2022. augusztus 25–27. között rendezték meg a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciáját. Az idén 36. alkalommal sorra kerülő tudományos fórumnak a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola adott otthont. A Történelem és vizualitás című konferencia 29 szekciót töltött meg számos izgalmas és értékes előadás felvonultatásával. A gazdag programban a történészek mellett a társtudományok kutatói is képviseltették magukat. Így különböző szempontok szerint vált vizsgálhatóvá az egyes történeti korszakok képigénye, akár e korszakok vizualitásának bemutatása vagy forráskincsként értékelése által. A plenáris ülés előadói dr. Tamás Ágnes, dr. Fisli Éva és dr. Gábor György voltak.
Az előadások témafelvetéseinek sokrétűsége rámutatott, hogy milyen hatása is van a képeknek a befogadóra, hogy ezzel egyes korokban hogyan éltek, vagy épp hogyan éltek vissza és tették a propaganda eszközévé.
A társadalomtörténet-kutatás legmodernebb eszközeként mutatkozott be a vizualizálás módszere, azaz különböző adatcsoportok térképre vagy diagrammra helyezve történő értékelése. Érdekes volt a közösségi és a személyes térre irányuló szempontok tárgyalása és a különböző társadalmi rétegek önreprezentációját vizsgáló kutatások bemutatása is.
A háromnapos rendezvényen munkatársaink – Andrási Erika, Dede Franciska, Papp Viktor, Sárközy Réka és Vesztróczy Zsolt – eredményeit is hallhatta a közönség. A konferencia tanulmánykötete várhatóan 2024-ben jelenik meg. Sorozatunkban ennek előzetesként ezeket az előadásokat ismertetjük röviden.

A konferencia helyszíne: a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola

Az alábbiakban Dede Franciska ismerteti a Séták a nagyvilágban. Az Uj Idők illusztrált utazási sorozata címmel megtartott előadásának témáját.

Előadásom Herczeg Ferenc népszerű szépirodalmi, társadalmi és művészeti képes hetilapjának 1903 decemberében indult új rovatát mutatta be. „Olvasóinknak alkalmat adunk egy élvezetes, világkörüli sétára” – írta az akkor már tizedik esztendeje megjelenő folyóirat szerkesztősége az első közlemény elé. A korábban önállóan közölt képes úti beszámolókat ettől kezdve közel három évtizeden keresztül elsősorban (bár nem kizárólag) itt találhatták meg az olvasók. A sorozat jellegzetessége, hogy legtöbbször nem professzionális utazók és írók útirajzait közölte, hanem élményeiket lejegyző amatőrökét, akik írásaikat sokszor saját fényképfelvételeikkel illusztrálták. Az előadás röviden kitért a közlemények szerzőire: foglalkozásukra (találunk közöttük művészt, földrajztudóst, orientalistát, vadászt, katonatisztet, orvost és újságírót), utazásuk okaira (van, aki „kalandvágyból” utazott, más a munkája vagy a családja miatt került az adott vidékre), közleményeik gyakoriságára és arra is, hogy milyen országokban, milyen tájakon jártak. Vizsgálta az illusztrált közlemények arányát (∽70%), ezeken belül pedig a szöveg és kép viszonyát, a képek számát és elhelyez(ked)ését, valamint a képek típusait és tartalmát. Az expozé tematikusan rendezett képanyaggal illusztrálta a rovat sokszínűségét. A lap olvasói a természeti és az épített környezetet, a különböző népcsoportokat, élethelyzeteket és a mindennapi életet bemutató felvételek mellett különleges eseményeket, katasztrófákat megörökítő fényképeken, valamint a szerzők személyes élményeit, utazási körülményeit, ismerőseit ábrázoló fotókon (és természetesen a leírásokon és élménybeszámolókon) keresztül „találkozhattak” a távoli tájak és vidékek ismert-ismeretlen világával.

Az előadás egyik diaképe

Az előadásban röviden szó esett arról is, hogy az útirajzok mennyit árulnak el magukról a szerzőkről, személyes benyomásaikról, az utazásuk és ott tartózkodásuk körülményeiről, és arról, hogy mennyire igyekeztek és mennyire sikerült kapcsolatokat kialakítaniuk az adott helyszínen, azaz mennyire voltak és mennyire maradtak kívülállók.

Kozmutza Kornélné japán barátnőivel. In: Uj Idők, 1904. március 27., 13. sz., 293. – Törzsgyűjtemény

Befejezésként az expozé röviden érintette a fényképfelvételek készítésének esetleges nehézségeit, váratlan eredményeit és a helyiek, a „megörökítettek” reakcióját is.

A házaló patikus, Kompolthy Jób fényképe. In: Uj Idők, 1906. december 23., 52. sz., 639. – Törzsgyűjtemény

Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

A kétéves halasztással sorra került 13. Nemzetközi Finnugrisztikai Kongresszus, Congressus XIII Internationalis Fenno-Ugristarum (CIFU 13) a rendkívül bonyolult nemzetközi helyzet, az ukrajnai háború ellenére is több mint 300 résztvevővel zajlott Bécsben.

• 
• 

Az egyetemen az üdvözlő fogadásra már 2022. augusztus 21-én este sor került, hétfőn pedig megkezdődött a sűrű program szerinti tudományos munka. Minden délelőtt és a záró napon délután is voltak plenáris előadások, majd a szimpóziumokon és a szekciókban folytatódott a tudományos diskurzus számos finnugor és nem finnugor nyelv használatával.
Magam az irodalomtörténettel, irodalmi kapcsolattörténettel foglalkozó szimpóziumba kaptam meghívást a szervezőktől Theatre and Drama in Context of Cultural Relations and Comparative Research of Finno-Ugric and Western-European Literatures and Cultures című előadásommal. A szimpózium 16 prezentációját (ezek közül kettőt online) a kongresszus első két napján tartottuk. A szervezők-résztvevők és a közönség egyöntetű véleménye szerint szimpóziumunk igen színvonalas és jó hangulatú volt. A további napokon különböző szekciókban kb. 8-10 előadást hallgattam meg (a plenárisokon kívül), majd részt vettem a bécsi tanszék munkatársai által szervezett összehasonlító kultúrtörténeti szimpóziumon (6 előadás), valamint elnökként vezettem a záró napon sorra került irodalomtudományos szekció munkáját (5 előadás).

Szakértői fórum az oroszországi finnugor tudomány helyzetéről, 13. Nemzetközi Finnugrisztikai Kongresszus, 2022. augusztus 22.

A bécsi Finnugor Kongresszuson jelentős változtatások előkészítéséről döntöttünk a nemzetközi szervezőbizottság (ICFUC) augusztus 25-i ülésén. A finnugor tudományok nagy hagyományokkal bíró tanácskozássorozata a fókuszban álló nemzeti és összehasonlító diszciplínák párbeszédét célozza. E fórum, amint a korábbi kongresszusok is, a célját a jól szervezett és kiemelkedő színvonalú tudományos munkával sikeresen elérte. A korszerűsítendő tudományos diskurzusformák és keretek fejlesztésébe a tudományos közösség minden generációját be kívánjuk vonni és a tartui kongresszuson már konkrét javaslatokat fogunk megfogalmazni a ciklus közben is tanácskozó ICFUC előkészítésében.
A kísérőprogramokat (városi fogadás egy Heurigerben, az észt, a finn és a magyar nagykövetség közös fogadása a Bankgasséban), illetve a találkozási lehetőségeket kihasználva a kongresszus résztvevői hosszú, tartalmas beszélgetéseket folytathattak. Az ICFUC régi és új tagjaival, a tudományos közösség legkülönfélébb szakterületeket képviselő kutatóival gyümölcsöző dialógusokra nyílt lehetőség.

• 
• 

A pénteki záró ülésen a bécsi kongresszus fő szervezője, Johanna Laakso professzor asszony kihirdette a következő Finnugor Kongresszus helyszínét és időpontját: Tartu (Észtország), 2025. Reméljük, a körülmények nem alakulnak olyan rosszul, mint az előző kongresszusi ciklusban, és újra találkozhatunk három év múlva Tartuban.

Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Passau (Alsó-Bajorország). Josef Abent a segítő Szűz Mária-zarándoktemplom Mária-oltárán látható képe, 1612 (az idősebb Lucas Cranach után). A kép forrása: Wikipédia

A Segítő Szűz Mária-templom a Fejér megyei Bodajkon – Digitális Képarchívum

A Boldogságos Szűz Mária képe Bodajkon, fehérvári megyében és püspökségben. In: Jordánszky Elek: Magyarországban, s az ahoz tartozó részekben levő boldogs. Szűz Mária kegyelemképeinek rövid leirása, Pest, Bucsánszky A., 1863, 174. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az alsószelestei Szűz Mária neve-templom – Digitális Képarchívum

Inkey Boldizsár: Szűz Mária angyalok között. Részlet. Barokk stílusú Szentháromságszobor Nagykanizsán a Kossuth téren, 1758 körül. – Digitális Képarchívum

A diósgyőri Szűz Mária neve-templom – Digitális Képarchívum

A biatorbágyi Szűz Mária neve-templom – Digitális Képarchívum

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

Kilenc hónappal szeplőtelen fogantatása után, vagyis szeptember 8-án ünnepli az Anyaszentegyház e különleges isteni kegyelmekben gazdag gyermek születésnapját, és a papok és szerzetesek kórusa a világi hívekkel együtt énekel bölcsőjénél szent örömmel, elragadtatással, buzgósággal, olvadó szeretettel. Ebből a bölcsőből támad a világ világossága (Joan. 8. v. 12.), az igazságnak fényes napja (Malach. 4. v. 2.), az üdvözítő Messiás, aki elveszi a világ bűneit (Joan. 1. v. 29.) és kegyelmeket oszt. Az első képen e csodálatos gyermek származását és e világra jövetelének célját szemléltető szimbólumokat láthatunk. A liliomszál szeplőtelen fogantatását és mindenkori szűzi tisztaságát jelenti. „Mint a líliom a tövisek-között, úgy az én szeretőm a leányok-között.” (Sicut lilium inter spinas, sic amica mea inter filias). Ezt mondja a Szent Lélek az Énekek énekében (Cant. 2. v. 2.), és ez a tiszta fehér liliom Szent Jeromos és az egyházatyák magyarázata szerint nem más, mint az Anyaszentegyház, illetve a Szent Lélek mátkája, a szeplőtelen Szűzanya. A kalitkába zárt madár a bűn rabságában levő lelkeket szimbolizálja, akik szabadulásának hajnalát jelzi a szent Szűz születése. A fali polcon lévő hat könyv az üdvtörténet eddigi hat évezredét jelenti, a hagyományos bibliai kronológia szerint. A kép homlokzatán a dicsőséges szent keresztet magasztaló angyalok sokaságát láthatjuk. Ez az ábrázolás a végítélet bizonyosságát jelzi. Az utolsó ítéletkor az angyalok előhozzák Krisztus keresztjét az Isten ügye végső győzelmének jeleként, bizonyságul a bűnösök ellen, és a megtért, bűneiktől megtisztult lelkek örök üdvösségének boldogító tanújeleként. A kép felirata: „Mária gyermekei különösképpen és mindenkor a szent kereszt gyermekei”. Vagyis az örök boldogság várományosai, akik számára a kereszt már nem bűnjel, hanem az üdvösség jele.

Szűz Mária születése. Színes rézmetszet papírcsipkére ragasztva. Félix Alcan kiadása, Párizs, 19. sz. vége. A kép forrása: Holy Card Heaven blog

Szűz Mária születésének helye és ideje

Mária születésének pontos helye ismeretlen. Egyesek a Názáret közelében fekvő Sephoris városát említik, ahová a Dávid házából származó Szent Anna és Szent Joakim a kegyetlen és nagyravágyó Heródes király idejében visszahúzódott. Mások Betlehemet, a keleti ortodoxok pedig régtől fogva Jeruzsálemet, a szent várost gondolják a szent Szűz szülőhelyének. Születésének ideje a hagyományos bibliai kronológia szerint a világ teremtésétől számított 4038. esztendő.

Az ünnep eredete és rövid története

A szeplőtelen Szűz születésének ünneplése igen régi eredetű, mivel már a Krisztus születése utáni 431. esztendőben tartott efezusi zsinat konstitúciói is megemlékeznek róla. A keleti ortodox egyházban már a 7. században általános ünnep volt, de a római katolikus egyházban csak a 8. században jelent meg, és a 11. században vált általános egyházi ünneppé. Nyolcadának ünnepét a konklávéra (pápaválasztásra) összegyűlt bíborosok fogadalmaként IV. Ince pápa rendelte el 1243-ban. Az ünnep misztikus eredetéről azt írja Beauvais-i Vince francia domonkos szerzetes (Vincentius Bellovacensis: Hist. Lib. 6. cap. 66.), hogy egy szentéletű remete magányos elmélkedései közben minden esztendőben szeptember 8. előtti éjjel különös angyali énekszót hallott, ezért könyörögni kezdett az Istennek, hogy mutassa meg neki, mit jelent ez a szokatlan égi vigasság. Az Úr angyala pedig megjelenvén, ekképp szólt hozzá: az örökké áldott Szűz, aki az isteni Igét szülte, ezen a szerencsés éjszakán született e világra; mely örvendetes születést noha a földi emberek még meg nem ismerték, az angyalok mindazáltal felséges örömmel tisztelik. Ez a csodálatos jelenés aztán nyilvánosságra került, és a Boldogasszony születésének tisztelete a kereszténység között mind több helyen elterjedt.

Falkoner György: Szent Anna Szent Joakimmal és a gyermek Szűz Máriával (1724) – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Szentképgyűjtemény 

Nagy Szent Gertrúd ájtatosságai

Nagy Szent Gertrúd (1256–1302) bencés apátnő ezen a szent ünnepen az esti zsolozsma alatt azt a kinyilatkoztatást kapta a Szűzanyától, hogy ha valaki őt ezen ünnep nyolcada (octavája) alatt annyi angyali üdvözlettel köszönti, ahány napig ő a Szent Anna méhében hordoztatott, annak része lesz abban a kimondhatatlan édességben, amellyel őt a Szentháromság egy Isten a mennyekben boldogítja. Szent Gertrúd szokása szerint ez az ünnep nyolcada alatt naponta harmincegy angyali üdvözletet jelent. Ugyancsak ő egy alkalommal százötven angyali üdvözletet ajánlott fel a Boldogasszonynak avégett, hogy a rettenetes halál óráján az irgalmas Szűzanya a segítségére jöjjön. És íme, a Krisztus ítélőszéke előtt minden szót, amit ezen ájtatosság során kimondott, arany dénár gyanánt mutatott be az ő szent Fia színe előtt a Szűzanya, a halálra vált szűz szerzetesnő vigasztalása és üdvössége érdekében. (Insinuationes divinae pietatis, seu Vita et revelationes S. Gertrudis virginis et abbatissae Ordinis S. Benedicti. A mendis quibus scatebant expurgatae studio et labore D. N. C. B. Parisiis, Apud Fredericum Leonard, 1662. 601, 608–609. Lib. IV. Cap. LIII. In festo Nativitatis gloriosae Virginis)

Szent Anna a gyermek Szűz Máriával. Rézmetszet, 19. sz. eleje. A kép szignója: A. Mayer, valószínűleg Arminius Mayer (1798–1847) – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Szentképgyűjtemény

A szent Szűz születésének magasztalása költői képekben

Ezt az aranyló, tiszta hajnalt s angyali kisdedet aztán, mihelyt megszületett, az egek köszöntötték, a természet és a természetfölötti kegyelem önnön dajkálkodásuk alá fogadták, sőt, a természet és a kegyelem versengést tartott az ő szolgálatában való elsőbbségért. Nagy Szent Albert (1193 k.–1280) eszmefuttatása szerint tenger mellett született, hogy a veszedelmes zavarral habzó világ tengerében evezőknek vezérlő csillaga, és a hit hajótörötteinek igaz reménysége és révpartja legyen. Damaszkuszi Szent János (675 k.–749) tanítása szerint Jákob létrájához hasonlóan Szűz Mária misztikus, spirituális lajtorja (mystica scala, spiritualis scala), amely a földből eredt, és a feje az egekig emelkedett. Mert minden asszony feje a férfi, őneki viszont, mivel férfit nem ismert (Luc. 1. v. 34.), az Atyaisten volt a feje, akinek mindenható ereje és Szent Lelke által világra szülte a Fiúistent, az örök Igét. (S. Joannis Damasceni Homilia prima in nativitatem B. Virginis, pars III, in fine) Hajnalban hozatott e világra a mi szűz Kisasszonyunk: mert a Damjáni Szent Péter (1027–1072) mondása szerint (Serm. de Assumpt. Aurora Solis praevia) Mária nap-megelőző, éjet nem ismerő hajnal.

Csobán Endre Attila (Régi Nyomtatványok Tára)

2022. augusztus 25–27. között rendezték meg a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciáját. Az idén 36. alkalommal sorra kerülő tudományos fórumnak a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola adott otthont. A Történelem és vizualitás című konferencia 29 szekciót töltött meg számos izgalmas és értékes előadás felvonultatásával. A gazdag programban a történészek mellett a társtudományok kutatói is képviseltették magukat. Így különböző szempontok szerint vált vizsgálhatóvá az egyes történeti korszakok képigénye, akár e korszakok vizualitásának bemutatása vagy forráskincsként értékelése által. A plenáris ülés előadói dr. Tamás Ágnes, dr. Fisli Éva és dr. Gábor György voltak.
Az előadások témafelvetéseinek sokrétűsége rámutatott, hogy milyen hatása is van a képeknek a befogadóra, hogy ezzel egyes korokban hogyan éltek, vagy épp hogyan éltek vissza és tették a propaganda eszközévé.
A társadalomtörténet-kutatás legmodernebb eszközeként mutatkozott be a vizualizálás módszere, azaz különböző adatcsoportok térképre vagy diagrammra helyezve történő értékelése. Érdekes volt a közösségi és a személyes térre irányuló szempontok tárgyalása és a különböző társadalmi rétegek önreprezentációját vizsgáló kutatások bemutatása is.
A háromnapos rendezvényen munkatársaink – Andrási Erika, Dede Franciska, Papp Viktor, Sárközy Réka és Vesztróczy Zsolt – eredményeit is hallhatta a közönség. A konferencia tanulmánykötete várhatóan 2024-ben jelenik meg. Sorozatunkban ennek előzetesként ezeket az előadásokat ismertetjük röviden.

A konferencia helyszíne: a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola

Az alábbiakban Andrási Erika ismerteti Kép a szakralitásban címmel megtartott előadásának témáját.

Előadásomban a képnek a szakralitásban megmutatkozó jelentőségét vizsgáltam. Az ősi kultúrákban maga az ábrázolás folyamata is mint szakrális, liturgikus aktus létezett, így a művészetek is eredendően a kultusz függvényében jelentkeztek. Sorba szedtem a szakrális – esetünkben tehát a keresztény – kép formáit lehetséges hordozóinak bemutatásával, valamint tartalom és funkció szerint értékeltem hatásukat.
A művészetek eredetileg a kultusz függvényében jelentkeztek és maga az ábrázolás folyamata is mint szakrális, liturgikus aktus létezett. Sorba szedtem a szakrális kép formáit lehetséges hordozóinak bemutatásával, valamint tartalom és funkció szerint értékeltem hatásukat.
Az előadás első harmadában a keresztény ikonográfia kialakulásának áttekintésére vállalkoztam. Különös tekintettel a történelembe belépő Isten Szent Arcának ábrázolására hívtam fel a hallgatóság figyelmét. Az ősegyháznak először éppúgy szabadulni kellett a zsidó képellenes parancstól, mint a pogány bálványimádástól, és csak ezután alakíthatta ki saját képprogramját. A kereszténység első századaiban óvatosan viszonyult a művészetekhez, hiszen felismerve a kép befogadóra gyakorolt erejét, hittételek hiányában bálvánnyá válhatott volna. Ugyanakkor a patrisztikus korban „a képmás” a dogmatika csiszolóköveként is működött az egyházi fogalmak meghatározását vagy a hit átadását segítendő.
Az előadás további ívét a szakrális művészet mint „Háromságos” közösség ábrázolása adta: a szakrális kép, a keresztény művész és a befogadó személy megrajzolása által.
A kegyképek kapcsán a róluk készült nyomtatványok közül két példát említettem, melyek gróf Széchényi Ferenc gyűjteményében maradtak fenn. Az egyik a máriapócsi ikon, amelyet időközben császári rendelettel Bécsbe szállítottak, de később a róla készült másolat is csodálatos módon könnyezett. A másik példám a győri vérrel könnyező Szűzanya kegyképről készült metszet volt, melynek hittel átélt látványa felér az eredeti meglátogatásával. A két 18. század eleji szentképet könyvtárunk Régi Nyomtatványok Tára őrzi.

• 
• 

A befogadó személyét illetően történelmünket és kultúránkat is meghatározó alakok életrajzára támaszkodtam, amikor példaként Assisi Szent Ferenc, Avilai Szent Teréz vagy Keresztes Szent János képek által megélt misztikus élményét idéztem. A Loyolai Szent Ignác életét metszetsorozatban közlő, 1655-ben megjelent kötetben az is megjelenítésre került, ahol már maga a megdicsőült rendalapító képének látása által gyógyítja meg a buzgón közbenjárásáért esdeklő beteget.

Szent Ignacz a’ Jesus kisded társasága fondálóinak élete száz képből álló, számozott rézmetszetsorozat, Nagyszombat, Akadémiai Nyomda, 1655. RMK I. 1605 (RMNY 2599) – Régi Nyomtatványok Tára

A metszethez tartozó szöveg is erről biztosít: „98. Sok külömb fele betegségben heverő emberek meg-gyogyultak, kik Szent Ignácz képét illendő böchülettel és bizodalommal illetik.”
A bemutatott vizuális emlékeket követően előadásomat a jelen felé irányítottam, amikor a II. Vatikáni Zsinat által megfogalmazott Sacrosanctum Conciliumot idézve zártam gondolataimat:

Andrási Erika (Régi Nyomtatványok Tára)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat nyolcvanhetedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Galambos Ferencet és gyűjteményét mutatja be.

Galambos Ferenc (1910–1988, eredeti nevén Gruber Ferenc) jogtanácsos, irodalomtörténész, bibliográfus, a Kisgrafika Barátok Köre egyik alapító tagja, a Kisgrafika Értesítő (majd annak jogutódja, a Kisgrafika) szerkesztője, emellett a Könyvtáros folyóirat két állandó rovatának – „Könyvtárosok és bibliográfusok”, „A Könyvtáros galériája” – egyik leggyakoribb munkatársa volt.

Stettner Béla linómetszete (1970). Jelzet: Galambos exl/65 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Több száz művészettörténeti publikációt jelentetett meg hazai és külföldi (olasz, spanyol, portugál, dán, holland) lapokban. Albumokhoz írt bevezetőt, művészéletrajzot, kiállítási katalógusokhoz ismertetőt. Tizenhatezres könyvtárában számos bibliofil ritkaságot őrzött, főként bibliográfiai, könyvtártudományi, szociológiai, irodalom- és művészettörténeti tárgyú könyveket és folyóiratokat gyűjtött. Ez nélkülözhetetlen segédanyagot jelentett a munkájához.
Jelentékeny irodalomtörténeti és könyvészeti munkásságot fejtett ki, irodalomtörténeti tanulmányokat írt, bibliográfusi munkát végzett, foglalkozott régi folyóiratok, újságok repertóriumainak elkészítésével. Élete végéig ötvennél több bibliográfiát készített. Legjelentősebb munkája a Nyugat repertóriuma volt, melyet az Irodalomtörténet, az Irodalomtörténeti Közlemények, a Magyar Könyvszemle, a Könyvtári Szemle, a Muzeumi és Könyvtári Értesítő mutatója követett. Nagy hetilapokat is feldogozott, köztük A Hét, a Magyar Géniusz, az Uj Idők, a Vasárnapi Ujság címűeket. Személyi bibliográfiái közül kiemelkedik Herman Ottó, Takáts Sándor és Károlyi Mihály műveinek jegyzéke. Pályáján kiemelkedő támogatója volt Köves Béla, aki lektorként állt mellette. Az Országos Széchényi Könyvtár bibliográfusai közül sokat konzultált Kozocsa Sándorral. Bibliográfiai munkásságával a tudományos kutatást kívánta elősegíteni, közben hatalmas szakműveltségre téve szert.
Ex libris irányú tevékenysége egyik csúcspontjának tekinthető, hogy 1920–1970-ig terjedően összeállította A magyar ex libris irodalom bibliográfiáját. Ezt a Nemzetközi Könyvév és a helsingöri XIV. Nemzetközi Ex libris Kongresszus (1972) alkalmából a Heves Megyei Könyvtár füzetei sorozatban, Egerben adták ki Ebergényi Tibor könyvtárigazgató bevezetésével.

A magyar ex libris irodalom bibliográfiája (1920–1970), szerk. Galambos Ferenc, Eger, 1972. (Heves Megyei Könyvtár füzetei 25.). Belső címlap. – Törzsgyűjtemény

A bibliográfia – mások mellett – Galambos Ferenc 189 művészeti tárgyú, a sokszorosítható kisgrafikával összefüggő írását sorolja fel. Ezek nagy része a Kisgrafika folyóiratban jelent meg, melynek Galambos 13 éven át, 1962-től 1976-ig volt a szerkesztője. A kisgrafika, ex libris téma népszerűsítésére a magyar mellett írásai jelentek meg olasz, spanyol, dán, portugál és holland szaklapokban is.
Nagy szerepe volt az 1960-as években az Országos Széchényi Könyvtárban Bélley Pál által rendezett ex libris kiállítások megvalósításában, katalógusok összeállításában, például a Magyar írók, művészek és tudósok ex librisei (1964), a Fery Antal ex librisei és alkalmi grafikái (1965) és a Diskay Lenke ex librisei és alkalmi grafikái (1966) című tárlatok esetén. Ezek mellett számos budapesti és vidéki ex libris és kisgrafikai eseményről tudósított cikkeiben.

Magyar írók, művészek és tudósok ex librisei, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Kisgrafika Barátok Köre, 1964. (Leíró katalógus) Borító és belső címlap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Galambos a szervezői, szerkesztői munkák, a cikkírás mellett gyűjtötte is a kisgrafikákat. Ex librisekből és alkalmi grafikákból álló gyűjteménye évtizedek alatt kb. 50 ezer darabosra nőtt. Nagy csereanyaggal és a témában komoly szakirodalommal rendelkezett. Kiterjedt levelezést folytatott Európa csaknem minden országának gyűjtőivel, szakembereivel, de az Egyesült Államokban, Kanadában, Brazíliában, Japánban is volt ismeretsége. A magyar ex libris anyag vonatkozásában a teljességre törekedett, még külföldön élő magyarok alkotásait is igyekezett beszerezni, köztük Buday György és Kónya Sándor munkáit.

Kónya Sándor grafikája. Jelzet: Galambos exl/52 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Megközelítőleg 180 saját nevére szóló lapot készíttetett. Ezek egy része olyan alkotás, melyeknél az ábra közvetlenül utal a megrendelő nevének jelentésére, azaz ún. beszélő ex libris. A fő motívumuk értelemszerűen a galamb: könyvoszlopon álló galamb, rózsafa két galambbal, magányos galamb, galambszerű repülő nőalak és nő galambokkal. Egy jól kidolgozott példa Kopasz Márta alábbi linómetszete.

Kopasz Márta linómetszete (1969). Jelzet: Galambos exl/53 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Több ex libris készült Galambos portréjával, alkalmi grafikák – Dániel Viktor, Stettner Béla alkotásai – születtek a 60. és a 70. születésnapjára. A magyar származású művészek közül Andruskó Károly, Bordás Ferenc, Drahos István, Fery Antal, Kónya Sándor, Menyhárt József, Nagy Arisztid, Nagy Árpád, Nagy Árpád Dániel, Perei Zoltán, Takács Dezső, Varga Mátyás, Varga Nándor Lajos és Várkonyi Károly neveit emelem ki a gyűjteményében szereplő grafikák készítői közül. Történelmi témájú Perei Zoltán az aradi vértanúk emlékére készített – Galambos nevére szóló – portré ex libris sorozata. Ezek közül az egyik lap Damjanich Jánost ábrázolja.

Perei Zoltán fametszete. Jelzet: Galambos exl/67 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A külföldi alkotók közt lengyel, orosz, lett, olasz, észt és német grafikusok is szerepelnek, köztük B. J. Tomecki, J. Szuszkiewicz, E. Grabowski, K. Kozlovszkij, G. Ratner, P. Upitis, A. del Grosso, E. Okas és F. Kühn.
Galambos felesége, Galambos Ferencné Perjési Ilona (1912–1972) halála után hozzá írta az Asszonysirató (1972) című kötet verseit. A mű több in memoriam grafika kíséretében jelent meg, köztük Fery Antal következő alkotásával.

Fery Antal fametszete (1972).  Jelzet: Galambos exl/112 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Galambos ex libris gyűjteményéből az örökös, Gácsi Kornélia jóvoltából 2013 folyamán 500 darabos ajándékban részesülhetett az Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára. Az anyag méltó módon állít emléket a magyar ex libris szakirodalom óriása, a nagy munkabírású Galambos Ferenc gyűjtői tevékenységének.

Irodalom:

• A magyar ex libris irodalom bibliográfiája (1920–1970), szerk. Galambos Ferenc, Eger, 1972. (Heves Megyei Könyvtár füzetei 25.)
• Arató Antal: „A munka élteti az embert, ez ad értelmet az életnek". Beszélgetés a 70 éves Galambos Ferenc bibliográfussal, Könyvtáros, 1980. augusztus, 472–476.
• Arató Antal: Galambos Ferenc (1910–1988), Kisgrafika különszám, 1994., 9–10.
• Galambos Ferenc: Asszonysirató (versek), Zenta, Udárnik Ny., 1972.
• Vasné Tóth Kornélia: Az ex libris a tudomány mérlegén – szakírók, szakírások.  In.  Interpretációk interpretációja. Tudós bibliothecariusok, tudós elődök, szerk. Zsupán Edina, Budapest, Bibliotheca Nationalis Hungariae, Gondolat Kiadó, 2015., 156–157.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Galambos Ferenc (1910–1988). In. Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 62–64.
• Vasné Tóth Kornélia: A magyar ex libris szakirodalom óriása, Galambos Ferenc (1910–1988), Kisgrafika, 2013/4. sz., 4–6.
• Zóka László: Dr. Galambos Ferenc, Honismeret, 1994/2. sz., 94–95.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész

Kálnoky László (Eger, 1912. szeptember 5. – Budakeszi, 1985. július 30.) költő hatalmas műfordítói életművet hagyott hátra. Mások mellett neki is köszönhető, hogy a világirodalom klasszikusai mára magyar nyelven is magas fokon élvezhetővé váltak. Műfordítói csúcsteljesítményei közé tartozik többek között Goethe Faustja 2. részének fordítása. Szintén jelentős költői életművénél körülbelül tízszerte nagyobb mennyiségű, mintegy nyolcvanezer sornyi vers- és drámafordítást alkotott.

Kálnoky László.  In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Nyugat első nemzedéke (Babits Mihály, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső) műfordításaiban időnként hajlamos volt a szöveghűség rovására az esztétikum javára megalkudni, ezért tartjuk őket a „szép hűtlenség” nagy műfordítói nemzedékének. A második nemzedék műfordítói (pl. Szabó Lőrincé) ezzel ellentétben már sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a szerkezet- és jelentéshű versfordításra. A harmadik (Radnóti Miklós, Jékely Zoltán, Devecseri Gábor, Vas István, Rónay György, Kálnoky László) és a következő nemzedék (Nemes Nagy Ágnes, Nagy László, Rába György, Somlyó György, Rab Zsuzsa, Lator László stb.) – elődeik eredményeire építve – e két elv szintézisére törekedett: műfordításaikban egyaránt igyekeztek megfelelni a szemantikai pontosságnak és a formai eszközök reproduktív hűségének is. Korszakjelenségként ezek az alkotók sokszor a kedvezőtlen kultúrpolitikai körülmények diktálta egzisztenciális kényszerűségből fordultak a műfordítás felé, ami viszont annak felvirágzását eredményezte.

Kálnoky László mélyen átélte a megalkuvás nélküli versfordítás lehetetlenségéből fakadó folytonos elégedetlenség érzését, ahogy a művész kínzó önvádját is, hogy saját költői hivatását áldozta fel az idegen költők tolmácsolásáért. „Jövő lehetőségeimet nem fecséreltem el, de múltbeli lehetőségeim tetemes részét igen. A verstémáknak hosszabb-rövidebb érési idejük van, s ha azalatt nem írjuk meg őket, elhalnak, illetve elidegenedünk tőlük. Versírás és fordítás ugyanazt a belső tartalékot fogyasztja, s úgy érzem, nem találtam meg a múltban e tartalékkal való helyes gazdálkodás módját” – állította egy interjújában. 

 Kálnoky László: A lehetséges változatok. Válogatott versfordítások, Budapest, Magvető, 1981. 1–2. kötet. Címlap. – Törzsgyűjtemény

Végezetül álljon itt egy részlet a költő számos versfordítása közül:

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

Az OSZK webarchívuma azzal a céllal jött létre, hogy reprezentatív képet nyújtson az egy adott időszakban nyilvánosan elérhető, a magyar közönségnek szánt és a kulturális örökség részét képező online tartalomkínálatról, a hungarikumok körébe tartozó elektronikus dokumentumokról. Az elsődleges gyűjtőkör a tudományos, kulturális, oktatási, illetve közéleti jellegű nyilvános webes tartalmak.

Legutóbbi szelektív aratás fájltípusai 2022 augusztusában

A dokumentumok gyűjtése három csatornán keresztül történik: a legfontosabb magyar webhelyekről, kiemelt eseményekhez kötődve a főbb hírforrásokból, illetve általános jelleggel a magyar webtérről. Szelektíven kerül gyűjtésre a tudományos, kulturális, oktatási, közéleti jellegű tartalmak meghatározott köre. Az általános gyűjtés a .hu domén alatt regisztrált vagy egyéb doménhez tartozó, de magyar közönséget megcélzó nyilvános webhelyekre terjed ki. A webaratás csupán azon szervereket érinti, ahonnan technikailag biztosítható a tartalom automatikus lementése. Az aratás során a könyvtár figyelembe veszi a begyűjtő szoftver számára az adott webhely tulajdonosa által beállított korlátozásokat.

Az archivált webtartalom esetében a nemzeti könyvtár elsősorban annak hosszú távú megőrzésére törekszik. A szerzői és személyiségi jogok tiszteletben tartása érdekében a gyűjteménynek csak egy része tekinthető meg nyilvánosan, az archívum többi része csak a könyvtár zárt szolgáltatási felületén érhető el, elsősorban kutatási célokra.

A nyilvános gyűjteménybe részben az állami forrásból származó, részben egyes weboldalak tulajdonosai által felajánlott tartalmak kerülnek. A nem állami vagy önkormányzati fenntartású, illetve nem költségvetési támogatással létrehozott webhelyek esetében az intézmény szerződést köt a nyilvános szolgáltatásra.

A webaratásból származó ún. WARC fájlok összmérete a zárt archívumban 69 terabyte, a nyilvános archívumban 1,3 terabyte. Az egyéb formátumú mentések még körülbelül 0,5 terabyte-ot tesznek ki.

A nyilvános felület forgalmát a nemzeti könyvtár 2020 eleje óta méri, azóta 5147 látogatás történt 1340 címről. A zárt archívum használatáról egyelőre nem áll rendelkezésre adat, mivel az új szolgáltatás néhány hete indult az erre kijelölt helyi gépekről.

A közeljövő feladata egyfelől a digitális objektumok hosszú távú megőrzésének folyamatos biztosítása a legkorszerűbb eszközökkel. A jelenben lementett fájlokat a jövő generációi számára megtekinthető és kutatható állapotban kell tartani, ami nemcsak azok biztonságos és sérülésmentes tárolását jelenti, hanem az elavuló formátumok konvertálását vagy a korabeli szoftverkörnyezet megőrzését, emulálását is.

Másfelől terveink között szerepel a ma már megkerülhetetlen mesterségesintelligencia-alapú technológia beépítése a webarchiválási folyamatokba, amelynek segítségével lehetővé válik többek között az állami forrásból származó weboldalak teljes körű mentése, a digitális hungarikumok automatikus kiszűrése vagy a gépi tematikus rendezés.

Kiemelten foglalkozunk az archivált webtartalom kutathatóvá tételével különféle adatbányászati és adatvizualizációs alkalmazások segítségével. A learatott tartalom egyben hatalmas adathalmaz („Big Data”) is, ami különféle tudományágak (pl. történettudomány, nyelvészet, szociológia, informatika) számára jelent most és a jövőben még inkább értékes kutatási anyagot. Időben visszakövethető egy esemény, téma, szervezet stb. története, statisztikai elemzések készíthetők, kapcsolati hálók rajzolhatók fel. Az előállt monumentális szövegkorpusz ezenkívül a magyar nyelvű mesterségesintelligencia-alapú programok tanítóeszközeként is nélkülözhetetlen szerepet tölt be.

Mihály Eszter, Drótos László (Digitális Bölcsészeti Központ)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A nyolcvanharmadik részben Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői című alsorozatában Koller Károly tanár fényképészeti munkásságának bemutatását folytatja.

1875-ben nyert el az császári és királyi udvari fényképész címet. Legnagyobb kitüntetése emellett a Ferenc József rend lovagja kitüntetés volt, melynek jelvénye szintén szerepelt a képei verzóján.

1876 szeptemberében érdemérmet kapott a szegedi országos kiállításon.

1875 év végén önállósodott, és saját műtermét november 1-én nyitotta meg a belvárosban forgalmas helyen a Harmincad utca 4. szám alatt. Nagyon hamar kialakult a vendégköre, állandó kuncsaftjai Pest város polgári rétege mellett főként politikusok, művészek, nemesek voltak, és több alkalommal megörökítette a királyi család tagjait is. Sikeresen vezette műtermét, az újságokban feltehetőleg ezért sem találunk tőle hirdetéseket. Háztulajdonosként először 1885-ben szerepelt, előtte csak bérelhette a műtermet. Fényképészeti laboratóriuma nagy népszerűségre tett szert, legsikeresebb időszakában harminc segéddel dolgozott együtt. 1880 után a technika már megengedte, hogy a nyílt téren zajló eseményeknél is részt vegyenek a fotóriporterek, így a királyi családot külső helyszíneken is meg tudta örökíteni az akkor már császári és királyi fényképész Koller. Mária Valéria főhercegnőt kétszer (1874-ben és 1885-ben) is fotografálta, de általa maradt fenn fénykép József főhercegről és családjáról, Rudolf koronahercegről és I. Ferenc Józsefről is. Magángyűjteményben található ennek egy remek példája az 1880-as évekből, a kép külső helyszínen készült, feltehetőleg Gödöllőn.
1888-ban Lux Ferenc amatőr fényképész Koller műtermével szembeni házból megörökítette, ahogy I. Ferenc József megérkezik Koller műtermébe. A rendkívül érdekes felvételt a Képes Folyóirat közölte.

• 
• 
• 
• 
• 

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményében található Gerbaud Emil hagyatékában szerepel egy különleges Koller-fénykép. A képen látható fényképes tortát szintén valamelyik udvari, főhercegi család esküvőjén szolgálhatták fel, miután Koller a család kérésére megörökítette.

Koller Károly: Esküvői torta. Jelzet: VF 26977 – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Az 1878-as párizsi világkiállításon is nagy sikerrel szerepelt. Munkásságáért itt ezüstéremmel jutalmazták.
A nemzeti könyvtár Kézirattára és Történeti Fénykép- és Videótára is több portrét is őriz Kollertől az 1870-es és 1880-as évekből. Ezek a képek már a saját, Harmincad utcai műtermében készültek.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Fényképésztársaihoz hasonlóan több fényképet készített színészekről is. Színháztörténeti és Zeneműtárunk több fényképet is őriz tőle.

• 
• 
• 
• 

1880-ban szintén egy érdekes esetről tudósított a sajtó. Egy pozsonyi megrendelő Istóczy Győző ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő az Országos Antiszemita Párt alapítójának fényképének elkészítésére adott megbízást Kollernek. Koller akkor már népszerű, elismert fényképészként felkereste a politikust.

Több művésztársa mellett ő is kihasználta a Váci utca 1. szám alatt néhai Sárkány János Sámuel (akkor fia László) üzletében működő műkereskedő, műárus kirakatát a fényképei reklámozására. Erre nagyon jó bizonyíték a művészestélyen készült képek kiállítása.

1885-ben tartották ezüst menyegzőjüket feleségével, Láni Máriával, amely szintén társadalmi eseménynek számított.

A sikerei mellett egy 1888-ban a műtermében keletkezett tűzesetről is beszámoltak, amely a tűzoltóságnak köszönhetően végül nem okozott komolyabb kárt.

Koller Károlyt 1889. november 24-én, fiatalon, 51 évesen, a belvárosban működött Vadászkürt-szállóban szélütés érte. A sajtóban szereplő hírek szerint reménykedtek a felépülésében, de két nappal később, november 26-án elhunyt.

Koller Károly gyászjelentése – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentésgyűjtemény

A fényképészt halála után két nappal Klagenfurtba szállították és november 28-án a családi sírhelyen temették el.

Felesége, Láni Mária hat évvel később, 1895. augusztus 5-én hunyt el hirtelen.

1889-ben, halála után tudósított a sajtó, hogy műtermét Forché Román és Gálfy István vette át. Forché Románt a jegyzékek először 1894-ben említik tulajdonosnak, lakása 1889 és 1910 között volt a Harmincad utca 4. szám alatt. Telefonjuk már 1898-ban is volt.

A Történeti Fénykép- és Videótár őriz néhány képet Koller Károly utódai néven.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Koller utódai néven a két alkotó részt vett az ezredéves kiállítás fényképezésében is. A kiállítás után nyerték el az udvari fényképészi címet.

• 
• 

 A 20. század elején legifjabb Szenes Ede (a néha neves belvárosi fűszerkereskedő unokája) vette át Koller utódaként a műtermet. Szenes Ede (1878–1963) a műtermét 1908 és 1930-as évekig üzemeltette, de az Andrássy út 29 szám alatti manzárdlakásában is volt műterme. A műteremben, annak 70 éves fennállása alkalmából Szenes készített egy kiállítást Koller képeiből. A kiállítás 1930. november 16-án nyílt meg.

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

Források:

• Pesti Hírlap, évf. 76. sz., 1881. március 18.; 10. évf., 348. sz., 1888. december 18.
• Szegedi Híradó, 18. évf. 109. sz., 1876. szeptember 6.
• Magyar Polgár, 9. évf. 259. sz., 1875. november 12.
• Nemzet, 9. évf. 2956. sz., 1890. november 20.
• Budapesti Hírlap, 9. évf. 327. sz., 331. sz., 1889. november 27., december 1.; 15. évf. 233. sz., 331. sz., 1895. augusztus 27., december 3.
• Fővárosi Lapok, 22. évf. 108. sz., 1885. május 9.; 25. évf. 348. sz., 1888. december 18.; 26. évf. 324. sz., 328. szám, 1889. november 25., november 29.
• Kolozsvár, 3. évf. 276. sz. 1889. november 28.
• Familysearch.org. Anyakönyvek
• Kővári Ilona Ágnes: Koller Károly fényképész (1838–1889) élete és munkássága. In: Folia Historica 8. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1980.

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A nyolcvanötödik részben Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői című alsorozatában Koller Károly tanár fényképészeti munkásságát mutatja be.

Koller Károly Nagyszebenben született 1838. január 28-án. A helyi főreáliskolában végezte tanulmányait 1856-ig és már itt kitűnt rajztehetségével. Nagyszebenben ismerkedett meg Glatz Tivadarral (1810–1871), az ismert festőművésszel és fényképésszel, akit szellemi mentorának tekintett. Hatására 1857-től 1859 májusáig a bécsi Művészeti Akadémia festészeti előkészítő szakosztálya és a bécsi Polytechnikum hallgatója volt. A Bécsben töltött időszak után visszatérve közösen tevékenykedtek Besztercén, Koller Glatz Tivadar társa lett. Nemcsak fényképportrékat készítettek, hanem több alkalommal járták a vidéket és néprajzi tárgyú életképeket, tájképeket is készítettek, valamint a „Szászföld” építményeit, templomait, régi épületeit is megörökítették. Úttörő tevékenységet végeztek, hisz a paraszti élet megörökítése gyerekcipőben járt még az 1860-as években. Ebben az időszakban hasonló munkát végzett Székelyföldön Orbán Balázs (1829–1890) író, néprajzi gyűjtő, fotográfus is. Fő műve Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból címmel 1868 és 1873 között hat kötetben jelent meg. Műteremben és saját környezetükben, házaknál és utcán is készítettek népviseletbe öltözött emberekről beállított képeket. 1862-ben Erdélyi képek címmel közös fotóalbumot adtak ki, amelyet – több más képükkel együtt – a Néprajzi Múzeum őriz. A műteremben készült képekhez a háttereket ők maguk festhették. Közösen készített fotográfiáik hátulján Transylvania (Erdély) címere található. Koller sikeres besztercei évei alatt, 1860. május 7-én feleségül vette Láni Máriát, akitől később két fia és három lánya született: Tivadar, Norbert (később mindketten gyógyszerészek), Selma, Olga és Hilda.
Koller és Glatz népviseleti témájú képeiért közösen kapott ezüstérmet 1869-ben a hollandiai Groningenben, a németországi Hamburgban és a nagyszebeni kiállításon. Közös munkájuknak Glatz 1871. április 3-án bekövetkezett halála vetett véget. Koller 1874-ig maradt az üzletvezető, de műtermét Glatz unokahúga, Asbóth Kamilla (1838–1908) örökölte. 1861-től Koller a fényképészettel párhuzamosan a besztercei evangélikus gimnáziumban rajzot és geometriát tanított. Innen ered a később készült fényképei elő- és hátlapján a Koller Károly tanár név. Koller Glatz Tivadar halála után, 1871-ben önállósult Besztercén. A Történeti Fénykép- és Videótárban őrzött cigánylányt ábrázoló fénykép besztercei saját műtermében készült.

Erdélyi fonó cigányleány. Vastag György eredeti festménye után fényképezve Koller Károlytól. 1869–1873. Jelzet: FTB 593. – Történeti Fénykép- és Videótár

Kollernek köszönhetően szerepeltek mentorával, Glatz Tivadarral közös képei a Vasárnapi Ujságban is az 1870-es években. A folyóirat 1874-ben remek összeállítást közölt népviseleti képeikből.

Népviseleti képek. In: Vasárnapi Ujság, 21. évf., 25. sz., 1874. június 21., 389. – Elektronikus Periodika Archívum

A színes fénykép technikáját az 1860-as években a nedves eljárás elterjedésével kezdték el alkalmazni. Használata kezdetben csak a portréműfajra korlátozódott. 1867-ben először köztudottan Veress Ferenc Kolozsvárott kísérletezett a műfajjal. Később Pesten Borsos József és Doctor Albert, Szentkuthy István, Gondy Károly és Egey István Debrecenben. Egy évtizeddel utánuk Koller Károly, Kozmata Ferenc, Sopronban Rupprecht Mihály kísérletezett vele, tevékenységük által vált népszerűvé a technika. Glatz Tivadar is készített színezett retussal és akvarellel kifestett albumin képeket az 1860-as években, Koller feltehetően együtt vagy tőle tanulhatta meg az akkori technikákat.
A színes fénykép gyakorlatban elterjedt alkalmazása azonban még váratott magára. Az átmeneti időben az áthidaló megoldás a chromophotografia volt, amelyet Koller Károly fejlesztett tökélyre és alkalmazott sikeresen a gyakorlatban. A különböző kezdetleges színes sokszorosító eljárások összefoglaló neve volt a kromophotográfia vagy kromotipográfia.
Koller hírnevét és sikereit az is nagyon jól mutatja, hogy már az 1870-ban Párizsban megrendezett nemzetközi fényképkiállításon is szerepelt török, lengyel, portugál fényképészek társaságában, ahol bemutatta „étude ethnographique de Transylvanie“ című gyűjteményét.
A sajtó így írt róla:

Glatz halála után, 1871. augusztusban az egyik kolozsvári helyi lap, a Magyar Polgár cikkezett rövid ideig működő kolozsvári műterméről. A műterem megnyitása előtt augusztusban Demjén László kolozsvári könyvkereskedőnél állította ki színezett fotóit.

A színezett eljárás tartósságáról sajtótörténeti jelentőségű szakmai vita folyt a kolozsvári helyi lap hasábjain Koller Károly és a módszer feltalálója, Veress Ferenc között. Vastagh György festő és fotográfus, így állt ki Koller mellett:

Kolozsvári tevékenysége után, 1871 augusztusa és 1873 decembere között továbbra is Besztercén fényképezett, ekkor már önállóan, hisz mentora, Glatz már nem élt.
Koller műtermeiről és azok áthelyezéséről többször cikkezett a sajtó. Ellentétes információk is találhatóak a forrásokban. A Fővárosi Lapokban 1873 novemberében már Pestre költözéséről született hír. Egy hónappal korábban azonban a Magyar Polgár folyóirat kolozsvári műtermének építéséről cikkezett, a Fővárosi Lapok pedig 1873 decemberében számolt be műtermének Kolozsvárra költözéséről. A cikkből kitűnik, hogy megrendeléseket világszerte kapott, Bécsben is dolgozott.
1873-ban első díjat nyert a bécsi világkiállításon, ahol az uralkodó elismerését is kiváltotta. Képei hátulján ez a díj fő helyen szerepelt.

Az 1874-es beszámolók szerint májusban már Pesten, Borsos József műhelyében dolgozott. Az ekkori cikkek arról tudósítanak, hogy a bécsi világkiállításon nagy sikert aratott népviseleti és néprajzi témájú fényképeit az iparmúzeumnak ajándékozta.

Számos fényképet alkottak közösen, erre szintén jó példa egy magángyűjteményben őrzött fénykép, a könyvtár Kézirattárában őrzött, Laborfalvi Rózát ábrázoló portré, valamint a Színháztörténeti és Zeneműtárba a Nemzeti Színház múzeumából átkerült Jókai Mórról készült kép is.

• 
• 
• 
• 

Tehetségét és tudását több helyen is elismerték, erre nagyon jó példa az alábbi újságcikk:

1874 októberében született az első cikk arról, hogy véglegesen Pesten telepedett le mint Borsos üzlettársa. Borsos Józseffel közösen 1874. szeptember 1 és 1875. november 1. között dolgozott. Koller 1877-ben Koller be is perelte Borsost és a vele dolgozó Varságh Jánost tartozásaik miatt.

Források:

• Magyar Polgár, 5. évf. 177. sz., 189. sz., 1871. augusztus 6., 22.; évf. 236. sz., 1873. október 15.
• Fővárosi Lapok, évf. 147. sz., 1870. július 9.; 10. évf. 264. sz., 279. sz., 1873. november 16., december 4.; 11. évf. 110. sz., 223. sz., 251. sz., 1874. május 14., október 1., november 3.
• Vasárnapi Ujság, 21. évf. 25. sz., 1874. június 21.
• Farkas Zsuzsa: Festő fényképészek, Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005.
• Familysearch.org
• Petur: Történelem: Koller Károly. In: Pixinfo.com, 2012. február 9.
• Kővári Ilona Ágnes: Koller Károly fényképész (1838–1889) élete és munkássága. In: Folia Historica 8. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1980.
• 2.c – Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Pesti (1875-től) Budapesti Királyi Törvényszék (1946-tól Budapesti Törvényszék) iratai. Polgári peres iratok
• 75 év. Kocsis Iván fotóművész retrospektív kiállítása (Vác, 2006). Magyar kiállítási, művészeti katalógusok a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész