Beszámoló az MKE 53. vándorgyűlésén szerzett benyomásokról

2022. augusztus 08. 06:00 - nemzetikonyvtar

Az MKE 2022. évi vándorgyűlésének július 14–16. között a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Kaposvári Campusa adott otthont, illetve a szervezésben oroszlánrészt vállaltak a Takács Gyula Megyei Hatókörű Városi Könyvtár munkatársai is.

A MATE kaposvári kampusz könyvtárának olvasóterme felülnézetben a galériáról

A programok az utóbbi intézmény főépületében indultak szerdán az intézmény 70 éves jubileumát ünneplő fotókiállítással, illetve könyvtárlátogatási lehetőséggel. A fotókiállításon képet kaphattunk az intézmény múltjáról, a különféle épületek történetéről ahol a könyvtár működött, a munkafolyamatok fejlődéséről, az 1981-es vándorgyűlés emlékeiből, s fényképes összeállítást készítettek az igazgatók szakmai pályájáról is. A könyvtárlátogatáson pedig a pincétől a padlásig megismerkedhettünk az épülettel, az intézmény szolgáltatásaival. Számomra különösen a kistelepüléseket kiszolgáló KSZR szolgáltatási rendszer szervezettsége volt feltűnő, melyről két nappal később az MKE Somogy Megyei szervezet szekcióülésén előadást is lehetett hallani.
A szervezők igen kellemes kulturális, szabadidős programokat biztosítottak a szakmai kínálat mellé.

Kaposvár főtere

A szokásos könyvtártúrák és városnézés mellett szerdán este egy újsághírből írt színdarabot követhettünk végig, mely különféle nézőpontokból s különféle műfaji stílusokban járta körül ugyanazt a témát a MATE belvárosi színháztermében. A szórakozás mellett szakmai szemmel is érdekes volt megfigyelni, hogy az egyszerűen dokumentált eseményt milyen sokféle módon lehet interpretálni, művészien megjeleníteni. Szembesülhettünk a művészetek, illetve a művészeti események dokumentálásának eredendően szubjektív voltával is. Másnap este a Csiki Gergely színház adott otthont a Helyőrségi Zenekar koncertjének. A város ingyen belépőt biztosított a Virágfürdőbe (strand, uszoda és élményfürdő) a rendezvény idejére, mely a Dunántúl egyik legnagyobb létesítménye a maga nemében. A Deseda-tavon pedig lehetett hajózni, sárkányhajózni, illetve biciklitúrán is részt lehetett venni.

A Deseda-tó

Igen látványos volt a Lovasakadémián szervezett bemutató is egyrészt a díjugratás szépségeiről és kihívásairól, ló és lovasa felkészítésének módszereiről, másrészt a ló és az ember szimbiózisáról, ahogy hosszú évek munkájának eredményeként kialakul az összhang kettejük között.

A Pannon Lovasakadémia bemutatója

Nagyon szerencsés volt, hogy a MATE kampuszán minden esemény helyszín kényelmes távolsága esett egymástól. Külön érdekesség, hogy a kollégium recepciója a könyvtár előterében, annak bejárata mellett kapott helyet.
Az egyetemi sportcsarnok viharkár általi sérülése jól is jött a szervezőknek, mert így a Lovasakadémia területén egy félig nyitott területen lehetett hangulatos körülmények között megrendezni a nyitó plenáris ülést, illetve a baráti találkozót.
A KELLO számos friss kiadványt bocsátott a vándorgyűlés látogatóinak rendelkezésére a regisztrációs pult melletti asztalon, illetve később a kiállítási pultjukon. A kiállítók száma nem volt túl magas, de színes egyveleget alkottak. Jelen voltak rendszer és szolgáltatásfejlesztők (Qulto, Szikla), tartalom aggregátorok (Ebsco, Proquest) illetve a könyvtárak számára különféle szolgáltatásokat kínáló cégek is (SmartFreq, PreserveArt, Ceiba).
A szakmai programból hagyományosan a szekcióülések tarthattak számot figyelemre. A paletta igen széles volt számos párhuzamos programmal, így csak szubjektív válogatásra volt lehetőség a kínálatból. Sok szó esett a Citizen Science-ről, s annak alkalmazási módjairól a könyvtár és használói újfajta együttműködésének keretében. A mesterséges intelligencia kapcsán egyelőre egyszerűbb eszközök (pl. chatbotok használata) szerepeltek a napirenden, a későbbi években talán összetettebb alkalmazási területek is felbukkannak majd, bár most is szó esett recepciós robotokról. Ezen túlmenően a természetes nyelvi feldolgozás eszközei segíthetnek az olvasótermi polcok rendezésében, de számítani lehet idővel itthon is teljesen automatizált robotraktárak megjelenésére.
Szó esett a hallgatók információkeresési szokásairól, hogy a legtöbben a Google-t használják az adatbázisaggregátor-felületek, illetve szakadatbázisok helyett. Valamint arról is, hogy milyen speciális területei vannak a digitális tartalomfejlesztésnek (e-könyvkészítő, webpublikátor) s milyen kompetencia elemeket lehet ezekhez kapcsolódva bevonni a könyvtárosok képzésébe.
A gyermekkönyvtári szekció délutáni ülésén a városi könyvtárban szó esett arról, hogyan lehet a gyermek és ifjúsági korú könyvtárhasználók küszöbfélelmét oldani. Több napon átnyúló hagyományosan érdekes színfoltjai a vándorgyűléseknek a Könyvtárostanárok Egyesülete (KTE) által szervezett iskolalátogatáson (idén a kaposvári Táncsics Gimnázium) illetve a szekcióülésen tárgyalt témakörök. Az iskolai könyvtáraknak pedagógiai innovációs funkciójuk, illetve a diákok információs igényeinek kiteljesítése kapcsán számos szövetségesük akadhatna a közkönyvtári (gyermek és felnőtt könyvtári) illetve a szakkönyvtári és tudományos könyvtári szférából is. Itt a különféle közös projektek kialakítására, pályázati lehetőségek hatékony kihasználására lehet fő hangsúlyt helyezni. A KDS projekt keretében az OSZK webarchiválással foglalkozó munkatársai elkészítettek a 9-10. osztályos korcsoport számára egy tananyagot az általuk használt digitális információk archiválásáról, a KTE talán tud segíteni abban, hogy megfelelő módszertani segítséggel ez el is juthasson oktatási intézményekbe a későbbiekben.
A vándorgyűlés talán legfőbb értéke a szakmai és szabadidős programok mellett a kötetlen társalgásban rejlik. Számos szakmai kérdésben tudunk ilyenkor egyeztetni egymással, felmerült például, hogy a Kecskeméti Neumann Egyetem új honlapot fejleszt s archiválni szeretnék a régit, abban kérnek segítséget, illetve többen kifejezték szándékukat a Könyvtári Intézet őszi webarchiválás tanfolyamán történő részvételre is. Meghívást kaptam Silvia Stasselová főigazgató asszonytól az idén november tizedikén a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban megrendezésre kerülő CDA (hosszútávú digitális megőrzést érintő) konferencián való részvételre is. A járvány előtt rendszeresen részt vettem már előadóként OSZK-s kollégáimmal együtt ezen a rendezvényen, örülök, hogy ismét alkalom nyílhat rá.
A nem hivatalos programon túli érdekesség volt a KIT-klub ahol a rendezvény előtt a könyvtárakat érintő főbb kihívásokat vizsgáló felmérést mintegy ötvenen töltötték ki, informális társalgás keretében vitattuk meg néhányan az eredményeket, s további esetleges személyes illetve online konzultációk lehetőségeit.
A kirándulások közül én a siófokin vettem részt, amelynek keretében meglátogattuk az andocsi búcsújáróhelyet, a Zala községben lévő Zichy Mihály Emlékházat, Siófokon pedig megtekintettük a belvárost illetve ellátogattunk a városi könyvtárba, a Kálmán Imre Múzeumba, illetve a Makovecz Imre által tervezett evangélikus templomba is.

Ötletes zöldfelület-kialakítás a siófoki városi könyvtárban

Összességében elmondható, hogy sikeres volt a rendezvény, igen jó egyensúlya alakult ki a szakmai, illetve szabadidős, kulturális kínálatnak, Kaposvár városa és az egyetem lelkes és hálás házigazdája volt az 53. MKE vándorgyűlésnek.

Németh Márton (Digitális Bölcsészeti Központ)

komment

„Csak élet várna: fényes ég, egy part, ahol örök sugár van...”

2022. augusztus 06. 06:00 - nemzetikonyvtar

55 éve hunyt el Áprily Lajos

József Attila-díjas költő, műfordító, az Erdélyi Helikon folyóirat körül kialakult irodalmi munkaközösség alapító tagja. Családi nevén Jékely János Lajos, Jékely Zoltán édesapja. Gyermekkori nyaralóhelyén, Parajdon talákozott először a transzszilvanista szimbolika egyik központi elemével, a hegyélménnyel, amely költészetében örök nyomot hagyott. Brassóban született 1887. november 14-én. Középiskoláit a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdte meg. Tizenkét évesen, 1899-ben családjával együtt Kolozsvárra költözött. A református kollégiumban tanult tovább, tanárai közt volt Kovács Dezső és Seprődi János is.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet 1909-ben. Egy hónapot Párizsban töltött, majd onnan visszatérve Nagyenyeden helyezkedett el, mint tanár, előbb a Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzőjében, 1910-től pedig a gimnáziumban. 1911-ben vette feleségül Schäfer Idát. Kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenhét évig tanított Enyeden. Ady költészetét, szembefordulva a századforduló hivatalos irodalmi kánonjával, igen nagyra értékelte, tanárként és költőként is kiállt mellette a nyilvánosság előtt.

Áprily Lajos levele Rozsnyai Kálmánhoz. „Ady Endre koszorúja.” Hódolás Ady Endre emléke előtt (Verskéziratok és levelek, kortársaktól és utódoktól.) – Kézirattár Fol. Hung. 1849. A kép forrása: Nyugat 100 tartalomszolgáltatás

Egyik versét 1905-ben névtelenül jelentette meg a kolozsvári Egyetemi Lapok, majd 1909-ben jelentkezett Jékely Lajos néven az Erdélyi Lapokban. Kovács Dezső megbírálta modernista hangvétele miatt, ezt követően évekig nem próbálkozott újra a publikálással. Talán ez is volt az oka, hogy pár évvel később publikációihoz egy másik nevet választott. Áprily Lajos néven először 1918 tavaszán Szentimrei Jenő közölte egy versét az Új Erdélyben, majd az Erdélyi Szemle, Napkelet, Pásztortűz és a Zord Idő hasábjain jelentek meg írásai. Első költői sikerei után, 1923-ban Dijonba ment, ahol francia nyelv szakos tanári diplomát szerzett. 1924-ben Kuncz Aladár felkérésére együtt szerkesztették a kolozsvári Ellenzék irodalmi mellékletét. 1926-ban családjával együtt Kolozsvárra költözött, és a református kollégiumban magyar és német irodalmat tanított. Ugyanebben az évben részt vett az erdélyi magyar írók első marosvécsi találkozóján, és az itt összegyűlt írótársaság megbízásából az 1928-ban megindult Erdélyi Helikon című folyóirat szerkesztője lett. A következő három évben is jelen volt a marosvécsi találkozón. 1929-ben repatriálás címén Romániából Budapestre távozott. Ez a döntése mély megrendülést váltott ki tisztelői körében.
Budapesten tíz évig volt a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatója. Elvállalta a Protestáns Szemle szerkesztését. 1935 őszén féléves tanulmányútra távozott Észak- és Nyugat-Európába. 1941-ben a zsidótörvények ellen való tiltakozásként nyugdíjba vonult, és a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán telepedett le. Ettől kezdve minden évben Parajdon, egy erdei faházban töltötte a nyarait. Évekig csak műfordításokkal volt jelen az irodalmi sajtóban. Versekkel az ötvenes évek közepétől jelentkezett újra. 1967. augusztus 6-án, nyolcvanadik születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban.

Elégikus lírai látásmód. Halál és élet dialektikája

Első verseskötete, a Falusi elégia 1921-ben jelent meg a kolozsvári Minerva kiadó gondozásában. Amint címe is jelzi, alaphangja elégikus, bús, rezignált. Képvilágát őszi tájak, háborús romok uralják. Ez a hangnem egész költészetét is áthatja. Bevezetésképpen a kötetnyitó Ajánlás című verset idézzük:

„Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.”

Áprily Lajos: Ajánlás. Részlet. In: Áprily Lajos összes költeményei, Budapest, Osiris, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia

Már itt, az első verseskötet kezdetén felbukkan a halál motívuma is. Ez a motívum legtöbbször egy sajátos dialektikán alapuló gondolatmenet része: a halál egy élet befejezése, ugyanakkor számos új élet kezdetét jelzi előre. Mint az Esti párbeszéd (1923) című kötet A hegyek című versében is:

„Te meg fogsz halni. Ők meg állni fognak
komor trachytba dermedett titoknak.

Ne higgy nekik. Csak játszanak tevéled,
csak hitegetnek némán, hogy nem élnek.

De én kilestem: csalfa óriások,
nappal halottak, éjszakára mások.

Olyankor bennük döngő ritmus éled,
olyankor súlyos titkokat cserélnek:

»Láttad? – vetettek.«

»Holnap újra vetnek.«

»Temetnek.«

»Vetnek.«

»És megint temetnek.«”

Áprily Lajos: A hegyek. Részlet. In: Áprily Lajos összes költeményei, Budapest, Osiris, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia

A hegyek „a végtelen őrei”, az éghez, vagyis a természetfölöttihez közel járó, magasan szárnyaló lélek jelképei ebben a költői képvilágban. Az élet és halál váltakozásának ez a logikája a Messiás szavaira is emlékeztet Szent János evangéliumából: „Bizony, bizony mondom néktek, ha a búzamag a földbe esvén, meg nem hal, csak maga marad: ha pedig meghal, sok gyümölcsöt hoz.” (Jn 12. v. 24–25.)

Kereszténység és transzszilvanizmus

A kereszténységhez és a transzszilvanizmushoz egyaránt tartozó hegymotívum a Tetőn című versben a háború borzalmain, a nagypolitika üzelmein túllépő megbékélés, a szívből jövő kiengesztelődés helye lesz.

„Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: »Minden összeomlott…«

Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.

Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.

Időkbe látó, meztelen tetőjén
tisztást vetett a bujdosó verőfény.

Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn: fehér sajttal kinált a pásztor.

És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.

Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.”

Áprily Lajos: Tetőn. Részlet. In: Áprily Lajos összes költeményei, Budapest, Osiris, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia

Az első világháborút követő megrendülés, káoszélmény (Minden összeomlott...) nyugtalan, átok-sújtott emberré alázta a költőt. A lenti sötét katlanból szent időben (vasárnap reggel) a hegyekre ment, ahol a pásztor a Messiáshoz, a jó pásztorhoz hasonlóan békességes szóval, nyugodt lakással és tiszta eledellel várta őt. A hétköznapi politika forgatagából, manipulációi elől menekült a lírai én vasárnap reggel a hegy magasába, amelynek fehér, hósipkás csúcsán „az ég lengette örök lobogóit”. A formaművész, magasan képzett, kényes ízlésű Áprily szemszögéből nézve kétségkívül egy kissé elitista allegóriaként is hat ez a képsor: a reneszánsz eredetű emblémaköltészetben a napfénytől bearanyozott hegy a profán köznép soraiból kiemelkedő, magas műveltségű, tiszta szívű, jó erkölcsű férfi jelképe. (Sol montes illuminans – C. F. Menestrier S. J., Philosophia imaginum... Amstelodami et Gedani, Apud Janssonio-Waesbergios, 1695, 107. MIHI SUMMA PATENT) Az erdélyi népek közös sorsa, egymáshoz való kölcsönös kötődései oldják föl a mesterségesen keltett káosz zűrzavarát, tisztánlátást és nyugalmat, lelki egyensúlyt adva a költőnek.

Áprily Lajos: Vers vagy te is (Új versek és műfordítások, Kuncz Aladár tanulmányával) Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1926. – Törzsgyűjtemény

Az elégia és szorongás mellett, amelynek sötét tónusait gyakran a precíz, játékos versforma enyhíti, világosítja, természetesen a fiatalos, életvidám érzések is jelen vannak Áprily költészetében. Mint például a Március című versben:

„A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.”

Áprily Lajos: Március. Részlet. In: Áprily Lajos összes költeményei, Budapest, Osiris, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia

Szecessziós költői képsorok. Időskori költészete. Műfordításai

Költészetére végig jellemző, hogy kedvenc évszaka az ősz. Az ősz hangulatait, fényeit, árnyait, gazdag színvilágát szecessziós ecsettel rajzolja: őszi képsorai Alfons Mucha (1860–1939) festményeire emlékeztetnek. Költőként alkotott igazán nagyot: két egyfelvonásos színműve, az Idahegyi pásztorok (1931) és az Oedipus Korinthosban (az Ábel füstje című kötetből) inkább lírai, mint drámai alkotások. A jó műfordító minden tulajdonsága, műveltség, nyelvtudás és magas fokú formaművészet megvolt neki, hogy ezen a területen is nagyot alkosson. Neki köszönhetjük például Puskin Anyeginjének páratlan szépségű újabb fordítását, Ibsen Peer Gynt című drámája tolmácsolását, de fordított Turgenyev, Lermontov és Schiller műveiből is. Időskori költészetének fontos mozzanata volt Jelentés a völgyből (1965) című kötete, amelyben a halál motívuma a korábbinál hangsúlyosabbá, kézzelfoghatóbbá válik. Ám élete végéig jellemző volt rá az, hogy legyen bármily komor témájú verse, a letisztult, örökszép ritmus lüktetésében az élet és az alkotás öröme tör magának mindig újabb és újabb utat: a biztos part felé, ahol már nincs többé káosz, csak igaz reménység és beteljesedés. Mint például a Lemezen a hangom című, 1966 szeptemberében írt kis költeményben:

„Küldöm a hangomat, messzire, hozzátok,
akiket szeretek, rokonok, barátok.
[...]
Küldöm a hangommal szívem is hozzátok:
szívem dobogását benne hallgassátok.”

Áprily Lajos: Lemezen a hangom. Részlet. In: Áprily Lajos összes költeményei, Budapest, Osiris, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia

Csobán Endre Attila (Régi Nyomtatványok Tára)

komment

Az archeobotanikus Füzes Miklós és Keszthely – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 25. rész

2022. augusztus 04. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 84. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat nyolcvannegyedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Füzes (Frech) Miklóst és gyűjteményét mutatja be.

Füzes Miklós (1931–1997), eredeti nevén Frech Miklós íróként a Füzes vezetéknevet használta, ex librisei a Füzes (F.) Miklós névre szólnak. A szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán végzett biológia–kémia szakon. Több évig a kiskunmajsai gimnáziumban tanított, és helytörténeti kutatásokat is folytatott. 1959-től Keszthelyen élt, a Balatoni Múzeumban segédmuzeológus, osztályvezető, majd tudományos főmunkatárs lett, később a Helikon Kastélymúzeum osztályvezetőjeként tevékenykedett. Archeobotanikusként régészeti növénytannal, ősidőkből való növényleletekkel is foglalkozott. Számos szakfolyóiratban publikált (Archaeologiai Értesítő, Földrajzi Értesítő, Múzeumi módszertani útmutató füzetek, Agrártörténeti Szemle stb.), ismeretterjesztő írásai jelentek meg a hazai növénytermesztés kezdeteiről, a balatoni szőlőkultúra pannon gyökereiről, a régészeti növénytanról, a balatoni gőzhajózásról, például A régészeti-növénytan alapelemei és néhány módszertani kérdése (Sági Károllyal közösen, 1966), A balatoni gőzhajózás 125 éve (Sági Károllyal és Zákonyi Ferenccel, 1971) címekkel. A társszerzők közül Sági Károly régész a Balatoni Múzeum igazgatója volt, Zákonyi Ferenc pedig Siófok jegyzője, Balaton-kutató.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/295 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Füzes Miklós disszertációját a fenékpusztai leletekről 1977-ben védte meg a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. A Helikon Kastélymúzeumban a park rekonstrukciójával kapcsolatos munkákat vezette. Tagja volt az MTA Őstörténeti Munkaközösségének, a Magyar Botanikai Társaságnak, a Zürichi Magyar Történeti Egyesület pedig dísztagjává választotta.
A keszthelyi Balatoni Múzeumban ismerkedett meg az ex libris műfajával, egyrészt az 1971-től kétévente itt rendezett Balatoni Kisgrafikai Biennálék, másrészt a múzeum ez irányú kollekciója révén.

Első Balatoni Kisgrafikai Biennálé 1971., Balatoni Múzeum, Keszthely, szerk. Poór Ferenc, Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1971., katalógus. Címlap

A múzeum gyűjteményének jelentős részét teszik ki a Balatont és környékét, a tó élővilágát, az egykor és most itt élő lakosság életét, tevékenységét bemutató anyagok – köztük balatoni vonatkozású metszetek, sokszorosított grafikák.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/298 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1970-es években Soó Rezső (1903–1980) botanikaprofesszor, egyetemi tanár, műgyűjtő ex libris kollekciója duplumanyagának (több mint 10 ezer példánynak) Keszthelyre kerülésével, illetve az 1971 és 1977 között a Balatoni Múzeumban megrendezett négy kisgrafikai biennáléra készült művekkel egy önálló, folyamatosan gyarapodó gyűjtemény jött létre, mely mára közel 22 ezer lapot tartalmaz.

Második Balatoni Kisgrafikai Biennálé 1973., Balatoni Múzeum, Keszthely, szerk. Poór Ferenc, Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1973. Katalógus. Címlap

Jelentős volt Poór Ferenc (1931–2021) tanár, oktatásszervező ajándékozása, aki 14.500 darabos ex libris gyűjteményét, az ehhez tartozó szakirányú kiadványokat, könyveket 2015-ben a múzeumnak adományozta.
Füzes Miklós a múzeum munkatársaként a műfajjal megismerkedve számos ex librist készíttetett a zentai Andruskó Károllyal. A nevére szóló grafikák érdeklődési köréhez és a Balaton vidékéhez kapcsolódnak: Hévíz, Tapolca, tavon vitorlások, nádas, tavirózsa és – régészeti vonatkozásban – övcsat ábrájával.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/294 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A művészetkedvelő Füzes Miklós 1990-ben a Kisgrafika hasábjain számolt be egy hévízi kiállításról, melyen P. Deli Elvira tusrajzai és tűzzománcai mellett Sólyom Sándor grafikus Erdély-sorozata, illetve számos ex librise szerepelt.

„A bemutatott ex librisek az intim műfaj jól sikerült darabjai: a lapok tulajdonosainak egy-egy jellemző vonását örökítik meg. Néha komolyak, emelkedettek vagy éppen filozófikusak. De van közöttük bőven pajkosan tréfás, vagy irónikus, vagy önirónikus, sőt finoman frivol hangvételű lap is. Bizony, sok kisgrafikája tart elénk vidám vagy fanyar görbetükröt! De vajon a lap tulajdonosa s a látogató okul-e belőlük?”

Dr. Füzes Miklós: A legújabb hévízi kiállításról, Kisgrafika, 1990/4. sz., 7. – Törzsgyűjtemény

Sólyom Sándor linómetszete. Forrás: „Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen”. Dr. Mayer József emlékezete, szerk. dr. Mayer Ákos és Imolay dr. Lenkey István, Budapest–Mohács, 2015, 42.

Az archeobotanikus Füzes Miklós bemutatott ex librisei elénk is tükröt tartanak, okuljunk belőlük!

Irodalom:

Első balatoni kisgrafikai biennálé 1971. Balatoni Múzeum, Keszthely, szerk. Poór Ferenc, Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1971.
Frech (Füzes) Miklós. In. Pappné Beke Judit, Kocsondiné Eisenkorb Györgyi, Márkus Rita: Keszthelyi életrajzi lexikon, Keszthely, Keszthely Város Önkormányzata, 2010. Online kiadás: Fejér György Városi Könyvtár
Füzes F. Miklós: A Dunántúl korai növénytermesztése és növényleletei. In. Bibliotheca Musei Tapolcensis 1., Tapolca, Városi Múzeum, 1991., 267–362.
Füzes F. Miklós: A földművelés kezdeti szakaszának növényleletei Magyarországon. In. Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 1., Tapolca, 1990., 139–238.
Füzes Miklós, Dr.: A legújabb hévízi kiállításról, Kisgrafika, 1990/4. sz., 7.
Kisgrafikai gyűjtemény, Balatoni Múzeum honlapja, 2021. március 24.
Vasné dr. Tóth Kornélia: A moszkvai Rudomino-könyvtár hungarika ex librisei hazai és nemzetközi kontextusban, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, 2015., 25. (Nemzeti Téka sorozat)
Vasné dr. Tóth Kornélia: Füzes (Frech) Miklós (1931–1997). In. Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 61–62.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész

komment

Címkék: grafika hésziodosz ex libris linómetszet munkák és napok archeobotanika munkák és napok – és kincsek térkép- plakát- és kisnyomtatványtár andruskó károly soó rezső vasné dr. tóth kornélia ex libris gyűjtők gyűjtemények poór ferenc füzes miklós zákonyi ferenc sági károly p. deli elvira sólyom sándor

41 év az Országos Széchényi Könyvtár szolgálatában

2022. augusztus 03. 06:00 - nemzetikonyvtar

Életútinterjú Gazdag Tibornéval (Lizával)

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciójának Kertész Gyula-emlékdíját kaptad meg az idén. Mivel foglalkozik a szekció? Te milyen szerepet töltöttél be a szekció munkájában?

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete keretében a hetvenes évek elején Csűry István, a Debreceni Egyetemi Könyvtár akkori igazgatója kezdeményezésére jött létre hasonló szakmai szerveződések mintájára, az évszázadokra visszanyúló hazai bibliográfusi előzményekre támaszkodva. a bibliográfusok szakmai tömörülése. Így alakult meg 1973. november 20-án az MKE Bibliográfiai Bizottsága, majd amikor 1990-ben az MKE szervezeti megújulásakor az addigi szakmai bizottságok szekciókká szerveződtek, a bizottság az MKE Bibliográfiai Szekciójaként működött tovább. Javaslataival igyekezett hozzájárulni az országos bibliográfiai rendszer kiteljesítéséhez, a retrospektív magyar nemzeti bibliográfiai munkálatok felgyorsításához. A bibliográfiai tevékenység megismertetése érdekében, a nagy elődök előtt tisztelegve, mindmáig emléküléseket szervez, melyek előadásai kötetekbe rendezve jelennek meg. Rendezvényein a szakmai-módszertani megújulás jegyében, meghívott előadói révén az érdeklődők betekintést kapnak a korszerű bibliográfiai feldolgozási módszerek és alkalmazások bevezetésébe, a megvalósított, jó gyakorlatokba.

1999-ben lettem az egyesület és a szekció tagja Nagy Anikó iránymutatását követve, aki akkor az MKE Bibliográfiai Szekció elnöki tisztét töltötte be (és akitől egyébként bővebb történeti áttekintést olvashatunk A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935–2009 című kötetben). Anikó volt, aki megkért a szekció gazdasági ügyeinek intézésére, amit 2004-2021 között láttam el. Érdekes módon ez a tevékenység is hasonló technikai változásokon esett át ottlétem alatt, mint amit az ISSN-központban (már jóval korábban) átéltünk munkatársaimmal: a papírhordozón vezetett nyilvántartásokat felváltották az elektronikus verziók. Itt a kettős könyvelést tartalmazó terjedelmes, narancssárga naplófőkönyvek kézírásos vezetése szűnt meg, és a készpénzforgalom időszaki pénztárjelentéseinek szintén narancssárga nyomtatványait tettük félre 2015-tel bezárólag, a házipénztárak egységesített elektronikus, Excel-alapú könyvelésének bevezetésével. Az új Hessyn számlázó programban szerencsére már nem kellett elmélyednem…

Be kell vallanom, hogy amikor nemzeti könyvtári munkaszobámban a szekrény alján őrizgettem a következő díjazott nevének bevésésére várakozó Kertész Gyula-emlékérmeket a szekció házipénztárának kazettája mellett, nem gondoltam, hogy az egyik végül hozzám kerül. Az emlékdíj alapítása (2005) óta olyan névsor állt össze a díjazottak nevéből, amit csak a legmélyebb tisztelettel olvashattam. Az alapító okirat szerint az érem célja: „Emléket állítani Kertész Gyulának és elismerni a helyismereti könyvtárosi és bibliográfusi tevékenység különböző területein elért elméleti és gyakorlati szakmai eredményeket, a kiemelkedő alkotásokat.” Ez én lennék? „Az emlékérmet évente felváltva a MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezete és a Bibliográfiai Szekció vezetősége ítéli oda.” A jelölésért köszönet a Bibliográfiai Szekció vezetőségének, Szőnyi Éva elnöknek. Ráadásul ezt a díjat kétszer is átvehetem: átadták az MKE Vándorgyűlés nyitó plenáris ülésén, és újra megünnepelhetjük a helyismereti könyvtárosok országos szakmai konferenciájának alkalmával is.

Mikor kezdtél az OSZK-ban dolgozni? Milyen munkakörben?

1981-ben léptem be az OSZK-ba, és kezdettől fogva az ISSN-központban dolgozhattam. Valójában a Külföldi Folyóiratok Központi Katalógusához kerestek munkatársat, de szervezetileg ide tartozott az ISSN-központ működtetése is Szilvássy Zoltánné, Judit vezetése alatt. A felvételem után az osztályon belül egy időre minden csoport munkájába be kellett kapcsolódnom, aztán Judit megkérdezte, hogy melyiket választanám: Kurrens Csoport, Retrospektív Csoport, ISSN? Az osztályon akkor – a teljes foglalkoztatottság célkitűzésének megfelelően – sok munkatárs dolgozott, mindenki egy-egy részfeladattal volt megbízva. Az ISSN nemzetközi hálózat adatnyilvántartó célkitűzéseihez való hozzájárulás megragadta a fantáziámat, így azt választottam, és egy kisebb létszámú, négyfős csoporthoz csatlakoztam. Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy akkoriban meg kellett felelnünk a moszkvai regionális központ kívánalmainak is, de igyekeztünk a lehető legkevesebb dupla munkát végezni az időszaki kiadványok bibliográfiai és azonosító adatainak szerkesztése közben – hiszen valójában a nemzetközi ISSN Regisztert a Párizsban székelő nemzetközi központ állította elő, az idő tájt még mikrofilmlapon. Az általunk kitöltött adatlapokat akkor még Párizsban rögzítették, de rövidesen megkezdődött a hazai mágnesszalagok tesztelése és létrehozása is. Adatlapjaink az anyanyelvű rögzítő kezében kevesebb hibát eredményeztek, tisztult az ISSN-adatbázis magyar adattömbje.

Nyelvtudásod számos feladatot, lehetőséget is hozott számodra. Milyen feladatokhoz segítettek?

A kezdeteknél orosz szakos végzettségem hasznosnak bizonyult, de hamarosan egy intenzív nyelvtanfolyammal az angolban is sikerült tovább lépnem. Éppen időben ahhoz, hogy a moszkvai kapcsolat lazulása, majd felbomlása közben már figyelmem a párizsi ISSN Nemzetközi Központ fejlesztési feladataiban való részvételre irányulhasson. Személyi számítógépre telepíthető DOS-alapú adatbáziskezelő rendszert teszteltünk, hogy a feldolgozó saját kezébe vehesse az adatbevitelt. Ez volt az OSIRIS szoftver, aminek egy- és többfelhasználós változatát is véleményeztem. Ennek kapcsán kezdődött el részvételem a Magyar ISSN Nemzeti Központ képviseletében a nemzetközi szakmai rendezvényeken, először az ISSN nemzeti központok igazgatóinak évente megrendezett tanácskozásain, aztán az IFLA-konferenciákon, ISO-szabványtárgyalásokon. Az ISSN-hálózat mindig tevékenyen kiveszi részét a szakterületét érintő nemzetközi szabványdokumentumok kidolgozásában, legyen az éppen az ISSN-szabvány (ISO 3297), vagy a címrövidítési szabványdokumentum, legyen szó a rekordokban használt ország- és nyelvkódokról, vagy a bibliográfiai adatcsere formátumokról, amilyen a MARC és a UNIMARC, és ne feledkezzünk meg a bibliográfiai leírási szabványokról sem, melyek folyamatos megújulása megállíthatatlan. Számos lehetőségem adódott az elmúlt évtizedekben e területeken a továbbfejlesztés egy-egy szakaszába vagy részfeladatába bekapcsolódni nemzetközi szinten – az ISSN-szabvány haza honosításának sorsa pedig mindig a legközelebb állt hozzám.

Mi volt számodra a legemlékezetesebb és legjelentősebb szakmai találkozás?

Szilvássy Zoltánnét, Juditot már említettem, rengeteget tanultam tőle nem csak szakmailag – tanítómesteremnek és második anyámnak tekintettem. Ő indított el a nemzetközi szakmai vizeken is. Magával vitt 1990-ben Párizsba, és utódjaként mutatott be az ISSN-központok igazgatóinak tanácskozásán. Ezeket a gyakorlati összehangolódást is célzó tanácskozásokat évente más-más ország rendezte, és Magyarország kétszer is elnyerte a rendezés megtisztelő feladatát: első ízben Judit 1986-ban, másodszor 1997-ben jómagam vettem kézbe az úgynevezett „Directors’ Meeting” sorsát. Az ilyen események, az évente ismétlődő személyes találkozások (de akár az új ismeretségek is) nemcsak bőséges eszmecserét és együttműködést eredményeztek a résztvevők között, de szakmai barátságok is szövődtek. Sok kedves ismerősöm akad a szomszédos országokból vagy Európa más tájairól, nem is beszélve kitűnő (és kitartó, mert őt ismerem legrégebben) amerikai kolléganőmről, Regina Reynoldsról. Sose fogjuk elfeledni, amikor washingtoni otthonában szállásolt el, és én hálából beavattam a gulyáslevesfőzés rejtelmeibe, amihez a bőröndömben vittem néhány zöldséget – mert ott biztos nem lehet ilyet kapni...
Az évek során megismertem a nemzetközi hálózat igazgatóit Suzanne Santiagótól, Françoise Pellén át Gaëlle Béquet-ig – aki 2015-ben az OSZK-ban is látogatást tett, amikor az ISSN-hálózat alapításának 40. évfordulójára készülve felkereste Juditot Budapesten. Az apropót az adta, hogy Juditnak 1987-ben, az alapító igazgató, Mary Rosenbaum váratlan halálát követően, ideiglenesen át kellett vennie a hálózat irányítását Párizsban – az évfordulós ünnepségen való részvételt, az utazást azonban (korára való tekintettel) már nem tudta vállalni. Ami engem illet, hosszú évekig dolgoztam együtt a kölcsönös megbecsülés jegyében az ISSN Nemzetközi Központ Bibliográfiai Csoportjának vezetőjével (Alain Roucolle) például az ISSN-kézikönyv átszerkesztésén, vagy a számítógépes menedzsmentért felelős Slawek Rozenfelddel a már említett OSIRIS-szoftver fejlesztésén. A mai IT igazgató a 90-es évek elején került a párizsi központhoz: Pierre Godefroy több számítógépes rendszerváltást levezényelt már, ami a magyar központ számára eddig a Virtua katalogizáló kliens használatát mindig megfelelően frissített verzióban tette lehetővé, legújabban pedig az ISSN Plus online adatkezelő felületére váltottunk át. Pierre pedig rendre nagyra értékeli a magyar központ észrevételeit, gyakorlati meglátásait, bug-reportjait.

Mi változott az elmúlt negyven évben a munkafolyamatokban?

Több mint 40 év alatt a szervezeti keretek többször változtak a nemzeti könyvtáron belül, ezzel együtt működésünk helye is. Én kezdőként a Pollack Mihály téri épületbe jártam munkába, és akkor még a nemzeti központ tevékenysége a nemzetközi ISSN Regiszter magyarországi hatáskörbe tartozó adatainak előállítására és kezelésére szorítkozott. Az ISSN-számkiadást egy másik szervezeti egységben, az irodán végezte az időszaki kiadványok kötelespéldányait is közvetlenül szemrevételező könyvtáros. Ez a munkamegosztás nem változott az OSZK várba költözésével sem. Mivel a munkafolyamatok a feldolgozókat is érzékenyen érintették, akkoriban működött az érintettek bevonásával egy úgynevezett „ISSN–ISBN-team” (2002-től „Tipológiai Team” néven), amely rendszeresen összeült a dokumentumtipológiai döntéseket és az azonosítószámok használatát érintő problémák megvitatására. A könyvtári feldolgozáshoz való erősebb kapcsolódást segítette, hogy 1998-ban az addig önálló Magyar ISSN Nemzeti Központ magába olvaszthatta a számkérést és számkiadást kezelő Magyar ISSN Irodát, és munkánk a Periodikafeldolgozó Osztály keretében folyt tovább Nagy Anikó felügyelete alatt. Ezzel tovább erősödött a hazai és a nemzetközi bibliográfiai leírási trendek közötti párbeszéd is, gondolok itt például a KSZ/3 és az ISBD(CR) összevetésére.
Az ISSN–OSIRIS-adatbázis építését 2005-ben váltotta fel a Virtua katalogizáló kliens, melynek révén közvetlen, online hozzáféréssel szerkeszthettük tovább a magyar nemzeti adategyüttest. A floppy lemezek postázásával már korábban felhagytunk, most lezárult az e-mailben csatolt export-fájlok küldése is. A Virtua kliens használatba vétele nagy változást hozott számunkra, mert bővült a rögzíthető bibliográfiai adatelemek köre. Rekordjaink ettől kezdve teljesebb leírást tartalmaznak, így az információk a katalogizálók számára – akik az ISSN Portálon keresztül kapnak hozzáférést az adatbázishoz – jobban hasznosulhatnak.
2006 decemberétől egy újabb szervezeti változás folytán a munkafolyamatok teljes körének ellátására csupán ketten maradtunk, így a leírások szerkesztése mellett beletanultunk a már nagyrészt e-mailen folyó ügyfélforgalom (tájékoztatás, értesítés) kezelésébe is. Sőt, mivel a Magyar ISSN Nemzeti Központ a kötelespéldány osztály (Gyűjteményszervezési Főosztály, Kötelespéldány és Kiadványazonosító-kezelő Osztály) része lett, így a központ aktívan részt vesz az időszaki kiadványok felmerülő kötelespéldány-beszolgáltatási hiányainak reklamálásában is. Közben az ISSN használatának körét is bővítettük: először az alkalmazás körét kiterjesztettük a cserelapos folytatódó kiadványokra, majd később a kurrens megjelenésű közéleti lapok teljességét vontuk a számadás körébe, értem ez alatt a községi és kistérségi önkormányzati/közéleti lapokat, melyek eddig kimaradtak. Az elektronikus publikálás terjedése és tudományos jellegének fejlődése további feladatok elé állítja a feldolgozókat és az azonosítószám-rendszerek kezelőit is.

41 év OSZK-s szolgálat után vonulsz nyugdíjba. Mivel fogod tölteni az időd? Hobbi?

Nem aggódom az időtöltéseim miatt, azt hiszem kellőképpen felkészültem az életmódváltásra. Ebben nagy segítségemre van és lesz a Taoista Tai Chi™, aminek révén nem csak a fizikai egészségem megőrzéséről gondoskodhatok, hanem szellemi táplálékot, útmutatást is tud adni, és ugyancsak kitűnő barátokat ismertem meg ebben a társaságban az elmúlt évtized alatt. Az egyensúly, a belső harmónia kialakítása az útravalóm. Úgy gondolom, nyugdíjasként ez könnyebben megy majd.

Gazdag Tiborné (Kötelespéldány- és Kiadványazonosító-kezelő Osztály)
Kérdező: Sudár Annamária (Főigazgatói Kabinet)

komment

A WARCNET kutatási hálózat értekezlete Londonban

2022. augusztus 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

Digitális Bölcsészeti Központ Webarchiválási csoport

A WARCNET kutatási projekt fő célja a webarchívumok kutatási célú felhasználásának segítése, segít a témával foglalkozó kutatók egymásra találásában, közös projektek tervezésében ideértve a webarchiválás nemzeti közgyűjteményi gyakorlatainak összehasonlító tanulmányozását is. A Dán Kutatási Tanács finanszírozásában valósul meg, gazdája az Aarhusi Egyetem professzora Niels Brügger. Közös platformra hoz számos európai nemzeti könyvtár webarchívumában dolgozó közgyűjteményi szakembert, egyetemi kutatókat, illetve informatikai fejlesztőket. A hálózat tagjai kölcsönösen segítik egymás munkáját, egymást jól kiegészítve bármiféle egyéni, illetve intézményi rivalizálási szándék nélkül. Vezető európai nemzeti könyvtárak (belga, holland, dán, francia, brit) szakembereivel, illetve különféle európai egyetemek kutatóival (London, Aarhus, Amszterdam, Párizs, Luxemburg, Groningen) közösen gondolkodva önálló publikáció keretében dolgozzuk fel a webarchívumok kutatási célú felhasználásának különféle vonatkozásait.

Az OSZK-fejlesztések bemutatása a A WARCNET kutatási hálózat munkaértekezletén

A rendezvényre a University of London patinás főépületében a Senate House-ban került sor. A projekt hat munkacsoportból tevődik össze. Ezek közül háromnak a munkájában tudok személyesen részt venni, az 1. munkacsoportban, mely a webarchívumok összehasonlító kutatását, visszakereshetőségét szolgálja, illetve az 5. munkacsoportban, mely a kutatók igényeinek megfelelő adatformátumok, adatsémák meghatározásával foglalkozik. A 6. munkacsoportban minden projekttag részt vesz, itt a fenntartható kutatások kereteinek meghatározásán dolgozunk új pályázati lehetőségek, projektek felkutatásával 2023 tavasza utánra, mikor ez a projekt kifut majd. Az értekezleten a fő hangsúly a különféle kutatási irányokat, projekteket, eredményeket összegző kötet fejezet struktúrájának egyeztetésén, a főbb témakörök bemutatásán volt. Két fejezet összeállításában veszek részt. Az egyikben Kalcsó Gyula kollégámmal együtt az orosz-ukrán háború kapcsán létrehozott gyűjtemények szövegkorpuszain folytatott szövegelemzési-adatvizualizációs kutatási tevékenységekről számolunk majd be, ennek alapjait rövid előadás keretében az értekezleten is ismertettem.

A másik téma a webarchiválás megjelenése különféle felsőoktatási képzési programok keretei között. Ennek kapcsán a hálózat tagjainak segítségével szeretném felmérni a meglévő jó gyakorlatokat, jövőbeni lehetőségeket.
Az értekezleten betekintést lehetett nyerni mélyebben, a személyes kommunikáció előnyeit kihasználva, az egyes országok (Dánia, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia) webarchiválási munkafolyamataiba. Mélyebb ismereteket lehetett szerezni a webarchiválással kapcsolatos egyetemi oktatói, kutatói igényekről, s a súlyos kihívásokról ezek jogszerű kielégítése kapcsán (szerzői, jog, adatvédelem). Számos informatikai fejlesztési téma is napirendre került. Új, még fejlesztés alatt álló szoftvereket lehetett kipróbálni, konzultálni a fejlesztőkkel. Be lehetett mutatni számos itthoni eredményt (a SolrWayback keresőprogram új verzióját, mely nem jeleníti meg az Ukrajnával kapcsolatos gyűjteményekben archivált szerzői jogilag védett teljes szöveget a gyűjteményből, viszont visszakereshetővé teszi azt kutatási célú felhasználás céljából. Bemutattuk az Internet Archive által számunkra fejlesztett portált, melynek révén a .hu domainről archivált anyag 1995-től napjainkig teljes szövegű kereső segítségével érhető el ).
Az értekezletet követően látogatást tettem a British Library webarchívumában ahol beszélgetést folytattunk a gyűjtemény PR-felelősével, illetve a BL magyar gyűjteményének fő katalogizálójával, aki egyben a webarchívum klímaváltozás gyűjteményének gazdája is. Témaként a webarchiválást segítő tágabb közgyűjteményi, kutatói együttműködési hálózatok szervezése, működtetésük előnyei, a BL webarchiválási munkafolyamatok, stratégiai alapelvek áttekintése szerepelt.

Jason Webberrel a British Library webarchívuma szakmai együttműködésért felelős munkatársával sok hasznos témát tekintettünk át.

Összegzésként megállapítható, hogy a WARCNET kutatási hálózat értekezletén rengeteg értékes tapasztalattal lehetett gazdagodni, egyrészt a webarchiválási szolgáltatások szervezése, másrészt a különféle lehetséges kutatási témák áttekintése révén. A fejlesztési ciklusok lezárulása után, a bemutatásra került nyílt forráskódú szoftverek is felhasználhatóvá válhatnak az itthoni gyakorlatban is. A projekt zárókonferenciájára idén októberben a dániai Aarhusban kerül majd sor, a tanulmánykötet szerkesztésének befejezési határideje jövő év tavasza. A jövő év nyaráig, rövid, 2-3 napos szakmai tanulmányút révén lehetőség nyílik majd felkeresni egy partner nemzeti könyvtárat is az ottani webarchiválási gyakorlat tanulmányozásának szempontjából.

Németh Márton (Digitális Bölcsészeti Központ)

komment

Címkék: párizs london groningen amszterdam aarhus luxemburg németh márton webarchiválás webarchívum digitális bölcsészeti központ kalcsó gyula WARCNET niels brügger jason webber

A 19. század kutatóhálózat (1800-luvun tutkimuksen verkosto, Finnország) 13. éves konferenciája Tamperében

2022. július 29. 06:00 - nemzetikonyvtar

A konferencia (a másfél éves halasztás után) a szokásos módon, interdiszciplináris kontextusban tárgyalta a tanácskozás felcímében megadott Kokemuksen ääriin / Erfarenhetens djup [Szélsőséges tapasztalatok] témát. Érdekes, látókört tágító beszélgetések követték az előadásokat, melyek a konferencia két munkanapján, 2022. június 8–9-én 3 keynote-előadás, valamint 15 párhuzamos, 3-3 referátumot tartalmazó szekció keretében hangzottak el. A konferenciaprogramban könyvbemutatók is szerepeltek. Az első estén a konferenciavacsora előtt a tamperei Vapriikki Múzeumcentrum 3 aktuális kiállítását is megnézhettük.

A kutatóhálózat interdiszciplináris munkájában való részvétel minden résztvevő számára lehetőséget ad a kutatási területének, témájának széles látókörű elemzésére, az összefüggések fölismerésére és földolgozására, módszertani tapasztalatszerzésre. Magam a ritka (jelen esetben egyetlen) színháztörténeti témával keltettem figyelmet mind a kultúrtörténészek, mind a szociológusok, mind az irodalom- és művészettörténészek körében. Előadásomat Teatteriyleisön kokemuksia 1800-luvulta. Harvat dokumentit tutkijoiden käsissä [A színházi közönség 19. századi tapasztalatairól. Ritka, különleges forrásaink] címmel tartottam meg. A témát a nemzeti könyvtár színháztörténeti gyűjteményének három forráscsoportjával illusztráltam.

„Az előadás a közép-európai színházi közönségnek az előadásokról és a színházi intézmények működéséről szerzett szerteágazó tapasztalatait mutatja be. A közönséget ritkán vizsgáljuk, jelen tudományos metódusainkat a szociológia és a pszichológia területeitől kölcsönözzük. De hogyan kutathatók a múltbeli közönségreakciók, vélemények, befogadói tapasztalatok?
A 19. század első harmadában gyakran találkozunk az »első közönség« fogalmával. A nép / nemzeti nyelvű hivatásos színjátszással első ízben találkozó néző olyanfélén reagált a produkciókra, mint napjaink gyerekközönsége. A valóság és a színjáték közti határa a számukra bizonytalan volt. Az »első közönség« viselkedését az adott és a következő (kora-romantikus) korszak színműirodalma is bemutatta. (Forrás: Gaál József, A peleskei nótárius)
A századközép nézői a nemzeti identitást erősítő funkciójában ismerhette meg a színházat, s egyúttal a színházcsinálók korábban lenézett, kirekesztett közössége is a polgárosodó társadalom részévé emelkedett. A romantika művészetfogalma tükröződött a színházaknak a közönséggel való napi, hétköznapi kapcsolatában is. A színház az egyik legnagyobb hatású közösségi fórummá vált. (Példák és források: életképek a Nemzeti Színház nézőteréről, a magyar népszínmű első korszaka mint a polgári közönségnek szóló kép a falusi és külvárosi életről az »érdekegyesítés« jegyében, 1848. március 15. – műsorváltozás a »közönség kívánatára« és a Bánk bán »színeváltozása«.)
A 19. század végén és az új évszázad első évtizedében a polgári közönség a sajtóból is értesült a színházi életről és a művészet kérdéseiről. A nézők (köztük a »hivatásos nézők«, azaz pl. a kritikusok) véleménye, visszajelzései a sajtókritikákban fogalmazódtak meg, de van néhány különleges, ritka forrás (személyes feljegyzések, színházi naplók, levélváltások), melyekből a nézők saját színházi élményeiről közvetlen benyomást szerezhetünk, csakúgy, mint az ugyanezen időszakban született színészi emlékezésekből vagy éppen a mintaadóvá, példaképpé váló művészek, sztárok nyilvános hétköznapjairól, sajtónyilvános magánéletéről szóló írásokból. (Forrás: Veress Endréné Méhely Mária színházi naplója)
A különböző korszakok eltérő természetű forrásai változatos és érdekfeszítő képet adnak a közönség egyéni és közösségi befogadási folyamatáról, élményeikről és tapasztalataikról.”

Sirató Ildikó: A színházi közönség 19. századi tapasztalatairól. Ritka, különleges forrásaink. Az előadás absztraktja

Alkalmam nyílt tudományos eszmecserére és interdiszciplináris kapcsolatépítésre a Finnország-szerte, továbbá külföldi egyetemeken doktori tanulmányokat folytató, illetve kutató finn/finnországi svéd szakemberekkel, továbbá a Finn Nemzeti Könyvtár jelen lévő munkatársaival is beszélgettünk pl. a digitális dokumentumföldolgozás tudományos kérdéseiről.

Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

komment

Címkék: finnország 19. század színháztörténet tampere gaál józsef sirató ildikó konferenciabeszámoló színháztörténeti és zeneműtár finn nemzeti könyvtár színházi napló veress endréné méhely mária pertti haapala maarit leskelä-kärki

A levegőből élő kaméleon, a tűzevő szalamandra és társaik

2022. július 28. 06:00 - nemzetikonyvtar

Conrad Lycosthenes (1518–1561) elzászi humanista és enciklopédista Prodigiorum ac ostentorum chronicon (Csodák és jelenések krónikája) című könyve kinyomtatása óta nagy népszerűségnek örvendett. A könyv Baselben, Heinrich Petri nyomdászműhelyében 1557-ben készült el, és még ugyanabban az évben német nyelven (Wunderwerck oder Gottes unergründtliches Vorbilden) is megjelent. Lycosthenes, a természet és a földrajz iránt rajongó polihisztor a kor kompilációs szokása szerint számos forrásból válogatva és részleteket kiemelve állította össze a mű anyagát. Isten csodákkal teli teremtett világát míves fametszetek tették még szemléletesebbé.

Tári munkánk során a mű egyik német nyelvű példányában (Ant. 311) egy érdekes bejegyezést találtunk a háttáblán.

„Quattuor ex puris vitam ducunt elementis
Chamaeleon, Talpa, Maris halaec et Salamandra.”

A sorok jelentése:

„A négy tiszta elemből él:
a kaméleon, a vakond, a hering és a szalamandra.”

Valószínűleg a könyv lapjain szereplő egzotikus állatok és lények különös hangulata késztette a könyv régi tulajdonosát arra, hogy lejegyezze a könyv háttáblájára ezt a mondatot.
De mire is gondolt e sorok írója?
A könyv régi tulajdonosa a fenti szöveget nem saját kútfőből írta, hanem egy középkori eredetű szövegrészletet hagyott fenn az utókor számára.
Hogy értelmezni tudjuk a bejegyzést, keressük meg a szöveg folytatását!
A négy elemről és a négy állatról szóló szöveg teljes változatát egy másik híres enciklopédista, Bartholomaeus Anglicus (ca. 1203–1272) ferences szerzetes és skolasztikus tudós De proprietatibus rerum (A dolgok tulajdonságairól) című művében találjuk meg. Bartholomaeus kompendiumát (rövid kivonatos kézikönyv, összefoglalás) a diákok és a szélesebb olvasóközönség számára írta. Művében a világ valamennyi dolgáról és jelenségéről olvashatunk egy-egy rövid összefoglalót. A kompendium XVIII. könyvében (De animalibus; A szárazföldi állatokról) a kaméleonról írt szócikkében (Caput XX.) ott áll a Wunderwerck… háttáblájára lejegyzett két sor, és azok folytatása is:

„Terra cibat talpam, flammae pascunt salamandram,
unda fit [h]al[la]eci cibus, aer c[h]am[a]eleonti.”

Bartholomaeus Anglicus: De proprietatibus rerum, Strassburg, typ.: Husner Georg, 1491, p. [424]. Jelzet: Inc. 265. Caput XX. Részlet – Régi Nyomtatványok Tára

Azaz:

„A föld táplálja a vakondot, a lángok éltetik a szalamandrát,
a víz a hering eledele, a levegő pedig a kaméleoné.”

A középkori természettudósok szerint ez a négy állat különlegesnek számított, mert képesek voltak megélni tisztán az elemekből: a levegőből, a tűzből, a vízből és a földből. A középkorban és a kora újkorban a négy elem és ezen állatok között olyan szoros kapcsolat állt fenn, hogy a négy állat valamelyikének említésekor egyből a hozzájuk társított elemre asszociáltak.
Az elemtan viszont ennél régebbi keletű. Az elemekből felépülő világ gondolata már az antik filozófusokat is foglalkoztatta. Arisztotelész az elemeket tekintette a világ legegyszerűbb létformáinak. Elmélete szerint a tűz meleg és száraz, a levegő meleg és nedves, a víz hideg és nedves, a föld hideg és száraz. Az elemeknek természetes helyük is van. A föld természetes helye a Föld központja, a vízé a Föld felszíne, a levegőé a Föld és a Hold közti terület, a tűzé a külső tűzkör.
Az elemtan a legtöbb ősi kultúrában megtalálható, és számos közös vonás fedezhető fel a különféle hagyományokban. Az elemekhez társított állatok univerzalitására utal az az indiai tradíció is, mely szerint a kígyók is levegővel táplálkoznak. A villás nyelvük gyakori kiöltögetése miatt azt gondolták a régi indiaiak, hogy ezek az állatok a leget lakmározzák. Innen kapták a kígyók a kettős nyelvű és légnyaldosó név mellé a szélevő elnevezést. A kígyók eme szélevő minőségükben pedig az indiai aszkéták szimbólumává váltak. Itt érdemes megjegyeznünk azt a tényt is, miszerint a középkori európai természettudósok a kaméleont rendszeresen a kígyók osztályába sorolták.
A négy állat és a négy elem szoros és ismert kapcsolatára hozzunk egy példát az irodalomból. Shakespeare (1564–1616), aki a Wunderwerck kiadása után hét évvel született, Hamlet című művében (Harmadik felvonás, 2. szín) használja ezt a középkori motívumot:

„KIRÁLY
Hogy van Hamlet öcsénk?
HAMLET
Felségesen, mákúgyse, a kaméleon kosztján: levegőt eszem, ígéret töltelékkel. Kappant se hizlalnak így.”

William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. Harmadik felvonás, 1. szín, ford. Arany János, [Szentendre], Interpopulart, 1995.– Magyar Elektronikus Könyvtár

A négy elemhez e négy állaton kívül további kategóriákat is rendeltek. Például a négy évszakot, a négy égtáj szeleit, a négy vérmérsékletet, a négy paradicsomi folyót, a négy sarkalatos erényt és a négy evangélistát. Szimbólumaikkal nagy előszeretettel díszítették a középkori és kora újkori templomokat, fejedelmi ebédlőket, fogadótermeket, könyvtártermeket, és a bennük őrzött kincseknek, a könyveknek a fatábláit is.

Túri Klaudia (Régi Nyomtatványok Tára)

komment

Címkék: william shakespeare arisztotelész 16. század régi nyomtatványok tára elemtan 13. század túri klaudia conrad lycosthenes heinrich petri bartholomaeus anglicus

Igaz-e, hogy egészségesebbek lehetünk, ha olvasunk?

2022. július 26. 06:00 - nemzetikonyvtar

Az olvasás nemcsak mint örömszerző tevékenység fontos az életünkben (Olvasni jó! Olvasni öröm! – halljuk a nagyszüleink, szüleink intését), hanem azért is, mert az az egészségünkre is jól hat. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy az olvasás a mindennapi egészség fenntartásában, az életminőség megőrzésében és javításában is szerepet játszik. Az olvasás ugyanis nemcsak információátvétel, nemcsak egy történetben való elmerülés. Az olvasással töltött idő során lezajló agyi folyamatok közvetlen hatással vannak fizikai jólétünkre, érzelmi és lelki egészségünkre is. A rendszeres olvasás egyes vizsgálatok szerint évekkel meg tudja hosszabbítani az emberek életét, mert az olvasás ellazít, flow-állapotba hoz, oldja a stresszt és megnyugtat.

Az olvasás az agy számos területére van hatással. Forrás: Canva.com

A gyermekkorban bővülő szókincs pozitívan hat a gyermeki fantáziára, a kifejezőképességre, a nyelvhasználatra, a szövegértésre, az ismeretek logikus rendszerezésére. Később az olvasás és az egészség kapcsolatában a memóriafejlesztés kerül előtérbe. Egyes kutatások szerint a rendszeresen olvasók körében lényegesen csökken a demencia kialakulásának kockázata. Egy amerikai egyetemistákkal végzett kutatás során a jóga, a humor és az olvasás stresszcsökkentő hatásait vizsgálták és megállapították, hogy napi 30 perc olvasás már jelentős mértékben csökkenti a vérnyomást, és segít rendezni a szívritmust. Az emberek többsége ugyanakkor időhiányra hivatkozva nem vesz kezébe könyvet. Láthatjuk azonban, hogy a pozitív hatás eléréséhez nem kell hosszú órákat a könyvolvasással tölteni. Az ehhez szükséges időt meglelhetjük a napi közlekedésben, ebédszünetben, lefekvés előtt. Utóbbi különösen ajánlott, mert az elalvás előtti olvasás kapcsolatban áll az alvás minőségével. Ugyanis átvezet bennünket a pörgős napból a lecsendesedett, egyenletes, nyugodt légzésű alvásba.

Egyedül, de mégis közös élménnyel. Forrás: Freepik.com

Az olvasás remek közös időtöltés is lehet, azaz az olvasás során a barátainkról, családtagjainkról sem kell lemondanunk. Felolvashatunk szeretteinknek, és így együtt lehet a család. Az idősebb gyerekekkel akár már olyan könyveket is választhatunk, amelyeket maga a szülő is élvezettel olvas. Ha csatlakozunk egy könyvklubhoz, akkor új barátokra is lelhetünk. A másokkal megbeszélt művek segítenek az olvasottak még jobb megértésében, bővítik tudásunkat. Az olvasás a depresszió ellen is igazán jól bevethető. A mentális betegséggel küzdők lelki állapotára ugyanis nagyon jó hatással van a felolvasás. Az irodalomterápia felnőttek és gyermekek esetében is alkalmazható. A helyesen alkalmazott meseterápia segíthet a gyermek számára feldolgozni eseményeket. De segít abban is, hogy ne csak egy nézőpontból tudjuk értelmezni a dolgokat, hanem a másik fél szempontjaiból is. A mesék alternatívákat, választható jövőképet nyújtanak a gyermek különböző gondolataira, érzéseire és reakcióira. Egy jó könyv vagy vers a felnőttek esetében is megoldást kínál azokban az élethelyzetekben, amikor nem vagyunk képesek egy másik perspektívából szemlélni életünk történéseit, amikor problémánk megoldása érdekében társat szeretnénk találni hasonló sorsú emberekkel.

Kreativitás és olvasás. Forrás: Freepik.com

Tudnunk kell, hogy az igazán sikeres emberek saját bevallásuk szerint minden nap szánnak időt elcsendesedésre és olvasásra, a lelki és fizikai egészség megőrzésének erre az igazán kellemes elfoglaltságban eltölthető gyakorlatára. Olvasni jó, olvasni öröm! A témában készített szemletanulmány elérhető a Könyvtári Intézet honlapján.

„Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke, az agykéreg működésének nemzetközi hírű kutatója csapatával együtt sokat tett a tanulási és memóriafolyamatokban szerepet játszó idegsejthálózatok működésének megismeréséért. Egy vele készült interjúban (Szilágyi M. (2021). Az agykutató muzsikája (1. és 2. rész) az olvasásnak és a mindennapi katarzisnak a tanulásban és az egyéni fejlődésben betöltött szerepéről beszélt. Szerinte belső világunk fejlesztéséhez és a hatékony tanuláshoz arra van szükségünk, hogy érzelmek és motivációk társuljanak az agyunkba jutott információkhoz. A gyorsan habzsolt ismeretek, melyekhez agyunk idő híján nem tud érzelmi töltést társítani, kihullanak a rostán. Ezért fontos az olvasás, „ami pont olyan lassú tempóban viszi be az ember agyába az információkat, hogy közben bőségesen van idő arra, hogy ezt különböző más belső információkkal is társítsuk.” Fontos kötőerő a katarzis, melyet a művészetek, a zene, az irodalom adhat meg – főleg akkor, ha nem csak passzív befogadói, hanem aktív művelői is vagyunk. Ezért kellene tehát sokat olvasni, színdarabokat játszani, énekelni, zenélni, hogy megnyitott érzelmeink segítségével értelmünket is fejleszthessük – vallja a híres magyar neurobiológus.”

Az olvasás hatása az egészségre. Szemletanulmány, szerk.: Szabó Piroska, Biró Bettina, Bódog András, OSZK Könyvtári Intézet, 2022, 5. – Könyvtári Intézet

Az olvasás hatása az egészségre című szemletanulmány. A Biró Bettina által szerkesztett kép forrása: Canva.com

Forrás:

Vízkievicz Vanda: 5 érv a rendszeres olvasás mellett. In: Mindset Pszichológia honlap (Élet és pszichológia rovat), 2021. január 27.

Fehér Miklós (Könyvtári Intézet)

komment

Címkék: egészségmegőrzés fehér miklós könyvtári intézet olvasásnépszerűsítés szabó piroska biró bettina bódog andrás szemletanulmány vízkievicz vanda

A klasszicizáló késő barokk építészet legkiválóbb hazai mestere

2022. július 25. 06:00 - nemzetikonyvtar

300 évvel ezelőtt született Fellner Jakab építész

Fellner Jakab (Nikolsburg, 1722 – Tata, 1780) 23 éves korában telepedett le Tatán, és élete nagy részét itt töltötte. 1750-től kezdve főleg az Esterházy grófok számára dolgozott, bár növekvő híre más megbízatást is szerzett számára. A tatai Esterházy-kastély később jelentős szerepet játszott a történelemben is: I. Ferenc császár és király (1792–1835) és felesége, Ludovika királyné ide menekültek a napóleoni harcok elől. Hosszú hetekig itt laktak, és az uralkodó itt írta alá a napóleoni háborúkat lezáró bécsi (v. schönbrunni) békét 1809-ben. 1897-ben Ferenc József (1848–1916) és II. Vilmos (1888–1918) német császár látogatott ide egy tatai hadgyakorlat alkalmával. Fellner Jakab első jelentős önálló munkája az 1751-ben megkezdett tatai plébániatemplom, melynek építését utódja, Grossmann József fejezte be 1780 után. 1756-ban a cseklészi Esterházy-kastélyt építette át.

1761-ig Komárom vármegye szolgálatában állt. 1762-ben a Lamberg család kastélyát tervezte Mórott. 1764-ben szerződést kötött Eszterházy Károly püspökkel az egri püspöki uradalom egyes építkezéseinek tervezésére és felügyeletére. Első műve itt a püspöki kastély lépcsőháza és kápolnája volt (1766). 1768 és 1774 között a veszprémi püspöki palotát tervezte. 1765-től átvette a Gerl József bécsi építész által tervezett és egyetemnek szánt egri lyceum építését, melynek befejezése másra maradt. 1773-ban tervezte meg és kezdte el építeni utolsó nagy alkotását, a pápai plébániatemplomot. Mindezeken kívül sok építkezést tulajdonít neki a kutatás. Jelentős szerepe volt Veszprém, Pápa, Eger és Tata városképének kialakításában. 1773-ban magyar nemességet kapott.

Fellner Jakab nem azonos a szokásosan Fellner és Helmer (németül: Büro vagy Atelier Fellner & Helmer) néven említett 1873-tól működő bécsi építésziroda idősebb, abban vezető szerepet játszó tagjával, Ferdinand Fellnerrel (1847–1916). Ferdinand Fellner társa Hermann Helmer (1868–1919) építész volt. A színházépületek tervezésére szakosodott építésziroda számos épülete áll ma is Magyarországon (Vígszínház, Budapesti Operettszínház, Szegedi Nemzeti Színház, a kecskeméti Katona József Színház, illetve a történelmi Magyarország területén.

Források:

Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1997, szerk.: Csíky Gábor, Endrei Walter, Kiss Csongor, Budapest, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, 1996.
Fellner Jakab. In: Magyar életrajzi lexikon 1000–1990, főszerk.: Kenyeres Ágnes, Budapest, Akadémiai, 1967–1994.

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

komment

„Néktök emléközöm, ha meghallgatjátok jó Hunyadi Jánosról … Nándor-Fehérvárrul.”

2022. július 22. 06:00 - nemzetikonyvtar

Az 1456-os nándorfehérvári diadalra emlékezünk

Nándorfehérvár ostroma. A kép forrása: Baltavári Tamás (rendező) Nándorfehérvár 1456. Animációs film, Történelmi Animációs Egyesület, 2014. – YouTube

„A keresztény világ számára a „Városok királynőjének” [t.i. Konstantinápoly 1453-as] eleste azt jelentette, hogy szembe kellett nézni a nyers realitásokkal. A nyugati katolicizmus és a keleti ortodox kereszténység közötti egyházszakadás és a gazdasági ellentétek megakadályozták a keresztény államokat abban, hogy egységesen lépjenek fel a törökök ellen, és ennek eredménye most világosan megmutatkozott. Az elkövetkező évszázadban az lett a fő cél, hogy most már nem a Dardanellák, hanem a Duna vonalánál ne engedjék tovább a törököt.”

Geoffry Regan: Döntő csaták. Ötvenhárom csata, amely Szalamisztól az Öbölháborúig megváltoztatta a világot, Budapest, Panem, Grafo, 1993, 89. – Törzsgyűjtemény

Az amerikai hadtörténész, Geoffry Regan idézett sorai jól érzékeltetik azt a helyzetet, amivel a középkor egy erős keresztény államának, a Magyar Királyságnak szembe kellett néznie a 15. század derekán. 1453. május 29-én megszűnt létezni a monda szerint a Romulus és Remus által – Kr. e 753-ban – alapított örök város, vagyis Róma nevét viselő roppant birodalom – mai szóhasználattal élve – jogutód állama. A 3. század végétől – már a kettéosztott birodalom keleti részeként – gyakorlatilag önálló államként létező Bizánci Birodalom fővárosa, Konstantinápoly a megállíthatatlanul terjeszkedő Oszmán Birodalom fővárosává vált, miután a feltörekvő hadvezér, II. Mehmed szultán vezette török seregek elfoglalták azt. Az odavezető út már jó néhány évszázada kanyargott az idők végtelen tengerében. A Nagy Constantinus császár nevét viselő város (végleges) eleste már csak egy epizódja a világtörténelem egyik leghatalmasabb birodalma hódításainak.

„A Római birodalom fénykorában Európa nagy részét, a rómaiak tartományait hatalmas, jól kiépített úthálózat kötötte össze. Ezen masíroztak a háborúba küldött légiók, ezen jártak áruikkal a kereskedők, ezen vándoroltak az egyszerű utasok.
A birodalom széthullott a népvándorlás pörölycsapásai alatt – az utak maradtak. Nem építette, nem javította már őket senki, de szolgáltak tovább becsülettel. Kőburkolatuk elkopott, itt-ott nyomvonaluk is megváltozott – de az irányt még mindig mutatták. Már ezer év is eltelt azóta, hogy Rómában leköszönt az utolsó császár, de az a nagy hadiút, amelyik a Márvány-tenger környékéről vezetett a Kárpát-medencébe, s haladt abban és onnan tovább a Duna mentén nyugatnak, még mindig létezett. […]
Az 1300-as évek utolsó harmadában újfajta katonák jelentek meg ezen az ősi hadi úton: megkezdődött a török európai térhódítása. Mire beköszöntött a XV. század, ez lett az oszmánok legfontosabb felvonulási útvonala a mind messzebb, mind északabbra hatoló előnyomulásban”

Barta Gábor: Nándorfehérvár, 1456, Budapest, Móra, 1985, 5–6. – Törzsgyűjtemény

Nándorfehérvár ostroma. A kép forrása: Baltavári Tamás (rendező) Nándorfehérvár 1456. Animációs film, Történelmi Animációs Egyesület, 2014. – YouTube

Az oszmán törökök első betörését az 1320-as években jegyezték fel, a század közepére pedig már stabil hazát teremtettek maguknak a Balkánon (is). A lovagi harcmodorral szöges ellentétben álló portyázásaikkal már I. Anjou (Nagy) Lajos királyunknak (1342–1382) is szembe kellett néznie. Később több komolyabb csatát viseltek Magyarország és a keresztény európai államok a Félhold Birodalmával szemben. Az 1389-ik évi I. rigómezei (koszovói) csata, az 1396-ik évi nikápolyi csata, az 1418-tól megszaporodott Magyarország területére vezetett portyázások vészjósló jelei már előre vetítették, hogy itt nem a jobb megélhetés reményében az akkor még keresztény kultúrájú Európába kívánkozó, békés muszlim bevándorlókkal kell szembenéznie a középkori Magyar Királyságnak. Luxemburgi Zsigmond királyunk (1387–1437) uralkodásának idején szinte a teljes ismeretlenség homályából került elő egy olyan lovag, kinek nevét később igen sokszor emlegették Mohamed igaz hívei (is). Róla, vagyis a korabeli Európa legnagyobb hadvezéréről, Hunyadi Jánosról Julier Ferenc ekképp emlékezik:

„Hogy Hunyadi hány csatában vett részt, azt ma már aligha állapíthatjuk meg, de azt tudjuk, hogy az 1440-től 1456-ig terjedő 17 év alatt összesen 14 hadjáratot vezetett. Ez oly rekord, melynek a világtörténelemben csak kivételesen akad párja. Ennél több hadjáratot például a világnak Hannibál és Julius Caesar óta legnagyobb hadvezére, Napóleon sem vezetett. Az ismertetett nagyobb hadjáratok Hunyadinak univerzális katonai lángeszét tanúsítják. Ez alatt azt értem, hogy egyaránt nagy szervezőnek, hadásznak és harcásznak bizonyult. Jeles volt, mint hadügyminiszter, tábornok és tengernagy. Egy személyben volt vezér és vezérkari főnök. Egyformán tökéleteset nyújtott támadásban és védelemben, nyílt csatában és várharcban, síkságban és hegyi háborúban, szárazföldön és vízen.”

Julier Ferenc: Magyar hadvezérek, Budapest, Stádium, 1930. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Hunyadi János. In: Johannes Thuróczy: Chronica Hungarorum. 1488. Inc. 1143. – Bibliotheca Corvina Digitalis

Hunyadi már fiatalkorában találkozott a török, a huszita és a nyugati zsoldos hadviseléssel. Az 1440-es években vívott nagy sikerű török elleni csatározásai (1442 Erdély; 1443 hosszú hadjárat) már egész Európa figyelmét felkeltették és személyében látták a fenyegető oszmán félhold terjeszkedése elleni szérumot. Töretlen nimbuszán az olyan vesztett csaták, mint az 1444-es várnai, vagy az 1448-as II. rigómezei sem igazán ejtettek csorbát. Azonban Hunyadi János neve leginkább – az 1427-ben magyar végvárrá vált Nándorfehérvár – 1456-ik évi bravúros védelmével és az ehhez köthető déli harangszóval kapcsolódott össze. Ezt a várat – a török által meghódoltatott Szerb Királysághoz tartozó Belgrádot – Zsigmond király a szerb despotával való megegyezés értelmében szerezte meg. Az erősség később igen zavaró „szálkává” vált a hódító Félhold Birodalmának testében. Ahogy Szeád-Eddin török krónikás írja:

„A Duna és a Száva összefolyásánál feküdvén, úgy szárazföldi, mit vízi járművekkel minden oldalról lehetett eleséget szállítani e vasalapra épült erősségbe, azonkívül […] 5–6000 hitetlen tartózkodott ez erős várban, akik szüntelen azon munkálkodtak, hogy az iszlám országainak kárt és bajt okozzanak. Ki- és bejáratait elzárták, bástyáit és falait magasra építették, mély árkába vizet bocsátottak s az átjáróhelyeket védő és támadó szerekkel ellátták, azután e várból, mint leshelyből, kinyújtogatták bitorló kezeiket és a lázadás tüzét folyamatosan szították. Minthogy pedig Mohamed khán őfelségének […] éjjel-nappali gondja az volt, hogy a vallás ellenségeinek hatalmát megrövidítse, […] az iszlám országát védelmezze és az istentől reá bízott alattvalók nyugalmát biztosítsa: ostromlása is fel volt írva világos elméjének lapjára a csodadolgokat rajzoló gondolat tollával.”

Szeád-Eddin Nándorfehérvár ostromáról. In: Nagy Gábor (összeáll.): Magyar középkor. 997–1526. (Forrásgyűjtemény), Debrecen, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2000, 453. – Törzsgyűjtemény

Nándorfehérvár. In: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, Budapest, Grill, 1928–1942. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képkönyvtár

Pedig ez az 5-6000 „hitetlen” egy olyan államnak okozott „kárt és bajt”, mely már Mehmed szultán uralkodásának első éveiben Európa egyik legfélelmetesebb „hadigépezetévé” nőtte ki magát. A hadtörténészek becslése szerint is legalább 150 ezer főnyi sereg felsorakozott a lobogó félholdas boncsok alatt. Ráadásul a sokszor önfejű és szertelen lovagokból álló legtöbb európai hadsereggel szemben itt nagyon szigorú fegyelem uralkodott. A magyar huszárokhoz hasonló szpáhik, a „Bektas kertjének virágai” jelzővel illetett gyalogos lövészek, a janicsárok, az irreguláris „hitharcosok” a gázik mellett a tüzérség nagyarányú fejlődése is jellemző része ennek a hadigépezetnek. Renegát idegen, itáliai, spanyol, portugál, sőt magyar(!) tüzéreket fogadott zsoldjába, akik félelmetes módon felfejlesztették tüzérségét. Példának okáért Hunyadiék nem valószínű, hogy túl büszkék lehettek honfitársukra, az erdélyi szász Orbán mesterre, aki Bizánc ostromához készített egy méretes ágyúszörnyeteget, mely végül vele együtt repült a levegőbe.

„Nos, Mohamed szultán ezt a kiváló hadigépezetet lendítette mozgásba 1456 tavaszán, amikor megindult Nándorfehérvár ellen. Mintegy 70 000 harcos kísérte, 15 000 szpáhi, 6–7000 janicsár és több tízezer egyéb harcos, akindzsik, aszabok, cserehorok, müszellemek, delik, martalócok, dzsebelik, és tucatnyi más névre hallgató marcona, hírnévre és zsákmányra éhes harcos. A sereget mintegy 200 ágyú, 200 folyami hadihajó, több tízezerre rúgó szállítószekér, tábori szolgák és egyéb segédszemélyzet, munkára hajtott keresztény lakosok tízezrei kísérték.
Mohamed biztos volt a dolgában. Jól szervezett kémszolgálata tájékoztatta arról, hogy Magyarországon nem mennek valami jól a dolgok. A trónon az alig 16 esztendős ifjú, V. László ül, helyette a bárók kormányoznak. S a mágnások széthúznak, egy részük a korábbi polgárháborúban az akkor csecsemő Lászlót támogatta, míg a többségük csak nemrég állt az ifjú király oldalára. Arról ugyan már hallott, hogy V. Miklós pápa a török támadás hírére már 1455-ben meghirdette a keresztes hadjáratot, s ezt utóda, III. Calixtus is megerősítette, de ettől nem igazán tartott. […] Kémei azt is jelentették, hogy egy nagy szónok hírében álló minorita szerzetes, az öreg Kapisztrán János ékes beszédekben toborozza a kereszteseket, de csak a szegények hallgatnak szavára, ezektől pedig nincs mit tartania a Bizáncot leigázó szultánnak.
Számításainak egyetlen bizonytalan pontja maradt […] Hunyadi János, akit az oszmánok dühöngve »átkozott Jankóként« emlegetnek”

Rázsó Gyula: A lovagkor csatái, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987, 190–191. – Törzsgyűjtemény

Hunyadi János szobra Tóth Istvántól. Sármay József amateur fényképe után. In: Vasárnapi Ujság, 47. évf. 38. sz., 1900. szeptember 23. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Ez a „bizonytalan pont” már 1456 elején egyre fenyegetőbb híreket kapott a szultán hadi készülődéséről. Ezért megkezdte a felkészülést, hiszen ilyen rangos vendéget „illőn kell” fogadni. Geoffry Regan szerint Nándorfehérvár falaihoz Hunyadi János 10 000 – mai szóhasználattal élve – professzionális, banderiális katonát vitt, melyet már a vár kapitánya, Szilágyi Mihály 5 000 védővel tartott. Emellett a felmentő sereg kiegészült egy lelkes olasz ferences szerzetes, a magyar történelemkönyvek lapjain Kapisztrán Jánosként ismertté vált Giovanni di Capistrano által verbuvált kb. 18 000 fős irreguláris keresztes sereggel.

„A hadi gépeket végre a várnak a síkságra néző oldalán állították fel. Némelyekkel a vaskos várfalakat törték, mások pedig a magasba, a levegőbe hajigáltak óriási nagy köveket, amelyek a város falain belül óriási robajjal lehullva, villámként, hirtelen halállal öltek meg minden élőt, akit értek. Éjjel-nappal szüntelen dörögtek az elsütött hadigépek, és rettenetes morajuk elhallatszott több mint huszonnégy magyar mérföldnyire, egészen Szeged városáig és körös-körül a környékre. Folyton működtek a hadi gépek, szakadatlanul okádták a füstöt; a napfényes, tiszta eget sűrű ködfelhő árnyékolta be és a lengedező szellők kénbűzzel keveredtek; sem a forró nyári nap, sem a hűvös éj sötétje nem hagyott nyugtot ostromlóknak, ostromlottaknak egyaránt. Gyászos csatározással telt minden idő. Ekkora lövetéstől megromlottak a derék tornyok ormai, szétomlottak az épületek és földdel egyenlővé lettek az embereket és várat védő magas falak. Mit mondhatunk még? Csak azt, hogy a védők halálos félelemtől leverten várták utolsó napjukat.”

Thuróczy János: Magyar krónika, ford. Geréb László, Budapest, Magyar Helikon, 1957. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Mátyás király krónikása, Thuróczy János jól érzékelteti azt a pokoli helyzetet, melybe Szilágyi Mihály várkapitány várvédői kerültek az ostrom július 4-i kezdete után, Hunyadiék érkeztéig.

Hunyadi serege kegyetlen hajóharc árán tudott bejutni a várba. A kép forrása: Baltavári Tamás (rendező) Nándorfehérvár 1456. Animációs film, Történelmi Animációs Egyesület, 2014. – YouTube

A Duna és Száva összefolyásnál álló várba a felmentő seregnek nem volt könnyű bejutni. A Dunán az utat a szultán körülbelül 200 egységből, köztük 64 nagy, tengeri hadihajóból álló flottával zárta el. Hogy fokozza a védelem erejét, ezeket még egymáshoz is láncoltatta. Hunyadi János ekkor olyan lépésre határozta el magát, melyet sokáig emlegettek a török hajóhad tengerészei. A környéken fellelhető összes csónakot, sajkát, naszádot, dereglyét hadihajóvá alakíttatott át, orrukat és oldalukat védőpalánkkal látták el, majd ágyúk, puskák, tüzes nyilak, kőhajítók kerültek fedélzeteikre. Az így összeverbuvált vízi haderő július 14-én indult neki Szalánkeméntől és kb. ötórás kegyetlen küzdelem során a – közben az ostromlott várból is kihajózó tapasztalt szerb naszádosok által is hátba támadott – török flottát gyakorlatilag tönkre verték. Három nagy tengeri gályát is elsüllyesztettek, négyet elfoglaltak legénységével és felszerelésével együtt, a megmaradtak elmenekültek. Azonban a felmentő sereg számára a várba vezető szabaddá vált út sem könnyítette meg sokban a védelem dolgát. A folyamatos ágyúzás megtette hatását, ahogy Thuróczy írja:

„Midőn tehát a jeles tornyok orma leomlott, s a falak nagy része is földig roskadva hevert, a sáncot és várárkokat a földdel egy szintig feltöltötték, úgyhogy már semmi sem akadályozta az ellenség berohanását – felvirradt az ostrom tizenötödik napja, melyre a császár a vár bevételét ígérte. Hajnalpirkadáskor népének egész sokaságát felindította. Dobpergéssel, trombitaszóval és harsány kiáltozással szilajan támadtak. Megrohanták a várat és kegyetlen öldökléssel belsejébe hatoltak. Ámbár a magyarok kevesen voltak ahhoz, hogy megálljanak ekkora ellenséggel szemben, minden erejükkel védekeztek, sűrűn kiáltozva az Úr Jézus segítségéért, s keményen megvetették lábukat az omladékok közt, állva az ellenség támadását. Meg-megújult a véres harc, a vár utcáiban folyt a küzdelem. Hullottak a hullák, a levegőt zűrzavaros rivalgás töltötte be és számtalan fegyver csattogása; gyakran kényszerült hátrálásra hol az egyik, hol a másik fél.”

Thuróczy János: Magyar krónika, ford. Geréb László, Budapest, Magyar Helikon, 1957. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Hunyadi és Kapisztrán a várkapitány Szilágyi Mihály társaságában. A kép forrása: Baltavári Tamás (rendező) Nándorfehérvár 1456. Animációs film, Történelmi Animációs Egyesület, 2014. – YouTube

A július 21-én megindult általános roham harmadik hulláma során került sor a 19. századi romantikus festőművész – mondhatni ismeretlenség homályából „berobbant” – Wágner Sándor egyetlen híres képének cselekményére: a lófarkas boncsokot a fellegvár fokára kitűzni akaró török katona tervének meghiúsítására Dugovics Titusz önfeláldozása árán. Dugovics Titusz származásáról megoszlik a történészek véleménye. Van, aki Vas megyei származású várnai veteránnak, van, aki szerbnek, van, aki horvátnak tartja őt. A legtöbben pedig úgy gondolják, hogy Antonio Bonfini anekdotája nyomán elterjedt legendás alakról van szó. Illés György róla szóló életrajzi kisregénye ugyan nem tekinthető hiteles történelmi forrásnak, de mindenkinek csak ajánlani tudom.

Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása, 1853. A kép forrása: Wikipedia

A nagy éjszakai harc teljesen kimerítette mindkét fél katonáit. Egyikük sem akart újabb csatába kezdeni a rákövetkező napon. A másnapi döntő csatára is egy véletlen esemény kerített alkalmat. Ha beszélhetünk egyáltalán véletlenről. A Tábor-szigeten állomásozó Kapisztrán keresztes tábora szintén ki akarta venni a részét a csatából, ezért Hunyadi szigorú parancsa ellenére átkeltek a folyón és megtámadták a visszavonuló török sereget. A megtámadott törökök segítségére maga a szultán sietett hadával, elzárva őket a visszavonulás lehetőségétől. Hunyadi ekkor a kényszerhelyzet szülte alkalmat zseniálisan meglátva meglepetésszerűen kitört seregével és elfoglalta a törökök ágyúállásait, majd a szultáni erőket saját ágyúival lövette. A szultán serege két tűz – a korábban bekerített keresztesek és a saját ágyúinak tüze – közé került. A saját sáncaikkal megerősített ágyúikat kegyetlen és véres küzdelem árán és csak Hunyadiék által megrongálva tudták visszaszerezni.
A győzelem teljes volt, azonban a keresztény sereg nagy örömébe igen nagy üröm is vegyült. A nagy nyereségért nagyon magas árat fizettek a vár védői.

„A törökök a kétnapos harcban erőik legjavát elvesztették. A janicsárok serege felmorzsolódott, a lovasság szétzilálódott, az ágyúk és az ostromgépek használhatatlanná váltak. Számos magas rangú parancsnok elesett, sőt maga a szultán is megsebesült. A megmaradt csapatokat pedig ilyen előzmények után nem lehetett többé harcra ösztökélni. Így hát a nagy európai hódításra készülődő szultánt az első, általa oly jelentéktelennek tartott akadály megállította útjában.
Hunyadi úgy tervezte, hogy a közeledő felmentő sereg és a külföldi keresztesek megérkeztével az egyesült haderő támadásba megy át a Balkánon. Röviddel a győzelem után azonban a magyar táborban pestisjárvány tört ki, amelynek augusztus 11-én Hunyadi János is áldozatul esett.
A nándorfehérvári diadal még így, kihasználatlanul is, igen nagy jelentőségű volt Magyarország és Nyugat-Európa további történelmének alakulásában: hosszú időre elvette a török kedvét attól, hogy újabb hódító hadjárattal próbálkozzék.”

Regan, Geoffry: Döntő csaták. Ötvenhárom csata, amely Szalamisztól az Öbölháborúig megváltoztatta a világot, Budapest, Panem, Grafo, 1993, 94. – Törzsgyűjtemény

Hunyadi János halála. Lotz Károly falfestménye a Budapest-Ferencvárosi templomban. Háry Gyula tollrajzáról. In: Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története, Budapest, Athenaeum, 1895–1898. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Julier Ferenc kitörő lelkesedéssel a következőket fogalmazta meg a nándorfehérvári diadalról és annak – fogalmazzunk úgy – főszereplőjéről, Hunyadi Jánosról és az ő hadvezéri tehetségéről:

„Ebben a hadjáratban Hunyadi vezéri tudása ismét teljes fényben ragyog. Úgy szervezési, mint vezetési képessége bámulatos, óramű pontosságával zajlik le az egész hadművelet.
Első lépése a várnak biztonsági őrséggel való ellátása, hogy az addig tudja magát tartani, míg azt felmentheti.
Második lépés a minimális felmentő sereg megszervezése.
Harmadik a kombinált „tengeri” csata, melyben az élőiről áttört, a partról oldalba kapott és a hátulról megkerült török flotta megsemmisül és az út a vár felé megnyílik.
Negyedik mozzanat a vár ellen intézett tömegroham visszaverése. Elképzelhetjük, hogy mily pontos részletintézkedések, a védelem megszervezésének mily alapos munkája tette ezt a sikert lehetővé.
A végsőkig feszült helyzetben jön az utolsó, legnagyobb és legvakmerőbb lépése, midőn Hunyadi a keresztesek könnyelmű lépését is előnyösre fordítja s a kedvezőnek látszó, soha vissza nem térő pillanatot megragadja, hogy jelentéktelen erejű csapatával a nyomasztó túlerőre a döntő csapást mérje. Ebben a vakmerőségében is mily óvatos, midőn a törökre mért halálos ütés után a török tábort még idejében elhagyja és az éjjelt biztosított helyen, a török futóárkokban tölti.
Nincs egy mozzanata sem az egész hadműveletnek, mely ne volna a hadvezetési művészet tökéletességének mintaképe.”

Julier Ferenc: Magyar hadvezérek, Budapest, Stádium, 1930. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Még mielőtt a török sereg elérte volna Nándorfehérvárt III. Kallixtusz pápa bullájában rendelte el a déli harangozást, hogy a hívők imádkozzanak a keresztények győzelméért. Azonban a bulla kihirdetése és a győzelem híre együtt jutott el sok helyre, ezért hagyományosan a déli harangszóval a nándorfehérvári diadalra és Hunyadi János katonáinak hősiességére emlékezünk.

Magyar millennium (I.) – Blokkpár. In: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye, [Budapest],[Szerk.], [2012] – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Felhasznált források:

Baltavári Tamás (rendező): Nándorfehérvár 1456. Animációs film, Történelmi Animációs Egyesület, 2014.
Bánhegyi Ferenc: A Hunyadiak dicsősége, Celldömölk, Apáczai, 2008.
Barta Gábor: Nándorfehérvár, 1456, Budapest, Móra, 1985.
Benedek Elek: Nagy magyarok élete. Hunyadi János – Hunyadi Mátyás, Kisújszállás, Pannon Literatúra, 2002.
Cseh Valentin: A nándorfehérvári csata, 1456, Budapest, Zrínyi, 2016.
Földi Pál: Hunyadi János, a hadvezér, Budapest, anno, 2004.
Földi Pál: Hunyadi János a kereszténység pajzsa, Kistarcsa, Csengőkert, 2015. 2008.
Julier Ferenc: Magyar hadvezérek, Budapest, Stádium, 1930.
Nagy Gábor (összeáll.): Magyar középkor. 997–1526. (Forrásgyűjtemény), Debrecen, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2000.
Rázsó Gyula: A lovagkor csatái, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987.
Regan, Geoffry: Döntő csaták. Ötvenhárom csata, amely Szalamisztól az Öbölháborúig megváltoztatta a világot, Budapest, Panem, Grafo, 1993.
Johannes Thuróczy: Chronica Hungarorum. 1488. Inc. 1143.
Thuróczy János: Magyar krónika, Geréb László, Budapest, Magyar Helikon, 1957.

komment