1270. január 18-án halt meg az Árpád-ház egyik leghíresebb szentje, Szent Margit (1242–1270), aki IV. Béla királyunk lánya és Szent Erzsébet unokahúga volt. Ugyanezen a napon emlékezünk meg a bő száz évvel korábban élt és magyar szentként tisztelt Árpád-házi Szent Piroskáról is (1088 táján–1133), Szent László király leányáról, aki Eiréné (Irén) néven bizánci császárnő és az ortodox egyház szentje lett.

Mátyás király könyvtárának, a Corvina könyvtárnak különleges részét képezték a görög nyelvű kódexek. Görög kódexek jelenléte egy könyvtárban akkoriban igen ritka és rendkívül modern jelenségnek számított. Jóllehet a humanisták eszméi szerint az ideális könyvtárban a klasszikus latin szerzők mellett a görögöknek is helyet kellett kapniuk – lehetőleg eredeti nyelven –, ezt az elképzelést még Itáliában sem tudta minden gyűjtemény megvalósítani.

A Corvina könyvtár e tekintetben is jeleskedett. Megtalálható volt benne számos rendkívül értékes régi görög kézirat. 

A Magyar Elektronikus Könyvtár újdonságai közt minden év elején külön figyelmet kapnak a január 1-től a jogvédelem hatálya alól felszabadult szerzők művei. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis az alkotó halálát követő évtől számított 70 évig engedélyköteles a művei megjelentetése, így 2019-től az 1948-ban elhunyt írók könyvei már szabadon terjeszthetők az interneten.

Közkinccsé válnak tehát és az év folyamán megjelennek a MEK-ben olyan szerzők könyvei, mint Biró Lajos (író, újságíró, forgatókönyvíró, Ady Endre barátja), dr. Gárdonyi József (jogász, mezőgazdász, író, Gárdonyi Géza fia), Hamvas József (lelkész, tanár, író, Hamvas Béla édesapja), Markovits Rodion (író, újságíró), Márkus László (kritikus, drámaíró), Sikabonyi Antal (irodalomtörténész, kritikus, az OSZK tisztviselője), Szederkényi Anna (író, lapszerkesztő), báró Villani Lajos (diplomata, író), Vámbéry Rusztem (jogász, publicista).

A 19. század második felében, illetve a 20. század elején népszerű, főként szórakoztató szépirodalmat, kalandos és bűnügyi ponyvaregényeket, valamint a nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő műveket tartalmazó sorozatokkal is bővülni fog az idén az elektronikus könyvtár.

A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye 

Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári nagypréspost breviáriuma a magyar középkor legszebb emlékei közé tartozik. A párját ritkító szépségű papi imakönyv Magyarországon, valószínűleg Budán készült 1480 körül. Mestere a milánói Francesco da Castello volt, aki három helyen is szignálta művét.

Schmidt József (1868. december 25 – 1933. október 1.) tudományos ismeretterjesztő műveiről – születésének 150. évfordulójára

A címben szereplő jelzőt Schmidt József tanárától, Szidarovszky Jánostól érdemelte ki. Neve indogermanistaként, nyelvészként és indológusként egyaránt ismertté vált. Születésének 150. évfordulója alkalmából néhány kevéssé ismert írására szeretném felhívni a figyelmet, amellett hogy egy-két adattal kiegészítem életrajzát is.

Mindenekelőtt a fényképével kapcsolatos tévedésre hívnám fel a figyelmet. Schmidt József portréját több helyen (pl. a Magyar Életrajzi Lexikonban, az ELTE Indológia tanszékének a magyar indológia történetét tárgyaló szövegénél, a Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapján, a Terebess Ázsia E-Tárban) tévesen közölték, mert a fénykép nem őt, hanem Schmidt József jogászt, közgazdászt, politikust (1848–1928) ábrázolja, akiről az ezredévi országos kiállítás kapcsán a Vasárnapi Ujság több alkalommal is írt, és közzétette a fényképe alapján készült metszeteket is, amelyeken egy kissé kopaszodó, köpcös, szakállas férfi látható (42/1895. február 24. 8. sz. 121. o.; 43/1896. május 3. 18. sz. 281. o.; 45/1898. augusztus 14. 33. sz. 557. o.). Az „igazi” Schmidt József ekkor még csak 27 éves volt.

Tegnap, 2018. december 18-án Pozsonyban elhunyt Grendel Lajos (Léva, 1948. április 6.) Kossuth-díjas magyar író, kritikus, egyetemi tanár, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője.

„Egy pillanat alatt felmértem a helyzetemet. Először láttam világosan, hogy fatális tévedés áldozata vagyok. Írói ambícióimat mindig az a vágy fűtötte, hogy az írás révén közelebb kerüljek a valósághoz és magamhoz, mélyebben megismerjem a világot másoknál, hiszen míg mások csak benne vannak a valóságban, én nemcsak benne vagyok, hanem bizonyos értelemben fölötte is. Amit a figyelmem megragad és az írógépem billentyűi rögzítenek, az a dolgok állásának egy lehetséges – ha nem is abszolút érvényű – szemlélete. Nemcsak megjelennek a dolgok előttem, hanem képes vagyok változtatni is rajtuk. Még naivabbul: a valóság felől egyenes és rövid út vezet az irodalomhoz, és fordítva, az irodalomból a valósághoz. Most az történt, hogy egy csapásra megváltozott a véleményem. Rádöbbentem, hogy az irodalomból csak az irodalomhoz vezethet út. A tükörben nem a valóság van, hanem csupán irodalom.”

Grendel Lajos: Bőröndök tartalma (Jorge Luis Borgesnak). In. Uő: Vezéráldozat: [Válogatott novellák], Dunaszerdahely: Nap K., 1996, 8–9. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye 

Mátyás díszes énekeskönyvének, a Mátyás-gradualénak eredete sokáig megfejthetetlennek tűnt, de egy Rómában nyomtatott, és Bécsben díszített ősnyomtatvány közelebb vitt bennünket a megoldáshoz. Mindkét 15. századi kincs látható corvina-kiállításunkon.

2018. december 12-én elhunyt Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező. A művész 81 éves volt.

Kósa Ferenc filmrendezővel Pörös Géza 1997-ben készített interjút, melyet a Történeti Interjúk Tárában őrzünk.

Emlékfolyamok címmel folytatódik idén az Országos Széchényi Könyvtár nagysikerű irodalmi-kultúrtörténeti programsorozata, a KönyvTÁRlat. Tompa Andrea Libri-díjas írónővel ennek apropóján beszélgettünk. A decemberi 13-ai rendezvény a Szamos jegyében zajlik és a Kolozsvár-emlékezeteket kutatja.

Nagy sikerű regényeiben a XX. századi Kolozsvár hányatott történelme elevenedik meg. Végeredményben milyen képet kapott az 1950-es évekről?

Talán azt, amit ma is megélünk: a világ hihetetlen sebességgel változik, nincs stabilitás és kiszámíthatóság, bármi megtörténhet. Ha valaki a középpont fele tart, a hatalom centruma fele, nagyon észnél kell lennie, hogy ne váljék a hatalom kiszolgálójává. De mindig lehet távol is lenni, a periférián. Bár ott sem feltétlenül könnyebb vagy biztonságosabb, sőt. A hatalomnak ezekre a szélekre is szüksége lehet. Lásd hívő emberek az 50-es években, vagy hajléktalanok ma.

Az Omerta című regényében az olvasható, többen voltak, akik kutatásaikkal, fotóikkal, személyes hagyatékukkal és emlékezetükkel tudatosan vagy véletlenül segítették a munkáját. Mely történet volt a legemlékezetesebb?

Sok elgondolkodtató, vagyis értelmezésre váró történet, de leginkább elbeszélési mód és nyelv jött szembe. Például, hogy az úgynevezett pártemberek úgy beszélnek magukról, mintha egy idegen emberről szólnának, érzelmek nélkül. Az asszonyok rengeteg agressziót élnek meg és mondanak ki. És mennyi jó (romániai magyar) író van az 50-es években is, akiket ma alig olvasunk. Milyen tisztán látó emberek élnek a korszakban, például akár Jordáky Lajos, aki egy elég ellentmondásos figura, és akinek a hagyatéka feldolgozásra vár.

Korábban úgy fogalmazott, azt gondolta, előbb érdekelné a felvilágosodás, a középkor, a tegnap, 2022, mint az ötvenes évek. Mégis mi vonzotta utóbbi időszakhoz?

Éppen ez a „nem tudok semmit” állapota, ami valójában a legtermékenyebb minden alkotó számára. Vagyis e „nem tudok semmit” nélkül nem lehet elindulni. Ez egyszerre dermesztő és mégis kényszerítő.

Emberek összefonódó vagy éppen szétváló sorsaiban hogyan jelenik meg egy város, egy régió?

Egy városnak, de a legkisebb településnek is rengeteg arca, megtapasztalási módja, tere van, mindenki mást tud elbeszélni róla, attól függően, hogy honnan és mit lát, milyen vágyai, aspirációi vannak. A város széleiről akartam mesélni, amelyről nagy elődeim már sokat írtak, a munkásíró Nagy István vagy Bálint Tibor. És a földhöz való viszonyról is akartam beszélni, a földészeken, a hóstátiakon keresztül.

KönyTÁRlat: Emlékfolyamok

Az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatának soron következő időpontja: 2018. december 13. 17 óra

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, VI. emeleti Díszterem.

A rendezvény INGYENES.

A Magyar nők a Gulágon című 1992-ben bemutatott emblematikus háromrészes dokumentumsorozatban szovjet kényszermunkatáborokat megjárt asszonyok idézték fel megrendítő emlékeiket.

Sára Sándor 1990-ben készítette a film alapjául szolgáló interjúkat, mintegy 70 órányi felvételt, melyeket 25 éve az OSZK Történeti Interjúk Tárában őrzünk.

A páratlan interjúanyag a XX század közepének kutatói szempontból kiemelt forrása, ezért az elmúlt év során digitalizáltuk a vágatlan filmfelvételeket, lehetővé téve így a könnyű hozzáférést olvasóink, a korszak iránt érdeklődők számára.

Az itt látható részletben Sára Sándor beszél a dokumentumfilm keletkezéstörténetéről. A Történeti Interjúk Tára gyűjteményéből választottuk az interjút, melyet Pörös Géza szerkesztő 1996-ban készített a rendezővel Köveskálon.