Pálosokról, pálosoktól – Székesfehérvárott és Hangonyban

2024. december 09. 06:00 - nemzetikonyvtar

A 2023 végén az MNMKK OSZK és a Magyar Pálos Rend közös kiadásában megjelent Pálos olvasókönyv kapcsán – amelynek immár minden példánya elfogyott – november 7-én, pálos mindenszentek napján mint a kötet szerkesztője irodalmi beszélgetésen vehettem részt Székesfehérvárott, a Szent István Művelődési Házban, november 8-án pedig a rend történetéről tartottam előadást a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Hangonyban, az egyik középkori pálos helyszínen megrendezett minikonferencián.

Interjú a Székesfehérvári Médiacentrum számára az irodalmi beszélgetés előtt. A kép forrása: Fehérvár Médiacentrum portál

A kötet, irodalmi tükörben mutatja meg a rend történét, pálos szerzőktől idéz és pálosokról szóló irodalmi szemelvényeket mutat be. A pálos szerzők – köztük Gyöngyösi Gergely, Ányos Pál, Verseghy Ferenc és Virág Benedek – művei mellett a rendről, illetve a rendhez kapcsolódóan számos jeles magyar szerzőtől olvashat az érdeklődő – Arany Jánostól, Kosztolányi Dezsőn és Weöres Sándoron át Szepesi Attiláig; Jókai Mórtól, Gárdonyi Gézán és Márai Sándoron keresztül Tandori Dezsőig.

„…Éjjel Virág Benedek verseit olvasom. Szomszédok voltunk a Krisztinavárosban, csak ő 200 évvel elébb költözött oda, a Szarvas térre. Verseit a felfedező örömével olvasom. Újszerűek és meglepőek, mert nem akar mindenáron új lenni, sem meglepni. Tehát avantgárd, fehér parókában. Hazafiassága rosszkedvű, morgós. Papköltő volt, színésziesség nélkül, mécslászlós ripacskodás nélkül. Jólesik éjfélkor a Csendes-óceán partján szót váltani a szomszéddal.”

Márai Sándor: A teljes napló 1982–1989, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend, Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 471. – Törzsgyűjtemény

Székesfehérvárott, a Csoóri Sándor Társaság rendezvényén Bakonyi István irodalomtörténész kérdéseire válaszolva a rend történetének néhány alapvető eleme (megszervezésének körülményei, lelkisége és a nagy történelmi törések) mellett elsősorban Virág Benedekről, a költőről, az egykori székesfehérvári tanáremberről volt szó, aki a város pálos gimnáziumában tanított – rövid ideig rendtársával, Ányos Pállal együtt.

Virág Benedek portréja, litográfia. In: Magyar költők arczképei, Pest, Rohn és Grund Ny., 1863–1865. Jelzet: Alb. E. 255 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

„[Virág Benedeket] 1786-ban a székesfehérvári konvent tagjaként érte a rend feloszlatása is. Ezt követően néhány évig világi papként folytatta tanári munkáját Székesfehérvárott, majd 1797-ben saját kérésére, rossz egészségi állapotára hivatkozva nyugdíjazták. Így írt igazgatójának: „Napról-napra tapasztalom, hogy gyengülök, biztosan érzem, hogy a tanítást testi romlásom nélkül nem folytathatom. Eddig lappangott titkon (a betegség), most erejét jobban kiadja, ha hallgatok, jogtalan leszek magammal. Kötelességem a nagyobb veszedelmet, ha nem is elhárítani, de legalább elhalasztani vagy kisebbíteni. A természet elég gyönge és beteges szervezetet adott s ezt a 17 évi folytonos iskolai munka még csak jobban megernyesztette. Ezt, a ki szenvedek, érzem.”

Sudár Annamária: „…nagy műalkotása Istennek” Virág Benedek. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend – Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 419. – Törzsgyűjtemény

A rend 1786-os feloszlatása kapcsán – középpontban állítva a Kézirattárunkban őrzött, a rend tagjait felsoroló dokumentumot (lásd a dokumentum részletét alább) – elhangzott az is, hogy a pálosok emlékezete kihullott a magyarság gondolkodásából, pedig Remete Szent Pál szerzete – amely a középkorban és a kora újkorban, valamint a 18. századi felvirágzás évtizedeiben jelentős szerepet játszott az ország történetében és művelődéstörténetében, azaz szervesen beágyazódott Magyarország évszázadaiba – a II. József nevéhez fűződő, 1786-os feloszlatást követően lassan szinte ismeretlenné vált a magyarok számára.

A pálos kolostorok névjegyzéke, részlet, Alba Rege [Székesfehérvár] – Catalogus fratrum ordinis Sancti Pauli primi Eremitae in Hungaria tempore suppressionis, 1786, papír. Jelzet: Fol. Lat. 2025. – Kézirattár

Az ún. hosszú 19. századnál is hosszabb idő, csaknem százötven év volt, amikor a pálosok nem lehettek jelen az ország történetében. Az 1786-ban több mint háromszáz fős rend utolsó, örökfogadalmas tagja Kristóffy Gáspár Remete Szent Pál ünnepén hunyt el 1845-ben. Hiába élte túl több mint fél évszázaddal rendje feloszlatását, az ő élete sem ívelhette át a több emberöltőnyi időbeli szakadékot; s a szóbeli áthagyományozás nemzedékről nemzedékre szálló, a szerzetesi közösségekben kulcsfontosságú folyamata ezzel megszakadt Magyarországon. A pálosok lassú elfelejtésének időszaka ugyanakkor egybeesett nemzetté válásunk kulturális majd politikai folyamatával, amelyben – részben már korábban is létező elemek felhasználásával – „definiálódtak” nemzeti jelképeink is.

A pesti pálos könyvtár részlete (ma a Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtára); a fafaragások egykori pálos mesterek munkái. Fotó: Török Máté, 2023

„Elefánton a pálosok emléke két évszázad távlatában – ma is eleven lánggal ég. Hosszú időn át éltek itt ez ősi nyitrai faluban, sok emléket hagytak itt maguk után. Emlékeznek még rá, hogy a Ferdinándi-erdő [így hívják ma is] nevét az utolsó pálosról nyerte. Mikor II. József feloszlatta a rendet, Ferdinánd – az öreg szerzetes – nem akarta elhagyni kedvenc vidékét. Kivonult az egyik erdőbe – melyet ma neve őriz –, kalyibát építet magának, s ott remetéskedett, míg egyszer egy hatalmas hóvihar kunyhójával együtt eltemette. Azt is tudja a hagyomány, melyik volt a pálos klastrom. Máig elárulja egykori szerepét impozáns homlokzatával és remek tagozódású templomhajójával, mely hátfelől támaszkodik a főépületnek. Fehér falai messze világítanak a holdfényben.”

Mártonvölgyi László: Pálos klastrom a halovány hold alatt, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend – Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 676. – Törzsgyűjtemény

A pálos szerzők jelen voltak a modern magyar irodalom megszületésének bölcsőjénél, a felvilágosodásnak nevezett irodalomtörténeti korszak kezdetén, az 1770-es, 80-as években, de a reformkori magyar irodalom kibontakozásának nagy korszakában – az 1830-as, 40-es években egyrészt már maguk „a pálos szerzők” (Ányos Pál, Verseghy Ferenc és Virág Benedek) sem éltek, és addigra eltelt csaknem két emberöltő is a rend feloszlatása óta.
Virág Benedek több mint negyven évvel élte túl a rend feloszlatását, s a kortársak és az utódok szeretete és tisztelete ellenére személye és életműve mégis szinte teljesen feledésbe merült; költeményeit, írásait nemigen idézzük.

„Pedig Virág Benedek kortársainak évtizedeken át cél volt meglátogatni a kis tabáni házat, ahol felkereste »a szegénységét példás tartással viselő költőt a magyar irodalom két nemzedékének színe-virága: Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Károly, Toldy Ferenc, Bajza József, Vörösmarty Mihály. Szabályos zarándokhely lett a lakása: mintha mindazok, akik az irodalom szentélyébe kértek bebocsáttatást, ezt csakis Virág jóváhagyásával kaphatták volna meg.« Pedig Virág Benedek Magyar századok című műve, amely a honfoglalástól a mohácsi vészig mutatja be a magyar történelmet, megjelenésekor hiánypótló volt, ő maga pedig ezt tartotta a legfontosabb munkájának, mondván: »Nem késő azt tanulnunk, amit oly sokáig nem tudtunk, mert senki által nem taníttattunk. Most érezzük kártékonyságát a tudatlanságnak.« Pedig »Nagy reménységű ifjainknak« ajánlva – »mint a szelídebb tudományok volt királyi tanítója« – ő adta ki először magyarul az Aranybullát 1805-ben, s az egyértelmű tanári, nevelői szándékot az ajánlás tipográfiailag kiemelt, középre zárt két befejező sora is erősíti: »Szent dolog a’ Honynak törvényit ’s régi szokásit/A feledékenység ellen fentartani ’s védeni. « Pedig ő volt az első magyar költő, aki emlékművet kapott. Az adakozásból készült domborművet Ferenczy István, a magyar nemzeti szobrászművészet megteremtője készítette, s alkotása a Nemzeti Múzeumban kapott helyet (1934) – az oda elképzelt nemzeti pantheon első műveként. Az emlékmű a Nemzeti Múzeumból utóbb mai helyére, a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokba került, s a Dóm tér keleti oldalán kapott helyet.”

Sudár Annamária: „…nagy műalkotása Istennek” Virág Benedek. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Uő., Budapest, Magyar Pálos Rend – Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 415–416. – Törzsgyűjtemény

Ferenczy István: Virág Benedek emlékére készült emlékműve (1830) mai helyén, a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokban. Fotó: Návay Ákos

Másnap, november 8-án a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Hangonyban – Ózdtól 9 km-re nyugatra, Miskolctól 55 km-re észak-északnyugatra – rendeztek minikonferenciát Hangonyi pálos délután címmel, amelynek az volt a célja, hogy a helyiek első kézből ismerkedhessenek meg az egyetlen magyar alapítású szerzetesenddel. A kezdeményezésben jelentős szerepet játszik a tény, hogy az erdő mélyén a középkorban pálos szerzetesek éltek.

„A Szent Anna, Szűz Mária édesanyjának tiszteletére épített rendházat 1368-ban alapították helyi nemesek, Lázár, Domonkos és fiaik. Ellátták a fennmaradáshoz szükséges javakkal is a kolostort, de a további években is számos további adományt, főleg malmokat kaptak az itteni szerzetesek. 1408-ban egy bizonyos Klára asszony ezer forintot hagyott építkezésekre. A források 1460 után már nem említik az aktív kolostort, bár az ekkor keletkezett kiváltságot még Ulászló király is megerősíti. Nagyon valószínű, hogy a török időkben néptelenedett el a rendház. 1567-ben arról értesülünk, hogy az elhagyott épületeket közös megegyezés alapján a rend generális perjele és az újhelyi pálos elöljáró minden tartozékával együtt 200 magyar forintért eladta.”

Látos Tamás (MNMKK Nemzeti Régészeti Intézet) és Pető Zsuzsa Eszter (MNMKK Régészeti Tár): Fehér barátok nyomában a gömöri erdők mélyén – a hangonyi pálos kolostor. In: A Magyar Nemzeti Múzeum szakmai blogja, 2022. február 2.

A Hangonyi pálos délutánt Kovács Szilárd polgármester úr köszöntő szavai nyitották meg. Ő egyike azoknak a lelkes patriótáknak, akik függetlenül attól, épp milyen tisztséget töltenek be, kezdeményezőként vesznek részt saját településük életében. Polgármester úr a harmadik ciklusát kezdte meg, s már 1998 óta tagja Hangony képviselőtestületének, valamint tevékeny szereplője az ún. Pálos települések találkozójának is.

A települési házigazda, Kovács Szilárd polgármester úr és P. Puskás Antal OSPPE tartományfőnök a minikonferencia után az étteremben. Fotó: dr. Szentirmay Tamás

Első előadóként átfogó ismertetőt adtam a pálos szerzetesrend történetéről, kiemelve azt a tényt is, hogy abban a bő száz esztendőben, amelyben Hangonyban is jelen voltak a fehér barátok, a rend töretlenül fejlődött, egészen 1526-ig, amikor a mohácsi csatát követően a törökök feldúlták a generális perjel székhelyét, a rend középpontját, Budaszentlőrincet is.
Az 1528-ban kiadott Tabula Hungariae, másként Lázár-térképen „S. Paulus” névvel jelezték Budaszentlőrincet, ahol a pálosok őrizték Remete Szent Pál földi maradványait. Az első Magyarországot ábrázoló nyomtatott térkép mai tudásunk szerinti egyetlen fennmaradt példányát könyvtárunk őrzi.

Tabula Hungariae, részlet, 1528. Jelzet: RNYT App. M. 136 – Régi Nyomtatványok Tára

„A rend népszerűségéről beszél az a tény is, hogy külföldön is képes volt megtelepedni. Nagy Lajos király – miután több kolostort is alapított Magyarországon (köztük 1352-ben Márianosztrát) –, uralkodásának a végén előmozdítója volt az első lengyelországi pálos kolostor, a częstochowai Jasna Góra 1382-es megalapításának. A pálosok a 1404-ben Rómában is megtelepedtek, s a század derekán megszerezték Monte Celión a Santo Stefano Rotondo-bazilikát is, illetve más, köztük német, horvát (pl. a később igen jelentőssé váló Lepoglava) területeken is létrejöttek kolostorok.
Az eleinte inkább kis- és középnemesektől, ritkább esetben főuraktól-főpapoktól támogatott rend a királyi és a pápai kegy együttes hatása révén a XV. századra a legrangosabb szerzetesrendekkel jutott egy sorba anélkül, hogy eredeti hivatását, szegénységét feladta volna. A pálosok rendje a középkori Magyarország egyik legvirágzóbb szerzetesrendje volt.”

Sudár Annamária: Kiteljesedésben, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Uő., Budapest, Magyar Pálos Rend, Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 135–136. – Törzsgyűjtemény

Sudár Annamária előadása. Fotó: Hadikfalvi Farkas István

Az előadás kitért az 1786-os feloszlatás utáni csaknem másfélszáz évre is, illetve az 1934-es újraindulásra, valamint a rend 1950-es, a kommunisták általi feloszlatására is.

„A pálos kolostorok életét nem csak a leírásokból ismerjük, sokat mesélnek róluk azok a helyszínek is, ahová kolostoraikat és templomaikat telepítették. Történelmük viharos évszázadai során azonban az épületek jelentős része elpusztult, amelyek ma nagyrészt természetvédelmi területeink féltett építészeti és kultúrtörténeti emlékei. A pálos templomok és kolostorok nagyobbik része a lakott településektől távol, az akkori elnevezések szerint a pusztákon épült. A puszta abban az időben nemcsak füves síkságot jelentett, mint ma, hanem minden emberi lakóhelytől távoli, elhagyatott vidéket is. A rend alapelve a világtól való elvonulás, a csendes és bensőséges elmélkedés, a remete életmód volt. A kolostorok körüli irtásokon, a természetes tisztásokon, a szántóföldeken gazdálkodtak a remeték, maguk teremtették elő a fenntartásukhoz szükséges élelmet. Sőt, a konyhakerti terményekből vagy a gyógynövényekből még felesleg is maradt. Környezetükön csak a legszükségesebb átalakításokat, változtatásokat végezték el. Együtt éltek az őket körülvevő világgal úgy, hogy nem azt formálták a saját igényeikhez, hanem ők igyekeztek a lehető legtökéletesebben alkalmazkodni hozzá. Ennek köszönhető, hogy a pálos remeték építményei elpusztultak ugyan, de a környezet, a természet szinte érintetlen formában fennmaradt.”

Major István: A természet rendje, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend, Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 678–679. – Törzsgyűjtemény

Hangonyiak és a környékről érkezett érdeklődők a közönség soraiban. Fotó: Hadikfalvi Farkas István

Mórocz Viktor a Balatonszemesi Pálos Örökség projektvezetője bemutatta, hogyan kezdték meg annak a középkori pálos kolostornak a feltárását, amiről a kezdetekben még azt sem tudták, hogy hol volt az erdőben pontosan. 2022 júliusának első felében indult el az akkor két hétig tartó munka a balatonszemesi Mindszent pálos kolostornál a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Régészettudományi Intézetének a hallgatói dr. Végh András (1964-2024) tanszékvezető egyetemi docens vezetésével. Ma már emlékhely fogadja a Barát-dűlőbe érkezőket, s az előadásból azt is megtudhattuk, hogy megsokszorozódott az egykori kolostorhelyszín látogatottsága. A továbbra is folytatódó feltárás egyik eredményeként az előadás már a távlatokról is értekezett, a tervekről, amelyeknek a középpontjában az egykori kolostorhelyszín mellett tervezett kilátó szerepel.

Mórocz Viktor a Balatonszemesi Pálos Örökség projektvezetője. Fotó: dr. Szentirmay Tamás

Az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeumtól érkező Pető Zsuzsa és Látos Tamás a hangonyi pálos kolostor helyszínén végzett eddigi kutatásaik eredményeit osztották meg közös előadásukban a közönséggel. A reménybeli ásatásokat előkészítő korszerű technológia segítségével (KELL IDE KÉT SZÓ) mérték fel és pontosították az egykori kolostor helyét. A felmérések adta információk segítenek abban, hogy a jövőbeni régészeti feltárások minél kevesebb környezeti rombolással járjanak.

Pető Zsuzsa régész (MNMKK MNM) előadása. Fotó: dr. Szentirmay Tamás

Az előadások után Puskás Antal tartományfőnök atya mutatott be szentmisét a hangonyi katolikus templomban. Ezt követően a település lakói vendégül látták az előadókat és a rend küldöttségét a helyi termékeket és a hagyományokat is bemutató Hangonyi Pizzériában, ahol az esti beszélgetésben a kolostor feltárásának lehetőségeiről is szó esett. Az est befejezéseként a helyi gasztronómia büszkeségét, a „hangonyi begyerőt” is megkóstolhatták a jelenlévők.

Sudár Annamária (Főigazgatói Kabinet)

komment

Alkotó nyomdászból mai napig tanuló könyvtáros – Paizs János CSEVEJ32

2024. december 08. 09:56 - nemzetikonyvtar

Hogyan kerül egy fiatal a nyolcvanas években a csepeli nyomdászgép mellől a nemzeti könyvtár raktárába, ahol elkészíti az első mikrofilm-adatbázist? Természetesen lesz szó unokákról, az értelmiségről és 35 éves könyvtáros hivatásról.

Paizs Jánossal, az Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály könyvtárőrével csevegett Tóth Péter, a nemzeti könyvtár webes tartalompakolója. Solymosi Ákos hangmérnök segítette a csevej elkészültét.

Tartalom:

01:10 Kalocsai és vásárhelyi gépész kezdetek
03:07 A legendás Petőfi nyomdában kezdődött az alkotás
05:29 Nyomdászati egyszeregy
09:48 Gépmesterség Csepelen
13:40 A rendszerváltás hozta Jánost a nemzeti könyvtárba
16:20 Felvételi elbeszélgetés 1989-ben
23:56 A mikrofilm-adatbázis projekt
31:40 A tájékoztató könyvtáros
34:47 Hol van még a nyugdíj?
36:00 A könyvtáros hivatásról

komment

Címkék: olvasó könyvtáros nyomdászat mikrofilm országos széchényi könyvtár nyomdász Paizs János törzsgárda

A szablya mint történelmi hidegfegyver a 16–17. században

2024. december 04. 06:00 - nemzetikonyvtar

Beszámoló a XII. Élet a török a hódoltságban (1526–1946) című konferenciáról

A Hungari Dzsebedzsi Kulturális Egyesület XII. Élet a török a hódoltságban (1526–1946) című, a BTM vármúzeumban 2024. november 9. és 10. között megrendezett konferenciáján Hamvai-Kovács Gábor munkatársunk is előadást tartott.

Hamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadás fotóiból készült montázs

Egy késő őszi léptékkel mérve derűs hétvégén visszatért a „török kor” hangulata a budai várba. Ugyanis november 9-én és 10-én ismét megtartotta a Hungari Dzsebedzsi Kulturális Egyesület Élet a török hódoltságban című konferenciáját. Az egyesület gyökerei a törökkori (16-17. századi) magyar történelmi és katonai hagyományőrzés táptalajához nyúlnak, saját bevallásuk szerint hiánypótló tevékenységet végeznek. A 2013-ban alakult egyesület elnevezésében a dzsebedzsi szó is a katonai hagyományőrzéssel való kapcsolatot jelöli, hiszen ennek a török szónak a jelentése: fegyvermester. Az egyesület alapításában számos, a 16–17. századi katonai kultúrát rekonstruáló hagyományőr is részt vett, alapításuk óta számos rendezvény szereplői, határainkon innen és túl. Több tradicionális katonai és történelmi hadijáték-rendezvény állandó résztvevői (Gyula; Fülek; Sirok; Nógrád; Drégelypalánk; Eger; Sárospatak; Budapest, Gül Baba Türbéje).
És természetesen az egyesület alakulása óta megrendezi az Élet a török hódoltságban (1526–1718) című konferenciát. Az első konferenciára 2013-ban Egerben került sor, melyet hirtelen ötlettől vezérelve figyelemfelhívásként szervezték meg egynapos tanácskozásként, hogy mindenki tudtára adják, Egerben új hagyományőrző egyesület alakult, melynek hatásköre a hódoltság korának bemutatása oszmán szemszögből. Az első konferencián még nem volt egyértelmű, hogy ebből sorozat lesz és senki sem gondolta, hogy idén megrendezésre kerül majd a XII. előadássorozat is.
Az Élet a török hódoltságban konferenciasorozat 2021-ig Egerben székelt, majd a 2022-ben megrendezett, jubileumi X. konferenciától napjainkig – szervezési okokból – a BTM Vármúzeumban gyűlnek össze a konferencia előadói és a hallgatóságuk. Bár, ahogy a cím is utal rá, a konferencia az ún. török hódoltság időszakával foglalkozik, idén rendhagyó módon kiterjesztették az időhatárokat a második világháború végéig, miután a Magyar Országgyűlés erre az évre kihirdette a magyar–török kulturális évadot.
2022-től munkatársunk, Hamvai-Kovács Gábor is tart előadásokat ezen a konferencián. Témája meglehetősen speciális, a – török korban dívó – történelmi szablyavívást és az ehhez használható könyvtári forrásokat igyekszik összehozni egymással.
E témáról az előadó egy korábbi blogbejegyzésében olvashatók az alábbiak:

„Korunk egy örvendetes jellemzője, hogy sokan kezdik felfedezni a múlt értékeit és erejükhöz mérten igyekeznek azt megőrizni vagy rekonstruálni, ha azok esetleg elsüllyedtek valahol az idők tengerében. A múlt emlékeinek őrzői közé tartoznak a történelmi hagyományőrzők is. A történelmi hagyományőrzés fontos ága pedig a katonai hagyományőrzés. A történelmünk különböző korszakaihoz köthető hadi kultúrának van olyan területe, melyet meglehetősen könnyű, és van, amit kevésbé könnyű rekonstruálni. Eleink sok mindent „elvittek magukkal a sírba”, így igen komoly felkészültségre van szüksége annak, aki a múlt ezen „elveszett dolgait” életre kívánja kelteni. Így van ez egy hadi kultúránkat meghatározó hidegfegyver, a szablya éles harcban való használatának rekonstrukciója esetében is.
[…]
De vajon hogyan forgathatták elődeink ezeket a fegyvereket éles harcban? Mik lehettek azok a rafinált cselek, agyafúrt technikák, melyeknek köszönhetően a magyar bajvívók rettegett ellenfelei voltak párviadalokban bármely nemzet harcosának. Erről némi képet kaphatunk az általam ismertetett és korukban elismert vívómesterek tankönyveiből is.”

„Minden vimodorra el kell készülve lenni […] az első vágás a döntő”. Első rész: A „magyar karddal”, a szablyával való vívást oktató könyvek és párbajkódexek az OSZK gyűjteményében. In: OSZK-blog, 2022. június 20.

Ehhez kapcsolódóan idei előadásának címe és témája: A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században. A szablya, mint a közelharc eszköze, a magyar hadviselésben kiemelten fontos szerepet játszott történelmünk során. Már a honfoglalás kori sírok leletanyagában megtalálható és még az I. világháború katonai alakulatainál is rendszeresített ezen fegyver.

Hamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadásénak egy diája

Miután könyvtáros előadóról van szó, ahogy a vívásról szóló előadásainál, úgy természetesen a megfelelő könyvtári forrásokat most is bemutatta. Számtalan régebbi és kortárs szerző műve közül néhány alapműnek számító munkát ismertetett. A bemutatott könyvek kiválogatása szempontjából a szűkre szabott keretek adta lehetőség mellett fontos tényező volt, hogy a történelmi hagyományőrzők mint elsődleges célközönség számára könnyen hozzáférhető és több szempontból is használható művek kerüljenek ismertetésre.
Így a fegyvertörténeti könyvek szerzői sorában az alfának és omegának számító Kalmár János tolla által napvilágot látott Régi magyar fegyverek című kiadvány vagy a másik alapmű, a Temesváry Ferenc és Lugosi József szerzők által írt Kardok. Temesváry Ferenc önállóan is írt több művet, melyek közül az előadó a Vas, ezüst és arany, a Kelet és Nyugat között, a Fegyverkincsek a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Fegyverkincsek, díszfegyverek és A Sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum fegyvergyűjteménye című műveket ismertette. A könyvválogatásba belekerült még Csillag Ferenc Kardok történelmünkben és Hidán Csaba László Kalmár János könyvének címére utaló műve, a Régi magyar fegyverek nem csak hagyományőrzők számára is.

Hamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadásénak egy diája

Kalmár János szerint bolgár–török örökségként ránk maradt honfoglaláskori szablyák legszebb reprezentánsa az ún. „Attila-kard” (Lelőhelye: Bécs, Kunsthistorisches Museum, Schatzkammer). Ez a szablyatípus 750–850 mm hosszú, 30–35 mm széles pengéjű, kissé előrehajló markolattal, melynek végét gömbölyded kupak zárja. Rövid keresztvasának gombban végződő szárai szögben megtörve a penge felé hajlanak.
Kalmár János szerint:

„A kereszténység felvételével és a nyugati mintájú monarchia megalakulásával a szablya rendkívül gyorsan, szinte átmenet nélkül tűnik el.”

Kalmár János: Régi magyar fegyverek, Budapest, Natura, 1971. – Törzsgyűjtemény

Ennek ellenére művében az egész korszakot átívelően bemutat tárgyi és képi forrásokat (Tinódi-, erdőtelki szablyák, Képes Krónika; templomi freskók, Szentkirálypusztán talált szablya).
Az újkori magyar szablya kialakulásában, fejlődésében a török hatás érvénysült. 1377 egy vízválasztó dátum a magyar hadtörténelemben, ugyanis ekkor, I. Nagy Lajos uralkodása alatt, Bulgáriában a Magyar Királyság először csatázott az Oszmán Birodalommal. A 14. század végétől megindultak az álandó harcok a törökkel. A lovas szpáhik használtak szablyát. Több történész, pl. Kalmár János szerint ez volt az alapja a magyar huszárok legjellegzetesebb hidegfegyverének. A keleti jellegű magyar szablya a 16. század során önállóan, egyedi úton fejlődött tovább. A törökös markolatkupak helyett a 18. századig a ferde levágású, sasfej formájú lezárást kezdték alkalmazni. Ez eredetileg kiformált madárfej volt, amely később stilizálódott. De emellett megtalálhatók a perzsa típusú, sajátságos markolattal rendelkező szablyák is. A 16. század során megfigyelhető a keresztvas hosszának növekedése. A 17. század első felében vagy talán már a 16. század második felében megjelent a markolatkupakot a keresztvassal összekötő kézvédő lánc. (Ekkor nyugaton különféle hárítógyűrű-rendszert alkalmaznak a kardoknál). Sajátságos konstrukció az ún. Pállfy-szablya, ahol a keresztvasból ún. kézvédő pánt nyúlik hátra. A kézvédő pántos (félkengyeles) szablyák a 17. században terjedtek el, ezekből alakult ki a 18. századra a kengyeles szablya. Külön szablyatípus a karabella, mely a Temesváry–Lugosi szerzőpáros könyve szerint a keresztvas alakja miatt a karavella típusú vitroláshajóról kapta a nevét. Valójában az arab keresztvas és a török szablya hibridjéről van szó. Ennek általában csont- és faburkolatú markolatának végét madárfej formájúra faragták. Fénykorát a 17. században élte, főleg a lengyelek szerették nagyon. Ezért a korszakban lengyel szablyának is nevezték.
A 18. században terjedtek el a szélespengéjű kengyeles szablyák, ezeket FRINGIA névvel illették. Ennél a szablyatípusnál téves elképzelés, hogy a Habsburg-idők bújtatott kuruckodó szellemében ez a név egy mozaikszó, melynek feloldása: Franciscus Rákóczi In Nomine Gentis Insurgit Armis. Téves ez az elképzelés, ugyanis a 16. századból is vannak FRINGIA felirattal ellátott szablyák. Ez a szó, valószínűleg egy szablyatípus elnevezése, egyes elképzelések szerint a török „fringi” szóból származik, ami frankot, vagyis nem török eredetű szablyát jelölhetett. A 19. században a szablyák markolatánál a kengyelt felváltotta az egész kezet védő markolatkosár és nagyon divatosak voltak az erősen ívelt pengéjű jurátusszablyák. Ez utóbbi fegyverek viszont valóban „kuruckodó” kifejezőeszközként is funkcionáltak, hiszen a keleti, ún. samsír szablyák pengéjét idézték. 1839-ben Pesten megjelent az első ismert magyar vonatkozású katonai vívókönyv, Chappon Luis: Theoretisch-practische Anleitung zur Fecht-Kunst. A 19-20. század fordulóján a szablya szinte kizárólagos vívófegyver szerepére utalnak a kortárs vívómesterek (Chappon Károly; Chappon Samu; Arlow Gusztáv; Sebetic Rajmund, Murz F.), akik a szablyavívást magyarul kardvívásnak hívják, a németben viszont a szó szerinti Schwertfechten szó helyett a szablyára utaló Säbelfechten szót használták.
Ezt követően a Magyar Nemzeti Múzeum 14 darab török kori szablya reprezentánsát mutatta be az előadó, melyek átfogóan jellemzik eme fegyver 16-17. században végbement változását, vagy mondhatjuk úgy is, fejlődését.

Hamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadásénak egy diája

Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati- és Tájékoztató Osztály)

komment

Lenkey István lelkész-könyvtáros, Tompa Mihály bibliográfusa – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 54. rész

2024. december 03. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 120. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százhuszadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Lenkey Istvánt és gyűjteményét mutatja be.

Lenkey István a Kisgrafika Barátok Köre országos találkozóján, Szegeden (2011). A fotót készítette: Marton József Ferenc

A teológus, könyvtáros, magyar–történelem szakos tanár Imolay dr. Lenkey István (1941–2019) nevét sokan könyv- és kiadványszerkesztői, művészeti szakírói, helytörténészi és műgyűjtői tevékenységéről ismerik. Életének három fő helyszíne Putnok, Debrecen és Mohács volt, e térségekben gazdag kapcsolati hálót épített ki. Munkássága széles körű művelődéstörténeti tudásról tesz tanúbizonyságot.
Miskolcon született 1941. október 31-én, a reformáció napján. Gyermek- és diákéveit Alsószuhán, Imolán, a borsodi Dubicsányban és Putnokon töltötte.

2_kep-lenkey_istvan-70_eves_gr_bakacsi_l_op_203-cad_137x128_opti.jpg

Bakacsi Lajos számítógépes grafikája (2011). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A középiskolát az ózdi József Attila Gimnáziumban kezdte, majd Mezőkövesden fejezte be. 1960 szeptemberében iratkozott be a debreceni Református Teológiai Akadémiára, ahol 1965 októberében lelkészképesítő vizsgával zárta tanulmányait. 1965-ben vette feleségül Semsey Klárát, aki akkoriban a Teológiai Akadémián tanársegédként dolgozott.
Lenkey István előbb segédlelkészként, majd a Debreceni Református Kollégium főigazgatói irodájának vezetőjeként tevékenykedett, később ő lett a Nagykönyvtár folyóirattárosa, a Teológiai Akadémia Szakkönyvtárának vezetője, de volt tanár, nyomdai korrektor, tipográfus, szedőtermi művezető, könyvtervező és -szerkesztő, továbbá a Mécs László Lap- és Könyvkiadó főmunkatársa is. 1974 és 1977 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár szakán folytatott tanulmányokat, a későbbiekben pedig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar és történelem szakát is elvégezte, utóbbi helyen doktorált.
Rendszeresen publikált hajdú-bihari, Nógrád megyei lapokban, üzemi újságokban, az Alföldben, a Könyvtárosban, a Köznevelésben és a Kisgrafikában. Az 1988–89-es évek fordulóján Babarcra, majd 1992-ben Mohácsra (Mohács-Szőlőhegyre) költözött.

Csiby Mihály linómetszete (1999). Jelzet: Csiby/260 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Mohácsi Hírlap rovatvezetője, három évig a Mohácsi Művészeti Társaság elnöke volt, rendszeresen publikált a pécsi Kalligráfiában, 1998-tól a Hetedhéthatár munkatársaként dolgozott. Mohácsi séták (Mohács, Média Mohács Kft., 1997) címmel Tardos Máriával társszerzésben útikönyvet jelentetett meg.
2004-ben egyik alapítója lett a HegyiBeszédesek (!) Baráti Társaságának, melynek tagjai irodalmi és művészeti érdeklődésű emberek, köztük költők, festők, grafikusok és fafaragók. E társaság révén rendszeresen jelentetett meg a térség helytörténetével, irodalmával kapcsolatos kiadványokat. 2014-ben a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület és a Hanvai Tompa Mihály Baráti Kör tagjaiból jött létre a Tompa Mihály Emlékévet előkészítő bizottság, amelynek Lenkey István is aktív tagja volt. A Gömör vidékéről származó Lenkey ifjúkorában Tompa versein nevelkedett, ezért is volt szoros a kötődése a rimaszombati születésű költőhöz.

4_kep-tompa_m_lenkey_istvan-gr_laszlo_anna_l_429_k_j_opti.jpg László Anna rézkarca (1986) Tompa Mihály Az én lakásom című verse nyomán. Jelzet: Exl.L/429 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

2015-ben Lenkey közreműködésével és szerkesztésében jelent meg Tompa Mihály Virágregék című kötete, Repity Aranka 38 akvarelljével. Lenkey 2017-re, a költő születésének bicentenáriumára összeállította Tompa Mihály bibliográfiáját („Ősszel születtem én: tavasz leend, mikor rám esteledik...”. Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról), amely az 1846-tól 2016 nyaráig Tompa Mihálytól és Tompa Mihályról megjelent könyvek és egyéb publikációk jegyzékét 22 szempont szerinti csoportosításban, 3078 tételben adja közre. Az eddigi legátfogóbb Tompa-bibliográfia a Gömöri Múlt és Jelen című könyvsorozat VI. köteteként jelent meg, e blog szerzője írt róla recenziót a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2017. júniusi számában.

„Ősszel születtem én: tavasz leend, mikor rám esteledik...”. Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról, szerk. Imolay Lenkey István, Gömörszőlős – Putnok, Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, 2017. (A könyv borítója) – Törzsgyűjtemény

A művészeti érdeklődésű Lenkey István jelentős műgyűjteményt hozott létre. Kollekciójában olajfestmények, rézkarcok, fa- és linómetszetek, tűzzománc képek, üvegfestmények, kerámiák is helyet kaptak, emellett éremgyűjtéssel is foglalkozott. A képzőművészet területén kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérte a grafika, ezen belül a kisgrafika világát.

6_kep-lenkey_istvgraf_x2_1976_gr_jozs_j_50x71_j_opti.jpg Józsa János fametszete (1976). A kép forrása: magángyűjtemény

Putnokon már gyerekkorában megismerkedett a könyvjegyekkel Pásztor Pál evangélikus lelkész révén, aki több ex librist is ajándékozott a számára. Ez szolgált gyűjteménye alapjául. Újabb hatás egy évtized múlva, a debreceni Teológiai Akadémia hallgatójaként érte, itt találkozott Nagy Dezső lelkész-könyvtárossal – a tőle kapott duplum ex librisekkel kezdte el a komolyabb gyűjtést és cserét. Szentesi Flórián révén 1962-től tagja lett a pécsi kisgrafikakörnek, majd részt vett a Réthy István által Debrecenben tartott tagtoborzón, amelyen csatlakoztak a budapesti Kisgrafika Barátok Köréhez (KBK).
Alapító tagja, majd 1974-től több éven át titkára volt az 1973-ban megalakuló debreceni Ajtósi Dürer Ex libris-gyűjtő Körnek (ADEK). Több műben ismertette a debreceni és más grafikusok tevékenységét, többek között a Debreceni Pedagógus Művelődési Ház Ajtósi Dürer Ex libris-gyűjtő Köre kiadványaiban az 1970-es években. Utóbbiakban a korabeli grafikusok közül például Bordás Ferenc, Menyhárt József, Gy. Szabó Béla, Stettner Béla, Nagy Árpád Dániel, Szilágyi Imre és Várkonyi Károly szerepeltek 12-12 alkotással.

7_kep-lenkey_csalad_gr_menyhart_j_l_114_116x71_j_opti.jpg Menyhárt József fametszete (1974). Jelzet: Exl.L/114 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Több albumhoz Lenkey István írta a bevezetőt, a katalógusok összeállításában nagy segítségére volt Semsey Andor jogász, művészeti szakíró. Emellett a hajdúhadházi Földi János Nagyközségi Könyvtár (később hajdúhadháztéglási Földi János Városi Könyvtár) kisgrafikai füzetek sorozatában, a könyvtár kiadásában több műve jelent meg, köztük Józsa János, Menyhárt József, László Anna és Korda Béla alkotásjegyzéke, dr. Semsey Andor munkásságának bibliográfiája.
Lenkey István 1980 és 2015 között a Kisgrafika Barátok Köre intézőbizottsági tagjaként előadásokat tartott, kiállításokat rendezett, emellett számos cikket írt grafikusokról, ex libris gyűjtőkről és grafikai rendezvényekről a Kisgrafikában, valamint egyéb folyóiratokban, kiadványokban, múzeumi évkönyvekben. Elkészítette a Kisgrafika folyóirat repertóriumait, melyek 1972-től 2016-ig a KBK kiadásában jelentek meg.
A külföldi ex libris kongresszusok közül eljutott a luganói, linzi és a mönchengladbachi rendezvényekre. 1991-ben egyik szervezője volt a Duna menti országok Első Nemzetközi Ex libris Találkozójának. A külföldi ex librist készítő grafikusok közül személyes kapcsolatot épített ki a lengyel Wojciech Jakubowskival, az orosz A. Kalasnyikovval és a spanyol szerzetessel, Oriol M. Divível.

Oriol M. Diví fametszete (1976). Jelzet: Exl.L/115 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Lenkey ex libris gyűjteménye gyarapodásán nagyot lendített, hogy Kovács József (1915–1996) pécsi gyűjtő hagyatéka az örökösök révén őhozzá került. Lenkey közel száz ex librist rendelt a saját nevére, ezek alkotói közt szerepel például Andruskó Károly, Diskay Lenke, Fery Antal, Józsa János, Nagy Árpád Dániel, Kékesi László, Bálint Ferenc, Menyhárt József, König Róbert, Stettner Béla, Szilágyi Imre, Baász Imre, Varga Nándor Lajos, Várkonyi Károly, Vén Zoltán, Vertel József, Vecserka Zsolt, Vincze László, Sós Zsigmond és Oriol M. Diví.
Kisgrafikai gyűjteményében az ex librisek mellett fontos helyet töltöttek be az alkalmi grafikák, melyekből különösen a karácsonyi, újévi időszakban akár 5-600 lapot is postázott barátoknak, gyűjtőknek.
Ex libris kollekciója gömöri és irodalmi vonatkozású darabjaiból nyújt ízelítőt az Írók, költők, irodalmi illusztrációk az ex librisen, alkalmi grafikán és a kisgrafikán (1984) című kiállítási katalógus. Kedvelt költőjére, Tompa Mihályra emlékezve számos grafikussal készíttetett ex librist, köztük Vén Zoltán, László Anna, Ürmös Péter, Kőhegyi Gyula, Bakacsi Lajos, Baranyai Ferenc és Repity Aranka művészekkel. Drámaiságával kiemelkedik A madár, fiaihoz (1852) című Tompa-verset idéző Vén Zoltán-grafika a költő portréjával és lekötözött, szárnyaszegett madarakkal, emellett a keleméri református templom és a Tompa Mihály Emlékház épületével.

Vén Zoltán rézkarca (1980). A kép forrása: magángyűjtemény

A Lenkey nevére szóló ex libriseken szintén gyakoriak a történelmi vonatkozások, a magyarságra utaló és az egyházi motívumok. Csiby Mihály egy ex librise Ruyter Adorján (1607–1676) holland tengernagynak, a nápolyi gályákra küldött magyar protestáns lelkészek megszabadítójának állít emléket.

Csiby Mihály linómetszete (1975), Csiby/35 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Lenkey István sokoldalú szakírói-bibliográfiai munkásságáról 75. életéve betöltése alkalmából készült átfogó kiadvány Számadás (2016) címmel, dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára, Siposné Lenkey Klára és Lenkey István szerkesztésében. Ebben az önálló és társszerzős írásoktól, tanulmányoktól kezdve a műalkotások ismertetésén át a kiállítási megnyitóbeszédekig követhetjük nyomon az életművet, sőt, a nevére szóló ex librisek, alkalmi grafikák regisztere is fellelhető a kötetben.
Lenkey nemzetközi kiterjedésű képzőművészeti gyűjteményéből többször is nagyobb mennyiséget adományozott közgyűjteményeknek, például 2008-ban, majd 2010-ben a putnoki Holló László Galériának, emellett a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának, az Iparművészeti Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak és a szegedi Somogyi-könyvtárnak.
A kimagasló munkásságáért 2009-ben Tompa Mihály-emlékplakettel és Pro Gömör-díjjal, 2018-ban Mohács Város Tisztelete Jeléül kitüntető díjjal jutalmazott Lenkey István lelkész-könyvtáros bemutatását Tompa Mihály Emlékezet című verséből vett idézettel zárom, melyet egy nevére szóló, portréját ábrázoló grafika is megörökít:

„Nékem is nyílott az élet,
Szivem bízott, hitt, remélett.
Érzelemben, áldozatban
Gondolá a lét becsét”.

Tompa Mihály: Emlékezet (részlet). In: Verstár – Ötven költő összes verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban

11_kep-lenkey_istvan-portre_graf_baranyai_f_c3c4-2015_126x100j_opti.jpg Baranyai Ferenc rézkarca Lenkey István portréjával (2015). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Irodalom:

Lenkey István: Találkozásom az ex librissel. Hogyan lettem gyűjtő?, Kisgrafika, 2008/1. sz., 6–8.
Számadás. Bibliográfia Imolay Dr. Lenkey István munkásságáról, szerk. dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára, Siposné Lenkey Klára, Lenkey István, Mohács, HegyiBeszédesek Baráti Társasága, 2016.
Szarvas István: Gömörországtól Baranyáig, Hetedhéthatár, 2011. november 27.
Vasné Tóth Kornélia: Egy lelkész-könyvtáros halálára. In memoriam dr. Lenkey István (1941–2019), Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2019/4. sz., 35–38. (nekrológ)
Vasné Tóth Kornélia: Írj, s megmondom ki vagy! Egy tudós könyvtáros és egy költő bibliográfiája, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2017/6. sz., 44–49.
Vasné Tóth Kornélia: Nemzeti panteon. A nagy triász (Arany, Petőfi, Tompa) ex libriseken. In: „Volt a hazának egy-két énekem” Arany 200, Bibliotheca Scientiae et Artis 10., szerk. Boka László – Rózsafalvi Zsuzsanna, Budapest, Bibliotheca Nationalis Hungariae – Gondolat Kiadó, 2018, 151–169.
Zsuponyó Ujváry Mária: Újabb exlibris-adományok a putnoki Holló László Galériának, Hetedhéthatár, 2011. január 19.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész; 117. rész; 118. rész; 119. rész

komment

A magyar rádiózás napja

2024. december 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

Ekecs Géza arról, hogyan fogadták a Szabad Európa Rádióban a Szabad Kossuth Rádió 1956. október 30-i híres közleményét

Ekecs Géza – Cseke László – neve vitathatatlanul összeforrt a Szabad Európa Rádió és a magyar rádiózás történetével. Mielőtt a Szabad Európa Rádió egyik legnépszerűbb műsorának, a Teenager partynak szerkesztője lett, fiatal újságíróként közel 10 éven keresztül a Münchenből sugárzó rádió úgynevezett Monitoring, azaz Rádiófigyelő Osztályán dolgozott. Ezt az egységet bízták meg azzal, hogy a magyarországi adók híreit, műsorait figyelje, az ott dolgozó kollégák írták le és foglalták össze az elhangzottakat, majd továbbították a szerkesztő kollégákhoz.

Ekecs Géza – Cseke László a Szabad Európa Rádió stúdiójában – Történeti Fénykép- és Interjútár

1956. október 30-án délután 15.05-kor hangzott el a Kossuth Rádióban a kommentár, az immár Szabad Kossuth Rádió indulását jelezve, melynek sorai a magyar forradalom legendás szállóigéjévé váltak: „A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.”

Rádióműsor. Részlet. Elhangzott: Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30. 15 óra 5 perc – Történeti Fénykép- és Interjútár

„Kedves hallgatóink!

Ebben az órában új fejezetet nyitunk a Magyar Rádió történetében. A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. Még a minap, hazánk újjászületésének órájában sem bírta abbahagyni a hazugságot. De az a harc, mely az utcán kivívta a nemzet szabadságát és függetlenségét, a Rádió falai közt is fellángolt. Akik a hazugság hirdetői voltak, e perctől fogva nem munkatársai többé a Magyar Rádiónak, mely ezentúl joggal viselheti Kossuth és Petőfi nevét.
Mi, akik itt állunk a mikrofon előtt, jórészt új emberek vagyunk ezen a helyen. A jövőben a régi hullámhosszokon új hangokat fognak hallani, ahogy a híressé vált régi esküminta követeli: az igazságot, a teljes igazságot és semmi mást, csak az igazságot akarjuk elmondani. Egy részecske vagyunk az ország testéből. Kérjük, adják meg azt a bizalmat munkánknak, mely minden dolgozó magyar embernek jár. Mi az egész forradalmi mozgalom szószólóinak valljuk magunkat, és a magyar nemzet hangját akarjuk hallatni ország-világ előtt.
A Rádió régi vezetőit és munkatársainak egy részét leváltottuk.

Kelt Budapesten, 1956. október 30-án.

A Rádió Forradalmi Bizottsága.”

Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30. 15 óra 5 perc. Átirat – Történeti Fénykép- és Interjútár

Ekecs Géza egy 2005-ben készült interjúban Hanák Gábor történésznek mesélt arról, hogyan fogadták ezt a közleményt a Szabad Európa Rádió szerkesztőségében.

Interjúrészlet Ekecs Gézával, a Szabad Európa Rádió egykori szerkesztőjével. 2005. augusztus 15. Kérdező: Hanák Gábor. Operatőr: Kurucz Sándor – Történeti Fénykép- és Interjútár. Megtekinthető: Youtube videómegosztó

„Élesen erre a napra emlékszem az ’56-os összes forradalmi események közül, itt most nálad tudtam meg, egy keddi nap volt, arra már nem emlékeztem, csak a dátum: október 30, napközis voltam a Rádiófigyelő Osztályon, a Szabad Európa Rádió épületében, külön szobánk volt, nagyon sok géppel, akkori legmodernebb egysávos magnó, tizenkilences sebességgel dolgoztunk, tehát ilyen kis tape-jeink, tehát hangszalagjaink voltak, amire fél órás adás fért rá, és minden híradásnál a forradalom alatt egymás után forogtak a gépek. Aztán volt egy mastertape, tehát ami már lassú sebességgel ment és két-három órát tudott felvenni, az párhuzamosan futott a mi szalagjainkon. A technikánk az volt, hogy egy híradást fölvett a személy, pl. én magam vártam a tizenöt órás, háromórás híreket. Beindítottam tizenöt órakor a gépet, semmi, most tudtam meg, itt lehallgatva, tévedtem. Én azt írtam a könyvemben, hogy a hírek késtek, és szünetjelet adtak. Hát most tudtam meg, hogy Liszt Ferenc egy művét játszották be, mert a hírek nem pontosan tizenöt órakor kezdődtek, hanem négy-öt perccel később, és ott hangzott el ugye az a híres mondás, hogy a rádiónak egy új korszaka van. Eddig hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon, és ezzel kapcsolatban még példázva is az, aki a hírt, mármint a váltást beolvasó közölte, hogy még néhány órával ezelőtt is a magyar rádió – a Kossuth Rádió – hazugságokat terjesztett. És ez, ez olyan elképesztő volt. Most, hogy megint hallottam, esküszöm, hát az ember libabőrös lesz, és úgy beszélek róla, szinte megfiatalodom. Ott ülök, fülhallgatóval és alig várom, hogy véget érjen, gyorsan legépeljem, kópiát csinálni róla, lerohantam azonnal berohantam a főszerkesztőhöz, hogy adják ki a munkatársaknak, berohantam a központi hírosztályhoz, angol fordítóhoz, ott fordítsák le azonnal angolra.
[…]
Én körberohantam ezzel a papírral, és azt hiszem, még az is volt, hogy csak a kollégáimnak a Rádiófigyelő Osztályon később: mit rohangál az Ekecs? Mi volt? Mert ezt a hírt, ezt én vettem, ami utána jött, akkor már úgy jelentkezett, hogy itt a Szabad Kossuth Rádió. De ők nem kapták meg azt a részt, ami ezt a bemondást, ami az új hírt kiváltotta. Szóval, mondom ez az én kis külön kis forradalmam volt.
[…]
Ezzel a nappal kapcsolatban ezt tudom mondani, és most visszahallgatva a teljes eredeti szöveget, kitűnően beolvasott, kitűnően megfogalmazott szöveg volt, hogy ilyen nehéz korszakban higgadt fejjel, kalapot le. Higgadt fejjel mindezt így lefogalmazni, anélkül, hogy fröcskölődnénk, hogy tényeket mondunk. Benne is van a klasszikus mondás, ugye az igazság, csakis az igazság, igazság stb., ami az alapvető demokráciákban szerepet kell, hogy játsszon. Igazat kell mondani, és nem kell túlozni, és nem kell gyűlöletbeszédet vagy ellenkezőbeszédet mondani. Jaj, de jó ez az október 30. példa. Tényleg egy történelmi példa.”

Ekecs Géza-interjú. (Részlet). Kérdező Hanák Gábor. 1166/01 DVCAM. 2005.08.15. Operatőr: Kurucz Sándor. Átirat – Történeti Fénykép- és Interjútár

Lukács Bea (Történeti Fénykép- és Interjútár)

komment

Címkék: interjú szabad európa rádió 1956-os forradalom ekecs géza lukács bea hanák gábor történeti fénykép- és interjútár a magyar rádiózás napja szabad kossuth rádió 1956. október 30.

„Nem szeretem a porcukros datolyát” – Zágorec-Csuka Judit, Lendva, Muravidék – CSEVEJ 31

2024. december 01. 06:00 - nemzetikonyvtar

Igazságról, hazugságról, életről és halálról. Határon túli magyarként nagyon fontos, hogy több lábon álljon az ember, és ha még marad a rengeteg munka mellett egy kis szabadidő, lehet írni verseket akár a halálról is. Zágorec-Csuka Judit szerint a vers: csábítás, beteljesülés, dráma, önámítás, szépség és vonzalom.

A Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ igazgatójával, Zágorec-Csuka Judittal, Jókai-díjas szlovéniai, muravidéki magyar költővel, íróval, műfordítóval, könyvtárossal beszélgetett Tóth Péter, a nemzeti könyvtár webes tartalompakolója. Solymosi Ákos hangmérnök segítette a csevej elkészítését.

Tartalomjegyzék Judit gondolataival:

01:30 Könyvtáros diplomával újságíróként
03:56 Több lábon állni nem mindig sikerélmény
05:15 Mindig magyarul beszéltünk, a középiskolában kellett megtanulni a szlovén nyelvet
09:30 Serkent a többnyelvű környezet
12:10 Multikultis közegben élni
15:06 Mariborba is mehettem volna doktorálni, de Budapestet választottam
18:30 Közös magyar projekt a Kultsár-kultusz
24:02 Tovább bővítjük a digitális adatbázisunkat az OSZK segítségével
27:10 170 ezer könyvből 40 ezer magyar nyelvű könyv a lendvai könyvtárban
32:30 Évente 160 különböző programot szervezünk
34:18 Találkozásom Makovecz Imrével
36:35 Nem lehet az embert motiválni
41:20 Kreatív foglalkozás, igazi elmélyedés az írás
44:38 Ma is ugyanazokkal küzdünk, mint 30 évvel ezelőtt
46:50 Sokféle hazugság van a világban, nem kivétel a kisebbségi sors
52:10 Tanulmányt írni teljesen más, mint szépirodalmat írni
53:10 A Boráros téri csoda
56:20 A szív akkumulátora

Linkek: A szív akkumulátora: https://mek.oszk.hu/18800/18828/

Lendván az OSZK részvételével ünnepelték a 450 éve nyomtatott első magyar nyelvű könyvet http://www.oszk.hu/hirek/lendvan-az-oszk-reszvetelevel-unneplik-450-eve-nyomtatott-elso-magyar-nyelvu-konyvet

Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ https://www.kkl.si/hu/

komment

Címkék: vers podcast együttműködés novella könyvtár csevej Muravidék Lendva zágorec-csuka judit

Széchényi Ferenc-emlékérem 2024

2024. november 27. 06:00 - nemzetikonyvtar

Nemzeti könyvtárunk alapításáról minden év november 25-én ünnepi műsorral, valamint munkatársaink kitüntetésével és elismerések odaítélésével emlékezünk meg. A Széchényi Ferenc-emlékérem 1989 óta az aktív munkatársainknak adható legmagasabb intézményi elismerésünk, amely a könyvtárban életpályajelleggel eltöltött hosszú szolgálati időért és a kimagasló munkateljesítményért vagy jelentős tudományos tevékenység alapján ítélhető oda annak emlékezetére, hogy 222 évvel ezelőtt, 1802. november 25-én kelt adománylevelével gróf Széchényi Ferenc a nemzetnek ajándékozta könyvekből, kéziratokból, metszetekből, térképekből és érmekből álló hungarikumgyűjteményét, s ezzel megalapítója lett a nemzeti könyvtárnak.
Idei díjazottunk Érdi Marianne könyv-, papír-, és bőrrestaurátor művész, az Állományvédelmi és restauráló osztály helyettes vezetője, aki 2024. november 25-én vette át könyvtárunk északi olvasótermében a Széchényi Ferenc-emlékérmet. Munkásságát Horváth Diána, az Állományvédelmi és Restauráló Osztály vezetője méltatta.

Érdi Marianne, a Széchényi Ferenc-emlékérem 2024-es díjazottja az Állományvédelmi és Restauráló Osztály őt laudáló vezetője, Horváth Diána és Rózsa Dávid főigazgató társaságában. Fotó: Visky Ákos

Az alábbiakban Horváth Diána laudációját közöljük Érdi Marianne-ről.

Kedves Marianne, tisztelt főigazgató úr, kedves kollégák!

A nemzet könyvtára 1989 óta évről évre az alapítónk tiszteletére létrehozott Széchényi Ferenc-emlékéremmel díjazza egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkatársát.
Örömteli számomra, hogy az idei évben Érdi Marianne kapja több évtizedes szakmai és tudományos munkájának elismeréseként a nemzeti könyvtár legfontosabb díját. 2006-ban Marianne állt itt, és méltatta minden könyvrestaurátor példaképét, Kastaly Beát. Most már ő vált példaképpé, hiszen a mi csodálatos szakmánkat életben tartja, újabb restaurátorokat képez, és szélesebb körben ismerteti az állományvédelem fontosságát.
Érdi Marianne Középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában folytatta, ahol 1979-ben alkalmazott grafika szakon érettségizett. Első munkahelye a Pannónia Rajz- és Animációs Filmstúdió volt, ahol fázisrajzolóként dolgozott. Ezután helyezkedett el az Országos Széchényi Könyvtár Hírlap-állományvédelmi osztályán 1982. július 1-től. Ez a Hold utcai műhely a könyvrestaurátori szakma bölcsője volt. Tulajdonképpen egy alkotóműhely, ahol minden szakmabélit vagy kedvelőt szívesen láttak, ahol a tudás gazdát cserélt. Az űrhajósok a holdra, a könyvrestaurátorok a Holdba vágytak.
2001-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Múzeumi és Közgyűjteményi tárgyrestaurátor-képzésen papír-bőr szakon végzett Restaurátor művészként.
2001-től az OSZK Restauráló Osztályának, majd az összevont Restauráló és Kötészeti Osztálynak lett a vezetője. A megalakuló Állományvédelmi Bizottság fogta össze évtizedeken keresztül a nemzeti könyvtár állományvédelmi feladatait, melynek titkára volt az elnök mellett.
2017. március 25-én az MTA dísztermében vette át könyvtárunk restaurátorai nevében a Magyar Örökség díjat a pergamenkódex restaurálásában végzett innovatív megoldások kidolgozásáért, amely nemzetközileg is elismert, és számon tartott technológia.
Érdi Marianne munkássága nemcsak technikai szaktudását, hanem pedagógiai és előadói készségeit is megmutatja. Számos alkalommal tart előadásokat konferenciákon belföldön és külföldön egyaránt, publikált szakmai folyóiratokban, kulturális magazinokban, adott interjút tévéműsoroknak, hogy bemutassa a könyvkötések technikai részleteit, valamint felhívja a figyelmet a megelőző állományvédelem jelentőségére, amely különösen fontos a muzeális dokumentumok fennmaradása szempontjából. A Könyvtári Intézet által szervezett országos szintű segédkönyvtáros-képzés keretei között állományvédelmi, a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor szakán pedig évtizedek óta készítéstechnikai ismereteket oktat. 2022-ben – 10 év szünet után – az OSZK által újraindított Könyv- és papírrestaurátor szakmai képzés szervezésében és az oktatásban vezető szerepet vállalt. A képzés újra indulását több éves munka előzte meg, hiszen meg kellett felelni az azóta megváltozott szabályozásoknak és szakmai feltételrendszernek. Fontos feladat volt a korábbi jegyzetek aktualizálása és frissítése is. A képzés országos kompetenciaközpontként fontos, hiánypótló tevékenysége a nemzeti könyvtárnak.
A kötéstörténeti kutatás a nemzeti könyvtárban a könyvrestaurátorképzéssel szinte egy időben kezdődött el. Marianne ezen a téren is sokat tevékenykedett. Egyik fontos kutatási témája Széchényi Ferenc könyvtárának kötetei, vagyis az alapítói könyvtár. Az OSZK kötéstörténeti kutatóiból kutatócsoportot alakított. Jelentős eredményük egy kötéstörténeti adatbázis alapjainak lefektetése, és e kutatási terület szakszókincsének megalkotása. Vezetése alatt restaurátor szakemberek összefogásával megújult az ötnyelvű könyv- és papírrestaurálási szótár, ami a külföldi szakirodalom használatát segíti.
A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Restaurátor Szakosztályának 1982 óta tagja, 2014 óta pedig az elnöke. 2017-ben az egyesületen belül végzett munkájáért Lengyel Lajos-díjban részesült. Sokat tesz kulturális örökségünk megőrzéséért. Széles körben ismert kollégáit támogató, segítő tevékenységéről is.
A nemzeti könyvtárért végzett kiemelkedő munkája, könyvrestaurálási hagyományok fenntartásában és megőrzésében végzett kimagasló tevékenysége érdemessé teszik személyét a Széchényi Ferenc-emlékéremmel történő elismerésre
Kedves Marianne, szívből gratulálok ehhez a díjhoz, jó egészséget és még sok aktív évet kívánok neked!

Érdi Marianne, a Széchényi Ferenc-emlékérem 2024-es díjazottja. Fotó: Visky Ákos

Horváth Diána
(Állományvédelmi és Restauráló Osztály)

Vonatkozó blogbejegyzéseink:

komment

Címkék: restaurálás papírrestaurálás rózsa dávid széchényi ferenc érdi marianne kastaly beatrix magyar örökség díj horváth diána széchényi ferenc-emlékérem 2024 alapítási ünnep pergamenkódex

Kádár Erzsébet – az írónő, akit „sem folytatni, sem elfelejteni nem lehet” 

2024. november 26. 06:00 - nemzetikonyvtar

Kádár Erzsébet (1901–1946) neve ugyan időről időre felbukkan a szakirodalomban, személyéről mégis csupán kevesen tudnak, és kifejezetten kevéssé kutatott szerzőnek tekinthető. Pályafutása festőként indult, majd viszonylag későn kezdett írni: ennek ellenére kétszer is elnyerte a Baumgarten-jutalmat, írásait kortársai is nagyra tartották. Hagyatékának döntő részét Kézirattárunk őrzi a Fond 406-os jelzet alatt. 
Az írónő Aradon született 1901. március 3-án, itt töltötte gyermekkorát is. Apja, dr. Csernovics Diodor magas pozícióban álló politikus, míg édesanyja, kádári Duka Olga nemesi családból, a Délvidékről származó bárónő volt. Anyja nemesi előneve nyomán vette fel később a Kádárt művésznévként. 1920-ban feleségül ment a grúz királyi családból származó, íróként munkálkodó Dadányi Györgyhöz, akivel házassága hamar véget ért: Egyetlen kislányukat, Dadányi Évát a fiatal nő egyedül nevelte fel. 

Kádár Erzsébet Alkotás úti otthonában

A trianoni békediktátum eredményeképp a család anyagi helyzete erősen megromlott, így 1922-ben Aradról Budapestre költöztek. Festőnek készült, tehetsége már korán megmutatkozott: amikor lánya bentlakásos iskolába került, 1924-től a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán – ma Magyar Képzőművészeti Egyetemen – kezdett tanulni. A főiskolán a festészetben a posztimpresszionista irányt követő Szőnyi István tanítványa lett, később ösztöndíjas volt Olaszországban, de élt és alkotott a szentendrei művésztelepen is. Tanulmányait apja halála miatt mindössze néhány félév múlva kénytelen volt befejezni, az elkövetkezendő években rajzoktatásból igyekezett megélni. 

Kádár Erzsébet főiskolai igazolványa leckekönyvében

Kizárólag a művészetből viszont nem tudta magát fenntartani, így 1931-ben a Budapesti Hírlapnál vállalt állást illusztrátorként. Eleinte valóban kizárólag ezzel foglalkozott, de az évek alatt fokozatosan sodródott az írás felé, és ebben is kifejezetten tehetségesnek bizonyult. 1935-ben a Nyugat novellapályázatán a legjobb négy közé jutott Reggeltől estig című novellájával – 318 beérkezett pályamű közül –, míg egy évvel később, 1936-ban ez meg is jelent a lapban. Közben a festéssel végleg felhagyott, de kiváló kritikusnak és publicistának is bizonyult: írásait a Nyugaton kívül rendszeresen közölte a korszak másik két neves lapja, a Napkelet és a Vigilia egyaránt. 
Kádár „diadalmenete” folytatódott, hiszen 1940-ben és 1946-ban is Baumgarten-jutalommal értékelték munkásságát. 1944-ben, azaz éppen 80 éve pedig megjelent első és egyetlen novelláskötete, a Harminc szőlőskosár. Kádár a legfőképp önéletrajzi ihletésű novellákat tartalmazó kötetért megkapta a méltán járó szakmai elismerést, viszont szélesebb körben mégsem lehetett nagyobb visszhangja a háború miatt – nem sokkal Budapest bombázása előtt járunk. Ezen kötet kiadói korrektúrapéldányát is a Kézirattár őrzi: ebből bizonyosan tudható, hogy eredetileg egy másik novella, a Csók és festék lett volna a címadó mű, még a példányon is ez szerepel.

A szerző egyetlen kötetének korrektúrapéldánya autográf bejegyzéssel

Kádár prózáját rendre Kaffka Margitéhoz hasonlítják: szikár írásmódjában nincsenek felesleges szavak, mindezek ellenére írásaiban sem marad titok, hogy szerzőjük magas szinten foglalkozott a képzőművészettel. Szereplői egyrészt gyakorta művészek, másrészt az általa megjelenített képi világot is vérbeli festőként láttatja az olvasóval művészi szín- és hangulatábrázolásaival. Rendkívüli pszichológiai érzékenységgel ír különböző női sorsokról. Nincsenek hatalmas, látványos drámák: női karakterei csendben próbálnak alkalmazkodni környezetükhöz, igyekeznek belesimulni azon elvárások körébe, amelyeket a társadalom és a család támaszt feléjük, még akkor is, ha nem érzik magukat jól ezekben a szerepekben – és rendszerint az ezekből fakadó, belső ellentétek válnak a konfliktusok alapjává. 

Értesítés az 1946-os Baumgarten-jutalom folyósításáról

Annak ellenére, hogy szélesebb körben nem lehetett ismert a kötet az akkori társadalmi és politikai helyzetből kifolyólag, a szakmai sikereket tekintve Kádárnak minden oka meg lehetett volna az elégedettségre – csakhogy magánéletét két dolog is beárnyékolta. Egyrészt anyagilag nem tehette meg, hogy felhagyjon az újságírással, így kénytelen volt továbbra is megtartani állását a Milotay István által vezetett, fasiszta és háborúpárti szemléletet követő Új Magyarságnál. Mindemellett életében az egyik legfontosabb személy, Illés Endre is sok fájdalmat okozott neki: 1937-től szeretői viszonyban álltak. Illés egyengette Kádár karrierjét, viszont levelezésük tanúsága szerint számos esetben méltatlanul bánt vele, gyakran megalázta, kézirataiba rendre belejavított – az írónőt érthető módon elkezdte felemészteni ez a kapcsolat. Illés nem vált el feleségétől Kádárért, sőt a háború végeztével elhagyta őt másért. Kézirattárunk levelezésükből 92 darab, Kádártól Illésnek szóló levelet őriz, viszont a hagyaték ezen része azok érzékeny volta miatt zárt. 
Kádár Erzsébetnek az átalakuló világban egyedülálló nőként, magányos alkotóként kellett helytállnia, ami mentálisan is megviselte. 1946. április 25-én bekövetkezett halála is sok kérdést feltételez: halálát lakásában történt gázszivárgás okozta, azt viszont, hogy baleset vagy önkezűség történt, már homály fedi. 
Az irodalmi kutatások tekintetében is háttérbe szorult, ennek ellenére időnként vannak törekvések Kádár kanonizálására. Halála után, 1966-ban kiadták ismert elbeszéléseit összegyűjtve a Kegyetlenség című kötetet, melyben Vas István is méltatja: szerinte Kádár az a szerző, akit „sem folytatni, sem elfelejteni nem lehet”. 1993-ban a Ritka madár című kötetben jelentettek meg válogatást publicisztikájából. 2020-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum állított össze festményeiből tárlatot Egy írónő modellt áll címmel – 2021-ben szintén a PIM kiadta az írónő novelláit a Csók és festék cím alá rendezve, míg ugyanebben az évben az Európa Kiadó adta ki novelláit Az utolsó őzbak című kötetben.
Egyelőre feldolgozatlan hagyatéka kifejezetten gazdag, számos lehetőséget tartogat a kutatás számára: találhatók benne különböző családtörténeti dokumentumok, számlák, levelezések, orvosi dokumentumok, továbbá novelláinak kéziratai, számos lektori jelentés, de akadnak elkezdett – és sajnos soha be nem fejezett – regényvázlatok is. Annak ellenére, hogy Kádár Erzsébet irodalmi munkássága csupán tíz évre korlátozódhatott, a hagyaték nem csupán mennyiségében figyelemreméltó, hanem tartalmában is egy roppant változatos, kutatásra alkalmas és érdemes anyag, amelynek részletesebb vizsgálata sokban gazdagíthatná a magyar irodalmat.

Baranyai Laura (Kézirattár)

Felhasznált irodalom:

A Nyugat novellapályázata. A bírálóbizottság jelentése. In: Nyugat, 1935, 12. szám, 477–478.
Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak, Budapest, Európa Kiadó, 2021.
Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár, Budapest, Franklin-Társulat, 1944.
Kádár Erzsébet: Kegyetlenség, Budapest, Magvető Kiadó, 1966, 11.
Kádár Erzsébet: Ritka madár, Budapest, Századvég, 1993.
Kocsis Katica: Egy írónő modellt áll. In: A Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogja, 2020. 07. 01.

komment

Címkék: levelezés hagyaték illés endre vas istván szőnyi istván kézirattár korrektúrapéldány baranyai laura kádár erzsébet csernovics diodor duka olga dadányi györgy dadányi éva

A magyar labdarúgás napja (6:3)

2024. november 25. 06:00 - nemzetikonyvtar

Ki ne hallott volna már a híres 6:3-as magyar győzelemről? Ez egy olyan sportsiker a magyar labdarúgás történetében, amely feltette Magyarországot a világ labdarúgó térképére. Az angolok szenvedtek vereséget ezen a napon, akik hazai pályán veretlenek voltak 90 éven keresztül, így méltón viseli az évszázad mérkőzése címet ez az esemény.

„A legendás csapat az ötvenes évek elején született és lényegében 1956-ig, a magyar forradalomig tartotta »rettegésben a világot«, igaz, világbajnoki trófea nélkül. De, ahogyan egy futballszakértő is mondotta egyszer: Idézem: »a labdarúgást szerető közönségünk tudja, hogy nem mindig a legjobb kapja a babért a sportban – még ha fájdalmas is – éppen az a szép, hogy olykor kiszámíthatatlan a végső eredmény«.
[…]
Ez a legendás csapat 6 évig szerepelt így együtt, az 1950-től egészen az 1956-os forradalomig.”

Őry László: Aranycsapat. Emlékalbum, [Budapest], [Kárpátok Művelődési és Kulturális Egyesület], 2013, 8. – Törzsgyűjtemény

Az Aranycsapat 1953-ban. A kép forrása: Wikipédia

A sajtó az alábbi cikket közölte a mérkőzésről:

„Győzelem! Amit az egész világ sportközvéleménye kísért figyelemmel, aminek eredményét a szó legszorosabb értelmében az egész magyar nép várja szívszorongva: a londoni magyar–angol labdarúgó-mérkőzés világraszóló magyar győzelemmel végződött. Idegen földön sportgyőzelmet aratni mindig nagy sikere egy ország sportjának. Az idegen pálya, a szokatlan éghajlat, a hazai csapatot viharosan biztató közönség mind-mind olyan körülmény, amely legtöbbnyire gátlóan hat a vendégcsapatra, megakadályozza legjobb képességeinek kifejtésében. Ez a mostani győzelem azonban kivételesen értékes, mert csapatunk olyan ellenféllel szemben érte el, amely hazai pályán idegen csapattól még soha nem szenvedett vereséget. Olyan ország válogatottjával szemben diadalmaskodtak a mieink, amely ország a labdarúgás őshazájának számít. A hosszú utazás, az idegen környezet okozta gátló körülmények leküzdésére csak olyan sportemberek képesek, akiket a hazájuk, népük iránti határtalan szeretet lelkesít, akiknek minden gondolata arra irányul, hogy szocializmust építő országunknak, az egész béketábornak szerezzenek dicsőséget, akik tudatában vannak annak, hogy a világ leghaladottabb rendszerű országainak hírnevéért kell helytállniok. Az olimpiai bajnok magyar labdarúgó-csapat ilyen sportolókból állt, ez a tudat sokszorozta meg valamennyiük ragyogó sport adósát, ez a szocialista harcos szellem segítette hozzá őket világraszóló győzelmükhöz. Labdarúgóinknak a labdarúgás őshazájában aratott fölényes, valósággal megsemmisítő gólarányú győzelme méltán sorakozik az olimpiai bajnokság és a magyar labdarúgás egyéb felejthetetlen sikerei mellé, élő bizonyítéka népünk tehetségének, erejének, a népi tehetségeket kibontakoztató szocialista berendezkedés fölényének. Akik erre a sporthőstettre képesek voltak, megérdemlik az egész ország szemléjét és háláját!”

Feleki László: Magyarország-Anglia 6:3. In: Népsport: Demokratikus sportlap, a Nemzeti Sport Bizottság hivatalos lapja, [Budapest], [Nemzeti Sport Biz.], 9. évf., 236. szám (1953. november 26.), 1. – Törzsgyűjtemény

A nagy mérkőzés előtt az állami edző nyugalomra, higgadtságra intette a játékosokat. Ne érezzék kevesebbnek magukat, csak azért, mert nem hazai pályán játszanak, hanem Angliában, a labdarúgás egyik őshazájában. Az angol csapat talán arra számított, hogy az idegen földről érkező csapat meg lesz illetődve ezen a pályán. Azonban a magyarok már az első percben gólt szereztek, így ez megadta nekik a kellő önbizalmat a folytatáshoz. A következő gólt is a magyar válogatott szerezte, ám Puskás teljesen szabályos gólját nem adta meg a holland játékvezető. Talán ez az ítélet is közrejátszott, hogy legendás lett a mérkőzés. A meccs folytatásában az angolok kiegyenlítettek és lendületet kaptak, már-már veszni látszott a mérkőzés. Ezt követően több gól is esett mindkét fél részéről. A félidő után már látszott a magyar fölény mind a gólokból, mind a pályán mutatott játékból. A végeredmény 6:3 lett Magyarország javára. Újságírók szerint nagyobb arányú is lehetett volna az angolok veresége, ha a játékvezető megadja a szabályosan szerzett gólt vagy a számos kihagyott helyzetből gól születik, mert több veszélyes támadásból nem sikerült eredményesnek lenni, azonban így is történelmi lett a győzelem.
A mérkőzés után 15 perccel íródott egy vers:

„Hat-három a végeredmény. Beteljesült álom.
Magyarország neve hangzik szerte a világon.
Távolbalátókon Hidegkutit látták,
Puskás, Czibor, Grosics játékát csodálták.
Diadal volt e viadal kilencven szép perce,
Virágeső hulljon a nagy magyar ’tizenegy’-re.
Négy-kettő a félideje, eredmény hat-három,
Bizonyítja, hogy csapatunk első a világon.
Körülültük a rádiót a fűtött szobában,
Ott szurkolt az egész család, izgalomban, lázban.
Mikor egy gólt nem adtak meg, sorban elnémultunk,
De Szepesi szólt: »Lőjj, Öcsi!« s mi már mosolyogtunk.
Most a ködös Albionban, ha futballról lesz szó,
6–3 és »Hungary« lesz sokáig a jelszó.
Köszönjük a szép győzelmet, magyar fiúk, néktek,
S addig is, míg hazatértek, hálánk száll felétek.
Boldog, büszke magyarokként kiálljuk egy szálig:
»Éljenek a mi fiaink, éljenek sokáig.«”

6:3 a végeredmény. Barna Pál – Erdős Marietta: Magyarország–Anglia 6:3. In: Népsport: Demokratikus sportlap, a Nemzeti Sport Bizottság hivatalos lapja, [Budapest], [Nemzeti Sport Biz.], 9. évf., 236. szám (1953. november 26.), 3. – Törzsgyűjtemény

Az Aranycsapat feltételezések szerint megnyerte volna az 1958-as világbajnokságot, ha nem tör ki a forradalom 1956-ban.

Nagy Béla (MNMKK OSZK
Országos Idegennyelvű Könyvtár, Szolgáltatási Osztály)

Felhasznált irodalom:

Feleki László: Magyarország-Anglia 6:3. In: Népsport: Demokratikus sportlap, a Nemzeti Sport Bizottság hivatalos lapja, [Budapest], [Nemzeti Sport Biz.], 9. évf., 236. szám (1953. november 26.), 1–3.
Raduly József – Szász Zoltán – Rózsaligeti László – Fenyvesi Máté: Az Aranycsapat örökösei: a Kádár-korszak válogatottja, a Vasas és a Ferencváros, [Nagykanizsa], Alma Mater Zala Bt., 2018.
David Bailey – Illés Róbert: Az Aranycsapat története, [Budapest], [Helikon], 2023.
Dénes András: A magyar futball hőskora, [Budapest], [MLSZ], 2023.
Matt Clough – Bartók Imre: 6:3. A meccs, amely örökre megváltoztatta a futballt, [Budapest], [Athenaeum], 2023.
Dénes Tamás: A magyar futball profikorszaka. Az MLSZ Budapesti Igazgatóságának labdarúgás-történeti konferenciája, [Budapest], [MLSZ], 2024.
Moncz Attila: A futballtörténelem 100 legendás pillanata, [Budapest], [Aréna 2000], 2011.
Őry László – Szeifried Zoltán: Emlékalbum, [Budapest], [Kárpátok Művelődési és Kulturális Egyesület], 2013.
Pozsgai Győző: Foci-históriánk 100 éve, 1923–2023, [Abda], [II. Rákóczi Ferenc Kulturális Alapítvány], 2023.

komment

Címkék: puskás ferenc aranycsapat buzánszky jenő 1953 feleki lászló hidegkuti nándor nagy béla grosics gyula kocsis sándor lóránt gyula a magyar labdarúgás napja őry lászló országos idegennyelvű könyvtár szolgáltatási osztály budai ii. lászló bozsik józsef czibor zoltán zakariás józsef lantos mihály

„Fájnak a csókok, fájnak a vágyak”

2024. november 22. 06:00 - nemzetikonyvtar

Ady Endre és Léda levelezése

„Ez nem az a szerelem volt, amiről a régi költők énekeltek. Ez bonyolult, viharokkal és ellentmondásokkal teli lelkiállapot volt, örök nyugtalanság, tűz, amelynek a füstje sokszor több volt, mint a lángja. [...] A lélek olyan lett benne, mint a megfeszített íjj. Ebből támadt és táplálkozott az a szüntelen feszültség, amelyben Ady élt és amely átment korai költészetébe is. Meg kell mondani: Léda szerelme teremtette és állandósította Adyban azt a lelki atmoszférát, amely költészetéhez feltétlenül szükséges volt. Ez a szerelem volt Ady életének legmélyebb és legtermékenyebb élménye.”

Schöpflin Aladár: Ady Endre. Részlet, Budapest, Nyugat, [1934], 38. – Törzsgyűjtemény

Ady Endre és Léda, azaz Diósy Ödönné Brüll Adél szerelme tagadhatatlanul tekinthető a magyar irodalom egyik legdiszharmonikusabb kapcsolatának: erről nem csupán a költő versei tanúskodnak, hanem levelezésük is. Levélváltásuknak nagy hányada maradt fent, leveleik ma jellemzően közgyűjtemények tulajdonában állnak. Kettejük levelezésének egy jelentős részét Kézirattárunk őrzi.
Levelezésük itt található része három forrásból került a Kézirattár állományába: a legtöbb tétel Révész Bélától, Ady egykori barátjától és életrajzírójától érkezett, aki Lédától és testvérétől, Brüll Bertától vásárolt nagy mennyiségben Adyhoz köthető dokumentumokat. Továbbá Révésztől kerültek anyagok orvosához, Nádor Henrikhez is, aki maga is Ady-kedvelő volt: ezek a dokumentumok Ady egykori titkára özvegyétől, Steinfeld Nándorné jóvoltából érkeztek be.
Ezen kéziratos levelek felvétele vált digitálisan elérhetővé a Copia felületén: döntő többségüket Ady Lédának küldte, kisebb részük Léda által íródott a költőnek – de olyan tételekből is szép számmal találhatók az anyagban, melyeket Ady a Diósy házaspárnak, Lédának és Ödönnek címzett.

Az Ady által Léda számára Párizsba küldött levelek esetén mindenképpen érdemes kiemelni a kettős címzést, amely remekül illusztrálja kapcsolatuk dinamikáját. A francia fővárosban Léda levelei két címre szóltak: Ady a Diósy Ödönnel – általa is használt becenevén Dodóval – közös címére, közös lakásukra küldte azokat a leveleket, amelyeket kettejüknek szánt, vagy legalábbis azokat, amelyeket a nő férje is láthatott. Ezzel szemben postán maradóként érkeztek a kifejezetten bizalmas tartalmú levelek, amelyekről ő maga is úgy gondolta, csak kettejükre tartoznak: tehát a Párizsba küldött levelek címzés alapján tartalmilag is elkülönülnek egymástól.

Ady Endre levele Diósy Ödönhöz és Diósy Ödönnéhez. Bécs, 1908. június 23. Autográf. Raktári jelzet: Fond 74/4a/4. – Kézirattár. A kép forrása: Copia

Ady és Léda – illetve esetenként Diósy Ödön, akivel Ady a levelekből is érezhetően jó kapcsolatot ápolt – levelezése alapján folyamatosan nyomon követhetők kapcsolatuk hullámvölgyei. Két impulzív, egymást hol rajongással imádó, hol pedig egymást már-már gyűlölő ember viszonya volt ez, tele folyamatos közeledésekkel és távolodásokkal, egyszóval: valódi héja-nász – és ez a kapcsolat nem csupán Ady magánéletét és költészetét határozta meg alapjaiban, hanem a magyar irodalomban is örök nyomot hagyott.

Ady és Diósyné 1903-ban találkoztak először, amikor Adél Párizsból hazalátogatott Nagyváradra. Kettejük megismerkedésének története több visszaemlékezésből is ismert, ám mindegyik máshogy, mást hangsúlyozva meséli el az eseményeket. Ami biztosnak tűnik, hogy a fiatal költőt azonnal elbűvölte a nála hat évvel idősebb asszony. Levelezésük rögtön megkezdődött, és a kilenc éven át tartó kapcsolat alatt folyamatos volt.
Léda igazi múzsa volt Ady számára, ihlető közeg, még ha ez az ihletettség nem is az addig megszokott pátosz hangján festette le a szerelmet. Megismerkedésük után pár héten belül, már 1903. szeptember 13-án megjelenik az első Léda-vers, A könnyek asszonya a Nagyváradi Napló hasábjain. A vers később a Még egyszer című kötetében jelent meg 1903-ban, majd később a költői hírnevet meghozó Új versek című kötetbe is átemelte a Lédához szóló versek ciklusába. A kapcsolat bonyolult, amellett, hogy boldogságot ad, fel is őrli a lelket. Szerelmi bánatról, elvesztésről, fájdalomról korábban is írtak verset, ám ahogy Ady egyre inkább rátalál saját költői hangjára, úgy teremti meg ennek a kettős, egymástól elszakadni képtelen, mégis egymást folyton maró ember vívódásának lírai beszédmódját.

„Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.”

Ady Endre: Tüzes seb vagyok. Részlet. In: Ady Endre összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Az 1906-ben megjelent Új versektől kezdve amíg a kapcsolat tartott, minden kötetében saját ciklust kapnak a Lédához szóló költemények. Közülük az egyik legismertebb költemény, a Héja-nász az avaron, melyben nem a hímzett falvédők boldog galambjaiként, hanem két ragadozó madárként jelenik meg a szerelmes pár, akik szerelmükben sem tudják nem bántani egymást.

Kilenc éven át tartó kapcsolatuk nemcsak a levelezésükben, de Ady költeményein keresztül is követhető, így a végét is megörökítik versei. Az első a Valaki útravált belőlünk című költeménye, mely a Nyugat lapjain jelent meg 1912-ben. Ezt még követte a végleges, és mindenki számára ismert szakítóvers, az Elbocsátó, szép üzenet, melynek szintén a Nyugatban megjelent közlése után Ady és Léda már nem találkoztak többet.

Feke Eszter – Baranyai Laura (Kézirattár)

komment

Címkék: ady endre levelezés kézirat schöpflin aladár autográf kézirattár feke eszter copia adatbázis baranyai laura diósy ödön diósy ödönné brüll adél brüll berta nádor henrik révész béla steinfeld nándorné