Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A nyolcvanharmadik részben Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Ellinger Eduard (Ede) fényképészeti munkásságának bemutatását folytatja.

Ellinger Ede 1886. február 1-én helyezte át műtermét saját lakásába, a Régi posta utca (korábban Korona utca) 11. szám alá.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Erdélyi Mór (1866–1934) neves fényképész családja az 1880-as években elszegényedett, így a fiatal Erdélyi beállt fényképésztanoncnak Ellinger Ede neves budapesti fotográfushoz, majd 1891-ben megnyitotta önálló műtermét az Erzsébet téren.
Ede Pesten kívül még Siófokon is működtetett műtermet 1899–1910 között. Megörökítette a Fürdőtelepet, villát bérelt és mellette műtermet épített, működtetett tavasztól kora őszig. Ellinger Ede, a neves fővárosi, Régi posta utcai fényképész a siófoki fürdőtelep fejlődését látva tette át nyaranta műtermét a tó mellé. A Batthyány utcában található egykori Ellinger-villában működő műtermében fényképeket készített a korszak hírességeiről, és a mai napig is nagyon sok siófoki família őriz a császári és királyi udvari fotográfustól családi felvételeket.
1883-ban a sajtó ismertette Ellinger Illés képsokszorosítási újítását is:

Arany Jánoson kívül Munkácsy Mihály és felesége is vendége volt Ellinger Ede műtermének 1884-ben. Munkácsyról készült képét Sárkány műkereskedésének kirakatában tekinthette meg a közönség.

A nemzeti könyvtár Kézirattára őriz két, az 1880-as években készült fényképet a III. kerületi Kis korona utcai műtermükben készültek közül. A képeken csak az Ellinger név szerepel, így nem derül ki, hogy ebben a műteremben a két testvér együtt dolgozott-e vagy csak egyikőjük üzemeltette a műtermet.

• 
• 

Ellinger Illés a források szerint 1884-ben nyitotta meg az Erzsébet-tér 7. szám alatt saját műtermét.

Ellinger Ede tagja volt egy korabeli bizottságnak is, amely az írói és művészi tulajdonjogokkal foglalkozott.

Illés nevéhez kötődik még egy korcsolyázókat megörökítő album is, amelyben pedig a pillanatfelvétel módszerével kísérletezett. Sajnos az albumról nem található több információ.

Az 1885-ös országos kiállításon Ellinger Ede és testvére, Illés mellett kiállított Koller Károly és Kozmata Ferenc udvari fényképész; továbbá Goszleth István, Strelisky Lipót, Mai Manó, Klösz György.
Ellinger Illést 1886-ban fényképészeti üveglemez és gelatine előállítási üzlet tulajdonosként tartották számon Budapesten. Olcsóságuk és jó negatív képük tette keresetté az Ellinger-lapokat, amelyeket Illés bromezüst-gelatine száraz lemezgyára Budapesten az Erzsébet tér 7. szám alatt hozott forgalomba 1885 közepén.
1888 januárjában még Harisch-bazárban hirdette műtermét, de sajnos utána művészi pályáját betegsége szakította félbe. Elmebetegsége miatt Eibenschütz Sándor gondnoksága alá helyezték 1888. februárban és 1888. augusztus 14-én a Lipótmezei Magyar Királyi Országos Tébolydában halt meg. A pesti izraelita temetőben temették el.

Ellinger Illés német nyelvű gyászjelentése – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár

Hollenzer László (1870–1935) műemléki és művészeti fotográfus, a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének elnöke 1887-ben, a székesfehérvári Iparostanonc Iskola legjobban rajzoló növendékeként került a fővárosba. A rajztanárnak készülő 17 éves Hollenzer magánúton végezte el a rajztanárképzőt a fővárosban, mivel iskolai végzettsége nem volt elegendő a felvételre. További szülői és grófi támogatás híján, megélhetését és tanulmányait házitanítóskodásból fedezte, miközben gr. Károlyi Gábor ajánlására a főváros egyik legjobb fényképész műtermében is dolgozott. Ellinger Ede cs. kir. udvari fényképész mellett tanulta ki a szakmát, amely technikai érdeklődést, esztétikai és művészi képességeket kívánt. A fényképészinas 2 év elteltével annyira megkedvelte a fotográfiát, hogy Ellinger műtermében maradt, sőt 1892-ben már mint a cég levelezője és üzletkötője működött, majd 1897-ben a hivatásos fényképészek érdekvédelmi fórumához, a Fényképészek Köréhez csatlakozott.

1910-ben Ellinger Ede, fényképészeti üveglemez és gelatine készítő üzlettulajdonosként hirdette magát a Régi posta utcai műtermében. Öt évvel később, 1915. május 30-án, 70 éves korában hunyt el Siófokon, a fürdőtelepen. Özvegy felesége, Kurzweil Júlia újra férjhez ment, Radimeczky Jánoshoz és 78 évesen, 1928-ban hunyt el. Ellinger Ede halála után a Szerzői Jogi Szakértő Bizottságba tanítványát Hollenczer Lászlót választották meg tagnak.

Források:

• Budapesti Hírlap, 3. évf. 212. sz., 1883. augusztus 3.; 8. évf. 228. sz., 1888. augusztus 17.; 26. évf., 8. sz., 1906. január 8.
• Pesti Napló, 46. évf., 285. sz., 1895. október 17.
• Nemzet, 5. évf., 1265. sz., 1886. március 9.; 14. évf., 4726. sz., 1895. október 19. 
• Vasárnapi Ujság, 31. évf., 27. sz., 1884. július 6.; 31. évf., 41. sz., 1884. október 12.
• Budapesti Közlöny, 22. évf., 67. szám, 1888. március 20.; 49. évf., 203. sz., 1915. szeptember 2.
• Magyar Nemzet, 53. évf. 157. sz., 1990. július 6.
• Ország-Világ, 5. évf., 36. sz., 1884. szeptember 6.
• Fővárosi Lapok, 20. évf., 179. sz., 1883. augusztus 2.
• Vende Ernő (szerk.): A magyar irodalomtörténet képekben, Budapest Athenaeum, 1905.
• FamilySearch.org

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A nyolcvankettedik részben Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Ellinger Eduard (Ede) fényképészeti munkásságát mutatja be.

Ellinger Eduard (Ede) a források szerint Pohrlitzban, 1845-ben született. 1868. június 21-én kötött házasságot Kurzweil Júliával, Kurzweil Frigyes (1861–1924) fényképész testvérével. Öt gyermekük született. Közülük feltehetően csak ketten érték meg a 35 évnél magasabb életkort. (Ellinger Béla 40 évesen, Ellinger Zsigmond 42 évesen hunyt el.) Az újságok tudósításai szerint ugyanis Hugó tizenhárom évesen 1892. augusztus 26-án tüdőbetegségben, lányuk, Elis tizennyolc évesen 1906. május 27-én Siófokon, Emil harmincöt évesen 1907 januárjában hunyt el. 
Ellinger Ede első műtermét 1870 környékén nyithatta meg az Uri utca (Koronaherceg, majd Petőfi utca) és a Korona utca (később Régi posta utca) sarkán.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A 19. században elsőként alakult szervezetként a fényképészeket a Magyar fényképészek Egylete fogta össze. Az 1871-ben alakult társulás alapító tagja volt Ellinger Ede, Kozmata Ferenc, Erdélyi Mór, Klösz György. A Fényképészeti Lapok volt az egylet hivatalos közlönye, megjelent minden hónapban, de csak a tagok számára adták ki. Később a Fényképész Ifjak Önképző és Segélyező Egyesülete, az 1895-ben alakult a Fényképészek Köre, majd 1906-tól a Magyar Fényképészek Országos Szövetsége fogta össze a művészeket Uher Ödön, Klösz György és Erdélyi Mór vezetésével. Ez utóbbi 1944-ig működött.

Ellinger Ede az udvari fényképészi címét 1872. májusban kapta meg.

A Bécsi világkiállítás kapcsán 1873-ban koronás arany érdemkereszttel tüntették ki több művésszel együtt Ellinger Edét is.

Ellinger Ede testvérével, a szintén fényképészként tevékenykedő Ellinger Illéssel (Pohrlitz, 1851–Budapest, 1888) 1878–1880 decemberétől működött együtt a már meglévő, a Koronaherceg (előbb Uri utca, ma Petőfi Sándor utca) utca és a Korona utca (később Régi posta utca) sarkán levő műtermében. A korábban Doctor Albert és Varságh János által működtetett Erzsébet-téri műtermet 1878. decemberében vásárolták meg, feltehetőleg 1887-ig fogadták a látogatókat közösen.  

A nemzeti könyvtár Kézirattára és Történeti Fénykép-és Videótára őriz fényképeket mindkét időszakból.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A 19–20. század fényképészeti műtermeit többször látogatták meg ismert külföldi és magyar vendégek is.

A budapesti neves fényképészek közül többen részt vettek a székesfehérvári országos kiállításon, úgy, mint Ellinger Ede és társa, Koller Károly tanár, Kozmata Ferenc, Kalmár Péter, Mai és Forché. Ellinger ezüstéremben részesült műszaki tervek, minták, rajzok, fényképek, olaj nyomatú képek, másoló minták kategóriában.

Ellinger Ede: Arany János, 1880. In: Vende Ernő (szerk.): A magyar irodalomtörténet képekben, Budapest Athenaeum, 1905. 2. kötet, 34. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Források:

• Ellenőr, 4. évf. 37. sz., 1872. február 15.
• Budapesti Közlöny, 6. évf. 115. sz., 1872. május 22.
• Nefelejts, 15. évf. 51. sz., 1873. december 21.
• A Hon, 16. évf., 307. sz., 1878. december 18.; 17. évf. 87. sz.,1879. április 10.
• Pesti Hírlap, 2. évf. 107. sz., 1880. április 18.; 28. évf. 147. sz., 1906. május 29.; 29. évf. 24. sz., 1907. január 27.
• Székesfehérvár és Vidéke, 8. évf. 31. sz., 1880. április 17.
• FamilySearch.org
• Fotó Piac, 3. évf. 6. sz., 2000. június 1.

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 25. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 83. rész

Június első péntekjén tudományos konferenciának adott otthont a nemzeti könyvtár. A tanácskozásról kétrészes blogbejegyzésben számolunk be. Az I. rész itt olvasható.

Délután további két-két párhuzamos szekcióban folytatódott a munka. A díszteremben a Centrum és periféria szekció Szénási Zoltán, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa elnökletével, Fabó Edit előadásával kezdett. A Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa Mátyás dicsősége a főváros fénye. A királyi életmű a Vasárnapi Ujság hasábjain címmel emlékezettörténeti témával gazdagította a konferenciát, hiszen egy 1885-ös, Mátyás királyhoz kötődő évforduló (Bécs 1485. évi elfoglalásának 400. évfordulója) sajtómegjelenítését vizsgálta a Vasárnapi Ujságban. A rövid szekció másik előadását Fleisz János, a Sapientia Varadiensis Alapítvány habilitált egyetemi magántanára tartotta Az erdélyi, partiumi és bánsági magyar sajtó helyzete a 19. század utolsó évtizedében (1890–1900) címmel. A mai szélesebb értelemben vett Erdély területén kialakult és folyamatosan változó sajtót tekintette át a 19. század utolsó évtizedére vonatkozóan, több szempontból vizsgálva a korabeli erdélyi, partiumi és bánsági magyar lapkiadást. A tanácsteremben eközben Balázs Eszter, a Kodolányi János Egyetem docense vezetésével a Közösségek és közönségek című szekció kezdte meg a tanácskozást. Klestenitz Tibor, a nemzeti könyvtár és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársa A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság megalakulása és a vallásos népsajtó kérdése című előadásában többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy az 1888-ban létrejött társaság megalapítása körüli vitákban milyen összefüggésekben jelent meg a vallásos népirodalom és népsajtó kérdése. A szekció második előadását Dede Franciska tudományos munkatárs (OSZK) tartotta Közönség-kapcsolatok. A Hét és az Uj Idők „interaktív” kezdeményezései (1890–1914) címmel. Az előadás a két irodalmi folyóirat századfordulós évtizedeit tekintette át a közönséghez fűződő kapcsolatukat és a kapcsolatépítés különböző lehetőségeit (pályázatok, körkérdések, szerkesztői üzenetek) középpontba állítva.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A nap végén került sor a doktori hallgatók bemutatkozására. A fiatal kutatók szintén két párhuzamos szekció keretében adtak számot kutatási eredményeikről. A díszteremben a sajtó és háború összefüggéseit vizsgáló szekció ülésezett az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, Vörös Boldizsár elnökletével. Itt az első előadás Krizsán Bálint szegedi doktori hallgatóé volt, aki A Figyelmező és a magyar konzervatívok viszonya a szabadságharc leverése után című expozéjában az 1848 júliusában meginduló és kisebb-nagyobb megszakításokkal 1850 januárjáig megjelenő lap egyes lapszámain, valamint a konzervatívok álláspontjain keresztül mutatta be, hogy milyen hasonlóságok, illetve különbségek figyelhetők meg a lap és az egyes konzervatív állásfoglalások között. Bordás Bertalan pécsi doktorandusz „Humanitárius szédelgés” és „turkophil tüntetések”. A brit és a magyar sajtó és közvélemény párhuzamai az 1875–1878-as nagy keleti válság idején című előadásában a brit politikai sajtó narratívájának magyar politikai életre gyakorolt hatását elemezte az 1870-es évek második felében. Őt követte Molnár Dávid, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem doktoranduszának előadása Egyházellenesség egy katolikus fellegvárban: az Egri Munkás antiklerikális cikkei (1910–1911) címmel, amely az Egerben az első világháború kitörése előtti években a helyi szocialisták és a klérus között kialakult éles ellentétről és a helyi szociáldemokrata munkásmozgalomnak az 1910-ben indult Egri Munkás című lapban tükröződő egyházellenes kritikájáról szólt. A szekció utolsó előadásaként Bóka Melinda, az ELTE doktori hallgatója (Ön)mozgósítás az első világháborús Borsszem Jankóban megjelenő Kotányi-paprika hirdetésekben címmel beszélt az élclap reklámjaiban tükröződő propagandáról.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A tanácsteremben párhuzamosan zajló előadásokat a Sajtó a századfordulón című szekció foglalta magában, , Sipos Balázs, az ELTE habilitált egyetemi docense vezetésével. Elsőként az ELTE doktori hallgatója, Matolcsi Réka tartott előadást A Független Magyarország sajtóperei a századfordulón címmel, amelyben egy ellenzéki lap példáján keresztül azt vizsgálta, hogy milyen cikkek, milyen tényezők vezet(het)tek a büntetőjogi eljárás megindításához. Rudisch Ferencnek, a Debreceni Egyetem doktori hallgatójának Újságírók az újságíróképzésről a 19–20. század fordulóján című előadása az újságírás professzionalizációs folyamatát, az újságírásról (mint hivatásról) való gondolkodás századfordulós mintázatait elemezte. A szekció utolsó előadásaként Kalocsai-K. Linda A női testkultúra-változás és a modern orvosi szemlélet kontextusa a Tolnai Világlapjában című expozéja hangzott el. A hallgatóság nemcsak azt tudhatta meg, hogy a lapban milyen betegségekre vonatkozó kérdésekkel fordultak a rovatvezető orvoshoz, hanem azt is, milyen egyéb, az egészséghez kapcsolódó témákról értesülhetett a hasábokon a korabeli olvasóközönség.

• 
• 
• 
• 

 Az egész napos konferencia Sipos Balázs és Klestenitz Tibor rövid zárszavával ért véget.

Zárszó: Sipos Balázs, az MTA Sajtótörténeti Munkabizottsága elnöke és Klestenitz Tibor, MTA–OSZK-kutatócsoport ELKH (balra). Fotó: Visky Ákos László (OSZK)

Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

Június első péntekjén tudományos konferenciának adott otthont a nemzeti könyvtár. A tanácskozásról kétrészes blogbejegyzésben számolunk be.

Sajtó és nyilvánosság Magyarországon a hosszú 19. században címmel rendezett konferenciát 2022. június 3-án a nemzeti könyvtárban az MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport ELKH 19. századi Könyv- és Sajtótörténeti Műhelye és a Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága. A tudományos tanácskozást második alkalommal rendezték meg Lipták Dorottya emlékére (a 2019-es első konferenciát a koronavírus-járvány miatt csak idén követhette a második).
Rózsa Dávid főigazgató köszöntő beszédében méltatta a 2018-ban elhunyt Lipták Dorottya munkásságát, majd bejelentette, hogy a 2007-ben létrejött és általa vezetett kutatóműhely 2022. július 1-jétől Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport néven folytatja a munkát az Országos Széchényi Könyvtárban. (A 19. századi műhely eddig a Fragmenta Codicum műhellyel együtt alkotta az MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoportot, ez utóbbi ELKH–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport néven működik tovább.)

Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója. Fotó: Visky Ákos László (OSZK)

Ezután a Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága részéről Császtvay Tünde társelnök köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy az előadások nemcsak széles tematikát ölelnek fel a nyilvánosság témaköréhez kapcsolódva, hanem a nagyszámú előadó számos társintézményt és felsőoktatási intézményt is képvisel a tanácskozáson.

Császtvay Tünde, az MTA Sajtótörténeti Munkabizottságának társelnöke. Fotó: Visky Ákos László (OSZK)

A rendezvényen két helyszínen nyolc szekcióban folyt a tudományos munka. Lipták Dorottya szakmai és tudományos hitvallásához híven a szervezők nemcsak a már régebb óta működő kutatókat, hanem a tudományos életbe frissen bekapcsolódó doktoranduszokat is megszólították a felhívásban, akik két szekció keretében mutathatták be kutatásaikat és eddigi eredményeiket.
A szervezők formabontó kezdeményezésként a délelőtti négy szekció munkája után és a délutáni négy tanácskozás előtt kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatóra invitálták a közönséget. A Deák Ágnes és Tamás Ágnes nevével jegyzett és Cieger András közreműködésével összeállított, igényes kivitelű és rendkívül gazdag forrásanyagot feldolgozó kiadvány a kiegyezés idejének sajtópolitikájával foglalkozik. A Sziszifuszok küzdelme. Kormányzat és sajtópolitika Magyarországon 1860–1875 címmel a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent impozáns (több mint hatszáz oldalas) kötetet a szerzők mellett Buzinkay Géza professor emeritus mutatta be, a beszélgetést Császtvay Tünde vezette.

• 
• 
• 
• 

A bemutatott kötet tökéletesen illeszkedett a konferencia tematikájához, amely számos tudományterülethez kapcsolódva és rendkívül sokféle szempontot érvényesítve közelített a nyilvánosság kérdésköréhez. A díszterem első két szekciója a sajtó és a politika, illetve a sajtó és a háború tematikáját járta körbe. Az Erdődy Gábor professor emeritus elnökölte szekciót Bárány Zsófia, az OSZK és az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársának előadása nyitotta, aki „Ezért könyvtárba mentem” – Könyv és könyvtáros a politika és a diplomácia területein a reformkorban címmel a korszak magyar politikai életével kapcsolatos könyv-, illetve könyvtárhasználatról, a könyv diplomáciában betöltött szerepéről beszélt, de szó esett a gyűjteményi dolgozók alkalmanként megfigyelhető közéleti szerepvállalásáról is. A következő előadást Bécsi sajtópolitika az 1848-as forradalmak után címmel Manhercz Orsolya, az ELTE adjunktusa tartotta, aki a forradalmak utáni birodalom és Ferenc József helyzetének stalibizálásáról, a nagynémet egység mint külpolitikai cél megvalósításáról, valamint a mindehhez a sajtóban rejlő lehetőségek kihasználásáról, s egyszersmind a sajtó – lehetőség szerinti – szabályozása, ellenőrzése és irányítása kérdéseiről beszélt. Az első szekció záróelőadását Czinege Szilvia, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa tartotta Apponyi György lapalapító tevékenységéről. Kitért az 1864-ben Bécsben megindított Die Debatte című napilapra, amelyben az egykori kancellár is publikált írói álnéven, valamint a Pozsonyban megjelent Der Katholik, később Das Recht címmel megjelenő lapra, továbbá arra is, hogy Apponyi hogyan jelenítette meg programját a hasábokon, milyen volt fellépésének a fogadtatása és mennyire volt sikeres ezen a fórumon.

• 
• 
• 
• 
• 

A délelőtt második dísztermi szekciója a sajtó és a háború témakörét vizsgálta Hermann Róbert egyetemi tanár vezetésével. Itt az első előadás Nagy-L. Istváné, a Magyarságkutató Intézet tudományos főmunkatársáé volt, aki A magyar nemesi mozgalom hírlapja a 18. század utolsó évtizedében című expozéjában a Hadi és más nevezetes történetek, később Magyar Hírmondó címen megjelent hírlappal foglalkozott, bemutatva az értelmiségi szerkesztők mögött álló magyar nemesi reformer csoport szerepét is. Döbör András főiskolai docens Az 1830–1831-es lengyel nemzeti felkelés és a lengyel nemzeti identitás tematizálása a reformkori hírlapok híranyagában címmel a „Novemberi felkelés” reformkori megjelenítéséről beszélt az 1830-as évek első felében kiadott magyar hírlapokban (a Jelenkor és melléklapja, a Társalkodó, illetve az Erdélyi Híradó és melléklapja, a Nemzeti Társalkodó lapjain), kitérve arra is, hogy bár statisztikailag a külpolitikai hírekben a legkisebb figyelmet Lengyelország kapta, a tartalomvizsgálat kimutatja, hogy a nemzetközi, elsősorban nyugat-európai és bécsi lapokból vett hírek között nemegyszer található a lengyelek helyzetére, a lengyel emigrációra vonatkozó híradás. A szekció utolsó előadásaként Turbucz Péter, a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára főlevéltárosa a múlt századforduló neves történészének az első világháború idején írt fontosabb tanulmányait és hírlapi publicisztikáit mutatta be Marczali Henrik világháborús írásai címmel.

• 
• 
• 
• 

A délelőtt másik két szekciója a nemzeti könyvtár tanácstermében kapott helyet. A közönség először a Gyáni Gábor kutató professor emeritus vezette Vállalkozók és sajtómunkások című szekció előadásait hallhatta, amelyet Mátay Mónika, az ELTE habilitált egyetemi adjunktusának ismertetése nyitott Egy elfelejtett író-celeb: Nagy Ignác címmel. Az expozéban „az első modern újságíró” személyéről és munkáiról esett szó. A következő előadó, Pető Bálint főiskolai docens egy kalandos életutat mutatott be: Cherrier János nyomdász és lapkiadó élettörténetét és munkásságát, aki a Temesvárhoz közeli Nagyősz településen született, majd bécsi tanulóévei után előbb Nyitrán, azután Léván, Gyöngyösön, Szentesen, rövid ideig a fővárosban és végül Kunszentmiklóson élt és tevékenykedett. A szekció zárásaként A Vasárnapi Ujság és a tudományos ismeretterjesztés című előadásában Rózsafalvi Zsuzsanna, a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályvezetője azt mutatta be, hogy a népszerű családi (enciklopédikus) lap több rovatában is magas színvonalú tudomány-népszerűsítésre és ismeretterjesztésre vállalkozott, amit a különféle tudományterületek neves szakértőinek cikkeivel ért el.

• 
• 
• 
• 

A délelőtt következő, Szívós Erika habilitált egyetemi docens vezette, Múzsák címet viselő szekciója a sajtó és művészetek kapcsolódási pontjai mentén szerveződött. Az előadások sorát Mészáros Zsolt, a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusának előadása nyitotta A reformkori divatlapok metszeteinek francia forrásai címmel. A hallgatóság képet kapott a korszak magyar nyelvű divatlapjai szerkesztőinek változatos „képszerző” metódusairól, arról, hogy mi módon szerezték be (és meg) a lapjukban megjelentetett divatképeket. A második előadást a Pannon Egyetem docense, Tóth Benedek tartotta A populáris nyilvánosság egy sajátos diskurzusa, a tárca (feuilleton) a 19. század második felének magyar nyelvű sajtójában címmel, bemutatva a tárca műfaji sajátosságait. Tamás Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem habilitált egyetemi adjunktusa az élclapok világába vezette be a közönséget a Magyar művészek alkotásai élclapok karikatúráin (1890–1910) című expozéjában. A 19–20. század fordulójának népszerű műfajában a magaskultúra részeként számontartott festmények is megjelentek néhány karikaturista – általában aktuális politikai eseményekhez kapcsolódó – átalakításában. A szekció utolsó előadásában Ujvári Hedvig, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense A Gustav Mahler és Magyarország. Gustav Mahler budapesti működésének recepciója a korabeli magyarországi sajtóban, különös tekintettel a Pester Lloydra című előadásában kitért a budapesti és bécsi színházi és zenei életről tájékoztató beszámolókra, és részletesen bemutatta a német nyelvű napilap által közvetített Mahler-képet.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

A fürdőruha történetében az igazi áttörés Jacques Heim (1899–1967) francia divattervező, filmes, színházi jelmeztervező és kereskedő nevéhez fűződik. Üzletházát 1930-tól 1967-ig vezette, az áruház 1969-ben zárt be. 1946-ban indított sportruházati boltjában árulta az „Atom” nevű kétrészes fürdőruháját, melyet mérete miatt nevezett el Atomnak. Röviddel utána Louis Réard (1894–1984) francia autómérnök és ruházati tervező fejlesztette tovább Heim ötletét és mutatta be 1946. július 5-én Párizsban kétrészes fürdőruháját, a bikinit, melyet egy nem éppen derűt keltő korallzátonyról neveztek el. Ugyanis a világ első atomfegyver-vizsgálatát négy nappal korábban, 1946. július 1-jén, Bikini szigeténél végezték, 20 kilotonnás atombombával, mintegy 80 elavult, második világháborús hadihajó, köztük csatahajók és repülőgép-hordozók felett.
Az akkor botrányt kavart bikinit egy amerikai újságíró olyan textíliának nevezte, amely „viselőjéről mindent elárul – kivéve anyjának lánykori nevét”. A feltaláló Louis Réard szerint egy fürdőruhát csak akkor nevezhetnek bikininek, ha keresztül lehet húzni egy jegygyűrűn. Reard, a bikini bemutatásához csak nehezen talált modellt. Végül Micheline Bernardini (1927–) a Casino de Paris (sztriptíz)táncosnője mondott igent. A bemutató nagy sikert aratott.

Az európai strandok, sőt a fürdőzés úgy általában a háború miatt ezidáig szóba sem jött, de 1946-ban az embereknek elege volt a bezártságból, a folytonos készenlétből, az állandó vészhelyzetből és végre ki akartak szabadulni, azaz élni akartak. Valószínűleg erre a korszellemre érzett rá két feltaláló is: Jacques Heim és Louis Réard. A legendásan „anyagtakarékos” ruhadarab a következő években számos botrányt okozott szerte a világban, ám idővel mégis visszafordíthatatlan hatást gyakorolt a stranddivatra.
Pár év után már a bikini elfogadásáról cikkeztek:

A bikini teljes elfogadásban olyan ikonikus filmek is segítettek, mint Roger Vadim 1956-os És Isten megteremté a nőt című alkotása, melyben Brigitte Bardot először mutatkozik bikiniben a filmvásznon.

Bridget Bardot az És Isten megteremté a nőt című filmben. A kép forrása: L.E.: És Isten megteremtette a nőt! – Brigitte Bardot ma 80 éves. In: Nyugat.hu. Szombathelyi hírportál, 2014. szeptember 28.

1950-ben még gyártottak kartonból, pamutból, vászonból, gyapjúból is fürdőruhát, de már ismert volt a lastexből készült is. Ebben az évben 80.000 fürdőruhát hoztak forgalomba. Az 1950–1960-as években közzétették a napilapokban a fürdőruhák típusát, szabásmintáját, hogy hol lehet fürdőruhát vásárolni, melyik típusú fürdőruhából mennyi fogyott és mikor várható utángyártás. Sokszor illusztrálták képekkel is, hogy melyik típusú fürdőruhát hol lehet beszerezni. Rendszeresen tartottak divatbemutatókat, kiállításokat is, ahol meg is lehetett vásárolni a fürdőruhákat.

• 
• 
• 
• 

Az 1964-es fürdőruhadivat. In: Csili, 8. évf. 6. sz., 1964. június 1. – Törzsgyűjtemény

Az 1960-as évek végén, az 1970-es években a Divat Fehérneműszövetkezet jelentős, 300 ezres fürdőruhaexportot termelt külföldre, főleg a Szovjetunióba. A Star nevű vállalat ekkor kezdte el a Triumph márkát gyártani, 1971. október 1-től 1972. március 31-ig 120 ezer férfifürdőnadrágot készítettek az akkor NSZK-beli világcégnek, a TRIUMPH-nak. Az 1970-es évek közepén az Április 4. Ipari Szövetkezet szaténból, kartonból, pikéből és emellett, szintetikus anyagból is készített évente 120 ezer darab fürdőruhát. A szövetkezet újítása az volt, hogy a fürdőruhák hátába gumírozott részt varrtak, s ezzel elérték, hogy az anyag tökéletesen simult a testre.
A 1980-as években is több újságban cikkeztek az aktuális divatról, fürdőruhatípusokról, illetve a különböző áruházak kínálatáról is. 1982-től a Váci Kötöttárugyár megvásárolta a Felina cég engedélyét, így a fürdőruhákból évente 150 ezret állítottak elő, illetve 75 ezret exportáltak. A gyár 2000-ben szűnt meg.

Fürdőruhaválaszték az 1980-as évek elején. In: Népszabadság, 40. évf. 148. sz., 1982. június 26. – Törzsgyűjtemény

Ma már gyorsan száradó, könnyű anyagokból készítik a fürdőruhákat. A változatos mintájú, formájú és árú fürdőruhák közül bármelyik korosztály megtalálhatja a számára megfelelő ruhadarabokat. Az említett márkák, mint a Triumph vagy a Felina ma is megtalálhatók a boltok kínálatában. A korábban divatos egyrészes fürdőruhákat pedig inkább az idősebb korosztály használja, vagy sportoláshoz, úszáshoz keresik a vásárlók a sportboltokban.

Források:

• Népszabadság, 40. évf. 148. sz., 1982. június 26.
• Ország-Világ, 14. évf. 29. sz., 1970. július 22.
• Dolgozók Világlapja, 5. évf. 26. sz., 1949. június 25.
• Tükör, 5. évf., 19. sz., 1968. május 7.
• Képes Újság, 8. évf. 21. sz., 1967. május 27.
• Képes Magyarország, 3. évf. 4. sz., 1962. április 1.
• Észak Magyarország, 1967. június 23. évf. 134. sz., 7.
• Csili, 8. évf. 6. sz., 1964. június 1.

Összeállításunk első része itt olvasható.

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

A bikinihez hasonló kétrészes ruhák első ábrázolásai közül az Olaszországban található Villa Romana del Casale őrzi az egyik legjobban fennmaradt, kiváló állapotban levő mozaikképet, amely Kr. u. 325-ből származik. Az UNESCO Világörökségének részeként elismert mozaik a köztudatba „Bikinis lányok” néven vonult be, viszont az alakok ezen különböző sporttevékenységeket végeznek, így a XX. századi bikinire kísértetiesen hasonlító ruhadarab praktikus célt szolgál, és nem a férfiszemek kényeztetését.

Bikinis lányok. Olaszországban feltárt ókori római mozaik a szicíliai Piazza Armerina melletti Villa Romana del Casaléban. A kép forrása: Wikipédia

Az első igazi fürdőzésre használt fürdőruhák mai szemmel nézve kényelmetlenek, szorosak és nevetségesek is voltak, hisz teljes egészében takarniuk kellett a nők és férfiak lábát és karját is.
A 19. században használatos fürdőruhákkal először az 1870–80-as években találkozunk újságcikkekben: a nőknél bokáig érő, vastag gyapjúszövetből készült ruha és fürdőkosztüm volt a divat, illetve a hosszú, vászonnadrág, hosszú ujjú inggel.
A Hölgyek Lapja 1881-ben mutatta be a Monaszterly és Kuzmik utódai divatszalon kínálatát. A szalon a Váci utcában volt, ám az árak miatt csak egy szűk társadalmi réteg engedhette meg magának, hogy onnan vásároljon.
A fürdőruha bő bugyogóból, hosszú kabátszerűségből állt, melyet fehér öv szorított a derékhoz. A vászon fürdőköpenyt a fürdőruha fölé vették a vízbelépés előtt s a kilépés után, hogy a testhez tapadó vizes öltözéküket fedje. 3 Fürdőöltözék kis lányoknak, bugyogóból s ruhácskából, melyet écharpe, azaz sál, kendő szorított a derekukhoz, a nyaki részénél szögletes kivágás látszódik. 4. Fürdőruha vászonból. A bő bugyogó fölött hosszú kabátszerű látszik pliszé ráncokkal, a nyaknál fodros gallérral.  
A fürdőöltözékhez harisnya, cipő és kalap is tartozott és a szolid fürdőruha alatt természetesen fűzőt hordtak.

Hölgyek Lapja, 5. évf. 27. sz., 1881. július 3. Címlap – Törzsgyűjtemény

Az Ország-Világ folyóirat 1895-ben ismertette az akkori divatos és népszerű fürdőkosztümöket, nők és kislányok számára is.

• 
• 

A nők úszásának és ezzel együtt a gyakorlatias fürdőruháknak egyik élharcosa az ausztrál úszóbajnoknő, Annette Kellermann volt. 1907-ben bostoni Revere Beach nevű partszakaszra egy 13 mérföldes (21 kilométeres) versenyre – az addig szokásos, textíliákban bővelkedő, fűzőket, kitömött vállú gyapjúruhákat, tömött szoknyás fürdőöltözéket ledobva – testhez simuló, karjait és lábait szabadon hagyó egyrészes fürdőtrikóban érkezett. Viseletéért a strandon letartóztatta a rendőrség. Az ügyében végül egy bíró úgy döntött, hogy Kellerman viselheti az öltönyét – ha egy teljes hosszúságú köpennyel takarja be, amíg el nem éri a víz szélét.
A 20. század első éveiben a még hosszabb ujjú bugyogós-kabátos fürdőruhákra kiváló példa egy 1903-as ismertető vagy a Neuman László és Társa fehérnemű nagykereskedő cég két reklámja a Tolnai Világlapjában 1910-ből.

• 
• 
• 

Az újságcikkekben kevésbé reklámozták a férfiak számára készített fürdőruhákat, ám néhány példa mégis akad, mint például a Gólya áruház reklámja a Pesti Hírlapban 1911-ből és 1913-ból. Jól látható, hogy a férfiak a test vonalait követő egyrészes fürdőruhában fürödtek, amelyek legtöbbször pamutból készültek.

• 
• 

A 20. század első harmadában azonban már az erkölcsös szempontokkal össze lehetett egyeztetni a rövidülő fürdőruha divatot, így a nőknél a nadrág vagy alsószoknya már csak térd fölé ért és egyre jobban teret hódított a kivágott ujjatlan dressz. Erre Stern József császári és királyi udvari szállító reklámja kiváló példa.

Stern József divatáru és fehérneműkereskedésének reklámja 1915-ből. In: Rákos Vidéke, 15. évf. 25. sz., 1915. június 20., 14. – Törzsgyűjtemény

A napi és hetilapokban az ország különböző strandjain érvényes fürdőzési szabályokat többször is publikálták. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 1913. nov. 20-án közölte Balatonföldvár fürdőszabályzatát.

A Békésmegyei Közlöny 1928 májusában közölte a békéscsabai rendőrkapitányság vezetőjének rendeleteit a békéscsabai strandról:

Somogy Vármegye Hivatalos Lapja 1933 májusában közölte a Balatonban fürdőzés szabályzatát:

Míg az 1920-as években Magyarországon évenként 150–200.000 fürdőruhát adtak el a kereskedők, 1934-ben ezt a számot már 700.000 darabra tették. A pamutfürdőruha ára 30–40 pengő, a gyapjúfürdőruha 7–20 pengő volt. Ekkor még a gyapjú volt az uralkodó alapanyag, de a szabadon levő hát akkor már megengedett volt.
A nemzeti könyvtár plakátgyűjteménye több reklámplakátot őriz az 1920-as évektől kezdve, amelyeken felfedezhetők a korabeli fürdőruhák típusai és márkái. 1922-ből származik egy, a Palatinus Strandfürdőben megrendezett fürdőruha-bemutató reklámja. A fürdődivat-kiállításon bemutatott strandruhák, fürdőkosztümök és egyéb fürdőtoalett-cikkek ízelítőt adtak az akkori nyári divatból.

Fürdőruha és toilette bemutatás a Szent-Margitszigeti Palatinus standfürdőben: 1922. jún. 15–18. Jelzet: PKG 1922/14. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1920–1930-as évek végéről a könyvtár Történeti Fénykép- és Videótára is őriz néhány képet.

• 
• 
• 

A rövidnadrágos, ujjatlan fürdőruhára jó példa az 1927-ben megnyitott Szent Gellért Hullámfürdő két plakátja.

• 
• 

A Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményében található a Csillaghegyi Hullám-és Strandfürdő reklámplakátja. A többi stranddal ellentétben fürdőruhás, ugrani készülő férfivel hirdették. Ugyanezzel a grafikával reklámozták a napi- és hetilapokban is a strandot.

• 
• 

A fürdőruhás plakátokkal nemcsak strandokat, hanem gyógyfürdőket is hirdettek, ilyen volt az ismert Erzsébet Sósfürdő is Kelenföldön, amely 1854 és 1954 között működött, évente május 1-től szeptember 30-ig.

Erzsébet sósfürdő: strandfürdő. Jelzet: PKG 1931/224. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

1930-ból két hazai strand plakátját is őrzi a könyvtár, ahol jól láthatók a kor divatjának megfelelő fürdőruhatípusok is. Az egyik az 1925 májusában megnyílt Danubius strandfürdő reklámja, a másik az Esterházy Tamás gróf által 1932-ben építtetett pápai Esterházy strand plakátja.

• 
• 

Strandokon és fürdőkön kívül fürdőruhatípusokat is reklámoztak a plakátok. A nemzeti könyvtár gyűjteményében találunk Jason aranygyapjú fürdőruhareklámot, illetve a Norma márkájú fürdőtrikó plakátját is. A fürdőruhamárkák közül kiemelkedett a Nor-coc fürdőruha, amely az 1889-ben alapított hódmezővásárhelyi Kokron József és Fiai Kötszövöttárugyár terméke volt. A gyár a Cocron József harisnyaszövő segéd által alapított műhelyből alakult ki és fejlődött száz év alatt az 1980-as évek végéig működő korszerű, a magyar textiliparban jelentős helyet elfoglaló nagyvállalattá Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár néven.

• 
• 
• 

A fürdőruhát az 1930-as években így reklámozták:

A könyvtár Történeti Fénykép- és Videótára az 1930–1940-es évekből is őriz budapesti strandokról fényképeket, ahol jól látszódnak a nők és férfiak által viselt korabeli fürdőruhatípusok.

• 
• 
• 

Források:

• Hölgyek Lapja, 5. évf. 27. sz., 1881. július 3.
• Ország-Világ, 16. évf. 33. sz., 1895. augusztus 18.
• Békés, 69. évf. 114. sz., 1937. május 23.
• Vásárhelyi Friss Ujság, 5. évf. 145. sz., 1932. június 29.
• Esti Kurír, 7. évf. 185. sz., 1929. augusztus 16.
• Somogy Vármegye Hivatalos Lapja, 32. évf. 47. sz., 1913. november 20.; 52. évf. 19. sz., 1933. május 11.
• Békésmegyei Közlöny, 55. évf. 114. sz., 1928. május 20.
• Tolnai Világlapja, 3. évf., 28. sz., 1903. július 12.; 10. évf. 25. sz., 1910. június 19.; 10. évf. 24. sz. 1910. június 12.
• Pesti Hírlap, 33. évf. 149. sz., 1911. június 15.; 35. évf. 141. sz., 1913. június 15.
• Rákos Vidéke, 15. évf. 25. sz., 1915. június 20.

Összeállításunk második része itt olvasható.

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat nyolcvanegyedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Fülöp Irént és gyűjteményét mutatja be.

Fülöp Irén a II. világháború idején, 1941-ben Budapesten született. A Veszprém megyei Sümegen járt gimnáziumba. A középkori vár a mai napig a város egyik jelképe.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/283 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Irén Sümegről Ajkára költözött, ahol gyors- és gépírást tanult, és nyugdíjazásáig az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohóban dolgozott TMK-előadóként.
1970 óta aktívan járt az ajkai Városi Könyvtárba. Az akkori könyvtárigazgató, Tilhof Endre hívására lépett be 1980-ban, alapító tagként a Kisgrafika Barátok Köre Ajkán megalakuló csoportjába. 2017-től, Kundermann Jenő halála után az ajkai kisgrafikai csoport vezetője lett.
Első kisgrafikai lapját Bagarus Zoltán (1947–1999), az ajkai KBK és az Ajkai Grafikai Műhely alapító tagja készítette a fertődi Esterházy-kastély bejáratával. A grafikusnak – az alkotásjegyzékében jelölten is – ez volt az első ex librise.

Bagarus Zoltán linómetszete, Jelzet: Exl.F/357 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Bagarus a későbbiekben is számos ex librist készített Fülöp Irénnek, változatos tematikában: Zeusz, Kleopátra és Drakula ábrázolásával, kutya-, illetve virágmotívumokkal. A következő csendélet ablakban virágcsokrot jelenít meg.

Bagarus Zoltán linómetszete, Jelzet: Exl.F/358 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Baranyai Ferenc, Tóth Rózsa és Andruskó Károly emelhető még ki a Fülöp Irén nevére ex libriseket alkotó grafikusok közül. Ezeken dominálnak az irodalmi-történelmi témák, van köztük az ókori egyiptomi fáraókat idéző, várat ábrázoló és Kisfaludy Sándor költőre emlékező. Utóbbi lapon – az ajkai Baranyai Ferenc alkotásán – Kisfaludy portréja látható sümegi szülőházával, mely jelenleg emlékházként működik. Az előtérben Kisfaludy Himfyjének két sorát olvashatjuk:

Baranyai Ferenc rézkarca. Forrás: Magángyűjtemény

A Kisfaludy Sándor Emlékház belső terének egy részletét, Kisfaludy Sándor szobáját jeleníti meg az alábbi képeslap.

Kisfaludy Sándor Emlékház (Kisfaludy szobája), Sümeg, Képeslap 1945 után – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Tóth Rózsa szegedi grafikus színes metszetei virágokat ábrázolnak, illetve a Távol-Kelet, Kelet-Ázsia világát idézik.

Tóth Rózsa linómetszete, Jelzet: Exl.F/356 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Irénnek a gyűjtés során tematikai megkötése nem volt. Rendszeresen beszerezte Bagarus Zoltán és Tóth Rózsa grafikai lapjait. Emellett König Róbert, Kékesi László, Fery Antal, Várkonyi Károly, Nagy László Lázár, Vincze László és az osztrák Alma Petz grafikái szerepeltek nagy számban a gyűjteményében. Több grafikussal aktív levelezésben állt. Az ajkai gyűjtők mellett jelentősebb cserepartnerei voltak Keresi Ferenc, Gombos László, Palásthy Lajos, Vasné Tóth Kornélia és az olasz Mario De Filippis.
Gyűjteménye legszebb darabjait több kiállításon bemutatta – ezek közt legjelentősebb a 2014. februári ajkai tárlat volt, amelyet kifejezetten Fülöp Irén anyagából rendeztek az akkor 15 éve elhunyt Bagarus Zoltánra emlékezve. Ezen Bagarus 50 lapja szerepelt, változatos tematikában. A 2017-es költészet napi Képversek – verses képek című kiállításon is számos grafika volt látható gyűjteményéből az ajkai Városi Múzeumban, ezúttal az irodalomhoz kötődő művek.

Többek között e gondolat jegyében vált aktív gyűjtővé Fülöp Irén is, aki a KBK ajkai csoport 40 éves ünnepi alkalmát 2020 őszén már nem érhette meg, az év tavaszán elhunyt. Ex librisei méltó módon őrzik az emlékezetét.

Tóth Rózsa linómetszete. Forrás: Magángyűjtemény

Irodalom:

• „Ajándék ez a szó”, szerk. Krajcsi Tiborné, Pápa, 2016. (katalógus)
• Bagarus Zoltán ex librisei és grafikái (Alkotásjegyzék és kiállítási katalógus), szerk. Tilhof Endre, Pápa, Jókai Mór Városi Könyvtár, 1995. (op. 1, 5, 14, 34, 40, 69, 85)
• Belépési nyilatkozat Fülöp Irén nevére, KBK Irattár, 1980.
• Morzsák az Ajkai Kisgrafika Barátok Körének történetéből. Az ajkai kör és a Pápai Jókai Mór Városi Könyvtár köszönti a 60 éves KBK-t, szerk. Fazakas Tamásné, Pápa, Jókai Mór Városi Könyvtár, 2019.
• Padné Szabó Mária: Fülöp Irénre emlékezünk, Kisgrafika, 2020/2. sz., 15.
• Sipos Ottó Tibor: Emlékezés Bagarusra: a szíve ellene fordult, Veszprém megyei hírportál, 2014. március 7.
• Tilhof Endre: Ajkai Kisgrafika Barátok Köre vázlatos eseménynaptára, Kisgrafika, 2013/2. sz., 10–12.
• Tisler Anna: Képversek a múzeumban, Ajkai Szó, 2017. április 10.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 82. rész; 83. rész

Az Ezer Székely Leány Napját 1931-ben rendezték meg először Csíksomlyón, amely azóta az ugyanott tartott, több évszázados hagyománnyal bíró pünkösdi búcsú után a legfontosabb székely közösségi eseményé lett. A programot rendszerint július első szombatjára időzítik, és a székely népviselet, néptánc, illetve népzene rangos seregszemléje.
Az egyre népszerűbbé váló rendezvényt a román hatóságok az 1935 utáni években betiltották, a kommunizmus alatt sem lehetett megszervezni. Az 1940-ben kezdődő rövid „magyar világ” után 1990-ben éledt újjá, és azóta is töretlen az iránta való érdeklődés. Ahhoz, hogy megértsük az Ezer Székely Leány Napja lényegét, érdemes visszatekintenünk a kialakulása körüli időkre és körülményekre.
A később mozgalommá fejlődött rendezvény ötletgazdája, egyik szervezője Domokos Pál Péter (1901–1992) Csíkszeredában élő, dolgozó tanár, népzenekutató és -gyűjtő volt. Domokos 1926-ban tért haza Budapestről, ahol pedagógia tanulmányokat folytatott, és a csíkszeredai tanítóképző tanára lett. Csíkban, hat évvel Trianon után a fiatal tanár megérezte, hogy az idegen hatalom és elnyomás idején fokozottan kell figyelni a saját nemzeti önazonosságra és hagyományokra. Kájoni Jánost idézve „édes hazáját”, nemzetét akarta szolgálni már fiatalkori eszmélése, olvasmányélményei után. Domokos Pál Péter oktatói, majd később népzenegyűjtői tevékenysége mellett a székely népviselet népszerűsítését is fontosnak tartotta, hiszen az jelképesen és láthatólag is a nemzeti önazonosság kifejezője volt. Ahogy 1986-ban egy róla készült portréfilmben elmondja, maga kezdett el székely harisnyában járni, jó példát mutatva diákjainak, tanártársainak és minden ismerősének.

Domokos Pál Péter a róla készült portréfilmben mesél az Ezer Székely Leány rendezvény ötletéről. „…édes hazámnak akartam szolgálni” – Domokos Pál Péter-portré, 1986, szerkesztő: Bokor Péter, rendező: Hanák Gábor, beszélgetőtárs: Pálfy István. In: Youtube

A többi tanár eleinte nem lelkesedett a népviseletért, mert számukra a műveltség jelképe az élére vasalt nadrág volt, de az ő példája ragadós volt, és egyre többen követték, főleg a diákok. Domokos azt is elmesélte, hogy egymaga nehezen boldogult volna, ezért szövetségeseket keresett. Tudta, hogy minden egyes személyt és csoportot egyenként nem győzhet meg, ezért inkább egy ismert, közkedvelt személyiséget nyert meg az ügynek, akit sokan már divatból is követtek. Megkérte Dr. Hirsch Hugónét, „a legfontosabb hölgyet Csík vármegyében”, hogy öltözzön népviseletbe, szőttes rokolyába. Hirschnét valóban sokan követték is, a divatból mozgalom lett, és a román idők ellenére 1931-ben, 1932-ben és 1933-ban, háromszor is létrejött a székely népviselet összejövetele, az Ezer Székely Leány Napja. Domokos Péter Pálnak, ahogy kiemelte, élete egyik nagy élménye volt a pünkösdi búcsú, és annak oldalhajtásaként, ugyanazon a helyszínen szervezte meg a népviseleti találkozót. Már az első évben, 1931-ben számos székelyföldi településről, a szomszéd megyékből is érkeztek fiatal, népviseletes leányok, legények, több mint 15600-an, akik felvonultak Csíkszereda fő utcáján, és a közeli Csíksomlyón szentmisét hallgattak, majd bemutatták egymásnak és a közönségnek a népi ének- és tánctudásukat.
Domokos segítői, a tényleges szervezők a Szociális Testvérek Társasága (szürke nővérek) és a Katolikus Nőszövetség, illetve az általuk alapított Kaláka mozgalom volt. Ez egyben ráirányítja a figyelmet az egyházi rendek és egyesületek közösségszervező erejére. 1945 előtt az államnál sokkal több közösségi feladatot láttak el a szerzetesrendek és egyesületek a katolikus, a protestáns többségű vidékeken pedig a többi egyházhoz köthető egyesületek. A kommunisták azért is üldözték olyan kegyetlenül az egyházakat, mert ki akarták venni a vallásos rendek és szervezetek kezéből az ifjúság és egyáltalán az emberek életének szervezését az oktatástól-neveléstől az egészségügyig. Romániában az egyházakat a nemzetiségi megoszlás miatt már a kommunizmus előtt és még élesebben támadták.
Tehát a székely-magyar népviselet és kultúra iránti vonzódás, annak reneszánsza érthetően a román uralom és elnyomás idején, az ellenállás jelképeként erősödött meg. Erre az időszakra esik a székelykeresztúri tanár, zeneszerző, karmester, népzenegyűjtő és közösségszervező, a Szittya előnevet tudatosan felvevő Horváth Lajos (1883–1960) munkásságának kibontakozása is. Teher alatt nő a pálma – mondja a közmondás. Horváth Lajos, aki gyakorlatilag a teljes székelyföldi népdalkincset összegyűjtötte, egy részét feldolgozta, illetve előadta, ebben az ellenszélben tevékenykedett. A sors fintora, hogy Horváthot Domokos nem értette, de ebben kettejükön kívüli más személyes és magánérdekek is közrejátszottak. Nem véletlen azonban, hogy mindketten hasonló nehézséggel küzdöttek, például mindkettejüket elbocsájtották tanári állásukból, mert diplomájukat nem Romániában szerezték. Horváth a székely, Domokos a csángó népdalkincs összegyűjtésében tette magát hasznossá.
Fontos még megemlíteni, hogy a Székely himnusz is a Trianon utáni széttagoltság és román uralom idején, 1921-ben keletkezett, ugyan nem Erdélyben, de más lehetőség híján az anyaországba menekült két székelynek, Csanády Györgynek és Mihalik Kálmánnak köszönhetően.
Visszatérve az Ezer Székely Leány Napjához, a mozgalmat 1990–ben élesztették újjá, László Pál, Csíkszereda első szabadon választott polgármesterének kezdeményezésére. A találkozó önálló életre kelvén több változáson is keresztülment. Velünk él a hagyomány, ahogy Barabás László, egy másik székely tájegységről, a Sóvidékről írt néprajzi monográfiái is igazolják. Például 2003-tól 2007-ig a találkozó „tömegrendezvény”-jellege erősödött, ezekben az években záróeseményként bemutattak egy-egy rockoperát a csíksomlyói „Nyereg”-ben vagy a Csíki Játékszínben. Később azonban megerősítve a találkozó alapítóinak eredeti szándékát, ismét a székely népi kultúrát és a települések helyi műkedvelő előadóit helyezték a középpontba. A szervezést 2010-től átvette Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány, valamint három további társszervező: Hargita és Kovászna Megye Önkormányzata és a Hargita Megyei Kulturális Központ. Megőrizték a találkozó helyi, népi (adatközlői) és vallási jellegét is. A résztvevők ugyanúgy felvonultak Csíkszeredában, mint hajdanán, és szentmisét hallgattak a csíksomlyói kegytemplomban, később pedig a búcsújáróhely szakrális helyén, a „Nyereg”-ben, ahová 2019 pünkösdjén a pápa is ellátogatott.

Fotó az első Ezer Székely Leány Napja rendezvényről, a csíkszeredai felvonulásról. In: Pásztortűz (Kolozsvár), 17. évf., 15. sz., 1931. július 26., 366. – Törzsgyűjtemény

Aki nem, vagy csupán futólag hallott a rendezvényről, először biztosan felkapja a fejét, hogy valóban összesereglik-e ezer székely leány évente Csíksomlyón, vagy csak a búcsúra mennek el ilyen és ennél nagyobb létszámban. A Székelyhon megírta, hogy a rendezvényen 2019-ben 1944 székely népviseletes leány és 1001 székely legény vett részt regisztráltan, de valójában ennél sokkal többen voltak. A 2019 előtti években még több fiatal és érdeklődő volt jelen. 2020-ban és 2021-ben a járványhelyzet miatt kevesebben jutottak el Csíkba, erre a jeles a találkozóra, de nem lenne meglepetés, ha idén és jövőre a létszám látványosan megemelkedne.

Deák-Sárosi László (Történeti Fénykép- és Videótár)

Források: 

• Az Ezer Székely Leány Napjáról Csíkszereda város honlapján
• Összefoglaló történeti kiadvány a rendezvényről archív idézetekkel és fotókkal: Ezer Székely leány Napja, Csíkszereda Kiadóhivatal – Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának kiadója, 2009.
• Portréfilm Domokos Pál Péterrel, rendező: Hanák Gábor, 1986. Részlet.
• Iszlai Katalin: Ezer Székely Leány Napja: azt üzeni, hogy Székelyföld volt, van és lesz, Székelyhon, 2019. július 6.
• A Székelyhon videóriportjai a 2021-es év rendezvényéről: 1. riport, 2. riport 

A szerző kapcsolódó cikkei: 

• Deák-Sárosi László: Egy székely népdalgyűjtő, zeneművész és pedagógus a XX. század első feléből. In: Ephemeris Hungarologiae, 2021/1., 223–225.
• Deák-Sárosi László: „Porlik, mint a szikla” – százéves a Székely himnusz. In: Magyar Nemzet, 2021. május 22. (Első rész), május 23. (Második rész)
• Deák-Sárosi László, A Székely himnusz ritmusáról és három szövegváltozatáról, Száz évvel ezelőtt született a Székely himnusz. In: OSZK-blog, 2021. július 22.
• Deák-Sárosi László: Velünk élő hagyomány – Barabás László: Az otthonosság gyökerei. Népismereti írások, néprajzi tanulmányok (2016) című könyvéről. In: Erdélyi Múzeum, évf, 2017. 2. sz., 167–169.

Az eredetileg 2020 őszére tervezett nemzetközi konferencia jelenléti megvalósulásához ragaszkodtak a norvég szervezők, így majdnem kétévnyi csúszással, de számos résztvevővel 2022. június 2–3-án rendezték meg a Working with letters című szakmai fórumot. A tanácskozás a CERL (Consortium of European Research Libraries/Európai Kutató Könyvtárak Konzorciuma) és a Manuscript Librarians Group támogatásával, Scot McKendrick, a British Library osztályvezetője elnöklete alatt valósult meg.

A Working with letters című nemzetközi konferencia meghívója és programja a Norvég Nemzeti Könyvtár oldalán

A résztvevők különböző korszakokban – jellemzően a 16–19. században – keletkezett levelekkel való munkájuk során szerzett tapasztalataikról számoltak be, a levélírók között szerepeltek kínai tudósok, norvég írók, nagyszombati polgárok, I. Erzsébet angol királynő, Charles Darwin, Marcel Proust, de maga Isten is. Bepillantást nyerhettünk a levelek őrzésébe, feldolgozásába és szolgáltatásába a Drezdai Állami- és Egyetemi Könyvtárban, a Finn Nemzeti Könyvtárban, a Litván Nemzeti és a Vilniusi Egyetemi Könyvtárban, a Lengyel Nemzeti Könyvtárban és a Leuveni Katolikus Egyetem Könyvtárában.
A magyar jelenlét az európai kultúrában számos előadásban felmerült, hallhattunk a Drezdában őrzött két corvináról, II. Lajos felesége, Habsburg Mária leveleiről, amelyeket a Leuveni Katolikus Egyetem Könyvtárában őriznek vagy Hell Miksa csillagász feljegyzéseiről, amelyeket a Vilniusi Egyetemi Könyvtárban találhatunk meg.
Intézményünket Bakonyi Zsuzsanna, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa képviselte a konferencián 16th-century Hungarian letters from Nagyszombat (Trnava) című előadásával, amelyben Nagyszombatban őrzött mintegy ötezer darab 16. századi levél alapján mutatta be a magyar nyelvű hivatali írásbeliség kezdetét és a város mindennapjait, különös tekintettel az 1567-es pozsonyi országgyűlésen megjelent nagyszombati követek életére.
A kétnapos rendezvény baráti hangulatban, pontos időbeosztással, mindamellett szakmai eszmecserére bőven időt hagyva telt, a résztvevők gazdag tapasztalatokkal térhettek haza, a konferencia szervezőit hálás köszönet illeti.

A konferencia absztraktjai itt olvashatók.

Bakonyi Zsuzsanna (Régi Nyomtatványok Tára)

A legújabb kori erdélyi magyar irodalom legnagyobb hatású alkotójára emlékezünk születésének 95. évfordulója alkalmából.

Sütő András: Csillag a máglyán (Madách Színház). A Hitnyomozó (Haumann Péter) kihallgatja az álnéven rejtőző Kálvint (Sztankay István) és Szervétet (Huszti Péter). In: Színház, 9. évf. 3. sz., 1976. március, 3. – Elektronikus Periodika Archívum

A család és a szülőföld

1927. június 17-én született a mezőségi Pusztakamaráson, Sütő András és Székely Berta gyermekeként. Abban a faluban látta meg a napvilágot, ahol Kemény Zsigmond van eltemetve. Ez a Kolozsvártól negyven, Marosvásárhelytől hatvan kilométerre levő, háromnegyed részben román, egynegyed részben magyar lakosságú szórványfalu távol esik a vasúti és szellemi közlekedés ütőereitől, hajdani lápok, tavak, nádasok kiszikkadt völgyében. Erről a vidékről írta Makkai Sándor 1936-ban megjelent Holttenger című, segélykérő könyvét. A család és a szülőföld annyira meghatározó élménye volt Sütő Andrásnak, hogy íróként is sokáig ebből táplálkozott. Még történelmi drámáin és áttételesebb művein is átsejlik világszemléleti elemként az otthoni környezet. Művészete otthonkereső és otthonteremtő kísérlet, szembeszegülés a posztmodern kori elidegenedéssel és magánnyal. Tamási Áron szállóigévé vált mondata az ő életművére is alkalmazható: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” (Ábel Amerikában).

Népi elbeszélők. Az első meseélmények és olvasmányok 

Emlékezete szerint a „klasszikus elbeszélők” közül elsőként apai nagyapja, Sütő Mihály, az írástudatlan uradalmi cseléd volt rá igazán nagy hatással. Anyai nagyapja bibliás református ember volt: a Szentírást olvasta vasárnaponként unokáinak. Sütő bibliai motívumokban gazdag, ünnepélyes nyelvének, világszemléletének ez volt az első forrása.
Sütő Mihály mellett Orbán János, pusztakamarási népi elbeszélő is nagy hatással volt rá, aki a segítségért, munkáért is mesével fizetett neki gyerekkorában. Tőle kapta kölcsön Kuncz Aladár Fekete kolostor című regényét is, emlékezete szerint az egyetlen magas színvonalú regényt a faluban kézről kézre járó félpengős ponyvaregények, kalendáriumok mellett. Apai nagyapja a mesélésben Mikszáth és Jókai mellett Ion Creangának volt méltó versenytársa. A pusztakamarási román származású Anika néni így kezdte neki a mesélést: „Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy királyfiú, úgy hívták: Ion Creangă.” Ezután pedig elmondta Creangă egyik meséjét, a Fehér szerecsent. Ion Creangă (1837–1889) a 19. századi klasszikus román prózairodalom egyik legnagyobb alkotója. A moldvai román népnyelv az ő műveiben kapott először irodalmi rangot. Az ortodox diakónus végzettségű Creangă prózája nyugodt, kiegyensúlyozott lejtésű, mentes a 19. század második felében Európa-szerte terjedő modernizmus minden frivolságától, Vas Gereben szépprózájához hasonlóan igazi fehér irodalom. A népi elbeszélések és a Biblia mellett Creangă meséinek is tulajdonítható, hogy Sütő prózája szintén ilyen méltóságteljes, kiegyensúlyozott karakterű; mindemellett természetesen az olvasó figyelmét felébresztő és lekötő tenzív és detenzív szakaszok, valamint fordulópontok is megtalálhatók benne. Mikor felnőtt fejjel megtudta, hogy Creangă az írója az Anika nénitől hallott meséknek, magyar nyelvre fordította őket, és sok kiadásban megjelentek, először 1949-ben.

Sütő András arcképe. In: Igaz Szó, 1970/8, 160. – Törzsgyűjtemény

Gimnáziumi tanulmányai. Írói tehetségének megmutatkozása

1940 őszén kezdte meg középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, Jenei Sándor tiszteletes úr segítségével és útbaigazításával, kántortanítói tervekkel. Útiládáját édesapja készítette, a falu kegyurának neje, Kemény Béláné pedig Kemény Anna bárónő kelengyéjéből válogatott neki paplanlepedőt és párnahuzatokat. A monogramok miatt a kollégium mosónője egy ideig báró úrfinak szólította. Magyartanára Vita Zsigmond volt, a kiváló irodalomtudós, aki hamar felismerte Sütő András írói tehetségét. Ő közölte nyomtatásban első írását is, a nagyenyedi Szövetkezeti Egyesület lapjában (Egy őzike halála). 1945 januárjában beiratkozott a kolozsvári Református Kollégiumba. A Független Erdélyi Köztársaságot és Groza Pétert éltető mondatáért letartóztatták és kihallgatták. Május 6-án Balogh Edgár főszerkesztő a Világosság című napilapban leközölte Levél egy román barátomhoz című írását, korszakalkotónak minősítve azt. Ezt követően a Világosság tudósítója lett. Nyáron Pusztakamaráson népdalokat, népszokásokat gyűjtött Faragó József megbízásából. Augusztus 3-án részt vett a Groza-kormány melletti tüntetésen, amelyet a karhatalmi erők vérbe fojtottak. Ősszel bejutott a Móricz Zsigmond Népi Kollégiumba. Írásai rendszeresen jelentek meg a Világosságban.

Szépírói karrierjének kezdetei

1947-ben Balogh Edgár ajánlására belépett a pártba. Decemberben tudósítóként részt vett a Magyar Népi Szövetség III. Kongresszusán Temesváron. 1948 tavaszán az MNSZ ifjúsági bizottsága sajtófelelősének hívták meg Bukarestbe. Néhány hét után az Ifjúmunkás című hetilaphoz került, de mivel engedély nélkül meghosszabbította riportútját egy pusztakamarási kitérővel, fegyelmit kapott. Otthagyta az Ifjúmunkást, visszatért Kolozsvárra, a Falvak Népe munkatársa lett. Megjelent Hajnali győzelem című novellája az Utunk című irodalmi hetilap 22-es számában. Ősztől magánúton az Unitárius Kollégium nyolcadik osztályát végezte. 1950-ben Mezítlábas menyasszony című novellájából Hajdu Zoltánnal közösen színdarabot írt. Ezt a darabot 1951. január 5-én mutatta be először a kolozsvári Állami Magyar Színház. Ezt követően Nagybányán, Konstancán, Galacon, Bukarestben is színpadra vitték, a szerzők pedig Állami díjat kaptak. 1953-ban megjelent Emberek indulnak című novelláskötete, amelyért az Állami díj harmadik fokozatát kapta. Íródelegációban ugyanebben az évben Bulgáriában is járt. Így kezdődött szépírói karrierje.

Sütő András. Nagy Imre rajza 1972-ből. In: Igaz Szó, 1973/6, 913. – Törzsgyűjtemény

1954 telén családjával Marosvásárhelyre költözött és az Igaz Szó  című szépirodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese lett. Egy pakli dohány címmel újabb elbeszéléskötete jelent meg. A címadó írás szüzséjét saját visszaemlékezése szerint Orbán Jánostól hallotta. 1955-ben a Magyar Írószövetség vendégeként feleségével Magyarországra látogatott. Budapesten, Egerben, Debrecenben járt, megismerkedett Szabó Pállal, Veres Péterrel. A Szabad Nép vezető munkatársi állást kínált fel neki, de nem fogadta el. Megjelent Októberi cseresznye című novelláskötete. 1956 januárjában Illyés Gyulát kalauzolta erdélyi körútján. A politikai-ideológiai tisztulás igézetében fogant cikkeket írt az Igaz Szóba és az Utunkba. Megjelent Félrejáró Salamon című regénye, az ebből készült mozifilmet is bemutatták, amelyet társadalomkritikai üzenete miatt rövidesen betiltottak. Tamási Áron szeptemberben hivatalos vendégként Marosvásárhelyre látogatott, és több napot együtt töltöttek. A magyar forradalom ellen tiltakozó memorandumot három kollégájával együtt nem volt hajlandó aláírni, amiért majdnem börtönbe került. 1957-ben irodalmi almanachot szerkesztett, amelybe a helyi szerzők mellett Tamási Áron, Veres Péter is küldött írást, ám a kötet nem jelenhetett meg.
1958-ban a nyitást követően Művészet címmel havilap indult, amelynek főszerkesztője lett, és az Igaz Szótól megvált. Constantin Olariu fordításában románul is megjelent a Félrejáró Salamon. Az Igaz Szó pályázatára megírta Fecskeszárnyú szemöldök című egyfelvonásosát, amelyet 1959-ben mutatott be a kolozsvári Állami Magyar Színház. Tártkarú világ címmel ebben az évben gyűjteményes elbeszéléskötete jelent meg. Október 1-jétől felsőbb utasításra megváltoztatták a Művészet profilját: ebből lett a rendszerváltásig működő Új Élet című színes magazin. 1962-ben a Fecskeszárnyú szemöldök és és a Szerelem, ne siess! című színdarabokból írta meg Tékozló szerelem című háromfelvonásos darabját, amelyet Kovács György rendezésében május 31-én mutatott be először a marosvásárhelyi színház. Színpadra vitték a darabot románul is Bukarestben és Iaşi-ban: ezenkívül bemutatta a szatmári, a sepsiszentgyörgyi, a nagyváradi magyar színtársulat és a Komáromi Magyar Területi Színház is. A darab 1963-ban könyvben is megjelent. 1964 májusában kulturális delegációval Moszkvába látogatott.

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, Bukarest, Kriterion, 1970. Első kiadás. Borító – Törzsgyűjtemény

Anyám könnyű álmot ígér (1970)

1964 decemberében közölt először az Igaz Szó részleteket az Anyám könnyű álmot ígér című regényéből. Ez a családjáról, gyermekkoráról, szülőfalujáról szóló tudósításregény vagy talán inkább korrajzregény 1970-ben a Kriterion Könyvkiadónál jelent meg először, és a hetvenes években több mint 70.000 példányban kelt el Romániában és Magyarországon. Ennek a regénynek, éppúgy, mint későbbi történelmi drámáinak – Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974); Csillag a máglyán (1975); Káin és Ábel (1977) –, legfőbb alapmotívuma az igazság keresése, amint az már a könyv kezdetén is felbukkan:

A kötet szembenézés, szembesülés a múlttal és a jelennel. A család, a faluközösség értékrendjét, hagyományait gyakran szembeállítja az új, bolsevik rendszer értékszemléletével. Nem annyira nyílt polémia révén, inkább csak különböző témájú szövegek egymás mellé állításával. Mint például ezen a helyen:

Történelmi drámái

Az Anyám könnyű álmot ígér műfajánál, jellegénél fogva bemutató, sorselemző regény, amely a 20. századi történelem által előhozott konfliktusokat a jelen távlatából szemléli, többnyire megoldottnak mutatja, olykor játékosan, iróniával emeli tanulsággá, mint a fenti részletben is, máskor pedig a túlélt viszontagságokat megillető belső megnyugvással, diadallal. Mint saját maga írta a Sikaszói fenyőforgácsokban: „A fű elhajlik a szélben, és megmarad”. A regényben megjelenített közösség élete a megmaradásért folytatott küzdelemben tárul elénk, de a megmaradás módozatainak erkölcsfilozófiai kérdéseit Sütő András a történelmi drámáiban elemzi nyitott alternatívaként és egyetemes emberi érvénnyel. Ehhez teremtette meg azt a sajátos szépírói nyelvet, amelyben kisebb szerepet kap az anekdotikus elbeszélésmód, és fontos szerephez jut egy intellektuális lírai nyelv, amely képes a társadalmi, történelmi folyamatok és az egyéni sors útját kölcsönös összefüggésben megjeleníteni. Így lehetséges az, hogy a cselekményes életszerűség és az elvont filozófiai eszmék harmóniája teremtődik meg Sütő András drámáiban. Ezekre általában is jellemző, hogy nem bújtatott, kódolt megjelenítései a jelenkori gondoknak, problémáknak, hanem a művek gondolati gazdagsága rejti magában a legújabb kori befogadó számára fontos jelentésrétegként a legújabb kori problémákat és az azokra adott válaszokat.

Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974)

Ezt a nagy jelentésbeli gazdagságot jelzi az először az Igaz Szó 1974/3. számában megjelent, talán máig legnépszerűbb Egy lócsiszár virágvasárnapja műfaji összetettsége is. Az eszmék vitája és a közvetlen cselekmény egyszerre jelenik meg benne, az életszerűség és a filozofikum egymásba tűnik át, egymást igazolja vagy cáfolja. A főhős, Kolhaas Mihály tragikumának fő forrása az, hogy a törvényt egy olyan világban akarja érvényesíteni, amelyben a törvények nem az igazságot, hanem a hatalom érdekeit szolgálják. „Ott kezdődik az ember! Amikor összetéveszti magát mindazzal, amitől megfosztották.” (Nagelschmidt mondja a harmadik felvonás második képében.)

Belia Anna: Törvénytartók és törvényszegők Sütő András drámája Kaposváron. Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (Kaposvári Csiky Gergely Színház). Kolhaas Mihály (Vajda László) ajándékot vesz feleségének, Lisbethnek (Molnár Piroska). In: Színház, 8. évf. 1. sz., 1975. január, 7. – Elektronikus Periodika Archívum

Művészetének belső fejlődése: a sajátosság és egyetemesség harmóniája

Sütő András életműve a közösségi otthonteremtés megindító, lenyűgöző próbálkozása. Az elidegenedés és kozmopolitizmus világszintű térhódítása idején a Rész és az Egész összetartozása mellett tesz hitet. Meggyőződése, hogy az egyén csak tört része az egésznek, de éppúgy vallja azt is, hogy az egyén boldogsága nélkül a társadalom sem üdvözülhet. A mezőségi emberek életét családi, emberi közelségből, Móriczhoz, Veres Péterhez, Nagy Lászlóhoz, Kányádi Sándorhoz, Asztalos Istvánhoz hasonlóan nem kritikátlanul ugyan, de mindig szimpátiával rajzolja, és ezen írótársaihoz hasonlóan a jól végzett munkát emeli valódi értékteremtő és értékminősítő magaslatokra. Művészetének belső fejlődése Németh László gondolataihoz híven „növényi természetű”: nincs benne idegesség, kapkodás, meggondolatlanság. Nem fut múló divatok után: mély, belső szervesség jellemzi. Nem hirtelen változásokkal fejlődött: egyszer már megvalósított értékeit tudatosan mélyítette, fejlesztette tovább. Életműve a sajátosság és egyetemesség harmóniája, egysége révén emelkedett a magyar irodalom legnagyobb szellemi, erkölcsi, esztétikai kincsei közé.

Sütő András művei a Digitális Irodalmi Akadémiában.

Csobán Endre Attila (Régi Nyomtatványok Tára)