Mit árul el…? alcímmel hétfőnként jelentkező új blogsorozatunkban munkatársaink arra a kérdésre keresik a választ, hogy egy-egy dokumentum(részlet) mi mindent árulhat el magáról a dokumentumról, a készítőjéről, a korszakról. Ez alkalommal Vasné dr. Tóth Kornélia művelődéstörténész, az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtárának tudományos munkatársa mutatja be Szíj Rezső egyik ex librisét.

Szíj Rezső (1915–2006) református lelkész, képviselő, író, könyvtáros, könyvkiadó 1968-tól az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosaként az aprónyomtatványokkal foglalkozva kötelezte el magát a könyvművészet és az ex libris – eredeti funkciójában könyvjegy, a könyv tulajdonosát jelölő kisgrafika – irányába. (A 19–20. század fordulójától a műfaj részben felszabadulva a könyvhöz kötöttségtől, önálló gyűjtés tárgyává vált.) A kiterjedt szakírói tevékenység mellett készíttetett is saját nevére szólóan ex libriseket, az elsőt volt pápai iskolatársával, Istenes-Iscserekov Andrással. A könyvjegy műfajával alaposabban 1937-ben ismerkedett meg Szoboszlai Mata János fametsző révén, debreceni tanulmányútja során, miközben Misztótfalusi Kis Miklós című könyvén dolgozott.

Ex libris gyűjtői, szakírói munkássága egyik koronájaként 1996-ban Ex libriszek és alkalmi grafikák címmel kiadványt jelentetett meg, melyben részletesen bemutatta a nevére szóló ex libriseket: Csiby Mihály, Diskay Lenke, Kertes-Kollmann Jenő, Fery Antal, Kőhegyi Gyula, Moskál Tibor, Mata János, Menyhárt József, M. Makkai Piroska, Petry Béla, Szász Endre, Ürmös Péter, Torró Vilmos, Várkonyi Károly, Orosz István grafikusok alkotásait. Ex librisei tematikájáról a következőket vallotta:

Kossuth Lajos és Széchenyi István közül az utóbbinak adott igazat – a politikus, államférfi születése 200. évfordulójára Széchenyire emlékező ex librist készíttetett. A könyvtáros Szíj Rezső némely ex librise a könyvnyomtatásra, könyvművészetre utal, többek között könyv ábrájával, iniciálékkal. A Csiby Mihály-grafikák közül több Bél Mátyás lelkészre, polihisztorra emlékező in memoriam lap. Kedvelt témái még a történelmi helyszínek: Árva, Trencsén, Zólyom vára (a grafikusok: Csiby Mihály, Moskál Tibor, Ürmös Péter).
Zrínyi Miklós, Balassi Bálint, Görgey Artúr, Széchenyi István, Szabó Dezső, Németh László, Erdélyi József, Sinka István, Semsey Andor*, Karinthy Frigyes, Kovács Imre személyére emlékezve Fery Antal (1908–1994) szerencsi grafikussal, híres fametszővel készíttetett portré ex libriseket – ezek többségükben a Nagy magyarok emlékének című sorozat részét alkotják, melyek némelyike fellelhető az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtárának ex libris állományában is.
Az eddig említett hommage-lapok mellett kiemelendő az I. Mátyás magyar királynak (1458–1490) lovas ábrázolással emléket állíttató ex libris a kisnyomtatványtár gyűjteményéből, mely Fadrusz Jánosnak, a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakjának kolozsvári Mátyás-szobrát építi be a kompozícióba. 1987-ben készült „Ex libris dr. Szíj Rezső. Mathias rex 1440–1490, Kolozsvár” felirattal, a grafikus 1837. opusszámmal jelölt (OSZK-jelzet: Exl.Sz/573) kisgrafikájaként. A grafikus nevét a lap jobb alsó sarkában található „F A” szignó jelöli. (Mátyás születési évét bizonyos források, Thomasi velencei követ és Aeneas Silvius bíbornok följegyzései és az ő nyomdokaikon haladva Fraknói Vilmos Hunyadi Mátyás király élete, 1890 című művében 1440-re teszik, nem 1443-ra, Fery Antal grafikus őket követi a dátum megadásában.)

Ex libris dr. Szíj Rezső. Mathias rex, grafikus: Fery Antal (1987)

Fadrusz a korabeli híradás szerint Budán, a Naphegyen lévő műtermében mintázta meg Mátyás szobrát, a főalakhoz a Mátyásról fellelhető arcképeket és szoborműveket vette alapul, a ló ábrázolásához a mezőhegyesi állami ménestelepen folytatott tanulmányokat. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott, bronzból készült szoborcsoport Mátyás király szülővárosának egyik szimbólumává vált, ma is meghatározó jelentőségű része Kolozsvár főterének. 1902. október 12-én avatták fel.

• 
• 

A Fadrusz-féle szobor parafrázisa, Fery Antal 1987-ben készített fekete-fehér, 90x85 mm-es fametszete oldalnézetből, hűen követi a ló és lovasa alakját, a király méltóságteljes tartását. A grafika kompozíciójába nem épült be a magas talapzat, melyen a szobor áll, és a főalak két oldalán uralkodójuk felé forduló vezérek szobrai sem – az ex libris kis mérete erre nem adott lehetőséget. A könyvjegyen a műfaj eredeti, könyvtulajdonost jelölő funkciójára utalóan nem maradhatott el a nyitott könyv ábrázolása, mely egyúttal a megrendelő, Szíj Rezső könyvekkel való szoros szakmai kapcsolatára is utal. Az ex libris szövege szervesen beépül a képi világ elemeibe (például az írásszalagon dr. Szíj Rezső nevével), a grafikára jellemző a tömörség, a kompozíciós fegyelem.
Fery Antalnak nem ez az egyetlen Mátyás-ábrázolása, a portrék mellett Fadrusz bemutatott lovas szobra is visszatérő motívumként van jelen kisgrafikai munkásságában. A szobor képi hagyományozódását nyomon követve, már jóval a Szíj Rezső számára készült grafika előtt találunk rá példát: 1940-ben (op. 49) előfordul egy Tompos Ernő építészmérnök nevére szóló köszönőlapon, illetve a Szíj Rezső-grafika készítési évében, 1987-ben egy Szenczi Molnár Albertnek emléket állító grafikán (op. 1826), amelyen a Házsongárdi temető egy kopjafájának kísérőmotívumaként tűnik fel. Emellett Fery Antal utolsó alkotásainak egyikeként, 1993-ban a Gábor Dénes – akkoriban a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár könyvtárosa – nevére szóló ex libris alapkompozícióját is a lovas szobor adja (op. 2079).
Az ex libris komplex műfaj, a megrendelő és a grafikus közös elhatározásából születik, mindkettejük céljait magában foglalja. A művészeti íróként és gyűjtőként a könyvjegy szakértőjévé váló Szíj Rezső által rendelt hommage-lapokon – köztük a kiemelten bemutatott, Mátyást ábrázoló ex librisen – a fő cél a tiszteletadás, esetünkben történelmünk egyik legtöbbet emlegetett alakjának, Mátyás királynak.

* A nagybirtokos, természetbúvár Semsey Andorról (1833–1923) van szó.

Irodalom:

• Fery Antal élete, munkássága, alkotásainak jegyzéke, szerk. Fery Veronika, Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, 2005, 29, 130, 131, 147.
• Guoth Kálmán, Mikor született Mátyás király?, Kolozsvár, 1943, 3–19.
• Szíj Rezső: Ex libriszeimről. In. Uő.: Ex libriszek és alkalmi grafikák, Budapest, Szenci Molnár Társaság, 1996, 9., 10–12, 38–47.
• Ürmös Péter, A betű és a könyv dicsérete. In memoriam Dr. Szíj Rezső. In. Kisgrafika, 2006/2, 2–3.
• Vasné Tóth Kornélia, Múltunk neves ex libris gyűjtői, Lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 187–189.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Plakát- és Kisnyomtatványtár) 

A sorozat további részei: 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész

A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén. A hetedik évében járó, nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhatnak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozzák, s juttatják el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy az OSZK gyűjteményei is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számolnak be munkatársaink új blogsorozatunkban.
A hatodik részben Görög Dániel, a Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály munkatársa három földrészt is megjárt könyvekben fellelhető bejegyzések nyomán tengerentúli magyar emigrációs életutakra világít rá.

A Mikes Kelemen Program eddigi hat éve során óriási mennyiségű, több százezer dokumentum érkezett be. Válogatása, könyvtári szempontok szerinti rendezése, feldolgozása öt munkatársunk teljes munkaidejét leköti. Ritkán van idő és lehetőség egy-egy darabot alaposabban megvizsgálni, különös ismertetőjegyeiket mint egy nagy kirakós játékot összeilleszteni és életútjukon elgondolkozni. Most mégis egy ilyen különlegességet mutatunk be.

„Ex libris / Helene Varga / Addis Abeba”

Kivételesen nagy utat bejárt könyvekre bukkantunk a Mikes Kelemen Programban. Két, a közelmúltban feldolgozott könyv viseli az „Ex libris / Helene Varga / Addis Abeba” bélyeget. A bélyeg megjelenése is igényesebb az átlagosnál: ábráján egy orchideaszerű növény két virágjára egy-egy főnix és pillangó száll. Ám még nagyobb hírértéket rejt a lokalizáció, miszerint a könyvek megfordultak Addisz-Abebában, Etiópia fővárosában. Mivel a két magyarországi kiadású könyv az USA keleti partján végzett gyűjtésben került be a Mikes-programba, bizonyíthatóan három földrészen jártak, mielőtt visszatértek volna hazánkba.
Az első könyv Petőfi Sándor válogatott költeményei 1956-ból, a másik Władisław Stanisław Reymont Parasztok című regényének 2. kötete 1955-ös kiadási évvel. Mindkettő belső címlapján a „Pistától 1957. május” bejegyzés olvasható, azonos írásképpel, ami azt valószínűsíti, hogy a könyvek Helene Varga általi szerzeményezésének és az ex libris bélyeg beragasztásának ideje is 1957.
A tulajdonos életútjáról más könyvek bejegyzései szolgálhatnak adatokkal. Tollas Tibor Hazafelé című verseskötetének egy, szintén a Mikes-programban feldolgozott példányát ugyanis a következő dedikációval látta el: „Ilikének és Pistának, újbóli találkozásunk emlékére, a régi addis abebai szép napokat sohasem felejtve, szeretettel: Tollas Tibor, Sarasota, 1992. nov. 16.” Ha Helene és Ilike, esetleg ez a Pista és az a Pista azonos személy, akkor Tollas dedikációja bizonyíték, hogy a könyvek tulajdonosukkal együtt vándoroltak Afrikából Amerikába. A szívélyes dedikáció arra is rávilágít, hogy a könyvek tulajdonosa régi ismeretségben állhatott az emigráció irodalmi életének „kovász-emberével”. Tollas Tibor 1962 őszén járt Addisz-Abebában, és African Mission című beszámolója tanúsága szerint a helyi magyarokkal együtt ment kirándulni, ahol a költő és az irodalomkedvelő Helene összebarátkozhatott.
Ha pedig a Parasztok első kötetét is megvizsgáljuk, egy teljes életút vázlata kezd kibontakozni. Az első kötetben a „Mészáros Istvánné / Janótól 1975” bejegyzés olvasható a belső címlapon, melynek jellege és írásképe hasonlít a második kötet 1957-es bejegyzéséhez. A sejtés szerint az 1957-es Helene Varga és az 1975-ös Mészáros Istvánné azonos személy, aki tizennyolc évvel később szerezte be a regény első részét, és időközben férjhez ment – alkalmasint éppen ahhoz a Pistához, akitől 1957-ben könyveket kapott.

Görög Dániel

A Mikes Kelemen Program margójára című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11/1. rész; 11/2. rész; 12. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A szabadságharc téli hadjáratának egyik legjelentősebb csatája az 1849. február 5-i branyiszkói ütközet volt. A Guyon Richárd ezredes vezette 13. és 33. honvédzászlóalj – kiegészülve egy frissen toborzott szlovák zászlóaljjal – áttörte Franz Deym osztrák tábornok császári csapatainak védvonalát a Branyiszkói-hágón. Ezzel a Görgei Artúr vezette feldunai hadsereg számára szabaddá tette az utat Lőcséről Eperjesre és innen Kassára. Így Görgei csapatai egyesülni tudtak a magyar fősereggel, amely nyomán lehetővé vált a tavaszi hadjárat megindítása.

A branyiszkói csatában elesett honvédek síremléke Szepesváralján. A kép forrása: Babucs Zoltán: A branyiszkói áttörés In. ma7.sk portál, 2019. február 9.

1867-ben, a többi vármegyéhez hasonlóan, Lőcsén is megalakult a Szepes Vármegyei Honvédegylet. Első kezdeményezésük egyike volt a branyiszkói hősök emlékének méltó megörökítése. A lelkes adakozást követően a szoborbizottság Faragó Józsefet, a Lőcsén élő szobrászművészt kérte fel a műalkotás kivitelezésére. A szobor 1873-ra el is készült, ezt a Vasárnapi Újság november 16-i számában a nagyközönség is megcsodálhatta.

Lőcsei honvédszobor. In: Vasárnapi Újság, 20. évf. 46. sz. (1873. nov. 16.), 548. – Elektronikus Periodika Archívum

A szobor elkészült ugyan, de több évig tartott, míg eldöntötték, hol fogják felállítani.

A honvédemlékszobrot végül tehát 1876. május 21-én, ünnepélyes keretek között Lőcsén leplezték le, a megyeházával szemben, a Lőcsei Szépítő Egylet által parkosított sétatér szélén.
Talán a több évig tartó huzavonából adódik, hogy bizonytalan a felavatás dátuma. Egyes források szerint az emlékmű leleplezése 1873. május 21-én történt, máshol az 1874-es vagy 1875-ös év szerepel. Ám a Vasárnapi Újság fent idézett száma minden kétséget kizáróan rögzíti a szoboravatás helyes dátumát.

• 
• 
• 
• 

A szobor több mint negyven évig hirdette a branyiszkói győzelmet, a magyar és szlovák honvédek hősies helytállását a haza védelmében. Az emlékmű a városkép szerves részévé vált, a lőcseiek minden március 15-én itt rótták le kegyeletüket, megemlékezve az 1848–49-es eseményekről.
A lőcsei honvédemlékmű első világháborút követő történetének több részlete is hasonlít a kassai honvédszobor kálváriájához. Miután a lakosság kétszer is megakadályozta az emlékmű eltávolítását, a csehek bedeszkázták azt. Azonban 1919. augusztus 11-ről 12-re virradó éjjel a nacionalizmustól fűtött cseh szokolisták szétverték a deszkatakarást és a szobrot ledöntötték. Másnap nagy tömeg gyűlt a lerombolt emlékmű köré. A spontán szerveződő tüntetést a hatóságok nem tudták megakadályozni. A feloszlató parancsnak ellenállva, az elkeseredett lőcseiek elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. A pattanásig feszült helyzetben az egyik csendőr elsütötte a fegyverét. A golyó egy szlovák cselédlány életét oltotta ki. Ezt követően a több részre tört szobor darabjait elszállították és egy ideig a városi levéltárban őrizték.

• 
• 
• 
• 

Az üresen maradt és feliratától megfosztott talapzatra egy kő virágtartót helyeztek. A második világégést követően a kaspó helyére, a megidézett 1848–49-es események szellemének megfelelően, csak némiképp ellentétes irányultsággal, a talapzatra Ľudovít Štúr szlovák nemzeti hős szobrát helyezték. Ez a ma is látható állapot.

Ľudovít Štúr szobra Lőcsén. A kép forrása: 123RF

Néhány éve, kitartó kutatómunka eredményeként, Orosz Örs, a Sine Metu polgári társulás elnöke megtalálta a szobor darabjait. A lőcsei honvédemlékmű ledöntésének 100-ik évfordulóján bemutatták a megmaradt szoborfejet. Tervezik, hogy Faragó József alkotását, a branyiszkói hősök emlékét őrző szobrot, eredeti szépségében újra felállítják.

A megtalált szoborfej 2019. A kép forrása: Radi Anita: A száz éve ledöntött lőcsei honvédszobor újraállítását tervezik. In. ma7.sk portál, 2019. augusztus 13.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.

 

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszonharmadik részében Kopcsay Ágnes, a Plakát- és Kisnyomtatványtár munkatársa híres magyar márkanevek történetéről szóló összeállításának nyolcadik folytatását közöljük.

Stühmer, Caola, Orion, Corvin, Közért… Csupa olyan márka, divatosabb szóval brand, amelyről szinte mindenkinek beugrik egy termék, egy logó, egy szlogen. A Törley névről a 2016 óta a Hungarikumok gyűjteményébe tartozó Törley pezsgő jut az eszembe, amit gyerekkorom óta ismerek, és családi érintettség miatt sok emlékem van róla. Az egykor ismert, sokszor ma is élő márkákat valaha rengeteg plakát hirdette. A cégeknek a kor legnevesebb alkotói dolgoztak. Magyar márkák – magyar plakátok címmel a Plakát- és Kisnyomtatványtár kiállítást tervezett, amely a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállás miatt nem valósulhatott meg. Ezért május 20-tól – az OSZK márkanevet erősítve – szerdánként blogsorozatban mutatjuk be a népszerű magyarországi márkákat hirdető archív kincseinket!
A 17. század végén „találta fel” Dom Pérignon bencés szerzetes a pezsgőt, a szénsavval dúsított bort. Az ital a 19. században lett divatos, elsősorban az arisztokrácia és a nagypolgárság körében. Magyarországon már több vállalkozás foglalkozott pezsgőgyártással, amikor Törley József 138 évvel ezelőtt 1882. augusztus 1-jén, Törley József és Társa néven bejegyeztette vállalkozását a budapesti cégbíróságon. (A cég nevében az „és Társa” Törley József testvérére, Törley Gyulára vonatkozott.)

Törley Talisman Sec. Grafikus: Markó. Jelzet: PKG.én/193/r1 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

„Nagy szorgalom és kitartás mellett sikerült nekem az eddig ismert champagne-i pezsgőboroknál sokkal kitűnőbbet előállítani.” – írta Törley József 1882-ben. Nem sokkal előbb Reimsben ismerkedett meg a pezsgőgyártással, és már 1880-ban céget alapított ott, amelyet 1882-ben Promontorra, Budafokra telepített. Mi kell a jó pezsgő készítéséhez? Jó alapbor, és ehhez megfelelő szőlő – ezt megtalálta Etyeken; pincék, amelyek télen-nyáron állandó hőmérsékletűek – ezt Promontor, azaz Budafok biztosította; és pezsgőmester, aki a Franciaországból érkezett Louis François volt.

Számolócédula – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Törley József (1958–1907) kiváló szakember volt. Gyárát és a pezsgőgyártás technológiáját folyamatosan fejlesztette. Például ő vezette be elsőként Magyarországon a fagyasztással történő seprőtelenítést, az úgynevezett degorzsálást. (A rázás után a palackok nyakában összegyűlt seprőt megfagyasztják, majd az így keletkezett jégdugót kilövetik.) A századfordulóra az ország legkorszerűbb pezsgőgyára lett a Törley, a millenniumi kiállításon már a Császári és Királyi Udvari Szállító címet viselte, a század elejére pedig a magyar pezsgő a Törley révén nagy népszerűségre tett szert, a felső tízezer ünnepi italává vált, és rövidesen világszerte megismerték. „A világnak nincs olyan tája, ahol a Törley pezsgőt nem ismernék, vagy nem kedvelnék.” (Törley pezsgőborgyár Budafok. 1930. Jelzet: Kny.B 315 – Plakát. és Kisnyomtatványtár). Sőt, a pezsgő hazájában, Franciaországban, Párizsban is itták a Törley pezsgőt!

Törley. Grafikus: Pólya Tibor. Jelzet: PKG.1929/117 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Törley József nemcsak a pezsgő készítésének, hanem a reklámozásának is mestere volt, mai szemmel nézve is hatásos reklámkampányokat folytatott. A nem pezsgőfogyasztók is ismerik a Törley jellegzetes, ötletgazdag plakátjait, menükártyáit, képeslapjait, számolócéduláit. A Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményében plakát viszonylag kevesebb található, de a kereskedelemben és a vendéglátóiparban használt, olykor díszes kivitelű számlákból, az ún. számolócédulákból közel 200 darabot őrzünk. Mivel ezeket kis plakátoknak is szoktuk nevezni, és gyakran valóban ugyanaz a motívum jelenik meg rajtuk, mint a nagy plakátokon, sorozatunk e részében többet mutatunk be ezekből, mint a valódi plakátokból.

• 
• 
• 

Az egyik legismertebb Törley plakát Faragó Géza alkotása, eredetileg 1909-ből, de sok reprint kiadása is megjelent. A széken lazán, fordítva üldögélő, cigarettázó fiatalembert ábrázol. A fiatalember mellett az asztalon pezsgőspohár, a vödörben a jégbe hűtött pezsgő. Talán egy bál fáradalmait piheni ki az ifjú? Vár valakit? Vagy csak nézi a többieket? Egy biztos: Törley pezsgőt már fogyasztott!

Törley. Grafikus: Faragó Géza. Jelzet: PKG.1914e/384 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

Törley József rajongott a technikai újdonságokért. Az országban negyedikként volt automobilja, ötödikként szerzett jogosítványt, alapító tagja volt a Királyi Magyar Automobil Clubnak, és állítólag az ő nevéhez fűződik az első közúti baleset is, amikor a 20 km/h sebességgel száguldó autója elé került egy postás… Szerencsére nem lett komolyabb baj… Talán Törley e szenvedélyével is összefügg, hogy több számolócédulán a mulatozó hölgyek és urak automobilban ülnek. De olyan számolócédula is van, amely repülőt ábrázol, mutatva ezzel is az alapító technikai újdonságok iránti érdeklődését.

• 
• 
• 

Nem véletlen az sem, hogy Törley József cége lett az első Magyarországon, amely az áruszállításhoz teherautókat vásárolt. A feliratozott járművek járva az országot, sőt a külföldet is, hozzájárultak a márkanév hazai és nemzetközi megismertetéséhez.

A Törley pezsgőgyár teherautói. Forrás: Törley pezsgőborgyár Budafok. 1930. Jelzet: Kny.B 315 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A hagyományosan jó reklámozást az utódok is folytatták. Az 1980-as években családunkban például év vége felé mindig izgatottan vártuk a soros Törley falinaptárt, kártyanaptárt, de országszerte láthatók voltak a plakátnaptárak is. Ezek a termékek nagyon sokszor felhasználták a század elején készült plakátokat, motívumokat. A Törley az első pezsgőmárka volt, amelyik a tévében reklámmal jelent meg 1997-ben. Az alábbi plakátnaptár Gönczi Gebhardt Tibor (1902–1994) 1940-es évekből való plakátjának felhasználásával készült.

Törley 1989. Jelzet: PKG.1989/76 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Törley József támogatta a vendéglátóiparban dolgozókat, a művészeket, a színészeket, de rengeteget köszönhet neki Budafok is, több alapítvánnyal támogatta a környék szegényeit, gyermekeit. Halála után ezek az alapítványok tovább éltek özvegye kezelésében. A termékmegjelenítés sem volt idegen a cég számára – a ’30-as évek magyar filmjeiben gyakran felhangzik a mondat: „Törley pezsgőt kérek!” A kultúra támogatásának hagyománya a mai napig megmaradt. Számos zenei, képzőművészeti, irodalmi és sportesemény megvalósulását támogatta, támogatja a Törley.

• 
• 
• 
• 

 

Törley váratlan, korai halála után a gyárat unokaöccsei örökölték, akik ragaszkodtak a magas minőséghez, így az ő irányításuk alatt is tovább működött és fejlődött a cég. 1910-re már elérte az évi kétmillió palackos termelést. Az első világháborút és Trianont követően a forgalom jelentősen csökkent, a nagy gazdasági világválság idején érte el a mélypontot, az újabb fellendülést pedig a második világháború ismét megtörte. 1944-ben a gyár főépületét bombatalálat érte, hatalmas károkat okozva. A háborút követően eleinte mindössze négy fővel működött az üzem. A gyárat rövidesen államosították, az itthon maradt családtagokat kitelepítették. A gyártás 1951-ben indult meg újra, és a ’60-s években kapott nagyobb lendületet. Hamarosan kiderült, hogy a KGST korlátlan piacot jelent a magyar pezsgőnek. A csúcspont 1985 volt, akkor a Törley 30 millió palack pezsgőt készített! Több válság, fúzió, átalakulás és cégtulajdonos után azonban a Törley Pezsgőpincészet ma is őrzi a hagyományokat, a minőséget és a magyar pezsgőpiacon a vezető helyet. A hosszú gondos munkát követően a palack „szépen felöltözve, kaczér kupakkal ellátva elindul a nagy világba mindenhol jókedvet teremteni”. (Törley Pezsgőgyár, Budafok. 1912. Jelzet. Kny.B 316)

Törley. Egy évszázad palackban. Jelzet: PKG.1989/737 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

S végül egy családi történet. ’70-es évek, meleg nyári nap, csőtörés a házban, elzárják a vizet két napra. Akkoriban mindenki, így mi is, csapvizet ittunk és nem voltak éjjel-nappal nyitva tartó üzletek. De hát valamit inni kell a tikkasztó kánikulában! Nem maradt más, mint a Törley pezsgő, ami nálunk mindig volt otthon, mivel a testvérem borászként a Pezsgőgyárban dolgozott. (Külön köszönet neki a cikkhez nyújtott segítségért!) Persze másnap rögtön eldicsekedtem az osztálytársaimnak, hogy ha nincs víz otthon, mi pezsgőt iszunk! Egészségére mindenkinek!

Törley számolócédula – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kopcsay Ágnes (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész

A Magyar márkák című sorozatunk további részei: 1. rész: Stühmer; 2. rész: Közért; 3. rész: Orion; 4. rész: Corvin; 5. rész: Ibusz; 6. rész: Modiano; 7. rész: Tungsram; 9. rész: Dreher; 10. rész: Állatkert; 11. rész: Szalámi

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszonkettedik részében részében Varga Bernadett, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa I. Rákóczi Ferenc elveszettnek hitt keresztelői prédikációja felbukkanásának történetét ismerteti.

Az Országos Széchényi Könyvtárban mindig fennáll annak a lehetősége, hogy új kincsekre bukkanjunk – egy ilyen felfedezésről szól ez a bejegyzés. Keresztúri Pál Egyenes ösvény […] című prédikációgyűjteményének (RMNy 2502) egyik példányában (jelzete: RMK I. 879/3. péld.) az előtábla tükrén szerepel az a kéziratos címleírás, amelyet a Régi Magyarországi Nyomtatványok című bibliográfia is felvett (RMNy 2129) megállapítva, hogy „a kiadványnak egyetlen példánya sem maradt meg”.

Keresztúri Bíró Pál: Egyenes ösvény […], [Várad], [Szenci Kertész], M. DC. LIII. [1653] RMNy 2502. Jelzet: RMK I. 879/3. péld. Kéziratos címleírás az előtábla tükrén – Régi Nyomtatványok Tára

A kötetből láthatóan jó néhány előzéklevelet kitéptek, a végén azonban megmaradt egy tízoldalnyi, utólag bekötött üres levelekre írt kézirat, amely ugyanattól a kéztől származik, mint amelyik az előtábla tükrén található címleírást lemásolta. A magyar nyelvű sorokat olvasva rögtön egyértelművé vált, hogy az eddig ismeretlen szövegű, 1645-ben nyomtatott keresztelési prédikáció 1655-ben készült másolatát őrzi a megviselt kötet. A kézirat csonka, hiányzik a prédikáció eleje, ami a kitépett első előzékleveleken szerepelt, ám így is sok érdekességgel szolgál.

A prédikáció hordozókötete: Keresztúri Bíró Pál: Egyenes ösvény […] [Várad], [Szenci Kertész], M. DC. LIII. [1653] RMNy 2502. Jelzet: RMK I. 879/3. péld. – Régi Nyomtatványok Tára

Először is egy jól ismert szerző életművének eddig ismeretlen darabjához van szerencsénk. Keresztúri Bíró Pál (1594?−1655) elsősorban a szelídség korai pedagógusaként vált ismertté: Bethlen Miklós Önéletírásából tudjuk, hogy „Megért ember lévén, mint atya gyermekével, úgy bánt tanitványival”. (Bethlen, 1858, 218−219.) Ő oktatta (más előkelő ifjak társaságában) az erre a célra létrehozott udvari iskolában II. Rákóczi Györgyöt és Rákóczi Zsigmondot is, később az előbbi udvari lelkésze lett, ilyen minőségében segédkezett többek közt Báthori Zsófia vallásváltásának előkészítésében. Keresztúri egyébként prédikátorként és hitvitázóként is népszerű szerzője volt korának, lelkigondozói munkája, az elmélkedő-imádságos műfajban íródott Mennyei társalkodás (RMNy 2128) több kiadása pedig még két évszázadig a köztudatban tartotta nevét.
A szöveget szerzőjének személye mellett műfajának ritkasága is izgalmassá teszi. A kora újkori nyomtatott keresztelési prédikációról igen keveset tudunk, ugyanis a házasságkötéssel és a temetéssel szemben keresztelőre alig készült a 17. század folyamán nyomtatott prédikáció. A magas gyermekhalandóság miatt ez tökéletesen érthető. Kéziratunk tehát azért is különleges, mert a korszakból mindössze két keresztelési prédikáció ismert: II. Rákóczi György és Báthori Zsófia hamar elhunyt, másodszülött kisfiáé, Rákóczi Zsigmondé (RMNy 2199) és ez. Nem véletlen e két beszéd fennmaradása, hiszen a Rákócziak fő törekvése ebben az időszakban a dinasztiaépítés volt. A keresztelő ünnepélyes performálása, valamint a beszéd gyors kiadása tehát egyaránt túlmutat önmagán: mindkettő a Rákóczi-ház fejedelmi önreprezentációjának keretében értelmezhető.
Külön érdekesség, hogy a korszak mindkét fennmaradt keresztelői prédikációját Keresztúri Pál mondta el. Miért éppen ő? A választás kézenfekvő, hiszen Keresztúri ekkor II. Rákóczi György udvari papja volt, ugyanakkor nevelői munkája miatt kitüntetett szerepet játszott a fejedelmi család életében, amely ekkoriban a harmincéves háború árnyékában zajlott.
Az 1645. február 24-én született első unoka hírére az éppen hadakozó I. Rákóczi György elrendelte az örvendetes esemény megünneplését, s egyúttal rendelkezett a keresztelő idejéről és a gyermek nevéről is:

I. Rákóczi Ferenc. Sárospatak, vármúzeum. Forrás: Wikipédia

A gyermek végül (csecsemőként meghalt nagybátyja után) a Ferenc nevet kapta, keresztapának pedig (többedmagával) Lupul moldvai vajdát kérték fel.
Az ünnepélyes keretek közt Gyulafehérváron megtartott keresztelő prédikációjának textusát nem lehet utólag pontosan rekonstruálni, de az a címlapon idézett igéhez: „Ha az igaz szűntelen jar az eo teokelletessegeben boldoghok lesznek az eo fiai eo utána.” (Péld 20,7) tartalmában nagyon hasonló ige lehetett. Ebben nincs is semmi meglepő, hiszen ez is kiválóan reflektál az épülő kálvinista dinasztia témájára, és a lelkész-nevelő ars poeticája is lehetne. Az elején csonka prédikáció megmaradt első mondata viszont mellbevágó: „Ha gonoszt látcz, hogi cselekedik, azonnal jelen legien az kemeny /fenyitek, hogy valamint az szokás termeszetté ne valljék benne.” (Fol. 1r) Kemény fenyítékre buzdítás a híresen szelíd pedagógus prédikációjában? Néhány mondattal később azonban, amikor azt olvassuk, hogy „az intesben arra vigiaz, hogi feletteb valo kegietlenseget giermekedhez ne mutas” (Fol. 1r), már látszik, hogy most sincs szükség a Keresztúri-életmű teljes átkeretezésére. A szerző később ugyanis éppen azt fejtegeti, hogy a bölcsen, szeretettel és szelíden mondott szülői korholás tudja csak a gyermek szívét megérinteni.
Hogy a továbbiakban miről szól a puritanizmus retorikai eszközeivel operáló, de ortodox teológiai felfogást tükröző szöveg, hogy ki volt a másolója, s ő milyen célból fogott hozzá ehhez a munkához, hogy a keresztelő időpontja körül milyen anomáliákat lehet felfedezni (hány keresztelője lehetett I. Rákóczi Ferencnek?), s hogy az újonnan megtalált kézirat milyen meglepetéseket tartogat még, arról az OSZK Bibliotheca Scientiae Artis című sorozatának következő kötetében olvashatnak részletesebben. Ugyanitt a prédikáció szövegének átiratát is megtalálja az érdeklődő.

Varga Bernadett (Régi Nyomtatványok Tára)

Irodalom:

• Heltai János, Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában, 1601−1655, Bp., OSZK−Universitas, 2008 (Res Libraria, 2), 64.
• Gróf Bethlen Miklós Önéletírása, kiad. Szalay László, Pest, 1858.
• A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése: I. Rákóczy György, II. Rákóczy György, szerk. Szilágyi Sándor, Bp., Ráth, 1875 (Monumenta Hungariae Historica, 1; Diplomataria, 24), CCCX., 309.
  

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész

 

Karacs Ferenc számos matematikai, geometriai és egyéb témájú ábrát készített a kor különböző tudományos kiadványaihoz. Ezekből az ábrákból mutatunk be egy kisebb válogatást.
Az egyik ilyen korai ábrája 1803-ban Veszprémben jelent meg egy ismeretterjesztő jellegű kiadvány mellékleteként. Fábián József (1762–1825) vörösberényi református lelkész, aki pár évvel Karacs előtt maga is a debreceni református kollégium diákja volt, a magyar természettudományos ismeretterjesztés korai képviselőjeként ismert. Ezzel a Természeti tudomány a’ köznépnek. A’ babonaságnak orvoslására és a’ köznép közzül való kiirtására című művével a korban széles körben elterjedt babonákkal kívánta felvenni a harcot, külföldi szerzők nyomán röviden ismertetve a mögöttük álló valós fizikai jelenségeket. A Karacs metszette táblán nyolc kis ábra látható, köztük a korban nagy feltűnést keltő két hőlégballon-kísérletben használt léggömbök (2. és 3. ábra), amelyeket a francia Montgolfier-testvérek, valamint Jacques Charles és a Robert-testvérek használtak első levegőbe emelkedésük alkalmával 1783-ban.

Fábián József: Természeti tudomány a’ köznépnek, Veszprém, Számmer Ny., 1803. Melléklet, 17.8x19.6 cm – Törzsgyűjtemény – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az északi égbolt csillagait és csillagképeit ábrázoló metszet egyike azon négy mellékletnek, amit Karacs Katona Mihály (1764–1822) református lelkésznek A’ Föld mathematica leírása, a’ világ’ alkotmányával együtt című művéhez készített. Katona Mihályt az utókor elsősorban, mint a magyar földrajztudomány megalapítóját ismeri és tiszteli. Életében két nagy hatású földrajzi tárgyú művet írt. Az itt látható, korábbi, 1814-ben megjelent művéhez, amely a csillagászati-matematikai földrajz alapos és rendszeres tárgyalása, Karacs készítette a négy mellékletet. A szerző és Karacs már ifjú éveikben ismerték egymást. Katona is a debreceni református kollégiumban tanult, majd 1788-tól az alsóbb osztályok tanítója, 1790-től 1792-ig pedig a kollégium könyvtárosa volt. Az előszóból tudjuk, hogy a nyomtatás és ennek részeként a négy melléklet készítésének 1000 forintos költségét Katona apósa, Szarka János, a komáromi református egyház gondnoka állta.

Katona Mihály: A’ Föld mathematica leírása, a’ világ’ alkotmányával együtt, Rév-Komárom, Weinmüllerné Ny., 1814. Melléklet 17x17.5 cm – Törzsgyűjtemény

Kmeth Dániel (1783–1825) piarista szerzetes, matematikus, a budai, majd gellérthegyi csillagvizsgáló adjunktusa volt. A csillagászatot népszerűsítő Astronomia popularis című műve ismeretterjesztő munkássága részeként jelent meg 1823-ban. A huszonhat kis ábrát tartalmazó mellékletet Karacs metszette.

Kmeth Dániel: Astronomia popularis in eorum usum, qui sine graviore calculo hac scientia delectantur secundum probatissimos auctores in modum historiae adornata ..., Buda, Typ. Univ., 1823. Melléklet 20.7x36 cm – Törzsgyűjtemény

Magyarországon már a 19. század elején is évszázados hagyományai voltak a szőlőművelésnek és bortermelésnek. Így Fábián József (1762–1825) református lelkész azon vállalkozása, hogy egy fontos szakkönyvet lefordítva a modern francia szőlőművelési módszerekkel ismertesse meg honfitársait, piaci sikerrel kecsegtetett. A lefordított kétkötetes mű az 1801-ben Párizsban megjelent Traité théorique et pratique sur la culture de la vigne című kiadvány, amelyet négy neves kortárs francia szerző, Jean Baptiste François Rozier (1734–1793), Jean Antoine Chaptal (1756-1832), Antoine Augustin Parmentier (1737–1813) és Louis Dussieux (1744–1805) írt. A Visgálódó és oktató értekezés a’ szőlő-mivelésről című magyar változat kiadásához, amely a veszprémi Számmer kiadónál jelent meg, a 21 mellékletet Karacs metszette. Az első kötetben a szőlőfajtákat ismertető fejezethez 12 szőlőfajta képét, míg a 2. kötethez 9 táblát, melyeken a szőlőfeldolgozás eszközei, berendezései és műveletei tanulmányozhatók. Itt a két kötet egy-egy ábráját mutatjuk be.

• 
• 

A sokoldalú, természettudományokban is jártas Pethe Ferenc (1763–1832) a 18–19. század fordulóján a hazai korszerű mezei gazdálkodás elősegítéséért több tudományos igényű szakkönyvet írt és Nemzeti Gazda címen gazdasági folyóiratot is indított. A lapot 1814-ben Bécsben alapította, majd 1816-tól már Pesten folytatta, 1818-ig, a lap szerkesztését, kiadását. A Karacs által készített metszetek is, amelyek a korszerű talajműveléshez javasolt újtípusú talajművelő szerszámokat és eszközöket ábrázolnak, ebben a folyóiratban jelentek meg, Pethe írásai mellékleteként. Pethe és Karacs fiatal koruktól fogva, a debreceni iskolai évekből ismerték egymást és később is, Bécsben, majd Pesten is találkoztak, éveken át szoros kapcsolatban álltak egymással.

A Pethe-féle ún. okos-kormányú eke és a répaültető szerszám ábrája, 19.8x23.4 cm. In. Nemzeti Gazda, 1817. 1. köt. 86. – Törzsgyűjtemény

Karacsnak kevés városlátképe ismert. Az itt látható metszet Vedres István A’ szegedi múzsák százados ünnepe című kiadványának mellékleteként 1820-ban Szegeden jelent meg. Vedres István (1765–1830) földmérő, Szeged város mérnöke nagy műveltségéről, sokirányú érdeklődéséről és sokféle vállalkozásáról volt korában ismert. E művében a szegedi piarista gimnázium fennállásának 100. évfordulója alkalmából az iskolát, az ott folyó oktatást az egyetemes tudás versbe szedett, enciklopédikus összegzésével kívánta köszönteni és megünnepelni. A kiadványhoz csatolt látkép szegedi utcarészletet ábrázol, középen a mára már lebontott Szent Demeter-templommal, a templommal szomszédos piarista iskolával és kollégiummal. A képet Illyés Ágoston (1770–1849) piarista tanár rajzolta, aki a gimnáziumban megszervezte a rajz oktatását.

Karacs Ferenc: Szeged város utcarészlete. Illyés Ágoston rajza alapján. 22.8x24.8 cm. Műmelléklet. In. Vedres István: A’ szegedi múzsák százados ünnepe, Szeged, Grünn, [1820]. – Törzsgyűjtemény

Tervezett évfordulós Karacs Ferenc-kiállításunk előzeteseként közreadott ötrészes sorozatunk, az 1. részben közölt vázlatos életrajzzal és az Karacs-életmű fontos darabjait bemutató négyrészes válogatással, reményeink szerint hozzájárul ahhoz, hogy Karacs Ferencet, művelődéstörténetünknek mindmáig kevéssé ismert jeles személyiségét, gazdag metszői és térképkészítői életművét minél többen és minél szélesebb körben megismerjék.

Danku György, Térképtár

A Karacs Ferenc magyar térképmetszőről szóló emlékkiállítás-előzetesünk korábbi részei: 1. rész: Életrajzi ismertető; 2. rész: A térképkészítő I.; 3. rész: A térképkészítő II.; 4. rész: A rézmetsző I.

A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén. A hetedik évében járó, nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhatnak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozzák, s juttatják el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy az OSZK gyűjteményei is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számolnak be munkatársaink új blogsorozatunkban.
Az ötödik részben Sárosi Attila a magyar emigráns sajtó egyik leghosszabb életű újsgjűnak, a Katolikus Magyarok Vasárnapjának történetét ismerteti.

A magyar emigráns sajtó egy birodalom. Élők és holtak birodalma. Megtalálható itt sok minden: amatőr írók rövid életű lapjai és fontos, maradandó folyóiratok (Új Látóhatár, Irodalmi Újság). Minden kiadványnak, mint az embereknek, sajátos élettörténete van. Már életkorával is figyelemre méltó a Katolikus Magyarok Vasárnapja.

Bőhm Károly esztergomi egyházmegyés pap, az „amerikai magyar katolikusok apostola” az Ohio állambeli Clevelandban 1892-ben építette fel a magyar templomot, a következő évben nyílt meg az iskola és 1894. október 24-én látott napvilágot a Szent Erzsébet Hírnöke című egyházközségi értesítő. Ezt az induló számot másolatban a Mikes-program keretén belül sikerült megszereznünk. Egyszerű hitbuzgalmi közlönyként indult. „A kis piros táblájú Hirnök volt az ő rikkancsa, futkosó káplánja, segítő társa a veszendő magyar lelkek megmentésében ” – írta Török István, a Katolikus Magyarok Észak-Amerikában című monográfiájában. A kiadvány azóta többször változtatta a nevét. 1901-től Magyarok Vasárnapja címmel jelent meg, 1935-től viseli a Katolikus Magyarok Vasárnapja nevet. Kezdettől fogva kettős hivatást töltött be a lap: ápolta a nemzettudatot jobbközép politikai irányultsággal és szolgálta a hitéletet.

A Katolikus Magyarok Vasárnapja 1956-os bekötött évfolyama a Diaszpóra Tanács IX. ülésén (2019. november 15.) rendezett kiállítás tárlójában

Az erdélyi ferences atyák 1923-ban telepedtek le az Egyesült Államokban és a sajtómissziót 1941-ben vették át. A lapot megszűnéséig a kusztódia adta ki, sokszor egyedül szerkesztették, nyomtatták és postázták a világ sok pontjára az újságot. Amikor az amerikai provincia 1992 decemberében felszámolta a szerkesztőségnek helyet adó youngstowni rendházat, végveszélybe került a matuzsálemi korú kiadvány. A 100. évfolyamot megélve néhány szám után meg is szűnt.
Két fontos ügyet karolt fel a szerkesztőség, melyek jóval túlmutattak egy újság lehetőségein. A második világháború után nagy gyűjtést hirdettek meg az amerikai magyarok között, számos segélycsomagot küldtek Magyarországra, enyhítve az anyaország ínségét, szenvedéseit. Az anyagi segítségen túl át kellett hangolni az amerikai angol és magyar nyelvű közvéleményt, hogy a menekültek nem „volt ellenségek”. Az akkori szerkesztő, P. Bíró Benedek az amerikai szenátus előtti meghallgatáson járt közbe sok ezer hazátlan fiatal letelepedéséért. A másik fontos ügy Mindszenty József bíboros az amerikai magyarok közötti látogatásának felkarolása és dokumentálása volt. A bíboros csak a Vasárnapnak adott engedélyt minden megnyilvánulásának rögzítésére. Az 1974. május végén és június elején lezajlott látogatás alatt megjelent lapszámok tehát a történészek számára forrásértékűek.

Kiss Barnabás ferences atya, a Katolikus Magyarok Vasárnapja utolsó főszerkesztője rögtönzött tárlatvezetést tart kollégáinak a Diaszpóra Tanács kiállításán.

Az amerikai magyarok szélesebb olvasótábora nagyon szerette a kalendáriumtípusú kiadványokat. A reformátusok is kihozták a maguk Bethlen Naptárját, a hetilapok jubileumi albumokat adtak ki, nemegyszer arany vagy ezüstborítású díszkiadásokat. Az efféle olvasnivaló zászlóshajója a Vasárnap kalendáriuma volt. Kerek ötven éven át hiánytalanul megjelent. Az ötvenes–hatvanas években históriás kalendáriumnak hívták, mert az emigrációs élet irodalmi és történeti lenyomatát hozta, a világ minden részén működő katolikus papok adataival kiegészítve. Az utolsó években neves szerzők publikáltak benne: Tűz Tamás, Vajda Albert, Wass Albert, Füry Lajos, Habsburg Ottó és mások. Évenként költői címet kapott, mint például Az idő rostájában, Hajnalvárók, Halkuló harangok.
Amikor egy lap megerősödik, akkor könyvkiadásba is belefoghat. Az 1956-os forradalom után a megnövekedett olvasótábor révén hetenként kétszer is megjelent 1957 és 1961 között. Először imakönyveket adtak ki, majd az emigráció klasszikusnak számító íróitól, Nyírő Józseftől és Wass Alberttől néhány regényt. Két kötet kiemelkedő fontosságú: Mihályi Gilbert premontrei atya és a lap szerkesztője Dunai Ákos által összeállított II. János Pál, a vasfüggöny mögül jött pápa című első magyar nyelvű életrajzi könyv 1980-ban jelent meg. Dunai Ákos készítette a Magyar főnemesek az emigrációban című vaskos interjúkötetet, amelynek második kiadása 1984-ben hagyta el a nyomdát.
A Mikes-program révén a ferences atyák a lap bekötött és szórvány számaiból tetemes mennyiséget Magyarországra szállíttattak. Terveink szerint 1945-től a megszűnésig, 1993-ig digitalizáljuk, s így az érdeklődők könnyen olvashatják az emigráció egyik meghatározó újságját.

Sárosi Attila

A Mikes Kelemen Program margójára című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11/1. rész; ; 11/2. rész; 12. rész

 

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Az 1848–49-es szabadságharc csatáiban néhány zászlóalj kiemelkedő hősiességgel harcolt, vitézségük miatt kiérdemelték, hogy megkülönböztető jelzést viseljenek, és később ezen a néven illették őket. Ezek közé tartozott a kassai 9-ik „vörössipkás” zászlóalj is.
A Kassán 1848. május végén toborzott 9-ik honvédzászlóalj első csatáit a szerb felkelők ellen vívta a Bánságban. Itt sorolták be őket a Damjanich vezérőrnagy által vezetett III. hadtest kötelékébe, amellyel később részt vettek a dicsőséges tavaszi hadjáratban. Tápióbicskénél a szegedi 3-ik „fehértollas” zászlóaljjal rivalizálva, de végül is közösen fordították meg a csata kimenetelét. Következtek a győztes csaták: Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom, majd az egész megkoronázásaként Buda várának bevétele 1849. május 21-én. A zászlóalj történetéről bővebben itt olvashatunk.
Kassa polgáraiban régóta érlelődött a gondolat, hogy méltó emléket állítsanak a városhoz köthető legendás zászlóaljnak.

Kassa – Fő utca. Képeslap – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A kassai honvédszoborra meghirdetett pályázatra 27 munka érkezett be. A szoborbizottság 1904. március 27-én értékelte a pályaműveket, amelyeket előtte kiállítottak, hogy az érdeklődő közönség, így a Budapesti Hírlap tudósítója is, megtekinthesse. Érdekes jelenség, hogy a korábban alkalmazott művészeti megoldások és allegóriák mint idejét múlt sablonok söpörtettek ki a zsűrizés során.

A szoborbizottság végül három pályaművet tartott érdemesnek a megvalósításra. Azonban mindhárom mű kivitelezési költsége jóval meghaladta a rendelkezésre álló keretet, ezért a bizottság egy újabb fordulót hirdetett, amelyben felkérte a három pályázót a költségek csökkentésére. A megbízást végül Horvay János és Szamovolszky Ödön szobrászművészek nyerték közös alkotásukkal.

Mint a megvalósult emlékműről készült felvételeken is látjuk, az alkotópáros, hogy a rendelkezésre álló költségkeretbe beleférjen, lemondott a lobogóról, helyette puskát adott a vörössipkás honvéd kezébe, és ami talán a legbölcsebb döntésnek bizonyult, lemondott Árpád alakjáról is, amely a szabadságharc helyett inkább a honfoglalás eseményére emlékeztette volna a szemlélőt.

Kassa – Honvéd szobor. Képeslap. Jelzet: K 801 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A műalkotás helyét Kassa központjában, a Szent Mihály-kápolna melletti parkban jelölték ki. Felavatására 1906. szeptember 9-én került sor. A szobor leleplezésének ünnepén beszédet mondott Rakovszky Endre, Abaúj vármegye főispánja. A korabeli sajtó külön gesztus értékű jelentőséget tulajdonított annak, hogy a magyar kormány hivatalos képviseletében, a közös hadsereg tisztjeinek jelenlétében, Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter koszorúzott.

Kassa – A Szent Erzsébet-székesegyház déli része a Szent Mihály-kápolnával. Képeslap. Jelzet: K 898 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Horvay János és Szamovolszky Ödön műve a maga korában valóban eredeti alkotói gondolatnak minősült és később a magyar képzőművészetben megnyitotta útját a különböző történelmi idősíkokat ötvöző páros szoborábrázolásoknak. Ennek a kifejezésmódnak az ihletőjét az ősmagyar-székely (hun) mondavilágban kell keresnünk, ahol Csaba királyfi a múltból tér vissza „csillagösvényen”, és megsegíti népét a vesztésre álló csatában. A kassai Honvédszobor esetében, a „hely szelleméhez” igazodva, egy kuruc vitéz bátorította a csatába vonuló 48-as honvédet. A múlt és jelen kapcsolatát kifejező páros szoborábrázolások különösen az első világháborús emlékműveknél terjedtek el az 1930-as években Magyarországon. Ilyent láthatunk Zalakomáron, Nyergesújfaluban, Tokodon, Pesthidegkúton, vagy éppen Ráckevén.

• 
• 
• 

Az emlékmű kálváriája jóval a trianoni döntés előtt kezdődött. 1919. március 15-én a magyarok részéről spontán megemlékezés szerveződött a szobor körül. A cseh katonák a tömeget durván feloszlatták, majd a megmozdulásra válaszul másnap éjszaka nekiláttak az emlékmű ledöntésének. A szoborfejeket lefűrészelték, majd az torzót kötelekkel lerángatták a talapzatról. Március 17-e reggelén a kassai polgárokat sokkolta a látvány.

Kassa – Honvéd-szobor 1919. Korabeli fotó magángyűjteményből

A tömeg egyre nőtt és fokozódott az elkeseredettsége. Egy századnyi katonát vezényeltek ki a kassai magyarok spontán tüntetésének megfékezésére. A dühös tömeg a feloszlató parancsnak nem akart engedelmeskedni.

A megcsonkított szobrokat elszállították a térről a kassai múzeum előcsarnokába, majd néhány évvel később beolvasztották. A talapzatot megfosztották a feliratoktól, és ahogy az 1930-as években készült felvételen láthatjuk, egy kőből készült virágkaspót helyeztek rá.

• 
• 

Az első bécsi döntést követően, a visszatért Kassán mozgalom indult a Honvéd-szobor újbóli felállítására. Szoboralapot hoztak létre és gyűjtéseket szerveztek. Sajnos a történelmi események alakulása a megvalósulást megakadályozta.

1941-es szimfonikus hangverseny plakátja. Jelzet: PKG 1941-0315 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A második világégést követően a talapzat sem kerülhette el sorsát. Az egykori emlékműnek igyekeztek még a nyomát is eltüntetni. Ma, ha Kassán járunk, a Szent Mihály-kápolna tövében, a parkban a Honvéd-szobor egykori helyén egy díszkutat találunk.

• 
• 

Ahogy az előző részekben is láthattuk, lehet bármennyire erős a múlt eltörlésének igyekezete, a legtöbb esetben egy kis részlet, egy szoborfej, egy faragott kő megmenekül, és fizikai jelenlétével arra késztet, hogy emlékezzünk. Tavaly óta Kassán, a MaJel Rovás Központ Erzsébet utca 42. szám alatti székházának kapualjában az egykori emlékmű talapzatának egyik kőtáblájáról újra olvashatjuk a 9-ik vörössipkás zászlóalj dicső csatáinak helyszínét: „Vácz, Nagy-Salló, Komárom, Budavár…” És nem felejtünk.

Kassa 2019. Füzesi Magda felvétele

A kőtáblát Halász György helytörténész, a kassai Henszlmann Imre Történelmi Társaság elnöke találta meg a Hernád folyó árvízvédelmi töltésében. Erről olvashatunk bővebben a Magyar Nemzet 2019. december 21-i számában, illetve az amikassa.sk hírportálon.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly ; 30. Marosvásárhely 1.

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszonegyedik részében részében Kopcsay Ágnes, a Plakát- és Kisnyomtatványtár munkatársa híres magyar márkanevek történetéről szóló összeállításának hetedik folytatását közöljük.

Stühmer, Caola, Orion, Corvin, Közért… Csupa olyan márka, divatosabb szóval brand, amelyről szinte mindenkinek beugrik egy termék, egy logó, egy szlogen. A körbe foglalt két színű T betűről egyértelműen a Tungsram márkanév jut eszünkbe. Az egykor ismert, sokszor ma is élő márkákat valaha rengeteg plakát hirdette. A cégeknek a kor legnevesebb alkotói dolgoztak. Magyar márkák – magyar plakátok címmel a Plakát- és Kisnyomtatványtár kiállítást tervezett, amely a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállás miatt nem valósulhatott meg. Ezért május 20-tól – az OSZK márkanevet erősítve – szerdánként blogsorozatban mutatjuk be a népszerű magyarországi márkákat hirdető archív kincseinket!

A Tungsram márkanév több mint 100 éve létezik, ami szinte hihetetlen, hiszen nagyon kevés márka éri el ezt a matuzsálemi kort. Az egyik első Tungsram plakát, amely egyben az egyik legnépszerűbb és legismertebb is, Faragó Géza (1877–1928) alkotása.

Tungsram. Grafikus: Faragó Géza. Jelzet: PKG.1914e/349/a – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

Látom a fényt az alagút végén – ha csak ezt a mondást ismernénk, akkor is értenénk, hogy a fény a reményt, a biztonságot, az optimizmust jelenti. Életünk elképzelhetetlen fény, világosság nélkül. A természetes fény a nap, a hold és a csillagok. A mesterséges fényforrások az idők során sokat változtak, a tűztől a halogénlámpákig hosszú idő telt el. Ebben a sorban fontos helyet foglal el a villanykörte, az izzó, hivatalos nevén izzólámpa, amely az egyik legrégebbi elektromos fényforrás. Fényét elektromos áram által felizzított vezető szál adja, amelyet az üvegben lévő semleges gáz véd a levegő oxidáló hatásától.

Tungsram. Grafikus: Amberg József. Jelzet: PKG.1926/354 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

A ma használatos izzólámpa feltalálójaként Edisont (1847–1931) tartják számon, de számos más feltaláló is foglalkozott hasonló kutatásokkal, illetve az izzólámpa fejlesztésével. Nagy előrelépés volt, amikor 1904-ben az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. mérnökei Budapesten szabadalmaztatták a volfrámizzószál gyártási eljárását, melynek eredményeként az izzószál fényesebben világított és hosszabb élettartamú volt, mint az addigi szénszálas izzók. A volfrámszálas izzó, melynek a gyártását 1907-ben kezdték meg, Európa-szerte Tungsram márkanéven vált ismertté. A volfrámot angolul tungstennek, németül wolframnak nevezik és a kettő összevonásából alakították ki a Tungsram nevet, amelyre 1909-ben, a körbe foglalt „T” betűvel együtt, védelmet jegyeztettek be.

Tungsram. Jelzet: PKG.én/153 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

A világhírnévre szert tévő vállalat egykor egy bécsi cég, Egger Bernát távírdaszerelő műhelyének magyar leányvállalata volt. Ekkor kezdett el terjedni Edison szénszálas izzólámpája, és Egger már 1887-ben megszerezte a gyártás jogát. A bécsi gyár és a budapesti műhely már akkor elkezdte az izzók gyártását, amikor más országok és cégek még egyáltalán nem foglalkoztak ezzel. 1896-ban, az Egger és Tsa budapesti műhelye felvette az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. nevet, hangsúlyozva ezzel fő profiljukat, az izzólámpagyártást. 1901-ben a gyár Újpestre költözött, sziluettje látható az alábbi plakáton.

Tungsram. Grafikus: Csemiczky Tihamér. Jelzet: PKG.1948/156 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A gyár vezetője Aschner Lipót (1872–1952) volt, aki 1892-ben kereskedősegédként kezdett el dolgozni a cégnél, és 1921-ben már ő volt a vezérigazgató. Aschner tudta, hogy a nemzetközi siker csak úgy tartható fenn, ha a cég élen jár a technológiai fejlesztésekben. Magyarországon először hozott létre ipari bázison működő kutatóintézetet, ahol mindig a kor legjobb szakembereit alkalmazta. Emellett azon is folyamatosan dolgozott, hogy a tömegtermelést megvalósítsa. A technológiát, a tömeggyártásra alkalmas automata gépeket 1922-től részesedés fejében a General Electric adta. 1932-re az amerikai cég már többségi tulajdonossá vált a Részvénytársaságban.

Tungsram krypton superba. Jelzet: PKG.én/25 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

1931-ben a Tungsramnál újabb kutatások eredményeképpen a lámpabúrát kriptonnal töltötték meg. A kriptonizzó néhány év elteltével magasabb élettartama, gazdaságosabb fényhasznosítása miatt már a világpiacon is elismert volt, és ez csak egy a Tungsramhoz köthető számos jelentős felfedezés, szabadalom közül.

Tungsram krypton. Grafikus: Adler György (Georg). Jelzet: PKG.1938/321 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Tungsram a két világháború alatt nagy mennyiségű hadiipari megrendelést kapott, ezért legjövedelmezőbb gyártmányaik a rádiócsövek lettek. A cég 1925-től Tungsram márkanévvel rádiókat is készített.

Tungsram rádió. Jelzet: PKG.én/A/3 – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

A sikerszériának a második világháború vetett véget, amely hatalmas károkat okozott a Tungsramnak. Az épületek súlyos károkat szenvedtek, a gépeket pedig a szovjet hadsereg elszállította. Aschner koncentrációs táborba került, ahonnan csak 1948-ban tért vissza, és kinevezték ugyan igazgatónak, de hatalma nem volt a gyárban. Az államosítás után újra megindult a kriptonizzó és a fénycsőgyártás, de elsősorban a megalakuló KGST piacra termeltek.

• 
• 

Sok átszervezés és új gyáregységek (Vác, Gyöngyös, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Kaposvár stb.) létrehozása jellemezte az ezt követő éveket. A vállalat az exportjogát 1957-ben, az importjogot 1968-ban kapta vissza.

• 
• 
• 

A nyugati piacokon is egyre sikeresebb volt a cég, a ’80-as évektől kiépítette külföldi értékesítési hálózatát is. A rendszerváltás után a General Electric vásárolta fel a Tungsram többségét, amely annak idején – a tömeggyártás beindításával – a világhírnévhez is hozzásegítette a vállalatot. 1994-től kizárólagos tulajdonosa a cégnek, ami GE-Tungsram néven működik. A Tungsramot hirdető plakátok, mint általában a grafikai plakátok, átalakultak. A művészek tervezte plakátokat felváltották a fotómontázsok, az ötletes ábrázolást pedig a szikár információk.

• 
• 

A Tungsram Rt. történetéről a százéves évforduló kapcsán egy könyv is született, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.

 Kopcsay Ágnes (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész

A Magyar márkák című sorozatunk további részei: 1. rész: Stühmer; 2. rész: Közért; 3. rész: Orion; 4. rész: Corvin; 5. rész: Ibusz; 6. rész: Modiano; 8. rész: Törley; 9. rész: Dreher; 10. rész: Állatkert; 11. rész: Szalámi

 

 

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszadik részében Sebő Judit, a Fényképtár munkatársa az első világháborús fotógyűjteménynek az Alpokban zajló hadmozdulatokat megörökítő fényképei közül válogatott.

A Fényképtár első világháborús fotógyűjteménye egy kisebb, de annál hatásosabb csokornyi fotót őriz a háborús eseményeknek arról az időszakáról, amelyet németül Gebirgskriegnek, olaszul Guerra Biancának neveznek. Havas hegycsúcsok, meredek sziklafalak, 3000 méternél is magasabban húzódó fennsíkok, hágók és sziklaperemek voltak az embert próbáló harcok helyszínei, amelyek a Déli Mészkő-Alpok több régiójában, egyebek közt a Dolomitokban, a Karniai Alpokban, az Ortler-Alpokban és Adamello környékén találhatók.

Berliner Illustrations-Gesellschaft: Megfigyelési őrhely a déli határon: két szuronyos puskás katona egy magaslaton. Felvétel ideje: 1915. május 23 – 1917. november 30. 148x108 mm. Fényképtár: Jelzet: FVB 0623 – Fotótér

A Monarchia részéről a Kaiserjäger, azaz a tiroli „hegyivadász” – valójában könnyűgyalogos – csapatok álltak szemben az olasz Alpinival, a különleges hegyi gyalogos osztagokkal. Míg az olasz csapatok valóban helyben, azaz a hegyvidéken toborzott katonákból álltak, akik tehát ismerték a viszonyokat és hozzá voltak szokva a magaslati léthez, addig az osztrák–magyar sereg négy hegyivadász ezredében a birodalom más területeiről származó katonák is voltak az esetleges tiroliak mellett. A beszámolók szerint az ellenfelek voltaképpen tiszteletben is tartották egymást, és amikor rajtuk múlhatott, megszakították az értelmetlen öldöklést. Így is megdöbbentő az áldozatok hatalmas száma. A veterán olasz hegyi gyalogosok egyesületének egy néhány évvel a háború után megjelent kiadványában már megszépítve, magasztalva írtak a „kötéltáncos”, akrobatikus alpesi háborúról, amely elvontságában inkább egy nemes sporthoz közelített. Valóban messze volt ez a síkságok sártengereitől és a könnyebben megközelíthető vidékek csatáitól, de borzalmakban nem maradtak el azok mögött az itt zajló összecsapások sem. Az viszont igaz, hogy a harmadik – mindkét féllel szemben egyformán kegyetlen – ellenfél a természet volt.

Ismeretlen alkotó: Katonák kapaszkodnak fel a Monte Ghisniz oldalán, a Júliai Alpokban. Felvétel ideje: 1915. május 23.–1917. november 30. Zselatinos szárazlemez. 85x85 mm – Fényképtár. Jelzet: FVA – Fotótér

Ami a sportot illeti: megfigyelve a lélegzetelállító helyeken közlekedő katonákat a fotókon, feltűnik, hogy a körülményekhez kevéssé illő katonaruházatban és csekély felszereléssel mozogtak ott, ahova manapság nemcsak a professzionális, hanem az amatőr szikla- vagy hegymászók is kényelmes és célirányos öltözékben, felkészülten indulnak. A sziklafalra felkapaszkodó vagy onnan éppen leereszkedő katonákat ábrázoló, gyakran művészileg is elsőrangú fotókhoz a legtöbb esetben csak egy általános, a helyzetet leíró címet adtak meg – amelyet a fotóügynökségek átvehettek –, pontos helyszín-meghatározást szinte sohasem. Esetleg annyit, hogy „a tiroli hegyekben” vagy „a Dolomitokban”. Úgy látszik, ezek a képek eleve némileg propagandisztikus, az extrém körülmények között helytálló katonahősök erőfeszítéseinek bemutatása céljából készülhettek a nagyközönség számára, nem elsősorban konkrét események emlékei gyanánt.

Georg Haeckel, Otto Haeckel: Itáliai hadszíntér. Osztrák katona ereszkedik le a sziklafalon. 1915. május 23 – 1917. november. 30. Méret: 170x120 mm – Fényképtár. Jelzet: FVB 0814 – Fotótér

A különleges hadszíntéren nem csupán maga a harc volt igen nehéz, hanem az utánpótlás biztosítása is. Néhány fénykép éppen a komplikált szállítást örökíti meg. Néhol egyenesen a sziklafalba kellett vájni vagy erősíteni az utat, másutt alagutat vájtak: ezek a katonák által hagyott „nyomok”, a biztosított útvonalak – via ferraták –, alagutak és függőhidak sok helyen még ma is láthatók és néhol végig is járhatók. Ilyenek pl. a Piccolo Lagazuoinál kiépült via ferraták, a Via Ferrata De Luca vagy az Alpinisteig a Sexteni-Dolomitokban. Ezeken kívül is látni itt-ott megmaradt fedezékeket, rozsdásodó konzervdobozokat, illetve a felrobbantott hegycsúcsok szerteszóródott köveit: a hegység tehát egy nagy szabadtéri múzeumként is felfogható.

Fényképtárunk első világháborús gyűjteményének digitalizálása és feldolgozása elkészült, több mint tízezer tételt számláló Fotótér című szolgáltatásunkat a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából 2020. június 4-én indítottuk el.

Sebő Judit (Fényképtár)

Felhasznált irodalom:

• The Kaiserjäger trail. In. Alta Badia Brand Ltd. Consortium
• Via Ferratas – on the paths of World War One. In. komoot.com
• Eugen E. Hüsler: Klettersteige aus Kriegszeiten in den Dolomiten. In. Begsteiger.de
• Claus Christian Malzahn: Ein Aufstieg zu den Spuren des Alpenkriegs. In. Welt.de, 23.12.2013.
• Kaiserjäger (szócikk).  In. Wikipedia (német)
• Alpini (szócikk). In. Wikipedia (olasz)
• Gebirgskrieg 1915–1918. In. Wikipedia (német)
• Guerra Bianca. In. Wikipedia (olasz)
• Die Tiroler Kaiserjäger. In. Gebirgskrieg.heimat.eu
• Gesprengte Berge – getrennte Herzen. Der Erste Weltkrieg in den Dolomiten (Dokumentation von Marco Rosi). In. tv.orf.at/ORFdrei
• Clémentine Tholas-Disset, Karen A. Ritzenhoff: Humor, Entertainment, and Popular Culture during World War I, London, Palgrave Macmillan, 2015.
  

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész