„Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből… alattvalói inkább szerették, mint félték”. Első rész

2024. június 27. 06:00 - nemzetikonyvtar

Árpád-házi Szent László emléknapja

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_1_opti.jpg Szent László legendája. A székelyderzsi unitárius templom freskójának egy részlete. Forrás: Wikipédia

Árpád-házi I. László királyunkat 1192-ben, III. Béla regnálása idején avatta szentté III. Celesztin pápa. Tulajdonképpen ez a szentté avatás a középkor sajátságos magyar lovagi, illetve katonai kultúrájának az alapját teremtette meg. Azonban Lászlót nemcsak katonaként, de gyógyító szentként is nyilvántartja a magyar egyháztörténet. Meglehetősen sokrétű alakja ő a magyar szentek panoptikumának. De a kultuszát leginkább mégis a katonai oldala jellemzi. Ahogy a Magyar Honvédség hivatalos honlapján olvasható:

„László kultusza a halála után gyorsan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt ezt az egyház hivatalosan is megtehette volna. A kultusz kibontakozásához a döntő lökést III. Béla király adta meg, aki 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód képviselői őt tekintették példaképüknek.”

Szűcs László: A Lovagkirály legendái. In: Honvédelem.hu, 2021. június 27.

Árpád-házi III. Béla 1188 végén egy kérvényt nyújtott be III. Kelemen pápához, hogy avassa szentté példaképét, I. László királyt. Ehhez mellékelt egy legendagyűjteményt is példaképe tetteiről. Ez az őslegendárium sajnos nem maradt ránk, viszont Szent László ma ismert nagyobb és kisebb legendáriuma ez alapján készült. III. Kelemen 1191-ben bekövetkezett halála után III. Celesztin avatta szentté népszerű lovagkirályunkat. Az ún. bollandisták által a 17. században szerkesztett katolikus szentekre vonatkozó, forrásanyaggal, magyarázó jegyzetekkel és kommentárokkal ellátott hagiográfiai sorozat, az Acta Sanctorum hat rövid, a 13. században feljegyzett Szent László-miraculumot tartalmaz.

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_2_opti.jpg Szent László király-dombormű a Káptalandombon. Lebó Ferenc alkotása. Fotó: Sári Balázs. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Az Acta Sanctorum Szent László-miraculumai a következők:
Az első csoda László természetfeletti mivoltát igyekszik megmutatni, ahol a földi élet korlátait, jelen esetben a gravitáció erejét legyőzve lebeg ima közben:

„Egy éjszaka szokása szerint a váradi kolostorba ment imádkozni. Történt pedig, mialatt az imádságba hosszan belemélyedt, hogy inasa, aki odakünn egymaga várta, a hosszú időt elunva felkelt s bepillantott, s meglátta, hogy ura megdicsőült testtel csudálatosan a levegőbe emelkedett.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 92. – Törzsgyűjtemény

A második csoda a szarvasok és bivalyok históriája, melyben az éhhaláltól mentette meg a betörő ellenséget szétverő seregét:

„Ezután besenyő zsiványok törtek be Magyarországra, és férfiakat, nőket hurcoltak onnan rabságba. Seregével üldözvén őket a király nagy pusztaságba jutott, s nem volt mit enniük. S míg a sereget az éhség kísérte, ő eltávolodott tőlük, imádkozva a földre borult, s Isten irgalmáért könyörgött, hogy aki egykor Izrael fiait mannával táplálta, ne engedje keresztény népét éhségtől, koplalástól elpusztulni. Mikor pedig imájából felkelve visszaindult, íme szarvas- és marhanyáj ballagott vele szemben … Szedett tehát ki-ki az állatokból annyit, amennyire szüksége volt.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 92. – Törzsgyűjtemény

Ez a csoda egyértelműen egy ószövetségi bibliai történettel kíván párhuzamot vonni, hiszen egy „jámbor keresztény” királyunkhoz köthető. Mózes 2. könyve (Kivonulás) 16. részében az egyiptomi fogságból kiszabadult zsidók zúgolódni kezdtek vezetőjük Mózes és testvére, Áron ellen mondván, „jó volt nekik az egyiptomi húsosfazekak mellett” ahelyett, hogy Mózes kihozta őket éhen halni a pusztába. Erre az „Úr meghallotta zúgolódásukat” és fürjekkel és mindennap mennyei mannával táplálta népét. Hasonlóképp történt – legalábbis a csoda szerint – Szent László magyar népével is.

Szent László hermája bélyegen. In: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye, [Budapest], [Szerk.], [2012] – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A harmadik mirákulum Szent László halálához kapcsolódik. Holttestének Váradon történő örök nyugalomra helyezése ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű. Hiszen az északnyugati határvidéken hunyta le végleg a szemét, és a középkor útviszonyai és közlekedési eszközei nem éppen a gyors célba érésről voltak híresek. Mindezt tetézte a nyári hőség, ráadásul egy olyan világban, ahol a gyógyászat és az esetleges járványokkal szembeni védelem még igencsak gyerekcipőben járt. Hogy mégis Várad lett László örök nyughelye, azt a harmadik csoda a következőképpen magyarázza:

„Míglen a hívek a nyári napok hősége s a hosszú út miatt haboztak, hogy testét Váradra vigyék-e, egy fogadóhoz értek, ahol a fáradságtól és szomorúságtól elaludtak. Miután elnyomta őket az álom, a kocsi amelyre a testet rakták, mindenféle állati vonóerő nélkül magától indult Váradra a helyes úton. Felébredvén nem találták a kocsit, és vigasztalanul futkostak szerte a vidéken, amíg meg nem találták a Várad felé magától futó szekeret, s a ráhelyezett szent testet. Látván hát a csodát … útjukat minden habozás nélkül Várad felé vették.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 93–94. – Törzsgyűjtemény

A „magától futó” szekér esetében szintén egy ószövetségi történettel húzhatunk párhuzamot (I. Sámuel 6:1-12), amikor a filiszteusok által elhurcolt Frigyládát felpakolták egy borjak vontatta szekérre, amely hajtók nélkül indult el abba az irányba, mely az „Úr akaratát” mutatta meg. A legenda így kívánta megmutatni Nagyvárad kiemelt szakrális jelentőségét Szent László kapcsán.
A negyedik csoda szerint nem kellett volna tartani a nyári hőségben a holttest oszlásnak indulásától, hiszen az elhunyt szent teste romolhatatlan volt. Legalábbis ezen mirákulum elbeszélése alapján. Ebben nem is szabad kételkedni, mert aki így tesz, könnyen úgy járhat, mint a történet kárvallottja:

„Miután tehát megérkeztek a mondott városhoz, s az emberek a tisztesség adóját leróva részt vettek a temetésen, valaki a körülállók közül azt mondotta, hogy a test bűzlik, noha mindenki más édes illatot érzett. Legott hátracsavarodott annak az álla, és nem tudta visszatekerni. Látta, hogy isteni bosszú bűntette meg, s nyomorultan jajgatva kiáltozott: „Vétettem Isten szentje ellen!” Szent László sírjánál földre borulva könyörgött az ő irgalmasságához, hogy meggyógyítsa. Erre leszakadt álla bőre és húsa, amely a hátához ragadt, és visszanyerte épségét, de állán a szakadt bőr sebhelye megkeményedett. Büntetve s gyógyítva mutatta meg tehát Isten, hogy egyaránt kell őt félni és szeretni.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 94. – Törzsgyűjtemény

Ennek a történetnek ugyan nem találjuk meg a szoros értelemben vett bibliai párhuzamát, de az Ószövetség mindenható, hatalmas és büntetni is tudó Istenének képe jól nyomon követhető benne. Dániel könyvében esett meg Belsazár királlyal, hogy a Jeruzsálemből elhurcolt szent templomi arany edényekből tivornyázás során megjelent az Úr keze a falon és a következőt írta fel: „Mene, mene, tekel ufarszin” (Megmérettél és könnyűnek találtattál). Ezt örökítette meg a világ egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb barokk festője, Rembrandt is Belsazár lakomája című festményén.

Szent László hermája a Győri székesegyházban. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Az ötödik csoda bibliai párhuzama közismert. Minden karácsonykor megelevenedik Lukács evangéliumának ez az epizódja. A megváltó születésének hírére napkeleti bölcsek (eredetileg mágusok, a közhagyományban Háromkirályok) érkeztek, akiknek az utat Jézus születése színhelyéhez, a jászolhoz egy fényes csillag, a Betlehemi csillag mutatta meg. László szentté avatását, úgy tűnik, az égiek hasonló módon helyeselték:

„Sánták és némák, siketek és bénák, kik régóta nyögték különféle szenvedések kínját, megszabadultak betegségüktől, ha nevét segítségül hívták. Egy fiú, akinek nem volt se keze, se lába szentté avatásának órájában nyerte vissza épségét. Ugyanebben az órában fényes ragyogású csillag mutatott az égen a kolostor irányába, ahová a szent testét helyezték, s miközben nagy tömeg gyűlt össze a kolostor előtt, majdnem két teljes órán át vöröslött átható fénnyel.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 96. – Törzsgyűjtemény

A csillag ragyogását megelőző csodálatos gyógyítások párhuzamáról, némák, süketek, bénák – sőt egy csonkabonka – gyógyításáról Jézus kapcsán olvashatunk az Újszövetségben. Például Máté evangéliumában olvashatjuk, hogy Jézus így referál Keresztelő Szent János tanítványainak: „a vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak.”

Szent László harca a kun vitézzel. In: Képes Krónika – Kézirattár, Cod. Lat. 404. f. 36v

A hatodik csoda történetének gyökerei szintén fellelhetők a Bibliában, de valójában egy középkorban virágzott szokás képezi az alapját. A kor peres ügyei megoldásának bevett szokása volt az istenítélet. Az istenítélet egyébként a vallástörténetben szinte minden népnél megtalálható, a Bibliában a Kivonulás (Mózes második) Könyvében olvashatunk róla először. Károli Gáspár fordítása szerint:

„Ha valaki szamarat vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az ő felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta: az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára”.

2 Móz. 22,10-11. Szent Biblia. Azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Irás, fordító Károli Gáspár – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Váradi Regestrum, a nagyváradi káptalan jegyzőkönyveinek töredéke, II. András király idejéből származik. A Váradi Egyházmegye 389, Szent László sírjához köthető peres ügy hivatalos leírását, valamint istenítéletek szertartási szövegeit tartalmazza. A Váradi Regestrum tehát a középkori bíráskodás ügyeiben fontos szerepet játszhatott. Szent László sírjának istenítéletekben játszott kiemelkedő szerepét a hatodik csoda alapozhatta meg:

„Egy vitéz nyomasztó szükségében ezüst ivócsészéjét, melyet apjának a kegyes király adományozott, egy ispánnak eladásra kínálta, de az ispán a kapzsiság szenvedélyében azt hazudta, hogy éppen tőle lopta. István király, Kálmán fia, Valter, váradi püspököt bízta meg, hogy ezt a pert törvényes eljárással folytassa le. A püspök nagy bizonyossággal bízva a boldog király érdemeiben, olyan bírósági ítéletet hozott, hogy tegyék a csészét Szent László király sírjára: bizonyítsa be az Úr, ki érdemli meg kettejük közül igazság szerint. Az ispán pedig maga felől nagy reménységben lépett a sírhoz, hogy megragadja a csészét: mint egy halott zuhant le nyomban, és súlyos kábulatában sem a csészét nem tudta megragadni, sem a földről nem tudott felkelni.
Míg tehát a világegyetem alkotója ilyen nagy csodákkal nyilvánította ki, hogy a szent király isteni erőben részesül, az Úr 1192. évében szent teste dicsőségesen szentté avattatott.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 95. – Törzsgyűjtemény

Szent László szobra Szekszárdon a Képes Krónika iniciáléját mintázza. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Felhasznált irodalom és dokumentumok:

Diós István, főszerk.: Magyar Katolikus Lexikon. VII. kötet. Klacs–Lond., Budapest, Szent István Társulat, 1993–2014.
Érszegi Géza, szerk.: Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999.
Hankovszky Béla J. – Kerny Terézia – Móser Zoltán: Ave Rex Ladislaus, Budapest, Pulus Hungarus, Kairosz, 2000.
Szűcs László: A Lovagkirály legendái. In: Honvédelem.hu, 2021. június 27.
Magyar Anjou legendárium. In: Wikipédia https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Anjou-legend%C3%A1rium
Kerestély Hunor: Mondák Szent László királyról. In: Székelyderzs község honlapja

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

Az összeállítás második része itt olvasható.

komment

Orbók Loránd emlékezete. Második rész

2024. június 25. 06:00 - nemzetikonyvtar

100 éve hunyt el az első magyar művészi bábszínház megalapítója

Orbók Loránd tanár, színműíró, bábesztéta, a Vitéz László Színház alapítója 1884. március 6-án született Pozsonyban és 1924. június 20-án hunyt el Barcelonában. Halálának 100. évfordulója alkalmából kétrészes blogbejegyzésben mutatom be Orbók Loránd hazai és külföldi pályafutását korabeli dokumentumok alapján.

Orbók Loránd az 1914-es esztendő nyarán Franciaországba utazott és egyéves szabadságát kérvényezte.

„Dr Orbók Loránd felső kereskedelmi iskolai tanár tanulmányainak külföldön való kiegészítése céljából egy évi szabadságidőt kér. Tekintettel arra, hogy a kérelem teljesítése ellen közszolgálati szempontból észrevétel nincs, a tanács javasolja a törvényhatósági bizottság közgyűlésének, hogy a nevezett tanár részére szeptember 1-től számított egy évi szabadságidőt engedélyezzen oly kikötéssel, hogy a helyettesítési költségeket maga tartozik viselni.”

Fővárosi Közlöny, 25. évf. 49. sz. (1914. június 19.), 1812. – Törzsgyűjtemény

Az első világháború Franciaországban érte Orbók Lorándot és baráti társaságát. Erről az időszakról csak másodlagos információval rendelkezünk – Kuncz Aladár Fekete kolostor című munkájában ekként emlékezik a vészterhes időszakra:

„Orbók Loránd, Jeanette, egy orosz szobrász és barátnője kétségbeesett tanácskozásba merülve álltunk a Bon accueuil szalonjában. Pénze egyikünknek sem volt, pedig okvetlen Párizsba kellett utaznunk, s úgy hírlett, hogy talán már az esti expressz sem megy Morlaix-ból. De ha megy, az lesz minden bizonnyal az utolsó vonat Párizsba.
Morlaix-ig autóbuszon kellett menni. Az út ezen is jó háromnegyed órát tartott. (…)
Arról beszéltünk már, hogy gyalog megyünk egész Párizsig, amikor a nagyszalonban térdnadrágos, borotvált képű úr szólította meg németül, s arra kért, hogyha Párizsba megyünk, vigyük magunkkal. Hallja, hogy magyarok vagyunk. Ő német, franciául nem tud, s attól fél, hogy útközben még kellemetlensége lehet.
– Haben Sie Geld? – támadtunk rá mindnyájan.
– Das Schon! – mondta vigyorogva a porosz, s nadrágzsebéből marék aranyat vett elő. (…) Délután hat óra volt. (…)
A brest-párizsi expressz zsúfoltan futott be Morlaix-ba. Kétségbeesett küzdelemre volt szükségünk, hogy felfurakodhassunk rá. Így csak a folyosó egy sarkába préselve lehetett Párizsig a tizennégy órás utat megtennünk (…) A párizsi állomáson azonban már kiviláglott a helyzet komolysága. A Gare de Montparnasse-ra futottunk be, s amikor a vonatról leszálltunk, detektívek sorfalával találtuk magunkat szemben. Közöttük kellett minden utasnak elvonulni. A detektívek arca sötét volt, szemükből gyűlölet tűzött ránk.”

Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból, Budapest, Ferenczy, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Orbók Loránd menyasszonyának, Jeanette-nek köszönhetően szerencsésebben járt, mint sok más honfitársa, sikerült elkerülnie a Fekete kolostor rémségeit. Egy dél-franciaországi római cirkusz romjai közé internálták, rongyos sátrak alá, ahol az idő viszontagságait védekezés nélkül kell elviselnie. Később az ott szerzett betegségek, melyeket a magántulajdonban levő hagyatékban fennmaradt orvosi papírok is bizonyítanak, hozzájárultak korai halálához. A minden kapcsolatát latba vető fáradhatatlan menyasszonyának sikerült kijárnia, hogy Orbók hatósági felügyelet mellett egy kis breton fürdőbe mehessen. Jeanette-nek azt is sikerült elintéznie, hogy svájci újságíró útlevéllel Spanyolországba szökjön Orbók Loránd. Barcelonára esett a választásuk, ami nem volt véletlen, hiszen Jeanette Detre itt tudott mihamarabb munkát vállalni. Orbók Loránd tervei között szerepelt a bábjátszás folytatása, ahogyan egy, a hagyatékában fennmaradt rövid feljegyzésében fogalmaz: „…vásári mutatványosként kezdem új életem.” Lánya, Sonia azonban erre vonatkozóan nem tud információval szolgálni, és Orbók Loránd hagyatékában sem találni erre vonatkozó adatot ezen a rövid feljegyzésen kívül.
Más utak és lehetőségek nyíltak meg számára. Megnősült és két gyermeke született, Sonia és Marcelino de Andres, aki később, mint a magyar–spanyol fordító dolgozott. Nyolc boldog és küzdelmes, de sikerekben gazdag esztendő várt Orbók Lorándra. Lánya, Sonia szóbeli közlése alapján tudjuk, hogy édesapja kezdetben cikkeket írt az Il Tempo, az El Día Gráfico és a Tribuna című lapokba, többnyire Erdélyről. Ezeket a cikkeket franciául írta, miközben spanyolul és katalánul tanult. Felesége is különböző napilapoknak publikált, fordított és Orbók szavaival „mindketten szolga munkát” végeztek, így próbálva megteremteni a biztos egzisztenciát. Ez idő tájt Spanyolországban is kritikus volt a gazdasági és politikai helyzet. A spanyol történetírás az 1898 és 1923 közötti időszakot a többszörös válság időszakaként jellemzi. A politikai függetlenségi mozgalmak megerősödtek, ami különösképpen Katalóniában éreztette hatását. Ebben a politikai és gazdasági helyzetben kellett Orbóknak és családjának érvényesülnie. Hamar beilleszkedett, ami abból is látszik, hogy otthonról hozott színműötleteket átírva gyors egymásutánban fejezett be darabokat. Írói álnevének a Lorenzo Azertis nevet választotta. A beszédes névben ott él az elhatározás, hogy azért is megmutatja a világnak, mire képes. Nem beszélte még tökéletesen a nyelvet, de munkamódszere a hagyatékban található feljegyzések alapján jól követhető. Magyarul írta meg a darabokat, utána franciára fordította és végül a végleges katalán, illetve spanyol fordítást két kiváló fordító végezte: Francisco de Viu katalánra, Carles Capdevila spanyol nyelvre fordította a darabokat. Orbók Loránd első barcelonai bemutatójára 1918. november 9-én került sor a barcelonai Romea színházban. A Stevenson l’ hoste milionari (Stevenson, a milliomos vendég) című színművét a közönségen kívül a szerzőt „vendégünknek” tituláló kritika is kedvezően fogadta. Orbók az El Tiempo vele készült interjújában a következőképpen fogalmaz:

„Amikor a darabomat ott láttam a Romea plakátján, valami olyat éreztem, mint amikor valaki a bányában töltött hosszú évek után friss levegőre jut.”

El Tiempo, 1918. november 15.

A Romea színházban való debütálás nem maradt visszhang nélkül, újabb lehetőségek nyíltak meg Orbók Loránd előtt – igaz, némely kritikus élcelődött a szerzőn:

„A Stevenson a milliomos vendég szerzője a nagy magyar író, Orbók Loránd, akit a háború hozott homokos partajinkra mint »szegény vendéget«, egy ládányi vígjátékkal.”

El Tiempo, 1918. december (?)

A Romea színházbeli debütálás azért is volt jelentős, mert ott jobbára csak katalán szerzők munkáit mutatták be. Az eddigi kutatások alapján még nem világos, hogy minek köszönhető a színházi kapcsolat. Elképzelhető, hogy felesége révén sikerült Orbóknak kapcsolatot találnia a katalán színházzal. Jeanette jó barátságot ápolt Gregorio Martinez Sierra spanyol író, rendező, színműíró feleségével, Maria Lejaragga-val, aki szintén ismert a spanyol kulturális életben. A két család jó barátságáról tanúskodik Orbók Loránd Gregorio Martinez Sierra-val folytatott levelezése is. Az 1918-as esztendőhöz köthető egy másik darab is, az El Rayo del Sol, amelynek bemutatójára csak Orbók Loránd halála után kerül sor. (Diez Perez – Szmolka Vida 2015: 54–55.)
1919. április 19-én újabb bemutatóra készül a Romea színház társulata. A Casanova háromfelvonásos szentimentális komédia hatalmas sikert aratott. A darab szövegkönyve nyomtatott formában is megjelent. Az Orbók-hagyatékban található feljegyzések alapján megállapítható, hogy több átdolgozott változata létezik a darabnak. Érdekesség, hogy a szerző pontos instrukciókat ad a színpadképre vonatkozóan, attól kezdve, hogy a színészek honnan érkezzenek, milyen bútorok legyenek a színpadon, illetve milyen színű legyen a függöny. Ez a színmű hagyatékban található példányában is látható.

A darab mind Spanyolországban, mind Argentínában nagy sikert aratott, és évek múltán sem merült a feledés homályába. Európában és Amerikában (New York Empire Theatre, 1923. október) is sikerrel mutatták be.

Casanova. New York-i bemutató. Színpadkép

1920. január 24-én újabb darab, az El germa de mestre bemutatójára került sor. A darabok bemutatóját minden esetben megelőzte egyfajta tárgyalás, mert a színidirektorokat nagyon nehéz volt meggyőzni. Ebben mindig jelentős szerepe volt a fordítóknak, s ez ennek a darabnak az esetében sem volt ez másként. A darab fordítója, Carles Capdevila a Romea színház direktora, José Canals figyelmébe ajánlotta a darabot.

„(...) itt van ez a magyar komédia (...) A munka stílusában olyan, mint a Stevenson, egy kicsit erősebb stílusú a két figura (szerepcsere) talán még merésszebb. Kérem, olvassa el a darabot, biztos vagyok benne, hogy egyet fog velem érteni.”

Carles Capdevila a Romea színház direktorának, José Canals-nak. Orbók Loránd hagyatéka – Magántulajdon

Az 1920-as esztendőben újabb terjedelmes interjú jelent meg Orbók Loránddal. Ebben elmondta, hogy szerencsésnek érzi magát, tele van színműötletekkel, továbbá lelkesen vázolta újabb darabjának szüzséjét, amely egy középkori legendán alapul. A La risa negra bemutatójáról nincs tudomásom. A színpadi sikerek viszonylagos gazdasági biztonságot hoztak a család számára. Orbók tervei között régóta szerepelt egy színházi ügynökség megalapítása. 1920 nyarára datálható a Norte Sur feliratú pecséttel ellátott cégjelzéses szerződés, egy olyan formanyomtatvány, melyen a hivatalos szöveg hátterét egy hatalmas tölgyfa és pálma montírozott képe ékesíti. (A tölgyfa Erdély egyik őshonos fája, a nagyság és erő szimbóluma, a pálma pedig a bőséget szimbolizálja.) Az ügynökség a szerződések tanúsága szerint elsősorban magyar szerzők – Drégely Gábor, Földes Imre, Vajda Ernő, Emőd Tamás – színműveinek spanyolországi bemutatási lehetőségét kutatta. További kutatások tárgyát képezi, hogy ezen szerzők darabjainak bemutatása spanyol nyelvterületen mennyire valósult meg. Orbók barátjának, pártfogójának, Martinez Sierrá-nak írott levelében foglalta össze elképzeléseit, céljait a Norte Sur színházi ügynökséggel kapcsolatban.

„El kell árulnom Önnek néhány általánosságot az ügynökségemről. (...) Nem kevés azon spanyolországi szerzők száma, akikből hasznot húznak. Az én szándékom az, hogy merőben más alapokra helyezzem az üzletet. Öt munkát kell reklámoznom ahhoz, hogy akár eggyel is nyerjek. (...) Jelenleg Németország két legnagyobb ügynökségével is kapcsolatban vagyok, továbbá Ausztria két kiadójával, Magyarországon három kiadóval (ügynökséggel) és egy észak-amerikaival.”

Orbók Loránd levele Gregorio Martinez Sierranak, 1920. május 15. – Magántulajdon

Orbók Loránd elképzelése szerint magyar szerzők darabjainak keresne spanyol színházakat, illetve spanyol szerzők külföldi, akár tengerentúli bemutatóit szervezné az ügynökség. Orbók hatalmas munkát végzett felesége segítségével. Kutatások további tárgyát képezi a Norte Sur színházi ügynökség tevékenysége. A spanyolországi sikerek ellenére, Sonia Orbók elmondása alapján édesapja tervezte a hazatérést. Igen kevés esztendő állt Orbók Loránd rendelkezésére, hogy megmutassa tehetségét, és kilépve az ismeretlenség homályából elbűvölje a nagyérdemű közönséget.

„A spanyol irók nagyon szerették Orbók Lórántot, előkelő tisztségeket töltött be az irodalmi egyesületekben. Temetésén a legnevesebb spanyol írók is megjelentek. Martinez Sierra mondotta spanyol szerzők nevében a bucsuztató beszédet a ravatalnál, a nyitott sírnál pedig Juan Capdevilla.
Szeptemberben az összes nagy spanyol színházak egy estén emlékünnepélyt rendeznek, amikor az ő darabjait fogják játszani.”

Hogyan él és hogy hal meg egy magyar író idegenben? Szeptemberben egy este az összes nagy spanyol színházak Orbók Lóránt darabjait fogják játszani. In: Színházi Élet, 14. évf. 33. sz. (1924. augusztus 17.), 19. – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom:

Diez Perez, Fernando – Szmolka, Vida Ignác: Révész Andor, egy híd a megosztott Európában, Budapest, Kráter – Balassa Intézet, 2015.
El Tiempo, 1918. november 15.
El Tiempo, 1918. december
Fővárosi Közlöny, 25. évf. 49. sz. (1914. június 19.), 1812. https://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/961330
Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból, Budapest, Ferenczy, 1995.
Orbók Loránd hagyatéka
Hogyan él és hogy hal meg egy magyar író idegenben? Szeptemberben egy este az összes nagy spanyol színházak Orbók Lóránt darabjait fogják játszani. In: Színházi Élet, 14. évf. 33. sz. (1924. augusztus 17.), 19.

Szánthó-Rojas Mónika (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)

A blogbejegyzés első része itt olvasható.

komment

Címkék: kuncz aladár szánthó-rojas mónika daniella retrospektív könyvfeldolgozó osztály jeanette detre orbók lorand carles capdevila francisco de viu gregorio martinez sierra maria lejaragga josé canals

Egyperces blogbejegyzés Örkény István emlékére

2024. június 24. 06:00 - nemzetikonyvtar

45 évvel ezelőtt hunyt el Örkény István

Örkény István György 1979. június 24-én, azaz 45 évvel ezelőtt hunyt el. Örkény [Österreicher] Hugó patikus (majdnem vegyészmérnök) szintén gyógyszerész fia a 20. századi magyar irodalom és a közép-európai groteszk (abszurd) egyik legjelentősebb alkotója azonban halhatatlan.
S nemcsak önnön tehetsége okán az, hanem azért is, mert az a „magyar” és az a „közép-európai” világ és élet első műveinek megjelenése (1937), még pontosabban a szerző 1912-ben történt világra jötte óta abszurd (groteszk) lényegét tekintve – eléggé sajnálatos módon – nem vagy alig is változott…
Élünk, mintha Örkény írna minket.

Örkény István 1965 körül. A háttérben Radnóti Zsuzsa, az író felesége, halála után hagyatékának gondozója

„Sokszor tűnődtem, vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.”

Örkény István: A pogány Süttőfia Süttő gondolatai, miközben Vencellin abászalóki prépost parancsára testét négyfelé szaggatták. In: Uő: Válogatott egyperces novellák, [összeáll.: Fráter Zoltán], Budapest, Palatinus, 2004. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Ne félj, barátocskám! Mindig a haldoklóké az utolsó szó.”

Örkény István: Rózsakiállítás. In: Uő: Válogatott kisregények, [összeáll.: Radnóti Zsuzsa] Budapest, Palatinus, 2005. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.”

Örkény István: Budapest. In: Uő: Válogatott egyperces novellák, [összeáll.: Fráter Zoltán], Budapest, Palatinus, 2004. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Néha elábrándozom rajta, milyen jó lenne, ha még több, sokkal több ember foglalkozhatna dobozhajtogatással. Egyszer talán eljön az az idő, amikor rávehető lesz az egész emberiség.”

Örkény István: Tóték. Második rész. Első kép. In: Uő: Válogatott drámák (Tóték; Macskajáték), Budapest, Palatinus, 2004. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye.”

Örkény István: Emlékezés az Alma Materre. In: Párbeszéd a groteszkről, Budapest, Palatinus, 2013. – Digitális Irodalmi Akadémia

„Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!”

Örkény István: Használati utasítás. In: Uő: Válogatott egyperces novellák, [összeáll.: Fráter Zoltán], Budapest, Palatinus, 2004. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Európa? Egy kis nyúlványa a nagy Ázsiának, bölcsője minden zűrzavarnak. Sosem hajtott annyi hasznot, mint amennyi bajt okozott.”

Örkény István: Fagyosszentek. In: Uő: Novellák, Budapest, Palatinus, 2002. – Digitális Irodalmi Akadémia

„Magyarország, rögeszme (orv.: fixa idea). Tízmillió lakosa van. Újabb hírek szerint gyógyítható, bár úgy sokat veszít a bájából.”

Örkény István: Professzorok a bíróság előtt. In: Uő: Egyperces novellák, Budapest, Palatinus, 2008. – Digitális Irodalmi Akadémia

„[…] mikor felnőtt egy nép? Ezt nagyon nehéz megmondani. Én azt hiszem, hogy felnőtt egy nép akkor, amikor nemcsak iróniára, hanem öniróniára is képes.”

Örkény István: Életrajzi beszélgetések. In: Párbeszéd a groteszkről, Budapest, Palatinus, 2013. – Digitális Irodalmi Akadémia

„Azt figyeltem meg – magamon, környezetemen, közeli és távoli barátaimon –, hogy minekünk nemcsak a sikereink sikeresek, hanem a bukásunk is, legföljebb egy kis idő kell hozzá.”

Örkény István: Minden drámám a megelőző folytatása és megtagadása is… In: Párbeszéd a groteszkről, Budapest, Palatinus, 2013. – Digitális Irodalmi Akadémia

„Félő, hogy e viharos évek megbontották a magyar közösségérzést. Annyiszor szakadtunk szét s annyifelé, hogy talán már csak szigetekben élünk, mintha magyarok közé szorult csángók lennénk.”

Örkény István: A csillag Zágon fölött. In: Lágerek népe – Emlékezők, Budapest, Palatinus, 2011. – Digitális Irodalmi Akadémia

„[...] aki javítani akar az emberiség sorsán, annak vállalnia kell némi kockázatot.”

Örkény István: Egy kis jótétemény. In: Uő: Egyperces novellák, Budapest, Palatinus, 2008. – Digitális Irodalmi Akadémia

„Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.”

Örkény István: Kelj föl és járj! vagy a személyiség válsága (mottó – Levél Jaspers és Kierkegaard uraknak). In: Uő: Egyperces novellák, Budapest, Palatinus, 2008. – Digitális Irodalmi Akadémia

„Akitől az élet mindent elvett, azt szokta jóvátételképpen a bölcsesség italával megitatni. – A bölcsesség: az irigység hiánya.”

Örkény István: Babik. In: Uő: Önéletrajzom töredékekben A Bónis család – Babik – Tatárfutás, Budapest, Palatinus, 2014. – Digitális Irodalmi Akadémia

„Amikor a felnőttek esze csődöt mond, néha a gyermekek mentik meg a helyzetet.”

Örkény István: Tóték. In: Uő: Válogatott kisregények, [összeáll.: Radnóti Zsuzsa] Budapest, Palatinus, 2005. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít.”

Örkény István: Babik. In: Uő: Önéletrajzom töredékekben A Bónis család – Babik – Tatárfutás, Budapest, Palatinus, 2014. – Digitális Irodalmi Akadémia

„A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál a még rosszabbat.”

Örkény István: A pogány Süttőfia Süttő gondolatai, miközben Vencellin abádszalóki prépost parancsára testét négyfelé szaggatták. In: Uő: Válogatott egyperces novellák, [összeáll.: Fráter Zoltán], Budapest, Palatinus, 2004. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Eddig is mindent kitaláltam, ezentúl is azt teszem. Az életnek nem jut soha semmi eszébe.”

Örkény István: Levelek a Lipták-házba, Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2013. – Digitális Irodalmi Akadémia

„[...] minden, ami hűsít, életet ment. És különben is: ami szenved, nem lehet szép.”

Örkény István: Művészsors. In: Uő: Egyperces novellák, Budapest, Palatinus, 2008. – Digitális Irodalmi Akadémia

„A tekintély néha az erő jele, de lehet a csődé is, a semminek a takargatása.”

Örkény István: Macskajáték. In: Uő: Válogatott kisregények, [összeáll.: Radnóti Zsuzsa] Budapest, Palatinus, 2005. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Aki másokat győz le, mindig beszennyeződik. De aki önmagán győzött, megtisztul általa.”

Örkény István: Glória. In: Uő: Kisregények, Budapest, Palatinus, 2008. – Digitális Irodalmi Akadémia

„Akit semmibe vesznek, semmivé válik.”

Örkény István: Macskajáték. In: Uő: Válogatott kisregények, [összeáll.: Radnóti Zsuzsa] Budapest, Palatinus, 2005. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?”

Örkény István: Tóték. In: Uő: Válogatott kisregények, [összeáll.: Radnóti Zsuzsa] Budapest, Palatinus, 2005. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ajánljuk könyvtárunk tartalomszolgáltatását, Örkény István honlapját és a Digitális Irodalmi Akadémia Örkény István-oldalát.

Dr. Sirató Ildikó színház- és irodalomtörténész (Digitalizáló Osztály)

komment

Címkék: örkény istván egypercesek sirató ildikó fráter zoltán radnóti zsuzsa digitalizáló osztály

XV. Magyar Ókortudományi Konferencia

2024. június 21. 06:00 - nemzetikonyvtar

Esztergom, 2024. május 22–25.

Harminc évvel ezelőtt rendezték meg először ezt a konferenciát, melynek célja az, hogy kétévente bemutatkozhassanak a hazai ókorkutatás szakemberei: irodalomtörténészek, történészek és régészek, nyelvészek, vallás- és művészettörténészek. Az eseményt minden alkalommal más egyetem latin tanszéke rendezi meg, Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs egyetemei és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Jelen alkalommal harmadszor ért körbe a kör, és a PPKE klasszika-filológusai rendezték meg a vándorgyűlést Esztergomban. Mint mindig, most is nagy számban vettek részt rajta kutatók, a témák pedig az egyiptológiától az antik irodalom modern recepciójáig ölelték fel a témákat.

Könyvtárunk kutatója, Tóth Anna Judit előadásának témája Kéri Borgia Ferenc SJ (1702–1768) munkássága volt, aki a haza jezsuita tudományosság rendkívül színes, de a kutatásban aránylag mellőzött alakja volt. A csillagász, matematikus, történetíró egyszersmind a hazai bizantinológia első jelentős képviselőjének is tekinthető, aki hazánkban máig egyedüliként írt egy teljes bizánci történelmet Nagy Konstantintól XI. Konstantinig. Az antik irodalom újkori hatástörténetének egy aránylag ritkán tárgyalt kérdése a jó minőségű és hozzáférhető szövegkiadások léte, amely minden további recepciót egyáltalán lehetővé tesz. Kéri esetében munkája alapját a bizánci történetírók párizsi corpusának új kiadásaként készült velencei corpus képezte. Az előadásomban vizsgált kérdések Kéri forráshasználata körül összpontosulnak: hogyan befolyásolta a velencei corpus összetétele magát a kész művet, milyen módon használta fel Kéri a forrásokat, és az adottan hozzáférhető szövegkorpusz mennyiben segítette vagy akadályozta Kéri tudományos célkitűzéseinek véghezvitelét.

keri_borgia_ferenc_historiae_byzantinae_epitome_opti.jpg

Kéri Ferenc Borgia: Historiae Byzantinae epitome, e compluribus Gaecis praecipue scriptoribus concinnata, a Constantino Magno, ad Constantinum ultimum, & expugnatam per Turcos Constantinopolim, Tyrnaviae [Nagyszombat], Typis Academicis Societ. Jesu, 1743. Jelzet: RK 11 – Régi Nyomtatványok Tára

Tóth Anna Judit (Régi Nyomtatványok Tára)

Kapcsolódó blogbejegyzésünk: Tóth Anna Judit: Kéri Borgia Ferenc forráshasználata

komment

Orbók Loránd emlékezete. Első rész

2024. június 20. 06:00 - nemzetikonyvtar

100 éve hunyt el az első magyar művészi bábszínház megalapítója

Orbók Loránd tanár, színműíró, bábesztéta, a Vitéz László Színház alapítója 1884. március 6-án született Pozsonyban és 1924. június 20-án hunyt el Barcelonában. Halálának 100. évfordulója alkalmából kétrészes blogbejegyzésben mutatom be Orbók Loránd hazai és külföldi pályafutását korabeli dokumentumok alapján.

Orbók Loránd indexében szereplő fényképe

A család

Orbók Loránd színműíró, az első magyar bábesztéta, tanár a hazai köztudatba a Vitéz László színház alapítójaként, megálmodójaként került. A család Erdélyből származott, Kökös faluból (nem véletlen, hogy Orbók Loránd egyik írói álneve a Kökösy). Felmenői között unitárius lelkészek, írók és pedagógusok találhatók. Édesapja, Orbók Mór elismert tankönyvszerző, munkájának köszönhetően a család sokat költözött.

Kolozsvár

Orbók Loránd életének egyik meghatározó állomása Kolozsvár volt, középiskolába az Unitárius Főgimnáziumba járt, s később a kolozsvári Magyar Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán magyar–francia szakon folytatta tanulmányait. Az 1904/1905-ös tanévben a Sorbonne hallgatója volt. 1907. május 15-én befejezte tanulmányait, s alig egy esztendő múlva bölcsészdoktori címet szerzett De Vigny Alfréd költeményei című munkájával. Tervei között szerepelt a tanulmánykötet újabb kutatásokkal való bővítése, ennek vázlatai és jegyzetei megtalálhatók Orbók Loránd magántulajdonban levő hagyatékában.

Orbók Loránd doktori disszertációja

A kolozsvári egyetemi évek alatt az Erdélyi Lapokban publikált kisebb novellákat. A pályatársával, jó barátjával, Bodor Aladárral folytatott levelezésből tudjuk, hogy tervei között szerepelt, ahogy fogalmazott, „nagyszínpadok” meghódítása. Amikor 1907 júniusában a viszonylag rövid életű budapesti Intim Színház bohózat- és drámaíró pályázatot írt ki, Orbók Loránd Bolond Istók című egyfelvonásos drámájával megnyerte a drámaíró versenyt. A színművet 1907. november 19-én mutatta be a Janovics Jenő vezette kolozsvári Nemzeti Színház.

A Bolond Istók bemutatójának plakátja kolozsvári Nemzeti Színház

A kolozsvári teátrum igazgatója elkötelezett volt a fiatal tehetségek felkutatásában, számtalan, színész, rendező, drámaíró kapott lehetőséget a kolozsvári Nemzeti Színházban. A kritika elismerően szólt Orbók Loránd darabjáról.

„A fiatal író ebben a rövid lélegzetvételű darabban mindenesetre tanúságot tett tehetségéről. Van lelke, még pedig poétikus drámai lelke kis darabjának. Szentimentalizmus, egy kis drámai erő lüktet, Bolond Istókjában, akinek egyszerű, nemes alakját, szépen és kedvesen konstruálja meg a szerző (...) F. Berlányi Vanda, Dezséri, Mészáros, Rajnai játszottak a darabban. Ambícióval művészi készéggel, szeretettel játszották meg kis apróságot, mely a szerzőnek szép sikert hozott. A darab végén ki is tapsolták sokszor. A kezdet biztató jelei között került tehát mint drámaíró a közönség elé. Oly fiatal, hogy várhatunk tőle sok szépet és jót.”

Az Újság, 5. évf. 275. sz. (1907. november 20.) – Törzsgyűjtemény

A darab egy drámai hármas kép, a Távozók első része (I. Bolond Istók; II. Margot; III. Ábel vitéz). A darab szövegkönyvét Mészáros Emőke közölte mai helyesírással, jegyzetekkel és bevezetővel. A Bodor Aladárral folytatott levelezés tanúsága szerint, Orbók több pályamunkát, színművek tervezeteit is benyújtotta Janovics Jenőnek (Édesanyám, Hajó, Apostol). Ezeket a darabokat később átdolgozta és a bennük szereplő ötleteket spanyolországi termékeny színműírói időszakában felhasználta. A levelezésből továbbá útirajzok, valamint egy irodalmi vállalkozás ötlete is kirajzolódik. A baráti társaság gyakorta utazott Párizsba, a kinti lét bohém világáról tökéletes képet fest a pályatárs, Oláh Gábor visszaemlékezése:

„Delelő tanyánk a Sainte Germain út híres diákvendéglője, a Chartrain, ahol egy franc huszonöt centime-ért levest, sültet, főzeléket, tésztát és desszertet, hozzá még fél liter bort is kap az ember (...) Asztaltársunk és vezetőnk, Loránd úr, a szatírfejű, aki gyermekmódra görgette el kecses aranyait; tele van hiúsággal, drámatárggyal és hirtelen álmokkal. Négy szavából Kamcsatkában is rá lehetne ismerni, ez a négy szó: ronda, zokog, undok, csorda. Hű csatlósa a kis Mezei, aki a Pesti Hírlapban »hazánk kiváló fiatal szociológusá«-nak keresztelte el magát... (...) Délután összeverődtünk Loránd úrnál irodalmi teaestélyre. A minap elvesztette utolsó aranyamat egy apache fogással, most romantikus novella képében gyöngyözött ki belőle, azt kellett meghallgatnunk. (...) Loránd úr tele van tervekkel; olyan, mint egy zsibongó mesekas, sokszor egész rajokat bocsát ki bódult fejünkre. Most is elmondotta kilenc színdarabjának, hét novellájának és tizenhárom dramolettjének a menetét. Persze, ezeket mind elvetéli muzsája, sohasem írja meg (...) Ady gyermekesen nyújtja ki két kezét a Szajnára: »Nézzétek gyerekek, a Szajna, a Szajna!« És tapsol neki régi szerető hű örömével. (...) Loránd úr fent ül az Aladár nyakában, úgy, hogy kolosszális társamnak csak veres szláv feje piroslik ki a lábszárak közül; (...) Loránd úr szalmakalapját botjára tűzve lobogtatja és hamuszín hangon szavalja Ady versét: »Máriától Veronikáig ívelnek el a férfikarok«”

Oláh Gábor: Keletiek Nyugaton, [szöveggondozás S. Csorba Ildikó]; [utószó, jegyz. Lakner Lajos], [Debrecen], Déri Múzeum, 2015, 30, 49, 75–76. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az 1909-es esztendő leveleinek hangvétele csüggedt, remény élteti, hogy egy újabb darabját, a Világosságot, bemutatja a Thália.

Budapest

Az 1910-es esztendő híradása már Budapestről érkezik.

„Én most végleg bpesti polgár lettem. A IV. ker felsőbb leányban tanítok, heti 20 órán.”

Orbók Loránd levele Bodor Aladárnak 1909. dec. 9. Jelzet: Ms 978 – MTA Könyvtár és Információs Központ Jelzet: Ms 978

Az egész család a fővárosba költözik a Villányi útra, részesei és segítői lesznek Orbók Loránd színház alapításának. Budapesten sem felejti el régi nagy álmát, nagyszínpadon való bemutatkozást. Kökösy Lóránt álnéven publikál Édesanyám című színdarabját a Magyar Színház elfogadja, bemutatóra azonban nem kerül sor. A Pesti Napló Tarka krónika című rovata is hírt ad a darab körüli bonyodalomról. 1911-es esztendőben egy újabb színmű kerül Beöthy Lászlóhoz, A tündér, amelyet később 1914. október 10-én Orbók Loránd távollétében bemutat a Vígszínház.
A darab két példánya található az könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtárában a következő jelzeten Vig. 333 és Víg 333/1. A Víg 333 jelzeten található példány, rendezői példány, Szilágyi Vilmos megjegyzései olvashatók ceruzás bejegyzésként.

A Vitéz László Színház

Gara Arnold: Orbók Loránd bábjátéka... Megnyitó előadás az Iparművészeti Társulat gyermekművészeti kiállításán május 20-án. Grafikai plakát [1914]. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Grafikai Plakátgyűjtemény. A kép forrása: Magyar Digitális Képkönyvtár

Színházalapítási tervekről és a bábszínházzal kapcsolatos kutatásokról nem esik szó a levelezésben. Mindössze egy rövid utalás olvasható benne.

„Az első fölvonásban egy Gignol/!/ lesz, melyben az ember komédiáját fogom eljátszani embertípusokat képviselő bábukkal.”

Orbók Loránd levele Bodor Aladárnak, 1908. június. Jelzet: Ms 973 – MTA Könyvtár és Információs Központ

Papp Eszter tanulmányában a következőket írja.

„1909-től a bábjátszás történetét kutatva, tudatosan utazott Németországba, Franciaországba, Svédországba, Törökországba. Budapesten, a Városligetben működő vásári bábjátékossal, Hincz Károllyal kötött barátságot, akinek nagyapjától örökölt Faust és Don Juan szövegeit Borsody-Bevilaqua Béla segítségével helyezték el a Nemzeti Múzeum kézirattárában.”

Papp Eszter Art Limes, Báb-Tár II–III., 2006. 2–3. 11–12.

Galántai Csaba újabb kutatásai alapján megállapítható, hogy a Vitéz László színház első nyilvános, fellépésére 1911. május 21-én vasárnap került sor. Az ezt megelőző időszakban is voltak előadások, nem hivatalos keretek között, magánházakban. Egy héttel később, május 28-án tartották meg az újabb előadást. Rónai Dénes fotóműtermében nem sokáig működött a színház. Az 1912. február 25-ei előadásukkal búcsúztak a műteremtől. Ennek az előadásnak a műsorrendje ismert. Sumurun, Violone király és Clarinette királykisasszony avagy a szerelem örvénye, Kakambo és Bertalan kalandjai a legsötétebb Afrikában. A Vitéz László Színház nagy sikerrel működik, a nézőközönség soraiban illusztris vendégeket fedezhetünk fel, Babits, Kosztolányi, Osváth, Móricz, Karinthy, Hevesi Sándor és még sokan mások, nem beszélve

„...a gyönyörű gyerekekről, akik könnyezve kacagtak az előadáson...”

Lantos Magazin, 1930. február 15.

Orbók Loránd társulata a kutatások jelenlegi állása szerint nem rendelkezett állandó játszóhellyel, de ennek ellenére számtalan helyen fellépett. 1912-ben Körösfői-Kriesch Aladár gödöllői műtermében, ugyanezen év május 3-án pedig az Országos Gyermekvédő Liga javára rendezett hangversenyen. A társulat életében jelentős állomás volt az Iparművészeti Múzeum Gyermekművészeti Kiállítása, amely 1914. május 20-án nyílt meg. A kiállítást és Orbók Lorándék bábszínházát hetekkel az esemény előtt hirdették. Az első előadásra 1914. május 20-án került sor, amelyet összesen még kilenc előadás követett. Orbók Loránd bábszínjátszásról szóló elképzeléseit a Magyar Iparművészet hasábjain fejtette ki.

„Bármily művésziek is a díszletek, bármily karakterisztikusak is a bábok, ha dikcióznak, keveset mozognak és az élő színészetet lehetőleg híven utánozzák, az első kedves meglepődés után unalmassá válnak. Úgy hatnak, mint a megfordított gukkeren át nézett színpad. Egy pillanatra nagyon kedves a színes miniatűr-kép, de csakhamar megfordítjuk látcsövünket. Az igazi bábjáték, amely talán csak a jövőben fog megszületni, az lesz, amely nem akarja az élő színészeket mechanikus hűséggel utánozni, hanem megengedi a babáknak a maguk babaéletét éljék. (…) A kézre húzott babáknak megvan a saját formanyelvük; minden érzést erősen hangsúlyozott, groteszk mozdulatok fejeznek ki. Ezek a babák mindig karikíroznak és épp ezért elevenebbek, mint a marionettek, mert az életet kifejező mozgást tömörítve, összegezve adják. Míg a marionette megközelíti a valódi életet, a Vitéz László-bab élete elevenebb életet él az élőknél. A kesztyűsbábok saját formanyelvükön beszélnek hozzánk. Ha az megütődik, tényleg beleütődik az oldalkulisszába, hódolatát derékszögben meghajolva fejezi ki, ha megnéz valamit, egész fejét végighúzza az illető tárgy fölött, ha verekedik, teljes törzsével lendül neki, s ha meghal, a kis színpad párkányán kicsüngő nehéz fej az üressé vált ruhán, melyből a mozgató kihúzta a kezét, úgy csüng, mint valami nagy tömör virág, melynek szára elfonnyadt. A lélek elszállását, a lelkehagyott testnek szomorú teljes összeroskadását minden nagy tragikus színésznél erőteljesebben fejezi ki ez a bánatosan csüngő fej. És valóban az eleven élet hagyta el, mert hiszen testében valódi vér keringett, mozdulatait valódi idegszálak irányítottá, melyek a mozgató kezén át hálózták be a babtestet. Ezért él oly igazán Vitéz László a marionettek mellett. A jövő bábszínháza az lesz, amely ezeknek a báboknak sajátos kifejezésű, eleven életét művészi keretbe foglalja”

Orbók Loránd: Bábjátékok. In: Magyar Iparművészet, 17. évf. 6. sz. (1914), 257–260. – Elektronikus Periodika Archívum

Orbók Loránd a bemutatók után 1 évre felfüggesztette kötelezettségeit, szabadságot kérvényezett, amire engedélyt is kapott. Az I. világháború kitörése Franciaországban érte, amelynek következménye a spanyolországi száműzetés lett. A nyarat egy bretagne-i faluban töltötte a dán Ingeborg Haldiakar és Ruth Falkner, valamint menyasszonya, Jeanette Detre, továbbá Karl Hjalmar Branting (1860–1925) svéd származású szociáldemokrata politikus társaságában, akinek 1921-ben odaítélték a Nobel-békedíjat, a húszas évek első felében pedig két ízben volt Svédország miniszterelnöke. Hjalmar Brantinggal egy Gulácsy Lajoshoz írt levele tanúsága szerint Svédországban ismerkedett meg, illetve kötött vele életre szóló barátságot. Hjalmar Branting Orbók Loránd további életét is döntően befolyásolta, a későbbiekben segítette spanyolországi emigrációját.
A skandináv országok különös jelentőségűek voltak Orbók számára. Stockholmi utazásairól egy szintén Gulácsy Lajoshoz írt képeslap is hírt ad.

Felhasznált irodalom:

Szakkönyv, folyóirat:

Galántai Csaba: „Nem keresünk irányt: játszani akarunk…” Orbók Loránd és a Vitéz László Színház históriájához. In: Art Limes, 17. évf. 1 (76. sz.), (2020), 41–55.
Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház, Kolozsvár, Korunk Baráti Társaság-Komp, Press Kiadó, 2001.
Lantos Magazin, 1930. február 15.
Oláh Gábor: Keletiek Nyugaton – A meztelen asszony, Debrecen, Hegedűs és Sándor Könyvkiadó, 1909, 23–24.
Orbók Loránd: Bábjátékok. In: Magyar Iparművészet, 17. évf. 6. sz. (1914), 257–260.
Orbók Loránd, De Vigny Alfréd költeményei, Kolozsvár, Stief, 1907.
Papp Eszter: Orbók Loránd az első magyar bábesztéta. In: Art Limes Báb-Tár II-III. 2006. 2–3. 11–12.
Pesti Napló, 234. sz. (1909. október 3.), 17–18.
Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, 9. kötet, Budapest, 1903, 1334–1337.
Az Újság, 1907. november 20.

Kézirat, levelezés

Ábel vitéz, p. Jelzet: MM 1578. OSZK Színháztörténeti és Zeneműtár
Orbók Loránd levele Bodor Aladárnak, 1909. dec. 9. Jelzet: Ms 978. MTA Könyvtár és Információs Központ
Orbók Loránd levele Bodor Aladárnak, 1908. június. Jelzet: Ms 973. MTA Könyvtár és Információs Központ
Orbók Loránd levele Gulácsy Lajoshoz. Fond 124/147. OSZK Kézirattár
Orbók Loránd: A tündér szövegkönyve: 333 és Víg 333/1. A Víg 333 jelzeten található példány, rendezői példány, Szilágyi Vilmos megjegyzései olvashatók ceruzás bejegyzésként
Gara Arnold: Orbók Loránd bábjátéka... Megnyitó előadás az Iparművészeti Társulat gyermekművészeti kiállításán május 20-án. Grafikai plakát [1914].

Szánthó-Rojas Mónika (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)

Folytatjuk...

komment

A idő grafikusa: A Kossuth-díjas Török Máté /// OSZK CSEVEJ S02E14

2024. június 16. 16:28 - nemzetikonyvtar

Az OSZK 24. csevejében Török Máté előadóművész, fotográfus, grafikus volt vendégünk, akivel arról beszélgettünk, hogyan fér össze három különböző művészeti terület egy életútban. Török Mátét nehéz lenne röviden bemutatni, hiszen egy reneszánsz emberhez hasonlóan sokoldalúan tehetséges. Arról beszélgettünk, hogyan fér össze ennyi minden egy életútban. Aki kérdez, Ujhelyy Attila, az OSZK kommunikációs munkatársa, a felvételt Solymosi Ákos hangmérnök segítette.

Tartalom:

01:30 „Minden belefér az időmbe”
03:40 Zenész gyermekkor 😊
04:50 Grafika, OSZK, borító
06:50 Kedvenc projektek
08:20 Az idő arcai kiállítás: világos terek, logotípia, verziók
12:15 A Jeles napok tartalomszolgáltatás aktualizálása
15:10 Misztrál együttes: „A gondviselés a verséneklés felé vitt”
19:30 „Maradtunk azon az úton, amit kitűztünk.” Siker és Kossuth-díj
21:22 Versénekmondó program
24:04 Pálos-projekt
26:10 Közeljövő: Petőfi-összeállítás

komment

Címkék: podcast petőfi kossuth-díj misztrál csevej jeles napok török máté misztrál együttes

Kovács Károly martonvásári növénynemesítő – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 48. rész

2024. június 14. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 114. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat 114. részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Kovács Károlyt és gyűjteményét mutatja be.

Kovács Károly (1926–2003) martonvásári növénynemesítő elemi iskoláit szülőfalujában, Pókafán, a polgárit magánúton, Zalaegerszegen végezte, majd ugyanott és Szombathelyen gazdaképző iskolában tanult tovább. A gödöllői Agrártudományi Egyetem (ATE) mezőgazdasági mérnöki (1952), ezt követően növénynemesítési szakán szakmérnöki oklevelet szerzett (1960), majd doktorált. Doktori értekezésének témája Adatok a füvek virágzási ritmusához, különös tekintettel a mikroklimatológiai tényezőkre. A későbbiekben, 1969-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot is megszerezte, Virágzásritmus-vizsgálatok, valamint azok jelentősége a fűnemesítésben és a vetőmagtermesztésben címmel írt kandidátusi értekezést. 1952 és 1953 között a Gelsei Állami Gazdaságban mint üzemegység-vezető agronómus tevékenykedett. 1954 és 1960 között az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete tudományos segédmunkatársaként, 1960 és 1969 közt tudományos munkatársaként, majd 1986-ig tudományos főmunkatársaként dolgozott. 1959-ben vette feleségül Csupák Klárát, a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálatának mezőgazdasági mérnökét.

Várkonyi Károly fametszete (1978). Jelzet: Exl.K/664 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Tudományos pályafutásának kezdetén rét- és legelőkutatással, fűnemesítéssel, virágzásbiológiai elemzésekkel foglalkozott, később érdeklődése a kukoricanemesítés felé fordult. Jelentős eredményeket ért el a korai érési idejű kukoricahibridek nemesítése, vetőmag-előállítási környezeti tényezőinek (például: műtrágya, tenyészterület) vizsgálata terén. Elemezte még a beltenyésztett törzsek életképességét befolyásoló genetikai körülményeket is. Negyvenkét év alatt összesen 39, államilag elismert szemes- és silókukorica-hibridet nemesített. Munkásságáért többször kitüntetésben részesült.
Hobbija lett a kisgrafikagyűjtés. 1976-ban lépett be a Kisgrafika Barátok Körébe. Több kisgrafikát készíttetett a nevére szólóan, ebből 18 ex libris, illetve alkalmi grafika a szerencsi Fery Antal grafikusművész alkotása.
Könyvjegyei részben a Kovács vezetéknévre utaló ábrájú, ún. beszélő ex librisek. Sterbenz Károly egy alkotásán üllőn kalapáló, Józsa Jánosén lovat patkoló kovács látható.

Józsa János fametszete (1977). Jelzet: Exl.K/669 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Józsa János alábbi grafikája szintén beszélő ex libris, kovácscégért ábrázol lófejjel.

Józsa János linómetszete (1977). Jelzet: Exl.K/670 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kovács Károly könyvjegyein – Fery Antal és Várkonyi Károly alkotásain – gyakran találkozunk a növénytermelésre és -nemesítésre vonatkozó ábrázolásokkal: ökrökkel szántó, kaszafenő, vetőmagot szóró gazdával, kukoricát beporzó nőalakokkal. A magvető alakját a jelen cikkben szereplő első ábra, Várkonyi Károly alkotása örökíti meg. E kép párhuzamba állítható Jean-François Millet francia és Vincent van Gogh holland festőművész e témájú – részben a bibliai példázatot evokáló – műveivel.

Jean-François Millet: Magvető, litográfia, 1851 (1879-es nyomat), Kröller-Müller Museum

Az alábbi Fery Antal-grafika kukoricamorzsoló férfival Kovács Károly a kukoricanemesítés terén folytatott tevékenységével hozható összefüggésbe. A növénynemesítés legrégibb módszerére, a szelekcióra a felirat is utal.

Fery Antal fametszete (1976). Jelzet: Exl.K/672 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kósa Bálint erdélyi grafikus portrés ex librisei Kitaibel Pál magyar és Carl von Linné svéd botanikus portréját ábrázolják.

Kósa Bálint fametszete (1979). A kép forrása: magángyűjtemény

Az ex librisek mellett Kovács Károly több karácsonyi-újévi lapot is készíttetett a saját, illetve a családja nevére szólóan. A szegedi Kopasz Márta újévi, ún. PF-lapja gazdagon termő gyümölcsfára kapaszkodó nőalak ábrájával a jövő évre remélt bőséget, jólétet fejezi ki.

Kopasz Márta linómetszete. Jelzet: Exl.K/1067 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Fery Antal újévi lapjai Jézus születését, a szent családot és a háromkirályok motívumát jelenítik meg. A keresztény hagyományban Gáspár, Menyhért és Boldizsár névvel illetett napkeleti bölcsek, kezükben ajándékokkal láthatók az alábbi Fery Antal-grafikán.

Fery Antal fametszete (1977). Alkalmi grafika – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Martonvásáron és Budapesten élő és tevékenykedő Kovács Károly a fővárosban hunyt el, a budapesti Szent Gellért-templom altemplomában nyugszik. Mezőgazdasági mérnöki, növénynemesítő tevékenységének ex librisei is méltó emléket állítanak.

Irodalom:

Belépési nyilatkozat Kovács Károly nevére, KBK Irattár, 1976.
Fery Antal élete, munkássága, alkotásainak jegyzéke, szerk. Fery Veronika, Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, 2005.
Kovács Károly, Névpont
Kovács Károly, In: Zalai életrajzi kislexikon, szerkbiz. Fatér Bernadett et al., 3. jav. és bőv. kiad., Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005, 166–167.
Vasné dr. Tóth Kornélia: Kovács Károly (1926–2003). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 101–102.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész

komment

Címkék: fametszet hésziodosz carl von linné linómetszet kovács károly várkonyi károly vincent van gogh munkák és napok – és kincsek fery antal térkép- plakát- és kisnyomtatványtár vasné dr. tóth kornélia ex libris gyűjtők gyűjtemények józsa jános sterbenz károly kósa bálint kopasz márta csupák klára jean-françois millet kitaibel pál

Beszámoló a Kárpát-medencei Könyvtárosok 17. találkozójáról

2024. június 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

2024. június 2–3-án Csongrádon rendezték meg a Kárpát-medencei könyvtárosok 17. találkozóját. A szakmai rendezvény elsősorban a határon túli magyar könyvtárosok konferenciája, a kapcsolatépítés jegyében azonban egyre népszerűbb a hazai szakemberek körében is.
A találkozó a hagyományoknak megfelelően kiállításmegnyitóval vette kezdetét, ahol az érdeklődők a „silent booknak”, magyarul képkönyvnek is nevezett rendhagyó könyvtípusnak köszönhetően egy sokrétű, szókincset, vizuális műveltséget fejlesztő, fantáziát megmozgató szavakat nélkülöző képi világot ismerhettek meg. A szöveg nélküli kötetek szigorúan csak képek segítségével mesélnek el történeteket. A kiállítást az egri Bródy Sándor Könyvtár munkatársai állították össze, akik foglalkozás keretén belül mutatták be az érdeklődőknek a képkönyvekhez kapcsolódó könyvtárosi szerepköröket.
Másnap, 2024. június 3-án dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyugalmazott főigazgatója nyitotta meg a konferenciát, majd pedig Bedő Tamás, Csongrád város polgármestere és Tőzsér Istvánné, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az elmúlt évekhez hasonlóan a konferencia első felében neves előadók tartottak előadást. Nyáry Krisztián, az Így szerettek ők című könyv szerzője mesélt lebilincselően irodalmi nagyjainkról. Ezt követően dr. Baracsi Katalin internetjogász beszélt az egyre nagyobb számban előforduló internetes bűncselekményekről.
A konferencia második részében a hazai és a határon túli könyvtárosok jó gyakorlatokat, újdonságokat bemutató előadásai következtek: Liebhauser János, a szekszárdi Illyés Gyula Könyvtár igazgatója a zöldkönyvtári gyakorlatról beszélt, Csordás Katalin és Szlávnity Tünde a délvidéki Kishegyes és Bácsfeketehegy megújult könyvtárait mutatták be, Nagy Emese, a bácstopolyai Juhász Erzsébet Könyvtár könyvtárosa pedig az intézmény programjairól tartott beszámolót.

Hicsik Dóra Közös nyomaink című előadása a Kárpát-medencei Könyvtárosok 17. találkozóján

Ezután került sor Hicsik Dóra Közös nyomaink című előadására, amelyben a Kárpát-medencei Magyar Nemzeti Bibliográfiát, annak előzményeit, körvonalait, és a határon túli kollégákkal való együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjtőkörébe szervesen beletartozik az országhatárainkon kívüli magyar területek könyvtermése is, a mindenkori gyűjtést és számbavételt segíti elő a készülő bibliográfia, amely a határon túli partneri kapcsolataink mellett különféle könyvtári katalógusok, sajtófigyelők, internetes oldalak, könyvkiadók, nyomdák segítségével bővül. Kiemelten fontos számunkra a határon túli könyvtáros kollégák segítsége és figyelme, hiszen sok kis példányszámban megjelenő kiadvány, mely kereskedelmi forgalomba nem is kerül, csak partnereink segítségével tud eljutni a nemzeti könyvtárba.

A délutáni workshopon Hicsik Dóra Elbe Istvánnal együtt tájékoztatta az érdeklődőket az OSZK határon túli magyar kiadványainak beszerzési gyakorlatáról.

Hicsik Dóra (Gyűjteményszervezési Főosztály)

komment

Fecniből kordokumentum

2024. június 07. 06:00 - nemzetikonyvtar

A választási nyomtatványok utóélete

Kampányidőszakban a pártok aktivistái úton-útfélen kínálgatnak minket szórólapokkal; hirdetőoszlopokról, falakról köszönnek ránk az aktuális jelmondatok. Ám a plakátok fölé egy másikat, újabbat ragasztanak vagy letépik. A „fecnik” legtöbbször rövid úton a kukákban landolnak. A választók egy része őrizgeti még egy ideig a nyomtatványokat, aztán az újabb papírjövevények kiszorítják a régieket. Fennmaradhatnak persze gyűjtőknél is, akik viszont legtöbbször csak egy-egy szempont – például pártpreferencia, a dokumentumtípus vagy a lokálpatriotizmus – jegyében szelektálva döntenek a megőrzés mellett. Az idő múlásával azonban egyre nő az igény az egykori „értéktelen” utcadísz, a kezekbe adott üzenetek: a korábbi idők tanúinak megidézésére. Az egyén személyes érdeklődésén túlmutató szerepük is jelentős, hiszen a muzeológusok kiállítások kiegészítéseként alkalmazhatják ezeket a dokumentumokat, a kutatók új információkhoz juthatnak belőlük vagy adatpontosítást végeznek a segítségükkel, a kiadók, újságírók használhatják ezeket a különféle könyvek, sajtótermékek, televíziós műsorok színesítésére. Ezért nagy jelentőségűek azok a közgyűjtemények, amelyek a nyomtatványok méretének sokféleségéből és a nagy mennyiségből adódó tárolási, raktározási gondok ellenére is feladatuknak tekintik a plakátok, apró- és kisnyomtatványok megőrzését, és hozzáférhetővé teszik azokat a kutatók és a nagyközönség számára is. Az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtára mintegy négymillió nem hagyományos típusú dokumentumot őriz, különféle elrendezés, tárolási és feldolgozási mód szerint. A kötelespéldányok mellett az ajándékozással beérkezett dokumentumok száma a legjelentősebb. A nyomtatványfélék elkülönítésén túl a könyvtáros elődök néhány tematikus különgyűjteményt is kialakítottak itt az évek során. Történelmi vonatkozásúak például az 1848–49-es szabadságharc, az I. világháború, az 1956-os forradalom nyomtatványait tartalmazó gyűjtemények. 1990-ben, a rendszerváltás utáni első választások kapcsán természetes igényként merült fel egy választási különgyűjtemény kialakítása. Így a jelen felől utólag terelődött a figyelem a korábbi választások dokumentumaira.

Választási különgyűjtemény a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárban

„Nincs új a nap alatt” – derül ki gyorsan, ha egybevetjük a korábbi és a közelmúlt időszakának választási anyagát, hiszen már az 1930-as évektől alkalmazták azokat a módszereket, amelyek „jótékonyan segítették” az eligazodást, kire is szavazzanak a tanácstalan választók az adott körzetben. Az ilyen „álszavazólapok” feltűnően kiemelték és – a biztonság kedvéért – a voksot jelentő ikszet is feltüntették a párt jelöltjének neve mellett.

3 színű a nemzeti lobogó... választási aprónyomtatvány, Kommunista Párt, [1947] – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A mai választási témájú matricák elődjei a viccesen csak „nyalókának” becézett enyvezett hátoldalú nyomtatványok (praktikusan) tetszőleges helyre ragaszthatók voltak, mintegy miniatűr grafikai vagy szöveges plakátként, egy-egy karikatúraszerű képpel vagy jelmondattal igyekeztek meggyőzni a választókat.

A képviselőjelöltek kampányidőszakban sok kis ötlettel, ajándékkal próbálnak szavazatokat nyerni: az egyszerű szórólapoknál nagyobb valószínűséggel tart meg a választópolgár egy-egy hasznos tárgyat: kártyanaptárt, noteszt, könyvjelzőt, hűtőmágnest, tollat, szatyrot. A gyűjtemény színesítése érdekében – és gondolva a későbbi kiállításokra – érdemes ezeket is megőrzi az utókornak. Ilyen praktikus nyomtatott ajándékra találunk példát már az 1945-ös választások idejéből is: borítója a Polgári Demokrata Párt színes grafikus reklámja, hátoldalán a választási aprónyomtatványok hagyományait követve egy oldalon át azt olvashatjuk, miért szavazzunk a pártra, ha pedig szétnyitjuk a dokumentumot, falinaptárt kapunk. Így, ha a korabeli választópolgár áttanulmányozta a kapott nyomtatványt, és végül a falra erősítette a naptárt, az aktuális névnapokon túl egy évig láthatta a címet is: „Az egyenes út: Polgári Demokrata Párt”

A legjellegzetesebb választási nyomtatvány a párt teljes választási programja vagy annak rövid kivonata. Ezekből derülnek ki az általános célok, ígéretek. A kampányrendezvények meghívói tanúskodnak róla, melyik párt hol és hány esetben próbált nyilvános kapcsolatba kerülni a potenciális szavazókkal. Az egységes, jól kitalált arculat ugyanolyan fontossággal bír a politikai pártok sikerességében, mint egy kereskedelmi áru vagy szolgáltatás reklámkampányában. A hiteles, könnyen befogadható arculat növeli az ismertséget és népszerűséget, és egy idő után „önmagáért beszél”, védjegyként is szolgál. Éppen ezért a képviselőjelöltek ígéreteit manapság legtöbbször már egységes szín- és jelképrendszerrel, tipográfiai megoldásokkal látják el: nem ritkán a közös szövegrészek mellett található csak rövidebb-hosszabb egyéni bemutatkozás. A központi ellenőrzésű kampány kevesebb esélyt ad bakikra is.
Korai példát az egységesen megkomponált megjelenésre már az 1920-as években találunk: az Országos Kisgazda és Földmíves Párt választási plakátja a jelölt nevének behelyettesítésével hirdette az adott körzetben induló képviselőjelöltjeit.

Nagyon tanulságos a szelíden csak „vitá”-nak elnevezett választási nyomtatványfajta, amely egyszerre két vagy több pártot is érint: a vádló és a vádlott fél oldalát. Kialakulhatnak olyan oda-vissza üzengetések is, amelyek több szakaszban, folytatólagosan hivatkoznak a másik párt korábbi állításaira. Előfordult már, hogy a rendőrség becsületsértési per kapcsán kereste a választási gyűjteményben ezt a típusú dokumentumot. A műfajnak leginkább grafikus formában voltak előzményei. Az ellenfél jelképrendszerét felhasználva könnyen ellenkező előjelűvé lehet formálni az eredeti üzenetet: gondoljunk csak a szociáldemokrata „kalapácsos ember” figurájának átértelmezésére.

A vitákból és ígérgetésekből kimaradni vágyó, gyakorlatias megoldásokat kínáló, szakértő kormányzást hirdető választási program sem újkeletű: már az 1920-as 30-as évek választási plakátjain is találunk erre példákat.

Régóta tudjuk: „A szó elszáll, az írás megmarad”. A dokumentumok tanúskodnak egy-egy időszak eszméiről. Illyés Gyula szavaival:

„Az íróság ott kezdődik, mikor az ember felelősséget érez egy alany és egy állítmány összefűzésekor is; mert az is becsületvizsga; állítás, amiért helyt kell állni.”

Illyés Gyula: Magyar beszéd. Elemistáknak. In: Uő: Iránytűvel, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975. – Digitális Irodalmi Akadémia

Választani nem mindig egyszerű, de az utókornak már könnyebb dolga van: a későbbi események ismeretében vizsgálhatja meg a múltból fennmaradt ígéreteket hirdető dokumentumokat.

Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárunk örömmel fogadja be a gyűjtőkörébe tartozó nyomtatványokat, köztük a választásokkal kapcsolatos kiadványokat is!

Elbéné Mester Magdolna (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

komment

Címkék: választás választási kampány illyés gyula aprónyomtatvány kaján tibor toncz tibor választási dokumentum grafikai plakát térkép- plakát- és kisnyomtatványtár földes imre elbéné mester magdolna biczó andrás vargha andor földiák györgy

Öt esztendeje hunyt el Térey János

2024. június 05. 06:00 - nemzetikonyvtar

A Debrecenben 1970-ben született költő, író, drámaíró, műfordító Térey Jánost élete 49. évében végzetes szívinfarktus érte.
Elhunytának ötödik évfordulóján, 2024. június 3-án avatták föl síremlékét a Farkasréti temetőben, melyet a család fölkérésére Gálhidy Péter készített.

Térey János: Boldogh-ház. Kétmalom utca. Egy cívis vallomásai, Jelenkor, 2020. – Törzsgyűjtemény

Térey János 1995-ben Déry Tibor-, 2001-ben József Attila-, 2002-ben Füst Milán-díjat kapott. 2000-ben elnyerte a debreceni Alföld-díjat (melyet 2019-ben posztumusz is neki ítéltek), 2002-ben Szegeden a Tiszatáj-díjat, majd 2006-ban Marosvásárhelyen a Látó-díjat kapta meg és 2009-ben a Szépirodalmi Figyelő díját. 1996-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjas volt és elnyerte a Magyar Rádió Petőfi-díját. 2006-ban Stuttgartba nyert alkotói ösztöndíjat, 2010-ben Lettországban és Írországban dolgozhatott. Térey volt a 2004. és a 2008. évi Szép Ernő-jutalom díjazottja. Egyes művei megjelenése vagy bemutatása kapcsán is számos alkalommal részesült elismerésben – az évad legjobb magyar drámája (2003, 2008, 2009, 2011, posztumusz 2022), az Év Könyve (2005), a Színikritikusok díja (2005, 2006, 2011, posztumusz 2022), AEGON művészeti díj (2008). 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2010-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával tüntették ki. 2012-ben megkapta a Szabó Magda és Szobotka Tibor emlékére alapított díjat, 2018-ban Vámospércs díszpolgára lett. 2019-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választották, a Petőfi Irodalmi Múzeum Térey-ösztöndíjat alapított. Születésének 50. évfordulóján, 2020. szeptember 14-én debreceni szülőházán emléktáblát helyeztek el, és ugyanabban az évben Budapest Főváros Önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott Térey Jánosnak.
Ez az impozáns jegyzék Térey János elismeréseiről arra mutat, hogy művei – a 20 esztendős korától publikált versek (11 kötete), legfontosabb verses regényei, mint a Paulus, a Protokoll, regénye, a Káli holtak, drámái: A Nibelung-lakópark (tetralógia – melyből operalibrettó és filmforgatókönyv is készült), az Asztalizene, a Jeremiás, a posztumusz bemutatott Lót, illetve a Káli holtak alapján készült színjáték – kortárs irodalmunk kiemelkedő fontosságú alkotásai, a magyar posztmodern irodalomnak korunkra rezonáló szövegei. Térey átható és éles írói tekintete ráadásul a kor- és kultúrrajzon túl a várható és lehetséges jövőt is láttatni képes, alkotásai tehát ma is hihetetlenül élők, aktuálisak, vagyis maradandók.

Térey János pontosan fölmérte a helyzeteket, karaktereket és érzelmi viszonyaikat, melyeket különböző műfajokban egyenlő intenzitással tudott ábrázolni, egyszerre nyitott hétköznapi és filozofikus mélységű perspektívát epikus és drámai műveiben. A lírikus egzisztenciális pesszimizmusa epikájában és egyes drámáiban apokaliptikus disztópiává, kiábrándult és kiábrándító abszurddá tágult. Pontos fogalmazása, (hőseivel és kritikusaival egyaránt) megértő nagyvonalúsága megkönnyíti kortársi olvasóinak és a következő generációknak is Térey nézőpontjának be- és elfogadását.

Dr. Sirató Ildikó tudományos kutató (Digitalizáló Osztály)

komment

Címkék: térey jános sirató ildikó digitalizáló osztály gálhidy péter