Emlékképek Dienes Valériáról. 2. rész

2019. május 25. 10:00 - nemzetikonyvtar

Író, táncpedagógus, filozófus, az első magyar női egyetemi tanár 140 éve, 1879. május 25-én született Szekszárdon.

„Nincs még két esztendeje annak, hogy dr. Dienes Valéria előszedte az elfeledett szók porlepte halmazából a régi orchesztika szót, hogy mozdulat-művészetét ezen a nagy múltú néven bocsássa világgá. Dr. Dienes Valéria egyetemi tanulmányok, könyvtári búvárkodás, tudományos és filozófiai elmélkedések közül jutott a művészet útjára akkor, mikor évekkel ezelőtt egy párisi tanulmányutján testedzés szempontjából elment Duncanhoz annak híres spártai tornáját tanulni.

Ez a pompás mozdulat-iskola hosszan alvó képességeket hozott napfényre a fiatal doktornőben, aki rövid hónapok alatt Duncan leghaladottabb tanítványai közé került. Ennek a mellékesen űzött tanulásnak azonban csak itthon kezdtek teremni az igazi és mind meglepőbb, mind csodálatosabb gyümölcsei. Dr. Dienes Valéria a világ szemében tovább is a régi tudós és filozófusnő, otthonában, baráti körében gyorsan vált elsőrendű táncművésszé és mimikussá; nem munka árán, készen és ajándékul hullottak fantáziájából a szebbnél-szebb táncköltemények. Ezekkel együtt, fejlődésükkel párhuzamosan alakult és gazdagodott a mind több és több művészi és szakstúdiummal alátámasztott mozdulatrendszer, melynek gazdagodása oly mérvű volt, hogy a spártai torna pár hónapos anyagát négy munkás esztendőből álló iskolai tanulmánnyá fejlesztette.

Iskolájának mind testnevelő, mind művészi szempontból gyors és döntő sikere volt. A Duncan-Dienes-féIe orchesztikai rendszer megnevelte első művészeit. Az elmúlt téli szezonban mindenkor zsúfolt házak előtt láttuk őket a Belvárosi Szinházban, a Zeneakadémián, az Urániában és a Gróf Károlyi palotában tartott fényes művészelőadásokon, ahol Auguszta főhercegasszony legmagasabb tetszését is kiérdemelték. A főúri körök gyorsan felismerték az orchesztika bámulatos testedző és testszépítő tulajdonságait és palotáikat megnyitották e kitűnő testnevelő iskola előtt, hogy gyermekeiket annak áldásaiban részesítsék.” 

Orchesztikai iskola. In. Színházi Élet, 1918. 37. sz. (7. évf. szeptember 15-től szeptember 22-ig) 18–19. o. – Törzsgyűjtemény

Dienes Valéria orchesztikai iskolájának táncpróbai felvételei (20-as, 30-as évek) – Színháztörténeti Tár

„Az intelligens középosztály ifjúsága is tódult a régi forrásból táplálkozó uj művésziskolába és oly mértékben ostromolta azt, hogy a folyó tanévre már a Székesfővárosi Vigadó termeibe kellett áttenni az iskola torna- és tánchelyiségét, ahol szept. 10-én már meg is kezdik a beíratásokat.

Az iskola gyermekeket is, felnőtteket is felvesz növendékei közé. Hat éven felüli gyermekek már csoport-tanitásban is részesülhetnek. Az első évfolyam spártai tornája megedzi, megizmosítja a testet, eltünteti a fölösleges testsúlyt, könnyűvé, karcsúvá, hajlékonnyá tesz. A második év ritmikája a mozdulatok szépségére és biztonságira nevel és bevezet a művészi tánc előfeltételeibe. Ez a két év erős technikai képzést ad a testnek, melynek alapján a tulajdonképpeni művészi képzés (a mimikai és a mesteriskolai osztályban) keresztülvihető. Az első két év mint önálló egész szolgálja azokat, akik a lehető legészszerűbben s a leggyümölcsözőbben kívánják testüket edzeni, erősíteni és szépíteni. Fejlődésben levő gyermekekkel bámulatos hatásokat ér el az iskola. A rendszer pedagógiai értéke nemcsak a testi, hanem a lelki élet, akaratfejlesztés, egészséges kedély szempontjából is felülmúlhatatlan. Dr. Dienes Valéria itt bőven merít gazdag gyermeklélektani és neveléstani ismereteiből s a szülők benne nemcsak a tornatanárra és táncművészre, hanem egyszersmind a tudós és szakavatott pedagógusra is bízzák gyermekeiket.

A második két év művészképző. Előleges mimikai gyakorlat után bevezettetnek a növendékek az orchesztikai műfajok mozdulat-írás, táncszerzés, mozdulat-esztétika elemeibe s a szükséges zenei és művészettörténeti ismereteket is elsajátítják.

Az iskola művészei legközelebb Belgrádban tartanak táncelőadást a hadijótékonyság céljaira. Budapesti közönségünk számára szept. 29-én de. évmegnyitó matinét tart az iskola a Vigadó nagytermében.” 

Orchesztikai iskola. In. Színházi Élet, 1918. 37. sz. (7. évf. szeptember 15-től szeptember 22-ig) 18–19. o. – Törzsgyűjtemény

mirkovszky_maria_szinhazi_elet_1926_42_76.jpg

Dienes Valéria tanítványa, munkatársa, követője, Mirkovszy Mária. Színházi Élet, 1926. 42. sz. 76. o. – Törzsgyűjtemény

Később, a filozófián keresztül, részben Prohászka Ottokár hatására megtért. Teilhard de Chardin egyik első magyar fordítója. (Hit az emberben. Válogatott tanulmányok, Szent István Társulat, Bp. 1968). Szabó Ferenc: Dienes Valéria önmagáról. Agapé, Szeged, 2001. és Dienes Valéria vallomása megtéréséről

Emlékét az idén tavasszal felavatott emléktábla is hirdeti a Krisztina körút 5-ben álló ház falán, melyben a két világháború között híres iskolája működött. 

A ház, amelyben Dienes Valéria iskolája a két világháború között működött és emléktáblája ugyanott (Budapest, Krisztina körút 5.)
Az emléktábla képének forrása: hegyvidek.hu. Épületfotók: Kis Domokos Dániel.

Dienes Valéria hagyatéka, és a közeli barát, rokon Babits Mihállyal folytatott levelezése Kézirattárunkban található. Alakja megihlette Babits Mihályt is, aki Halálfiai című nagyregényének egyik hősnőjét, Hintáss Gittát állítólag róla mintázta:

„Gitta nagy, nyurga lánnyá nőtt, kerek, intelligens, fölényes szemekkel, aki bizonyos leereszkedő jóakarattal tekintett a vidékiekre, lenézve őket a műveletlenségükért és elmaradtságukért. Gitta rendkívül művelt volt, egészen modern eszméket hirdetett, s szenvelgett nyíltsággal beszélt minden témáról; mindebben csak imponált a jó kávénéniknek, kiket néha avval a kijelentéssel botránkoztatott meg, hogy le akarja nyíratni a haját.

– A hosszú haj éppoly barbár és alkalmatlan csökevény, a szőrös állat maradványa, mint a szakállviselés a férfiaknál.”

Babits Mihály: Halálfiai (Élet és irodalom), Budapest: Szépirodalmi, 1984. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az összeállítás első része itt olvasható.

Kis Domokos Dániel

komment

Emlékképek Dienes Valériáról. 1. rész

2019. május 24. 17:00 - nemzetikonyvtar

Író, táncpedagógus, filozófus, az első magyar női egyetemi tanár 140 éve, 1879. május 25-én született Szekszárdon.

dienes_valeria_szinhazi_elet_1918_37_18.jpg

Dines Valéria arcképe. In. Színházi Élet, 7. évf. 37. sz. (1918): 18. o. – Törzsgyűjtemény

Eredeti neve Geiger Valéria. Férje, Dienes Pál, a későbbi híres matematikus nevét vette föl. Maga is matematikusnak indult. Egyik dolgozatát az Akadémián is bemutatták.

mta_rados_1909.jpg

A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának 1909. május 10-i ülésén: „Dienes Valéria részéről: »A logarithmikus elágazó helyek-ről«. előterjeszti Rados Gusztáv r. t.” In. Akadémiai Értesítő, 1909. 400. o. – Törzsgyűjtemény

Több szakcikket publikált férjével, részen az Eötvös Loránd által 1891-ben alapított Mathematikai és Phisikai Társulat lapjában, a Mathematikai és Physikai Lapokban, melyet Bartoniek Géza és Rados Gusztáv titkárok szerkesztettek. (Dienes Pál–Dienes Valéria: Analytikai függvények algebrai és logaritmikus szingularitásairól. 1–3. közlemény. Mathematikai és Phisikai Lapok, 1911, 1912.)

Doktori disszertációjának címe: Valóság-elméletek. Bp. Athenaeum Ny. 1905. Később a Sorbonne-on is doktorátust szerez. Maga Émile Picard, a híres matematikus mutatta be férjével együtt végzett kutatásait.

Párizsban Bergson hatása alá került, egyedüli magyar fordítója lett. (A nevetés. Tanulmány a komikum jelentéséről és négy lélektani értekezés, Budapest: Révai, 1913; Tartam és egyidejűség: Hozzászólás Einstein elméletéhez, Budapest: Pantheon, 1923; Metafizikai értekezések, Budapest: Franklin, [1925]; Teremtő fejlődés, Budapest: Akadémia, 1930; Idő és szabadság: Tanulmány eszméletünk közvetlen adatairól, Szeged: Universum, 1990; Az erkölcs és a vallás két forrása, Budapest: Szt. István Társ., 2002.)

A filozófia mellett a tánc kezdte komolyabban érdekelni, még Párizsban a Duncan-házaspár tánctanfolyamait látogatta, majd részben ennek hatására dolgozta ki egyedi mozdulatrendszerét. Megalkotta a magyar táncelméletet, az orkesztikát. Iskolát hozott létre. Minderről a korabeli sajtó is részletesen beszámolt.

reklam_orchresztkai_iskola_szinhazi_elet_1917_16_37.jpg

Dr. Dienes Valéria az orchesztika művészetének megteremtője és az orchesztikai iskola igazgatója. [Hirdetés]. In. Színházi Élet, 16. sz. (1917): 37. o. – Törzsgyűjtemény

„Orchesztika

Így nevezte el dr. Dienes Valéria azt a csodálatos művészetet, mellyel ezen a télen teljesen meghódította a főváros legelőkelőbb közönségét. Az orchesztika mozdulatművészet, nem torna, nem tánc, nem mimika, hanem mindahárom együttvéve s ezen felül mindaz, ami e három testjáték egyesítéséből származik, az emberi érzelmek összes skáláinak művészi kifejezése. Dr. Dienes Valéria maga nem lép a színpadra, egészen e művészet elméleti és gyakorlati megteremtésének szenteli magát s aszínpadon művésznövendékei mutatják be, amit alkotott.

Az orchesztikának ma már virágzó iskolája van Budapesten és tanfolyamai az iskola helyiségein kívül főúri palotákban is működnek, hol a legmagasabb körök fiatalsága hódol az erő, egészség és szépség e pompás kultuszának. Az orchesztikailag így kiképzett és megszépített emberanyagból magától válnak ki  azután a művészi pályára alkalmas tehetségek, akik mozdulat-invencióval és mimikai vénával vannak megáldva.

Az iskola első művésznövendékei ifj. Markos György, Mirkovszky Mária és Révész Ilona, ezen a télen mutatkoztak be közönségünknek, mely osztatlan elragadtatással fogadta őket. A Zeneakadémián, a Belvárosi Színházban és legutóbb a gróf Károlyi palotában tartott és Mikes Ármonné és Zichy Rafaelné grófnők által rendezett nagyszabású művészestéken láttuk őket, ahol Auguszta főhercegnő is megjelent gyermekeivel együtt és legteljesebb elismeréssel tüntette ki az új művészet megteremtőit. Az arisztokrata közönségtől zsúfolásig megtöltött terem fáradhatatlanul tapsolt a rendkívüli tehetségű fiatal művészeknek. Láttunk ott tisztán az emberi test dekoratív szépségével dolgozó »ornamentikai« táncokat Bach zenéjére ifj. Markos György és Mirkovszky Mária pompás interpretálásában, gyönyörü lírai hangulatfestéseket Beethoven Mondschein-szonátájának zenéjére Révész Ilonától.

Az orchesztikai társaság ebben a szezonban már csak az iskola vizsgálati előadásait tartja meg, de tudomásunk van róla, hogy nagy előkészületek folynak a következő idényre, mely közönségünket még az eddigieknél is több és nagyobb meglepetésben fogja részesíteni.”

Színházi Élet, 7. évf. (április 14–április 21-ig) 16. sz. (1918): 23. o. – Törzsgyűjtemény

Dienes Valéria orchesztikai iskolájának táncpróbai felvételei (20-as, 30-as évek) – Színháztörténeti Tár

Kis Domokos Dániel

komment

Az OSZK Híradó mint a nemzeti könyvtár történetének tükre: 2. rész

2019. május 16. 12:41 - nemzetikonyvtar

Online is elérhető az Elektronikus Periodika Archívumban az Országos Széchényi Könyvtár 44 évet megélt lapja, az 1958. május 10-én útjára indított OSZK Híradó.

Ehhez kapcsolódóan Az Országos Széchényi Könyvtár Híradójának története és repertóriuma, 1958–1974 című kötet (szerk. Horváth Viktor) a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható. Az „új nemzeti könyvtárral” kapcsolatos cikkekről 1974-ig a legjobb áttekintést e  repertórium 8. fejezete adja.

uj_olvasoterem_koltozes_nepszabadsag_1984_12_30_7.jpg

Költözik az Országos Széchényi Könyvtár. Kép a vári olvasóterem berendezéséről.
In. Népszabadság, 42. évf. 305. sz. (1984. december 30.). 7.

Tovább
komment

Az OSZK Híradó mint a nemzeti könyvtár történetének tükre: 1. rész

2019. május 15. 08:10 - nemzetikonyvtar

Online is elérhető az Elektronikus Periodika Archívumban az Országos Széchényi Könyvtár 44 évet megélt lapja, az 1958. május 10-én útjára indított OSZK Híradó. Ehhez kapcsolódóan Az Országos Széchényi Könyvtár Híradójának története és repertóriuma, 1958–1974 című kötet (szerk. Horváth Viktor) a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.

majus_14_oszk_hirado.jpg

OSZK Híradó, 1977, 20. évfolyam, 9. szám. Címlap

Az első lapszám megjelenésének időzítése azzal volt kapcsolatos, hogy az 1956-os események után 1958 márciusában megkezdődött a könyvtár átszervezése, amivel együtt a Közalkalmazottak Szakszervezetének a könyvtárban működő alapszervezete is megújult. A szakszervezeti bizottság indította el a könyvtár belső tájékoztatóját, az új vezetés (és nem utolsósorban a pártszervezet) jóváhagyásával és támogatásával.

Tovább
komment

Az első magyar nyelvű nyomtatott orvosi könyv szerzője

2019. május 10. 09:00 - nemzetikonyvtar

370 évvel ezelőtt 1649. május 10-én Désen született Pápai-Páriz Ferenc orvos, korának kiemelkedő tudósa.

papai_pariz.jpg

Pápai Páriz Ferenc. Metszet, újságrészlet – Digitális Képarchívum (DKA-046555)

A nagy tekintélyű bázeli egyetemen avatták orvosdoktorrá. Nem sokkal azelőtt, hogy hazatért Erdélybe, 1675. március 15-én ugyanott tartotta meg latin nyelvű emlékbeszédét az egyetem tudós oktatójáról, Johannes Henricus Glaserus professzorról, aki az akkor tomboló pestisjárvány áldozata lett. Pápai-Páriznak ez a beszéde 1675-ben Bázelban nyomtatásban is megjelent.

„Tudományról beszélek, nem holmi férges agy kínos viszketegségéről; nem az elme éretlen s inkább idő előtt erőszakkal elvetélt, mint világra hozott szüleményéről; nem is a tudósocskáknak az atlaszi merész tettekkel hasztalanul vetélkedő hangoskodásáról: hanem arról a magasból, a világosság Atyjától kiáradó ösztönről, amely a nemes lelket az emberi sorsnál magasztosabb sugarával áthatja úgyannyira, hogy akiket megragad, azokat teljességgel hatalmába is keríti, és semmi hiányt sem ismer az ész tökéletes kincseiben.” 

Pápai Páriz Ferenc: A Glaserus-i Szent Hagyaték, [az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor] Budapest: Magvető, 1982 (Gondolkodó magyarok) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Tovább
komment

Eötvös Loránd az OSZK-ban

2019. május 07. 15:57 - nemzetikonyvtar

Halála 100. évfordulója alkalmából

A 100 éve, 1919. április 8-án elhunyt Eötvös Loránd nemcsak a „fizika egyik fejedelme” és a klasszikus fizika egyik utolsó nagy alakja volt, hanem igazi természetszerető, sokoldalú ember, ki mint korának jeles hegymászója és a magyar turizmus egyik szervezője is kivívta kortársai tiszteletét.

kepkonyvtar_89798_107879.jpg

Eötvös Loránd. Fotó –Kézirattár Raktári jelzet: Arckép 833

Több mint 10 első mászását jegyezték föl róla a hegymászás szaklapjaiban, melyeket a Dolomitokban vitt véghez, kedves hegyivezetőjével, Michael Innerkoflerrel. Csúcs, hegymászó út, és nyereg is őrzi emlékét, mind a mai napig. S a világ hetedik turistaegyesületének, az 1873-ban alapított Magyarországi Kárpát Egyesület 1888-ban megalakuló Budapesti Osztályának, majd a Kárpát Egyesületből kiválva a Magyar Turista Egyesületnek is (1891) első elnöke volt. Dobogókőn az 1889-ben felavatott turistaházat róla nevezték el. Emellett a hegyek fotográfusa elismerő címet is kiérdemelte gyönyörű magashegyi képeivel.

kepkonyvtar_74691_90663.jpg

Üdvözlet a Dobogókőről. A dobogókői báró Eötvös Loránd menedékház (700 m) 1896–1905. Képeslap – Plakát- és Kisnyomtatványtár Raktári jelzet: Klap.P19/5

1866-ban, 18. születésnapjára egy kéthónapos svájci utazást kapott ajándékba. Bejárta az Alpokat, megmászta a Monte Rosa Dufour-csúcsát is. Ezen útjáról naplót vezetett és levelezett édesapjával, Eötvös Józseffel. A Szent Bernát kolostorban (Hospice du Grand-Saint-Bernard) pedig beírta saját nevét a vendégkönyvbe, s megtalálta atyja nevét 1836-ból. Később Dél-Tirolba tett hasonló hegymászó utat, 1869-ben, megmászta a Grossglocknert és a Grosswenedigert is. Erről az útjáról is több értékes levele és feljegyzése maradt ránk.

De hogyan is került Eötvös Loránd az OSZK-ba?

Korai turista útjai után eredve egy egész kis krimibe illő történetbe akadt a jelen sorok írója. A nyomozás adatai és eredménye pedig a következő:
Eötvös Loránd és Eötvös József egymással folytatott levelezése elvesztek. Ennek történetét még Benedek Mihály, Eötvös József fiához írt leveleinek kiadásakor, 1988-ban foglalta össze:

„Érdekesen alakult az itt olvasható félszáz levél sorsa. Windisch Éva és Oltványi Ambrus közléséből a következő kép rajzolódik ki: 1929-ben Eötvös Loránd halálának tíz éves évfordulójára egy emlékkönyv készült. A munkálatok során Berzeviczy Albert és Fröhlich Izidor használta Eötvös József és Loránd leveleit, de azok szállítás közben a villamoson (!) elvesztek. Az 1930-ban megjelent emlékkönyvben néhány lapos ismertetés olvasható róluk, Fröhlich közli Loránd egy levelét [...] az eredeti példányok – úgy tűnt ezen balszerencsés villamosutazáson végképp elvesztek.” [...] 1982 szeptemberében váratlanul előkerült az a boríték, amely Eötvös József és Loránd eredeti leveleit tartalmazza. A híradás szerint valaki egy padláson lévő kofferben találta más iratokkal együtt, de a szóban forgó borítékon kívül minden mást elégetett. Újabb vándorút következett, míg a boríték – remélhetőleg végleg – biztos helyre: az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába került.”

Eötvös József levelei fiához, Eötvös Lorándhoz, összegyűjt., a szöveget gond. és a jegyzeteket írta Benedek Mihály, Budapest, Szépirodalmi, 1988. 123–124. – Törzsgyűjtemény 

A szóban forgó, valójában igen rongyos, vászonnal erősített papírboríték csakugyan megvan. Rajta a felirat:

[nagy betűkkel, vastagon, piros ceruzával]

„Eötvös levelei apjához és viszont.”

[alatta, fekete tintával]

„35 drb. levél br. Eötvös Lorándtól.

49 drb. levél br. Eötvös Józseftől.”

Eötvös levelei apjához és viszont.

Ezek után is némileg kérdéses maradt, hogy valójában mi veszett el és mi van meg, illetve került elő. Annyit szükséges lehet leszűrni mindebből, hogy – immár nevükön nevezve – az Akadémia akkori elnöke, Berzeviczy Albert és Eötvös Loránd tanítványa, majd utóda, Fröhlich Izidor kezén akarva-akaratanul eltűnt az a bizonyos „megsárgult, erős vászonboríték”, mely Eötvös József és Eötvös Loránd 1869 és 1871 közti levelezését tartalmazta, s mely boríték 1982-ben rejtélyes úton előkerült. Valójában egy gyenge, vászonszállal megerősített, igen rossz állapotban lévő nagyobbacska borítékról van szó.

Végül Eötvös Loránd 1866-os útjának összes levelét sikerült föllelnem, részben az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, az 1995-ben – némiképp szintén rejtélyes forrásból – aukció útján szerzett 6 újabb levéllel együtt, nagyobbrészt pedig a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Országos Geofizikai Szakkönyvtárában.

A levelek előkerülésének teljes történetével együtt a leveleket, több más, az OSZK-ban található Eötvös-levéllel együtt külön kötetben közöltem.

Ezek között van az a levél is, amely a két Eötvös Szent Bernát Kolostorban lévő „találkozásáról” szól. Eötvös Loránd 1866. szeptember 17-én érkezik a kolostorba. Másnap írja be nevét a vendégkönyvbe, s találja meg ugyanott atyja, Eötvös József beírását 1836. augusztus 9-i dátummal. Apjának írt levelében minderről hosszan megemlékezik.

„18-án reggel az egyedül még itt tiszteletben tartott régi idegen könyvekben lapozgattam, s ott csakugyan megtaláltam nevedet 1836. aug. 9. dátummal. A kandalló tüze, a szomszéd templom orgonahangjai képzeletemet felizgatták, láttam, hogy írod a könyvbe nevedet; látom aztán az én még nedves  nevemet sárgán, s hozzá magamat ősz hajakkal, mindazt, mit addig tenni kötelességemnek tartom, s miből még semmit sem végeztem – elborzadtam; előttem mosolyogva Neilson állt: »You have cold we will eat something« – s újra az érzéki világ embere voltam; Faustot idézhettem: Die Tasse klingt, »die Erde hat mich wieder!«”

Faust szavaival, az idézet helyesen így lenne: „Die Träne quillt, …” „A könnyem hull, vagyok megint a földé.” Az eredeti szöveget az alkalomhoz alakítja, vagyis nála magyarul ez áll: a ’csésze cseng’…

Eötvös Loránd Eötvös Józsefhez. Sion, 1866. szeptember 19.

Kis Domokos Dániel: A csúcson. A hegyek szerelmese – Báró Eötvös Loránd. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 1998. 103–104.– Törzsgyűjtemény

Eötvös Loránd 1866-os Svájci útjának végeztével, Luzernből szeptember 25-én az utolsó atyjának küldött levelében utazásának legfőbb hasznaként azt tartja, hogy „tevékeny életre ébresztette”, majd így folytatja: 

„feléledve testben, lélekben érzek magamban erőt az élet fáradságaival szembe szállni – csaknem Faust szavai: »Ich fühle Muth mich in die Welt zu wagen; / der Erde Weh’ der Erde Glück zu tragen.«” [„Világba lépni kél bennem merészség, / s viselni már a Föld kínját s örvendezését”, Jékely Zoltán és Kálnoky László fordítása]

Luzern 1866. szeptember 25. – 22. levél – Kézirattár Levelestár. A levélben szereplő idézet: Goethe: Faust I. rész, Nacht.

Eötvös Loránd életútján végigtekintve megállapíthatjuk, hogy valóban beváltotta az atyai elvárást, s míg hajdanán arra a kérdésre, „Ki az az Eötvös Loránd?” – a válasz így hangzott: „Hát az Eötvös Pepi fia”, ma már inkább így hangzik a kérdés–felelet: „Ki is volt az az Eötvös József?” – Hát a nagy természettudós, Eötvös Loránd apja”.

Kis Domokos Dániel

 

komment

„A magyarok nem szívesen maradtak olyan városokban, amelyek oszmán közigazgatási központtá váltak”

2019. május 03. 12:43 - nemzetikonyvtar

Dávid Géza előadásával zárul az Orientalisták az OSZK-ban című sorozatunk negyedik évadja. A magyarországi török hódoltság népesedés-, gazdaság- és közigazgatás-történetének szakértője Pasák és bégek uralma alatt címmel tart előadást május 8-án. Az ELTE Török Filológiai Tanszékének oktatójával ennek kapcsán beszélgettünk.

david_geza.jpg

Dávid Géza turkológus, történész

A török hódoltság korát versek, filmek, és regények egész sora eleveníti fel a magyarok számára. Ezek szinte kivétel nélkül a magyar, erdélyi vagy Habsburg-oldalon fennmaradt szövegekből indulnak ki. Milyen török forrásokból ismerhetjük meg az igazi török hódoltságot?

Az Oszmán Birodalom bürokráciája a 16. században rendkívül hatékonyan működött. Számos nyilvántartást vezettek, a központban és a tartományokban egyaránt. A szultáni tanács rendeleteit magukban foglaló kötetek a legfelső döntéshozatalba engednek bepillantást. A szolgálati birtokok kiosztásához ismerni kellett a lakosság adózóképességét, ezért bizonyos időközökkel összeírták az egyes közigazgatási egységek férfi lakosságát és a várható bevételeket. Ezek a részletes szandzsákösszeírások szolgáltak alapul a javadalmak kiutalásához és személyre bontott nyilvántartásához. Külön iktatták a velük kapcsolatos menet közbeni változásokat és az első kiutaláshoz jutó katonákat. A keresztények által évente fizetendő állami adót rendszeresen vezetni kellett, hol névsorosan, hol településenként csak az adóalanyok számát feltüntetve. A kincstárnak megtartott jövedelmeket bérletbe adták: a napi forgalomról is készültek részletes kimutatások. A jogszolgáltatás jegyzőkönyvei a mindennapi életbe engednek betekintést. A felsorolt forrásfajtákból sajnos sok megsemmisült az idők során, így például a kádik tevékenységét rögzítő úgynevezett szidzsilekből csupán két kötet maradt fenn nálunk, azok sem magyarok lakta területekről. A 17. században az addig grafomán közigazgatás változtatott – számunkra – jó szokásán, jóval kevesebb és gondatlanabbul összeállított lista és lajstrom került ki az ügyosztályok keze alól, bár újabban ebből a korból is kerültek elő defterek. A szandzsákösszeírásokat azonban már csak új hódítások esetén fektették fel, a birtokok sorsának nyomon követésére is kevesebb figyelmet fordítottak. Ez komoly gondot jelent, amikor a hódoltság mérlegét szeretnénk megvonni. Természetesen a levéltári anyag forrásértéke változó, sokszor nehezen meghatározható, de folyamatosan szem előtt tartandó.

Tovább
komment

A láthatatlan Északi Géniusz

2019. április 09. 08:03 - nemzetikonyvtar

Interjú Tőzsér Árpád pozsonyi költővel A költészet napja alkalmából.

tozser_arpad.jpg

Tőzsér Árpád. A kép forrása: cultura.hu

 

„Péterfalát megnézd, a világ közepe. Lakói száz évekkel előtte odahagyák templomukat, csak azért, mert úgymond, egy aranyalma hullott az égből, s ahol leesett, ott forrás fakadt, s a jámborok mentek az aranyalma után, s a forrás köré települtek. Azóta a forrás, azaz ahogy ők hívják: az ivókút, számukra a világ közepe…”őrzi gondolatait az ivókút táblája szülőfalujában. Valóban ott van a világ közepe?

Tovább
komment

„A buddhizmus intézményesített önzés”

2019. március 12. 09:01 - nemzetikonyvtar

A buddhizmus kerül előtérbe az Orientalisták az OSZK-ban című sorozatunk soron következő előadásán, március 13-án. Wojtilla Gyula indológussal, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusával Buddháról beszélgettünk.

wojtillagyula.jpg

Wojtilla Gyula indológus, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusa

Tovább
komment

Pillantás a Tabánra: az eltűnt Rácváros emlékezete nemzeti könyvtárunkból nézve

2019. március 07. 08:00 - nemzetikonyvtar

Egy kiállítás margójára

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában 2019. március 31-ig látható a Szerb székesegyház a Tabánban Az eltűnt Rácváros emlékezete című, magyar-szerb együttműködésben létrejött kiállítás. A tárlat a Budán a 17. századtól jelentős számban megtelepedett szerb ortodox népesség múltját és 1949-ben lebontott főtemplomának történetét, megmentett műtárgyait mutatja be a városrész 1820. századi történetébe ágyazva. A kiállítás záróeseményeire március utolsó hetében várják a látogatókat, ekkor mutatják be a tárlathoz készült katalógust is.

A kiállításhoz intézményünk ötven dokumentumot adott kölcsön: elsősorban a budai Egyetemi Nyomda cirill betűs, 19. század eleji nyomtatványait, de kéziratokat, térképeket, továbbá a Vujicsics család hagyatékából számos értékes iratot, fényképet is. Az Országos Széchényi Könyvtárat a sokrétű tárgyanyagon túl több, kevésbé nyilvánvaló személyes szál is fűzi ehhez a kiállításhoz, illetve a tabáni szerbek témájához.

08_rajic.jpg

Jovan Rajić (1726–1801). Különféle szláv népek, főképpen a bolgárok, a horvátok és a szerbek története, 2. rész, Buda, Egyetemi Nyomda, 1823. Címlapelőzéke: Josef Georg Mansfeld (1763–1818?) Dusán István király lovasportréja az illír földek címereivel [Bécs, 1794], rézmetszet– Törzsgyűjtemény

Tovább
komment