelmeit fejezi ki. De a kortársak nem értékelték eléggé, állandóan a Siralomházra emlékeztek vissza, s annak drámaisága mellett a Tépéscsinálók intimebb hangját nem méltányolták.

Munkácsy Mihály Tépéscsinálók című képe a Száz szép kép című összeállításban – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Első nagyméretű műve a Milton (1878) volt, amely elnyerte a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét, Európában és Amerikában világsikert hozott. Hasonlóan sikert aratott a Krisztus Pilátus előtt (1881), és a Golgota (1884). A későbbi Ecce homo (1896) című festményével együtt e három kép alkotja Munkácsy Krisztus-trilógiáját.

Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című képe a Száz szép kép című összeállításban – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Kádár Gábor: Ecce Homo. Munkácsy Mihály legújabb nagy alkotása, [1896]. Grafikai plakát. Raktári jelzet: PKG.1914e/60 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Grafikai Plakátgyűjtemény – Magyar Digitális Képkönyvtár 

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

Munkácsy Mihály életével és pályájával foglalkozó művek a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Harsányi Zsolt: Ecce homo. Munkácsy Mihály életének regénye, Budapest, Singer és Wolfner, [1939].
• Lázár Béla: A fiatal Munkácsy, Budapest, Kultura, [1934].
• Malonyay Dezső: Munkácsy Mihály, Budapest, Lampel, 1907.
• Lázár Béla: Munkácsy Mihály, 1844–1944. Emlékek és emlékezések a művész születésének 100. évfordulójára, Budapest, Folio, 1944.
• Malonyay Dezső: Munkácsy Mihály élete és munkái, Budapest, Singer és Wolfner, 1898.
• Munkácsy Mihály képei, Budapest, Singer és Wolfner, [1936].
• Lázár Béla: A Munkácsy-kérdés, Budapest, [Egyetemi Ny.], 1936.

Egy csomó dolog, ami megjelenik az interneten, hamar eltűnik, ezek megőrzése, megmentése nagyon szép feladat – vallja Drótos László webkönyvtáros. Laci az előző negyven évben ott állt több online fejlesztés bölcsője mellett, és ringatja őket a mai napig. Jelenleg a webarchiválást tanítja önállóságra.

A Széchényi Ferenc-emlékéremmel kitüntetett Drótos László, a hazai internet úttörője.

Az OSZK 16. csevejében Drótos László webkönyvtárossal, a Magyar Elektronikus Könyvtár egyik alapítójával, a Digitális Filológiai és Webarchiválási Osztály munkatársával beszélgetett Tóth Péter, a nemzeti könyvtár webes tartalompakolója. A felvétel elkészítését Solymosi Ákos hangmérnök segítette.

Tartalom:

02:09 A speciális matematikaosztálytól a lyukkártyás számítógépekig
03:30 A szabályos geológuspálya kitörési pontja: a számítógép
05:10 Telefonvonalon keresztül amerikai adatbázisban kerestek már a nyolcvanas években
06:20 Adatbázis-egyszeregy
08:50 Új világegyetem született az internettel
10:46 Könyvtári online híradó Miskolcról, az első magyar könyvtári „blog”
13:09 Csináld, Laci, az online katalógust
16:10 Rágcsálós szerveren indult a Magyar Elektronikus Könyvtár
18:27 A hétköznapi emberek lettek a digitális könyvtárak célközönsége
20:00 Alulról szerveződő mozgalmi online könyvtár a MEK
27:19 A digitalizáló központ bepörgette a MEK-et
28:40 Lejárt szerzői jogos művek automatizmusa
29:30 Miért kell lementeni a netet?
32:00 Robotok mentik a több milliárd byte-nyi adatot
34:49 Megtanítjuk a robotokat az emberi viselkedésre
38:19 Rossz hír a végére, veszélyben az Internet Archive

MEK: https://mek.oszk.hu/hu/
EPA: https://epa.oszk.hu/
DKA: https://dka.oszk.hu/
MIA: https://webarchivum.oszk.hu/

Hallgassa a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

SPOTIFY: https://spoti.fi/3VZCaEs
APPLE: https://apple.co/3W0iS23
GOOGLE: https://bit.ly/OSZKGOOGLEPC
PODCAST.HU: https://podcast.hu/podcast/orszagos-szechenyi-konyvtar
DEEZER: https://www.deezer.com/en/show/6149605
CASTBOX: https://bit.ly/CASTBPC
LISTEN NOTES: https://bit.ly/LNPODCAST
RSS: https://bit.ly/OSZKRSS