Előrebocsátjuk, hogy ebben a blogbejegyzésben rajzolni fogunk. Inspirátoraink pedig lapfirkák lesznek, jó régről, a 16. és 17. századból.
Munkánk során egy evangélikus vizsgatételeket tartalmazó nyomtatványban két tollrajzot találtunk. Történetesen két végtelen hurkot, melyek közül az egyiket sikerült hibátlanul kiviteleznie az alkotójának, a másik viszont csak egy rosszul indult próbálkozás maradt.
De ki is lehetett az elkövető?
Valószínűleg egy diák, aki unaloműzésként a végtelennek tűnő időt ezeknek a végtelen vonalaknak a rajzolgatásával mulatta.
A nyomtatvány, mely megőrizte e két firkát, Trusius Hiobus evangélikus teológiai vizsgatételeit tartalmazza. A rózsahegyi (ma Ružomberok, Szlovákia) születésű Trusius maga is diák volt, a besztercebányai evangélikus gimnázium tanulója, amikor 1643-ban teológiából vizsgát tett. Még ugyanabban az évben, mint ahogy az szokás volt, nyomtatásban is kiadták a vizsgatételeit, Lőcsén.

Trusius, Hiobus: Positiones miscellaneae, quas... in gymnasio Neosoliensi placide ventilandas proponit praeside Hilario Ernesto Binero rectore respondens et autor Hiobus Trusius Rosenberg. Hung. ... MDCXLIII. mense Septembri, Lőcse, typ.: Brever, Lorenz, 1643. Jelzet: RMK II. 628 (cop.) B variáns) – Régi Nyomtatványok Tára

Ebből a tételfüzetből tudomásunk szerint összesen négy példány maradt fenn, a fenti rajzok a kiadvány B-variánsát díszítik. Most kivételesen tartalma helyett inkább firkái miatt vizsgáljuk meg ezt a füzetet, reméljük, a teológiai eszmefuttatásra is kíváncsi olvasóink most ezt elnézik nekünk.
A tételfüzet előzéklapján lévő két minta közül csak az egyiket sikerült jól megrajzolnia az alkotójának. A másik minta félbe maradt, úgy tűnik, el lett rontva, a helyes befejezést mi magunk sem ismerjük. Ehhez hasonlót ugyan rajzolgattunk az iskolában, de az általunk ismert forma ennél a tizenhárom pontból álló formánál kisebb, mindössze nyolc pont köré íródik, és az íróeszköz felemelése nélkül lehet megrajzolni. 

A hibátlanul kivitelezett keresztet formáló alkotást viszont nekünk is sikerült rekonstruálnunk, ennél a mintánál is a hurkokat folyamatosan, az íróeszköz felemelése nélkül lehet egymás után végigrajzolni.

A keresztet most elkészíthetjük közösen is.

1. Kezdésként rajzoljuk meg a középpontot.
2. Második lépésként rajzoljunk három pontot fölé, hármat alá, hármat tőle jobbra, hármat pedig balra. A pontok között legyen egyenlő távolság.

3. Ezek után a középponttól következő második pontok mellé az ábra szerint rajzoljunk további két-két pontot.

4. Ezután fentről elindulva rajzoljuk meg a hurkokat a pontok köré.
   

A rajzolás menetét felvettük videóra, hogy könnyebb legyen végigkövetni és megtanulni az egymás után következő hurkok sorrendjét:

""

Végtelen hurok jobb kézzel

Hogy még érdekesebb és nagyobb legyen a kihívás, az ábrát megrajzolhatjuk a kevésbé ügyes kezünkkel:

Végtelen hurok bal kézzel

Végtelen hurok mindkét kezünkkel egyszerre, sőt az irányokat is váltogathatjuk:

Végtelen hurok mindkét kézzel egyszerre

A hurkokat érdemes sokat gyakorolni, ha szép végeredményt szeretnénk.
Ne csüggedjünk, ha közben becsúszik egy-két hiba, mint ahogy az Apponyi-gyűjteményünkben őrzött Cosmographia címet viselő tankönyvben láthatjuk. Régen a kozmográfia tantárgyba sűrítették össze mindazt, amit ma természettudománynak nevezünk, a csillagászatot, földrajzot, növénytant, állattant, orvostudományt, technikát. Ebbe az iskolai tankönyvbe is került egy ilyen rajz, vélhetően szintén egy diák keze munkája. Ő még nem volt „profi”, néhány hurok elcsúszott, és a javítási próbálkozásai is jól látszanak. 

Honterus, Joannes: Rudimentorum Cosmographiae libri duo quorum prior astronomiae, posterior geographiae princip brevissime complectitur… Krakkó, typ.: Mathias Scharfenbergius, 1534. Jelzet: App. H. 1692 – Régi Nyomtatványok Tára

Szóval próbálkozzunk fáradhatatlanul! Az érintőképernyők világában igazi felüdülés újra ceruzát ragadni, kézügyességünket fejleszteni, és agyféltekéinket játékosan tornára fogni. Meglepő, hogy mennyi örömet és jó érzést tud okozni egy ilyen kis mintának az újra és újra rajzolása.
És végül, ha sikerült jól begyakorolni a hurokrajzolást, a húsvéti tojásokat és süteményeket is díszíthetjük ezzel a szép, firenzei keresztet idéző mintával.

Áldott húsvétot!

A régi mintát újrarajzolta: Takácsy Hanna, a Patrona Hungariae Gimnázium 9. osztályos tanulója

Felhasznált irodalom:

• 2015. tétel. In: Régi Magyarországi Nyomtatványok III. kötet, 1636–1655, [Dörnyei Sándor, V. Ecsedy Judit és Käfer István közreműködésével szerk. Heltai János], Budapest, Akadémiai, 2000, 322 
• Trusius Hiób. In: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 14. kötet: Telgárti–Zsutai, Budapest, Hornyánszky 1914. Online: Magyar Elektronikus Könyvtár
• Binder Pál: Honterus – a geográfus. In: A Hét, 4. évf. 38. sz. (1973. szeptember 21.) Online: Új Hét, 2023. szeptember 24. 

Túri Klaudia
(Régi Nyomtatványok Tára)

100 éve hunyt el Apponyi Sándor, a nemzeti könyvtár egyik legnagyobb adományozója.

Az idős Apponyi Sándor. A kép forrása: Gróf Apponyi Sándor emlékezete, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1925.

Felesége, Apponyi Sándorné Eszterházy Alexandra így ír német nyelvű emlékiratában:

Apponyi Sándor már 1924. szeptember 15-én a nemzeti könyvtárra hagyta teljes könyvtárát, kikötve, hogy az csak a tulajdonos halála után kerüljön át az új helyére. Az öt, külön kezelt gyűjteményből álló együttesről elmondható, hogy mintegy 15.000 dokumentumot foglalt magába, tehát nagyságrendileg megegyezett az alapító, Széchényi Ferenc adományával. Hóman Bálint – akitől a címben szereplő idézet is származik – így búcsúzott a könyvgyűjtők doyenjétől:

A könyv- és történelemszeretők itthon és Európában egyaránt ismerik a tudós bibliofilt, a nagylelkű mecénást, a múzeumalapítót, a lengyeli uradalmat irányító grófot, aki már kora ifjúságától gyűjtötte a magyar vonatkozású könyveket, s akinek nagy hírű hungarica-gyűjteményére bárhol a világon hivatkoznak kutatók, könyvtárosok, antikváriusok és könyvgyűjtők egyaránt. De a nagyközönség vajon ismeri-e még (vagy már) Apponyi Sándor nevét 100 évvel a halála után? Ki volt, és főleg miért fontos számunkra ez a visszahúzódó, jelentéktelennek tűnő kedves öregúr, akit leginkább olvasás közben ábrázolnak a róla készült képek? Erre a kérdésre igyekszik válaszolni a Régi Nyomtatványok Tára által most indított virtuális emlékévprogram, amely kisebb-nagyobb terjedelmű írásokkal és sok képpel eleveníti fel egyik legnagyobb adományozónk életútját és munkásságát.
Az évforduló jövő héten induló első blogbejegyzése bemutatja, hogy Apponyi Albert hogyan emlékezett meg 1925-ben Apponyi Sándorról, miközben – mivel gyakran összekeverik a két személyt – annak is utánajár, hogy milyen rokoni kapcsolatban állt egymással a két híres Apponyi. És ez még csak a kezdet. A kedves olvasót is várja az idén már 100 éve a nemzeti könyvtárat gazdagító különleges gyűjtemény felfedezésének lehetősége. A következő hetekben keresse további, Apponyi-logóval megjelölt tartalmainkat itt, a blogunkon, valamint Facebook- és Instagram-oldalunkon is!

Varga Bernadett
(Régi Nyomtatványok Tára) 

2025. április 12-én „Könyv – irodalom – ex libris. Válogatás Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész könyvjegygyűjteményéből” címmel nyílt kiállítás a Törökbálinti Falumúzeumban munkatársunk gyűjteményéből. A megnyitón a vendégeket köszöntötte Papp Nikolett, a múzeum vezetője. Zenével, verssel közreműködtek Farkas Tünde és Erdélyi György előadóművészek. Az ünnepi eseményről a Buda Környéki Televízió is felvételt készített. A május 2-ig megtekinthető kiállításon mintegy 300 kisgrafika látható, kiemelt szerepet kapnak az irodalmi vonatkozású ex librisek. A következőkben Antalné Tari Zsuzsanna, a Kisgrafika Barátok Köre ügyvezetője kiállításmegnyitó szövegét olvashatják.

A tárlat részlete a Törökbálinti Falumúzeumban. Fotó: Vas Barnabás

Mai kiállításunk címe: Könyv – irodalom – ex libris. Válogatás Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész könyvjegygyűjteményéből. Nem is lehetne aktuálisabb ez a tárlat, mely könyv – irodalom – ex libris kapcsolódási pontjaival foglalkozik, hiszen tegnap volt a költészet napja, melyet 1964 óta ünneplünk ezen a napon József Attila (1905–1937) születésének évfordulója alkalmából. Csupán érdekesség, hogy Márai Sándor (1900–1989) is e napon született, bár 5 évvel korábban. A magyar líra előtt tisztelgünk ezzel a kiállítással, mely gazdag képanyagot hozott jeles költőinkről is. A magyar líra és a képzőművészet, benne a kisgrafika, nemzeti identitásunk része, ezért fontos, hogy a hagyományokat ne csak ápoljuk, őrizzük, hanem használjuk, megéljük és továbbadjuk. Ez a feladata tulajdonképpen az 1959 óta működő Kisgrafika Barátok Körének is. A képzőművészetben egyetlen műfajnak sincs olyan széles körű internacionális élő kapcsolatrendszere, mint a kisgrafikának. A művészek és a gyűjtők egy nemzetközi tábort képeznek, soraikban a magyar kisgrafika és alkotói megbecsült helyet foglalnak el.

A megnyitó szereplői (balról jobbra: Farkas Tünde, Erdélyi György, Papp Nikolett, Antalné Tari Zsuzsanna és Vasné dr. Tóth Kornélia). Fotó: Vas Barnabás

Mielőtt részletesebben bemutatnám a tárlatot, definiáljuk, mi is a grafika/kisgrafika, ezen belül pedig az ex libris. A grafika a képzőművészet azon ága, amelyhez a sokszorosítási eljárással készült, de eredetinek tekinthető alkotások tartoznak. Ez azért fontos és érdekes, mert nem a kimetszett, megmunkált linódarab, fadarab vagy rézlap, ami az élvezhető mű, hanem az általuk nyomtatott papírkép az alkotás. Az ex libris (könyvjegy) – eredeti funkciójában – a könyv tulajdonosát megjelölő, legtöbbször művészi értékű, kis méretű grafikai alkotás, mely napjainkra már jórészt elszakadt a könyvtől. Témája a tulajdonos/megrendelő kérésére az évfordulóktól kezdve a foglalkozásokon keresztül a történelmi eseményekig bármi lehet. A fa- vagy linómetszetek karakteresebb vonalvezetésűek, ezért sokatmondóak például a nagy költőinket ábrázoló ex librisek. A rézmunkák sokkal finomabb ábrázolást tesznek lehetővé.
Most pedig szeretném bemutatni önöknek Vasné dr. Tóth Kornéliát, az ő kisgrafikai gyűjteményének egy töredékét csodálhatjuk meg itt a Falumúzeumunkban.

A kiállító, Vasné dr. Tóth Kornélia, a nemzeti könyvtár tudományos munkatársa. Fotó: Vas Barnabás

Kornélia művelődéstörténész, tudományos kutató, könyvtáros, magyar–történelem szakos tanár. 2008 óta az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár könyvtárosa és tudományos kutatója, ahol fő feladatköre a több tízezres 20–21. századi ex libris anyag feltárása lett. Az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskoláján az ex libris műfajt témául választva doktorált művelődéstörténet szakirányon.
Termékeny szakíró, 500 feletti cikke, tanulmánya és számos könyve látott napvilágot az ex libris vonatkozásában.
Sokfelé tartott előadásokat, rendezett és nyitott kiállításokat. A hazai találkozók mellett nemzetközi ex libris kongresszusokon képviselte hazánkat. Több alkalommal részt vett az osztrák és a német ex libris egyesület nemzetközi éves ülésén, utóbbin 2024-ben nagy nemzetközi kitüntetésben (Walter von Zur Westen-éremben) részesült az ex libris terén végzett sokrétű munkájáért és szakírói munkásságáért.
A Kisgrafika Barátok Körének (KBK) 2009 óta tagja, 2011-től vezetőségi tag. A negyedévente megjelenő Kisgrafika című egyesületi folyóiratot 12 éven át szerkesztette társadalmi munkában.
Ex libris irányú munkásságának talán legszebb műve az Ex libris és képkultúra. Modern magyar ex librisek (2016) című képes album. A kötet több mint 1000 ex librist vonultat fel.
2019-ben a Kisgrafika Barátok Köre kiadásában jelent meg – az egyesület 60. évfordulója tiszteletére – a Múltunk neves ex libris gyűjtői című lexikonszerű könyve, mely több mint 200 gyűjtőt mutat be. Ugyancsak az ex libris mint műgyűjtés témájának népszerűsítését valósítja meg az OSZK blogján havonta jelentkező cikksorozata Ex libris gyűjtők, gyűjtemények címmel.
A kisgrafikákkal foglalkozva maga is gyűjtővé vált, számos ex librist készíttetett a nevére szólóan, ezzel is támogatva a műfaj fennmaradását. Így mára jelentős kisgrafikai gyűjteménnyel rendelkezik. Ebből a kollekcióból 2024-ben Ajkán a Városi Múzeum és Fotógalériában, 2025-ben Budapesten a H13 Kultpontban rendezett nagyobb kiállítást. Most pedig itt, Törökbálinton láthatunk az előbb említett kiállítások anyagából egy reprezentatív válogatást.

A közönség tagjaiból. Fotó: Vas Barnabás

Kornélia gyűjteménye mára kb. 9000 darabos kollekciót jelent, mely megrendelésekből és cserékből jött létre, és folyamatosan növekszik. Kornélia 2009 óta gyűjt, amióta tagja a KBK-nak. Az itthoni gyűjtők mellett osztrák, német, dán, cseh, finn, svájci, belga és olasz cserepartnerekkel áll aktívabb kapcsolatban.
A jelen tárlat anyagát tekintve 26 tematikus tablót láthatunk mintegy 300 ex librisszel, emellett egy életrajzi összefoglalót a gyűjtőről a fotójával, és két tablót Kornélia szakirodalmi műveiből, könyveinek, katalógusainak a címlapjaival. A témához kötődően és költészet napi érdekességként olvasható Francesc Orenes Az ex libris magasztalására című verse.
Az ex libris tablókon a téma megjelölése mellett a művek készítőinek neve is szerepel a képek elrendezésének megfelelően, érdemes tanulmányozni a szereplő grafikusokat, őket most nincs idő részletesen felsorolni.
A kisgrafikák kapcsán egy idézetet mondanék József Attila [Ne légy szeles...] című verstöredékéből:

„…dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes.”

Szerintem az ex librisek, ezek a tenyérnyi alkotások, másként nem is készülhetnek.
Kifejezetten erre a költészet napi kiállításra készült egy ex libris, mely Bakacsi Lajos grafikus alkotása a 2025. április 11-én 120 éve született József Attila portréjával, ehhez a mintát a szegedi Varga Imre József Attila-szobra jelentette.

Bakacsi Lajos linómetszete Vasné dr. Tóth Kornélia nevére (2025) 

De a tárlaton látunk régebbi József Attila-témájú ex librist is, ilyen például Palásti Erzsébet grafikája a költő A kozmosz éneke című verséhez a számítógépes grafikákat bemutató tablón, és Balajti Károly portréja József Attiláról az irodalmi évfordulós tablón. 
A kiállításon nagy értéket képviselnek a Kornélia saját nevére szóló ex libris tablók, több mint 140 különféle ex libris készült a nevére szólóan magyar és részben külföldi grafikusoktól. Ezekből mintegy 70-et láthatunk itt 10 tablón. Több tabló grafikái teljesen irodalmi témájúak, ezeken részint híres költők, írók portréit láthatjuk, köztük József Attila, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Radnóti Miklós, Pilinszky János arcképét – Bakacsi Lajos grafikái egy teljes tablót tesznek ki. 

Bakacsi Lajos linómetszete Vasné dr. Tóth Kornélia nevére (2017) 

Több ex libris egy-egy költő művét illusztrálja, például Ady Endre A föl-földobott kő, Petőfi Sándor Az Alföld, Kosztolányi Dezső Októberi táj című versét, Arany János Ágnes asszony című balladáját.

Lénárt Attila rézkarca Vasné dr. Tóth Kornélia nevére (2023)

Nagy László költészetére, Weöres Sándor gyermekverseire is reflektál egy-egy ex libris. A nagy magyarok mellett külföldi vonatkozású Franz Kafka A kastély című művére utaló ábrázolás.
Közeli jubileumok alkalmából készült az „Irodalmi évfordulók 2024, 2025” tabló. Az ezen szereplő grafikák a 90 éve, 2024-ben elhunyt Móra Ferenc mellett az idén 120 éve született József Attilára, születése centenáriumán Nagy Lászlóra, bicentenáriumán Jókai Mórra emlékeznek. A világirodalmi szerzők közül a 150 éve született Thomas Mannt is idézi egy grafika. E jubileumi művek alkotói közt a magyarok (Ürmös Péter, Kapolcsi Kovács Csaba, Bakacsi Lajos és Balajti Károly) mellett külföldi grafikus, a német Andreas Raub is szerepel, aki Thomas Mann A varázshegy című regényére utalóan készített ex librist. 

Andreas Raub rézkarca Vasné dr. Tóth Kornélia nevére (2024) 

A hagyományos technikákat nem felváltva, hanem azok mellett egyre több számítógépes grafika is készül, melyek közt irodalmi tematikájúra példaként már említettem József Attila A kozmosz éneke című versére reflektáló ex librist, de kiemelhetném még világirodalmi vonatkozásban az Isteni színjáték írójára, Dantéra utaló, gazdag színhatású lapot.
A történelmi témájú tablók közül az egyik a reformkor és az 1848­–49-es forradalom és szabadságharc előtt tiszteleg. Kossuth Lajos és Széchenyi István alakja látható több grafikán, de találkozhatunk itt Bem József arcképével is, melyet eredetiben Petőfi Sándor rajzolt. A művek alkotói közül kiemelhető Salamon Árpád, Jáger István és Horváth Hermina neve. 

Salamon Árpád linómetszete Vasné dr. Tóth Kornélia nevére (2016) 

A másik tablón a világtörténelemből Napóleon és a reformáció nagyjai: Kálvin János és Luther Márton láthatók. Érdekes témafeldolgozás Havasi Tamás két rézkarca, melyek a Napóleon kalapja, illetve Napóleon őrangyala címeket viselik. Négy lemezről készült Nagy Sándor Zoltán színes rézkarca a reformáció 500. évfordulójára Kálvin alakjával.
Kornélia névre szóló lapjai utalnak az ex librisek nemzetköziségére, hiszen részben ex libris találkozók, FISAE-kongresszusok kapcsán készültek.  A nemzetközi találkozók célja, hogy a művészek és a gyűjtők találkozhassanak, kapcsolatot építhessenek, ex libriseket cserélhessenek egymással, a világ minden tájáról. A grafikákon látható emlékállítás mellett a kongresszusok többségén, ahogy már említettem, Kornélia részt is vett (Törökországban, Finnországban, Spanyolországban és Csehországban). 

Molnár Iscsu István rézkarca Vasné dr. Tóth Kornélia nevére (2014) 

A névre szóló tablók sorát a vegyes tematikájúval zárom, melyen a könyvábrázolások mellett mitológiai jelenetet idéz fel a KBK mostani elnöke, Vén Zoltán alkotása, és a KBK 60. évfordulójára is készült több ex libris. 

Vén Zoltán rézmetszete Vasné dr. Tóth Kornélia nevére (2013)

Aki gyűjtővé válik, az nemcsak magának rendel ex libriseket kedvenc vagy aktuális témák megadásával, hanem ilyen tárgyú lapok megszerzése céljából gyakran cserél másokkal, hogy bővítse gyűjteményét. Kornélia kollekciója is részben így gyarapodott.
A gyűjteményében szereplő, nem saját nevére készült alkotásokból 16 tablón láthatunk válogatást a tárlaton. Ezek közt is találkozhatunk a kedvelt témákkal: a KBK-egyesület eseményei és jelesebb alakjai, ex libris kongresszusok és egyéb események, portrék, könyv, épület, irodalmi és történelmi vonatkozások.
Több tabló grafikái állítanak emléket a Kisgrafika Barátok Köre több mint 65 évének, és utalnak a budapesti mellett a vidéki csoportjaink (a napjainkban is tevékeny ajkai, szegedi, az egykor működő pécsi, debreceni, ceglédi kör) tevékenységére is. Ezek a lapok nagyszerű grafikusaink alkotásai, sokan már nincsenek közöttünk, például Fery Antal, Stettner Béla, Perei Zoltán, Nagy László Lázár, Várkonyi Károly. 

Stettner Béla grafikája (1981)

Feltehetjük a kérdést: ki mit gyűjt? Az ex libris mellett bélyeg, érem is lehet a gyűjtés tárgya, erről tanúskodnak a gyűjtőhobbi tabló sokrétű ex librisei, melyek nemegyszer a humoros ábrázolás példái. 

Balázsfy Rezső grafikája (1961)

Némely grafikák a gyűjtők foglalkozását állítják középpontba, a szakmák attribútumainak bemutatásával. Hálás és gazdag téma a fizikai munkát végzők ábrázolása egy tablón, a többin orvos, gyógyszerész, jogász, könyvtáros, iskolamester stb. látható, sokrétű motívumkinccsel.
Egyének mellett intézmények, például könyvtárak és múzeumok részére is készülnek ex librisek. Az egyik, könyvtárak ex libriseit tartalmazó tabló a legnagyobbak közé tartozó grafikusunk, Fery Antal alkotásaiból áll össze. De láthatunk a Margitszigeti Kisállatkert vagy a Debreceni Egyetem számára készült kisgrafikát is.

Fery Antal fametszete (1990)

A tárlat címében is szereplő könyv motívumát kiemelő tablókon – az ex libris eredetileg a könyvhöz kötődő szerepére is utalóan – többféle könyves ábrázolással találkozhatunk. A könyv társulhat az olvasás motívumával, állatábrázolással, külön tablókon láthatjuk a könyv és nyomdászat kapcsolódását, illetve a könyv és az egyes ex libris típusok összefüggését bemutató grafikákat. 

Gáborjáni Szabó Kálmán fametszete (1934) 

Megtalálható a könyv motívuma a nemzetközi ex libris élet egy kedvelt irodalmi hősét, Don Quijotét ábrázoló ex librisek némelyikén is – ahogy Nagy László Lázár irodalmi vonatkozású grafikái egy tablón ezt elénk tárják.
Láthatjuk tehát, hogy milyen gazdag mind témájában, mind technikájában az ex libris műfaja. Ezek a 20–21. századi grafikák igazán szemet gyönyörködtetőek. A témák megfogalmazása is sokszínű, lehet komoly, precíz, groteszk vagy éppen humoros. Ezért jó böngészgetni azokat. Végül pedig kívánom mindenkinek, hogy örömmel nézze a kiállított tablókat. El lehet gondolkodni azon, hogy bárki készíttethet személyre szóló kisgrafikát! Ezt is üzeni a kiállítás. Sőt, jó lenne, ha ez a „kézműves” hagyomány újraéledhetne napjaikban, ne csak kézműves csokoládét, süteményt, bort fogyasszunk, hanem kisgrafikát is!

Antalné Tari Zsuzsanna
(a Kisgrafika Barátok Köre ügyvezetője)

Esterházy Péter Kossuth- és József Attila-díjas magyar író Budapesten látta meg a napvilágot 1950. április 14-én. Nagyapja galántai gróf Esterházy Móric (1881–1960), édesapja galántai gróf Esterházy Mátyás Benedek (1919–1998), édesanyja rétszilasi Mányoki Irén Magdolna volt (1916–1980). A pesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. Az ELTE Természettudományi Karán matematika szakon végzett 1974-ben. Négy évig alkalmazott matematikusként dolgozott a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében, majd első két könyvének sikere után (Fancsikó és Pinta, Budapest, Magvető, 1976; Pápai vizeken ne kalózkodj! Budapest, Magvető, 1977) 1978-tól szabadfoglalkozású író lett. Műveit több mint húsz nyelvre, így például angolra, spanyolra, szlovákra, románra is fordították, számos országban ismerik és sokra becsülik. A kritikusok már kezdettől fogva előszeretettel nevezték őt posztmodern írónak, noha ezt a minősítést számos alkalommal elutasította.

Esterházy Péter arcképe. Fotó: Stekovics Gáspár. A kép forrása: Wikimedia

Az Esterházy-életmű kritikatörténetéből leginkább azt láthatjuk, hogy az intertextualitás, a különböző korokból, kultúrákból, társadalmi körökből való személyek és írásművek érintkezésbe léptetése miatt nevezik őt posztmodernnek. Könnyen beláthatjuk ugyanakkor azt is, hogy ez a fajta intertextualitás már évszázadokkal a posztmodern kor előtt is létezett. Michel de Montaigne filozófus, a francia esszé megteremtője (1533–1592) 1580 és 1588 között megalkotott esszéiben több mint nyolcvan helyen idézi Plutarkhoszt, hogy a többi klasszikus és régi szerzőről már ne is beszéljünk. Pázmány Péter először 1613-ban megjelent Kalauzában az egyházatyák, Arisztotelész, Platón, Cicero, Seneca és a többi görög-római klasszikus szerző szövegeit lépten-nyomon idézi, nem egyszer a mai olvasó számára egészen szokatlan közvetlenséggel, családias hangnemben. Mint például ezen a helyen:

Az isteni fény kilép a Szentháromságból a teremtés kezdetén. Rézmetszet. In: Robert Fludd: Utriusque Cosmi... Historia. Tom. I., Oppenheim, 1617, Tractatus I. Lib. II. cap. III, 49. – Törzsgyűjtemény

Bevezetés a szépirodalomba. Termelési-regény. A szabadság nehéz mámora

Az Esterházy-szövegekben újra meg újra felbukkanó, fenti értelemben való intertextualitásnak a posztmodern kort jóval megelőző, régebbi hagyományokhoz való kötődését szemlélteti például az is, hogy a Bevezetés a szépirodalomba három kötetnyitó illusztrációja közül a középső, amely a bibliai teremtéstörténetből azt a mozzanatot ábrázolja, mikor az isteni fény a teremtés kezdetén kilép a Szentháromságból (Genes. 1. v. 3.), Robert Fludd (1574–1637) angol orvos, keresztény természetfilozófus Utriusque Cosmi... Historia című műve első kötetének az elejéről való (Tom. I. Tractatus I. Lib. II. cap. III, p. 49.). Mondanunk sem kell talán, hogy Fludd műveit is, a kora újkor értekező prózájára, az ún. traktátusokra jellemző módon egy igen magas fokú intertextualitás jellemzi. Esterházy első igazán átütő könyvsikere, az először 1979-ben megjelent Termelési-regény lapjain szintén különböző korok és kultúrák emberei kerülnek szokatlanul közeli kapcsolatba egymással: a névtelen vezérigazgató elvtárs, aki épp meghasonlik önmagával, Tomcsányi Imre, Gregory Peck elvtárs, Marilyn Monroe, Apponyi Albert gróf, a KISZ-titkár, a párttitkár, Frau Gitti és még sokan mások. A különböző nevek, korok és titulusok szövevénye itt főként a késő bolsevik rendszer visszásságainak, tudathasadásos állapotának ironikus ábrázolására való. Mint például ezen a helyen:

Esterházy Péter: Termelési-regény (kisssregény). Harmadik kiadás, Budapest, Magvető, 1992. – Törzsgyűjtemény

A posztmodern kor előtti hagyományokhoz való kötődést bizonyítja az is, hogy Esterházy szövegeiben a keresztény vallásos eszmei horizont igen gyakran jelen van. Dobos István szerint a Bevezetés a szépirodalomba több mint száz hosszabb-rövidebb vallásos szövegrészletet tartalmaz. Ezek a textusok nem állíthatók össze egy egészen következetes, szorosan összeillő tanépületté, ennek pedig leginkább az az oka, hogy a Bevezetés igen összetett, a szerző különböző műveiből összeállított szöveggyűjteménynek is nevezhető, és ezekben a szövegekben a vallásos tematika, vallási regiszter más-más szabályrendszereknek van alávetve. (Dobos István: A vallásos horizont Esterházy Péter regényeiben. In: Jankovics József – Monok István – Nyerges Judit (szerk.): A magyar művelődés és a kereszténység. A IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai. Róma–Nápoly, 1996, szeptember 9–14. III. kötet, Budapest–Szeged, Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság–Scriptum Rt, 1998, 1608–1609.) Segít ezt a sajátos helyzetet felismerni és jobban megérteni Esterházy egy későbbi írása, a Godfreed Danneels belga bíboros A bocsánat című könyve kapcsán írt A megbocsátásról című eszmefuttatás. A megbocsátás az emberi erőfeszítés és az isteni kegyelem csodálatos együttese. Az ember dolgozzék magán, de hagyja azt is, hogy dolgozzék rajta az Isten. (Esterházy Péter: A megbocsátásról. In: Uő: A szabadság nehéz mámora. Válogatott esszék, cikkek 1996–2003, Budapest, Magvető, 2003, 433.) Más szóval: az érvényes bűnbocsánat előfeltétele az őszinte bűnbánat. Az őszinte bűnbánat pedig, noha ehhez is szükséges az isteni kegyelem, természete szerint mégis emberi gesztus. Ez pedig mai világunkból egyre inkább hiányzik. Hiányzik az alázat, hiányzik az, hogy erőt tudjunk venni magunkon. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a pár évtizede még egységes keresztény tanépület napjainkban szétesni látszik. Ha mi nem hiszünk, az Isten attól még hű marad, magát meg nem tagadhatja. (2 Tim, 2. v. 13.) Esterházy vallásos szövegei, így a Bevezetés a szépirodalomba ide vonatkozó részletei is erre a jelenségre utalnak, és legalábbis egy helyen, történik arra is utalás e könyv lapjain, hogy jó volna a korábban elhagyott útra visszatalálni. Igaz, szintén a szétesett, posztmodern világunkra jellemzően, egy felháborodott férfi ordítja magából kikelve:

Voltak írói, művészi allűrjei, mindemellett Esterházy Péter írói és emberi karakterét leginkább a csendesség, szerénység, befelé fordulás jellemezte. Sokan emlékszünk még magas termetére, gondolatteli, elmélyült tekintetére, ahogy a hétköznapokban utcán, metrón, aluljáróban lépkedve elvegyült a tömegben. Mivel nem kereste annyira mások társaságát, épp ezért nagyon sokra becsülte az igaz barátok társaságát, illetve beszélt arról is nem egyszer, mennyire fontos neki az írótársak jelenléte. Hitt az írói közösség inspiráló erejében, már az is erőt adott neki, ha tudott róla, hogy ez és ez a társa most éppen milyen művön dolgozik. Sokat beszélt és írt az írástudók felelősségéről. Szerette a kontextusok játékát, az iróniát, a különböző szövegek és metanyelvek összejátszását, de ezek az ő esetében nem a középpontról való megfeledkezést jelentették. A szabadság nehéz mámora kötet címe is erre a komoly felelősségre utal.

Csobán Endre Attila (Régi Nyomtatványok Tára)

„Egy újabb nap az egyformák közül.” (Rényi Ádám: Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek)

KINCSESPOLC című ajánlónkban az Országos Idegennyelvű Könyvtár állományában található könyvekből válogatunk, és minden alkalommal más dokumentumról beszélgetünk.

Sorozatunk harmadik részében Rényi Ádám felnőttmeséit ajánlja Juhász István, az Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály olvasószolgálati könyvtárosa, akivel Madarász Tímea, a nemzeti könyvtár kommunikációs referense beszélgetett. Solymosi Ákos hangmérnök segítette a csevej elkészültét.

📚 Rényi Ádám írói stílusa – Örkény István biztosan büszke lenne rá

📖 Egyedi felnőttmesék

🗄️ A szerző is válaszolt

📝 Rényi Ádám mint érettségi tétel

Márai Sándor születésének százhuszonötödik, József Attila születésének százhuszadik évfordulója alkalmából kettejük Babits Mihályhoz írt leveleit ajánljuk olvasásra két részben. Az első részben Márai Sándor a Kézirattárunkban őrzött Babits-hagyatékban található nyolc leveléből egyet mutattunk be. A második részben József Attila Babits Mihályhoz írt hat leveléből a negyedik levelet és keletkezési körülményeit járjuk körül.

Babits Mihály Rippl-Rónai József gellérthegyi otthonában a róla készülő pasztellképpel (Budapest, 1923, szeptember). Fotó: Török Sophie; az eredeti, sérült üvegnegatívról készített digitális kép részlete – Kézirattár: Fond III/2332/55. A kép forrása: Nyugat 100 honlap; József Attila társaságban (fotórészlet, másolat) – Kézirattár: Arcképgyűjtemény 1242. A kép forrása: Nyugat 100 honlap

József Attila negyedik levelét 1933. június 17-én küldte Babits Mihálynak, amelyben a Baumgarten Irodalmi Alapítvány támogatását kéri Babitstól, az egyik kurátortól. Az alapítvány 300 pengő támogatást ítélt meg József Attilának.

A levélben szereplő „Nem takart seb kell, hanem festett vérzés” idézet Babits Arany Jánoshoz című szonettjéből:

A gyermekség és árvaság motívumának különböző változatai körül József Attila vonatkozó versei és Babits versének a 3–5. sora („s mint gyermek, hogyha idegenbe szidják / édesapjához panaszkodni tér meg: úgy hozzád én”) között szerteágazó szövegközi kapcsolódások létesülnek. Az 1933 tavaszán írt Elégia 59-60. sorában – „Anyjához tér így az a gyermek, / kit idegenben löknek, vernek”:

Az 1935 augusztusában keletkezett Mint gyermek... című vers címében és felütésében olvashatjuk a hasonlatot:

Az 1937. január elején írt Thomas Mann üdvözlése című költeményében szintén a felütésben találkozhatunk a „mint gyermek” hasonlattal:

József Attila: Thomas Mann üdvözlése. Autográf verskézirat – Kézirattár: Analekta 11.365. A kép forrása: Nyugat 100 honlap

Babits Mihály Balázsolás című, 1937 végén írt versében az „okos felnőtt”-ben feltétlenül bízó gyermek képe is eszünkbe juthat:

A „Nagyon sajnálom, hogy Öntől, akit megbántottam, pénzt kell kérnem.” mondat a három évvel korábban, 1930 januárjában A Toll című folyóiratban közzétett Az Istenek halnak, az ember él című Babits-kötet heves kritikájára vonatkozik. A kritika hatása, Babits megbántódása József Attilát haláláig nyomasztotta. Több alkalommal is értelmezte a történteket, elsősorban saját indulatainak indítékait. Bizonyos szempontból a fentebb idézett versek is beleillenek ezirányú törekvéseibe. Az 1933. júniusban írt Magad emésztő… című verse is a tisztázás szándékával íródott:

József Attila a Nyugat Kiadóvállalatához és Babits Mihályhoz írt további hat, továbbá József Jolán Babits Mihályhoz írt levelének eredetije megtekinthető a Copia Digitalizált Kéziratok szolgáltatásunkban:

• József Attila a Nyugat Kiadóhivatalához, 1932. március 14. – Copia Digitalizált Kéziratok
• József Attila Babits Mihályhoz, 1932. október 6. – Copia Digitalizált Kéziratok
• József Attila Babits Mihályhoz, 1932. október 12. – Copia Digitalizált Kéziratok
• József Attila Babits Mihályhoz, 1933. január 28. – Copia Digitalizált Kéziratok
• József Attila Babits Mihályhoz, 1933. március 2. – Copia Digitalizált Kéziratok
• József Attila Babits Mihályhoz, 1935. augusztus 18. – Copia Digitalizált Kéziratok
• József Jolán Babits Mihályhoz, 1938. november 18. – Copia Digitalizált Kéziratok

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

Márai Sándor születésének százhuszonötödik, József Attila születésének százhuszadik évfordulója alkalmából kettejük Babits Mihályhoz írt leveleit ajánljuk olvasásra két részben. Márai Sándor nyolc levele, József Attila hét levele található meg a Kézirattárunkban őrzött Babits-hagyatékban. Az első részben Márai Sándor Babits Mihályhoz írt első levelét és keletkezési körülményeit mutatjuk be. A második részben József Attila Babits Mihályhoz írt hat leveléből a negyedik levelet és keletkezési körülményeit járjuk körül.

Tihanyi Lajos: Babits Mihály. In: Nyugat, 1918. 21–22. sz. – Elektronikus Periodika Archívum; Tihanyi Lajos: Márai Sándor portréja. Litográfia, 1924. A kép forrása: Wikipédia

Márai Sándor első levelét, egy képeslapot, 1921. július 20-án Heidelbergből küldte Babits Mihálynak:

Heidelberg látképe. In: György Aladár: A Föld és népei. Népszerű földrajzi és népismei kézikönyv. 4. kötet: Európa földrajzi és népismei leírása, Budapest, Franklin-Társulat, [1903], 181. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A Babits-levelezés idézett kritikai kiadása megadja a levélben szereplő Babits-idézet, a „drága heidelbergi dombok” forrását: Márai Sándor Babits Carmen Novum című, 1917-ben közölt verse egy részletét idézi, amely az 1920 karácsonya előtt megjelent a Nyugtalanság völgye című kötetben Egy filozófus halálára címmel szerepelt. Babits pacifista verse mottójában Emil Lask (1875–1915) neokantiánus filozófus, heidelbergi tanár emlékének ajánlja versét, aki a galíciai fronton esett el az I. világháború második évében:

A Babits-levelezés kritikai kiadásnak jegyzetapparátusa Márai levelének keletkezési körülményeit is megadja:

Márai Sándor Babits Mihályhoz írt további hét levelének eredetije megtekinthető a könyvtárunkban e céllal üzembe állított számítógépes terminálok képernyőjén a Copia Digitalizált Kéziratok szolgáltatásunkban:

Márai Sándor Babits Mihályhoz – Copia Digitalizált Kéziratok 1932. március 12.
Márai Sándor Babits Mihályhoz – Copia Digitalizált Kéziratok 1933. február 28.
Márai Sándor Babits Mihályhoz – Copia Digitalizált Kéziratok 1933. június 25.
Márai Sándor Babits Mihályhoz – Copia Digitalizált Kéziratok 1935. június 6.
Márai Sándor Babits Mihályhoz – Copia Digitalizált Kéziratok 1937. október 9.
Márai Sándor Babits Mihályhoz – Copia Digitalizált Kéziratok 1939. március 27.
Márai Sándor Babits Mihálynéhoz – Copia Digitalizált Kéziratok 1939. május 30.

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

A Central European Library and Information Science Review, CELISR (Közép-európai Könyvtár- és Információtudományi Szemle) az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár közös kiadású könyvtár- és információtudományi szakfolyóirata. A folyóirat magyar és angol nyelvű tanulmányokat is közöl, így lehetőséget biztosít a hazai eredmények és jó gyakorlatok nemzetközi láttatására, amellett hogy tájékoztatást nyújt a könyvtár- és információtudomány globális trendjeiről, valamint a szakmai érdeklődésre számot tartó belföldi és külhoni fejleményekről.

Az alábbiakban a második évfolyam első számában az MNMKK OSZK munkatársaitól megjelent tanulmányokból közlünk ajánló részleteket. Elsőként Szüts Etele, a Könyvtári Intézet igazgatója a kulturális örökség közös európai adatterének kiépítéséről, valamint Gondos Gábor, a Digitális Megőrzési Osztály munkatársa a könyvtárak ökológiai szerepvállalási lehetőségeiről szóló tanulmányából. Ezt követően idézünk Bebiák Magdolna, a Könyvtári Intézet, Kutatási és Elemző Osztály könyvtárstatisztikai referense, Dancs Szabolcs, a CELISR folyóirat főszerkesztője és Bubnó Katalin, a Könyvtári Intézet Könyvtártudományi Szakkönyvtárának osztályvezetője és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciójának elnöke közösen jegyzett tanulmányából, mely összefoglalja az Európában elérhető integrált könyvtári rendszereket és könyvtári szolgáltatási platformokat, továbbá részleteket közlünk a Hasonmástól a fakszimiléig című, Schöck Gyula könyvészeti munkásságát bemutató kiállítás megnyitóján, a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében 2025. március 1-jén elhangzott beszédekből – Rózsa Dávid főigazgató megnyitójából és Sarbak Gábor, a HUN-REN-OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport vezetője méltatásából. Összeállításunkat Bubnó Katalin Dr. Szőnyi Éva-nekrológjának részletével zárjuk. A teljes szövegek a folyóirat honlapján olvashatók.

CELISR. Central European Library and Information Science Review / Közép-Európai Könyvtár- és Információtudományi Szemle, 2. évf. 1. szám (2025). Borító

A Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Kara Könyvtárának KOHA rendszerű katalógusa. Képernyőkép

A budapesti Cervantes Intézet könyvtárának katalógusa. Képernyőkép

Schöck Gyula Hasonmástól a fakszimiléig című, 2025. március 1-jén a Gödöllői Királyi Kastélyban megnyílt kiállításának részlete. Fotó: Tatár Attila. In: CELISR. Central European Library and Information Science Review / Közép-Európai Könyvtár- és Információtudományi Szemle, 2. évf. 1. szám (2025), 128.

Szőnyi Éva, az MKE Bibliográfiai Szekciójának elnöke 2013. szeptember 17-én az OSZK-ban

A szentendrei születésű és nemzetközileg elismert tenorénekes, Stéger Ferenc (1824–1911) születésének 200. évfordulójára Stéger Ferenc és az opera világa címmel 2024. december 2-án nemzetközi konferenciát rendeztek a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumban. Az azonos című, 2024. október 25-én nyílt kiállítás 2025. március 9-ig volt látogatható ugyanott. A konferencián munkatársaink is előadtak. Mann Jolán tudományos munkatárs előadásában Stéger Ferenc, horvát nevén Franjo Stazić pályájának horvátországi kezdeteivel foglalkozott.

A szentendrei Ferenczy Múzeumi Központban 2024. december 2-án Stéger Ferenc és az opera világa címmel megrendezett nemzetközi konferencia meghívója. A kép forrása: Ferenczy Múzeumi Centrum 

Stéger Ferenc nagy ívű énekesi pályájának kezdetei Horvátországhoz köthetők. Kivételes hangi adottságaira Bjelovarban figyeltek fel először a horvát nemzeti ébredés, a horvát nemzeti megújhodás, azaz a többé-kevésbé a magyar reformkorral párhuzamosan zajló illírizmus irodalmi, kulturális és politikai mozgalmának derekán, a 19. század negyvenes éveinek közepén. A bjelovari gyógyszerésztanonc a horvát fővárosban, Zágrábban debütált énekesként. A tény, hogy az első horvát és a harmadik szláv opera, Vatroslav Lisinski (1819–1854) Szerelem és gyűlölet (Ljubav i zloba) című zeneművének zágrábi ősbemutatóján, 1846. március 28-én ő énekelte a tenor szerepét, beírta a nevét a horvát zenetörténetbe is.
A korszak magyar és horvát kulturális és politikai mozgalmait szükséges ismerni, hogy megértsük, honnan indult és milyen szellemi közegbe érkezett Stéger Ferenc 1843 decemberében. Amíg a magyar reformkor 1825-től 1848-ig tartott, az 1825–1827-es reformországgyűléssel kezdődött és az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésével ért véget, a horvát nemzeti megújhodás korszaka 1835-től 1848-ig tartott. Bevezető szakasza a magyar nyelv horvátországi hivatalossá tétele elleni, az 1790–91-es országgyűlésen artikulálódó horvát küzdelemmel kezdődött és az 1835-ös évhez köthető több fontos horvát kulturális eseménnyel vette ténylegesen kezdetét. Ezek közül az események közül a legfontosabbak pl. a Novine horvatske újság és a Danica ilirska című irodalmi hetilap megjelenése. Ez utóbbiban jelent meg még ebben az évben a horvát nyelv sztenderdizációjának útján fontos lépést jelentő megújult írásmóddal és helyesírással Antun Mihanović Horvát haza (Horvatska domovina) című költeménye, amely később a horvát nemzeti himnusz lett. Összehasonlításképpen, Kölcsey Ferenc Himnusza 1829-ben jelent meg először nyomtatásban az Aurora című almanachban, összegyűjtött verseinek kötetében pedig 1832-ben.

Az illírmozgalom, az illírizmus 1835-től 1843-ig, az illír elnevezés betiltásáig tartott, de a töretlen horvát nemzeti megújhodás törekvéseiben egészen 1848-ig folytatódott, ezért itt az egyszerűség kedvéért és a horvát szakirodalom egy részében is elfogadott módon a horvát nemzeti megújhodást és az illírmozgalmat szinonimaként használom. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a korszak a horvátság politikai, szellemi, nyelvi és kulturális fejlődésében fordulópontot jelentett. Az újabb horvát irodalom kialakulásának kezdetét is ettől a korszaktól keltezi a horvát irodalomtörténet-írás.
A magyar nemzeti ébredés és a horvát nemzeti megújhodás nagyon sok szempontból azonos jellegű szellemi mozgalmak voltak. Végső soron a Habsburg Birodalom belső politikai és kulturális viszonyainak átrendezése iránti törekvéseik tekintetében is, bár ennek erőviszonyait a két fél különbözőképpen képzelte el. Értelemszerűen mindkettő a saját nemzeti közösségének a javát helyezte előtérbe.
Vlaho Bukovac, az egyik legjelentősebb horvát festő A horvát irodalom és művészet reneszánsza, röviden Horvát reneszánsz néven ismertté vált allegorikus képének másolata Illír megújhodás címmel a Zágrábi Horvát Nemzeti Színház épületének 1895-es megnyitójára készült díszfüggönyén is megjelent. A képen egy stilizált ókori templom előcsarnoka látható, ahol Ivan Gundulić dubrovniki barokk költő ül tündérekkel és további tizenkilenc, a nemzeti megújhodás, illetve az illír mozgalom jeles képviselőit ábrázoló alakkal körülvéve. A mozgalom vezére, Ljudevit Gaj a barokk költőóriással szemben, félprofilban látható, mellette Antun Mihanović költő, a horvát himnusz szerzője áll.

Vlaho Bukovac A horvát irodalom és művészet reneszánsza című alkotása, amely alapján a zágrábi Horvát Nemzeti Színház Illír megújhodás című második legrégebbi díszfüggönye készült, 1895. A kép forrása: Hrvatsko narodno kazalište u Zagrebu (Zágrábi Horvát Nemzeti Színház)

Vlaho Bukovac képén Stéger Ferenc vonatkozásában két személyt emelek ki, Vatroslav Lisinski zeneszerzőt és Dimitrija Demeter költőt. Stéger Ferenc a horvát fővárosban, Zágrábban debütált énekesként. Vatroslav Lisinski Szerelem és gyűlölet (Ljubav i zloba) című zeneművének zágrábi ősbemutatóján, 1846. március 28-án ő énekelte a tenor szerepét.
Vatroslav Lisinski szlovén apától és horvát anyától született Zágrábban 1819-ben és ugyanott hunyt el 1854-ben. Német nevét – eredetileg Ignatius Fuchsnak hívták – az illír mozgalom hatására horvátosította. A magyar nemzeti ébredés és a horvát nemzeti megújhodás hasonló jellegzetességeinek egyike volt szellemi vonzó-, sőt asszimiláló erejük. Mindkét mozgalomban kulcsszerepet játszottak a többszörös identitású alkotók. A horvát romantika egyik legnagyobb költője, Stanko Vraz eredetileg szlovén származású volt, aki a szlovén nemzeti megújhodás irányválasztásával egyet nem értve illírista barátai hívására kultúrát és nyelvet váltott. Nem ilyen mérvű, hiszen magyar nyelvi közegben nevelkedett születésétől fogva, de hasonlóképpen elhatározás jellegű volt Petőfi Sándor névváltoztatása 1842-ben, vagy az a természetes döntése, hogy „tót” származása ellenére a selmeci líceumban az egymással olykor nemzetiségi feszültségben működő diákönképzőkörök közül a Magyar Társaság, és ne a Szlovák Irodalmi Kör tagja legyen.

Lisinski 1841-ben kezdett zenét szerezni, bár eredetileg filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott. 1847 és 1850 között Prágában tanult zenét, de kései továbbtanulása olyan adminisztratív akadályt jelentett, ami miatt nem szerezhetett végbizonyítványt, s így hazájába visszatérve nem tudott a zenei pályán érvényesülni. Zenei állást nem kapott, korai halála előtt jogi végzettségéből élt ideiglenes törvényszéki számvevőként.
Lisinskit a modern horvát opera, a szólóéneklés, a kórus- és zenekari zene megalapítójának tartják. Az első két horvát és Mihail Ivanovics Glinka után a harmadik szláv opera szerzője is ő volt. Glinka első operája az 1836-ban komponált Életünket a cárért (Ivan Szuszanyin), a második pedig az 1842-ben bemutatott Ruszlán és Ludmilla volt. Lisinski a Szerelem és gyűlölet című első operáját 1843 és 1845 között komponálta. Ennek 1846. március 28-i bemutatóján énekelte a tenor szerepét Stéger Ferenc. A Porin című második, jórészt Prágában komponált és 1851-ben elkészült operáját Ivan Zajc jóvoltából csak 1897-ben mutatták be először. 
Az első nemzeti témájú opera szerzője azonban nem Lisinski volt, hanem Ivan Zajc (1832–1914) zeneszerző, akinek Subics-Zrinyi Miklós (Nikola Šubić Zrinjski) című, Szigetvár 1556-os oszmán ostromáról és Szigetvári Zrínyi Miklós hősiességéről szóló háromfelvonásos operáját néhány évtizeddel később, 1876. november 4-én mutatták be Zágrábban a szerző vezényletével. A librettót Theodor Körner Zriny című 1812-es drámája alapján Hugo Badalić írta. Ez az opera a horvát Bánk bán, máig az egyik legnépszerűbb és legtöbbször előadott horvát színpadi zenés mű.

Ivan Zajc: Nikola Šubić Zrinjski (Subics-Zrinyi Miklós) című háromfelvonásos operája ősbemutatójának színlapja. 1876. november 4. A kép forrása: DiZbi.HAZU (A Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia Digitális Gyűjteménye)

Az első horvát opera bemutatójára hosszú előkészületek után került sor, Lisinski 1843-ban kezdett el dolgozni rajta, hozzávetőlegesen akkor, amikor Vjekoslav Fleischer (1802–1873) bjelovári orgonista, zenetanár megismertette az akkor mindössze tizenkilenc éves szép hangú gyógyszerészsegéddel, akinek Lisinski a zenei képzésére is vállalkozott. A bemutató eredeti dátumát továbbá módosítani kellett az 1845. július 29-én kitört, tizenhárom halálos áldozatot követelő ún. júliusi zavargások miatt, amelynek során a Zágráb felsővárosában található Szent Márk téren maga Stéger Ferenc is megsebesült. Az egymás után öt előadást megélt bemutatót másfél év múlva még két előadás követte.
A Danica ilirska (Illír Hajnalcsillag) című újság utódja, a Danica horvatska, slavonska i dalmatinska (Horvát, Szlavón és Dalmát Hajnalcsillag) irodalmi lapban folytatásokban jelent meg az opera ősbemutatójának első kritikája, amelynek a szerzője valószínűleg a korábbiakban már említett Stanko Vraz költő volt.

Stanko Vraz kritikája beszámol a bemutató és a további előadások nagy sikeréről, arról, hogy az első felvonás parasztkórusát meg kellett ismételni a bemutatón. A kritikus kiemelte az opera szláv jellegét, a címben pedig az illír megnevezés a horvát szinonimájaként szerepel, ami tágabb értelemben, tulajdonképpen délszlávot jelentett. Hasonlóképpen a baritont éneklő Alberto Štriga alkatának „jugoszláv jegyeit” is hangsúlyozta a lelkes kritikus.

A harmadik előadás végén Lisinskinek babérkoszorút nyújtott át az opera szoprán szerepét éneklő Sidonija Rubido, született Erdődy grófnő (1819–1884).

Sidonija Erdődy Rubido grófnő a zágrábi Horvát Nemzeti Színház Vlaho Bukovac műve alapján készült Illír megújhodás című második legrégebbi díszfüggönyén, 1895. A kép forrása: Hrvatsko narodno kazalište u Zagrebu (Zágrábi Horvát Nemzeti Színház)

Stanko Vraz a következőt jegyzi meg Stéger Ferenc előadásáról:

Vatroslav Lisinski hagyatékának fennmaradását Franjo Ksaver Kuhač eszéki zenepedagógus, népdalgyűjtő és zenetörténész gyűjteményének köszönhetjük. Az ő átiratában maradt fenn a legtöbb Lisinski-zenedarab.
Franjo Ksaver Kuhač (1834–1911) Pesten érettségizett, zenei ismereteit Lipcsében, Weimarban és Bécsben bővítette. A folklorisztika területén legjelentősebb műve az 1600 dalt és zongorakíséretet tartalmazó délszláv népdalgyűjteménye. Továbbá a horvát zenei terminológia megalkotása és fejlesztése is neki köszönhető. Felhívta a figyelmet a Haydn és Beethoven műveiben jelentkező horvát dallamokra. Illír zeneköltők (Ilirski glazbenici) című műve értékes dokumentum a nemzeti megújulás zenei életéről és az illírizmus mozgalmához köthető zeneszerzőkről.

A Zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár Zeneműtárában Kuhač Lisinski-gyűjteményében fennmaradt egy Lisinski-átirat, amely valószínűleg Stéger Ferenc/Franjo Stazić-autográf. Lisinski nagy számú, a szóló- és kórusműveket megszólaltató koncerteken gyakran hallható rövidebb zeneművei közül Petar Preradović, a horvát romantikus líra legjelentősebb képviselője Bánat (Tuga) című versének megzenésítéséről van szó. Mivel e zenemű baritonszólóra íródott, azt feltételezhetjük, hogy Stéger nem saját célra, hanem Lisinski munkáját segítve írhatta le a dal kottáját.
Petar Preradović (1818–1872) pályája német versekkel indult. Többek között Nikolaus Lenau és Johann Gottfried Herder hatottak rá. Ivan Kukuljević Sakcinski (1816–1889) történész, író, politikus, az illír mozgalom lelkes híve és Vuk Stefanović Karadžić, a szerb irodalmi nyelv megalkotója hatására kezdett anyanyelvén írni, majd csatlakozott az illír mozgalomhoz.

Az operalibrettó végleges változatának szerzője, Dimitrija Demeter (1811–1872), az illírizmus mozgalmának egyik meghatározó szereplője volt, aki görög-cincár ősök első generációs horvát leszármazottjaként névadója is lett a Franjo Stazić-tyá átkeresztelt Stéger Ferencnek.
Dimitrija Demeter író, kritikus, műfordító volt 1840-től a horvát hivatásos színház megszervezője. Első műveit még újgörög nyelven írta. 1838-ban lépett be a horvát irodalmi életbe. Színházi vonatkozású elméleti írásaiban egyszerre van jelen a dráma és a színház esztétikai megközelítése és a nemzeti megújhodás programja. A népi epikában ismert tízes sorok és a drámában s történeti tematika alkalmazása mellett érvelt. Teuta című ötfelvonásos tragédiája (1844, bemutató: 1864). a Kr. e. a 3. sz.-ban Rómával háborúzó Teuta illír királynőről szól. Vatroslav Lisinski két operájának írta szövegkönyvét: a Szerelem és gyűlöleten kívül az 1850–51-ben komponált Porinét is.

Végezetül néhány példát említek a horvát sajtóban Stéger Ferencről megjelent tudósításokról. Hiszen a horvát sajtó nemcsak a Szerelem és gyűlölet ősbemutatójáról számolt be lelkesen, hanem Stéger Ferenc más alakításairól, de bécsi fellépéseiről is, köztük egy szláv dalestről, amelyen az énekes illír dalokat adott elő. A Szerelem és gyűlölet bemutatója előtt, már 1845-ben így írt róla a Danica:

Bécsi fellépéséről szól a következő tudósítás is:

1847-ben így a Danica tudósítója emlékeztet rá, hogy Stéger Ferenc énekesi tehetségére Horvátországban figyeltek fel, onnan indult el előadóművészi pályája. Ugyanakkor nehezményezi nevének németesítését, nem tudva, hogy éppen ennek éppen fordítottja történt a negyvenes évek horvát nemzeti ébredésének légkörében:

A horvát nyelvű szövegek saját fordításaim.

Stéger Ferenc kéziratos naplója megtekinthető Copia szolgáltatásunkban.

Irodalom:

• Lukács István: Előszó. In: Uő (szerk.): Az illír mozgalom. A horvát nemzeti megújhodás kordokumentumai, Budapest, ELTE Eötvös J. Collegium, 2013, 9.
• Csanda Sándor Petőfi és a szlovákok. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 69. évf. 1. füzet, 1965, 15.
• Lisinski, Vatroslav: Tuga. spjevao Petar Preradović; uglasbio za sitni bariton uz glasovir Vatr. Lisinski. Prijepis vjerojatno Franjo Stazić. Iz ostavštine Franje Kuhača. NSKMZ Lisinski 45. In: Prilozi o Vatroslavu Lisinskome (1819. –1854.). U povodu 200. obljetnice rođenja, ed: Tatjana Mihalić – Irena Galić Bešker, Zagreb, Nacionalna i sveučilišna knjižnica u Zagrebu, 2019, 42.

Mann Jolán
(Főigazgatói Kabinet)

Kapcsolódó blogbejegyzésünk.

Andersen születésnapján, a meseírás napján és a gyermekkönyvek nemzetközi napján Tittel Kinga Mesélő Budapest című sorozatát mutatjuk be.

Tittel Kinga, Fitz József könyvdíjas Mesélő Budapest című műve nyolc magyar nyelvű és három angol nyelvű kiadást ért meg. A kép forrása: Válogatás Tittel Kinga műveiből

Emlékszem, általános iskolás koromban – szüleim nagy bánatára – nagyon nem szerettem olvasni. Legfeljebb képregényeket. Azokat is csak azért, mert nem volt akkor még videónk, amely által az akkoriban divatos – a vasfüggöny résein át beszivárgó, egy hang által szinkronizált és erősen kásás képminőségű – aktuális nyugati filmek nézésével ronthattam volna a szemem. Azonban valamikor ’89 késő tavaszán – nyárra és a vakáció közeledtére hangolt lélekkel – az utcán sétálva megakadt a szemem egy könyvárus bódé kirakatában két egymás mellé helyezett könyv borítóján. Mindkettőn egy-egy meseszerű festmény (akkor még a fantasy műfajról nem hallottam) díszelgett (az egyiken egy hosszúszakállú varázslóféle egy kristálygömbből gomolygó füst közepette egy sárkányt varázsolt elő, a másikon egy sötét barlangban, iszappal és csontokkal telt kőmedencében egy zöld sárkányszerű lény dagonyázott). A két könyv az Ian Livingstone és Steve Jackson angol szerzőpáros által írt A Tűzhegy varázslója és a csak Livingstone szerzőségéhez köthető Halállabirintus volt. Akkor még nem tudtam, hogy ezek a könyvek az úgynevezett lapozgatós Kaland-játék könyvek, mellyel a két szerző egy új műfajt teremtett meg 1979-ben, amikor az előbbi megjelent Nagy Britanniában. Ezt követően az ilyen típusú könyvek sorozatban jelentek meg hazánkban (más szerzők által is) és nagy népszerűségre tettek szert. Minden olvasó élvezte, hogy a (fantasy, vagy sci-fi világban kalandozó) főhős bőrébe bújhat, és a könyv történetének menete is aszerint alakul, hogy az olvasó melyik más-más szálon futó fejezetpontra lapoz. Teljesen újszerűen ezek a könyvek végződhettek a karakter bukásával, sőt halálával is. Mármint, ha nem a megfelelő fejezetpontokon keresztül haladtunk benne. A fantáziadús sokszínűség jellemzi ezeket a könyveket mind a téma, mind a szerkezeti felépítés szempontjából. Azonban a legnagyobb érdemük, véleményem szerint, mégsem ez, hanem, hogy sokakat – így engem is – nemhogy rászoktattak a rendszeres könyvolvasásra, de egy életre meg is szeretették velem az emberiség e hatalmas ajándékát.
Talán joggal teheti fel a kérdést a kedves Olvasó, hogy miért kezdtem ezt a blogbejegyzést a lapozgatós kaland-játék könyvek megemlítésével. A válaszom elég egyszerű. Azért, mert úgy gondolom, talán ezen könyvek stílusteremtő újszerűségéhez tudnám hasonlítani azt a művet, vagy fogalmazzunk úgy, műsorozatot, melyről cikkem szól. Egy sokszínű mesélőtehetséggel megáldott, de emellett hatalmas lexikális tudással rendelkező idegenvezető, Tittel Kinga fantáziadús munkájának köszönhetően 2016-ban megjelent a – 2017-ben Fitz József Könyvdíjat kapott – Mesélő Budapest című könyv, melynek hét további (ebből három bővített, átdolgozott) magyar nyelvű és három angol nyelvű kiadása, valamint három folytatása (A várnegyed titka; A Duna kincsei; Kilátók és miniszobrok) látott napvilágot napjainkig.

„Mesekönyvként indult, de fokozatosan útikönyvvé, várostörténeti olvasókönyvvé alakult”. A kép forrása: Válogatás Tittel Kinga műveiből

Ezen mű (műsorozat) megszületésének, majd kibontakozásának körülményeiről annak szerzője a következőképpen emlékezik vissza:

A kedves Olvasóban persze joggal merülhet fel a kérdés: na jó, de mitől olyan különleges ez a könyvsorozat? Hiszen Budapestet bemutató ismeretterjesztő könyvek, fotóalbumok, útleírások, turistáknak készült kalauzok olyan kavalkádjával lehet találkozni a könyvpiacon, hogy azokkal a Mesélő zsebkönyvek második részében bemutatott, kincsekkel telt Dunát is el lehetne rekeszteni. Ezen művek közül sok nagyon magasra tette a lécet, például egyik személyes kedvencem, a Lettner Krisztina mesterfotóit bemutató, Száraz György által írt kísérőszöveggel ellátott Budapest című fotóalbum. De mesekönyvek is bőven születtek Budapestről, például hadd említsem gyermekkorom nagy kedvencét, a Mosonyi Alíz által írt, nemrég harmadik kiadásban is megjelent, Mesék Budapestről című könyvet, melynek Háy Ágnes által készített rajzai tökéletesen közvetítették és érthetővé tették számomra – a vidéki gyerek számára is – Budapest elkophatatlan varázsát.

Válogatás Tittel Kinga műveiből. A szerző sajátságos egyvelegét teremtette meg az ismeretterjesztés, az érdekes útleírás, az interaktív játékkönyv stílusirányzatoknak

Ebben a sokszínűségben nem könnyű valami újat, valami mást létrehozni. Azonban meg kell állapítanom, Tittel Kingának ez mégiscsak sikerült. Ő ugyanis az ismeretterjesztés, az érdekes útleírás, az interaktív játékkönyv sajátságos egyvelegét teremtette meg, amire korábbi példa nem közismert. Hogy miért tartom ezt lényegesnek? Általában, ha egy útikönyvet a kezembe veszek, az sokszor úgy néz ki, hogy a benne bemutatott látványosság, például természeti csodák, épületek, kulturális programok, meg egyebek mindegyikéről apróbetűs, Móricz Zsigmond-novellának megfelelő terjedelmű leírás ölel körül egy, jobb esetben több apró képet, melyek nagyítóval nézve sem igazán mutatják be azt, amiről az útikönyv tájékoztatni kívánná az olvasót. Az apróbetűs leírások pedig olyanok, mintha a szerző egy doktori disszertáció kételkedő elbírálóit akarná elkápráztatni. Az információk tengere olyan tudományosan összeszedett és szerteágazó, lényegre egyáltalán nem törekvő, hogy bizony előfordul, hogy már azelőtt leteszem a könyvet, hogy egy sornyit olvastam volna belőle. Ezek után nem csodálom, ha sok szülő és tanár úgy gondolja, nem lehet gyerek kezébe adni egy ismeretterjesztő útikönyvet, mert még ő sem tud vele mit kezdeni sokszor. Ezzel szemben a Mesélő Budapest és a Mesélő zsebkönyvek által bemutatott, fővárosunkhoz köthető történelmi, művészettörténeti, egyháztörténeti, természettudományos ismeretek nemcsak, hogy gyermekek számára érthető és fogyasztható módon kerülnek terítékre, de egy tudásszomjas felnőtt is biztos talál benne általa nem ismert információkat. Budapest utcáit, tereit, parkjait járva pedig külön örömöt okozhat gyereknek, felnőttnek egyaránt, ha magukhoz véve valamelyik könyvet, felfedezhetik a világ egyik legszebb városát. Ez egyébként a gyakorlatban nem is jelent akkora gondot, hiszen a gerincméret a Mesélő Budapestnél mindössze 21 cm, a Zsebkönyveknek pedig még kabátzsebben sem okoz különösebb gondot a szállításuk, hiszen a maguk 17 cm alatti gerincméretével inkább mellényzseb, mint zsebkönyv kategóriába sorolhatók.

Mesélő Budapest

Faboulos Budapest címen jelent meg a könyv angol nyelvű kiadása. Válogatás Tittel Kinga műveiből

Ahogy a következő műnél említem majd, nem ez volt az első Mesélő könyvem. Amikor A Várnegyed titkai  hátsó borítójáról tájékozódtam róla, hogy létezik egy Nagy könyv is a sorozatból, rögvest megpróbáltam beszerezni. Azonban a régi tördelésű ötödik és a már átdolgozott, bővített hatodik kiadás közötti intermezzo idején történt mindez, így épp nem lehetett kapni egy darabot sem sehol. Nyilván nem véletlenül. Végül magától a szerzőtől kaptam egy példányt az eredeti első kiadásból. Ennek azért is örülök, mert később átlapozva az új formátumú kiadást is, észrevettem, hogy gyakorlatilag mintha majdnem két külön műről lenne szó. Nemcsak a tördelés változott meg jelentősen, de egy bővebb és kurrensebb ismeretanyagot lelhet fel benne a lelkes Budapest-rajongó. Hiszen az eltelt hat év több változást is hozott több városrész – például a középkori királyaink székhelyét jelentő budai vár – küllemében is. Az interaktív jelleg is kidolgozottabb lett, hiszen ahogy olvashatjuk a borítón: „a várost gyerekekkel járók kedvéért a könyvben hat könnyen (közel másfél óra alatt) bejárható »kincskereső« séta is szerepel”. Persze ezeknek a gyerekeknek a korosztálya nincs meghatározva. Így egy játékos kedvű felnőtt is kiélheti ilyen jellegű igényeit. Az eredeti formátumhoz képest új fejezetek is bekerültek, például szó esik a Mesélő könyvek harmadik részében bemutatott miniszobrokról is, mint a Széll Kálmán téri (korábban Moszkva tér) egykor nagyüzemben működő napszámos munkavállalók emberpiacának mestereire utaló Mekk Elek ezermester mesefigurája is. De, aki az eredeti formátumú kiadások valamelyikét olvassa, ugyanúgy kifogyhatatlan élmények tárát tartja kezében, a lebilincselő, könnyed stílusban megírt, de komoly ismeretanyagot reprezentáló mesekönyvnek indult útikönyvben. Hiszen a gyakorlatias módon megszerkesztett, egy-egy alapos városnéző túra célpontjának, vagy fogalmazhatjuk úgy is, útvonalának tematikája alapján felosztott fejezetek árulkodnak arról, hogy a kiváló mesélőkészséggel megáldott, emellett az élet szabta körülményeket maximálisan figyelembe vevő szerző érdekes és egyben praktikus művéről van szó. A Mesélő zsebkönyvekben bemutatott városrészek (Budai Várnegyed, Duna-part, kilátóhelyek) alapvetően itt is bemutatásra kerülnek, bár közel nem oly részletgazdagsággal, mint azokban.

A művészettörténeti ismeretek mellett a hétköznapi élet gyakorlati ismereteit is számba veszi a könyv. Válogatás Tittel Kinga műveiből

A Várnegyed titkai

A Mesélő zsebkönyvek első kötete egy budai várnegyedbeli kalandra hívja ifjú és örökifjú olvasóit. Válogatás Tittel Kinga műveiből

Számomra talán ez a legkedvesebb kötet több szempontból is. Először is, mert ez volt az első darabom a sorozatból, melyet egy ültő helyemben (illetve elalvás előtt fekvő helyemben) elolvastam, szó szerint nem tudva letenni a könyvet. Másrészt, mert a bemutatott Budai vár(negyed) számomra nemcsak életre szóló szerelem, de gyakorlatilag munkahelyi környezet is. Ezért, gondoltam, kabátzsebbe téve nekiindulok és kipróbálom, milyen élmény rendeltetésszerűen használni a könyvet. Vagyis a várfalakon belüli utcákat, tereket keresztül-kasul róva, az ismertetett épületek, kapuk, falszakaszok, bástyák előtt meg-meg állva gondosan szívtam magamba a tenyérnyi méretű zsebkönyvbe írt tudományt és a könyv végén lévő Keresd meg! rejtvényeket igyekeztem megoldani, vagyis a feltűntetett szobrok, domborművek, freskók és egyéb építészeti elemek pontos helyét megtalálni. Az így nyújtott interaktív élmény, bevallom, emlékeztetett a cikk elején említett kaland-játék könyvek hangulatára. Ekkor ébredtem rá, hogy ez a könyv olyan interaktív és egyúttal élő játékélményt nyújthat, minden gyermek, ifjú és természetesen örök ifjú számára, amely felér a misztikus ködbe burkolódzó lovagvárban, vagy sötét tekervényes labirintusban játszódó fantasy kaland-játék könyv nyújtotta kalandokkal. Ráadásul itt a főhős, vagyis az olvasó a könyv használatával a maga alakította kalandban még elbukni sem tud. A kaland helyszíne pedig kiemelkedően izgalmas, hiszen a magyar művészettörténet büszkeségéről van szó, ahol megelevenedik a gazdag múltú történelmünk. Megelevenedik, ha kézbe véve ezt a remek kis kötetet, járjuk a középkori Buda utcáit, tereit, gyönyörködünk a Savanyúleves tornya vagy a Halászbástya nyújtotta panorámában, zsírégető kaptatással másszuk meg a Vízhordó lépcsőt, kávézunk a török kor hangulatát idéző Karakas pasa tornyában, vagy csak egyszerűen ücsörgünk a Mátyás-kút medencéjének káváján.

A Duna kincsei és a Kilátók és miniszobrok borítója. Válogatás Tittel Kinga műveiből

A Duna kincsei

Ezt a zsebkönyvet a szerző maga is valamilyen szinten kakukktojásnak definiálta, hiszen itt nem egy városrészt mutat be. A 30 kilométernyi folyamszakaszt turistaként, mindkét partján bejárni nyilvánvalóan jóval több időt és energiát venne igénybe, mint egy budai várnegyedbeli séta, még ha ez utóbbi alapos módon, a zsebkönyv rendeltetésszerű használata mellett történne is. A könyv témájának apropója, hogy megjelenésének ideje egybe esik az első Dunai gőzhajónk, a Pest-Buda közötti átkelőforgalmat bonyolító Carolina 1820-ban történt üzembehelyezésének kétszázadik évfordulójával. Annak ellenére, hogy ennél a könyvnél el kell felejtenünk a „zsebre tesszük és hajrá, bejárjuk egy szuszra a könyvben bemutatott objektumokat” hozzáállást, mégsem veszett el a többi könyvnél megszokott gyakorlati használhatóság. Emellett ami nekem – mint történelem szakos bölcsésznek – először feltűnt, hogy ennél a műnél nemcsak térben, de időben is sokkal többet kell utaznunk. Vagyis a Strauss óta kék folyamhoz köthető történeti összefoglalókból jóval többet találunk, melyek ismeretanyaga is részletesebb. Persze, ezek az összefoglalók következetesen érdekes témákról szólnak, mint a pusztító árvizek; kikötők és raktárépületek; az ott közlekedő hajótípusok (a termesgőzösöktől és kofajáratoktól kezdve a Budapestet tengeri kikötővé minősítő Duna-tengerjáró hajókon át a vízfelszínen sikló szárnyashajókig) és egyéb közlekedési eszközök (például a Ferenc József híd lábától induló hidroplánok); a pezsgő élettel telt Dunai fürdők; a kék folyamhoz köthető, mára elfelejtett szakmák (mint a jegesek és vízhordók; a vízimolnárok, a tutajosok, a halászok vagy az aranyászok) története. De természetesen nemcsak időbeli, hanem térbeli utazásra is hív minket A Duna kincsei, hiszen a Budapest közigazgatási határain belül lévő hidak és szigetek bemutatása sem marad el. Vélhetőleg a szerző szándéka szerint ezek – a lelkes olvasók által való – bejárása sem. Ehhez pedig az ennek a könyvnek a végén is megtalálható Keresd meg! játék igyekszik kedvet csinálni.

A Mesélő zsebkönyvek hátsó borítója. Válogatás Tittel Kinga műveiből

Kilátók és miniszobrok

Ahogy A Duna kincsei, úgy ez a könyv sem egy szuszra bejárható objektumokat vesz számba. Sőt, az itt bemutatott látványosságok sora még inkább partikuláris jellegű, hiszen az előző könyvben szereplő, egymástól jókora távolságban elhelyezkedő kincseket legalább a Duna összekötötte. Ezzel szemben az itt bemutatott, Budapest határain belül a szélrózsa minden irányában elhelyezkedő turistacélpontok, nélkülöznek bármiféle közös elemet. Emellett mibenlétüket tekintve ezek is – mintegy neobarokk jelleget öltve – két, egymással ellentétes pólus köré rendeződnek. Ezt a rendezőelvet, úgy is mondhatnánk, a madártávlat és a békaperspektíva elvét követik. A teljesség kedvéért azonban hozzá kell tennünk, hogy a mű annak idején a Covid-járvány árnyékában, a sokunk számára emlékezetes karanténvilágban született, amikor nem igazán volt lehetőség komolyabb túrákat tenni. A könyv lapjain tizenhárom Budán és nyolc Pesten lévő kilátópontot találhatunk meg, bár ez utóbbiak közül, a Margitszigeti víztorony tulajdonképpen egyik oldalon sem, az Apostolok tornya és a Kínzótorony pedig egy helyen, a városligeti Vajdahunyadvárban található. Persze, ez utóbbi helyzet kifejezetten kedvező a könyv alapján túrázóknak, még ha nem is teszi lehetővé a mindent egy szuszra bejárást. Szintén enyhít a szétszórtságon, hogy az eddig ismert első magyar (a 15. században élt) bibliafordítónak, Bátori Lászlónak otthont adó budai Hárshegyen két bemutatott kilátó, a Kaán Károlyról és a Makovetz Imréről elnevezett építmény is egyszerre bejárható. De ugyanígy a várban lévő Magdolna-torony és a Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) sincs messze egymástól, sőt, ha ezeket megnéztük – ugyan némi zsírégető kaptatás után – gyalog átsétálhatunk a Gellért-hegyi citadellára is. A könyv másik témája önmaga adja az interaktivitást, hiszen a város különböző pontjain szétszórtan fellelhető miniszobrok közül nem egy mellett észrevétlenül elmentem rendszeresen. Szóval nagyon fel kell kötnie a nadrágját annak, aki ezek felkutatására vállalkozik, de az eredmény megéri a fáradságot, hiszen a könyv segítségével – a már említett Mekk Mesteren kívül – felkutathatjuk például egy sokak által kedvelt nedű névadóját, Dreher Antalt és söröskocsit húzó lovait, a fülbemászó rapszódiáival világot hódító Liszt Ferencet; a nagy szabadulóművészt, Henri Houdinit; Rejtő Jenő tizennégy karátos autóját, Noé bárkáját; vagy egy kevésbé vidám történelmi eseményre, a szovjet megszállásra emlékeztető tankot. Szóval a rajongók polcáról ez a kötet sem hiányozhat!

Összegzésként annyit, hogy egy budapesti családi vakáció, vagy osztálykirándulás nélkülözhetetlen kelléke ez a könyvsorozat és nem csak fővárosiaknak ajánlott! A szerzőtől tudom, hogy készül egy újabb rész is. Feltételezem, nem én vagyok az egyetlen, aki kíváncsian várja ennek megjelenését. 

A Mesélő Budapest eredeti és a bővített, átdolgozott kiadásának hátlapja. Válogatás Tittel Kinga műveiből

Köszönjük Tittel Kingának a képek közlési engedélyét!

Felhasznált irodalom:

• Tittel Kinga. In: Wikipédia
• Tittel Kinga: A Duna kincsei. 2. kiadás, Budapest, Kolibri, 2022.
• Tittel, Kinga: Fabulous Budapest. 3. kiadás, Budapest, Kolibri, 2023.
• Tittel Kinga: Kilátók és miniszobrok. 2. kiadás, Budapest, Kolibri, 2023.
• Tittel Kinga: Mesélő Budapest. Budapest, Kolibri, 2016.
• Tittel Kinga: Mesélő Budapest. 2. kiadás, Budapest, Kolibri, 2017.
• Tittel Kinga: Mesélő Budapest. 3. kiadás, Budapest, Kolibri, 2017. 
• Tittel Kinga: Mesélő Budapest. 4. kiadás, Budapest, Kolibri, 2017.
• Tittel Kinga: Mesélő Budapest. 5. kiadás, Budapest, Kolibri, 2018.
• Tittel Kinga: Mesélő Budapest. 6.felújított, bővített kiadás, Budapest, Kolibri, 2019. 
• Tittel Kinga: Mesélő Budapest. 7. felújított, bővített kiadás, Budapest, Kolibri, 2020.
• Tittel Kinga: Mesélő Budapest. 8. felújított, bővített kiadás, Budapest, Lampion, 2023.
• Tittel Kinga: A Várnegyed titkai. 3. kiadás, Budapest, Kolibri, 2023.

Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)