A Religion, Culture, and Identity Formation in the Habsburg Monarchy című konferencia absztraktfüzetének borítója

2026. április 16–17-én a Piarista Rend Magyar Tartománya, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézet, valamint a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola nemzetközi konferenciát szervezett Religion, Culture, and Identity Formation in the Habsburg Monarchy címmel. A kétnapos, interdiszciplináris tudományos tanácskozás szervezői köszöntőjükben a vallás és a vallási intézmények összetett, sokrétű szerepét hangsúlyozták a Habsburg Monarchián belüli oktatás, kultúra és identitás alakításában. Kiemelték, hogy a felekezetileg sokszínű Monarchia kiváló terepként szolgál annak vizsgálatához, miként hatottak évszázadokon át a vallási hagyományok a politikai hatalomra, a társadalmi szerkezetekre és a kulturális gyakorlatokra szerte Közép- és Kelet-Európában. Rámutattak arra is, hogy birodalmi kereteken belül működő felekezeti oktatás és egyházi intézmények kiváló teret kínáltak a nemzeti, nyelvi és vallási identitások megőrzésére, illetve fejlesztésére.

Bárány Zsófia előadásában az 1840-es években készített, a magyar oktatásügyet vizsgáló püspöki reformtervezeteket ismertette. Az 1840-es évek állami iskolarendszerébe a katolikus egyház iskolái tartoztak, melyek egyben az állam iskolái is voltak. Az evangélikusoknak és reformátusoknak saját iskolarendszerük volt, amelyet saját anyagi eszközeikkel tartottak fenn. Noha a Ratio Educationis (I. 1777, II. 1806) az ország valamennyi iskoláját állami felügyelet (Helytartótanács) alá helyezte, az iskolák felekezetiek maradtak. Az állami hatáskör csak a felügyeletre, valamint a felsőbb tanügyigazgatásra vonatkozott. A protestánsok a Ratio hatálya alól is kivonták magukat. Az állami irányítás a tankerületeken keresztül működött: az illetékes hivatalnokok a tankerületek élén álló tanulmányi főigazgatóknak tettek jelentést. Utóbbiak általában magas rangú, többnyire az oktatásügyhöz kötődő katolikus egyházi személyek voltak.
Az 1840-as évek elején a kormány felkérte Mednyánszky Alajos írót és tisztviselőt a magyar iskolarendszer reformjának kidolgozására. Mednyánszkyról érdemes megemlíteni, hogy képes volt összekapcsolni a hungarus identitást a magyar nemzeti törekvések elfogadásával. Jellegzetes kultúraközvetítő volt. A szlovák folklórt úgy ültette át németre, hogy az megihlette a magyar írókat. Tagadta az erőszakos magyarosítás vádját és valóját:

Mednyánszky a magyar nyelv terjesztésében látta a hungarus egység tovább éltetését. Nem tartotta hatékonynak a magyarosítást, sőt „vétkesnek” tartotta az erőltetett iskolai magyarosítást, ám ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar nyelv a latin helyét átvegye. Véleménye szerint ily módon a magyar nyelv terjesztése megerősítheti az ország egységét.

Az iskolai reformer terveit mások mellett a csanádi püspökkel, Lonovics Józseffel, az egyházi érdekekeit védő, ugyanakkor nemzeti érzelmű politikussal, diplomatával együttműködve dolgozta ki. Lonovics javarészt Egerben szocializálódott, amely bővelkedett oktatási és tudományos intézményekkel. A fiatal politikus elöljárója Pyrker János László, egri érsek, mecénás, német nyelven író költő volt, aki kiemelkedő szerepet játszott a magyar kulturális életben. Ő alapította például 1828-ban az első magyar nyelvű tanítóképzőt Egerben. Életműve kitüntetett részének tartotta az oktatási intézetek létrehozását.

Nem meglepő, hogy Lonovics püspökként Temesvárott Eger példáját követte líceumalapítási törekvéseiben.
Mednyánszky halála (1844) után a nádor felkérte Lonovicsot az oktatási reformtervek továbbfejlesztésére. A püspök bizonyos területeken folytatta Mednyánszky munkásságát, például a magyar nyelv nála is kiemelkedő szerepet kapott. Az 1844: 2. törvénycikkben a diéta többek között arról határozott, hogy a kapcsolt részek fő- és középiskoláiban rendes tárgyként fogják tanítani a magyart, amely Magyarországon a közoktatás nyelve lesz. A szabályozás dacára maradtak azonban gyakorlati kérdések a magyar nyelv oktatása körül. A főpap például ‒ több évtizedes kívánalomként ‒ sürgette, hogy a gimnáziumokban rendes tantárgyként oktassák a magyar nyelvet (litteratura hungarica).

Lonovics magyar nyelv ügye melletti törekvései közismertek voltak: 1843-ban Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagjává választották. A tudós közösség döntésében kiemelt szerepet játszott a politikus–főpap magyar nyelv ügye melletti elkötelezettsége.
Ám a püspök Mednyánszky oktatási javaslataitól eltérő, új terveket is megfogalmazott. Például teljesen másképp képzelte el a felsőoktatás szerkezetét, illetve ‒ ezzel összefüggésben ‒ szigorúbb napirendet szorgalmazott a diákok számára.

Bányászakadémiai hallgatók Selmecbányán, 1850 körül. F. Kollarz kőnyomata. Hajdu János: Felsőbb oktatásügy és tömegnevelés. In: Magyar művelődéstörténet, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1942. Ötödik kötet. Az új Magyarország, szerk. Miskolczy Gyula – Magyar Elektronikus Könyvtár

A főpap javaslatai között különösen figyelemre méltó az a felvetés, miszerint az anyanyelvű elemi iskolákat vegyék ki az állami felügyelet alól. Úgy vélte ugyanis, hogy a plébánosok, esperesek és püspökök helyismeretükkel jobban felügyelhetik és fejleszthetik ezeket az intézményeket, mint az állami hivatalnokok. A szóban forgó felügyeletet a tankerületi főigazgatónak alárendelt, királyi kinevezésű, tehát állami hivatalnok, az elemi iskolai felügyelő látta el. Csak a hitoktatás tartozott püspöki felügyelet alá.

Falusi iskola, ha a tanító távol van. In: Kakas Márton naptára 1861-re, Pest, Landerer és Heckenast, 66. lap. A kép forrása: Hajdu János: Felsőbb oktatásügy és tömegnevelés. In: Magyar művelődéstörténet, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1942. Ötödik kötet. Az új Magyarország, szerk. Miskolczy Gyula – Magyar Elektronikus Könyvtár

A konferencia előadásaiból tanulmánykötet készül. A rendezvény absztraktfüzete elérhető itt:

Felhasznált irodalom:

• Bárány Zsófia: „Az iskolák nem arra szánvák, hogy azokban tudósok képeztessenek!” Lonovics József oktatásügyi munkálatai a reformkorban. In: Pedagógiatörténeti Szemle, 2025/2. 30‒44.
• Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében, Budapest, 1997.
• Miskolczy Ambrus: A „hungarus alternatíva”: példák és ellenpéldák. (Fejes Jánostól Rumy Károly Györgyig). In: Regio, 2009/2, 3‒46.

Beszámolók:

• Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában. In: A Piarista Rend Magyar Tartományának honlapja
• Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában. In: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola honlapja
• Vallás, kultúra és identitásképződés a Habsburg Monarchiában – Nemzetközi konferencia a Sapientián. In: Magyar Kurír katolikus hírportál, 2026. április 15.
• Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában – Konferencia a Sapientia Főiskolán In: Magyar Kurír katolikus hírportál, 2026. április 21.

Kapcsolódó blog:

• Bárány Zsófia: „Valami emberileg szép, nem kérdvén, kitől van az, élek vele s kivánom, hogy mennél többen éljenek azzal.”. A magyar nyelv napja. In: OSZK-blog, 2021. november 13.

Bárány Zsófia
(Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

Szent György a hagyomány szerint a III. és a IV. század fordulóján élt római katona volt, aki Diocletianus császár uralkodása idején szenvedett vértanúhalált. Tisztelete egész Európában elterjedt a középkorban, s ezzel magyarázható az is, hogy vértanúsága körülményeit sok legendás elemmel szőtték át. A történet, mely szerint legyőzi a sárkányt, majd kiszabadítja a királylányt, valamennyi nép folklórjában megtalálható és az ikonográfiai ábrázolásokon is igen gyakori. Szent György magyarországi tiszteletéről már Szent István király 1080 körül keletkezett ún. Nagy legendája is beszámol: A király a pogánylázadást „a dicsőséges kereszt jelének pártfogásával, Isten szülőanyja, az Örök Szűz Mária érdemeinek oltalmával Isten kedveltje, Márton főpap és Szent György vértanú zászlaja alatt verte le.” A szent későbbi hazai népszerűségét mutatja, hogy számos nemzetségi monostor és templom választotta patrónusául a középkorban. A barokk korban aztán kultusza elhalványodott, de a Szent György napjához kapcsolódó néphit és népszokások szerepe igen jelentős maradt. Erre utal az is, hogy április egyik régi magyar neve Szent György hava volt.

Szent György vértanú (miniatúra). In: Konrad Mörlin imakönyve, Augsburg, 1505. Jelzet: Cod Lat. 309.f. 141v I(eorgi!) – Kézirattár. A kép frrása: Jeles napok

Kondor Béla: Paradicsom, kiűzetés. (Illusztráció Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájához), 1963, rézkarc, 198x290 mm. Jelzet: Metszet1965/376 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

95 éve, 1931. február 17-én született Kondor Béla. Sokoldalú alkotó volt, elsősorban képzőművész és költő, de zenével is foglalkozott. Már életében legendássá vált, iskolát teremtett, még a „magyar grafika fénykorának” nevezett, 1960 és 1970 közötti időszak grafikai alkotói közül is kiemelkedett tehetségével, biztos szakmai tudásával, egyéni ikonográfiai rendszerével. Sajnos tragikusan rövid, alig több, mint másfél évtizednyi alkotói pálya adatott meg neki. 1972. december 12-én hunyt el.
Könyvtárunk Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtára a művész huszonhárom rézkarcát és két szabadlapos albumát őrzi. Az évforduló alkalmából szeretnénk Kondor Béla művészetének néhány jellegzetes vonását ezen az anyagon bemutatni.

Művészete

„A grafika a festészet ága és alapja egyaránt” mondta Kondor Béla már diplomamunkájának védése alkalmával, és mindvégig ennek szellemében alkotott: képzőművészeti alkotásai, még a festményei is, alapvetően rajzos jellegűek.
Kompozíciói olykor bonyolultak, szövevényesek, nem könnyű megtalálni a belső rendjüket, mivel céljuk gyakran éppen a káosz érzékeltetése. A zaklatott, kuszának ható vonalazás, vagy a rácsos szerkezetek közül tüzetes szemlélés után bontakozik ki a kép témája, emberalakok tűnnek elő belőlük.
Kondor Béla mindig is érdeklődött a technika, a műszaki újdonságok iránt. Leginkább régi mesterembert-ezermestert idézett alapállása, még hangszereket is készített. Gyermekkorától fogva élete végéig épített repülőmodelleket. Ezek a bonyolult, ugyanakkor törékeny szerkezetek aztán rendre felbukkannak a grafikákon, festményeken majd később fotogramokon is, mintha a kemény, karcolt vonalak a síkon kétdimenziós leképeződései lennének a térben elhelyezett, modelleket alkotó fapálcáknak. Ez fordítva is igaz: a repülőgépmodellek mintha háromdimenzióssá emelt vonalas ábrázolások lennének a térben. Nem műszaki, hanem esztétikai céllal alkotta ezeket a szerkezeteket, amelyek nem működtek, kizárólag a szépségük volt lényeges.
Nemcsak repüléssel kapcsolatos gépezetek, hanem másféle konstrukciók, építmények is szerepelnek a művész alkotásain. Némelyikük Bábel tornyára, vagy Tatlin III. Internacionálé-emlékművére emlékeztető állvány- vagy toronyszerű alkotmány, mint amilyen az Emberkéken látható. Mások idézhetnek archaizáló építészeti struktúrákat (Zene hajnaltájt), titokzatos gépezeteket (Illusztráció Madách Imre: Az ember tragédiájához II. Pokolbeli szerkezet).

Kondor Béla: Emberkék (Rakétakilövő állvány, Bomba), 1966, rézkarc, 290x270 mm. Jelzet: Metszet1967/367 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Gyakran szerepelnek a kép egyes szintjei között összeköttetést teremtő létrák és lépcsők (Zene hajnaltájt, Sámsonnak levágják a haját, Bányászok), amelyek olykor önálló szerkezetet alkotnak. (Díszletek). Főleg a korai műveken bukkannak fel ipari környezetből származó sötét, rácsos struktúrák, munkásokkal.

Kondor Béla: Zene hajnaltájt (Zene, Koncert), 1965, rézkarc, 420x146 mm. Jelzet: Metszet1966/309 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Kondor Béla művészetében a repülés rendkívül fontos összetett, központi motívum. Nagyon sok művén szerepel a repülés fogalomköréhez kapcsolódó gépezet vagy élőlény repülés vagy zuhanás közben, a talajon állva vagy zuhanás után földet érve.
Úgy tűnik, a repülés pozitív és negatív értéket egyaránt hordozhat, jót és a rosszat egyaránt kifejezhet, lehet felemelkedés és zuhanás egyaránt. E kettősség értelmezéséhez részben segítségül szolgálhat az életrajz ismerete. Kondor Béla gyerekkorában Pestszentlőrincen lakott, ahol a repülőtér közelsége révén csodálattal figyelhette a repülőgépeket. Gyermekként pilóta szeretett volna lenni és már korán elkezdett modelleket építeni. Egyszer kórházba került, ahol találkozott egy igazi, gépével lezuhant, sebesült pilótával. Egy másik alkalommal elszabadult a repülőgépmodellje, fedélzetén a húga egyik babájával, aki pilótának volt beöltözve, és nem is találták meg többé. Ezt követte a második világháború, amikor – még mindig gyerekként, leküzdve ellenérzését, házuk tetejéről nézte a város bombázását és a légicsatákat. Húga, Kondor Márta visszaemlékezése szerint:

A háború után különösen az űrrepülés tett rá nagy hatást, 1957-ben az első szputnyik, majd 1961. április 12-én Gagarin repülése.
Kondor Béla korának legkiemelkedőbb vívmánya volt a rakéta, de iróniára és kritikára vall, hogy az Emberkék című művén szétesőfélben van és a lezuhanás fenyegeti, mivel a kilövőállás, amelynek a tetejére próbálják emelőcsigával felemelni, igen ingatagnak tűnik. A Repülés és az Égi háború című képeken a repülő szerkezetek egész serege vonul fel, ezek általában kétfedelű repülőgépek, de az előbbi művön egy modernebb katonai gép, az utóbbin pedig helikopter és bombák is láthatók.

Kondor Béla: Égi háború (Égi csata), 1966, rézkarc, 587x498 mm. Jelzet: Metszet1967/669 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Jellegzetes, a repüléssel kapcsolatos motívum egyfajta förgeteg, kavargó mozgás az égen, ami küzdelmet, összecsapást jelenít meg. Forrásuk talán a gyermekkorban látott légicsaták emléke, de első világháborús plakátok ábrázolásaira is emlékeztetnek. A címében is jelzett légicsatát az első világháborúra utaló sírfelirattal („Hősök sírja 1914”) és földi közelharccal kapcsolja össze az Égi háború.
A Repülés képen ugyan van repülőgép, de itt szárnyas emberalakok kavargó mozgása látszik, akárcsak az Ikaroszon. A Macska virággal grafikán két pillangószárnyú lény ütközik végzetesen, a Barátnőkön pedig a förgeteg üres, alatta a már lezuhant szárnyas figura látható.

Kondor Béla képein a repüléssel kapcsolatba hozható elemek nemcsak élettelen dolgok lehetnek, hanem élőlények is. A legfontosabbak a szárnyakat viselő emberalakok, akik lehetnek a Bibliából és a keresztény hagyományból származó angyalok és szentek, mitologikus hősök, de a világ kezdete óta repülni vágyó ember is felbukkanhat a képeken.
Érdekes megfigyelni, hogy ki milyen szárnyat visel. A legkorábbi művektől kezdve mindvégig szerepelnek sima, lepelszerű szárnyat viselő alakok. Ezek a szárnyak utalhatnak mitológiai hősre, például Ikaroszra és Daidaloszra. Ám az Ikarusz című művön nemcsak ők, hanem a róluk kamerával felvételt készítő angyal (?) is ilyet visel, a Paradicsom, kiűzetés (Illusztráció Madách Imre Az ember tragédiája című drámájához) képen pedig még a focizó fekete pálcikaemberek is.

Kondor Béla: Ikarus és Dedalos (Angyalok bukása, Zuhanó emberek és fényképész), 1957, rézkarc, 167x228 mm. Jelzet: Metszet1964/341 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Egyes alakok jóval kisebb szárnyat kapnak, például Szent Ferenc a Szent Ferenc prédikál című képen vagy a bányában látható, csillét toló ifjú a Bányarémen

Kondor Béla: Szent Ferenc prédikál a madaraknak, 1967, rézkarc, 215x235 mm. Jelzet: Metszet1967/368 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Egy másik, jellegzetes típus a hatalmas, dús tollazatú szárny, amely általában angyalra utal, ez emlékeztet leginkább a hagyományos angyalábrázolásokra. Ilyet visel az angyal a már említett Szent Ferenc prédikál képen. Szent Ferenc apró szárnyakat visel, feje fölött a Szentlélek lángjai lebegnek, ám elfordul a madaraktól, akik inkább az angyalhoz szállnak, körötte gyülekeznek. A Bányarém című metszeten a tollas angyalszárny a kézikocsiból kandikál elő baljós módon és talán maga a rémisztő bányarém is szárnyat visel, ha a mellette látható csíkos mintázatú felületet annak tekintjük.

Kondor Béla: Bányarém (Ikarus bukása), 1962, rézkarc, 110x246 mm. Jelzet: Metszet1970/479 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

A Zene hajnaltájt című művön középtájt a tollas angyal olyan, mintha egy középkori metszetről röppent volna ide, míg a legfelül éneklő, felirattal is jelölt kissé frivol angyalkórus („Engelchor”) tagjai nem viselnek szárnyat. Tollas szárnyú nőalakok őrangyalként állnak-lebegnek a női figurák mögött a Barátnők című képen is.
A szereplők még sok másfajta szárnyat is kaphatnak: lehet pillangószárnyuk (Macska virággal), lehet szemmel láthatóan mesterséges, épített szárnyuk, mint a kalapos figurának a Repülés képen, vagy akár denevérre, sárkányra emlékeztető szárny is, mint amilyen a különös módon zsiráfháton ülő kísértő ördögön látható a Kiűzetés című művön.
A további élőlények lehetnek különféle madarak, például a Szent Ferenc prédikál című képen fehér galambok vannak legnagyobb számban, de figyelemre méltó a közöttük röpködő, kicsit emberfejű, furcsa, fogas, groteszk lény, amelyhez hasonló a Schlagerbiennale Venedig című művön is felbukkan. Ez emlékeztet arra a madárcsontvázra, amelyet a fennmaradt fotók tanúsága szerint Kondor őrzött gyűjteményében 

Kondor Béla: Velencei sláger-biennálé, 1968, rézkarc, 414x291 mm. Jelzet: Metszet1970/481 – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár

Olykor a repülő élő és élettelen része nem válik szigorúan külön: A Biedermeier képen a „Biedermeier repülőgépezet kétszer legfeljebb 3x” felirattal ellátott kép egy szerkezet és egy madár szinte összeolvadó, egymásba alakuló ábrázolása.

Zuhanás

1961. április 12-e azonban nemcsak Gagarin repülése miatt emlékezetes, sajnos ugyanezen a napon zuhant ki Sarkadi Imre író Kondor Béla lakásának ablakán. Ez az esemény mintha változást idézett volna elő a művészetében. A repülés és az angyalok addig is jelen voltak képein, ám ezt követően vált hangsúlyossá a zuhanás motívuma. Addig a szárnyas alakok szilárd talajon álltak vagy repültek, ezt követően azonban zuhanás közben vagy a zuhanást követő földet érés után is megörökítésre kerültek. Olykor talán még barátja halálának körülményeire utaló motívumok is felbukkannak, például amikor egy-egy figura szárnyai úgy csavarodnak a test köré, ahogy Hubay Miklós visszaemlékezése szerint Sarkadi Imre hosszú esőkabátja csavarodott az író teste köré zuhanása során:

Így a szárnyak szinte a figura ellen fordulhatnak és akadályozva őt, a bukás előidézőjévé válhatnak, mint például a Barátnők című képen.
Jellegzetes, a repüléssel kapcsolatos motívum egyfajta förgeteg, kavargó mozgás az égen, ami küzdelmet, összecsapást jelenít meg. Forrásuk talán a gyermekkorban látott légicsaták emléke, de első világháborús plakátok ábrázolásaira is emlékeztetnek. A címében is jelzett légicsatát az első világháborúra utaló sírfelirattal („Hősök sírja 1914”) és földi közelharccal kapcsolja össze az Égi háború, ez a felirat más művektől eltérően nem humoros.
A Repülés képen ugyan van repülőgép is, de itt szárnyas emberalakok kavargó mozgása látszik, akárcsak az Ikaroszon. A Macska virággal grafikán két pillangószárnyú lény ütközik végzetesen. E kép talányos címére pedig magyarázatul szolgálhat Ágh István költő visszaemlékezése, amely szerint Kondor Bélának volt „a világ legszebb, legokosabb” fekete macskája:

A Barátnőkön a förgeteg már üres, alatta csak a lezuhant szárnyas figura látható.

Összegzés

Kondor Béla művészetének rendszere annyira egyedülálló és összetett, hogy néha teljesen egymással ellentétes értelmezési lehetőségeket is lehetővé tesz. Képes a legtávolabbi dolgokat összekapcsolni művein, de nem a szintézisüket hozza létre, hanem együttes alkalmazásukkal teremtő feszültséget kelt. Hagyománykövető a középkorig, ugyanakkor a legmodernebb technikai eredményeket is ábrázolja. Művein jelen van a szent és a profán, a komolyság és annak paródiája is, mintha a művész időnként kikacsintana a nézőre. Művei ezért máig talányosak, a kutatókat és a közönséget egyaránt foglalkoztatják.

A képaláírásokat a Kondor Béla (1931–1972) Oeuvre-katalógus leírása szerint adtuk meg.

Felhasznált irodalom:

• Kondor Béla: „A tettek végén irgalmatlan sötétség látszik”. Dokumentumok. A Képzőművészeti Főiskolán elhangzott diplomaismertetés jegyzőkönyvi szövege 1956 júniusából. In: Kortárs, 48. évf. 10. sz. (2004. október), 27–34.
• Kondor Mária: A repülés igézete. In: Új Holnap, 46. évf. 1. sz. (2001), 74–76.
• Legenda Sarkadi Imréről (Lejegyezte Albert Zsuzsa). In: Látó, 6. évf. 10. sz. (1995), 88–96.

• Kondor Béla (1931–1972) Oeuvre-katalógus, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai sorozat, Interpress, Budapest, 1984.

Tasnády Attila
(Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár)

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából Kézirattárunk egykori vezetőjére, Halász Gábor (Budapest, 1901 – Balf, 1945) íróra emlékezünk.

Halász Gábor. Amatőr felvétel. In: Délibáb, 8. évf. 9. sz. (1934. február 24.), 41. – Törzsgyűjtemény

Halász Gábor (1901–1945) emléktáblája a nemzeti könyvtárban. A kép forrása: Nyugat 100 honlap

Lukinich Imre. In: Pásztortűz, (14. évf. 8. sz. (1928. április 22.), 177. – Törzsgyűjtemény

Fitz József, az OSZK főigazgatója (1934–1945). In: A Könyvtáros, 13. évf. 6. sz. (1963. június 1.), 335. – Törzsgyűjtemény

A Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1944. július 11-i hatállyal Halász Gábort nyugdíjazta. Fitz kezéből minden eszközt kivettek, hiába minden eddigi kérvénye, felterjesztése az egykori beosztott és mindenkori barát érdekében.

Halász Gábor, nagy magyar literátor 1945 februárjának ismeretlen napján a balfi táborban elhunyt.

Földesi Ferenc
(Kézirattár)

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület meghívására Hírességek környezete címmel tartott előadást  a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport tudományos kutatója 2026. március 24-én Kolozsvárott. Expozéjában a múlt századfordulós illusztrált sajtóban megjelent enteriőrképekből válogatott, és egy több éves kutatás főbb szempontjait ismertette, főbb eredményeit foglalta össze.

Dede Franciska, a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport tudományos kutatója Hírességek környezete címmel tartott előadást az Erdélyi Múzeum-Egyesület meghívására 2026. március 24-én Kolozsvárott. Fotó: Egyed Emese

A 19. században a közönség egyre jobban érdeklődött a híres kortársak magánélete és környezete iránt, amelyen keresztül megismerhetőnek vélték az illető(k) belső természetét. A technika fejlődésének köszönhetően már nemcsak műteremben készültek felvételek, hanem a fényképész belépett a hírességek otthonába is. Az illusztrált sajtó közvetítésével pedig egyre szélesebb közönséghez jutottak el a felvételek és a hozzájuk kapcsolódó szövegek. A fotográfus kameráján és a lapok cikkein keresztül az olvasók bepillanthattak a celebritások privát tereibe és magánéletébe is. A hírességek pedig érdekelték (és érdeklik) a közönséget: a születési elit tagjai éppúgy, mint a szellemi elit tagjai. Utóbbiak esetében a közvetlen környezetet az alkotás meghatározó terének tekintették. Ahogy Herczeg Ferenc lapja írta a Magyar írók otthonukban című sorozat megindításakor:

Az író híres emberré válásával az írói otthon – egyfajta gondolattársítással – a nagyközönség számára a(z élet)mű és ezáltal a szerző tükre lesz, és éppúgy hozzátartozik az írói önreprezentációhoz, mint a megjelenés, testtartás, gesztusok stb. S bár ebben a sorozatban a „tollforgató kedvencekről” volt szó, mindez éppúgy igaz a képzőművészek műtermére, a politikusok dolgozószobájára, az előadóművészek otthonára is. Sőt, az arisztokrácia fővárosi palotái és vidéki kastélyai is sokat elárul(hat)nak főrangú lakóikról.

Az előadás egyik diája

Az előadás a különböző terek, helyiségek, a különböző berendezési és dísztárgyak vizsgálata mellett kitért arra is, hogy a felvétel milyen távolságból, milyen beállításban készült. Foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mit tartott fontosnak megmutatni a fényképész, mit emelt ki a képhez tartozó szöveg szerzője és mit mutatott meg közvetlen környezetéből maga az arisztokrata, a politikus, a művész vagy író, és esett néhány szó arról is, hogy kik készítették a képeket és kik írták a szövegeket.

Az előadás után rövid beszélgetésre is sor került.

A kutatás eddigi eredményeit lásd:

• Dede Franciska: Magyar írók otthonukban. Az Uj Idők sorozata 1903–1913. In: Magyar Művészet 2023/6, 34– 45.
• Dede Franciska: „a szoba mindig igazat mond” Politikusok (dolgozó)szobái múlt századfordulós képes lapokban (megjelenés folyamatban)

Dede Franciska
(Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

Major Henrik karikatúrája Tóth Árpádról (A Tevan Kiadónál 1913-ban Békéscsabán megjelent kötet 2007-es, a Tevan Alapítványnál megjelent, facsimile kiadásának részlete). A kép forrása: Nyugat 100 honlap

A kétségkívül és vitán fölül nagy, de szerény és halk szavú költő életműve a magyar irodalom talán legegységesebb hangú költészete. Babits Mihály ritkaságát is kiemeli, azt az egységességében rejlő harmonikusságot, amely Berzsenyivel, Kölcseyvel rokonítja Tóth Árpád költészetét:

Tóth Árpád: Tavaszi elégia. Szerzői autográf. A kép forrása: Nyugat 100 honlap

Tóth Árpád, Beck Ö. Fülöp, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Osvát Ernő, Gellért Oszkár. A budapesti múzeumkertben (Budapest, 1923. május 30.) Fotó: Török Sophie; az eredeti, sérült üvegnegatívról készített digitális kép – Kézirattár. A kép forrása: Nyugat 100 honlap 

Tóth Árpád: Egy pisztoly csattant el. Szerzői autográf In: Nyugat, 20. évf. 22. sz. (1927. január 1.) 21. évf. 22. sz. (1928. november 16.) – Elektronikus Periodika Archívum

Tóth Árpád arcképe. In: Nyugat, Tóth Árpád-emlékszám), 21. évf. 22. sz. (1928. november 16.) – Elektronikus Periodika Archívum 

———

Tóth Árpád Hajnali szerenád című kötetének borítója (Budapest, Nyugat kiadás, 1913.) – Törzsgyűjtemény. A kép forrása: Nyugat 100 honlap 

Tóth Árpád műfordításai a magyar irodalom remekei, Babits szerint „a legszebb magyar vers” Shelley Óda a nyugati szélhez című költeménye Tóth Árpád fordításában. Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel megalkották a magyar Baudelaire-kötetet, A romlás virágait (1923). Az ő fordításában ismerjük Arthur Rimbaud versét, A magánhangzók szonettjét és Paul Verlaine Őszi chansonját. Bár Babits és Kosztolányi mellett ő is a „szép hűtlenekhez” tartozott, fordításaiban nemzedéktársainál nagyobb mértékben törekedett az eredeti visszaadására. Egyikük, Szabó Lőrinc, szintén a műfordítás mestere, aki Tóth Árpád összes verseit 1935-től több kiadásban nagy gondossággal rendezte sajtó alá, így írt barátja műfordítói munkásságáról:

A Nyugat folyóirat Tóth Árpád-emlékszámának címlapja, 21. évf. 22. sz. (1928. november 16.)  – Törzsgyűjtemény

Mann Jolán, szerk.
(Főigazgatói Kabinet)

Az MTA PAB Neveléstörténeti Munkabizottsága, a Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztálya, a PTE BTK, valamint a PTE KPVK 2026. február 19–20-án Töprengések a nőtörténet-írás körül II.: Új utak és eredmények a nőtörténeti kutatásokban címmel szervezett tudományos konferenciát. Az esemény a nőtörténeti kutatások különböző megközelítéseit kívánta egy térbe hozni: a történettudomány, az irodalomtörténet, a neveléstörténet és más diszciplínák felől vizsgálta a nők társadalmi szerepeit, életútjait és reprezentációit. Az előadások a kora újkortól a 20. századig terjedő időszakot ölelték fel, az előadók pedig többféle forrástípust – sajtóanyagokat, egodokumentumokat, büntetőjogi iratokat és irodalmi műveket – vontak be elemzéseikbe.
Az irodalomtörténeti szekcióban elhangzott Női tapasztalat és szerzői önpozicionálás Kádár Erzsébet Reggeltől estig című novellájában című előadásban egy kevéssé ismert szerző életművének egy központi darabján való vizsgálata történt. Kádár Erzsébet a két világháború között elsősorban novellistaként és kritikusként, illetve kiadói lektorként volt jelen; prózája és kritikái egyaránt egy rendkívül következetes esztétikai normarendszert rajzolnak ki.

Kádár Erzsébet Reggeltől estig című díjnyertes novellája a Nyugat tartalomjegyzékében. Nyugat, 29. évf., 2. sz. (1936). Címlap – Elektronikus Periodika Archívum
Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár, [Budapest], Franklin Társulat, 1944. Borító. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Kritikai írásaiban visszatérően megfogalmazott elv a „tiszta stílus”, amely „ellenálló anyagként” kényszeríti munkára az írót, és amelynek feltétele a szöveg belső arányainak és összefüggéseinek tudatos kialakítása. Ez a pozíció számára a megélt tapasztalatok olyan megformálását jelentette, amely távol marad a nagyívű érzelmi hatáskeltéstől – az irodalmi értéket elsősorban nem a feldolgozott élmények intenzitásában, hanem azok nyelvi és szerkezeti kidolgozottságában látta. A Reggeltől estig című novella ennek a poétikai magatartásnak egy különösen jó példája. Ugyan egy megcsalásból kialakuló házassági krízis alaphelyzetéből indul ki, mégsem a konfliktus drámai fokozása áll a cselekmény középpontjában: sokkal inkább a női főszereplő, Zsuzsanna felismeréseit rögzíti, ezáltal pedig a női tapasztalat egy visszafogott, analitikus beszédmódban artikulálódik.
A narrációban több olyan kép is megjelenik, amelyeken keresztül a főszereplő saját helyzetére tekint. Amikor Zsuzsanna szembesül férje hűtlenségével, saját magát is mintegy kívülről kezdi látni „kékszövet háziruhájában, halvány hajkoronájával, szomorkás madonnaarcával”. A leírás egyszerre konkrét és jelképes. A „madonnaarc” egy olyan, a kultúrában jól ismert női szerepet idéz fel, amely a tisztasághoz, az önfegyelemhez és az önfeláldozáshoz kapcsolódik – Zsuzsanna ebben a pillanatban az ismerős szerep, a polgári decens nő szerep keretei között látja önmagát.
Ez a kép azonban hamarosan elmozdul: a történet előrehaladtával egyre több jel utal arra, hogy ez az önértelmezés megbomlik. Egy későbbi jelenetben a feszültség „fátyolt von” a szereplők közé, majd ez a fátyol is felhasad. Nem sokkal később a tükörben feltűnő arc is bizonytalanná válik: a főszereplő ugyan felismeri, mégsem tudja megmondani, pontosan kit lát. Ez a bizonytalanság pedig már annak a jele, hogy a korábbi önkép nem működik többé biztos viszonyítási pontként.
Ezek a motívumok – a Madonna-alak, a fátyol és a tükör – egy egymásra épülő szimbólumrendszer egy-egy részét képezve egy olyan folyamatot rajzolnak ki, amelyben a korábban stabilnak tűnő önkép fokozatosan meginog. A szöveg nem egyetlen fordulópont köré szervezi ezt a változást, inkább a felismerésekből eredő apró elmozdulások sorozataként illusztrálja a folyamatot. Ennek részeként válik hangsúlyossá az autonómia kérdése is, viszont a cselekmény során Zsuzsanna nem jut el egy egyértelmű, lezáró döntésig; a szöveg azt már nem mutatja meg, hogyan alakul a helyzete. Csupán annak felismeréséig jut el, hogy saját gondolkodását és jövőképét hosszú időn át a férjéhez való viszony szervezte; ez a felismerés viszont nem felszabadító, hiszen az addigi rend feladása számára nemcsak a kapcsolat feladását jelentené, hanem önmaga egy részének elvesztését is.
Az autonómia ezért egy bizonytalan állapotként artikulálódik: a főszereplő egyszerre kötődik a korábbi szerepéhez, és lát rá annak korlátaira. Ez a kettősség nem oldódik fel a szöveg végére sem: a novella inkább azt mutatja meg, hogyan igyekszik Zsuzsanna egyeztetni a helyzet okozta belső ellentmondásokat. A zárójelenet különösen élesen mutatja meg ezt az állapotot: Zsuzsanna egy pillanatra eljut a kapcsolatból való kitörés lehetőségéig. A kezében tartott hamutartóval akár kárt is tehetne a környezetében, azonban a mozdulat félbemarad: leteszi a hamutartót, mert attól tart, hogy gyermeke felébred. A düh jelen van, de nem engedi kitörni, inkább a korábbi belső rend kereteihez tartja magát.
Ez a kontrollált, visszafogott reakció túlmutat a cselekvés hiányán, sokkal inkább arra világít rá, milyen keretek között válik egyáltalán megélhetővé a kívánt autonómia. A személyes indulat nem egy kontrollálatlan érzelmi kitörésként jelenik meg, hanem a környezet normáihoz igazodik: ebben az értelemben Kádár Erzsébet prózája nem a klasszikus női szerepek és az autonóm női szubjektum szembeállítását végzi el. Inkább azt mutatja meg, hogyan létezhet egymás mellett a normákhoz való igazodás és az autonómia igénye, hiszen a „polgári decens” és az önállóságra törekvő nő alakja nem kettéválnak, hanem egymásra csúszva jelennek meg – abban az irodalmi nyelvben, amely a visszafogottságot és a formai fegyelmet tartja a megszólalás feltételének. 

Felhasznált irodalom:

• Hunyady Sándor, Kádár Erzsébet: Török Sophie: Nem vagy igazi! – Nyugat-kiadás. In: Nyugat, 32. évf. 7. sz. (1939. július), 43–46. (1., 2.)
• Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár, [Budapest], Franklin Társulat, 1944
• Kádár Erzsébet: Reggeltől estig. In: Uő.: Kegyetlenség, Budapest, Franklin Társulat, 1944, 13–36.

Baranyai Laura
(Kézirattár)

Mit lehet kiolvasni egy papírból, amit első ránézésre észre sem veszel? Az OSZK 49. beszélgetésében Szebelédi Zsolt történész, neolatinista, a nemzeti könyvtár kutatója mesél arról, hogyan segítenek a vízjelek a kéziratok és könyvek korának, eredetének és hitelességének meghatározásában. A műsort Tóth Péter vezeti, a munkát Solymosi Ákos segíti.

A beszélgetésben szóba kerül, hogyan kerül a vízjel a papírba, milyen lépésekből áll egy vizsgálat, és hol helyezkedik el a vízjel a datálás és az azonosítás eszköztárában. Konkrét példákon keresztül megmutatjuk, hogyan derülhet ki egy dokumentumról, hogy nem az, aminek mondják, és hogy léteznek-e jellegzetesen magyar vízjelek vagy papírmalmok. Az is kiderül, miben különbözik az egyedi vízjelek vizsgálata a típusok elemzésétől, és miért fontos az egységes leírási rendszer.

A „Vízjelvilág” egy Facebook-oldalon megjelenő szerelemprojekt, amely ezt a különleges területet igyekszik közelebb hozni a nagyközönséghez. Posztokat elemzünk, hogyan kapcsolódik mindez a magyar papírtörténethez, milyen példákat ismerünk a közelmúltból – akár a diósgyőri papírgyár vízjeleire –, és hogy a digitális korban miért marad továbbra is releváns ez a kutatás, illetve hol érdemes elkezdenie annak, akit mélyebben is érdekel.

Vízjelvilág: https://www.facebook.com/vizjelvilag
Szebelédi Zsolt doktori védése: https://doktori.hu/doktori-vedesek/16994/

400 koronás, kitöltetlen részvényjegy részlete, 1895. Jelzet: SZT Irattár, Vígszínház 374/1 – Színháztörténeti és Zeneműtár

A Vígszínház épületének kijelölt Lipót körúti helyszín a mai fogalmaink szerint a köztudatban egykori „fejlesztendő” területként él:

Más perspektívából nézve azonban mást is láthatunk: a színház építése és a környék átalakítása során nemcsak a Sörkert, a malmok, a cukorgyár tűnt el, hanem a Sörkert épületében található lakások – otthonok, és a hozzá tartozó hatalmas kert is.
Antal Sándort idézzük, aki a Lipót körút 10. szám alatti házban született 1891-ben, és ott élt kisgyerekként, amíg a Vígszínház építésének megkezdésekor ki nem kellett költözniük.

A terveket a sokoldalúan foglakoztatott Fellner és Helmer cég készítette – őket már 1893-ban kiválasztották a feladatra. Ferdinand Fellner és Hermann Helmer közös cége valószínűleg 1873 év végén alakult, fő profiljuk lakóházak, bérházak, paloták és villák építése volt, de terveztek áruházakat, középületeket, szállodákat, síremlékeket és még egy csillagvizsgálót is.

Keglevich István engedélyt kért rá, hogy az épület hátsó homlokzatát a magyar címer díszíthesse – ehhez valószínűleg azért (is) ragaszkodhattak, hogy bebizonyítsák: a magánvállalkozásként felépülő új színház az ellene felhozott vádakkal ellentétben mindenekelőtt a magyar nemzeti kultúra terjesztését tartja majd feladatának. (Az iratok alapján az engedélyt feltehetően megkapták, bár erre vonatkozó egyértelmű bizonyítékot eddig nem találtunk, és a mai épület hátsó homlokzatán nincs címer.)

Vígszínház Budapesten hátsó homlokzati címer terve. Atelier Fellner Hellmer, Wien. Jelzet: SZT KT 75 – Színháztörténeti és Zeneműtár Színháztörténeti gyűjtemény

Annak ellenére, hogy többek között az 1895-ben februártól májusig tartó budapesti „általános kőfaragó strike” is nehezítette, az építkezés alig több mint egy évig tartott, vezetője Havel Lipót építőmester volt, aki később a Műcsarnok, a Kúria és a Műegyetem épületének kivitelezéséért is felelt, alapító-, majd választmányi tagja volt az Magyar Építőmesterek Egyesületének és 1906-tól a Magyar Országos Takarékpénztárnak.

Seenger Béla kőfaragó munkákról kiállított számlája 1896. máj. 19. részlet. Jelzet: SZT Irattár Víg 374/7 – Színháztörténeti és Zeneműtár Színháztörténeti gyűjtemény

A könyvtárunk Színháztörténeti gyűjteményében fennmaradt építkezéshez kapcsolódó dokumentumok között az építkezés jegyzőkönyvei is megtalálhatók, ezekből tudjuk, hogy 1895. május 28-ra az épület az alagsorig, június 24-re a félemeletig épült fel, július 19-én pedig már a „jövő héten tartandó tetőzési ünnepély alkalmával kiosztandó pénzajándékok” Fellner és Helmer által összeállított listája szerinti utalványozásáról rendelkeznek. Az építkezést Nell Gyula felügyelte.

Az Shr. George textilgyártó- és mosó cég gobelinszámlája, piros tintával feltehetően az előfüggöny adatai szerepelnek rajta. Jelzet: SZT Irattár Víg 374/7 – Színháztörténeti és Zeneműtár Színháztörténeti gyűjtemény

Krenner Viktor nyilatkozata a módosításokról 1896. ápr. 17. Jelzet: SZT Irattár Víg 374/7 – Színháztörténeti és Zeneműtár Színháztörténeti gyűjtemény

A szobrok és a domborművek Theodor Friedl alkotásai voltak, az aranyozómunkákat Glaser János, a művészi festést és aranyozást Krenner Viktor, az egyszerűbb festészeti munkákat Eichhorn Vilmos végezte.

1896. március 18-án már bemutatták az épületet a sajtónak és néhány prominens személyiségnek.

A Vígszínház épülete és első társulata, részlet. Jelzet: SZT KC 2752 – Színháztörténeti és Zeneműtár

A színészek 1896. április 2-án vehették birtokba az épületet, aznap megkezdődtek a próbák. A körülbelül 1400 fő befogadására alkalmas színházat 1896. május elsején, a millenniumi ünnepségek keretében nyitották meg. 

Felhasznált irodalom:

• Antal Sándor: Családi feljegyzések, kézirat. Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: SZT Analekta 1009
• Bácskai Vera: „Csak saját erőmre és teljesítményemre utalva” (A „self-made man”-ek világa). In: Aetas, 16. évf. 3–4. sz. (2001). 159–181.
• A 125 éves Vígszínház épületének története, szerk. Illyés Ákos, Budapest, Vígszínház Nonprofit Kft., 2022.
• Juhász Gabriella: Ferdinand Fellner és Hermann Helmer magyarországi színházépítészete 2024, doktori disszertáció, PPKE

Patonai Anikó Ágnes
(Színháztörténeti és Zeneműtár)

A sorozat további részei: Első rész, Harmadik rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százharmichatodik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Pittmann László és neje gyűjteményét mutatja be. 

A szombathelyi Pittmann László (1943–2006) tanár, a grafikai eljárások nagymestere és felesége, Mikó Ildikó (1945–2021) iskolai könyvtáros, mindketten jeles műgyűjtők voltak.
Pittmann László kezdetben építőipari vállalatoknál dolgozott, majd évtizedekig tanított a szombathelyi Szakmunkásképző Intézetben (a későbbi Hefele Menyhért Építőipari Szakközépiskolában) és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, ahol 1993-tól a rajz tanszék grafikai műhelyét vezette. A barcsi, a tokaji és a tállyai művésztelepeken szintén a grafikai munkát irányította.
A VAOSZ-kör (szombathelyi értelmiségi asztaltársaság) vezetőjeként és a Kisgrafika Barátok Köre (KBK) tagjaként élénk kapcsolatokat épített ki művészekkel, hazai és nemzetközi szinten is. A KBK-ba 1972-ben lépett be – ekkortól számos grafikust fogadott otthonában, köztük Stettner Bélát, Gácsi Mihályt, Perei Zoltánt, Kass Jánost és Kamper Lajost.

Stettner Béla portrégrafikája Pittmann Lászlóról (1977). A kép forrása: bodorkós: A Pittmann-jelenség, Savaria Fórum, 2007/7. sz., 11.

Pittmann lett a szombathelyi kisgrafikakör vezetője, mely a Megyei Ifjúsági és Művelődési Központban kapott otthont. Itt a kiadványok előkészítéséhez nyomdai, sokszorosítási lehetőséget is biztosítottak számukra. A Kisgrafika folyóiratban Pittmann László több írása megjelent, például Kamper Lajos szombathelyi grafikus munkásságáról. A kisgrafikai élet tíz esztendeje Vas megyében című cikkében maga írt arról, hogy 1974-től 10 év alatt – az egyik helyi szakmunkásképző intézetben évente tartott 2-3 alkalmi bemutató mellett – több mint 20 kiállítást rendezett különböző könyvtárakban, galériákban, a Megyei Ifjúsági és Művelődési Központ kiállítótermeiben, többnyire feleségével együtt. Nagy szerepe volt a Szombathelyen tartott VII. Országos Kisgrafikai Találkozó megszervezésében, lebonyolításában 1980-ban. A szombathelyi kisgrafikakör Stettner Béla – sok éven át a KBK művészeti vezetője – halálával, 1984 körül szűnt meg.

Stettner Béla grafikája. Jelzet: Exl.P/583 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A sokszorosító eljárásokat kitanulva Pittmann László fontos és elismert tevékenysége lett a nyomatok készítése. Szombathely mellett felkéréseket kapott szerte az országban, többek között Stettner Béla, Gácsi Mihály, Kass János képgrafikáinak nyomtatását végezte. 1980-ban ő készítette el az országos találkozó emlékmappáját, Stettner Béla Vasi mappa, Gácsi Mihály Hat rézkarc és Perei Zoltán Hangszerek című gyűjteményét. Kass János, Reich Károly, Csohány Kálmán, Würtz Ádám munkái az ő műhelyében öltöttek testet. A Pittmann László emlékére 2007-ben a Szombathelyi Képtárban rendezett kiállítás kapcsán Kamper Lajos grafikus – a több évtizedes emberi és szakmai barátság jegyében – így méltatta Pittmann munkásságát:

Gyűjteménye létrehozásában, a művészekkel való kapcsolattartásban nagy szerepe volt nejének, Mikó Ildikónak. A feleség nagyon sokoldalú gyűjtő volt, a (dedikált) könyvek, képeslapok, szentképek, gyászjelentések, ex librisek, alkalmi grafikák, szabad grafikák, fotók és órák egyaránt érdekelték. Ő végezte a férjével közös ex libris gyűjtemény katalogizálását, a levelezés nagy részét, illetve a cserék lebonyolítását.
Első családi ex librisüket 1971-ben rendelték meg Fery Antaltól („Ex libris familiae Pittmann”, 1972, op. 775), e grafika révén ismerték meg a fametszet technikáját. Ezt követően Brankovits Évával és Stettner Bélával linómetszeteket készíttettek.

Brankovits Éva grafikája. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Menyhárt József „Pittmann Lászlóék könyve” feliratú fametszete 1973-ból való az életet jelképező – friss hajtást hozó – fa ábrázolásával.

Menyhárt József fametszete (1973). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A Pittmann házaspár teljeskörűen gyűjtötte a magyar grafikusok munkáit, a külföldiek közül csak a kiemelkedően jó – elsősorban a cseh, lengyel, orosz és olasz – művészek lapjai érdekelték őket. Utóbbi gyűjteményegység gyarapításában fordulópontot jelentett a XV. FISAE Nemzetközi Ex libris Kongresszuson (1974) való részvétel Bledben, mely kitágította nemzetközi kapcsolataikat.
Az évtizedek folyamán tízezer darabot is meghaladó kisgrafikai kollekciót hoztak létre, melyben 150 körülire nőtt a család tagjai részére készített ex librisek száma, köztük olyan neves alkotók műveivel, mint Kass János, Reich Károly és Nagy Zoltán. A Pittmann László nevére szóló ex librisek közül kiemelkedik dekorativitásával a Kós Károlynak emléket állító lap Deák Ferenctől, emellett további alkotások Vén Zoltán, Sterbenz Károly, Stettner Béla, Kamper Lajos és Józsa János művészektől.

Józsa János rézkarca. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Pittmann Ildikó első ex librisei közé tartozott a Szabó Lőrinc portréját ábrázoló grafika 1973-ból, melynek alkotója Fery Antal. Egy 1974-es lapon Savaria–Szombathely felirattal Hadrianus császár arcképét láthatjuk a szombathelyi székesegyházzal és az 1945-ös emlékművel, a grafikus szintén Fery Antal. Diskay Lenke következő, P. Mikó Ildikó nevére szóló, három dúcról készült, színes nyomatán korongszerű mezőben nőalak rajzolódik ki madárral.

Diskay Lenke többszínnyomatú fametszete (1973). Jelzet: Diskay/220 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Himnusz születésének 150. évfordulójára (1823–1973) készíttetett rézmetszetű ex librisen Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc kettős portréja szerepel, az alkotó Nagy Zoltán.

Nagy Zoltán grafikája. Jelzet: Exl.P/585 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Stettner Béla és Perei Zoltán lapjain közös az anya-gyermek motívum szerepeltetése, mely – Pittmann Ildikó kérésére – gyakran fordul elő a nevére szóló ex libriseken.

Perei Zoltán fametszete (1974). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Ildikó a szombathelyi kisgrafikakör tagjaként élénk tevékenységet fejtett ki a műfaj propagálása terén, szakirányú cikkei jelentek meg. Emellett számos kiállítást szervezett, többek között a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Több nemzetközi és hazai találkozón vett részt, nagy szerepe volt 1980 júliusában Szombathelyen a VII. Országos Kisgrafika Találkozó megrendezésében.
A szombathelyi neves műgyűjtő házaspár, Pittmann László és Ildikó emlékét őrzi a Grafikák a Pittmann-gyűjteményből. Magyar sokszorosított grafika 1960–1985 (Szombathely, 2011) című kötet, emellett a nevükre szóló számos ex libris, alkalmi grafika. Ez utóbbiak gazdag anyagába és a család aktív ex libris vonatkozású tevékenységébe adott betekintést a jelen írás.

Fery Antal fametszete (1975). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Irodalom:

• Arató Antal: Búcsú Pittmann Lászlótól. In: Kisgrafika, 2007/1. sz., 4.
• Arató Antal: In memoriam Pittmann Ildikó (1945–2021). In: Kisgrafika, 2022/1. sz., 11.
• bodorkós: A Pittmann-jelenség, Savaria Fórum, 2007/7. sz., 11.
• Grafikák a Pittmann-gyűjteményből. Magyar sokszorosított grafika 1960–1985, szerk. Mayer László, vál. Pittmann Ildikó, Szombathely, 2011. 
• Gál József: A szombathelyi Pittmann-gyűjtemény. In: Magyar Iparművészet, 2013/5. sz., 36–40.
• Merklin Tímea: Könyvbemutató: Grafikák a Pittmann-gyűjteményből. In: Vas Népe Online, 2011. január 28.
• Pittmann László: A kisgrafikai élet tíz esztendeje Vas megyében. In: Kisgrafika, 1984/1–2. sz., 47–48.
• Pittmanné Mikó Ildikó: Az ex libris gyűjtésről. In: Kisgrafika, 1975/2. sz., 27–30.
• Soós Imre, Dr.: VII. Országos Kisgrafikai Találkozó. In: Kisgrafika, 1980/1–2. sz., 1–6. 
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Pittmann László (1943–2006). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 146–148. 

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész; 117. rész; 118. rész; 119. rész; 120. rész; 121. rész; 122. rész; 123. rész; 124. rész; 125. rész; 126. rész; 127. rész; 128. rész; 129. rész; 130. rész; 131. rész; 132. rész; 133. rész; 134. rész; 135. rész