Az első Föld napján egy amerikai egyetemista, Denis Hayes felhívására 1970. április 22-én több mint 20 millió amerikai emeli fel szavát a Föld védelmében. Az akció jelentős változást hoz az USA életében, a levegő és a víz védelmében szigorodnak a törvények, és számos új környezetvédő szervezet alakul, 1990-ben már világmozgalommá válik. Húsz évvel később még fontosabbá válik a Föld védelme: a bioszféra pusztulása, az ipari szennyezés, az őserdők pusztulása, az üvegházhatás olyan mértékű rombolást végez, hogy sürgetővé válik az összefogás. Denis Hayes és barátai kezdeményezik, hogy az 1990-es évek legyen a környezet évtizede, és összefogásra, cselekvésre hívja fel a figyelmet. Kaliforniában megalakul a Föld Napja Nemzetközi Hírközpont, havonta küldenek hírleveleket a világ minden országába, szabadegyetemet tartanak a faültetéstől kezdve a hulladék környezetbarát újrahasznosításáig. Számtalan rendezvénnyel országonként eltérő programokkal ünneplik április 22-én a Föld napját.
Magyarország elsőként csatlakozik az ünnephez. A hazai környezetvédő szervezetek 1990-ben megalapítják a Föld Napja Alapítványt, amely számos rendezvénnyel, tanáccsal járul hozzá, a környezetvédelem megvalósulásához. Napjainkban még égetőbbé válik a természetvédelem, a tudatos gondolkodás.

Napjaink helyzete

A technika fejlődése hamis ígéretekkel kecsegtet, miszerint a természetet egyre kevesebb szennyezés fogja érni és mi független emberként, jólétben és békében élhetünk; a valóság ezzel ellentétben az, hogy ez csak a népesség igen kicsiny részére érvényes; milliók nyomorognak, továbbá a technikai, anyagi szabadságnak ökológiai ára is van, amely a nem is olyan távoli jövőnket veszélybe sodorja. Egyre nagyobb mértékben kerülnek vissza a természetbe a károsító anyagok, és ezek a természetes ökoszisztémát egyre nagyobb mértékben háttérbe szorítják: fákat vágunk ki és áldozunk fel a jobb és gyorsabb közlekedés érdekében. Gyárainkkal és a mérhetetlen termeléssel ökológiai katasztrófákat idézünk elő. Mindennapjainknak lassan részesévé válnak a környezeti katasztrófák. Elszánt környezetvédők igyekeznek világszerte megállítani a tömeges ökológiai katasztrófát.

Graham Innes tanúságtétele felhívja a figyelmet a veszélyre, mely az emberiséget fenyegeti. A fák kivágása elleni tiltakozásul hangzott el az ausztrál környezetvédőtől az alábbi gondolat.

A pusztulás és pusztítás azóta is tart. Fontos, hogy ennek megakadályozására összefogjunk és már gyermekeinkbe is felelősségteljes gondolkodást ültessünk.

Gyermekek környezettudatos nevelése

A gyermekkori környezettudatos nevelés a családban kezdődik, ugyanakkor a közoktatási intézmények, az óvoda, az iskola is nagymértékben hozzájárulnak a tudatos és elkötelezett környezetvédelemhez. Számos gyermekkönyv segít játékos formában megtanítani a felelősségteljes gondolkodást és életvitelt, amelyek hozzájárulhatnak Földünk megmaradásához.

Szakirodalom:

• Természet és szabadság: humánökológiai olvasókönyv, szerk.: Lányi András, Budapest, ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, Osiris, 2000.
• Philip Bunting: A Földnek Rád van szüksége! Optimista útmutató, hogyan csökkentsük a szemetünket, Gödöllő, Ginkó Kiadó, 2022.
• A Föld Napja története A Föld Napja Alapítvány oldalán

Szánthó-Rojas Mónika Daniella (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)

2023. április 19-én ünnepélyes keretek között megnyílt a magyar–szlovén diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulójára emlékező időszaki kiállításunk. A kiállítás megnyitóján Rózsa Dávid főigazgató köszöntötte az egybegyűlteket és a rendezvény díszvendégeit: a két köztársaság elnökasszonyát, Szlovénia magyarországi nagykövetét, Viljem Lebant, a szlovén nemzeti könyvtár vezetőjét, valamint negyvenhat ország diplomáciai testületeinek megjelent tagjait, nagyköveteket és a nagykövetségek munkatársait.
A kiállítás gerincét a szlovén irodalom magyarországi befogadásának története alkotja, különös tekintettel az elmúlt harminc év közel nyolcvan kötetet számláló műfordításaira (verseskötetek, regények, meséskönyvek, antológiák). A tárlaton továbbá olyan különleges könyvritkaságokat is láthat a nagyközönség, melyek a két nemzet évszázados kapcsolatairól tanúskodnak. Az 550 éves magyar könyvnyomtatás történetének fontos szakaszát jelentő 450 éves alsólendvai nyomda működése idejéből Kulcsár György három műve, továbbá a kései 18. század muravidéki szlovén protestáns és katolikus irodalmából Küzmics István Újszövetség- és Küzmics Miklós evangéliumfordításai tekinthetők meg.

Őexcellenciája dr. Nataša Pirc Musar köztársasági elnök asszony!
Őexcellenciája Novák Katalin köztársasági elnök asszony!
Őexcellenciája dr. Marjan Cencen nagykövet úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Különösen értékesek azok a kapcsolatok, amelyekben a felek kölcsönösen jól megértik egymást. Ezekben az összefonódásokban nincs szükség magyarázkodásra, hiszen a kulturális kódok megfeleltethetők egymásnak.
Értjük a Júliai-Alpok köveit, a Triglav Nemzeti Park vizét, a pirani sót, a fenyveserdők hűvösét, a Sárkány híd vasbetonját – és értjük France Prešeren (1800–1849) Pohárköszöntőjének – Szlovénia himnuszának – sorait, nemcsak Tandori Dezső zseniális fordítása miatt, hanem azért is, mert a magyarság történelmi tapasztalatát is hordozzák.

„Éljenek mind a népek,
kik várják már a nagy napot,
mely a földkerekségnek
hoz békésebb virradatot;
mennyi rab
lesz szabad
és jó szomszéd a nap alatt!”

A Kárpát-medence óvó ölelésében élő magyar nemzet tisztában van a szabadság és a függetlenség értékével és jelentésével. Nem az ölünkbe hullott, hanem mártírjaink szenvedése és vére hozta el. Kollektív örökség, amelynek köszönhetően legalább annyira érti a magyar fül Szlovénia nemzeti himnuszát, mint a szlovén fül Kölcsey Ferenc versét vagy a Prešeren-kortárs Petőfi Sándor Nemzeti dalát.
Örülök, hogy kamarakiállításunk megnyitóján olyan emberek osztják meg egymással idejüket és gondolataikat, akik értik egymás történetét. A Vivat Szlovénia kiállítást a magyar–szlovén diplomáciai kapcsolatok harmincadik évfordulója alkalmából, egy évvel a jubileum után rendezzük meg a Szlovén Köztársaság Nagykövetsége és az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszékének szoros szakmai partnerségében. A kiállításmegnyitó – amelynek közvetlen előzményeként a két ország nemzeti könyvtára együttműködési megállapodást írt alá a Sándor-palotában – a két ország közötti kiváló diplomáciai kapcsolat további erősödését jelképezi.
Magyarország és a Szlovén Köztársaság is különleges figyelmet fordít a területén élő nemzetiségi közösségekre. Ahogyan Szlovéniában a magyar és az olasz nemzetiség képviselteti magát a parlamentben, úgy Magyarországon a 13 nemzetiség szószólója közvetíti a közösség érdekeit. Nemzetiségi honfitársaink anyanyelve, kultúrája, hagyományai és szokásai gazdagítják kultúránkat, fontos kapcsolatot jelentenek az anyaországokkal. A Magyarországon élő nemzetiségek könyvtári ellátásának súlypontja az Országos Idegennyelvű Könyvtár, amely a magyar nemzeti könyvtár meghatározó részeként működik; koordinálja a nemzetiségi dokumentum- és információellátást, gyűjti az eredeti nyelvű szépirodalmat, nyelvkönyveket, nyelv- és irodalomtudományi szakkönyveket, hangoskönyveket.
A most megnyíló budapesti és ljubljanai időszaki kiállítás ráirányítja figyelmünket arra, hogy egymás könyvekbe foglalt örökségét is érdemes alaposan megismernünk. Az a tény pedig, hogy negyvenhat ország képviselője tisztelt meg bennünket jelenlétével a magyar nemzeti könyvtár alapítóinak szentelt csarnokban, számunkra az egyetemes könyvkultúra előtti főhajtást jelenti.
Köszönöm dr. Marjan Cencen nagykövet úrnak és munkatársainak a kiállítás kezdeményezését, s hogy mindvégig mellettünk álltak az előkészületek során. Köszönöm a Sándor-palota és a Külgazdasági és Külügyminisztérium professzionális támogatását. Köszönöm Mann Jolán, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa főszerkesztői és Mladen Pavičić, az ELTE oktatója kurátori munkáját, nemzeti könyvtárunk munkatársainak és együttműködő partnereinknek a kiállítás és a mai rendezvény sikere érdekében tett erőfeszítéseit. Külön köszönöm a Kiáll Kft.-nek a gyors és magas színvonalú kivitelezést.

Vivat Szlovénia, éljenek a magyar–szlovén kulturális kapcsolatok!

Köszönöm a figyelmet; köszönöm, hogy meghallgattak.

Zsolnay Vilmos. In: Vasárnapi Ujság, 47. évf. 13. sz. (1900. április 1.), 193. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása. Digitális Képarchívum

Család

Zsolnay Vilmos, vagy, ahogy az utókor emlékezetében él, az ’agyag mestere’ régi kereskedő családból származik. 1828. április 19-én született Pécsett egy jómódú vegyeskereskedő öt fia közül másodikként. Az apai akarat messze viszi őt vágyaitól, hiszen álma, hogy festőművész legyen, nem teljesül. A család akaratát, kívánságát követve a bécsi Politechnikum kereskedelmi tagozatára iratkozik be és ezzel megpecsételődik sorsa. 1855-ben magánéletében jelentős változás következik be, feleségül veszi Bell Terézt; frigyükből három gyermek születik, Miklós, Júlia, Teréz. A visszaemlékezések szerint a családja rendkívül fontos számára.

A gondos nevelésnek köszönhetően a későbbiekben gyermekei biztos támaszt nyújtanak a vállalkozás irányításában.

Morelli Gusztáv: Zsolnay Vilmos és családja a pécsi telep parkjában. In: Vasárnapi Ujság, 47. évf. 13. sz. (1900. április 1.), 200. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Munkássága

1853-ban átveszi a családi kereskedést, kereskedőházat alapít, örökségét jól kamatoztatja. A korszak egyik legsikeresebb vállalkozója Pécsett. 1865-ben átvállalja Ignác testvérétől a csőd szélén álló keménycserép-manufaktúrát, s ezáltal egycsapásra megváltozik az élete. Az Első Pécsi Czement, Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára tűzálló tégla, épületdíszítő terrakotta termékek és mázas edényáruk készítésével foglalkozik. Zsolnay Vilmos külföldről szerződtet szakembereket, tőlük tanulja a szakma rejtelmeit, magánúton kémiát tanul. 1872-től már ő vezeti egyedül a gyárat. Komolyan vizsgálja a környékbeli agyagfajtákat és szorgalmasan kísérletezik. 1878-ban a párizsi világkiállításon egy eddig nem ismert művészi termékkel megnyeri az aranyérmet és megkapja a Becsületrendet is. Az eljárás lényege: porózus cserépre magas hőmérsékleten olvadó ólommentes mázat visznek fel, a díszítéshez pedig alacsonyabb olvadáspontú, színezett mázat alkalmaznak, amely az égetés során egy kissé beolvad az alapmázba; ez a többrétegű anyag az úgynevezett porcelánfajansz. Évről-évre újabb és újabb díszitő elemet kísérleteznek ki. 1884-ben megkezdik a kályhacsempegyártást.
Nagy sikert arat a vásárlók körében a fagyálló, samotthoz hasonlítható, jól faragható épületkerámia, a pirogránit. Az 1890-es években Wartha Vince műegyetemi vegyészprofesszorral közösen dolgozzák ki a különleges eozinnak nevezett fémfényű mázat, különféle színekben, amely a későbbiekben a gyár védjegyévé válik. Európában Zsolnay gyára volt az első, amely ezzel a titokzatos anyaggal dolgozott. Az eozin különlegességét nem az anyaga, hanem a rajta megtörő fény adja. A Zsolnay gyár nemcsak hazánkban, hanem külföldön is számos megrendelővel büszkélkedhet. Európában és a tengerentúlon is ismertté válik neve, ennek hatására a gyárat folyamatosan bővítik, az 1870-es években már 20 munkást foglalkoztat, ennek száma fokozatosan növekszik. Megbecsüli és tiszteli a manufaktúrában dolgozó szakembereket.

Zsolnay Vilmos gyára számos építkezésre szállított díszítőkerámiát. Manufaktúraalkotásai megtalálhatóak a Földtani Intézet, a Fővárosi Állatkert Elefántháza épületein, illetve a pécsi Postapalota címerében egyaránt. Az eozinnal bevont kaposvári szökőkutat Zsolnay-kútnak nevezik el. A számos nemzetközi elismerésben részesülő mester 1900. március 23-án fejezte be földi pályafutását.

Morelli Gusztáv: Zsolnay gyár – majolikatárgyak színezése. In: Vasárnapi Ujság, 47. évf. 13. sz. (1900. április 1.), 200. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum 

Emlékezete

Sírja Pécsett található, a város díszpolgára is volt. Halála után a gyár irányítását fia, Miklós veszi át, de a töretlen fejlődést megtöri a politikai helyzet: 1945-ben a gyár állami tulajdonba kerül. A pécsi gyár 1974 óta viseli a Zsolnay nevet. A manufaktúrában készülő termékek mind a mai napig ismertek. Emlékét többek között a pécsi Zsolnay-negyed őrzi.

• Gelléri Mór: Zsolnay Vilmos emlékezete, Budapest, Európa Ny, 1907. 
• Katona Imre: Zsolnay Vilmos, Budapest, Gondolat (Szemtől szemben), 1977.
• Csenkey Éva: Zsolnay, Budapest, Corvina, 2003.

Szánthó-Rojas Mónika Daniella (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)

Torsch Leó: Karacs Teréz, Pest, 1830 körül – Színháztörténeti és Zeneműtár. Grafikai gyűjtemény KD 294

Kiemelkedő pedagógusi tevékenységének alapját a szülői házban szerezte. Apja, Karacs Ferenc térképész, rézmetsző volt, aki nemcsak vállalta, hogy tehetségét a szerényebb megélhetés ellenére is itthon kamatoztatja, hanem az anyagi nehézségek ellenére is feleségével, Takács Évával, akivel egyenrangú lelki és szellemi társként éltek együtt, otthonát a művelődés, kultúra és társasélet egyik központjává tette.
Kilenc gyermekük közül öt érte meg a felnőttkort, közülük a negyedik volt Teréz, aki két, kicsi korban meghalt testvére után harmadikként kapta ezt a nevet. A később pedagógusként, nevelőként és íróként is jelentős Karacs Teréz életében többféle formában is jelen volt a színház.

Később Teréz az ezzel járó költségeit saját keresetéből fedezte: fehérneműket, köntösöket és selyem hajdíszeket szabott-varrt. (Meggyőződése volt, hogy a lányok jobban teszik, ha a mindössze időtöltésként funkcionáló hímzés helyett inkább a pénzkereseti lehetőséget biztosító varrást tanulják meg és művelik. A szabadságharc kitörése után a vezetésével a miskolci asszonyok és tanítványai nemcsak szükséges eszközöket szereztek a tábori kórházhoz, hanem pénzt is gyűjtöttek, és az abból vásárolt vászonból fehérneműket varrtak a honvédek számára.)
A család színházzal való kapcsolata azonban nem merült ki a színházlátogatással. 1822-ben Karacs Ferenc arra kérte feleségét, olvassa el és bírálja meg Sebestyén Gábor színdarabjait, mert Prepeliczay Soma, a Tudományos Gyűjtemény segédszerkesztője bosszankodott rajtuk. Takács Éva kritikáját leközölte a lap, amiből aztán hosszas vita kerekedett.
Teréz kislánykorában Déryné gyakran felkereste „igen érdemes polgárházukat” és megemlékezik róluk a naplójában – később Karacs Teréz is mesél róla visszaemlékezéseiben.

Pollák Zsigmond: Déryné Széppataki Róza, 1877. – Színháztörténeti és Zeneműtár. Grafikai gyűjtemény KD 728

Katona József Karacsék házában írta a Bánk bán első változatát.

Katona József. In: Magyar Thália. Játékszíni almanach, szerk. Vahot Imre, 1. évf. 1853. – Törzsgyűjtemény

1828. február 2-án Fáy András és Vitkovics Mihály ötlete alapján a család és a barátok egy ünnepéllyel köszöntötték a Karacs házaspárt, ekkor Kovács Pál két vígjátékát is előadták, amelyekben Kovács Pál főszereplése mellett a Karacs és a Papp család fiataljai léptek fel.
1833-ban jelent meg a Koszorúban Játékszini kivonat című írása, amelyből a korabeli színházat és színműveket kedvelő, művelt, de laikus befogadó igényeit és élményeit ismerhetjük meg.

1836-ban az Akadémia színügyekkel foglalkozó bizottsága elfogadta Karacs Teréz Szerelem elvet győz című eredeti vígjátékát, Szigligeti Ede és Nagy Ignác két-két alkotása mellett, a Schöpflin Aladár által szerkesztett Színművészeti Lexikon szerint pedig I. Lajos szerelme című darabját játszották Miskolcon az 1850-es években.

A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 3. kötet, 1837. Első osztály – Törzsgyűjtemény

Természetesen részt vesz a pesti állandó magyar színház 1837-es megnyitó előadásán.
Az 1838-as árvíz apja és két fiútestvére halálát okozta. 1840 és 1845 között Máramarosszigeten nevelőnő volt, 1845-ben meghalt az édesanyja, Takács Éva. Ebben az évben jelent meg az Életképekben a Néhány szó a nőnevelésről című cikksorozata, amelyben nemcsak azt fejti ki, hogy a hazai társadalom fejlődésének és így az egész emberiség jövőjének feltétele a megfelelő oktatás és különösen az addig ilyen téren elhanyagolt nők képzése; hogy a műveltség megszerzésében a nők és férfiak különböző módszereket, de egyenlő bánásmódot, jogokat és lehetőségeket érdemelnek – máskülönben nem tudják ellátni a társadalom által elvárt szerepeiket – és ezért nemcsak az egyéni boldogság, hanem a társadalom szempontjából hasznos lét alapfeltétele a műveltség; hanem konkrét javaslatokkal is szolgál mindennek kivitelezésére.

Elveinek képviseletére és pedagógiai programjának megvalósítására 1846-ban nyílik lehetősége, amikor az ő vezetésével megnyílik Miskolcon az akkor már 62 éve tervezett leánynevelő intézet. A miskolci intézet működtetése azonban Karacs Teréz számára komoly nehézségekkel és anyagi áldozatokkal járt. Mivel a református egyház nem tett eleget kéréseinek és nem biztosította a kellő anyagi hátteret, Teréz végül lemondott az intézet vezetéséről. Ezután több helyre is hívták, ő pedig Kolozsvár mellett döntött. Ott élt 1859-től 1863-ig, ahol szintén iskolát vezetett. 1862-ben a szülők kérésére magánintézetet nyitott, de ezt csak egy évig tudta fenntartani. A következő években Teleki Miksa lányait nevelte. 1865 és 1877 között Pesten és Budán tanított családoknál. Innentől élete végéig többször költözött, Kiskunhalason és Békésen élt, rokonai, barátai szívesen látták és gondozták otthonaikban.
1888-ban jelent meg A régi magyar színészetről című kötete, amely az állandó pesti magyar színház megalapítása előtti időkről szól, bepillantást ad a Karacs család életébe és az akkori színészeti-színházi viszonyokba is.

Karacs Teréz: Játékszín terv. Színjáték öt fölvonásban, Pest, Beimel, 1838. – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: SZT MM 18.461.

Ugyanakkor ez a színmű beilleszthető abba a sorba, amely Széchenyi István A magyar játékszínrűl című művével kezdődik, és folytatódik az Akadémia (Magyar Tudós Társaság) Miképen lehetne a’ magyar játékszint Budapesten állandóan megalapítani? című pályázatára beérkezett munkákkal.
Széchenyi 1832-ben megjelent hivatkozott írásában azt állítja, hogy az állandó magyar színjátszás megalapítása akkor sikerülhet, ha először egy anyagilag és szellemileg is biztos alapokon álló színházat nyitnak meg az előbbi feltételekből adódóan az arra legalkalmasabb helyen, ami Széchenyi szerint „Buda-pest”, és a megalapításhoz szükséges anyagiak előteremtésére és kezelésére is konkrét javaslatot tesz a műben.

Széchenyi István: Magyar játékszínrűl, Pest, Landerer Ny., 1832 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ezek után írta ki az Akadémia a fent említett pályázatot, amelyre összesen 19 pályaművet küldtek be, amelyből tizennyolcat bíráltak el, köztük Fáy András munkáját.

A Karacs család közeli barátja volt Fáy András. Teréz otthonról hozott szemléletét, önállóságát, kiforrott személyiségét és elveit mutatja, hogy a nagy tekintéllyel rendelkező férfival nemcsak vitába bocsátkozott, hanem érveit egy irodalmi alkotás létrehozásával jelenítette meg. A Színháztörténeti és Zeneműtár szövegkönyvei között található példány Karacs Teréztől származó bejegyzései szerint:

Karacs Teréz: Játékszín terv. Színjáték öt fölvonásban, Pest, Beimel, 1838. Címlap – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: SZT MM 18.461.

A vita Fáy András azon állításán tört ki, miszerint a színésznők dolga lenne gazdag és befolyásos pártfogókat szerezni a színház számára, hiszen ha az előkelők a színésznők miatt látogatnák a színházat, őket követné a köznép is. Karacs Teréz írja:

A Játékszín terv ugyanakkor nemcsak a magyar állandó színház megalapításának és fenntartásának problémakörére reflektál, hanem egyúttal a kortárs színműirodalomra is:

A Játékszín terv egy tágabb család története, amelynek központjában egy erényes és szorgalmas színészházaspár áll, körülöttük valamennyi jellegzetes réteg megjelenik, a szolgálóktól kezdve a polgárokon át a főnemesekig, és olyan fontos társadalmi kérdéseket is érint, mint a zsidóemancipáció vagy az ősiség. A régi magyar színészetről leginkább egy anekdotagyűjteményhez hasonlít, csak a benne szereplők valódi nevükkel, hitelesen jelennek meg a lapokon.

A Játékszín terv és A régi magyar színészetről csak műfajában és keletkezési idejében tér el egymástól: mindkettő az állandó magyar színház megalapítása előtti időkről szól, a szereplők, a helyzetek és a problémák, konfliktusok mintái ugyanazok. (Például az, hogy a főhősnőt, Klárát kifütyülték előző este a színházban, az illetőt pedig a rajongó közönség megtámadta és megverte, a negyvenhét évvel később írt visszaemlékezésben nevesítve szerepel: a színésznő Déryné volt.) A két szöveg azonban még egy jelentős dologban megegyezik: mindkettőt Karacs Teréz jelleme és tiszta, világos céljai hatják át, így mindkettő arról tanúskodik, hogy jellegzetes és határozott világnézete, elvei, céljai, cselekvőkészsége és emberi tartása is változatlan maradt.

Szakirodalom:

• Színművészeti lexikon. A színjátszás és drámairodalom enciklopédiája, szerk.: Erődi Jenő és Kürthy Emil... anyagának felhasználásával ... Schöpflin Aladár, [Budapest], Színészegyesület, [1929]–1931., 2. kötet, 368. 
• Pásztor Emil: Egy nagy magyar pedagógus: Karacs Teréz, Miskolc, Felsőmagyarország, 1996, 60., 68. 
• Karacs Teréz: A régi magyar színészetről. In: Teleki Blanka és köre. Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára, [vál., sajtó alá rend., bev. és jegyz. ell. Sáfrán Györgyi], Budapest, Szépirodalmi, 1963, 217–256, 232–233.
• Déryné naplója, Első teljes kiadás, az eredeti kézirat alapján sajtó alá rendezte Bayer József, Budapest, Singer és Wolfner, [s. a.]
• Karacs Teréz. In: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Budapest, Hornyánszky, 1891–1914.

Kapcsolódó blogbejegyzéseink:

• Danku György: Karacs Ferenc Európa atlasza. Készítés- és kiadástörténeti ismertető
• Danku György: Karacs Ferenc legkorábbi atlaszhirdetése
• Danku György: Karacs Teréz jól emlékezett! Karacs Ferenc legkorábbi térképmetszete 

Patonai Anikó Ágnes (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Szerémi György és kora címmel 2023. április 17-én a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által támogatott OTKA-projekt részeként könyvtárunk tudományos tanácskozást rendezett. A konferencia célja a 16. század történetírásának egyedülálló, de ellentmondásos megítélésű, egyben méltatlanul alulértékelt alkotásának, Szerémi György (1490 k.–?) Epistola de perdicione regni Hungarorum című munkájának vizsgálata, a mű filológiai kérdéseivel, történetírásban elfoglalt helyével, művelődéstörténeti vonatkozásaival kapcsolatos eszmecsere, a felmerülő új szempontok és teóriák megvitatása volt. Az egyetlen példányban fennmaradt kéziratot az OSZK Kézirattárában őrzik.

Rózsa Dávid főigazgató köszönti a Szerémi György és kora címmel 2023. április 17-én könyvtárunk Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoportja által rendezett tudományos tanácskozás résztvevőit és közönségét

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindenkinek van legalább egy története, amelyet elmesélhet. A történetmesélés abból a tényből vagy eseményből fakad, amely szembesít bennünket önmagunkkal vagy önmagunk kontextusaival. Tekintve, hogy minden történet csak elbeszélésekben él, a narráció alakzatai elvisznek minket önmagunk, valamint közösségeink, tágabb értelemben pedig társadalmi kérdések, történelmünk megértéséhez.
A történetek értelmezése előtt számba kell vennünk azt az arisztotelészi következtetést, miszerint „a lehetséges hihető is: a meg nem történt eseményekről nem hisszük el, hogy lehetségesek, de világos, hogy a megtörténtek lehetségesek, mert nem történtek volna meg, ha lehetetlenek lettek volna.” Bár a mai délelőtt előadásai nem arra vállalkoznak, hogy Arisztotelész Poétikájának vonzásában gondolkozzanak Szerémi György alakjáról, az absztraktokat olvasva látjuk, hogy az előadók Szerémi vizsgálatánál tekintettel vannak a fikcionálás és az emlékező szubjektumhoz tartozó viszonylagosság kapcsolatára. Bár az emlékező szubjektum kérdésével sokan sokféleképpen foglalkoztak, a mai konferencia azért is ígéretes, mert kifejezetten historiográfiai aspektusból vállalkozik a viszonylagosság értelmezésére Szeréminél.
A mai esemény szervezője az Országos Széchényi Könyvtárban működő Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport, amely hivatalosan 2022-ben alakult meg azzal a céllal, hogy kutassa, lefordítsa és feldolgozza a 15–17. századi latin és magyar nyelvű historiográfiai irodalmat. A kutatócsoport tagjai részt vesznek a hazai és nemzetközi tudományos életben is.
Az Országos Széchényi Könyvtár büszke arra, hogy több kutatócsoportnak lehet otthona. Immár negyvenkilenc éves az ELKH-OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport, és szintén tavaly alakult meg a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport. A nemzeti könyvtárnak erős tudományos jelenléte van az online térben is. A Copia adatbázisban filológiai igényességgel elérhetővé tettük Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc és Babits Mihály primer szövegeit, létrehozva az ország legnagyobb digitális kézirattárát; a múlt héten pedig félúthoz érkezett virtuális Corvina-újraegyesítési programunk, amelynek keretében a világ különböző pontjairól összegyűjtöttük a fennmaradt Mátyás-kódexek több mint felét. Küszöbön áll régi hungarikatérképeink újabb csoportjának, Kölcsey Ferenc tanulmányainak, Petőfi Zoltán és Szendrey Júlia kéziratainak, Pulszky Ferenc leveleinek új- és legújabb kori ex libriseink digitális publikációja. Május 27-én mutatjuk be az 550 éves Budai krónikát, év végén jelentetjük meg a Pray-kódex kritikai kiadását. Komoly tudományos munka folyik a Digitális Bölcsészeti Központban is, ahol áthatja a mindennapokat a digitális szövegkiadásokon és a szövegfeldolgozáson alapuló kreatív tartalmak közzétételére való törekvés.
Ebbe a kutatási keretbe szervesülnek a kora újkori historiográfiai vizsgálódások, amelyek köré első ízben szervezünk konferenciát, jövőre pedig reményeink szerint nagykiállítást. A tanácskozáshoz jó előadásokat és eredményes eszmecserét kívánok!

Köszönöm a figyelmet; köszönöm, hogy meghallgattak.

Az OSZK negyedik podcastjában a nemzeti könyvtár első állandó kiállításáról, az Esszenciáról beszélgetünk. Gazdag Mária építésszel és Elbe Istvánnal, a Gyűjteményszervezési Főosztály könyvtárosával, a kiállítás egyik kurátorával beszélget Tóth Péter kulturális menedzser, a könyvtár webestartalom-pakolója. Solymosi Ákos segítette a podcast elkészítését.

A podcast az Apple- és a Google-alkalmazásban, a Spotifyon, összesen hat helyen hallgatható az interneten.

A negyedik adás tartalmából: 

01:30 A corvinakiállítás nemzetközi dizájndíja
03:07 A corvinának nem kell hírverés, az Esszenciának szerves része Mátyás könyvtára
05:04 Ha egy brainstromingból 10 százalék megvalósul, az nagyon jó arány
06:10 Nem tudja elkerülni a látogató a bejáratnál a corvinákat
08:10 Elbe István a „könyvtáros betegségről”
13:00 A Shakespeare-házat, a könyvtartó tékát Kossuth Lajos kapta Londonban
20:13 Hatalmas tér a 6. emeleten, nevezhetjük hodálynak is, ami egy félbevágott lépcsőház
25:30 Istváné lett a matéria, az információhordozók tematika
26:40 Fogalommagyázat, mindent tudunk a hungarikákról
28:40 Tartalomból sosem elég a kiállításon, a szöveg és az illusztráció egyensúlyozása
32:40 Nagy adósságot törlesztett a könyvtár az első állandó kiállítással
36:30 Fölöspéldány-fogalommagyarázat, miért van fölösleges példány a nemzeti könyvtárban
38:40 A forprofit és a nonprofit megbízó kapcsolata az építésszel
43:30 Nem magunknak készítjük a kiállítást
51:00 Podcasttörténeti pillanat, a kurátor megköveti az építészt

Esszencia kiállítás: https://www.oszk.hu/esszencia-allando-kiallitas
Design Award-díj https://epiteszforum.hu/adesign-awardot-nyert-az-oszk-corvina-kiallitasa
Shakespeare könyvszekrény: https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2014/05/18/shakespeare_szulohaza_vitrinben
Hungarikakutatás https://www.oszk.hu/hungarikakutatas
Borsa Gedeon https://www.oszk.hu/hirek/elhunyt-borsa-gedeon-1923%E2%80%932022

Írjuk tovább együtt a Corvina könyvtár történetét!
ADÓSZÁMUNK: 15309123-2-41

Hallgasd a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

• SPOTIFY
• APPLE 
• GOOGLE 
• YOUTUBE
• RADIOPUBLIC
• ANCHOR
• RSS 
  
  

   

A cím a zirci apátsági könyvtár ex librisére utal, amit 1795-ben alkottak meg. A gyűjtemény 70 éve, 1953 óta működik az Országos Széchényi Könyvtár kezelésében. Az évforduló tiszteletére indítottuk azt a sorozatot, amelyben minden hónapban bemutatunk egy-egy értékes dokumentumot az intézmény állományából. De nemcsak bemutatjuk, hanem ki is állítjuk ezeket Zircen. Így, ha a bejegyzés alapján kedvet kapnak rá, eredetiben is megtekinthetik e dokumentumokat.

Könyv az asztalon

Április már a tavasz ideje, az utazások kedvelt időszaka. Ezért is ajánlom figyelmükbe ezt a 17. századi útikönyvet, amely Itáliába kalauzolja el az érdeklődőket. De van egy másik oka is, ez pedig az, hogy februári bejegyzésemben hagytam egy elvarratlan szálat a de Bry család történetéből, ezt most felveszem, folytatom a históriát, hiszen jelen kötet kiadója nem más, mint a híres Matthaeus Merian.

Matthaeus Merian: Itinerarium Italiae Nov-Antiquae... Franckfurt am Mayn, Matthaei Merians, M. DC. XL. [1640]. A kötet címlapja

A rövid latin cím után egy terjedelmes német leírásban közlik a kötet tartalmát: Itinerarium Italiae Nov-Antiquae: Oder, Raiß-Beschreibung durch Italien: Darinn Nicht allein viel underschiedliche Weg durch das Welschland selbsten … auß Teutschland und Franckreich, uber das Gebürg, oder die Alpen … Sondern auch desselben … Landschaffen, Stätt, Vestungen ... sampt ihren Qualitäten … und zugehörigen Sachen … vorgebildet und beschrieben; Deßgleichen allerhand Erinnerungen, von den jetzigen Potentaten in Italia … Alles, zum Theil auß eygener Erfahrung, zum Theil aber auß den besten alten und newen Scribenten … Raißbüchern … colligirt, und in offenen Druck gegeben Durch Martinum Zeillerum … Gedruckt zu Franckfurt am Mayn, In Verlegung Matthaei Merians, M. DC. XL. [1640], in 2° (A leírás forrása: Gemeinsamer Bibliotheksverbund Verbundzentrale)

A kora újkorban az utazási irodalom nagy népszerűségnek örvendett Európa-szerte. Ahogy akkoriban összefoglalóan nevezték, a peregrináció (lat. peregrinatio) gyökerei a középkorba nyúltak vissza, egyaránt értették rajta a via, itert, itinerarium fogalmát, azaz a lakóhelytől távoli életet, az úton járást, a lakóhely önkéntes vagy kényszerű elhagyását. A peregrinatio sacra a zarándoklatot jelölte, a legszentebb úticél a Szentföld, Jeruzsálem felkeresése volt. Az egyetemek megjelenésével alakult ki a peregrinatio academica, amely a külföldi egyetemjárást, az akadémiai tanulmányokat takarta. De természetesen utazhattak diplomáciai, kereskedelmi célokkal is. Tudunk tudósok utazásairól, akik eszmecserére mentek kollegáikhoz, vagy munkájukhoz folytattak gyűjtést számukra idegen országokban, területeken. A kora újkorban alakult ki az ún. Kavalierstour, amelyet fiatal nemesek oktatásának lezárását követő tanulmányútnak tekinthetünk. Ennek során az ifjak tanári kísérettel különböző városokat, királyi és fejedelmi udvarokat kerestek fel, hogy ott megismerjék az idegen szokásokat és kultúrát, tapasztalatokat és hasznos kapcsolatokat, nem utolsó sorban nyelvtudást szerezzenek az életük sikeres kiteljesítéséhez. A neves tudós, Justus Lipsius (1547–1606) is egy fiatal nemest, Philippus Lanoyust látta el tanácsokkal levelében (Epistola de peregrinatione italica, 1578), mik legyenek a szempontjai a tervezett utazása során. Írása a kor népszerű, az utazás elméletével foglalkozó munkája lett, amiben azt is hangsúlyozta, hogy Itáliát látni kell. Ellentétben a mai nyaralásokkal, egy-egy ilyen utazás több hónapig, akár évekig is eltarthatott, megszervezésük komoly előkészületeket igényelt. David Frölich (1595–1648) – a magyar művelődéstörténet neves polihisztora – Cynosura Viatorum című művében fejtette ki, hogy az elindulás előtt a peregrinus „forgasson földrajzi mappákat, elsősorban tudniillik a felkeresendő tartomány részletes földleírásait, szorgalmatosan figyelje meg bennük, melyik táj, melyik város felé kell útját vezetnie”, valamint vigye magával „a megszemlélendő terület útikönyvét”. Ilyen praktikus ismereteket felvonultató könyv volt Martin Zeiller munkája is Matthaeus Merian kiadásában.

Az ókori Itália térképe Philipp Clüver (1580–1622) német földrajztudós és történész ábrázolása alapján

Zeiller (1589–1661) Wittenbergben végezte egyetemi tanulmányait, teológiát és történelmet tanult. Később nemesi ifjúk nevelőjeként alkalmazták, akiket több utazásra is elkísért, ezeken nemcsak a tanítványai, hanem maga is hasznos tapasztalatokkal gazdagodott. Így jutott el Csehországba, német területekre és Franciaországba. 1628-ban a Schwanenberg és a Glojach család fiait kísérte el egy itáliai útra, itt Velencében, később Padovában töltöttek hosszabb időt. Utóbbi egyetemének jogi karán a német nemzet szindikusának választották. 1629-ben tértek vissza német területre, Zeiller Ulmban telepedett le, tanító és iskolafelügyelő, később a filozófiai és történeti írások cenzora lett. Fáradhatatlan és termékeny író volt, legnagyobbrészt útikönyvek, topográfiai művek szerzőjeként lett ismert, de más területekre is elkalandozott.

Bologna látképe, ahol Martin Zeiller hosszabb időt tartózkodott itáliai utazás során

Matthaeus Merian 1593-ban született Bázelben. Apja, Walther fűrészmalom-tulajdonos, városi tanácsos volt. Művészi tehetsége korán megmutatkozott, előbb üvegfestést, majd 16 évesen Zürichben Friedrich Meyertől rézmetszést tanult. 1610-től Strasbourgban, Nancyban és Párizsban dolgozott együtt híres alkotókkal. 1616-ban érkezett a pfalzi Oppenheimba, peregrinációs körútjának utolsó állomásához. Itt a tekintélyes nyomdászcsalád, a de Bryk szolgálatába lépett. Merian 1617-ben összeházasodott munkaadójának a lányával, Maria Magdalena de Bry-vel. Kezdettől fogva jelentős szerepet játszott a kiadó életében, a tehetséges művész nagyszámú rézmetszetet készített de Bry különféle kiadványaihoz. Érdemes felfigyelni alkémiai és politikai művekhez metszett illusztrációira ebből az időből. 1620-ban családjával visszatért Baselbe, ahol négy évig maradtak. Ezt az időszakot Merian művészi csúcspontjaként szokták jellemezni, ekkor jelent meg ugyanis a Basler Totentanz (1621), valamint különböző tájkép- és városmetszetei. Apósa halála után (1623), az özvegy kérésére költözött Frankfurtba, hogy segítse a nyomda működtetésében. Később alapította meg saját vállalkozását, amelyet a barokk kor legjelentősebb illusztrált könyveinek nyomdájává fejlesztett, és olyan különféle területeken végzett termékeny munkát, mint a teológia, az orvostudomány, a technikatörténet és az irodalom. Az Icones Biblicae négy kötetben jelent meg 1625 és 1630 között, több mint 233 rézmetszettel díszített négy gyönyörű album, amelyek híres bibliai jeleneteket örökítettek meg képekben. A képekhez a verseket Johann Ludwig Gottfried offenbachi lelkész írta, aki több Merian sorozat, például egy világtörténet, vagy a Theatrum Europaeum szerzője is volt. A 17. század legnagyobb országismereti kiadványa az 1642-től megjelentetett, előbb csak Németországra, majd Európára is kiterjesztett Topographia sorozat volt, amelyben már Martin Zeiller is közreműködött. Grandiózus munka, 92 térképpel és 2142 rézmetszettel, melyek városokat, híres emberek portréit ábrázolják. A sorozatot (összesen 30 kötet) már örökösei fejezték be, mert Matthaeus Merian 1650-ben elhunyt.

Matthaeus Merian nyomdászjelvénye. A gólya a jámborság és a siker szimbóluma, ezt tükrözi jelmondata is: a jámborság kifizetődő. A mélyen hívő, lutheránus Merian szerint, Istent elsősorban nem az egyház, a Biblia és a szentségek segítségével, hanem a Szentlélek kegyelméből lehet megismerni.

A Topographia-sorozat előfutárának tekinthető a bejegyzésem témáját adó itáliai útikönyv. De ennek is volt előzménye, mert Zeiller szerzőségével 1632-ben jelent meg először az Itinerarium Germaniae Nov-Antiquae című könyv Strasbourgban Lazarus Zetzner örököseinél. A címe félrevezető, nemcsak német területeket írt le benne Zeiller, mert például négy fejezete magyarországi utazásokról számol be, de külön fejezetet szentelt Magyarország általános leírásának. Maga Zeiller sosem járt Magyarországon, munkája forrásai Veit Marchthaler ulmi tanácsos, valamint Johannes Löwenklau német tudós beszámolói voltak. A 17. században a tudomány többnyire megelégedett azzal, hogy több, régebbi könyvből egy új könyvet állítson elő, azaz kompiláljon. Martin Zeiller munkássága is erre épült, nem volt sokkal jobb az ambiciózus kortársainál, nem az eredetiség hatotta át irodalmi tevékenységét, hanem a műveinek nagy száma. A kompilációk igényes, könnyen áttekinthető szerkesztésében igazán tehetséges volt, jól használható műveket készített, és sok szerzőt ő mentett meg a feledéstől azzal, hogy ezekben megemlítette őket. De az itáliai útikönyv sikeréhez elengedhetetlen volt a Matthaeus Merian és a tanítványa, Joachim von Sandart által készített térképek, veduták nagyfokú pontossága, művészi kivitelezése, mert a szöveg és az illusztrációk ilyen összhangja minőségi különbséget jelentettek Braun-Hogenberg, Sebastian Münster és mások korábbi topográfiai munkáihoz képest.
A műemlékkönyvtárban található példányt – sok másik könyvvel együtt – a 19. század második felében átkötötték. Így jött létre az ún. „zirci kötés”, mert a gerinceik egységesen piros vászon-, táblalemezeik pedig kéken márványozott papírborítást kaptak. A gerincen aranyozott betűkkel mindig szerepel a szerző neve, a mű címe, valamint a „Bibl. Zircz” felirat. A címlapon – a rövid latin megnevezés után – német nyelvű hosszú-hosszú cím olvasható, ami tulajdonképpen helyettesíti a mai könyvek fülszövegét. Az ajánlás Wolfgang Friedrich és Gotthard von Tattenbach birodalmi grófoknak szól, akiknél korábban nevelői állást töltött be Zeiller. A könyv elején található azon művek jegyzéke, amiket a munkája során felhasznált. Ezeket a szerzők szerinti betűrendes jegyzékében sorolja, közli a címet, kiadási helyet, évet és a méretet rétben megadva. Mintegy 350 irodalmat sorol fel, ami elképesztő mennyiség, a lista tartalmazza például Johannes Aventinus, Caesar Baronius, Justus Lipsius (levelezését is egy 1590-es leideni kiadásban), Abraham Ortelius, Tacitus műveit. Ez alapos tárgyismeretre, felkészültségre utal.

Bal oldalon a műben található illusztrációk jegyzéke, míg jobb oldalon a felhasznált irodalmat felsoroló lista első oldala látható

A könyv nyolc fejezetből áll:

A könyvet végül egy személynév, hely- és tárgymutató zárja. A kötetet 45 gyönyörűen kivitelezett metszet illusztrálja. Köztük az ókori és újkori Itália, valamint az itt található államok térképei. Elképesztő minőségűek Velence és Róma kihajtható várostérképei, Verona, Genova, Bologna, de akár a Vezúv madártávlati ábrázolásai.

Velence kihajtható térképe, pontos és szép ábrázolás

A fejezeteken belül természetesen tárgyalja Zeiller az útvonalakon található főbb látnivalókat. Az országról és népéről, a történelmi és topográfiai viszonyokról szóló leírásait olyan anyagokra építette, amelyeket előtte már megírtak. Annyira a könyvek bűvöletében élt, hogy még az általa bejárt területek leírásában is ritkán mert önálló ítéletet, a konvencionálistól eltérő véleményt alkotni. Tudományosabbnak tartotta idézni, mint saját véleményt mondani. Erre jó példa az Assisit bemutató részlet:

Perugia látképe, ahonnét az utazó Assisibe ér Zeiller leírása szerint

Eléggé száraz szöveg, főleg, ha az ember már járt a városban. Nem írt az Assisi Szent Ferenc-Bazilika freskóiról, így nem említi Giottót, de szól arról, hogy Montefalcóban egy üvegen keresztül lehet látni Szent Klára testét. Megjegyezném, hogy két Szent Kláráról van szó, akiket Zeiller vagy Jacques de Villamont összekevert, de míg Assisi Szent Klára a 13. század első, addig Montefalcói Szent Klára a második felében élt. Utóbbi testét egy üveg szarkofágban mutatják meg a zarándokok számára szülővárosában, Montefalcóban. De látszik a szövegben máshol is, hogy Zeillert a különcségek, nem a különlegességek érdekelték. Például a 17. századi szokásoknak megfelelően, a természet iránti szemléletére jellemző, hogy a mesterségesen nyírt kert nagyobb csodálatot vált ki belőle, mint a déli tájak varázslatos világa.
Az ügyesen megírt, több nyelvre lefordított útitervek arra utalnak, hogy Európa számos országában megnőtt az utazások jelentősége. Matthaeus Merian kiadóként pedig kihasználta ezt az igényt, és Zeiller személyében megtalálta azt, aki megfelelő minőségű és mennyiségű szöveget írt a metszeteihez, aki a téma irodalmát gyorsan és könnyedén áttekintette és feldolgozta. Merian meglátása, hogy a tudomány megalapozásának, a tudat tágításának elengedhetetlen előfeltétele a jól illusztrált könyv, a harmincéves háború zilált viszonyai ellenére is virágzó üzletet jelentett nyomdájának.

Felhasznált irodalom:

• Walter Brunner, Martin Zeiller (1589–1661): Ein Gelehrtenleben, Graz, Steiermärkisches Landesarchiv, 1989, (Styriaca 4.)
• Mathis Leibetseder, Kavalierstour – Bildungsreise – Grand Tour, Reisen, Bildung und Wissenserwerb in der Frühen Neuzeit, Mainz, Leibniz-Institut für Europäische Geschichte, 2013.
• Magyar utazási irodalom 15–18. század, vál., utószó: Kovács Sándor Iván, szöveggondozás: Monok István, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990. (Magyar Remekírók).
• Veit Marchthaler magyar dolgainak leírása az 1588 évtől, fordította, sajtó alá rendezte és bevezette: Németh S. Katalin, [Budapest], MTA Könyvtár és Információs Központ Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2020.
• Viskolcz Noémi, Ferenczffy Lőrinc és Matthaeus Merian d. Ä. kapcsolatához, Magyar Könyvszemle, 116(2000), 478–483.
  Lucas Heinrich Wüthrich: Matthaeus Merian d.Ä. Eine Biographie, Hamburg, Hoffmann und Campe, 2007.

Németh Gábor (OSZK Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc)

A sorozat további részei: Első rész, Második rész, Negyedik rész, Ötödik rész, Hatodik rész, Hetedik rész, Nyolcadik rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László Herczeg Ferenc-díjban részesült. Ebből az alkalomból készített vele interjút László Tamás, a XV. kerület: Újpalota, Rákospalota, Pestújhely 2023. évi Kalendáriumának felelős szerkesztője. Az alábbiakban az interjút teljes terjedelmében közöljük.

Deák-Sárosi László

Herczeg Ferenc egészen a közelmúltig szinte a tiltott kategóriába tartozott, holott a két világháború között „írófejedelem” volt, nagyszerű könyvekkel, színdarabokkal. Te hogy ítéled meg az ő munkásságát? Mely írásait emelnéd ki a jelentős életművéből?

Hogy érintett Téged a Herczeg Ferenc-díj? Kik kapják? Te milyen indoklással nyerted el ezt a rangos irodalmi díjat?

A munkásságodra milyen hatással van ez a kitüntetés?

Min dolgoztál a közelmúltban, mik a terveid?

A közelmúltban kapott egy felkérést tőlem a RIM [Rákospalotai Irodalmi Műhely] mind a négy tagja, hogy írjatok egy versciklust az Öröm útjához, melyet immár két helyen is végigjártuk: Újpalota-Pestújhely és Rákospalota egyházi közösségeinek részvételével. Hogy érintett a felkérés személyesen és mi inspirált arra, hogy „túl is teljesítsd” a felkérést, hiszen nemcsak négy állomáshoz írtál gyönyörű verseket, hanem az összeshez?

Kalendárium. XV. kerület: Újpalota, Rákospalota, Pestújhely 2023, felelős szerk.: László Tamás, Budapest, Magyar Szinergia Ház Közhasznú Egyesület, 2022. Címlap – Törzsgyűjtemény

Az interjú eredeti megjelenési helye. Kalendárium. XV. kerület: Újpalota, Rákospalota, Pestújhely 2023, felelős szerk.. László Tamás, Budapest, Magyar Szinergia Ház Közhasznú Egyesület, 2022, 151–152.

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat kilencvenkilencedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Határ Ilonát és gyűjteményét mutatja be.

Határ Ilona (1933–1988) törteli tanítónő az 1950-es években több éven át a településen létrejövő népkönyvtár vezetője volt. A Törteli Szent István Király Általános Iskolában tanított, egy időben napközis nevelőként is dolgozott.

M. Makkai Piroska fametszete. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A könyvek, az olvasás és a természet szeretete mellett érdeklődött Törtel helytörténete és a művészetek iránt.

Nagy László Lázár fametszete (1978). Jelzet: Exl.H/124 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A közeli Cegléden Nagy László Lázár grafikus vezetésével aktívan működött egy kisgrafikakör az 1970–80-as években, amely kiállításokat, előadásokat, kirándulásokat szervezett – így jutott el Határ Ilonához is a kisgrafika műfajának híre. Hivatalosan 1979-től lett tagja a Kisgrafika Barátok Körének. Egyik kolléganője, a szintén törteli Petrovics Sándorné is csatlakozott a csoporthoz.
Határ Ilona rendszeresen részt vett országos rendezvényeken, KBK-találkozókon. A Veszprémben tartott VI. Országos KBK Találkozó (1979. VII. 14–15.) alkalmából ex librise is készült egymás közt cserélő gyűjtők és veszprémi épületek, köztük a város egyik jelképe, a Tűztorony ábrázolásával.

Nagy László Lázár fametszete (1979). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A hazai mellett külföldi ex libris találkozók alkalmából is rendelt kongresszusi lapokat, például a luganói XVII. FISAE Nemzetközi Ex libris Kongresszusra (1978) Várkonyi Károlytól, az 1980-as linzi rendezvényre Csiby Mihály grafikustól.
Sok ismeretséget kötött gyűjtőkkel, grafikusokkal, élénken részt vett a cserealkalmakon. Gyűjteménye gyarapítására számos ex librist és alkalmi grafikát készíttetett a nevére szólóan, többek közt Fery Antallal, Kékesi Lászlóval, Csiby Mihállyal, Nagy László Lázárral, Várkonyi Károllyal és Makkai Piroskával.
Ex librisein gyakori motívum a könyv- és a virágábrázolás, utóbbiak közt rózsák és – az alábbi képen – árvácskák szerepelnek.

Nagy László Lázár fametszete (1978). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Nagy László Lázár grafikussal különösen jó kapcsolatot ápolt, a két település közelsége révén többször ellátogatott a ceglédi kisgrafikakör rendezvényeire. A közlekedés fejlődését, postakocsit, vonatot és Törtelre menő buszt ábrázol a következő, Határ Ilona nevére szóló ex libris. 

Nagy László Lázár fametszete (1979). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Több grafika Törtel helytörténetét veszi alapul helyi emlékekkel, vonatkozásokkal. Az alábbi többosztatú képeslapon is törteli épületek, településrészletek láthatók.

Üdvözlet Törtelről. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Törtel régi kun telep volt. A helység a kun Törtelről kapta a nevét, aki társaival 1290-ben részt vett IV. László király megölésében Körösszegnél. Ezt örökíti meg Csiby Mihály egy 1980-ban készült grafikája.

Csiby Mihály linómetszete (1980). Jelzet: Csiby/99 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Törtel nevezetességei, köztük a hun áldozati üst látható Nagy László Lázár fametszetén 1978-ból. A világ legnagyobb méretű hun áldozati bronzüstjét Törtel határában ásták ki 1869-ben, napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A páratlan szépségű edényt a település a címerébe is beemelte, ezt állítja középpontba a következő lap is.

Nagy László Lázár fametszete (1978). Jelzet: Exl.H/123 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A debreceni Várkonyi Károly egy grafikája szintén történelmi témájú, a törökökkel vívott harcokat, Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényét idézi.

Várkonyi Károly fametszete (1981). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A Móra Ferenc emlékére készült grafikán az író portréja mellett a Kincskereső kisködmön című ifjúsági regényére láthatunk utalást.
Határ Ilona kisgrafikai gyűjteményében az ex librisek, kongresszusi lapok mellett újévköszöntő grafikák is szerepeltek, például 1981-re szólóan Csiby Mihálytól a szent családdal, „Áldott, szép karácsonyt! Boldog, békés újévet! Határ Ilona” felirattal.
Kékesi László linómetszete 1981-ből őrgébicset ábrázol, mely Határ Ilona természet és madarak iránti szeretetét tükrözi. Ez az egyik utolsó fennmaradt, nevére szóló ex librise.

Kékesi László linómetszete (1981). A kép forrása: magángyűjtemény

Irodalom:

• VI. Országos Kisgrafikai Kiállítás, 1983. Cegléd, HEÖ Művelődési Központ, számozatlan oldal (katalógus)
• A Törtelen tanítók névsora. In: A Szent István Király Általános Iskola emlékkönyve az iskola építésének 80. évfordulója alkalmából, Törtel, Szent István Király Általános Iskola nevelőtestülete, Czeróczki Ferencné igazgató, 2009, 16.
• B GY: A hun áldozati üst mása lett a szoba dísze. In: Új Néplap, Szoljon.hu, 2011. 09. 18.
• Fodor Imre: Falunk névadójára emlékezve. In: A mi falunk, Törtel, szerk. Dr. Erdei László, Törtel, Törteli Falumúzeum Baráti Kör Egyesület, 2015, 18.
• Határ Ilona belépési nyilatkozata a KBK-ba, Cegléd, 1979. Forrás: KBK Irattár
• Törtel község honlapja
• Törtel község monográfiája 1944–1974, összeáll.: Kristó László, Törtel, Törteli Falumúzeum Baráti Kör Egyesület, 2011, 188.
• Hun áldozati üst – Törtel (Értéktár, 2020. október 21.). In: A Pest Vármegyei Önkormányzati Hivatal portálja
• Vasné Tóth Kornélia: Csiby Mihály kisgrafikai életműve (Ex librisek, alkalmi grafikák, szabad grafikák), Budapest, KBK Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2012, 27–28.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Határ Ilona (1933–198?). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 73. 
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Nagy László Lázár kisgrafikai világa, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2018.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész

Mór húsvétkor – Digitális Képarchívum 

Hímes tojások – Digitális Képarchívum 

A sokak szerint dél-európai eredetű szokás, a komatál-küldés egy újkori példája. Horvátország ajándéka Budapestnek. Húsvéti tojás a Szent István téren – Digitális Képarchívum