Dr. Tóth Anna Judit, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa 2023. június végén két tudományos konferencián is részt vett – egy Olaszországban rendezett nemzetközi klasszika-filológiai konferencián, továbbá a Magyar Patrisztikai Társaság a nagykanizsai piarista rendházban megrendezett országos konferenciáján. Az alábbiakban az ott elhangzott előadásainak rövid ismertetőit közöljük.

2023. június 23. és 25. között került sor a Symposium Classicum Peregrinum vándorkonferenciára, amelyet idén is közösen rendezett meg az Università di Messina, a Brandeis University, az Università di Verona és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Az idén „Origines gentium” azaz a „Népek eredete” címmel megtartott rendezvény helyszíne az olaszországi Soriano nel Cimino városa volt, amely egy hegytetőn épült kisváros Lazio északi részén, Viterbo közelében. A magas színvonalú, nemzetközi klasszika-filológiai konferenciasorozat témái az ókori népek mitológiájának egy-egy olyan témáját emelik ki, amelyek nagy hatással voltak a művészetre és az irodalomra, illetve amelyek politikai jelentőséggel is bírtak. Ebben az évben az előadások a városalapítás és az etnogenezis kérdéskörét járták körül, amely az ókori mediterrán kultúrákban nemcsak az identitás szempontjából volt fontos, hanem erős vallási vonatkozásokkal is bírt.

Előadásom címe The bald, the lame and the stuttering. Foundation and marginality (A kopasz, a sánta és a dadogós. Alapítás és marginalitás) volt, amelyben a görög városalapítási mítoszok struktúráját vizsgáltam. A vallástörténetben az utolsó évszázadban domináltak azok az irányzatok, amelyek a mítoszokat úgy értelmezték, mint az adott kultúra rítusaihoz tartozó, azokra reflektáló, azokat magyarázó szakrális narratívákat. Eközben a görög mítoszok mögött gyakran olyan szertartásokat feltételeztek, amelyek létére a görög kultúrából nincs adatunk. Előadásomban azt vizsgáltam, hogy mennyiben tekinthető a görög héroszmítosz a városalapítás rítusát magyarázó szakrális narratívának. Részletesebben azt a jelenséget vizsgáltam, hogy a görög városalapítók a mítoszokban és a félig-meddig történeti legendákban gyakran szenvednek különféle testi fogyatékosságoktól, úgy mint sántaság, dadogás vagy kopaszság, ill. ebben az összefüggésben a törvénytelen származás is egyfajta fogyatékosságnak tekinthető. Előadásomban bemutattam, hogy a hősöknek a fogyatékosságaikban megmutatkozó reprezentált marginalizáltsága miképpen kapcsolódott össze a görög gondolkodásban az új városok megalapításának, a gyarmatosításnak az ambivalenciájával.

Dr. Tóth Anna Judit, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársának előadása az „Origines gentium”. A Symposium Classicum Peregrinum vándorkonferencián 2023. június 25-én.

A Magyar Patrisztikai Társaság 2023. június 29. és július 1. között Nagykanizsán, a piarista rendházban rendezte meg XXII. országos konferenciáját. A társaság azzal a céllal alakult, hogy előmozdítsa az ókori keresztény egyházatyák kutatását, munkásságuk megismertetését a szélesebb közösséggel. Az évenkénti rendszerességgel megtartott konferenciák egy-egy központi téma köré épülnek, amely idén az ókeresztény kultúra és a pogány hagyományok kapcsolata volt.

Előadásomban, melynek címe Superstitio pagana (Pogány babona) volt, rövid áttekintést adtam arról, hogy a patrisztikus kor szerzői milyen módon használhatók a korszak népi vallásosságának megismerésére. A klasszikus görög és római politeizmusban is sokkal szigorúbb társadalmi és állami kontrollnak volt alávetve az egyén vallási élete, hiedelmei, mint azzal általában számolunk, azonban a keresztény egyházi gyakorlatban egy olyan terepen is megjelent az erős külső kontroll, ahol korábban egyáltalán nem volt: a megélt mindennapi vallásosság hétköznapi hiedelmeiben és gyakorlataiban. Ez azt is jelenti, hogy a vallás ezen vetületéről sokkal több forrásunk van a keresztény korból, mint azelőttről. Előadásomban áttekintettem a fontosabb forrásokat, a tipikus műfajokat, amelyekben gyakori téma a nép vallásgyakorlata. Megvizsgáltam, hogy a népies szokásokat elítélő szentbeszédek álláspontja mennyiben tekinthető jellemzőnek a korabeli egyház egészére. Röviden bemutattam, hogy miben tért el a világi állam és az egyház szabályozása a népi vallás megítélésben? Néhány példán keresztül hosszabban vizsgáltam, hogy mennyiben helyt álló az az a modern elképzelés, hogy az egyház törekedett a pogány kultuszmaradványok krisztianizálására vagy keresztény megfelelőkkel való helyettesítésére, és bemutattam, hogy ilyen törekvéseknek az ókori forrásokban szinte semmi jelét nem találjuk. Konklúzióként vontam le, hogy a népi vallásosság pogánynak tűnő elemei sem tekinthetők a régi kultuszok érintetlenül és változatlan formában tovább létező maradványainak, hanem azok is egy szervesen fejlődő rendszert alkotnak.

Dr. Tóth Anna Judit (Régi Nyomtatványok Tára)

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Jantyik Csaba színművésszel, rendezővel készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Jantyik Csaba színművész könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Jantyik Csaba színművész, rendező 1964-ben született Békésen. A színjátszással először a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán ismerkedett meg közelebbről, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, ahol 1987-ben sikeresen lediplomázott. Tizennégy évig a debreceni Csokonai Színház tagjaként számos nagy drámai főszerepet, valamint operett- és musicalhősöket játszott. 2001-ben a Budapesti Operettszínház tagja lett, de dolgozik a Madách Színháznak, és több prózai színházban is fellép, így például a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínházban vagy az Art-Színtér produkcióiban, ahol rendezőként foglalkoztatják.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers? Milyen önálló vagy közös versműsorokban vett részt?

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Versvideó: Balassi Bálint Az Szentháromságnak első személye című verse Jantyik Csaba előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Jantyik Csaba színművésszel, rendezővel

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter);Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Dóczy Péter színművésszel, rendezővel készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Dóczy Péter színművész, rendező könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Dóczy Péter színművész, rendező 1957-ben született Budapesten. A színészmesterséget a Nemzeti Színház Stúdiójában kezdte tanulni 1975–1976-ban, és 1980-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, színész szakon. Hosszú éveket töltött el a Veszprémi Petőfi Színházban, a miskolci, a budapesti és a Győri Nemzeti Színházban, később szabadúszóként dolgozott, illetve tevékenykedik mind a mai napig. Számos magyar film, tévéfilmsorozat és színházi előadás karakter-, illetve főszereplője. Versszínházi műsorait 1986 óta a Kárpát-medence, Nyugat-Európa és Észak-Amerika számos helyszínén mutatta és mutatja be. Már pályája kezdete óta jár magánemberként és előadóművészként Erdélybe és a Székelyföldre. Olyan költőket szólaltatott meg és idézett meg összeállításaiban, mint Arany János, Gyóni Géza, Hervay Gizella, József Attila, Nagy László, Pilinszky János, Sík Sándor, Szilágyi Domokos, Zrínyi Miklós és mások. Számos önálló vagy általa rendezett estje műsorából tíz hangoskönyvként is megjelent.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers, mikor és milyen hatásra kedvelte meg a verseket?

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban szerepelt legutóbb vagy mutatott be önálló verses estet, és mivel fog fellépni a közeljövőben?

Versvideó: Ady Endre Őrizem a szemed című verse Dóczy Péter előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Dóczy Péter színművésszel, rendezővel

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter), Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész

2023. június 5–9-én munkatársaink felkeresték több erdélyi város – Nagyvárad, Kolozsvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr, Marosvásárhely, Déva, Arad – hungarikum-gyűjtőpontjait és könyvtárunk cserepartnereit.

Előzmények

2016-ban jelentősen megemelkedtek a romániai posta kézbesítési díjai. Ennek következtében erőteljesen visszaesett a cserepartnerek által küldött dokumentumok mennyisége. Ezt követően született döntés az erdélyi gyűjtőpontok létrehozásáról. Tüske László, akkori főigazgatónk ezzel a feladattal a Gyarapítási Osztály akkori erdélyi referensét, Juhász Andrást bízta meg. Juhász András személyes tárgyalások és egyeztetések nyomán gyűjtőpontokat alakított ki Nagyváradon, Kolozsvárt, Csíkszeredában, Marosvásárhelyt és Aradon, arra bíztatva az erdélyi cserepartnereket, hogy a megjelent kiadványaikat ezen gyűjtőpontok egyikére juttassák el. Könyvtárunk tehergépkocsija évente egy-két alkalommal végiglátogatta ezeket a gyűjtőpontokat. 2020-ban a kezdődő Covid-járvány miatt a kiadványok begyűjtését évekre fel kellett függeszteni.
Három év kihagyás után 2023. június 5-én végre ismét elindulhatott könyvtárunk tehergépkocsija Erdélybe, fedélzetén Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezetővel és a nyugdíjba vonult Juhász András feladatait időközben átvevő Elbe Istvánnal, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársával, továbbá Csernák Imre gépkocsivezetővel.
A Covid-járvány megmutatta, hogy ennek a látszólag jól kialakított rendszernek is vannak buktatói. Ezért a mostani körút célja a cserepartnerekkel való ismételt kapcsolatfelvétel mellett az időközben megmutatkozó akadályok kiküszöbölése volt.
A járvány alatt bebizonyosodott, hogy csak a magyar külképviseletekhez köthető gyűjtőpontok tudtak zavartalanul működni. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált az is, hogy meg kell erősíteni a határ menti régiók könyvtáraival való együttműködését is. Így Debrecen–Nagyvárad- és Szeged–Arad–Temesvár-viszonylatban kell kialakítani régiós együttműködéséket, amelyek magukba foglalják a kiadványcsere-kapcsolatokat is.

Nagyvárad

A fenti gondolatokkal felvértezve indultunk neki június 5-én erdélyi utunknak. A határ átlépése után első gyűjtőpontunkat kerestük fel Nagyváradon. Rövid megbeszélés keretében megköszöntük az eddigi együttműködést, és vázoltuk terveinket. Kiderült az is, hogy a Bihari Napló című napilap 2019 óta megjelent lapszámai nem a gyűjtőponton, hanem még a szerkesztőség székházában vannak, viszont ünnepnap lévén (ortodox pünkösd hétfője volt) az zárva van, így az összegyűjtött lapokat nem tudtuk elhozni. Ezt követően a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárát kerestük fel. Nagy Emőke könyvtárosnak átadtuk az általunk hozott kiadványokat, és egyeztettünk a további lehetőségekről. Az egyetem jó kapcsolatot ápol a Debreceni Egyetemmel. Megállapodtunk abban, hogy a közeljövőben a kiadványcserét is erre az útra kell terelni, erősítve a régiós együttműködéseket egyetemi és egyházi területen egyaránt.

Kolozsvár

A tervezettnél három órával később érkeztünk meg első szálláshelyünkre, Kolozsvárra. A Királyhágó után félpályás útlezárás miatt 30 km-es sor alakult ki, így a tervezett délutáni városnézés elmaradt, helyette a szállodai szobánk erkélyéről csodálhattuk meg a város panorámáját, készülve a másnapi látogatásokra.
Kedd reggel első utunk Magyarország kolozsvári főkonzulátusára vezetett. Demeter Katalin konzul asszonynak megköszöntük, hogy a Covid-járvány alatt is működhetett ez a gyűjtőpontunk, és cserepartnereink a konzulátus közvetítésével akár személyesen, akár a belföldi postát igénybe véve el tudták juttatni kiadványaikat hozzánk. Szó esett kulturális kapcsolataink kibővítésének lehetőségéről is. Ígéretet tettünk, hogy konzul asszony felvetését tolmácsoljuk a könyvtár vezetősége felé. Ezt követően felkerestük a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárat. Itt Győrfi Dénes gyarapítási osztályvezető és a nemzetközi cseréért felelős munkatársa, Lönhárt Tünde fogadott minket. Megható volt a több mint száz éves patinás épületben járni, ahol az olvasóterem bútorzata és a raktárak berendezése is a régi időket idézte. Különösen felemelő érzés volt, hogy a Szabó Károlyról elnevezett teremben ülhettünk le tárgyalni. Jól működő kapcsolatainkat a személyes találkozással csak megerősítettük. Szakmai eszmecserét folytattunk a gyarapítás és a feldolgozás jógyakorlatáról, kölcsönösen megosztva tapasztalatainkat. Kolozsvári kapcsolatfelvételünk harmadik állomása a Communitas Alapítványhoz vezetett. Itt Takács Csaba elnök úr fogadott minket. Abban gyorsan megállapodtunk, hogy a jelenleg is élő együttműködési megállapodásunkon nem szükséges változtatni. Az itt kapott kiadványokért cserébe mi is vittük a saját kiadású könyveinket, illetve az általunk gyűjtött gyerekkönyveket az erdélyi szórványmagyarság számára. Ezt követően a Sapientia Egyetem Kolozsvári Karának Tonk Sándor Könyvtárát kerestük fel. Rövid megbeszélésünk témája főként a jogi kar által kiadott kiadványokra fókuszált. Ugyanis a magyar Igazságügyi Minisztérium által támogatott szakirodalom kereskedelmi forgalomba nem kerül, és így a magyar nemzeti könyvtárba sem jut el. Rövid ebédszünet után a Protestáns Teológiai Intézet Könyvtárát és a Misztótfalusi Kis Miklós Református Kiadót és Nyomdát látogattuk meg. Kurta József igazgatóval és Dávid Zoltán kiadóvezetővel egy csésze kávé mellett beszélgethettünk a teológia épületében hamarosan megnyíló kávézó első „nem hivatalos” vendégeiként. Az igazgató úr megmutatta a teológiai könyvtár régi ritkaságait, és több doboznyi kiadványt is átadott számunkra. A napot este hét órakor a főtéri Rhédey kávéházban elköltött vacsorával zártuk erőt gyűjtve a holnap ránk váró hosszú útra.
Szerda reggel a Kolozsváron jól felpakolt teherautóval vettük az irányt Csíkszereda felé. Éppen a Főtérre érkeztünk, amikor sofőrünk jelentette: a bal hátsó kerék megadta magát. Mivel megállásunkkal az igencsak erőteljes forgalmat akadályoztunk, rendőri intézkedéssel felhajthattunk a Főtér kellős közepére, a Mátyás-szobor elé. Intenzív telefonálás nyomán sikerült szakembereket szerezni a kerékcseréhez. Sajnos ez az intermezzo két és fél óra időkiesést eredményezett, amely a végén bosszulta meg magát.

Csernák Imre gépkocsivezető, Elbe István, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársa és Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezető Kolozsvár főterén, a Mátyás-szobor előtt 

Csíkszereda

Csíkszeredába csak késő délután érkeztünk meg, és partnereink lemondták az arra a napra tervezett két megbeszélésünket. Az így keletkezett kis szabadidőnkben Csíksomlyóra látogattunk el, és a hegytetőről a lemenő nap fényében csodálhattunk meg a Csíki-medencét.
Csütörtök reggel nagyon fitten és energikusan ébredtünk. Feladatunk is bőven volt, be kellett pótolnunk a tegnap kiesett tárgyalásokat és az utazás szempontjából is tetemes távolság állt még előttünk. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán kezdtük a napot, Soós Zoltán és Both Hajnal konzulok fogadtak minket. Rövid, de igen gyümölcsöző megbeszélést folytattunk. A konzulátus munkatársai teljes nyitottságot mutattak abban a tekintetben, hogy székelyföldi cserepartnereink – a kolozsvári konzulátushoz hasonlóan – hozzájuk irányítsák a könyvtárunknak szánt kiadványaikat. Elmondták, hogy kulturális szempontból a főkonzulátus Gyergyószentmiklóstól Brassóig és Marosvásárhelytől a Csángóföldig jelentős területét fedi le Erdélynek. Ahogy utunk során mindenhol, itt is felhívtuk partnereink figyelmét arra, hogy a könyvek és időszaki kiadványok mellett az OSZK gyűjti a magyar nyelvű kis- és aprónyomtatványokat is, a szórólapoktól a plakátokig. A konzulátusról a szomszéd utcában található Hargita Népe szerkesztőségébe siettünk. Itt Lőrincz Csaba Levente kiadóvezető fogadott minket. Megköszöntük az eddigi partneri tevékenységet és azt, hogy eddig vállalták a begyűjtés feladatát és megoldották a dokumentumok tárolását. A csíkszeredai főkonzulátustól kapott biztatással élve már itt felhívtuk a figyelmüket arra a lehetőségre, hogy ezt követően a konzulátuson keresztül is küldhetik számunkra kiadványaikat. A szerkesztőségtől átvettük a számunkra összekészített napilapokat és egyéb kiadványokat. A kiadóvezető úr külön felhívta a figyelmet a Hargita Népe lapcsalád három, néhány éve indult időszaki kiadványára. Ezt követően viszonylag korán el tudtunk indulni Sepsiszentgyörgy felé. Utunk a Csíki-medencén át vezetett, amelynek utolsó – legszebb része – a Nagy-Csomád tövében fekvő Tusnádfürdő volt.

Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezető Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán

Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr, Marosvásárhely

Sepsiszentgyörgyön a Háromszék Kiadó szerkesztőségét kerestük fel. Nem időztünk sokat, egy állva megivott kávé és gyors kiadványcsere után már futottunk is tovább, hiszen innen még hosszú volt az út Marosvásárhelyig. Kis kitérőt téve menet közben betértünk Székelykeresztúrra. Ezért Héjasfalvánál – Petőfi elestének emlékműve előtt – balra kanyarodtunk, és tíz kilométer után megérkeztünk a székelykeresztúri városi könyvtárba. Itt leglelkesebb gyarapítónk, mondhatni az OSZK Budapesttől legtávolabbra „kihelyezett” önkéntes munkatársa, a könyvtár vezetője, Lőrinczi Edit fogadott. Edittől a Covid-időszak alatt is számos kiadványt kaptunk, volt úgy, hogy a lánya autóját tömte tele és küldte fel a fővárosba a könyvtárunknak szánt kiadványokkal. Ezeket előtte gondosan behasonlította online katalógusunkba, tehát csak olyan kiadványok érkeztek Budapestre, amelyek hiányoztak a nemzeti könyvtár állományából. A legérdekesebb az, hogy ezek között akadt néhány magyarországi megjelenésű könyv is! Többnyire olyan önkormányzatok által kiadott helytörténeti munkákról van szó, amelyek elkerülték a kötelespéldány-beszolgáltatást, és így végül 650 kilométer távolságból érkeztek meg. Aznapi úti célunk Marosvásárhely volt, de mivel elég szűkében voltunk az időnek, ezért úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a Segesváron elkölteni tervezett ebédet. (Ezt később megbántuk.) Így sikerült délután fél ötre megérkeznünk Marosvásárhelyre a Református Levéltárba, ahol Berekméri Róbert fogadott minket. Bár előző évben már hoztunk el kiadványokat erről a gyűjtőpontunkról – kihasználva, hogy régikönyves kollégáink itt jártak egy konferencián – most mégis várt még néhány nagyméretű doboz. Ez már meghaladta gépkocsivezetőnk és ezzel együtt a teherautónk tűréshatárát, pedig az erdélyi körutunkból még egy szelet előttünk állt. A Teleki Tékába már szinte futottunk, hogy zárás előtt odaérjünk. Szűk tizenöt percünk maradt, hogy szakszerű vezetéssel megtekinthessük a Széchényi-könyvtárral egy évben alapított híres könyvtár kincseit és a Bolyai Múzeumot.

Elbe István, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársa és Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezető a marosvásárhelyi Teleki Téka előtt

Déva, Arad

Utolsó napunk reggelén több mint 600 kilométer és az aradi gyűjtőpont állt előttünk. Ugyanakkor az autópálya megkönnyítette a távolság leküzdését. Marosvásárhelyről egy lábon bekapott reggeli után sietve indultunk útnak Arad felé. Két rövid szakasz kivételével végig autópályán tudtunk haladni, így tíz óra körül már Déván voltunk. A Szent Ferenc Alapítványnak vittünk gyerekkönyveket és diafilmeket. Volt egy rejtett gondolatunk, hogy lift segítségével gyorsan „megmásszuk” magas Déva várát, de hamar kiderült, hogy a lift nem működik, így csak lentről csodáltuk meg a várromot és már indultunk is tovább. Aradon a Nyugati Jelen kiadóvállalathoz vitt az utunk, egyúttal ez volt erdélyi gyűjtőkörutunk utolsó állomása is. Kozma Erzsébet igazgató fogadott minket. A szemerkélő esőben pakoltuk be az itt kapott kiadványokat, az Irodalmi Jelen folyóirat számait és a könyveket. Rövid megbeszélésünk tárgya a szegedi régiós kapcsolatok kialakításának lehetősége volt. Ez ügyben még további egyeztetések szükségesek a szegedi egyetemi könyvtárral is. Ezután sietve megtekintettük a szomszéd téren található tizenhárom aradi vértanú emlékművét, majd egy kis piacozás következett. Finom ebédre hívtak meg minket házigazdáink a Nyugati Jelen székházában található vendéglőbe. Az ebéd után indultunk is Budapestre. A határon eltöltött egyórás várakozást leszámítva utunk zökkenőmentesen vezetett hazáig.

Elbe István, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársa az aradi Szabadság-emlékmű előtt

A visszaérkezéstől eltelt több mint egy hónapban elindult a kurrens (2015-től napjainkig megjelent) könyvek és folyóiratok állományba vétele. Ezek nagy részét a Communitas Alapítványtól kaptuk. A kurrens aprónyomtatványokat (főleg plakátokat) a Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtár vette át, a kurrens hírlapok a Periodika Osztályra fognak kerülni.
Gyűjtőkörutunk során számos 2015 előtt megjelent kiadványt is elhoztunk. Ezek egy része a székelykeresztúri Városi Könyvtár lelkes igazgatónője által már előzetesen behasonlított 1945 és 2000 között megjelent könyv. Másik része a kolozsvári Protestáns Teológia Könyvtárától kapott 1945 előtti könyv illetve kisnyomtatvány
Behasonlításukra és az állományba vétel folyamatának elindítására hamarosan sor kerül. Ezért jelenleg csak becsült mennyiségi adatokat és értékeket lehet megállapítani. Az Erdélyből hozott kiadványok összsúlya hozzávetőlegesen 1,5 tonna.

Dokumentumtípusonként és a megjelenési időszak szerinti véglegesnek nem tekinthető statisztikai adatok a 2023-as erdélyi hungarikum-gyűjtőkörútról

Elbe István (Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály)

Első nap – április 12.

2023. április 12. és 14. között a veszprémi Pannon Egyetem adott otthont a 32. Networkshop konferenciának. A HUNGARNET Egyesület, a Neumann Technológiai Platform és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat szervezésében megvalósult rendezvény ismét a tudomány, az informatikai ipar és a kultúra közötti párbeszédnek adott teret.
A konferencia kiemelt témája az oktatást, tudományos és közgyűjteményi szférát érintő digitális transzformáció kérdésköre volt. A rendezvény megnyitóján dr. Tick József, a HUNGARNET Egyesület elnöke emlékeztetett arra, hogy a konferencia – ahogyan a neve is tükrözi – először a hálózatról szólt, mára széles palettát ölel fel, számos területről érkeztek előadók. Három nap alatt 116 előadás hangzott el és több mint 300 résztvevő követte a rendezvénysorozatot az online és offline térben. Könyvtárunk munkatársai közül többen beszámoltak az elmúlt év fejleményeiről az előadások valamint a poszter-szekció keretében.

A Digitális Bölcsészeti Központ munkatársai (Makkai T. Csilla, Tamásné Kovács Adrienn, Kalcsó Gyula, Szűcs Kata Ágnes, Varga Emese, Mihály Eszter)

A hivatalos megnyitó és a köszöntő beszédek után plenáris előadásokat hallgatunk. A nyitó plenáris előadást dr. Abonyi János, a Pannon Egyetem általános és tudományos rektorhelyettese tartotta. Előadásában kifejtette, hogy hogyan készülhet az adatokból hálózat, a hálózatból pedig tudás. Szó volt a relációs adatbázis, illetve gráfadatbázis közötti különbségről, a Dbpedia-adatbázis és az RDF-adatstrukturák felhasználhatóságáról, valamint arról is, hogy hogyan lehet előrejelzéseket, javaslatokat tenni a gráfok értelmezése alapján.
Dr. Lovas Róbert, az ELKH Cloud projektigazgatója, beszámolt a 2016-ban indult projektről, melynek elsődleges célja, hogy a magyar tudományos közeget támogassa a kutatáshoz szükséges e-infrastruktúrával. 2020-ban kezdett bővülni, megduplázódott a befogadott projektek száma. Elsősorban az ELKH kutatói, kutatócsoportjai, valamint hazai egyetemek és ipari cégek fejlesztői használják a tárterületet és infrastruktúrát. Az ELKH Cloud egyszerre tárhelyet és számítási kapacitást is biztosít, de a legújabb szolgáltatás, a nemzetközileg is ritkaságnak számító kvantumszámítási erőforrások elérése az ELKH Cloud felhasználói számára.
Ritter Dávid Hol tartunk ma? című előadása a jelenkor kihívásairól szólt. Azzal indított, hogy kissé szkeptikus hangulatú lesz az előadása, bár 15. alkalommal ad elő a Networkshopon, a szektorban végbemenő változások gyorsasága és mélysége aggodalommal tölti el, hiszen felmerül a kérdés, hogy az érintettek mennyire lesznek képesek tartani a lépést a változásokkal? Szakmai véleménye, hogy a legfontosabb teendő az oktatás digitalizálása, erre alakítanak ki stratégiákat az ELTE Digitális Oktatási Kompetencia Központban. Véleménye szerint a kutatás helyzete ad legkevésbé okot az aggodalomra, viszont az adatvagyon felhasználása/hasznosíthatósága tekintetében le van maradva Magyarország. Az már látható, hogy a közgyűjtemények felhő- és mesterségesintelligencia-használata, nyomja a teljes szektort a digitális transzformáció irányába.
Ezt követte a Hungarnet-díj átadása, melyet az Egyesület adományoz Magyarországon tevékenykedő szakembereknek, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a hálózati műszaki fejlesztés, tartalomszolgáltatás, vagy a két terület menedzsmentje területén. 2023-ban Hungarnet-díjban részesült könyvtárunk volt munkatársa, Bánki Zsolt, valamint Hungarnet-különdíjat kapott Ungváry Rudolf, a nemzeti könyvtár Széchényi-emlékéremmel kitüntetett nyugalmazott munkatársa.
A konferencia kiemelkedő beszélgetése volt, a Mesterséges intelligencia a közgyűjteményekben című kerekasztal-beszélgetés, melynek koordinátora Bánki Zsolt, a Magyar Nemzeti Levéltár Digitális Szolgáltatásfejlesztési Osztályának vezetője volt. A vitaindító előadást Szatucsek Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár Információs és Innovációs igazgatóságának vezetője tartotta, aki arról beszélt, hogy milyen kihívások elé állítja a mesterséges intelligencia a közgyűjteményeket. Ezt követően Kómár Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központ főosztályvezetője, Répászky Lipót, az MTVA Archívum osztályvezetője, Holl András, az MTA KIK főigazgató-helyettese, valamint Molnár Sándor, az SZTE Klebelsberg Könyvtárának osztályvezetője osztotta meg a résztvevőkkel a képviselt intézmény gyakorlatait, megoldásait, a mesterséges intelligencia felhasználási területeit. Ezek nyomán élénk beszélgetés alakult ki a résztvevők kérdéseivel és javaslataival kiegészülve.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői

Második nap – április 13.

A csütörtöki nap előadásai könyvtárunk képviseletében kezdődtek. Kardos András az új MEK fejlesztéseihez kapcsolódóan az új szűrők, a különböző médiatípusok és a térképes megjelenítés lehetséges funkcióiról beszélt. A LibMate könyvtári rendszer elindulásáról és bevezetéséről az OSZK Digitális Bölcsészeti Központjának igazgatója, Tamásné Kovács Adrienn és a KSH Könyvtár főigazgatója, Kálmán Rita tartottak beszámolót. A felhő alapú szoftver egy olyan integrált könyvtári rendszert tesz lehetővé, amelyet több könyvtár, illetve könyvtári struktúra használhat. Elsőként a KSH Könyvtárban adaptálták az új rendszert, így az átállás folyamatáról és az olvasók kezdeti tapasztalatairól is kaptunk beszámolót.
Ezt követően Rózsa Dávid főigazgató tartott előadást az elmúlt év fejlesztéseiről, eredményeiről a digitalizálás és hosszú távú megőrzés, illetve tartalomszolgáltatás kapcsán, kiemelve a COPIA tartalombővítését, illetve a Bibliotheca Corvina Virtualis honlap gyarapodását. Emellett szó esett olyan kiemelkedő könyvtári szolgáltatások fejlesztéseiről és elindulásáról, mint a Magyar Nemzeti Névtér, a LibMate, a Kultstat és a MOKKA-R.
A főigazgató úr által említett projektekről a nap további felében bővebben is hallhattunk. Tamásné Kovács Adrienn és a Nemzeti Örökség Intézetének munkatársai a Nemzeti Névtér felületét, funkcióit mutatták be. Mészáros Tamás és Kukár Barnabás Manó az elmúlt év digitalizálási eredményeiről és terveiről számoltak be. Az OSZK-ban kialakított digitalizálási stratégia nemcsak intézményen belül működő rendszer, hanem más intézményeknek is szakszerű ajánlásként szolgál. Így például a Pannon Egyetemmel kötött együttműködési megállapodásban a könyvtár az egyetem muzeális különgyűjteményének digitalizációs, hosszú távú megőrzési és tartalomszolgáltatási munkafolyamataihoz járul hozzá.

Tamásné Kovács Adrienn bemutatja a Nemzeti Névtér felületét

Az elmúlt években egyre nagyobb teret kapnak a konferencián a digitális bölcsészeti témájú előadások. A délutáni szekcióban Szekrényes István tartott előadást a DH-LAB új, automatikus kézírás-felismertető modelljéről. Ismert, hogy könyvtárunk Digitális Bölcsészeti Központjában tavaly jelent meg az első magyar kézírás-felismerő modell a Transkribus nevű szoftver komponenseként. A Nemzeti Laboratórium nyílt forráskódú keretrendszerek beépítésével (többek között a Microsoft által fejlesztett TrOCR eszközt, illetve a P2Pala és Kraken szövegszegmentáló szoftverek forráskódját felhasználva) dolgozik saját modell építésén.
Mihály Eszter, az OSZK DBK osztályvezető helyettese és Micsik András, a SZTAKI munkatársa a TEI alapú digitális szövegkiadások szerkesztői környezetét, az ún. framework-öt mutatták be, amely jelenleg is fejlesztés alatt áll. Ez egy olyan letisztult felhasználói felület, amely lehetővé teszi a kutatók számára a digitális szövegkiadások szerkesztését. A framework eszköztárába többek között olyan automatizált MI-alapú műveletek is be vannak építve, mint az automatikus névelem-felismerés, külső névterekkel való összekötés, stb. A digitális szövegkiadások adatai pedig interaktív vizualizációkon is megjeleníthetők. Ehhez kapcsolódik a DBK munkatársának, Szűcs Kata Ágnesnek az előadása, aki két adatvizualizációt: a magyar hírportálok orosz–ukrán háborús tartalmainak vizualizációját és Kiss József költő kapcsolati hálóját, illetve az ilyen típusú tartalomkészítés munkafolyamatát mutatta be.

Szűcs Kata Ágnes előadása

A konferencia külföldi példák és hazai projektek által széles körű betekintést nyújtott a különböző gyűjteményfeldolgozási stratégiákba, melyben egyre dominánsabban jelennek meg automatizálási folyamatok MI-alapú eszközökkel. Holl András az MTA KIK nyelvfeldolgozó projektjét mutatta be, melynek célja, hogy egy repozitóriumi gyűjteményt mint szövegkorpuszt nyelvtechnológiai és MI-alapú eszközökkel vizsgáljon. A jelenleg előkészítő fázisban lévő projekt célja a korpusz adatainak gazdagítása, javítása, szövegbányászat, Named entity extraction, MTMT-gazdagítás, nyelvmodellépítés. Könyvtárunk munkatársa, Bódog András egy külföldi jó gyakorlat bemutatásával szemléltette az Annif gépi tárgyszavazó rendszer magyarországi adaptációjának lehetőségeit. A finn fejlesztésű Annif gépi tárgyszavazó eszköz közgyűjtemények tartalmi feltárását teszi lehetővé. A rendszer alapja egy szabványos webantológia, melyből az algoritmusok tárgyszavakat ajánlanak, s ezeket a feldolgozó könyvtáros hagyja jóvá. Hubay Miklós Péter a BIBFRAME-szótár új fejlesztéseiről számolt be, melyet főként bibliográfiai forrásleírások készítésére és szolgáltatására használnak. Szintén felmerült a BIBFRAME implementációjának kérdése a PIM-ben, melynek elsődleges feltétele az entitásalapú katalogizálás lenne, illetve egy olyan könyvtári együttműködési kultúra kialakulása, amely egy nagyobb közös katalógust hoz létre.
A levéltári gyűjteményfeldolgozásról és adatgazdagításról Hegedűs István, a Nemzeti Levéltár Digitális Tartalomfejlesztési Osztályának vezetője és Bánki Zsolt, a Magyar Nemzeti Levéltár Digitális Szolgáltatásfejlesztési Osztályának vezetője számolt be. Hegedűs István külföldi jó gyakorlatokon keresztül mutatta be a levéltári gyűjtemények feldolgozásának lehetőségeit. A gyűjteményfeldolgozás célja a történeti forrásokban, összeírásokban, népszámlálásokban, anyakönyvekben található adatok entitásokkal való összekapcsolása. Hegedűs István kiemelte, hogy a külföldi módszertanok jó példákkal szolgálhatnak a saját korpuszok feldolgozásában, viszont hátrányt jelenthet, hogy nincsenek standard módszerek, így nehéz implementálni jó gyakorlatokat. Bánki Zsolt a földrajzi entitások azonosításáról és az adatgazdagítás munkafolyamatairól számolt be.
Az idei évi konferencia újítása volt a poszterszekció bevezetése, ahol kisebb projektek, esettanulmányok bemutatására került sor. Ebben a szekcióban is képviselve volt könyvtárunk a LibMate könyvtári rendszer bemutatásával, ahol Kálmán Rita és Tamásné Kovács Adrienn válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. A többórás szekciók lehetővé tették egy-egy projekt részletesebb megismerését, és hosszabb párbeszédek kialakulását.

Harmadik nap – április 13.

A konferencia záró napjának egyik központi témája a digitalizált tartalmak és a digitálisan született (born digital) anyagok archiválása és hosszú távú megőrzése volt. Rényi Mátyás Attila könyvtárunk digitális megőrzési gyakorlatának kialakításáról, és eddigi eredményeiről számolt be. A PREMIS-modell alapelvei szerint haladva, és hazai ajánlásokkal kiegészítve, egy olyan rendszer kialakítása van folyamatban, amely egységes sémában kezeli a megőrzési metaadatokat.
A born digital anyagok archiválása egy egészen másfajta archiválási folyamat kialakítását igényli. Ennek kapcsán különböző intézményekben folyó projektek kerültek előtérbe. Az DBK Webarchiválási Osztálya egy nagyméretű levelezőlista, a Katalist e-mailjeinek archiválását kezdte el. A DBK Webarchiválási csoportjának vezetője, Kalcsó Gyula előadásában kiemelte az e-mailek strukturális összetettségét, amely megnehezíti az adatkinyerést, a különböző archiválási módokat, illetve a kinyert adatok felhasználásra, kutatásra alkalmassá tételének lehetőségeit. Az e-mail archiváláshoz kapcsolódóan a kutatói hagyaték feldolgozása is előtérbe került a Nemzeti Laborban zajló kísérleti projekt kapcsán, melyről Szemigán Dorottya Henrietta és Alföldi István számoltak be. A Kántor Lajos-hagyaték feldolgozásának célja a hosszú távú e-mail megőrzés gyakorlatának kialakítása és a metaadatok kinyerése volt.
A webarchiválás kapcsán Németh Márton a CEU OSA Archívumának projektjét mutatta be, kiemelve azokat a szempontokat, melyek egy weblevéltár archiválásánál fontosak. Két fő szempont került előtérbe: a kutatói igényeknek megfelelő webes tartalmak archiválása és az optimális szolgáltatás kialakítása. Emellett Németh Márton egy másik előadásában a WARCNET-projekt második évéről is beszámolt, melynek célja a webarchívumok kutatási célú felhasználásának segítése, a kutatók összekötése, közös projektek tervezése, a webarchiválás nemzeti közgyűjteményi gyakorlatainak összehasonlító tanulmányozása. Németh Márton a 2021–2022-es év főbb rendezvényiről és publikációs tevékenységekről beszélt, itt többek között említésre került a könyvtárunk Digitális Bölcsészeti Központja által elmentett orosz–ukrán sajtóhírgyűjtemény adatainak interaktív vizualizációs megjelenítése is.
A második szekcióban a digitális bölcsészeti projektek entitásainak adatbázisokkal való összekötése került fókuszba. Dobás Kata, Sidó Zsuzsa és Szabó-Reznek Eszter a DHLab-ban zajló többintézményes együttműködés keretében a Kolozsvári Állami Magyar Színház jelmezterveinek digitalizációját végzik. A projekt egyik fő célja, hogy a digitális másolatok és a leíró adatok több rendszeren keresztül elérhetővé váljanak és kereshetők legyenek. A digitalizált anyagok a Magyar Nemzeti Digitális Archívumon már elérhetők és tervben van az adatok Europeanaba való integrálása is. Egyfajta szemantikus hálózatba való rendezéssel a projekt azt is megcélozza, hogy a leíró adatokhoz kapcsolódó szövegkönyvet, színházi előadásokat, fotókat is hozzákapcsolja. Emellett Dobás Kata egy másik előadásában az ITIdata fejlesztéséről is beszámolt, amely jelenleg több irodalomtudományi projekt entitásait foglalja magába, ilyen például a BTK ITI-ben zajló sajtóadatbázis, melynek metaadatait szintén az ITIdataban rögzítették.
A háromnapos, tartalmas konferencia záró plenárisán Bánki Zsolt, a Magyar Nemzeti Levéltár Digitális Szolgáltatásfejlesztési Osztályának vezetője és Dr. Vonderviszt Lajos, a Pannon Egyetem munkatársa foglalták össze észrevételeiket. Bánki Zsolt kiemelte, hogy érzékelhetően egy paradigmaváltás közelében járunk: az új technológiák és a mesterséges intelligencia alkalmazása több különböző szakmai területen, már megvalósult alkalmazásokkal reprezentálódott a konferencián. Megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy a korábbi könyvtáros dominancia évről évre sokszínűbbé válik és a közgyűjteményi intézmények most már egyre szélesebb körben reprezentálják magukat. Szakmailag az elmúlt években a digitális bölcsészet új területként jelent meg, amely mára már integrálódott tudományterület lett. 
Dr. Vonderviszt Lajos, a Pannon Egyetem Tudás- és Technológiatranszfer Központjának vezetője elsősorban a konferencia műszaki témájú előadásait értékelte. Szerinte idén a nagyobb fejlesztői projektek voltak előtérben, illetve a biztonsági kérdések, az energiahatékonyság problémája is előtérbe került. Jelentős szerepet kapott a mesterséges intelligencia integrálása is, ami nagy változásokat hozott szakmai és nem szakmai téren is.

2023. április 12. és 14. között a veszprémi Pannon Egyetem adott otthont a 32. Networkshop konferenciának.

Összességében elmondható, hogy a konferencia idén is színvonalas és sokszínű előadásokat sorakoztatott fel. Mi elsősorban a digitális bölcsészetet érintő témákból próbáltunk minél nagyobb merítést venni, de a párhuzamos szekciókban zajló előadások miatt még így is sok előadás kimaradt. Mindenképp elmondható, hogy a konferencia szakmailag inspiráló élmény volt, jó lehetőség új ismeretségek kötésére, erősítésére és új projektek körvonalazódására. Sok előadás kapcsán elhangzott az intézményközi együttműködések kiépítésére, erősítésére való igény, amely elengedhetetlen lenne bizonyos könyvtári rendszerek, egységes névterek és különböző innovációs eszközök fejlesztéséhez, kialakításához. A kommunikáció elindítására a konferencia jó kiindulópont lehet.

Makkai T. Csilla, Varga Emese
(Digitális Bölcsészeti Központ, Digitális Filológiai és Webarchiválási Osztály)

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Széplaky Géza színművésszel készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16.30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Széplaky Géza színművész könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Széplaky Géza 1979-ben született Törökszentmiklóson. A Kecskeméti Katona József Színház deszkáin szerezte meg színészi oklevelét, s ennek a társulatnak 10 évig volt meghatározó tagja. 2011-től szabadúszó színészként többek között a szarvasi Cervinus Teátrum és az Udvari Kamaraszínház előadásaiban játszott – határon innen és túl. Az esztergomi Babits Mihály Színház alapító tagja. A színészet mellett egy szamuráj alapokon nyugvó harcművészet mestere is. 2018 óta a Szent György Lovagrend tagja, 2020 júniusától pedig a Déryné Társulatot erősíti.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers, miért ad elő közreműködőként vagy önálló esteken verseket?

Hogyan érintette a felkérés, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Versvideó: Vörösmarty Mihály Zalán futása Első énekének részlete Széplaky Géza színművész előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Széplaky Géza színművésszel

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Simon Péter színművésszel, pszichodramatikus szakemberrel készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Simon Péter színművész könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Simon Péter 1949-ben született Budapesten, és 1972-ban végzett a Színművészeti Főiskola színész szakán. Évekig tagja volt a Szegedi Nemzeti Színháznak, a Szolnoki Szigligeti Színháznak, majd a budapesti Radnóti Színpadnak. 1986-ban megvált a színészettől, és előbb szociális munkásként, majd mentálhigiénés szakemberként tevékenykedett. Pszichodramatikus szakembernek tartja magát, jelenleg is pszichiátriai betegekkel dolgozik. Legfontosabb önálló versműsora a József Attila töredékeiből saját maga által összeállított versfolyam, amelyet évtizedeken keresztül számos alkalommal előadott. Több CD- és DVD-felvételen szólaltatott meg verseket, elősorban József Attila és Babits Mihály költeményeit.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers, miért ad elő közreműködőként vagy önálló esteken verseket?

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Versvideó: Babits Mihály Turáni induló című verse Simon Péter előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Simon Péter színművésszel

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész

A nemzeti könyvtár munkatársai is előadást tartottak a reneszánsz/koramodern tanulmányok és a történelem/tudományfilozófia kapcsolatát vizsgáló nemzetközi kutatócsoport, a SCIENTIAE 2023. június 7. és 10. között Prágában, a Cseh Tudományos és Műszaki Társaságok Szövetsége épületében rendezett Disciplines of knowing in the early modern world (A tudás diszciplínái a kora újkorban) című konferenciáján, amelyre öt kontinensről érkeztek a tudománytörténet kutatói.

A SCIENTIAE nemzetközi kutatócsoport Disciplines of knowing in the early modern world (A tudás diszciplínái a kora újkorban) címmel 2023. június 7–10-én Prágában megrendezett konferenciájának plakátja

A Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport tagjai – Petneházi Gábor, Nagy Gábor, Tomkó Zoltán és a kutatócsoport vezetője, Kasza Péter – június 8-án Central European histories: Concepts and approaches in Neo-Latin historiography of the 16th century (Közép-Európa történetei: módszerek és megközelítések a 16. századi latin nyelvű történetírásban) címmel szekcióülést tartott a konferencián.
Tóth Anna Judit, a Régi Nyomtatványok Tára kutatója Luigi Ferdinando Marsigli és Köleséri Sámuel 1699–1700-ből származó eddig ismeretlen levelezését vizsgálta június 10-én megtartott előadásában. A két nagy tudós Magyarország ásványtanának vizsgálatát választotta egyik kutatási céljául.
Az alábbiakban az elhangzott előadások absztraktjait közöljük.

A Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport Central European histories: Concepts and approaches in Neo-Latin historiography of the 16th century (Közép-Európa történetei: módszerek és megközelítések a 16. századi latin nyelvű történetírásban) című szekcióülése arra vállalkozott, hogy bemutassa a kor történetírásának sokszínűségét Wolfgang Lazius, Gian Michele Bruto, Istvánffy Miklós és Szamosközy István művein keresztül. Mind a négy történetíró kísérletet tett a 16. század legfontosabb közép-európai eseményeinek megörökítésére, azonban eltérő hátterük és céljaik merőben különböző koncepciók és narratívák létrehozásához vezettek.

Wolfgang Lazius: Rerum Austriacarum decades. A kézirat kezdőlapja – Bécs, Osztrák Nemzeti Könyvtár, Kézirattár (ÖNB, Handschriftenabteilung)

Isthvánffi Miklós: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. A kézirat kezdőoldala – Kézirattár

Gian Michele Bruto: Rerum Ungaricarum libri. A kézirat kezdőoldala – Trento, Vigilianum

Szamosközy István: Rerum Ungaricarum. A kézirat kezdőoldala – ELTE Egyetemi Könyvtár, Kézirattár

Luigi Ferdinando Marsigli: Danubius Pannonico-mysicus (1726). Címlap – Törzsgyűjtemény. A kép forrása: Europeana

Kasza Péter, Nagy Gábor, Petneházi Gábor, Tomkó Zoltán (Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport ) 
Tóth Anna Judit (Régi Nyomtatványok Tára)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százkettedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Hillinger Oszkárt és gyűjteményét mutatja be.

Hillinger Oszkár (1887–1962?) Egerben született, Hillinger Dezső és Burger Mária gyermekeként. Felesége Kármán Lucia, Kármán Aladár műépítész, a zsidó gazdasági és szellemi elit egyik sokat foglalkoztatott építészének a lánya volt. Budapesten, a Hold utca 15. szám alatt laktak.
Hillinger karrierje csúcsán bankigazgató volt, a Magyar–Olasz Bank élén állt. Magas beosztása elegendő ürügy volt arra, hogy 1951-ben nejével együtt több évre kitelepítsék Jászkisérre. Ekkor műértékei közül több bútort, szobrot, néhány kerámiát és textilt az Iparművészeti Múzeumban helyeztek letétbe, Hillinger kisgrafikai gyűjteményével együtt. Műtárgyai érdekes, válogatott darabok voltak, melyeket részint külföldön vásárolt.

Bottka Miklós rézkarca. Jelzet: Exl.H/227 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ötezer művet tartalmazó ex libris gyűjteménye faragott, itáliai reneszánsz ládájából került elő. Grafikái ábécérendben, országok szerint dossziékba voltak rendezve. Gyűjtött szakkönyveket és ex librisszel kapcsolatos folyóiratokat is. A nevére szólóan több rézkarc grafikai lap ismert.
A magyar művészek közül készített számára ex librist Gara Arnold, Markó Lajos, Prihoda István és Bottka Miklós. Utóbbi festő- és grafikusművész – a Képzőművészeti Főiskola ábrázológeometria-tanára – számos könyvjegyet alkotott Hillinger nevére, nemegyszer közvetett vagy direkt erotikus utalásokkal.

Bottka Miklós rézkarca. Jelzet: Exl.H/224 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Gara Arnold (1882–1929) is érzékiséget árasztó lapot készített Hillinger rendelésére, férfiszoborra támaszkodó női akttal.
A gyűjtő könyvjegyein többször előfordul a mitológiából vett motívumként a nőket kergető, zaklató kecskeszarvú patás faunok (szatüroszok) ábrázolása. Ezek a lapok a humort sem nélkülözik, példa erre a német Georg Oskar Erler (1871–1950) festő, grafikus több alkotása.

Georg Oskar Erler rézkarca. A kép forrása: Az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye 

Hillinger széles körű nemzetközi kapcsolatait mutatja, hogy több külföldi művésztől rendelt a nevére szóló ex librist, Erler mellett említjük Hanns Bastanier, Adolf Kunst és Martin Erich Philipp német grafikusokat. Hanns Bastanier (1885–1966) lapjai festői szépségűek csakúgy, mint Adolf Kunst (1882–1937) művei, utóbbiak közt az alábbi látkép Oscar Hillinger számára készült.

Adolf Kunst rézkarca, külföldi ex libris gyűjtemény – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Martin E. Philipp (1887–1978) alkotásán ovális keretbe foglaltan rokokó jellegű, idilli életkép, szerelmi jelenet látható.

Martin E. Philipp rézkarca. Jelzet: Exl.H/229 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Hillinger Oszkár és neje 1954-től Dunaharasztiban élt, majd 1956 nyarán Londonba települt át. Hillinger letéti műtárgyaira vonatkozóan ajándékozási okiratot készíttetett, mely szerint műtárgyait húga, dr. nagykállói Kállay Zoltánné, született Hillinger Erzsébet kaphassa meg. Az Iparművészeti Múzeumban letétbe helyezett műtárgyak visszaszolgáltatása évekig tartott. Hillinger Erzsébet 1962-ben több műtárggyal együtt vette át az ex libris kollekciót, melynek további sorsa nem ismert. Ekkortájt Hillinger Oszkár már nem élt, testvére a hagyatékáról tett említést. A több helyen, többek között az Országos Széchényi Könyvtár állományában is felbukkanó, Hillinger Oszkár nevére szóló ex librisek tovább őrzik a gyűjtő emlékét.

Irodalom:

• Hegedüs István: Őrségváltás, a szerző kiadása, Budapest, [1942], 30.
• Horváth Hilda: Hillinger Oszkár (1887. Eger – 1962? London?) és gyűjteménye, Kisgrafika, 2017/4. sz., 11–12.
• A Jászkisérre kitelepítettek névsora
• Takács Gábor: Műgyűjtők Magyarországon a 18. század végétől a 21. század elejéig. Bibliográfiai lexikon, Budapest, Kieselbach Galéria és Aukciósház, 2012., 210.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Hillinger Oszkár (1887–1962?). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 76.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Lázár Balázs színművésszel, a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanárával készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Lázár Balázs színművész, a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Lázár Balázs, DLA, színművész, előadóművész, költő, 1975-ben született Szolnokon. 1997 júniusában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen színész szakon, s mintegy érdekes szimbólumaként kettős művészi pályájának, e hónaptól jelentek és jelennek meg versei is irodalmi lapokban, folyóiratokban. 1997 és 2000 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, ahol színészi munkája elismeréseképpen Közönségdíjat kapott 1999-ben. Pécsi éveinek költői kiteljesedésében is nagy szerepe volt, eddig hat verseskötete jelent meg. 2000 és 2001 között elvégezte a Dell Arte International School of Physical Theatre egyéves, fizikai színházi képzését. 2001-től ismét rendszeresen játszik a Vígszínházban, de színészként dolgozott a Karinthy és Thália színházban, valamint alternatív színházi produkciókban is. 2012-ben mutatták be Pantalone házassága című, kortárs commedia dell’ arte darabját a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. 2013 és 2015 között maszkos, fizikai színházi kurzusokat vezetett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2015-ben Örkény István drámaírói ösztöndíjat nyert. 2015 szeptembere és 2022 januárja között a Ferencvárosi Pinceszínház irodalmi referense és színésze, valamint a Ferencvárosi Ádámok és Évák elnevezésű iskolaszínházi program szakmai vezetője volt. 2016-ban DLA-fokozatot szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Színházi és filmes munkái mellett a Magyar Írószövetség irodalmi programjainak rendszeres fellépője és a Versek szódával című rendhagyó irodalmi sorozat moderátora. Tallián Mariann színművész-íróval 2005 óta hoznak létre közös versszínházi, prózaszínházi előadásokat is. (facebook/kettenaversben) Jelenleg több színházban is játszik, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem elsős dramaturg osztályának vezetője. A Magyar Írószövetség választmányának tagja és a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság előadóművészeti alelnöke. Tagja a Magyar Pen Clubnak, a Szépírók Társaságának, a Maszk Országos Színészegyesületnek, a MISZJE-nek, az Artisjusnak, valamint a Színházi Dolgozók Szakszervezetének. Nős, két fiú édesapja.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers, miért ad elő közreműködőként vagy önálló esteken verseket?

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Tallián Mariann színművésszel 17 éve hozunk létre versszínházi esteket a Ketten a versben művészeti formáció keretében. Előadásainkhoz az utóbbi néhány évben zenész barátaink is csatlakoztak. Jelenleg a Petőfi-emlékév kapcsán kisebb erdélyi turnéra indulunk a „Feleségek felesége” című, Szendrey Júlia-estünkkel, melyet remélhetőleg sok helyen játszhatunk még idén a Kárpát-medencében. Műsoron van még a „Mi dolgunk a világon?” című Vörösmarty-, az „Egyenes labirintus” című Pilinszky- és az „Istengyermekség” című Jókai Anna-emlékestünk is.

Versvideó. Márai Sándor Mennyből az angyal című verse Lázár Balázs előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Lázár Balázs színművésszel,
a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanárával

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Hatodik rész (Simon Péter)