Harminc évvel ezelőtt rendezték meg először ezt a konferenciát, melynek célja az, hogy kétévente bemutatkozhassanak a hazai ókorkutatás szakemberei: irodalomtörténészek, történészek és régészek, nyelvészek, vallás- és művészettörténészek. Az eseményt minden alkalommal más egyetem latin tanszéke rendezi meg, Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs egyetemei és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Jelen alkalommal harmadszor ért körbe a kör, és a PPKE klasszika-filológusai rendezték meg a vándorgyűlést Esztergomban. Mint mindig, most is nagy számban vettek részt rajta kutatók, a témák pedig az egyiptológiától az antik irodalom modern recepciójáig ölelték fel a témákat.

• 
• 

Könyvtárunk kutatója, Tóth Anna Judit előadásának témája Kéri Borgia Ferenc SJ (1702–1768) munkássága volt, aki a haza jezsuita tudományosság rendkívül színes, de a kutatásban aránylag mellőzött alakja volt. A csillagász, matematikus, történetíró egyszersmind a hazai bizantinológia első jelentős képviselőjének is tekinthető, aki hazánkban máig egyedüliként írt egy teljes bizánci történelmet Nagy Konstantintól XI. Konstantinig. Az antik irodalom újkori hatástörténetének egy aránylag ritkán tárgyalt kérdése a jó minőségű és hozzáférhető szövegkiadások léte, amely minden további recepciót egyáltalán lehetővé tesz. Kéri esetében munkája alapját a bizánci történetírók párizsi corpusának új kiadásaként készült velencei corpus képezte. Az előadásomban vizsgált kérdések Kéri forráshasználata körül összpontosulnak: hogyan befolyásolta a velencei corpus összetétele magát a kész művet, milyen módon használta fel Kéri a forrásokat, és az adottan hozzáférhető szövegkorpusz mennyiben segítette vagy akadályozta Kéri tudományos célkitűzéseinek véghezvitelét.

Kéri Ferenc Borgia: Historiae Byzantinae epitome, e compluribus Gaecis praecipue scriptoribus concinnata, a Constantino Magno, ad Constantinum ultimum, & expugnatam per Turcos Constantinopolim, Tyrnaviae [Nagyszombat], Typis Academicis Societ. Jesu, 1743. Jelzet: RK 11 – Régi Nyomtatványok Tára

Tóth Anna Judit (Régi Nyomtatványok Tára) 

Kapcsolódó blogbejegyzésünk: Tóth Anna Judit: Kéri Borgia Ferenc forráshasználata

Orbók Loránd tanár, színműíró, bábesztéta, a Vitéz László Színház alapítója 1884. március 6-án született Pozsonyban és 1924. június 20-án hunyt el Barcelonában. Halálának 100. évfordulója alkalmából kétrészes blogbejegyzésben mutatom be Orbók Loránd hazai és külföldi pályafutását korabeli dokumentumok alapján.

Orbók Loránd indexében szereplő fényképe

A család

Orbók Loránd színműíró, az első magyar bábesztéta, tanár a hazai köztudatba a Vitéz László színház alapítójaként, megálmodójaként került. A család Erdélyből származott, Kökös faluból (nem véletlen, hogy Orbók Loránd egyik írói álneve a Kökösy). Felmenői között unitárius lelkészek, írók és pedagógusok találhatók. Édesapja, Orbók Mór elismert tankönyvszerző, munkájának köszönhetően a család sokat költözött.

Kolozsvár

Orbók Loránd életének egyik meghatározó állomása Kolozsvár volt, középiskolába az Unitárius Főgimnáziumba járt, s később a kolozsvári Magyar Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán magyar–francia szakon folytatta tanulmányait. Az 1904/1905-ös tanévben a Sorbonne hallgatója volt. 1907. május 15-én befejezte tanulmányait, s alig egy esztendő múlva bölcsészdoktori címet szerzett De Vigny Alfréd költeményei című munkájával. Tervei között szerepelt a tanulmánykötet újabb kutatásokkal való bővítése, ennek vázlatai és jegyzetei megtalálhatók Orbók Loránd magántulajdonban levő hagyatékában.

 Orbók Loránd doktori disszertációja

A kolozsvári egyetemi évek alatt az Erdélyi Lapokban publikált kisebb novellákat. A pályatársával, jó barátjával, Bodor Aladárral folytatott levelezésből tudjuk, hogy tervei között szerepelt, ahogy fogalmazott, „nagyszínpadok” meghódítása. Amikor 1907 júniusában a viszonylag rövid életű budapesti Intim Színház bohózat- és drámaíró pályázatot írt ki, Orbók Loránd Bolond Istók című egyfelvonásos drámájával megnyerte a drámaíró versenyt. A színművet 1907. november 19-én mutatta be a Janovics Jenő vezette kolozsvári Nemzeti Színház.

A Bolond Istók bemutatójának plakátja kolozsvári Nemzeti Színház

A kolozsvári teátrum igazgatója elkötelezett volt a fiatal tehetségek felkutatásában, számtalan, színész, rendező, drámaíró kapott lehetőséget a kolozsvári Nemzeti Színházban. A kritika elismerően szólt Orbók Loránd darabjáról.

A darab egy drámai hármas kép, a Távozók első része (I. Bolond Istók; II. Margot; III. Ábel vitéz). A darab szövegkönyvét Mészáros Emőke közölte mai helyesírással, jegyzetekkel és bevezetővel. A Bodor Aladárral folytatott levelezés tanúsága szerint, Orbók több pályamunkát, színművek tervezeteit is benyújtotta Janovics Jenőnek (Édesanyám, Hajó, Apostol). Ezeket a darabokat később átdolgozta és a bennük szereplő ötleteket spanyolországi termékeny színműírói időszakában felhasználta. A levelezésből továbbá útirajzok, valamint egy irodalmi vállalkozás ötlete is kirajzolódik. A baráti társaság gyakorta utazott Párizsba, a kinti lét bohém világáról tökéletes képet fest a pályatárs, Oláh Gábor visszaemlékezése:

Az 1909-es esztendő leveleinek hangvétele csüggedt, remény élteti, hogy egy újabb darabját, a Világosságot, bemutatja a Thália.

Budapest

Az 1910-es esztendő híradása már Budapestről érkezik.

Az egész család a fővárosba költözik a Villányi útra, részesei és segítői lesznek Orbók Loránd színház alapításának. Budapesten sem felejti el régi nagy álmát, nagyszínpadon való bemutatkozást. Kökösy Lóránt álnéven publikál Édesanyám című színdarabját a Magyar Színház elfogadja, bemutatóra azonban nem kerül sor. A Pesti Napló Tarka krónika című rovata is hírt ad a darab körüli bonyodalomról. 1911-es esztendőben egy újabb színmű kerül Beöthy Lászlóhoz, A tündér, amelyet később 1914. október 10-én Orbók Loránd távollétében bemutat a Vígszínház.
A darab két példánya található az könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtárában a következő jelzeten Vig. 333 és Víg 333/1. A Víg 333 jelzeten található példány, rendezői példány, Szilágyi Vilmos megjegyzései olvashatók ceruzás bejegyzésként.

A Vitéz László Színház

Gara Arnold: Orbók Loránd bábjátéka... Megnyitó előadás az Iparművészeti Társulat gyermekművészeti kiállításán május 20-án. Grafikai plakát [1914]. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Grafikai Plakátgyűjtemény. A kép forrása: Magyar Digitális Képkönyvtár

Színházalapítási tervekről és a bábszínházzal kapcsolatos kutatásokról nem esik szó a levelezésben. Mindössze egy rövid utalás olvasható benne.

Papp Eszter tanulmányában a következőket írja.

Galántai Csaba újabb kutatásai alapján megállapítható, hogy a Vitéz László színház első nyilvános, fellépésére 1911. május 21-én vasárnap került sor. Az ezt megelőző időszakban is voltak előadások, nem hivatalos keretek között, magánházakban. Egy héttel később, május 28-án tartották meg az újabb előadást. Rónai Dénes fotóműtermében nem sokáig működött a színház. Az 1912. február 25-ei előadásukkal búcsúztak a műteremtől. Ennek az előadásnak a műsorrendje ismert. Sumurun, Violone király és Clarinette királykisasszony avagy a szerelem örvénye, Kakambo és Bertalan kalandjai a legsötétebb Afrikában. A Vitéz László Színház nagy sikerrel működik, a nézőközönség soraiban illusztris vendégeket fedezhetünk fel, Babits, Kosztolányi, Osváth, Móricz, Karinthy, Hevesi Sándor és még sokan mások, nem beszélve

Orbók Loránd társulata a kutatások jelenlegi állása szerint nem rendelkezett állandó játszóhellyel, de ennek ellenére számtalan helyen fellépett. 1912-ben Körösfői-Kriesch Aladár gödöllői műtermében, ugyanezen év május 3-án pedig az Országos Gyermekvédő Liga javára rendezett hangversenyen. A társulat életében jelentős állomás volt az Iparművészeti Múzeum Gyermekművészeti Kiállítása, amely 1914. május 20-án nyílt meg. A kiállítást és Orbók Lorándék bábszínházát hetekkel az esemény előtt hirdették. Az első előadásra 1914. május 20-án került sor, amelyet összesen még kilenc előadás követett. Orbók Loránd bábszínjátszásról szóló elképzeléseit a Magyar Iparművészet hasábjain fejtette ki.

Orbók Loránd a bemutatók után 1 évre felfüggesztette kötelezettségeit, szabadságot kérvényezett, amire engedélyt is kapott. Az I. világháború kitörése Franciaországban érte, amelynek következménye a spanyolországi száműzetés lett. A nyarat egy bretagne-i faluban töltötte a dán Ingeborg Haldiakar és Ruth Falkner, valamint menyasszonya, Jeanette Detre, továbbá Karl Hjalmar Branting (1860–1925) svéd származású szociáldemokrata politikus társaságában, akinek 1921-ben odaítélték a Nobel-békedíjat, a húszas évek első felében pedig két ízben volt Svédország miniszterelnöke. Hjalmar Brantinggal egy Gulácsy Lajoshoz írt levele tanúsága szerint Svédországban ismerkedett meg, illetve kötött vele életre szóló barátságot. Hjalmar Branting Orbók Loránd további életét is döntően befolyásolta, a későbbiekben segítette spanyolországi emigrációját.
A skandináv országok különös jelentőségűek voltak Orbók számára. Stockholmi utazásairól egy szintén Gulácsy Lajoshoz írt képeslap is hírt ad.

Felhasznált irodalom:

Szakkönyv, folyóirat:

• Galántai Csaba: „Nem keresünk irányt: játszani akarunk…” Orbók Loránd és a Vitéz László Színház históriájához. In: Art Limes, 17. évf. 1 (76. sz.), (2020), 41–55.
• Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház, Kolozsvár, Korunk Baráti Társaság-Komp, Press Kiadó, 2001.
• Lantos Magazin, 1930. február 15.
• Oláh Gábor: Keletiek Nyugaton – A meztelen asszony, Debrecen, Hegedűs és Sándor Könyvkiadó, 1909, 23–24.
• Orbók Loránd: Bábjátékok. In: Magyar Iparművészet, 17. évf. 6. sz. (1914), 257–260.
• Orbók Loránd, De Vigny Alfréd költeményei, Kolozsvár, Stief, 1907.
• Papp Eszter: Orbók Loránd az első magyar bábesztéta. In: Art Limes Báb-Tár II-III. 2006. 2–3. 11–12.
• Pesti Napló, 234. sz. (1909. október 3.), 17–18.
• Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, 9. kötet, Budapest, 1903, 1334–1337.
• Az Újság, 1907. november 20.

Kézirat, levelezés

• Ábel vitéz, p. Jelzet: MM 1578. OSZK Színháztörténeti és Zeneműtár
• Orbók Loránd levele Bodor Aladárnak, 1909. dec. 9. Jelzet: Ms 978. MTA Könyvtár és Információs Központ
• Orbók Loránd levele Bodor Aladárnak, 1908. június. Jelzet: Ms 973. MTA Könyvtár és Információs Központ
• Orbók Loránd levele Gulácsy Lajoshoz. Fond 124/147. OSZK Kézirattár
• Orbók Loránd: A tündér szövegkönyve: 333 és Víg 333/1. A Víg 333 jelzeten található példány, rendezői példány, Szilágyi Vilmos megjegyzései olvashatók ceruzás bejegyzésként
• Gara Arnold: Orbók Loránd bábjátéka... Megnyitó előadás az Iparművészeti Társulat gyermekművészeti kiállításán május 20-án. Grafikai plakát [1914].

Szánthó-Rojas Mónika (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)

Folytatjuk...

Az OSZK 24. csevejében Török Máté előadóművész, fotográfus, grafikus volt vendégünk, akivel arról beszélgettünk, hogyan fér össze három különböző művészeti terület egy életútban. Török Mátét nehéz lenne röviden bemutatni, hiszen egy reneszánsz emberhez hasonlóan sokoldalúan tehetséges. Arról beszélgettünk, hogyan fér össze ennyi minden egy életútban. Aki kérdez, Ujhelyy Attila, az OSZK kommunikációs munkatársa, a felvételt Solymosi Ákos hangmérnök segítette.

 

Tartalom:

01:30 „Minden belefér az időmbe”
03:40 Zenész gyermekkor 😊
04:50 Grafika, OSZK, borító
06:50 Kedvenc projektek
08:20 Az idő arcai kiállítás: világos terek, logotípia, verziók
12:15 A Jeles napok tartalomszolgáltatás aktualizálása
15:10 Misztrál együttes: „A gondviselés a verséneklés felé vitt”
19:30 „Maradtunk azon az úton, amit kitűztünk.” Siker és Kossuth-díj
21:22 Versénekmondó program
24:04 Pálos-projekt
26:10 Közeljövő: Petőfi-összeállítás

 

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat 114. részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Kovács Károlyt és gyűjteményét mutatja be.

Kovács Károly (1926–2003) martonvásári növénynemesítő elemi iskoláit szülőfalujában, Pókafán, a polgárit magánúton, Zalaegerszegen végezte, majd ugyanott és Szombathelyen gazdaképző iskolában tanult tovább. A gödöllői Agrártudományi Egyetem (ATE) mezőgazdasági mérnöki (1952), ezt követően növénynemesítési szakán szakmérnöki oklevelet szerzett (1960), majd doktorált. Doktori értekezésének témája Adatok a füvek virágzási ritmusához, különös tekintettel a mikroklimatológiai tényezőkre. A későbbiekben, 1969-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot is megszerezte, Virágzásritmus-vizsgálatok, valamint azok jelentősége a fűnemesítésben és a vetőmagtermesztésben címmel írt kandidátusi értekezést. 1952 és 1953 között a Gelsei Állami Gazdaságban mint üzemegység-vezető agronómus tevékenykedett. 1954 és 1960 között az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete tudományos segédmunkatársaként, 1960 és 1969 közt tudományos munkatársaként, majd 1986-ig tudományos főmunkatársaként dolgozott. 1959-ben vette feleségül Csupák Klárát, a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálatának mezőgazdasági mérnökét.

Várkonyi Károly fametszete (1978). Jelzet: Exl.K/664 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Tudományos pályafutásának kezdetén rét- és legelőkutatással, fűnemesítéssel, virágzásbiológiai elemzésekkel foglalkozott, később érdeklődése a kukoricanemesítés felé fordult. Jelentős eredményeket ért el a korai érési idejű kukoricahibridek nemesítése, vetőmag-előállítási környezeti tényezőinek (például: műtrágya, tenyészterület) vizsgálata terén. Elemezte még a beltenyésztett törzsek életképességét befolyásoló genetikai körülményeket is. Negyvenkét év alatt összesen 39, államilag elismert szemes- és silókukorica-hibridet nemesített. Munkásságáért többször kitüntetésben részesült.
Hobbija lett a kisgrafikagyűjtés. 1976-ban lépett be a Kisgrafika Barátok Körébe. Több kisgrafikát készíttetett a nevére szólóan, ebből 18 ex libris, illetve alkalmi grafika a szerencsi Fery Antal grafikusművész alkotása.
Könyvjegyei részben a Kovács vezetéknévre utaló ábrájú, ún. beszélő ex librisek. Sterbenz Károly egy alkotásán üllőn kalapáló, Józsa Jánosén lovat patkoló kovács látható.

Józsa János fametszete (1977). Jelzet: Exl.K/669 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Józsa János alábbi grafikája szintén beszélő ex libris, kovácscégért ábrázol lófejjel.

Józsa János linómetszete (1977). Jelzet: Exl.K/670 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kovács Károly könyvjegyein – Fery Antal és Várkonyi Károly alkotásain – gyakran találkozunk a növénytermelésre és -nemesítésre vonatkozó ábrázolásokkal: ökrökkel szántó, kaszafenő, vetőmagot szóró gazdával, kukoricát beporzó nőalakokkal. A magvető alakját a jelen cikkben szereplő első ábra, Várkonyi Károly alkotása örökíti meg. E kép párhuzamba állítható Jean-François Millet francia és Vincent van Gogh holland festőművész e témájú – részben a bibliai példázatot evokáló – műveivel.

Jean-François Millet: Magvető, litográfia, 1851 (1879-es nyomat), Kröller-Müller Museum

Az alábbi Fery Antal-grafika kukoricamorzsoló férfival Kovács Károly a kukoricanemesítés terén folytatott tevékenységével hozható összefüggésbe. A növénynemesítés legrégibb módszerére, a szelekcióra a felirat is utal.

Fery Antal fametszete (1976). Jelzet: Exl.K/672 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kósa Bálint erdélyi grafikus portrés ex librisei Kitaibel Pál magyar és Carl von Linné svéd botanikus portréját ábrázolják.

Kósa Bálint fametszete (1979). A kép forrása: magángyűjtemény

Az ex librisek mellett Kovács Károly több karácsonyi-újévi lapot is készíttetett a saját, illetve a családja nevére szólóan. A szegedi Kopasz Márta újévi, ún. PF-lapja gazdagon termő gyümölcsfára kapaszkodó nőalak ábrájával a jövő évre remélt bőséget, jólétet fejezi ki.

Kopasz Márta linómetszete. Jelzet: Exl.K/1067 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Fery Antal újévi lapjai Jézus születését, a szent családot és a háromkirályok motívumát jelenítik meg. A keresztény hagyományban Gáspár, Menyhért és Boldizsár névvel illetett napkeleti bölcsek, kezükben ajándékokkal láthatók az alábbi Fery Antal-grafikán.

Fery Antal fametszete (1977). Alkalmi grafika – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Martonvásáron és Budapesten élő és tevékenykedő Kovács Károly a fővárosban hunyt el, a budapesti Szent Gellért-templom altemplomában nyugszik. Mezőgazdasági mérnöki, növénynemesítő tevékenységének ex librisei is méltó emléket állítanak.

Irodalom:

• Belépési nyilatkozat Kovács Károly nevére, KBK Irattár, 1976.
• Fery Antal élete, munkássága, alkotásainak jegyzéke, szerk. Fery Veronika, Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, 2005.
• Kovács Károly, Névpont
• Kovács Károly, In: Zalai életrajzi kislexikon, szerkbiz. Fatér Bernadett et al., 3. jav. és bőv. kiad., Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005, 166–167.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Kovács Károly (1926–2003). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 101–102.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész

2024. június 2–3-án Csongrádon rendezték meg a Kárpát-medencei könyvtárosok 17. találkozóját. A szakmai rendezvény elsősorban a határon túli magyar könyvtárosok konferenciája, a kapcsolatépítés jegyében azonban egyre népszerűbb a hazai szakemberek körében is.
A találkozó a hagyományoknak megfelelően kiállításmegnyitóval vette kezdetét, ahol az érdeklődők a „silent booknak”, magyarul képkönyvnek is nevezett rendhagyó könyvtípusnak köszönhetően egy sokrétű, szókincset, vizuális műveltséget fejlesztő, fantáziát megmozgató szavakat nélkülöző képi világot ismerhettek meg. A szöveg nélküli kötetek szigorúan csak képek segítségével mesélnek el történeteket. A kiállítást az egri Bródy Sándor Könyvtár munkatársai állították össze, akik foglalkozás keretén belül mutatták be az érdeklődőknek a képkönyvekhez kapcsolódó könyvtárosi szerepköröket.
Másnap, 2024. június 3-án dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyugalmazott főigazgatója nyitotta meg a konferenciát, majd pedig Bedő Tamás, Csongrád város polgármestere és Tőzsér Istvánné, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az elmúlt évekhez hasonlóan a konferencia első felében neves előadók tartottak előadást. Nyáry Krisztián, az Így szerettek ők című könyv szerzője mesélt lebilincselően irodalmi nagyjainkról. Ezt követően dr. Baracsi Katalin internetjogász beszélt az egyre nagyobb számban előforduló internetes bűncselekményekről.
A konferencia második részében a hazai és a határon túli könyvtárosok jó gyakorlatokat, újdonságokat bemutató előadásai következtek: Liebhauser János, a szekszárdi Illyés Gyula Könyvtár igazgatója a zöldkönyvtári gyakorlatról beszélt, Csordás Katalin és Szlávnity Tünde a délvidéki Kishegyes és Bácsfeketehegy megújult könyvtárait mutatták be, Nagy Emese, a bácstopolyai Juhász Erzsébet Könyvtár könyvtárosa pedig az intézmény programjairól tartott beszámolót.

Hicsik Dóra Közös nyomaink című előadása a Kárpát-medencei Könyvtárosok 17. találkozóján

Ezután került sor Hicsik Dóra Közös nyomaink című előadására, amelyben a Kárpát-medencei Magyar Nemzeti Bibliográfiát, annak előzményeit, körvonalait, és a határon túli kollégákkal való együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjtőkörébe szervesen beletartozik az országhatárainkon kívüli magyar területek könyvtermése is, a mindenkori gyűjtést és számbavételt segíti elő a készülő bibliográfia, amely a határon túli partneri kapcsolataink mellett különféle könyvtári katalógusok, sajtófigyelők, internetes oldalak, könyvkiadók, nyomdák segítségével bővül. Kiemelten fontos számunkra a határon túli könyvtáros kollégák segítsége és figyelme, hiszen sok kis példányszámban megjelenő kiadvány, mely kereskedelmi forgalomba nem is kerül, csak partnereink segítségével tud eljutni a nemzeti könyvtárba.

A délutáni workshopon Hicsik Dóra Elbe Istvánnal együtt tájékoztatta az érdeklődőket az OSZK határon túli magyar kiadványainak beszerzési gyakorlatáról.

Hicsik Dóra (Gyűjteményszervezési Főosztály)

Kampányidőszakban a pártok aktivistái úton-útfélen kínálgatnak minket szórólapokkal; hirdetőoszlopokról, falakról köszönnek ránk az aktuális jelmondatok. Ám a plakátok fölé egy másikat, újabbat ragasztanak vagy letépik. A „fecnik” legtöbbször rövid úton a kukákban landolnak. A választók egy része őrizgeti még egy ideig a nyomtatványokat, aztán az újabb papírjövevények kiszorítják a régieket. Fennmaradhatnak persze gyűjtőknél is, akik viszont legtöbbször csak egy-egy szempont – például pártpreferencia, a dokumentumtípus vagy a lokálpatriotizmus – jegyében szelektálva döntenek a megőrzés mellett. Az idő múlásával azonban egyre nő az igény az egykori „értéktelen” utcadísz, a kezekbe adott üzenetek: a korábbi idők tanúinak megidézésére. Az egyén személyes érdeklődésén túlmutató szerepük is jelentős, hiszen a muzeológusok kiállítások kiegészítéseként alkalmazhatják ezeket a dokumentumokat, a kutatók új információkhoz juthatnak belőlük vagy adatpontosítást végeznek a segítségükkel, a kiadók, újságírók használhatják ezeket a különféle könyvek, sajtótermékek, televíziós műsorok színesítésére. Ezért nagy jelentőségűek azok a közgyűjtemények, amelyek a nyomtatványok méretének sokféleségéből és a nagy mennyiségből adódó tárolási, raktározási gondok ellenére is feladatuknak tekintik a plakátok, apró- és kisnyomtatványok megőrzését, és hozzáférhetővé teszik azokat a kutatók és a nagyközönség számára is. Az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtára mintegy négymillió nem hagyományos típusú dokumentumot őriz, különféle elrendezés, tárolási és feldolgozási mód szerint. A kötelespéldányok mellett az ajándékozással beérkezett dokumentumok száma a legjelentősebb. A nyomtatványfélék elkülönítésén túl a könyvtáros elődök néhány tematikus különgyűjteményt is kialakítottak itt az évek során. Történelmi vonatkozásúak például az 1848–49-es szabadságharc, az I. világháború, az 1956-os forradalom nyomtatványait tartalmazó gyűjtemények. 1990-ben, a rendszerváltás utáni első választások kapcsán természetes igényként merült fel egy választási különgyűjtemény kialakítása. Így a jelen felől utólag terelődött a figyelem a korábbi választások dokumentumaira.

Választási különgyűjtemény a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárban

„Nincs új a nap alatt” – derül ki gyorsan, ha egybevetjük a korábbi és a közelmúlt időszakának választási anyagát, hiszen már az 1930-as évektől alkalmazták azokat a módszereket, amelyek „jótékonyan segítették” az eligazodást, kire is szavazzanak a tanácstalan választók az adott körzetben. Az ilyen „álszavazólapok” feltűnően kiemelték és – a biztonság kedvéért – a voksot jelentő ikszet is feltüntették a párt jelöltjének neve mellett.

3 színű a nemzeti lobogó... választási aprónyomtatvány, Kommunista Párt, [1947] – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A mai választási témájú matricák elődjei a viccesen csak „nyalókának” becézett enyvezett hátoldalú nyomtatványok (praktikusan) tetszőleges helyre ragaszthatók voltak, mintegy miniatűr grafikai vagy szöveges plakátként, egy-egy karikatúraszerű képpel vagy jelmondattal igyekeztek meggyőzni a választókat.

• 
• 

A képviselőjelöltek kampányidőszakban sok kis ötlettel, ajándékkal próbálnak szavazatokat nyerni: az egyszerű szórólapoknál nagyobb valószínűséggel tart meg a választópolgár egy-egy hasznos tárgyat: kártyanaptárt, noteszt, könyvjelzőt, hűtőmágnest, tollat, szatyrot. A gyűjtemény színesítése érdekében – és gondolva a későbbi kiállításokra – érdemes ezeket is megőrzi az utókornak. Ilyen praktikus nyomtatott ajándékra találunk példát már az 1945-ös választások idejéből is: borítója a Polgári Demokrata Párt színes grafikus reklámja, hátoldalán a választási aprónyomtatványok hagyományait követve egy oldalon át azt olvashatjuk, miért szavazzunk a pártra, ha pedig szétnyitjuk a dokumentumot, falinaptárt kapunk. Így, ha a korabeli választópolgár áttanulmányozta a kapott nyomtatványt, és végül a falra erősítette a naptárt, az aktuális névnapokon túl egy évig láthatta a címet is: „Az egyenes út: Polgári Demokrata Párt”

• 
• 
• 

A legjellegzetesebb választási nyomtatvány a párt teljes választási programja vagy annak rövid kivonata. Ezekből derülnek ki az általános célok, ígéretek. A kampányrendezvények meghívói tanúskodnak róla, melyik párt hol és hány esetben próbált nyilvános kapcsolatba kerülni a potenciális szavazókkal. Az egységes, jól kitalált arculat ugyanolyan fontossággal bír a politikai pártok sikerességében, mint egy kereskedelmi áru vagy szolgáltatás reklámkampányában. A hiteles, könnyen befogadható arculat növeli az ismertséget és népszerűséget, és egy idő után „önmagáért beszél”, védjegyként is szolgál. Éppen ezért a képviselőjelöltek ígéreteit manapság legtöbbször már egységes szín- és jelképrendszerrel, tipográfiai megoldásokkal látják el: nem ritkán a közös szövegrészek mellett található csak rövidebb-hosszabb egyéni bemutatkozás. A központi ellenőrzésű kampány kevesebb esélyt ad bakikra is.
Korai példát az egységesen megkomponált megjelenésre már az 1920-as években találunk: az Országos Kisgazda és Földmíves Párt választási plakátja a jelölt nevének behelyettesítésével hirdette az adott körzetben induló képviselőjelöltjeit.

• 
• 

Nagyon tanulságos a szelíden csak „vitá”-nak elnevezett választási nyomtatványfajta, amely egyszerre két vagy több pártot is érint: a vádló és a vádlott fél oldalát. Kialakulhatnak olyan oda-vissza üzengetések is, amelyek több szakaszban, folytatólagosan hivatkoznak a másik párt korábbi állításaira. Előfordult már, hogy a rendőrség becsületsértési per kapcsán kereste a választási gyűjteményben ezt a típusú dokumentumot. A műfajnak leginkább grafikus formában voltak előzményei. Az ellenfél jelképrendszerét felhasználva könnyen ellenkező előjelűvé lehet formálni az eredeti üzenetet: gondoljunk csak a szociáldemokrata „kalapácsos ember” figurájának átértelmezésére.

• 
• 

A vitákból és ígérgetésekből kimaradni vágyó, gyakorlatias megoldásokat kínáló, szakértő kormányzást hirdető választási program sem újkeletű: már az 1920-as 30-as évek választási plakátjain is találunk erre példákat.

• 
• 

Régóta tudjuk: „A szó elszáll, az írás megmarad”. A dokumentumok tanúskodnak egy-egy időszak eszméiről. Illyés Gyula szavaival:

Választani nem mindig egyszerű, de az utókornak már könnyebb dolga van: a későbbi események ismeretében vizsgálhatja meg a múltból fennmaradt ígéreteket hirdető dokumentumokat.

Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárunk örömmel fogadja be a gyűjtőkörébe tartozó nyomtatványokat, köztük a választásokkal kapcsolatos kiadványokat is!

Elbéné Mester Magdolna (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A Debrecenben 1970-ben született költő, író, drámaíró, műfordító Térey Jánost élete 49. évében végzetes szívinfarktus érte.
Elhunytának ötödik évfordulóján, 2024. június 3-án avatták föl síremlékét a Farkasréti temetőben, melyet a család fölkérésére Gálhidy Péter készített.

Térey János: Boldogh-ház. Kétmalom utca. Egy cívis vallomásai, Jelenkor, 2020. – Törzsgyűjtemény

Térey János 1995-ben Déry Tibor-, 2001-ben József Attila-, 2002-ben Füst Milán-díjat kapott. 2000-ben elnyerte a debreceni Alföld-díjat (melyet 2019-ben posztumusz is neki ítéltek), 2002-ben Szegeden a Tiszatáj-díjat, majd 2006-ban Marosvásárhelyen a Látó-díjat kapta meg és 2009-ben a Szépirodalmi Figyelő díját. 1996-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjas volt és elnyerte a Magyar Rádió Petőfi-díját. 2006-ban Stuttgartba nyert alkotói ösztöndíjat, 2010-ben Lettországban és Írországban dolgozhatott. Térey volt a 2004. és a 2008. évi Szép Ernő-jutalom díjazottja. Egyes művei megjelenése vagy bemutatása kapcsán is számos alkalommal részesült elismerésben – az évad legjobb magyar drámája (2003, 2008, 2009, 2011, posztumusz 2022), az Év Könyve (2005), a Színikritikusok díja (2005, 2006, 2011, posztumusz 2022), AEGON művészeti díj (2008). 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2010-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával tüntették ki. 2012-ben megkapta a Szabó Magda és Szobotka Tibor emlékére alapított díjat, 2018-ban Vámospércs díszpolgára lett. 2019-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választották, a Petőfi Irodalmi Múzeum Térey-ösztöndíjat alapított. Születésének 50. évfordulóján, 2020. szeptember 14-én debreceni szülőházán emléktáblát helyeztek el, és ugyanabban az évben Budapest Főváros Önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott Térey Jánosnak.
Ez az impozáns jegyzék Térey János elismeréseiről arra mutat, hogy művei – a 20 esztendős korától publikált versek (11 kötete), legfontosabb verses regényei, mint a Paulus, a Protokoll, regénye, a Káli holtak, drámái: A Nibelung-lakópark (tetralógia – melyből operalibrettó és filmforgatókönyv is készült), az Asztalizene, a Jeremiás, a posztumusz bemutatott Lót, illetve a Káli holtak alapján készült színjáték – kortárs irodalmunk kiemelkedő fontosságú alkotásai, a magyar posztmodern irodalomnak korunkra rezonáló szövegei. Térey átható és éles írói tekintete ráadásul a kor- és kultúrrajzon túl a várható és lehetséges jövőt is láttatni képes, alkotásai tehát ma is hihetetlenül élők, aktuálisak, vagyis maradandók.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Térey János pontosan fölmérte a helyzeteket, karaktereket és érzelmi viszonyaikat, melyeket különböző műfajokban egyenlő intenzitással tudott ábrázolni, egyszerre nyitott hétköznapi és filozofikus mélységű perspektívát epikus és drámai műveiben. A lírikus egzisztenciális pesszimizmusa epikájában és egyes drámáiban apokaliptikus disztópiává, kiábrándult és kiábrándító abszurddá tágult. Pontos fogalmazása, (hőseivel és kritikusaival egyaránt) megértő nagyvonalúsága megkönnyíti kortársi olvasóinak és a következő generációknak is Térey nézőpontjának be- és elfogadását.

Dr. Sirató Ildikó tudományos kutató (Digitalizáló Osztály)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat 113. részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Kovács Józsefet és gyűjteményét mutatja be.

Kovács József (1915–1996) könyvkötő, nyomdász, művezető Nagykanizsán született. A Taizs Nyomdában tanult könyvkötészetet, de a papír-írószer és nyomtatványkereskedői szakmát is elsajátította. Szentlőrincen papír- és könyvüzletet, emellett kölcsönkönyvtárat nyitott. 1950-től a pécsi Szikra Nyomdában dolgozott, 1978-as nyugdíjazásáig.
Tanulóévei alatt látott először a könyv belső táblájára ragasztott grafikai lapokat. Pécsett már a hivatalos megalakulás előtt kezdtek összejárni a kisgrafikagyűjtők, kezdetben csak néhányan: Hetey Ottó, Kopár Lajos, Szentesi Flórián, Varga Antal, Dravecz József és Kovács József. A tényleges alapítás 1962-re tehető, MÉV (Mecseki Ércbányászati Vállalat) Ságvári Endre Művelődési Ház Kisgrafika Barátok Klubja néven hoztak létre kört. Ekkor már 35-40 tag tartozott közéjük. Kovács József ez idő tájt kezdett bele az ex libris gyűjtésbe.

Szatyor Győző grafikája (1976). Jelzet: Exl.K/1074 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Idővel beválasztották a pécsi KBK vezetőségi tagjai közé, számos előadást tartott. 1976-ban a pécsiek szervezték a III. Országos Kisgrafikai Találkozót, a rendezésben fontos szerepet játszott Kovács József. 1979-től ő lett a titkár, ebbeli minőségében Szentesi Flóriánt váltotta, aki ekkortól tiszteletbeli elnökké lépett elő.
A pécsi kör Kalligráfia címmel 1988-ban saját lapot indított, melynek szerkesztését Vargha Dezső vállalta, a kiadásért Kovács József titkár felelt. A folyóirat neve 1991 áprilisától Ex libris Kaligráfiára (sic!) változott, az 1995/3. számtól ismét Kalligráfia lett. Az újságot 1991. októbertől a pécsi KBK már mint egyesület adta ki, a kisgrafikai élet aktuális pécsi eseményeit, jelesebb alkotóit, a kör tagjait mutatta be hazai és külföldi kitekintéssel. A lap Kovács József halálával (1996) megszűnt.
A kör számos kiállítást szervezett a Művelődési Házban és a POTE* Galériában, például bemutatta bélyegtervezők ex libriseit, a környezetvédelemhez kapcsolódó kisgrafikákat. Kovács József gyűjteménye külön tárlatokon is szerepelt, 1977-ben a pécsi Nagy Lajos Gimnázium KISZ-klubjában lengyel kisgrafikái voltak láthatók. Gyűjteménye gyarapítása szempontjából kiemelkedő fontosságú volt az 1970-es Budapesten rendezett XIII. Nemzetközi Ex libris Kongresszuson való részvétele, ezzel megnyílt a cserekapcsolat a nyugati országok felé is.

Andruskó Károly linómetszete. Jelzet: Exl.K/955 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1970-es évektől rendszeresen részt vett a kétévente rendezett nemzetközi kongresszusokon, kezdve az 1972-es helsingøri és az 1974-es bledi ex libris találkozókkal, a továbbiakban csak az 1982-es angliai, az 1990-es mönchengladbachi és az 1992-es japán FISAE-kongresszuson nem volt jelen. Ezen események alkalmából a helyszínt adó városokat felidéző könyvjegyeket redelt. Például Kertes-Kollmann Jenő az 1972-es dániai kongresszusra készített grafikáján Hamlet alakját idéző férfi látható koponyával, FISAE-zászlóval, a háttérben helsingøri épületekkel.

Kertes-Kollmann Jenő grafikája (1972). Jelzet: Exl.K/979 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A nemzetköziek mellett az egyik legnagyobb élményt számára a Pécsett 1976-ban megrendezett III. Országos Kisgrafikai Találkozó jelentette. Ez alkalomból a Dr. Doktor Sándor Művelődési Központban szerveztek országos kiállítást. A pályázat témája Baranya megye és Pécs város jellegével, történelmével, műemlékeivel, idegenforgalmával összefüggő grafika készítése volt. Egy alkotó több művel is nevezhetett. Végül harmincnyolc művész 133 alkotását fogadták el, ezek szerepeltek a tárlaton. Katalógust is kiadtak, utóbbi műszaki szerkesztését Kovács József végezte.

Az 1976. július 17-18-án Pécsett rendezett III. Országos Kisgrafikai Találkozó alkalmával ... megrendezett kiállítás, [Pécs], Szentesi Flórián, 1976. Jelzet: Kny.C 55.897 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ő vetette fel a regionális, a Duna Menti Országok Nemzetközi Ex libris Találkozójának gondolatát, mely 1991-ben valósult meg. Pécs és Mohács városok vállalták az első találkozó rendezését; Pécsett a házigazda az Ifjúsági Ház, Mohácson a Bartók Béla Művelődési Központ volt. A későbbi években Pozsony és Linz adott helyszínt az eseménynek. Petry Béla alábbi grafikája is a Duna menti találkozó nemzetköziségét hangsúlyozza.

Petry Béla grafikája (1991). A kép forrása: magángyűjtemény

Kovács József gyűjtőként is aktív volt. Húszezres kisgrafikai anyagát, melynek jórészét a 20. század második fele hazai alkotásai teszik ki, nemzetenként dobozokba, iratgyűjtőkbe helyezve tárolta, a művészek nevének ábécérendjében. A saját nevére szólóan kb. száz ex librist, illetve alkalmi grafikát készíttetett. Ezek alkotói közt csak néhány a külföldi grafikus, például Peteris Upitis, Maria Elisa Leboroni, Remo Wolf és Bernhard Kuhlmann; a többi magyar. Az első nevére szóló ex librist az 1960-as évek elején készítette a bonyhádi Kertes-Kollmann Jenő, majd többek között Andruskó Károly, Karancsi Sándor, Hoós Elvira, Stettner Béla, Fery Antal, Korda Béla, Ürmös Péter, Takács Dezső, Bálint Ferenc, Szatyor Győző és Dániel Viktor alkottak a nevére lapokat.

Dániel Viktor grafikája (1987). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Kedvelt művészei voltak még Kékesi László, László Anna és Nagy László Lázár – az ő grafikáikat a teljesség igényével gyűjtötte. Kollekciójában nagy számban szerepeltek Tempinszky István, Vertel József, Sterbenz Károly, Drahos István, Diskay Lenke és Bordás Ferenc grafikái is.
Nem törekedett tematikus rendszerezésre, de bizonyos témák, mint foglalkozásához kötődően a nyomdászat, a könyv, az irodalom, az íróportrék, emellett Pécs és Baranya története, építészete (a pécsi székesegyház, a Gázi Kászim pasa dzsámija, Hunyadi János lovas szobra stb.) közel álltak a szívéhez, sőt a környék bányavidéke is bemutatásra kerül ex librisein. Készíttetett könyvjegyet Angster József (1834–1918) pécsi orgonakészítő mester és Klimó György (1710–1777) pécsi püspök portréjával. Az „Ex libris Kovács József. Janus Pannonius episcopus Quinqueecclesiensis 1434, 1472” feliratú könyvjegy Janus Pannonius költőt, pécsi püspököt ábrázolja, háttérben a székesegyház tornyaival.

Kékesi László linómetszete (1992). Jelzet: Exl.K/1041 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kovács József foglalkozásához köthető az IBA Nemzetközi Könyvművészeti Kiállításra készült könyvjegy és a Gutenberg portréját nyomdagéppel ábrázoló grafika.

Fery Antal fametszete (1977). A kép forrása: magángyűjtemény

Egy ex librise feliratában is buzdít a kisgrafikai lapok gyűjtésére: „Gyűjtse a művészi ex librist!” Vonatkozó szakirodalmat, mappákat, katalógusokat is beszerzett, de a teljesség igénye nélkül.
A Kalligráfia folyóirat több száma is írt Kovács József érdemeiről, 80. születésnapjához közeledve Lenkey István készített vele részletes életinterjút. A kerek évfordulón, 1995. február 27-én a kisgrafikakör tagjai a Royal kávéházban köszöntötték fel titkárukat. Erre az alkalomra több ünnepi grafika is készült, többek között Takács Dezső alábbi, a gyűjtőtevékenységet középpontba állító metszete.

Takács Dezső linómetszete. A kép forrása: magángyűjtemény

1996-ban bekövetkezett halálakor, tiszteletadásul az akkoriban a pécsi KBK-hoz csatlakozó Ürmös Péter grafikusművész a következő in memoriam grafikát alkotta Kovács József portréjával és nyomdai dolgozókkal.

Ürmös Péter linómetszete (1996). A kép forrása: Vasné dr. Tóth Kornélia: Ürmös Péter kisgrafikai világa, Budapest, KBK Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2016, 46. – Törzsgyűjtemény

Kovács József fontos művelődéstörténeti forrásanyagot képező gyűjteménye sorsáról annyit tudunk, hogy az örökösöktől Lenkey István gyűjtőhöz került. Másrészt ex librisei egy része fellelhető a mintegy 3000 darabos könyvtára köteteiben.

Irodalom:

• KBK pécsi csoportja, Jubileumi ex libris és grafikai bemutató katalógusa, Pécs, 1968. december, 9.
• Kiállítási vezető az Imolay dr. Lenkey István gyűjteményéből rendezett Litvániától Hispániáig – ex librisek és alkalmi grafikák Európából – című kiállításhoz, összeáll. Imolay Lenkey István, Putnok, Holló László Galéria, 2010. október 15. – november 30., 14.
• Kovács József, In: Pécs lexikon, A–M, I. kötet, szerk. Romváry Ferenc, Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010, 423.
• Kovács József: Hogyan lettem kisgrafika és exlibris gyűjtő, Kisgrafika, 1977/3. sz., 26.
• Lenkey István: Kovács József, a gyűjtő, Kisgrafika, 2001/1. sz., 4–5.
• Lenkey István, Imolay: Kovács József „Aki ex librist gyűjt, az csak jó ember lehet”, A Pécsi Kisgrafika Barátok Egyesületének titkárával, Kovács Józseffel beszélget Imolay Lenkey István, Kisgrafika különszám, 1994, 14–15.
• Soltra Elemér: „…A tenyérnyi csodának jövője…”, Kisgrafika, 2001/1. sz., 3–4.
• Soós Imre: Könyvespolc: In memoriam Kovács József, Mohács, 2002, szerk. Imolay dr. Lenkey István–Soltra Elemér, Kisgrafika, 2002/3. sz., 15.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Kovács József (1915–1996), In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 99–101.
• Vasné Tóth Kornélia: Híres gyűjtők könyvjegyei az Országos Széchényi Könyvtárban. Kovács József, Kisgrafika, 2015/1. sz., 9.

* A POTE jelentése: Pécsi Orvostudományi Egyetem.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész

Ifjabb Johann Strauss (Bécs, 1825. október 25. – Bécs, 1899. június 3.) élete nem annyira gazdag eseményekben, mint a kortárs nagy zeneszerzők legtöbbjének, gondoljunk csak Wagner, gyakran sikertelen, mozgalmas korai éveire vagy Liszt csaknem állandó utazásaira, bolyongó, élményekben s gyakori érzelmi felindulásokban telő érdekes életére, vagy a nehéz körülmények közt tengődő ifjúra, akit valójában Reményi Ede fedezett fel, Johannes Brahmsra.

Ifjabb Johann Strauss. Vizitkártya – Színháztörténeti és Zeneműtár, zenei gyűjtemény, Johann Strauss, ifj. fénykép 1/1

A zenei pályájáért titokban rajongó ifjabb Johann Strauss – aki kezdetben az atyai óhaj szerint a Politechnikum kereskedelmi tanfolyamát látogatta – először mint zeneszerző és karmester 1844-ben lépett színre, miután idősebb Johann Strauss elhagyta a családot. Két évre rá, 1846 júniusában, atyja nyomdokán haladva, ő is Magyarországon vendégszerepel először zenekarával: A 2. sz. bécsi polgárezred karmestereként a Nemzeti Színházban, majd a Beleznay-kertben s a Horváth-kertben lépett föl, s ekkor született a Pesti Csárdás (Pesther Csárdás, op. 23) című darabja. Erre az időre nyúlik vissza Liszttel való ismeretsége is.

Johann Strauss: Abschieds-Rufe. Walzer für das Pianoforte, componiert Herrn Doctor Franz Liszt hochachtungsvoll gewidmet, Wien, Carl Haslinger qm. Tobias, Leipzig – Színháztörténeti és Zeneműtár, zenei gyűjtemény, Mus. pr. 12. 529

Ezt aztán az európai körutak sora követte, jóval később pedig Amerikába is meghívták.
1848-ban, a bécsi forradalom alatt a császárhű, pozícióját féltő, s talán a mindennemű nagyobb változástól is tartó emberrel, apjával szemben az ifjú a forradalom oldalára állt, több lelkesítő indulót és más, olykor szatirikus darabot komponált, mint a Diákindulót (Studenten-Marsch, op. 56), vagy a Ligouriánus-sóhajok – Tréfa polkát (Ligourianer-Seufzer, Scherz-Polka, op. 57), amelyek ugyan megjelentek, de a rendőrség hamar lecsapott rájuk, s jószerével alig maradt fenn ezeknek a kottáknak itt-ott egy-egy példánya.
Ilyen ismert műve még a „Rokonhangok polka. Zongorára szerzé és a Bécsben tanuló magyar ifjúságnak mély tisztelettel ajánlja Strauss János.”

Rokonhangok polka. Zongorára szerzé és a Bécsben tanuló magyar ifjúságnak mély tisztelettel ajánlja Strauss János zenekarmester. Sympathienklänge. Polka für Pianoforte componirt und der in Wien studierenden ungarischen Jugend achtungsvoll gewidmet von Johann Strauss. Wien, Carl Haslinger qm. Tobias – Színháztörténeti és Zeneműtár, zenei gyűjteménye, ZT Mus. Pr. 3511

A másik, még ennél is ismertebb műve pedig az „Eljen a magyar!” című gyorspolka.

Der ungarischen Nation Eljen a magyar! Schnell-Polka für das Pianoforte componirt Johann Strauss k. k. Hof-Ball-Musikdirector. Op. 332. Wien, C. A. Spina – Színháztörténeti és Zeneműtár, zenei gyűjteménye, Mus. pr. 4363

Habár az idősebb Straussnak (1804–1849) is kerek évfordulóit ünnepeljük, hiszen 220 éve született és 175 éve, 1849-ben halt meg, most a két „keringőkirály ” közül mégis a másodikról emlékezem meg. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ebben nemcsak a 48-as szereplése okán iránta érzett nagyobb szimpátia vezérelt, hanem az a tény is, hogy életműve, színpadi művei által, a képi megjelenítéshez nagyobb lehetőségeket nyújt. Ugyanakkor a közkedvelt térzenét és a bálokon felcsendülő zenét, természetesen nem előzmények nélkül, forradalmasító idősebb Strauss zenéje nélkül nincs ifjabb Johann Strauss sem.
A korábban említett három zeneszerzővel való párhuzam természetesen nem volt véletlen, hiszen mindhárom jó ismerőse, sőt barátja volt, s ami még lényegesebb, zenéjének igazi csodálója. Wagner egyenesen a zene géniuszának, a század legmuzikálisabb szellemének nevezte, újabb kottáinak beszerzésére pedig a magyar Richter Jánost, a későbbi Bayreuthi Ünnepi Játékok egyik első karmesterét kérte meg, aki ezen óhajának eleget téve, a zeneköltő 1863-as magyarországi tartózkodásakor eleget is tett, s amikor kinyílt az ajtó, Wagner a Kék Duna vokális keringőt énekelve sietett elé, átvenni kezéből a frissen beszerzett kottákat. Érdekes, hogy ezt a művet, melyet pedig eleinte meglehetős fanyalgással fogadott a közönség s a kritika, nem sokkal később már mindenki magáénak érezte. Ahogyan nekünk magyaroknak is, nemcsak a hazánkon keresztül hömpölygő nagy folyó miatt, az utolsó boldog békeidőnek tekinthető, kiegyezés utáni korszakot juttatja eszünkbe.

Johann Strauss: An der schönen blauen Donau. Walzer, Wien, Friedrich Schreiber, C. A. Spina, Pressburg Filiale  – Színháztörténeti és Zeneműtár, zenei gyűjtemény Z 70.435

Háromnegyedes lüktetése miatt természetesen túlzott kilengéseket, óriási indulatokat nem támaszthat ez a zene, a keringő. Csodálkozásunkat s elismerésünket fejezhetjük ki, hogy többnyire szörnyen gyenge librettókra is képes volt sikeres operetteket komponálni, nem egyszer a cselekménytől teljesen függetlenül. S habár az Indigó, vagy a negyven rabló, a Karnevál Rómában vagy az Egy éj Velencében és a Cagliostro Bécsben s még néhány hasonló darab nem bizonyult örökkévaló műalkotásnak, mégis ezek néhány keringőbetétje túlélte magát a darabot.

• 
• 
• 

De ezek mellett két olyan művel ajándékozta meg a zeneszerető világot, amely ma is igazán kedvelt, s valóban méltó helyet foglal el a világ operaházainak repertoárján. Ki ne ismerné, legalábbis részleteiben, A denevért, vagy A cigánybárót?

• 
• 

A denevért magyarul már 1882-ben is láthatták a pesti operett-, illetve Strauss-rajongók, hiszen 1882. augusztus 25-én a pesti Népszínház is bemutatta.

Johann Strauss: A denevér. Népszínház, 1882. augusztus 25. Színlap – Színháztörténeti és Zeneműtár színházi gyűjtemény, színlapgyűjtemény

A Bécsben elkényeztetett komponista számára a legnehezebb feladatot az új környezetben, javarészt Magyarországon játszódó Cigánybáró jelentette.

Johann Strauss: Schatz-Walzer nach Motiven aus der Operetten „Der Zigeunerbaron”, Hamburg, Verlag August Cranz – Színháztörténeti és Zeneműtár, zenei gyűjtemény Z 67.556

Itt sokban kötötte az eredeti alaptörténet, s a viszonylag jó librettó. A Jókai Mór Szaffi című elbeszélése után a Bécsben élő magyar újságíró, Schnitzer Ignác által német versbe szedett történet megzenésítése eleinte nehézségeket okozott a zenei világában némiképp beszűkült keringő- és polkaszerzőnek. A művének ilyetén feldolgozásában nagy lehetőséget látó Jókai Schnitzeren keresztül, majd végül közvetlenül a mesterhez írt levelében bíztatta, ötleteket adva a munkához, sőt a bemutatandó darab számára eredeti, korhű, XVIII. századi ruhákról készített másolatokat, jelmezterveket küldött Bécsbe. De még a komponálásban is segített!
Még 1883. december 30-án, az alaptörténet végső megalkotásának hevében írja Schnitzenek:

Ez a szövegrész nyilvánvaló utalás az Arany János A nagyidai cigányok című hőskölteménye negyedik énekének betéteként szereplő „keserves nótá”-ra:

Jókai így folytatja levelét Schnitzenek:

S valóban, Homonnay gróf toborzódalaként a Jókai által neki elénekelt egyik dalt dolgozta föl. Ami pedig a nógatást illeti, Jókai 1884. június végén már igen aggodalmaskodott, hogy bár a librettó már kész, kár lenne ezzel a Budapesten beköszöntő világkiállítás időszakát elszalasztani:

Végre július 1-jén már magához a zeneszerzőhöz fordult:

A cigánybáró ősbemutatójára végül 1885. október 24-én került sor, Strauss 60. születésnapjának előestéjén, a Theater an der Wienben, a szerző vezényletében, Zsupán szerepében a híres bécsi színésszel, Alexander Girardival, aki talán sokak számára az általa viselt lapos tetejű szalmakalapról ismeretes. S természetesen maga Jókai is ott ült az egyik páholyban feleségével, s ott volt társaságukban Dóczy Lajos is, aki később – Jókaihoz hasonlóan – a Pázmán lovag szövegét adja.

Ifjabb Johann Strauss és felesége Adéle Strauss idealizált ábrázolása egy korabeli kotta címlapján. Johann Strauss: Bitte schön! Polka française nach Motiven Cagliostro in Wien für Pianoforte. Op. 372. Wien, C. A. Spina, Hamburg, Aug. Cranz. Részlet. – Színháztörténeti és Zeneműtár, zenei gyűjtemény Z 67.556

„Verehrter Meister Jokai!” Adéle Strauβ Jókai Mórhoz, Bécs, 1886. február 19. Részlet. – Kézirattár, Fond V/536 (Jókai hagyaték)

A cigánybárót, illetve a Zigeunerbaront ezt követően hamarosan Budapesten a Deutsches Theater a Wollgasséban – a mai Báthory utcában – már 1885. november 27-én bemutatta.

Johann Strauss: Dre Zigeunerbaron. Deutsches Theater. 1885. november 27. Színlap – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény, színlapgyűjtemény

A cigánybárót pedig néhány évvel később, 1888. február 4-én a Népszínházban „A magyar iskola-egyesület javára, bérleten kívüli felemelt helyárakkal” játszották „Strauss János személyes vezénylete mellett”.

• 
• 

Korábban több, Bécsben már nagy sikerrel bemutatott operettet is láthatott itt a közönség, A denevér (Die Fledermaus), Methusalem herceg (Prinz Methusalem) vagy épp A furcsa háború (Die lustige Krige) című darabokat.
Strauss 1883. november 29-én személyesen vezényelte az Egy éj Velencében vagyis az Eine Nacht in Venedig című háromfelvonásos operettjét.

Johann Strauss: Eine Nacht in Venedig. Deutsches Theater, 1883. november 29. „Unter persönlicher Leitung des Componisten Herrn Johann Strauss”. Színlap – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény, színlapgyűjtemény

S még ugyanebben a színházi évadban, azaz 1883. december 1-jén A királyné csipkekendője, Das Spitzentuch der Königin című háromfelvonásos operettet maga Strauss vezényelte a Wollgassében.

Johann Strauss: Das Spitzentuch der Königin. Deutsches Theater, 1883. december 1. Színlap – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény, színlapgyűjtemény

1888. február 3-án a Népszínházban A cigánybáró mellett ennek a darabnak a magyar nyelvű előadását, A királyné csipkekendője című operettet játszották „Strauss János tiszteletére”.

Johann Strauss: A királyné csipkekendője. „Staruss János tiszteletére.” Népszínház, 1888. február 3. Színlap – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény, színlapgyűjtemény

Láthatjuk, hogy Strauss életének és műveinek számos magyar vonatkozása van. Jókait először 1883-ban kereste föl, méghozzá harmadik felesége, egy magyar származású hölgy, a megözvegyült Deutsch Adél (1856–1930; Anton Strauss özvegye) tanácsára, amikor, többek közt, A furcsa háború budapesti előadásának Népszínházbeli vezénylése miatt Pesten tartózkodott. A Népszínház 1882. január 31-én mutatta be először ezt a darabját, parádés szereposztásban, a főbb szerepeket Hegyi Aranka, Komáromi Mariska, Csatai Zsófi, Kápolnai János, Kassai Vidor és Solymossy Elek játszotta. A bécsi bemutatón Alexander Girardi híres szerepe Marchese Filippi Sebastiani, Artemisia hercegnő unokaöccse volt, melyet ezúttal Kassai Vidor alakított.

• 
• 

A Johann Strauss tiszteletére rendezett másnapi, február 4-i estélyen Strauss mellett Liszt szórakoztatta a közönséget: négykezest játszott a házigazda, Tarnóczy Gusztáv feleségével. A denevér 1874. április 5-i bécsi bemutatóján (szintén a Theater an der Wienben) a főszerepet Szika János alakította. Később szintén több darabjában fontos szerepeket, sőt főszerepeket is kapott nem egy magyar színésznő:
A Carltheaterben 1877. január 3-án bemutatott Methusalem herceg címszereplője Link Antónia volt; a Theater an der Wienben 1881. november 25-én A furcsa háborúban, Violetta szerepében a bájos Finály Karolina lépett föl; az 1893. január 10-én bemutatott Ninetta hercegnő főszerepét pedig Pálmay Ilka alakította nagy sikerrel.

• 
• 

1897. március 13-án, az ugyanott bemutatott operettben, Az ész istennőjében a gyönyörű hangú Kopácsy Juliska remekelt. Ez volt Strauss utolsó, még életében bemutatott színpadi műve.
Kinskyné Pálmay Ilka Emlékirataiból azt is tudjuk, hogy a Ninettát Strauss egyenesen neki komponálta. S amikor a művésznő néhány részlet megváltoztatására kérte, Strauss ezt mondta:

A darabot Ferenc József is megnézte. Pálmay a második felvonásban dió nagyságú gyémánttal díszített brosst viselt, melyet Kinskytől kapott. A Girardival előadott duett közben a melltű leesett. A duett után kitapsolták őket, de amikor kijött, ahelyett, hogy meghajolt volna, hátat fordított ő felsége páholyának, s az értékes ékszert keresve, utána hajolva, mondhatni, a fenekét mutatta. A színfalak mögött döbbenten fogadták, milyen illetlenül köszönte meg a tapsot a császárnak. Mire megmagyarázta, hogy merő félreértésből, a bross miatt, s nem felségsértési szándékból történt a dolog. Ferenc József állítólag nem vette rossz néven ezt az akaratlan tiszteletlenséget, s elismerőleg nyilatkozott játékáról – olvashatjuk szintén Pálmay Ilka emlékirataiban. Straussnak pedig, az előadás után páholyába szólítva, ezeket mondta:

A kritika, némi joggal, erősen bírálta a zenét, hiszen annak tényleg nem sok köze volt a szöveghez, ez azonban nemcsak Strauss operettjeire volt jellemző. A közönségnek azonban tetszett a mű, hetvenötször adták egymásután, Strauss pedig még sokáig emlegette, hogy a császár „operá”-nak nevezte.
Strauss 50 éves alkotói jubileumának budapesti megünneplésén, 1894. december 2-án délután a fővárosi Zeneművész Kör a Vigadóban díszhangversenyt rendezett a tiszteletére, a műsort nagyrészt szerzeményeiből állt. A közreműködők közül az egyik legnagyobb sikert Hubay Jenő aratta, aki Komáromy Mariskával magyar dalokat adott elő. Ezt követően az este kilenckor sorra kerülő banketten az akkori magyar zeneélet s közélet több jeles alakja vett részt. Mint a Zeneművész Kör elnöke, Mihalovich Ödön szép beszédben köszöntötte az idős zeneszerzőt, majd őt gróf Apponyi Albert követte. Másnap, december 3-án a Népszínházban A cigánybárót adták, melyet maga a szerző vezényelt. Szaffit Hegyi Aranka játszotta.

• 
• 
• 

Később Szoyer Ilonkát is láthatták a nézők A cigánybáró Szaffi szerepében.

Szoyer Ilonka mint Szaffi A cigánybáróban. Városligeti Nyári Színkör, 1905. május 16. Fotó: Kossak József. Színezett képeslap – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjteménye, KA 3729/61

A siker teljes volt, olyannyira, hogy hamarosan a Magyar Királyi Operaház falai közé is beköltözött A cigánybáró, 1905. május 27-én, „a Jókai szoboralap javára”. A jelmezeket Kéméndy Jenő tervezte.

• 
• 
• 
• 

Barinkay Gábor, az elzüllött nemes szerepében Arányi Dezső lépett föl.

Arányi Dezső mint Barinkay Gábor, elzüllött nemes. Johann Strauss: A cigánybáró. Magyar Királyi Operaház, 1905. május 27. Dedikált képeslap –Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjteménye, egészalakos KA 3560/3, részlet KA 3560/2

Az előadás külön érdekessége még, ahogy az a bemutató színlapjáról megtudható: „A III. felvonásban betétül alkalmazott ballet zenéje Strauss János Pázmán lovag című dalművéből való.”

Ritter Pásmán. Komische Oper in 3 Akten. Ludwig Dóczi. Musik von Johann Strauss. Rózsavölgyi és Társa – Színháztörténeti és Zeneműtár, zenei gyűjtemény, Z 67.386 koll. 11.

Strauss a bécsi ünneplés után, hosszabb betegeskedésből felépülve fogadta el a pestiek invitálását, majd, mint a Zeneirodalmi Szemle írja:

„Hochverehrter Meister und Freund!” Ifjabb Johann Strauss „J” monogramos levélpapírja. Ifjabb Johann Strauss Jókai Mórhoz. 1885. március 11. Strauss a levél vivőjét, feltehetőleg Steinbach Antalt, „Jókai honfitársát” ajánlja az író figyelmébe – Kézirattár, Fond V/537 (Jókai hagyaték)

Később már nem jött Magyarországra, csak a magyar színházak, hangverseny- és báltermek közvetítették szellemét a zene szárnyain, mígnem, igaz csak évekkel később, 1899. június elején a következő hír ütötte szíven a zeneszerető közönséget:

A keringőkirály emlékét Budapesten egy színháztörténeti vonatkozású érdekes emléktábla őrzi, Zámbó Kornél festőművész alkotása, az V. kerületben lévő Báthory utca 24. számú ház falán, a hajdani Wollgasse, azaz Gyapjú utcai Deutsches Theater helyén:

Ifjabb Johann Strauss emléktáblája Budapesten. A mozaik Zámbó Kornél festőművész alkotása. V. kerület, Báthory utca 24. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2024

Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)

A budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont 2024. május 16–17-én Liszt és kortársai 21. századi szemmel címmel kétnapos nemzetközi konferenciát rendezett. (A konferencia programja.) Az a megtiszteltetés ért, hogy kilenc ország neves szakemberei mellett magam is előadást tarthattam a jeles eseményen.

A Liszt-kutatás legfrissebb eredményeinek bemutatására szolgáló, a nagyközönség előtt is nyitott találkozót, amely a különböző törekvések összehangolására és kötetlen eszmecserére, kapcsolatépítésre is lehetőséget adott, Domokos Zsuzsanna, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatója szervezte munkatársai közreműködésével. Az ünnepélyes, zenés megnyitón a Liszt-múzeum vezetője mellett Fekete Gyula, a Zeneakadémia nemzetközi és tudományos rektorhelyettese és Alan Walker, a kanadai McMaster University nyugalmazott professzora, Liszt világhírű biográfusa mondott köszöntőt, az első konferencianap végén pedig Kenneth Hamilton professzor új CD-jének bemutatójára került sor a neves zongoraművész közreműködésével. A konferencia második napjának programja Eckhardt Mária, a múzeum alapító igazgatója köszöntő előadásával kezdődött, és a Constantin zu Hohenlohe-Schillingsfürst herceg és Hans Emmert által tartott könybemutatóval zárult. Az esemény május 18-án Marouan Benabdallah matinékoncertjével fejeződött be.

A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont által rendezett nemzetközi Liszt-konferencia előadói (Régi Zeneakadémia, 2024. május 17.)

A nemzetközi Liszt-kutatás olyan kiválóságai vettek részt előadással a konferencián, mint például Rainer Kleinertz, a Saarland Egyetem zenetudományi tanszékének vezetője két munkatársával, Dolores Pesce, a St. Louis-i Washington Egyetem Avis Blewett zenei professor emeritája, David Trippett, a Cambridge-i Egyetem és a Christ College tanára, Monika Hennemann, a Cardiff Egyetem nemzetközi dékánja, Cécile Reynaud, a párizsi École Pratique des Hautes Études egyetem kutatási rektorhelyettese, Mariateresa Storino, a pesarói G. Rossini Konzervatórium zenetörténet tanára, Jonathan Kregor, a Cincinatti Egyetem megbízott dékánja vagy Nicolas Dufetel, a párizsi Zenetudományi Intézet (IreMus) tudományos munkatársa és az Angers-i Katolikus Egyetem tanára. A konferencia hat magyar előadójának többsége a Liszt Kutatóközpont munkatársa volt. A huszonhárom angol vagy német nyelvű előadás témái között voltak Liszt muzsikus kortársaihoz (Berlioz, Mendelssohn, Mahler, Reményi Ede, Delibes, női zeneszerzők) fűződő kapcsolatainak új megközelítései, műveinek jobb megértését segítő zenei elemzések, eddig ismeretlen életrajzi forrásai (például Liszt háztartáskönyve, emlékkönyve, korai életrajzának saját javításaival ellátott példánya, levelek) vizsgálatából levont következtetések, emellett szerepelt a programban Liszt zongoraműveinek könnyített kiadásait elemző, illetve a komponista művészete által ihletett, 21. századi regényt bemutató előadás.

Illyés Boglárka, a Színháztörténeti és Zeneműtár tudományos kutatója és zenei gyűjteményének vezetője a Liszt és kortársai 21. századi szemmel című konferencián (Régi Zeneakadémia, 2024. május 16.)

Léo Delibes, Liszt and the Budapest Social Life (Léo Delibes, Liszt és a budapesti társasélet) című, angol nyelvű előadásom ‒ amely az első konferencianap egyik délelőtti szekciójában kapott helyet – a Coppélia szerzőjének budapesti látogatásai kapcsán az 1870-es és 1880-as évekbeli Budapest – és ezen belül az idős Liszt itteni – társasági életét, s ennek a magyar–francia szellemi és kulturális közeledésben játszott szerepét vizsgálta. Az alábbiakban előadásom tartalmának és főbb megállapításainak rövid összefoglalója olvasható:

Léo Delibes (1836–1891) a városegyesítést követő években egyre nagyobb számban Budapestre látogató, világhírű külföldi muzsikusok sorában, az akkori fiatal francia zeneszerző-nemzedék kiválóságai közül elsőként érkezett hazánkba 1878 elején, hogy maga dirigálja a Nemzeti Színházban Coppélia című balettjét. A zenei élet francia kapcsolatainak megélénkülése szempontjából nagy jelentőségű ez a látogatás, mivel harminckét év után állt újra francia zeneszerző a Nemzeti Színház zenekarának élén. Az Írók és Művészek Társasága, a színház operaigazgatósága, valamint Liszt Ferenc által a komponista tiszteletére rendezett társasági események alapozták meg a magyar és francia művészkörök között a következő évtizedben kibontakozó, kölcsönösen gyümölcsöző „művészi szövetséget”, amely Delibes 1881. márciusi, Jean de Nivelle című operája első külföldi bemutatója alkalmából tett látogatásakor csak tovább erősödött. A művészegyesület mellett ekkor már az 1880-ban megalakult, Lisztet is tagjai között tudó Budapesti Francia Kör is részt vett a komponista ünnepélyes fogadtatásában. A francia muzsikus tiszteletére többek között Liszt Ferenc, a Wohl nővérek, Pázmándy Dénes és Wahrmann Mór adtak fogadásokat. Mindkét alkalommal Pázmándy Dénes függetlenségi párti képviselő, a frankofil társaság elnöke szolgált közvetítőként a zeneszerző és a színház operarészlegének vezetősége között. Léo Delibes kitüntető budapesti fogadtatása tehát arról győzhet meg, hogy a magyar főváros zenei világvárossá válásának egyik fontos tényezője volt társasági életének 1870-es, ’80-as évekbeli fejlődése. Ebben nem elhanyagolható szerepet játszottak a társasegyletek, különösen az Írók és Művészek Társasága, amelynek utolsó nagy megmozdulása az 1885-ös országos kiállításra meghívott, Delibes-et is soraiban tudó francia delegáció tiszteletére rendezett ünnepségsorozat volt. Emellett több olyan szalon ajtaja is megnyílt Delibes előtt – mindenekelőtt Liszt és a társaságához tartozó személyek otthona –, amelyek szintén találkozóhelyei voltak a különböző társadalmi állású művészeknek, a szellemi elitnek. 

Illyés Boglárka (Színháztörténeti és Zeneműtár)