A könyvtárosok világnapja évek óta nagy népszerűségnek örvend a hazai könyvtárosok és a könyvtárkedvelő olvasók körében. Minden évben megemlékeznek róla a könyvtárak honlapjain, a könyvtáros magazinokban, személyes blogokon és a közösségi médiában. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a bennük tevékenykedő könyvtárosok fontosságára, történelmi és társadalmi szerepére, a könyvtárak és könyvtárosok által nyújtott értékekre.

Az Amerika könyvtáraiért kampány logója. A kép forrása: ALA Campaign for America’s libraries

Az Egyesült Államokban az Amerikai Könyvtárak Szövetsége (American Library Association – ALA) 2000-ben döntött arról, hogy elindítja az Amerika Könyvtáraiért Kampányt (Campaign forAmerica’s Libraries’). Az Internet elterjedésének hatására ekkorra ugyanis a befolyásos döntéshozók egy részében már felmerült az a tévképzet, hogy a web szükségtelenné teszi a könyvtárakat – hiszen már minden információforrás fent van a világhálón. A kampány célja tehát az volt, hogy a közvélemény figyelmét felhívja a közkönyvtárak, az iskolai, a tudományos és a szakkönyvtárak, valamint a könyvtárosok unikális és létfontosságú szerepére. Tudatosítani akarták, hogy a könyvtárak eddig is alkalmazkodtak az új technológiákhoz, és ezeket is arra használták, hogy javítsák a felhasználóknak szánt szolgáltatásaikat. A lejárt sztereotípiák megváltoztatása és a könyvtárak láthatóságának növelése érdekében @your library (@az Ön könyvtára) márkanévvel országszerte kampányeseményeket szerveztek és négy rövid üzenettel célozták meg a nagyközönséget:

A könyvtárak változó és dinamikus helyek.
A könyvtárak a lehetőségek helyszínei.
A könyvtárak megváltoztatják az életünket.
A könyvtárak megváltoztatják a közösségeket.

Kampány a világ könyvtáraiért logó. A kép forrása: ALA Campaign for America’s libraries

A nagyközönség támogatásának növelése és a könyvtáros imázs frissítése érdekében számos más intézménnyel is partnerséget kezdeményeztek. Így került sor 2001-ben az IFLA-val (International Federation of Library Associations and Institutions – Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége) való összefogásra a Világ könyvtáraiért kampány (Campaign for the World’s Libraries) meghirdetésével.
A világkampány hivatalosan augusztusban indult az IFLA Tanácsának és Általános Konferenciájának (IFLA Council and General Conference) bostoni konferenciája idején, és már a legelején több mint 30 ország és régió könyvtári egyesületei mutattak érdeklődést iránta. A kampány alapvető üzenetei szinte ugyanazok maradtak, mint az amerikaié: A könyvtárak változó és dinamikus helyek. A könyvtárak a lehetőségek helyei. A könyvtárak áthidalják a világot.
A kulcsüzenetek szétsugárzásával a könyvtári programok és szolgáltatások sokféleségének tudatosítását, a könyvtárak használatának és finanszírozásának növelését, a könyvtárosoknak olyan közpolitikai kérdésekbe való bevonását, mint a szellemi szabadság, az információhoz való hozzáférés egyenlősége, valamint a digitális szakadék áthidalását célozták meg.
Néhány konkrét példa jól megvilágíthatja a különböző csatlakozó országok sikeres kampánytevékenységét. 2010-ben a tajvani könyvtáros szövetség (The Library Association of the Republic of China – Taiwan) új nemzeti könyvtára megnyitóján meghirdették a„REAL @ your library” szlogennel induló kampányt. A REAL összefoglalja a négyes könyvtári jövőképet: R mint Reading, azaz olvasás, E mint Exploration, vagyis felfedezés, az A a kikapcsolódást jelzi(recreAtion), az L pedig a tanulásra utal (Learning). A szlogen az ünnepélyes megnyitó során kiemelt szerepet kapott, a könyvtár weboldalának tetején is látható, és a könyvtári kártyákon és a könyvtárban tartott előadások plakátjain is megjelenik.
Lettországban az UNESCO Lett Nemzeti Bizottsága, a Lett Nemzeti Könyvtár és a Lett Könyvtári Szövetség a „Pasaule t@vā bibliotēkā” („World@Your Library”) elnevezéssel szervezett könyvtári kampányt. Lettország könyvtárai arra buzdították a gyerekeket és fiatalokat, hogy egzotikus helyek és kultúrák iránt érdeklődjenek. A Könyvtári Szövetség a kampányhoz weboldalt hozott létre a www.stastulaiks.lv címen, ahol egy különleges világtérképen tüntették fel a lett könyvtárakban megismert helyeket. A kampány 2011-es témája a világ kulturális örökségének tanulmányozása és népszerűsítése volt, két fő céllal: a lett könyvtárak modern információforrásként való bemutatása, és a gyerekek bátorítása az egyes országok kulturális örökségének megismerésére az Unesco világörökségi listájának segítségével. A lista több mint 750 kulturális és természeti tárgyat tartalmaz, melyek egyedisége és szépsége jellemzi bolygónk sokszínűségét.

Plakát a 2011-es lett könyvtári kampányhoz: Világ egy könyvtárban. A kép forrása: Pasaule Tov@ bibliotéká

A Barbadosi Könyvtáros Szövetség (Library Association of Barbados) 2010-ben kapcsolódott be a könyvtári világkampányba. A hasonló eseményt kidolgozó Jamaikai Könyvtári és Információs Szövetség (Jamaicai Library and Information Association) közreműködésével plakátpályázatot írtak ki. A verseny a fiataloknak szólt, témája, az erős közösségek építése („Building Strong Communities @ your library”). A versenyben három korcsoportban több mint 300 nevezés érkezett. A plakátokat Barbados iskoláiban, szupermarketekben, üzletekben, buszpályaudvarokon és más nyilvános helyeken terjesztették, valamint a Könyvtári Szövetség és az Állami Közlekedési Igazgatóság megállapodása alapján két busz oldalán is megjelenhettek a plakátok és a könyvtári üzenetek.

• 
• 

Magyarországon 2006 óta az Informatikai és Könyvtári Szövetség szervezésében zajlanak az Országos Könyvtári Napok minden év októberében. Ennek a nagy sikerű eseménysorozatnak is az a célja, hogy a könyvtári programokkal minél több olyan embert érjenek el és nyerjenek meg, akik eddig nem számítottak rendszeres könyvtárlátogatónak. Az országszerte megmozduló könyvtárak minden évben számtalan módon mutatják meg, hogy milyen sokszínű tanulási, tájékozódási, kulturális lehetőség rejlik a könyvtárakban. Az IKSZ honlapján számos információt és impozáns adatokat találhatunk a legutóbbi, 2021-es programokról, a résztvevő településekről, könyvtárakról és a látogatókról. Érdemes megtekinteni!

Az OKN rendezvényeinek száma 2006–2018 között. A kép forrása: Ramháb Mária: Az Informatikai és Könyvtáris Szövetség híd szerepe. Tudás tárháza: könyvtár a neved? Jubileumi szakmai konferencia. Érsekújvár, 2019. szeptember 26. – A Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének honlapja

Felhasznált irodalom:

• History of the Campaign for America’s Libraries
• About the Campaign for the World's Libraries. In: IFLA, Activities and Groups, Campaign for the World's Libraries
• John W. Berry: The ‘Campaign for America’s Libraries’ and the ‘Campaign for the World’s Libraries’ In: Marketing library and information services: international perspectives
• More Success Stories! IFLA, Inicio, Actividades y Grupos, Campaign for the World's Libraries
• Könyvtárosok Világnapja, 2021. április 14. József Attila Városi Tagkönyvtár, Zalaegerszeg
• Nagy Mária: Április 14. – A Könyvtárosok Világnapja. In: Győri Szalon.hu, 2015.04.14.
• Ramháb Mária: Az Informatikai és Könyvtáris Szövetség híd szerepe. Tudás tárháza: könyvtár a neved? Jubileumi szakmai konferencia. Érsekújvár, 2019. szeptember 26.
• A 2021-es Országos Könyvtári Napok honlapja. 2021. október 4–10. Összesített adatok

Fazokas Eszter (Könyvtártudományi Szakkönyvtár)

A mezőgazdaságról rátérve az ipari termékeket reklámozó plakátokra, Gebhardt két világháború közti plakátművészetének egy változatos ikonográfiájú típusát képviselik az élelmiszer- és gyógyszeripari termékekhez, illetve a vegyipari árukhoz készített reklámplakátok. A nagy gyárak és márkák hirdetései a reklámtörténet fontos részét képezik, ezeken az áru mint motívum jelenik meg. Kiemelkednek ötletességükkel, áthatja őket az életszeretet és -vidámság, az ábrázolásban nemegyszer a humor is fontos szerepet kap. Nézzünk ezek közül néhány emblematikus példát!
Gebhardt elfogadva a Klösz György és Fia Grafikai Műintézet Rt. ajánlatát, a cég tervezője és művészeti vezetője, majd 1930 szeptemberétől a reklámstúdió vezetője lett. A Klösz a legkorszerűbb coloroffset technikával rendelkezett. Gebhardt számos plakátja itt készült. Másrészt több munkáját a budapesti Weiss L. és F. Műintézet, illetve a Seidner Plakát- és Címkegyár adta ki. Utóbbira példa a „László Hentesárugyár” feliratú plakát. A László Lajos és Gyula Hentesárugyár Rt. évtizedeken át működött Budapesten. Az őket reklámozó 1926-ban készült Gebhardt-plakáton életvidám henteslegények vállukon átvetett rúdon viszik a hentesárut (kolbászt, sonkát), arcukról boldog megelégedettség sugárzik. Egyikük kezében füstölő cigaretta.

László Hentesárugyár, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG.1926/374 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A „Boon’s cacao, chocolade” reklámplakátján mosolygós, holland népviseletbe öltözött kislány lépdel a földgolyón Amszterdamból Budapestre, fején nagy tábla csokoládét visz, rajta kakaósdobozokkal. A holland kakaópor és csokoládé magyarországi behozatalára utaló ötletes plakát könnyen eljuthatott a háziasszonyok és a gyerekek szívéhez.

Boon’s cacao chocolade, Jelzet: PKG. 1926/A/5 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az élvezeti cikkek közül a kávét (illetve kávépótlékot) és a szeszes italokat is népszerűsítik Gebhardt plakátjai. Johann Heinrich Franck alapította 1827-ben a kávépótlót készítő és forgalmazó céget, amely 1882-ben települt Magyarországra „Franck Henrik és Fiai Rt.” néven, és a 19. század végére már nemzetközi elismertségnek örvendhetett. A Franck Rt.-nek volt köszönhető a pótkávéfogyasztás elterjedése Magyarország területén. A „rég bevált” Franck kávépótlékot hirdető, Klösz György és Fia Rt.-nél készült plakáton a kávésdobozok egy gyárépületet formáznak, a jól működő gazdaság jelképeként füstölő gyárkéményekkel. A füstfelhőkből előtűnő feliratok a termék megvételére ösztönöznek: „Kiadós, izletes, olcsó.” Az előtérben a Franck cég méltán híres védjegyéve, a kávédaráló látható, mely árucímkék mellett számolócédulákon, plakátokon is gyakran megjelenik.

A rég bevált kávépótlék: Franck, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1929/A/14 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A 19–20. század fordulóján létesültek hazánkban a nagy sörgyárak. Haggenmacher Henrik 1907-ben hozta létre a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt.-t, 1912-ben megkezdődött a termelés. Az I. világháború jelentős kereslet-visszaesést eredményezett, emiatt a Dreher Antal Serfőzdéi Rt., az Első Magyar Részvényserfőzde és a Haggenmacher Rt. az 1920-as években kartellbe tömörült, 1933-ban pedig – a világgazdasági válság idején – egyesült Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. (DHRS) néven, mely kitűnő sörével 70%-ban uralta a piacot. (Neve többféle módon szerepel a forrásokban, részvényserfőződe formában is.) Még az egyesítés előtti, 1932-es évre szól Gebhardt alábbi plakátnaptárja, melyen a habzó sörrel teli poharat tartó, népviseletbe öltözött pár ábrázolása kap fő hangsúlyt.

Haggenmacher sör, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1932/1 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Dreher sört reklámozó plakátok közül több is Gebhardt nevéhez fűződik. 1910-ben Budapesten a családok szórakoztatására megnyílt az Angolpark (későbbi nevein Nemzeti Park, Néppark, majd Hungária Park), mely a második világháborúig a pesti középosztály egyik kedvelt szórakozóhelye volt. Az itt rendezett sörhetekre is hív egy Gebhardt-plakát 1934-ből.

Budapesti vendéglősök sörhete az Angol parkban 1934. szept. 29 – okt. 7., grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1934/186 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Nösner János Palackborkereskedő-, Pezsgő- és Habzóborgyár Budapest V. kerületében működött. A külföldi márkapezsgőkkel is versenyképes, francia módszer szerint készült valódi pezsgőt állított elő, mely ennek ellenére meglepően olcsó volt, ezért is bizonyult olyan kelendőnek a piacon. Gebhardt dekoratív plakátján poharat koccintásra emelő úri asztaltársaságnak pincér szolgálja fel a behűtött pezsgőt.

Nősner pezsgő francia módszer, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1926/256 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az egészség megőrzése a témája a Mira Gyógy- és Keserűvízforrás Részvénytársaság plakátjának, mely a Mira gyógyvizet hirdeti a következő felhívó szöveggel: „Könnyen hajt és biztosan gyógyit a Mira viz.” Az ábrázoláson a humor forrása a „hajt” szó kétértelműségében, és a szerepek sajátos elosztásában rejlik. A Mira glaubersós gyógyvíz mérsékelt keserűsó-tartalma enyhe hashajtó, béltisztító hatású; az ember (!) vontatta kétkerekű szekér hajtói pedig a Mira gyógyvizes üvegek.

Könnyen hajt és biztosan gyógyit a Mira viz, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1926/235 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A háztartásokban használt vegyiárukat, tisztító- és ápolószereket reklámozó plakátok tárgykörébe tartozik a Kakas cipőpasztát bemutató, melyen masnis-kötényes szobalány kezében a termékkel hirdeti magyarul és franciául: „Kakas cipő-paszta. Az én kedvenc cipőpasztám! / Le Coq. La meilleure cirage crême”. A hatást fokozza a cipőpasztás doboz, és rajta a kakas grandiózussá növesztett ábrája, meg a kétnyelvűség.

Kakas cipő-paszta. Az én kedvenc cipőpasztám!, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1928/136 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az elegáns öltözködés a cipők mellett a ruhák, az ingek tisztántartását is igényelte. A két világháború közötti időszakban a magyar textilipar jelentősen fejlődött, ebben az időszakban igen sok, később tekintélyessé váló gyár alakult. A nagyüzemi ruhagyártás terjedése egységesítette az öltözködést, ahogyan a ruhaneműk tisztítására is nagyüzemek alakultak. A Kovald Péter és Fia Rt. Kelmefestő, Vegytisztító és Gőzmosógyára 1909-ben jött létre, több évtizeden át működött több más vegytisztító cég mellett. „Galléromat is Kovald tisztitja!” – hirdeti egy plakát 1926-ból. A fekete-fehér-drapp színösszeállítás – a korábban bemutatott harsány színű, tarka plakátokhoz képest – komolyságot, szolid eleganciát tükröz, így próbálva közel férkőzni a nézők, a potenciális vásárlók szívéhez.

Galléromat is Kovald tisztitja!, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1926/A/19 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A sokoldalú alkalmazott grafikus, Gönczi Gebhardt Tibor munkásságát a nagytekintélyű német szakfolyóirat, a Gebrauchsgraphik így értékelte (magyarra fordítva idézem):

Ez a meggyőző erő ragadhatta magával kortársait, és ezt tapasztalhattuk meg mi is Gebhardt Tibor grafikai munkásságát, tárgyszerű és humoros plakátjait szemlélve.

Irodalom:

• Angolpark. In. Fővárosi Állat- és Növénykert
• Dreher-gyártörténet. In. Anonim oldal
• Franck kávépótlék számolócédula (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Kereskedelemtörténeti dokumentációs gyűjtemény). In: Múzeum Digitár
• Haggenmacher sör számolócédula (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Kereskedelemtörténeti dokumentációs gyűjtemény). In: Múzeum Digitár
• Kiss Ferenc: Gönczi Gebhardt Tibor. In: Elsőrangú termés, rajzolta: Gönczi Gebhardt Tibor, Nyíregyháza, Linea Comics Kft., 2015., 19–30. (Színes képregénymúzeum, 7.)
• Kopcsay Ágnes: Dreher – Magyar márkák. 9. rész. In: OSZK-blog, 2020. július 22.
• Nösner János pezsgőgyár, Magyar Szállodás és Vendéglős, 1932. január 15., (Hírek, közlemények), 28.
• Palfi, Lajos: Tibor Gönczi-Gebhardt, Gebrauchsgraphik, 1943/44, Nr. 7., 33–40.

A blogbejegyzésben idézett szövegek korabeli helyesírással szerepelnek.

Az összeállítás első része itt olvasható.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

 

Gönczi Gebhardt Tibor Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész 1902. április 13-án született Budapesten. 1910-ben az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola létrehozta a mai értelemben vett tervezőgrafikai szakosztályt. Ez az időszak Budapest világvárossá válásának a kora volt, a főváros fejlődésére pedig az egész ország odafigyelt. Jelentős állami beruházásokat hajtottak végre. Ezzel egyidejűleg az 1920-as években kezdett a reklám a gazdaság és a kereskedelem önálló szakágává válni. A kereskedők, vállalkozók, gyárosok mellett szívesen foglalkoztak a reklám kérdéseivel maguk a képzőművészek is – felismerve a reklám ízlésformáló, a közvéleményt befolyásoló szerepét. Az alkalmazott grafika műfajai közül már csak méreteinél fogva is a plakát volt a legharsányabb, ez bírt az egyik legnagyobb reklámértékkel. Szakmai lapként a Magyar Grafika folyóirat már 1920 óta fennállt. 1926-ban Bortnyik Sándor és Berény Róbert visszatérése az emigrációból új hanggal, új formával és új vizualitással frissítette fel a magyar plakátművészetet. Két évvel később megalakult a Reklámélet (1928–1938) című újság, majd a kubista plakátjaival elhíresült Bortnyik elindította grafikai iskoláját, a Műhelyt.

A Reklámélet címlapja (1933) – Törzsgyűjtemény

Az 1920-as és 1930-as években Budapesten virágzott a kereskedelmi grafika. A plakátok a fővárosban hirdetőoszlopokon kaptak helyet, amelyek elterjedése az első világháború után indult be igazán, amikor szinte minden átváltozott hirdetőoszloppá – a deszkakerítések, házfalak, tűzfalak, villamoskocsik oldalai… Ekkor, a magyar plakátművészet fénykorában bontakozott ki Gebhardt Tibor plakátművészetének első korszaka. Gebhardt az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolát elvégezve, az iparművész szakoklevél birtokában, az 1920-as évek elejétől azonnal bekapcsolódhatott a felpezsdülő grafikai életbe. Alkalmazott grafikai munkássága kiterjedt a csomagolások, dobozok, italcímkék, számolócédulák, plakátok, hirdetések, étlapok, emblémák és ex librisek tervezésére, mindezt korának igénye és stílusa szerint.

Polgár Kálmánék könyve, grafikus Gebhardt Tibor (1920), Jelzet: Exl.P/410 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Gebhardt Tibor jó rajztudása, vidám kedélye, humora sok megrendelőt vonzott. Tervezőgrafikusként már huszonegy éves korától több újság megbecsült munkatársa lett, a Vasárnap, Az Érdekes Ujság, a Képes Családi Lapok, a Függetlenség és a Képes Sportlap rendszeresen foglalkoztatta.
Realista plakátjai sokat elárulnak a korról; termékeket, eszközöket és szolgáltatásokat hirdetnek a jólét, az egészség, az elegancia és a kulturáltság jegyében, összességében a társadalom minden rétegéhez szólnak. Képet adnak a munkás hétköznapokról, a társasági életről, az étkezési szokásokról, a ruházkodásról, a divatról, a szabadidő eltöltéséről, az utazásról, a sporttevékenységekről. Megfigyelhető a korra jellemző technika iránti lelkesedés.
Gebhardt Tibor – bár a városban élt – a mezőgazdasági gépek szakértője, a velük végzett munka szakavatott ábrázolója lett.

Gebhardt visszatérő ügyfelei között szerepelt a Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt., mely Kelet-Európa legnagyobb gyártelepe volt, sokféle mezőgazdasági gépet állított elő. A gyár vezetése nagy hangsúlyt helyezett termékei bemutatására, a minél szélesebb körű hírverésre, így kérte fel Gebhardtot prospektusok, plakátok alkotására. A „Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth gyártja az összes mezőgazdasági gépeket” – reklámozza egy Gebhardt-plakát 1929-ből. A mozaikos elrendezésű ábra középpontjában a gyár látképe és logója tűnik fel, ezek körül a művész plasztikusan rajzolt kis képkockákon mutatja be a mezőgazdasági termelés egyes folyamatait a szántástól és vetéstől az aratásig, a cséplésig; a darálás, őrlés, szőlőpréselés folyamatát is szemlélteti. A hatáskeltés egyik eszközeként a HSCS-gépeket – köztük traktort, ekét, boronát, vetőgépet, motoros szivattyút, cséplőgépet, szőlőprést – rendeltetési helyükön és használat közben mint az ember eszközeit ábrázolja, így gyakorolva nagyobb meggyőző erőt a célzott vásárlórétegre, a gazdákra. Szintén ezt szolgálják a magyaros jelleget hangsúlyozó emberalakok. Az erőteljes színeknek is figyelemfelkeltő szerepe van.

Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth gyártja az összes mezőgazdasági gépeket, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG.1929/180 – Térkép, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A legtökéletesebb cséplőgépet hirdeti egy másik reklámplakát, ezen az emberek nélküli gép áll a középpontban, a nagyságát hangsúlyozandó enyhén alulról láttatva, szintén harsány színekkel megjelenítve.

A legtökéletesebb cséplő Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG.1926/338 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1930-as évekből való a „Mobiloil Arctic. Hideg motornál – könnyű indítás, meleg motornál – tökéletes kenés” feliratú plakát. A motorolajat a motor mozgó alkatrészeinek kenésére, a súrlódás csökkentésére használták. E reklámnál is megmutatkozik a grafikus humorérzéke: a képen szereplő, az Északi-sark jégtábláin ülő jegesmedve utal arra, hogy segítségével még hidegben, északi-sarki körülmények közt is jó működést biztosít a Mobiloil Arctic motorolaj.

Mobiloil Arctic, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG. 1934/153 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A századelőn, 1907-ben létrejött Shell (Royal Dutch Shell) holland–angol multinacionális olajvállalat Magyarországon 1925 óta van jelen. Az üzemanyagok mellett külön motorolajakat forgalmazott a mezőgazdasági gépek számára, mely olcsó és megbízható volt. Ezt hirdeti az alábbi traktorolajreklám.

Shell traktorolaj és petroleum olcsó és megbizható, PKG. 1929/175 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az állattartó gazdákhoz szólt a Pekk magas D-vitamin tartalmú takarmánykiegészítő reklámplakátja: „Olcsón nevel, hizlal és tenyészt mindennemű haszonállatot Pekk takarmánykiegészítővel”. A gyártó a Chinoin Rt., amely vállalat részére több, termékeiket reklámozó plakátot készített Gebhardt Tibor. Érdemes megfigyelni, hogy a művész e munkáin milyen jól kamatoztatta a Haranghy Jenő professzor oktatása nyomán elsajátított állatrajztudását, ami az állatanatómia biztos ismeretén alapult.

Olcsón nevel, hizlal és tenyészt mindennemű haszonállatot Pekk takarmánykiegészítővel, grafikus Gebhardt Tibor, Jelzet: PKG.1930/125 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Térjünk át a mezőgazdaságról az ipari termékeket reklámozó plakátokra, de erre már a következő részben!

Irodalom:

• Bakos Katalin: 10×10 év az utcán. A magyar plakátművészet története 1890–1990, Budapest, Corvina, 2007.
• Bakos Katalin: Bortnyik Sándor és a Műhely. Bortnyik Sándor tervezőgrafikai munkássága (1914–1947) és a „magyar bauhaus” (1928–1938), Budapest, L’Harmattan Kiadó, Kossuth Klub, 2018., 111.
• Kiss Ferenc: Gönczi Gebhardt Tibor, In: Elsőrangú termés, rajzolta: Gönczi Gebhardt Tibor, Nyíregyháza, Linea Comics Kft., 2015., 19–30. (Színes képregénymúzeum, 7.)
• Mayer József: Kései emlékezés Gönczi Gebhardt Tiborra (1902–1944), Kisgrafika, 2013/2. sz., 6–7.
• Mayer József: Gönczi Béla előadása édesapja, nagybátyja és saját grafikai munkásságáról, Kisgrafika, 2014/3. sz., 7–8.
• Réz Gyula: H-S-C-S nyomtatványok, hirdetések, képes árjegyzékek a két világháború között, Mezőgazdasasági Technika, 2018. június, 44–45.

Az összeállítás második része itt olvasható.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az MSZ ISO 14721:2022-es szabvány. Fotó: Biró Bettina, Könyvtártudományi Szakkönyvtár

A tartalom- és kulturális ipar egyik legfontosabb kortárs kihívása a hosszú távú megőrzés. Az elmúlt évek vonatkozásában gyakorlatilag nem beszélhetünk a kulturális szférában a kulturális javak megőrzése területén olyan konferenciáról vagy szakmai eseményről, amely során ne került volna elő a címben szereplő szabvány.

De mi is az a hosszú távú megőrzés és miért fontos?

MZ/X, az Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai című rajzfilmsorozat szereplője – Wikipedia

Feltételezem, a kedves blogolvasók többségének nem kell bemutatni Öcsit, vagyis MZ/X-et, az egykori híres rajzfilmsorozatból, a Mézga család messzi jövőbeni leszármazottját. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy  vajon mi teszi majd lehetővé Öcsi számára, hogy hozzáférjen bármilyen, a mi korunkból – sőt a minket megelőzőkből – származó információhoz, dokumentumhoz. Erre a megoldás a hosszú távú megőrzés!
A hosszú távú megőrzés – mily meglepő! – az archiválandó információ, kultúrkincs – vagy bármi egyéb, amit meg kívánunk őrizni az utókor számára – meg nem határozott időtartamú időtávra történő megőrzését és szolgáltatását jelenti. Ez a feladatkör nem új keletű, pontosan ez a mindenkori könyvtár, levéltár, irattár, múzeum és egyéb emlékezetmegőrző intézmény egyik elsődleges feladata.

Régi könyvek – A kép forrása: Pixabay, blende12 fotója

Egészen a közelmúltig a hosszú távú megőrzés adathordozója a papír volt és marad is még nagyon sokáig. Az ókori könyvtárak óta eltelt több mint ezer esztendő, illetve a mai könyvtárak, levéltárak évszázadokkal ezelőtt alapított képviselői és jogelődjei okán tudjuk jól, hogy a papír – a megfelelő tárolási körülmények biztosításával – hosszú életű adathordozónak bizonyulnak.

Adathordozók. A kép forrása: Canva –  Könyvtártudományi Szakkönyvtár, Biró Bettina (szerk.)

Mi a helyzet azonban az azóta feltalált adathordozókkal? Jelentős részük 20. századi találmány, gondoljunk csak az orsós magnószalagra, a mikrofilmre, az audio- és videokazettákra, hajlékonylemezekre, a CD-re, DVD-re, majd Blue Ray optikai lemezekre, sőt manapság a szerverparkokra és egyéb háttértárakra. Ezen adathordozók közül nem egynek megértük néhány évtized alatt a bevezetését, felfutását, elterjedését, majd elavulását és partvonalra kerülését. A fizikai adathordozók azonban csak a mérleg egyik fele, jelentős kihívás még a hosszú távú megőrzés terén az azokat működtető rendszerek meglétének esetleges hiánya. Hiába tárol egy archívum például floppylemezeken évtizedek óta gondosan valamilyen információt, gondban van, ha nincs már olyan számítógépe, amely rendelkezne hajlékonylemez-meghajtóval, sőt már az optikai meghajtó is egyre ritkább. Minél régebbi típusú adathordozón van az információ, annál nehezebb működő (karbantartható) lejátszó- vagy olvasóeszközt találni hozzá. És akkor még nem is beszéltünk a fájlformátumok és az operációs rendszerekkel történő szoftverkompatibilitás kérdésköréről, nem is említve az úgynevezett born digital, tehát az eleve digitális környezetben létrejövő dokumentumok megőrzésének, sőt a webarchiválásnak a kérdéseit.
Az imént felsorolt formátumok és dokumentumtípusok képezik a papírformátum melletti új dimenziót a hosszú távú megőrzés feladatában. Ezek megőrzésével ugyanúgy foglalkozniuk kell az emlékezet megőrzésével foglalkozó szervezeteknek, mint a papírformátumú dokumentumokéval. Az ilyen, többnyire elektronikus dokumentumok megőrzése nem merül ki a fájlok háttértárra pakolásában. Az információt bitenként kell megőrizni, illetve valamilyen formában fent kell tartani azt az eredeti működési környezetet, amelyben anno az az információ olvasható, értelmezhető volt. Hogy ez többek között emulációval, a régi gépek üzembetartásával, vagy folyamatos formátumról formátumra tartó migrációval vihető végbe, az már a gyakorlati megvalósítás kérdéskörébe esik, és nagyban függ az adott archívum preferenciáitól. Érdekes szempont még a megőrizendő dokumentum értelmezési kontextusának megőrzése: adva lehet egy már ma is történelmi jelentőségű dokumentum, amit megőrizhetünk akár digitális formában, akár valamilyen igen tartós fizikai adathordozóra rögzített formában is. Igen ám, viszont a műszaki jellegű megőrzés/tárolás mellett érdemes feltüntetni olyan információkat, mint például: milyen nyelvű az adott dokumentum (ki tudja, hátha holt nyelv lesz az a bizonyos nyelv egy vagy több évszázad múlva), mi célból készült, kik készítették, milyen technológiával. Tegyük fel, egy írógéppel írt kézirat digitális példányáról van szó. Mi az az írógép, teszik fel talán majdani kollégáink a kérdést… ki tudja, sok-sok kutatóórát megspórolna, ha nem kellene a majdani történettudománynak azzal is foglalkoznia, hogy megfejtse a „rejtélyes írógép” titkát…

Űrrepülőgép. NASA.gov képarchívum. April 29, 1990, Shuttle Discovery Lands Following Deployment Mission

Többek között ezek tekinthetők a hosszú távú megőrzés kihívásainak. A ma általánosan e cél megoldására szolgáló koncepció azonban nem a kulturális szférában fogant meg, hanem az űrkutatásban.
Amint a hetvenes években véget ért a hidegháborús űrverseny, a hangsúly fokozatosan átterelődött az egész bolygó tudományos fejlődését szolgáló űrkutatásra, és, bizony, igény mutatkozott arra, hogy az űrmissziók során begyűjtött fizikai és elektronikus adatokat valamilyen szabványos formában őrizzék meg a tudomány és az utókor számára. Szükség volt egy időtálló fogalmi modell létrehozására, amely az aktuális technológia korlátozta implementációktól függetlenül ad útmutatást a hosszú távú megőrzés elméletéhez. A NASA vezetésével egy 1997-es fehér könyvben dolgozták ki a nyílt archívumi információs rendszer referenciamodelljének első változatát, majd az űrkutatás nemzetközi szabványosítási kérdéseivel foglalkozó Űradatrendszerek Tanácsadói Bizottsága (CCSDS) égisze alatt jelent meg az első OAIS-standard 2002-ben. Ekkorra ez a konceptuális modell már messze túlnőtt az űrkutatás területén, és már az ezredforduló környékén számos nemzeti könyvtár (köztük például az ausztrál nemzeti könyvtár) foglalkozott a modellel, úgy is, mint a hosszú távú megőrzés problémájának potenciális megoldásával. Ezen igényekre reflektálva a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) ISO 14721 hivatkozási szám alatt változtatás nélkül, nemzetközi szabványként bevezette a CCSDS standardját. Amikor 2012-ben felülvizsgálták a modellt, az ISO is követte, így jutottunk el a jelenleg is hatályos ISO 14721:2012 szabványig, amelynek magyar változata idén márciusban jelent meg.

Ilácsa Szabina és Bódog András (KöSZI) ábrája az MSZ ISO 14721:2022 szabvány alapján

Az OAIS-ban az információkat több fájlból álló, úgynevezett információs csomagokban tárolják. Ezekben a megőrzendő tartalmat a reprezentációs információ egészíti ki, biztosítva mindazon plusz információkat, amelyeket a hosszú távú megőrzés követelményeinél már említettem. Például, ha egy CD-ROM tartalmát archiválják, nemcsak azt mellékelik reprezentációs információként, hogy tulajdonképpen mi is az a CD-ROM, hanem a szabványos műszaki specifikációt is megnevezik, jelen esetben az azt leíró szabványt. Hasonló reprezentációs információ a megőrzendő tartalom nyelve is, amely mellé adott esetben akár szótárat is csatolhatnak. Az OAIS három különböző típusú információs csomagban őrzi meg az információt: az átadási információs csomagot (SIP) a létrehozó adja át az archívumnak, amely azt leíró információkkal gazdagítja, majd egy vagy több megőrzési információs csomag (AIP) formájában kerül hosszú távú tárolásra. Az AIP-okból lehet előállítani a felhasználói igény szerint szolgáltatott disszeminációs információs csomagokat (DIP). Nagyon röviden ez volna az OAIS archívum konceptuális modelljének vázlata és térjünk is át a szabvány honosítására…

Az OSZK Könyvtári Intézet részeként működő Könyvtári Szabványosítási Iroda logója

Mivel az Országos Széchényi Könyvtár egyik missziója a hosszú távú megőrzés, és a Könyvtári Szabványosítási Iroda feladata az OSZK és a hazai könyvtárszakma szabványügyi támogatása, ezért az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság feladatául tűzte ki e fontos szabvány magyar nyelvre történő átültetését. Az OAIS már évek óta széles körben használt szabvány – elsőként a Magyar Nemzeti Levéltár valósította meg a teljes körű implementációját hazánkban, amikor e modellre alapozta az elektronikus levéltár hátterét. Sok mindenki használja tehát szabványként, azonban nem rendelkezik a terület egységes magyar szakszókinccsel – jobb híján a kollégák saját igényeikhez szabva-igazítva magyarították –, ezért a honosítással lehetőség kínálkozik egy szakterülettől és szakmától független egységes terminológia megalapozására. Sokszor halljuk a „SIP-csomag”, „DIP-csomag” kifejezéseket a különböző szakmai rendezvényeken, így a szabványtárgyalás folyamán úgy véltük, hogy ezt a szóhasználatot tükrözve célszerű lenne ezeket a betűszavakat magyaros kiejtéssel honosítani. Így lett a modell neve is az ISBN és az ISSN példáját követve OAIS (ejtsd: fonetikusan oais). Reményeink szerint a magyar nyelvű szabvány egyfajta hivatkozási alapként is szolgál majd bárki számára, aki saját hosszú távú megőrzési projektbe kezdene, vagy érdeklődne a téma iránt.

Az MSZ ISO 14721:2022-es szabvány. Fotó: Biró Bettina, Könyvtártudományi Szakkönyvtár

Az idén március 1-én megjelent MSZ ISO 14721:2022 szabványt a Magyar Szabványügyi Testület MB 508 Információ és dokumentáció nemzeti szabványosító bizottsága honosította. A szabványtárgyaláson az OSZK, a Digitális Bölcsészeti Központ, illetve a Magyar Nemzeti Levéltár szakemberei vettek részt. A magyar nyelvű kiadás elkészítéséhez az OSZK járult hozzá. Mivel az angol nyelvű eredetit változtatás nélkül vette át az ISO, azt forgatva bizony kitűnik az űrkutatási célú felhasználás. Talán éppen ezért, nem épp a legkönnyebb a szabvány szövege, ráadásul a szabványtárgyalás során – ahol gyakorlatilag szóról szóra végigvitattuk a nyersfordítást az eredeti tükrében – számos kisebb ellentmondást is felfedeztünk. Többek között az alkalmazott terminológia sem volt teljesen egységes a CCSDS eredeti kiadásában. Ezért tehát a magyar nyelvű szabvány nemzeti előszavában ezen ellentmondások felsorolása mellett az MSZT értelmezési segédlettel szolgál a szabványalkalmazás megkönnyítésére. A szövegtestben a referenciamodell „építőkockáit” eltérő formázással jelöltük, így a szakkifejezések mindig félkövérek, a funkcionális entitások pedig csupa NAGYBETŰSEK. További segédlet az OAIS által meghatározott szakkifejezések magyar betűrendes mutatója, ugyanis a szabványhonosításnál a fordításnak meg kell egyeznie az eredetivel, így meg kellett tartani az angol betűrendet a definícióknál. A szabvány – az összes többi MSZ-szabványhoz hasonlóan – elérhető az MSZT szabványboltjában, illetve a mintapéldány kölcsönözhető is az OSZK-n belül működő Könyvtártudományi Szakkönyvtár gyűjteményéből.

Felhasznált források:

• MSZ ISO 14721:2022 Űradat- és információközvetítő rendszerek. Nyílt archívumi információs rendszer (OAIS). Referenciamodell
• Reference Model for an Open Archival Information System – CCSDS 650.0-W-1 White Book, April 10, 1997.
• Reference Model for an Open Archival Information System – Recommended Practice CCSDS 650.0-M-2 Magenta Book June, 2012.
• Alan Wood, Don Sawyer. Reference Model for an Open Archival Information Systems (OAIS): Overview and Current Status – NASA (2001). 16-June-2001. American Library Assocation Annual Conference 

Bódog András (Könyvtári Intézet, Könyvtári Szabványosítási Iroda)

A könyvtári dokumentumok közül a digitalizálódás talán legjobban az időszaki kiadványokat érintette. Digitalizálódáson most nem a könyvtárba érkezett, nyomtatott periodikák digitalizálását értjük, hanem a digitálisan létrejött és online terjesztett kiadványok elterjedését a nyomtatottak mellett. A felsőoktatásban és a tudományos világban már több évtizede általános gyakorlat és tendencia, hogy az egyre nagyobb jelentőséggel bíró folyóiratok növekvő számban elektronikusan is, sokszor már csak online hozzáférhetőek. A nemzetközi online adatbázispiac meghatározó szolgáltatói pl. az EBSCO, a JSTOR, ECONLIT több ezer szakfolyóirathoz biztosítanak hozzáférést a cikkek teljes szövegével együtt. Ezek piaci alapú szolgáltatások, előfizetésük általában meghaladja egy magánszemély pénztárcáját, ezért könyvtárak fizetik elő és könyvtári tagsággal lehet hozzáférni a megfelelő adatbázisokhoz. A költséghatékony előfizetés érdekében Magyarországon sok éve az Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Programja (az EISZ) biztosítja közösen, országos szinten a csatlakozott könyvtárak számára, az adatbázisokhoz, elektronikus folyóiratokhoz való hozzáférést.
De mi a helyzet Magyarországon, a már online is megjelenő újságokkal és mi a helyzet a tudományos területen kívüli kiadványokkal? Jelen cikkben a különböző időszaki kiadványok közül csak egy típusúakra koncentrálunk, az önkormányzatok által kiadott lapokra.

Jelenleg 3200 önkormányzat van Magyarországon (2004-es adat). Az idézett tanulmány szerint ma nagyjából 1800–2000 helyi lap lehet, amelyeknek túlnyomó részét az önkormányzatok adják ki. Az OSZK katalógusában „önkormányzati lap” tárgyszóra keresve 1347 tételt kapunk, amiből már 54 cím online kiadvány.
Az önkormányzati lapok egy-egy település életéről, közösségéről, híreiről szólnak. Azonban kérdés, hogyan sikerül ezeket megőrizni a jövő számára. Az önkormányzati lapok is, ahogyan sok más újság az elmúlt egy-két évtizedben folyamatosan költöznek fel az Internetre. Ezeknek a lapoknak a kiadását alapvetően az önkormányzatok finanszírozzák és a település méretétől függően több ezer példányban nyomják és terjesztik. A lapokban az önkormányzati híreken kívül kulturális, közösségi információk jelennek meg, de a helyi vállalkozók is reklámozzák termékeiket, szolgáltatásaikat. A lapok jellemzően ingyenesek és sok háztartásba jutnak el a reklámújságokkal együtt. A nyomtatott kiadás mellett az online változatok is segítik a kiadványok terjesztését. Gyakran egyszerűen a nyomtatott kiadás digitális változatait teszik online is hozzáférhetővé a település honlapján. Ezek a lapok egy-egy helyi település életének lenyomatát adják, amelyek fontosak lehetnek a jövő kutatói, vagy a jelen érdeklődői számára is.
Azonban míg a településen lakókhoz eljutnak ezek a lapok, sok esetben a könyvtárakba már nem. Így ezek könyvtári nyilvántartása, hosszú távú megőrzése nincs biztosítva. Ezek a lapok nyomtatva sem mindig jutnak el a könyvtárakba, digitális változataik pedig szinte egyáltalán nem. Hiszen míg a nyomdák többé-kevésbé a kötelespéldány rendelet alapján beküldik a nyomtatott példányokat, addig a digitális változatok nemigen érkeznek, hiába rendelkezik már ezekről is a 2021. január 1-én életbe lépett új rendelet, a 717/2020. (XII. 30.) Korm. rendelete a kiadványok kötelespéldányainak szolgáltatásáról, megőrzéséről és hasznosításáról.
Az OSZK-ban azonban nem vártunk a lassan változó jogra. A Magyar Elektronikus Könyvtárban már a 90-es években elkezdtük felderíteni és nyilvántartania magyar online periodikákat. Egyéves fejlesztés után 2004-ben indult el később az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (röviden EPA) adatbázis, amely teljességre törekvően igyekszik nyilvántartani a magyar online folyóiratokat, valamint válogatva biztosítani ezek archiválását és nyilvános szolgáltatását. A nyilvántartásba kerülő lapok kiadói nemcsak értesítést kapnak, de felkérést is, az archívumba való bekerülés hozzájárulására. Mivel az archívum nyilvános, ezért csak a kiadók engedélyével kerülhetnek fel nyilvánosan az online kiadványok. Az adatbázis jelenleg 4.408 periodika címet tart nyilván, ebből 1.427 cím archivált, azaz biztosított a hosszú távú megőrzése.
2020-ban a Periodikafeldolgozó Osztály jelezte, hogy sajnos számos nyomtatott önkormányzati lap nem érkezik be a könyvtárba, ezért nyilvántartásukban jelentős hiányok mutatkoznak. Ellenben sok lap megtalálható már az interneten. Indulásként kaptunk egy több mint 360 címet tartalmazó listát, amelynek alapján elkezdődött az online önkormányzati lapok feldolgozása, begyűjtése.
Az EPA nyilvántartásába így már bekerült több mint 280 cím, amelyből 95 címet folyamatosan archiválunk is. Előbb engedélyeztetni kell a kiadóval, amely többnyire a helyi önkormányzat, a lap archiválását és nyilvános szolgáltatását, majd a letöltést követően elkezdődhet a szolgáltatás is.

Balatonfüredi Napló. Balatonfüred Város Önkormányzatának havilapja – Elektronikus Periodika Archívum

A budapesti kerületi önkormányzatoktól a távoli kis települések lapjai egyre nagyobb számban kerülnek be az EPA-ba, sokszor az elmúlt 10-15 év számait is sikerült begyűjteni.
Miután az engedélyezett lapok bekerültek a gyűjteménybe, jó esetben a kiadóik beküldik az újabb számaikat, vagy az EPA könyvtárosai töltik le – főként – az új számokat a település honlapjáról.
Igaz, az online kiadványokat 2021 óta már kötelező feltölteni a kötelespéldány-rendelet alapján, ez azonban még messze nem ment át általános gyakorlatba, nincs olyan rutinja, mint a nyomtatott kiadványok megőrzésének.
Ezért megköszönjük mindenki segítségét, aki támogatja ezt a gyűjtő, archiváló munkát.
Elsődlegesen a címek felderítése alapvető, hiszen a távoli, online újságok felderítését, nyilvántartását az EPA igyekszik teljes körűen végezni, de természetesen a mi látókörünkből is sok kiadvány kimarad. Ha valaki kiadványt tud ajánlani a nyilvántartásba, az ezen a címen teheti meg gyorsan, könnyen.
Nagy segítség lenne, ha a helyi könyvtárosok, akiknek a helyi önkormányzatokkal közvetlen kapcsolatuk van, segítenék a kiadványok felderítését, esetleg ezek begyűjtését, esetleg a szolgáltatás jogi rendezését. Az EPA könyvtárosai az epa-info[kukac]mek.oszk.hu címen örömmel fogadnak minden önkéntes, segítő könyvtáros jelentkezését.
Az EPA-ban archivált, nyilvánosan szolgáltatott helyi lapok belinkelhetők a helyi könyvtárak honlapjaiba, ha az eredeti helyükről, a települési honlapról ezek eltűnnek, esetleg helyhiány miatt, a könyvtár, az EPA egy biztonsági megoldást tud ajánlani.
Természetesen sok száz önkormányzati (és egyéb) lap nincs még se nyilvántartva, se digitálisan archiválva. Az EPA a lapokat számonként, jellemzően egy-egy PDF-ben tudja megőrizni és szolgáltatni. Azonban a lapok sok esetben a települések webhelyén találhatóak, a honlapra beágyazva, vagy feltöltve a Google Drive-ra egy mappába (lásd pl. Szentandrási Híradó).
A dokumentumszintű gyűjtés a weblapoknak a környezetét, a számokon kívül található egyéb információkat nem tudja megőrizni. Ezért az EPA-archiválást összekapcsoltuk a közelmúltban indult webarchiválással. Az OSZK webarchiválói hasonló módon előbb az archiválandó címeket gyűjtik. Webhely szerint, témánként, eseményenként, és egy külön listába gyűjtik az online kiadványokat is. Az elektronikus periodikák fogalmát itt már tágan értelmezik a kollégák, ebbe a portáljellegű, időszaki kiadványok is beletartoznak, ahogy a hírblogok is. A webaratás azonban nem számonként, vagy hírenként, hanem a teljes weboldalakat menti néhány szint mélyen, egy adott domain-on belül. (Azaz a Google Drive-ra feltett vagy más külső linkekről már nem menti le a fájlokat). A webarchívumunk Elektronikus periodikák gyűjteményében jelenleg 7336 cím van, amelyet negyedévente aratnak. Itt azonban nincs elég kapacitás az egyedi engedélyezésekre, ezért ez a zárt gyűjteményben van, amely a tervek szerint a közeljövőben megtekinthető lesz házon belül.

• 
• 
• 
• 

Felhasznált irodalom:

• Bajnai Zsolt: Lapkészítők a végeken. In: Az Eszterházy Károly Főiskola Tudományos Közleményei (Új sorozat 33. köt.). Tanulmányok médiatudományok köréből, 2006, 134–139.
• Diószegi József, Böröcz Petra: Az önkormányzati lapok kiadása nem a legnagyobb üzlet. In: Napi.hu, 2005. június 14.

Moldován István (Digitálistartalom-fejlesztési és Szolgáltatási Osztály)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat hetvenötödik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Ebergényi Tibort és gyűjteményét mutatja be.

Dániel Viktor grafikája – Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Ebergényi Tibor (1912–1987) tanár és könyvtáros 1912-ben született Egerben. A város Ciszterci Rend Szent Bernát Gimnáziumába járt, ahol osztálytársa volt Kálnoky László, a későbbi költő. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar–német szakos bölcsészdiplomát. 1939-től az Egri Római Katolikus Felsőkereskedelmi Iskolában, majd 1948-tól a Dobó István Gimnáziumban tanított. 1959-ben kinevezték a Heves Megyei Könyvtár igazgatójának Egerbe, 1973. december 31-ig töltötte be ezt a posztot.
Sokat publikált. Első cikkei az Eger című lapban láttak napvilágot. Felelős szerkesztője volt a Nemzedékek című folyóiratnak, melynek első száma 1945 márciusában jelent meg. 1973 áprilisától a Hevesi Szemle szerkesztőbizottsági tagja, a Heves megyei Népújságban éveken keresztül A hangszóró mellett című rovat vezetője volt. Verseket is írt.
Az irodalom mellett Ebergényi művészeti érdeklődése kiterjedt a képzőművészetre, a grafikákra is. Könyvtárigazgatóként az ő ideje alatt, 1968–1970 között zajlott a könyvtárépület korszerűsítése Veres Zoltán egri építész tervei alapján. Ennek során a belső térben kiváló művészek (Kass János, Csohány Kálmán, Diskay Lenke, Würtz Ádám) grafikáit, réz- és fametszeteit helyezték el.

Diskay Lenke grafikája (1967), Jelzet: Diskay/110/v2 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ebergényi aktívan jelen volt a hazai kisgrafikaéletben. 1970-ben részt vett a Budapest központtal megrendezett XIII. Nemzetközi Ex libris Kongresszuson. Ehhez kapcsolódóan a kongresszus résztvevői számára szervezett egri kirándulásnak, és a Heves Megyei Könyvtár két világháború közti magyar ex libris művészetet bemutató kiállításának, illetve az Eger nevezetességeit ismertető négynyelvű kiadványnak is értelmi szerzője volt. A tárlathoz katalógust is megjelentettek Magyar ex libris müvészet a két világháboru között 1919–1945 (Eger, Megyei Könyvtár, 1970.) címmel. Az egri kiállítás artisztikusan szép környezetben, a könyvtár előcsarnokában volt megtekinthető. Jórészt fametszetű lapokat mutattak be többek között Vadász Endre, Drahos István, Buday György, Fery Antal, Varga Mátyás és Bordás Ferenc grafikusok műveiből, főként az 1930-as évekből. Galambos Ferenc ajánlotta fel e grafikákat a kiállítás céljaira a saját gyűjteményéből.

Magyar ex libris müvészet a két világháboru között 1919–1945, Eger, Megyei Könyvtár, 1970. (a katalógus címlapja, rajta Diskay Lenke a könyvtár számára készített ex librise)

Az 1970-es kongresszus egri eseményeiről Réthy István titkár így számolt be a Kisgrafika Értesítő hasábjain:

Stettner Béla linómetszete (1971), Jelzet: Exl.E/226 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A kongresszus eseményei fellendítették a fővárosi mellett a vidéki ex libris életet. Hosszas tervezgetések után, Ebergényi irányításával – és Nagy István titkárrá választásával – alakult meg az egri (Heves megyei) kisgrafikakör 1971 októberében a Dobó István Vármúzeum klubtermében, az Egerben élő lengyel származású Trojan Marian József tárlatával egybekötve. A kiállító grafikus dolgozott a Műemléki Felügyelőségen és az egri vármúzeum restaurátoraként. Fa- és linómetszeteket egyaránt alkotott. Városképeket idéző kisgrafikái mellett lapjainak gyakori témája a könyv, valamint a könyvjegytulajdonos szakmájára utaló jelképek megjelenítése. Ebergényi számára is ilyent alkotott.

Trojan Marian József grafikája (1969), Jelzet: Exl.E/12 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ebergényi a későbbiekben is számos kiállítást rendezett, ex libris témájú műveket jelentetett meg, például 1972-ben Galambos Ferenc ex libris bibliográfiáját A magyar ex libris irodalom bibliográfiája (1920–1970) címmel, melyhez ő írta a bevezetőt. A kiadvány Heves Megyei Könyvtár füzeteinek 25. számaként látott napvilágot. Ex libris szakíróként számos cikke jelent meg a Kisgrafika Értesítőben és a Könyvtárosban. Beszámolt az egri kisgrafikai eseményekről, a grafikusok számára javasolta, hogy – Diskay Lenke és a lengyel Edward Grabowski példáját követve – volt iskolájuk könyvtárai számára készítsenek ex librist, így népszerűsítve a műfajt a fiatalok körében.

Alább látható Diskay Lenke a siroki iskolai könyvtár számára készített fametszetű ex librise 1968-ból.

Diskay Lenke fametszete (1968), Jelzet: Diskay/132– Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ebergényi tizennyolc ország gyűjtőivel levelezett, így tett szert jelentős, kb. 25 000 darabos saját ex libris gyűjteményre. A kollekció minőségi lapokat, főleg rézkarcokat és fametszetű lapokat tartalmazott, tematikailag kiemelten a szőlőtermesztő hobbijára utaló szőlős-boros ex libriseket. Az egri minaret, a könyv és az olvasás motívuma is gyakori a könyvjegyein. Emellett érdekelték a magyar és az osztrák szecesszióval összefüggő lapok. Nevére szóló ex librist készített többek között Andruskó Károly, Kertes-Kollmann Jenő, Kopasz Márta, Fery Antal, Stettner Béla, Trojan Marian József, Prohászka Antal, Diskay Lenke, Csiby Mihály, Deák Ferenc, Hervai Katalin, Vén Zoltán és a spanyol Oriol M. Diví.

Csiby Mihály linómetszete (1981), Jelzet: Csiby/114 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ebergényi 1987-ben hunyt el, haláláról a Kisgrafika folyóirat is megemlékezett, a gyászhír mellett Vén Zoltán Ebergényi nevére szóló Karinthy Frigyes-lapját közölve. Ebergényi Tibort nemcsak mint könyvtárost, könyvtárigazgatót, hanem mint ex libris gyűjtőt és szakírót is megőrizzük az emlékezetünkben!

Vén Zoltán rézmetszete (1985) – Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Irodalom:

• A Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár története 1952–2009., szerk. Guszmanné Nagy Ágnes, Tőzsér Istvánné, Eger, Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár, 2009, 24.
• Ebergényi Tibor: Eger igézetében, Trojan Marian József, Kisgrafika Értesítő, 1970. április, 651–654. 
• Ebergényi Tibor: Exlibris művészet a két világháború között. Kamarakiállitás az egri Megyei Könyvtárban, Kisgrafika Értesítő, 1970. december, 749–750.
• Ebergényi Tibor: Iskolai könyvtárak és az exlibris, Kisgrafika Értesítő, 1969. december, 61[7].
• Galambos Ferenc: A magyar ex libris irodalom bibliográfiája (1920–1970), Eger, 1972. (Heves Megyei Könyvtár füzetei 25.)
• Gyászhír, Kisgrafika, 1987/2–3. sz., 36.
• A KBK egri csoportja, Kisgrafika Értesítő, 1971. december, 880.
• Réthy István: Egerben, Kisgrafika Értesítő, 1970. december, 730–731.
• Szecskó Károly: Ki volt dr. Edelényi Tibold?, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2015/2. sz, 42–47.
• Vasné Tóth Kornélia: Ebergényi Tibor (1912–1987). In. Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 50–51.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A blogbejegyzésben idézett szövegek korabeli helyesírással és formázással szerepelnek.

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész

A nemzeti könyvtár 2022. március 14-én megnyílt kiállítása három emlékezethellyé vált költeményünk legitimációtörténetét mutatja be. A Himnusz és a Szózat mellett a harmadik vers Petőfi Sándor Nemzeti dala.

Fordítások

A Nemzeti dal német fordítása szinte azonnal megszületett és a röplapok mellett különböző lapokban is napvilágot látott: Dux Adolf fordítása a Der Ungarban (1848. március 17.), Hoffmann Károlyé a Pester Zeitungban (1848. március 18.), illetve ugyanitt a következő számban Zerffi Gusztávtól National-hymne der Magyaren (A magyarok nemzeti himnusza) Nach Petőfi címmel (1848. március 19.). Emellett például Pozsonyban is készült fordítása, sőt a költemény folklorizált német változata a badeni felkelők indulójaként kapott nemzetközi szerepet. Már 1848 márciusából ismert a költemény egy szlovák nyelvű átköltése is, és nagyon hamar megszülettek francia nyelvű változatai is. A Nemzeti dalt születése pillanatától kezdve napjainkig folyamatosan számos további nyelvre fordítják és nemegyszer több átültetése is hozzáférhető ugyanazon nyelveken.
A német mellett több további világnyelven, de számos kisebb nemzeti nyelven is hozzáférhető, legyen szó északi nyelvekről, a környező országok (és hazai nemzetiségiek) nyelvéről (amint Kerényi Ferenc írja, a verset mint verstípust a korabeli magyarországi nemzetiségek egyfajta riadónak tekintették és – Petőfi nevének említése nélkül – megírták a maguk nemzeti változatát) vagy távol-keleti nyelvekről, és olvasható héberül, sőt eszperantó nyelven is. A fordítások érdekessége, hogy nemcsak professzionális műfordítók ültetik át, hanem nemegyszer amatőrök is fordítják.
Végül érdemes kiemelni azt a nyelvi kísérletet, amikor Eörsi Sarolta és Varró Dániel a vers Makkai Ádám készítette angol fordítását „visszafordította” magyar nyelvre. A forradalom 150. évfordulója előtti (játékos) tisztelgésként is értelmezhető kísérlet egyben szemléletes példája az irodalmi szövegek lefordíthatósága problematikájának is.

A megzenésített költemény

A Nemzeti dalt már 1848. március 15-én este előadták megzenésítve is a Nemzeti Színházban. Egressy Béni szerzeményét Szerdahelyi József átiratában hallhatta a közönség Erkel Ferenc vezényletével.
A következő időszakban azután számos további szerzemény született. Isoz Kálmán 1931-ben megjelent kötetében, amelybe összegyűjtötte a Petőfi-versek megzenésítéseit, több mint huszonöt neves és ismeretlen zeneszerzőt említ, akik megzenésítették a Nemzeti dalt. Mivel számos esetben hiányzik a megjelenés dátuma, a kötetből nem lehet pontosan megállapítani, hogy hány változat született a forradalom évében, de biztosan közéjük tartozik a már említettekén kívül Feldinger Frigyes, Kálózdi János, Ruzitska György és Thern Károly műve. A korabeli lapokból további megzenésítésekről is értesülhet az olvasó abból az esztendőből, s arra is van példa, hogy a rövid tudósítás csak az alkalmi zeneszerző foglalkozását vagy tisztségét említi.
A későbbi évtizedekből érdemes kiemelni Erkel Ferenc fiának, Erkel Gyulának a nevét, aki vélhetően szintén megzenésítette Petőfi költeményét, valamint Huber Károly zeneszerzőt és a fiát, Hubay (született Huber) Jenő hegedűművész-zeneszerzőt, akik mindketten készítettek zenei átiratot a Nemzeti dalra, csakúgy, mint a későbbiekben ez utóbbi tanítványa, Huszka Jenő is.
Megkerülhetetlen Kodály Zoltán férfikarra írt kórusműve, amelyet 1956 tavaszán fejezett be. Ez utóbbi az első, zártkörű előadás után alig egy héttel megjelent a Zeneműkiadó gondozásában. Nyilvános előadáson először 1956 szeptemberében hallhatta a közönség: 4-én a Károlyi-kertben, 6-án pedig – Kodály javaslatára – a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, hatalmas sikerrel.
Vass Lajos zeneszerző, karnagy, 1949 és 1956 között a Honvéd Művészegyüttes karnagya, majd művészeti vezetője volt, 1956. szeptember 6-án az együttes férfikarával ő mutatta be Kodály nekik írt és ajánlott Nemzeti dalát:

A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Kodály Zoltán megzenésítését adja elő a Nemzeti Múzeum lépcsőjén 1956. szeptember 6-án. Magyar Filmhíradó 37, részlet. Petőfi – Kodály: Talpra magyar [Kínába indul a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese] – Nemzeti Filmintézet. Filmarchívum. Filmhíradók online

A komolyzenei alkotások mellett könnyűzenei változatok is napvilágot láttak. Máig a legismertebb Tolcsvay László 1973-as megzenésítése, amelyet azonban akkor nem vehettek lemezre. A Nemzeti dal – nagy közönség előtt – csak 1981. március 26-án hangzott el a Sportcsarnokban rendezett koncerten, majd nem sokkal utána lemezen is megjelent.

Az utóbbi évek megzenésítései közül is érdemes – a teljesség igénye nélkül – kettőt megemlíteni, hiszen Petőfi költeménye máig megihleti a zeneszerzőket.
2012-ben formabontó kulturális versenyként indult a Red Bull Pilvaker – A szavak forradalma, ahol a rap és a slam poetry játszotta a főszerepet. A márciusi ifjak előtt tisztelgő rendezvény műsorán 2016 óta a Nemzeti dal is szerepel.
2018. március 15-én került sor a Talpra magyar! című rockmusical ősbemutatójára, melyet – valós történelmi eseményeket és fiktív elemeket ötvözve – az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára rendezett Szurdi Miklós. Mátyássy Szabolcs zeneszerző a Nemzeti dalt is megzenésítette, új felfogásban.

Idézetek, rájátszások, parafrázisok

A Nemzeti dal címe, néhány jellemző kifejezése, szókapcsolata és sora természetesen számos szépirodalmi műben (és egyéb módon felhasználva) visszaköszön.
A rájátszások és parafrázisok különböző műfajú és stílusú szépirodalmi alkotásokban öltenek testet. Találhatunk köztük prózai és lírai alkotásokat, és mára már elfelejtett egykori kortársak műveit is éppúgy említhetjük, mint mai kortárs költők, írók munkáit.
A költemény egyes elemei azonban nemcsak irodalmi alkotásokat olvasva fedezhetők fel, hanem olykor aktualitásokhoz kapcsolódóan használják fel őket, például választási szlogenként vagy különböző kiadványok címeként (a forradalom és szabadságharcról szóló különböző kiadványok, gyermekkönyvek, sőt, egy 2022-ben megjelent „forradalmi szabadulókönyv” is a költeményből vett címet viseli).
A rájátszások sajátos példáját nyújthatja néhány kortárs dalszöveg is. A Red Bull Pilvaker keretében megszületett Talpra magyar című dal a március 15-i eseményeket eleveníti fel Petőfi költeményének kezdő szavai mellett a refrént is (szó szerint) idézve. További – egész más hangulatú és hangvételű – példa a 2004-ben alakult, hard rock és heavy metal műfajában alkotó Road rockzenekar A bátrak éjszakája című alkotása (2018), amelyben több klasszikus magyar költemény – köztük a Nemzeti dal – verssorait, szimbolikussá vált részleteit idézik meg.
És a sort még hosszan lehetne folytatni. 

*

Természetesen rengeteg képzőművészeti alkotás született a költőről, a forradalom és szabadságharcról, sőt a Nemzeti dalról is, és az elmúlt bő másfél évszázad alatt számos köztéri alkotást, emléktáblát is lelepleztek a vershez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódóan. Több különböző filmművészeti alkotást is meg lehet említeni, amelyek 1848–49 eseményeit idézik meg, Petőfi költeményét is megszólaltatva. A Nemzeti dalhoz köthető események, történések, alkotások felsorolása még nagyon hosszan folytatható lenne, s a 2022‒2023-as Petőfi-emlékév is tovább gazdagítja ezek számát. De talán már ez a néhány felvetett szempont is megmutatja, hogy miért nevezhető Petőfi Sándor Nemzeti dala magyar emlékezeti helynek.

Az idézeteket – Petőfi kéziratos rájegyzései kivételével – a mai helyesírás szabályai szerint adom meg.

További válogatott irodalom:

• Dávidházi Péter: „A magyarok istenére esküszünk”. A Nemzeti dal történelmi beszédaktusa és a toborzó vers poétikája. In: Uő: „Vagy jőni fog”. Bibliai minták nemzetiesítése a magyar költészetben, Budapest, Ráció Kiadó, 163‒225.
• Fabó Edit: Nemzeti ünnepek a kiegyezés utáni sajtóban. Március 15. ünneptörténete. In: Uő: (szerk.): Hazafiak voltak. Az ember, a hit és a történelem méltósága az 1867. évi kiegyezés utáni nemzeti ünnepeken, Budapest, Magyarságkutató Intézet, 2020, 9‒90.
• Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza III, Budapest, Franklin-Társulat, 1896.
• Gerold László: Nemzeti vagy vers? Petőfi Sándor: Nemzeti dal. In: Szilágyi Márton (szerk.): Ki vagyok én? Nem mondom meg… Tanumányok Petőfiről, Budapest, PIM, 2014, 385–403.
• Hermann Róbert: A versszakokra vágott kézirat – avagy mi történt a Landerer és Heckenast nyomdában március 15-én? In: Kovács Ida, Sidó Anna (szerk.): Museum super omnia. Tanulmányok E. Csorba Csilla születésnapjára, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2022, 199‒205.
• Isoz Kálmán: Petőfi dalok, Budapest, A Magyar Nemzeti Múzeum Zenetörténeti Osztályának kiadványa, 1931.
• Kerényi Ferenc: Petőfi napja? In: Uő: Petőfi Sándor élete és költészete, Budapest, Osiris, 2008, 360‒364.
• Kerényi Ferenc: A forradalmár költő elszigetelődése. In: Uő: Petőfi Sándor élete és költészete, Budapest, Osiris, 2008, 364‒384.
• Komáromi Sándor: A forradalomtól a díszalbumig. Petőfi németül. In: Kisebbségkutatás, 1999/3., 334 344
• Köő Artúr: Nemzeti évfordulók és tanítói álláspontok. Március 15-ének ünneplése a népiskolákban a Néptanítók Lapja írásainak tükrében. In: Fabó Edit (szerk.): Hazafiak voltak. Az ember, a hit és a történelem méltósága az 1867. évi kiegyezés utáni nemzeti ünnepeken, Budapest, Magyarságkutató Intézet, 2020, 127‒148.
• Szilágyi Márton: A vers napja. Nemzeti dal. In: Uő: A magyar romantika ikercsillagai. Jókai Mór és Petőfi Sándor, Budapest, Osiris, 2021, 161‒177.
• Szinnyei József: Petőfi-szócikk. In: Magyar írók élete és munkái, Budapest, Hornyánszky, 10. kötet, 1905.
• Tari Lujza: A Petőfi-versek és zenei kapcsolataik „Más hazában híven őrzik / Mindazt, ami nemzeti.” In: Magyar Napló, 11 évf. 7. sz., 1999. július 1. 22‒35.
• Tóth M. Zsombor: Amikor Petőfi a húrok közé szorul. In: Magyaróra: a magyar nyelv és irodalom barátainak lapja, 1, 2020, 85‒95.

Az összeállítás további részei itt olvashatók: Első rész; Második rész.

Dede Franciska
(MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport ELKH) 

A nemzeti könyvtár 2022. március 14-én megnyílt kiállítása három emlékezethellyé vált költeményünk legitimációtörténetét mutatja be. A Himnusz és a Szózat mellett a harmadik vers Petőfi Sándor Nemzeti dala.

Emléktárgy (Az első nyomtatott példányok)

„Petőfi […] rögtön emléktárgyként kezelte az első nyomtatványokat. Tudatában volt annak, hogy ami a nyomdánál történt, az tárgyi emlékek révén is felidézhető, sőt, felidézendő […] nem egy hagyománykövető, hanem tudatosan hagyományteremtő eseménysort terveztek meg, vagy inkább rögtönöztek végig a márciusi ifjak” – írja Szilágyi Márton.
Ezt mutatja Petőfinek az a gesztusa is, hogy a nyomdagépből kikerülő – állítása szerint – első röplapot rövid rájegyzéssel elküldte Arany Jánosnak.

A Nemzeti dal első nyomtatott példánya Petőfi kéziratos rájegyzésével: „Az 1848^diki marczius 15^kén kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomatott példány, s így a magyar szabadság első lélekzete. Petőfi Sándor” – Kézirattár

A dokumentumot Arany később a költő fiának, Petőfi Zoltánnak adta át, akinek halála után Petőfi Istvánhoz, majd a nemzeti könyvtár gyűjteményébe került.
Egyes források szerint a költő és Jókai Mór még március 15-én átadott egy példányt Kubinyi Ágostonnak, a Nemzeti Múzeum igazgatójának a frissen nyomtatott röplapokból. Az Országos Széchényi Könyvtár két röplapot őriz, amelyen Petőfi kézírásos rájegyzése is olvasható.

A Nemzeti dal nyomtatott példánya Petőfi kéziratos rájegyzésével: „Nyomatott 1848. Mart. 15. délelőtt Landerer és Heckenast nyomdájában, délelőtt, mint a 2-ik szabad nyomtatvány. Petőfi Sándor” – Kézirattár

 

A Nemzeti dal elterjedése és tiltása

A költemény azonnal országszerte elterjedt. Más városokban is kinyomtatták, országos és helyi lapokban tették közzé a szövegét, és más nyelvekre is lefordították. Megszülettek az első megzenésítések is. A vers olyan népszerű lett, hogy egy képrejtvény megfejtésébe is bekerült.

A Képes Ujság (a korábbi Ábrázolt Folyóirat) 15. számában közzétett ’képtalány’ megfejtése: Pári[z]s eseményei és a sajtó szabadsága villanysebességgel a világon örömnapokat és diaDALt szült. – Törzsgyűjtemény

Az önkényuralom idején tiltották a forradalom és szabadságharc évfordulójáról szóló megemlékezéseket. 1860-ban, a tiltás ellenére egyetemisták megemlékeztek a forradalmi eseményekről, de a kivezényelt fegyveresek összetűzésbe kerültek a tüntetőkkel. Hatan megsebesültek, köztük Forinyák Géza joghallgató olyan súlyosan, hogy 19 nappal később belehalt a sérüléseibe. A kiegyezés után tartott temetői megemlékezések során az emlékezők az ő sírjához is elzarándokoltak.

1867 után, bár szabadabbá vált a megemlékezés és a lakosság 1898-ig nemzeti ünnepként emlékezett meg március 15-éről, az évforduló hivatalos megünneplése továbbra is kényes kérdés maradt. Az 1848-as forradalom 50. évfordulója alkalmából 1898-ban hivatalos nemzeti ünneppé vált április 11-e, az 1848-as törvények szentesítésének napja. Az évforduló azonban nem szervesült, az alulról jövő kezdeményezések (beleértve az iskolai ünnepségeket is) továbbra is március 15-én tartottak megemlékezéseket. Az 1927. évi XXXI. törvény március tizenötödikét nemzeti ünneppé nyilvánította, 1951-ben azonban kormányrendelet mondta ki, hogy március 15. rendes munkanap. 1967 és 1987 között a Kádár-rendszer ünnepségsorozatban összekapcsolta március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét, és Forradalmi Ifjúsági Napok elnevezéssel a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) keretében rendeztek emlékezést. 1989-ben március 15-e munkaszüneti nap, 1990-ben nemzeti ünnep lett. Ezen a napon osztják ki a Kossuth- és Széchenyi-díjakat és ez a nap lett a magyar sajtó napja. Magyarország Alaptörvénye Magyarország nemzeti ünnepei között sorolja fel március 15-ét.

A vers mint tett

A Nemzeti dal nemcsak 1848. március idusával forrott össze elválaszthatatlanul, hanem 1956-ban is magától értetődően szavalták az ország különböző pontjain. Sinkovits Imre október 23-án a Petőfi-szobornál mondta el a költeményt.

Sinkovits Imre a Petőfi-szobornál szaval az 1956. október 23-i tüntetésen. – Magyar Október tartalomszolgáltatás

Az összeállítás további részei itt olvashatók: Első rész; Harmadik rész.

óDede Franciska
(MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport ELKH)

A nemzeti könyvtár 2022. március 14-én megnyílt kiállítása három emlékezethellyé vált költeményünk legitimációtörténetét mutatja be. A Himnusz és a Szózat mellett a harmadik vers Petőfi Sándor Nemzeti dala.

Emlékezeti helyek

Az emlékezethely vagy emlékezeti hely kifejezés a Pierre Nora szerkesztésében napvilágot látott hatalmas munka, a Lieux de mémoires (Az emlékezet helyei) megjelenése óta a társadalom- és kultúrtörténet megkerülhetetlen fogalmává vált. Bár az elnevezésben a hely kifejezés szerepel, az emlékezethely nem feltétlenül szó szerinti értelemben vett földrajzi hely, hanem lehet személy, tárgy, sőt, egy régió, ünnep, történelmi esemény, irodalmi alkotás vagy nemzeti jelkép is. Az emlékezethelyek egy adott közösség számára felidézik a múlt közös és közösen átélhető részleteit. A Nemzeti dal is ilyen önmagán túlmutató költemény, emlékezethely. Több mint vers.

A kézirat(ok)

A költeménynek két kézirata maradt fenn, az egyiket a nemzeti könyvtár, a másikat a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára őrzi. Arra nézve, hogy melyiket mikor és miért vetette papírra a költő, a történészek és irodalomtörténészek véleménye nem egységes.
Amikor a pozsonyi országgyűlés 1848. március 3-án elfogadta Kossuth Lajos javaslatát, hogy a legfontosabb nemzeti követeléseket petíció formájában terjessze a Ház elé, a szöveg előkészítésére a Fiatal Magyarország egyik tagját kérték fel. Az ifjak március 19-re „reformlakomát” terveztek (a korábbi országgyűlési helyszín miatt szimbolikussá vált) Rákoson, hogy az országos vásárra várható tömeggel elfogadtassák a követeléseket. Petőfi erre az alkalomra írta – visszaemlékezései szerint – március 13-án a Nemzeti dalt. A Bécsben kitört forradalom híre azonban a következő napon elért Pest-Budára, és az események más fordulatot vettek.

 Petőfi Sándor: Nemzeti dal, kézirat – Kézirattár 

Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében őrzött Nemzeti dal-kézirat tisztázat, de egyértelmű forrás nem bizonyítja, hogy mikor vetette papírra Petőfi. A kéziraton egy csillaggal jelzett, utóbb kitörölt megjegyzés látható:

A vers mint tett – 1848. március idusa

Petőfi Sándor emblematikussá vált költeménye elválaszthatatlanul összeforrott 1848. március 15-vel. Műfaji meghatározására vonatkozóan többféle vélemény olvasható. Van, aki toborzónak, más indulónak, riadónak, ódának, dalnak, kiáltványversnek, drámai monológnak vagy imaversnek tartja. Dávidházi Péter irodalomtörténész meglátása szerint:

A költemény előadásra készült, így minden szónak azonnal kell(ett) hatnia. E hatást nagymértékben fokozza, hogy a vers világos, az azonosulást megkönnyítő etikai ellentétpárokat alkalmaz. Motívumai a közönség minden tagját képesek megszólítani. A Nemzeti dal emellett már első sorával megdöbbenést kelthetett, hiszen:

A Nemzeti dal már 1848. március 15-én többször elhangzott és nemcsak írott szövegként, hanem hangzó élményként is befogadhatóvá vált. Maga a költő is négyszer szavalta el aznap, s a vers nemcsak tartalmával, hanem a szerző (és mások) előadásával is hatott, lelkesített és mozgósított. A kortárs visszaemlékezések közül számos említi, hogy a tömeg együtt mondta a refrént és az eskü szövegét. Petőfi színészi képességei mellett a vers párbeszédre hívó struktúrája, valamint ismétlődő refrénje is azonnal könnyen bevonta a hallgatóságot, a szavalat aktív részesévé téve a résztvevőket. Azzal, hogy a tömeg az esküformulát a költővel együtt mondta el, a szöveg Szilágyi Márton irodalomtörténész megállapítása szerint:

A Nemzeti dal március idusán: ahol Petőfi elszavalta aznap költeményét és ahol nem

1848. március 15-én reggel az első találkozóhely Petőfiék lakása volt a Dohány utcában, a fiatalok innen siettek a Pilvax kávéházba, majd onnét az egyetemi diáksághoz, hogy velük és az utcán hozzájuk csatlakozó tömeggel végül a Landerer és Heckenast nyomdához érjenek.

A Landerer nyomda épülete Carl Vasquez 1837-es térképén – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár

Több irodalomtörténeti tanulmányban olvasható, hogy a Landerer és Heckenast nyomdában március 15-én a költő emlékezetből újra leírta a költeményt, mert a kézirat nem volt nála. Egyes vélemények szerint otthon felejtette, Szilágyi Márton irodalomtörténész meglátása szerint szándékosan nem vitte magával (így nem lehetett nála kompromittáló irat, ha esetleg kedvezőtlenül alakul a helyzet). Így azonban a költőnek a nyomdában (újra) le kellett írnia a verset. Kerényi Ferenc a kutatásai alapján úgy vélte, hogy a (PIM-ben őrzött) kéziraton látható szakadás/ szakítás arra utal, hogy a szedés meggyorsítása érdekében kettétéphették a lapot, s míg az első felét már szedték, addig Petőfi írta a folytatást. S minthogy a kéziraton a refrén csak egyszer szerepel, a második lap szedése során azt vélhetően diktálták a szedőnek. Hermann Róbert ezzel szemben 2022-ben megjelent tanulmányában e kéziratot fogalmazványnak tartja és – a korabeli lapok és folyóiratok tudósításai, valamint a kortársak akkori és későbbi visszaemlékezései következetlenségei és ellentmondásai alapján – felveti annak lehetőségét, hogy a költőnél ott volt a (letisztázott) kézirat a nyomdában, és azt nem kellett ismét leírnia.

A Nemzeti Múzeum épülete Carl Vasquez 1837-es térképén – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár

Délutánra az ifjak tömeggyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé. Petőfi itt – a későbbi hagyománnyal szemben – nem szavalta el költeményét. A tévhit elterjedésében az a metszet játszhatott közre, amely a Pesti Divatlap mellékleteként 1848. április 22-én jelent meg a Nemzeti dal Kálózdi János-féle megzenésítése kottacímlapján.

Nemzeti dal Petőfitől. Zenére s énekre szerzé Kálózdi János, kiadja Vahot Imre, Budapest, 1848 – Színháztörténeti és Zeneműtár, Jelzet Z 4.329/a

A legenda megszületett és egyre terjedt. Illusztrációk láttak napvilágot és filmrészletek „idézték fel” a jelenetet, amint Petőfi a Nemzeti Múzeumnál szavalja költeményét március idusán, sőt, 1900-ban – Beöthy Zsolt korábbi javaslatára – emléktáblát állítottak a Nemzeti Múzeum oldalában, amely erre a – valójában meg nem történt – történelmi pillanatra hivatott emlékeztetni.

A Petőfi-emléktábla leleplezése a Magyar Nemzeti Múzeumnál március 15-én. In: Vasárnapi Ujság, 1900. március 25. – Elektronikus Periodika Archívum

A forradalmi nap azonban ekkor még nem ért véget. Este a Nemzeti Színház meghirdetett előadása helyett műsorváltozással Katona József Bánk bánját adták, de amikor a Táncsicsot börtönéből kiszabadító tömeg beözönlött a színházba, megszakadt az előadás. Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt, majd a költemény felcsendült öccse, Egressy Béni megzenésítésében is, Erkel Ferenc vezényletével. A zeneművet Szerdahelyi József alkalmazta kórusra és zongorakíséretre. 

• 
• 

Az összeállítás további részei itt olvashatók: Második rész; Harmadik rész.

Dede Franciska
(MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport ELKH)

Az 1878-ban, nagypolgári családba született Neumann Ferenc már a Lónyai utcai Református Gimnáziumban töltött utolsó tanéveiben is jelese volt az önképzőkörnek és újságírónak készült. Szülei kívánságára azonban 1896-ban a genfi egyetemen, majd Budapesten jogot hallgatott. A Pesti Hírlapban és a Budapesti Naplóban publikáló fiatalember vette föl a Molnár nevet, írásai – haditudósításai, regényei, drámái – már magyar családnevével jelentek meg.

• 
• 

Molnár Ferenc a 20. századi magyar irodalom alkotói közül elsőként lett valóban világhírű, de műveinek jelentős közönséghatása és a „szórakoztató” bélyeg okán az irodalmi kánon hosszú ideig nem fogadta be, annak ellenére sem, hogy az eredetileg nem „kötelező ifjúsági olvasmánynak” szánt kisregénye, A Pál utcai fiúk a múlt század egyik legtöbb nyelvre fordított magyar irodalmi műve lett.
A színházi kánon azonban, azaz a színházcsinálók és közönségük folyamatosan műsoron tartották-tartják a Molnár-darabokat, s az elmúlt évtizedekben már az irodalomtudósok, történészek is kutatják, elemzik és értékelik Molnár műveit – a „túlságosan nagy” sikert aratókat is. Művei megtalálhatók, olvashatók a Petőfi Irodalmi Múzeum által gondozott Digitális Irodalmi Akadémia lapjain, s a szerző halálának 70. évfordulóját követő esztendő első napjától a szerzői jogokat védő és birtokló jogtulajdonos-örökösök felügyelete alól fölszabadulnak, közkinccsé válnak Molnár Ferenc munkái.
A világhírt és a népszerűséget Molnár epikus és drámaszövegeinek az az összetett természete alapozta meg, melyben a társadalmi és / vagy lélektani érzékenység a pontos és arányos szerkesztéssel és a virtuóz dialógus- és poéntechnikával fonódik össze. A popularitás és a könnyedség nem jelentett a számára könnyűséget – a legszórakoztatóbb vígjátékaiban, a legsziporkázóbb bohózataiban is megjelennek lírai és komoly, elsötétülő hangok és hangulatok. Ugyanakkor az első számú cél Molnár Ferenc számára mind a könyv- és újságlapokon, mind a színpadon a szórakoztatás volt, a közönséghatás elérése.
A hétköznapokban is bohém, „színházi” életet élő, sikerhajhászó, nárcisztikus természetű, gyakran agresszív író talán épp azért választotta a viharos, gyors, csapongó és kicsapongó életformát, azért vágyott mindig és újra a föltűnő sikerre, mert mély idegenség, filozofikus és pszichológiai, önsorsrontó magány kínozta. Ezek oka lehetett származása, az üstökösszerű indulás és a siker terhe, a nemzetközi elismertség mellett az itthoni művészértelmiségből, például a Nyugat köreiből való kirekesztettség érzése is. Kapcsolataiban művész-feleségeivel (Vészi Margittal, Fedák Sárival, Darvas Lilivel) és barátaival is gyakran volt jellemző, hogy egyszerre volt benne egy helyzetben, s mintegy kívülállóként, megfigyelőként (obszerverként) azonnal analizálta is a szituációt. Több darabja gyökerezik ilyen esetekbe.

Színpadi sikerdarabjai (Az ördög, 1907, A testőr, 1910, A hattyú, 1920, Az üvegcipő, 1924, a Játék a kastélyban, 1926, az Egy, kettő, három, 1929), a különös lírai „anekdota”, a Liliom (1909) és A Pál utcai fiúk (1907) mellett regényei, novellái, tudósításai ma is nehezen találnak olvasóra. Pedig Az éhes város (1901) című szatirikus Budapest-regénye és 1916-ban megjelentetett Egy haditudósító emlékei című kötete sem irodalmi, sem kortörténeti értelemben nem érdektelen.

• 
• 
• 

Sikerdramaturgiájának alapja a pályája elején fordított számos kortárs francia vígjáték volt, ám Molnár egy virtuóz természetességével „fordította át” a francia társalgási („jól megcsinált”) színművek technikáját a felszínen csillogó, a mélyben azonban valódi kérdéseket és problémákat fölmutató polgári vígjátékaiba. Rendkívüli módon foglalkoztatta a látszat és valóság / élet és színház / igazság és hazugság megkülönböztethetőségének dilemmája. A színházi közegbe helyezett művei a közönség számára a kulisszák mögé kukucskálás élményét, a szerző és alkotótársai számára pedig a hétköznapjaik legnagyobb kérdéseinek megoldási lehetőségeit kínálták. Molnár a hazai polgári kulturális értékközeg csak nyomokban létező valósága helyett irodalmi-színpadi laboratóriumot kreált.

• 
• 
• 

Európai és amerikai sikereire apellálva optimistán indult 1939-ben Franciaországon, Svájcon keresztül az Egyesült Államokba, New Yorkban bérelt szállodai szobát, ott „telepedett le”, írt még néhány forgatókönyvet, színjátékot, regényt, küldött még haza is írásokat, de korábbi hazai, európai és hollywoodi sikereit meg sem tudta közelíteni. Depressziója nem javult, utolsó szerelme öngyilkossága után rákbetegséggel küzdött, gyomoroperációja közben hunyt el 1952. április 1-jén.

Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)