II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóján a fejedelemhez és életművéhez köthető könyvtári dokumentumokból válogattunk.

Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc portréja. A kép forrása: Wikipédia

Ezeket a sorokat a jeles hadtörténész, Hermann Róbert vetette papírra. Az emberi számítás (legalább is az egyik része) a jelek szerint bejött, hiszen március 27-én Hermann Róberttel együtt emlékezhet meg az egész magyar nemzet a „nagyságos, vezérlő fejedelem”, vagyis II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulójáról. Egy korábbi bejegyzésben Mátyás király kapcsán megemlítettem, hogy talán nincs is olyan magyar ember, aki ne tudná, kiről van szó. E tekintetben nem igazán marad el II. Rákóczi Ferenc sem, hiszen talán olyan magyar ember sincs, akinek a Rákóczi-induló Erkel Ferenc, Hector Berlioz vagy Liszt Ferenc feldolgozásában ikonikussá vált dallama hallatán ne ugrana be rögvest Mányoki Ádám szintén ikonikussá vált Rákóczi-portréképe. II. Rákóczi Ferenc politikai rendszerektől független népszerűségét jól mutatja a mindenkori magyar valután szereplő ábrázolása. Ha az 1990 előtti és napjaink magyar papírpénzeit nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az újonnan nyomtatott bankókon más-más személyek kerültek egy-egy címletre. Egy kivétellel. II. Rákóczi Ferenc közismert portréja ugyanis szerepel mind a Magyar Népköztársaság ötven forintos bankjegyén, mind a Magyar Köztársaság (majd Magyarország) ötszáz forintosán. Továbbá a két világháború között használt kétpengős érmén és az 1945-ben kiadott ötvenpengős bankjegyen is a fejedelem képmása szerepel. Úgy vélem, ennél jobban már nem is lehet kifejezni.

II. Rákóczi Ferenc portréja pénzérmén és bankjegyeinken. A szerző által készített kép

A történelmünkben – kronologikus sorrendben – ötödik Rákóczi nevet viselő ismert személy (Zsigmond, I. és II. György, továbbá I. Ferenc után) talán a legkevésbé megosztó nagy személyisége történelmünknek. Némi túlzással állíthatjuk, hogy a nevéhez fűződő, 1703-tól 1711-ig tartó szabadságharc ügye mögé az egész ország felsorakozott. Ahogy R. Várkonyi Ágnes fogalmazott:

II. Rákóczi Ferenc alakjáról, történelmi szerepvállalásáról, a szabadságharcról és a kurucmozgalomról számtalan könyvtári dokumentum, monográfia, tanulmány, audiovizuális dokumentum vagy hangzó anyag látott napvilágot az idők során. A teljesség igényétől messze elmaradva, ezekből a dokumentumokból szeretnék néhányat olvasóink figyelmébe ajánlani. Célom ezzel, hogy egyfajta eligazodási alapot nyújthassak azok számára, akik például az évforduló alkalmából (is) felbuzdulva szeretnének átfogó képet kapni a vezérlő fejedelemről és történelmünk személyéhez kapcsolható szeletéről, de nem tudják, hol kezdjenek neki. Remélhetőleg azoknak is tudok újat mutatni, akik már jól ismerik II. Rákóczi Ferenc személyét, örökségét és annak irodalmát. Természetesen e dokumentumok kiválasztásával nem kívántam rangsorolni a megjelent könyveket, tanulmányokat, szépirodalmi alkotásokat, filmeket és zenei hangzókat, kiválasztásukban leginkább a praktikum játszott szerepet. Értem ez alatt azt, hogy olyan művekből válogattam, melyek – amellett, hogy szakmailag hitelesnek tekinthetők – talán a legkönnyebben fellelhetők mind a könyvtárak polcain, mind a könyvesboltok kínálatában, legyen az akár kurrens kiadványokat forgalmazó üzlet, akár antikvárium.

II. Rákóczi Ferenc Emlékiratainak eredeti, francia nyelven írt és Vas István által magyarra fordított változata. A szerző által készített kép

Források, monográfiák, tanulmányok

Ezekkel a megdöbbentően alázatos lélekre valló, szerény sorokkal kezdi II. Rákóczi Ferenc Emlékiratait, melyben a szabadságharc katonai és politikai eseményeit idézi fel évről-évre haladva az események láncolatában. Az Emlékiratok akár elsődleges forrásnak is tekinthető a szabadságharc katonai és politikai eseményeinek megismeréséhez, bár nyilván a fejedelem sok mindenről már másodkézi információt ad, hiszen nem lehetett jelen mindenhol. Az Emlékiratoknak több kiadása is létezik, az első – franciából Vas István által – magyarra fordított kiadása 1948-ban jelent meg, a további kiadások szintén Vas István ezen fordítása alapján készültek.

Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc és Rákóczi tükör című művei – Törzsgyűjtemény

Mintegy hiánypótló műként jelent meg Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes munkájának köszönhetően a II. Rákóczi Ferenc című monografikus kiadvány. A könyv három kiadást élt meg, az első (1955-ben) a Művelt Nép, a második, bővített kiadás (1976-ban) a Gondolat, a harmadik bővített és javított kiadás (2004-ben) pedig az Osiris Kiadó gondozásában került a könyvesboltok polcaira. A szerzők nem rejtették véka alá könyvük megjelentetésének szándékát, a bevezetőben a következőket olvashatjuk:

Úgy tűnik, ez a könyv a kiadásai során nemcsak a nyomdai és a hordozó papír minőségében fejlődött jelentősen, hanem a szöveg tartalmában is. 1955-ben még 407 oldalon, 1976-ban 534, 2004-ben pedig már 708 oldalon tárja fel a tudásszomjas olvasónak a témát. Ha választani lehet, nekem személy szerint a második kiadás tetszik legjobban. Ez volt az a kiadás, amely a fejedelem születésének 300. évfordulója alkalmából látott napvilágot. Ebben a kiadásban – a kor színvonalához viszonyítva – elég jó minőségű (Rózsa György által készített fekete-fehér) fotók is találhatók a témához köthető festményekről, térképekről, iratokról, múzeumi tárgyakról etc. (az első kiadásba néhány térkép került mindössze, a harmadik kiadásban pedig sajnos egyáltalán nincsenek képek). A jobb tájékozódást az új kiadásban névmutató és időrendi tábla is segíti. A könyv hű a korábban idézet megjelenési szándékához, három részre osztva nyújt átfogó képet a fejedelemről, illetve azokról a történelmi eseményekről nemzeti és világpolitikai szálakról, melyek hozzá kapcsolódtak. A címek eleve önmagukért beszélnek, a fejedelem három életszakaszának (szabadságharc előtti; szabadságharc alatti, szabadságharc utáni időszak) megfelelően felosztottak: Az ország nélküli fejedelem; Magyarország a szabadságért; A bujdosó Rákóczi címekkel. Az első két rész – Köpeczi időnkénti betoldásával – R. Várkonyi Ágnes; a harmadik rész Köpeczi Béla munkája. Ehhez a monográfiához – afféle szöveggyűjteményként – remekül kapcsolható a két szerző által gyűjtött és válogatott Rákóczi tükör, mely a szabadságharccal kapcsolatos naplókból, jelentésekből és emlékiratokból merít.
R. Várkonyi Ágnes írt bevezetőt a szabadságharc lezárásának 300. évfordulóján, 2011-ben, meglehetősen tetszetős és igényes kivitelű II. Rákóczi Ferenc 1703–1711 című albumhoz is. A könyv inkább egy reprezentatív kiadvány, az 55 oldalnyi, két hasábban szedett magyar-angol nyelvű történelmi ismertető szöveget követően egy – egyébként kiváló minőségű fényképeket tartalmazó – album. Hibája, hogy úgy tűnik, különösebb tér- és időbeli koncepciója a képeknek nincsen, a fejedelemhez és a kurucmozgalmakhoz valamilyen szinten köthető, különböző korokban készült festmények, metszetek, térképek, tervrajzok és emellett török kori csaták ábrázolásai találhatók benne, mint említettem – sem keletkezésükben, sem témájukban – nem kronologikusan követve egymást.

A II. Rákóczi Ferenc 1703–1711-album és Bánhegyi Ferenc II. Rákóczi Ferenc című műveinek borítója – Törzsgyűjtemény

Ennél összeszedettebb a Bódvai András szerkesztette Rákóczi-emlékkönyv, mely két kiadást is megért. Az első kiadása a V4 Együttműködési Kulturális és Közéleti Egyesület gondozásában, 2020-ban látott napvilágot, a második egy évvel később, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által került a könyvesboltok polcaira. A kötet történészek és hadtörténészek tanulmányait tartalmazza. Az első fejezetben például Pállfy Géza a szabadságharc eseményeiről ír; Czigány István a kurucok sajátságos hadrendjével, Ságvári György a kuruc viselettel, Kovács S. Tibor a szabadságharcban használt fegyverekkel foglalkozik. De nemcsak hadtörténeti, hanem egyéb vonatkozások is találhatók a tanulmányok között, mint például a kuruc tisztek magánélete, a Rákóczi család, vagy a szabadságharc utáni bujdosó kultusz.
A szabadságharc kitörésének 300. évfordulója alkalmából jelent meg egy népszerűsítő műfajba tartozó, vagyis szórakoztatóan olvasmányos, mindamellett nagyon összeszedett és tárgyilagos mű Bánhegyi Ferenc tollából és gyűjtése alapján, II. Rákóczi Ferenc címmel. Az illusztrációkkal bőségesen ellátott könyv bemutatja a fejedelem életútját és az ahhoz köthető, sőt az azt megelőző, és az utána következő eseményeket. Hiszen kronologikusan a vezérlő fejedelem szépapjával, Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelemmel (1607–1608) veszi fel a történelmi szálat, és az 1906-os, kassai végső nyugalomba helyezéssel zárja le. Ezt követően két időrendi táblázat, II. Rákóczi Ferenc életútjának fontosabb állomásait, illetve a szabadságharc fontosabb csatáit mutatja be. Bár a szövegbe ágyazottan is bőségesen találunk képeket, az egész művet is egy fotógyűjtemény zárja Borsi kastélyától a kassai dóm kriptájáig címmel, melyben a fejedelemhez köthető várak, városok, tárgyak, műemlékek viszonylag jó minőségű, tematikusan rendszerezett fotói láthatók.

Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

Kallós Zoltán 1926. március 26-án látta meg a napvilágot a Kolozsvártól 26 kilométerre levő Válaszúton, egy mezőségi szórványfaluban, ahol a magyarok már évszázadokkal korábban is kisebbségben éltek. Így magától értetődő volt az, hogy felcseperedő gyermekként szülőfalujában anyanyelvével együtt a román és a cigány nyelvet is megtanulta. Édesanyja egyszerű falusi asszony volt, a feketelaki Kiss nemzetségből származott. Nem volt magas iskolai végzettsége, de nagyon szerette a könyveket, sokra becsülte az írott betűt. Falusi lányként a 20. század elején Budapestről rendelte meg a Pesti Művelt Társalgót, a kor legnépszerűbb magyar illemtankönyvét. Bejárogatott a református parókiára könyvekért, és mikor tudott rá időt szakítani, lelkesen olvasgatta Petőfit, Aranyt, Gyulai Pált, Jókait, Vas Gerebent. Az édesanyának kiterjedt rokonsága volt a Mezőségen, ezért a magyar folklór, különösen a népballadák iránt érdeklődő fiúnak könnyen ment a gyűjtés, szinte kézről kézre adták őt a rokonok, ismerősök. Az apai ág szintén szép számmal képviseltette magát Válaszúton, így nem kell azon csodálkoznunk, hogy a Balladák könyvében öt Kallós is szerepel adatközlőként. Zoltán az első osztályt még magyarul járta ki szülőfalujában, ám Iuliu Maniu miniszterelnöksége alatt megszűnt a magyar iskola, a következő négy osztályt már románul végezte.

Kallós Zoltán portréja. Korniss Péter fotója. In: Ablonczy Bálint – Korniss Péter: Kallós Zoltán világa, Budapest, Helikon Kiadó, 2016. Borítókép – Törzsgyűjtemény

Tanulmányai. Első gyűjtőútjai

1937-ben bekerült a Kolozsvári Református Kollégiumba. Hatodikban megbukott latinból, és átment a sepsiszentgyörgyi líceumba és tanítóképzőbe, ám a háború eseményei miatt az oktatás ott is megszakadt, nem tudott ott leérettségizni. Tanítói oklevelét már Kolozsváron szerezte meg, 1946-ban. Kezdő tanítóként előbb a kalotaszegi Magyarvistán, majd a moldvai csángó vidéken, Lészpeden működött. 1948-ban behívták katonának. A moldvai északi csángók vidékére került ekkor, Roman faluba. A háború után 1949-ben visszament Vistára néptanítónak, majd sikeresen felvételizett a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiára, ahol többek között Jagamas János tanítványa volt. A folklór érdekelte őt különösen, mind a három évet színjelessel végezte, megtanulta a dallamokat fül után lejegyezni. Jagamas nem tudott jól románul, ezért a már kisdiák korától balladákat gyűjtögető tanítványát szívesen vitte magával gyűjtőútjaira, például Belényes környékére, a Fekete-Körös völgyébe. Köröstárkányban, Városfenesen, Négerfalván dolgoztak, felmentek a havasba is a keskeny vasúton (mocăniță), ott is gyűjtöttek szép, értékes román anyagot. Jagamas jegyezte a dallamokat, a fiú a román szöveget. 1955-ben végezte el a kolozsvári Zeneakadémiát. 1957-ben kinevezték szakirányítónak a kolozsvári Népi Alkotások Házához, majd 1958-ban politikai okok miatt rövid ideig börtönben ült. Édesapja szorgalmas ember volt, cséplőgépre tett szert. Ezért a Sztálin-korszakban kuláklistára tették, noha a két világháború közt illegális kommunistaként is tevékenykedett. 1950-ben hat hónapra elzárták és vagyonelkobzásra ítélték. Így tehát az édesapa mélységesen csalódott a bolsevik rendszerben, és a fia is hasonló okból került börtönbe. Kiszabadulása után rövid időre újra tanító volt, majd egy faipari vállalatnál dolgozott Gyimesben (1959–1968). Ezt követően szabad művészi pályára lépett és a kolozsvári ifjúsági táncházmozgalom egyik meghatározó tanácsadója lett. Ezt a tevékenységet a folklórgyűjtés mellett élete végéig nagyon fontosnak tartotta, nagy örömmel, büszkén vállalta.

Lokálpatrióta és intézményalapító

A rendszerváltás után visszaigényelt, némi jogvita után teljes egészében visszakapott válaszúti családi birtokon bentlakásos iskolát és néprajzi múzeumot alapított, illetve ezek finanszírozásának céljából létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, 1992-ben. Az iskolában a diákok napi ötszöri étkezést, tanszereket, ruhát, orvosi ellátást kapnak, kézműves foglalkozásokon vesznek részt, tehát az intézménynek van egyfajta szociális felzárkóztató szerepe is. Az iskola ma is sikeresen működik és nagy szerepet játszik a környékbeli szórványban élő magyar gyerekek oktatásában. Tánctáborok is vannak minden évben, így a válaszúti iskola ma is fontos tényezőként van jelen a táncházmozgalom továbbélésében.

Kallós Zoltán (szerk.): Új guzsalyam mellett, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1973. – Törzsgyűjtemény

Balladák könyve

A hetvenes évektől kezdve jelentek meg sajtó alá rendezve balladagyűjtésének eredményei. Első, egyben máig legjelentősebb kötete, a Balladák könyve öt kiadást ért meg Romániában és Magyarországon (1970, 1971, 1973, 1974, 1977). Ebben a szövegeket Szabó T. Attila, a dallamokat Jagamas János ellenőrizte. Szabó T. Attila bevezető tanulmánya szerint a kötetben közölt anyag rendkívüli értéket képvisel, már a puszta számadatok szerint is. A korábbi hasonló balladagyűjtemények (Seprődi János, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Domokos Pál Péter, Faragó József és Jagamas János balladaközlései) együttvéve 160 dallammal együtt közölt darabot tartalmaznak. Ezzel szemben a Balladák könyve 162 dallamot közöl. A Balladák könyvének 259 balladából, balladás dalból és nyolc meseváltozatból álló gyűjteménye már abban is a korábbi balladakötetek fölé emelkedik, hogy minden darabjában saját gyűjtésű, első közlésű anyagot bocsát az olvasók, kutatók rendelkezésére. Az Ortutay Gyula és Kriza Ildikó gondozásában 1968-ban megjelent Magyar népballadák című vaskos kötetben mindössze 11 darabbal van több, mint Kallós gyűjteményében, persze ebben nagyon csekély számú, a Balladák könyvében pedig kizárólagos az első közlésű anyag. A Balladák könyve a széles körű olvasóközönség számára is készült, mindemellett Szabó T. Attila számára nem kétséges, hogy forrásértékű anyaga és az anyag szakszerű feldolgozottsága miatt elsősorban a szaktudomány számára nyújt jelentőset, vitathatatlanul maradandót. (Kallós Zoltán [szerk.]: Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák, Szabó T. Attila gondozásában, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1970, 42.) Ezzel a méltatással Kallós valószínűleg nem értett teljesen egyet, hiszen ő a hagyományápolásnak, a dalok, táncok visszatanulásának nagy jelentőséget tulajdonított, és igyekezett folklórközléseit ilyen célra is fordítani. (Kallós Zoltán: A Mezőségtől Moldváig. Kallós Zoltán útjai, Budapest, Helikon, 2013, 137.) A Balladák könyve legnagyobb értékét természetesen nem a más közléseket felülmúló számok „rekordja” jelenti. Ennél sokkal fontosabb, hogy milyen felfedezéseket köszönhetünk neki. Elsősorban a régi stílusú, klasszikus balladák addig ismeretlen típusainak a fölfedezését, amelyek az ő komoly hivatástudattal gyakorolt gyűjtőmunkája nélkül örökre feledésbe merültek volna. A katona-lány az egyik ilyen típus, amelynek 16. századi átdolgozása Béla királyról és az Bankó lányáról című széphistóriánkban őrződött meg. Másik korábban ismeretlen típus a Talányfejtő leány, amelynek szüzséjét korábban csak angol, skót balladákból ismertük. (Kallós Zoltán [szerk.]: Balladák könyve, i. m., 391–394., 350–352.) Vargyas Lajos az alábbi szavakkal méltatta a Balladák könyve első kiadását a kolozsvári Korunk folyóirat hasábjain:

Kallós Zoltán (szerk.): Világszárnya. Moldvai magyar népmesék, Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2003 – Törzsgyűjtemény

Új guzsalyam mellett. Világszárnya

Új guzsalyam mellett címmel jelent meg másik fontos balladás és daloskönyve (Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1973), amely Kallós legkedvesebb adatközlője, egy klézsei özvegyasszony, az 1894-ben született Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa énekrepertoárjának monografikus igényű, teljes gyűjteménye. Az adatközlő iskolába nem járt, őt még nem befolyásolta az írott betű. Ez volt az első kísérlet a magyar balladakutatásban egy személyi monográfia összeállítására. Dallamanyagát szintén Jagamas János ellenőrizte, előszót és jegyzeteket a gyűjtő írt hozzá. A lemezmelléklettel is rendelkező könyv 26 balladát, 36 keservest és bujdosó éneket, 59 szerelmi dalt, 31 tréfás dalt és 11 párosító dalt, összesen 163 dalt tartalmaz.
Világszárnya cím alatt egy másik adatközlője, az 1926-ban a Beszterce völgyében fekvő Gerlénben (Gârleni) született Demeter Antiné Jánó Anna moldvai magyar népmeséit adta közre (Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2003). Anna néni az 1960-as években, pesti tartózkodása idején sokat énekelt Kodály Zoltánnak is. Napokon át gyűjtöttek tőle a Magyar Tudományos Akadémia kutatói. Lejegyzett dalai hanglemezeken, CD-lemezeken és tanulmányokban jelentek meg. Portréfilm is készült róla. 2002-ben a magyar állam A Népművészet Mestere kitüntetést adományozta neki.
Kallós Zoltán odaadó, példás hivatástudattal végzett gyűjtőmunkája elismeréseként a rendszerváltás után számos kitüntetésben részesült. Már 1990-ben megkapta az Életfa díjat. 1993-ban a Magyar Művészetért díjat, 1996-ban a Julianus- és a Kossuth-díjat nyerte el. A díjak pénzösszegeit sorra a válaszúti iskola és múzeum építésére, bővítésére fordította. A falubeli lakosság is kedvezően fogadta intézményalapító törekvéseit, és örvendetes módon a helyi hatóságokkal is megtalálta a közös hangot.
Ő végezte a magyar nyelvterületen mindmáig legnagyobb népzenei gyűjtést. Mintegy 15.000 dallamot jegyzett le, amelyek felhasználásával 18 bakelitlemezt, 26 magnókazettát és 14 CD-t jelentetett meg. Népzenei fesztiválok ünnepelt énekese, előadóművésze volt. Már fentebb is említett nevelői tevékenysége szintén maradandó értékű, hiszen évek során át fiatalok tömegével ismertette és kedveltette meg a magyar folklórt. Személyes példája, szakmai tanácsai, útmutatásai több nemzedéket indítottak el a zenész, táncos, néprajzos pályán. Híressé vált mondása: „Addig leszünk magyarok, míg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.”

Csobán Endre Attila
(Régi Nyomtatványok Tára)

Amikor a könyvtár Amerikából jön – Háromká magazin a könyvtárosoktól Mi történik a könyvtárakkal a digitális korszakban, és van-e jövője a könyvtáros szakmának a mesterséges intelligencia árnyékában? Az Országos Széchényi Könyvtár Csevejének legújabb epizódjában Szeifer Csaba, a Háromká könyvtári magazin főszerkesztője és Szüts Etele, a Könyvtári Intézet vezetője, egyben a szerkesztőbizottság elnöke beszélgetnek ezekről a kérdésekről.

A beszélgetést Tóth Péter, a nemzeti könyvtár tartalompakolója vezeti, a technikai háttérért pedig Solymosi Ákos hangmérnök felel. Az epizódból kiderül, hogyan született meg a Háromká a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros utódjaként, milyen témák és műfajok jelennek meg a magazinban, és milyen kihívásokkal szembesül ma egy szakmai szerkesztőség. Szó esik szakmai párbeszédről, együttműködésekről és a könyvtári világ átalakulásáról is.

A lap elérhetősége: https://journals.oszk.hu/haromka

A digitalizáció és az AI hatása megkerülhetetlen: a beszélgetés arra is választ keres, hogyan tud a könyvtáros szakma alkalmazkodni, és milyen irányba fejlődhet a következő években – akár új platformok és formátumok felé nyitva.

Tartalom:

03:01 Ömlenek ránk a könyvtári hírek, események, történetek
07:13 Open Journal System a print helyett
10:02 Szerkesztőségi kommunikáció
14:02 Fiatalos, friss design
16:20 Önmenedzselési eszköz is lehet a lap a könyvtárosoknak
19:30 Célközönségi névsorolvasás
22:20 Iskolai könyvtárak és könyvtárosok a tervezett új rovatok kozott
26:41 Friss lapszámelemzés amerikai nyitással
30:11 Irodalomterápia és a terápiás írás
33:36 Márpedig vannak új és megújult könyvtárak

Guillaume Apollinaire híres Búcsú című versét többen is lefordították. Bár ma már a költő erre a versre vonatkoztatott magánélete is eléggé ismert, az elhagyott szerelmesé, mégis a versforma hű visszaadása és az értelmezés minden esetben komoly gondot okozott.
A legelső és legismertebb Vas István fordítása:

Erica cinerea – hamvas hanga. A kép forrása: Wikimedia

A francia nyelvű verset eredetiben idézzük:

A la bruyère, vagyis a ’hanga’ a francia nyelvben nőnemű. Talán ezért lesz a halott ősz is a költőnél a megszokott hímnem helyett nőnemű, „L’automne est morte” mint la femme morte – ha nem véletlen elírás – mert az ősz-halott (ősszel meghaló) a la bruyère szóra vonatkozik, tehát a ’hanga’ „hal meg” ősszel, s születik újjá jövőre, ezt várja, reméli – talán hiába – a költő. Így lehet ez valóban egy egyszerű természeti kép, az elmúlás és a megújulás jelképe, de a múló és visszavárt szerelemé, kedvesé is. (le brin hímnemű, szál, mint le brin d’herbe, fűszál.)

Zsálya – Ercsi

A zsálya, hasonlóan a levendulához, a magyar olvasó számára közismertebb, ismertebb illatú gyógynövény, mint a hangaszál, ezért fordításomban ezt választottam.

Az eredetihez hű, központozás nélküli változat több áthallásra is lehetőséget nyújt:

Eredetileg a második sor végén „ősz-halott” áll, de a rím és az egyértelműség kedvéért ezt elvetettük.
A „fordító” – e sorok írója – személyes véleménye, megérzése szerint az eredeti gondolat hasonló Shelley Óda a nyugati szélhez végkicsengéséhez, utolsó sorához:

Az elmúlás és megújulás, újjászületés gondolata Tóth Árpád Március című versében szintén, még erőteljesebben visszatér:

Kis Domokos Dániel
(Színháztörténeti és Zeneműtár)

A blogbejegyzés első részében az olvasó áttekintést kaphatott Demetrius Rhodocanakis életéről és impozáns magánkönyvtáráról. A továbbiakban nézzük meg, milyen kötetek kerültek Rhodocanakis magánkönyvtárából az Országos Széchényi Könyvtárba.
A Régi Nyomtatványok Tárában Ant. 5333 jelzet alatt őrzött, 1556-ban Wittenbergben megjelent politikai traktátus a  De capta Constantinopoli anno 1453... az olvasó figyelmét már a külsejével, sárga maroquin kötésével megragadja. A könyvet kinyitva az előtábla tükrén, legalul „Bound by Zaehnsdorf” felirat olvasható, míg a háttábla tükrén, alul pedig egy aranyozott pecsétnyomatot is láthatunk.

A könyvkötő(cég)re utaló jelzések az Ant. 5333 jelzetű nyomtatványban – Régi Nyomtatványok Tára

Némi kutatómunka után sikerült kideríteni, hogy a könyvkötő(cég) magyarországi vonatkozással bír, ugyanis Joseph Zaehnsdorf Pesten látta meg a napvilágot 1816-ban, és itt is végezte el a gimnáziumot. A könyvkötő szakmát Stuttgartban, majd Bécsben sajátította el, majd vándorévei alatt Zürichben, Freiburgban, Baden-Badenben és Párizsban is megfordult. Londonba 1837-ben érkezett meg és állt könyvkötő cégek alkalmazásába, míg végül 1842-ben megalapította saját vállalkozását, aminek vezetését 1886-ban bekövetkezett halála után fia, Joseph William Zaehnsdorf vett át.
A háttábla tükrén látható pecsét nyomat képét Joseph Zaehnsdorfs és az általa alapított könyvkötő műhely egyaránt használta márkajelzésként vagy klasszikus bélyegzőként bőrbe nyomtatva aranyozás nélkül, vagy olykor a vaknyomott felületet aranyozva. Ez alapján nehéz megmondani, hogy maga Joseph Zaehnsdorf kötötte be a könyvet, vagy a jelzés alatt már a céget kell sejtetnünk. A pecsétnyomat képe egyébként egy könyvkötőt ábrázol munkája közben, és valószínűleg a 16. századi, svájci festő és fametsző, Jost Amman Könyvkötő című fametszete szolgálhatott ihletül Joseph Zaehnsdorf számára. Oly annyira a márka jelzésének számított a kép, hogy az általuk lakott londoni épület falának egyik domborműve is ezt ábrázolja.
Ez a könyv is remekül példázza, hogy Rhodocanakis a könyvtárának igazán impozáns megjelenést akart biztosítani, ami illik egy bizánci herceghez, ezért nem sajnálta a pénzét, hogy az általa vásárolt könyveket a legfinomabb anyagba és a legismertebb könyvkötőkkel (pl. Edouard Pagnant, Thierry) köttesse be.
Az Ant. 5333 jelzetű könyvben Demetrius Rhodocanakis mindkét fajta ex librise szerepel. Ezek az ex librisek külső körvonaluk mentén erősen körbe vágottak. Az előtábla tükrén Rhodocanakis ex librise mellett Ex Bibliotheca C. Alexandri Apponyi Rariora felirattal gróf Apponyi Sándoré is megtalálható. Mivel a De capta Constantinopoli anno 1453 szerepel az árverési katalógusban (1147. tétel), így minden bizonnyal az 1904-es árverésen vásárolhatta meg a gróf. 1924-ben írt végrendeletében Apponyi teljes magánkönyvtárát a nemzeti könyvtárra hagyta, így 1925-ben bekövetkezett halála után került a könyvtárba ez a könyv.

Gróf Apponyi Sándor ex librise az Ant. 5333 jelzetű nyomtatványban – Régi Nyomtatványok Tára

Apponyi Sándor Rariora-gyűjteménye mellett a Hungarica-gyűjteményben is találkozhatunk a görög kereskedő, Demetrius Rhodocanakis ex librisével ellátott nyomtatvánnyal. Az kolligátum első darabja Martinus Crusius Turcograciae libri octo című műve, ami görögök helyzetét tárgyalja az Oszmán Birodalomban a Bizánci Birodalom bukásától a 16. századig. Az egyes könyvek kitérnek a kulturális vonatkozásokra, az egyházi életre és a politikára is. Ezt követi Sigismund von Herbersteinnek a Moszkvai Nagyfejedelemségről szóló földrajzi, történeti és az ottani szokásokat elbeszélő írása, a Rerum Moscovitarum commentarii.

Rhodocanakis ugyanazon címere az App. H. 1869/2. péld. (balra) és az Ant. 5333 (jobbra) jelzetű nyomtatvány előtáblájának tükrén Régi Nyomtatványok Tára

Ebben a könyvben Rhodocanakisnak csak az egyik ex librise szerepel, az előtábla tükrén a „ΜΕΓΑΣ ΔΙΔΑΣΚΑΛΟΣ ΤΟΥ ΕΝ ΕΛΛΑΔΙ ΤΕΚΤΟΝΙΚΟΥ ΤΑΓΜΑΤΟΣ” feliratú könyvjegy fogadja az olvasót. Az Ant. 5333 jelzetű példányban lévő ex librissel ellentétben ez nincs a körvonal mentén körbe vágva, itt még látszódik a nyomólemez okozta mélyedés is a papíron. Az előtábla tükrén emellett Apponyi Sándor ex librise is szerepel, hiszen ahogyan a másik nyomtatványt, így ezt is Rhodocanakis könyvtárának 1904-es vette a gróf.

Gróf Apponyi Sándor és Demetrius Rhodocanakis

Ez a könyv Rhodocanakis kapcsán is tartogat még érdekességeket azok számára, akik kézbe veszik. Ebben az esetben nemcsak arról van információnk, hogy mikor került Apponyi tulajdonába ez a példány, hanem arról is, hogy Rhodocanakis mikor vette meg. Úgy tűnik, hogy a görög „trónkövetelő” nemcsak a könyvkötéséről kiállított számlákat köttette be előszeretettel saját példányába – az 1904-es árverési katalógus 59. tételének leírásában olvasható, hogy Rhodocanakis a könyv beköttetéséről kiállított 20 font sterling (500 frank) összegű számlát is beköttette –, hanem olykor a megvásárolt könyv árverési katalógusát is. Ezek alapján tudjuk, hogy Rhodocanakis a Turcograeciae librit Ludwig Rosenthal német könyvkereskedőtől vette meg 1887-ben, és az árverési katalógus (Bibliotheca Slavica. Catalogue 51.) szerint ez a nyomtatvány Crusius Germanograeciae-jével és Acta et scripta theologorum Wittenbergensium, et patriarchae Constantinopolitani... című munkájával volt egybekötve.
Az 1887-ben vásárolt Crusius-kolligátum két darabja szerepel Rhodocanakis 1904-es árverési katalógusában, a Germanograeciae az 509. tétel alatt, míg a Turcograeciae libri (immár a Rerum Moscovitarummal egybekötve) az 510. tétel alatt.
Herberstein művét is Ludwig Rosenthaltól (Bibliotheca Slavica IV. Catalogue 54.) vásárolta meg 1888-ban. Azt nem tudni, hogy milyen megfontolásból szedte szét a Crusius műveit tartalmazó kolligátumot Rhodocanakis, de az biztos, hogy a Turcograeiciae és a Rerum Moscovitarum köttetésére sem sajnálta pénzét: a könyv egy Lavellière barna árnyalatú marokkói kötést kapott aranyozott metszéssel. A könyvkötő műhely/személy az antikvával ellentétben sajnos ismeretlen.

Rosenthal katalógusaiból néhány lap bekötve az App. H. 1869/2. péld. végére – Régi Nyomtatványok Tára 

A könyv másik érdekessége, hogy Rosenthal katalógusának lapjai mellett francia Messageries Maritimes hajózási társaság vonalazott levélpapírjára írt levelet is beragasztották a könyv végére, amit Marseilleben kelteztek 1888. április 14-én, és arról tájékoztatja az igazgató Rhodocanakist, hogy megkapta az április 6.-i levelét, hogy indítsa útnak a könyvcsomagot Londonból Syrába, és igyekszik eleget tenni ennek.

App. H. 1869/2. péld. jelzetű nyomtatvány végére beragasztott francia nyelvű levél – Régi Nyomtatványok Tára

A halvány rózsaszín, vonalazott géppapírt fény felé tartva jól kivehetővé válik a papír 15×116 mm befoglaló méretű monogramos vízjele: L-J D L & C°. A betűk feloldása a következő: L-J = Laroche-Joubert, D = Dumergue, L = Lacroix, & C° = Compagnie. A papír tehát annak a papíripari vállalatnak a terméke, amelyet Jean-Edmond Laroche-Joubert (1880–1884) tett valódi óriásvállalattá.
A vállalat több helyszínen is működtetett papírgyárat (Nersac; l’Île d’Espagnac; l’Escalier; Girac; Chantoiseau; la Rochandry; le Petit Rochefort). A Laroche-Joubert cég kiváló minőségű papírjairól volt ismert, amelyeket Európa-szerte használtak. Magyarországon is találkozhatunk a vállalat egyik korábbi vízjelével Jókai Mór egy 1861-ben kelt levelében.
A Laroche-Joubert cégnevet 1863-tól használták. Külön figyelmet érdemel, hogy a Laroche fivérek dolgozták ki azt az eljárást, amellyel a vonalazott papír gépi úton is előállíthatóvá vált. Ezt a módszert szabadalmaztatták is. A levél megszületésekor a cég virágkorát élte, azonban a különböző összeolvadások, tulajdonosváltások során a vállalat neve a 20. század első felében eltűnt, gyárai viszont még sokáig működtek.

L-J D L & C° monogramos vízjel

A kétrészes blogban két olyan régi nyomtatványt ismerhettek meg az olvasók, amelyek egykor Demetrius Rhodocanakis, a szélhámos bizánci herceg, könyvtárához tartoztak, majd árverés útján gróf Apponyi Sándor gyűjteményébe kerültek, aki végül az Országos Széchényi Könyvtárra hagyta azokat. Az is kiderülhetett, hogy egy-egy régi nyomtatvány nemcsak szövegként értékes, hanem fizikai tárgyként is számos történeti információt hordozhat magán és ha megfelelően kérdezzük, felfedi titkait. Ez az írás is jól példázza, hogyan válik feltárhatóvá egy-egy könyv tulajdonlástörténete a különleges könyvkötések, az ex librisek, az árverési katalógusok és vízjelek segítségével.

Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni Dede Franciskának, aki lefordította számomra a francia nyelvű levelet, valamint Szebelédi Zsoltnak, hogy a levélpapírral és azon látható vízjellel kapcsolatos ismereteit megosztotta velem.

Felhasznált irodalom:

• Gertz, Stephen J.: The Mark of Zaehnsdorf. In: Booktryst. Interesting and curious rare and antiquarian Books, & c., November 2, 2011 
• Jahn, Regina: Die Bibliothek des Demetrios Rhodokanakis. Untersuchungen im Zusammenhang mit dem Auktionskatalog der Büchersammlung (Rom 1904), Universität Wien, 2016 [szakdolgozat]
• Rhodocanakis, Demetrius: The Imperial Constantinian Order of St. George. A Review of Modern Impostures and a Sketch of its True History, London,  Longmans, Green & Co., 1870
• Rosenthal, Ludwig: Bibliotheca Slavica. Catalogue 51., München, 1887
• Rosenthal, Ludwig: Bibliotheca Slavica IV. Catalogue 54., München, 1888
• Rossi, Dario G.: Catalogue des livres anciens et modernes composant la bibliothèque de feu son altesse impériale le prince Demetrius Rhodocanakis de Chios, Róma, Dario G. Rossi, 1904
• Végh Gyula: Rariora et Curiosa gróf Apponyi Sándor gyűjteményéből, Budapest, MNM Könyvtára, 1925
• William Younger Fletcher: Zaehnsdorf, Joseph. In: Dictionary of National Biography, Volume 63, Smith, Elder & Co., 1885-1900
• Dimitrios Rodokanakis (1840-1902) Agios Andreas Lodge. In: Grand Lodge of Greece

Csapó Fanni
(Régi Nyomtatványok Tára)

Egy-egy könyv számos érdekes részletet tár fel olvasója számára. Egy ismeretlen ex libris után való nyomozás során egy különös és ellentmondásos férfi élete, valamint az áhított társadalmi rangot reprezentálni kívánó magánkönyvtár képe rajzolódhat ki a kutató számára, számos egyéb érdekes mellékszálat is magával hozva. A soron következő írásban egy szélhámos bizánci herceg két régi nyomtatványának „rejtélyeit” és érdekességeit szeretném blogunk olvasója számára megmutatni. A két könyv bemutatása előtt érdemes azok egykori tulajdonosával is megismerkedni.

Ismeretlen fényképész: Demetrius Rhodocanakis, 1902–1903 körül. A kép forrása: Wikipedia

A görög származású Demetrius Rhodocanakis (1840–1902) irodalomtörténeti és teológiai témájú felsőfokú tanulmányait Athénban kezdte, majd más európai egyetemeken is tovább képezte magát, Heidelbergben például filozófiát is hallgatott. Tanulmányai befejezése után, 1860-ban Manchesterben telepedett le, négy évvel később a brit állampolgárságot is megszerezte. A fivérével közösen 1862-ben kereskedő céget alapítottak, majd annak csődbe jutása után saját kereskedő céget hozott létre immár London székhellyel. Rhodocanakis kevésbé a könyvgyűjteménye, mint inkább magánélete miatt került a kortársak érdeklődésének középpontjába. Az 1860-as évektől a bizánci császári dinasztia, a Palaiologos-ház közvetlen leszármazottjának vallotta magát, ekkortól kezdi nevét a Dimitrios Rhodokanachi helyett a latinosabb Demetrius Rhodocanakis alakban használni. 1895-ben, apja halála után Rhodocanakis magának követelte a konstantini Szent György lovagrend* nagymesteri címét, azon a jogalapon, hogy Demetrios II Dukas Angelos Komnenos Palaiologos Rhodokanakis néven ő Konstantinápoly jogos császára.
Természetesen halála után nyilvánvalóvá vált, hogy szélhámos, hamis trónkövetelő, ugyanakkor az vitathatatlan tény, hogy igazi bibliofil volt és igazán impozáns magánkönyvtárat hozott létre.

Nem véletlen, hogy 1867-ben Foglietta könyvét más nyomtatványokkal együtt ennek a könyvtárnak adományozta Rhodocanakis, ugyanis vidéki rezidenciája nem messze, körülbelül három kilométernyire feküdt a Chetham’s Librarytől.
Rhodocanakis egykori könyvtárának rekonstrukcióját segítheti, hogy a görög bibliofil tulajdonbélyegzővel és/vagy ex librisszel látta el könyveit, így általuk azok könnyen beazonosíthatóvá válnak. Jahn a szakdolgozatában az alábbi négy változatot különítette el ezekből: Rhodocanakis szárazbélyegzője, a tulajdonbélyegzője, és végül két ex libris.

Rhodocanakis által használt címer

Az egyik ex libris Rhodocanakis fentebb már bemutatott címeréhez hasonló képet mutat, a díszes címerpajzsot ugyanúgy Pegazus és egy szfinx tartja két oldalról egy „ΕΝ ΡΟΔΩ ΑΝΘΩ” feliratú szalagon állva, ugyanakkor itt a pajzson nem korona, hanem lovagi sisak látható. A címert körben görög nyelvű felirat díszíti:

Jelentése: A görögországi szabadkőműves páholy nagymestere. A másik ex libris esetében is központi helyen szerepel Rhodocanakis címere a pajzsot tartó két mitikus lény nélkül, immár a konstantini Szent György lovagrend jelképeivel kiegészítve. Körben görög nyelvű felirat olvasható:

Jelentése: A görögországi Rend legfőbb mestere.

Rhodocanakis ex librisei

Itt érdemes megemlíteni, hogy Demetrius Rhodocanakis a szabadkőműves társaságnak is aktív tagja volt, az edinburghi Szent András páholyban lépett be, de az 1868-ban alakult görög nagypáholy (Grand Lodge of Greece) működésében is szerepet vállalt. A görög szabadkőművesek 1869 októberében kérték fel Rhodocanakist, hogy töltse be a nagymesteri posztot. 1871 szeptemberében meg is érkezett Görögországba és sorra látogatta az egyes páholyokat, hogy elsimítsa a nézeteltéréseket. Végül 1872-ben választotta meg a görög nagypáholy Rhodocanakist nagymesternek.
A fenti életrajzi adatok tükrében kijelenthető, hogy az ex libriseket legkorábban 1872-től használhatta Rhodocanakis. Arra vonatkozóan nem találtunk adatot, hogy a nagymesterré való megválasztása után a tulajdonbélyegzőket használta-e Rhodocanakis párhuzamosan az ex librisekkel, vagy 1872 után megszerzett könyveit már csak a két ex librisszel vagy azok valamelyikével látta el. Az viszont kitűnik, hogy míg a bélyegzők esetében a hangsúly kizárólag Rhodocanakis konstantinápolyi császári származásán van, addig az ex librisek esetében már a szabadkőműves mivolta is kifejezésre jut.

*Az eredetlegenda szerint a konstantini Szent György lovagrendet (Sacred Military Constantinian Order of Saint George) maga I. (Nagy) Konstantin római császár (306–337) hozta létre, egy másik változat szerint II. Iszaakiosz Angelosz bizánci császár (1185–1195, 1203–1204) a nyugati lovagrendek mintájára alapította meg, vagy élesztette fel újra a Szent György lovagrendet. A valóságban azonban egy velencei nemes, Angelo Flavio Comneno, aki 16. században élt, nevéhez kötődik a rend létre jötte.

Csapó Fanni
(Régi Nyomtatványok Tára)

Az Országos Széchényi Könyvtár podcastjának 47. epizódjában a kora újkori történetírás világába utazunk. Vendégünk Kasza Péter, a Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport vezetője, akivel nemcsak a magyar historiográfia kulcsfiguráiról beszélgetünk, hanem arról is, hogyan születnek és formálódnak történeti narratíváink a források mögött.

A műsor házigazdája Tóth Péter, a nemzeti könyvtár kulturális megosztója, a beszélgetést pedig Solymosi Ákos hangmérnök rögzítette és vágta.

Szó esik arról, miért viseli a kutatócsoport Kulcsár Péter nevét, és milyen örökséget hagyott a magyar irodalom- és történettudományban. Megismerjük a kutatócsoport tevékenységét, az OSZK és a Szegedi Tudományegyetem együttműködését, valamint azt is, hogyan kapcsolódnak be fiatal kutatók ebbe a munkába.

A beszélgetésben konkrét kutatások is előkerülnek: Wolfgang Lazius udvari történetíró szerepe a Habsburg-kori történeti narratívák kialakulásában, az új Zermegh János-kiadás vagy Szerémi György különös történetei a Magyarország romlásáról című műből.

A beszélgetés végén már a Mohács 500-ba is belecsapunk: milyen kutatások, konferenciák és együttműködések várhatók a jubileum kapcsán, és hogyan segíthetnek a régi krónikások szövegei abban, hogy újraértelmezzük a magyar történelem egyik legfontosabb korszakát. 

Petőfi Sándor A tavaszhoz című versét és verskéziratát, valamint Szegedi-Szabó Béla kollégánk Tavaszi sorok című versét ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Tavasz. A kép forrása: Az OSZK honlapja

Petőfi Sándor (1823–1849): A tavaszhoz, Pest, 1848. április. Jelzet: Fond VII/8. – Kézirattár. A kép forrása: Copia. Digitalizált kéziratok

Szegedi-Szabó Béla
(Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály)

1851 és 1854 között Székelyföldön az osztrák abszolutista, elnyomó uralom ellen szervezett felkelés, szabadságmozgalom robbant ki. A székelyföldi fegyveres felkelésnek a nemzeti függetlenség, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc folytatása és győzelemre vitele volt a célkitűzése. A mozgalmat az osztrák kormányzat elfojtotta és kivégzésekkel torolta meg. 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten, valamint 1854. április 29-én a sepsiszentgyörgyi Őrkőnél az ellenállás szervezőit kivégezték. Az események és a kivégzett székely vértanúk emlékére a Székely Nemzeti Tanács 2012 januárjában döntött arról, hogy minden esztendő március 10-e legyen a székely szabadság napja, ami egyben a székelység összetartozásának szimbólumát is jelenti.

A nemzeti nyelvű egyházi ének Közép-Európában I. Zsoltárok című konferencia meghívója

2025. december 8-án a Szent Adalbert Közép-és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány hagyományteremtő jelleggel elindította konferenciasorozatát, amelynek címe: A nemzeti nyelvű egyházi ének Közép-Európában. A sorozat ezen első konferenciájának témája a zsoltáréneklés volt. Társszervezője volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar mellett kiemelt partnerintézményként könyvtárunk is. Munkatársunk, Kovács Eszter Biblikus cseh nyelvű verses zsoltárok a régi magyarországi nyomtatványokban címmel tartott előadást a konferencián.
 

Kovács Eszter előadása A nemzeti nyelvű egyházi ének Közép-Európában című konferencián. A kép forrása: A Szent Adalbert Közép-és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány honlapja

A 17. századi biblikus cseh, illetve  szlovák nyelvű magyarországi költészet elsősorban a liturgiához és a magánáhitathoz kötődött, a versek többsége rímekbe szedett imádság vagy templomi ének. A zsoltárok éneklése minden felekezet liturgiájában kiemelkedő jelentőséggel bír, ezért a szlovák katolikusok énekeskönyve a Cantus catholici és az evangélikus Cithara Sanctorum is tartalmaz önálló zsoltáros fejezetet, valamint más fontos énekszerzők, Adam Plintovic, Daniel Pribiš, Štefán Pilárik, Jiřík Joannides, Samuel Martinius z Dražova, Ján Ábrahamffy és Juraj Babčani énekes- és imádságoskönyveiben is találhatók verses zsoltárfordítások vagy parafrázisok. A zsoltárokat nemcsak versben fordították, például Philipp Kegel Dvanáctero přemyšlování… [Tizenkét elmélkedés] című művében szerepel a hét bűnbánati zsoltár, de prózai formában. Jiřík Třanovský Phiala odoramentorum, modlitby křesťanské… [Keresztény imádságok] című imádságoskönyve ezeket a prózai fordításokat vette át. Samuel Martinius z Dražova Modlitby, též přemyšlování, i jiné potěšitedlné věci… [Imádságok, elmélkedések és más vigasztaló dolgok] című könyvének első kiadásában is prózában fordította a zsoltárokat. Ezek azonban éppen prózai formájuk miatt kiesnek vizsgálódási körünkből.
A 17. századi magyarországi biblikus cseh irodalomra jellemző az evangélikus művek dominanciája. A zsoltárok felekezeti megoszlása is hasonló képet mutat, a legtöbb evangélikus kiadványokban jelent meg. Ezek együtt sem ölelik fel a teljes Zsoltárok könyvét, a 17. században a 150 zsoltárból csak ötvennek ismeretes magyarországi nyomtatványban biblikus cseh nyelvű verses fordítása vagy parafrázisa. Ezek között azonban találhatók olyanok is, amelyeknek több feldolgozása és fordítása is ismeretes. A legnépszerűbb zsoltár a 130-as, katolikus számozás szerint a 129-es volt (De profundis), ennek 1701-ig összesen hat feldolgozása jelent meg különféle énekeskönyvekben. De több változatban maradt fenn biblikus cseh nyelven az első, a 6, 19/18, 23/22, 27/26, 42/41, 51/50, 100/99, 102/101, 143/142 és néhány más zsoltár is.
Példaként vegyük az első zsoltárt, amelynek egyik korai változata („Blahoslavený muž, kterýž nechodí…”) a húsvéti énekek között szerepel a Cithara Sanctorum minden kiadásában, más énekeskönyvek azonban nem vették át. Ugyanennek a zsoltárnak egy másik verses fordítása („Ó Blahoslavený člověk, kterýž v dobrém strávil svůj věk…”) a keresztény életvezetésről szóló énekek között található, és a Cithara Sanctorum kiadásai mellett a Cantus catholicinek is része volt. Az 1684-as lőcsei Cithara Sanctorum kiadásban jelenik meg egy harmadik szövegváltozat, Jan Blahoslav műve („Ó Blahoslavený člověk, kterýž tak v dobrém tráví svůj věk…”), amely a későbbi változatokban is szerepel, és a hasonló kezdet ellenére nem variánsa az előzőnek, hanem mind a kettő önálló mű.
Egy fordításváltozat a három közül, a Cantus catholiciben szerepelő módon és magyar fordítással:

Ugyanezen ének kevésbé szlovakizáló helyesírással az evangélikus Cithara Sanctorum kiadásaiban is megtalálható.
A tanulmány, amelyből ez a blogbejegyzés készült, és a konferencia többi előadása várhatóan 2026 decemberében tanulmánykötetben publikálásra kerül.

Irodalom:

• Szöllősi Benedek: Cantvs catholici. Pýsne katholjcke latinské y slowenské, nowé y starodawné, z kterymi krestiané w Pannoňygi..., [Levoča] [Lőcse], [Brewer], 1655.
• Kovács Eszter: Cseh és szlovák verses emlékek a régi magyarországi nyomtatványokban (17. század) – České a slovenské veršované památky v starých uherských tiscích (17. století), Esztergom, Szent Adalbert Kelet –és Közép Európa Kutatásokért Alapítvány, 2022, 1131. 
• Kovács Eszter: A régi magyarországi énekköltészet biblikus cseh nyelvű nyomtatott emlékei a kezdetektől 1701-ig (Tanulmány és szövegkiadás magyar fordítással), Esztergom–Budapest, Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány – MNMKK Országos Széchényi Könyvtár, 2024, 163–165. (zsoltárszöveg kritikai jegyzetekkel és a magyar fordítással) 

Kovács Eszter
(Régi Nyomtatványok Tára)