„Lucia ünnepe a magyar néphagyomány egyik legjelesebb napja”

2024. december 13. 06:00 - nemzetikonyvtar

December 13-án, Luca napján Szent Lúcia keresztény vértanúra emlékezünk

December 13-án már jócskán „benne járunk” a karácsonyt váró adventi előkészületekben. A napjainkban túlzottá vált ajándékvásárlási láz okozta zűrzavarban és lármában csendesen „megbújik” egy, a római katolikus egyházhoz köthető ünnep, melynek jelentősége a magyar néphagyomány számára sem elhanyagolható. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma a következőket írja erről a napról:

„Lucia ünnepe a magyar néphagyomány egyik legjelesebb napja. Hiedelemvilága azonban csak részben hozható kapcsolatba az ókeresztény szűz (†310) alakjával és legendájával.”

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. 1. Mária ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágból. December 1 – Június 30., Budapest, Neumann Kht., 2004. – Magyar Elektronikus Könyvtár

12_13_szent_lucia_1.jpgFrancisco Zurbarán: Szent Lúcia. A kép forrása: Wikipédia

Ezen a napon sokan lucabúzát ültetnek, hogy az karácsony estére 8-10 centiméternyi, zöldszárú veteménnyé sarjadjon. De ehhez a naphoz köthető a lucaszéke-készítés, melyen karácsonyig minden nap egy munkafázist lehet csak végezni. Valamint a gyerekek ekkor mennek a lucázás hagyományát művelni, hogy termékenységét, bőséget és gazdagságot hozzanak a meglátogatottaknak. De mégis, kinek a nevéhez köthető mindez a hagyomány? A 4. században élt keresztény vértanú, Szent Lúcia (vagy szent Luca) élettörténetét a már idézett Bálint Sándor a következőképpen mutatja be:

„Legendáját a Legenda Aurea nyomán az Érdy-, Debreczeni- és Cornides-kódexben olvassuk. Ez utóbbi szerint Szent Luca asszony támada Syracusana nevű várasból. Nemzete szerént nemes vala, testében szeplétlen szűz. Színében szép, lelkében annál szép, szent hitnek miatta, mint Krisztus Jézusnak szerelmes jegyese.
Édesanyja már tizenegy éve szenvedett vérfolyásban. Elzarándokolnak tehát Szent Ágota katániai sírjához. Amíg ott könyörögnek, Luca elalszik, és látá álmában Szent Ágotát a szent angyalok között, nagy gyengyes ruhában, mondván őneki: jó húgom, szűz Lucia, Krisztusnak ájojtatos leánya, mit kérsz éntőlem, kit tennen magad es megadhatsz az te szülédnek, ki immáran az te hitednek miatta megvigaszott, és miképpen énmiattam az Karthágónak várasa felmagasztatott Krisztustul, azonképpen temiattad Syracusának várasa es megékesöltetik temiattad.
Álmából fölébredve kéri meggyógyult édesanyját, hogy ne adja férjhez, mert neki már van vőlegénye, Jézus Krisztus. A jegyruha árát, továbbá örökségét szétosztja a szegények között.
Pogány jegyese följelenti a fejedelemnél, aki a bálványok előtti áldozatra akarja kényszeríteni. Luca e szavakkal tagadja meg: Istennek kellemetes áldozat az szegényeket látogatni és segéleni. De miért immáran nincsen mit továbbá őnekik adnék, ennen magamat Krisztus Jézusnak adom és áldozom. Pascasius fejedelem ezután szűzi állhatatosságában akarja megszégyeníteni, és kezdé bordélyba vonyatni, kit Szentlélek oly igen megnehezejte, hogy semmiképpen az helyről el nem indojthaték. Azt látván, mind kezeit, mind lábait megkötözék, és ezer embert készerejtének vonni, de még azok sem indojthaták el az helyről. Azokhoz ragasztanak ötven iga barmot, de azok sem tehetének indojtást az szent szűzen... Most Pascasius parancsolá, hogy azon álló helyében megégetnék. És hagyá, hogy fenyőszurokkal és olvasztott olajjal agyonöntenék, hogy hamarabb az tűz megemésztené.
Mondá Lucia: én az én édes Uram Jézusnak szent malasztját kértem, hogy ez tűz énnekem semmit ne árthasson, az hű keresztyéneknek eremekre. Erre a poroszlók tőrt döfnek a torkába, de maga még es nem veszté el szólását, miglen ő szent imádságát el nem végezné az Úr Istenhez.”

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. 1. Mária ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágból. December 1 – Június 30., Budapest, Neumann Kht., 2004. – Magyar Elektronikus Könyvtár

12_13_szent_lucia_2.jpgSzent Lúcia ereklyéje Velencében. A kép forrása: Wikipédia

Szent Lúcia vagy magyarosan Szent Luca 283 körül született Siracusa városában. Az idézetben olvasott mártírhalála is itt következett be, ennek évéről a források eltérően tájékoztatnak. Egyes források szerint 303-ban, következett be mindez, mások 304-re, vagy 310-re teszik a dátumot. A Magyar Katolikus Lexikon szerint halála előtt magához vette az Oltáriszentséget és megjövendölte, hogy véget érnek a keresztényüldözések. A történelmet valamelyest ismerők előtt ismeretes, hogy a -kifejezetten kereszténygyűlölő Diocletianust következő római császár, az ortodox és az egyéb keleti egyházak számára szentként tisztelt I. Constantinus vagy más néven Nagy Konstantin az, aki a Milánói ediktummal egyszer és mindenkorra véget vetett a Római Birodalom évszázadokig tartó kegyetlen, véres és élvhajhász keresztényüldözéseinek. Szent Luca mint szűz és vértanú tisztelete az 5. században alakult ki a keresztények körében. Sírja fölé halála után nem sokkal bazilikát építettek, ereklyéit a hagyomány szerint 1040-ben Konstantinápolyba, majd innen 1204-ben Velencébe vitték. Koporsója ma a velencei San Geremia-templom főoltárának része.
Egy korábbi, arkangyalokról szóló blogbejegyzésemben említettem, hogy a bukott és a sátánná váló főangyal neve, vagyis a Lucifer név, a latin lux és fero szavakból áll össze. Ez annyit tesz: a Fényhozó, a Fény hordozója. A „lux”, vagyis a fény szó a töve a Lucia, illetve Luca neveknek is. A névetimológiai szótárakban ez annak kifejezője, hogy viselője ragyogó és világos személyiségű. Ráadásul Szent Lucia/Luca még nem is vált méltatlanná az efféle névre, ahogy az a bukott arkangyalnál történt. „Nomen ist omen”, ahogy a mondás tartja, vagyis itt tényleg nem csak egy üres frázisról van szó. Hogy miért? Erről a Magyar Katolikus Lexikonban a következőket olvashatjuk:

„Ünnepét az Egyház nem véletlenül helyezte dec. 13-ra. E nap a Gergely-naptár (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A középkorban Luca nevének a lux szóval való rokonsága révén temetők, temetőkápolnák védőszentjének is választották. Az Egyház ugyanis liturgikus imádságaiban azért könyörög, hogy a halottaknak az örök világosság fényeskedjék (et lux perpetua luceat eis).”

Lúcia, Szt, Luca. In: Diós István főszerk.: Magyar Katolikus Lexikon. VIII. kötet. Lone–Meszl., Budapest, Szent István Társulat, 2003. – Törzsgyűjtemény. Online kiadás

12_13_szent_lucia_3.jpgLuca-nap köszöntése egy svéd evangélikus templomban 2007-ben. A kép forrása: Wikipédia

Bálint Sándor gyűjtése alapján kiderül, hogy a szegedi, zalaszentbalázsi kalendáriumban szereplő mondás szerint „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja”. Nem véletlen, hogy az archaikus néphagyományban igen jelentős dátum Luca napja, hiszen a „jámbor néplélek” a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számontartja és szimbolikus-mágikus összefüggésekben is szemléli. Luca napja a méhében hordozza az új esztendő reménységeit éppúgy, mint annak nehézségeit és próbatételeit. Nem meglepő ezért, hogy tele van elsősorban nőkhöz köthető változatos kezdeményezésekkel és tilalmakkal, amelyeknek hatása, következménye a népi felfogás szerint azután az egész új esztendőben érvényesül. Érdekesség, hogy az angolszász hagyományban „divatos” halottak napja előestéjéhez (All Hallows Eve – közismerten Halloween) kivágott belű, szem-, száj- és orrnyílással ellátott belülről gyertyával megvilágított sütőtök a Dunántúlon is ismert volt, melyet Luca napján készítettek. A hosszú téli éjszakáiról ismert skandináv országokban Luca napja lényegesen jelentősebb ünnep, mint nálunk. Hiszen itt a sötét tél miatt nagyon vágynak fényre az emberek. Luca-napja körül a leghosszabbak az éjszakák, így a gonoszoknak, bűbájosoknak és egyéb ördögi erőknek bőven van idejük, hogy cselekedeteikkel ártsanak az embereknek és megrontsák őket. Úgy tűnik, hogy a gonoszok között található egy ismerős nevű teremtés is. Róla Bálint Sándor így számol be:

„A Luca napjához fűződő hagyománynak e végletességéből következik, hogy az oltáron tisztelt Luca mellett a közép-európai néptudatban egy boszorkányszőrű, rontó-bontó nőalak is él, akit a magyarok lucapuca, luca; lucaasszony, Hollókőn Lucca, a németek Lutzelfrau néven emlegetnek. Ez a kísértetszerű jelenség ezen az éjszakán és napon, tehát a kezdődő új esztendőben az embereknek mindenképpen a kárára törekszik. Erre az alakra előadásunkban azonban csak éppen emlékeztetünk. Ez a kettősség magyarázza, hogy hazánkban Luca templomi titulusával csak hírmondóul, találkozunk. A Luca-keresztnév is igen ritka. Sokfelé teljességgel hiányzik. Attól tartogatnak, hogy az ilyen nevű újszülött hamarosan meghal, elviszi a Luca. Ezért a naptól a szegedi tájon régebben a várandósok is féltek. E névmágiás szorongásból következik, hogy Tápén még születésnapjuknak sem akarják vállalni, akik akkor jöttek világra.”

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. 1. Mária ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágból. December 1 – Június 30., Budapest, Neumann Kht., 2004. – Magyar Elektronikus Könyvtár

12_13_szent_lucia_4.jpgLuca-napi töklámpások. A kép forrása: Wikipédia

De térjünk vissza az „eredeti”, keresztény vértanú Szent Lucához. Neve miatt elsősorban – Raffael arkangyal mellett – a vakok és szembetegek védőszentje is. Például a szembajokkal küszködő középkori költőóriás, Dante Alighieri is védőszentjeként tisztelte őt. Ahogy az Isteni színjátékban is olvashatjuk:

„S a Legnagyobb Család atyjával szemben
ül Lúcia, ki Hölgyed' küldte hozzád,
mert vakon jártál a veszedelemben.”

Dante Alighieri [ford. Babits Mihály]: Isteni színjáték. Paradicsom. Harminckettedik ének. [Szentendre], Interpopulart, 1993. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ezen „pozíciójához” hozzájárul, hogy ezzel összefüggésben egy legenda szerint a pogány és őt később eláruló vőlegényét Luca szemének szépsége varázsolta el, aminek következtében ehhez fűződik egy – mai szemmel nézve kissé morbidnak tűnő – esemény. A szentéletű szűz ugyanis kivájta saját szemeit és egy tálon elküldte a férfinak. De ezen önfeláldozó tette őt sem csonkította meg, hiszen a Szűzanyától még szebb szemeket kapott. Végsőkig élő népszokásként számítottak Luca szemgyógyító csodáira. Kiskanizsában a néphit szerint kiszúrták Szent Luca szemét, ezért azon a napon nem volt szabad varrni.
Hitéletben betöltött szerepe nagyon sokrétű, védőszentje a vakok és szembetegségben szenvedők mellett a bűnbánó utcanőknek, valamint a hegyes szerszámmal dolgozóknak, mint az írnokok, jegyzők, kocsisok, szabók, szíjgyártók, nyergesek, takácsok, üvegesek, varrónők, párnakészítők, földművesek. De a fertőző betegségben, torokfájásban, vérfolyásban, vérhasban szenvedők is számíthatnak a védőszentségére.
Miután a legenda szerint Szent Luca „Krisztus koszorús menyasszonya”, ezért az eladó lányoknak is mennyei pártfogója, a jegyesi és hitvesi szerelem, illetve a szerzetesi hűség oltalmazója. A népi hagyomány természetesen ehhez is hozzátett, hazánkban a hercegszántói sokác lányok a századforduló táján hajukba font virágkoszorúval (košanka) mentek Luca napja és karácsony között az iskolába. De divat volt ezen a napon 12 gombócot főzni a lányoknak. A gombócokba egy-egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a felszínre jött, abban volt elrejtve a lány jövendőbeli férje. Ha pedig több lánynál is ugyanaz a név jött felszínre? Hát akkor kénytelenek voltak megegyezni a dologban. Kiskunmajsán az ún. lucapogácsába egy gyűrűt is belesütöttek, amelyet, ha egy eladó lány megtalált, akkor férjhez ment. Azonban a lucapogácsa nemcsak az élet örömteli eseményeihez, hanem annak árnyoldalához is kalauzként szolgálhatott. Göcsejben a kemencébe vetés előtt itt is a családtagok számának megfelelően egy-egy tollat szúrnak beléjük, mindegyiket megjelölve egy-egy családtag számára. Akinek a tolla megperzselődik, az a hiedelem szerint a következő évben meghal. A magyar lucapogácsa a család élő és elhalt tagjait a lakoma kultikus közösségében fogta össze. A leghosszabb éjszaka nemcsak a gonoszok, de a halottak hazalátogatásának ideje is, akiket meg kell vendégelni.
A lucabúza sarjaztatása Bálint Sándor szerint ősi primitív természetvarázsló, vegetációs kultuszból szublimálódik szinte liturgikus hagyománnyá. Ahogy a Magyar Katolikus Lexikon ír erről:

„A lucabúza hozzánk az Adria tájáról érkező vegetációs hagyomány, melyet katolikus horvátok, bunyevácok, sokácok honosítottak meg. Azokon a déli vidékeken tűnt föl, melyek a hódoltság idején a ferencesek szellemi hatása alatt álltak: először ők helyezték az ősi és általános megújulásjelképet a karácsonyi oltárra. Ezzel a hagyománynak liturgikus jelleget, szentelményi erőt tulajdonítottak.
Idővel a lucabúza eucharisztikus szimbólum lett, s mint ilyen a karácsonyi asztal szakrális ékessége: a kizöldellő búzaszem (a kenyér alapanyaga) a megtestesült Igének, az emberré vált Jézusnak jelképe. Népünk körében is ismert apokrif hagyomány szerint a búzaszemen rajta van az élő kenyérnek, Krisztusnak a képmása.”

Lucabúza. In: Diós István főszerk.: Magyar Katolikus Lexikon. VIII. kötet. Lone–Meszl., Budapest, Szent István Társulat, 2003. – Törzsgyűjtemény. Online kiadás

A lucabúza egy olyan tárgyi néprajzi emlék, amiből nem maradt fenn tárgyi memento, hiszen azt megették az emberek. De ugyanígy nem nagyon maradt tárgyi emlék a boszorkányszéknek is nevezett lucaszékéből sem, pedig az elméletileg egy tartós használati eszköz. Mint írtam, készítését Luca napján kezdik el, többféle – általában kilencféle – fából, mindennap csak egy munkafázist végezve rajta. Az elkészült bútordarabot gazdája magával viszi a karácsony éjféli misére, majd ott szentelt krétával kört írván, ennek közepén a székre áll. Az eucharisztikus színeváltozáskor meglátja a jelen lévő boszorkányokat. A „nézés” után viszont a hazaszaladva a széket el kellett égetni. Így érthető, miért nem találkozunk ezzel a tárgyi emlékkel a néprajzi gyűjteményekben. A ma már játéktárggyá finomodott lucaszéke készítésének gyökereit természetesen szintén a téli napfordulóhoz kötődő hiedelemvilág kettősségében találhatjuk meg.
Régi magyar hagyományaink egyike a Luca-naptár. E szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz átlagot számítva, mint Luca napján, vagyis december 13-án. Ez persze folytatódik, hiszen a másnapi idő a februárt jósolja meg, és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő év decemberének időjárását „jelzi előre”. Az persze kérdés, hogy ezek a derék eleink, hogy gondolták azt, hogy december 18-tól 20-ig képet kapnak a nyári időjárásról? Hihetőbb időjósló módszer a hagymakalendárium, mely szerint egy fej hagymát az év hónapjaihoz társítva tizenkét szeletre vágnak és a szeleteket megsózzák. Amely hónapnak megfelelő szeletek benedvesednek, azok lesznek a legcsapadékosabb hónapok a következő évben. A székelyek efféle jóslathoz a hagyma rétegeit használták. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy csipet sót szórtak és amelyik hónapnak megfelelő szeletben a só elolvadt, az esősnek ígérkezett, a többi száraznak.
Ahogy a katolikus egyház sok szentjéről, úgy Luciáról, vagy másnéven Lucáról is elmondható, hogy nemcsak a vallásos hitéletben töltött be fontos és sokrétű szerepet, de a folklorisztika terén is igen széles az a színskála amely az ő palettájára került. Zárszóként egy Bálint Sándor-idézettel tennék hozzá egy újabb színfoltot ehhez a sokszínűséghez:

„Luca nagyon szerette Isten világát és a házi állatokat. Halála után az Úr ezért a szelídségéért szentjei sorába emelte. Napjának előestéjén fiú- és leánygyermekek így köszöntik Lucát:

Megjöttem én jó este,
Luca köszöntésére.
Luca fekszik ágyában
Az őrző angyalával.

Gyere Luca menjünk el,

Mennyországot nyerjük el.

Ha mi aztat elnyerjük,
Boldog lesz az életünk.”   

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. 1. Mária ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágból. December 1 – Június 30., Budapest, Neumann Kht., 2004. – Magyar Elektronikus Könyvtár

12_13_szent_lucia_5.jpgQuirizio da Murano: Szent Lúcia. A kép forrása: Wikipédia 

Felhasznált irodalom:

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

komment

„Egy sült laikus”: Herczeg Ferenc a levegőben

2024. december 10. 06:00 - nemzetikonyvtar

Idén február 24-én múlt hetven éve, hogy elhunyt a huszadik század első felének népszerű írója és szerkesztője, országgyűlési képviselő, a délvidéki születésű Herczeg Ferenc.
Regényei, színdarabjai és népszerű folyóiratai (elég az Uj Időkre és a Magyar Figyelőre gondolni) mellett több lap munkatársa (például A Hét, Budapesti Hirlap, Az Ujság) és számos társaságnak, egyesületnek a tagja volt. Három visszaemlékezéskötete értékes forrás a korszakkal foglalkozó történészek, irodalom- és művelődéstörténészek számára. Közéleti és irodalmi munkássága mellett széles kapcsolati hálója, valamint egyénisége és személyes érdeklődése is fontos kutatási téma.
A „vitorlás sportember úti naplója”, a Szelek szárnyán című kötet nem is kerülte el a figyelmet, az azonban talán kevéssé ismert, hogy mennyire érdekelte Herczeget a léghajózás. Nemcsak hogy többször felszállt a Turullal, hanem az Uj Időkben és egyik visszaemlékezésében is írt élményeiről, sőt, a századfordulón született női alteregója, Horkayné is utalt egyik csevegésében rá, hogy darabot ír a Meteor és a Turul felszállásáról. Léghajós élményeit felidézve emlékezünk rá.

01_12_10_herczeg_ferenc_70.jpgHerczeg Ferenc a „Turul” léghajó fedélzetén. In: Uj Idők, 39. évf. 39. sz. (1933. szeptember 24.), 404. –Törzsgyűjtemény

„Én azóta már, mint annyi más ember, keresztül-kasul repültem Európán, az aeroplán azonban mindmáig sem tudott kiábrándítani a léghajóból. Az útnak, amit léggömbön tesz meg az ember, valami különös, titokzatos költői bája van. Ez nem mozgás, csak szelíd és megfoghatatlanul könnyű lebegés, amilyenben talán a szárnyas angyaloknak telik örömük. Amint a ballon a vonuló felhők birodalmába érkezik, ünnepélyes csend veszi körül, az őstermészet csendje, amely fölemelőbb minden orgona- és harangmuzsikánál. Az ember ösztönszerűen azt várja, hogy a feszült csend hirtelen darabokra fog törni és mennydörgés kísérőzenéje mellett gyönyörű és félelmetes jelenések fognak kibukkanni az ég azúr méhéből. Ebben a gigantikus és harmonikus némaságban a léggömb mindig kisebb lesz, mindjobban eltörpül, végül a pitypang egy súlytalan pelyhe vitorlázik végig a mindenségen és néhány megszeppent parányi bogár kapaszkodik belé.
Álomszerűén romantikus kép, mikor a gömb lassan száll a gomolygó felhők közt. A nap felé tornyosuló havas csúcsokat horzsol, majd elhúz a hatalmas felhőhíd íve alatt, hogy aztán hirtelen boldog iszonyodással a partnélküli, kristályos légóceán fölött lebegjen. A léggömbön a természetet csodálja az ember, az aeroplánon a technikát.”

Herczeg Ferenc emlékezései. A gótikus ház, Budapest, Singer és Wolfner, [1939], 163164. – Törzsgyűjtemény

Első légi útjának emlékét is felelevenítette visszaemlékezésében (ahol egyszersmind megemlékezett Ordódy Pál tragikus balesetéről is), ezt az utazását azonban harmincöt esztendővel korábban, saját lapjában is megírta, friss élmények hatása alatt. Herczeg Vojnich Oszkár bácskai földbirtokos, világutazó, vadász és író, valamint Král Sándor tüzérfőhadnagy társaságában emelkedett a levegőbe, a Turult dr. Tolnay Lajos meteorológus, csillagász, író, a Magyar Aëro-Club kapitánya vezette. A klub 1901-ben alakult meg Budapesten, ez azonban csak a „ gömbi léghajózás sportját űzte” és fennállása második évében feloszlott. 1909-ben jött létre a második Magyar Aëro-Club, amely néhány évvel később szintén megszűnt, végül 1913-tól a Magyar Géprepülők Szövetsége felvette a Magyar Aëro-Szövetség nevet.

02_12_10_herczeg_ferenc_70.jpgHerczeg Ferenc, dr. Vojnich Oszkár és Král főhadnagy a „Turul” léggömbön. In: Uj Idők, 39. évf. 39. sz. (1933. szeptember 24.), 405.Törzsgyűjtemény

„Március 5-én indult el tizennyolcadik légi útjára a Turul. […] A Turult a magyar Aero-klub nagy tudományú ifjú kapitánya vezette, Tolnay Lajos dr., aki arról is nevezetes, hogy máig az ő nevéhez fűződik a magassági világrekord. Tudományos megfigyelések céljából egy ízben másodmagával (persze oxigén légző-tömlők segítségével) fölszállott tízezer méternyi magasságba.
A Turul utasai voltak: Král főhadnagy, az ismert légi sportember, továbbá Vojnich Oszkár dr., aki már előbb is járt a felhők birodalmában és végül egy sült laikus: e sorok írója.”

Hg. F. [Herczeg Ferenc]: Léghajón. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22.), 291. – Törzsgyűjtemény

03_12_10_herczeg_ferenc_70.jpgBallontöltés a lipótvárosi gázgyár udvarán. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22.), 292. Törzsgyűjtemény

„A fölszállás a lipótvárosi gázgyár udvarán történt, […] reggeli nyolckor. Hatkor még úgy látszott, hogy a vihar miatt egyáltalában nem lehet megtölteni a gömböt. Később azonban engedett valamit a szél.”

Hg. F. [Herczeg Ferenc]: Léghajón. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22), 291. – Törzsgyűjtemény

04_12_10_herczeg_ferenc_70.jpgA Turul fölszáll. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22.), 292. Törzsgyűjtemény

„A gyors emelkedésből semmit se érzek. Inkább az az érzésem, mintha a kosár nyugodtan állana egy helyben és a talaj süllyedne alattunk rohamosan. Most villámgyorsan elsiklik alattunk a gázométer veszedelmes teteje… Most meg egy óriás gyári kémény vágtat felénk, gyönyörűen megcélozva a Turult. A következő pillanatban már alattunk siklik el a kormos nyílása. […]”

Hg. F. [Herczeg Ferenc]: Léghajón. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22.), 291. Törzsgyűjtemény

05_12_10_herczeg_ferenc_70.jpgFölvétel a kosárból, a fölszállás pillanatában. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22.), 292. Törzsgyűjtemény

„Némi titkos önérzettel konstatálom, hogy nem szédülök semmit. Öt perccel az indulás után már ki tudok könyökölni a kosár szélén. […]
Azt hiszem, egypár jóvérű falusi csikóval végighajtani a Kerepesi úton jóval veszedelmesebb vállalkozás, mint léghajóra ülni. Kellemetlenség tulajdonképpen csak erős vihar idején érheti a léghajóst – akkor se a levegőben, hanem a kikötés pillanatában.
A hajó mozgását nem érzi az ember, a rohamos emelkedést vagy gyors esést sem, mivel a körülötte levő levegő együtt mozog vele. Ha a légi utas tisztába akar jönni a hajója mozgásával, papírszeleteket dob ki a kosárból, vagy az árnyékot figyeli, amelyet a gömb a földre vet. […]
Itt-ott ránk kiáltott egy-egy emberi hang is. Rendesen azt kérdik, hogy »hová mennek a tekintetes urak?« Erre pedig nagyon nehéz lesz a válasz mindaddig, amíg ki nem találják a kormányozható léghajót.
Fél tízkor Alsódélegyháza fölött voltunk. Két ismerős úri családnak szomszédos pusztáit pillantottuk meg lenn a mélységben. Hamarosan elhatároztuk, hogy meglátogatjuk őket. Nagyobb utat már nem tehetünk a szélcsend miatt, megszerezzük magunknak tehát a szokatlan élvezetet, hogy léghajón megyünk vizitelni. Az erősen tűző nap ugyan megnehezítette a leszállást – a melegtől tágul a gáz és emelkedik a ballon –, miután azonban a kapitány néhányszor erélyesen meghúzta a szelepet, annyira mégis leszállottunk, hogy az elősietett béresek belecsimpaszkodhattak a hosszú kötelünkbe. Egy ideig ott kóvályogtunk az istállók fölött, a nagy fák között, majd kényelmesen, mintha csak bérkocsiból szállanánk ki, közvetlenül a ház mellett a földre léptünk. Még jóformán jónapot se kívánhattunk elősietett gazdáinknak, amikor a Turul mellett már ott állott a reggelihez terített asztal.”

Hg. F. [Herczeg Ferenc]: Léghajón. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22), 291, 293. Törzsgyűjtemény

06_12_10_herczeg_ferenc_70.jpgLátogatás Délegyházán. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22.), 292. Törzsgyűjtemény

„Negyven perc múlva újra útra keltünk. Kevés homokot kellett csak kiszórnunk, hogy a jókora pusztai házat svédgyufás skatulyának lássuk. […]
Vagy két kilométernyire magunk előtt láttuk a Cséri-kastélyt, kedves véletlen, hogy annak az ura is jóbarátunk. Elhatároztuk, hogy lebegve odavontatjuk magunkat. Az osztrák Aero-klub ugyan nemrégiben kimondotta, hogy az ilyen vontatás, mint veszedelmes experimentum kerülendő – ha a vontató emberek eleresztik a kötelet, akkor tényleg baj eshetik –, de az osztrák klub alkalmasint nem ismeri a magyar parasztot, aki nem ereszti el egykönnyen azt, amit egyszer megfogott. Ledobtuk a kötelet és fölszólításunkra belekapaszkodott vagy harminc ember. Egy kis ellenszéllel kellett most már megküzdenie a Turulnak, mely 20–30 méternyire lebegett a szántóföldek fölött.
Kapitányunk a kosár szélén állva dirigálta a vontatók fantasztikus menetét, melyet egyre szaporítottak a szélrózsa minden irányából gyalog és kocsin elősiető kíváncsiak. Olykor erélyesen rendre is kellett utasítania az ifjabb generáció tagjait, akik nekibátorodva mindenféle tornamutatványokat kíséreltek meg a Turul lefüggő kötelein. Így vittek bennünket diadalmas kurjongatás közepett a kastély udvarára, ahol 3 óra 15 perckor elhagytuk a léghajót. A háziak, amikor hírét vették, hogy léghajó ereszkedett le a határban, a magyar vendégszeretet éles logikájával tüstént kiadták a parancsot, hogy ebédet készítsenek. Ebéd után még mindig szélcsend volt és mivel nem akartunk cél nélkül kóborolni az alkonyodó égen, nehéz szívvel kivégeztük a Turult, amely akkor még duzzadt az életerejét alkotó gáztól.”

Hg. F. [Herczeg Ferenc]: Léghajón. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22.), 293. Törzsgyűjtemény

07_12_10_herczeg_ferenc_70_1.jpgA léghajósok önkéntes asszisztensei. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22.), 292. Törzsgyűjtemény

„A gázeresztés tényleg a ballon kivégzésének képét kelti föl az emberben. Az óriás sárga gömb behorpad, lekonyul, lefekszik. Egy ideig még vergődik, dübörög benne az erő, végül nagy kerek ponyvává lapul. Az emberek ügyesen lefejtik róla a kötélhálót, aztán a kapitány utasításai szerint szépen összehajtogatják a ballont s mindent becsomagolnak a kosárba, melynek tetejére viaszos ponyvát kötnek. Egy igás kocsi elszállítja a kosarat a pilisi állomásra, onnan mint gyorsárut Budapestre viszik. Érdekes megfigyelni, hogy milyen lángoló lelkesedéssel segédkezik a falusi nép a léghajósoknak. Nem hinném, hogy akadna a gazdaságban munka, melyet ennyi odaadással végeznének. Nekem egyébként ez alkalommal a földműveseink intelligenciája is imponált. Egyikük se látott még léghajót, de mindegyikük tudta, hogy mi legyen a furcsa alkotmány. Levegőhajónak nevezték. Amint közelről nézték, nagyjában megértették a szerkezetét is. Babonás félelemnek sehol semmi nyoma.”

Hg. F. [Herczeg Ferenc]: Léghajón. In: Uj Idők, 9. évf. 13. sz. (1903. március 22.), 293–294. Törzsgyűjtemény

Az idézeteket a mai akadémiai helyesírás szerinti átiratban közlöm.
A folyóiratok nevének írásmódját megtartom. 

Felhasznált irodalom

Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

komment

Pálosokról, pálosoktól – Székesfehérvárott és Hangonyban

2024. december 09. 06:00 - nemzetikonyvtar

A 2023 végén az MNMKK OSZK és a Magyar Pálos Rend közös kiadásában megjelent Pálos olvasókönyv kapcsán – amelynek immár minden példánya elfogyott – november 7-én, pálos mindenszentek napján mint a kötet szerkesztője irodalmi beszélgetésen vehettem részt Székesfehérvárott, a Szent István Művelődési Házban, november 8-án pedig a rend történetéről tartottam előadást a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Hangonyban, az egyik középkori pálos helyszínen megrendezett minikonferencián.

001_interju_szfv_sudi.jpgInterjú a Székesfehérvári Médiacentrum számára az irodalmi beszélgetés előtt. A kép forrása: Fehérvár Médiacentrum portál

A kötet, irodalmi tükörben mutatja meg a rend történét, pálos szerzőktől idéz és pálosokról szóló irodalmi szemelvényeket mutat be. A pálos szerzők – köztük Gyöngyösi Gergely, Ányos Pál, Verseghy Ferenc és Virág Benedek – művei mellett a rendről, illetve a rendhez kapcsolódóan számos jeles magyar szerzőtől olvashat az érdeklődő – Arany Jánostól, Kosztolányi Dezsőn és Weöres Sándoron át Szepesi Attiláig; Jókai Mórtól, Gárdonyi Gézán és Márai Sándoron keresztül Tandori Dezsőig.

„…Éjjel Virág Benedek verseit olvasom. Szomszédok voltunk a Krisztinavárosban, csak ő 200 évvel elébb költözött oda, a Szarvas térre. Verseit a felfedező örömével olvasom. Újszerűek és meglepőek, mert nem akar mindenáron új lenni, sem meglepni. Tehát avantgárd, fehér parókában. Hazafiassága rosszkedvű, morgós. Papköltő volt, színésziesség nélkül, mécslászlós ripacskodás nélkül. Jólesik éjfélkor a Csendes-óceán partján szót váltani a szomszéddal.”

Márai Sándor: A teljes napló 1982–1989, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend, Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 471. – Törzsgyűjtemény

Székesfehérvárott, a Csoóri Sándor Társaság rendezvényén Bakonyi István irodalomtörténész kérdéseire válaszolva a rend történetének néhány alapvető eleme (megszervezésének körülményei, lelkisége és a nagy történelmi törések) mellett elsősorban Virág Benedekről, a költőről, az egykori székesfehérvári tanáremberről volt szó, aki a város pálos gimnáziumában tanított – rövid ideig rendtársával, Ányos Pállal együtt.

002_hu_b1_alle_255_2_00001_kisebb_002.jpg Virág Benedek portréja, litográfia. In: Magyar költők arczképei, Pest, Rohn és Grund Ny., 1863–1865. Jelzet: Alb. E. 255 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

„[Virág Benedeket] 1786-ban a székesfehérvári konvent tagjaként érte a rend feloszlatása is. Ezt követően néhány évig világi papként folytatta tanári munkáját Székesfehérvárott, majd 1797-ben saját kérésére, rossz egészségi állapotára hivatkozva nyugdíjazták. Így írt igazgatójának: „Napról-napra tapasztalom, hogy gyengülök, biztosan érzem, hogy a tanítást testi romlásom nélkül nem folytathatom. Eddig lappangott titkon (a betegség), most erejét jobban kiadja, ha hallgatok, jogtalan leszek magammal. Kötelességem a nagyobb veszedelmet, ha nem is elhárítani, de legalább elhalasztani vagy kisebbíteni. A természet elég gyönge és beteges szervezetet adott s ezt a 17 évi folytonos iskolai munka még csak jobban megernyesztette. Ezt, a ki szenvedek, érzem.”

Sudár Annamária: „…nagy műalkotása Istennek” Virág Benedek. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend – Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 419. – Törzsgyűjtemény

A rend 1786-os feloszlatása kapcsán – középpontban állítva a Kézirattárunkban őrzött, a rend tagjait felsoroló dokumentumot (lásd a dokumentum részletét alább) – elhangzott az is, hogy a pálosok emlékezete kihullott a magyarság gondolkodásából, pedig Remete Szent Pál szerzete – amely a középkorban és a kora újkorban, valamint a 18. századi felvirágzás évtizedeiben jelentős szerepet játszott az ország történetében és művelődéstörténetében, azaz szervesen beágyazódott Magyarország évszázadaiba – a II. József nevéhez fűződő, 1786-os feloszlatást követően lassan szinte ismeretlenné vált a magyarok számára.

003_hub1_follat2025_p03_kivagat.jpgA pálos kolostorok névjegyzéke, részlet, Alba Rege [Székesfehérvár] – Catalogus fratrum ordinis Sancti Pauli primi Eremitae in Hungaria tempore suppressionis, 1786, papír. Jelzet: Fol. Lat. 2025. – Kézirattár

Az ún. hosszú 19. századnál is hosszabb idő, csaknem százötven év volt, amikor a pálosok nem lehettek jelen az ország történetében. Az 1786-ban több mint háromszáz fős rend utolsó, örökfogadalmas tagja Kristóffy Gáspár Remete Szent Pál ünnepén hunyt el 1845-ben. Hiába élte túl több mint fél évszázaddal rendje feloszlatását, az ő élete sem ívelhette át a több emberöltőnyi időbeli szakadékot; s a szóbeli áthagyományozás nemzedékről nemzedékre szálló, a szerzetesi közösségekben kulcsfontosságú folyamata ezzel megszakadt Magyarországon. A pálosok lassú elfelejtésének időszaka ugyanakkor egybeesett nemzetté válásunk kulturális majd politikai folyamatával, amelyben – részben már korábban is létező elemek felhasználásával – „definiálódtak” nemzeti jelképeink is.

004_palos_konyvtar.jpgA pesti pálos könyvtár részlete (ma a Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtára); a fafaragások egykori pálos mesterek munkái. Fotó: Török Máté, 2023

„Elefánton a pálosok emléke két évszázad távlatában – ma is eleven lánggal ég. Hosszú időn át éltek itt ez ősi nyitrai faluban, sok emléket hagytak itt maguk után. Emlékeznek még rá, hogy a Ferdinándi-erdő [így hívják ma is] nevét az utolsó pálosról nyerte. Mikor II. József feloszlatta a rendet, Ferdinánd – az öreg szerzetes – nem akarta elhagyni kedvenc vidékét. Kivonult az egyik erdőbe – melyet ma neve őriz –, kalyibát építet magának, s ott remetéskedett, míg egyszer egy hatalmas hóvihar kunyhójával együtt eltemette. Azt is tudja a hagyomány, melyik volt a pálos klastrom. Máig elárulja egykori szerepét impozáns homlokzatával és remek tagozódású templomhajójával, mely hátfelől támaszkodik a főépületnek. Fehér falai messze világítanak a holdfényben.”

Mártonvölgyi László: Pálos klastrom a halovány hold alatt, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend – Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 676. – Törzsgyűjtemény

A pálos szerzők jelen voltak a modern magyar irodalom megszületésének bölcsőjénél, a felvilágosodásnak nevezett irodalomtörténeti korszak kezdetén, az 1770-es, 80-as években, de a reformkori magyar irodalom kibontakozásának nagy korszakában – az 1830-as, 40-es években egyrészt már maguk „a pálos szerzők” (Ányos Pál, Verseghy Ferenc és Virág Benedek) sem éltek, és addigra eltelt csaknem két emberöltő is a rend feloszlatása óta.
Virág Benedek több mint negyven évvel élte túl a rend feloszlatását, s a kortársak és az utódok szeretete és tisztelete ellenére személye és életműve mégis szinte teljesen feledésbe merült; költeményeit, írásait nemigen idézzük.

„Pedig Virág Benedek kortársainak évtizedeken át cél volt meglátogatni a kis tabáni házat, ahol felkereste »a szegénységét példás tartással viselő költőt a magyar irodalom két nemzedékének színe-virága: Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Károly, Toldy Ferenc, Bajza József, Vörösmarty Mihály. Szabályos zarándokhely lett a lakása: mintha mindazok, akik az irodalom szentélyébe kértek bebocsáttatást, ezt csakis Virág jóváhagyásával kaphatták volna meg.« Pedig Virág Benedek Magyar századok című műve, amely a honfoglalástól a mohácsi vészig mutatja be a magyar történelmet, megjelenésekor hiánypótló volt, ő maga pedig ezt tartotta a legfontosabb munkájának, mondván: »Nem késő azt tanulnunk, amit oly sokáig nem tudtunk, mert senki által nem taníttattunk. Most érezzük kártékonyságát a tudatlanságnak.« Pedig »Nagy reménységű ifjainknak« ajánlva – »mint a szelídebb tudományok volt királyi tanítója« – ő adta ki először magyarul az Aranybullát 1805-ben, s az egyértelmű tanári, nevelői szándékot az ajánlás tipográfiailag kiemelt, középre zárt két befejező sora is erősíti: »Szent dolog a’ Honynak törvényit ’s régi szokásit/A feledékenység ellen fentartani ’s védeni. « Pedig ő volt az első magyar költő, aki emlékművet kapott. Az adakozásból készült domborművet Ferenczy István, a magyar nemzeti szobrászművészet megteremtője készítette, s alkotása a Nemzeti Múzeumban kapott helyet (1934) – az oda elképzelt nemzeti pantheon első műveként. Az emlékmű a Nemzeti Múzeumból utóbb mai helyére, a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokba került, s a Dóm tér keleti oldalán kapott helyet.”

Sudár Annamária: „…nagy műalkotása Istennek” Virág Benedek. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Uő., Budapest, Magyar Pálos Rend – Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 415–416. – Törzsgyűjtemény

005_virag_ferenczy.jpgFerenczy István: Virág Benedek emlékére készült emlékműve (1830) mai helyén, a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokban. Fotó: Návay Ákos

Másnap, november 8-án a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Hangonyban – Ózdtól 9 km-re nyugatra, Miskolctól 55 km-re észak-északnyugatra rendeztek minikonferenciát Hangonyi pálos délután címmel, amelynek az volt a célja, hogy a helyiek első kézből ismerkedhessenek meg az egyetlen magyar alapítású szerzetesenddel. A kezdeményezésben jelentős szerepet játszik a tény, hogy az erdő mélyén a középkorban pálos szerzetesek éltek.

„A Szent Anna, Szűz Mária édesanyjának tiszteletére épített rendházat 1368-ban alapították helyi nemesek, Lázár, Domonkos és fiaik. Ellátták a fennmaradáshoz szükséges javakkal is a kolostort, de a további években is számos további adományt, főleg malmokat kaptak az itteni szerzetesek. 1408-ban egy bizonyos Klára asszony ezer forintot hagyott építkezésekre. A források 1460 után már nem említik az aktív kolostort, bár az ekkor keletkezett kiváltságot még Ulászló király is megerősíti. Nagyon valószínű, hogy a török időkben néptelenedett el a rendház. 1567-ben arról értesülünk, hogy az elhagyott épületeket közös megegyezés alapján a rend generális perjele és az újhelyi pálos elöljáró minden tartozékával együtt 200 magyar forintért eladta.”

Látos Tamás (MNMKK Nemzeti Régészeti Intézet) és Pető Zsuzsa Eszter (MNMKK Régészeti Tár): Fehér barátok nyomában a gömöri erdők mélyén – a hangonyi pálos kolostor. In: A Magyar Nemzeti Múzeum szakmai blogja, 2022. február 2.

A Hangonyi pálos délutánt Kovács Szilárd polgármester úr köszöntő szavai nyitották meg. Ő egyike azoknak a lelkes patriótáknak, akik függetlenül attól, épp milyen tisztséget töltenek be, kezdeményezőként vesznek részt saját településük életében. Polgármester úr a harmadik ciklusát kezdte meg, s már 1998 óta tagja Hangony képviselőtestületének, valamint tevékeny szereplője az ún. Pálos települések találkozójának is.

006_polgarmester_tarfonok.jpgA települési házigazda, Kovács Szilárd polgármester úr és P. Puskás Antal OSPPE  tartományfőnök a minikonferencia után az étteremben. Fotó: dr. Szentirmay Tamás

Első előadóként átfogó ismertetőt adtam a pálos szerzetesrend történetéről, kiemelve azt a tényt is, hogy abban a bő száz esztendőben, amelyben Hangonyban is jelen voltak a fehér barátok, a rend töretlenül fejlődött, egészen 1526-ig, amikor a mohácsi csatát követően a törökök feldúlták a generális perjel székhelyét, a rend középpontját, Budaszentlőrincet is.
Az 1528-ban kiadott Tabula Hungariae, másként Lázár-térképen „S. Paulus” névvel jelezték Budaszentlőrincet, ahol a pálosok őrizték Remete Szent Pál földi maradványait. Az első Magyarországot ábrázoló nyomtatott térkép mai tudásunk szerinti egyetlen fennmaradt példányát könyvtárunk őrzi.

007_lazar_terkep.jpgTabula Hungariae, részlet, 1528. Jelzet: RNYT App. M. 136 – Régi Nyomtatványok Tára

„A rend népszerűségéről beszél az a tény is, hogy külföldön is képes volt megtelepedni. Nagy Lajos király – miután több kolostort is alapított Magyarországon (köztük 1352-ben Márianosztrát) –, uralkodásának a végén előmozdítója volt az első lengyelországi pálos kolostor, a częstochowai Jasna Góra 1382-es megalapításának. A pálosok a 1404-ben Rómában is megtelepedtek, s a század derekán megszerezték Monte Celión a Santo Stefano Rotondo-bazilikát is, illetve más, köztük német, horvát (pl. a később igen jelentőssé váló Lepoglava) területeken is létrejöttek kolostorok.
Az eleinte inkább kis- és középnemesektől, ritkább esetben főuraktól-főpapoktól támogatott rend a királyi és a pápai kegy együttes hatása révén a XV. századra a legrangosabb szerzetesrendekkel jutott egy sorba anélkül, hogy eredeti hivatását, szegénységét feladta volna. A pálosok rendje a középkori Magyarország egyik legvirágzóbb szerzetesrendje volt.”

Sudár Annamária: Kiteljesedésben, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Uő., Budapest, Magyar Pálos Rend, Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 135–136. – Törzsgyűjtemény

008_sudi_ea.jpgSudár Annamária előadása. Fotó: Hadikfalvi Farkas István

Az előadás kitért az 1786-os feloszlatás utáni csaknem másfélszáz évre is, illetve az 1934-es újraindulásra, valamint a rend 1950-es, a kommunisták általi feloszlatására is.

„A pálos kolostorok életét nem csak a leírásokból ismerjük, sokat mesélnek róluk azok a helyszínek is, ahová kolostoraikat és templomaikat telepítették. Történelmük viharos évszázadai során azonban az épületek jelentős része elpusztult, amelyek ma nagyrészt természetvédelmi területeink féltett építészeti és kultúrtörténeti emlékei. A pálos templomok és kolostorok nagyobbik része a lakott településektől távol, az akkori elnevezések szerint a pusztákon épült. A puszta abban az időben nemcsak füves síkságot jelentett, mint ma, hanem minden emberi lakóhelytől távoli, elhagyatott vidéket is. A rend alapelve a világtól való elvonulás, a csendes és bensőséges elmélkedés, a remete életmód volt. A kolostorok körüli irtásokon, a természetes tisztásokon, a szántóföldeken gazdálkodtak a remeték, maguk teremtették elő a fenntartásukhoz szükséges élelmet. Sőt, a konyhakerti terményekből vagy a gyógynövényekből még felesleg is maradt. Környezetükön csak a legszükségesebb átalakításokat, változtatásokat végezték el. Együtt éltek az őket körülvevő világgal úgy, hogy nem azt formálták a saját igényeikhez, hanem ők igyekeztek a lehető legtökéletesebben alkalmazkodni hozzá. Ennek köszönhető, hogy a pálos remeték építményei elpusztultak ugyan, de a környezet, a természet szinte érintetlen formában fennmaradt.”

Major István: A természet rendje, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend, Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 678–679. Törzsgyűjtemény

009_sudi_ea_hangony.jpgHangonyiak és a környékről érkezett érdeklődők a közönség soraiban. Fotó: Hadikfalvi Farkas István

Mórocz Viktor a Balatonszemesi Pálos Örökség projektvezetője bemutatta, hogyan kezdték meg annak a középkori pálos kolostornak a feltárását, amiről a kezdetekben még azt sem tudták, hogy hol volt az erdőben pontosan. 2022 júliusának első felében indult el az akkor két hétig tartó munka a balatonszemesi Mindszent pálos kolostornál a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Régészettudományi Intézetének a hallgatói dr. Végh András (1964-2024) tanszékvezető egyetemi docens vezetésével. Ma már emlékhely fogadja a Barát-dűlőbe érkezőket, s az előadásból azt is megtudhattuk, hogy megsokszorozódott az egykori kolostorhelyszín látogatottsága. A továbbra is folytatódó feltárás egyik eredményeként az előadás már a távlatokról is értekezett, a tervekről, amelyeknek a középpontjában az egykori kolostorhelyszín mellett tervezett kilátó szerepel.

010_morocz_ea.jpgMórocz Viktor a Balatonszemesi Pálos Örökség projektvezetője. Fotó: dr. Szentirmay Tamás

Az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeumtól érkező Pető Zsuzsa és Látos Tamás a hangonyi pálos kolostor helyszínén végzett eddigi kutatásaik eredményeit osztották meg közös előadásukban a közönséggel. A reménybeli ásatásokat előkészítő korszerű technológia segítségével (KELL IDE KÉT SZÓ) mérték fel és pontosították az egykori kolostor helyét. A felmérések adta információk segítenek abban, hogy a jövőbeni régészeti feltárások minél kevesebb környezeti rombolással járjanak.

011_peto_zsuzsa_ea.jpgPető Zsuzsa régész (MNMKK MNM) előadása. Fotó: dr. Szentirmay Tamás

Az előadások után Puskás Antal tartományfőnök atya mutatott be szentmisét a hangonyi katolikus templomban. Ezt követően a település lakói vendégül látták az előadókat és a rend küldöttségét a helyi termékeket és a hagyományokat is bemutató Hangonyi Pizzériában, ahol az esti beszélgetésben a kolostor feltárásának lehetőségeiről is szó esett. Az est befejezéseként a helyi gasztronómia büszkeségét, a „hangonyi begyerőt” is megkóstolhatták a jelenlévők.

Sudár Annamária (Főigazgatói Kabinet)

komment

Alkotó nyomdászból mai napig tanuló könyvtáros – Paizs János CSEVEJ32

2024. december 08. 09:56 - nemzetikonyvtar

Hogyan kerül egy fiatal a nyolcvanas években a csepeli nyomdászgép mellől a nemzeti könyvtár raktárába, ahol elkészíti az első mikrofilm-adatbázist? Természetesen lesz szó unokákról, az értelmiségről és 35 éves könyvtáros hivatásról.

Paizs Jánossal, az Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály könyvtárőrével csevegett Tóth Péter, a nemzeti könyvtár webes tartalompakolója. Solymosi Ákos hangmérnök segítette a csevej elkészültét.

cs32_02.jpg 

Tartalom:

01:10 Kalocsai és vásárhelyi gépész kezdetek
03:07 A legendás Petőfi nyomdában kezdődött az alkotás
05:29 Nyomdászati egyszeregy
09:48 Gépmesterség Csepelen
13:40 A rendszerváltás hozta Jánost a nemzeti könyvtárba
16:20 Felvételi elbeszélgetés 1989-ben
23:56 A mikrofilm-adatbázis projekt
31:40 A tájékoztató könyvtáros
34:47 Hol van még a nyugdíj?
36:00 A könyvtáros hivatásról 

komment

A szablya mint történelmi hidegfegyver a 16–17. században

2024. december 04. 06:00 - nemzetikonyvtar

Beszámoló a XII. Élet a török a hódoltságban (1526–1946) című konferenciáról

A Hungari Dzsebedzsi Kulturális Egyesület XII. Élet a török a hódoltságban (1526–1946) című, a BTM vármúzeumban 2024. november 9. és 10. között megrendezett konferenciáján Hamvai-Kovács Gábor munkatársunk is előadást tartott.

11_27_elet_a_torok_a_hodoltsagban_1.JPGHamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadás fotóiból készült montázs

Egy késő őszi léptékkel mérve derűs hétvégén visszatért a „török kor” hangulata a budai várba. Ugyanis november 9-én és 10-én ismét megtartotta a Hungari Dzsebedzsi Kulturális Egyesület Élet a török hódoltságban című konferenciáját. Az egyesület gyökerei a törökkori (16-17. századi) magyar történelmi és katonai hagyományőrzés táptalajához nyúlnak, saját bevallásuk szerint hiánypótló tevékenységet végeznek. A 2013-ban alakult egyesület elnevezésében a dzsebedzsi szó is a katonai hagyományőrzéssel való kapcsolatot jelöli, hiszen ennek a török szónak a jelentése: fegyvermester. Az egyesület alapításában számos, a 16–17. századi katonai kultúrát rekonstruáló hagyományőr is részt vett, alapításuk óta számos rendezvény szereplői, határainkon innen és túl. Több tradicionális katonai és történelmi hadijáték-rendezvény állandó résztvevői (Gyula; Fülek; Sirok; Nógrád; Drégelypalánk; Eger; Sárospatak; Budapest, Gül Baba Türbéje).
És természetesen az egyesület alakulása óta megrendezi az Élet a török hódoltságban (1526–1718) című konferenciát. Az első konferenciára 2013-ban Egerben került sor, melyet hirtelen ötlettől vezérelve figyelemfelhívásként szervezték meg egynapos tanácskozásként, hogy mindenki tudtára adják, Egerben új hagyományőrző egyesület alakult, melynek hatásköre a hódoltság korának bemutatása oszmán szemszögből. Az első konferencián még nem volt egyértelmű, hogy ebből sorozat lesz és senki sem gondolta, hogy idén megrendezésre kerül majd a XII. előadássorozat is.
Az Élet a török hódoltságban konferenciasorozat 2021-ig Egerben székelt, majd a 2022-ben megrendezett, jubileumi X. konferenciától napjainkig – szervezési okokból – a BTM Vármúzeumban gyűlnek össze a konferencia előadói és a hallgatóságuk. Bár, ahogy a cím is utal rá, a konferencia az ún. török hódoltság időszakával foglalkozik, idén rendhagyó módon kiterjesztették az időhatárokat a második világháború végéig, miután a Magyar Országgyűlés erre az évre kihirdette a magyar–török kulturális évadot.
2022-től munkatársunk, Hamvai-Kovács Gábor is tart előadásokat ezen a konferencián. Témája meglehetősen speciális, a – török korban dívó – történelmi szablyavívást és az ehhez használható könyvtári forrásokat igyekszik összehozni egymással.
E témáról az előadó egy korábbi blogbejegyzésében olvashatók az alábbiak:

„Korunk egy örvendetes jellemzője, hogy sokan kezdik felfedezni a múlt értékeit és erejükhöz mérten igyekeznek azt megőrizni vagy rekonstruálni, ha azok esetleg elsüllyedtek valahol az idők tengerében. A múlt emlékeinek őrzői közé tartoznak a történelmi hagyományőrzők is. A történelmi hagyományőrzés fontos ága pedig a katonai hagyományőrzés. A történelmünk különböző korszakaihoz köthető hadi kultúrának van olyan területe, melyet meglehetősen könnyű, és van, amit kevésbé könnyű rekonstruálni. Eleink sok mindent „elvittek magukkal a sírba”, így igen komoly felkészültségre van szüksége annak, aki a múlt ezen „elveszett dolgait” életre kívánja kelteni. Így van ez egy hadi kultúránkat meghatározó hidegfegyver, a szablya éles harcban való használatának rekonstrukciója esetében is.
[…]
De vajon hogyan forgathatták elődeink ezeket a fegyvereket éles harcban? Mik lehettek azok a rafinált cselek, agyafúrt technikák, melyeknek köszönhetően a magyar bajvívók rettegett ellenfelei voltak párviadalokban bármely nemzet harcosának. Erről némi képet kaphatunk az általam ismertetett és korukban elismert vívómesterek tankönyveiből is.”

„Minden vimodorra el kell készülve lenni […] az első vágás a döntő”. Első rész: A „magyar karddal”, a szablyával való vívást oktató könyvek és párbajkódexek az OSZK gyűjteményében. In: OSZK-blog, 2022. június 20.

Ehhez kapcsolódóan idei előadásának címe és témája: A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században. A szablya, mint a közelharc eszköze, a magyar hadviselésben kiemelten fontos szerepet játszott történelmünk során. Már a honfoglalás kori sírok leletanyagában megtalálható és még az I. világháború katonai alakulatainál is rendszeresített ezen fegyver.

11_27_elet_a_torok_a_hodoltsagban_2.jpgHamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadásénak egy diája

Miután könyvtáros előadóról van szó, ahogy a vívásról szóló előadásainál, úgy természetesen a megfelelő könyvtári forrásokat most is bemutatta. Számtalan régebbi és kortárs szerző műve közül néhány alapműnek számító munkát ismertetett. A bemutatott könyvek kiválogatása szempontjából a szűkre szabott keretek adta lehetőség mellett fontos tényező volt, hogy a történelmi hagyományőrzők mint elsődleges célközönség számára könnyen hozzáférhető és több szempontból is használható művek kerüljenek ismertetésre.
Így a fegyvertörténeti könyvek szerzői sorában az alfának és omegának számító Kalmár János tolla által napvilágot látott Régi magyar fegyverek című kiadvány vagy a másik alapmű, a Temesváry Ferenc és Lugosi József szerzők által írt Kardok. Temesváry Ferenc önállóan is írt több művet, melyek közül az előadó a Vas, ezüst és arany, a Kelet és Nyugat között, a Fegyverkincsek a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Fegyverkincsek, díszfegyverek és A Sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum fegyvergyűjteménye című műveket ismertette. A könyvválogatásba belekerült még Csillag Ferenc Kardok történelmünkben és Hidán Csaba László Kalmár János könyvének címére utaló műve, a Régi magyar fegyverek nem csak hagyományőrzők számára is.

11_27_elet_a_torok_a_hodoltsagban_3.jpgHamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadásénak egy diája

Kalmár János szerint bolgár–török örökségként ránk maradt honfoglaláskori szablyák legszebb reprezentánsa az ún. „Attila-kard” (Lelőhelye: Bécs, Kunsthistorisches Museum, Schatzkammer). Ez a szablyatípus 750–850 mm hosszú, 30–35 mm széles pengéjű, kissé előrehajló markolattal, melynek végét gömbölyded kupak zárja. Rövid keresztvasának gombban végződő szárai szögben megtörve a penge felé hajlanak.
Kalmár János szerint:

„A kereszténység felvételével és a nyugati mintájú monarchia megalakulásával a szablya rendkívül gyorsan, szinte átmenet nélkül tűnik el.”

Kalmár János: Régi magyar fegyverek, Budapest, Natura, 1971. – Törzsgyűjtemény

Ennek ellenére művében az egész korszakot átívelően bemutat tárgyi és képi forrásokat (Tinódi-, erdőtelki szablyák, Képes Krónika; templomi freskók, Szentkirálypusztán talált szablya).
Az újkori magyar szablya kialakulásában, fejlődésében a török hatás érvénysült. 1377 egy vízválasztó dátum a magyar hadtörténelemben, ugyanis ekkor, I. Nagy Lajos uralkodása alatt, Bulgáriában a Magyar Királyság először csatázott az Oszmán Birodalommal. A 14. század végétől megindultak az álandó harcok a törökkel. A lovas szpáhik használtak szablyát. Több történész, pl. Kalmár János szerint ez volt az alapja a magyar huszárok legjellegzetesebb hidegfegyverének. A keleti jellegű magyar szablya a 16. század során önállóan, egyedi úton fejlődött tovább. A törökös markolatkupak helyett a 18. századig a ferde levágású, sasfej formájú lezárást kezdték alkalmazni. Ez eredetileg kiformált madárfej volt, amely később stilizálódott. De emellett megtalálhatók a perzsa típusú, sajátságos markolattal rendelkező szablyák is. A 16. század során megfigyelhető a keresztvas hosszának növekedése. A 17. század első felében vagy talán már a 16. század második felében megjelent a markolatkupakot a keresztvassal összekötő kézvédő lánc. (Ekkor nyugaton különféle hárítógyűrű-rendszert alkalmaznak a kardoknál). Sajátságos konstrukció az ún. Pállfy-szablya, ahol a keresztvasból ún. kézvédő pánt nyúlik hátra. A kézvédő pántos (félkengyeles) szablyák a 17. században terjedtek el, ezekből alakult ki a 18. századra a kengyeles szablya. Külön szablyatípus a karabella, mely a Temesváry–Lugosi szerzőpáros könyve szerint a keresztvas alakja miatt a karavella típusú vitroláshajóról kapta a nevét. Valójában az arab keresztvas és a török szablya hibridjéről van szó. Ennek általában csont- és faburkolatú markolatának végét madárfej formájúra faragták. Fénykorát a 17. században élte, főleg a lengyelek szerették nagyon. Ezért a korszakban lengyel szablyának is nevezték.
A 18. században terjedtek el a szélespengéjű kengyeles szablyák, ezeket FRINGIA névvel illették. Ennél a szablyatípusnál téves elképzelés, hogy a Habsburg-idők bújtatott kuruckodó szellemében ez a név egy mozaikszó, melynek feloldása: Franciscus Rákóczi In Nomine Gentis Insurgit Armis. Téves ez az elképzelés, ugyanis a 16. századból is vannak FRINGIA felirattal ellátott szablyák. Ez a szó, valószínűleg egy szablyatípus elnevezése, egyes elképzelések szerint a török „fringi” szóból származik, ami frankot, vagyis nem török eredetű szablyát jelölhetett. A 19. században a szablyák markolatánál a kengyelt felváltotta az egész kezet védő markolatkosár és nagyon divatosak voltak az erősen ívelt pengéjű jurátusszablyák. Ez utóbbi fegyverek viszont valóban „kuruckodó” kifejezőeszközként is funkcionáltak, hiszen a keleti, ún. samsír szablyák pengéjét idézték. 1839-ben Pesten megjelent az első ismert magyar vonatkozású katonai vívókönyv, Chappon Luis: Theoretisch-practische Anleitung zur Fecht-Kunst. A 19-20. század fordulóján a szablya szinte kizárólagos vívófegyver szerepére utalnak a kortárs vívómesterek (Chappon Károly; Chappon Samu; Arlow Gusztáv; Sebetic Rajmund, Murz F.), akik a szablyavívást magyarul kardvívásnak hívják, a németben viszont a szó szerinti Schwertfechten szó helyett a szablyára utaló Säbelfechten szót használták.
Ezt követően a Magyar Nemzeti Múzeum 14 darab török kori szablya reprezentánsát mutatta be az előadó, melyek átfogóan jellemzik eme fegyver 16-17. században végbement változását, vagy mondhatjuk úgy is, fejlődését.

11_27_elet_a_torok_a_hodoltsagban_4.jpgHamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadásénak egy diája

Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati- és Tájékoztató Osztály)

komment

Lenkey István lelkész-könyvtáros, Tompa Mihály bibliográfusa – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 54. rész

2024. december 03. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 120. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százhuszadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Lenkey Istvánt és gyűjteményét mutatja be.

1_kep-lenkey_portre_j_b_opti.jpgLenkey István a Kisgrafika Barátok Köre országos találkozóján, Szegeden (2011). A fotót készítette: Marton József Ferenc

A teológus, könyvtáros, magyar–történelem szakos tanár Imolay dr. Lenkey István (1941–2019) nevét sokan könyv- és kiadványszerkesztői, művészeti szakírói, helytörténészi és műgyűjtői tevékenységéről ismerik. Életének három fő helyszíne Putnok, Debrecen és Mohács volt, e térségekben gazdag kapcsolati hálót épített ki. Munkássága széles körű művelődéstörténeti tudásról tesz tanúbizonyságot.
Miskolcon született 1941. október 31-én, a reformáció napján. Gyermek- és diákéveit Alsószuhán, Imolán, a borsodi Dubicsányban és Putnokon töltötte.

2_kep-lenkey_istvan-70_eves_gr_bakacsi_l_op_203-cad_137x128_opti.jpg

Bakacsi Lajos számítógépes grafikája (2011). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A középiskolát az ózdi József Attila Gimnáziumban kezdte, majd Mezőkövesden fejezte be. 1960 szeptemberében iratkozott be a debreceni Református Teológiai Akadémiára, ahol 1965 októberében lelkészképesítő vizsgával zárta tanulmányait. 1965-ben vette feleségül Semsey Klárát, aki akkoriban a Teológiai Akadémián tanársegédként dolgozott.
Lenkey István előbb segédlelkészként, majd a Debreceni Református Kollégium főigazgatói irodájának vezetőjeként tevékenykedett, később ő lett a Nagykönyvtár folyóirattárosa, a Teológiai Akadémia Szakkönyvtárának vezetője, de volt tanár, nyomdai korrektor, tipográfus, szedőtermi művezető, könyvtervező és -szerkesztő, továbbá a Mécs László Lap- és Könyvkiadó főmunkatársa is. 1974 és 1977 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár szakán folytatott tanulmányokat, a későbbiekben pedig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar és történelem szakát is elvégezte, utóbbi helyen doktorált.
Rendszeresen publikált hajdú-bihari, Nógrád megyei lapokban, üzemi újságokban, az Alföldben, a Könyvtárosban, a Köznevelésben és a Kisgrafikában. Az 198889-es évek fordulóján Babarcra, majd 1992-ben Mohácsra (Mohács-Szőlőhegyre) költözött.

3_kep-csm_op_316_j_opti.jpgCsiby Mihály linómetszete (1999). Jelzet: Csiby/260 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Mohácsi Hírlap rovatvezetője, három évig a Mohácsi Művészeti Társaság elnöke volt, rendszeresen publikált a pécsi Kalligráfiában, 1998-tól a Hetedhéthatár munkatársaként dolgozott. Mohácsi séták (Mohács, Média Mohács Kft., 1997) címmel Tardos Máriával társszerzésben útikönyvet jelentetett meg.
2004-ben egyik alapítója lett a HegyiBeszédesek (!) Baráti Társaságának, melynek tagjai irodalmi és művészeti érdeklődésű emberek, köztük költők, festők, grafikusok és fafaragók. E társaság révén rendszeresen jelentetett meg a térség helytörténetével, irodalmával kapcsolatos kiadványokat. 2014-ben a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület és a Hanvai Tompa Mihály Baráti Kör tagjaiból jött létre a Tompa Mihály Emlékévet előkészítő bizottság, amelynek Lenkey István is aktív tagja volt. A Gömör vidékéről származó Lenkey ifjúkorában Tompa versein nevelkedett, ezért is volt szoros a kötődése a rimaszombati születésű költőhöz.

4_kep-tompa_m_lenkey_istvan-gr_laszlo_anna_l_429_k_j_opti.jpgLászló Anna rézkarca (1986) Tompa Mihály Az én lakásom című verse nyomán. Jelzet: Exl.L/429 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

2015-ben Lenkey közreműködésével és szerkesztésében jelent meg Tompa Mihály Virágregék című kötete, Repity Aranka 38 akvarelljével. Lenkey 2017-re, a költő születésének bicentenáriumára összeállította Tompa Mihály bibliográfiáját („Ősszel születtem én: tavasz leend, mikor rám esteledik...”. Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról), amely az 1846-tól 2016 nyaráig Tompa Mihálytól és Tompa Mihályról megjelent könyvek és egyéb publikációk jegyzékét 22 szempont szerinti csoportosításban, 3078 tételben adja közre. Az eddigi legátfogóbb Tompa-bibliográfia a Gömöri Múlt és Jelen című könyvsorozat VI. köteteként jelent meg, e blog szerzője írt róla recenziót a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2017. júniusi számában.

5_kep-tompa_m_bibliografia-_kuld_opti.jpgŐsszel születtem én: tavasz leend, mikor rám esteledik...”. Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról, szerk. Imolay Lenkey István, Gömörszőlős – Putnok, Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, 2017. (A könyv borítója) – Törzsgyűjtemény

A művészeti érdeklődésű Lenkey István jelentős műgyűjteményt hozott létre. Kollekciójában olajfestmények, rézkarcok, fa- és linómetszetek, tűzzománc képek, üvegfestmények, kerámiák is helyet kaptak, emellett éremgyűjtéssel is foglalkozott. A képzőművészet területén kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérte a grafika, ezen belül a kisgrafika világát.

6_kep-lenkey_istvgraf_x2_1976_gr_jozs_j_50x71_j_opti.jpgJózsa János fametszete (1976). A kép forrása: magángyűjtemény

Putnokon már gyerekkorában megismerkedett a könyvjegyekkel Pásztor Pál evangélikus lelkész révén, aki több ex librist is ajándékozott a számára. Ez szolgált gyűjteménye alapjául. Újabb hatás egy évtized múlva, a debreceni Teológiai Akadémia hallgatójaként érte, itt találkozott Nagy Dezső lelkész-könyvtárossal – a tőle kapott duplum ex librisekkel kezdte el a komolyabb gyűjtést és cserét. Szentesi Flórián révén 1962-től tagja lett a pécsi kisgrafikakörnek, majd részt vett a Réthy István által Debrecenben tartott tagtoborzón, amelyen csatlakoztak a budapesti Kisgrafika Barátok Köréhez (KBK).
Alapító tagja, majd 1974-től több éven át titkára volt az 1973-ban megalakuló debreceni Ajtósi Dürer Ex libris-gyűjtő Körnek (ADEK). Több műben ismertette a debreceni és más grafikusok tevékenységét, többek között a Debreceni Pedagógus Művelődési Ház Ajtósi Dürer Ex libris-gyűjtő Köre kiadványaiban az 1970-es években. Utóbbiakban a korabeli grafikusok közül például Bordás Ferenc, Menyhárt József, Gy. Szabó Béla, Stettner Béla, Nagy Árpád Dániel, Szilágyi Imre és Várkonyi Károly szerepeltek 12-12 alkotással.

7_kep-lenkey_csalad_gr_menyhart_j_l_114_116x71_j_opti.jpgMenyhárt József fametszete (1974). Jelzet: Exl.L/114 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Több albumhoz Lenkey István írta a bevezetőt, a katalógusok összeállításában nagy segítségére volt Semsey Andor jogász, művészeti szakíró. Emellett a hajdúhadházi Földi János Nagyközségi Könyvtár (később hajdúhadháztéglási Földi János Városi Könyvtár) kisgrafikai füzetek sorozatában, a könyvtár kiadásában több műve jelent meg, köztük Józsa János, Menyhárt József, László Anna és Korda Béla alkotásjegyzéke, dr. Semsey Andor munkásságának bibliográfiája.
Lenkey István 1980 és 2015 között a Kisgrafika Barátok Köre intézőbizottsági tagjaként előadásokat tartott, kiállításokat rendezett, emellett számos cikket írt grafikusokról, ex libris gyűjtőkről és grafikai rendezvényekről a Kisgrafikában, valamint egyéb folyóiratokban, kiadványokban, múzeumi évkönyvekben. Elkészítette a Kisgrafika folyóirat repertóriumait, melyek 1972-től 2016-ig a KBK kiadásában jelentek meg.
A külföldi ex libris kongresszusok közül eljutott a luganói, linzi és a mönchengladbachi rendezvényekre. 1991-ben egyik szervezője volt a Duna menti országok Első Nemzetközi Ex libris Találkozójának. A külföldi ex librist készítő grafikusok közül személyes kapcsolatot épített ki a lengyel Wojciech Jakubowskival, az orosz A. Kalasnyikovval és a spanyol szerzetessel, Oriol M. Divível.

8_kep-lenkey_istvan-gr_oriol_m_divi_l_115_j_opti.jpgOriol M. Diví fametszete (1976). Jelzet: Exl.L/115 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Lenkey ex libris gyűjteménye gyarapodásán nagyot lendített, hogy Kovács József (1915–1996) pécsi gyűjtő hagyatéka az örökösök révén őhozzá került. Lenkey közel száz ex librist rendelt a saját nevére, ezek alkotói közt szerepel például Andruskó Károly, Diskay Lenke, Fery Antal, Józsa János, Nagy Árpád Dániel, Kékesi László, Bálint Ferenc, Menyhárt József, König Róbert, Stettner Béla, Szilágyi Imre, Baász Imre, Varga Nándor Lajos, Várkonyi Károly, Vén Zoltán, Vertel József, Vecserka Zsolt, Vincze László, Sós Zsigmond és Oriol M. Diví.
Kisgrafikai gyűjteményében az ex librisek mellett fontos helyet töltöttek be az alkalmi grafikák, melyekből különösen a karácsonyi, újévi időszakban akár 5-600 lapot is postázott barátoknak, gyűjtőknek.
Ex libris kollekciója gömöri és irodalmi vonatkozású darabjaiból nyújt ízelítőt az Írók, költők, irodalmi illusztrációk az ex librisen, alkalmi grafikán és a kisgrafikán (1984) című kiállítási katalógus. Kedvelt költőjére, Tompa Mihályra emlékezve számos grafikussal készíttetett ex librist, köztük Vén Zoltán, László Anna, Ürmös Péter, Kőhegyi Gyula, Bakacsi Lajos, Baranyai Ferenc és Repity Aranka művészekkel. Drámaiságával kiemelkedik A madár, fiaihoz (1852) című Tompa-verset idéző Vén Zoltán-grafika a költő portréjával és lekötözött, szárnyaszegett madarakkal, emellett a keleméri református templom és a Tompa Mihály Emlékház épületével.

9_kep-lenkey_istvan_tompam_gr_venz_86x121_j_opti.jpgVén Zoltán rézkarca (1980). A kép forrása: magángyűjtemény

A Lenkey nevére szóló ex libriseken szintén gyakoriak a történelmi vonatkozások, a magyarságra utaló és az egyházi motívumok. Csiby Mihály egy ex librise Ruyter Adorján (1607–1676) holland tengernagynak, a nápolyi gályákra küldött magyar protestáns lelkészek megszabadítójának állít emléket.

10_kep-csm_op_53_j_opti.jpgCsiby Mihály linómetszete (1975), Csiby/35 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Lenkey István sokoldalú szakírói-bibliográfiai munkásságáról 75. életéve betöltése alkalmából készült átfogó kiadvány Számadás (2016) címmel, dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára, Siposné Lenkey Klára és Lenkey István szerkesztésében. Ebben az önálló és társszerzős írásoktól, tanulmányoktól kezdve a műalkotások ismertetésén át a kiállítási megnyitóbeszédekig követhetjük nyomon az életművet, sőt, a nevére szóló ex librisek, alkalmi grafikák regisztere is fellelhető a kötetben.
Lenkey nemzetközi kiterjedésű képzőművészeti gyűjteményéből többször is nagyobb mennyiséget adományozott közgyűjteményeknek, például 2008-ban, majd 2010-ben a putnoki Holló László Galériának, emellett a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának, az Iparművészeti Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak és a szegedi Somogyi-könyvtárnak.
A kimagasló munkásságáért 2009-ben Tompa Mihály-emlékplakettel és Pro Gömör-díjjal, 2018-ban Mohács Város Tisztelete Jeléül kitüntető díjjal jutalmazott Lenkey István lelkész-könyvtáros bemutatását Tompa Mihály Emlékezet című verséből vett idézettel zárom, melyet egy nevére szóló, portréját ábrázoló grafika is megörökít:

„Nékem is nyílott az élet,
     Szivem bízott, hitt, remélett.
             Érzelemben, áldozatban
             Gondolá a lét becsét”.

Tompa Mihály: Emlékezet (részlet). In: Verstár – Ötven költő összes verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban

11_kep-lenkey_istvan-portre_graf_baranyai_f_c3c4-2015_126x100j_opti.jpgBaranyai Ferenc rézkarca Lenkey István portréjával (2015). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Irodalom:


Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész; 117. rész; 118. rész; 119. rész

komment

A magyar rádiózás napja

2024. december 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

Ekecs Géza arról, hogyan fogadták a Szabad Európa Rádióban a Szabad Kossuth Rádió 1956. október 30-i híres közleményét

Ekecs Géza – Cseke László – neve vitathatatlanul összeforrt a Szabad Európa Rádió és a magyar rádiózás történetével. Mielőtt a Szabad Európa Rádió egyik legnépszerűbb műsorának, a Teenager partynak szerkesztője lett, fiatal újságíróként közel 10 éven keresztül a Münchenből sugárzó rádió úgynevezett Monitoring, azaz Rádiófigyelő Osztályán dolgozott. Ezt az egységet bízták meg azzal, hogy a magyarországi adók híreit, műsorait figyelje, az ott dolgozó kollégák írták le és foglalták össze az elhangzottakat, majd továbbították a szerkesztő kollégákhoz.

ekecs_studio_002.jpgEkecs Géza – Cseke László a Szabad Európa Rádió stúdiójában  – Történeti Fénykép- és Interjútár

1956. október 30-án délután 15.05-kor hangzott el a Kossuth Rádióban a kommentár, az immár Szabad Kossuth Rádió indulását jelezve, melynek sorai a magyar forradalom legendás szállóigéjévé váltak: „A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.”

Rádióműsor. Részlet. Elhangzott: Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30. 15 óra 5 perc – Történeti Fénykép- és Interjútár

„Kedves hallgatóink!

Ebben az órában új fejezetet nyitunk a Magyar Rádió történetében. A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. Még a minap, hazánk újjászületésének órájában sem bírta abbahagyni a hazugságot. De az a harc, mely az utcán kivívta a nemzet szabadságát és függetlenségét, a Rádió falai közt is fellángolt. Akik a hazugság hirdetői voltak, e perctől fogva nem munkatársai többé a Magyar Rádiónak, mely ezentúl joggal viselheti Kossuth és Petőfi nevét.
Mi, akik itt állunk a mikrofon előtt, jórészt új emberek vagyunk ezen a helyen. A jövőben a régi hullámhosszokon új hangokat fognak hallani, ahogy a híressé vált régi esküminta követeli: az igazságot, a teljes igazságot és semmi mást, csak az igazságot akarjuk elmondani. Egy részecske vagyunk az ország testéből. Kérjük, adják meg azt a bizalmat munkánknak, mely minden dolgozó magyar embernek jár. Mi az egész forradalmi mozgalom szószólóinak valljuk magunkat, és a magyar nemzet hangját akarjuk hallatni ország-világ előtt.
A Rádió régi vezetőit és munkatársainak egy részét leváltottuk.

Kelt Budapesten, 1956. október 30-án.

A Rádió Forradalmi Bizottsága.” 

Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30. 15 óra 5 perc. Átirat – Történeti Fénykép- és Interjútár

Ekecs Géza egy 2005-ben készült interjúban Hanák Gábor történésznek mesélt arról, hogyan fogadták ezt a közleményt a Szabad Európa Rádió szerkesztőségében.

Interjúrészlet Ekecs Gézával, a Szabad Európa Rádió egykori szerkesztőjével. 2005. augusztus 15. Kérdező: Hanák Gábor. Operatőr: Kurucz Sándor – Történeti Fénykép- és Interjútár. Megtekinthető: Youtube videómegosztó

„Élesen erre a napra emlékszem az ’56-os összes forradalmi események közül, itt most nálad tudtam meg, egy keddi nap volt, arra már nem emlékeztem, csak a dátum: október 30, napközis voltam a Rádiófigyelő Osztályon, a Szabad Európa Rádió épületében, külön szobánk volt, nagyon sok géppel, akkori legmodernebb egysávos magnó, tizenkilences sebességgel dolgoztunk, tehát ilyen kis tape-jeink, tehát hangszalagjaink voltak, amire fél órás adás fért rá, és minden híradásnál a forradalom alatt egymás után forogtak a gépek. Aztán volt egy mastertape, tehát ami már lassú sebességgel ment és két-három órát tudott felvenni, az párhuzamosan futott a mi szalagjainkon. A technikánk az volt, hogy egy híradást fölvett a személy, pl. én magam vártam a tizenöt órás, háromórás híreket. Beindítottam tizenöt órakor a gépet, semmi, most tudtam meg, itt lehallgatva, tévedtem. Én azt írtam a könyvemben, hogy a hírek késtek, és szünetjelet adtak. Hát most tudtam meg, hogy Liszt Ferenc egy művét játszották be, mert a hírek nem pontosan tizenöt órakor kezdődtek, hanem négy-öt perccel később, és ott hangzott el ugye az a híres mondás, hogy a rádiónak egy új korszaka van. Eddig hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon, és ezzel kapcsolatban még példázva is az, aki a hírt, mármint a váltást beolvasó közölte, hogy még néhány órával ezelőtt is a magyar rádió – a Kossuth Rádió – hazugságokat terjesztett. És ez, ez olyan elképesztő volt. Most, hogy megint hallottam, esküszöm, hát az ember libabőrös lesz, és úgy beszélek róla, szinte megfiatalodom. Ott ülök, fülhallgatóval és alig várom, hogy véget érjen, gyorsan legépeljem, kópiát csinálni róla, lerohantam azonnal berohantam a főszerkesztőhöz, hogy adják ki a munkatársaknak, berohantam a központi hírosztályhoz, angol fordítóhoz, ott fordítsák le azonnal angolra.
[…]
Én körberohantam ezzel a papírral, és azt hiszem, még az is volt, hogy csak a kollégáimnak a Rádiófigyelő Osztályon később: mit rohangál az Ekecs? Mi volt? Mert ezt a hírt, ezt én vettem, ami utána jött, akkor már úgy jelentkezett, hogy itt a Szabad Kossuth Rádió. De ők nem kapták meg azt a részt, ami ezt a bemondást, ami az új hírt kiváltotta. Szóval, mondom ez az én kis külön kis forradalmam volt.
[…]
Ezzel a nappal kapcsolatban ezt tudom mondani, és most visszahallgatva a teljes eredeti szöveget, kitűnően beolvasott, kitűnően megfogalmazott szöveg volt, hogy ilyen nehéz korszakban higgadt fejjel, kalapot le. Higgadt fejjel mindezt így lefogalmazni, anélkül, hogy fröcskölődnénk, hogy tényeket mondunk. Benne is van a klasszikus mondás, ugye az igazság, csakis az igazság, igazság stb., ami az alapvető demokráciákban szerepet kell, hogy játsszon. Igazat kell mondani, és nem kell túlozni, és nem kell gyűlöletbeszédet vagy ellenkezőbeszédet mondani. Jaj, de jó ez az október 30. példa. Tényleg egy történelmi példa.”

Ekecs Géza-interjú. (Részlet). Kérdező Hanák Gábor. 1166/01 DVCAM. 2005.08.15. Operatőr: Kurucz Sándor. Átirat – Történeti Fénykép- és Interjútár

  Lukács Bea (Történeti Fénykép- és Interjútár)

komment

„Nem szeretem a porcukros datolyát” – Zágorec-Csuka Judit, Lendva, Muravidék – CSEVEJ 31

2024. december 01. 06:00 - nemzetikonyvtar

Igazságról, hazugságról, életről és halálról. Határon túli magyarként nagyon fontos, hogy több lábon álljon az ember, és ha még marad a rengeteg munka mellett egy kis szabadidő, lehet írni verseket akár a halálról is. Zágorec-Csuka Judit szerint a vers: csábítás, beteljesülés, dráma, önámítás, szépség és vonzalom.

csevej_zcsj.jpg

A Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ igazgatójával, Zágorec-Csuka Judittal, Jókai-díjas szlovéniai, muravidéki magyar költővel, íróval, műfordítóval, könyvtárossal beszélgetett Tóth Péter, a nemzeti könyvtár webes tartalompakolója. Solymosi Ákos hangmérnök segítette a csevej elkészítését.

Tartalomjegyzék Judit gondolataival:

01:30 Könyvtáros diplomával újságíróként
03:56 Több lábon állni nem mindig sikerélmény
05:15 Mindig magyarul beszéltünk, a középiskolában kellett megtanulni a szlovén nyelvet
09:30 Serkent a többnyelvű környezet
12:10 Multikultis közegben élni
15:06 Mariborba is mehettem volna doktorálni, de Budapestet választottam
18:30 Közös magyar projekt a Kultsár-kultusz
24:02 Tovább bővítjük a digitális adatbázisunkat az OSZK segítségével
27:10 170 ezer könyvből 40 ezer magyar nyelvű könyv a lendvai könyvtárban
32:30 Évente 160 különböző programot szervezünk
34:18 Találkozásom Makovecz Imrével
36:35 Nem lehet az embert motiválni
41:20 Kreatív foglalkozás, igazi elmélyedés az írás
44:38 Ma is ugyanazokkal küzdünk, mint 30 évvel ezelőtt
46:50 Sokféle hazugság van a világban, nem kivétel a kisebbségi sors
52:10 Tanulmányt írni teljesen más, mint szépirodalmat írni
53:10 A Boráros téri csoda
56:20 A szív akkumulátora

Linkek: A szív akkumulátora: https://mek.oszk.hu/18800/18828/

Lendván az OSZK részvételével ünnepelték a 450 éve nyomtatott első magyar nyelvű könyvet http://www.oszk.hu/hirek/lendvan-az-oszk-reszvetelevel-unneplik-450-eve-nyomtatott-elso-magyar-nyelvu-konyvet

Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ https://www.kkl.si/hu/

komment

Széchényi Ferenc-emlékérem 2024

2024. november 27. 06:00 - nemzetikonyvtar

Nemzeti könyvtárunk alapításáról minden év november 25-én ünnepi műsorral, valamint munkatársaink kitüntetésével és elismerések odaítélésével emlékezünk meg. A Széchényi Ferenc-emlékérem 1989 óta az aktív munkatársainknak adható legmagasabb intézményi elismerésünk, amely a könyvtárban életpályajelleggel eltöltött hosszú szolgálati időért és a kimagasló munkateljesítményért vagy jelentős tudományos tevékenység alapján ítélhető oda annak emlékezetére, hogy 222 évvel ezelőtt, 1802. november 25-én kelt adománylevelével gróf Széchényi Ferenc a nemzetnek ajándékozta könyvekből, kéziratokból, metszetekből, térképekből és érmekből álló hungarikumgyűjteményét, s ezzel megalapítója lett a nemzeti könyvtárnak.
Idei díjazottunk Érdi Marianne könyv-, papír-, és bőrrestaurátor művész, az Állományvédelmi és restauráló osztály helyettes vezetője, aki
2024. november 25-én vette át könyvtárunk északi olvasótermében a Széchényi Ferenc-emlékérmet. Munkásságát Horváth Diána, az Állományvédelmi és Restauráló Osztály vezetője méltatta.

11_27_szechenyi_ferenc_emlekerem_2024_2.jpgÉrdi Marianne, a Széchényi Ferenc-emlékérem 2024-es díjazottja az Állományvédelmi és Restauráló Osztály őt laudáló vezetője, Horváth Diána és Rózsa Dávid főigazgató társaságában. Fotó: Visky Ákos

Az alábbiakban Horváth Diána laudációját közöljük Érdi Marianne-ről.

Kedves Marianne, tisztelt főigazgató úr, kedves kollégák!

A nemzet könyvtára 1989 óta évről évre az alapítónk tiszteletére létrehozott Széchényi Ferenc-emlékéremmel díjazza egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkatársát.
Örömteli számomra, hogy az idei évben Érdi Marianne kapja több évtizedes szakmai és tudományos munkájának elismeréseként a nemzeti könyvtár legfontosabb díját. 2006-ban Marianne állt itt, és méltatta minden könyvrestaurátor példaképét, Kastaly Beát. Most már ő vált példaképpé, hiszen a mi csodálatos szakmánkat életben tartja, újabb restaurátorokat képez, és szélesebb körben ismerteti az állományvédelem fontosságát.
Érdi Marianne Középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában folytatta, ahol 1979-ben alkalmazott grafika szakon érettségizett. Első munkahelye a Pannónia Rajz- és Animációs Filmstúdió volt, ahol fázisrajzolóként dolgozott. Ezután helyezkedett el az Országos Széchényi Könyvtár Hírlap-állományvédelmi osztályán 1982. július 1-től. Ez a Hold utcai műhely a könyvrestaurátori szakma bölcsője volt. Tulajdonképpen egy alkotóműhely, ahol minden szakmabélit vagy kedvelőt szívesen láttak, ahol a tudás gazdát cserélt. Az űrhajósok a holdra, a könyvrestaurátorok a Holdba vágytak.
2001-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Múzeumi és Közgyűjteményi tárgyrestaurátor-képzésen papír-bőr szakon végzett Restaurátor művészként.
2001-től az OSZK Restauráló Osztályának, majd az összevont Restauráló és Kötészeti Osztálynak lett a vezetője. A megalakuló Állományvédelmi Bizottság fogta össze évtizedeken keresztül a nemzeti könyvtár állományvédelmi feladatait, melynek titkára volt az elnök mellett.
2017. március 25-én az MTA dísztermében vette át könyvtárunk restaurátorai nevében a Magyar Örökség díjat a pergamenkódex restaurálásában végzett innovatív megoldások kidolgozásáért, amely nemzetközileg is elismert, és számon tartott technológia.
Érdi Marianne munkássága nemcsak technikai szaktudását, hanem pedagógiai és előadói készségeit is megmutatja. Számos alkalommal tart előadásokat konferenciákon belföldön és külföldön egyaránt, publikált szakmai folyóiratokban, kulturális magazinokban, adott interjút tévéműsoroknak, hogy bemutassa a könyvkötések technikai részleteit, valamint felhívja a figyelmet a megelőző állományvédelem jelentőségére, amely különösen fontos a muzeális dokumentumok fennmaradása szempontjából. A Könyvtári Intézet által szervezett országos szintű segédkönyvtáros-képzés keretei között állományvédelmi, a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor szakán pedig évtizedek óta készítéstechnikai ismereteket oktat. 2022-ben – 10 év szünet után – az OSZK által újraindított Könyv- és papírrestaurátor szakmai képzés szervezésében és az oktatásban vezető szerepet vállalt. A képzés újra indulását több éves munka előzte meg, hiszen meg kellett felelni az azóta megváltozott szabályozásoknak és szakmai feltételrendszernek. Fontos feladat volt a korábbi jegyzetek aktualizálása és frissítése is. A képzés országos kompetenciaközpontként fontos, hiánypótló tevékenysége a nemzeti könyvtárnak.
A kötéstörténeti kutatás a nemzeti könyvtárban a könyvrestaurátorképzéssel szinte egy időben kezdődött el. Marianne ezen a téren is sokat tevékenykedett. Egyik fontos kutatási témája Széchényi Ferenc könyvtárának kötetei, vagyis az alapítói könyvtár. Az OSZK kötéstörténeti kutatóiból kutatócsoportot alakított. Jelentős eredményük egy kötéstörténeti adatbázis alapjainak lefektetése, és e kutatási terület szakszókincsének megalkotása. Vezetése alatt restaurátor szakemberek összefogásával megújult az ötnyelvű könyv- és papírrestaurálási szótár, ami a külföldi szakirodalom használatát segíti.
A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Restaurátor Szakosztályának 1982 óta tagja, 2014 óta pedig az elnöke. 2017-ben az egyesületen belül végzett munkájáért Lengyel Lajos-díjban részesült. Sokat tesz kulturális örökségünk megőrzéséért. Széles körben ismert kollégáit támogató, segítő tevékenységéről is.
A nemzeti könyvtárért végzett kiemelkedő munkája, könyvrestaurálási hagyományok fenntartásában és megőrzésében végzett kimagasló tevékenysége érdemessé teszik személyét a Széchényi Ferenc-emlékéremmel történő elismerésre
Kedves Marianne, szívből gratulálok ehhez a díjhoz, jó egészséget és még sok aktív évet kívánok neked!

11_27_szechenyi_ferenc_emlekerem_2024_1.jpgÉrdi Marianne, a Széchényi Ferenc-emlékérem 2024-es díjazottja. Fotó: Visky Ákos

Horváth Diána
(Állományvédelmi és Restauráló Osztály)

Vonatkozó blogbejegyzéseink:

komment

Kádár Erzsébet – az írónő, akit „sem folytatni, sem elfelejteni nem lehet” 

2024. november 26. 06:00 - nemzetikonyvtar

Kádár Erzsébet (1901–1946) neve ugyan időről időre felbukkan a szakirodalomban, személyéről mégis csupán kevesen tudnak, és kifejezetten kevéssé kutatott szerzőnek tekinthető. Pályafutása festőként indult, majd viszonylag későn kezdett írni: ennek ellenére kétszer is elnyerte a Baumgarten-jutalmat, írásait kortársai is nagyra tartották. Hagyatékának döntő részét Kézirattárunk őrzi a Fond 406-os jelzet alatt.
Az írónő Aradon született 1901. március 3-án, itt töltötte gyermekkorát is. Apja, dr. Csernovics Diodor magas pozícióban álló politikus, míg édesanyja, kádári Duka Olga nemesi családból, a Délvidékről származó bárónő volt. Anyja nemesi előneve nyomán vette fel később a Kádárt művésznévként. 1920-ban feleségül ment a grúz királyi családból származó, íróként munkálkodó Dadányi Györgyhöz, akivel házassága hamar véget ért: Egyetlen kislányukat, Dadányi Évát a fiatal nő egyedül nevelte fel.

1732193821187.jpgKádár Erzsébet Alkotás úti otthonában

A trianoni békediktátum eredményeképp a család anyagi helyzete erősen megromlott, így 1922-ben Aradról Budapestre költöztek. Festőnek készült, tehetsége már korán megmutatkozott: amikor lánya bentlakásos iskolába került, 1924-től a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán – ma Magyar Képzőművészeti Egyetemen – kezdett tanulni. A főiskolán a festészetben a posztimpresszionista irányt követő Szőnyi István tanítványa lett, később ösztöndíjas volt Olaszországban, de élt és alkotott a szentendrei művésztelepen is. Tanulmányait apja halála miatt mindössze néhány félév múlva kénytelen volt befejezni, az elkövetkezendő években rajzoktatásból igyekezett megélni.


1732193821242.jpg
Kádár Erzsébet főiskolai igazolványa leckekönyvében

Kizárólag a művészetből viszont nem tudta magát fenntartani, így 1931-ben a Budapesti Hírlapnál vállalt állást illusztrátorként. Eleinte valóban kizárólag ezzel foglalkozott, de az évek alatt fokozatosan sodródott az írás felé, és ebben is kifejezetten tehetségesnek bizonyult. 1935-ben a Nyugat novellapályázatán a legjobb négy közé jutott Reggeltől estig című novellájával – 318 beérkezett pályamű közül –, míg egy évvel később, 1936-banez meg is jelent a lapban.Közben a festéssel végleg felhagyott, de kiváló kritikusnak és publicistának is bizonyult: írásait a Nyugaton kívül rendszeresen közölte a korszak másik két neves lapja, a Napkelet és a Vigilia egyaránt.
Kádár „diadalmenete” folytatódott, hiszen 1940-ben és 1946-ban is Baumgarten-jutalommal értékelték munkásságát. 1944-ben, azaz éppen 80 éve pedig megjelent első és egyetlen novelláskötete, a Harminc szőlőskosár. Kádár a legfőképp önéletrajzi ihletésű novellákat tartalmazó kötetért megkapta a méltán járó szakmai elismerést, viszont szélesebb körben mégsem lehetett nagyobb visszhangja a háború miatt – nem sokkal Budapest bombázása előtt járunk. Ezen kötet kiadói korrektúrapéldányát is a Kézirattár őrzi: ebből bizonyosan tudható, hogy eredetileg egy másik novella, a Csók és festék lett volna a címadó mű, még a példányon is ez szerepel.

1732193821213.jpgA szerző egyetlen kötetének korrektúrapéldánya autográf bejegyzéssel

Kádár prózáját rendre Kaffka Margitéhoz hasonlítják: szikár írásmódjában nincsenek felesleges szavak, mindezek ellenére írásaiban sem marad titok, hogy szerzőjük magas szinten foglalkozott a képzőművészettel. Szereplői egyrészt gyakorta művészek, másrészt az általa megjelenített képi világot is vérbeli festőként láttatja az olvasóval művészi szín- és hangulatábrázolásaival.Rendkívüli pszichológiai érzékenységgel ír különböző női sorsokról. Nincsenek hatalmas, látványos drámák: női karakterei csendben próbálnak alkalmazkodni környezetükhöz, igyekeznek belesimulni azon elvárások körébe, amelyeket a társadalom és a család támaszt feléjük, még akkor is, ha nem érzik magukat jól ezekben a szerepekben – és rendszerint az ezekből fakadó, belső ellentétek válnak a konfliktusok alapjává.

00010025.jpgÉrtesítés az 1946-os Baumgarten-jutalom folyósításáról

Annak ellenére, hogy szélesebb körben nem lehetett ismert a kötet az akkori társadalmi és politikai helyzetből kifolyólag, a szakmai sikereket tekintve Kádárnak minden oka meg lehetett volna az elégedettségre – csakhogy magánéletét két dolog is beárnyékolta. Egyrészt anyagilag nem tehette meg, hogy felhagyjon az újságírással, így kénytelen volt továbbra is megtartani állását a Milotay István által vezetett, fasiszta és háborúpárti szemléletet követő Új Magyarságnál. Mindemellett életében az egyik legfontosabb személy, Illés Endre is sok fájdalmat okozott neki:1937-tőlszeretői viszonyban álltak. Illésegyengette Kádár karrierjét, viszont levelezésük tanúsága szerint számos esetben méltatlanul bánt vele, gyakran megalázta, kézirataiba rendre belejavított – az írónőt érthető módon elkezdte felemészteni ez a kapcsolat. Illés nem vált el feleségétől Kádárért, sőt a háború végeztével elhagyta őt másért. Kézirattárunk levelezésükből 92 darab, Kádártól Illésnek szóló levelet őriz, viszont a hagyaték ezen része azok érzékeny volta miatt zárt.
Kádár Erzsébetnek az átalakuló világban egyedülálló nőként, magányos alkotóként kellett helytállnia, ami mentálisan is megviselte. 1946. április 25-én bekövetkezett halála is sok kérdést feltételez: halálát lakásában történt gázszivárgás okozta, azt viszont, hogy baleset vagy önkezűség történt, már homály fedi.
Az irodalmi kutatások tekintetében is háttérbe szorult, ennek ellenére időnként vannak törekvések Kádár kanonizálására. Halála után, 1966-ban kiadták ismert elbeszéléseit összegyűjtve a Kegyetlenség című kötetet, melyben Vas István is méltatja: szerinte Kádár az a szerző, akit „sem folytatni, sem elfelejteni nem lehet”. 1993-ban a Ritka madár című kötetben jelentettek meg válogatást publicisztikájából. 2020-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum állított össze festményeiből tárlatot Egy írónő modellt áll címmel – 2021-ben szintén a PIM kiadta az írónő novelláit a Csók és festék cím alá rendezve, míg ugyanebben az évben az Európa Kiadó adta ki novelláit Az utolsó őzbak című kötetben.
Egyelőre feldolgozatlan hagyatéka kifejezetten gazdag, számos lehetőséget tartogat a kutatás számára:találhatók benne különböző családtörténeti dokumentumok, számlák, levelezések, orvosi dokumentumok, továbbá novelláinak kéziratai, számos lektori jelentés, de akadnak elkezdett – és sajnos soha be nem fejezett – regényvázlatok is. Annak ellenére, hogy Kádár Erzsébet irodalmi munkássága csupán tíz évre korlátozódhatott, a hagyaték nem csupán mennyiségében figyelemreméltó, hanem tartalmában is egy roppant változatos, kutatásra alkalmas és érdemes anyag, amelynek részletesebb vizsgálata sokban gazdagíthatná a magyar irodalmat.

Baranyai Laura (Kézirattár)

Felhasznált irodalom:

komment
süti beállítások módosítása