Gyulai Pál költő, író, irodalomtörténész, műkritikus, egyetemi tanár 1826. január 25-én látta meg a napvilágot Kolozsvárott. Édesapja Gyulay Antal (1793–1840), az erdélyi királyi kormányszék tartományi számvevőtisztje, édesanyja Hajós Sára volt (1793–1848). Régi magyar nemes családból származott, de ezzel keveset törődött. Igazi nemessége szívében, lelkében, erkölcseiben volt. A kolozsvári református kollégiumban kezdte tanulmányait, ahol a bölcseleti, jogi és hittani tanfolyamot kitűnő osztályzattal végezte 1845–46-ban. Tanári pályára készült, de a forradalom és szabadságharc eseményei előbb még más irányba vitték őt. A szabad sajtó egyik első terméke, a tizenkét pont (Mit kíván a magyar nemzet?) utolsó tétele ez volt: Unio Erdéllyel. Ez az eszme fordította 1848-ban Erdély felé a magyar szíveket: az unió vágya. Államférfiak és költők a két ország egyesüléséért lelkesedtek, velük együtt a művelt fiatalság a Királyhágón innen és túl. E mozgalomban Gyulai Pál volt a kolozsvári ifjúság vezére. Ekkor adta közre első hazafias verseit, barátaival, Mentovich Ferenccel és Szász Károllyal közös füzetben (Unio-dalok).

Gyulai Pál portréja. Fénykép utáni kőnyomat. In: Gyulai Pál költeményei, Pest, Ráth Mór, 1870. – Törzsgyűjtemény

Ekkorra már túljutott első irodalmi próbálkozásain, és Bethlen János gróf házánál mint nevelő megismerte az erdélyi politika vezéralakjait. Ez a kezdet maradandó hatással volt a későbbi férfira és költőre, íróra, akiben egy életen át megmaradt az érdeklődés a közélet iránt. Nagy kortársaihoz, Petőfihez, Jókaihoz, Vas Gerebenhez hasonlóan ő is elsősorban közéleti alkotó volt, közösségi irodalmat művelt. A szabadságharc éveit mint Teleki Domokos gróf titkára Pest közelében élte át. A forradalom leverése után ő is bujdosó lett. 1851-ben látta meg újra Erdélyt, ahol időközben édesanyját is eltemették, aki szó szerint a szabadságharc félelmeiben halt meg. Erdélyország ekkor olyan volt a fiatal költő szemében, mint „koporsóban mosolygó halott”. Első igazán kiforrott verseiből a búcsúvétel és a viszontlátás őszinte fájdalma szól (Tavaszéj; Emlékszel-é...; Szülőföldemen).

Költészete

Poézisének fő jellemvonásai: egyszerűség, őszinte hangvétel, népi romantikus stílus. A magyar költészet legfontosabb irányát a népi-nemzeti irodalomban látta:

Még a forradalom előtt, 1847-ben írt Erdély című költeménye is igen gazdag festői szépségű zsánerképekben, és a népi-nemzeti stílusirányon innen és túl, az ódai hangvétel is jelen van benne. A hegy szakrális, bibliai szimbólumként szerepel benne, mint a természetfölöttivel, az Istennel való találkozás, a tiszta, bűntelen élet helye: 

Hadnagy uram. Gyulai Pál legszebb költeményei, Budapest, Franklin-Társulat, 1941 – Törzsgyűjtemény

Forradalom utáni költeményeire elégikus hangnem, sötétebb tónus jellemző. Talán napjainkig legtöbbször emlegetett Hadnagy uram című verse rövid, tömör, kihagyásos szerkezetével, balladás stílusával ma is mélyen megrendíti az olvasót:

A keserves népdalok, illetve hasonló hangvételű népies műdalok tónusát idézi, a Bach-korszak döbbenetét, passzív ellenállását idézi fel a Szüreten című költemény. Lehetetlen észre nem vennünk a szüret, a borkészítés és a véráldozat jelképes szemiotikai egybekapcsolódását már az első versszakban:

A Bach-korszak rideg embertelenségét, a megtorló hatalom abszurd kegyetlenségét, az igazság helyett a nyers erő győzelmét jeleníti meg A tyúk és a farkasverem című verses mesefeldolgozás allegorikus története is:

Az eredeti népmese azzal fejeződik be, hogy vadászok járnak arra, meghallják a farkasüvöltést, lelövik a farkast, a bőréből bundát csinálnak. Még ma is viselik, ha el nem nyűtték. Ezt már nyilván nem hagyta volna jóvá a cenzúra. 

Gyulai Pál idős korában. Kőnyomat Radóné Hirsch Nelly rajza után. In: Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája. Nők a tükör előtt. A vén szinész, Budapest, Franklin-Társulat, 1911. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Egy régi udvarház utolsó gazdája (1857)

Gyulai regényalakjait, hasonlóképpen verseinek szereplőihez, mindig mély szimpátiával kezeli. Méltán állíthatjuk róla, hogy csak olyan embereket tudott hitelesen rajzolni, akik abból a típusból valók, mint ő maga: egy tömbből faragott, minden dimenziójukban kifejlett, határozott, végleges jellemek. Nem simulékonyak, nem keresik a beilleszkedést, a ’48 után megváltozott társadalmi-politikai helyzetben való érvényesülést. Mint fentebb már említettük, Gyulai Pál lelkesen részt vett a forradalom eseményeiben: a kolozsvári ifjúság vezéralakja volt. A forradalom leverése után viszont emberi és költői példaképéhez, Vörösmarty Mihályhoz hasonlóan a forradalmat követő eseményeket lehangoltsággal, mély kiábrándulással szemlélte. Vas Gereben korrajzregényeihez hasonlóan (A nemzet napszámosai, A régi jó idők, Nagy idők, nagy emberek) ebben a regényben a forradalmat és annak következményeit ambivalens módon szemléli. Elismeri a negyvennyolcas események európai jelentőségét, szükségszerűségét, de megrendülve, ellenszenvvel, rettegéssel fordul el a szabadságharc számos következményétől: hisz a polgárosodásban, de az azzal együtt járó szekularizációt, a nemzetiségi és nemzedéki ellentétek felszítását, a régi erkölcsök megromlását, az értékrend relativizálódását nem helyesli. Radnóthy Eleknek, a regény főhősének a megváltozott világban, a Bach-korszak alatt ugyanazon jellemvonásai okozzák a vesztét, amelyeknek korábban tisztes társadalmi rangját és megélhetését, jólétét köszönhette. Mássá fejlődni, az új világhoz alkalmazkodni már nem képes. Egész szűkebb pátriájával ellentétbe kerül. Szinte minden mozdulatával kőfalba ütközik. Szüleitől, őseitől örökölt hungarus tudata, patriotizmusa lázadásnak, a régi oktatási rendszerben elsajátított tudománya tudatlanságnak, babonának látszik, úri büszkesége oktalan gőgnek, a feudális törvényekre hivatkozó erélye törvénytelen erőszaknak minősül, aminek elfogatás lesz a vége és pörök sorozata. Megaláztatását csak tovább fokozza, amikor tudomást szerez róla, hogy szabadulását nem a törvény erejének, hanem az ezredesné közbenjárásának köszönheti. Az új, német gazda szemüveges jószágigazgatójával együtt mindent reformál és civilizál. A française-t más is járja úgy, mint ő, de a polkában és valcerben keresni kell párját...
Gyulai Pál irodalmi ízlése éppoly józan és egészséges volt, mint gondolkodásmódja. Megkívánt egy bizonyos mértékű eszményítést, amely nélkül még a legnagyobb realista sem lehet el, de elfordult az alaptalan, semmire épült légváraktól is. Meggyőződése volt, hogy a költészet legeszményibb alakjai is csak úgy hatnak, ha valódi emberi vonásokkal vannak felruházva. Az erkölcsöt alapvető fontosságúnak tartotta, de nem volt didaktikus, még annyira sem, mint Jókai vagy Vas Gereben.

Csobán Endre Attila
(Régi Nyomtatványok Tára)

Magyarország egyik legnagyobb szentjének, Árpád-házi Szent Margitnak az ünnepén (január 18.) egy pálos szerzetes által írt levél bemutatásával szeretnénk megemlékezni a szent életű királylányról. Ez a levél Szent Margit egyik ereklyéjét is említi.

Potyondi Ráfáel Ferenc Mihály második levele. Részlet. In: Jacobus de Voragine: Legenda sanctorum, Venundatur Lugduni [Lyon]: per Constantinum Fradin, anno Domini M.CCCCCXVIJ. vero XXVIJ. mensis Nouembris [27. Nov. 1517.]. Jelzet: Ant. 1551 – Régi Nyomtatványok Tára

A Szent Margitról szóló legendák szerint már életében számos csoda történt a királylány körül, és halála után is csodás események kapcsolódtak földi maradványaihoz és használati tárgyaihoz. Talán legismertebb ereklyéje az Esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött vezeklőöve (ciliciuma).
A magyar történelem korántsem békés századai során Margit féltve őrzött ereklyéi közül sok elveszett. Némethy Lajos 1884-ben megjelent munkája (Adatok Árpád-házi Boldog Margit ereklyéinek történetéhez) részletesen bemutatja, miként kerültek el a Nyulak szigetéről Szent Margit csontjai és használati tárgyai, többek között házi oltára, tunikája, zárdafátyla és skapuláréja a pozsonyi klarissza nővérekhez, majd onnan a budai klarisszákhoz. Leírja azt a különösen szomorú 1789. áprilisi napot is, amikor II. József rendeletére a magyarországi feloszlatott szerzetesrendektől elkobzott ereklyéket elégették, az értékes nemesfém foglalatokat pedig beolvasztották.
Egy ereklye azonban bizonyosan megmenekült. Erről Potyondi Ráfáel Ferenc Mihály (1750–1813) pálos szerzetes testamentumából értesülhetünk. A két különböző papírra írt levél egy Legenda Aurea, a szentek életét összegyűjtő Arany legenda kötet utolsó fóliójához lett beragasztva. (Ant. 1551)
Potyondi kétszer is leírta ugyanazt a szöveget, kisebb eltérésekkel. Az első változat az első folión félbemaradt, majd a második folión teljes egészében megírta a második változatot, és ez alatt fejezte be az elsőt is. Bár Potyondi egy évvel később, 1813-ban hunyt el, a levél keltezésekor, 1812. augusztus 20-án már érezhette élete közeledő végét.

• 
• 
• 

Potyondi levelében magáról az ereklyéről nem közöl részleteket: csupán annyit tudunk meg, hogy a pozsonyi klarisszáktól kapta, és a pesti Szent Boldog Asszony rendjén lévő szerzetesnővéreknek adományozza, akik az ereklyét már korábban keretbe foglalták. Az ereklye további sorsa nem derül ki a bejegyzésből.
Potyondi az ereklye mellett egy Szent Margitról szóló imádságos könyvet is megemlít, melynek ő maga a szerzője. A művet kétszer adták ki: először 1805-ben, majd 1809-ben, melyet a szerző „más több áhitatosságokkal, különösen pedig I. remete Pálnak tiszteletével megbővített és újra kinyomtatott ugyanott”.

• 
• 
• 

A szelíd lelkületű, kiváló szónoki képességgel megáldott Potyondi Ráfáel 1787-ig, a pálos rend feloszlatásáig a székesfehérvári rendházban tanított. Ezt követően Válon lett Ürményi József országbíró fiainak házi nevelője és a család házi papja.
Az Ürményi fiúk jogi oktatójaként a szintén Válon tanító Horvát István levelezéseiben gyakran említi Potyondit. Egyik levelében, amelyet egy barátjának írt, aki túlságosan pajzán verssel lepte meg, Potyondi Szent Margitról szóló könyvét ajánlja ellenszerül:

Másutt tréfásabb hangon utal Potyondi buzgó jámborságára:

Horvát István 1804. október 24-én, Potyondi Ráfáel névnapján egy disztichonokban írt alkalmi ódával köszöntötte tanártársát. A költemény sorai „nagy papként”, „bölcs nevelőként”, „jó polgárként” és „szerzeti lélekként” ábrázolva nemcsak a tanítót és lelki vezetőt dicsérik, hanem azt az embert is, aki szerény jövedelmét irgalmasan osztotta meg a rászorulókkal, és akit a váli közösség őszinte szeretettel vett körül.

• 
• 
• 

Mind a testamentum szövege, mind Horvát István írásainak tanúsága szerint Potyondi Ráfáelnek szívügye volt a fiatalság vallásos nevelése és Árpád-házi Szent Margit tiszteletének ápolása. Aligha lehetett volna nála méltóbb őrzője a szent királylány egyik ereklyéjének.

Felhasznált irodalom:

• Dr. csáfordi és potyondi Pottyondy Nagy Béla: A Pottyondi család monográfiája, Szombathely, Martineum Könyvnyomda RT., 1937.
• Potyondi Ráfael Ferenc Mihály. In: Magyar katolikus lexikon online
• Horvát István és Ferenczy János levelezése, szerk. Soós István, Budapest, MTA Magyar Irodalomtudományi Intézet, 1990.
• Potyondi Ráfáel: Ditsöséges Szüz Szent Margit IV. Béla magyar király leányának tisztelete, Pest, Trattner, 1805.
• Potyondi Ráfáel: Ditsösséges Szüz Szent Margitnak IV. Béla magyar király’ leányának tisztelete …, Pest, Trattner, 1809.
• Meszlényi Antal: Magyarországi Szent Margit 1242–1270, Budapest, Szent István Társulat, [1944]. 
• Némethy Lajos: Adatok Árpádházi Boldog Margit ereklyéinek történetéhez, Budapest, Rudnyánszky, 1884.

Túri Klaudia
(Régi Nyomtatványok Tára)

1526, Csele-patak, II. Lajos, Szapolyai, Szulejmán… Mindannyian ismerjük ezeket a neveket, amelyek történelmünk egyik legsűrűbben emlegetett eseményéhez, a mohácsi csatához kötődnek. De vajon öt évszázaddal később, amikor szinte minden Mohácsról szól, lehet-e még újat mondani róla?

Az Országos Széchényi Könyvtár 44. csevejében Tóth Péter, a nemzeti könyvtár tartalompakolója Orsós Juliannával, a HUN-REN–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport kutatójával járja körül ezt a kérdést. A beszélgetés professzionális hangzását Solymosi Ákos hangmérnök biztosította.

Elfeledett héber, német és latin forrásokat tárunk fel, és összevetjük a megszokott narratívákkal. Szóba kerül Joszéf ha-Kohén héber krónikája, Luther Márton „Mohácsozása” és II. Lajos kevésbé ismert német nyelvű oklevelei is, többek között az utolsó leveléről is beszélünk, amit a mohácsi csatából küldött.

A Csevejben először lesznek hallhatóak Luther Mohácsról írt gondolatai. Sudár Annamária tolmácsolásában, a szöveget Orsós Julianna fordította le.

Vajon unják-e a történészek Mohácsot? Mit árul el rólunk, hogy Buda kapcsán egyes források hősi ellenállásról, mások békés átadásról szólnak? És miért maradt ki Joszéf ha-Kohén krónikája ilyen sokáig a magyar történeti gondolkodásból? Tartsanak velünk egy izgalmas időutazásra, ahol a forráskritika segítségével új perspektívából vizsgáljuk a magyar és a világtörténelem egyik legmeghatározóbb pillanatát, és tovább árnyaljuk Mohácsot.

Tartalom:

01:00 Az 500 éves évfordulóra évek óta készülnek a történészek
02:38 A mohácsi csata Joszéf ha-Kohén héber krónikájában
05:45 Oszmán történetírói források Buda kulcsainak átadásáról
10:36 A Mohács-kép árnyalása
14:13 Luther Márton Mohácsról
23:40 Hivatalok és hivatások
26:30 A mohácsi csata híre a korabeli német nyelvű nyomtatott sajtóban
33:20 1800 irat II. Lajostól, megjelenik az okmánytár
37:30 A csata egy több, mint egy száz éves folyamat vége volt, II. Lajos utolsó levele
39:10 Az évforduló eredményei sok ember aprólékos munkájából adódnak össze

A Luther-idézetek forrásai: Luther válogatott művei, 4. Felelősség a társadalomért (szerk. Csepregi Zoltán). Luther Kiadó, Budapest, 2019. 444. és 442. oldal

C. Tóth Norbert előadása Tomori Pálról. 

A Laus Polyphoniae 2025 plakátja. Fotó: A szerző

A nyár végi antwerpeni Laus Polyphoniae minden túlzás nélkül az egyik legkülönlegesebb európai zenei fesztivál. Időutazás, egyben „zarándokhely” is annak, aki mély vonzalmat érez a középkor és a reneszánsz kor művészete, legfőképpen annak zenéje iránt. Laus Polyphoniae a neve annak a művészeti fesztiválnak, amely az AMUZ (Flanders Festival Antwerp), – az antwerpeni Flandria Fesztivál – nevű szervezet rendezésében a középkor és a reneszánsz zenéjét helyezi a középpontba. 1994-es első megrendezése óta a fesztivál az egyetlen és a legnagyobb olyan művészeti eseménnyé nőtte ki magát, amely az európai polifónia zenei örökségét hivatott bemutatni. Az AMUZ igazgatója, Bart Demuyt elmondta, fontosnak tartja, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős nemzetközi beruházások történtek a régizenei oktatás, kutatás és gyakorlat területén. A fesztivál (és annak különböző rendezvényei) többek között egy olyan univerzális platformot kínálnak, amely helyet ad a tanulásnak és a generációk közötti eszmecserének. A programokban résztvevő, a múlt századok zenéjével foglalkozó zenészek, énekesek, muzikológusok elmélyült tevékenységük során a mai világ dolgaival is szembesülnek és egyben bennünket, hallgatókat is szembesítenek. Az Alamire Alapítvány és az AMUZ közötti partnerség lehetőséget kínál arra, hogy a Leuvenben végzett tudományos kutatások eredményeit nemzetközi koncertszínpadon hasznosítsák.

Az AMUZ koncertterme (AMUZ Flanders Festival Antwerp). Fotó: A szerző

A leuveni Alamire Alapítvány facsimile kiadványa (zeneműkézirat) és egy jelentős Eric Jas-tanulmány is fellelhető az Országos Széchényi Könyvtár zeneműtárának gyűjteményében:
A Laus Polyphoniae 2025 fesztivál felidézte a középkori zenetörténet emblematikus korszakait: az ars antiquát, majd az ars novát, amelyben a polifónia egyre gazdagabbá és összetettebbé vált, majd az ars subtiliort. Ezekről az invenciózus korszakokról sok mindent megtudhatunk Peter Gülke Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. A középkor zenéje című, magyarul 1979-ben megjelent zenetörténeti műből.
A polifóniát már a kezdetektől természetellenesnek, zavarba ejtőnek minősítették. A 12. századtól az egyházi tudósok és teológusok egyre hangsúlyosabban ítélték el, és rendellenesnek tartották. Tiltakozásuknak az is oka volt, hogy így próbálták visszaszorítani azt a zenei élvezetet, amelyet a többszólamú éneklés egyaránt kiváltott az előadókban és a hallgatókban. A kísérletezéstől soha vissza nem riadó Graindelavoix énekegyüttes kilenc énekessel és három hangszerrel merült el ebben a „krízisrepertoárban”, amely úgymond évszázadokon át sokkolta a közönséget. Az igen népszerű, olykor posztmodern gesztusoktól, konceptuális újításoktól sem visszariadó Björn Schmelzer vezette Graindelavoix nem csupán hagyományos eszközökkel tárta elénk a korai polifónia textúrúját, hanem sajátos perspektívából igyekezett feltárni annak belső szerkezetét és hangzásvilágát, miközben új megvilágításba helyezte a hagyományt.
A fesztivál műsorkínálatában neves belga és nemzetközi együttesek kaptak helyet, köztük a világhírű Huelgas Ensemble, amely új karvezetője irányításával lépett színpadra, miután a korábbi alapító, Paul Van Nevel más feladatokat lát el a jövőben.
Az Alla Francesca Jeune Ensemble műsorával „visszatért” a Notre-Dame építésének korszakába, a Hespèrion XXI együttesnek köszönhetően a montserrat-i Llibre Vermell gyűjtemény későközépkori Mária-áhítatába merülhettünk bele, a Gothic Voices pedig az angol katedrálisok jobbára ismeretlen zenéiből válogatott. A Contre le Temps négy tagból álló kórusa (Karin Weston, Cécile Walch, Amy Farnell, Julia Marty) a Szent György-templomban (Sint-Joriskerk) tartott éjjeli gregoriánkoncertjén a párizsi Notre-Dame zenei univerzumát idézte fel.

A Contre le Temps énekegyüttes (St.-Joriskerk). Fotó: A szerző

Hogy ne csak egész együtteseket emeljek ki, szólni szeretnék Andrew Hallock kiváló amerikai kontratenorról, aki sok minden mellett a 16. századi régizene stílusának, repertoárjának szakértője is. Az év nagy részét utazással tölti, előadóként, oktatóként és kutatóként is dolgozik. Hallock a Cappella Pratensis és a Graindelavoix énekegyüttessel lépett fel a fesztiválon. Az amerikai születésű énekes mindkét kórussal számos díjnyertes albummal büszkélkedhet. Andrew Hallock énekhangja légies, fénnyel telt, karcsú, ég felé törekvő, önmagában is szférikus tartalommal bír. Azonnal feltűnik a hang rendkívüli szépsége. A magyarországi, de jelenleg Svájcban élő Nagy Tímea furulyaművészt (és költőnőt!) sem hagyhatom ki a felsorolásból, hiszen tökéletes játéka és a középkori zenében való jártassága elkápráztatott.
Augusztus 25-én a Szent András-templomban (Sint-Andrieskerk) adta koncertjét a holland Cappella Pratensis énekegyüttes. Előadásukat tudatos művészi megformáltság jellemezte, a művek bővelkedtek vibráló színekben és részletgazdag árnyalatokban. Mesterien tolmácsolták, villantották fel az ars subtilior lényegét, amely nem más, mint egy középkori stílusirányzat, a költészet és a zene gyönyörű egybefonódása. A Tim Braithwaite igazgatta Cappella Pratensis – kiegészülve hangszeres szólistákkal – lenyűgözően adta vissza ezt a merész ritmikai és lírai összetettséget, amelynek köszönhetően az együttes hangzásvilága még gazdagabbá és kifejezőbbé vált. A helyes arányok a kidolgozásáért Tim Braithwaite dicsérhető, aki kiválóan irányította a zenészeket és az énekeseket. Az est egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként Guillaume Dufay művei szólaltak meg, amelyek az itáliai Malatesta-udvarnál töltött időszaka alatt születtek. Ahogy Tim Braithwaite fogalmazott: a koncert tematikája nyomon követi a rimini Malatesta-családot övező különböző politikai machinációk hátterét is.
A Jordi Savall és a La Capella Reial de Catalunya & Hespérion XXI felejthetetlen koncertet adott a Llibre Vermell-ben megőrződött dalokból, zeneművekből. A darabok egyszerű szerkezete, táncos ritmikája és hangsúlyos dallamformálása miatt a katalán Montserrat vörös könyvének zenéje napjainkban is élvezhető, gyakran pedig népies jellegű, karakteres kifejezőerővel bír. A Llibre Vermell del Montserrat tíz zeneművet őriz – bár feltehetően ennél több volt benne –, valamennyi ismeretlen szerzőtől. Ezek az énekek, táncok a középkori régizene repertoárjának leggyakrabban feldolgozott darabjai közé tartoznak.

Az Ensemble Céladon koncertje mély nyomot hagyott bennem. A fesztivál forgatagában gyanútlanul telepedtünk le a helyünkre, de alig telt el néhány perc, máris úgy éreztük, mintha a zene a székhez szegezne bennünket. Hirtelen egy tomboló tavaszi vihar közepén találtuk magunkat: lángoló virágú hársfaágak nőttek, terebélyesedtek titkos rejtekké, és oda lett máris az idilli nyugalom, mert immár egy szerelem misztériumának malmai őröltek, és vetettek hullámokat – ez nem más volt, mint az Under der linden minnesänger-dal:
Az eredetileg hangulatos, bájos, világi költeményt a 12. századi német minnesänger, Walther von der Vogelweide írta. A megzenésített verzió bizonyos értelemben ellenpontja ennek a derűs, szituációs, érzéki, ó-német nyelvű versnek. Éppen ebből a szembenállásból fakad a feszültség. Az egyik oldalon ott a vers mint „állókép”, az általa elregélt, az illatos hársfaágak csendjében létrejött együttlét, érzékiség gyengéd ábrázolása: míg mindennek fölébe – mintegy ellenpontként – emelkedik a borongó, cseppet sem fájdalommentes zene. A kreatív interpretáció és az újraértelmezés által a mű egyfajta zenei mantrává sűrűsödik, amely a szerelemhez kötődő misztikus érzések szavakkal kifejezhetetlen világáról mesél. Ez a koncert egy igazán nagy meglepetés volt. Az együttes tagjai: Paulin Bündgen (művészeti vezető és kontratenor), Clara Coutouly (szoprán), Tiago Simas Freire (fuvola, cornetto), Myriam Ropars (fidula), Florent Marie (lant), Caroline Huynh Van Xuan (organetto).
A koncertek, az élményen túl, számos zenetörténeti és filozófiai kérdést vetettek föl. A szakrális és világi művek saját történeti korszakuktól függetlenül a jelenkori befogadó érzelemvilágára és szemléletére is rányomták nyugtalanító bélyegüket – személyes, létösszegző, summás gondolatokra késztetve a hallgatót. Úgy éreztem, az antwerpeni fesztivál zeneuniverzuma egy hesse-i utazásra is hív. Ezért nem feledkezhetek meg Herman Hesse sajátos szenvedéllyel megalkotott, a középkorban játszódó regényéről, a Narziss és Goldmundról, amely olyan kivételes spirituális telítettséggel bír, ami a XXI. századi ember számára talán már furcsa és nyugtalanító.
Győrffy Ákos a Hesse-regény kapcsán így ír erről a mai világban szokatlan lélekformáról:

A drámai Narziss és Goldmund ebből a szempontból is megkerülhetetlen szépirodalmi alkotás, amely pontos lelki keresztmetszetét adja a középkori lélekformáknak. A középkori ember megrendül a teremtés szépségétől és rejtélyétől, s ez a rácsodálkozás teszi különlegesen nyitottá a hit tartalmaira. Perotinus, Leoninus és a középkori gregorián ennek a legszebb példája: ragyogó „bizonyítéka” a transzcendencia létének, a lélek eme katartikus, kozmikus tapasztalatának. A középkori zeneművészetre is érvényes az a megállapítás, hogy a személytelen alkotásokban is tetten érhető a személyes mozzanat, de megnevezhetetlen. A középkor után azonban az alkotó „kilép” a névtelenségből. Összetéveszthetetlen arcvonása és alkotásaiban manifesztálódó művészi öntudata először a reneszánszban ragyog fel a maga teljességében. A személyiség színei, a mintázatok ekkor bukkannak fel immár letagadhatatlanul, így a polifon kórusművek művészi szerkesztettségének sajátos jegyei már többet is elárulnak a zeneszerző egyéni ambícióiról.
A fesztivál alatt lehetőségem nyílt ellátogatni az Antwerpeni Királyi Szépművészeti Múzeumba, ahol a festészet ikonikus alkotásai révén a zenei élmények új, mélyebb dimenziót kaptak. Ez a képtárlátogatás szinte meditációként hatott. Az éji fa lombján élesen vibráló mágikus félhold – René Magritte Szeptember 16. című szürreális alkotása – éppúgy lenyűgözött, mint Hans Memling zenélő angyalainak instrumentumai, égi muzsikája. És ott álltak az antwerpeni festőiskola alapítója, Quinten Matsijs remekművei is – a Christ Salvator Mundi, amelyről Jézus tündökletes, de egyben realisztikus tekintete ragyog vissza ránk flamandos nyugalommal a keretezett öröklét perspektívájából. Egy másik Matsijs-festmény Mária Magdolnát ábrázolja, akinek halovány, bánatos arca mintha egy olyan érzés titkos szobájába engedne betekintést, amely távoli, mégis „kézzelfogható”: a bűnbánat melankolikus tere.

• 
• 
• 

Méltó zárásaként álljanak itt D. H. Lawrence gondolatai: „Ha modern embereket hallok panaszkodni a magányról, tudom, mi történt. Elvesztették a kozmoszt.” Az antwerpeni Laus Polyphoniae fesztivál szervezői és fellépői jó nyomon járnak, hogy megtalálják és visszahelyezzék a gyémántot a koronába. Küldetésük ezért is egyedülálló.

Szegedi-Szabó Béla
(Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály)

Mivel Kranj a magyar gyűjtők zarándokhelye is volt, és maga Dagmar Nováček is többször ellátogatott Magyarországra, illetve levelezett itteni cseretársakkal, művészekkel, számos magyar alkotó munkájával gazdagodott a gyűjteménye. Drahos István szentesi grafikussal különösen jó kapcsolatot ápolt, így sok grafikája szerepelt a kollekciójában, köztük ismert gyűjtők – az olasz Gianni Mantero, az osztrák Ottmar Premstaller, a belga Leo Arras – nevére szóló ex librisek. Az „In memoriam Doberdo 1915. Ex libris ing. dott. Gianni Mantero – KUK Feldjäger Bat. Nr. 26 Drahos I.” feliratú grafika 1963-ban készült, és az első világháború egyik legvéresebb csatájának, a doberdóinak állít emléket, melyet 1916 augusztusában vívott az olasz haderő az osztrák–magyar hadsereg főként magyar és szlovén nemzetiségű egységével. Drahos István grafikus az osztrák–magyar hadseregben az olasz Manteróval ellentétes oldalon harcolt. Minderre első személyes találkozásukon derült fény, a közös emlékek jegyében született meg az ex libris.

Drahos István fametszete (1963). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Fery Antal grafikusnak Drahos István adta meg Dagmar néni elérhetőségét. Erről tanúskodik Fery alábbi visszaemlékezése:

A kapcsolatfelvétel nagyon eredményesnek bizonyult, a közös szerencsi származás révén kialakult jó viszony eredményeként Fery Antal 1966-ban készítette el az első, Dagmar Nováček nevére szóló ex librisét madár ábrájával, melyet hat újabb, névre szóló grafika követett, köztük ex librisek és újévi lapok.
Magyar vonatkozásban a cserével megszerzett műveken túl a már említett Fery Antal, Andruskó Károly, Karancsi Sándor mellett Vadász Endre, Moskál Tibor, Rákóczy Ferenc és Kósa Bálint is alkottak névre szóló ex librist a gyűjtő számára.
Vadász Endre egy grafikája bizonyítja, hogy Dagmar Nováček már a 20. század első felében is foglalkozott ex libris gyűjtéssel, és készíttetett saját névre ex libriseket. A Vadász-grafika a második világháború kitörésének évéből, 1939-ből való, egy elefánt hátán várkastély felé utazó királykisasszony ábrájával, mely a mesék világát idézi.

Vadász Endre rézkarca (1939). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Moskál Tibor erős színhatású fametszetén 1974-ből piros muskátli látható dús levélzettel, utalva Dagmar néni virágok iránti szeretetére.

Moskál Tibor fametszetén (1974). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Kósa Bálint egy – szintén neki szóló – ex librise Kranj látképét örökíti meg ovális, kagylószerű keretbe foglaltan. A grafika olyan, mint egy kis medál.

Kósa Bálint metszete (1974). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A saját névre rendelt ex librisek mellett a gyűjtő kollekciója – mely a lapok cseréjével és egyéb módokon gyarapodott – számos különleges könyvjegyet is tartalmazott, köztük olyan híres emberek ex librisét, mint Josip Broz Tito jugoszláv forradalmár és államfő, Pablo Casals spanyol csellóvirtuóz, XXIII. János pápa és Urho Kekkonen finn miniszterelnök, köztársasági elnök. Dagmar Nováček a nem nevére szóló könyvjegyek széles köréből több tízezres állományt épített ki, ennek további részleteibe a jelen cikk első részében már említett szlovén ex libris honlap ad betekintést, mely az eddig sorolt grafikusok művei mellett bemutatja például Jaroslav Dobrovolský, Josef Hodek, Dušan Janoušek, Bohumil Krátký és Gerard Gaudaen a gyűjteményben szereplő számos alkotását.
Dagmar néni a grafikák mellett az ex libris műfaj szakirodalmát is minél tágabb körűen igyekezett beszerezni, jó néhány albumra, alkotásjegyzékre, kiállítási katalógusra tett szert, többek között Vadász Endre, Révész Kornél, illetve a német Adolf Kunst és az osztrák Alfred Cossmann alkotásaiból. A lengyel Małgorzata Korolko szőlős-boros ex libriseit szerepeltető album létrejöttét az 1970-es magyarországi ex libris kongresszus egri kirándulása inspirálta. A gyűjtő emellett hozzájutott több, az 1930-as évek második felében és az 1940-es évek elején a Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE) által megjelentetett kiadványhoz is, az 1960–70-es évekből pedig számos, a FISAE-kongresszusokhoz kapcsolódó kötethez és mappához.
Arra a kérdésre, hogy Dagmar Nováček milyen ember volt, az eddigieken túl választ ad Révész Kornél egy német feliratú grafikája: „Ex libris Dagmar Nováček. Auch kleine Dinge können uns erfreuen”, azaz „A kis dolgok is meg tudnak örvendeztetni bennünket”. A kisebb, de kicsiségükben is értékes dolgok, tárgyak egy különleges példáját jelentik az ex librisek, melyek mint grafikai epigrammák, tömören közvetítik a bennük rejlő üzeneteket. A Révész-grafika feliratát a műfaj szeretetére utalóan Dagmar Nováček ars poeticájának is tekinthetjük.

Révész Kornél linómetszete (1932). Jelzet: Exl.N/321 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1983-ban elhunyt gyűjtő tiszteletére Fery Antal és Andruskó Károly is készített in memoriam grafikát. Emellett emlékezetét őrzik a jelen cikkben is bemutatott, nevére szóló, esetenként a könyveibe is beragasztott ex librisek. Dagmar Nováček ex libris gyűjteményéből 1984-ben kiállítást rendeztek a ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtárban. Dagmar nővére, a csipkegyűjtő Betty Nováček Volenec (1893–1984) egy évvel élte túl őt. Együtt lakva mindketten osztoztak egymás hobbijában. Betty szenvedélyének hódolva sok csipkét készítettek együtt, és Dagmar mellett Betty is rendelt több ex librist a saját nevére szólóan. A grafikák tanúsága szerint a leszármazottak közt Dagmar egyik unokaöccse, Novacsek Péter részére is készült könyvjegy. Így öröklődött tovább a családban az ex libris műfaj szeretete.

Andruskó Károly fametszete. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Irodalom:

• Arató Antal: Kiegészítések egy kronológiához. In: Kisgrafika, 2013/3. sz., 12.
• Belépési nyilatkozat, Dagmar Nováček, 1960, KBK Irattár
• A bledi kongresszus hírei. In: Kisgrafika, 1973/3. sz., 8.
• A bledi kongresszus programja. In: Kisgrafika, 1974/1. sz., 26.
• Christof, KD – Haass, Renate: Richard Rother: 1890-1980. Exlibris. Jubiläumsausstellung 2015, Kitzingen, Kitzingen multiculture-artsnetwork, 2015.
• Ex Libris und Familiengraphik. 20 Holzschnitte von Richard Rother, Hannover, Otto Dikreiter, 1948.
• Fery Antal: Búcsú Dagmár nénitől. In: Kisgrafika, 1983/3. sz., 31.
• Fery Antal élete, munkássága, alkotásainak jegyzéke, szerk. Fery Veronika, Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, 2005.
• A kongresszus résztvevői. In: Kisgrafika Értesítő, 1970. december, 744.
• Lace Collection of Betty Nováček Volenec. In: A Gorenjski Museum honlapja
• M. A.: Magyar panziós Szlovéniában – Királyi egyezmény alapján. In: Dunántúli Napló, 1989. március 12., 4.
• Mészáros Attila: Felfigyelhet Európa Kisbudmérra? Páratlan ex-libris gyűjtemény. In: Új Dunántúli Napló, 1991. április , 4.
• Miloslav Nováček. In: Livebid online aukciós platform
• Nováček Miloslav. In: Internetová prezentace Encyklopedie Českých Budějovic
• Novacsek János személyes adatközlése, Kisbudmér, 2016. december 29.
• Pavlovec, Alenka: Društvo Exlibris Sloveniae 1967–2015: iz življenja nekega društva. In: A Szlovén régiók digitális kulturális öröksége
• Réthy István: Bled ’74. XV. Nemzetközi Ex-libris Kiállítás és Kongresszus. In: Kisgrafika, 1974/3. sz., 5–8.
• Soós Imre, dr.: Lapszemle, Obvestila 72. szám: 1984. április. In: Kisgrafika, 1984/3. sz., 44. 
• Tiszka Annamária tervezőgrafikus (Mohács) közlése, 2025. május 6.
• Utazás a középkori Szlovéniába: Kranj. In: Miénk a Világ, 2014. 02. 05.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: A Nagy Háború ex libriseken. In: Kisgrafika, 2015/2. sz., 2–4. 
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Novacsek Péter (1937–2001). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 131–132.
• Vasné Tóth Kornélia: „Ex libris Land” – A magyar ex libris múltjának meghatározó eseménye, a XIII. Nemzetközi Ex Libris Kongresszus. In: Könyvtári Figyelő, 2021/1., 63–75.
• Zbirka ekslibrisov Beti in Dagmar Nováček. In: Digitalna knjižnica Slovenije
  
  

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az összeállítás első része itt olvasható.

Idén 130 éve, Szerencsen született Dagmar Nováček (1896–1983), aki az akkori Jugoszlávia részét képező Szlovéniába elszármazva az ottani ex libris élet egyik kiemelkedő személyisége lett az 1960–1970-es években. Amellett, hogy a neves gyűjtő több tízezer darabos kisgrafikai kollekciót hozott létre, saját névre szóló ex librisei egy részét könyveibe is beragasztotta, őrizve a műfaj eredeti, a könyv tulajdonosát jelölő funkcióját. Egy fotóalapú ex libris – Miloslav Nováček alkotása – megörökíti a lámpafénynél könyvet olvasó Nováček lány alakját.

Miloslav Nováček alkotása. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Dagmar Nováček nemzetközi kiterjedésű kisgrafikai gyűjteményének sorsáról kideríthető, hogy egy részét szlovéniai lakhelyén, Kranjban a helyi Gorenjska Múzeumnak ajándékozta; jelentős anyagegységet kapott a ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár – a nekik adományozott gyűjtemény egy része digitálisan is megtekinthető. Az anyag további részét Dagmar Nováček egyik testvérének, Jánosnak a gyerekei, a Magyarországon élő Novacsek Péter és János örökölték 1984-ben. A későbbiekben, a testvérek halála után a hagyatékból megőrződött még a Dagmar nevére készített grafikák dúcainak egy része, több – részben már ismert – nyomat a kisgrafikai kollekcióból, emellett ex librisszel jelölt könyvek, valamint fotók és a gyűjtő levelezése.
A magyarországi intézmények közül a nemzeti könyvtár állománya részét képezi számos, Dagmar Nováček vagy a család többi tagja nevére szóló ex libris és alkalmi grafika, melyek megtekinthetők a Könyvjegytár tartalomszolgáltató oldalon. A gyűjtő és rokonai ex libriseinek a kutatásában nagy segítséget jelent még a neves gyűjtő, Palásthy Lajos (1931–2020) birtokába került, a Nováčekek nevére szóló grafikai anyag. Palásthy ex libris kollekciója napjainkra online is elérhetővé vált az 1. Magyar Virtuális Exlibrismúzeum weboldalon.
A következőkben, bemutatva Dagmar Nováček gazdag ex libris gyűjteményének egyes darabjait, főként a nevére készíttetett ex librisek és alkalmi grafikák alapján tanúi lehetünk, a művek hogyan vallanak a gyűjtő személyéről, kedvteléseiről, élete helyszíneiről.
Dagmar Nováček apai ágon cseh, anyai ágon szudétanémet származású volt. Négyen voltak testvérek, Betty a legidősebb, őt követte János, majd Dagmar, és a legfiatalabb, Miléna. A gyerekek középosztálybeli nevelésben, jó képzésben részesültek. A következő fotó 1905. július 15-én készült róluk.

Fotó a négy Nováček testvérről. A kép forrása: magángyűjtemény

Fery Antal szerencsi fametsző – aki számos ex librist és emléklapot is készített a nevére – alábbi grafikáján megörökíti Dagmar Nováček életének több állomását: Szerencs – Botfalu (Románia) – Zvoleněves (Csehország) – Ujverbász (Szerbia) – Kranj (Szlovénia). A grafika, mely Dagmar Nováček 75. születésnapjára készült, születésének pontos dátumát is elárulja: Szerencs, 1896. augusztus 27.

Fery Antal fametszete (1971). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Fery Antal így emlékezett az ex libris gyűjtők Dagmar nénijére:

Dagmar Nováček szlovéniai lakhelye, a gyönyörű fekvésű Kranj – a szlovén Alpok kapuja – az ex libris gyűjtők egyik kedvelt találkozási pontja lett. A két alpesi folyó, a Száva és a Kokra torkolatánál, egy magas hegyfokon elhelyezkedő település közel fekszik a fővároshoz, Ljubljanához. Templomtornyai mögött az Alpok emelkedik, lenyűgöző látványt nyújtva. A táj szépségét adja vissza számos, a gyűjtő nevére szóló grafika, köztük a zentai Andruskó Károly több alkotása.

Andruskó Károly metszete (1969). Jelzet: Exl.N/271/v1 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Dagmar Nováček részére készült ex librisek, alkalmi grafikák egy része kranji otthonát örökíti meg a víztoronnyal és a tövében álló házzal, melyet parkszerű kert vesz körül. Ez látható Antonín Doležal és Jiří Bouda cseh grafikusok a gyűjtő nevére alkotott újévi grafikáin. Bouda litográfiája vidám színeivel egy újévi képeslapnak is felfogható.

Jiří Bouda újévi grafikája (1977). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Kranj környéke tele van túraösvényekkel, melyeken Dagmar is szívesen kirándult. Szerette a növényeket, az állatokat, ezt a nevére szóló ex librisek is bizonyítják. Andruskó Károly és Fery Antal grafikusok a Nováček család tagjai nevére szóló ex librisein, alkalmi grafikáin a természet, a hegyek, az Alpok állat- és növényvilága, a fenyőerdők, a magaslati helyeket kedvelő havasi gyopár áll a középpontban.

Andruskó Károly metszetei. Jelzet: Exl.N/268 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár (első kép) és Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye (második kép)

Dagmar Nováček 1960-ban lett tagja a Magyarországon 1959-ben megalakuló Kisgrafika Barátok Körének. A későbbiekben meghatározó szerepet töltött be az 1967-ben létrejövő Društvo Exlibris Sloveniae (Szlovéniai Ex libris Egyesület) életében, annak elnökeként a hazai mellett a nemzetközi ex libris életnek is aktív részese volt, kiterjedt kapcsolati hálót épített ki.

A Szlovéniai Ex libris Egyesület alapító ülése a Nováček nővérek házában. A kép forrása: A ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár honlapja

A szlovén ex libris egyesület 1967 és 2015 között működött, Ljubljana központtal. Hivatalos újságja Obvestila címmel jelent meg. Dagmar néni az egyesületi élet szervezése mellett maga is példát mutatott több évtizedes ex libris gyűjtői tevékenységével. Széles körű ismeretségét a levelezés mellett a nemzetközi ex libris konferenciákon és egyéb találkozókon való részvételével szerezte. Több nyelven beszélt és levelezett, a magyar és a szlovén nyelv mellett nagyon jól értett németül. Rendszeres résztvevője volt az Ex libris Egyesületek Nemzetközi Szervezete (FISAE, Fédération International des Sociétés d’Amateurs d’Exlibris) által kétévente rendezett nemzetközi ex libris kongresszusoknak, több nevére szóló ex libris készíttetésével állított emléket ezeknek az eseményeknek.
Magyarország egyetlen alkalommal adott helyszínt FISAE nemzetközi kongresszusnak, 1970 novemberében. Az események fő szervezője a Kisgrafika Barátok Köre volt. Az eredményes munkának köszönhetően Paul Pfister neves francia ex libris gyűjtő Magyarországot „Ex libris Land”-nek nevezte, ezzel is méltatva az itthoni ex libris készítők széles táborát, és elismerve a kongresszus sikerét. A nemzetközi esemény hosszú távú hatást gyakorolt a műfaj hazai fellendülésére, szélesedett a gyűjtők köre, máig hatóan meghatározó szerepet töltött be a magyar és nemzetközi ex libris életben. A központi helyszín Budapesten a Fészek Művészklub volt, emellett a résztvevők kiállításokat tekinthettek meg a Magyar Nemzeti Múzeumban, az Ernst Múzeumban és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. A budapesti kongresszus azért is kiemelkedő jelentőségű volt a szlovén küldöttek számára, mert a delegációk ülésén ekkor vették fel a szlovén ex libris egyesületet a FISAE tagjai közé. A kongresszusról tanúskodik egy Andruskó Károly-grafika Dagmar Nováček nevére a főváros, az Erzsébet híd és mögötte a Gellért-hegy látképével – az egyik pályázati téma ugyanis „Budapest, a XIII. Nemzetközi Ex Libris Kongresszus városa” volt.

Andruskó Károly metszete. Jelzet: Exl.N/269 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Dagmar Nováček számára az 1972-es dániai után különösen meghatározó volt a XV. Nemzetközi Ex libris Kongresszus, melyet 1974-ben Jugoszláviában, a szlovéniai Bledben rendeztek. A konferencia alkalmából többféle kiállításra lehetett anyagot benyújtani, egyrészt az előző nemzetközi ex libris kongresszus óta, 1972–1974 között készült grafikákból, másrészt pályázatot írtak ki „A könyv közelebb hozza egymáshoz az embereket” témakörben.  A dán Christian Blæsbjerg a kongresszusra készült, a pályázati témát feliratában is hirdető grafikája („Ex libris tante Dagmar Nováček. Bogen bringer folkene naermere hinanden”) a könyvet a népek közti szorosabb kapcsolatteremtés eszközeként mutatja be. Az üzenetet erősítendő, az ex librisen a mű grafikusát és készíttetőjét képviselve Dánia és Jugoszlávia zászlója egyaránt szerepel.

Christian Blæsbjerg grafikája (1974). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Karancsi Sándor egy kongresszusi grafikája a könyv és a földgolyó motívumának összekapcsolásával szintén a könyvnek – mint az egyetemes tudás jelképének – a népeket összekötő szerepét hangsúlyozza.

Karancsi Sándor linómetszete (1974). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A jól sikerült bledi kongresszuson 160 grafikus és gyűjtő vett részt a világ minden tájáról, ebből 63 fő volt szlovéniai, Magyarországról 33 fő érkezett. A nemzetközi találkozót a szlovén ex libris egyesület és a kongresszus elnökeként Dagmar Nováček nyitotta meg, majd dr. Gianni Mantero (a FISAE örökös elnöke) és a szervezőbizottságból dr. Rajko Pavlovec szlovén geológiaprofesszor köszöntötte a megjelenteket. A kiállítások megtekintése és a szokásos cserealkalmak mellett a résztvevők kirándulásokat tehettek Szlovénia festői tájaihoz, például a Bohinji-tó és Kranj vidékére is. Városnézésre került sor Ljubljanában, ahol többek között meglátogatták az egyetemi könyvtárat. A vállalkozó kedvűek a Júliai-Alpokba is eljuthattak, mely az Alpok hegyláncának legdélkeletibb tagja, Szlovénia legnagyobb területű és legmagasabb hegysége.

Andruskó Szilveszter linómetszete (1969). Jelzet: Exl.N/261 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Dagmar Nováček a következő, 1976-ban Lisszabonban rendezett XVI. kongresszusnak is emléket állíttatott egy nevére szóló ex librisszel, Christian Blæsbjerg dán grafikus egy alkotásával.
Nemzetközileg széles kiterjedésű kollekciójában megtalálhatók voltak cseh, német, dán, osztrák, holland, belga, orosz, lett, lengyel, magyar stb. grafikusok alkotásai egyaránt. Szép lapjai voltak többek között Jiří Bouda, Antonín Doležal, Vítězslav Fleissig és Stanislav Kulhánek cseh művészektől. Készített a nevére ex librist és alkalmi grafikát a lett Peteris Upitis, a német Hermann Huffert és Richard Rother, a dán Christian Blæsbjerg, az osztrák Hans Frank és Rose Reinhold, a belga Frans Lasure.
Hermann Huffert egy 1976-ra szóló újévi lapján – a bőséget idézően – kordé elé befogott, gabonát, szőlőt és virágot szállító egyszarvút láthatunk, mellette feltűnik a békét jelképező galamb. A színes grafika fa- és linómetszet-technikával készült.

Hermann Huffert metszete (1975). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A szobrászként híressé vált Richard Rother a grafikai technikákban is kipróbálta magát, remekül értett a fametszéshez. A Kitzingenben, majd Würzburgban élő művész számos fametszetű grafikát, köztük ex librist készített, Dagmar Nováček mellett például Herbert Schwarz, Günter Bremer, Jean Morisot, Heinrich Hasenknopf tartoztak a megrendelői közé. Metszetei egy része szőlős-boros témájú, az ex libriseken kedvelte a könyvre, az egyes szakmákra, a gyűjtésre, gyűjtőhobbikra utaló jegyeket. Műveinek tekintélyes sora került be Dagmar néni kollekciójába.

Richard Rother fametszetei (1961). A képek forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye. Első kép, második kép

Folytatása következik!

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Szeged a katasztrófa előtt. Belvárosi egyház és Rozália-kápolna. In: Vasárnapi Ujság, 26. évf. 12. sz. (1879. március 23.), 188. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Immár harmadik állomásához érkezett a Délvidék Kutató Központ Sajtó és nyilvánosság a Délvidéken című konferenciasorozata, amelyet 2025. december 4-én rendeztek meg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar épületében. Az eseményen, ahol összesen huszonhárom kutató ismertette sajtótörténeti vonatkozású tudományos eredményeit, könyvtárunk Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoportjának két munkatársa is plenáris előadást tartott.

Bárány Zsófia plenáris előadást tart a Délvidék Kutató Központ Sajtó és nyilvánosság a Délvidéken című konferenciáján 2025. december 4-én

Bárány Zsófia a Délvidékhez kapcsolódó felekezeti feszültségekbe kívánt bepillantást engedni az 1848. évi kultuszminisztériumi leveleken keresztül, különös tekintettel az érdekellentétek nyilvánosságban való megjelenéseire. 1848-ban a gróf Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével megalakult első független, felelős magyar kormányban báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterként vállalt szerepet. Több egyházi személy, így például Erdélyi Vazul nagyváradi görögkatolikus püspök élénk kapcsolatot kívánt fenntartani a minisztériummal. Már az első leveleiből kitűnnek a felekezeti és nemzetiségi összetűzések, a teljes helységeket érintő unió, azaz az ortodoxia Rómához való visszatérésének, térítésének kérdése. A konfliktusok csillapításához a főpap pásztorlevélben fordult papjaihoz. 
De nem csupán a közösségeknek akadtak felekezeti gondjai a déli területeken 1848-ban. Júniusban arról értesült a miniszter, hogy az egyéni, a református vallásra való áttérést a katonai vezetők akadályozzák arra hivatkozva, hogy a vallásügyi törvények a határvidékre nem vonatkoznak. A problémát a sajtóban megjelenő miniszteri rendelettel igyekeztek volna orvosolni. Arra is akadt példa, amikor a felekezeten belüli nézeteltérést kellett volna rendezni, amely konfliktust csak tovább mélyítette a témához kapcsolódó újságcikk.

Szerb főpap. In: György Aladár: A Föld és népei. Népszerű földrajzi és népismei kézikönyv, Budapest, Méhner, [1894]–1905. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Különösképpen felértékeli a délvidéki felekezeti konfliktusok 1848-as szerepét, hogy a kultuszminisztériumban a kormány elleni mozgalmak elsősorban az ortodox egyházi vezetőknek a kormány – és ezen belül a VKM – rendeleteivel szembeni ellenállásában testesültek meg.

Klestenitz Tibor plenáris előadást tart a Délvidék Kutató Központ Sajtó és nyilvánosság a Délvidéken című konferenciáján 2025. december 4-én

Klestenitz Tibor előadásában az 1909-es szegedi katolikus nagygyűlés sajtóreprezentációját vizsgálta meg. A katolikus nagygyűlések műfaja eredetileg német nyelvterületen született meg 1848-ban, majd kisvártatva európai jelenséggé vált. A nagygyűlések a modernitás kihívásaira adott válaszként jöttek létre, hogy a katolikusok a terjedő vallási közömbösséggel és az antiklerikalizmussal szemben erőt demonstráljanak. A nagygyűlések 1900-ban jelentek meg intézményes formában Magyarországon is, és gyorsan a hazai katolikus közélet legfontosabb eseményei közé emelkedtek. 1947-ig 33 rendezvény megtartására került sor, amelyek helyszíne két esetet leszámítva mindig Budapest volt. Az egyik kivételt az 1909. augusztus 29 és 31. között Szegeden rendezett országos katolikus nagygyűlés jelentette.
Az előadás rámutatott arra, hogy a kérdéses időszak politikai szempontból rendkívül feszült volt, ami a nagygyűlés sajtóvisszhangján is éreztette hatását. Habár a közvélemény számára legérdekesebb tömegrendezvény, az eucharisztikus körmenet imponáló módon zajlott le Szeged utcáin, ennek pozitív hatásait szinte teljesen semmivé tette a vezető katolikus politikusok, Rakovszky István és gróf Zichy János közötti, botrányos körülmények között végbemenő nyílt kenyértörés, valamint a szlovák katolikusok – végül nem megvalósuló – nyilvános politikai tiltakozásától való félelem.

Csernoch János, az új esztergomi érsek. In: Vasárnapi Ujság, 59. évf. 50. sz. (1912. december 15.), – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A nagygyűlés tapasztalatai arra indították Csernoch János csanádi püspököt, az esemény házigazdáját, hogy a nyilvános demonstrációk fontosságát hangsúlyozza. Néhány évvel később, 1913-ban, már mint esztergomi érsek és hercegprímás, azt javasolta Zichy Jánosnak, hogy az általa vezetett Katolikus Szövetség igyekezzen minél látványosabb körmeneteket szervezni a nagygyűléseken, hiszen „a mai kor társadalma, amely a szociáldemokrata tömegek fölvonulásainak hatása alatt áll, akkor fog megint nagy bizalommal a katolicizmus felé tekinteni, ha mi is tömegeket mozdítunk meg.” Ez a javaslat később, az 1920-as években, a katolikus egyházi tömegrendezvények rendszeressé válásával öltött testet. A mára már szinte elfeledett, kommunikációs szempontból felemásan sikerült 1909-es szegedi nagygyűlés tapasztalatai tehát hozzájárultak a Horthy-korszak neobarokk szellemiségű katolikus egyházi önreprezentációjának formálódásához.

Bárány Zsófia ‒ Klestenitz Tibor
(Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

Vonatkozó blogbejegyzések:

• Sajtó és nyilvánosság. Első rész, 2022. július 7.
• Sajtó és nyilvánosság. Második rész, 2022. július 8.
• Fejezetek a Délvidék múltjából 8. Sajtó és nyilvánosság a Délvidéken, 2023. december 7.

A hazai neolatin kutatások egyik kiemelt fóruma a kétévente Szegeden megrendezett Neolatin konferencia. Idén immár hetedik alkalommal került sor Szegeden 2025. november 13. és 15. között erre a konferenciára. Ahogyan a korábbi évek neolatin konferenciáit, úgy az ideit is egy nagyobb témakör köré szervezve hirdették meg. Ezúttal a vezérfonalat a 15–18. századi neolatin irodalom és az egyházak kapcsolata adta. Az egyházi vagy vallásos művek mellett, az egyházi tisztséget betöltőt személyek nem vallásos tárgyú, hanem lírai, tudományos vagy történeti műveiről, vagy egyéb olyan irodalmi alkotásokról, amelyek egy egyházi személy vagy valamely egyházi testület, intézmény megbízásából és/vagy mecenatúrája hatására jöttek létre, is hallhatak előadásokat a konferencia résztvevői. Mivel az idei konferenciára 47 előadó jelentkezését fogadták el, így a korábbi évektől eltérően idén két teremben, párhuzamos szekciókban zajlottak az előadások.

A VII. Neolatin konferencia programfüzete

Könyvtárunkat többen is képviseltük, a Kézirattár munkatársa, Janzsó Miklós Ludovicus Odaxius és a Tabula Cebetis fordításai című előadásában a különböző fordítások eltéréseit és hasonlóságait igyekezett bemutatni nagy hangsúlyt fektetve Odaxius fordítói stílusára. A Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport munkatársa, Nagy Gábor „quidam frater Paulus Helie carmelita” Egy dániai krónika a régi világ alkonyáról címmel tartott előadást, míg kollégája, Petneházi Gábor az előadásában azt mutatta be, hogyan járultak hozzá az innsbrucki Academia Taxiana különböző tagjai Andreas von Rinn boldoggá avatásához, milyen szövegek keletkeztek, illetve a tagok hogyan érvényesítették nemzetközi értelmiségi kapcsolataikat céljaik megvalósítása érdekében. A HUN-REN-OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport munkatársa, Tomkó Zoltán A transzilvanizmus előfutára? „Haza” és „ország” Christian Schesaeus műveiben című előadásában a humanista szerző Ruina Pannonica és De bello Pannonico című kortörténeti munkáiban rejlő identitásrétegek feltárására tett kísérletet.
A Régi Nyomtatványok Tárát Csapó Fanni, Tóth Anna Judit és Szebelédi Zsolt képviselték.

Tóth Anna Judit ad elő a VII. Szegedi Neolatin Konferencián

Tóth Anna Judit Keleti és nyugati kereszténység megjelenítése a jezsuita történetíróknál címmel tartott előadást. Paul Shore felvetéséből kiindulva azt vizsgálta, hogy a 18. századi magyar jezsuita történetírók bizánci kutatásait mennyiben motiválhatta az egyházi unió aktuális kérdése. Ennek alaposabb feltárására Kéri Borgia Ferenc bizánci történeti művét elemezte, különösen azt, hogyan ábrázolja Kéri az ortodoxia és a katolicizmus kapcsolatát. Kéri a keleti és nyugati kereszténység szakadásának történeti hátterével, valamint az Árpád-ház bizánci kapcsolataival és az uniós törekvésekkel is foglalkozott. Tóth Anna az előadásában arra is kitért, hogy Kéri mennyire használta fel a bizánci forrásokat az ortodoxia korszerű bemutatásához, és hogyan értékelte a korábbi uniós kísérleteket. Végezetül azt vizsgálta, volt-e olyan kortárs olvasóközönség, amely Kéri művében nemcsak magyar történeti adatokat, hanem az ortodox világ mélyebb megismerését is kereste.

Csapó Fanni ad elő a VII. Szegedi Neolatin Konferencián

Csapó Fanni előadásának középpontjában Verancsics Antalnak Kézirattárunkban Fol. Lat. 1681 jelzet alatt őrzött leveleskönyve állt. Szulejmán oszmán szultán (1520–1566) 1538-ban hadjáratot vezetett Moldva területére, ami nagy riadalmat okozott a Szapolyai-udvarban, ugyanis a király és a nemesek tartottak tőle, hogy a szultán a moldvai fejedelem megbüntetése után az oszmán hadakat Erdély és a Magyar Királyság ellen vezeti. Az 1538-as keltezésű levelekben Verancsics hosszan írt a hadjárat hírére kialakuló közhangulatról, a hadi előkészületekről és a királyi udvar döntéseiről, míg az 1539 és 1540 között keletkezett levelekben már a váradi békeszerződés miatti megtorlástól való félelem került a fókuszba, valamint nyomon követhetjük azt is, hogyan szerzi vissza hatalmát a kegyveszett moldvai fejedelem, Petru Rareş. Csapó Fanni előadásában arra is rámutatott, hogy a leveleskönyv levelei Verancsics Antal De apparatu Joannis regis... című, az 1538-as moldvai hadjárat eseményeit elbeszélő történeti munkája melletti párhuzamos történeti narratívaként is értelmezhetőek.

Szebelédi Zsolt a VII. Szegedi Neolatin Konferencián

Szebelédi Zsolt előadásában Szerémi György emlékiratának egy különleges részletét vizsgálta, amelyben a 16. század elején feltűnt égi jelenségekről számol be. Rámutatott, hogy Szerémi gyakran pontatlanul vagy kiszínezve írta le az eseményeket, de elbeszélései mögött többnyire valós történeti mag húzódik. Elmondta, hogy a káplán három, majd 1534-ben egy negyedik égitest megjelenését említi, és bár a leírás nem mindenben megbízható, az adott időszakban valóban történtek jelentős csillagászati jelenségek. Szebelédi célja az volt, hogy korabeli források és modern csillagászati kutatások alapján azonosítsa ezeket az égitesteket. Előadásában így arra mutatott rá, hogy Szerémi túlzásai ellenére értékes adalékokat nyújt a korszak égi jelenségeinek történetéhez.
Végezetül megállapítható, hogy a résztvevők magas száma, valamint az előadások sokszínűsége és kiemelkedő színvonala ismét igazolta: a kétévente megrendezett Szegedi Neolatin Konferencia a tudományterület egyik legfontosabb és legtermékenyebb szakmai találkozója.

Csapó Fanni, Szebelédi Zsolt
(Régi Nyomtatványok Tára)

Kapcsolódó tartalom: V. Szegedi Neolatin Konferencia

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százharmincharmadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Pesti Lászlót és gyűjteményét mutatja be.

Pesti László (1939–2013) budapesti kertész 1954-ben kezdett el dolgozni a Budapesti Parkfenntartó Vállalatnál. Eleinte segédmunkásként, majd képzett dísznövénykertészként tevékenykedett a Múzeumkertben, aztán 1972-től a Népligetben. Még nyugdíjas korában is folyamatosan járt ide, gondozva, karbantartva a parkot. A képeslapok, ex librisek és alkalmi grafikák gyűjtése, helytörténeti kiadványok összeállítása is összefüggött ebbeli tevékenységével.

Fery Antal fametszete (1978). Jelzet: Exl.P/232 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Rendszeresen kalauzolta az érdeklődőket, katalogizálta a Népliget összes növényfaját, előadásokat tartott a Budapesti Városvédő Egyesület Kőbányai Csoportjában és a Kisgrafika Barátok Körében. Lefényképeztette a liget és Kőbánya híresebb középületeit, műtárgyait, köztéri szobrait; ezek az Oroszlános-kút, a Dreher-kastély, a régi Sörgyár Bécsben gyártott címeres téglái, Kőrösi Csoma Sándor szobra, a kőbányai köztemető régi síremlékei, útjai. Egyenként ezerdarabos képeslapsorozatot adott ki belőlük. Számos helytörténeti dokumentumot jelentetett meg, ismeretterjesztő munkákat írt. Főnökével, Tarjányi Ferenc kertészmérnökkel módszeresen feldolgozták, bemutatták Budapest fontosabb parkjait és kertjeit, összeállították a Budapesti nagy parkok növényjegyzéke (2011) című kiadványt, mely 1975 és 2011 között szakaszosan végzett megfigyeléseik eredményeként jött létre.

Pesti László – Tarjányi Ferenc: Budapesti nagy parkok növényjegyzéke, 2011 (gépirat, címoldal)

A 15 példányban készült gépirat a Városmajor, a Vérmező, a Tabán, a Gellért-hegy, az óbudai Hajógyári-sziget, a Margit-sziget, a Városliget, a Károlyi-kert, a Múzeumkert, a Ludovika tér és Orczy-park, a Kerepesi úti temető és a Népliget növényjegyzékét tartalmazza.
A Pesti Zsibongó online folyóirat KÖZ-tér, Pesti kertek című rovatában a Népligetet ismertető cikksorozat (Barangolások a Népligetben) jelent meg, mely a Pesti Lászlóval folytatott beszélgetés nyomán készült botanikai útikalauz. A kertésszel a parkot bemutató rövidfilmet is forgattak.

Fotó Pesti László kertészről. A kép forrása: Barangolások a Népligetben, 1. rész, Pesti Zsibongó

Pesti László megalakulása (1959) után nem sokkal csatlakozott a Kisgrafika Barátok Köréhez. Első ex librisét Fery Antallal készíttette, miután az 1960-as években a szerencsi Zempléni Múzeum Helytörténeti Múzeumában találkozott a grafikus alkotásaival. Érdekelte a grafikák készítési módja is. Az ex librisek és alkalmi kisgrafikák jelentős része fametszet. E kapcsán íródott a fametszetek dúcainak fajtáiról összefoglaló cikke a Kisgrafika folyóirat 2006. évi 3. számában. Ebben röviden áttekinti a hazánkban is megtalálható azon fafajtákat, melyeket a metszők használnak; ezek a hárs, a nyár, a dió, a tölgy, a juhar, a puszpáng és a vadkörte. A vadkörte (Pyrus pyraster) viszonylag gyors növekedésű és nagyon hosszú életű fa, időskorban magassága elérheti a 20-25 métert is, átlagos életkora meghaladhatja a 150 évet. Ez a fafaragók és műbútorasztalosok legkedveltebb fafajtája.
Pesti László a kisgrafika, ex libris készíttetés és gyűjtés terén is elsősorban a növényvilágot bemutató lapokra szakosodott. Évről évre rendelést adott le Fery Antalnak, ex herbario lapokkal állítva emléket Budapest parkjainak. Ezekre – főnöke iránti tisztelete jeléül – rávésette Tarjányi Ferenc monogramját is. Így állt össze a grafikákon gyakran fellelhető PL–TF monogram, mint azt a következő, „Ex herbario Városliget” feliratú lap is mutatja. Az ábrán virginiai mocsárciprus tűleveles ága látható tobozzal.

Fery Antal fametszete (1987). Jelzet: Exl.V/338 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Később Kerékgyártó László, majd König Róbert, Winternitz Mária és Ürmös Péter művészek is számos grafikát alkottak a rendelésére. Májusfa, kevésbé ismert nevén zselnicemeggy (Padus avium Mill.) virága és levele látható díszes virágos keretben Winternitz Mária egy grafikáján. A zselnicemeggy Eurázsia területén gyakori lombhullató díszfa, amely ideális körülmények között akár a 15 méteres magasságot is elérheti. Nagyon látványos növény, köszönhetően a kora tavasszal nyíló fürtös virágainak.

Winternitz Mária grafikája. Jelzet: Exl.P/229 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Pesti László – felismerve a kisgrafika által nyújtott propagandalehetőséget – a Budapesti Városvédő Egyesület megalakulásának 10. évfordulójára Podmaniczky Frigyes portréját ábrázoló emléklapot (levelezőlapot) készíttetett Winternitz Máriával. A Zempléni Múzeum levelezőlap-gyűjteménye népszerűsítésére is rendelt több grafikát. A művekből a városvédő egyesületnek és a múzeumnak 200-200 számozott példányt ajándékozott árusításra, így hirdetve a kisgrafika műfaját.
Több témában külön albumot jelentetett meg, melyek 15-20 nyomatot tartalmaznak. Ilyenek például az egyes magyar megyékre jellemző gyümölcsöket, növényeket ábrázoló grafikák, a Budapest helytörténeti gyűjteményeit, a közgyűjteményeket, a híres könyvtárakat, a közművállalatokat bemutatók, az Űrkutatás kisgrafikákon című sorozat – ezeket szintén Tarjányi Ferenccel együtt finanszírozta. Az albumok a későbbiekben részben közgyűjteményekbe, részben helytörténeti gyűjteményekbe kerültek, Pesti László ajándékaként. A híres könyvtárakat bemutató sorozat részeként az Esztergomi Főegyházmegyei Könyvtárat ábrázolja az alábbi grafika. Itt is fellelhető a PL–TF monogram.

Fery Antal fametszete (1986). Jelzet: Exl.F/325 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Pesti László a Kisgrafika Barátok Köre felé való elkötelezettségét mutatja, hogy a kör 50 éves fennállására 2009-ben libanoni tölgyet ültetett el a Népligetben (KBK-emlékfa), e kapcsán készült Kerékgyártó László egy grafikája.

Kerékgyártó László számítógépes grafikája (2009). Jelzet: Exl.N/322 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Egy nevére szóló Fery Antal-lap Szent Dorottyának, a kertészek és virágárusok védőszentjének állít emléket.

Fery Antal fametszete (1981). Jelzet: Exl.P/231 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

1996-ban mintegy 100 grafikát ajándékozott az Országos Széchényi Könyvtár számára, melyek jórészt Fery Antal alkotásai voltak. A halála utáni évben, 2014-ben a népligeti Mutatványos téren, egykori munkahelye, a Főkert falán elhelyezték a „Pesti László, a Népliget örökös főkertésze” feliratú emléktáblát, ezzel tisztelegve életműve előtt. Kőhegyi Gyula ez évben ex librisszel búcsúztatta az elismert gyűjtőt, a növények és a kisgrafikák lelkes pártolóját.

Irodalom:

• A[rató] A[ntal]: Kisgrafikák képes levelezőlapokon. In: Kisgrafika, 1994/1. sz., 11.
• Bogdán Éva: Barangolások a Népligetben, 1–4. rész. In: Pesti Zsibongó
• Filmséta Pesti Laci bácsival, In: Pesti Zsibongó
• Lengyel Nagy Anna: Az élet császára. In: Népszabadság, 2004. július 18.
• Malecz Attila: Búcsú Laci bácsitól. Elment a Népliget örökös főkertésze, Pesti László. In: Pesti Zsibongó
• Pesti László: A fametszet fája. In: Kisgrafika, 2006/3. sz., 8–9.
• Pesti László: Találkozásom a kisgrafikával. In: Kisgrafika, 2006/2. sz., 7.
• Pesti László – Tarjányi Ferenc: Budapesti nagy parkok növényjegyzéke, 2011 (gépirat)
• Pesti László – Tarjányi Ferenc: A Népliget. In: Pesti Zsibongó
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Pesti László (1939–2013). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 142–144.

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész; 117. rész; 118. rész; 119. rész; 120. rész; 121. rész; 122. rész; 123. rész; 124. rész; 125. rész; 126. rész; 127. rész; 128. rész; 129. rész; 130. rész; 131. rész; 132. rész

Jób Dániel – Színháztörténeti és Zeneműtár, Színháztörténeti gyűjtemény

A harmincas évek második felében a magyar állam egyre szélsőségesebb politikája miatt egyre nehezebb helyzetbe került a Vígszínház is. A második zsidótörvényként ismert, 1939. május 5-én életbe lépő 1939. évi IV. törvénycikkel már azokat is igyekeztek kiszorítani a színházi közegből, akik addig maradhattak. Roboz Imre és Jób Dániel ezt úgy próbálták megoldani, hogy Harsányi Zsoltot nevezték ki igazgatónak, aki mellett a színház munkájában Jób még mindig tevékenyen részt vett. Erre 1941-től már töretlen népszerűsége és elismertsége ellenére sem volt lehetősége.

1943-ban kifosztották a lakását, 1944-ben a Színművészeti és Filmkamarai tagságától is megfosztották, de feleségével együtt túlélte a háborút. 1945. február végén megkapta a Vígszínház koncesszióját és korábbi naivitása és optimizmusa maradékával azonnal munkához látott.

Mivel a Vígszínházat Budapest ostromakor aknagránát-találat érte, a romos épületet pedig kifosztották, a társulat megmaradt tagjai a számukra kiutalt helyen, a volt Radius mozi (a mai Thália Színház) épületében kezdtek el játszani, első előadásuk Gorkij Éjjeli menedékhelye volt.

• 
• 
• 
• 

1945 augusztusában Jóbnak sikerült felvennie a kapcsolatot az Amerikában élő Molnár Ferenccel, a következő évben Molnár A császár című új darabjával is ünnepelték a Vígszínház 50 éves jubileumát.

• 
• 

Azonban a második világháború után kialakuló új berendezkedésben Jób Dániel elképzelései és a megvalósíthatóságuk között egyre nagyobb lett a szakadék. Egy futurisztikus színházvárost szeretett volna felépíttetni Ben Blumenthal közreműködésével, amikor még a Vígszínház épületének felújítása sem kezdődött meg. Az egykori polgári közönség szinte eltűnt, a háborúban elszenvedett veszteségei miatt nem tudta fenntartani a színházat, a kialakuló kommunista berendezkedés pedig már nem is akarta – hiába igyekezett Jób a munkásságot mint új közönséget megnyerni a színház számára. 1947-ben Szobotka Tibort nevezték ki mellé társigazgatónak. Jób 1948 áprilisában még pályázott a Vígszínház és a Pesti Színház vezetésére (előbbire egyedül), de az év májusában lemondott, Somló István, Tolnay Klári és Benkő Gyula vették át tőle a társulat vezetését, mindössze egy évre.

Jób Dániel 1848 k. Jelzet: KA 5291/2 – Színháztörténeti és Zeneműtár, Színháztörténeti gyűjtemény

Az államosítással 1949-ben feloszlatták a társulatot. Jób Dániel ezután feleségével együtt visszavonultan, nélkülözve élt Budapesten 1955. november 20-án bekövetkezett haláláig. Síremlékét 1959. június 7-én avatták fel.

Jób Dániel sírja a Rákoskereszturi köztemetőben. Fénykép. Készült 1960-ban. Fotó: Földvári Árpád. Jelzet: KA 5291/6 – Színháztörténeti és Zeneműtár Színháztörténeti gyűjtemény

Jób Dániel és Simon Böske sírja, Kozma utcai izraelita temető: 1C-6-27. Fotó: Dr Varga József. A kép forrása: Wikimedia

Patonai Anikó Ágnes
(Színháztörténeti és Zeneműtár)

Az összeállítás első része.

Felhasznált irodalom:

• Berczeli A. Károlyné: A Vigszínház műsora 1896–1949 (Színháztörténeti füzetek 33.), Budapest, 1960.
• Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920–1949, [Budapest], PIM: OSZMI, 2018.
• Gajdó Tamás: Kedves Feri… Kedves Dani… In: Színház, 1992/9.
• Heltai Gyöngyi: Színházi „átállítás” – a pesti magánszínházi mező önszabályozó működési modelljének válsága (1936–1944). In: Korall, Színház és az egész világ, 18. évf. 69. sz. (2017).
• Lengyel György: A magyar színház monogámiája. Rendezői utak és stílusok 1923-1956. In: Színház, 38. évf. 8. sz. (2005. augusztus), 9–18.
• Magyar Bálint: A Vígszínház története alapításától az államosításig: 1896–1949, Budapest: Szépirodalmi, 1979.
• Magyar színházművészeti lexikon [főszerk. Székely György; szerk. Török Margit], Budapest, Akadémiai, 1994.
• Somló István: Kor- és pályatársak, [ill. Würtz Ádám], Budapest, Magvető, 1968.
• A 125 éves Vígszínház épületének története, szerk. Illyés Ákos, Budapest, Vígszínház Nonprofit Kft., 2022.

Kapcsolódó blogbejegyzéseink:

• „[A] művészi és színházi siker teljességében” 102 éve mutatták be Csehov Három nővérét Magyarországon, 2024. október 15.
• „Nem festett diplomatákat és politikusokat, hanem igaz embereket…” 100 éve hunyt el Bródy Sándor, író, publicista, 2024. augusztus 12.
• A kabátos ember. 170 éve, 1851. október 5-én született Ditrói Mór színész, rendező, színigazgató, 2021. október 5.
• Tolnay Klári emlékezete. 25 évvel ezelőtt hunyt el a kedvelt színésznő, 2023. október 27.
• A vitákat generáló, vitathatatlan jelentőségű életmű. 145 éve született Molnár Ferenc író, drámaíró, publicista, 2023. január 12.
• A színésznő és a történelem: Fedák Sárira emlékezünk. Munkák és napok – és kincsek. 33., 2020. október 26. rész