A ferences szerzetes a római katolikus egyház egyik legnépszerűbb és legismertebb szentje. Kezében a gyermek Jézust és liliomot tartó szobra talán minden katolikus templomban megtalálható, előtte a szegényeknek szánt adományokat gyűjtő persellyel.

Paduai Szent Antal ábrázolása. In: Paduai Szent Antal solosmaja eletenek, es csuda tetelenek rövid sommaban foglaltatott le-irasaval …  Nagy-Szombatban 1675 az academiai bötükkel, RMKI271. Részlet – ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattár

A későbbi Páduai Szent Antal 1195-ben előkelő és vallásos szülők gyermekeként született Lisszabonban Fernando néven. Tizenöt éves korában belépett szülővárosának Sao Vincente de Fora nevű ágostonos kanonokrendi kolostorába. A papi pályára való csendes felkészülésre és a teológiai elmélyülésre vágyó szerzetes azonban a világi és egyházi elöljárók közti viszályba sodródott házból kénytelen volt a coimbrai Santa Cruz kanonoki kolostorba áttelepülni, ahol azonban hamarosan ugyanabban a helyzetben találta magát.
Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért -- itt történt meg vele az a két esemény, amelyek egész következő életét meghatározta. Egyrészt épp ide hozták a Marokkóban megölt első ferences vértanúk holttestét, valamint találkozott azokkal a közeli, kicsiny rendházból való testvérekkel, akik a kolostor ajtajánál alamizsnát koldultak. E két élményből indult ki élete két összefonódó vezérfonala, a missziós tevékenység és a szegénységben való élet.
1220 nyarán csatlakozott Santo Antonio dos Olivais rendház teljes szegénységben élő közösségéhez, egyszerű ruhájuk mellett felvette templomuk védőszentje, Remete Szent Antal nevét is. Engedélyt kért, hogy misszionáriusként Marokkóban hirdethesse az evangéliumot. Itt azonban súlyosan megbetegedett, ezért 1221 tavaszán kénytelen volt hazaindulni. Hajóját a vihar azonban Szicília partjaira sodorta. Kilenc hónapot töltött az ottani testvérek között, majd velük együtt indult az Assisi melletti Porciunkulába rendje egyetemes káptalanjára, amelyen maga Szent Ferenc is részt vett. Amikor az ott összegyűlt háromezer rendtársa hazaindult a számukra kijelölt rendházba, az idegenként egyedül maradt Antal megkérte az észak-itáliai tartományfőnököt, hogy vigye magával, és oktassa a rendi életre. A provinciális pedig Montepaolo remeteségébe küldte, hogy ott szemlélődő életet éljen, és legyen a testvérek segítségére.
Képességei 1222 nyarán kerültek napvilágra, amikor pappá szentelése alkalmával váratlanul prédikálnia kellett. A beszéd elmondására kijelölt testvér ugyanis megbetegedett, készületlenül pedig senki sem merte vállalni a feladatot. Antalnak azonban megparancsolták, hogy beszéljen. A leírások szerint egyszerűen kezdte el prédikációját, de szavai egyre élénkebbek és melegebbek lettek, láthatóan teljesen eltöltötte a Szentlélek tüze.

Paduai Szent Antal solosmaja eletenek, es csuda tetelenek rövid sommaban foglaltatott le-irasaval …  Nagy-Szombatban 1675 az academiai bötükkel, RMK I. 1184 – Régi Nyomtatványok Tára

Társait is meglepték a csendes, addig figyelemre se méltatott szerzetes rendkívül felkészült, de egyszersmind magányban és az elmélkedő imádság csöndes óráiban átélt lelki tapasztalatain alapuló, őszinte, szívből jövő szavai.
Elöljárói felismerték, hogy e képessége és ágostonos kanonok korában elmélyített Szentírás-ismerete alapján igen alkalmas lenne arra, hogy a hozzá hasonlóan a szegénységet hirdető, Krisztus és az apostolok életmódjának szigorú követését kitűző, de buzgóságukban túlzásokba és már téves tanításokba eső mozgalmakat visszaterelje az egyházba.
Antalt Felső-Itáliába küldték, ahol hatalmas tömeget nyert meg prédikációval és vitával. A szegénységről szóló katolikus tanítást hirdető szavait saját élete hitelesítette hallgatói előtt: „A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.” Még a vele ellentétes véleményen lévők is csodálták mélységes vallásosságát.
Antalt az Isten utáni szerető vágyakozás mindig visszavitte a magányba és a szemlélődő életbe, az emberek iránti szeretete azonban hamarosan ismét közéjük vezette, hogy hirdesse számukra hite igazságát.

Sikerét látva, rendtársai kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, aki megbízatást is adott Antalnak a tanításra. Ő megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol egyúttal a teológia első tanára lett.

Paduai Szent Antal solosmaja eletenek, es csuda tetelenek rövid sommaban foglaltatott le-irasaval …  Nagy-Szombatban 1675 az academiai bötükkel, RMK I. 1184 – Régi Nyomtatványok Tára

1224-ben a felső-itáliai munkát rendtársaira bízhatta, ő maga pedig Dél-Franciaországba, Montpellierbe, majd Toulouseba ment. 1227-ben tért vissza ismét Észak-Itáliába. Különösen emlékezetesnek tartották 1231-ben Padovában tartott böjti beszédeit. Akkora tömeg volt kíváncsi szavaira, hogy nem akadt templom, amely be tudta volna fogadni őket, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszédek nagy hatást váltottak ki a városban, az emberek gyónáshoz tódultak, halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más gonosztevők bűnbánatot tartottak. A politikai csatáktól egyébként ódzkodó Antal még a világi kormányzásra is maradandó hatással volt, az 1231. március 15-én hozott törvény szerint azontúl az adós csak vagyonával, és nem személyével vagy szabadságával kezeskedik.
Az óriási munka végképp felőrölte gyenge egészségét, útban Padova felé, Arcellában 1231. június 13-án, alig harminchat éves korában meghalt.
A sírjánál számos ima meghallgatás, gyógyulás és csoda történt, így a nép buzdítására IX. Gergely pápa szokatlanul gyorsan, alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Sírja Padovában, a neki szentelt bazilikában található, híres zarándokhely. Ünnepét kezdettől „mennyei születésnapján”, „liliomnyíláskor” ülték meg, s tisztelete gyorsan általánossá vált.
XII. Pius pápa 1946. január 16-án egyháztanítóvá nyilvánította. Ezzel a népi vallásosságban elterjedt csodatevő híre mellett felhívta a figyelmet az evangélium hatásos hirdetésében betöltött szerepére is.
Páduai Szent Antal a szegények és a tévelygők, az utasok, a szobrászok, gyümölcskereskedők, agyagmunkások és porcelánkészítők patrónusa. Terméketlenség, láz, tengeri betegség, tengeri vihar, hajótörés, háborús ínség, pestis esetén fohászkodnak hozzá, de hívők szerint segít az elveszett tárgyak megtalálásában is.
Legendáriuma számos életében végbevitt csodatettét megőrizte. Legfőbb attribútuma a karján tartott gyermek Jézus, egy alkalommal ugyanis, amikor éppen imádkozott, az imakönyv felett egy gyönyörű kisgyermeket, Jézust pillantotta meg, aki átölelte őt.
Egy csodatétele során egy eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy nem hisz addig az Eucharisztikus Istenben, amíg öszvére le nem térdel az Oltáriszentség előtt.

Paduai Szent Antal solosmaja eletenek, es csuda tetelenek rövid sommaban foglaltatott le-irasaval …  Nagy-Szombatban 1675 az academiai bötükkel, RMK I. 1184 – Régi Nyomtatványok Tára

Más alkalommal gyilkosággal vádolt édesapját mentette meg, akinek a kertjében egy megölt nemes ifjút találtak, és minden bizonyíték ellene szólt. Antal csodálatos módon Páduából Lisszabonba sietett. Bár a bíróság előtt hiába érvelt atyja ártatlansága mellett, megengedték neki, hogy a holttestet a sírból kivéve szerezzenek bizonyosságot. Antal Istenhez fohászkodva a koporsóhoz lépett és felszólította a halottat, hogy tegyen tanúságot, hogy atyja-e a gyilkos. A halott csodálatos módon koporsójából félig felemelkedve, kezét esküre emelve kijelentette, hogy „nem”, majd visszatért a halálba.

Paduai Szent Antal solosmaja eletenek, es csuda tetelenek rövid sommaban foglaltatott le-irasaval …  Nagy-Szombatban 1675 az academiai bötükkel, RMK I. 1184 – Régi Nyomtatványok Tára

Riminiben a város lakossága teljesen elutasította, hogy meghallgassa őt. Ekkor Antal bánatában a tengerpartra ment, és a tenger felé fordulva prédikálta a teremtő dicséretét, mire – miként Szent Ferenc esetében az állatok -- különféle halak sokasága dugta ki a fejét a tengerből és hallgatta őt.

Paduai Szent Antal solosmaja eletenek, es csuda tetelenek rövid sommaban foglaltatott le-irasaval …  Nagy-Szombatban 1675 az academiai bötükkel, RMK I. 1184 – Régi Nyomtatványok Tára

Máskor – amint a kép alatt olvasható versike elmeséli – egy kereskedő erszényét szerezte vissza egy haltól:

Paduai Szent Antal solosmaja eletenek, es csuda tetelenek rövid sommaban foglaltatott le-irasaval …  Nagy-Szombatban 1675 az academiai bötükkel, RMK I. 1184 – Régi Nyomtatványok Tára

Néhány szórványos korábbi megjelenését követően Páduai Szent Antal tisztelete Magyarországon csupán a 17. század folyamán bontakozott ki. 1663-ban Pozsonyban alakult Szent Antal-társulat, majd hamarosan Gyöngyösön és Kecskeméten is létrejött egy-egy kongregáció. Hazai kultuszát jól jelzik a 17. század második felében hat kiadásban is megjelenő, zsolozsmáját tartalmazó nyomtatványok. A kis alakú, ún. 12-ed rét formátumú kötetek Szent Antalhoz címzett, és egyéb ferences szentekhez, illetve Szűz Máriához szóló imádságokat, himnuszokat, litániákat tartalmaznak. Ezen kívül olvasható bennük a szent kérdés-felelet formában megírt, rövid életrajza, valamint attribútumainak magyarázata („Rövid kérdések Szent Antalnak hazájáról, képéről, avagy leírásáról”). Némelyik kiadásához kilenc-tíz, csaknem az egész lapot betöltő, a szent életéből vett jeleneteket ábrázoló illusztráció is csatlakozik.
A munka elsőként 1662-ben jelent meg Nagyszombatban. Ezt a magyar nemzeti bibliográfia vonatkozó kötete (Régi Magyarországi Nyomtatványok) a 3058 számon írja le (az OSZK csupán pozsonyi példányának másolatát őrzi). A mű népszerűségét jelzi, hogy 1673-ban ismét kiadták Kassán, Horvaty János jászberényi plébános költségén, aki egy Szent Antal oltárt alapított, valamint a gyöngyösi Páduai Szent Antal kongregáció elöljárója volt. A kötet képeket nem tartalmaz, azonban megőrizte a vallási társulat rendtartását, illetve azoknak a búcsúknak ismertetését, amellyel kongregációt X. Kelemen pápa 1672. május 10-én „megajándékozta”.
A fenti illusztrációk, a szentet ábrázoló első kivágat kivételével, a munka 1675-ös kiadásának az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött példányából származnak. E köteten is jól látszik, milyen sűrűn forgatták olvasói: levelei elpiszkolódtak, egyes lapjai kisebb-nagyobb részben hiányosak, éleik elrongyolódtak, hiányzik két – talán önálló szentképként tovább használt – rézmetszetes kép is.

Paduai Szent Antal solosmaja eletenek, es csuda tetelenek rövid sommaban foglaltatott le-irasaval …  Nagy-Szombatban 1675 az academiai bötükkel, RMK I. 1184. Címlap – Régi Nyomtatványok Tára

A szöveg két évvel később Pozsonyban latinul látott napvilágot, amikor a magyarországi mariánus ferences rendtartomány elöljárói ajánlották a szent oltalmába a kötet megjelenésének támogatóját, gróf Csáky László, Léva, Végles, Tata és Szádvár urát, Tata főkapitányát. Érdekesség, hogy ebben egyszerűbb, olcsóbb fametszetes formában közölték azokat a szent életéből vett képeket, amelyeket az 1662-es kiadás rézmetszetei alapján készítettek. A század folyamán még kétszer jelent meg hazánkban Szent Antal zsolozsmája, a latin szöveg a következő évben szintén Pozsonyban, Georg Zerweg nyomdájában, majd 1684-ben Kassán a magyar változat, szerényebb, illusztrációk nélküli formában (e kiadásokat a Régi Magyarországi Nyomtatványok megjelenés előtt álló kötete fogja ismertetni). A mű és Páduai Szent Antal töretlen népszerűségét jelzi, hogy a 18 században újabb három kiadása jelent meg (Nagyszombat 1703, Kolozsvár 1747, Nagykároly 1758). A kiadványok ritkaságára jellemző, hogy nagyobb részükből az OSZK-nak sincs példánya, sőt több jelenleg csupán korabeli említés alapján ismeretes.

Perger Péter (Régi Nyomtatványok Tára,
Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatócsoport)

2022. május 13-án az ELTE BTK Kari Tanácstermében Miroslav Krleža horvát író halálának 40. évfordulója alkalmából horvát nyelvű nemzetközi tudományos konferenciát rendezett az egyetem Szláv és Balti Filológiai Intézetének Szláv Filológiai Tanszéke. Társszervezőként közreműködött a fővárosi és több kerületi horvát önkormányzat is. A konferencia egyik szervezője és előadója volt Mann Jolán munkatársunk, akinek beszámolóját adjuk közre az alábbiakban.

A krležai szöveguniverzum intermediális értelmezéseinek távlatai című nemzetközi tudományos konferencia meghívója. Grafika: Kóbor Szilvia

Tizenegy évvel ezelőtt, 2011. március 23-án nyílt meg a Miroslav Krleža halálának 30. évfordulója alkalmából rendezett A magyarul tudó horvát klasszikus – Miroslav Krleža című kiállítás könyvtárunk Nemzeti Ereklye kiállítóterében, amely a horvát író robosztus életművének különösen érdekes és sok tekintetben még mindig ismeretlen szegmensét, írásainak magyar vonatkozásait és műveinek magyar fogadtatását mutatta be. A nagy sikerű kiállítás a meghosszabbítás után június 30-ig volt látogatható. Ezt követően készült el a kiállítás virtuális változata.

A magyarul tudó horvát klasszikus – Krleža című tartalomszolgáltatás nyitó oldala

A konferencia középpontjában a neves horvát író, Miroslav Krleža (1893–1981) életműve áll, akinek közismertek életrajzi magyar kapcsolódásai, hiszen 1908 és 1913 között Pécsett és Budapesten tanult, így a magyar társadalmi és kulturális viszonyok jó ismerője volt. A háborús kataklizmák tragikus és pusztító mivoltáról pontos képet adó A horvát hadisten címmel magyarul is olvasható háborús és háborúellenes elbeszélései napjainkban különösen aktuálisak. Az író halálának 40. évfordulója alkalmából eredetileg a tavalyi év végére tervezett konferenciát akkor a koronavírus-járvány újabb hulláma által előidézett bizonytalan helyzetben elnapolták. A konferencia témájául a horvát író életművének kutatásában előremutató, termékeny és új szempontokra, az intermedialitásra rávilágítani kívánó, azt előtérbe állító területet választottak a szervezők. Az intermedialitás összetett problémakörén belül külön figyelem illette meg a konferencián az utóbbi években előtérbe került kutatási tematikát – Krleža és a film viszonyát, elsősorban a korai mozgóképek, azaz a némafilmek ihlető hatását az író korai műveire.
A konferencia népes közönség előtt – köztük a Szláv és Balti Filológiai Intézet hallgatóival és oktatóival és a Horvát Gimnázium (HOŠIG) tanáraival és tanulóival – és tizenkét előadó részvételével zajlott. A résztvevőket és a hallgatóságot dr. sc. Lukács István felvezetője után dr. sc. Bartus Dávid dékán köszöntötte, majd dr. sc. Mladen Andrlić, a Horvát Köztársaság nagykövete üdvözölte. A megnyitót Gyurity István, a Pécsi Horvát Színház színművésze produkciója zárta, aki az Aretaeus avagy legenda Szent Ancilláról, a mennyei madárról című Krleža-dráma szerzői utószavának részletét adta elő.
Az előadók kisebb részben magyarországi, nagyobb részben horvátországi tudományos műhelyek munkatársai és valamennyien Miroslav Krleža életművének elismert kutatói voltak. A nyolc külföldi előadó közül ketten érkeztek a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Kara Kroatisztika Tanszékéről: dr. sc. Tvrtko Vuković egyetemi tanár és dr. sc. Lana Molvarec docens. Zágrábból érkezett dr. sc. Marjanić Suzana is, az Etnológiai és Folklorisztikai Intézet tudományos főmunkatársa. Négy egyetemi tanár képviselte az Eszéki Josip Juraj Strossmayer Egyetemet: dr. sc. Ivan Trojan, a BTK dékánja, a Horvát Nyelv és Irodalom Tanszék egyetemi tanára, dr. sc. Goran Rem és dr. sc. Ivana Žužul, valamint dr. sc. Medve Zoltán, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék egyetemi tanára. A Bécsi Tudományegyetemről Paula Rem doktoranda tartott előadást.
A négy magyarországi előadó a konferenciát rendező ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet Szláv Filológiai Tanszéke részéről dr. sc. Lukács István, egyetemi tanár és dr. sc. Mann Jolán tanársegéd, a Szegedi Tudományegyetem BTK Magyar Irodalmi Tanszékéről dr. sc. Virág Zoltán docens, a veszprémi Pannon Egyetem Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Intézetéből pedig dr. sc. Ladányi István docens volt.

Az előadások egy része Krleža műveinek vizuális vonatkozásairól szólt, Tvrtko Vuković a művészregénykényt is értelmezhető Filip Latinovicz hazatérése című mű képzőművészeti vonatkozású eszmefuttatásairól, Virág Zoltán a pécsi születésű Petar Dobrović (Dobrovits Péter) festészetének krležai értelmezéséről, s részben ezt érintette Ivan Trojan előadása is, amelyben két város – Pécs, Eszék – Krleža műveiben megjelenő vedutáinak szerepét is vizsgálta.
Medve Zoltán Bora Čosić író Krleža személye és szerepe által ihletett fiktív műveivel foglalkozott. Ladányi István Krleža műveinek (nem utolsó sorban azok magyar vonatkozásainak) sok szempontból felszabadító és inspiráló szerepét mutatta be a vajdasági Új Symposion és a Híd folyóiratok alkotói köreiben. Suzana Marjanić Krleža második világháborús naplóiban vette számba az orvosi, valamint a hit- és a babonavonatkozásokat. Lana Molvarec az Agónia című színmű alakjainak intim és közéleti viszonyrendszerében vizsgálta meg az intermedialitás szerepét, Ivana Žužul pedig Krleža a Tücsök a vízesés alatt című novellája és egy párbeszédes esszétöredéke alapján írt Út a paradicsomba című filmforgatókönyve viszonyrendszerét vizsgálta. A film és az életmű viszonya állt további két előadás központjában is: Lukács István Krleža (néma)filmélményének a szerző korai műveire gyakorolt hatásával, Mann Jolán pedig Balázs Béla és Miroslav Krleža filmesztétikai nézeteinek párhuzamaival foglalkozott.
Goran Rem, Lukács István, a konferencia ötletgazdája és az eszéki Davor Špišić a múlt század kilencvenes éveiben írt drámáinak dramaturgiáját tárgyalta a Krleža-drámák tükrében, Paula Rem pedig Krleža Zászlók című regényfolyama egyik szereplője társadalmi identitásának szétszálazására összpontosított előadásában.

A konferenciáról beszámolt a hazai kisebbségi horvát sajtó (a Hrvatski glasnik hetilap analóg és online kiadása), valamint a horvátországi sajtó (Horvát Rádió. Egyes Csatorna, A határon túli horvátok műsorának (Hrvatima izvan domovine) május 19-i adása).

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat nyolcvanadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Erdélyi Istvánt és gyűjteményét mutatja be.

Erdélyi István (1925–1984) zentai matematikatanár, helytörténész, szakíró. A tanári pályától megválva mint hivatásos kultúrmunkás a zentai könyvtári, illetve az egész művelődési életet szervezte. Nagy része volt a múzeum, a képtár, a művelődési ház megnyitásában, és a művésztelep megindításában. Fontos szerepet játszott a zentai Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre munkájában, a zentai Bélyeggyűjtők Egyesületének is vezetőségi tagja volt. Munkássága összeforrt a városi könyvtár tevékenységével, annak történetét is megírta Adalékok Zenta könyvtáréletének történetéhez (1961) címmel.
Az 1960-as évek elején főszerkesztése alatt beindultak a Zentai Füzetek, majd a Zentai Monográfia Füzetek. Ezek keretében mintegy 70 helytörténeti munka jelent meg, melyek közül több megírásában Erdélyi István is közreműködött: Nyomtatványok a Művésztelepről (1962), A zentai hidak története (1963), A zentai nyomdáról (1964), A zentai kiadványok bibliográfiája (1965), Kiadói tevékenység Zentán (1968), A zentai írók bibliográfiája (1968), Adalékok Zenta művelődési életéhez (1968) stb.
Az ex libris kapcsán is írt a műfajt bemutató elméleti cikkeket a Magyar Szóban és a Könyvbarátok Híradójában, értékes tanácsokat közölve az ex libris kedvelők számára. A gyűjtők szerinte leggyakrabban tematika szerint válogatnak, Erdélyi saját gyűjteményében is erre törekedett.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.E/243 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Vajdaságban Zentán volt legfejlettebb az ex libris kultusz. A könyvjegyek tervezésében törekedtek az érdekek összehangolására: a zentai művésztelep, a könyvterjesztő és az alkotó együttműködésére. Az ex librisek nyomtatását a Múzeum- és Levéltárbarátok Köre szervezte, a műalkotások egy részét a Könyvbarátok Híradója is közölte. A zentai Bibliofil Klub szintén sokat tett a könyvek mellett az ex librisek népszerűsítéséért. Erdélyi István 1967-ben ezt a megállapítást tette:

Erdélyi szerint nem ment ki a divatból az ex libris készíttetés, véleménye szerint helyesebb lenne, ha a fiatalok is gyufacímkék és színészképek helyett inkább ex librist gyűjtenének. Maga is beállt a gyűjtők sorába, az 1960-as évek elejétől kezdve 1967-re már 1200 könyvjegyre – többségében magyar grafikusok alkotásaira – tett szert, melyeket országok szerint csoportosítva rendezett.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.E/143 –Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Gyűjteményében kiemelkedőek voltak Andruskó Károly és Fery Antal grafikái, tematikában a híres emberek portréit bemutatók. Művészileg legértékesebb lapjait, köztük Italo Zetti olasz művész alkotásait – bélyegekért cserébe – Gino Sabattini olasz ex libris gyűjtőtől kapta.
Erdélyi egyre növekvő ex libris gyűjteményéről a jugoszláv filmhíradó riportfilmet készített 1967-ben. Az akkori Jugoszláviában még a magyar származású, Kranjban élő Dagmar Nováček asszony foglalkozott komolyabban ex libris gyűjtéssel, az 1967-ben megalakuló Društvo Exlibris Sloveniae (Szlovéniai Ex libris Egyesület) vonzáskörében. Erdélyi István szoros kapcsolatban állt az ugyancsak zentai Andruskó Károly (1915–2008) grafikusművésszel, nyomdásszal, aki az 1960-as évekre már több száz ex librist készített, köztük Erdélyi István, a Bibliofil Club, a Zentai Népkönyvtár számára is. Az Erdélyi nevére szóló, az OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárában is fellelhető ex librisek jórészt a foglalkozására és Zentára utalók, könyv, zentai épületek, vízpart gyakran előforduló motívumaival. Több ex libris egyben valamely eseményre is készült, például a budapesti XIII. Nemzetközi Ex libris Kongresszus (1970), a Nemzetközi Könyvév (1972) és a bledi XV. Nemzetközi Ex libris Kongresszus (1974) alkalmából.

Andruskó Károly grafikája (1974), Jelzet: Exl.E/228 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A kapcsolat kölcsönösségére mutat, hogy Andruskó Kubikusélet–barbárélet (1967) címmel kiadott linómetszeteihez Erdélyi István írt bevezetőt; A zentai amatőr festők ex librisei (1968) című kiadvány az Erdélyi szerkesztette Zentai Füzetek sorozatban látott napvilágot. Andruskó Zentai exlibrisek (1969) című művét Erdélyi ismertette a Magyar Szóban, 1969-es maribori ex libris kiállításáról Erdélyi írt a Tiszavidék (a Magyar Szó melléklete) az évi számában.
Kiemelkedő az Útleírások. Ex libris geographicis Caroli Andruskó (1969) című mappa, melyhez Galambos Ferenc írta a bevezetőt. A benne szereplő alkotások Andruskó utazásaihoz, a megismert tájakhoz, épületekhez kapcsolódnak. E grafikák kétszínnyomatúak, az ábrázolás „couleur locale” jellegét nemcsak a helyi sajátságok adják meg, hanem a táj és az élmény, a valóság és a művészi megfogalmazás egysége is. Japán ház, szakura (japán díszcseresznye), a háttérben a Fudzsi-hegyek tűnnek fel a sorozat egyik – Erdélyi István nevére szóló – darabján.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.E/244 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

1971-ben a zentai Dudás Gyula Múzeum- és Levélbarátok Köre kiadásában jelent meg Andruskó Olimpia című mappája, emellett Hóviharban címmel 17 linómetszete, Turdus [Rigók] címmel 15 ex librise, mindegyik Erdélyi István bevezetőjével. Andruskó 1972–73-as zentai tárlatainak katalógusaihoz is Erdélyi írt előszót. Ekkorra egyébként már 1300 (!) fölé növekedett Andruskó Károly kisgrafikáinak a száma.
A zentai művelődési élet ikonikus alakja, Erdélyi István tervezte egy átfogó városmonográfia kiadását is, ám ezt sajnálatos módon nem sikerült megvalósítania, 1984-ben elhunyt. A Vajdaságban az ex libris gyűjtés Erdélyi István gyűjtő, közművelődési munkás és Andruskó Károly grafikusművész érdemeként Zentán ért el a legmagasabb, immár nemzetközi szintet. Ez irányú tevékenységükkel mindketten beírták nevüket nemcsak a vajdasági, zentai, de az ex libris kultúra tágabb nemzetközi történetébe is.

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.E/237 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Irodalom: 

• Andruskó Károly. In. Vajdasági Magyar Digitális Adattár
• Belec Imre, Pejin Attila: A zentai Bélyeggyűjtők Egyesületének hat évtizede (1949–2009), Krónika, Almanach, 25–45.
• Erdélyi István: Ex libris…, Magyar Szó, 1967. április 4. – a Könyvbarátok Híradója mellékletként, számozatlan oldal
• Erdélyi István: Kiment a divatból az ex libris, Magyar Szó, 1967. szeptember 24., 16.
• Hírek, Kisgrafika Értesítő, 1967. szeptember, 405.
• Kalapis Zoltán: Jugoszláviai magyar életrajzi kalauz – Az ország széthullásával az új cím: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból, I. kötet, Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2002, 268.
• Pejin Attila: A zentai hírlapok történeti bibliográfiája (1875–1962), Zenta, Thurzó Lajos Közművelődési Központ, 2004.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Erdélyi István (1925–1984). In. Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 55–56.
• Vasné Tóth Kornélia: Ex libris és képkultúra. Modern magyar ex librisek, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Kossuth Kiadó, 2016., 223.
• Zentai Dudás Gyula Múzeum- és Levélbarátok Köre
• Zentai Füzetek, Történelmi Levéltár, Zenta
• Zentai Monográfiai Füzetek, Történelmi Levéltár, Zenta

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 24. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész

Dancs Szabolcs beszámolója

Erről a konferenciáról is elmondható, ahogy talán minden hasonló nagyszabású rendezvényről, hogy az előadások egyenetlen színvonala jellemezte, ugyanakkor szinte minden prezentáció tartogatott valami érdekeset vagy jól hasznosíthatót.
Az olyan, jórészt nyílt forráskódú alapokra építő helyi fejlesztések, mint a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár mobilapplikációja, azt mutatják, hogy a szakma képviselőiben van innovatív erő és kreativitás, és komolyan veszik a szolgáltatásközpontú látásmódot. A konferencia másik domináns vonulatát a könyvtárszakmán túlmutató, kutatói ambíciójú kezdeményezések alkották. Az informatika korszerű eszközeire, a mesterséges intelligenciára épülő kísérletezgetések részint olyan humán területeket céloznak meg, mint a szociológia vagy a filológiai kutatások, és olyan kiváló „műhelyekben” valósulnak meg, mint amilyen – az OSZK mellett – az ELTE, az MTA, a DEENK, a SZTAKI vagy az SZTE. Nem mehetek el persze némán az OSZK munkatársainak teljesítménye mellett, itt különösen a DBK-t emelve ki, amely, ahogy mondani szokás: hozta a formáját. A „szokásos” – például kézirati hagyatékok feldolgozását célzó – digitális bölcsészeti fejlesztések mellett a konferencia visszatérő témájaként hallottunk a hosszú távú megőrzésről, amiről immár elmondható, hogy a szakma elfogadni látszik, hogy ennek szigorúan szabványos alapon (OAIS) szükséges megvalósulnia. Mindemellett az OSZK-s munkatársaknak köszönhetően olyan intézményi fejleményekről is értesülhettünk, amelyekről nem volt eleddig tudomásunk. Digitális bölcsészeti előadásokat egyébként szép számmal hallhattunk a mi kollégáinkon kívül másoktól is – ezekkel kapcsolatban olykor az a benyomásunk volt, hogy egyes témák, tapasztalások a megakadt lemeztű csökönyösségével ismétlődnek, ami persze nem jelentette egyben azt, hogy maguk az előadások semmitmondók vagy fölöslegesek lettek volna.
Meglepően kendőzetlen előadás hangzott el Héjja Balázstól, a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár informatikusától, aki a maga megkapó, szórakoztató stílusában ismertette – többek között – sikeresen megvalósult webshopprojektjük bürokratikus buktatóit. Hasonlóképpen érdekes, hasznos és magával ragadó volt a Magyar Nemzeti Levéltár két kiváló szakemberének, Bánki Zsoltnak és Szatucsek Zoltánnak a prezentációja. (A földrajzi nevek authority állománya kapcsán felmerül az együttműködés lehetősége.)
További, a könyvtárak számára a digitális szolgáltatásaik szempontjából lényegi kérdéseket boncolgató előadásban részesülhettünk az SZTNH-t képviselő Takács Nórától; a vakok és gyengénlátók könyvtári ellátását a MVGYOSZ-t képviselő Nagyné Berke Mónika ismertette a szervezet hangoskönyvgyűjteményére fektetve a hangsúlyt, és messze nem utolsósorban: hallhattunk az OSZK Webarchívumának nemzetközi kapcsolatairól Németh Márton kollégánktól.

Drucker György beszámolója

Nyilván nem vagyok egyedül azzal, hogy két év virtuális konferenciái után jó volt végre valódi összejövetelen találkozni és eszmét cserélni a kollégákkal, partnerekkel, akár az előadótermekben, akár a szünetekben vagy a szabadidős programokon.
Vélhetően azzal sem vagyok egyedül, hogy a rendkívül bőséges és szerteágazó tematika előadásain való, forgószínpadszerű részvétel – 20 perces prezentációk négy párhuzamos szekcióban – inkább csak benyomások szerzését tették lehetővé, s alig várom, hogy a Videotoriumban történő közzététel után vissza lehessen nézni a tartalmasabb, illetve ütősebb anyagokat.
Jómagam főleg az információtechnológiai és IT-biztonsági kérdéseket szem előtt tartva a „Hálózat és technológia”, „A szélesebb körű digitális átalakulás kérdései”, a „Digitális infrastruktúrák” és a „Tudomány- és kutatástámogatás” szekciókra fókuszáltam.
Kiemelkedően érdekesnek találtam Zeisel Tamás gondolatait, aki nemcsak a plenáris ülésen tartott az NWS aranyfokozatú támogatójának kijáró előadást a Hewlett Packard Enterprise képviseletében, hanem másnap az adatközponti hálózatbiztonság új szintjét jelentő, saját Smart IO-ra alapozott Pensando fejlesztésről is részletesen beszámolt. Az architektúra felsőbb rétegeit illetően a Cisco hálózati forgalom monitorozására, analizálására szolgáló megoldásait Nagy Tibor prezentálta, míg Barta Péter a Nokia mesterséges intelligenciával is támogatott Deepfield megoldását részletezte. Jól kirajzolódott a tendencia, hogy a vezető gyártók gyorsan próbálnak reflektálni az exponenciálisan megnövekedett kiberbiztonsági kihívásokra (pl. DDoS) az eszköztár szélesítésével.
Hasznosak voltak a KIFÜ munkatársainak beszámolói, részükről Farkas István megnyugtató helyzetjelentést adott az EU-forrásokkal is támogatott HBONE gerincvezetéki fejlesztések üteméről, Molnár Péter pedig a C4E felhőszolgáltatások testre szabási lehetőségeiről tájékoztatott. (Zárójelben említem a kapcsolódó értesülést, hogy a debreceni adatközpontba a szuperszámítógép mellé hamarosan átköltöztetik Budapestről az OKP infrastruktúra részét képező szalagos tárolót.)
Fontos és hasznosítható tapasztalatokat osztott meg Koczka Ferenc az EKKE hálózati behatolásvédelmi eszközeiről, valamint Kadlecsik József a KFKI jelszókezelési gyakorlatáról. A gondolatébresztő, illetve jövőbe mutató előadások közé sorolom Czeglédi Tamás beszámolóját a Magyar Blockchain Koalíció tevékenységéről és terveiről.
Professzionális összefoglalót nyújtottak Tószegi Zsuzsanna és Takács Nóra (SZTNH) előadásai a szerzői jog módosításai nyomán előállt helyzetről, ami létfontosságú a tervezett digitális szolgáltatásaink szabályozási környezetét illetően. Fontos értesülés, hogy a szerzői jogi törvény rendelkezéseiben szereplő „megfelelően biztonságos elektronikus hálózat” és „megfelelő biztonsági szint” fogalmak nincsenek tovább definiálva, specifikálva, az általános elvárhatóság gondossági mércéjéhez kell majd igazodnunk. A témakörben kiemelném még Varga Gábor, a Microsoft képviselőjének fejtegetéseit az adatvédelmi megfontolásokról.
Végül, de nem utolsó sorban nagyon érdekes volt a Balaton átfogó monitoringját célzó analitikai projektről tartott módszertani beszámoló, amelyre teljesen rímelt egy egészen más területen elvégzett munka, jelesül az MNL földrajzi névterének elkészítése, erről Bánki Zsolt adott összefoglalót. Mindkét projekt közös problémája a komplex és heterogén adatforrások összeépítése volt.
Örülök, hogy az előadások mellett nem mulasztottam el a lehetőséget a DEENK meglátogatására. Rendkívül impresszív módon alakították át a debreceni kollégák a könyvtári helyiségeket a látogatói igényekre reflektáló közösségi terek koncepciója alapján.

Dancs Szabolcs (Könyvtári Szabványosítási Iroda)
Drucker György (Projektiroda)

Sorozatunk további részei: Első rész; Második rész; Harmadik rész

A Magyar Szemiotikai Társaság 2022. május 27-én konferenciát tartott Thomas Sebeok és Jurij Lotman 100 éve címmel, a két világhírű szemiotikus születésének centenáriuma alkalmából.
Az előadások a két tudós elméleteihez, munkáihoz kapcsolódtak. Jómagam Jurij Lotman 1973-ban írt és magyarul 1977-ben megjelent filmszemiotikáját (Filmszemiotika és filmesztétika) ismertettem, helyeztem szakirodalmi kontextusba, és gondoltam tovább. Az elmélet és a könyv fél évszázad múltán is meglepően friss; számos, ma is érvényes megállapítást tartalmaz, csak ki kell egészíteni az elmúlt évtizedek filmes gyakorlati és elméleti tapasztalataival.

Deák Sárosi László A szimbolikus és az ikonikus jelek művészete. (Lotman megközelítése alapján) című előadása a Magyar Szemiotikai Társaság Thomas Sebeok és Jurij Lotman 100 éve című 2022. május 27-én megrendezett konferenciáján

Lotman a film kifejező eszköztárát az emberi nyelv analógiájára írta le, a nyelvi szinteknek megfelelően, de a különbözőség miatt nem merev kategorikussággal, helyenként inkább csak metaforikus összevetésben. A filmnyelv ugyan nem nyelv a szó szoros értelmében, hiszen az emberi nyelven kívül nem létezik hozzá mérhető bonyolultságra és absztrakcióra képes jelrendszer, de az összehasonlítás, párhuzamba állítás (nyelv – filmnyelv) lehetséges és termékeny. Annál is inkább, mert a filmnyelvnek egyik fő összetevője az emberi nyelv is, a hangosfilmkorszaktól fokozottan. A másik összetevő Lotman szerint a képi, mozgóképi reprodukció. Az első az egyezményes (vagy szimbolikus) jelek művészete, a másik az ikonikus jelek művészete, és a kettő paradox módon ellentmondásos, de dialektikusan egymást kiegészítő egységben olvad egybe.
Fontos tehát megkülönböztetni a filmes jelképzés alapján a szimbolikus és az ikonikus jelek művészetét, amelyek a jelképzés első szintjén egymás eljárását kölcsönzik. A szimbolikus jelek művészete (jellemzően az emberi nyelvé, az irodalom) a képi, az érzéki képzetek megidézésére törekszik; az ikonikus, képi jelek művészete pedig első lépésben fogalmiságra törekszik. Tovább gondolva Lotman e érvényes felvetését, a jelek további szinteken is törekszenek képi vagy absztrakt jelek létrehozására. A könyve a filmtörténeti modernizmus korszakának nagyjából a közepén keletkezett, és így az absztrakciót a reflexióval és a kritikai önreflexióval együtt a művek (filmek) kis-, középső és nagyszerkezetében is értelmezi. Ezért is hangsúlyozza kissé túl azt az önreflexív réteget, miszerint a filmnyelvnek, hogy egyáltalán kommunikációként érvényesülni tudjon, saját magát is tematikusan meg kell jelenítenie. Ugyanakkor Lotman kiemeli, ha nem is minősíti nyíltan, hogy mivel a film egyszerre művészet és tömegmédium:

Ez tulajdonképpen megelőlegezi a szélsőségekbe és tényleges önellentmondásokba jutott filmtörténeti modernizmus kritikáját. A modernizmus elmélete és gyakorlata a mindent tagadó, 2011-ben készült A torinói ló (Tarr Béla) filozófiai tézisfilm után vált folytathatatlanná.

Deák-Sárosi László (Történeti Fénykép- és Videótár)

Békésiné Bognár Noémi Erika összefoglalója

A HUNGARNET Egyesület az ITM és a Digitális Jólét Program együttműködésével 2022. április 20. és 22. között a járványhelyzet miatti kétéves hiátust követően személyes részvétellel rendezte meg Debrecenben a felsőoktatás, a köznevelés, a kutatás és a közgyűjtemények legrangosabb hazai számítógép-hálózati és alkalmazási informatikai konferenciáját, a NETWORKSHOP 2022-t.

A konferencián nemcsak résztvevőként, hanem előadóként is részt vettem: a NETWORKSHOP 2022 Programbizottsága elfogadta a beküldött előadás-javaslatunkat (Békésiné Bognár Noémi Erika, Nagy Andor: Megújuló könyvtári statisztika: az egységes adatstruktúra és a korszerű megjelenítés kialakításának útján). Ezáltal lehetőségünk nyílt előadótársammal a 2021-es év egyik kiemelt és nagy ráfordítást igénylő feladatának bemutatására a szakmai közönség számára, amely a 2015 és 2020 közötti időszakra vonatkozó országos könyvtárstatisztikai adatoknak az idősoros egységesítését és az adatok pontosabbá tételét, majd az adatok bemutatását célozta meg adatvizualizációs eszközök segítségével.

Megújul a könyvtári statisztika. A 2022-es Networkshop konferencián a könyvtárstatisztika megújulási folyamatának első mérföldköveiről Békésiné Bognár Noémi Erika és Nagy Andor, a Könyvtári Intézet kutató-elemzői tartottak előadást.

Rendkívül motiváló volt a szakmai közeg, és jó volt újra személyesen is találkozni a kollégákkal. A személyes jelenlét ismét lehetőséget adott a szakmai diskurzusra mind a szekciók utáni szünetekben, mind az esti állófogadáson.
A személyes jelenlét mellett a konferencia előadásai interneten is követhetők voltak és azóta is visszanézhetők, így a weboldalon lehetőségem nyílt azon előadások meghallgatására, amire programütközés miatt nem volt módom.
Inspirálók voltak számomra azok az előadások, amelyek kutatási, adatgyűjtési- és elemzési témáról szóltak, valamint azok, amelyek az üzleti intelligencia megoldásainak vagy a mesterséges intelligencia eszközeinek a munkafolyamatokba való beépítési lehetőségeit ismertették. Ebben az írásban néhány, a fent említett témaköröket feldolgozó, számomra tanulságos előadást emelek ki. Ilyen volt Sándor Ákos Adatvizualizáció a könyvtári statisztikában című előadása, amely a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára használati adatainak megjelenítési megoldásairól beszélt, amelyek döntéselőkészítő szerepet töltenek be az intézményben. Az előadás után lehetőségünk volt a Microsoft üzleti intelligencia alkalmazása, a Power BI használatával kapcsolatos intézményi tapasztalatcserére is. A másik adatvizualizációval foglalkozó előadás Zaka Ferenc Adatvagyon és adatgazdálkodás – a tanulmányi rendszer adatainak vizualizációja címmel hangzott el, amely az Eötvös Loránd Tudományegyetem saját fejlesztésű adatvizualizációs megoldásait szemléltette.
A mesterséges intelligencia alkalmazására érdekfeszítő példa volt Vajda Róza, Egyed-Gergely Júlia, Micsik András és szerzőtársaik Szociológia, kutatási adatok, mesterséges intelligencia: lehetőségek és tapasztalatok című előadása, amelyben társadalomtudományi területen készült kutatási interjúk gépi tárgyszavazása során összegyűlt tapasztalatokról esett szó. A tárgyszavazásra a Label Studio alkalmazást használták, majd a gold standard alapján kísérelték meg az automatikus gépi tárgyszavazást. Adatvagyon összegyűjtése, elemzése szempontjából Tarcsi Ádám, Abonyi János Balaton monitoring projekt: analitikai projekt tervezése, kutatási adathasznosítás című előadását emelem ki, amely a Balatonnal kapcsolatos adatokat kívánja egy tető alá hozni egy adatanalitikai IT-rendszerbe, hogy az adatokat még eredményesebben lehessen hasznosítani.

Nagy Andor összefoglalója

A szakmai konferenciákon való rendszeres részvétel, úgy gondolom, elengedhetetlen feltétele az egyéni szakmai fejlődésünknek. Ezeken a konferenciákon van lehetőségünk megismerkedni a szakmánk szempontjából releváns friss kutatási irányokkal, újdonságokkal, ötletekkel és szakmai-tudományos eredményekkel. A szakmai konferenciák továbbá a tudományos műhelyek megalakulását vagy új kutatási témák megfogalmazódását elősegítő kapcsolatok megteremtésének fontos helyszínei.
A Networkshop 1992 óta az egyik legrangosabb hazai konferenciává nőtte ki magát, és bár elsősorban számítógép-hálózati, informatikai konferencia (a „network” kifejezés is erre utal, a „workshop” pedig a műhelyjellegére), az, hogy évről évre nagyon sok könyvtár- és információtudományi területen dolgozó szakember tart előadást, azt mutatja, hogy mára a tudományterületünknek elválaszthatatlan eleme az informatika.
Előadótársammal, Békésiné Bognár Noémi Erikával magunk is olyan eredményekről számoltunk be a 2022-es Networkshop konferencián, amelyek jórészt az informatika területén születtek. Előadásunkban az országos könyvtári statisztika tavaly elkezdett megújítási folyamatáról számoltunk be. A munka egyik eredménye egy olyan adatvizualizációs felület létrehozása volt, amely jelentős ugrás a statisztikai adatok széles körű hasznosíthatóságának és használhatóságának javításában.
A konferencián több olyan előadással is találkoztunk, amely úgyszintén az adatok feldolgozásával és megjelenítésével foglalkozott. Ez jól példázza az adatok és az információ fontosságát, és azt, hogy a szakmánkban is komoly erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő adatvagyont képesek legyünk megfelelően kezelni és megjeleníteni.
Kifejezetten jó tapasztalat volt a konferencia során, hogy meghallgathattam egy olyan előadást is, amelyben az előadó a miénkhez nagyon hasonló munkafolyamatot mutatott be, és kiderült, ő is ugyanazokra a kérdésekre keresi a választ, mint mi. Az előadásokat követően személyesen is lehetőségünk volt az eszmecserére, amelynek során nemcsak az vált világossá számomra, hogy más is ugyanazokkal a problémákkal szembesül egy különösen nagyméretű adatvagyon feldolgozás során, mint mi, de olyan új ismereteket és ötleteket is szerezhettünk egymástól, amelyek bizonyára hozzájárulnak későbbi munkánk eredményességéhez.

Bódog András összefoglalója

A Networkshop-on – határterületként – a kezdetek óta képviselteti magát a könyvtárosszakma. Ezúttal is a határterületek önálló szekciójában – A felsőoktatás és a közgyűjtemények digitális transzformációja néven – kaptak helyet a könyvtári vonatkozású előadások.
A Szabványosítási Irodát sajnos betegség miatt a teljes létszám helyett ketten képviseltük. Előadásaink a visszajelzések alapján jól sikerültek. Az első könyvtárszakmai szekcióban a kollégák megosztották tapasztalataikat a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár mobilapplikációjának fejlesztésével kapcsolatban. A nyílt forráskódú szoftverekkel készített könyvtárapp a mindennapi könyvtárhasználatot segíti: lehet vele a katalógust és könyvajánlókat böngészni, továbbá programajánlót, illetve játékokat és virtuális sétát is kínál. Az első nap utolsó előadásaként az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjából és a SZTAKI-ból érkezett kollégák a szociológiai kutatási adatok mesterséges intelligencia (MI) támogatta könyvtári és dokumentációs megoldásaiba engedtek betekintést. Mivel a Szabványosítási Irodánál hosszú távon a tartalmi feltáró rendszerekkel is foglalkozom, ezért fontos megismerni a különböző hazai könyvtárak gyakorlatát. Nem ért meglepetésként, hogy nem találtak saját szakterületükön megfelelő mélységű tezauruszt/kontrollált szótárat a projektjük támogatására, ezért a saját igényeik kielégítésére egy német szociológiai szaktezauruszt fordítottak le, majd kezdtek el alkalmazni.
Másnap a könyvtári fronton kiemelkedően üdítő előadást hallhattunk a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár informatikusától, Héjja Balázstól. Témája a közelmúltban elindított könyvtári webshopjuk bemutatása volt, ám nem is a téma emelte ki igazán – az egyébként egyenletesen jó minőségű – előadások sorából, hanem az előadó magával ragadó lazasága és őszintesége. A webshop „összedobása” informatikailag nem okozott nagy kihívást, rengeteg bevált webáruházsablon közül lehet választani. A bonyodalmakat a hétköznapi működés során tapasztalt akadályok képezték: a ráérős számlázás és csomagküldés megszokottsága, a fenntartótól való függés bürokratikus akadályai és talán a legkomolyabb kihívás volt az OTP Simple Play elektronikus fizetőrendszer bevezetésének kálváriája. A mindennapokban jelentkező gondok megoldásának tabuk nélküli könnyed prezentálása véleményem szerint a legjobb módja a könyvtárszakmai tapasztalatcserének, ahol a munkatársak őszintén, kollegiális, sőt baráti légkörben „szakmázhatnak”.
Kalcsó Gyula (OSZK-DBK) előadásával a szekció programja már (kis kitérővel a hosszú távú megőrzés módszertani hátterével) kezdett áttérni a Networkshopon tavaly debütált digitális bölcsészet területére. A szakterület tulajdonképpen a klasszikus bölcsészeti kutatások korszerű informatikai eszközökkel történő támogatását, a digitalizációban és a természetes nyelvű feldolgozó algoritmusokban, illetve egyéb hálózati és MI-megoldásokban rejlő lehetőségek kiaknázását foglalja magában. A Petőfi Irodalmi Múzeumból a nemzeti könyvtárba „költözött” Digitális Bölcsészeti Központ előadói (Kalcsó Gyula, Szűcs Kata, Varga Emese, Makkai Csilla, Mihályi Eszter) kitettek magukért, remek előadásokkal prezentálták aktuális projektjeiket. A közgyűjteményi konferenciaszekció tetemes részét uraló digitális bölcsészet blokk hívószava a Transkribus kézírásfelismerő szoftver volt. Az előadók többsége, legyen szó az OSZK-DBK-ról, az ELTE-BTK-n belül működő Digitális Bölcsészeti Tanszékről vagy éppen a Magyar Nemzeti Levéltárról, valamilyen szinten felhasználta ezt a korlátozottan ingyenes eszközt irodalomtörténeti, nyelvészeti és történeti kéziratos források elemzéséhez. A kézírásfelismerés mellett a kutatási adatok, szövegkorpuszok, tanulmányok megosztására szolgáló digitális platformok és adatbázisok bemutatásai képezték az előadások témáját.
A Networkshop persze nem lehet visszatérő előadók és témák nélkül. Az OSZK digitalizáló központjának aktualitásait Mészáros Tamás, a webarchiválásét Németh Márton ismertette a tőlük megszokott minőségben. Mellettük említésre méltó még a Tószegi Zsuzsanna elnökölte, szerzői joggal kapcsolatos blokk, illetve szintén a Magyar Nemzeti Levéltárat képviselő Bánki Zsolt előadása az egységes magyar földrajzi névauthority állomány kialakításáról, amely minden bizonnyal hivatkozási alap, sőt kulcselem lesz a tárgyi feltárás hazai gyakorlatában.
Összességében elmondható, hogy a Networkshop a megszokott magas színvonalat képviselte. Az egyetlen negatívum talán az egyetemi előadótermek borzalmasan kényelmetlen székeit és szűk padsorait illeti. Rengeteg előadás futott napi 9 órában, párhuzamosan négy szekcióban, de a bármikor visszanézhető digitális közvetítésnek hála bepótolhatók a kimaradt prezentációk.

Békésiné Bognár Noémi Erika (Kutatási és Elemző Osztály)
Nagy Andor (Kutatási és Elemző Osztály)
Bódog András (Könyvtári Szabványosítási Iroda)

Sorozatunk további részei: Első rész; Második rész

A Régi Nyomtatványok Tárának munkatársai hagyományosan részt vesznek a Turócszentmártonban megrendezett régikönyves konferencián. Idén ismét személyesen tudtak megjelenni a Szlovák Nemzeti Könyvtár által május 18–19-én szervezett szakmai fórumon, melyen többek között cseh, lengyel, román és szlovák szakemberekkel osztották meg eredményeiket. Intézményünket Andrási Erika és Túri Klaudia képviselte az eseményen, akik nemzeti könyvtárunk blogfelületén már korábban közöltek részleteket előadásuk témájából.
A The Story of The Art – The Story of The Book című konferencia ezúttal a régi könyvek esztétikai megjelenésével és a művészetekkel való kapcsolatával foglalkozott.

Az első nap előadásai javarészt könyvillusztrációk bemutatásáról szóltak, így Túri Klaudia előadása is, aki A szibillák a régi könyvek lapjain című előadásában adott számot a szibillák hagyományos ábrázolási eszköztáráról és annak változatairól. Klaudia a könyvtárunkban őrzött ősnyomtatványok és antikvák fa- és rézmetszetei segítségével mutatta be a keresztény kánonba beemelt jósnők kora újkorban betöltött helyét és funkcióját.
Andrási Erika előadásában felhívta a hallgatóság figyelmét a Régi Ritka digitális adatbázisra, melyben az Apponyi-metszetgyűjtemény több mint ezer darabja vált elérhetővé az érdeklődők számára. Témájának bemutatására Régi Nyomtatványok Tárában és a Térképtárban fellelhető 16. századi metszeteken keresztül mutatta be a dalmát rézmetsző, Martino Rota művészetét. A nemzeti könyvtár gazdagsága azoknak a nemes gyűjtőknek köszönhető, akik kifinomult műérzéke és a történeti források utáni szenvedélye révén ma módunkban áll különböző dokumentumtípusuk által mozaikszerűen összeilleszteni a mester művészetének egy korszakát.
A konferencián az illusztráció mint művészeti nyelv kifejtése mellett restaurátori szempontok is megjelentek a könyv külső esztétikumának értékelése tekintetében. Az ikonográfiai megközelítések után a nemesi és szerzetesrendi inventáriumok új megközelítéseit tárták a közönség elé. Két előadás új digitális adatbázis építéséről szólt, amelynek tapasztalatairól a következő évi konferencián kívánnak számot adni alkotói. Örömünkre szolgált a kollégákkal való találkozás: Papp Ingrid (MTA BTK ITI), Papp Júlia (MTA BTK MI) és Tüskés Anna (MTA BTK ITI) előadásához ezúton is gratulálunk és további eredményes kutatást kívánunk.
A kétnapos értekezés során alkalom nyílt a kapcsolatok felelevenítésére, valamint a Szlovák Nemzeti Könyvtár munkatársaival folytatott régi barátság ápolására. A kellemes hangulatban telt konferencia tudományos kivonatát is kezébe veheti az érdeklődő, a kétnyelvű tanulmánykötet várhatóan az év végén jelenik meg.

Andrási Erika, Túri Klaudia (Régi Nyomtatványok Tára)

Volt, amikor azt hittük, a digitalizációval, avagy a hozzáférés forradalmával elérkezett az információs Kánaán: az emberi ismeretek, a tudomány és kultúra eredményei egyszerre mindenki számára elérhetővé váltak, és a lehetőségeknek csak a tárhelyek mérete, a hálózati sebesség szabhat határt. Ekkor azonban megjelentek a tudás szigorú őrei, és ilyen-olyan ürüggyel elzárták az utat, amely a mindent megismerés esélyével kecsegtetett… Igazából csak az történt, hogy kiderült: a jogi szabályozás sem a szerzői jogok, sem a személyiségi jogok területén nem képes, vagy csak igen nehezen tud lépést tartani a technológia fejlődésével, illetve annak következményeivel.

A hozzáférés forradalma és a szerzői jog

Ami a megoldáskeresést illeti, a könyvtárak ott toporogtak az élen. Csakúgy a fiatal, lánglelkű kutatók és információs szakemberek. És volt, aki – túlzás nélkül – belehalt az ádázzá váló küzdelembe. Gondoljunk Aaron Swartzra! Az ő bűne az volt, hogy tömegével töltött le tudományos cikkeket a JSTOR adatbázisából azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy azokat egy szerverre feltöltve mások számára is elérhetővé tegye. A 35 évnyi várható börtönbüntetés helyett Swartz az öngyilkosságot választotta.

Aaron Swartz

CC BY 2.0

A könyvtárak, illetve könyvtárosok tehát különböző modellekben kezdtek el gondolkodni a helyzet orvoslására, míg a jogalkotók sem maradtak restek: próbálták kiötölni, hogyan könnyíthetik meg az örökségvédelmi intézmények dolgát, ami a gyűjteményeik jogtiszta módon történő digitalizálását és hozzáférhetővé tételét illeti. A gyűjtemények fenntartóit ugyanakkor – a szerzői jogi problémákon túl – egyéb gondok is emésztették: miből finanszírozzák a gyűjteményeik digitalizálását? Vagy: milyen úton-módon válasszák ki azokat a kiadványokat, amelyek digitális elérésére valódi igény mutatkozik? A két kérdésre egyszerre kívánt választ adni a 2006 októberében indult E-könyvek igény szerint (eBooks on Demand) kezdeményezés, amely a közkincsnek minősülő régi könyvek digitális hozzáférhetővé tételére dolgozott ki – a mai napig hatékonyan működő – szolgáltatási modellt. A projekt keretében kifejlesztettek egy a könyvtárak nemzetközi hálózatára épülő megrendelési rendszert, amelyen keresztül a felhasználók online igényelhetik egyes művek digitalizálását és elérhetővé tételét. A rendszer standard minőséget garantál. Az elképzelés szerint a digitalizálás során keletkező ún. mesterfájlok a könyvtárnál maradnak, a digitalizált művek pedig a későbbiekben ingyen hozzáférhetővé válnak a széles publikum számára. Az igénylőnek mindezek fejében a digitalizálás összköltségei helyett csupán az EOD-szolgáltatás járulékos költségeit kell megtérítenie. A szolgáltatás felhasználói köre szerencsésen tovább bővült, így a rendszer idővel önfenntartóvá vált. Mára 13 ország 38 könyvtára csatlakozott a hálózathoz.

E-od logó

A sikeren felbuzdulva az EOD konzorciumot vezető innsbrucki kollégák tíz év elteltével egy újabb projekt szervezésébe kezdtek. A projektcélok ezúttal is igen ambiciózusak voltak, és a kezdeményezésbe – ezúttal is – bevonták az Országos Széchényi Könyvtárat.

A célok közül a legfontosabbak:

• A 20-21. században keletkezett, digitálisan rejtve maradt irodalmi művek digitalizálása és elérhetővé tétele a széles értelemben vett európai közönség számára.
• A közösségek bevonása a digitalizálandó tartalmak kiválasztásába; jogtisztázás a jelenlegi szerzői jogi rezsim teljes tiszteletben tartásával; a kiválasztott tartalmak digitalizálása; közös portál létrehozása a projekteredmények bemutatására.
• A digitális objektumok elérhetővé tétele a korlátozott hozzáférési lehetőségekkel bírók (pl. látássérültek, vakok) számára, ezzel összefüggésben: tényleges alternatív formátumok szolgáltatása a vakok és látássérültek, illetve a mobilhasználók számára.
• A könyvtárosok és a kulturális szektor munkatársainak felvértezése olyan tudással, kompetenciákkal és know-how-kkal, amelyek szükségesek a 20-21. századi irodalmi műveknek a szerzői jogi rezsim teljes tiszteletben tartásával való digitális szolgáltatásához; a jogtisztázási tevékenység megfelelő dokumentálását lehetővé tevő műszaki infrastruktúra fejlesztése.

Az EODOPEN és az OSZK közös logója

Az EODOPEN névre keresztelt projektben 11 ország képviseletében 15 intézmény vesz részt, közöttük az OSZK, amely a WG6 munkacsoport vezetőjeként vállalta egy jogtisztázási dokumentációs eszköz tervezését és létrehozását. Jól illeszkedik ehhez az elképzeléshez, hogy az EOD hálózatában a jövőben a közkincsnek számító kiadványokon túl jogvédett művek szolgáltatására is sor kerül. Jóllehet a szerzői jogi oltalom alatt már nem álló régi könyvek sokféle – például kutatói – igény kielégítésére alkalmasak, nem tagadható el, hogy az olvasóközönség jelentősebb része frissebb megjelenésű – 21. századi – olvasmányokra áhítozik, ezek hozzáférhetővé tételéhez elengedhetetlen a (legtöbb esetben) többlépcsős jogtisztázás lefolytatása, az eredmények, az esetleges szerződéses megállapodások stb. dokumentálása. Az EOD profilbővülése – az EODOPEN projekt révén – magával hozta tehát, automatikusan felvetette egy ilyen nyilvántartó rendszer felállításának igényét. Az OSZK ehhez kapcsolódóan az első mérföldkövet (követelményspecifikáció), és a további munkacsoportokban vállalt eddigi feladatait már sikeresen teljesítette. A projekt befejezésééig, 2024 tavaszáig, további eredményekről is hírt adunk majd.

A szerző előadást tart a 6. EODOPEN projekttalálkozón 2022. május 12-én Lisszabonban, a Portugál Nemzeti Könyvtárban

További írások az EOD és EODOPEN projektekről kollégáink tollából:

• Dancs Szabolcs: EOD: Elektronikus könyvek igény szerint – egy európai együttműködésen alapuló digitalizálási szolgáltatás. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 56(11–12). 2009, 561–563. Online elérhetőség
• Radó Rita – Dancs Szabolcs: Designing a Rights Clearance Documentation Tool (RCDT) in the framework of EODOPEN project. In: Knižnica, 21(1). 2021, 6–13. Online elérhetőség
• Radó Rita– Dancs Szabolcs: One rights clearance documentation tool to all. In: ITlib, 2021(3–4), 43–47. Online elérhetőség
• Dancs Szabolcs – Radó Rita: EODOPEN: nemzetközi projekt a jogtisztázás támogatására. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 68(5). 2021, 295–303. Online elérhetőség

Dancs Szabolcs
(Könyvtári Intézet Könyvtári Szabványosítási Iroda)

Ismert, hogy ha sikert akar elérni egy film vagy egy reklám, akkor szép nő, gyermek vagy kutya kell, hogy szerepeljen benne. Így a reklám egyik eszközén, a grafikai plakáton is gyakran szerepel a rajzokon vagy a fotókon gyermek. Néhány ilyen plakátot mutatunk be gyermeknap alkalmából, előtte azonban ismerkedjünk meg a gyermeknap történetével, kialakulásával.

Az ünnep Törökországból ered, itt tartották meg először 1920-ban. Mustafa Kemal Atatürk, a későbbi Török Köztársaság alapítója, április 23-át nyilvánította a nemzeti függetlenség napjának, és egyben gyermeknapnak. Célja az ünneppel az volt, hogy hangsúlyozza: az újdonsült török nemzet jövője a fiatalság, a gyermekek. Az UNICEF is felismerte a gyermekek ügyének jelentőségét; a mai napig is április 23-án tartja a nemzetközi gyermeknapot. Később, 1925-ben a genfi Gyermekjóléti Konferencián június 1-ét jelölték meg a gyermekek ünnepének, sok országban ma is ezt a dátumot tartják.

Nemzetközi gyermeknap. Grafikai plakát. Jelzet: PKG.1983/503 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az egyetemes gyermeknapot – ami nem egyezik meg a nemzetközi gyermeknappal – az ENSZ közgyűlésének javaslatára vezették be 1954-ben. Ennek az a célja, hogy a világ országai megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről, a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről, felhívják a figyelmet a gyermekek jogaira és helyzetére. A kétféle gyermeknap összemosódott az évek során. Mindkettő létezik ma is, de a köztudatban ismertebb a nemzetközi gyermeknap, azt ünneplik világszerte.
Magyarországon az első gyermeknapot 1906-ban rendezték, az Országos Gyermekvédő Liga kezdeményezésére. A cél ebben az esetben a szegény sorsú gyermekek támogatása volt. Az évente megrendezett gyermeknaphoz az első évben 46 város csatlakozott, de két évvel később már 2262 településen ünnepeltek és tartottak gyűjtéseket.

Itt a gyermeknap! Adakozzunk tehetségünk és szívünk szerint! Grafikai plakát. Jelzet: PKG.én/236 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Magyar Digitális Képkönyvtár

A húszas években vált rendszeressé, hogy május vagy június valamelyik napját gyermeknappá nevezték ki. 1931-től már egy egész hetet szenteltek a gyermekeknek, többnyire május első felében, mégpedig 1943-ig Nemzeti Gyermekhét néven.

Gyermeknap május 7-8. A gyermek a jövő adakozzatok! Grafikai plakát. Jelzet: PKG.1943/211 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

1944-ben a háború miatt nem rendezték meg a gyermekhetet, de 1945 után ismét évente megtartották. 1950–1953 között egy moszkvai határozat értelmében a gyermeknapot június első vasárnapjára tették, majd 1954-től május utolsó vasárnapja lett Magyarországon a gyermekek ünnepe.
És most nézzük, mi mindent hirdettek gyerekekkel, gyerekekről, gyerekeknek? Elsőként egy kisfiú és egy kislány jelenik meg a plakáton. A lufit tartó kislány szégyenlősen hunyja le a szemét, a kisfiú mellette valószínűleg meglepetésnek szánt perecet rejteget a háta mögött. A plakát egy sütőüzemet hirdet.

Központi Tejcsarnok Sütőüzeme. Házikenyér fehérsütemény. Grafikai plakát. Grafikus: Pfann Mica. Jelzet: PKG.1925/284 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Magyar Digitális Képkönyvtár

A következő plakát ma már kissé furcsának hat, talán nem is értjük, miért kell reklámozni a vajas sajtos kenyeret? Úgy látszik azonban, hogy szükség volt a tejtermékek propagálására, hiszen, mint a plakát alján olvashatjuk, az Országos Tejpropaganda Bizottság adta ki. A Bizottságot 1927-ben hozták létre. Feladata volt tudatosítani a tejfogyasztás egészségügyi és élettani hasznosságát, és megtanítani az embereknek a tej helyes kezelését, megfelelő felhasználását, élvezetét.

Reggel, este sajtot együnk, vajas legyen a kenyerünk. Grafikai plakát. Grafikus: Manno Miltiades (1880–1935) Jelzet: PKG.1928/144 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A trianoni békediktátumot követően, amikor az ország területének jelentős részét elvesztettük, megváltozott az idegenforgalom, a nyaralási, utazási szokások. A húszas évek végén kampány indult a külföldiek Magyarországra csábítása felé, és ebben nagy szerepet játszottak a jobbnál jobb plakátok. Ezek közül mindenképpen a legaranyosabb Mellász Gitta plakátján a mosolygós, huncut, népviseletbe öltözött kisfiú.

Hongrie. Grafikai plakát. Grafikus: Mellász Gitta (1907–1992) Jelzet: PKG.1931/128 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Teljesen más stílust képvisel a következő plakát, melyen a svájci sapkát hirdetik. Ez is egyike azon ruhadaraboknak, amelyek a 20. századot követően kikoptak a divatból.

Fiúknak-lányoknak játékhoz és iskolába Nor-coc svájci sapka. Grafikai plakát. Grafikus: Vágó Rezső. Jelzet: PKG.1932/23 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Manapság próbál minden szülő vigyázni arra, hogy gyermeke ne egyen sok édességet. Az ötvenes években azonban szép kék szemű kislánnyal, és rengeteg finom csoki rajzával hirdetik, hogy sok édességet kell fogyasztani!

Egyél édességet! Grafikai plakát. Grafikus: Kiss Ernő (1898–1989) Jelzet: PKG.1950/231 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A gümőkór, a tuberkulózis, a tüdőbaj az évszázadok során az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt, Magyarországon sokáig népbetegségnek számított. A megelőzésre szolgál a BCG védőoltás, melyet hazánkban 1953 óta kötelezően kapnak az újszülöttek. Bevezetése nem volt zökkenőmentes, ezt bizonyítja az 1958-as figyelemfelhívó plakát is egy gyönyörű, nevetős kislány fotójával.

BCG oltással védi gyermekét a gümőkórtól. Grafikai plakát. Jelzet: PKG.1958/359 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A karácsony előtti időszakban elárasztanak bennünket a reklámok, és közülük nagyon sok a gyermekeknek szánt ajándékokat hirdeti. Ennek egyik példája a hetvenes években készült plakát Réber László jellegzetes, vidám rajzával.

Időben vásároljon karácsonyra! Grafikai plakát. Grafikus: Réber László (1920–2001). Jelzet: PKG.1970/596 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Utolsó plakátunkkal kívánok élményekkel teli gyermeknapot a gyerekeknek és a felnőtteknek is!

Gyermeknap. Grafikai plakát. Jelzet: PKG.1983/506 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kopcsay Ágnes (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Joggal mondhatjuk, hogy a Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport megalakulásához, létrejöttéhez az utolsó, ám igen komoly lökést az a rendkívüli felfedezés adta, melyet Petneházi Gábor kollégámmal jegyzünk: Gian Michele Bruto (Brutus) Rerum Ungaricarum libri című, mindaddig csak csonkán, nagyjából 50-60%-ban ismert művének egy addig ismeretlen és közel teljes kéziratának fellelése a trentói Érseki Könyvtárban. Brutus központi szerepet játszott a 16. századi magyarországi latin nyelvű historiográfiában, ennek ellenére csak részlegesen, csonkult kéziratokból kiadott hatalmas terjedelmű művével eddig csak szórványosan foglalkozott a kutatás.

Az ötödik könyv kezdő oldala Brutus saját széljegyzeteivel. Fotó: Petneházi Gábor

A kézirat egyik legfontosabb jellemzője a mérete: két kötetben, 2200 oldalt tartalmaz, ennek kb. 40%-a eddig ismeretlen szöveganyag, de számos kiegészítést hoz olyan helyeken, melyek eddig csak töredékesen voltak ismertek. A legfontosabb feladat mind a későbbi kutatás, mind a Brutust érdeklődve váró tudományos közösség szempontjából a kézirat használhatóvá, kezelhetővé tétele.
Itt jön segítségünkre az a tény, hogy a szöveg egységes és jól olvasható kézírással készült. Ez nyújtott lehetőséget arra, hogy a DigiPhil munkacsoport bevonásával a Transkribus szövegfelismerő szoftvert alkalmazzuk az átíráshoz: a szövegből 200 oldalt átírtunk a KPHK tagjaival, majd ennek alapján a DigiPhil részéről Bobák Barbara fejlesztett egy modellt a Transkribus felhasználásával, mely aztán a maradék 2000 (!!) oldal szöveget 1,98 %-os hibahatárral beolvasta és elektronikusan letölthető szövegfájlokká alakította.
Az NW22 keretében erről a felfedezésről, a vele járó feladatokról, illetve az MI alapú elektronikus szövegfelismerés mechanizmusáról tartottunk Bobák Barbarával közös előadást.

Petneházi Gábor és Kasza Péter. Fotó: Kasza Péter

Meg kell említeni, hogy a Transkribus jól ismert ma már a digitális filológia különböző ágaival foglalkozó kutatók körében. Itt az előadás újszerűsége abban ragadható meg, hogy kora újkori latin szövegen Magyarországon még nem tesztelték és használták a szoftvert, illetve, hogy a frissen alakult KPKH-csoport első jelentős eredményéről van szó, mely így a digitális bölcsészet világában is publicitást kapott.
Fontosnak tartom a kiváló együttműködést a DigoPhil-es kollégákkal, akikkel remek szakmai beszélgetéseket folytattunk a konferencia során, mivel a KPHK tervei között távlatilag számos, az OSZK állományába tartozó szöveg kiadása vagy újrakiadása szerepel, immár a 21. századi standardok szerint digitálisan is. Ehhez pedig a DigiPhil kiváló partnernek bizonyul. Számukra pedig az jelent komoly hozzáadott értéket, hogy az OSZK kéziratainak felhasználásával és az ott működő KPHK-nak a segítségével a kora újkori latin nyelvű szövegek felé is sikerrel nyithatnak az addig zömmel 20-21. századi textusokkal foglalkozó digitális filológiában.

Dr. Kasza Péter (Kutatási és Különgyűjteményi Főosztály,
Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport)

Sorozatunk további részei: Első rész; Harmadik rész