Zrednai Vitéz János (Zredna, Kőrös megye, Horvátország, 1408 körül – Esztergom, 1472. augusztus 9.) bíboros, esztergomi érsek, Janus Pannonius költő nagybátyja és nevelője volt. Feltételezhetően itáliai és bécsi tanulmányok után tért vissza szülőföldjére, s Zágrábban kezdte meg egyházi szolgálatát. A tanulmányaiban kitűnt Vitéz János, akinek már édesapja is a Hunyadi család szolgálatában állt, 1433 körül került a királyi irodába, ahol előbb jegyzőként, majd Luxemburgi Zsigmond, Habsburg Albert és Ulászló király, valamint Hunyadi János erdélyi vajda és kormányzó titkáraként működött. 1445-ben lett váradi püspök, s ezután jelentékenyen közreműködött az ország irányításában. Hunyadi János megbízta fiai nevelésével, akikre apjuk halála után is gondot viselt, és fontos szerepet játszott Mátyás királlyá választásában, aki kancellárjává nevezte ki. Nagyváradi udvarában nevelkedett egy darabig unokaöccse, Janus Pannonius is. 1465-ben esztergomi érsek lett. Pályája végén, 1470 táján Mátyás csehországi politikája, a háború okozta súlyos hazai adóterhek miatt megromlott viszonya a királlyal, s élére állt az ellene szőtt összeesküvésnek. Emiatt Mátyás megvonta tőle bizalmát, az esztergomi érsekség irányítását másra bízta.
Vitéz János a tudomány s a művészet bőkezű pártfogójaként saját költségén, 1465-ben Pozsonyban hazai egyetemet alapított (Academia istropolitana), amelynek tanszékeire a külföldi főiskolák nevezetesebb tudósait nyerte meg. Esztergomban palotát építtetett, kép- és könyvtárt alapított. Mátyás király Corvina könyvtárára a magyarországi előzmények közül Vitéz János könyvtára volt a legjelentősebb szellemi hatással.

A Victorinus, későantik szerző Cicero egyik rétorikai művéhez írott kommentárját tartalmazó kódex eredetileg Vitéz János könyvtárába tartozott, a margón is az ő bejegyzései láthatók. A kódex később a Corvina könyvtárba került – Kézirattár, Cod. Lat. 370., f. 1r, részlet. A kép forrása: Bibliotheca Corvina Virtutalis honlap

Vitéz János művei és a róla szóló szakirodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Iohannes Vitéz de Zredna: Opera quae supersunt; edidit Iván Boronkai, Budapest, Akadémiai, 1980. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum 3.)
• Vitéz János levelei és politikai beszédei, [vál., szöveggond., bev. tanulmány: Boronkai Iván]; [jegyzetek: Bellus Ibolya], [ford. Bellus Ibolya, Boronkai Iván], Budapest, Szépirodalmi, 1987.
• Gerézdi Rabán: A humanista levél és szónoki beszéd: Vitéz János. In: A magyar irodalom története I. kötet. A magyar irodalom története 1600-ig, szerk.: Klaniczay Tibor, Budapest, Akadémiai, 1964.
• Horváth István, Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. Újabb kutatások az esztergomi várban, Tata, Komárom M. Múz. Ig., 1986. (Tudományos füzetek / Komárom megyei múzeumi szervezet, 2–3.)

Még kapható kiadványunk:

Csillag a holló árnyékában. Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2008. március 14. – 2008. június 15. A kiállítás kurátora és a katalógus szerkesztője: Földesi Ferenc, Budapest, OSZK, 2008.

Az MKE 2022. évi vándorgyűlésének július 14–16. között a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Kaposvári Campusa adott otthont, illetve a szervezésben oroszlánrészt vállaltak a Takács Gyula Megyei Hatókörű Városi Könyvtár munkatársai is.

A MATE kaposvári kampusz könyvtárának olvasóterme felülnézetben a galériáról

A programok az utóbbi intézmény főépületében indultak szerdán az intézmény 70 éves jubileumát ünneplő fotókiállítással, illetve könyvtárlátogatási lehetőséggel. A fotókiállításon képet kaphattunk az intézmény múltjáról, a különféle épületek történetéről ahol a könyvtár működött, a munkafolyamatok fejlődéséről, az 1981-es vándorgyűlés emlékeiből, s fényképes összeállítást készítettek az igazgatók szakmai pályájáról is. A könyvtárlátogatáson pedig a pincétől a padlásig megismerkedhettünk az épülettel, az intézmény szolgáltatásaival. Számomra különösen a kistelepüléseket kiszolgáló KSZR szolgáltatási rendszer szervezettsége volt feltűnő, melyről két nappal később az MKE Somogy Megyei szervezet szekcióülésén előadást is lehetett hallani.
A szervezők igen kellemes kulturális, szabadidős programokat biztosítottak a szakmai kínálat mellé.

Kaposvár főtere

A szokásos könyvtártúrák és városnézés mellett szerdán este egy újsághírből írt színdarabot követhettünk végig, mely különféle nézőpontokból s különféle műfaji stílusokban járta körül ugyanazt a témát a MATE belvárosi színháztermében. A szórakozás mellett szakmai szemmel is érdekes volt megfigyelni, hogy az egyszerűen dokumentált eseményt milyen sokféle módon lehet interpretálni, művészien megjeleníteni. Szembesülhettünk a művészetek, illetve a művészeti események dokumentálásának eredendően szubjektív voltával is.  Másnap este a Csiki Gergely színház adott otthont a Helyőrségi Zenekar koncertjének. A város ingyen belépőt biztosított a Virágfürdőbe (strand, uszoda és élményfürdő) a rendezvény idejére, mely a Dunántúl egyik legnagyobb létesítménye a maga nemében. A Deseda-tavon pedig lehetett hajózni, sárkányhajózni, illetve biciklitúrán is részt lehetett venni.

A Deseda-tó

Igen látványos volt a Lovasakadémián szervezett bemutató is egyrészt a díjugratás szépségeiről és kihívásairól, ló és lovasa felkészítésének módszereiről, másrészt a ló és az ember szimbiózisáról, ahogy hosszú évek munkájának eredményeként kialakul az összhang kettejük között.

A Pannon Lovasakadémia bemutatója

Nagyon szerencsés volt, hogy a MATE kampuszán minden esemény helyszín kényelmes távolsága esett egymástól. Külön érdekesség, hogy a kollégium recepciója a könyvtár előterében, annak bejárata mellett kapott helyet.
Az egyetemi sportcsarnok viharkár általi sérülése jól is jött a szervezőknek, mert így a Lovasakadémia területén egy félig nyitott területen lehetett hangulatos körülmények között megrendezni a nyitó plenáris ülést, illetve a baráti találkozót.
A KELLO számos friss kiadványt bocsátott a vándorgyűlés látogatóinak rendelkezésére a regisztrációs pult melletti asztalon, illetve később a kiállítási pultjukon. A kiállítók száma nem volt túl magas, de színes egyveleget alkottak. Jelen voltak rendszer és szolgáltatásfejlesztők (Qulto, Szikla), tartalom aggregátorok (Ebsco, Proquest) illetve a könyvtárak számára különféle szolgáltatásokat kínáló cégek is (SmartFreq, PreserveArt, Ceiba).
A szakmai programból hagyományosan a szekcióülések tarthattak számot figyelemre. A paletta igen széles volt számos párhuzamos programmal, így csak szubjektív válogatásra volt lehetőség a kínálatból. Sok szó esett a Citizen Science-ről, s annak alkalmazási módjairól a könyvtár és használói újfajta együttműködésének keretében. A mesterséges intelligencia kapcsán egyelőre egyszerűbb eszközök (pl. chatbotok használata) szerepeltek a napirenden, a későbbi években talán összetettebb alkalmazási területek is felbukkannak majd, bár most is szó esett recepciós robotokról.  Ezen túlmenően a természetes nyelvi feldolgozás eszközei segíthetnek az olvasótermi polcok rendezésében, de számítani lehet idővel itthon is teljesen automatizált robotraktárak megjelenésére.
Szó esett a hallgatók információkeresési szokásairól, hogy a legtöbben a Google-t használják az adatbázisaggregátor-felületek, illetve szakadatbázisok helyett. Valamint arról is, hogy milyen speciális területei vannak a digitális tartalomfejlesztésnek (e-könyvkészítő, webpublikátor) s milyen kompetencia elemeket lehet ezekhez kapcsolódva bevonni a könyvtárosok képzésébe.
A gyermekkönyvtári szekció délutáni ülésén a városi könyvtárban szó esett arról, hogyan lehet a gyermek és ifjúsági korú könyvtárhasználók küszöbfélelmét oldani. Több napon átnyúló hagyományosan érdekes színfoltjai a vándorgyűléseknek a Könyvtárostanárok Egyesülete (KTE) által szervezett iskolalátogatáson (idén a kaposvári Táncsics Gimnázium) illetve a szekcióülésen tárgyalt témakörök. Az iskolai könyvtáraknak pedagógiai innovációs funkciójuk, illetve a diákok információs igényeinek kiteljesítése kapcsán számos szövetségesük akadhatna a közkönyvtári (gyermek és felnőtt könyvtári) illetve a szakkönyvtári és tudományos könyvtári szférából is. Itt a különféle közös projektek kialakítására, pályázati lehetőségek hatékony kihasználására lehet fő hangsúlyt helyezni. A KDS projekt keretében az OSZK webarchiválással foglalkozó munkatársai elkészítettek a 9-10. osztályos korcsoport számára egy tananyagot az általuk használt digitális információk archiválásáról, a KTE talán tud segíteni abban, hogy megfelelő módszertani segítséggel ez el is juthasson oktatási intézményekbe a későbbiekben.
A vándorgyűlés talán legfőbb értéke a szakmai és szabadidős programok mellett a kötetlen társalgásban rejlik. Számos szakmai kérdésben tudunk ilyenkor egyeztetni egymással, felmerült például, hogy a Kecskeméti Neumann Egyetem új honlapot fejleszt s archiválni szeretnék a régit, abban kérnek segítséget, illetve többen kifejezték szándékukat a Könyvtári Intézet őszi webarchiválás tanfolyamán történő részvételre is. Meghívást kaptam Silvia Stasselová főigazgató asszonytól az idén november tizedikén a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban megrendezésre kerülő CDA (hosszútávú digitális megőrzést érintő) konferencián való részvételre is. A járvány előtt rendszeresen részt vettem már előadóként OSZK-s kollégáimmal együtt ezen a rendezvényen, örülök, hogy ismét alkalom nyílhat rá.
A nem hivatalos programon túli érdekesség volt a KIT-klub ahol a rendezvény előtt a könyvtárakat érintő főbb kihívásokat vizsgáló felmérést mintegy ötvenen töltötték ki, informális társalgás keretében vitattuk meg néhányan az eredményeket, s további esetleges személyes illetve online konzultációk lehetőségeit.
A kirándulások közül én a siófokin vettem részt, amelynek keretében meglátogattuk az andocsi búcsújáróhelyet, a Zala községben lévő Zichy Mihály Emlékházat, Siófokon pedig megtekintettük a belvárost illetve ellátogattunk a városi könyvtárba, a Kálmán Imre Múzeumba, illetve a Makovecz Imre által tervezett evangélikus templomba is.

Ötletes zöldfelület-kialakítás a siófoki városi könyvtárban

Összességében elmondható, hogy sikeres volt a rendezvény, igen jó egyensúlya alakult ki a szakmai, illetve szabadidős, kulturális kínálatnak, Kaposvár városa és az egyetem lelkes és hálás házigazdája volt az 53. MKE vándorgyűlésnek.

Németh Márton (Digitális Bölcsészeti Központ)

József Attila-díjas költő, műfordító, az Erdélyi Helikon folyóirat körül kialakult irodalmi munkaközösség alapító tagja. Családi nevén Jékely János Lajos, Jékely Zoltán édesapja. Gyermekkori nyaralóhelyén, Parajdon talákozott először a transzszilvanista szimbolika egyik központi elemével, a hegyélménnyel, amely költészetében örök nyomot hagyott. Brassóban született 1887. november 14-én. Középiskoláit a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdte meg. Tizenkét évesen, 1899-ben családjával együtt Kolozsvárra költözött. A református kollégiumban tanult tovább, tanárai közt volt Kovács Dezső és Seprődi János is.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet 1909-ben. Egy hónapot Párizsban töltött, majd onnan visszatérve Nagyenyeden helyezkedett el, mint tanár, előbb a Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzőjében, 1910-től pedig a gimnáziumban. 1911-ben vette feleségül Schäfer Idát. Kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenhét évig tanított Enyeden. Ady költészetét, szembefordulva a századforduló hivatalos irodalmi kánonjával, igen nagyra értékelte, tanárként és költőként is kiállt mellette a nyilvánosság előtt.

Áprily Lajos levele Rozsnyai Kálmánhoz. „Ady Endre koszorúja.” Hódolás Ady Endre emléke előtt (Verskéziratok és levelek, kortársaktól és utódoktól.) – Kézirattár Fol. Hung. 1849. A kép forrása: Nyugat 100 tartalomszolgáltatás

Egyik versét 1905-ben névtelenül jelentette meg a kolozsvári Egyetemi Lapok, majd 1909-ben jelentkezett Jékely Lajos néven az Erdélyi Lapokban. Kovács Dezső megbírálta modernista hangvétele miatt, ezt követően évekig nem próbálkozott újra a publikálással. Talán ez is volt az oka, hogy pár évvel később publikációihoz egy másik nevet választott. Áprily Lajos néven először 1918 tavaszán Szentimrei Jenő közölte egy versét az Új Erdélyben, majd az Erdélyi Szemle, Napkelet, Pásztortűz és a Zord Idő hasábjain jelentek meg írásai. Első költői sikerei után, 1923-ban Dijonba ment, ahol francia nyelv szakos tanári diplomát szerzett. 1924-ben Kuncz Aladár felkérésére együtt szerkesztették a kolozsvári Ellenzék irodalmi mellékletét. 1926-ban családjával együtt Kolozsvárra költözött, és a református kollégiumban magyar és német irodalmat tanított. Ugyanebben az évben részt vett az erdélyi magyar írók első marosvécsi találkozóján, és az itt összegyűlt írótársaság megbízásából az 1928-ban megindult Erdélyi Helikon című folyóirat szerkesztője lett. A következő három évben is jelen volt a marosvécsi találkozón. 1929-ben repatriálás címén Romániából Budapestre távozott. Ez a döntése mély megrendülést váltott ki tisztelői körében.
Budapesten tíz évig volt a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatója. Elvállalta a Protestáns Szemle szerkesztését. 1935 őszén féléves tanulmányútra távozott Észak- és Nyugat-Európába. 1941-ben a zsidótörvények ellen való tiltakozásként nyugdíjba vonult, és a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán telepedett le. Ettől kezdve minden évben Parajdon, egy erdei faházban töltötte a nyarait. Évekig csak műfordításokkal volt jelen az irodalmi sajtóban. Versekkel az ötvenes évek közepétől jelentkezett újra. 1967. augusztus 6-án, nyolcvanadik születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban.

Elégikus lírai látásmód. Halál és élet dialektikája

Első verseskötete, a Falusi elégia 1921-ben jelent meg a kolozsvári Minerva kiadó gondozásában. Amint címe is jelzi, alaphangja elégikus, bús, rezignált. Képvilágát őszi tájak, háborús romok uralják. Ez a hangnem egész költészetét is áthatja. Bevezetésképpen a kötetnyitó Ajánlás című verset idézzük:

Már itt, az első verseskötet kezdetén felbukkan a halál motívuma is. Ez a motívum legtöbbször egy sajátos dialektikán alapuló gondolatmenet része: a halál egy élet befejezése, ugyanakkor számos új élet kezdetét jelzi előre. Mint az Esti párbeszéd (1923) című kötet A hegyek című versében is:

A hegyek „a végtelen őrei”, az éghez, vagyis a természetfölöttihez közel járó, magasan szárnyaló lélek jelképei ebben a költői képvilágban. Az élet és halál váltakozásának ez a logikája a Messiás szavaira is emlékeztet Szent János evangéliumából: „Bizony, bizony mondom néktek, ha a búzamag a földbe esvén, meg nem hal, csak maga marad: ha pedig meghal, sok gyümölcsöt hoz.” (Jn 12. v. 24–25.)

Kereszténység és transzszilvanizmus

A kereszténységhez és a transzszilvanizmushoz egyaránt tartozó hegymotívum a Tetőn című versben a háború borzalmain, a nagypolitika üzelmein túllépő megbékélés, a szívből jövő kiengesztelődés helye lesz.

Az első világháborút követő megrendülés, káoszélmény (Minden összeomlott...) nyugtalan, átok-sújtott emberré alázta a költőt. A lenti sötét katlanból szent időben (vasárnap reggel) a hegyekre ment, ahol a pásztor a Messiáshoz, a jó pásztorhoz hasonlóan békességes szóval, nyugodt lakással és tiszta eledellel várta őt. A hétköznapi politika forgatagából, manipulációi elől menekült a lírai én vasárnap reggel a hegy magasába, amelynek fehér, hósipkás csúcsán „az ég lengette örök lobogóit”. A formaművész, magasan képzett, kényes ízlésű Áprily szemszögéből nézve kétségkívül egy kissé elitista allegóriaként is hat ez a képsor: a reneszánsz eredetű emblémaköltészetben a napfénytől bearanyozott hegy a profán köznép soraiból kiemelkedő, magas műveltségű, tiszta szívű, jó erkölcsű férfi jelképe. (Sol montes illuminans – C. F. Menestrier S. J., Philosophia imaginum... Amstelodami et Gedani, Apud Janssonio-Waesbergios, 1695, 107. MIHI SUMMA PATENT) Az erdélyi népek közös sorsa, egymáshoz való kölcsönös kötődései oldják föl a mesterségesen keltett káosz zűrzavarát, tisztánlátást és nyugalmat, lelki egyensúlyt adva a költőnek.

Áprily Lajos: Vers vagy te is (Új versek és műfordítások, Kuncz Aladár tanulmányával) Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1926. – Törzsgyűjtemény

Az elégia és szorongás mellett, amelynek sötét tónusait gyakran a precíz, játékos versforma enyhíti, világosítja, természetesen a fiatalos, életvidám érzések is jelen vannak Áprily költészetében. Mint például a Március című versben:

Költészetére végig jellemző, hogy kedvenc évszaka az ősz. Az ősz hangulatait, fényeit, árnyait, gazdag színvilágát szecessziós ecsettel rajzolja: őszi képsorai Alfons Mucha (1860–1939) festményeire emlékeztetnek. Költőként alkotott igazán nagyot: két egyfelvonásos színműve, az Idahegyi pásztorok (1931) és az Oedipus Korinthosban (az Ábel füstje című kötetből) inkább lírai, mint drámai alkotások. A jó műfordító minden tulajdonsága, műveltség, nyelvtudás és magas fokú formaművészet megvolt neki, hogy ezen a területen is nagyot alkosson. Neki köszönhetjük például Puskin Anyeginjének páratlan szépségű újabb fordítását, Ibsen Peer Gynt című drámája tolmácsolását, de fordított Turgenyev, Lermontov és Schiller műveiből is. Időskori költészetének fontos mozzanata volt Jelentés a völgyből (1965) című kötete, amelyben a halál motívuma a korábbinál hangsúlyosabbá, kézzelfoghatóbbá válik. Ám élete végéig jellemző volt rá az, hogy legyen bármily komor témájú verse, a letisztult, örökszép ritmus lüktetésében az élet és az alkotás öröme tör magának mindig újabb és újabb utat: a biztos part felé, ahol már nincs többé káosz, csak igaz reménység és beteljesedés. Mint például a Lemezen a hangom című, 1966 szeptemberében írt kis költeményben:

Csobán Endre Attila (Régi Nyomtatványok Tára)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat nyolcvannegyedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Füzes (Frech) Miklóst és gyűjteményét mutatja be.

Füzes Miklós (1931–1997), eredeti nevén Frech Miklós íróként a Füzes vezetéknevet használta, ex librisei a Füzes (F.) Miklós névre szólnak. A szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán végzett biológia–kémia szakon. Több évig a kiskunmajsai gimnáziumban tanított, és helytörténeti kutatásokat is folytatott. 1959-től Keszthelyen élt, a Balatoni Múzeumban segédmuzeológus, osztályvezető, majd tudományos főmunkatárs lett, később a Helikon Kastélymúzeum osztályvezetőjeként tevékenykedett. Archeobotanikusként régészeti növénytannal, ősidőkből való növényleletekkel is foglalkozott. Számos szakfolyóiratban publikált (Archaeologiai Értesítő, Földrajzi Értesítő, Múzeumi módszertani útmutató füzetek, Agrártörténeti Szemle stb.), ismeretterjesztő írásai jelentek meg a hazai növénytermesztés kezdeteiről, a balatoni szőlőkultúra pannon gyökereiről, a régészeti növénytanról, a balatoni gőzhajózásról, például A régészeti-növénytan alapelemei és néhány módszertani kérdése (Sági Károllyal közösen, 1966), A balatoni gőzhajózás 125 éve (Sági Károllyal és Zákonyi Ferenccel, 1971) címekkel. A társszerzők közül Sági Károly régész a Balatoni Múzeum igazgatója volt, Zákonyi Ferenc pedig Siófok jegyzője, Balaton-kutató.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/295 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Füzes Miklós disszertációját a fenékpusztai leletekről 1977-ben védte meg a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. A Helikon Kastélymúzeumban a park rekonstrukciójával kapcsolatos munkákat vezette. Tagja volt az MTA Őstörténeti Munkaközösségének, a Magyar Botanikai Társaságnak, a Zürichi Magyar Történeti Egyesület pedig dísztagjává választotta.
A keszthelyi Balatoni Múzeumban ismerkedett meg az ex libris műfajával, egyrészt az 1971-től kétévente itt rendezett Balatoni Kisgrafikai Biennálék, másrészt a múzeum ez irányú kollekciója révén.

Első Balatoni Kisgrafikai Biennálé 1971., Balatoni Múzeum, Keszthely, szerk. Poór Ferenc, Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1971., katalógus. Címlap

A múzeum gyűjteményének jelentős részét teszik ki a Balatont és környékét, a tó élővilágát, az egykor és most itt élő lakosság életét, tevékenységét bemutató anyagok – köztük balatoni vonatkozású metszetek, sokszorosított grafikák.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/298 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1970-es években Soó Rezső (1903–1980) botanikaprofesszor, egyetemi tanár, műgyűjtő ex libris kollekciója duplumanyagának (több mint 10 ezer példánynak) Keszthelyre kerülésével, illetve az 1971 és 1977 között a Balatoni Múzeumban megrendezett négy kisgrafikai biennáléra készült művekkel egy önálló, folyamatosan gyarapodó gyűjtemény jött létre, mely mára közel 22 ezer lapot tartalmaz.

Második Balatoni Kisgrafikai Biennálé 1973., Balatoni Múzeum, Keszthely, szerk. Poór Ferenc, Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1973. Katalógus. Címlap

Jelentős volt Poór Ferenc (1931–2021) tanár, oktatásszervező ajándékozása, aki 14.500 darabos ex libris gyűjteményét, az ehhez tartozó szakirányú kiadványokat, könyveket 2015-ben a múzeumnak adományozta.
Füzes Miklós a múzeum munkatársaként a műfajjal megismerkedve számos ex librist készíttetett a zentai Andruskó Károllyal. A nevére szóló grafikák érdeklődési köréhez és a Balaton vidékéhez kapcsolódnak: Hévíz, Tapolca, tavon vitorlások, nádas, tavirózsa és – régészeti vonatkozásban – övcsat ábrájával.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/294 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A művészetkedvelő Füzes Miklós 1990-ben a Kisgrafika hasábjain számolt be egy hévízi kiállításról, melyen P. Deli Elvira tusrajzai és tűzzománcai mellett Sólyom Sándor grafikus Erdély-sorozata, illetve számos ex librise szerepelt.

Sólyom Sándor linómetszete. Forrás: „Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen”. Dr. Mayer József emlékezete, szerk. dr. Mayer Ákos és Imolay dr. Lenkey István, Budapest–Mohács, 2015, 42.

Az archeobotanikus Füzes Miklós bemutatott ex librisei elénk is tükröt tartanak, okuljunk belőlük!

Irodalom:

• Első balatoni kisgrafikai biennálé 1971. Balatoni Múzeum, Keszthely, szerk. Poór Ferenc, Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1971.
• Frech (Füzes) Miklós. In. Pappné Beke Judit, Kocsondiné Eisenkorb Györgyi, Márkus Rita: Keszthelyi életrajzi lexikon, Keszthely, Keszthely Város Önkormányzata, 2010. Online kiadás: Fejér György Városi Könyvtár
• Füzes F. Miklós: A Dunántúl korai növénytermesztése és növényleletei. In. Bibliotheca Musei Tapolcensis 1., Tapolca, Városi Múzeum, 1991., 267–362.
• Füzes F. Miklós: A földművelés kezdeti szakaszának növényleletei Magyarországon. In. Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 1., Tapolca, 1990., 139–238.
• Füzes Miklós, Dr.: A legújabb hévízi kiállításról, Kisgrafika, 1990/4. sz., 7.
• Kisgrafikai gyűjtemény, Balatoni Múzeum honlapja, 2021. március 24.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: A moszkvai Rudomino-könyvtár hungarika ex librisei hazai és nemzetközi kontextusban, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, 2015., 25. (Nemzeti Téka sorozat)
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Füzes (Frech) Miklós (1931–1997). In. Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 61–62.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciójának Kertész Gyula-emlékdíját kaptad meg az idén. Mivel foglalkozik a szekció? Te milyen szerepet töltöttél be a szekció munkájában?

Nyelvtudásod számos feladatot, lehetőséget is hozott számodra. Milyen feladatokhoz segítettek?

Mi volt számodra a legemlékezetesebb és legjelentősebb szakmai találkozás?

Mi változott az elmúlt negyven évben a munkafolyamatokban?

41 év OSZK-s szolgálat után vonulsz nyugdíjba. Mivel fogod tölteni az időd? Hobbi?

Gazdag Tiborné (Kötelespéldány- és Kiadványazonosító-kezelő Osztály)
Kérdező: Sudár Annamária (Főigazgatói Kabinet)

A WARCNET kutatási projekt fő célja a webarchívumok kutatási célú felhasználásának segítése, segít a témával foglalkozó kutatók egymásra találásában, közös projektek tervezésében ideértve a webarchiválás nemzeti közgyűjteményi gyakorlatainak összehasonlító tanulmányozását is. A Dán Kutatási Tanács finanszírozásában valósul meg, gazdája az Aarhusi Egyetem professzora Niels Brügger. Közös platformra hoz számos európai nemzeti könyvtár webarchívumában dolgozó közgyűjteményi szakembert, egyetemi kutatókat, illetve informatikai fejlesztőket. A hálózat tagjai kölcsönösen segítik egymás munkáját, egymást jól kiegészítve bármiféle egyéni, illetve intézményi rivalizálási szándék nélkül. Vezető európai nemzeti könyvtárak (belga, holland, dán, francia, brit) szakembereivel, illetve különféle európai egyetemek kutatóival (London, Aarhus, Amszterdam, Párizs, Luxemburg, Groningen) közösen gondolkodva önálló publikáció keretében dolgozzuk fel a webarchívumok kutatási célú felhasználásának különféle vonatkozásait.

Az OSZK-fejlesztések bemutatása a A WARCNET kutatási hálózat munkaértekezletén

A rendezvényre a University of London patinás főépületében a Senate House-ban került sor. A projekt hat munkacsoportból tevődik össze. Ezek közül háromnak a munkájában tudok személyesen részt venni, az 1. munkacsoportban, mely a webarchívumok összehasonlító kutatását, visszakereshetőségét szolgálja, illetve az 5. munkacsoportban, mely a kutatók igényeinek megfelelő adatformátumok, adatsémák meghatározásával foglalkozik. A 6. munkacsoportban minden projekttag részt vesz, itt a fenntartható kutatások kereteinek meghatározásán dolgozunk új pályázati lehetőségek, projektek felkutatásával 2023 tavasza utánra, mikor ez a projekt kifut majd. Az értekezleten a fő hangsúly a különféle kutatási irányokat, projekteket, eredményeket összegző kötet fejezet struktúrájának egyeztetésén, a főbb témakörök bemutatásán volt. Két fejezet összeállításában veszek részt. Az egyikben Kalcsó Gyula kollégámmal együtt az orosz-ukrán háború kapcsán létrehozott gyűjtemények szövegkorpuszain folytatott szövegelemzési-adatvizualizációs kutatási tevékenységekről számolunk majd be, ennek alapjait rövid előadás keretében az értekezleten is ismertettem.

A másik téma a webarchiválás megjelenése különféle felsőoktatási képzési programok keretei között. Ennek kapcsán a hálózat tagjainak segítségével szeretném felmérni a meglévő jó gyakorlatokat, jövőbeni lehetőségeket.
Az értekezleten betekintést lehetett nyerni mélyebben, a személyes kommunikáció előnyeit kihasználva, az egyes országok (Dánia, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia) webarchiválási munkafolyamataiba. Mélyebb ismereteket lehetett szerezni a webarchiválással kapcsolatos egyetemi oktatói, kutatói igényekről, s a súlyos kihívásokról ezek jogszerű kielégítése kapcsán (szerzői, jog, adatvédelem). Számos informatikai fejlesztési téma is napirendre került. Új, még fejlesztés alatt álló szoftvereket lehetett kipróbálni, konzultálni a fejlesztőkkel. Be lehetett mutatni számos itthoni eredményt (a SolrWayback keresőprogram új verzióját, mely nem jeleníti meg az Ukrajnával kapcsolatos gyűjteményekben archivált szerzői jogilag védett teljes szöveget a gyűjteményből, viszont visszakereshetővé teszi azt kutatási célú felhasználás céljából. Bemutattuk az Internet Archive által számunkra fejlesztett portált, melynek révén a .hu domainről archivált anyag 1995-től napjainkig teljes szövegű kereső segítségével érhető el ).
Az értekezletet követően látogatást tettem a British Library webarchívumában ahol beszélgetést folytattunk a gyűjtemény PR-felelősével, illetve a BL magyar gyűjteményének fő katalogizálójával, aki egyben a webarchívum klímaváltozás gyűjteményének gazdája is. Témaként a webarchiválást segítő tágabb közgyűjteményi, kutatói együttműködési hálózatok szervezése, működtetésük előnyei, a BL webarchiválási munkafolyamatok, stratégiai alapelvek áttekintése szerepelt.

Jason Webberrel a British Library webarchívuma szakmai együttműködésért felelős munkatársával sok hasznos témát tekintettünk át.

Összegzésként megállapítható, hogy a WARCNET kutatási hálózat értekezletén rengeteg értékes tapasztalattal lehetett gazdagodni, egyrészt a webarchiválási szolgáltatások szervezése, másrészt a különféle lehetséges kutatási témák áttekintése révén. A fejlesztési ciklusok lezárulása után, a bemutatásra került nyílt forráskódú szoftverek is felhasználhatóvá válhatnak az itthoni gyakorlatban is. A projekt zárókonferenciájára idén októberben a dániai Aarhusban kerül majd sor, a tanulmánykötet szerkesztésének befejezési határideje jövő év tavasza. A jövő év nyaráig, rövid, 2-3 napos szakmai tanulmányút révén lehetőség nyílik majd felkeresni egy partner nemzeti könyvtárat is az ottani webarchiválási gyakorlat tanulmányozásának szempontjából.

Németh Márton (Digitális Bölcsészeti Központ)

A konferencia (a másfél éves halasztás után) a szokásos módon, interdiszciplináris kontextusban tárgyalta a tanácskozás felcímében megadott Kokemuksen ääriin / Erfarenhetens djup [Szélsőséges tapasztalatok] témát. Érdekes, látókört tágító beszélgetések követték az előadásokat, melyek a konferencia két munkanapján, 2022. június 8–9-én 3 keynote-előadás, valamint 15 párhuzamos, 3-3 referátumot tartalmazó szekció keretében hangzottak el. A konferenciaprogramban könyvbemutatók is szerepeltek. Az első estén a konferenciavacsora előtt a tamperei Vapriikki Múzeumcentrum 3 aktuális kiállítását is megnézhettük.

A kutatóhálózat interdiszciplináris munkájában való részvétel minden résztvevő számára lehetőséget ad a kutatási területének, témájának széles látókörű elemzésére, az összefüggések fölismerésére és földolgozására, módszertani tapasztalatszerzésre. Magam a ritka (jelen esetben egyetlen) színháztörténeti témával keltettem figyelmet mind a kultúrtörténészek, mind a szociológusok, mind az irodalom- és művészettörténészek körében. Előadásomat Teatteriyleisön kokemuksia 1800-luvulta. Harvat dokumentit tutkijoiden käsissä [A színházi közönség 19. századi tapasztalatairól. Ritka, különleges forrásaink] címmel tartottam meg. A témát a nemzeti könyvtár színháztörténeti gyűjteményének három forráscsoportjával illusztráltam.

Alkalmam nyílt tudományos eszmecserére és interdiszciplináris kapcsolatépítésre a Finnország-szerte, továbbá külföldi egyetemeken doktori tanulmányokat folytató, illetve kutató finn/finnországi svéd szakemberekkel, továbbá a Finn Nemzeti Könyvtár jelen lévő munkatársaival is beszélgettünk pl. a digitális dokumentumföldolgozás tudományos kérdéseiről.

Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Conrad Lycosthenes (1518–1561) elzászi humanista és enciklopédista Prodigiorum ac ostentorum chronicon (Csodák és jelenések krónikája) című könyve kinyomtatása óta nagy népszerűségnek örvendett. A könyv Baselben, Heinrich Petri nyomdászműhelyében 1557-ben készült el, és még ugyanabban az évben német nyelven (Wunderwerck oder Gottes unergründtliches Vorbilden) is megjelent. Lycosthenes, a természet és a földrajz iránt rajongó polihisztor a kor kompilációs szokása szerint számos forrásból válogatva és részleteket kiemelve állította össze a mű anyagát. Isten csodákkal teli teremtett világát míves fametszetek tették még szemléletesebbé.

Tári munkánk során a mű egyik német nyelvű példányában (Ant. 311) egy érdekes bejegyezést találtunk a háttáblán.

A sorok jelentése:

Valószínűleg a könyv lapjain szereplő egzotikus állatok és lények különös hangulata késztette a könyv régi tulajdonosát arra, hogy lejegyezze a könyv háttáblájára ezt a mondatot.
De mire is gondolt e sorok írója?
A könyv régi tulajdonosa a fenti szöveget nem saját kútfőből írta, hanem egy középkori eredetű szövegrészletet hagyott fenn az utókor számára. 
Hogy értelmezni tudjuk a bejegyzést, keressük meg a szöveg folytatását!
A négy elemről és a négy állatról szóló szöveg teljes változatát egy másik híres enciklopédista, Bartholomaeus Anglicus (ca. 1203–1272) ferences szerzetes és skolasztikus tudós De proprietatibus rerum (A dolgok tulajdonságairól) című művében találjuk meg. Bartholomaeus kompendiumát (rövid kivonatos kézikönyv, összefoglalás) a diákok és a szélesebb olvasóközönség számára írta. Művében a világ valamennyi dolgáról és jelenségéről olvashatunk egy-egy rövid összefoglalót. A kompendium XVIII. könyvében (De animalibus; A szárazföldi állatokról) a kaméleonról írt szócikkében (Caput XX.) ott áll a Wunderwerck… háttáblájára lejegyzett két sor, és azok folytatása is:

Bartholomaeus Anglicus: De proprietatibus rerum, Strassburg, typ.: Husner Georg, 1491, p. [424]. Jelzet: Inc. 265. Caput XX. Részlet – Régi Nyomtatványok Tára

Azaz:

A középkori természettudósok szerint ez a négy állat különlegesnek számított, mert képesek voltak megélni tisztán az elemekből: a levegőből, a tűzből, a vízből és a földből. A középkorban és a kora újkorban a négy elem és ezen állatok között olyan szoros kapcsolat állt fenn, hogy a négy állat valamelyikének említésekor egyből a hozzájuk társított elemre asszociáltak.
Az elemtan viszont ennél régebbi keletű. Az elemekből felépülő világ gondolata már az antik filozófusokat is foglalkoztatta. Arisztotelész az elemeket tekintette a világ legegyszerűbb létformáinak. Elmélete szerint a tűz meleg és száraz, a levegő meleg és nedves, a víz hideg és nedves, a föld hideg és száraz. Az elemeknek természetes helyük is van. A föld természetes helye a Föld központja, a vízé a Föld felszíne, a levegőé a Föld és a Hold közti terület, a tűzé a külső tűzkör.
Az elemtan a legtöbb ősi kultúrában megtalálható, és számos közös vonás fedezhető fel a különféle hagyományokban. Az elemekhez társított állatok univerzalitására utal az az indiai tradíció is, mely szerint a kígyók is levegővel táplálkoznak. A villás nyelvük gyakori kiöltögetése miatt azt gondolták a régi indiaiak, hogy ezek az állatok a leget lakmározzák. Innen kapták a kígyók a kettős nyelvű és légnyaldosó név mellé a szélevő elnevezést. A kígyók eme szélevő minőségükben pedig az indiai aszkéták szimbólumává váltak. Itt érdemes megjegyeznünk azt a tényt is, miszerint a középkori európai természettudósok a kaméleont rendszeresen a kígyók osztályába sorolták.
A négy állat és a négy elem szoros és ismert kapcsolatára hozzunk egy példát az irodalomból. Shakespeare (1564–1616), aki a Wunderwerck kiadása után hét évvel született, Hamlet című művében (Harmadik felvonás, 2. szín) használja ezt a középkori motívumot:

A négy elemhez e négy állaton kívül további kategóriákat is rendeltek. Például a négy évszakot, a négy égtáj szeleit, a négy vérmérsékletet, a négy paradicsomi folyót, a négy sarkalatos erényt és a négy evangélistát. Szimbólumaikkal nagy előszeretettel díszítették a középkori és kora újkori templomokat, fejedelmi ebédlőket, fogadótermeket, könyvtártermeket, és a bennük őrzött kincseknek, a könyveknek a fatábláit is.

Túri Klaudia (Régi Nyomtatványok Tára)

Az olvasás nemcsak mint örömszerző tevékenység fontos az életünkben (Olvasni jó! Olvasni öröm! – halljuk a nagyszüleink, szüleink intését), hanem azért is, mert az az egészségünkre is jól hat. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy az olvasás a mindennapi egészség fenntartásában, az életminőség megőrzésében és javításában is szerepet játszik. Az olvasás ugyanis nemcsak információátvétel, nemcsak egy történetben való elmerülés. Az olvasással töltött idő során lezajló agyi folyamatok közvetlen hatással vannak fizikai jólétünkre, érzelmi és lelki egészségünkre is. A rendszeres olvasás egyes vizsgálatok szerint évekkel meg tudja hosszabbítani az emberek életét, mert az olvasás ellazít, flow-állapotba hoz, oldja a stresszt és megnyugtat.

Az olvasás az agy számos területére van hatással. Forrás: Canva.com

A gyermekkorban bővülő szókincs pozitívan hat a gyermeki fantáziára, a kifejezőképességre, a nyelvhasználatra, a szövegértésre, az ismeretek logikus rendszerezésére. Később az olvasás és az egészség kapcsolatában a memóriafejlesztés kerül előtérbe. Egyes kutatások szerint a rendszeresen olvasók körében lényegesen csökken a demencia kialakulásának kockázata. Egy amerikai egyetemistákkal végzett kutatás során a jóga, a humor és az olvasás stresszcsökkentő hatásait vizsgálták és megállapították, hogy napi 30 perc olvasás már jelentős mértékben csökkenti a vérnyomást, és segít rendezni a szívritmust. Az emberek többsége ugyanakkor időhiányra hivatkozva nem vesz kezébe könyvet. Láthatjuk azonban, hogy a pozitív hatás eléréséhez nem kell hosszú órákat a könyvolvasással tölteni. Az ehhez szükséges időt meglelhetjük a napi közlekedésben, ebédszünetben, lefekvés előtt. Utóbbi különösen ajánlott, mert az elalvás előtti olvasás kapcsolatban áll az alvás minőségével. Ugyanis átvezet bennünket a pörgős napból a lecsendesedett, egyenletes, nyugodt légzésű alvásba.

Egyedül, de mégis közös élménnyel. Forrás: Freepik.com

Az olvasás remek közös időtöltés is lehet, azaz az olvasás során a barátainkról, családtagjainkról sem kell lemondanunk. Felolvashatunk szeretteinknek, és így együtt lehet a család. Az idősebb gyerekekkel akár már olyan könyveket is választhatunk, amelyeket maga a szülő is élvezettel olvas. Ha csatlakozunk egy könyvklubhoz, akkor új barátokra is lelhetünk. A másokkal megbeszélt művek segítenek az olvasottak még jobb megértésében, bővítik tudásunkat. Az olvasás a depresszió ellen is igazán jól bevethető. A mentális betegséggel küzdők lelki állapotára ugyanis nagyon jó hatással van a felolvasás. Az irodalomterápia felnőttek és gyermekek esetében is alkalmazható. A helyesen alkalmazott meseterápia segíthet a gyermek számára feldolgozni eseményeket. De segít abban is, hogy ne csak egy nézőpontból tudjuk értelmezni a dolgokat, hanem a másik fél szempontjaiból is. A mesék alternatívákat, választható jövőképet nyújtanak a gyermek különböző gondolataira, érzéseire és reakcióira. Egy jó könyv vagy vers a felnőttek esetében is megoldást kínál azokban az élethelyzetekben, amikor nem vagyunk képesek egy másik perspektívából szemlélni életünk történéseit, amikor problémánk megoldása érdekében társat szeretnénk találni hasonló sorsú emberekkel.

Kreativitás és olvasás. Forrás: Freepik.com

Tudnunk kell, hogy az igazán sikeres emberek saját bevallásuk szerint minden nap szánnak időt elcsendesedésre és olvasásra, a lelki és fizikai egészség megőrzésének erre az igazán kellemes elfoglaltságban eltölthető gyakorlatára. Olvasni jó, olvasni öröm! A témában készített szemletanulmány elérhető a Könyvtári Intézet honlapján.

Az olvasás hatása az egészségre című szemletanulmány. A Biró Bettina által szerkesztett kép forrása: Canva.com

Forrás:  

• Vízkievicz Vanda: 5 érv a rendszeres olvasás mellett. In: Mindset Pszichológia honlap (Élet és pszichológia rovat), 2021. január 27.

Fehér Miklós (Könyvtári Intézet)

Fellner Jakab (Nikolsburg, 1722 – Tata, 1780) 23 éves korában telepedett le Tatán, és élete nagy részét itt töltötte. 1750-től kezdve főleg az Esterházy grófok számára dolgozott, bár növekvő híre más megbízatást is szerzett számára. A tatai Esterházy-kastély később jelentős szerepet játszott a történelemben is: I. Ferenc császár és király (1792–1835) és felesége, Ludovika királyné ide menekültek a napóleoni harcok elől. Hosszú hetekig itt laktak, és az uralkodó itt írta alá a napóleoni háborúkat lezáró bécsi (v. schönbrunni) békét 1809-ben. 1897-ben Ferenc József (1848–1916) és II. Vilmos (1888–1918) német császár látogatott ide egy tatai hadgyakorlat alkalmával. Fellner Jakab első jelentős önálló munkája az 1751-ben megkezdett tatai plébániatemplom, melynek építését utódja, Grossmann József fejezte be 1780 után. 1756-ban a cseklészi Esterházy-kastélyt építette át.

1761-ig Komárom vármegye szolgálatában állt. 1762-ben a Lamberg család kastélyát tervezte Mórott. 1764-ben szerződést kötött Eszterházy Károly püspökkel az egri püspöki uradalom egyes építkezéseinek tervezésére és felügyeletére. Első műve itt a püspöki kastély lépcsőháza és kápolnája volt (1766). 1768 és 1774 között a veszprémi püspöki palotát tervezte. 1765-től átvette a Gerl József bécsi építész által tervezett és egyetemnek szánt egri lyceum építését, melynek befejezése másra maradt. 1773-ban tervezte meg és kezdte el építeni utolsó nagy alkotását, a pápai plébániatemplomot. Mindezeken kívül sok építkezést tulajdonít neki a kutatás. Jelentős szerepe volt Veszprém, Pápa, Eger és Tata városképének kialakításában. 1773-ban magyar nemességet kapott.

Fellner Jakab nem azonos a szokásosan Fellner és Helmer (németül: Büro vagy Atelier Fellner & Helmer) néven említett 1873-tól működő bécsi építésziroda idősebb, abban vezető szerepet játszó tagjával, Ferdinand Fellnerrel (1847–1916). Ferdinand Fellner társa Hermann Helmer (1868–1919) építész volt. A színházépületek tervezésére szakosodott építésziroda számos épülete áll ma is Magyarországon (Vígszínház, Budapesti Operettszínház, Szegedi Nemzeti Színház, a kecskeméti Katona József Színház, illetve a történelmi Magyarország területén.

Források:

• Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1997, szerk.: Csíky Gábor, Endrei Walter, Kiss Csongor, Budapest, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, 1996.
• Fellner Jakab. In: Magyar életrajzi lexikon 1000–1990, főszerk.: Kenyeres Ágnes, Budapest,  Akadémiai, 1967–1994.

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)