Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszonharmadik részében Kopcsay Ágnes, a Plakát- és Kisnyomtatványtár munkatársa híres magyar márkanevek történetéről szóló összeállításának nyolcadik folytatását közöljük.

Stühmer, Caola, Orion, Corvin, Közért… Csupa olyan márka, divatosabb szóval brand, amelyről szinte mindenkinek beugrik egy termék, egy logó, egy szlogen. A Törley névről a 2016 óta a Hungarikumok gyűjteményébe tartozó Törley pezsgő jut az eszembe, amit gyerekkorom óta ismerek, és családi érintettség miatt sok emlékem van róla. Az egykor ismert, sokszor ma is élő márkákat valaha rengeteg plakát hirdette. A cégeknek a kor legnevesebb alkotói dolgoztak. Magyar márkák – magyar plakátok címmel a Plakát- és Kisnyomtatványtár kiállítást tervezett, amely a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállás miatt nem valósulhatott meg. Ezért május 20-tól – az OSZK márkanevet erősítve – szerdánként blogsorozatban mutatjuk be a népszerű magyarországi márkákat hirdető archív kincseinket!
A 17. század végén „találta fel” Dom Pérignon bencés szerzetes a pezsgőt, a szénsavval dúsított bort. Az ital a 19. században lett divatos, elsősorban az arisztokrácia és a nagypolgárság körében. Magyarországon már több vállalkozás foglalkozott pezsgőgyártással, amikor Törley József 138 évvel ezelőtt 1882. augusztus 1-jén, Törley József és Társa néven bejegyeztette vállalkozását a budapesti cégbíróságon. (A cég nevében az „és Társa” Törley József testvérére, Törley Gyulára vonatkozott.)

Törley Talisman Sec. Grafikus: Markó. Jelzet: PKG.én/193/r1 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

„Nagy szorgalom és kitartás mellett sikerült nekem az eddig ismert champagne-i pezsgőboroknál sokkal kitűnőbbet előállítani.” – írta Törley József 1882-ben. Nem sokkal előbb Reimsben ismerkedett meg a pezsgőgyártással, és már 1880-ban céget alapított ott, amelyet 1882-ben Promontorra, Budafokra telepített. Mi kell a jó pezsgő készítéséhez? Jó alapbor, és ehhez megfelelő szőlő – ezt megtalálta Etyeken; pincék, amelyek télen-nyáron állandó hőmérsékletűek – ezt Promontor, azaz Budafok biztosította; és pezsgőmester, aki a Franciaországból érkezett Louis François volt.

Számolócédula – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Törley József (1958–1907) kiváló szakember volt. Gyárát és a pezsgőgyártás technológiáját folyamatosan fejlesztette. Például ő vezette be elsőként Magyarországon a fagyasztással történő seprőtelenítést, az úgynevezett degorzsálást. (A rázás után a palackok nyakában összegyűlt seprőt megfagyasztják, majd az így keletkezett jégdugót kilövetik.) A századfordulóra az ország legkorszerűbb pezsgőgyára lett a Törley, a millenniumi kiállításon már a Császári és Királyi Udvari Szállító címet viselte, a század elejére pedig a magyar pezsgő a Törley révén nagy népszerűségre tett szert, a felső tízezer ünnepi italává vált, és rövidesen világszerte megismerték. „A világnak nincs olyan tája, ahol a Törley pezsgőt nem ismernék, vagy nem kedvelnék.” (Törley pezsgőborgyár Budafok. 1930. Jelzet: Kny.B 315 – Plakát. és Kisnyomtatványtár). Sőt, a pezsgő hazájában, Franciaországban, Párizsban is itták a Törley pezsgőt!

Törley. Grafikus: Pólya Tibor. Jelzet: PKG.1929/117 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Törley József nemcsak a pezsgő készítésének, hanem a reklámozásának is mestere volt, mai szemmel nézve is hatásos reklámkampányokat folytatott. A nem pezsgőfogyasztók is ismerik a Törley jellegzetes, ötletgazdag plakátjait, menükártyáit, képeslapjait, számolócéduláit. A Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményében plakát viszonylag kevesebb található, de a kereskedelemben és a vendéglátóiparban használt, olykor díszes kivitelű számlákból, az ún. számolócédulákból közel 200 darabot őrzünk. Mivel ezeket kis plakátoknak is szoktuk nevezni, és gyakran valóban ugyanaz a motívum jelenik meg rajtuk, mint a nagy plakátokon, sorozatunk e részében többet mutatunk be ezekből, mint a valódi plakátokból.

• 
• 
• 

Az egyik legismertebb Törley plakát Faragó Géza alkotása, eredetileg 1909-ből, de sok reprint kiadása is megjelent. A széken lazán, fordítva üldögélő, cigarettázó fiatalembert ábrázol. A fiatalember mellett az asztalon pezsgőspohár, a vödörben a jégbe hűtött pezsgő. Talán egy bál fáradalmait piheni ki az ifjú? Vár valakit? Vagy csak nézi a többieket? Egy biztos: Törley pezsgőt már fogyasztott!

Törley. Grafikus: Faragó Géza. Jelzet: PKG.1914e/384 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

Törley József rajongott a technikai újdonságokért. Az országban negyedikként volt automobilja, ötödikként szerzett jogosítványt, alapító tagja volt a Királyi Magyar Automobil Clubnak, és állítólag az ő nevéhez fűződik az első közúti baleset is, amikor a 20 km/h sebességgel száguldó autója elé került egy postás… Szerencsére nem lett komolyabb baj… Talán Törley e szenvedélyével is összefügg, hogy több számolócédulán a mulatozó hölgyek és urak automobilban ülnek. De olyan számolócédula is van, amely repülőt ábrázol, mutatva ezzel is az alapító technikai újdonságok iránti érdeklődését.

• 
• 
• 

Nem véletlen az sem, hogy Törley József cége lett az első Magyarországon, amely az áruszállításhoz teherautókat vásárolt. A feliratozott járművek járva az országot, sőt a külföldet is, hozzájárultak a márkanév hazai és nemzetközi megismertetéséhez.

A Törley pezsgőgyár teherautói. Forrás: Törley pezsgőborgyár Budafok. 1930. Jelzet: Kny.B 315 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A hagyományosan jó reklámozást az utódok is folytatták. Az 1980-as években családunkban például év vége felé mindig izgatottan vártuk a soros Törley falinaptárt, kártyanaptárt, de országszerte láthatók voltak a plakátnaptárak is. Ezek a termékek nagyon sokszor felhasználták a század elején készült plakátokat, motívumokat. A Törley az első pezsgőmárka volt, amelyik a tévében reklámmal jelent meg 1997-ben. Az alábbi plakátnaptár Gönczi Gebhardt Tibor (1902–1994) 1940-es évekből való plakátjának felhasználásával készült.

Törley 1989. Jelzet: PKG.1989/76 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Törley József támogatta a vendéglátóiparban dolgozókat, a művészeket, a színészeket, de rengeteget köszönhet neki Budafok is, több alapítvánnyal támogatta a környék szegényeit, gyermekeit. Halála után ezek az alapítványok tovább éltek özvegye kezelésében. A termékmegjelenítés sem volt idegen a cég számára – a ’30-as évek magyar filmjeiben gyakran felhangzik a mondat: „Törley pezsgőt kérek!” A kultúra támogatásának hagyománya a mai napig megmaradt. Számos zenei, képzőművészeti, irodalmi és sportesemény megvalósulását támogatta, támogatja a Törley.

• 
• 
• 
• 

 

Törley váratlan, korai halála után a gyárat unokaöccsei örökölték, akik ragaszkodtak a magas minőséghez, így az ő irányításuk alatt is tovább működött és fejlődött a cég. 1910-re már elérte az évi kétmillió palackos termelést. Az első világháborút és Trianont követően a forgalom jelentősen csökkent, a nagy gazdasági világválság idején érte el a mélypontot, az újabb fellendülést pedig a második világháború ismét megtörte. 1944-ben a gyár főépületét bombatalálat érte, hatalmas károkat okozva. A háborút követően eleinte mindössze négy fővel működött az üzem. A gyárat rövidesen államosították, az itthon maradt családtagokat kitelepítették. A gyártás 1951-ben indult meg újra, és a ’60-s években kapott nagyobb lendületet. Hamarosan kiderült, hogy a KGST korlátlan piacot jelent a magyar pezsgőnek. A csúcspont 1985 volt, akkor a Törley 30 millió palack pezsgőt készített! Több válság, fúzió, átalakulás és cégtulajdonos után azonban a Törley Pezsgőpincészet ma is őrzi a hagyományokat, a minőséget és a magyar pezsgőpiacon a vezető helyet. A hosszú gondos munkát követően a palack „szépen felöltözve, kaczér kupakkal ellátva elindul a nagy világba mindenhol jókedvet teremteni”. (Törley Pezsgőgyár, Budafok. 1912. Jelzet. Kny.B 316)

Törley. Egy évszázad palackban. Jelzet: PKG.1989/737 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

S végül egy családi történet. ’70-es évek, meleg nyári nap, csőtörés a házban, elzárják a vizet két napra. Akkoriban mindenki, így mi is, csapvizet ittunk és nem voltak éjjel-nappal nyitva tartó üzletek. De hát valamit inni kell a tikkasztó kánikulában! Nem maradt más, mint a Törley pezsgő, ami nálunk mindig volt otthon, mivel a testvérem borászként a Pezsgőgyárban dolgozott. (Külön köszönet neki a cikkhez nyújtott segítségért!) Persze másnap rögtön eldicsekedtem az osztálytársaimnak, hogy ha nincs víz otthon, mi pezsgőt iszunk! Egészségére mindenkinek!

Törley számolócédula – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kopcsay Ágnes (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész

A Magyar márkák című sorozatunk további részei: 1. rész: Stühmer; 2. rész: Közért; 3. rész: Orion; 4. rész: Corvin; 5. rész: Ibusz; 6. rész: Modiano; 7. rész: Tungsram; 9. rész: Dreher; 10. rész: Állatkert; 11. rész: Szalámi

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszonkettedik részében részében Varga Bernadett, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa I. Rákóczi Ferenc elveszettnek hitt keresztelői prédikációja felbukkanásának történetét ismerteti.

Az Országos Széchényi Könyvtárban mindig fennáll annak a lehetősége, hogy új kincsekre bukkanjunk – egy ilyen felfedezésről szól ez a bejegyzés. Keresztúri Pál Egyenes ösvény […] című prédikációgyűjteményének (RMNy 2502) egyik példányában (jelzete: RMK I. 879/3. péld.) az előtábla tükrén szerepel az a kéziratos címleírás, amelyet a Régi Magyarországi Nyomtatványok című bibliográfia is felvett (RMNy 2129) megállapítva, hogy „a kiadványnak egyetlen példánya sem maradt meg”.

Keresztúri Bíró Pál: Egyenes ösvény […], [Várad], [Szenci Kertész], M. DC. LIII. [1653] RMNy 2502. Jelzet: RMK I. 879/3. péld. Kéziratos címleírás az előtábla tükrén – Régi Nyomtatványok Tára

A kötetből láthatóan jó néhány előzéklevelet kitéptek, a végén azonban megmaradt egy tízoldalnyi, utólag bekötött üres levelekre írt kézirat, amely ugyanattól a kéztől származik, mint amelyik az előtábla tükrén található címleírást lemásolta. A magyar nyelvű sorokat olvasva rögtön egyértelművé vált, hogy az eddig ismeretlen szövegű, 1645-ben nyomtatott keresztelési prédikáció 1655-ben készült másolatát őrzi a megviselt kötet. A kézirat csonka, hiányzik a prédikáció eleje, ami a kitépett első előzékleveleken szerepelt, ám így is sok érdekességgel szolgál.

A prédikáció hordozókötete: Keresztúri Bíró Pál: Egyenes ösvény […] [Várad], [Szenci Kertész], M. DC. LIII. [1653] RMNy 2502. Jelzet: RMK I. 879/3. péld. – Régi Nyomtatványok Tára

Először is egy jól ismert szerző életművének eddig ismeretlen darabjához van szerencsénk. Keresztúri Bíró Pál (1594?−1655) elsősorban a szelídség korai pedagógusaként vált ismertté: Bethlen Miklós Önéletírásából tudjuk, hogy „Megért ember lévén, mint atya gyermekével, úgy bánt tanitványival”. (Bethlen, 1858, 218−219.) Ő oktatta (más előkelő ifjak társaságában) az erre a célra létrehozott udvari iskolában II. Rákóczi Györgyöt és Rákóczi Zsigmondot is, később az előbbi udvari lelkésze lett, ilyen minőségében segédkezett többek közt Báthori Zsófia vallásváltásának előkészítésében. Keresztúri egyébként prédikátorként és hitvitázóként is népszerű szerzője volt korának, lelkigondozói munkája, az elmélkedő-imádságos műfajban íródott Mennyei társalkodás (RMNy 2128) több kiadása pedig még két évszázadig a köztudatban tartotta nevét.
A szöveget szerzőjének személye mellett műfajának ritkasága is izgalmassá teszi. A kora újkori nyomtatott keresztelési prédikációról igen keveset tudunk, ugyanis a házasságkötéssel és a temetéssel szemben keresztelőre alig készült a 17. század folyamán nyomtatott prédikáció. A magas gyermekhalandóság miatt ez tökéletesen érthető. Kéziratunk tehát azért is különleges, mert a korszakból mindössze két keresztelési prédikáció ismert: II. Rákóczi György és Báthori Zsófia hamar elhunyt, másodszülött kisfiáé, Rákóczi Zsigmondé (RMNy 2199) és ez. Nem véletlen e két beszéd fennmaradása, hiszen a Rákócziak fő törekvése ebben az időszakban a dinasztiaépítés volt. A keresztelő ünnepélyes performálása, valamint a beszéd gyors kiadása tehát egyaránt túlmutat önmagán: mindkettő a Rákóczi-ház fejedelmi önreprezentációjának keretében értelmezhető.
Külön érdekesség, hogy a korszak mindkét fennmaradt keresztelői prédikációját Keresztúri Pál mondta el. Miért éppen ő? A választás kézenfekvő, hiszen Keresztúri ekkor II. Rákóczi György udvari papja volt, ugyanakkor nevelői munkája miatt kitüntetett szerepet játszott a fejedelmi család életében, amely ekkoriban a harmincéves háború árnyékában zajlott.
Az 1645. február 24-én született első unoka hírére az éppen hadakozó I. Rákóczi György elrendelte az örvendetes esemény megünneplését, s egyúttal rendelkezett a keresztelő idejéről és a gyermek nevéről is:

I. Rákóczi Ferenc. Sárospatak, vármúzeum. Forrás: Wikipédia

A gyermek végül (csecsemőként meghalt nagybátyja után) a Ferenc nevet kapta, keresztapának pedig (többedmagával) Lupul moldvai vajdát kérték fel.
Az ünnepélyes keretek közt Gyulafehérváron megtartott keresztelő prédikációjának textusát nem lehet utólag pontosan rekonstruálni, de az a címlapon idézett igéhez: „Ha az igaz szűntelen jar az eo teokelletessegeben boldoghok lesznek az eo fiai eo utána.” (Péld 20,7) tartalmában nagyon hasonló ige lehetett. Ebben nincs is semmi meglepő, hiszen ez is kiválóan reflektál az épülő kálvinista dinasztia témájára, és a lelkész-nevelő ars poeticája is lehetne. Az elején csonka prédikáció megmaradt első mondata viszont mellbevágó: „Ha gonoszt látcz, hogi cselekedik, azonnal jelen legien az kemeny /fenyitek, hogy valamint az szokás termeszetté ne valljék benne.” (Fol. 1r) Kemény fenyítékre buzdítás a híresen szelíd pedagógus prédikációjában? Néhány mondattal később azonban, amikor azt olvassuk, hogy „az intesben arra vigiaz, hogi feletteb valo kegietlenseget giermekedhez ne mutas” (Fol. 1r), már látszik, hogy most sincs szükség a Keresztúri-életmű teljes átkeretezésére. A szerző később ugyanis éppen azt fejtegeti, hogy a bölcsen, szeretettel és szelíden mondott szülői korholás tudja csak a gyermek szívét megérinteni.
Hogy a továbbiakban miről szól a puritanizmus retorikai eszközeivel operáló, de ortodox teológiai felfogást tükröző szöveg, hogy ki volt a másolója, s ő milyen célból fogott hozzá ehhez a munkához, hogy a keresztelő időpontja körül milyen anomáliákat lehet felfedezni (hány keresztelője lehetett I. Rákóczi Ferencnek?), s hogy az újonnan megtalált kézirat milyen meglepetéseket tartogat még, arról az OSZK Bibliotheca Scientiae Artis című sorozatának következő kötetében olvashatnak részletesebben. Ugyanitt a prédikáció szövegének átiratát is megtalálja az érdeklődő.

Varga Bernadett (Régi Nyomtatványok Tára)

Irodalom:

• Heltai János, Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában, 1601−1655, Bp., OSZK−Universitas, 2008 (Res Libraria, 2), 64.
• Gróf Bethlen Miklós Önéletírása, kiad. Szalay László, Pest, 1858.
• A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése: I. Rákóczy György, II. Rákóczy György, szerk. Szilágyi Sándor, Bp., Ráth, 1875 (Monumenta Hungariae Historica, 1; Diplomataria, 24), CCCX., 309.
  

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész

 

Karacs Ferenc számos matematikai, geometriai és egyéb témájú ábrát készített a kor különböző tudományos kiadványaihoz. Ezekből az ábrákból mutatunk be egy kisebb válogatást.
Az egyik ilyen korai ábrája 1803-ban Veszprémben jelent meg egy ismeretterjesztő jellegű kiadvány mellékleteként. Fábián József (1762–1825) vörösberényi református lelkész, aki pár évvel Karacs előtt maga is a debreceni református kollégium diákja volt, a magyar természettudományos ismeretterjesztés korai képviselőjeként ismert. Ezzel a Természeti tudomány a’ köznépnek. A’ babonaságnak orvoslására és a’ köznép közzül való kiirtására című művével a korban széles körben elterjedt babonákkal kívánta felvenni a harcot, külföldi szerzők nyomán röviden ismertetve a mögöttük álló valós fizikai jelenségeket. A Karacs metszette táblán nyolc kis ábra látható, köztük a korban nagy feltűnést keltő két hőlégballon-kísérletben használt léggömbök (2. és 3. ábra), amelyeket a francia Montgolfier-testvérek, valamint Jacques Charles és a Robert-testvérek használtak első levegőbe emelkedésük alkalmával 1783-ban.

Fábián József: Természeti tudomány a’ köznépnek, Veszprém, Számmer Ny., 1803. Melléklet, 17.8x19.6 cm – Törzsgyűjtemény – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az északi égbolt csillagait és csillagképeit ábrázoló metszet egyike azon négy mellékletnek, amit Karacs Katona Mihály (1764–1822) református lelkésznek A’ Föld mathematica leírása, a’ világ’ alkotmányával együtt című művéhez készített. Katona Mihályt az utókor elsősorban, mint a magyar földrajztudomány megalapítóját ismeri és tiszteli. Életében két nagy hatású földrajzi tárgyú művet írt. Az itt látható, korábbi, 1814-ben megjelent művéhez, amely a csillagászati-matematikai földrajz alapos és rendszeres tárgyalása, Karacs készítette a négy mellékletet. A szerző és Karacs már ifjú éveikben ismerték egymást. Katona is a debreceni református kollégiumban tanult, majd 1788-tól az alsóbb osztályok tanítója, 1790-től 1792-ig pedig a kollégium könyvtárosa volt. Az előszóból tudjuk, hogy a nyomtatás és ennek részeként a négy melléklet készítésének 1000 forintos költségét Katona apósa, Szarka János, a komáromi református egyház gondnoka állta.

Katona Mihály: A’ Föld mathematica leírása, a’ világ’ alkotmányával együtt, Rév-Komárom, Weinmüllerné Ny., 1814. Melléklet 17x17.5 cm – Törzsgyűjtemény

Kmeth Dániel (1783–1825) piarista szerzetes, matematikus, a budai, majd gellérthegyi csillagvizsgáló adjunktusa volt. A csillagászatot népszerűsítő Astronomia popularis című műve ismeretterjesztő munkássága részeként jelent meg 1823-ban. A huszonhat kis ábrát tartalmazó mellékletet Karacs metszette.

Kmeth Dániel: Astronomia popularis in eorum usum, qui sine graviore calculo hac scientia delectantur secundum probatissimos auctores in modum historiae adornata ..., Buda, Typ. Univ., 1823. Melléklet 20.7x36 cm – Törzsgyűjtemény

Magyarországon már a 19. század elején is évszázados hagyományai voltak a szőlőművelésnek és bortermelésnek. Így Fábián József (1762–1825) református lelkész azon vállalkozása, hogy egy fontos szakkönyvet lefordítva a modern francia szőlőművelési módszerekkel ismertesse meg honfitársait, piaci sikerrel kecsegtetett. A lefordított kétkötetes mű az 1801-ben Párizsban megjelent Traité théorique et pratique sur la culture de la vigne című kiadvány, amelyet négy neves kortárs francia szerző, Jean Baptiste François Rozier (1734–1793), Jean Antoine Chaptal (1756-1832), Antoine Augustin Parmentier (1737–1813) és Louis Dussieux (1744–1805) írt. A Visgálódó és oktató értekezés a’ szőlő-mivelésről című magyar változat kiadásához, amely a veszprémi Számmer kiadónál jelent meg, a 21 mellékletet Karacs metszette. Az első kötetben a szőlőfajtákat ismertető fejezethez 12 szőlőfajta képét, míg a 2. kötethez 9 táblát, melyeken a szőlőfeldolgozás eszközei, berendezései és műveletei tanulmányozhatók. Itt a két kötet egy-egy ábráját mutatjuk be.

• 
• 

A sokoldalú, természettudományokban is jártas Pethe Ferenc (1763–1832) a 18–19. század fordulóján a hazai korszerű mezei gazdálkodás elősegítéséért több tudományos igényű szakkönyvet írt és Nemzeti Gazda címen gazdasági folyóiratot is indított. A lapot 1814-ben Bécsben alapította, majd 1816-tól már Pesten folytatta, 1818-ig, a lap szerkesztését, kiadását. A Karacs által készített metszetek is, amelyek a korszerű talajműveléshez javasolt újtípusú talajművelő szerszámokat és eszközöket ábrázolnak, ebben a folyóiratban jelentek meg, Pethe írásai mellékleteként. Pethe és Karacs fiatal koruktól fogva, a debreceni iskolai évekből ismerték egymást és később is, Bécsben, majd Pesten is találkoztak, éveken át szoros kapcsolatban álltak egymással.

A Pethe-féle ún. okos-kormányú eke és a répaültető szerszám ábrája, 19.8x23.4 cm. In. Nemzeti Gazda, 1817. 1. köt. 86. – Törzsgyűjtemény

Karacsnak kevés városlátképe ismert. Az itt látható metszet Vedres István A’ szegedi múzsák százados ünnepe című kiadványának mellékleteként 1820-ban Szegeden jelent meg. Vedres István (1765–1830) földmérő, Szeged város mérnöke nagy műveltségéről, sokirányú érdeklődéséről és sokféle vállalkozásáról volt korában ismert. E művében a szegedi piarista gimnázium fennállásának 100. évfordulója alkalmából az iskolát, az ott folyó oktatást az egyetemes tudás versbe szedett, enciklopédikus összegzésével kívánta köszönteni és megünnepelni. A kiadványhoz csatolt látkép szegedi utcarészletet ábrázol, középen a mára már lebontott Szent Demeter-templommal, a templommal szomszédos piarista iskolával és kollégiummal. A képet Illyés Ágoston (1770–1849) piarista tanár rajzolta, aki a gimnáziumban megszervezte a rajz oktatását.

Karacs Ferenc: Szeged város utcarészlete. Illyés Ágoston rajza alapján. 22.8x24.8 cm. Műmelléklet. In. Vedres István: A’ szegedi múzsák százados ünnepe, Szeged, Grünn, [1820]. – Törzsgyűjtemény

Tervezett évfordulós Karacs Ferenc-kiállításunk előzeteseként közreadott ötrészes sorozatunk, az 1. részben közölt vázlatos életrajzzal és az Karacs-életmű fontos darabjait bemutató négyrészes válogatással, reményeink szerint hozzájárul ahhoz, hogy Karacs Ferencet, művelődéstörténetünknek mindmáig kevéssé ismert jeles személyiségét, gazdag metszői és térképkészítői életművét minél többen és minél szélesebb körben megismerjék.

Danku György, Térképtár

A Karacs Ferenc magyar térképmetszőről szóló emlékkiállítás-előzetesünk korábbi részei: 1. rész: Életrajzi ismertető; 2. rész: A térképkészítő I.; 3. rész: A térképkészítő II.; 4. rész: A rézmetsző I.

A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén. A hetedik évében járó, nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhatnak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozzák, s juttatják el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy az OSZK gyűjteményei is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számolnak be munkatársaink új blogsorozatunkban.
Az ötödik részben Sárosi Attila a magyar emigráns sajtó egyik leghosszabb életű újsgjűnak, a Katolikus Magyarok Vasárnapjának történetét ismerteti.

A magyar emigráns sajtó egy birodalom. Élők és holtak birodalma. Megtalálható itt sok minden: amatőr írók rövid életű lapjai és fontos, maradandó folyóiratok (Új Látóhatár, Irodalmi Újság). Minden kiadványnak, mint az embereknek, sajátos élettörténete van. Már életkorával is figyelemre méltó a Katolikus Magyarok Vasárnapja.

Bőhm Károly esztergomi egyházmegyés pap, az „amerikai magyar katolikusok apostola” az Ohio állambeli Clevelandban 1892-ben építette fel a magyar templomot, a következő évben nyílt meg az iskola és 1894. október 24-én látott napvilágot a Szent Erzsébet Hírnöke című egyházközségi értesítő. Ezt az induló számot másolatban a Mikes-program keretén belül sikerült megszereznünk. Egyszerű hitbuzgalmi közlönyként indult. „A kis piros táblájú Hirnök volt az ő rikkancsa, futkosó káplánja, segítő társa a veszendő magyar lelkek megmentésében ” – írta Török István, a Katolikus Magyarok Észak-Amerikában című monográfiájában. A kiadvány azóta többször változtatta a nevét. 1901-től Magyarok Vasárnapja címmel jelent meg, 1935-től viseli a Katolikus Magyarok Vasárnapja nevet. Kezdettől fogva kettős hivatást töltött be a lap: ápolta a nemzettudatot jobbközép politikai irányultsággal és szolgálta a hitéletet.

A Katolikus Magyarok Vasárnapja 1956-os bekötött évfolyama a Diaszpóra Tanács IX. ülésén (2019. november 15.) rendezett kiállítás tárlójában

Az erdélyi ferences atyák 1923-ban telepedtek le az Egyesült Államokban és a sajtómissziót 1941-ben vették át. A lapot megszűnéséig a kusztódia adta ki, sokszor egyedül szerkesztették, nyomtatták és postázták a világ sok pontjára az újságot. Amikor az amerikai provincia 1992 decemberében felszámolta a szerkesztőségnek helyet adó youngstowni rendházat, végveszélybe került a matuzsálemi korú kiadvány. A 100. évfolyamot megélve néhány szám után meg is szűnt.
Két fontos ügyet karolt fel a szerkesztőség, melyek jóval túlmutattak egy újság lehetőségein. A második világháború után nagy gyűjtést hirdettek meg az amerikai magyarok között, számos segélycsomagot küldtek Magyarországra, enyhítve az anyaország ínségét, szenvedéseit. Az anyagi segítségen túl át kellett hangolni az amerikai angol és magyar nyelvű közvéleményt, hogy a menekültek nem „volt ellenségek”. Az akkori szerkesztő, P. Bíró Benedek az amerikai szenátus előtti meghallgatáson járt közbe sok ezer hazátlan fiatal letelepedéséért. A másik fontos ügy Mindszenty József bíboros az amerikai magyarok közötti látogatásának felkarolása és dokumentálása volt. A bíboros csak a Vasárnapnak adott engedélyt minden megnyilvánulásának rögzítésére. Az 1974. május végén és június elején lezajlott látogatás alatt megjelent lapszámok tehát a történészek számára forrásértékűek.

Kiss Barnabás ferences atya, a Katolikus Magyarok Vasárnapja utolsó főszerkesztője rögtönzött tárlatvezetést tart kollégáinak a Diaszpóra Tanács kiállításán.

Az amerikai magyarok szélesebb olvasótábora nagyon szerette a kalendáriumtípusú kiadványokat. A reformátusok is kihozták a maguk Bethlen Naptárját, a hetilapok jubileumi albumokat adtak ki, nemegyszer arany vagy ezüstborítású díszkiadásokat. Az efféle olvasnivaló zászlóshajója a Vasárnap kalendáriuma volt. Kerek ötven éven át hiánytalanul megjelent. Az ötvenes–hatvanas években históriás kalendáriumnak hívták, mert az emigrációs élet irodalmi és történeti lenyomatát hozta, a világ minden részén működő katolikus papok adataival kiegészítve. Az utolsó években neves szerzők publikáltak benne: Tűz Tamás, Vajda Albert, Wass Albert, Füry Lajos, Habsburg Ottó és mások. Évenként költői címet kapott, mint például Az idő rostájában, Hajnalvárók, Halkuló harangok.
Amikor egy lap megerősödik, akkor könyvkiadásba is belefoghat. Az 1956-os forradalom után a megnövekedett olvasótábor révén hetenként kétszer is megjelent 1957 és 1961 között. Először imakönyveket adtak ki, majd az emigráció klasszikusnak számító íróitól, Nyírő Józseftől és Wass Alberttől néhány regényt. Két kötet kiemelkedő fontosságú: Mihályi Gilbert premontrei atya és a lap szerkesztője Dunai Ákos által összeállított II. János Pál, a vasfüggöny mögül jött pápa című első magyar nyelvű életrajzi könyv 1980-ban jelent meg. Dunai Ákos készítette a Magyar főnemesek az emigrációban című vaskos interjúkötetet, amelynek második kiadása 1984-ben hagyta el a nyomdát.
A Mikes-program révén a ferences atyák a lap bekötött és szórvány számaiból tetemes mennyiséget Magyarországra szállíttattak. Terveink szerint 1945-től a megszűnésig, 1993-ig digitalizáljuk, s így az érdeklődők könnyen olvashatják az emigráció egyik meghatározó újságját.

Sárosi Attila

A Mikes Kelemen Program margójára című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11/1. rész; ; 11/2. rész; 12. rész

 

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Az 1848–49-es szabadságharc csatáiban néhány zászlóalj kiemelkedő hősiességgel harcolt, vitézségük miatt kiérdemelték, hogy megkülönböztető jelzést viseljenek, és később ezen a néven illették őket. Ezek közé tartozott a kassai 9-ik „vörössipkás” zászlóalj is.
A Kassán 1848. május végén toborzott 9-ik honvédzászlóalj első csatáit a szerb felkelők ellen vívta a Bánságban. Itt sorolták be őket a Damjanich vezérőrnagy által vezetett III. hadtest kötelékébe, amellyel később részt vettek a dicsőséges tavaszi hadjáratban. Tápióbicskénél a szegedi 3-ik „fehértollas” zászlóaljjal rivalizálva, de végül is közösen fordították meg a csata kimenetelét. Következtek a győztes csaták: Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom, majd az egész megkoronázásaként Buda várának bevétele 1849. május 21-én. A zászlóalj történetéről bővebben itt olvashatunk.
Kassa polgáraiban régóta érlelődött a gondolat, hogy méltó emléket állítsanak a városhoz köthető legendás zászlóaljnak.

Kassa – Fő utca. Képeslap – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A kassai honvédszoborra meghirdetett pályázatra 27 munka érkezett be. A szoborbizottság 1904. március 27-én értékelte a pályaműveket, amelyeket előtte kiállítottak, hogy az érdeklődő közönség, így a Budapesti Hírlap tudósítója is, megtekinthesse. Érdekes jelenség, hogy a korábban alkalmazott művészeti megoldások és allegóriák mint idejét múlt sablonok söpörtettek ki a zsűrizés során.

A szoborbizottság végül három pályaművet tartott érdemesnek a megvalósításra. Azonban mindhárom mű kivitelezési költsége jóval meghaladta a rendelkezésre álló keretet, ezért a bizottság egy újabb fordulót hirdetett, amelyben felkérte a három pályázót a költségek csökkentésére. A megbízást végül Horvay János és Szamovolszky Ödön szobrászművészek nyerték közös alkotásukkal.

Mint a megvalósult emlékműről készült felvételeken is látjuk, az alkotópáros, hogy a rendelkezésre álló költségkeretbe beleférjen, lemondott a lobogóról, helyette puskát adott a vörössipkás honvéd kezébe, és ami talán a legbölcsebb döntésnek bizonyult, lemondott Árpád alakjáról is, amely a szabadságharc helyett inkább a honfoglalás eseményére emlékeztette volna a szemlélőt.

Kassa – Honvéd szobor. Képeslap. Jelzet: K 801 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A műalkotás helyét Kassa központjában, a Szent Mihály-kápolna melletti parkban jelölték ki. Felavatására 1906. szeptember 9-én került sor. A szobor leleplezésének ünnepén beszédet mondott Rakovszky Endre, Abaúj vármegye főispánja. A korabeli sajtó külön gesztus értékű jelentőséget tulajdonított annak, hogy a magyar kormány hivatalos képviseletében, a közös hadsereg tisztjeinek jelenlétében, Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter koszorúzott.

Kassa – A Szent Erzsébet-székesegyház déli része a Szent Mihály-kápolnával. Képeslap. Jelzet: K 898 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Horvay János és Szamovolszky Ödön műve a maga korában valóban eredeti alkotói gondolatnak minősült és később a magyar képzőművészetben megnyitotta útját a különböző történelmi idősíkokat ötvöző páros szoborábrázolásoknak. Ennek a kifejezésmódnak az ihletőjét az ősmagyar-székely (hun) mondavilágban kell keresnünk, ahol Csaba királyfi a múltból tér vissza „csillagösvényen”, és megsegíti népét a vesztésre álló csatában. A kassai Honvédszobor esetében, a „hely szelleméhez” igazodva, egy kuruc vitéz bátorította a csatába vonuló 48-as honvédet. A múlt és jelen kapcsolatát kifejező páros szoborábrázolások különösen az első világháborús emlékműveknél terjedtek el az 1930-as években Magyarországon. Ilyent láthatunk Zalakomáron, Nyergesújfaluban, Tokodon, Pesthidegkúton, vagy éppen Ráckevén.

• 
• 
• 

Az emlékmű kálváriája jóval a trianoni döntés előtt kezdődött. 1919. március 15-én a magyarok részéről spontán megemlékezés szerveződött a szobor körül. A cseh katonák a tömeget durván feloszlatták, majd a megmozdulásra válaszul másnap éjszaka nekiláttak az emlékmű ledöntésének. A szoborfejeket lefűrészelték, majd az torzót kötelekkel lerángatták a talapzatról. Március 17-e reggelén a kassai polgárokat sokkolta a látvány.

Kassa – Honvéd-szobor 1919. Korabeli fotó magángyűjteményből

A tömeg egyre nőtt és fokozódott az elkeseredettsége. Egy századnyi katonát vezényeltek ki a kassai magyarok spontán tüntetésének megfékezésére. A dühös tömeg a feloszlató parancsnak nem akart engedelmeskedni.

A megcsonkított szobrokat elszállították a térről a kassai múzeum előcsarnokába, majd néhány évvel később beolvasztották. A talapzatot megfosztották a feliratoktól, és ahogy az 1930-as években készült felvételen láthatjuk, egy kőből készült virágkaspót helyeztek rá.

• 
• 

Az első bécsi döntést követően, a visszatért Kassán mozgalom indult a Honvéd-szobor újbóli felállítására. Szoboralapot hoztak létre és gyűjtéseket szerveztek. Sajnos a történelmi események alakulása a megvalósulást megakadályozta.

1941-es szimfonikus hangverseny plakátja. Jelzet: PKG 1941-0315 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A második világégést követően a talapzat sem kerülhette el sorsát. Az egykori emlékműnek igyekeztek még a nyomát is eltüntetni. Ma, ha Kassán járunk, a Szent Mihály-kápolna tövében, a parkban a Honvéd-szobor egykori helyén egy díszkutat találunk.

• 
• 

Ahogy az előző részekben is láthattuk, lehet bármennyire erős a múlt eltörlésének igyekezete, a legtöbb esetben egy kis részlet, egy szoborfej, egy faragott kő megmenekül, és fizikai jelenlétével arra késztet, hogy emlékezzünk. Tavaly óta Kassán, a MaJel Rovás Központ Erzsébet utca 42. szám alatti székházának kapualjában az egykori emlékmű talapzatának egyik kőtáblájáról újra olvashatjuk a 9-ik vörössipkás zászlóalj dicső csatáinak helyszínét: „Vácz, Nagy-Salló, Komárom, Budavár…” És nem felejtünk.

Kassa 2019. Füzesi Magda felvétele

A kőtáblát Halász György helytörténész, a kassai Henszlmann Imre Történelmi Társaság elnöke találta meg a Hernád folyó árvízvédelmi töltésében. Erről olvashatunk bővebben a Magyar Nemzet 2019. december 21-i számában, illetve az amikassa.sk hírportálon.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly ; 30. Marosvásárhely 1.

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszonegyedik részében részében Kopcsay Ágnes, a Plakát- és Kisnyomtatványtár munkatársa híres magyar márkanevek történetéről szóló összeállításának hetedik folytatását közöljük.

Stühmer, Caola, Orion, Corvin, Közért… Csupa olyan márka, divatosabb szóval brand, amelyről szinte mindenkinek beugrik egy termék, egy logó, egy szlogen. A körbe foglalt két színű T betűről egyértelműen a Tungsram márkanév jut eszünkbe. Az egykor ismert, sokszor ma is élő márkákat valaha rengeteg plakát hirdette. A cégeknek a kor legnevesebb alkotói dolgoztak. Magyar márkák – magyar plakátok címmel a Plakát- és Kisnyomtatványtár kiállítást tervezett, amely a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállás miatt nem valósulhatott meg. Ezért május 20-tól – az OSZK márkanevet erősítve – szerdánként blogsorozatban mutatjuk be a népszerű magyarországi márkákat hirdető archív kincseinket!

A Tungsram márkanév több mint 100 éve létezik, ami szinte hihetetlen, hiszen nagyon kevés márka éri el ezt a matuzsálemi kort. Az egyik első Tungsram plakát, amely egyben az egyik legnépszerűbb és legismertebb is, Faragó Géza (1877–1928) alkotása.

Tungsram. Grafikus: Faragó Géza. Jelzet: PKG.1914e/349/a – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

Látom a fényt az alagút végén – ha csak ezt a mondást ismernénk, akkor is értenénk, hogy a fény a reményt, a biztonságot, az optimizmust jelenti. Életünk elképzelhetetlen fény, világosság nélkül. A természetes fény a nap, a hold és a csillagok. A mesterséges fényforrások az idők során sokat változtak, a tűztől a halogénlámpákig hosszú idő telt el. Ebben a sorban fontos helyet foglal el a villanykörte, az izzó, hivatalos nevén izzólámpa, amely az egyik legrégebbi elektromos fényforrás. Fényét elektromos áram által felizzított vezető szál adja, amelyet az üvegben lévő semleges gáz véd a levegő oxidáló hatásától.

Tungsram. Grafikus: Amberg József. Jelzet: PKG.1926/354 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

A ma használatos izzólámpa feltalálójaként Edisont (1847–1931) tartják számon, de számos más feltaláló is foglalkozott hasonló kutatásokkal, illetve az izzólámpa fejlesztésével. Nagy előrelépés volt, amikor 1904-ben az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. mérnökei Budapesten szabadalmaztatták a volfrámizzószál gyártási eljárását, melynek eredményeként az izzószál fényesebben világított és hosszabb élettartamú volt, mint az addigi szénszálas izzók. A volfrámszálas izzó, melynek a gyártását 1907-ben kezdték meg, Európa-szerte Tungsram márkanéven vált ismertté. A volfrámot angolul tungstennek, németül wolframnak nevezik és a kettő összevonásából alakították ki a Tungsram nevet, amelyre 1909-ben, a körbe foglalt „T” betűvel együtt, védelmet jegyeztettek be.

Tungsram. Jelzet: PKG.én/153 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

A világhírnévre szert tévő vállalat egykor egy bécsi cég, Egger Bernát távírdaszerelő műhelyének magyar leányvállalata volt. Ekkor kezdett el terjedni Edison szénszálas izzólámpája, és Egger már 1887-ben megszerezte a gyártás jogát. A bécsi gyár és a budapesti műhely már akkor elkezdte az izzók gyártását, amikor más országok és cégek még egyáltalán nem foglalkoztak ezzel. 1896-ban, az Egger és Tsa budapesti műhelye felvette az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. nevet, hangsúlyozva ezzel fő profiljukat, az izzólámpagyártást. 1901-ben a gyár Újpestre költözött, sziluettje látható az alábbi plakáton.

Tungsram. Grafikus: Csemiczky Tihamér. Jelzet: PKG.1948/156 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A gyár vezetője Aschner Lipót (1872–1952) volt, aki 1892-ben kereskedősegédként kezdett el dolgozni a cégnél, és 1921-ben már ő volt a vezérigazgató. Aschner tudta, hogy a nemzetközi siker csak úgy tartható fenn, ha a cég élen jár a technológiai fejlesztésekben. Magyarországon először hozott létre ipari bázison működő kutatóintézetet, ahol mindig a kor legjobb szakembereit alkalmazta. Emellett azon is folyamatosan dolgozott, hogy a tömegtermelést megvalósítsa. A technológiát, a tömeggyártásra alkalmas automata gépeket 1922-től részesedés fejében a General Electric adta. 1932-re az amerikai cég már többségi tulajdonossá vált a Részvénytársaságban.

Tungsram krypton superba. Jelzet: PKG.én/25 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

1931-ben a Tungsramnál újabb kutatások eredményeképpen a lámpabúrát kriptonnal töltötték meg. A kriptonizzó néhány év elteltével magasabb élettartama, gazdaságosabb fényhasznosítása miatt már a világpiacon is elismert volt, és ez csak egy a Tungsramhoz köthető számos jelentős felfedezés, szabadalom közül.

Tungsram krypton. Grafikus: Adler György (Georg). Jelzet: PKG.1938/321 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Tungsram a két világháború alatt nagy mennyiségű hadiipari megrendelést kapott, ezért legjövedelmezőbb gyártmányaik a rádiócsövek lettek. A cég 1925-től Tungsram márkanévvel rádiókat is készített.

Tungsram rádió. Jelzet: PKG.én/A/3 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

A sikerszériának a második világháború vetett véget, amely hatalmas károkat okozott a Tungsramnak. Az épületek súlyos károkat szenvedtek, a gépeket pedig a szovjet hadsereg elszállította. Aschner koncentrációs táborba került, ahonnan csak 1948-ban tért vissza, és kinevezték ugyan igazgatónak, de hatalma nem volt a gyárban. Az államosítás után újra megindult a kriptonizzó és a fénycsőgyártás, de elsősorban a megalakuló KGST piacra termeltek.

• 
• 

Sok átszervezés és új gyáregységek (Vác, Gyöngyös, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Kaposvár stb.) létrehozása jellemezte az ezt követő éveket. A vállalat az exportjogát 1957-ben, az importjogot 1968-ban kapta vissza.

• 
• 
• 

A nyugati piacokon is egyre sikeresebb volt a cég, a ’80-as évektől kiépítette külföldi értékesítési hálózatát is. A rendszerváltás után a General Electric vásárolta fel a Tungsram többségét, amely annak idején – a tömeggyártás beindításával – a világhírnévhez is hozzásegítette a vállalatot. 1994-től kizárólagos tulajdonosa a cégnek, ami GE-Tungsram néven működik. A Tungsramot hirdető plakátok, mint általában a grafikai plakátok, átalakultak. A művészek tervezte plakátokat felváltották a fotómontázsok, az ötletes ábrázolást pedig a szikár információk.

• 
• 

A Tungsram Rt. történetéről a százéves évforduló kapcsán egy könyv is született, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.

 Kopcsay Ágnes (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész

A Magyar márkák című sorozatunk további részei: 1. rész: Stühmer; 2. rész: Közért; 3. rész: Orion; 4. rész: Corvin; 5. rész: Ibusz; 6. rész: Modiano; 8. rész: Törley; 9. rész: Dreher; 10. rész: Állatkert; 11. rész: Szalámi

 

 

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszadik részében Sebő Judit, a Fényképtár munkatársa az első világháborús fotógyűjteménynek az Alpokban zajló hadmozdulatokat megörökítő fényképei közül válogatott.

A Fényképtár első világháborús fotógyűjteménye egy kisebb, de annál hatásosabb csokornyi fotót őriz a háborús eseményeknek arról az időszakáról, amelyet németül Gebirgskriegnek, olaszul Guerra Biancának neveznek. Havas hegycsúcsok, meredek sziklafalak, 3000 méternél is magasabban húzódó fennsíkok, hágók és sziklaperemek voltak az embert próbáló harcok helyszínei, amelyek a Déli Mészkő-Alpok több régiójában, egyebek közt a Dolomitokban, a Karniai Alpokban, az Ortler-Alpokban és Adamello környékén találhatók.

Berliner Illustrations-Gesellschaft: Megfigyelési őrhely a déli határon: két szuronyos puskás katona egy magaslaton. Felvétel ideje: 1915. május 23 – 1917. november 30. 148x108 mm. Fényképtár: Jelzet: FVB 0623 – Fotótér

A Monarchia részéről a Kaiserjäger, azaz a tiroli „hegyivadász” – valójában könnyűgyalogos – csapatok álltak szemben az olasz Alpinival, a különleges hegyi gyalogos osztagokkal. Míg az olasz csapatok valóban helyben, azaz a hegyvidéken toborzott katonákból álltak, akik tehát ismerték a viszonyokat és hozzá voltak szokva a magaslati léthez, addig az osztrák–magyar sereg négy hegyivadász ezredében a birodalom más területeiről származó katonák is voltak az esetleges tiroliak mellett. A beszámolók szerint az ellenfelek voltaképpen tiszteletben is tartották egymást, és amikor rajtuk múlhatott, megszakították az értelmetlen öldöklést. Így is megdöbbentő az áldozatok hatalmas száma. A veterán olasz hegyi gyalogosok egyesületének egy néhány évvel a háború után megjelent kiadványában már megszépítve, magasztalva írtak a „kötéltáncos”, akrobatikus alpesi háborúról, amely elvontságában inkább egy nemes sporthoz közelített. Valóban messze volt ez a síkságok sártengereitől és a könnyebben megközelíthető vidékek csatáitól, de borzalmakban nem maradtak el azok mögött az itt zajló összecsapások sem. Az viszont igaz, hogy a harmadik – mindkét féllel szemben egyformán kegyetlen – ellenfél a természet volt.

Ismeretlen alkotó: Katonák kapaszkodnak fel a Monte Ghisniz oldalán, a Júliai Alpokban. Felvétel ideje: 1915. május 23.–1917. november 30. Zselatinos szárazlemez. 85x85 mm – Fényképtár. Jelzet: FVA – Fotótér

Ami a sportot illeti: megfigyelve a lélegzetelállító helyeken közlekedő katonákat a fotókon, feltűnik, hogy a körülményekhez kevéssé illő katonaruházatban és csekély felszereléssel mozogtak ott, ahova manapság nemcsak a professzionális, hanem az amatőr szikla- vagy hegymászók is kényelmes és célirányos öltözékben, felkészülten indulnak. A sziklafalra felkapaszkodó vagy onnan éppen leereszkedő katonákat ábrázoló, gyakran művészileg is elsőrangú fotókhoz a legtöbb esetben csak egy általános, a helyzetet leíró címet adtak meg – amelyet a fotóügynökségek átvehettek –, pontos helyszín-meghatározást szinte sohasem. Esetleg annyit, hogy „a tiroli hegyekben” vagy „a Dolomitokban”. Úgy látszik, ezek a képek eleve némileg propagandisztikus, az extrém körülmények között helytálló katonahősök erőfeszítéseinek bemutatása céljából készülhettek a nagyközönség számára, nem elsősorban konkrét események emlékei gyanánt.

Georg Haeckel, Otto Haeckel: Itáliai hadszíntér. Osztrák katona ereszkedik le a sziklafalon. 1915. május 23 – 1917. november. 30. Méret: 170x120 mm – Fényképtár. Jelzet: FVB 0814 – Fotótér

A különleges hadszíntéren nem csupán maga a harc volt igen nehéz, hanem az utánpótlás biztosítása is. Néhány fénykép éppen a komplikált szállítást örökíti meg. Néhol egyenesen a sziklafalba kellett vájni vagy erősíteni az utat, másutt alagutat vájtak: ezek a katonák által hagyott „nyomok”, a biztosított útvonalak – via ferraták –, alagutak és függőhidak sok helyen még ma is láthatók és néhol végig is járhatók. Ilyenek pl. a Piccolo Lagazuoinál kiépült via ferraták, a Via Ferrata De Luca vagy az Alpinisteig a Sexteni-Dolomitokban. Ezeken kívül is látni itt-ott megmaradt fedezékeket, rozsdásodó konzervdobozokat, illetve a felrobbantott hegycsúcsok szerteszóródott köveit: a hegység tehát egy nagy szabadtéri múzeumként is felfogható.

Fényképtárunk első világháborús gyűjteményének digitalizálása és feldolgozása elkészült, több mint tízezer tételt számláló Fotótér című szolgáltatásunkat a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából 2020. június 4-én indítottuk el.

Sebő Judit (Fényképtár)

Felhasznált irodalom:

• The Kaiserjäger trail. In. Alta Badia Brand Ltd. Consortium
• Via Ferratas – on the paths of World War One. In. komoot.com
• Eugen E. Hüsler: Klettersteige aus Kriegszeiten in den Dolomiten. In. Begsteiger.de
• Claus Christian Malzahn: Ein Aufstieg zu den Spuren des Alpenkriegs. In. Welt.de, 23.12.2013.
• Kaiserjäger (szócikk).  In. Wikipedia (német)
• Alpini (szócikk). In. Wikipedia (olasz)
• Gebirgskrieg 1915–1918. In. Wikipedia (német)
• Guerra Bianca. In. Wikipedia (olasz)
• Die Tiroler Kaiserjäger. In. Gebirgskrieg.heimat.eu
• Gesprengte Berge – getrennte Herzen. Der Erste Weltkrieg in den Dolomiten (Dokumentation von Marco Rosi). In. tv.orf.at/ORFdrei
• Clémentine Tholas-Disset, Karen A. Ritzenhoff: Humor, Entertainment, and Popular Culture during World War I, London, Palgrave Macmillan, 2015.
  

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész

 

Karacs Ferenc, mint azt az életrajzát ismertető első részben már említettük, a térképek mellett különféle kiadók megbízásából számos egyéb művet, rézmetszetet is készített. Ezek a metszettáblák általában egy-egy könyv mellékleteként jelentek meg, de volt olyan, amely egyedi kiadványként készült és ekként is forgalmazták. Az alábbiakban ezekből a metszetekből mutatunk be szép példákat.
Karacs kevés alakos ábrázolást, arcképet, allegóriát metszett. Legkorábbi ilyen műve címlapmetszeten látható. Karoline Pichler (1769–1843) a 19. századi első felének népszerű osztrák írója volt, aki elsősorban történelmi regényeivel vívott ki magának elismerést. A sikeres írónő bécsi szalonja a korszak irodalmi és művész értelmiségének kedvelt találkozóhelye volt. Legelső műve, az 1800-ban Bécsben közreadott Gleichnisse című verseskötet 1807-ben, Kelemen Borbála (1779/80–1838) fordításában Pichler Karolina hasonlatosságai címmel Pesten is megjelent. A címlapon látható Pszükhé mitológiai alakjának metszetét Karacs készítette. Előképként a bécsi kiadás címlapján lévő, Blaschke János (1770–1833) pozsonyi származású rézmetsző által készített metszetet használta.

Pichler Karolina hasonlatosságai, Pest, M. Institoris K., 1807. Címlap Pszükhé alakjával, 12,5x8,3 cm – Törzsgyűjtemény

A Karacs által készített legkorábbi ismert arcképmetszet Mária Terézia (1717–1780) uralkodónőt ábrázolja és könyvillusztrációnak készült. Franz August Schiller Gallerie interessanter Personen, ... című műve (1798) az európai kultúrtörténet neves személyiségeinek, császároknak, hadvezéreknek, filozófusoknak, tudósoknak, íróknak, felfedezőknek az életét ismerteti. A magyar változat, amelynek címe: Biographiák vagy a’ régi és újabb időbéli nevezetes embereknek életeknek ’s viselt dolgaiknak le irásai, az eredeti mű 1804-ben megjelent 4. kiadása alapján készült. A Schiller-mű közreadásával a fordító, Tanárky Mihály (1781–1842) és a kiadó, Trattner Mátyás (1745–1828) a fiatalok elé kívánt példaképeket állítani. Az 1. kötet 1810-ben, a 2. 1812-ben jelent meg. Utóbbihoz készítette Karacs Mária Terézia királynő, német-római császárné portréját.

Mária Terézia (1717–1780) királynő, császárné. 14,6x8,2 cm. In. K. A. Schiller. Biographiák vagy a’ régi és újabb időbéli nevezetes embereknek életeknek ’s viselt dolgaiknak le irásai c. mű előzéklapjaként, Pest, Trattner M., 1812. – Törzsgyűjtemény

Karacsnak egy másik gondos kidolgozású, szép portrémetszete történeti tárgyú műben, annak előzéklapjaként jelent meg 1815-ben. Fessler Ignác Aurél (1756–1839) történetíró több könyvet írt a magyar középkorról. Ezek között a legjelentősebb az 1815 és 1825 között Lipcsében megjelent 10 kötetes Magyarország-története. Egy másik műve, az Árpád-ház három nagy királyának, Szent Istvánnak, Szent Lászlónak és Könyves Kálmánnak életét bemutató műve először német nyelven jelent meg Boroszlóban 1808-ban. A’ három magyar nagy királyok viselt dolgainak rajzolatja című magyar változathoz készítette Karacs a királyok kisméretű portréinak metszettábláját. A metszet rajzolója az augsburgi születésű, 1809-ben Pesten letelepedett Kaergling János Tóbiás (1780–1845) volt, aki mintaként Blaschke János (1770–1833) rézmetszőnek a német kiadás címlapján látható hármasportréját használta.

Szent István, Szent László és Könyves Kálmán arcképei, Kaergling János Tóbiás (1780–1845) rajza után metsz. Karacs, 15.6x9.7 cm. In. Fessler I. A.: A’ három magyar nagy királyok viselt dolgainak rajzolatja, Pest, Trattner János Tamás, 1815. Előzéklap – Törzsgyűjtemény

Művek Karacs betűmetszői életművéből

Karacs korának elismerten egyik legjobb betűmetszője volt, így nem véletlen, hogy számos kiadvány, könyv, illetve folyóirat címlapjának metszését is szívesen rábízták Karacsra a kiadók. A címlapokra esetenként kisebb-nagyobb allegorikus alak vagy jelenet is került. Így történt ez a Gyürky István (1756–1807) halála alkalmából kiadott kis mű esetében is. A Néhai nagy méltóságú Lossontzi Gyürky István úr’ sir halma. című 1808-ban megjelent kis kötet Gyürky István kancelláriai tanácsos, királyi biztos életét ismertető, érdemeit méltató gyászbeszédeket tartalmaz. Báthory Gábor (1798-1872) és Sárváry Pál (1765–1846) az elhunytat méltató beszédeit és Lukáts Mihály temetési beszédét. A kötet metszett címlapját, a gyász és a sír kellékeiből formált kis képpel Karacs készítette.

A Néhai nagy méltóságú Lossontzi Gyürky István úr’ sir halma, [Báthory Gábor, Sárvári Pál, Lukáts Mihály halotti beszédei], Vátz, Gotlib Ny., 1808. Címlap. 18x9.3 cm – Törzsgyűjtemény

Karacs Ferenc testvére, a művelt és tudós református lelkész Karacs János (1766–1825) ebben a művében az emberi lélek halhatatlanságának keresztény szellemben írt bizonyítására vállalkozott. A Halhatatlan halandó... című 51 oldalas kis kötet címlapját, a feliratokat és a kis képet, amely a halál megrendítő pillanatának és a lélek testtől való elválásának művészi eszközökkel nem könnyen megragadható pillanatát tolmácsolja, öccse, Karacs Ferenc metszette. A kötet 1818-ban jelent meg Trattner János Tamás (1789–1825) kiadásában.

Karacs János: Halhatatlan halandó..., Címlap, 20,3x12,2 cm; Pest, Trattner J. T., 1818. – Törzsgyűjtemény

Ugyancsak alapvetően betűmetszői feladatot jelentett Karacs számára az akadémiai oklevélminták elkészítése. A Magyar Tudós Társaság, az Akadémia 1831. február 4-i közgyűlésével kezdte meg munkáját. Ekkorra már 1830. november 17-én megválasztották az igazgatótanácsot és ugyanazon napon, a 23 rendes tagot is. A tagsági oklevelek tervezése és készítése azonban már korábban elkezdődött. 1828. március 30-án, a leendő akadémia szabályainak kidolgozására felállított bizottság döntött a tagsági oklevelek szövegéről is. Az oklevéltípusok nyomólemezeit ezt követően Karacs Ferenc készítette el tanítványa, az 1828-ban mérnöki oklevelet szerzett Vörös László (1790–1870) írásmintái alapján. Az itt bemutatott példány egy kitöltetlen, tiszteletbeli tagsági oklevél. Bal alsó részén az akadémia ovális alakú pecsétje látható, amely az Akadémia allegóriáját ábrázolja, Johann Ender 1831-ben készített festménye után, Franz Xaver Stöber (1795–1858) bécsi metsző által acélba metszve. A név nélküli, kitöltetlen oklevél szövegét valamikor az 1829 és 1831 közötti időszakban készíthette Vörös és Karacs. Unikális példány.

Akadémiai tagsági oklevélminta; Vörös László (1790–1870) írása után metsz. Karacs, 46x34.7 cm – Plakát- és Kisnyomtatványtár, OKLEVÉL 13

Karacs betűmetszői életművének kétségkívül legszebb, legtöbb mesterségbeli tudást kívánó metszettábláit az 1830-as évek közepén a jó barát, Horvát István (1784–1846) felkérésére, Horvátnak a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban megjelent oklevéltani és nyelvtörténeti tanulmányaihoz készítette. A Tudományos Gyűjtemény (1817–1841) fontos szerepet töltött be a tudományszervezés és –ismeretterjesztés területén. Az 1833–1837 időszakban Horvát, aki a Széchényi Könyvtár igazgatója is volt ezekben az években, szerkesztette a havonta megjelenő folyóiratot. A folyóiratban Horvát a diplomatika szakértőjeként fontos középkori okleveleket és nyelvemlékeket ismertetett, hasonmásokat mellékelve a tanulmányokhoz. A hasonmások készítésével Horvát két rézmetszőt, Karacs Ferencet és Miskovics Mózest (1798–1865 u.) bízta meg. Karacs legalább 8 oklevél és 11 nyelvemlék hasonmását metszette. 1882-ben Horvát István fia, Horvát Árpád (1820–1894) történész, a diplomatika tanára újra kiadta, az egyetemi oktatást segítendő, az oklevélhasonmásokat.
A folyóirat 1834. évfolyamának 5. kötetében, a 60–63. oldalakon ismertette Horvát István azt az oklevelet, amelyben Nagy Lajos király (1326–1382) pallosjoggal ruházott fel egy bizonyos Benedek bolgárországi bánt és annak nemzetségét. Horvát szerint, miként azt a rövid tanulmányában kifejtette, Benedek bánsága Bodony (ma Vidin) Al-Duna menti vidékére terjedt ki Lajos király idejében. A Karacs által metszett hasonmás nagyméretű metszettábláját Horvát Széchényi Lajos grófnak (1781–1855), a Széchényi Könyvtárat alapító gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) legidősebb fiának ajánlotta, aki apjához méltó módon, 1827-ben jelentős, 10 000 forintos pénzalappal segítette a nemzeti könyvtár működését, új művekkel történő gyarapítását.

1369. évi királyi oklevél, 28,7x48,4 cm. In. Tudományos Gyűjtemény, 1834/5. 60. – Törzsgyűjtemény

A Karacs által metszett nyelvemlékek között találjuk legkorábbi magyar nyelvű szövegemlékünk, a Halotti beszéd hasonmását is. Horvát István régi nyelvemlékeinket ismertető tanulmánysorozatát szintén a Halotti beszédnek az ismertetésével indította. A Halotti beszéd, amelynek keletkezését a szakértők jelenleg 1192 és 1195 közé teszik, a Pray-kódex 136. lapjaként maradt fenn. A Horvát-tanulmányból érdekes részleteket tudunk meg a nyelvemlék korabeli hasonmásai készítésének történetéből. Horvát elmondja, hogy nem sokkal a kódex Pestre kerülése (1813) után Nittray Mátyás (1758–1829 u.) királyi tanácsos lemásolta és Falka Sámuellel (1766–1826) ’tzinbe metszette’. 1831-ben Horvát indítványára tanítványa, Radetzki Augustus is lemásolta és egy másik Horvát-tanítvány, Szalay Ágoston (1811–1877) felügyelete alatt „a’ derék Karacs által rézbe vésette”. Sajnos ezt a korábbi Karacs-metszetet nem ismerjük. A Halotti beszédnek itt látható hasonmása, amely az 1835-ben a Tudományos Gyűjtemény 1. kötetében, a Horvát-tanulmány mellékleteként jelent meg, szintén – miként Horváttól megtudjuk – „Radetzki másolata után készült ismét Karacs ügyessége által költségemen 1833-dik évben. Utóbbi nyomólemeze mindmáig fennmaradt, a Nemzeti Múzeumban található. A Halotti Beszéd eredetijét a Pray-kódex részeként a Széchényi Könyvtár őrzi.

A Halotti beszéd nyelvemlék hasonmáskiadása, 26x16.5 cm. In. Tudományos Gyűjtemény, 1835/1., 101. – Törzsgyűjtemény

Danku György, Térképtár

A Karacs Ferenc magyar térképmetszőről szóló emlékkiállítás-előzetesünk további részei: 1. rész: Életrajzi ismertető; 2. rész: A térképkészítő I.; 3. rész: A térképkészítő II.; 5. rész: A rézmetsző II.

A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén. A hetedik évében járó, nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhatnak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozzák, s juttatják el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy az OSZK gyűjteményei is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számolnak be munkatársaink új blogsorozatunkban.
A negyedik részben Sárközy Réka, a Fényképtár munkatársa az 1956-os emigráns Novák Ferencnek a New York-i magyar közösségek életéről a hetvenes évek elején készített színes diasorozatából válogatott.

Novák Ferenc portréja. A kép forrása: Freedom Fighter 56 törénelmi projekt

Novák Ferenc 1934-ben született, „osztályidegen” családját – szüleit és öt testvérét – 1951-ben kitelepítették Budapestről Hajdú-Bihar megyébe. Megszakadtak gimnáziumi tanulmányai, kőművesnek, majd villanyszerelőnek tanult. Az 1956-os forradalom napjaiban munkaszolgálatos, tehát fegyvertelenül szolgáló katona volt, már kétéves szolgálatának végén. A forradalom hírére Budapestre indult társaival, de menet közben letartóztatták. Nagy nehezen mégis eljutott a fővárosba, ahonnan viszont a forradalom bukásának hírére idősebb testvéreivel Ausztrián keresztül az Egyesült Államokba emigrált 1957 decemberében. Itt vált csak lehetővé számára, hogy folytassa tanulmányait: a Princeton Egyetem ösztöndíjasaként szerzett mérnöki diplomát. Volekné Temesi Zsuzsanna, a Mikes-program kutatója 2016-ban gyűjtötte össze New Brunswickben Novák Ferenc kéziratait, fotóit, és interjút készített vele a program keretében. Oral History interjúja a Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárába, fotói a Fényképtárba kerültek.
A Mikes-program keretében az OSZK-ba kerülő fényképek többsége a diaszpórában működő magyar közösségek életét dokumentálja: egyházi rendezvények, regionális találkozók, ünnepségek, szimpóziumok képei és természetesen számos családi fotó. Novák Ferenc jó minőségű színes diasorozata a korai hetvenes évekből „Kis-New Yorkról” kiemelkedik ezek közül.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Novák a várost járva lefényképezte azokat a portálokat, kirakatokat, melyeknek magyar származású tulajdonosa van, láthatóan lenyűgözve a magyar jelenlét sokszínűségétől, gazdagságától. Hentesboltok, élelmiszerboltok, ruhaüzletek, vendéglők alkotják a képek témáját. Nézegetve ezeket még sincs az az érzésünk, hogy pusztán dokumentálást látunk, hanem egy rendszeres gyűjtőmunka látványos eredményét. A portálok előtt feltűnnek a város lakói; a gyerekeivel savanyú uborkát vásárló apa, a tágas útkereszteződésben indián stílusú bőrzekében bicikliző nő, különböző etnikumú bevándorlók és maga a városrész, amely szegényes, kicsit kopott, szemetes, rendezetlen – de ennek ellenére színes, izgalmas – és szabad. Novák Ferenc, aki gyerekként végigélte a második világháborút, kamaszkorában kitelepítették, részt vett a forradalomban, majd új életet kezdhetett egy másik kontinensen, képeiben rácsodálkozik a világra, amelybe érkezett, és ahol otthont talált magának.

Novák Ferenc: IKKA ügynökség New Yorkban, 1970-es évek eleje

Novák Ferenc a New York-i magyar diaszpóra életét bemutató hatvanas években készült diasorozatában számos olyan üzlet fényképe látható, amelyek IKKA partnerek voltak, és részt vettek ebben a furcsa kereskedelemben, amely ma már olyan nehezen értelmezhető. Kevesen tudják ma már, mi is volt ez a furcsa „fizetőeszköz.” A második világháború utáni években vezették be, célja a nyugati magyarság segélyeinek eljuttatása volt az otthon maradt családtagoknak. Az „IBUSZ Külforgalmi Közért Akció” keretében élelmiszert, ruhát vagy bármilyen használati cikkekből összeállított csomagot lehetett eljuttatni a vasfüggöny mögé a minden ilyesmitől elzárt világba. Azok a boltok, ahol ezeket a csomagokat meg lehetett vásárolni, és el is juttatták azokat a megfelelő helyre, feltüntették szolgáltatásukat kirakatukban. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában működtek IKKA ügynökségek, továbbá a nagyobb városokban olyan IBUSZ irodák, melyekben pénzutalványt lehetett kiváltani és küldeni. Ezeket Magyarországon az ún. IKKA boltokban lehetett átvenni, és az ott árult „nyugati” kincsekre, Magyarországon nem forgalmazott árucikkekre: kávéra, technikai eszközökre, ruhaneműre, alkoholra elvásárolni. Az utalványoknak sajátos feketepiaca alakult ki Magyarországon, az IKKA boltok előtt üzérek adták-vették az utalványokat. A visszaélések miatt az utalványok rendszerét 1968-tól felszámolták, a pénzt OTP fiókokban kellett ezután beváltani.

Sárközy Réka (Fényképtár)

A Mikes Kelemen Program margójára című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11/1. rész; 11/2. rész; 12. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Nemzeti gyásznapunkon, október 6-án, kegyelettel emlékezünk arra a tizenhárom honvédtisztre, akik Aradon vértanúhalált haltak a magyar szabadságért. Először a „kegyelemből” golyó általi halálra ítélt négy tábornokot végezték ki közvetlenül az aradi vár tövében. Kilencüket pedig kötél általi halálra ítélték – ők a vártól távolabb eső területen, a Maros-parton haltak vértanúhalált. Leiningen-Westerburg Károly tábornokon a zsigmondházi mezőn felállított vesztőhelyen hatodikként hajtották vége az ítéletet.

Az aradi vértanúk kivégzése. Thorma János festménye. In: Vasárnapi Újság, 46. évf. 41. sz., 1899. okt. 8., 694–695.; Digitális Képarchívum. DKA-040588

Leiningen-Westerburg Károly 1819. április 11-én született Ilbenstadtban, a Hesseni Nagyhercegség területén. Felmenői közül sokan katonaként szolgáltak, ezért ő és három fivére is ezt a pályát választották a császári hadsereg kötelékében. 1844-ben nősült meg, és feleség Sissányi Erzsébet révén nagybirtokos lett Törökbecsén, Torontál vármegyében. 1848-ban önként jelentkezett a szerbek elleni hadjáratra. A honvédseregben eleinte bizalmatlanul fogadták, német származása miatt is, elsősorban azonban mégis inkább azért, mert egyik bátyja az ellenséges császári hadseregben szolgált. A szabadságharcban bátorsága és vitézsége hamar kitűnt. Görgei oldalán részt vett a tavaszi hadjáratban, Buda várának visszafoglalásában. Alig múlt harmincéves, amikor elérte a tábornoki rendfokozatot. Az aradi tizenhárom közül ő volt a legfiatalabb.

Leiningen-Westerburg Károly arcképe. In: Pozder Károly: Leiningen-Westerburg Károly gróf 1848/49-i honvéd tábornok életrajza, Balassagyarmat, Szerző, 1932. – Törzsgyűjtemény

Törökbecse polgárai nem felejtették el az idegenből jött fiatal földesurat, aki a délvidéki területeket védte a betörő szerbektől és életét adta a magyar szabadságért. A városka lakosainak nagy valószínűséggel tetszett a megyeszékhelyen öt évvel korábban felállított Kiss Ernő-szobor, mert annak alkotóját, Radnai Bélát kérték fel Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú tábornok alakjának megformálására is. 
A szobor felavatására ünnepélyes keretek között 1911. szeptember 17-én került sor a Tisza-parton kialakított parkban. Nagybecskerekről korán reggel futott be a vármegyei küldöttség vonata, élükön Dellimanics Lajos főispánnal és Jankó Ágost alispánnal. Ugyanakkor a megyeszékhely polgármestere, Perisics Zoltán automobilon érkezett. A főrendiházat gróf Nákó Sándor, a képviselőházat Návay Lajos alelnök képviselte. A család részéről a tábornok lánya, Leiningen-Westerburg Liza grófnő és unokája, Rita vett részt az ünnepségen.

Leiningen-Westerburg Károly szobrának felavatása. In: Vasárnapi Újság, 58. évf. 39. sz., 1911. szept. 24., 781. o.; Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-028732

Az ünnepi eseményről Somfai János, a Torontál című megyei lap felelős szerkesztője tudósított. Feljegyezte a leleplezett szobor talapzatán olvasható szöveget is:

Radnai Béla alkotása alig nyolc évig állhatott a Tisza-parton. A berendezkedő új hatalom még a trianoni döntés előtt leemeltette talapzatáról és az akkori városháza alagsorába száműzte a szobrot. Később innen átszállították a Schlesinger-palota udvarán lévő fészerbe. Amikor 1954-ben, az udvar rendezésekor, a fészert lebontották, rátaláltak az épségben megmaradt műalkotásra. A helyi magyarság minden mentési kísérlete ellenére, az államügyész a szobrot odaadta a helyi labdarúgócsapatnak, akik ócskavasként eladták egy közeli öntödének, a pénzből meg sportfelszereléseket vettek.
A törökbecseieknek több évtized múlva némi vigaszt jelenthet, hogy a nemzeti összetartozás jegyében, Mezőtúr városával közösen újra szobrot állíthattak Leiningen-Westerburg Károly tábornok emlékére. Törökbecsén, a Fő utcában található Assisi Szent Klára-parókia kertjében 2009. október 10-én leplezték le a vértanú tábornok mellszobrát, Győrfi Sándor szobrászművész alkotását.

Leiningen-Westerburg Károly mellszobra. A kép forrása: Fehér Rózsa: Turul a Tiszában. In: Magyar Szó online (Újvidék), 2019. márc. 17.

A kis mezővárosban a XX. század fordulóján még élénken élt az 1848–49-es események emléke, hiszen a Leiningen-Westerburg-szobor avatását megelőzően is állítottak már emlékjeleket a szabadságharc hőseinek tiszteletére. 1903-ban a Piactéren egy turulmadaras emlékoszlopot emeltek, 1904-ben a katolikus temetőben pedig a község védelmében elesett honvédek emlékére leplezték le Horvay János alkotását, a Hungária-szobrot. Ez utóbbi átvészelte az impériumváltásokat, és a Biacsi Karolina restaurátor által gyönyörűen felújított emlékművet a Leiningen-Westerburg-mellszobor leleplezésének napján újra felszentelték.

Hungária-szobor, Törökbecse, 2009. A kép forrása: Fehér Rózsa: Turul a Tiszában. In: Magyar Szó online (Újvidék), 2019. márc. 17.

A törökbecsei 1848–49-es emlékművekről bővebben André Károly Törökbecsei szoboravatások című könyvében itt olvashatunk.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.